adozona.hu
BH 2018.9.260
BH 2018.9.260
Az Mt. 40. § (1) bekezdése szerinti felmondást a munkavállaló (közalkalmazott) köteles megindokolni. A bíróságnak a joghatályosan közölt indokolás keretei között kell vizsgálnia azt, hogy a törvényben konjunktívan meghatározott minősített tényállási elemek fennállnak-e [2012. évi I. törvény (Mt.) 40. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 1994. november 7. napjától, az alperesi jogelődnél 2007. június 1-jétől állt határozatlan idejű közalkalmazotti jogviszonyban, ahol 2011. január 1-jétől üzemgazdász munkakör betöltésére nevezték ki, több egymást követő határozott idejű gazdasági osztályvezetői megbízásokkal, amelynek keretében az alperesi jogelőd gazdasági igazgatója a felperest 2015. december 29-én kelt intézkedésével 2016. január 1-jétől 1 éves ismételten határozott időtartamban a gazdasági osztály vezetői fe...
BH 2018.9.260 Az Mt. 40. § (1) bekezdése szerinti felmondást a munkavállaló (közalkalmazott) köteles megindokolni. A bíróságnak a joghatályosan közölt indokolás keretei között kell vizsgálnia azt, hogy a törvényben konjunktívan meghatározott minősített tényállási elemek fennállnak-e [2012. évi I. törvény (Mt.) 40. §].
A tényállás
[1] A felperes 1994. november 7. napjától, az alperesi jogelődnél 2007. június 1-jétől állt határozatlan idejű közalkalmazotti jogviszonyban, ahol 2011. január 1-jétől üzemgazdász munkakör betöltésére nevezték ki, több egymást követő határozott idejű gazdasági osztályvezetői megbízásokkal, amelynek keretében az alperesi jogelőd gazdasági igazgatója a felperest 2015. december 29-én kelt intézkedésével 2016. január 1-jétől 1 éves ismételten határozott időtartamban a gazdasági osztály vezetői feladatainak ellátásával bízta meg.[2] Az alperesi jogelőd 2016. február 26-án kelt intézkedésével tájékoztatta a felperest a munkáltató személyében 2016. április 1-jén bekövetkező változásról, így - többek között - arról, hogy a munkakörébe tartozó feladatai az új munkáltatónál (alperesnél) változatlan formában maradnak fenn, továbbá, hogy 2016. május 1-jéig lehetősége van a közalkalmazotti jogviszonyát a munkáltató személyében bekövetkezett változásra tekintettel lemondással megszüntetni.
[3] Az alperesi jogelőd főigazgatója 2016. március 30-án kelt intézkedésével 2016. március 31. napjával visszavonta a felperes vezetői megbízását a 2016. április 1-jével történő szervezeti átalakítására hivatkozással. Az intézkedés harmadik bekezdése tartalmazta, hogy a vezetői megbízás visszavonásával eredeti, kinevezése szerinti munkakörében kerül továbbfoglalkoztatásra, amennyiben 2016. április 1. napjától a munkáltatói jogkör gyakorlójával egyéb megbízásban meg nem állapodnak.
[4] A felperes 2016. április 7-én kelt levelében a vezetői megbízás visszavonásának részletes indokolását kérte arra tekintettel, mely szerint a 2016. február 26-án kelt - munkakörére is vonatkozó - tájékoztató és a 2016. március 30-án kelt vezetői megbízás visszavonása egymással ellentétben áll.
[5] Az alperes 2016. április 8-án kelt tájékoztatója szerint az integrációval érintett mindkét intézmény gazdasági osztályai megszűntek, ezért került a megszűnt osztály vezetésére adott megbízás visszavonásra, továbbá, hogy erre figyelemmel osztályvezető-helyettesi beosztást ajánlott fel felperes részére az alperesi munkáltatói jogkör gyakorlója.
[6] A felperes 2016. április 21-én kelt levelében kifogásolta, hogy az eredeti üzemgazdász munkakörébe tartozó feladatokat sem az alperesi jogelőd, sem az alperes nem határozta meg; a vezetői megbízásra történő kinevezéséről az alperesi jogelőd gazdasági igazgatója, míg annak visszavonásáról az alperesi jogelőd főigazgatója döntött; a vezetői megbízásának részletes indokai és az üzemgazdász, valamint a felajánlott gazdasági osztályvezető-helyettes munkaköri leírás hiányában kellő információval nem rendelkezik; kérte a fenti két munkaköri leírás közlését.
[7] Az alperes 2016. április 26-án kelt tájékoztatása mellékleteként megküldte a felperes eredeti munkakörére vonatkozó munkaköri leírást azzal, hogy a folyamatos egyeztetés alapján tudomására jutott, hogy az osztályvezető-helyettesi feladatokat felperes nem vállalja.
[8] A felperes 2016. április 29-én kelt levelében a közalkalmazotti jogviszonyát az Mt.40. § (1) bekezdése alapján, a "jogutódlásra" tekintettel lemondással megszüntette azon indokok alapján, melyek szerint vezetői megbízásával egyidejűleg, illetve korábban sem kapott az üzemgazdász munkakörre vonatkozó munkaköri leírást; a vezetői megbízás visszavonásáról nem az alperesi jogelőd munkáltatói jogkört gyakorló gazdasági igazgatója, hanem a főigazgatója döntött; sem a felajánlott osztályvezető-helyettes, sem az üzemgazdász munkakörre vonatkozó munkaköri leírását nem kapta meg; a kialakult bizonytalan helyzet egészségi állapotára is hátrányos változásokat eredményezett.
