adozona.hu
BH 2018.9.255
BH 2018.9.255
A felszámolás közzététele miatt megszűnő egyedi végrehajtások a felszámolás mint totális végrehajtás keretei között folynak tovább, a közzététel előtt bejegyzett végrehajtási jogot a felszámoló érvényesíti [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 4. §, 38. § (1) bek., 49/D. § (3) bek., 1997. évi CXLI. tv. (Inytv.) 62. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az alperes javára 2011. március 28-án 45 289 481 forint és járulékai erejéig végrehajtási jogot jegyeztek be a felperesi jogelőd: az adós tulajdonában álló perbeli - lakás és teremgarázs-beálló megjelölésű - ingatlanokra. A bíróság az adós felszámolását 2013. április 19-én kelt végzésével rendelte el. Az alperes a felszámolási eljárásban bejelentette a hitelezői igényét, azt a felszámoló nyilvántartásba vette. Az alperes adóhatóság a felszámolásra figyelemmel az adós ellen folytatott végr...
BH 2018.9.255 A felszámolás közzététele miatt megszűnő egyedi végrehajtások a felszámolás mint totális végrehajtás keretei között folynak tovább, a közzététel előtt bejegyzett végrehajtási jogot a felszámoló érvényesíti [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 4. §, 38. § (1) bek., 49/D. § (3) bek., 1997. évi CXLI. tv. (Inytv.) 62. § (2) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperes javára 2011. március 28-án 45 289 481 forint és járulékai erejéig végrehajtási jogot jegyeztek be a felperesi jogelőd: az adós tulajdonában álló perbeli - lakás és teremgarázs-beálló megjelölésű - ingatlanokra. A bíróság az adós felszámolását 2013. április 19-én kelt végzésével rendelte el. Az alperes a felszámolási eljárásban bejelentette a hitelezői igényét, azt a felszámoló nyilvántartásba vette. Az alperes adóhatóság a felszámolásra figyelemmel az adós ellen folytatott végrehajtást a Csődtörvény 38. § (1) bekezdése alapján 2013. július 4-vel megszüntette.[2] Az adós a végrehajtással terhelt perbeli ingatlanokat a felszámolási eljárás megindítását megelőzően értékesítette, a tulajdonjogot a felperes - több közbenső átruházást követően - a 2014. április 28-án aláírt adásvételi szerződéssel szerezte meg. Az adásvételi szerződés kitért arra, hogy az alperes a végrehajtást jogszabálysértően szüntette meg, mert egyidejűleg a perbeli ingatlanokra bejegyzett végrehajtási jogot nem töröltette. Az eladó kijelentette, hogy nem felel az adós tartozásáért és felhatalmazta a felperes vevőt, hogy a terhek törlése érdekében tegye meg a szükséges intézkedéseket.
[3] A felperesnek a végrehajtási jog törlésére irányuló kérelmét azonban mind az alperes, mind a földhivatal elutasította. Utóbbi a jogosult hozzájárulása, illetve a törlés alapjául szolgáló okirat hiánya miatt, míg az alperes arra hivatkozott, hogy a felperes a bejegyzett teher alapján dologi adósként felel.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[4] A felperes keresetében az ingatlan-nyilvántartás kiigazítását az alperes javára az ingatlanokra bejegyzett végrehajtási jog törlése útján kérte, azzal az indokkal, hogy a végrehajtási jogok bejegyzése érvénytelen. Álláspontja szerint a végrehajtási eljárás megszüntetésével a bejegyzett végrehajtási jogok érvénytelenné váltak, a végrehajtási eljárás megszüntetése napjától az ingatlan-nyilvántartás e bejegyzéseket tévesen tartalmazza, azok törlésének van helye. Mivel pedig a felperes a tulajdonjogot a végrehajtási eljárás megszüntetését követően szerezte, tulajdonát az alperes javára szóló, az előzőek szerint érvénytelenné vált végrehajtási jog nem terhelheti. A változás átvezetése érdekében a földhivatal megkeresését kérte.[5] Az alperes a kereset elutasítására irányuló ellenkérelmében kifejtette, hogy a végrehajtás megszüntetése az 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 38. § (1) bekezdésének megfelelően csak a felszámolás körébe tartozó vagyont érintette, a perbeli ingatlanok viszont - mivel elidegenítésük a felszámolási eljárás megindítását megelőzően megtörtént - nem tartoznak a felszámolási vagyon körébe, ezért a végrehajtási jog törlésének nincs helye.
