adozona.hu
EH 2018.10.M27
EH 2018.10.M27
A kinevezésnek megfelelően történő foglalkoztatás a munkáltató lényeges kötelezettsége, ezért annak kötelező tartalmi elemei közül a munkakört és az illetményt érintő kikötése egyoldalú munkáltatói megváltoztatására alapított rendkívüli lemondás jogszerű [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 29. § (1) bekezdés a) pontja].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes az alperes jogelődjénél, az O. M. Könyvtár és Dokumentációs Központban 2010. június 1-jén létesített közalkalmazotti jogviszonyt. A munkaköre főkönyvi könyvelő volt. 2015. január 1-jétől a garantált illetményét 122 000 forintban, a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt 136 700 forintban határozták meg.
[2] 2015. július 1-jével a Földművelésügyi Minisztérium mint alapító döntése szerint az O. M. Könyvtár és Dokumentációs Központ beolvadt az M. M. Múzeumba. A jogelőd szerv...
EH 2018.09.M27 A kinevezésnek megfelelően történő foglalkoztatás a munkáltató lényeges kötelezettsége, ezért annak kötelező tartalmi elemei közül a munkakört és az illetményt érintő kikötése egyoldalú munkáltatói megváltoztatására alapított rendkívüli lemondás jogszerű [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 29. § (1) bekezdés a) pontja].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes az alperes jogelődjénél, az O. M. Könyvtár és Dokumentációs Központban 2010. június 1-jén létesített közalkalmazotti jogviszonyt. A munkaköre főkönyvi könyvelő volt. 2015. január 1-jétől a garantált illetményét 122 000 forintban, a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt 136 700 forintban határozták meg.[2] 2015. július 1-jével a Földművelésügyi Minisztérium mint alapító döntése szerint az O. M. Könyvtár és Dokumentációs Központ beolvadt az M. M. Múzeumba. A jogelőd szervezet a munkavállalóit a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 24. § (3) és (4) bekezdése szerinti eljárással a munkáltató személyében bekövetkező változás miatt adta át a jogutódnak.
[3] A jogelőd szervezet igazgatója erről 2015. június 11-én kelt iratában adott a közalkalmazottjainak tájékoztatást.
[4] A jogutód alperes főigazgatójának 2015. július 1-jén kelt tájékoztatása szerint a munkáltató személyében jogutódlás következett be 2015. július 1-jével; a napi munkaidőt a felperesnél külön íven jegyzett munkaköri leírás rendezi, a felperes munkabére pedig úgy alakul, hogy a garantált illetménye 122 000 forint, a munkáltató döntésén alapuló illetményrész 50 000 forint, illetménye összege 172 000 forint. A mellékelt munkaköri leírás a felperes munkakörét gazdasági ügyintéző-közönségszolgálati pénztáros munkakörben jelölte meg. A munkaköri leírás szerint a felperes munkarendje: nyári nyitva tartás alatt keddtől vasárnapig 9.00 órától 17 óra 15 percig, a téli nyitva tartás alatt keddtől péntekig 9.00 órától 16 óra 15 percig, hétvégén, illetve ünnepnapokon 9.00 órától 17 óra 15 percig tart, szabadnapjai a hétfő és egy másik, változó nap.
[5] A 2015. július 2-án kelt és kézbesített rendkívüli lemondással a felperes azonnali hatállyal megszüntette a közalkalmazotti jogviszonyát. Indokolásként arra hivatkozott, hogy
[6] 1. A felajánlott munkakör a részére súlyos szakmai visszaesést eredményez, ezenkívül az emberi önbecsülését sérti.
[7] 2. A felajánlott illetmény a korábbi illetménye 68%-a. Az illetménycsökkentés elfogadhatatlan, mivel válófélben van, és a nagykorú, nappali tagozaton tanuló gyermekét egyedül látja el. A munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt csökkentették, amelyet a felelősségteljes munka arányában állapítottak meg. A teljesítményértékeléskor a munkája kiváló minősítésű volt, ami alapján a korábbi munkáltatóiilletmény-térítést megállapították.
[8] 3. Az új munkaköri leírásban a beosztáshoz kapcsolódóan olyan munkarendet állapítottak meg, amely a napi munkába járási idejét 20-50 perccel megnövelné, amely megnehezítené a munkába járást, illetőleg a hétvégi munkarend elfogadhatatlan és összeegyeztethetetlen az életvitelével.
[9] Az alperes főigazgatója 2015. július 6-án kelt levelében a felperes indokait elfogadta azzal, hogy szerinte erre alapítottan a jogviszonyt "rendes felmondással" lehet megszüntetni. Ebben az esetben vállalta a felperes részére végkielégítés és lemondási időre járó illetmény megfizetését.