[9] Az alperes a felperesi lemondást a Kjt. 25. § (2) bekezdés c) pontja szerinti lemondásnak tekintette, melyről a felperest tájékoztatta.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[10] A felperes keresetében a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 40. §-án alapuló, jogszerű lemondásának jogkövetkezményeként kérte a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 33. § (2) bekezdés d) pontja szerinti 6 havi, 2016. április 29-e és október 29-e közötti felmentési idő felére a munkavégzés alóli mentesítését és 1 045 784 forint felmentési időre járó illetménye, valamint a Kjt. 37. § (6) bekezdés g) pontja szerinti 8 havi távolléti díjának megfelelő összegű 2 757 568 forint végkielégítése megfizetését perköltségével együtt. Hivatkozott arra, hogy az alperes az Mt. 46. § (1) bekezdés d) pontját megsértve 15 napon belül, 2016. április 15-ig nem tájékoztatta a felajánlani kívánt munkakörről és a munkaköri feladatokról; képzettségének és végzettségének megfelelő munkakört nem kívánt biztosítani az alperes; az alperes valódi szándéka a felmentési idővel és a végkielégítéssel kapcsolatos fizetések alóli mentesülése volt.[11] Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte perköltsége megfizetése mellett. Álláspontja szerint a felperes részére 2016. április 29-én munkaköri leírást és kiegészítést adott át, melyeket a felperes aláírásával igazoltan átvett. A felperes az alperesi jogelőd idején nem kérte az üzemgazdász munkaköri feladatokat tartalmazó munkaköri leírást. Többször egyeztetett a felperessel a felajánlható munkakörökről, a felperes az osztályvezető-helyettes munkakört nem vállalta. A vezetői megbízás visszavonásával a felperes többletfeladatai szűntek meg, amely alapjogviszonyát nem érintette. Figyelemmel arra, hogy a felperes munkafeltételei nem változtak meg olyan mértékben, amely a közalkalmazotti jogviszonyának fennállására aránytalan sérelmet jelent vagy azt ellehetetleníti a Kjt. 24. § (4) bekezdés értelmében, ezért a felperes lemondását a Kjt. 25. § (2) bekezdés c) pontja szerint kell értelmezni.
Az első- és a másodfokú ítélet
[12] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy a felperes 2016. április 29-én kelt lemondása jogszerű, a felperes közalkalmazotti jogviszonya 2016. október 29-én szűnt meg. Az alperest 1 045 784 forint felmentési időre járó illetmény és 2 757 568 forint végkielégítés, valamint 150 000 forint perköltség megfizetésére kötelezte.[13] Ítéletének indokolása szerint a Kjt. 2. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Mt. 38. § (1) bekezdés és 46. § (1) bekezdés d) pont alapján a munkáltató személyében bekövetkező változás esetén az átszállást követő 15 napon belül az átvevő munkáltató köteles a munkavállalót a munkakörébe tartozó feladatokról tájékoztatni. Ezt az alperes elmulasztotta, ezért a felperes sem a gazdasági osztályvezető-helyettes, sem az üzemgazdász munkaköri leírással nem rendelkezett, így nem tudta mérlegelni továbbfoglalkoztatásának reális esélyeit. Az alperes csupán az anyagkönyvelő, anyag- és készletgazdálkodási ügyintéző munkaköri leírást csatolta annak kiegészítésével együtt, habár a felperes az osztályvezető-helyettes munkakörre vonatkozó munkaköri leírást is kérte, így nem volt megállapítható, hogy azt a felperes elutasította volna. Az alperesi felajánlás komolyságát megkérdőjelezi, hogy maga az alperes sem tudta meghatározni, ténylegesen milyen feladatkörrel rendelkezne az integrációt követően az osztályvezető-helyettes, mégis felhívta a felperest a döntésre. Minderre figyelemmel a felperestől nem volt elvárható, hogy ebben a bizonytalan munkajogi környezetben felelősségteljes döntést hozzon, vállalja olyan beosztásban és munkakörben továbbfoglalkoztatását, amelyről csak utóbb derül ki, hogy az ahhoz társított feladat és felelősségi rendszer számára esetleg előnytelen és sérelmes.
[14] Az elsőfokú bíróság ítéletében kitért arra, hogy a felperes soha nem töltött be anyaggazdálkodási munkakört, az alperesi jogelőd vezetőként alkalmazta, szándéka továbbra is erre irányult, ezért nem volt jelentősége a kinevezés szerinti munkaköri leírás ismeretének a jogelődnél. A munkáltató személyében bekövetkezett változás kapcsán azonban e munkaköri leírás felértékelődött, így alperest terhelte - figyelemmel arra, hogy az ő érdekkörében merült fel - a felperes munkaköri leírással való ellátása. A rendelkezésre álló okirati bizonyítékok és tanúvallomások sem támasztották alá azt, hogy az alperes a munkaköri feladatokról a felperest megfelelően tájékoztatta.
[15] A Kjt. 24. § (4) bekezdése, 33. § (2)-(3) bekezdései és 37. §-a alapján - miután az alperes nem közölte a felperessel a rá irányadó munkafeltételeket, csupán az volt a felperes számára ismert, hogy osztályvezetői megbízása megszűnt, a megnevezett üzemgazdász munkakörben pedig soha nem dolgozott, így a munkafeltételeiben lényeges változás következett be, - a felperes jogviszonya lemondása alapján az Mt. 40. § (1) bekezdés szerint szűnt meg 2016. október 29. napján.
[16] Az alperes fellebbezése alapján eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította.
[17] A törvényszék megállapította, hogy az Mt. 36. §-a rendelkezései szerint a gazdasági egység jogügyleten alapuló átvételének időpontjában fennálló munkaviszonyokból származó jogok és kötelezettségek az átadóról az átvevő munkáltatóra szállnak, így ezen joghatás nem a felek nyilatkozatához kötődik, hanem a törvény erejénél fogva bekövetkezik. Ebből következően 2016. április 1-jén az alperesi jogelődnél fennálló jogviszonyok az alperesre mint jogutódra változatlan tartalommal átszálltak. A 2016. március 30-án kelt levél szerint a felperes vezetői megbízása 2016. március 31-én visszavonásra került, így jogviszonyának kereteit a kinevezés szerinti munkaköre határozta meg, erre utal a harmadik bekezdés is, mely szerint a "vezetői megbízás visszavonásával eredeti, kinevezése szerinti munkakörében kerül továbbfoglalkoztatásra, amennyiben 2016. április 1. napjától a munkáltatói jogkör gyakorlójával egyéb megbízásban meg nem állapodnak". Ezt erősítette meg az alperes 2016. április 8-án kelt tájékoztatása is, amely szerint "mivel önnek eredeti kinevezése szerinti munkaköre üzemgazdász, amennyiben egyéb munkakörben vagy helyettesi beosztásban megállapodni nem tudunk, üzemgazdászként foglalkoztatjuk tovább kinevezése szerint és munkaköri leírását is ezek szerint módosítjuk". Fentiek rögzítették és megerősítették, hogy a felperest a munkajogi jogutódlás folytán változatlan feltételekkel foglalkoztatja alperes. A jogszabály nem zárja ki azt, hogy az átvevő munkáltató és a munkavállaló a munkaszerződést közös megegyezéssel módosítsa, ennek érdekében a felek között történtek tárgyalások.
