adozona.hu
EH 2018.11.M33
EH 2018.11.M33
I. A felmondási idő határidőnek nem minősülő időtartam. Számítására az Mt. 25. § (2) és (3) bekezdése alkalmazandó. II. A felmondási tilalmat megalapozó körülmények fennálltát a felmondás közlésének napjára tekintettel kell vizsgálni [2012. évi I. tv. (Mt.) 68. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes jogelődje rokkantsági nyugdíjasként állt az alperes alkalmazásában, 2014. október 6-án érte el a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt. 2014. augusztus 11-én szabadságon volt, 2012. augusztus 12-én a 13.00 órakor kezdődő rendelésen háziorvosa 2014. augusztus 12-étől keresőképtelen állományba vette.
[2] Az alperes 2014. augusztus 11-ei keltezésű és az e napon postára adott, a felperes felesége által 2014. augusztus 12-én 9-10 óra közötti időpontban átvett felmondással a munkav...
EH 2018.11.M33 I. A felmondási idő határidőnek nem minősülő időtartam. Számítására az Mt. 25. § (2) és (3) bekezdése alkalmazandó.
II. A felmondási tilalmat megalapozó körülmények fennálltát a felmondás közlésének napjára tekintettel kell vizsgálni [2012. évi I. tv. (Mt.) 68. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes jogelődje rokkantsági nyugdíjasként állt az alperes alkalmazásában, 2014. október 6-án érte el a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt. 2014. augusztus 11-én szabadságon volt, 2012. augusztus 12-én a 13.00 órakor kezdődő rendelésen háziorvosa 2014. augusztus 12-étől keresőképtelen állományba vette.[2] Az alperes 2014. augusztus 11-ei keltezésű és az e napon postára adott, a felperes felesége által 2014. augusztus 12-én 9-10 óra közötti időpontban átvett felmondással a munkaviszonyt 2014. augusztus 13-án kezdődő 55 nap felmondási idővel 2014. október 6-ára megszüntette.
[3] A felperes jogelődjének az alperes 2014. október 6-áig folyósított táppénzt. Erről az október 3-ai keltezésű levéllel értesítette.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[4] A 2014. november 3-án benyújtott kereset az alperes kártérítés megfizetésére kötelezésére irányult arra hivatkozással, hogy egy évig jogosult lett volna a felperes jogelődje táppénzre, az alperes azonban jogtalan döntésével ettől megfosztotta. Az egészségi állapotára hivatkozással igazolási kérelmet is előterjesztett.[5] 2015. március 17-én pontosított keresetében a felperes jogelődje annak megállapítását kérte, hogy a felmondási ideje nem kezdődött el 2014. augusztus 13-án a keresőképtelenségére tekintettel.
[6] Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a kereset elkésett, igazolási kérelemmel a felperes jogelődje nem élt. A felmondás jogszerű volt, ennek következtében a munkaviszony 2014. október 6-án megszűnt. A feleség részére történő szabályszerű kézbesítést követően a felmondás közlése után került a felperes jogelődje keresőképtelen állományba.
Az első- és másodfokú ítélet
[7] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletében megállapította, hogy a felperes jogelődje felmondási ideje a 2014. augusztus 12-én kezdődött betegsége miatti keresőképtelensége megszűnését, legfeljebb azonban a betegszabadság lejártát követő egy évet követő napon kezdődik.[8] Álláspontja szerint az alperes helytelenül határozta meg a felmondási idő kezdő időpontját, mivel a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 68. § (2) bekezdés a) pontja szerint a felmondási idő nem kezdődhet el a táppénzes állomány ideje alatt. Ezért a felmondási idő kezdő időpontját ennek megfelelően módosította.
[9] Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben és akként változtatta meg, hogy mentesítette az alperest az elsőfokú eljárási illeték megfizetése alól megállapítva, hogy azt az állam viseli. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[10] Álláspontja szerint a módosított kereseti kérelem (mely a felmondás kezdő időpontjának megállapítására irányult) az Mt. 285. § (1) bekezdése, 286. § (1) bekezdése, 287. § (1) bekezdése alapján nem késett el. A módosított kereset ugyanis nem tartozik az Mt. 287. § (1) bekezdése hatálya alá, így ezen igény a 3 éves elévülési időn belül érvényesíthető volt.