[10] A felperes 2015. július 8-án adott válaszában fenntartotta a rendkívüli lemondását.
[11] Az alperes 2015. július 13-án vitatta a rendkívüli lemondás jogszerűségét.
[12] A rendkívüli lemondás után a felperes érdemi munkát nem végzett, ennek ellenére a 2015. július havi munkabérét az alperes a részére folyósította.
A felperes kereseti kérelme és az alperes védekezése
[13] A felperes keresete a jogszerű rendkívüli lemondás jogkövetkezményeként végkielégítés és felmentési időre járó távolléti díj, valamint a szabadságmegváltása megfizetésére irányult.[14] Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy a rendkívüli lemondás jogellenes. A szabadságmegváltás körében a felperes leszállított keresetét elismerte.
[15] Az alperes a viszontkeresetében a 2015. július havi jogalap nélkül kifizetett illetményrész megfizetésére kérte a felperes kötelezését.
Az első- és másodfokú ítélet
[16] A közigazgatási és munkaügyi bíróság 12.M.2263/2015/10. számú ítéletével kötelezte az alperest a felperes javára szabadságmegváltás megfizetésére, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest az alperes javára jogalap nélkül kifizetett munkabér megfizetésére.[17] Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás eredményeként arra a következtetésre jutott, hogy az alperestől függetlenül jogszabály rendelkezése alapján következett be jogutódlás, melynek következtében a jogelőd beolvadt az alperes jogutódba. Mivel a jogutódlást jogszabály rendelte el, az alperesnek erre a folyamatra nem volt ráhatása, és mivel a jogelőd abban a formában, ahogyan a felperes korábban a munkáját végezte megszűnt, az alperes jogszerűen járt el, amikor a kialakult új szervezeti struktúrában a lehetőségeknek megfelelően alakította a továbbfoglalkoztatás feltételeit.
[18] A felperes nem bizonyította, hogy az alperes vele szemben szándékosan vagy súlyos gondatlansággal tanúsított volna olyan magatartást, amelynek következtében a felajánlott feltételeket kialakította. A felperes által megjelölt indokokra a rendkívüli lemondást jogszabályszerűen (Kjt. 29. §) alapítani nem lehetett. Az állítólagos szakmai visszalépés, a többlet utazási idő, a beosztás, valamint a felajánlott illetmény nem lehetetlenítették el, csak megnehezítették a felperes munkavégzését. Ezen indokok a jogviszony lemondással történő megszüntetésére adhattak volna jogalapot, de a rendkívüli lemondáshoz nem voltak elegendőek.
[19] A szabadságmegváltás körében az alperes elismerő nyilatkozatára tekintettel marasztalta az alperest, továbbá a jogalap nélkül felvett illetmény visszafizetésére kötelezte a felperest.
[20] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében megváltoztatta, és kötelezte az alperest a felperes javára felmentési időre járó illetmény, valamint végkielégítés megfizetésére.
[21] A másodfokú bíróság a kiegészített tényállás alapján nem értett egyet az elsőfokú bíróság által levont jogkövetkeztetéssel. A rendkívüli lemondás jogszerűségéről a Kjt. 29. § (1) bekezdés a) és b) pontja figyelembevételével a közalkalmazott felperes jognyilatkozatának tartalmát vizsgálva döntött.
[22] Álláspontja szerint a rendkívüli lemondásban megjelölt indokok közül a munkakör megváltozásának sérelmével kapcsolatos 1. pont és az illetménycsökkentést kifogásoló 2. pontban felsorolt indokok a munkáltató egyoldalú kinevezésmódosítását sérelmezték, melyek kifejezett munkáltatói kötelezettségszegést jelentenek, így a Kjt. 29. § (1) bekezdés a) pontja alapján értékelendőek.
[23] A törvényszék a Kjt. 24. § (2)-(4) bekezdését alkalmazva rögzítette, hogy akár jogügyleten, akár törvényen alapuló változás következik be a munkáltató személyében, e jogutódlás alapvető sajátossága, hogy nem eredményezi a fennálló jogviszony tartalmi elemeinek a munkáltató részéről szabadon történő módosítását. Ezért ha a jogutódlást követően a munkáltató a munkakört egyoldalúan megváltoztatja és az illetményt csökkenti, megsérti a közalkalmazotti jogviszonyból eredő szabályokat, mely szándékos kötelezettségszegést jelent. Erre a körülményre alapítható rendkívüli lemondás.