[18] A Kjt. 2. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Mt. 40. § a munkavállaló felmondási jogát a munkáltató személyében bekövetkező változásnak ahhoz a követelményéhez kapcsolja, hogy ennek okán a munkafeltételek a munkavállalóra nézve lényegesen és hátrányosan megváltoznak. A munkafeltételek fogalmát szélesen kell értelmezni, amelybe nemcsak a munkavégzés személyi és tárgyi feltételei, hanem a kollektív szerződésnek a munkavállaló munkaviszonyából eredő jogaira és kötelezettségeire (díjazására) vonatkozó valamennyi rendelkezése beletartozik, így a munkaidőre, a munkaidő beosztására vonatkozó szabályok is. Az ezen jogszabályhelyre alapított lemondás csak olyan megszüntetési okot jelölhet jogszerűen, amely azt támasztja alá, hogy a jogviszony fenntartása a közalkalmazott számára a munkafeltételeknek a munkáltató személyében bekövetkezett változása és a jogutód munkáltatónál ezen feltételeket szabályozó kollektív szerződés, üzemi megállapodás, munkáltatói szabályzat okán aránytalan sérelemmel járna. Ezt a felperes nem igazolta, így az Mt. 40. §-ára alapított lemondással jogszerűen nem élhetett.
[19] Az Mt. 38. § (1) bekezdésében értékelendő az alperes munkaköri leírás rendelkezésre bocsátási és az Mt. 46. § (1) bekezdése szerinti meghatározott munkafeltételek változására vonatkozó tájékoztatási kötelezettsége. Elmulasztásának jogkövetkezménye azonban nem az Mt. 40. § (1) bekezdésében biztosított felmondási jog, mert ezt csak a munkáltató személyében bekövetkezett változás és annak következtében a munkafeltételek lényeges és hátrányos megváltozása és így a munkajogviszony fenntartásának lehetetlensége vagy aránytalan sérelme alapozza meg.
A felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati ellenkérelem
[20] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetnek helyt adó elsőfokú ítélet hatályában való fenntartását kérte perköltsége megfizetése mellett. Az Mt. 38. § (1) bekezdés, 40. § (1) bekezdése és 46. § (1) bekezdése megsértésére hivatkozott.[21] Érvelése szerint az eljárt bíróságok a tényállást helyesen állapították meg, azonban a jogerős ítélet abból helytelen jogi következtetést vont le. Álláspontja szerint a vezetői megbízás visszavonása körében a problémát az jelentette számára, hogy üzemgazdász munkakört soha nem töltött be, a munkaköri leírása is csak a gazdasági osztály vezetésével kapcsolatos feladatokat tartalmazta. Bízott abban, hogy ennek ismeretében az Mt. 46. § (1) bekezdés d) pontja alapján az alperestől a munkakörébe tartozó feladatokról munkaköri leírás formájában tájékoztatást kap, de ez nem történt meg, az Mt. 46. § (1) bekezdésében előírt 15 napos határidő, továbbá a 2016. április 26-ig megjelölt határidő is eredménytelenül telt el. Az alperesnél feladatai munkaköre átadására, a közreműködésével megindult közbeszerzési eljárások lezárására irányultak. Ezen körülmények vezettek oda, hogy úgy érezte, az alperes sem látja helyét, feladatát az új munkaszervezetben. A jogerős ítélet az egzisztenciális, életvitellel és családi körülményekkel kapcsolatos szempontokat vizsgálta, míg figyelmen kívül hagyta a munkáltató és munkavállaló közötti viszonyt, az együttműködési kötelezettséget, annak teljesülését, a munkahelyi légkört, a munkavégzés körülményeit. Az alperes bizonytalanságot teremtett azáltal, hogy jogszabályi kötelezettségét nem teljesítette, nem tisztázta helyzetét a továbbfoglalkoztatással kapcsolatban. Az alperes nem tett eleget fenti kötelezettségének, így kiszolgáltatott helyzetbe került, s ez már önmagában a munkafeltételek olyan lényeges és hátrányos megváltoztatása, amely lehetetlenné tette a közalkalmazotti jogviszony fenntartását.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[22] A felperes felülvizsgálati kérelme a következők szerint nem megalapozott.[23] A Kúria a Pp. 275. § (2) bekezdése értelmében a jogerős ítéletet kizárólag a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta. A felperes a felülvizsgálati kérelmében az eljárt bíróságok tényállásának megállapítását nem támadta, jogszabálysértésként a Pp. 206. § (1) bekezdésére nem hivatkozott, ezért a perben megállapított tényállást, a bizonyítékok mérlegelését a felülvizsgálati eljárásban is irányadónak kellett tekinteni [Pp. 272. § (2) bekezdés].
[24] A felperesnek a felmondását az Mt. 40. § (2) bekezdése alapján írásban kellett indokolni, így a perben a felperesnek kellett bizonyítani, hogy az Mt. 40. § (1) bekezdése szerinti minősített feltételeknek az általa írásban közölt indok megfelelt. A Kjt. 2. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Mt. 40. § (1) bekezdése kimondja, hogy az Mt. 70. §-ában és a 77. §-ában foglalt rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni, ha a munkavállaló a munkaviszonyát felmondással arra hivatkozva szünteti meg, hogy a munkáltató személyében bekövetkezett változás miatt a rá irányadó munkafeltételek lényeges és hátrányos megváltozása következtében a munkaviszony fenntartása számára aránytalan sérelemmel járna vagy lehetetlenné válna. Ez alapján a munkavállaló az Mt. 40. §-ában biztosított jogával megalapozottan akkor élhet, amennyiben bizonyítja a jogszabályban előírt konjunktív minősített körülmények fennállását. Azt az eseményt, mely szerint a munkáltató személyében változás következett be, ezen túlmenően azt a feltételt, hogy a rá irányadó munkafeltételek megváltoztak, továbbá, hogy e két változás egymással okozati összefüggésben állt. A munkafeltételek körében további minősített körülményt vár el a jogalkotó az e jogával élni kívánó munkavállalótól, így a munkafeltételnek egyrészt lényegesen, másrészt a hivatkozó félre hátrányosan kell megváltoznia. E két minősítésnek együttesen és okozati összefüggésben kell fennállnia azzal a követelménnyel, hogy emiatt a munkaviszony fenntartása sérelemmel, méghozzá aránytalan sérelemmel járna vagy lehetetlenné válna.
