adozona.hu
EH 2018.08.M21
EH 2018.08.M21
A tanulmányi szerződés írásban való megkötése törvényi kötelezettségéből következően a munkáltatótól csak olyan mértékű támogatás követelhető, amelyet a tanulmányi szerződés tartalmaz. Szerződéses kikötés hiányában, csupán tanúvallomás alapján nem állapítható meg, hogy a munkáltató az adott juttatás "nettó" összegű biztosítását vállalta [2012. évi I. törvény (Mt.) 229. § (3) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperesek sürgősségi szakápoló, diplomás szakápoló, röntgen és szonográfus szakasszisztens munkakörben álltak az alperes alkalmazásában. 2013. január 7-én tanulmányi szerződést kötöttek az alperessel, melyben arra vállaltak kötelezettséget, hogy a 12 hónap képzés alatt sürgősségi szakápoló képesítést szereznek, s a munkáltató havi 128 700 forint motivációs ösztöndíjat folyósít részükre a képzés első napjától annak utolsó napjáig. ...
EH 2018.08.M21 A tanulmányi szerződés írásban való megkötése törvényi kötelezettségéből következően a munkáltatótól csak olyan mértékű támogatás követelhető, amelyet a tanulmányi szerződés tartalmaz. Szerződéses kikötés hiányában, csupán tanúvallomás alapján nem állapítható meg, hogy a munkáltató az adott juttatás "nettó" összegű biztosítását vállalta [2012. évi I. törvény (Mt.) 229. § (3) bekezdés].
A tényállás
[1] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperesek sürgősségi szakápoló, diplomás szakápoló, röntgen és szonográfus szakasszisztens munkakörben álltak az alperes alkalmazásában. 2013. január 7-én tanulmányi szerződést kötöttek az alperessel, melyben arra vállaltak kötelezettséget, hogy a 12 hónap képzés alatt sürgősségi szakápoló képesítést szereznek, s a munkáltató havi 128 700 forint motivációs ösztöndíjat folyósít részükre a képzés első napjától annak utolsó napjáig. Ezen túl a munkáltató vállalta, hogy a képzés ideje alatt biztosítja a felperesek részére a képzésben történő részvételt, öt munkanap fizetett tanulmányi szabadságot, az oktatási napokra és egyéb vizsgákra hivatalos távollétet, a képzés és a vizsga díjának teljes összegét, valamint az útiköltség teljes megtérítését. A szerződésben a felperesek vállalták, hogy a szakképesítés megszerzését követően három évig az alperesnél a közalkalmazotti jogviszonyukat fenntartják.[2] A képzés ideje alatt a munkáltató 2013. október 31-éig a tanulmányi szerződésben megjelölt 128 700 forint motivációs ösztöndíjat adó- és járulék levonása nélkül fizette meg számukra.
[3] A NAV Megyei Adóigazgatósága mint elsőfokú hatóság a motivációs ösztöndíjból le nem vont adó és járulék tekintetében fizetési kötelezettséget állapított meg a felperesek terhére. A fellebbezésük nyomán eljárt NAV Regionális Adó Főigazgatósága az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A felperesek a határozatokkal szemben keresetet nyújtottak be a közigazgatási és munkaügyi bírósághoz, melyet az elutasított és rögzítette, hogy a motivációs ösztöndíjjal a felperesek adóköteles bevételt szereztek.
A felperesek keresete és az alperes ellenkérelme
[4] A felperesek keresetet terjesztettek elő a tanulmányi szerződés 3. pont (2) bekezdésének érvénytelensége megállapítására, továbbá szerződésszegéssel okozott kár megtérítésére kérték kötelezni az alperest.[5] Kereseti kérelmük indokaként előadták, hogy a tanulmányi szerződésben foglaltakat maradéktalanul teljesítették, ezzel szemben az alperes csak 2013 novemberéig folyósította a teljes motivációs ösztöndíjat, míg december hónapban már adóelőleggel csökkentett összegben fizette ki. Azt állították, hogy az alperessel "nettó" összegű motivációs ösztöndíjban állapodtak meg, amit tanúk is bizonyítanak. Továbbá az adóhatósággal szembeni fizetési kötelezettségük azért keletkezett, mert az alperes nem tisztázta előre, hogy a motivációs ösztöndíjat terheli-e személyi jövedelemadó vagy egyéb közteher.