[24] A rendkívüli lemondás 3. pontjában megjelölt körülmények azonban olyan sérelmeket soroltak fel, amelyek a munkáltatói jogutódlásból következtek, és amelyek önmagukban valóban a Kjt. 24. § (4) bekezdése alapján megfelelően alkalmazandó a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 40. § (1) bekezdés alkalmazására nyújthattak volna lehetőséget. Ebben a körben volt helytálló az alperes hivatkozása, miszerint ha a munkafeltételek lényeges és hátrányos megváltozása következtében a közalkalmazotti jogviszony fenntartása a felperes számára aránytalan sérelemmel járt vagy lehetetlenné vált, a jogviszonyát lemondással megszüntethette. A perbeli esetben azonban ennek nem volt jelentősége, mivel a felperes nemcsak a munkafeltételek megváltozására, hanem a kinevezés egyoldalú módosítását jelentő munkáltatói kötelezettségszegésre is hivatkozott.
[25] Mindezekre tekintettel a törvényszék megállapította, hogy a felperes 2015. július 2-án jogszerűen gyakorolta a rendkívüli lemondás jogát, ezért a Kjt. 29. § (3) bekezdése alapján kötelezte az alperest a Kjt. 33. § (1) bekezdése, (2) bekezdés e) pontja alapján a felperest megillető 7 havi felmentési időre járó távolléti díj, valamint a Kjt. 37. § (6) bekezdés b) pontja és (8) bekezdése szerint járó végkielégítés megfizetésére.
Az alperes felülvizsgálati kérelme és a felperes ellenkérelme
[26] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Megsértett jogszabályhelyként a Kjt. 24. § (4) bekezdése és az Mt. 40. §, 67. § (2) bekezdése megsértésére hivatkozott. Álláspontja szerint e jogszabályi rendelkezések teljes mértékben leírják azt a folyamatot, aminek be kell következnie akkor, ha a munkáltató személyében változás következik be, és az új körülményekkel a közalkalmazott elégedetlen. Ekkor lehetősége van lemondásra. Adott esetben az alperes jogszerűen ragaszkodott ahhoz, hogy a felperes jogviszonya a Kjt. 24. § (4) bekezdése alkalmazásával szűnjön meg.[27] A törvényszék figyelmen kívül hagyta, hogy a hatékony működés elérése érdekében a felperes munkáját új munkakörben volt mód hasznosítani, mert az alperes már rendelkezett főkönyvi könyvelővel, aki a többletfeladatokat el tudta látni.
[28] Az alperes szerint nem merült fel olyan körülmény, amely a Kjt. 29. § (1) bekezdés bármelyik esetkörének alkalmazását megalapozhatta volna, de a felperes ilyet pontosan meg sem jelölt. Az indokai a Kjt. 24. § (4) bekezdés alkalmazásához szolgálhattak volna jogszerű alapul. Annak, hogy a felperes személyi anyagát az alperes mikor kérte be, nincs jelentősége, mert a munkakörök egyeztetést követően véglegesültek. Az alperesnél vannak olyan pénztárosok, akik egyetemi végzettség mellett látják el e munkakörüket.
[29] A törvényszék a Kjt. 29. § (1) bekezdését azzal sértette meg, hogy azt feltételei hiányában alkalmazta, de a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 221. § (1) bekezdésének sem felelt meg a jogerős ítélet, mert általánosságban utal a felperes rendkívüli lemondásának tartalmára, holott az érvelése középpontjában annak kellene állnia, hogy milyen jogellenes magatartást tanúsított az alperes. Konkrét számításokat igényelne az is, hogy milyen bér- vagy juttatáscsökkenést tekinthet a bíróság olyan mértékűnek, amely már a rendkívüli lemondásra is okot adhat a közalkalmazott számára.
[30] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A Kúria döntése és jogi indokai
[31] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.[32] A Kúria a jogerős ítéletet csak a Pp. 272. § (2) bekezdésben foglaltaknak megfelelően előterjesztett felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a megállapított tényállást nem vitatta, az abból levont jogkövetkeztetéssel nem értett egyet, továbbá az indokolási kötelezettség megsértésére hivatkozott. A Kúria a felülvizsgálati eljárásban ezen érvelésekkel foglalkozhatott.
[33] Az alperes ugyan a felülvizsgálati kérelmében sérelmezte a felperes rendkívüli lemondása tartalmának rögzítését és annak értékelését, ebben a körben megsértett jogszabályhelyként a Pp. 206. § (1) bekezdésére nem hivatkozott, a jogerős ítéletben foglalt tényállás - így a rendkívüli lemondás rögzített tartalma - volt az irányadó a felülvizsgálati eljárásban is.
