adozona.hu
EH 2018.10.M29
EH 2018.10.M29
A törvénynek meg nem felelő - hibás adatok bejelentésével - eszközölt egyszerűsített foglalkoztatásra irányuló jogviszony bejelentése, beazonosítható személy hiányában, joghatás kiváltására nem alkalmas [2010. évi LXXV. tv. (Efotv.) 11. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az alperes a 2016. július 4. napján kelt határozatával a felperest, mint munkáltatót 200 000 forint munkaügyi bírsággal sújtotta, egyben megállapította, hogy G. J.-né és a felperes között 2016. február 4. és 5. napján, M. A. és felperes között 2016. január 13. napján munkaviszony állt fenn. Kötelezte a felperest, hogy a nevezetteket a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) szabályai szerint foglalkoztassa és tegyen eleget a munkaviszony létesítésével kapcsol...
EH 2018.10.M29 A törvénynek meg nem felelő - hibás adatok bejelentésével - eszközölt egyszerűsített foglalkoztatásra irányuló jogviszony bejelentése, beazonosítható személy hiányában, joghatás kiváltására nem alkalmas [2010. évi LXXV. tv. (Efotv.) 11. §].
A tényállás
[1] Az alperes a 2016. július 4. napján kelt határozatával a felperest, mint munkáltatót 200 000 forint munkaügyi bírsággal sújtotta, egyben megállapította, hogy G. J.-né és a felperes között 2016. február 4. és 5. napján, M. A. és felperes között 2016. január 13. napján munkaviszony állt fenn. Kötelezte a felperest, hogy a nevezetteket a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) szabályai szerint foglalkoztassa és tegyen eleget a munkaviszony létesítésével kapcsolatos - az adóhatóság felé fennálló - bejelentési kötelezettségének. Kötelezte a felperest Sz. Zs., B. Sz. és Sz.-né Z. J. munkavállalók vonatkozásában a munkaidő-nyilvántartásra vonatkozó jogszabályi rendelkezések betartására.[2] A másodfokú hatóság az elsőfokú hatóság határozatát a 2016. augusztus 11. napján kelt határozataival helybenhagyta. A határozat indokolása szerint a munkáltató (felperes) azon túl, hogy Sz. Zs., B. Sz. és Sz.-né Z. J. munkavállalók vonatkozásában megsértette a munkaidő-nyilvántartás jogszabályi rendelkezéseit, G. J.-né és M. A. munkavállalók vonatkozásában nem tett eleget a határozatban megjelölt időpontokra nézve az adóhatóság felé fennálló bejelentési kötelezettségének, ez utóbbi munkavállalók és a felperes között nem egyszerűsített foglalkoztatási, hanem munkaviszony állt fenn. A felperes fellebbezésében foglalt állítása - bejelentési kötelezettségének eleget tett, de helytelen adóazonosító jelet használt adminisztrációs hiba folytán - nem fogadható el, mivel az egyszerűsített foglalkoztatási jogviszony adóhatóság felé történő bejelentése csak akkor érvényes, ha hibátlan. A hiba utólagos kijavítására tett kísérlet a hibás bejelentés tényén nem változtat. Utólagos bejelentésre csak munkaviszony esetében van lehetőség. A bejelentés elmaradása eredményezi a jogsértés megvalósulását, annak oka irreleváns. A hatóságok határozataikat az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvény (továbbiakban: Efotv.) 3. § (1) bekezdése, 11. § (1) és (3) bekezdése, az Mt. 22-23. §-ai, 42. § (1) bekezdése és 44. §-a, valamint az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 16. § (4) bekezdése rendelkezéseire alapították.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[3] A felperes kereseti kérelmében a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését és "a határozatot hozó szerv" új eljárásra kötelezését kérte a Ket. 50. §-a megsértése miatt. A felperes állította: az érintett munkavállalók bejelentése és járulékaik befizetése megtörtént, az adóazonosító jel elírása adminisztrációs hibára vezethető vissza.[4] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte jogszabálysértés hiányában.