[25] A felek között nem volt vitatott, hogy az átszállást megelőzően a felperes vezetői megbízása visszavonásra került, az sem, hogy az alperesi jogelőd a felperest 2011. január 1-jétől üzemgazdász munkakörbe helyezte. A felek azt is egyezően adták elő, hogy mind az alperesi jogelőd, mind az alperes tájékoztatta a felperest, hogy a vezetői megbízás visszavonásával üzemgazdász munkakörbe kerül. Minderre figyelemmel az Mt. 36. § (1) bekezdése alapján a gazdasági egység jogügyleten alapuló átvételének időpontjában (2016. április 1-je) fennálló munkaviszonyból származó jogok és kötelezettségek az átadóról az átvevő munkáltatóra szálltak át, az alperes a felperest, mint üzemgazdász munkakört betöltő közalkalmazottat vette át. Erről nemcsak az alperes, hanem az alperesi jogelőd is tájékoztatta a felperest.
[26] A felperes nem vitatta, hogy üzemgazdász munkakörbe nevezte ki az alperesi jogelőd 2011. január 1-jétől és ezen időponttól más munkakörbe nem helyezte, így minden kétséget kizáróan megállapítást nyert, hogy a felperes ezen időponttól fogva folyamatosan ezt a munkakört töltötte be, nem vitatottan több határozott idejű osztályvezetői megbízással. A vezetői megbízás nem munkakört jelent a Kjt. 23. § (1) bekezdése alapján, hanem beosztást akként, hogy a vezetői beosztásból eredő feladatait a közalkalmazott - a kinevezés szerinti munkaköre mellett - látja el. A Kjt. 23. § (6) bekezdése azt is kimondja, hogy a lemondás, a megbízás visszavonása, valamint a megbízás határozott idejének letelte után a közalkalmazottat a kinevezése szerinti munkakörében kell továbbfoglalkoztatni.
[27] A felperes azon hivatkozása, mely szerint gazdasági osztályvezetői megbízással rendelkezett több határozott idejű kinevezésmódosítással és az alperesnél üzemgazdász munkakört ajánlottak részére, amely végzettségének, képzettségének, gyakorlatának nem felelt meg, nem foghat helyt, figyelemmel a fent leírtakra. A felperesnek az üzemgazdász munkakör felajánlására vonatkozó álláspontja a Kjt. 23. § (6) bekezdés téves értelmezésén alapul.
[28] A felperes azt is kifogásolta, hogy az alperes az Mt. 46. § (1) bekezdésében foglalt tájékoztatási kötelezettségének nem tett eleget, különös tekintettel arra, hogy az alperesi jogelőd sem bocsátotta rendelkezésére az üzemgazdász munkaköri leírást. Az alperes tájékoztatási kötelezettsége valóban nemcsak arra terjedt ki, hogy megjelölje a felperest milyen munkakörben kívánja foglalkoztatni, hanem arra is, hogy ebben a munkakörben milyen feladatok ellátása a kötelezettsége. Az Mt. 46. § (1) bekezdés d) pontjába tartozó kötelezettségét az alperes nem vitatottan a törvényi határidőn belül elmulasztotta, s ezt nem menti az sem, hogy az alperes a lemondásra nyitva álló határidőig (2016. május 1-je) - a felek által nem vitatott üzemgazdász munkakörre vonatkozó - anyagkönyvelő, anyag- és készletgazdálkodási ügyintéző munkaköri leírást a felperesnek 2016. április 29-én átadta. A felperes azon hivatkozása, hogy nem bírt ismerettel az üzemgazdász munkakörbe tartozó feladatokról nem valós, mert a lemondási jog gyakorlásának záróidőpontja előtt (2016. május 1.) az alperes - a felperes által nem vitatottan - a feladatokat tartalmazó munkaköri leírást átadta, másrészt a felperes mint osztályvezető beosztottjai közé többek között anyaggazdálkodók tartoztak az általa csatolt munkaköri leírás alapján, így az üzemgazdász feladatait a felperesnek vezetői beosztásából adódóan ismernie és ellenőriznie kellett.
[29] Ezen alperesi mulasztás a további törvényi feltételek hiányában azonban nem adott alapot az Mt. 40. §-ában megfogalmazott felmondás intézményének gyakorlására arra figyelemmel, hogy e jogszabályhely kifejezetten a megjelölt konjunktív és minősített feltételek, körülmények fennállása esetén alkalmazható jogszerűen, ezek bármelyikének hiánya a felmondást jogszerűtlenné teszi.
[30] A felperes lemondásában közölt indokok nem bizonyítják, hogy azzal, hogy a munkáltató személye megváltozott, a felperes munkafeltételeiben olyan változás következett be, amely miatt a közalkalmazotti jogviszony fenntartása aránytalan sérelemmel járt volna vagy lehetetlenné vált. A bizonyítottság hiánya a felperes terhére esik, így mivel a konjunktív minősített feltételek, az okozati összefüggések teljeskörűen nem állnak fenn, a felperest az Mt. 40. § (1) bekezdésben meghatározott juttatások nem illetik meg.
[31] A fentiek alapján a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján az indokolás kiegészítésével hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv.II.10.459/2017.)
* * *
T e l j e s h a t á r o z a t
Az ügy száma: Mfv.II.10.459/2017/5.
A tanács tagjai: Dr. Stark Marianna a tanács elnöke
Dr. Bors Szilvia előadó bíró
Dr. Tálné dr. Molnár Erika bíró
A felperes:
A felperes képviselője:Köstner Ügyvédi Iroda
dr. Köstner István ügyvéd
Az alperes:
Az alperes képviselője:Dr. Varga István ügyvéd
A per tárgya: közalkalmazotti jogviszony megszüntetése
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
A felülvizsgálni kért jogerős határozat:
Gyulai Törvényszék 9.Mf.25.173/2017/5.
Az elsőfokú bíróság határozata:
Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M.130/2016/17.
Rendelkező rész
A Kúria a Gyulai Törvényszék 9.Mf.25.173/2017/5. számú ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi a felperest, hogy tizenöt nap alatt fizessen meg az alperesnek 25.400 (huszonötezer-négyszáz) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
A felülvizsgálati eljárásban felmerült 380.300 (háromszáznyolcvanezer-háromszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
Tényállás
[1] A felperes 1994. november 7. napjától, az alperesi jogelődnél 2007. június 1-jétől állt határozatlan idejű közalkalmazotti jogviszonyban, ahol 2011. január 1-jétől üzemgazdász munkakör betöltésére nevezték ki, több egymást követő határozott idejű gazdasági osztályvezetői megbízásokkal, amelynek keretében az alperesi jogelőd gazdasági igazgatója a felperest 2015. december 29-én kelt intézkedésével 2016. január 1-jétől 1 éves ismételten határozott időtartamban a Gazdasági osztály vezetői feladatainak ellátásával bízta meg.[2] Az alperesi jogelőd 2016. február 26-án kelt intézkedésével tájékoztatta a felperest a munkáltató személyében 2016. április 1-jén bekövetkező változásról, így - többek között - arról, hogy a munkakörébe tartozó feladatai az új munkáltatónál (alperesnél) változatlan formában maradnak fenn, továbbá, hogy 2016. május 1-jéig lehetősége van a közalkalmazotti jogviszonyát a munkáltató személyében bekövetkezett változásra tekintettel lemondással megszüntetni.