[34] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében sem vitatta, hogy a felperes részére a korábbitól eltérő munkakört és 30%-kal kevesebb illetményt határozott meg. A törvényszék a döntésében nem arról foglalt állást, hogy a munkáltatói jogutód alperesnél az összeolvadást követően gazdaságilag indokolt, célszerű volt-e a felperes korábbi munkakörét fenntartani, és változatlan illetménnyel a felperest továbbfoglalkoztatni, hanem arról, hogy az alperes erről hozott döntése egyoldalú volt.
[35] A keresetlevél mellékleteként csatolt 2015. július 1-jei tájékoztatás elnevezésű iratban a felperest arról tájékoztatták, hogy megváltozik a munkaköre, az abba tartozó feladatok, ezzel összefüggésben a munkarendje, valamint a munkabére. Ezen alperesi döntést megelőzően egyeztetés (nem vitatottan) a felperessel nem történt, és az alperes maga sem vitatta, hogy a felperes "munkakörülményei oly mértékben megváltoztak, hogy a közalkalmazotti jogviszony fenntartása […] aránytalan sérelemmel jár".
[36] A törvényszék jogszabálysértés nélkül állapította meg, hogy a munkáltató ezen döntésével egyoldalúan módosította a felperes kinevezését. Ezzel a Kjt. 24. § (2) bekezdése alapján a felek jogviszonyára is irányadó Mt. 51. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezést sértette meg, miszerint a munkáltató köteles a munkavállalót a munkaszerződés és a munkaviszonyra vonatkozó szabályok szerint foglalkoztatni.
[37] A törvényszék arra jogszabálysértés nélkül mutatott rá, hogy a munkáltató személyében bekövetkező változás a közalkalmazotti kinevezés tartalmának változását nem eredményezi. A bírói gyakorlat szerint, amennyiben ez szükséges, a jogutódlást követően a kinevezés tartalmi elemeiben, módosításában a felek megállapodhatnak.
[38] A kinevezésnek megfelelően történő foglalkoztatás a munkáltató lényeges kötelezettsége, melyet adott esetben az alperes jelentős mértékben, szándékosan megszegett. Ezért a felperes kinevezésének kötelező tartalmi elemei közül a munkakört és az illetményt érintő kikötése egyoldalú munkáltatói megváltoztatása miatt a rendkívüli lemondás a Kjt. 29. § (1) bekezdés a) pontja alapján jogszerű. Ez a megállapítás nem érinti azon jogszerű következtetést, miszerint az Kjt. 24. § (4) bekezdése szerint irányadó Mt. 40. §-a alapján a felperes a rá irányadó munkafeltételek lényeges és hátrányos megváltoztatása következtében a munkaviszony fenntartása aránytalan sérelmessé vagy lehetetlenné válása miatt jogszerűen élhetett volna lemondással is a munkarend rá hátrányos megváltoztatása miatt.
[39] Az alperes megalapozatlanul hivatkozott a Pp. 221. § (1) bekezdésének megsértésére.
[40] A törvényszék rögzítette a tényállást az abból figyelembe vett körülményeket, valamint levont jogkövetkeztetéséről is számot adott. Önmagában az indokolási kötelezettség megsértése nem állapítható meg amiatt, hogy a levont jogkövetkeztetéssel a fél nem ért egyet. Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben több ügyben kifejtette, hogy "a bíróságok indokolási kötelezettségéből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem az indítványozó szubjektív elvárásait kielégítő mélységű érvrendszer bematatása. A jogszabályok végső soron és kötelező erővel történő értelmezése egyéb iránt a bíróságok feladata" {30/2014. (IX. 30.) AB határozat [89]}.
[41] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján módosított indokolással hatályában fenntartotta.
(Kúria, Mfv.I.10.390/2017.)
* * *
T e l j e s h a t á r o z a t
Az ügy száma: Mfv.I.10.390/2017/4.
A tanács tagjai: Dr. Hajdu Edit a tanács elnöke, előadó bíró
Dr. Tallián Blanka bíró
Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna bíró
A felperes:
A felperes képviselője:
Dr. Radnai András ügyvéd
Az alperes: Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár
Az alperes képviselője:
Dr. Balázs Gábor ügyvéd
A per tárgya: jogszerű rendkívüli lemondás jogkövetkezményei
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes
A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma:
Fővárosi Törvényszék 6.Mf.680.438/2016/3.
Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma:
Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 12.M.2263/2015/10.