[6] A per másodfokú elbírálása idejére a lakásingatlanról az alperes és a felperesi tulajdonostárs megegyezése alapján a végrehajtási jog törlésére került sor.
Az első- és a másodfokú ítélet
[7] Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a keresetet. Döntését azzal indokolta, hogy a perbeli ingatlanokat a felperes a végrehajtási jog terhével vásárolta, a Cstv. 38. § (1) bekezdése csak a felszámolás körébe tartozó vagyonra vonatkozik, ezért a perbeli ingatlanokat nem érintette. A törvény rendelkezése értelmében ezért a felperes tulajdonszerzését megelőzően bejegyzett végrehajtási jogok a végrehajtás megszüntetését követően is fennmaradtak, törlésükre nincsen lehetőség, önmagában a végrehajtási eljárás megszüntetése ehhez nem elegendő.[8] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság helybenhagyó ítélete indokolásában hangsúlyozta, hogy a Cstv. 38. § (1) bekezdése értelmében a végrehajtás megszüntetése kizárólag a felszámolás körébe tartozó vagyont érintette, a perbeli ingatlanok azonban nem tartoztak ebbe a körbe. A felperes a végrehajtási eljárásban korábban már lefoglalt ingatlanok tulajdonát szerezte meg, így számára nem okoz jogsérelmet, ha a végrehajtás foganatosítására sor kerül.
A felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem
[9] A jogerős ítélet ellen felülvizsgálattal élő felperes hangsúlyozta: keresetét nem a Cstv. 38. § (1) bekezdése, hanem az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (Inytv.) 62. § (2) bekezdésére és arra a tényre alapította, hogy az alperes a végrehajtást megszüntette, mert ezzel a tulajdonosi jogállásából fakadó dologi adósi minősége, helytállási kötelezettsége is megszűnt. Utalt arra is, hogy az alperes végrehajtás megszüntetése tárgyában hozott végzése nem tartalmazta, hogy az csak a felszámolás körébe tartozó vagyont érinti: a végrehajtás megszüntetése következtében a végrehajtási jogot törölni kellett volna. Nézete szerint arra sincsen lehetőség, hogy a megszűnt végrehajtást követően induljon egyedi végrehajtás olyan végrehajtási jog alapján, amelynek kötelezettjével szemben az eljárást megszüntették. Azzal is érvelt, hogy az esetleges dologi adósi kötelezettség az alperes és az adós közötti főkötelemhez képest mellékkötelem, amely az előbbi jogi sorsát osztja: amennyiben a főkötelezettség alapján indult végrehajtást megszüntetik, az a mellékkötelezett ellen sem folytatható.[10] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. Érvelése szerint a végrehajtási jog bejegyzésével a foglalás dologi hatályúvá vált, az ingatlan tulajdonjogát megszerző felperes a követelés dologi adósává vált, ami a felszámolási eljárás elrendelésével nem szűnt meg, a végrehajtási joggal terhelt vagyontárgyakból a jogosult továbbra is kielégítést kereshet. Hangsúlyozta: mivel a perbeli ingatlanok nem tartoztak a felszámolási vagyon körébe, viszonylatukban a végrehajtás nem szűnt meg. Az adós és az alperes közötti jogviszony nem kötelem, ezért téves a mellék- és főkötelezettséggel kapcsolatos felperesi érvelés is.
A Kúria döntése és jogi indokai
[11] A felülvizsgálati kérelem a következők miatt nem alapos.[12] Az eljárt bíróságok lényegében azzal - az alperesi érveléssel egyező - indokolással találták alaptalannak a keresetet, hogy az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett, ezáltal dologi hatályúvá vált végrehajtás alapján a felperes "dologi adósként" felel az alperes követeléséért (elsőfokú bíróság), illetve, hogy a végrehajtást a Cstv. 38. § (1) bekezdése alapján csak az adós felszámolás körébe tartozó vagyonával kapcsolatban kellett megszüntetni, a perbeli ingatlanok pedig nem tartoznak ebbe a körbe (másodfokú bíróság).