[11] Az Mt. 68. § (1) és (2) bekezdésének egybevetése, nyelvtani értelmezése alapján a 68. § (2) bekezdés a) pontja alkalmazhatóságánál annak van jelentősége, hogy a felmondás közlését követő napon, vagyis a felmondási idő kezdetekor keresőképtelen állományban van-e a munkavállaló. Ez következik az Mt. felmondási tilalmak szabályozásával kapcsolatos rendszeréből is.
[12] Az Mt. 68. § (2) bekezdésében meghatározott úgynevezett relatív felmondási tilalom esetei alatt ugyanis nem szűnhet meg a munkaviszony, viszont közölhető a munkáltatói felmondás, míg az abszolút felmondási tilalmak esetében ezen okok fennállása alatt a munkáltatói felmondás nem közölhető [Mt. 65. § (4) bekezdés].
[13] Az Mt. 65. § (4) bekezdése és 68. § (3) bekezdése egybevetéséből is az következik, hogy amikor a jogalkotó a közlés időpontjának tulajdonított jogi jelentőséget, kifejezetten erről rendelkezett. Ilyen rendelkezést azonban az Mt. 68. § (2) bekezdésében meghatározott relatív felmondási tilalmak esetében nem tett, vagyis ezen jogszabályhely alkalmazásánál nem a felmondás közlési időpontjának, hanem a felmondás idő kezdő időpontjának van jelentősége.
[14] A felperes jogelődje a felmondási idő alperes által meghatározott kezdő időpontjában keresőképtelen állományban volt, így az Mt. 68. § (2) bekezdése alkalmazásánál a felmondási idő csak a betegség miatti keresőképtelenség lejártát, legfeljebb azonban a betegszabadság lejártát követő egy évet követő napon kezdődhet.
Az alperes felülvizsgálati kérelme és a felperes ellenkérelme
[15] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítéletet megváltoztató és keresetet elutasító döntés meghozatalát kérte. Jogszabálysértésként a Pp. 130. § (1) bekezdés h) pontját, 157. § a) pontját, Mt. 68. §-át jelölte meg.[16] Álláspontja szerint a keresetet 2014. november 3-án elkésetten nyújtották be, mivel a munkáltató felmondása az Mt. 287. § (1) bekezdés b) pontjának megfelelően a jogorvoslatról szabályszerű kioktatást tartalmazott, melyet 2014. augusztus 14-én kézbesítettek. Igazolási kérelmet csak felhívásra terjesztettek elő, amelyben előadottak méltányos elbírálásuk [Pp. 109. § (3) bekezdés] esetén sem mentik ki a mulasztást. Ezért az elsőfokú bíróságnak a keresetlevelet a Pp. 130. § (1) bekezdés h) pontja alapján el kellett volna utasítani, függetlenül attól, hogy a módosított kereseti kérelem az Mt. 287. § (1) bekezdés hatálya alá nem vonható, így ezen igényét 3 éves elévülési időn belül érvényesíthette.
[17] Az alperes álláspontja szerint az Mt. 68. § (2) bekezdésében foglalt felmondási korlátozások csak abban az esetben alkalmazandók, ha a felmondás közlésére a (2) bekezdésben meghatározott esetek fennállása alatt került sor. A felmondás az Mt. 15. § (4) bekezdése szerint a közléssel hatályosul, ezért a felmondás közlése időpontjának van jelentősége az Mt. 68. § (2) bekezdése szerinti felmondási korlátozások tekintetében. A felmondás közlésére akkor került sor, amikor a felperes jogelődje még nem volt keresőképtelen, tehát a felmondási idő kezdetének megállapítása jogszerűen történt a felmondásban.
[18] Az alperes jogértelmezése szerint az Mt. 68. §-ának az a célja, hogy amennyiben a közlés időpontjában a munkavállaló nem keresőképtelen, a felmondási idő elkezdődik a közlést követő napon. Ennek alátámasztására hivatkozott az Mt. indokolására, valamint a vonatkozó szakirodalomra azt a következtetést levonva, hogy a felmondás közlését követően kezdődő keresőképtelen állomány nem eredményezi a felmondási idő kezdetének az Mt. 68. § (2) bekezdése szerinti megállapíthatóságát. Utalt a BH 2000.418. számú eseti döntésre is.