Rendelkező rész
A Kúria a Fővárosi Törvényszék 6.Mf.680.438/2016/3. számú ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek – tizenöt nap alatt – 40.000 (negyvenezer) forint és 10.800 (tízezer-nyolcszáz) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget.
A le nem rótt 284.600 (kettőszáznyolcvannégyezer-hatszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes az alperes jogelődjénél, az O. M. Könyvtár és Dokumentációs Központban 2010. június 1-jén létesített közalkalmazotti jogviszonyt. A munkaköre főkönyvi könyvelő volt. 2015. január 1-jétől a garantált illetményét 122.000 forintban, a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt 136.700 forintban határozták meg.[2] 2015. július 1-jével a Földművelésügyi Minisztérium mint alapító döntése szerint az O. M. Könyvtár és Dokumentációs Központ beolvadt az M. M. Múzeumba. A jogelőd szervezet a munkavállalóit a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 24. § (3) és (4) bekezdése szerinti eljárással a munkáltató személyében bekövetkező változás miatt adta át a jogutódnak.
[3] A jogelőd szervezet igazgatója erről 2015. június 11-én kelt iratában adott a közalkalmazottjainak tájékoztatást.
[4] A jogutód alperes főigazgatójának 2015. július 1-jén kelt tájékoztatása szerint a munkáltató személyében jogutódlás következett be 2015. július 1-jével; a napi munkaidőt a felperesnél külön íven jegyzett munkaköri leírás rendezi, a felperes munkabére pedig úgy alakul, hogy a garantált illetménye 122.000 forint, a munkáltató döntésén alapuló illetményrész 50.000 forint, illetménye összege 172.000 forint. A mellékelt munkaköri leírás a felperes munkakörét gazdasági ügyintéző-közönségszolgálati pénztáros munkakörben jelölte meg. A munkaköri leírás szerint a felperes munkarendje: nyári nyitva tartás alatt keddtől vasárnapig 9.00 órától 17 óra 15 perc között, a téli nyitva tartás alatt keddtől péntekig 9.00 órától 16 óra 15 percig, hétvégén, illetve ünnepnapokon 9.00 órától 17 óra 15 percig tart, szabadnapjai a hétfő és egyik másik, változó nap.
[5] A 2015. július 2-án kelt és kézbesített rendkívüli lemondással a felperes azonnali hatállyal megszüntette a közalkalmazotti jogviszonyát. Indokolásként arra hivatkozott, hogy
1. A felajánlott munkakör a részére súlyos szakmai visszaesést eredményez, ezen kívül az emberi önbecsülését sérti.
2. A felajánlott illetmény a korábbi illetménye 68 %-a. Az illetménycsökkentés elfogadhatatlan, mivel válófélben van, és a nagykorú, nappali tagozaton tanuló gyermekét egyedül látja el. A munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt csökkentették, amelyet a felelősségteljes munka arányában állapítottak meg. A teljesítményértékeléskor a munkája kiváló minősítésű volt, ami alapján a korábbi munkáltatói illetménytérítést megállapították.
3. Az új munkaköri leírásban a beosztáshoz kapcsolódóan olyan munkarendet állapítottak meg, amely a napi munkába járási idejét 20 – 50 perccel megnövelné, amely megnehezítené a munkába járást, illetőleg a hétvégi munkarend elfogadhatatlan és összeegyeztethetetlen az életvitelével.
[6] Az alperes főigazgatója 2015. július 6-án kelt levelében a felperes indokait elfogadta azzal, hogy szerinte erre alapítottan a jogviszonyt „rendes felmondással” lehet megszüntetni. Ebben az esetben vállalta a felperes részére végkielégítés és lemondási időre járó illetmény megfizetését.
[7] A felperes 2015. július 8-án adott válaszában fenntartotta a rendkívüli lemondását.
[8] Az alperes 2015. július 13-án vitatta a rendkívüli lemondás jogszerűségét.
[9] A rendkívüli lemondás után a felperes érdemi munkát nem végzett, ennek ellenére a 2015. július havi munkabérét az alperes a részére folyósította.
A felperes kereseti kérelme és az alperes védekezése
[10] A felperes keresete a jogszerű rendkívüli lemondás jogkövetkezményeként végkielégítés és felmentési időre járó távolléti díj, valamint a szabadságmegváltása megfizetésére irányult.[11] Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy a rendkívüli lemondás jogellenes. A szabadságmegváltás körében a felperes leszállított keresetét elismerte.