Az elsőfokú ítélet
[5] A munkaügyi bíróság a közigazgatási hatóság határozatait hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra kötelezte.[6] A bíróság megállapította, hogy a felperes az érintett két munkavállaló vonatkozásában a határozatban megjelölt napokra egyszerűsített foglalkoztatásra irányuló bejelentést nem tett, arra azonban nem merült fel adat, hogy ezen munkavállalók vonatkozásában közteherfizetési kötelezettségét elmulasztotta volna. A munkavállalók munkavégzése, annak időpontja és a foglalkoztatás jellege nem volt vitatott.
[7] A bíróság érvelése szerint az Art. 16. § (4) bekezdése, az Efotv. 3. § (1) bekezdése, 11. § (1)-(2) bekezdései a bejelentési kötelezettséget írják elő a munkáltató számára, melynek elmaradásához fűződik a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény (továbbiakban: Met.) 6/A. § (1) bekezdés b) pontja és 7. §-a szerinti jogkövetkezmény. A jogszabályokból nem vezethető le, hogy csak a hibátlan bejelentés fogadható el teljesítettnek. A két munkavállaló (adataik alapján) beazonosítható volt, függetlenül az adóazonosító jelük elírásától. A munkaügyi bírság kiszabására csak abban az esetben lett volna alperesnek lehetősége, ha a felperes a bejelentési kötelezettségének nem tesz eleget. Az objektív felelősség azt jelenti, ha a munkáltató nem tesz eleget a bejelentési kötelezettségének közömbös, hogy a mulasztása milyen okra vezethető vissza. A felperesnek joga volt az adatok korrekcióját kérni az adóhatóságtól.
[8] A bíróság álláspontja szerint a felperes a bejelentési kötelezettségének ugyan részben helytelen adattartalommal, de eleget tett, így "magatartása sem csalárdnak, sem a költségvetés megkárosítására irányulónak nem tekinthető". A megismételt eljárásban a hatóság a bejelentési kötelezettség elmulasztása miatt nem szabhat ki bírságot, csak a munkaidő-nyilvántartás vonatkozásában hozhat határozatot.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[9] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és "új határozat hozatalát", másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett a bíróság új eljárásra utasítását kérte a Pp. 206. § (1) bekezdése, az Efotv. 3. §-a és 11. § (1) bekezdése bíróság általi megsértését állítva.[10] Az alperes álláspontja szerint a jogerős ítélet indokolása ellentmondásos, mivel egyrészt a bíróság megállapítja (munkaszerződés és NAV-adatszolgáltatás) dokumentumból, hogy a felperes a bejelentési kötelezettségét elmulasztotta, majd későbbiek során rögzíti, hogy a felperes a bejelentési kötelezettségének eleget tett, így nem követte el a hatóság által terhére rótt szabályszegést. A bíróság téves álláspontra helyezkedve állapította meg, hogy a felperes hibás adatközlésével nem nyílt meg az alperes számára a mulasztáshoz fűzött jogkövetkezmény alkalmazásának, a munkaügyi bírság kiszabásának a lehetősége.
[11] A NAV tájékoztatása szerint az érintett két munkavállaló meghatározott napokon történő egyszerűsített foglalkoztatásának bejelentése a nyilvántartásban nem található, a benyújtott adatlapokon szereplő nevekhez nem a feltüntetett adóazonosítók tartoznak, így nem felelnek meg az Efotv. által megkívánt bejelentésnek. A bejelentés elmulasztásának kimentésére az adminisztrációs hibára hivatkozás nem alkalmas. Bejelentésnek csak az a munkáltatói magatartás felel meg, amely az Efotv. 3. §-a és 11. §-a által meghatározott munkáltatói és munkavállalói magatartásokat megfelelően (hiánytalanul és hibátlanul) tartalmazza, enélkül a bejelenteni kívánt munkavállaló nem beazonosítható.
[12] A Met. 6. § (1) bekezdése és 6/A. § (1) bekezdés b) pontja rendelkezései az Art. 16. § (4) bekezdés a) pontjában, illetve az Efotv. 11. §-ában rögzített bejelentési kötelezettség elmulasztása esetében a munkaügyi bírság kiszabásának mellőzését nem teszik lehetővé. A kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény (továbbiakban: Kktv.) 12/A. § (1) bekezdése szerinti bírság kiszabása helyett figyelmeztetés alkalmazására az alperesnek nem volt lehetősége, tekintettel arra, hogy a közigazgatási határozat alapját képező jogsértést már megelőzte a felperes más, a munkaügyi hatóság a 2014. január 1. napján jogerőssé vált határozatával (jelen jogsértést megelőző 3 éven belül) megállapított jogsértése.