[6] Kifogásolták továbbá, hogy egy évig részesültek a támogatásban, ezzel nincs arányban az a kikötés, hogy a tanulmányok elvégzését követően három évig kell fenntartani az alperessel közalkalmazotti jogviszonyukat.
[7] Az alperes ellenkérelmében a felperesek keresetének elutasítását és költségekben történő marasztalásukat kérte. Arra hivatkozott, hogy a pályázati útmutató nevezte motivációs ösztöndíjnak a felperesek részére havonta kifizetett összeget, ez került rögzítésre a szerződésben, azt azonban nem határozták meg, hogy ez az összeg nettó összeg lenne. Nem sikerült tisztáznia a NAV-val sem, hogy a tanulmányi szerződésben kikötött összeg adó- és járulékköteles-e, ezért nem vont le adóelőleget. Emiatt azonban a felpereseket hátrány nem érte, és nem követett el szerződésszegést. A felperesek részére nyújtott támogatás a szokásos mértéket lényegesen meghaladja, az arányosság követelménye a támogatás idejére és mértékére figyelemmel így fennáll.
Az első- és másodfokú bíróság határozata
[8] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította és kötelezte őket 10 000 forint perköltség megfizetésére azzal, hogy az eljárási illetéket az állam viseli.[9] Ítéletének indokolásában kifejtettek szerint a tanulmányi szerződés 2. pontja arról rendelkezett, hogy a közalkalmazottak részére havi 128 700 forint motivációs ösztöndíj jár, nem rögzítette azonban azt, hogy ezen kifizetés bruttó vagy nettó összegűnek minősül-e. A lefolytatott bizonyítási eljárást követően az elsőfokú bíróság szerint nem volt megállapítható, hogy a felek a szerződés megkötésekor bruttó összegű ösztöndíj fizetésében állapodtak volna meg, s ilyen nyilatkozatot maguk a felperesek sem tettek, az ösztöndíj adójogi megítélése így bizonytalan volt.
[10] Az alperes a szerződés megkötése során nem járt el kellő körültekintéssel, nem tisztázta az ösztöndíj adójogi minősítését, ezen magatartása azonban csak akkor eredményezett volna kárfelelősséget, ha ezzel okozati összefüggésben a felpereseket kár érte volna. Mivel az adófizetési kötelezettség jogszerűen került kiszabásra, az nem jelentkezhetett kárként a felpereseknél. A bíróság nem találta megállapíthatónak, hogy az alperes kötelezettséget vállalt volna arra, hogy megfizeti a felperesek helyett a motivációs ösztöndíjat terhelő adót és járulékokat. A munkáltató teljes körű juttatást biztosított a felperesek számára a tanulmányok idején, így nem volt aránytalan a törvényi maximumot el nem érő azon időtartam, melyet a képzést követően a felpereseknek a munkáltatónál kell eltöltenie.
[11] A felperesek fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és kötelezte az alperest a követelt összegek megfizetésére.
[12] Ítélete indokolásában kifejtette, hogy a szerződés tartalmát érintően az elsőfokú bíróság mind a felperesi nyilatkozatokat, mind a tanúk vallomását tévesen értékelte. A II. rendű felperes akként nyilatkozott, hogy a munkáltatónál történő érdeklődést követően arra jutottak, hogy az összeg nettó összegben jár, illetve a szerződéskötéskor azt válaszolták neki, hogy teljes egészében jár ez az összeg, s a IX. rendű felperes ugyanilyen tájékoztatást kapott. A pénzügyi és számviteli osztály helyettes vezetője azt adta elő, hogy a bruttó összeg megegyezett a nettóval, azaz 128 700 forint került kifizetésre. Elmondása szerint a NAV-tól is azt a tájékoztatást kapta, hogy a kifizetések így megfelelőek és az összegeket levonás nem terheli. V. K. tanú is azt hallotta, hogy a teljes összeg jár és M. F. szerint pedig később merült fel, hogy adóköteles az adott összeg.
[13] Ezen nyilatkozatok mérlegelésével a másodfokú bíróság álláspontja szerint csak az az okszerű következtetés vonható le, hogy a felek abban a tudatban kötöttek megállapodást, hogy a felperesek 128 700 forint ösztöndíjban részesülnek, és azt levonás nem terheli. Ebből az következik, hogy az alperes azt vállalta, hogy a felperesek részére ezen összeget folyósítja, ami meg is történt hosszabb időszakon keresztül.