[12] Az alperes a viszontkeresetében a 2015. július havi jogalap nélkül kifizetett illetményrész megfizetésére kérte a felperes kötelezését.
Az első- és másodfokú ítélet
[13] A közigazgatási és munkaügyi bíróság 12.M.2263/2015/10. számú ítéletével kötelezte az alperest a felperes javára szabadságmegváltás megfizetésére, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest az alperes javára jogalap nélkül kifizetett munkabér, valamint perköltség, az alperest a felperes javára perköltség megfizetésére megállapítva, hogy a kereseti illetékeket az állam viseli.[14] Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás eredményeként arra a következtetésre jutott, hogy az alperestől függetlenül jogszabály rendelkezése alapján következett be jogutódlás, melynek következtében a jogelőd beolvadt az alperes jogutódba. Mivel a jogutódlást jogszabály rendelte el, az alperesnek erre a folyamatra nem volt ráhatása, és mivel a jogelőd abban a formában, ahogyan a felperes korábban a munkáját végezte megszűnt, az alperes jogszerűen járt el, amikor a kialakult új szervezeti struktúrában a lehetőségeknek megfelelően alakította a továbbfoglalkoztatás feltételeit.
[15] A felperes nem bizonyította, hogy az alperes vele szemben szándékosan vagy súlyos gondatlansággal tanúsított volna olyan magatartást, amelynek következtében a felajánlott feltételeket kialakította. A felperes által megjelölt indokokra a rendkívüli lemondást jogszabályszerűen (Kjt. 29. §) alapítani nem lehetett. Az állítólagos szakmai visszalépés, a többlet utazási idő, a beosztás, valamint a felajánlott illetmény nem lehetetlenítették el, csak megnehezítették a felperes munkavégzését. Ezen indokok a jogviszony lemondással történő megszüntetésére adhattak volna jogalapot, de a rendkívüli lemondáshoz nem voltak elegendőek.
[16] A szabadságmegváltás körében az alperes elismerő nyilatkozatára tekintettel marasztalta az alperest, továbbá a jogalap nélkül felvett illetmény visszafizetésére kötelezte a felperest.
[17] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében megváltoztatta, és kötelezte az alperest a felperes javára felmentési időre járó illetmény, valamint végkielégítés megfizetésére. A felperes perköltségfizetési kötelezettségét mellőzte, az alperest terhelő perköltség összegét 120.000 forintra felemelte. Kötelezte az alperest a felperes javára másodfokú perköltség megfizetésére. Megállapította, hogy a fellebbezési illetéket az állam viseli.
[18] A másodfokú bíróság a kiegészített tényállás alapján nem osztotta az elsőfokú bíróság által levont jogkövetkeztetést. A rendkívüli lemondás jogszerűségéről a Kjt. 29. § (1) bekezdés a) és b) pontja figyelembe vételével a közalkalmazott felperes jognyilatkozatának tartalmát vizsgálva döntött.
[19] Álláspontja szerint a rendkívüli lemondásban megjelölt indokok közül a munkakör megváltozásának sérelmével kapcsolatos 1. pont és az illetménycsökkentést kifogásoló 2. pontban felsorolt indokok a munkáltató egyoldalú kinevezés módosítását sérelmezték, melyek kifejezett munkáltatói kötelezettségszegést jelentenek, így a Kjt. 29. § (1) bekezdés a) pontja alapján értékelendőek.
[20] A törvényszék a Kjt. 24. § (2) - (4) bekezdését alkalmazva rögzítette, hogy akár jogügyleten, akár törvényen alapuló változás következik be a munkáltató személyében, e jogutódlás alapvető sajátossága, hogy nem eredményezi a fennálló jogviszony tartalmi elemeinek a munkáltató részéről szabadon történő módosítását. Ezért ha a jogutódlást követően a munkáltató a munkakört egyoldalúan megváltoztatja és az illetményt csökkenti, megsérti a közalkalmazotti jogviszonyból eredő szabályokat, mely szándékos kötelezettségszegést jelent. Erre a körülményre alapítható rendkívüli lemondás.
[21] A rendkívüli lemondás 3. pontjában megjelölt körülmények azonban olyan sérelmeket soroltak fel, amelyek a munkáltatói jogutódlásból következtek, és amelyek önmagukban valóban a Kjt. 24. § (4) bekezdés alapján megfelelően alkalmazandó a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 40. § (1) bekezdés alkalmazására nyújthattak volna lehetőséget. Ebben a körben volt helytálló az alperes hivatkozása, miszerint ha a munkafeltételek lényeges és hátrányos megváltozása következtében a közalkalmazotti jogviszony fenntartása a felperes számára aránytalan sérelemmel járt vagy lehetetlenné vált, a jogviszonyát lemondással megszüntethette. A perbeli esetben azonban ennek nem volt jelentősége, mivel a felperes nemcsak a munkafeltételek megváltozására, hanem a kinevezés egyoldalú módosítását jelentő munkáltatói kötelezettségszegésre is hivatkozott.