[13] Utóbbi érveléssel kapcsolatban a Kúria a következőket emeli ki: a felperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a megindult végrehajtási eljárás egységes, annak megszüntetésére is egységesen került sor, mivel a Cstv. szabályai szerint a felszámolás kezdő időpontjától a gazdálkodó szervezettel szemben indított egyedi végrehajtásokat - a felszámolásra mint totális végrehajtásra figyelemmel - meg kell szüntetni és arra sincs lehetőség, hogy a felszámolás alá került adós ellen újabb egyedi végrehajtások induljanak. A felszámolás a megindult egyedi végrehajtásokat ott, abban a fázisban szünteti meg, ahol azok a felszámolás kezdő időpontjában tartanak. Az adott esetben az ingatlanok lefoglalása megtörtént, kényszerértékesítésükre azonban a végrehajtási eljárás keretein belül még nem került sor. A Cstv. 38. § (1) bekezdése valóban úgy rendelkezik, hogy a felszámolás kezdő időpontjával a gazdálkodó szervezet felszámolás körébe tartozó vagyonára vonatkozó végrehajtásokat kell megszüntetni, a szűkítő szabály azonban a csődtörvény sajátos, speciális rendszerében nyer értelmet: a Cstv. a másodfokú bíróság által is hivatkozott 4. §-a tételesen felsorolja, mit kell a gazdálkodó szervezet "felszámolás körébe nem tartozó" vagyonának tekinteni. A jogszabály e tekintetben taxatív: kizáró jelleggel nevesíti azokat a vagyonelemeket, amelyek ugyan polgári jogi értelemben a gazdálkodó szervezet vagyonához tartoznak, amelyeket azonban a felszámolás szempontjából figyelmen kívül kell hagyni. Ebben az összefüggésben a Cstv. 38. § (1) bekezdésének szűkítő szabálya ezekre a vagyonelemekre vonatkozik. A per tárgyát képező ingatlanok azonban polgári jogi értelemben sem álltak a gazdálkodó szervezet tulajdonában.
[14] Az alperes érvelésével szemben azt is hangsúlyozza a Kúria, hogy az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett végrehajtási jog az adóssal szembeni igényérvényesítést ugyan dologi hatályúvá teszi (tehát senki nem hivatkozhat arra, hogy a jog fennállásáról nem tudott), maga a bejegyzett jog azonban a bejegyzés által nem válik dologi joggá: a végrehajtási jog bejegyzése kifejezetten eljárásjogi, azaz deklaratív hatályú ingatlan-nyilvántartási eljárási cselekmény, a jogosult igényérvényesítésének azt a szakaszát jellemzi, amikor az önkéntes teljesítés hiánya miatt az állami végrehajtás keretei között kíván hozzájutni a követeléséhez. Helytállóan érvelt ezért a felperes azzal, hogy a végrehajtási eljárás egységes, a végrehajtási eljárási cselekmények - törvényi kivételektől eltekintve - az eljárás egészét érintik.
[15] A dologi jogok az előzőekben kifejtettekkel szemben az anyagi jog területére tartoznak, a jogterületet jellemző zártkörűség miatt számuk kötött, a felek szerződése vagy a jogalkalmazás eszközeivel nem bővíthető. A perbeli helyzetre vonatkozó különbség a dologi hatályú, ám eljárásjogi alapú végrehajtási jog, illetve az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett dologi jog (pl. jelzálog) között leginkább abban mutatkozik meg, hogy utóbbi jogosultja a felszámolás számára eredménytelen lezárása után is fordulhat a jelzálogadós ellen a követelése ingatlanból történő kielégítésének tűrése iránt, és a perben keletkező jogerős ítélet alapján végrehajtást indíthat. A végrehajtási jog anyagi jogi alapjai ezzel szemben a végrehajtás alá vont követelés anyagi jogi alapjaival azonosak, keletkezése a követelés esedékessé válásához, a jogosult által történő érvényesítéséhez kötődik, míg a dologi jog biztosítéki jellegű intézményei tipikusan az esedékességet megelőzően jönnek létre.