[14] A felek megállapodásán nem változtatott a törvényszék szerint az a tény, hogy utóbb derült fény arra, hogy a motivációs ösztöndíj adóköteles jövedelem, legfeljebb az alperes lett volna köteles ekkor a nettó összeget felbruttósítani. Az, hogy a képzési program bruttó összeget fogalmazott meg, az alperesre róhatott volna kötelezettséget, ha nem körültekintően járt el, mivel ő kötötte a felperesekkel a szerződést azzal, hogy a teljes összeget kézhez kapják. Ez az összeg nem jelentkezett kárként a felpereseknél, adott esetben azonban az alperes az általa szerződésben foglalt kötelezettségének köteles eleget tenni, azaz havi 128 700 forintot teljesíteni.
A felülvizsgálati kérelem ellenkérelem
[15] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül, az elsőfokú bíróság határozatát hagyja helyben.[16] A felülvizsgálati kérelem szerint a jogerős ítélet sérti a Pp. 206. § (1) bekezdését, a Ptk. 205. § (1) és (2) bekezdését, továbbá az új Ptk. 6:63. § (1), (2) és (4) bekezdését.
[17] Az alperes szerint a felperesek az eljárás során nem tudták ítéleti bizonyossággal bizonyítani, hogy a tanulmányi szerződés aláírásakor nettó összegű motivációs ösztöndíjban állapodtak meg az alperessel, amit a munkáltató a per során végig vitatott. A Ptk. 205. § (1) és (2) bekezdése, illetve az új Ptk. 6:63. § (1), (2) és (4) bekezdése alapján a szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kijelentésével jön létre. Ehhez a feleknek a lényeges, illetve bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodása szükséges. Nem kell a feleknek megállapodniuk olyan kérdésekben, amelyet jogszabály rendez.
[18] Az írásbeli tanulmányi szerződés megkötése során kifejezetten nem állapodtak meg abban, hogy a szerződésben rögzített 128 700 forint motivációs ösztöndíj nettó összegben illeti meg a felpereseket, ennek sorsa bizonytalan volt. E szerint, ha a szerződésben nem kerül rögzítésre, hogy az adott bérjellegű kifizetés bruttó vagy nettó, akkor az így feltüntetett összeget mindig bruttó összegnek kell tekinteni, amit levonások terhelnek. A tanúvallomásokból, illetve nyilatkozatok okszerű mérlegelésével kizárólag az a következtetés vonható le, hogy a felek a támogatáson felül 128 700 forint ösztöndíj folyósításában állapodtak meg, az összeget terhelő adójogi levonás sorsa bizonytalan volt.
[19] A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben kérték, hogy a Kúria a jogerős ítéletet - mivel az megfelel a jogszabályok rendelkezéseinek - "hagyja helyben" és marasztalja az alperest a felülvizsgálati eljárás költségében.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[20] Az alperes felülvizsgálati kérelme a következők megalapozott.[21] Az alperes felülvizsgálati kérelmében azt kifogásolta, hogy a jogerős ítélet sérti a Pp. 206. § (1) bekezdését. E rendelkezés szerint a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékok egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el. A bíróság a bizonyítékok, valamint a tárgyalás egészének az értékelésével állapítja meg a tényállást. A bizonyítékok mérlegelése során megállapítja azok bizonyító erejét, mérlegeli a tanúvallomások hitelt érdemlő voltát, a tanúk elfogultságát, az okirat valódiságát stb. A bizonyítékokat azonban nemcsak egyenként mérlegeli, hanem a maguk összességében is, és ennek alapján állapítja meg a bizonyítandó tények fennállását vagy fenn nem állását, a valóságát vagy valótlanságát, illetve azt, hogy bizonyítás sikerrel járt-e, azaz a bizonyítandó tények mind bizonyítottak-e vagy sem.
[22] Az eljárt bíróságok megállapítása szerint elsődlegesen azt kellett vizsgálni, hogy a felek közötti szerződés milyen tartalommal jött létre a motivációs ösztöndíj összegszerűségét illetően, azaz bruttó vagy nettó összegben állapodtak-e meg.