[13] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria döntése és jogi indokai
[14] A felülvizsgálati kérelem megalapozott az alábbiak szerint.[15] A perben a közigazgatási határozatok felülvizsgálattal támadott indokai körében azt kellett vizsgálni, hogy a felperes a hibás adóazonosító számok megjelölésével megküldött bejelentésével az Efotv. szerinti bejelentési kötelezettségét teljesítette-e az egyszerűsített foglalkoztatás keretében alkalmazott két munkavállaló tekintetében.
[16] Az alperes által a tényállás tisztázása érdekében belföldi jogsegély keretében megkeresett a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Megyei Adóigazgatósága tájékoztatása szerint az érintett munkavállalók (G. J.-né és M. A.) vitatott napjaira (a nyilvántartásában) egyszerűsített foglalkoztatásra irányuló bejelentés nem található.
[17] Az Efotv. 3. §-a értelmében az egyszerűsített foglalkoztatás céljából létrejött jogviszony a 11. § szerinti bejelentési kötelezettség teljesítésével keletkezik.
[18] Az Efotv. 11. § (1) bekezdése a munkáltató bejelentési kötelezettségét, a (2) bekezdése a bejelentési kötelezettség teljesítésének módját, a közlendő adatokat határozta meg azzal, hogy az egyszerűsített foglalkoztatás céljából létesített munkaviszonyra vonatkozó bejelentési kötelezettségének a munkáltató az adatok (így munkavállaló neve, munkáltató adószáma, munkavállaló adóazonosító és társadalombiztosítási jele, egyszerűsített foglalkoztatás jellege, munkaviszonyainak száma) közlésével tesz eleget.
[19] A bejelentési kötelezettségének a munkáltató akkor tesz eleget, ha az Efotv. 11. §-a alapján kötelezően bejelentendő adatokat jól és határidőben megadja. A törvény lehetővé teszi a bejelentés módosítását az Efotv. 11. § (8) bekezdésében írtak szerint és határidőn belül, amely egyidejűleg egy törvényi vélelmet jelent arra vonatkozóan, hogy módosítás vagy visszavonás hiányában az adatlapon közölt adatoknak megfelelően valósult meg a foglalkoztatás. Az adóazonosító jel elírása (más adóazonosító jelének megadása) azt eredményezi, hogy a munkáltató nem beazonosítható személyt jelent be, így mivel a bejelentésben foglalt személy nem létezik, a bejelentéshez joghatás nem fűződik. Amennyiben a munkáltató a hibát határidőn túl észleli, akkor már csak az egyszerűsített foglalkoztatás normál munkaviszonnyá minősítésével teheti meg. Az Efotv. 11. §-a megköveteli a fokozott odafigyelést a bejelentéskor, ugyanis a foglalkoztató elveszíti az egyszerűsített foglalkoztatásra vonatkozó kedvező szabályokat, ha a hibát a munkavégzés megkezdését követően tárja fel.
[20] A fentiekből következően csak a helyes adatokkal történő bejelentés fogadható el, a téves adattal (adatokkal) való bejelentés és bejelenteni kívánt személy beazonosítására nem alkalmas, ezért vonatkozásában a bejelentés megtörténte sem állapítható meg.
[21] Helytállóan hivatkozott az alperes a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a Met. 6/A. § (1) bekezdés b) pontja a bejelentési kötelezettség, az Efotv. 11. §-a megsértése esetére nem teszi lehetővé a bírság kiszabásának a mellőzését.
[22] Mindezekre figyelemmel a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
(Kúria, Mfv.III.10.517/2017.)
* * *
T e l j e s h a t á r o z a t
Az ügy száma: Mfv.III.10.517/2017/3.