[22] Mindezekre tekintettel a törvényszék megállapította, hogy a felperes 2015. július 2-án jogszerűen gyakorolta a rendkívüli lemondás jogát, ezért a Kjt. 29. § (3) bekezdés alapján kötelezte az alperest a Kjt. 33. § (1) bekezdés, (2) bekezdés e) pontja alapján a felperest megillető 7 havi felmentési időre járó távolléti díj, valamint a Kjt. 37. § (6) bekezdés b) pontja és (8) bekezdés szerint járó végkielégítés megfizetésére.
[23] A megváltozott pernyertességi-pervesztességi arányokra tekintettel rendelkezett a perköltség viseléséről a Pp. 81. § (1) bekezdés alapján.
Az alperes felülvizsgálati kérelme és a felperes ellenkérelme
[24] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Megsértett jogszabályhelyként a Kjt. 24. § (4) bekezdése és az Mt. 40. §, 67. § (2) bekezdése megsértésére hivatkozott. Álláspontja szerint e jogszabályi rendelkezések teljes mértékben leírják azt a folyamatot, aminek be kell következnie akkor, ha a munkáltató személyében változás következik be, és az új körülményekkel a közalkalmazott elégedetlen. Ekkor lehetősége van lemondásra. Adott esetben az alperes jogszerűen ragaszkodott ahhoz, hogy a felperes jogviszonya a Kjt. 24. § (4) bekezdés alkalmazásával szűnjön meg.
[25] A törvényszék figyelmen kívül hagyta, hogy a hatékony működés elérése érdekében a felperes munkáját új munkakörben volt mód hasznosítani, mert az alperes már rendelkezett főkönyvi könyvelővel, aki a többletfeladatokat el tudta látni.
[26] Az alperes szerint nem merült fel olyan körülmény, amely a Kjt. 29. § (1) bekezdés bármelyik esetkörének alkalmazását megalapozhatta volna, de a felperes ilyet pontosan meg sem jelölt. Az indokai a Kjt. 24. § (4) bekezdés alkalmazásához szolgálhattak volna jogszerű alapul. Annak, hogy a felperes személyi anyagát az alperes mikor kérte be, nincs jelentősége, mert a munkakörök egyeztetést követően véglegesültek. Az alperesnél vannak olyan pénztárosok, akik egyetemi végzettség mellett látják el e munkakörüket.
[27] A törvényszék a Kjt. 29. § (1) bekezdését azzal sértette meg, hogy azt feltételei hiányában alkalmazta, de a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 221. § (1) bekezdésének sem felelt meg a jogerős ítélet, mert általánosságban utal a felperes rendkívüli lemondásának tartalmára, holott az érvelése középpontjában annak kellene állnia, hogy milyen jogellenes magatartást tanúsított az alperes. Konkrét számításokat igényelne az is, hogy milyen bér- vagy juttatáscsökkenést tekinthet a bíróság olyan mértékűnek, amely már a rendkívüli lemondásra is okot adhat a közalkalmazott számára.
[28] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A Kúria döntése és jogi indokai
[29] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.[30] A Kúria a jogerős ítéletet csak a Pp. 272. § (2) bekezdésben foglaltaknak megfelelően előterjesztett felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül a Pp. 275. § (2) bekezdés alapján. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a megállapított tényállást nem vitatta, az abból levont jogkövetkeztetéssel nem értett egyet, továbbá az indokolási kötelezettség megsértésére hivatkozott. A Kúria a felülvizsgálati eljárásban ezen érvelésekkel foglalkozhatott.
[31] Az alperes ugyan a felülvizsgálati kérelmében sérelmezte a felperes rendkívüli lemondása tartalmának rögzítését és annak értékelését, ebben a körben megsértett jogszabályhelyként a Pp. 206. § (1) bekezdésére nem hivatkozott, a jogerős ítéletben foglalt tényállás – így a rendkívüli lemondás rögzített tartalma – volt az irányadó a felülvizsgálati eljárásban is.