[23] Mind a korábbi Ptk. 205. § (1) és (2) bekezdése, mind a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 31. §-a alapján alkalmazandó, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (új Ptk.) 6:63. § (1) és (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy a szerződés a felek akaratának egybehangzó kijelentésével jön létre, s a szerződésben meg kell állapodni a lényeges, illetve bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésben. A lényegesnek minősített kérdésben való megállapodás akkor feltétele a szerződés létrejöttének, ha a fél egyértelműen kifejezésre juttatja, hogy az adott kérdésben való megállapodás hiányában a szerződést nem kívánja megkötni.
[24] Ha a munkaviszonyban álló felek valamely juttatásról állapodnak meg, a megállapodás tárgyát képező összegnek a mindennapi gyakorlat szerint nem kell semmilyen utalást tartalmaznia arra, hogy ez "bruttó", vagy "nettó" összeg, mivel az adott juttatás adó- és járuléktartalma adóügyi kérdés, nem a felek megállapodásának tárgya. Ez alól kivétel, ha a felek kifejezetten "nettó" összegben állapodnak meg, ami azt jelenti, hogy a munkáltató magára vállalja a kifizetéskor érvényes közterheket, havonta visszatérő juttatásnál a mindenkor érvényes közterheket. Az Mt. 229. § (3) bekezdése értelmében a tanulmányi szerződés írásban érvényes, ezért az abban foglaltakat nem lehet kiterjesztően értelmezni, a felek esetleges szóbeli nyilatkozatai nem képezhetik a tanulmányi szerződés részét.
[25] Az adott esetben a felek mindenre kiterjedő írásbeli megállapodása, a tanulmányi szerződés semmiféle "nettó" kifizetésre, munkáltatói közteher-átvállalásra nem tartalmaz utalást. A tanulmányi szerződésben a felek egyértelműen abban állapodtak meg, hogy az alperes havi 128 700 Ft motivációs ösztöndíjban mint tanulmányi támogatásban részesíti a felpereseket.
[26] Az előbbiektől eltérő kérdés, hogy a felek bizonytalanok voltak - a per adatai szerint részben az adóhatóság akkori nem egyértelmű tájékoztatása miatt - a nem szokványos megnevezésű juttatás (motivációs ösztöndíj) tekintetében abban, hogy kell-e utána adót és járulékot fizetni és ebből következően a munkáltatónak kell-e adóelőleget levonnia. Ebből azonban nem következik, hogy ha utóbb - mint jelen esetben - az adóhatóság mégiscsak adókötelezettséget állapít meg, azt nem annak kellene viselnie, aki a juttatásban részesült, hiszen ez az adókötelezettség fő szabálya.
[27] A perbeli időben hatályos, a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 1. § (3) bekezdése előírja, hogy törvényi kivételektől eltekintve a magánszemély minden jövedelme adóköteles, a (6) bekezdés értelmében az adót naptári évenként kell megfizetni, vagy adóelőleget kell fizetni, és a 2. § (1) bekezdése szerint az adó alanya az adott juttatásban részesülő magánszemély.
[28] Az alperes a megállapodás szerinti, a tanulmányi támogatásnak a szerződésben kikötött összegét megfizette, szerződéses kötelezettségét teljesítette, a felperesek adókötelezettsége utólagos megállapításával összefüggésben kártérítés nem terheli.
[29] A kifejtettekből következően nem azoknak a körülményeknek van a perbeli keresetek megalapozottsága elbírálása tekintetében jelentőségük, amiket a másodfokú bíróság a kereseteknek helyt adó ítélete alapjául vett, hanem annak, hogy a munkáltató nem vállalt az Mt. 229. § (3) bekezdése értelmében kötelezően írásban megkötött tanulmányi szerződésben kötelezettséget a tanulmányi támogatás "nettó" összegű kifizetésre, azaz az adott juttatás közterheinek átvállalására.
[30] Az alperes igazolható módon eleget tett az Mt. 229. § (3) bekezdésében előírtak szerint kötelezően írásban megkötött tanulmányi szerződésben rögzített azon kötelezettségének, hogy a vállalt időtartamban megfizette a felperesek számára a 128 700 forint motivációs ösztöndíjat, további fizetési kötelezettsége - mivel a juttatásra vonatkozó közterhek alanyai a felperesek voltak - a tanulmányi szerződésből eredően nem keletkezett.