[3] Az alperesi jogelőd főigazgatója 2016. március 30-án kelt intézkedésével 2016. március 31-e napjával visszavonta a felperes vezetői megbízását a 2016. április 1-jével történő alperesi jogelőd és dr. R. P. Kórház és Rendelőintézet integrációjára és szervezeti átalakítására hivatkozással. Az intézkedés harmadik bekezdése tartalmazta, hogy a vezetői megbízás visszavonásával eredeti, kinevezése szerinti munkakörében kerül továbbfoglalkoztatásra, amennyiben 2016. április 1. napjától a munkáltatói jogkör gyakorlójával egyéb megbízásban meg nem állapodnak.
[4] A felperes 2016. április 7-én kelt levelében a vezetői megbízás visszavonásának részletes indokolását kérte arra tekintettel, mely szerint a 2016. február 26-án kelt - munkakörére is vonatkozó - tájékoztató és a 2016. március 30-án kelt vezetői megbízás visszavonása egymással ellentétben áll.
[5] Az alperes 2016. április 8-án kelt tájékoztatója szerint az integrációval érintett mindkét intézmény gazdasági osztályai megszűntek, ezért került a megszűnt osztály vezetésére adott megbízás visszavonásra, továbbá, hogy erre figyelemmel osztályvezető helyettesi beosztást ajánlott fel felperes részére az alperesi munkáltatói jogkör gyakorlója 2016. március 31-én és 2016. április 4-én, míg a gazdasági igazgatója 2016. április 1-jén, valamint, hogy eredeti kinevezése szerinti munkaköre üzemgazdász, amennyiben egyéb munkakörben vagy helyettesi beosztásban megállapodni nem tudnak, üzemgazdászként foglalkoztatja alperes tovább a kinevezése szerint és munkaköri leírását is ezek szerint módosítja.
[6] A felperes 2016. április 21-én kelt levelében kifogásolta, hogy az eredeti üzemgazdász munkakörébe tartozó feladatokat sem az alperesi jogelőd, sem az alperes nem határozta meg; a vezetői megbízásra történő kinevezéséről az alperesi jogelőd gazdasági igazgatója, míg annak visszavonásáról az alperesi jogelőd főigazgatója döntött; a vezetői megbízásának részletes indokai és az üzemgazdász, valamint a felajánlott gazdasági osztályvezető helyettes munkaköri leírás hiányában kellő információval nem rendelkezik; kérte a fenti két munkaköri leírás közlését.
[7] Az alperes 2016. április 26-án kelt FK/68/4/2016. iktatószámú tájékoztatása mellékleteként megküldte a felperes eredeti munkakörére vonatkozó munkaköri leírást azzal, hogy a folyamatos egyeztetés alapján tudomására jutott, hogy az osztályvezető helyettesi feladatokat felperes nem vállalja.
[8] A felperes 2016. április 29-én kelt levelében a közalkalmazotti jogviszonyát az Mt.40.§ (1) bekezdése alapján, a "jogutódlásra" tekintettel lemondással kívánta megszüntetni azon indokok alapján, melyek szerint vezetői megbízásával egyidejűleg, illetve korábban sem kapott az üzemgazdász munkakörre vonatkozó munkaköri leírást; a vezetői megbízás visszavonásáról nem az alperesi jogelőd munkáltatói jogkört gyakorló gazdasági igazgatója, hanem a főigazgatója döntött; sem a felajánlott osztályvezető helyettes, sem az üzemgazdász munkakörre vonatkozó munkaköri leírását nem kapta meg; a kialakult bizonytalan helyzet egészségi állapotára is hátrányos változásokat eredményezett.
[9] Az alperes a felperesi lemondást a Kjt. 25.§ (2) bekezdés c) pont szerinti lemondásnak tekintette, melyről a felperest 2016. május 4-én kelt FK/68/6/2016. iktatószú levelével tájékoztatta.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[10] A felperes keresetében a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban:Mt.) 40.§-án alapuló, jogszerű lemondásának jogkövetkezményeként kérte a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban:Kjt.) 33.§ (2) bekezdés d) pontja szerinti 6 havi, 2016. április 29-e és október 29-e közötti felmentési idő felére a munkavégzés alóli mentesítését és 1.045.784 forint felmentési időre járó illetménye, valamint a Kjt. 37.§ (6) bekezdés g) pontja szerinti 8 havi távolléti díjának megfelelő összegű 2.757.568 forint végkielégítése megfizetését perköltségével együtt. Hivatkozott arra, hogy az alperes az Mt. 46.§ (1) bekezdés d) pontját megsértve 15 napon belül, 2016. április 15-ig nem tájékoztatta a felajánlani kívánt munkakörről és a munkaköri feladatokról; képzettségének és végzettségének megfelelő munkakört nem kívánt biztosítani az alperes; az alperes valódi szándéka a felmentési idővel és a végkielégítéssel kapcsolatos fizetések alóli mentesülése.[11] Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte perköltsége megfizetése mellett. Álláspontja szerint a felperes részére 2016. április 29-én munkaköri leírást és kiegészítést adott át, melyeket a felperes aláírásával igazoltan átvett. A felperes az alperesi jogelőd idején nem kérte az üzemgazdász munkaköri feladatokat tartalmazó munkaköri leírást. Többször egyeztetett a felperessel a felajánlható munkakörökről, a felperes az osztályvezető helyettes munkakört nem vállalta. A vezetői megbízás visszavonásával a felperes többletfeladatai szűntek meg, amely alapjogviszonyát nem érintette. Figyelemmel arra, hogy a felperes munkafeltételei nem változtak meg olyan mértékben, amely a közalkalmazotti jogviszonyának fennállására aránytalan sérelmet jelent vagy azt ellehetetleníti a Kjt. 24.§ (4) bekezdés értelmében, ezért a felperes lemondását a Kjt. 25.§ (2) bekezdés c) pont szerint kell értelmezni.