[19] Álláspontja szerint az Mt. 68. § (1) és (2) bekezdésének együttes nyelvtani értelmezéséből a törvényszék álláspontjával ellentétesen az a következtetés vonható le, miszerint mindkét bekezdés a felmondási idő kezdetének meghatározásáról szól, ennek megfelelően a felmondási idő legkorábban a (2) bekezdésben meghatározott körülmények megszűnését követő napon kezdődik.
[20] A munkajogi szabályok történeti értelmezése útján is arra a következtetésre lehet jutni, hogy a jogalkotó az abszolút felmondási tilalmat köti joghatásként a közlés időpontjához. Azzal, hogy a keresőképtelenségből mint abszolút felmondási tilalomból a jogalkotó relatív felmondási tilalmat formált, a célja arra irányult, hogy a keresőképtelenség időtartama alatt is közölhető legyen a felmondás, de a felmondási idő csak a védelmi időszak lejártát követően kezdődjön.
[21] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult.
A Kúria döntése és jogi indokai
[22] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.[23] Az alperes eljárásjogi szabálysértésre alaptalanul hivatkozott. A Pp. 146. § (1) bekezdése alapján a felperes a keresetét az elsőfokú ítélet hozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig bármikor megváltoztathatja, feltéve, hogy a megváltoztatott keresettel érvényesített jog ugyanabból a jogviszonyból ered, mint az eredeti kereset, vagy azzal összefügg. A felperes a keresetét ezen jogszabály alapján módosíthatta. Ezt követően a pernek már nem volt tárgya a felmondás jogellenessége, a felülvizsgálati eljárásnak pedig a felperes megállapítása iránti keresetének jogszerűsége. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében maga sem vitatta, hogy a módosított kereset nem esik az Mt. 287. § (1) bekezdésében foglalt 30 napos keresetindítási határidőt előíró szabályozási körbe. Erre tekintettel nem volt helye a Pp. 130. § h) pontjára alapítottan a Pp. 157. § a) pontja alkalmazásának. Az pedig, hogy az eredeti kereset vonatkozásában a bíróság e rendelkezés alkalmazását elmulasztotta-e, a módosított keresetről hozott döntés jogszerűségére nincs kihatással.
[24] A perben eldöntendő jogkérdés az Mt. 68. § (2) bekezdés a) pontjának alkalmazhatósága volt, vagyis annak vizsgálata, hogy a perbeli esetben a munkáltató által közölt felmondásra tekintettel a felmondási idő mikor kezdődik.
[25] A felmondási idő mint időtartam számítására a határidő-számításra vonatkozó Mt. 25. § (2) és (3) bekezdésekben foglalt rendelkezések az irányadók. Erre tekintettel a felmondási idő naptári napokkal számítandó, és a megkezdésére okot adó intézkedést (eseményt) követő napon kezdődik.
[26] A perbeli esetben az időtartam megkezdésére okot adó intézkedés a felmondás, amely a közléssel hatályosul [Mt. 15. § (4) bekezdés].
A munkáltató felmondása mint írásbeli jognyilatkozat jelen esetben az átvételre jogosult házastársnak történő átadással tekinthető közöltnek [Mt. 24. § (1) bekezdés]. A felmondás tehát 2014. augusztus 12-én hatályosult. A felmondási idő ezért a felmondás közlését követő napon, 2014. augusztus 13-án kezdődhetett. Az Mt. 68. § (1) bekezdésben foglalt rendelkezés, miszerint a felmondási idő legkorábban a felmondás közlését követő napon kezdődik, a fentiekben ismertetett általános rendelkezésektől nem tér el. A "legkorábban" szóval a jogalkotó azt hangsúlyozza, hogy visszamenőleges hatállyal nem kezdődhet a felmondási idő. Ehhez képest a felmondási idő számításának elhalasztásáról rendelkező (2) bekezdés az (1) bekezdés, valamint az általános rendelkezés, a 25. § (3) bekezdésében foglalt szabály alapján nem jelentheti azt, hogy a 68. § (2) bekezdésében írt körülmények fennállta esetén a felmondási idő számítása szempontjából az arra okot adó intézkedést figyelmen kívül lehetne hagyni.