[31] Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú ítéletet - az indokolás módosításával - helybenhagyta.
(Kúria, Mfv.II.10.438/2017.)
* * *
T e l j e s h a t á r o z a t
Az ügy száma: Mfv.II.10.438/2017/4.
A tanács tagjai: Dr. Tálné dr. Molnár Erika a tanács elnöke, előadó bíró
Dr. Tánczos Rita bíró
Dr. Stark Marianna bíró
Az I. rendű felperes:
A II. rendű felperes:
A III. rendű felperes:
A IV. rendű felperes:
Az V. rendű felperes:
A VI. rendű felperes:
A VII. rendű felperes:
A VIII. rendű felperes:
A IX. rendű felperes:
A X. rendű felperes: S
A XI. rendű felperes:
A felperesek képviselője: Dr. Freier József ügyvéd
Az alperes: Petz Aladár Megyei Oktató Kórház
Az alperes képviselője: Dr. Mester & Társa Ügyvédi Iroda
(ügyintéző: Dr. Mester László ügyvéd)
A per tárgya: tanulmányi szerződésből származó elmaradt juttatás megfizetése
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes
A felülvizsgálni kért jogerős határozat:
Győri Törvényszék 2.Mf.20.034/2017/4.
Az elsőfokú bíróság határozata:
Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 13.M.13/2016/13.
Rendelkező rész
A Kúria a Győri Törvényszék 2.Mf.20.034/2017/4. számú ítéletét hatályon kívül helyezi és a Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 13.M.13/2016/13.számú ítéletét helybenhagyja.
Kötelezi a felpereseket, hogy személyenként fizessenek meg az alperesnek 50.000 (ötvenezer) forint együttes másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget.
A másodfokú eljárásban felmerült 444.020 (négyszáznegyvennégyezer-húsz) forint fellebbezési, valamint a felülvizsgálati eljárásban felmerült 555.020 (ötszázötvenötezer-húsz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A tényállás
[1] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperesek sürgősségi szakápoló, diplomás szakápoló, röntgen és szonográfus szakasszisztens munkakörben álltak az alperes alkalmazásában. 2013. január 7-én tanulmányi szerződést kötöttek az alperessel, melyben arra vállaltak kötelezettséget, hogy a 12 hónap képzés alatt sürgősségi szakápoló képesítést szereznek, s a munkáltató havi 128.700 forint motivációs ösztöndíjat folyósít részükre a képzés első napjától annak utolsó napjáig. Ezen túl a munkáltató vállalta, hogy a képzés ideje alatt biztosítja a felperesek részére a képzésben történő részvételt, öt munkanap fizetett tanulmányi szabadságot, az oktatási napokra és egyéb vizsgákra hivatalos távollétet, a képzés és a vizsga díjának teljes összegét, valamint az útiköltség teljes megtérítését. A szerződésben a felperesek vállalták a szakképesítés megszerzését, továbbá azt, hogy azt követően három évig az alperesnél fennállt közalkalmazotti jogviszonyukat fenntartják.[2] A képzés ideje alatt a munkáltató 2013. október 31-éig a tanulmányi szerződésben megjelölt 128.700 forint motivációs ösztöndíjat adó- és járulék levonása nélkül fizette meg számukra.
[3] A NAV Megyei Adóigazgatósága, mint elsőfokú hatóság a motivációs ösztöndíjból le nem volt adó és járulék tekintetében fizetési kötelezettséget állapított meg a felperesek terhére. A fellebbezésük nyomán eljárt NAV Regionális Adó Főigazgatósága az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A felperesek a határozatokkal szemben keresetet nyújtottak be a közigazgatási és munkaügyi bírósághoz, melyet az elutasított és rögzítette, hogy a motivációs ösztöndíjjal a felperesek adóköteles bevételt szereztek.