Az első- és a másodfokú ítélet
[12] A Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M.130/2016/17. számú ítéletével megállapította, hogy a felperes 2016. április 29-én kelt lemondása jogszerű, a felperes közalkalmazotti jogviszonya 2016. október 29-én szűnt meg. Az alperest 1.045.784 forint felmentési időre járó illetmény és 2.757.568 forint végkielégítés, valamint 150.000 forint perköltség megfizetésére kötelezte.[13] Ítéletének indokolása szerint a Kjt. 2.§ (3) bekezdés alapján alkalmazandó Mt. 38.§ (1) bekezdés és 46.§ (1) bekezdés d) pont alapján a munkáltató személyében bekövetkező változás esetén az átszállást követő 15 napon belül az átvevő munkáltató köteles a munkavállalót a munkakörébe tartozó feladatokról tájékoztatni. Ezt az alperes elmulasztotta, ezért a felperes sem a gazdasági osztályvezető helyettes, sem az üzemgazdász munkaköri leírással nem rendelkezett, így nem tudta mérlegelni továbbfoglalkoztatásának reális esélyeit. Az alperes csupán az anyagkönyvelő, anyag- és készletgazdálkodási ügyintéző munkaköri leírást csatolta annak kiegészítésével együtt, habár a felperes az osztályvezető helyettes munkakörre vonatkozó munkaköri leírást is kérte, így nem volt megállapítható, hogy azt a felperes elutasította volna. Az alperesi felajánlás komolyságát megkérdőjelezi, hogy maga az alperes sem tudta meghatározni, ténylegesen milyen feladatkörrel rendelkezne az integrációt követően az osztályvezető helyettes, mégis felhívta a felperest a döntésre. Minderre figyelemmel a felperestől nem volt elvárható, hogy ebben a bizonytalan munkajogi környezetben felelősségteljes döntést hozzon, vállalja olyan beosztásban és munkakörben továbbfoglalkoztatását, amelyről csak utóbb derül ki, hogy az ahhoz társított feladat - és felelősségi rendszer számára esetleg előnytelen és sérelmes.
[14] Az elsőfokú bíróság ítéletében kitért arra, hogy a felperes soha nem töltött be anyaggazdálkodási munkakört, az alperesi jogelőd vezetőként alkalmazta, szándéka továbbra is erre irányult, ezért nem volt jelentősége a kinevezés szerinti munkaköri leírás ismeretének a jogelődnél. A munkáltató személyében bekövetkezett változás kapcsán azonban e munkaköri leírás felértékelődött, így alperest terhelte - figyelemmel arra, hogy az ő érdekkörében merült fel - a felperes munkaköri leírással való ellátása. A rendelkezésre álló okirati bizonyítékok és tanúvallomások sem támasztották alá azt, hogy az alperes a munkaköri feladatokról a felperest megfelelően tájékoztatta.
[15] A Kjt. 24.§ (4) bekezdése, 33.§ (2)-(3) bekezdései és 37.§-a alapján - miután az alperes nem közölte a felperessel a rá irányadó munkafeltételeket, csupán az volt a felperes számára ismert, hogy osztályvezetői megbízása megszűnt, a megnevezett üzemgazdász munkakörben pedig soha nem dolgozott, így a munkafeltételeiben lényeges változás következett be, - a felperes lemondása az Mt. 40.§ (1) bekezdés szerint szűnt meg 2016. október 29. napján. A felperest a Kjt. 33.§ (1) és (2) bekezdés d) pont szerint 4 havi munkavégzés alóli felmentési időre járó illetmény illet meg, melynek összege a megtérült jövedelemmel csökkentve 1.045.784 forint, míg a Kjt. 37.§ (1) bekezdés a) pont és (6) bekezdés g) pont alapján a közalkalmazotti jogviszonyban eltöltött 20 évre tekintettel 8 havi távolléti díjnak megfelelő 2.757.568 forint végkielégítés.
[16] Az alperes fellebbezése alapján eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a keresetet elutasította. Mellőzte az alperes perköltségben történő kötelezését és a felperest kötelezte 260.000 forint elsőfokú perköltség megfizetésére, míg egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és a felperest 130.000 forint másodfokú perköltség viselésére kötelezte.
[17] A törvényszék megállapította, hogy az Mt. 36.§-a rendelkezései szerint a gazdasági egység jogügyleten alapuló átvételének időpontjában fennálló munkaviszonyokból származó jogok és kötelezettségek az átadóról az átvevő munkáltatóra szállnak, így ezen joghatás nem a felek nyilatkozatához kötődik, hanem a törvény erejénél fogva bekövetkezik. Ebből következően 2016. április 1-jén az alperesi jogelődnél fennálló jogviszonyok a jogutód alperesre változatlan tartalommal átszálltak. A 2016. március 30-án kelt levél szerint a felperes vezetői megbízása 2016. március 31-én visszavonásra került, így jogviszonyának kereteit a kinevezés szerinti munkaköre határozta meg, erre utal a harmadik bekezdés is, mely szerint a "vezetői megbízás visszavonásával eredeti, kinevezése szerinti munkakörében kerül továbbfoglalkoztatásra, amennyiben 2016. április 1. napjától a munkáltatói jogkör gyakorlójával egyéb megbízásban meg nem állapodnak". Ezt erősítette meg az alperes 2016. április 8-án kelt tájékoztatása is, amely szerint "mivel önnek eredeti kinevezése szerinti munkaköre üzemgazdász, amennyiben egyéb munkakörben vagy helyettesi beosztásban megállapodni nem tudunk, üzemgazdászként foglalkoztatjuk tovább kinevezése szerint és munkaköri leírását is ezek szerint módosítjuk." Fentiek rögzítették és megerősítették, hogy a felperest a munkajogi jogutódlás folytán változatlan feltételekkel foglalkoztatja alperes. A jogszabály nem zárja ki azt, hogy az átvevő munkáltató és a munkavállaló a munkaszerződést közös megegyezéssel módosítsa, ennek érdekében a felek között történtek tárgyalások.