[27] Az Mt. 68. § (2) bekezdésében szereplő körülményeknek a felmondás közlésekor kell fennállniuk a felmondási idő kezdő időpontjának kitolódása érdekében. Eltérő értelmezés az eredményezhetné, hogy a már közölt felmondást követően folyamatban lévő felmondási időtartam alatt bekövetkező keresőképtelenség kihatna a felmondási idő számítására. Ezért önmagában nem megalapozott azon érvelés, hogy az Mt. 68. § (2) bekezdésében foglalt körülmények tartamára nem eshet a felmondási idő.
[28] A felmondási időt naptári nappal kell számolni, ez keresőképtelenség hiányában 2014. augusztus 13-án kezdődött volna. A felmondás közlésének napján, 2014. augusztus 12-én a felperes jogelődje azonban már keresőképtelen állományba került, ezért a felmondási ideje legkorábban az Mt. 68. § (2) bekezdés a) pontja szerint kezdődhetett.
[29] Az alperes által hivatkozott BH 2000.418. számú eseti döntés eltérő jogszabályi háttéren alapult a perbelitől, mivel a jogeset szerinti keresőképtelenség az abban szereplő felmondás közlésekor hatályos jogszabályi rendelkezés szerint abszolút felmondási tilalom volt [1997. december 1-jén hatályos 1992. évi XXII. törvény 90. § (1) bekezdés a) pont]. Jelen perben az irányadó tényállásból nem állapítható meg, hogy a felperes jogelődje a felmondás közlésekor 2014. augusztus 12-én délelőtt nem volt keresőképtelen, továbbá nem igazolt részéről az Mt. 7. §-ában foglaltakat sértő joggyakorlás.
[30] A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Mfv.I.10.399/2017.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Mfv.I.10.399/2017/9.
A tanács tagjai: Dr. Hajdu Edit a tanács elnöke, előadó bíró
Dr. Tallián Blanka bíró
Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna bíró
A felperes:
A felperes képviselője:
Dr. Borsányi Brigitta ügyvéd
Az alperes:
Az alperes képviselője:
Dr. Kovács László ügyvéd
A per tárgya: munkaviszony jogellenes megszüntetése
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes
A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Szolnoki Törvényszék 4.Mf.20.643/2015/4.
Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Szolnoki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M.338/2014/15.
Rendelkező rész
A Kúria a Szolnoki Törvényszék 4.Mf.20.643/2015/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek - tizenöt nap alatt - 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
A le nem rótt 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes jogelődje rokkantsági nyugdíjasként állt az alperes alkalmazásában, 2014. október 6-án érte el a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt. 2014. augusztus 11-én szabadságon volt, 2014. augusztus 12-én a 13.00 órakor kezdődő rendelésen háziorvosa 2014. augusztus 12-étől keresőképtelen állományba vette.[2] Az alperes 2014. augusztus 11-ei keltezésű és az e napon postára adott, a felperes felesége által 2014. augusztus 12-én 9-10 óra közötti időpontban átvett felmondással a munkaviszonyt 2014. augusztus 13-án kezdődő 55 nap felmondási idővel 2014. október 6-ára megszüntette.
[3] A felperes jogelődjének az alperes 2014. október 6-áig folyósított táppénzt. Erről az október 3-ai keltezésű levéllel értesítette.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[4] A 2014. november 3-án benyújtott kereset az alperes kártérítés megfizetésére kötelezésére irányult arra hivatkozással, hogy egy évig jogosult lett volna a felperes jogelődje táppénzre, az alperes azonban jogtalan döntésével ettől megfosztotta. Az egészségi állapotára hivatkozással igazolási kérelmet is előterjesztett.[5] 2015. március 17-én pontosított keresetében a felperes jogelődje annak megállapítását kérte, hogy a felmondási ideje nem kezdődött el 2014. augusztus 13-án a keresőképtelenségére tekintettel.
[6] Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a kereset elkésett, igazolási kérelemmel a felperes jogelődje nem élt. A felmondás jogszerű volt, ennek következtében a munkaviszony 2014. október 6-án megszűnt. A feleség részére történő szabályszerű kézbesítést követően a felmondás közlése után került a felperes jogelődje keresőképtelen állományba.