[16] A dologi jogi hatály nem védi meg a felszámolás előtt bejegyzett végrehajtási jogot a Cstv. 38. § (1) bekezdésén alapuló megszűnéstől, mindazonáltal az a végrehajtási jog jellegadó sajátosságával volna ellentétes. A másodfokú bíróság helyes érvelése szerint a felperes az ingatlanokat a végrehajtás terhével vásárolta, ezért annak érvényesítése számára többletterhet nem jelent. Értelemszerűen indokolatlan a végrehajtási jog törlése a jogosult szempontjából is: a követelését a jogszabályoknak megfelelően érvényesítő hitelező nem sújtható azzal, hogy az adóssal szembeni felszámolási eljárás miatt le kelljen mondania a végrehajtási jog bejegyzéséig juttatott jogáról.
[17] A megoldást az egyedi végrehajtás és a felszámolás mint "totális végrehajtás" viszonya, valamint a Cstv. 49/D. § (3) bekezdése adja. A felszámolási eljárás a fizetésképtelenné vált gazdálkodó szervezet vagyonának kezelésére, az eljárás keretében a hitelezők kielégítésére szolgál, ezért a jogalkotó a felszámolót hozta olyan helyzetbe, hogy a gazdálkodó szervezet teljes vagyoni helyzetére rálátása és cselekvési lehetősége legyen. Ezt a célt szolgálja továbbiak mellett az a szabály, hogy a felszámolás kezdő időpontjától kezdve a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot csak a felszámoló tehet, ugyanebben az időpontban pedig a gazdálkodó szervezet valamennyi tartozása lejárttá válik. Belátható, hogy a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezettel szembeni egyedi végrehajtási eljárások ellenőrizhetetlenné és irányíthatatlanná tennék a felszámolás egységes folyamatát, ezért kell a Cstv. 38. § (1) bekezdése értelmében megszüntetni a folyamatban lévő egyedi végrehajtásokat.
[18] A végrehajtási eljárás megszüntetése nem az addig végzett végrehajtási cselekmények "elenyésztetését" jelenti, ellenkezőleg: az egyedi végrehajtás abban a stádiumban, amelyben a felszámolás közzétételekor tart, "átfordul" a felszámolási eljárás totális végrehajtásába és annak szabályai szerint folytatódik tovább. Ilyen értelmezés mellett nyer értelmet a Cstv. 49/D. § (3) bekezdése, amely a felszámolás közzététele előtt bejegyzett végrehajtási jogot "új helyzetében" még olyan értelemben is privilegizálja, hogy az igen kedvező zálogjogi szabályok alkalmazását írja elő a felszámoló eljárására, így a jogosult nem kerül hátrányosabb helyzetbe a megszűnő egyedi végrehajtáshoz képest. A perbeli esetre vonatkoztatva mindez annyit jelent, hogy a végrehajtási jog érvényesítésére a továbbiakban a felszámoló jogosult: kezdeményezheti a végrehajtással terhelt ingatlan - ingatlanok - értékesítését, de arra is lehetősége van, hogy a tulajdonátruházást megtámadja, amennyiben azt fedezetelvonónak vagy egyéb okból hatálytalannak, esetleg érvénytelennek ítéli.
[19] Az ismertetett indokolásbeli kiegészítéssel a jogerős ítélet érdemben helyes, nem jogszabálysértő, ezért azt a Kúria hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. I. 20.839/2017.)
***
TELJES HATÁROZAT
A Kúria
mint felülvizsgálati bíróság
í t é l e t e
Az ügy száma: Pfv.I.20.839/2017/5.
A tanács tagjai: Dr. Harter Mária a tanács elnöke
Dr. Varga Edit előadó bíró
Dr. Mocsár Attila Zsolt bíró
A felperes: O. Nonprofit Kft.
A felperes képviselője:
Dr. K. A. jogtanácsos
Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal
(1054 Budapest, Széchenyi utca 2.)