A tanács tagjai: Dr. Zanathy János
a tanács elnöke
Dr. Farkas Katalin
előadó bíró
Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna
bíró
A felperes:
Az alperes: Nemzetgazdasági Miniszter
Az alperes képviselője: dr. Vajda Gábor jogtanácsos
A per tárgya: közigazgatási határozat felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes
Az elsőfokú bíróság határozatának száma:
Salgótarjáni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M.1/2017/10.
Rendelkező rész
A Kúria a Salgótarjáni Közigazgatás és Munkaügyi Bíróság 1.M.1/2016/10. számú ítéletét hatályon kívül helyezi és a felperes keresetét elutasítja.Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 20.000 (húszezer) forint elsőfokú peres és 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, valamint a magyar államnak az illetékes Nemzeti Adó- és Vámhivatal Adóigazgatósága által meghatározott módon és időben 30.000 (harmincezer) forint elsőfokú bírósági és 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
Tényállás
[1] Az alperes a 2016. július 4. napján kelt határozatával a felperest, mint munkáltatót 200.000 forint munkaügyi bírsággal sújtotta, egyben megállapította, hogy G. J.-né és felperes között 2016. február 4. és 5. napján, M. A. és felperes között 2016. január 13. napján munkaviszony állt fenn. Kötelezte a felperest, hogy a nevezetteket a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) szabályai szerint foglalkoztassa és tegyen eleget a munkaviszony létesítésével kapcsolatos – az adóhatóság felé fennálló – bejelentési kötelezettségének. Kötelezte a felperest Sz. Zs., B. Sz. és Sz.-né Z. J. munkavállalók vonatkozásában a munkaidő-nyilvántartásra vonatkozó jogszabályi rendelkezések betartására.[2] A másodfokú hatóság az elsőfokú hatóság határozatát a 2016. augusztus 11. napján kelt határozataival helybenhagyta. A határozat indokolása szerint a munkáltató (felperes) azon túl, hogy Sz. Zs., B. Sz. és Sz.-né Z. J. munkavállalók vonatkozásában megsértette a munkaidő-nyilvántartás jogszabályi rendelkezéseit, G. J.-né és M. A. munkavállalók vonatkozásában nem tett eleget a határozatban megjelölt időpontokra nézve az adóhatóság felé fennálló bejelentési kötelezettségének, ez utóbbi munkavállalók és a felperes között nem egyszerűsített foglalkoztatási, hanem munkaviszony állt fenn. A felperes fellebbezésében foglalt állítása - bejelentési kötelezettségének eleget tett, de helytelen adóazonosító jelet használt adminisztrációs hiba folytán - nem fogadható el, mivel az egyszerűsített foglalkoztatási jogviszony adóhatóság felé történő bejelentése csak akkor érvényes, ha hibátlan. A hiba utólagos kijavítására tett kísérlet a hibás bejelentés tényén nem változtat. Utólagos bejelentésre csak munkaviszony esetében van lehetőség. A bejelentés elmaradása eredményezi a jogsértés megvalósulását, annak oka irreleváns. A hatóságok határozataikat az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvény (továbbiakban: Efotv.) 3. § (1) bekezdése, 11. § (1) és (3) bekezdése, az Mt. 22-23. §-ai, 42. § (1) bekezdése és 44. §-a, valamint az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 16. § (4) bekezdése rendelkezéseire alapították.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[3] A felperes kereseti kérelmében a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését és „a határozatot hozó szerv” új eljárásra kötelezését kérte a Ket. 50. §-a megsértése miatt. A felperes állította: az érintett munkavállalók bejelentése és járulékaik befizetése megtörtént, az adóazonosító jel elírása adminisztrációs hibára vezethető vissza.[4] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte jogszabálysértés hiányában.
Az elsőfokú ítélet
[5] A munkaügyi bíróság a közigazgatási hatóság határozatait hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra kötelezte.[6] A bíróság megállapította, hogy a felperes az érintett két munkavállaló vonatkozásában a határozatban megjelölt napokra egyszerűsített foglalkoztatásra irányuló bejelentést nem tett, arra azonban nem merült fel adat, hogy ezen munkavállalók vonatkozásában közteher fizetési kötelezettségét elmulasztotta volna. A munkavállalók munkavégzése, annak időpontja és a foglalkoztatás jellege nem volt vitatott.