[18] A Kjt. 2.§ (3) bekezdés alapján alkalmazandó Mt. 40.§ a munkavállaló felmondási jogát a munkáltató személyében bekövetkező változásnak ahhoz a követelményéhez kapcsolja, hogy ennek okán a munkafeltételek a munkavállalóra nézve lényegesen és hátrányosan megváltoznak. A munkafeltételek fogalmát szélesen kell értelmezni, amelybe nemcsak a munkavégzés személyi és tárgyi feltételei, hanem a kollektív szerződésnek a munkavállaló munkaviszonyából eredő jogaira és kötelezettségeire (díjazására) vonatkozó valamennyi rendelkezése beletartozik, így a munkaidőre, a munkaidő beosztására vonatkozó szabályok is. Az ezen jogszabályhelyre alapított lemondás csak olyan megszüntetési okot jelölhet jogszerűen, amely azt támasztja alá, hogy a jogviszony fenntartása a közalkalmazott számára a munkafeltételeknek a munkáltató személyében bekövetkezett változása és a jogutód munkáltatónál ezen feltételeket szabályozó kollektív szerződés, üzemi megállapodás, munkáltatói szabályzat okán aránytalan sérelemmel járna. Ezt a felperes nem igazolta, így az Mt. 40.§-ára alapított lemondással jogszerűen nem élhetett.
[19] Az Mt. 38.§ (1) bekezdésében értékelendő az alperes munkaköri leírás rendelkezésre bocsátási és az Mt. 46.§ (1) bekezdése szerinti meghatározott munkafeltételek változására vonatkozó tájékoztatási kötelezettsége. Elmulasztásának jogkövetkezménye azonban nem az Mt. 40.§ (1) bekezdésében biztosított felmondási jog, mert ezt csak a munkáltató személyében bekövetkezett változás és annak következtében a munkafeltételek lényeges és hátrányos megváltozása és így a munkajogviszony fenntartásának lehetetlensége vagy aránytalan sérelme alapozza meg.
A felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati ellenkérelem
[20] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetnek helyt adó elsőfokú ítélet hatályában való fenntartását kérte perköltsége megfizetése mellett. Az Mt. 38.§ (1) bekezdés, 40.§ (1) bekezdés és 46.§ (1) bekezdés megsértésére hivatkozott.[21] Érvelése szerint az eljárt bíróságok a tényállást helyesen állapították meg, azonban a jogerős ítélet abból helytelen jogi következtetést vont le. Álláspontja szerint a vezetői megbízás visszavonása körében a problémát az jelentette számára, hogy üzemgazdász munkakört soha nem töltött be, a munkaköri leírása is csak a gazdasági osztály vezetésével kapcsolatos feladatokat tartalmazta. Bízott abban, hogy ennek ismeretében az Mt. 46.§ (1) bekezdés d) pont alapján az alperestől a munkakörébe tartozó feladatokról munkaköri leírás formájában tájékoztatást kap, de ez nem történt meg, az Mt. 46.§ (1) bekezdésében előírt 15 napos határidő, továbbá a 2016. április 26-ig megjelölt határidő is eredménytelenül telt el. Alperesnél feladatai munkaköre átadására, a közreműködésével megindult közbeszerzési eljárások lezárására irányultak. Ezen körülmények vezettek oda, hogy úgy érezte az alperes sem látja helyét, feladatát az új munkaszervezetben. A jogerős ítélet az egzisztenciális, életvitellel és családi körülményekkel kapcsolatos szempontokat vizsgálta, míg figyelmen kívül hagyta a munkáltató és munkavállaló közötti viszonyt, az együttműködési kötelezettséget, annak teljesülését, a munkahelyi légkört, a munkavégzés körülményeit. Az alperes bizonytalanságot teremtett azáltal, hogy jogszabályi kötelezettségét nem teljesítette, nem tisztázta helyzetét a továbbfoglalkoztatással kapcsolatban. Az alperes nem tett eleget fenti kötelezettségének, így kiszolgáltatott helyzetbe került, s ez már önmagában a munkafeltételek olyan lényeges és hátrányos megváltoztatása, amely lehetetlenné tette a közalkalmazotti jogviszony fenntartását.
[22] Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását és perköltsége megállapítását kérte annak helyes tényállása és jogi indokolása alapján.
[23] Álláspontja szerint felülvizsgálati eljárásban nincs helye a felülmérlegelésnek, a bizonyítékok ismételt egybevetésének és értékelésnek. Jogszabálysértést a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése alapozhat meg. A jogerős ítélet kimondta, hogy az Mt. 40.§ szerinti jogszabályra alapított felmondás (lemondás) indokolása jogszerűen csak olyan megszüntetési okot jelölhet meg, amely azt támasztja alá, hogy a jogviszony fenntartása a munkavállaló számára aránytalan sérelemmel járna. A felperes nem igazolta a rá irányadó munkafeltételek lényeges és hátrányos megváltozását, így az Mt. 40.§-ára alapított lemondással jogszerűen nem élhetett.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[24] A felperes felülvizsgálati kérelme a következők szerint nem megalapozott.[25] A Kúria a Pp. 275. § (2) bekezdése értelmében a jogerős ítéletet kizárólag a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta. A felperes a felülvizsgálati kérelmében az eljárt bíróságok tényállásának megállapítását nem támadta, jogszabálysértésként a Pp. 206. § (1) bekezdésére nem hivatkozott, ezért a perben megállapított tényállást, a bizonyítékok mérlegelését a felülvizsgálati eljárásban is irányadónak kellett tekinteni [Pp. 272. § (2) bekezdés].
[26] A felperesnek a felmondását az Mt. 40.§ (2) bekezdése alapján írásban kellett indokolni, így a perben a felperesnek kellett bizonyítani, hogy az Mt. 40.§ (1) bekezdése szerinti minősített feltételeknek az általa írásban közölt indok megfelelt. A Kjt. 2. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Mt. 40.§ (1) bekezdése kimondja, hogy az Mt. 70. §-ban és a 77. §-ban foglalt rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni, ha a munkavállaló a munkaviszonyát felmondással arra hivatkozva szünteti meg, hogy a munkáltató személyében bekövetkezett változás miatt a rá irányadó munkafeltételek lényeges és hátrányos megváltozása következtében a munkaviszony fenntartása számára aránytalan sérelemmel járna vagy lehetetlenné válna. Ez alapján a munkavállaló az Mt. 40.§-ában biztosított jogával megalapozottan akkor élhet, amennyiben bizonyítja a jogszabályban előírt konjunktív minősített körülmények fennállását. Azt az eseményt, mely szerint a munkáltató személyében változás következett be, ezen túlmenően azt a feltételt, hogy a rá irányadó munkafeltételek megváltoztak, továbbá, hogy e két változás egymással okozati összefüggésben állt. A munkafeltételek körében további minősített körülményt vár el a jogalkotó az e jogával élni kívánó munkavállalótól, így a munkafeltételnek egyrészt lényegesen, másrészt a hivatkozó félre hátrányosan kell megváltoznia. E két minősítésnek együttesen és okozati összefüggésben kell fennállnia azzal a követelménnyel, hogy emiatt a munkaviszony fenntartása sérelemmel, méghozzá aránytalan sérelemmel járna vagy lehetetlenné válna.