Az alperes képviselője:
Dr. E. K. hatósági ügyintéző
A per tárgya: ingatlannyilvántartási bejegyzés törlése
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél:
a felperes
A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma:
Fővárosi Ítélőtábla
7.Pf.21.150/2016/6.
Az elsőfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma:
Fővárosi Törvényszék
71.P.22.558/2015/16.
Rendelkező rész
A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 30.000 (Harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
A le nem rótt 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperes javára 2011. március 28-án 45.289.481 forint és járulékai erejéig végrehajtási jogot jegyeztek be a felperesi jogelőd: az adós tulajdonában álló perbeli - lakás és teremgarázs-beálló megjelölésű - ingatlanokra. Az adós felszámolását a Fővárosi Törvényszék a 2013. április 19-én kelt végzésével rendelte el. Az alperes a felszámolási eljárásban bejelentette a hitelezői igényét, azt a felszámoló nyilvántartásba vette. Az alperes adóhatóság a felszámolásra figyelemmel az adós ellen folytatott végrehajtást a Csődtörvény 38.§ (1) bekezdése alapján 2013. július 4-vel megszüntette.[2] Az adós a végrehajtással terhelt perbeli ingatlanokat a felszámolási eljárás megindítását megelőzően értékesítette, a tulajdonjogot a felperes - több közbenső átruházást követően - a 2014. április 28-án aláírt adásvételi szerződéssel szerezte meg. Az adásvételi szerződés kitért arra, hogy az alperes a végrehajtást jogszabálysértően szüntette meg, mert egyidejűleg a perbeli ingatlanokra bejegyzett végrehajtási jogot nem töröltette. Az eladó kijelentette, hogy nem felel az adós tartozásáért és felhatalmazta a felperes vevőt, hogy a terhek törlése érdekében tegye meg a szükséges intézkedéseket.
[3] A felperesnek a végrehajtási jog törlésére irányuló kérelmét azonban mind az alperes, mind a földhivatal elutasította, utóbbi a jogosult hozzájárulása, illetve a törlés alapjául szolgáló okirat hiánya miatt, míg az alperes arra hivatkozott, hogy a felperes a bejegyzett teher alapján dologi adósként felel.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[4] A felperes keresetében az ingatlan-nyilvántartás kiigazítását az alperes javára az ingatlanokra bejegyzett végrehajtási jog törlése útján kérte, azzal az indokkal, hogy a végrehajtási jogok bejegyzése érvénytelen. Álláspontja szerint a végrehajtási eljárás megszüntetésével a bejegyzett végrehajtási jogok érvénytelenné váltak, a végrehajtási eljárás megszüntetése napjától az ingatlan-nyilvántartás e bejegyzéseket tévesen tartalmazza, azok törlésének van helye. Mivel pedig a felperes a tulajdonjogot a végrehajtási eljárás megszüntetését követően szerezte, tulajdonát az alperes javára szóló, az előzőek szerint érvénytelenné vált végrehajtási jog nem terhelheti. A változás átvezetése érdekében a földhivatal megkeresését kérte.[5] Az alperes a kereset elutasítására irányuló ellenkérelmében kifejtette, hogy a végrehajtás megszüntetése az 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 38.§ (1) bekezdésének megfelelően csak a felszámolás körébe tartozó vagyont érintette, a perbeli ingatlanok viszont - mivel elidegenítésük a felszámolási eljárás megindítását megelőzően megtörtént - nem tartoznak a felszámolási vagyon körébe, ezért a végrehajtási jog törlésének nincs helye.
[6] A per másodfokú elbírálása idejére a lakásingatlanról az alperes és a felperesi tulajdonostárs megegyezése alapján a végrehajtási jog törlésére került sor.