[7] A bíróság érvelése szerint az Art. 16. § (4) bekezdése, az Efotv. 3. § (1) bekezdése, 11. § (1)-(2) bekezdései a bejelentési kötelezettséget írják elő a munkáltató számára, melynek elmaradásához fűződik a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény (továbbiakban: Met.) 6/A. § (1) bekezdés b) pontja és 7. §-a szerinti jogkövetkezmény. A jogszabályokból nem vezethető le, hogy csak a hibátlan bejelentés fogadható el teljesítettnek. A két munkavállaló (adataik alapján) beazonosítható volt függetlenül az adóazonosító jelük elírásától. A munkaügyi bírság kiszabására csak abban az esetben lett volna alperesnek lehetősége, ha a felperes a bejelentési kötelezettségének nem tesz eleget. Az objektív felelősség azt jelenti, ha a munkáltató nem tesz eleget a bejelentési kötelezettségének közömbös, hogy a mulasztása milyen okra vezethető vissza. A felperesnek joga volt az adatok korrekcióját kérni az adóhatóságtól.
[8] A bíróság álláspontja szerint a felperes a bejelentési kötelezettségének ugyan részben helytelen adattartalommal, de eleget tett, így „magatartása sem csalárdnak, sem a költségvetés megkárosítására irányulónak nem tekinthető”. A megismételt eljárásban a hatóság a bejelentési kötelezettség elmulasztása miatt nem szabhat ki bírságot, csak a munkaidő-nyilvántartás vonatkozásában hozhat határozatot.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[9] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és „új határozat hozatalát”, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett a bíróság új eljárásra utasítását kérte a Pp. 206. § (1) bekezdése, az Efotv. 3. §-a és 11. § (1) bekezdése bíróság általi megsértését állítva.[10] Az alperes álláspontja szerint a jogerős ítélet indokolása ellentmondásos, mivel egyrészt a bíróság megállapítja (munkaszerződés és NAV adatszolgáltatás) dokumentumból, hogy a felperes a bejelentési kötelezettségét elmulasztotta, majd későbbiek során rögzíti, hogy a felperes a bejelentési kötelezettségének eleget tett, így nem követte el a hatóság által terhére rótt szabályszegést. A bíróság téves álláspontra helyezkedve állapította meg, hogy a felperes hibás adatközlésével nem nyílt meg az alperes számára a mulasztáshoz fűzött jogkövetkezmény alkalmazásának, a munkaügyi bírság kiszabásának a lehetősége.
[11] A NAV tájékoztatása szerint az érintett két munkavállaló meghatározott napokon történő egyszerűsített foglalkoztatásának bejelentése a nyilvántartásban nem található, a benyújtott adatlapokon szereplő nevekhez nem a feltüntetett adóazonosítók tartoznak, így nem felelnek meg az Efotv. által megkívánt bejelentésnek. A bejelentés elmulasztásának kimentésére az adminisztrációs hibára hivatkozás nem alkalmas. Bejelentésnek csak az a munkáltatói magatartás felel meg, amely az Efotv. 3. §-a és 11. §-a által meghatározott munkáltatói és munkavállalói magatartásokat megfelelően (hiánytalanul és hibátlanul) tartalmazza, e nélkül a bejelenteni kívánt munkavállaló nem beazonosítható.
[12] A Met. 6. § (1) bekezdése és 6/A. § (1) bekezdés b) pontja rendelkezései az Art. 16. § (4) bekezdés a) pontjában, illetve az Efotv. 11. §-ában rögzített bejelentési kötelezettség elmulasztása esetében a munkaügyi bírság kiszabásának mellőzését nem teszik lehetővé. A kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény (továbbiakban: Kktv.) 12/A. § (1) bekezdése szerinti bírság kiszabása helyett figyelmeztetés alkalmazására az alperesnek nem volt lehetősége tekintettel arra, hogy a közigazgatási határozat alapját képező jogsértést már megelőzte a felperes más, a munkaügyi hatóság a 2014. január 1. napján jogerőssé vált határozatával (jelen jogsértést megelőző 3 éven belül) megállapított jogsértése.