Az első- és másodfokú ítélet
[7] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletében megállapította, hogy a felperes jogelődje felmondási ideje a 2014. augusztus 12-én kezdődött betegsége miatti keresőképtelensége megszűnését, legfeljebb azonban a betegszabadság lejártát követő egy évet követő napon kezdődik.[8] Álláspontja szerint az alperes helytelenül határozta meg a felmondási idő kezdő időpontját, mivel a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 68. § (2) bekezdés a) pontja szerint a felmondási idő nem kezdődhet el a táppénzes állomány ideje alatt. Ezért a felmondási idő kezdő időpontját ennek megfelelően módosította.
[9] Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben és akként változtatta meg, hogy mentesítette az alperest az elsőfokú eljárási illeték megfizetése alól megállapítva, hogy azt az állam viseli. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[10] Álláspontja szerint a módosított kereseti kérelem (mely a felmondás kezdő időpontjának megállapítására irányult) az Mt. 285. § (1) bekezdés, 286. § (1) bekezdés, 287. § (1) bekezdés alapján nem késett el. A módosított kereset ugyanis nem tartozik az Mt. 287. § (1) bekezdés hatálya alá, így ezen igény a 3 éves elévülési időn belül érvényesíthető volt.
[11] Az Mt. 68. § (1) és (2) bekezdésének egybevetése nyelvtani értelmezése alapján a 68. § (2) bekezdés a) pontja alkalmazhatóságánál annak van jelentősége, hogy a felmondás közlését követő napon, vagyis a felmondási idő kezdetekor keresőképtelen állományban van-e a munkavállaló. Ez következik az Mt. felmondási tilalmak szabályozásával kapcsolatos rendszeréből is.
[12] Az Mt. 68. § (2) bekezdésében meghatározott úgynevezett relatív felmondási tilalom esetei alatt ugyanis nem szűnhet meg a munkaviszony, viszont közölhető a munkáltatói felmondás, míg az abszolút felmondási tilalmak esetében ezen okok fennállása alatt a munkáltatói felmondás nem közölhető [Mt. 65. § (4) bekezdés].
[13] Az Mt. 65. § (4) bekezdés és 68. § (3) bekezdés egybevetéséből is az következik, hogy amikor a jogalkotó a közlés időpontjának tulajdonított jogi jelentőséget, kifejezetten erről rendelkezett. Ilyen rendelkezést azonban az Mt. 68. § (2) bekezdésében meghatározott relatív felmondási tilalmak esetében nem tett, vagyis ezen jogszabályhely alkalmazásánál nem a felmondás közlési időpontjának, hanem a felmondás idő kezdő időpontjának van jelentősége.
[14] A felperes jogelődje a felmondási idő alperes által meghatározott kezdő időpontjában keresőképtelen állományban volt, így az Mt. 68. § (2) bekezdése alkalmazásánál a felmondási idő csak a betegség miatti keresőképtelenség lejártát, legfeljebb azonban a betegszabadság lejártát követő egy évet követő napon kezdődhet.
Az alperes felülvizsgálati kérelme és a felperes ellenkérelme
[15] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítéletet megváltoztató és keresetet elutasító döntés meghozatalát kérte. Jogszabálysértésként a Pp. 130. § (1) bekezdés h) pontját, 157. § a) pontját, Mt. 68. §-át jelölte meg.[16] Álláspontja szerint a keresetet 2014. november 3-án elkésetten nyújtották be, mivel a munkáltató felmondása az Mt. 287. § (1) bekezdés b) pontjának megfelelően a jogorvoslatról szabályszerű kioktatást tartalmazott, melyet 2014. augusztus 14-én kézbesítettek. Igazolási kérelmet csak felhívásra terjesztettek elő, amelyben előadottak méltányos elbírálásuk [Pp. 109. § (3) bekezdés] esetén sem mentik ki a mulasztást. Ezért az elsőfokú bíróságnak a keresetlevelet a Pp. 130. § (1) bekezdés h) pontja alapján el kellett volna utasítani függetlenül attól, hogy a módosított kereseti kérelem az Mt. 287. § (1) bekezdés hatálya alá nem vonható, így ezen igényét 3 éves elévülési időn belül érvényesíthette.