A felperesek keresete és az alperes ellenkérelme
[4] A felperesek keresetet terjesztettek elő a tanulmányi szerződés 3. pont (2) bekezdésének érvénytelensége megállapítására, továbbá az I., II., III., IV., VI., VIII. és XI. rendű felperes 532.823 forint, az V. és VII. rendű felperes 477.321 forint, míg a IX. és X. rendű felperes 432.912 forint és késedelmi kamata szerződésszegéssel okozott kár megtérítésére kérte kötelezni az alperest.[5] Kereseti kérelmük indokaként előadták, hogy a tanulmányi szerződésben foglaltakat maradéktalanul teljesítették, ezzel szemben az alperes csak 2013. novemberéig folyósította a teljes motivációs ösztöndíjat, míg december hónapban már adóelőleggel csökkentett összegben fizette ki. Azt sérelmezték, hogy az adóhatósággal szembeni fizetési kötelezettségük azért keletkezett, mert az alperes nem tisztázta előre, hogy a motivációs ösztöndíjat terheli-e személyi jövedelemadó vagy egyéb közteher.
[6] Kifogásolták továbbá, hogy egy évig részesültek a támogatásban, ezzel nincs arányban az a kikötés, hogy a tanulmányok elvégzését követően három évig kell fenntartani az alperessel közalkalmazotti jogviszonyukat.
[7] Az alperes ellenkérelmében a felperesek keresetének elutasítását és költségekben történő marasztalásukat kérte. Arra hivatkozott, hogy a pályázati útmutató nevezte motivációs ösztöndíjnak a felperesek részére havonta kifizetett összeget, ez került rögzítésre a szerződésben, azt azonban nem határozták meg, hogy ez az összeg nettó összeg lenne. A levonás elmulasztásával kapcsolatban a felpereseket hátrány nem érte, és nem követett el szerződésszegést. A felperesek részére nyújtott támogatás a szokásos mértéket lényegesen meghaladja, az arányosság követelménye a támogatás idejére és mértékére figyelemmel így fennáll.
Az első- és másodfokú bíróság határozata
[8] A közigazgatási és munkaügyi bíróság a 13.M.13/2016/13.számú ítéletével a felperesek keresetét elutasította és kötelezte őket 10.000 forint perköltség megfizetésére azzal, hogy az eljárási illetéket az állam viseli.[9] Ítéletének indokolásában kifejtettek szerint a tanulmányi szerződés 2. pontja arról rendelkezett, hogy a közalkalmazottak részére havi 128.700 forint motivációs ösztöndíj jár, nem rögzítette azonban azt, hogy ezen kifizetés bruttó vagy nettó összegűnek minősül-e. A lefolytatott bizonyítási eljárást követően az elsőfokú bíróság szerint nem volt megállapítható, hogy a felek a szerződés megkötésekor bruttó összegű ösztöndíj fizetésében állapodtak volna meg, s ilyen nyilatkozatot maguk a felperesek sem tettek, az ösztöndíj adójogi megítélése így bizonytalan volt.
[10] Az alperes a szerződés megkötése során nem járt el kellő körültekintéssel, nem tisztázta az ösztöndíj adójogi minősítését, ezen magatartása azonban csak akkor eredményezett volna kárfelelősséget, ha ezzel okozati összefüggésben a felpereseket kár érte volna. Mivel az adófizetési kötelezettség jogszerűen került kiszabásra, az nem jelentkezhetett kárként a felpereseknél. A bíróság nem találta megállapíthatónak, hogy az alperes kötelezettséget vállalt volna arra, hogy megfizeti a felperesek helyett a motivációs ösztöndíjat terhelő adót és járulékokat. A munkáltató teljes körű juttatást biztosított a felperesek számára a tanulmányok idején, így nem volt aránytalan a törvényi maximumot el nem érő azon időtartam, melyet a képzést követően a felpereseknek a munkáltatónál kell eltöltenie.
[11] A felperesek fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az I., II., III., IV., VI., VIII. és XI. rendű felperesek 532.823 forint, az V. és VII. rendű felpereseknek 477.321 forint, míg a IX. és X. rendű felpereseknek 432.919 forint, továbbá személyenként 50.000 forint első- és másodfokú perköltséget azzal, hogy a kereseti és fellebbezési illetéket az állam viseli.