[13] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria döntése és jogi indokai
[14] A felülvizsgálati kérelem megalapozott az alábbiak szerint.[15] A perben a közigazgatási határozatok felülvizsgálattal támadott indokai körében azt kellett vizsgálni, hogy a felperes a hibás adóazonosító számok megjelölésével megküldött bejelentésével az Efotv. szerinti bejelentési kötelezettségét teljesítette-e az egyszerűsített foglalkoztatás keretében alkalmazott két munkavállaló tekintetében.
[16] Az alperes által a tényállás tisztázása érdekében belföldi jogsegély keretében megkeresett a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Megyei Adóigazgatósága tájékoztatás szerint az érintett munkavállalók (G. J.-né és M. A.) vitatott napjaira (a nyilvántartásában) egyszerűsített foglalkoztatásra irányuló bejelentés nem található.
[17] Az Efotv. 3. §-a értelmében az egyszerűsített foglalkoztatás céljából létrejött jogviszony a 11. § szerinti bejelentési kötelezettség teljesítésével keletkezik.
[18] Az Efotv. 11. § (1) bekezdése a munkáltató bejelentési kötelezettségét, a (2) bekezdése a bejelentési kötelezettség teljesítésének módját, a közlendő adatokat határozta meg azzal, hogy az egyszerűsített foglalkoztatás céljából létesített munkaviszonyra vonatkozó bejelentési kötelezettségének a munkáltató az adatok (így munkavállaló neve, munkáltató adószáma, munkavállaló adóazonosító és társadalombiztosítási jele, egyszerűsített foglalkoztatás jellege, munkaviszonyainak száma) közlésével tesz eleget.
[19] A bejelentési kötelezettségének a munkáltató akkor tesz eleget, ha az Efotv. 11. §-a alapján kötelezően bejelentendő adatokat jól és határidőben megadja. A törvény lehetővé teszi a bejelentés módosítását az Efotv. 11. § (8) bekezdésében írtak szerint és határidőn belül, amely egyidejűleg egy törvényi vélelmet jelent arra vonatkozóan, hogy módosítás vagy visszavonás hiányában az adatlapon közölt adatoknak megfelelően valósult meg a foglalkoztatás. Az adóazonosító jel elírása (más adóazonosító jelének megadása) azt eredményezi, hogy a munkáltató nem beazonosítható személyt jelent be, így mivel a bejelentésben foglalt személy nem létezik, a bejelentéshez joghatás nem fűződik. Amennyiben a munkáltató a hibát határidőn túl észleli, akkor már csak az egyszerűsített foglalkoztatás normál munkaviszonnyá minősítésével teheti meg. Az Efotv. 11. §- megköveteli a fokozott odafigyelést a bejelentéskor, ugyanis a foglalkoztató elveszíti az egyszerűsített foglalkoztatásra vonatkozó kedvező szabályokat, ha a hibát a munkavégzés megkezdését követően tárja fel.
[20] A fentiekből következően csak a helyes adatokkal történő bejelentés fogadható el, a téves adattal (adatokkal) való bejelentés és bejelenteni kívánt személy beazonosítására nem alkalmas, ezért vonatkozásában a bejelentés megtörténte sem állapítható meg.
[21] Helytállóan hivatkozott az alperes a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a Met. 6/A. § (1) bekezdés b) pontja a bejelentési kötelezettség, az Efotv. 11. §-a megsértése esetére nem teszi lehetővé a bírság kiszabásának a mellőzését.
[22] Mindezekre figyelemmel a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
A döntés elvi tartalma
[23] Az Efotv. 11. §-ában írtaknak nem megfelelően – hibás adatok bejelentésével – eszközölt egyszerűsített foglalkoztatásra irányuló jogviszony bejelentése, beazonosítható személy hiányában, joghatás kiváltására nem alkalmas.Záró rész
[24] A Kúria a felperest a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte az alperes elsőfokú bírósági és felülvizsgálati eljárásban felmerült költsége megfizetésére.[25] A felperes az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 45/A. § (1) bekezdése alapján köteles az elsőfokú bírósági eljárás és az 50. §-a alapján a felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére.
[26] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el (Pp. 274. § (1) bekezdés).
Budapest, 2018. május 23.
Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Farkas Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró (Kúria, Mfv.III.10.517/2017.)