[17] Az alperes álláspontja szerint az Mt. 68. § (2) bekezdésben felmondási korlátozások csak abban az esetben alkalmazandók, ha a felmondás közlésére a (2) bekezdésben meghatározott esetek fennállása alatt került sor. A felmondás az Mt. 15. § (4) bekezdése szerint a közléssel hatályosul, ezért a felmondás közlése időpontjának van jelentősége az Mt. 68. § (2) bekezdés szerinti felmondási korlátozások tekintetében. A felmondás közlésére akkor került sor, amikor a felperes jogelődje még nem volt keresőképtelen, tehát a felmondási idő kezdetének megállapítása jogszerűen történt a felmondásban.
[18] Az alperes jogértelmezése szerint az Mt. 68. §-nak az a célja, hogy amennyiben a közlés időpontjában a munkavállaló nem keresőképtelen, a felmondási idő elkezdődik a közlést követő napon. Ennek alátámasztására hivatkozott az Mt. indokolására, valamint a vonatkozó szakirodalomra azt a következtetést levonva, hogy a felmondás közlését követően kezdődő keresőképtelen állomány nem eredményezi a felmondási idő kezdetének az Mt. 68. § (2) bekezdése szerinti megállapíthatóságát. Utalt a BH 2000.418. számú eseti döntésre is.
[19] Álláspontja szerint az Mt. 68. § (1) és (2) bekezdésének együttes nyelvtani értelmezéséből a törvényszék álláspontjával ellentétesen az a következtetés vonható le, miszerint mindkét bekezdés a felmondási idő kezdetének meghatározásáról szól, ennek megfelelően a felmondási idő legkorábban a (2) bekezdésben meghatározott körülmények megszűnését követő napon kezdődik.
[20] A munkajogi szabályok történeti értelmezése útján is arra a következtetésre lehet jutni, hogy a jogalkotó az abszolút felmondási tilalmat köti joghatásként a közlés időpontjához. Azzal, hogy a keresőképtelenségből mint abszolút felmondási tilalomból a jogalkotó relatív felmondási tilalmat formált, a célja arra irányult, hogy a keresőképtelenség időtartama alatt is közölhető legyen a felmondás, de a felmondási idő csak a védelmi időszak lejártát követően kezdődjön.
[21] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult.
A Kúria döntése és jogi indokai
[22] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.[23] Az alperes eljárásjogi szabálysértésre alaptalanul hivatkozott. A Pp. 146. § (1) bekezdés alapján a felperes a keresetét az elsőfokú ítélet hozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig bármikor megváltoztathatja feltéve, hogy a megváltoztatott keresettel érvényesített jog ugyanabból a jogviszonyból ered, mint az eredeti kereset, vagy azzal összefügg. A felperes a keresetét ezen jogszabály alapján módosíthatta. Ezt követően a pernek már nem volt tárgya a felmondás jogellenessége, a felülvizsgálati eljárásnak pedig a felperes megállapítása iránti keresetének jogszerűsége. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében maga sem vitatta, hogy a módosított kereset nem esik az Mt. 287. § (1) bekezdésben foglalt 30 napos keresetindítási határidőt előíró szabályozási körbe. Erre tekintettel nem volt helye a Pp. 130. § h) pontjára alapítottan a Pp. 157. § a) pontja alkalmazásának. Az pedig, hogy az eredeti kereset vonatkozásában a bíróság e rendelkezés alkalmazását elmulasztotta-e, a módosított keresetről hozott döntés jogszerűségére nincs kihatással.
[24] A perben eldöntendő jogkérdés az Mt. 68. § (2) bekezdés a) pontjának alkalmazhatósága volt, vagyis annak vizsgálata, hogy a perbeli esetben a munkáltató által közölt felmondásra tekintettel a felmondási idő mikor kezdődik.
[25] A felmondási idő mint időtartam számítására a határidőszámításra vonatkozó Mt. 25. § (2) és (3) bekezdésekben foglalt rendelkezések az irányadók. Erre tekintettel a felmondási idő naptári napokkal számítandó, és a megkezdésére okot adó intézkedést (eseményt) követő napon kezdődik.