[12] Ítélete indokolásában kifejtette, hogy a szerződés tartalmát érintően az elsőfokú bíróság mind a felperesi nyilatkozatokat, mind a tanúk vallomását tévesen értékelte. A II. rendű felperes akként nyilatkozott, hogy a munkáltatónál történő érdeklődést követően arra jutottak, hogy az összeg nettó összegben jár, illetve a szerződéskötéskor azt válaszolták neki, hogy teljes egészében jár ez az összeg, s a IX. rendű felperes ugyanilyen tájékoztatást kapott. Oláh Mária, a pénzügyi és számviteli osztály helyettes vezetője azt adta elő, hogy a bruttó összeg megegyezett a nettóval, azaz 128.700 forint került kifizetésre. Elmondása szerint a NAV-tól is azt a tájékoztatást kapta, hogy a kifizetések így megfelelőek és az összegeket levonás nem terheli. Végh Katalin tanú is azt hallotta, hogy a teljes összeg jár és Mészáros Ferencné szerint pedig később merült fel, hogy adóköteles az adott összeg. Dr. Turbók Adrienn tanú is arról kapott tájékoztatást, hogy az összeget levonás nem terheli.
[13] Ezen nyilatkozatok okszerű mérlegelésével a másodfokú bíróság álláspontja szerint csak az a következtetés vonható le, hogy a felek abban a tudatban kötöttek megállapodást, hogy a felperesek 128.700 forint ösztöndíjban részesülnek, azt levonás nem terheli. Ebből az következik, hogy az alperes azt vállalta, hogy a felperesek részére ezen összeget folyósítja, ami meg is történt hosszabb időszakon keresztül.
[14] A felek megállapodásán nem változtatott a törvényszék szerint az a tény, hogy utóbb derült fény arra, hogy a motivációs ösztöndíj adóköteles jövedelem, legfeljebb az alperes lett volna köteles ekkor a nettó összeget felbruttósítani. Az, hogy a képzési program bruttó összeget fogalmazott meg, az alperesre róhatott volna kötelezettséget, ha nem körültekintően járt el, mivel ő kötötte a felperesekkel a szerződést azzal, hogy a teljes összeget kézhez kapják. Ez az összeg nem jelentkezett kárként a felpereseknél, adott esetben azonban az alperes az általa szerződésben foglalt kötelezettségének köteles eleget tenni, azaz a 128.700 forintot teljesíteni.
A felülvizsgálati kérelem, felülvizsgálati ellenkérelem
[15] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül, az elsőfokú bíróság határozatát hagyja helyben és marasztalja a felpereseket a perköltségben, illetve szükség esetén helyezze hatályon kívül a másodfokú bíróság határozatát és utasítsa a másodfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára.[16] A felülvizsgálati kérelem szerint a jogerős ítélet sérti a Pp. 206. § (1) bekezdését, a Ptk. 205. § (1) és (2) bekezdését, továbbá az új Ptk. 6:63. § (1), (2) és (4) bekezdését.
[17] Az alperes szerint a felperesek az eljárás során nem tudták ítéleti bizonyossággal bizonyítani, hogy a tanulmányi szerződés aláírásakor nettó összegű motivációs ösztöndíjban állapodtak meg az alperessel, amit a munkáltató a per során végig vitatott. A Ptk. 205. § (1) és (2) bekezdése, illetve az új Ptk. 6:63. § (1), (2) és (4) bekezdése alapján a szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kijelentésével jön létre. Ehhez a feleknek a lényeges, illetve bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodása szükséges. Nem kell a feleknek megállapodniuk olyan kérdésekben, amelyet jogszabály rendez.
[18] A tanulmányi szerződés megkötése során kifejezetten nem állapodtak meg abban, hogy a szerződésben rögzített 128.700 forint motivációs ösztöndíj nettó összegben illeti meg a felpereseket, ennek sorsa bizonytalan volt. E szerint, ha a szerződésben nem kerül rögzítésre, hogy az adott bérjellegű kifizetés bruttó vagy nettó, akkor az így feltüntetett összeget mindig bruttó összegnek kell tekinteni, amit levonások terhelnek. A tanúvallomásokból, illetve nyilatkozatokból okszerű mérlegelésével kizárólag az a következtetés vonható le, hogy a felek a támogatáson felül 128.700 forint ösztöndíj folyósításában állapodtak meg, az összeget terhelő adójogi levonás sorsa bizonytalan volt.