Az első- és a másodfokú ítélet
[7] Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a keresetet. Döntését azzal indokolta, hogy a perbeli ingatlanokat a felperes a végrehajtási jog terhével vásárolta, a Cstv. 38.§ (1) bekezdése csak a felszámolás körébe tartozó vagyonra vonatkozik, ezért a perbeli ingatlanokat nem érintette. A törvény rendelkezése értelmében ezért a felperes tulajdonszerzését megelőzően bejegyzett végrehajtási jogok a végrehajtás megszüntetését követően is fennmaradtak, törlésükre nincsen lehetőség, önmagában a végrehajtási eljárás megszüntetése ehhez nem elegendő.[8] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság helybenhagyó ítélete indokolásában hangsúlyozta, hogy a Cstv. 38.§ (1) bekezdése értelmében a végrehajtás megszüntetése kizárólag a felszámolás körébe tartozó vagyont érintette, a perbeli ingatlanok azonban nem tartoztak ebbe a körbe. A felperes a végrehajtási eljárásban korábban már lefoglalt ingatlanok tulajdonát szerezte meg, így számára nem okoz jogsérelmet, ha a végrehajtás foganatosítására sor kerül.
A felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem
[9] A jogerős ítélet ellen felülvizsgálattal élő felperes hangsúlyozta: keresetét nem a Cstv. 38.§ (1) bekezdése, hanem az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (Inytv.) 62.§ (2) bekezdésére és arra a tényre alapította, hogy az alperes a végrehajtást megszüntette, mert ezzel a tulajdonosi jog állásából fakadó dologi adósi minősége, helytállási kötelezettsége is megszűnt. Utalt arra is, hogy az alperes végrehajtás megszüntetése tárgyában hozott végzése nem tartalmazta, hogy az csak a felszámolás körébe tartozó vagyont érinti: a végrehajtás megszüntetése következtében a végrehajtási jogot törölni kellett volna. Nézete szerint arra sincsen lehetőség, hogy a megszűnt végrehajtást követően induljon egyedi végrehajtás olyan végrehajtási jog alapján, melynek kötelezettjével szemben az eljárást megszüntették. Azzal is érvelt, hogy az esetleges dologi adósi kötelezettség az alperes és az adós közötti főkötelemhez képest mellékkötelem, amely az előbbi jogi sorsát osztja: amennyiben a főkötelezettség alapján indult végrehajtást megszüntetik, az a mellékkötelezett ellen sem folytatható.[10] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. Érvelése szerint a végrehajtási jog bejegyzésével a foglalás dologi hatályúvá vált, az ingatlan tulajdonjogát megszerző felperes a követelés dologi adósává vált, ami a felszámolási eljárás elrendelésével nem szűnt meg, a végrehajtási joggal terhelt vagyontárgyakból a jogosult továbbra is kielégítést kereshet. Hangsúlyozta: mivel a perbeli ingatlanok nem tartoztak a felszámolási vagyon körébe, viszonylatukban a végrehajtás nem szűnt meg. Az adós és az alperes közötti jogviszony nem kötelem, ezért téves a mellék- és főkötelezettséggel kapcsolatos felperesi érvelés is.
A Kúria döntése és jogi indokai
[11] A felülvizsgálati kérelem a következők miatt nem alapos.[12] Az eljárt bíróságok lényegében azzal - az alperesi érveléssel egyező - indokolással találták alaptalannak a keresetet, hogy az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett, ezáltal dologi hatályúvá vált végrehajtás alapján a felperes "dologi adósként" felel az alperes követeléséért (elsőfokú bíróság), illetve, hogy a végrehajtást a Cstv. 38.§ (1) bekezdése alapján csak az adós felszámolás körébe tartozó vagyonával kapcsolatban kellett megszüntetni, a perbeli ingatlanok pedig nem tartoznak ebbe a körbe (másodfokú bíróság).