[32] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében sem vitatta, hogy a felperes részére a korábbitól eltérő munkakört és 30 %-kal kevesebb illetményt határozott meg. A törvényszék a döntésében nem arról foglalt állást, hogy a munkáltatói jogutód alperesnél az összeolvadást követően gazdaságilag indokolt, célszerű volt-e a felperes korábbi munkakörét fenntartani, és változatlan illetménnyel a felperest továbbfoglalkoztatni, hanem arról, hogy az alperes erről hozott döntése egyoldalú volt.
[33] A keresetlevél mellékleteként csatolt 2015. július 1-jei tájékoztatás elnevezésű iratban a felperest arról tájékoztatták, hogy megváltozik a munkaköre, az abba tartozó feladatok, ezzel összefüggésben a munkarendje, valamint a munkabére. Nem vitatottan ezen alperesi döntést megelőzően egyeztetés a felperessel nem történt, és az alperes maga sem vitatta, hogy a felperes „munkakörülményei oly mértékben megváltoztak, hogy a közalkalmazotti jogviszony fenntartása aránytalan sérelemmel jár” (keresetlevél mellékleteként csatolt 2015. július 6-ai alperesi levél).
[34] A törvényszék jogszabálysértés nélkül állapította meg, hogy a munkáltató ezen döntésével egyoldalúan módosította a felperes kinevezését. Ezzel a Kjt. 24. § (2) bekezdés alapján a felek jogviszonyára is irányadó Mt. 51. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezést sértette meg, miszerint a munkáltató köteles a munkavállalót a munkaszerződés és a munkaviszonyra vonatkozó szabályok szerint foglalkoztatni.
[35] A törvényszék arra jogszabálysértés nélkül mutatott rá, hogy a munkáltató személyében bekövetkező változás a közalkalmazotti kinevezés tartalmának változását nem eredményezi. A bírói gyakorlat szerint amennyiben ez szükséges, a jogutódlást követően a kinevezés tartalmi elemeiben, módosításában a felek megállapodhatnak.
[36] A kinevezésnek megfelelően történő foglalkoztatás a munkáltató lényeges kötelezettsége, melyet adott esetben az alperes jelentős mértékben, szándékosan megszegett. Ezért a felperes kinevezésének kötelező tartalmi elemei közül a munkakört és az illetményt érintő kikötése egyoldalú munkáltatói megváltoztatása miatt a rendkívüli lemondás a Kjt. 29. § (1) bekezdés a) pontja alapján jogszerű. Ez a megállapítás nem érinti azon jogszerű következtetést, miszerint az Kjt. 24. § (4) bekezdés szerint irányadó Mt. 40. § alapján a felperes a rá irányadó munkafeltételek lényeges és hátrányos megváltoztatása következtében a munkaviszony fenntartása aránytalan sérelmessé vagy lehetetlenné válása miatt jogszerűen élhetett volna lemondással is a munkarend rá hátrányos megváltoztatása miatt.
[37] Az alperes megalapozatlanul hivatkozott a Pp. 221. § (1) bekezdésének megsértésére.
[38] A bíróságoknak a határozatukat a szükséges mértékben kell megindokolniuk, amelynek körét az adott ügy jellege, és az eljárás során tisztázásra váró körülmények terjedelme határozza meg. A törvényszék rögzítette a tényállást az abból figyelembe vett körülményeket, valamint levont jogkövetkeztetéséről is számot adott. Önmagában az indokolási kötelezettség megsértése nem állapítható meg amiatt, hogy a levont jogkövetkeztetéssel a fél nem ért egyet. Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben több ügyben kifejtette, hogy "a bíróságok indokolási kötelezettségéből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem az indítványozó szubjektív elvárásait kielégítő mélységű érvrendszer bematatása. A jogszabályok végső soron és kötelező erővel történő értelmezése egyéb iránt a bíróságok feladata" {30/2014. (IX. 30.) AB határozat [89]}.
[39] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján módosított indokolással hatályában fenntartotta.
A döntés elvi tartalma
A kinevezésnek megfelelően történő foglalkoztatás a munkáltató lényeges kötelezettsége, ezért annak kötelező tartalmi elemei közül a munkakört és az illetményt érintő kikötése egyoldalú munkáltatói megváltoztatására alapított rendkívüli lemondás jogszerű (Kjt. 29. § (1) bekezdés a) pontja).Záró rész
[40] A Kúria kötelezte a pervesztes alperest a Pp. 78. § (1) bekezdés alapján a felperes felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére.[41] Az alperest megillető illetékmentesség folytán a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 14. § alapján az állam viseli.
[42] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
Budapest, 2018. május 16.
Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, előadó bíró, dr. Tallián Blanka s.k. bíró, dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró (Kúria, Mfv.I.10.390/2017.)