[26] A perbeli esetben az időtartam megkezdésére okot adó intézkedés a felmondás, amely a közléssel hatályosul [Mt. 15. § (4) bekezdés].
A munkáltató felmondása mint írásbeli jognyilatkozat jelen esetben az átvételre jogosult házastársnak történő átadással tekinthető közöltnek [Mt. 24. § (1) bekezdés]. A felmondás tehát 2014. augusztus 12-én hatályosult. A felmondási idő ezért a felmondás közlését követő napon, 2014. augusztus 13-án kezdődhetett. Az Mt. 68. § (1) bekezdésben foglalt rendelkezés, miszerint a felmondási idő legkorábban a felmondás közlését követő napon kezdődik, a fentiekben ismertetett általános rendelkezésektől nem tér el. A "legkorábban" szóval a jogalkotó azt hangsúlyozza, hogy visszamenőleges hatállyal nem kezdődhet a felmondási idő. Ehhez képest a felmondási idő számításának elhalasztásáról rendelkező (2) bekezdés az (1) bekezdés, valamint az általános rendelkezés, a 25. § (3) bekezdésben foglalt szabály alapján nem jelentheti azt, hogy a 68. § (2) bekezdésben írt körülmények fennállta esetén a felmondási idő számítása szempontjából az arra okot adó intézkedést figyelmen kívül lehetne hagyni.
[27] Az Mt. 68. § (2) bekezdésben szereplő körülményeknek a felmondás közlésekor kell fennállniuk a felmondási idő kezdő időpontjának kitolódása érdekében. Eltérő értelmezés az eredményezhetné, hogy a már közölt felmondást követően zajló felmondási időtartam alatt bekövetkező keresőképtelenség kihatna a felmondási idő számítására. Ezért önmagában nem megalapozott azon érvelés, hogy az Mt. 68. § (2) bekezdésében foglalt körülmények tartamára nem eshet a felmondási idő.
[28] A felmondási időt naptári nappal kell számolni, ez keresőképtelenség hiányában 2014. augusztus 13-án kezdődött volna. A felmondás közlésének napján azonban 2014. augusztus 12-én a felperes jogelődje már keresőképtelen állományba került, ezért a felmondási ideje legkorábban az Mt. 68. § (2) bekezdés a) pontja szerint kezdődhetett.
[29] Az alperes által hivatkozott BH 2000.418. számú eseti döntés eltérő jogszabályi háttéren alapult a perbelitől, mivel a jogeset szerinti keresőképtelenség az abban szereplő felmondás közlésekor hatályos jogszabályi rendelkezés szerint abszolút felmondási tilalom volt [1997. december 1-jén hatályos 1992. évi XXII. törvény 90. § (1) bekezdés a) pont]. Jelen perben az irányadó tényállásból nem állapítható meg, hogy a felperes jogelődje a felmondás közlésekor 2014. augusztus 12-én délelőtt nem volt keresőképtelen, továbbá nem igazol részéről az Mt. 7. §-ban foglaltakat sértő joggyakorlás.
[30] A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.
A döntés elvi tartalma
[31] I.) A felmondási idő határidőnek nem minősülő időtartam. Számítására az Mt. 25. § (2) és (3) bekezdés alkalmazandó.[32] II.) Az Mt. 68. § (2) bekezdésben foglalt felmondási időre vonatkozó számítás alkalmazhatósága szempontjából is a felmondás közlésének a napja az irányadó, vagyis az Mt. 68. § (2) bekezdésben foglalt körülmények fennálltát a felmondás közlésének napján kell vizsgálni.
Záró rész
[33] A felperes ügyvédjének felülvizsgálati költségét az alperes a Pp. 78.§ (1) bekezdés alapján viseli, míg az illetékviselésre vonatkozó rendelkezés a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 14. §-án és az Itv. 5. § (1) bekezdés m) pontján alapul.[34] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján nyilvános tárgyaláson bírálta el.
Budapest, 2018. április 25.
Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, előadó bíró, dr. Tallián Blanka s.k. bíró, dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró
(Kúria, Mfv.I.10.399/2017.)