[13] Utóbbi érveléssel kapcsolatban a Kúria a következőket emeli ki: a felperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a megindult végrehajtási eljárás egységes, annak megszüntetésére is egységesen került sor, mivel a Cstv. szabályai szerint a felszámolás kezdő időpontjától a gazdálkodó szervezettel szemben indított egyedi végrehajtásokat - a felszámolásra, mint totális végrehajtásra figyelemmel - meg kell szüntetni és arra sincs lehetőség, hogy a felszámolás alá került adós ellen újabb egyedi végrehajtások induljanak. A felszámolás a megindult egyedi végrehajtásokat ott, abban a fázisban szünteti meg, ahol azok a felszámolás kezdő időpontjában tartanak. Az adott esetben az ingatlanok lefoglalása megtörtént, kényszer-értékesítésükre azonban a végrehajtási eljárás keretein belül még nem került sor. A Cstv. 38.§ (1) bekezdése valóban úgy rendelkezik, hogy a felszámolás kezdő időpontjával a gazdálkodó szervezet felszámolás körébe tartozó vagyonára vonatkozó végrehajtásokat kell megszüntetni, a szűkítő szabály azonban a csődtörvény sajátos, speciális rendszerében nyer értelmet: a Cstv. a másodfokú bíróság által is hivatkozott 4.§-a tételesen felsorolja, mit kell a gazdálkodó szervezet "felszámolás körébe nem tartozó" vagyonának tekinteni. A jogszabály e tekintetben taxatív: kizáró jelleggel nevesíti azokat a vagyonelemeket, amelyek ugyan polgári jogi értelemben a gazdálkodó szervezet vagyonához tartoznak, amelyeket azonban a felszámolás szempontjából figyelmen kívül kell hagyni. Ebben az összefüggésben a Cstv. 38.§ (1) bekezdésének szűkítő szabálya ezekre a vagyonelemekre vonatkozik, a per tárgyát képező ingatlanok azonban polgári jogi értelemben sem álltak a gazdálkodó szervezet tulajdonában.
[14] Az alperes érvelésével szemben azt is hangsúlyozza a Kúria, hogy az ingatlannyilvántartásba bejegyzett végrehajtási jog az adóssal szembeni igényérvényesítést ugyan dologi hatályúvá teszi (tehát senki nem hivatkozhat arra, hogy a jog fennállásáról nem tudott), maga a bejegyzett jog azonban a bejegyzés által nem válik dologi joggá: a végrehajtási jog bejegyzése kifejezetten eljárásjogi, azaz deklaratív hatályú ingatlannyilvántartási eljárási cselekmény, a jogosult igényérvényesítésének azt a szakaszát jellemzi, amikor az önkéntes teljesítés hiánya miatt az állami végrehajtás keretei között kíván hozzájutni a követeléséhez. Helytállóan érvelt ezért a felperes azzal, hogy a végrehajtási eljárás egységes, a végrehajtási eljárási cselekmények - törvényi kivételektől eltekintve - az eljárás egészét érintik.
[15] A dologi jogok az előbbi kifejtettekkel szemben az anyagi jog területére tartoznak, a jogterületet jellemző zártkörűség miatt számuk kötött, a felek szerződése vagy a jogalkalmazás eszközeivel nem bővíthető. A perbeli helyzetre vonatkozó különbség a dologi hatályú ám eljárásjogi alapú végrehajtási jog, illetve az ingatlannyilvántartásban feltüntetett dologi jog (pl.: jelzálog) között leginkább abban mutatkozik meg, hogy utóbbi jogosultja a felszámolás számára eredménytelen lezárása után is fordulhat a jelzálogadós ellen a követelése ingatlanból történő kielégítésének tűrése iránt, és a perben keletkező jogerős ítélet alapján végrehajtást indíthat. A végrehajtási jog anyagi jogi alapjai ezzel szemben a végrehajtás alá vont követelés anyagi jogi alapjaival azonosak, keletkezése a követelés esedékessé válásához, a jogosult által történő érvényesítéséhez kötődik, míg a dologi jog biztosítéki jellegű intézményei tipikusan az esedékességet megelőzően jönnek létre. A kifejtettek miatt a dologi jogi hatály nem védi meg a felszámolás előtt bejegyzett végrehajtási jogot a Cstv. 38.§ (1) bekezdésén alapuló megszűnéstől, mindazonáltal az a végrehajtási jog jellegadó sajátosságával volna ellentétes: a másodfokú bíróság helyes érvelése szerint a felperes az ingatlanokat a végrehajtás terhével vásárolta, ezért annak érvényesítése a számára többletterhet nem jelent. Értelemszerűen indokolatlan a végrehajtási jog törlése a jogosult szempontjából is: a követelését a jogszabályoknak megfelelően érvényesítő hitelező nem sújtható azzal, hogy az adóssal szembeni felszámolási eljárás miatt le kelljen mondania a végrehajtási jog bejegyzéséig juttatott jogáról.