[27] A felek között nem volt vitatott, hogy az átszállást megelőzően a felperes vezetői megbízása visszavonásra került, az sem, hogy az alperesi jogelőd a felperest 2011. január 1-jétől üzemgazdász munkakörbe helyezte. A felek azt is egyezően adták elő, hogy mind az alperesi jogelőd, mind az alperes tájékoztatta a felperest, hogy a vezetői megbízás visszavonásával üzemgazdász munkakörbe kerül. Minderre figyelemmel az Mt. 36. § (1) bekezdése alapján a gazdasági egység jogügyleten alapuló átvételének időpontjában (2016. április 1-je) fennálló munkaviszonyból származó jogok és kötelezettségek az átadóról az átvevő munkáltatóra szálltak át, az alperes a felperest, mint üzemgazdász munkakört betöltő közalkalmazottat vette át. Erről nemcsak az alperes, hanem az alperesi jogelőd is tájékoztatta a felperest.
[28] A felperes nem vitatta, hogy üzemgazdász munkakörbe nevezte ki az alperesi jogelőd 2011. január 1-jétől és ezen időponttól más munkakörbe nem helyezte, így minden kétséget kizáróan megállapítást nyert, hogy a felperes ezen időponttól fogva folyamatosan ezt a munkakört töltötte be, nem vitatottan több határozott idejű osztályvezetői megbízással. A vezetői megbízás nem munkakört jelent a Kjt. 23. § (1) bekezdés alapján, hanem beosztást akként, hogy a vezetői beosztásból eredő feladatait a közalkalmazott - a kinevezés szerinti munkaköre mellett - látja el. A Kjt. 23.§ (6) bekezdése azt is kimondja, hogy a lemondás, a megbízás visszavonása, valamint a megbízás határozott idejének letelte után a közalkalmazottat a kinevezése szerinti munkakörében kell továbbfoglalkoztatni.
[29] A felperes azon hivatkozása, mely szerint gazdasági osztályvezetői megbízással rendelkezett több határozott idejű kinevezésmódosítással és az alperesnél üzemgazdász munkakört ajánlottak részére, amely végzettségének, képzettségének, gyakorlatának nem felelt meg, nem foghat helyt, figyelemmel a fent leírtakra. A felperesnek az üzemgazdász munkakör felajánlására vonatkozó álláspontja a Kjt. 23.§ (6) bekezdés téves értelmezésén alapul.
[30] A felperes azt is kifogásolta, hogy az alperes az Mt. 46.§ (1) bekezdésében foglalt tájékoztatási kötelezettségének nem tett eleget különös tekintettel arra, hogy az alperesi jogelőd sem bocsátotta rendelkezésére az üzemgazdász munkaköri leírást. Az alperes tájékoztatási kötelezettsége valóban nem csak arra terjedt ki, hogy megjelölje a felperest milyen munkakörben kívánja foglalkoztatni, hanem arra is, hogy ebben a munkakörben milyen feladatok ellátása a kötelezettsége. Az Mt. 46.§ (1) bekezdés d) pontjába tartozó kötelezettségét az alperes nem vitatottan a törvényi határidőn belül elmulasztotta, s ezt nem menti az sem, hogy az alperes a lemondásra nyitva álló határidőig (2016. május 1-je) - a felek által nem vitatott üzemgazdász munkakörre vonatkozó - anyagkönyvelő, anyag- és készletgazdálkodási ügyintéző munkaköri leírást a felperesnek 2016. április 29-én átadta. A felperes azon hivatkozása, hogy nem bírt ismerettel az üzemgazdász munkakörbe tartozó feladatokról nem valós, mert a lemondási jog gyakorlásának záróidőpontja előtt (2016. május 1.) az alperes - a felperes által nem vitatottan - a feladatokat tartalmazó munkaköri leírást átadta, másrészt a felperes, mint osztályvezető beosztottjai közé többek között anyaggazdálkodók tartoztak az általa csatolt munkaköri leírás alapján (1.M.130/2016/1/F/3.), így az üzemgazdász feladatait a felperesnek vezetői beosztásából adódóan ismernie és ellenőriznie kellett.
[31] Ezen alperesi mulasztás a további törvényi feltételek hiányában azonban nem adott alapot az Mt. 40.§-ában megfogalmazott felmondás intézményének gyakorlására arra figyelemmel, hogy e jogszabályhely kifejezetten a megjelölt konjunktív és minősített feltételek, körülmények fennállása esetén alkalmazható jogszerűen, ezek bármelyikének hiánya a felmondást jogszerűtlenné teszi.
[32] A felperes lemondásában közölt indokok nem bizonyítják, hogy azzal, hogy a munkáltató személye megváltozásával a felperes munkafeltételeiben olyan változás következett be amely miatt a közalkalmazotti jogviszony fenntartása aránytalan sérelemmel járt volna vagy lehetetlenné vált. A bizonyítottság hiánya a felperes terhére esik, így mivel a konjunktív minősített feltételek, az okozati összefüggések teljeskörűen nem állnak fenn, a felperest az Mt. 40.§ (1) bekezdésben meghatározott juttatások nem illetik meg.
[33] A fentiek alapján a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján az indokolás kiegészítésével hatályában fenntartotta azzal.
A döntés elvi tartalma:
[34] Az Mt. 40.§ (1) bekezdés szerinti felmondást a munkavállaló (közalkalmazott) köteles megindokolni. A bíróságnak a joghatályosan közölt indokolás keretei között kell vizsgálnia azt, hogy a törvényben konjunktíven meghatározott minősített tényállási elemek fennállnak-e.Záró rész
[35] A pervesztes felperes a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles megfizetni az alperes Áfát is tartalmazó felülvizsgálati eljárási költségét.[36] A felülvizsgálati eljárásban felmerült 380.300 forint felülvizsgálati eljárási illeték mértékét az Itv. 50.§ (1) bekezdés I. fordulata határozza meg, amely a felperes munkavállalói költségkedvezményére tekintettel a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam terhén marad.
[37] A felülvizsgálat lehetőségét a Pp. 271. § l) pontja zárja ki.
[38] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
Budapest, 2018. április 4.
Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Dr. Bors Szilvia s.k. előadó bíró, Dr. Tálné dr. Molnár Erika s.k. bíró (Kúria, Mfv. II.10.459/2017.)