[16] A probléma megoldását az egyedi végrehajtás és a felszámolás, mint "totális végrehajtás" viszonya, valamint a Cstv. 49/D.§-ának (3) bekezdése adja. A felszámolási eljárás a fizetésképtelenné vált gazdálkodó szervezet vagyonának kezelésére, az eljárás keretében a hitelezők kielégítésére szolgál, ezért a jogalkotó a felszámolót hozta olyan helyzetbe, hogy a gazdálkodó szervezet teljes vagyoni helyzetére rálátása és cselekvési lehetősége legyen. Ezt a célt szolgálja továbbiak mellett az a szabály, hogy a felszámolás kezdő időpontjától kezdve a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot csak a felszámoló tehet, ugyanebben az időpontban pedig a gazdálkodó szervezet valamennyi tartozása lejárttá válik. Belátható, hogy a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezettel szembeni egyedi végrehajtási eljárások ellenőrizhetetlenné és irányíthatatlanná tennék a felszámolás egységes folyamatát, ezért kell a Cstv. 38.§ (1) bekezdése értelmében megszüntetni a folyamatban lévő egyedi végrehajtásokat. A kifejtettek értelmében azonban a végrehajtási eljárás megszüntetése nem az addig végzett végrehajtási cselekmények "elenyésztetését" jelenti, ellenkezőleg: az egyedi végrehajtás abban a stádiumban, melyben a felszámolás közzétételekor tart, "átfordul" a felszámolási eljárás totális végrehajtásába és annak szabályai szerint folytatódik tovább. Ilyen értelmezés mellett nyer értelmet a Cstv. 49/D.§ (3) bekezdése, amely a felszámolás közzététele előtt bejegyzett végrehajtási jogot "új helyzetében" még olyan értelemben is privilegizálja, hogy az igen kedvező zálogjogi szabályok alkalmazását írja elő a felszámoló eljárására, így a jogosult nem kerül hátrányosabb helyzetbe a megszűnő egyedi végrehajtáshoz képest. A perbeli esetre vonatkoztatva mindez annyit jelent, hogy a végrehajtási jog érvényesítésére a továbbiakban a felszámoló jogosult: kezdeményezheti a végrehajtással terhelt ingatlan - ingatlanok - értékesítését, de arra is lehetősége van, hogy a tulajdonátruházást megtámadja, amennyiben azt fedezetelvonónak vagy egyéb okból hatálytalannak, esetleg érvénytelennek ítéli.
[17] Az ismertetett indokolásbeli kiegészítéssel az eljárt bíróságok érdemi döntése helyes, nem jogszabálysértő, ezért azt a Kúria a Pp. 275.§ (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Záró rész
[18] A felperes felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre, ezért a felülvizsgálati eljárásban a Pp. 270.§ (1) bekezdésének megfelelően alkalmazásra kerülő Pp. 78.§ (1) bekezdése szerint a Kúria kötelezte a felperest az alperes jogi képviseletével a felülvizsgálati eljárásban felmerült, a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22) IM rendelet 3.§ (2), (5) és (6) bekezdéseiben foglaltak szerint, a 4/A.§ értelmében az általános forgalmi adóra is figyelemmel meghatározott, a kifejtett jogi képviseleti tevékenységgel arányos munkadíjból álló felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére. Az eljárási illetékre vonatkozó rendelkezés - a felperes személyes illetékmentességére figyelemmel - az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 39.§ (3) bekezdésének d) pontján, 50.§ (1) bekezdésén és a bírósági eljárásban alkalmazandó költségmentességi szabályokról szóló 6/1986. (VI.26) IM rendelet 13.§ (1) bekezdésén, valamint 14.§-án alapul.Budapest, 2018. április 26.
Dr. Harter Mária s.k. a tanács elnöke, dr. Varga Edit s.k. előadó bíró, dr. Mocsár Attila Zsolt s.k. bíró
(Kúria Pfv.I.20.839/2017/5.)