[19] A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben kérték, hogy a Kúria a jogerős ítéletet – mivel az megfelel a jogszabályok rendelkezéseinek – „hagyja helyben” és marasztalja az alperest a felülvizsgálati eljárás költségében.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[20] Az alperes felülvizsgálati kérelme megalapozott.[21] Az alperes felülvizsgálati kérelmében azt kifogásolta, hogy a jogerős ítélet sérti a Pp. 206. § (1) bekezdését. E rendelkezés szerint a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el. A bíróság a bizonyítások, valamint a tárgyalás egészének az értékelésével állapítja meg a tényállást. A bizonyítékok mérlegelése során megállapítja azok bizonyító erejét, mérlegeli a tanúvallomások hitelt érdemlő voltát, a tanúk elfogultságát, az okirat valódiságát stb. A bizonyítékokat azonban nemcsak egyenként mérlegeli, hanem a maguk összességében is, és ennek alapján állapítja meg a bizonyítandó tények fennállását vagy fenn nem állását, a valóságát vagy valótlanságát, illetve azt, hogy bizonyítás sikerrel járt-e, azaz a bizonyítandó tények mind bizonyítottak-e vagy sem.
[22] Az eljárt bíróságok megállapítása szerint elsődlegesen azt kellett vizsgálni, hogy a felek közötti szerződés milyen tartalommal jött létre a motivációs ösztöndíj összegszerűségét illetően, azaz bruttó vagy nettó összegben állapodtak-e meg.
[23] Mind a korábbi Ptk. 205. § (1) és (2) bekezdése, mind az munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 31. §-a alapján alkalmazandó, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (új Ptk.) 6:63. § (1) és (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy a szerződés a felek akaratának egybehangzó kijelentésével jön létre, s a szerződésben meg kell állapodni a lényeges, illetve bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésben. A lényegesnek minősített kérdésben való megállapodás akkor feltétele a szerződés létrejöttének, ha a fél egyértelműen kifejezésre juttatja, hogy az adott kérdésben való megállapodás hiányában a szerződést nem kívánja megkötni.
[24] Ha a munkaviszonyban álló felek valamely juttatásról állapodnak meg, a megállapodás tárgyát képező összegnek a mindennapi gyakorlat szerint nem kell semmilyen utalást tartalmaznia arra, hogy ez „bruttó”, vagy „nettó” összeg, mivel az adott juttatás adó- és járuléktartalma adóügyi kérdés, nem a felek megállapodásának tárgya. Ez alól kivétel, ha a felek kifejezetten „nettó” összegben állapodnak meg, ami azt jelenti, hogy a munkáltató magára vállalja a kifizetéskor érvényes közterheket, havonta visszatérő juttatásnál a mindenkor érvényes közterheket. Az Mt. 229. § (3) bekezdése értelmében a tanulmányi szerződés írásban érvényes, ezért az abban foglaltakat nem lehet kiterjesztően értelmezni, a felek esetleges szóbeli nyilatkozatai nem képezhetik a tanulmányi szerződés részét.
[25] Az adott esetben a felek mindenre kiterjedő írásbeli megállapodása, a tanulmányi szerződés semmiféle „nettó” kifizetésre, munkáltatói közteher-átvállalásra nem tartalmaz utalást. A tanulmányi szerződésben a felek egyértelműen abban állapodtak meg, hogy az alperes havi 128.700,- Ft motivációs ösztöndíjban, mint tanulmányi támogatásban részesíti a felpereseket.
[26] Az előbbiektől eltérő kérdés, hogy a felek bizonytalanok voltak – a per adatai szerint részben az adóhatóság akkori nem egyértelmű tájékoztatása miatt – a nem szokványos megnevezésű juttatás (motivációs ösztöndíj) tekintetében abban, hogy kell-e utána adót és járulékot fizetni és ebből következően a munkáltatónak kell-e adóelőleget levonnia. Ebből azonban nem következik, hogy ha utóbb – mint jelen esetben – az adóhatóság mégis csak adókötelezettséget állapít meg, azt nem annak kellene viselnie, aki a juttatásban részesült, hiszen ez az adókötelezettség fő szabálya.
[27] A perbeli időben hatályos, a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 1. § (3) bekezdése előírja, hogy törvényi kivételektől eltekintve a magánszemély minden jövedelme adóköteles, a (6) bekezdés értelmében az adót naptári évenként kell megfizetni, vagy adóelőleget kell fizetni, és a 2. § (1) bekezdése szerint az adó alanya az adott juttatásban részesülő magánszemély.
[28] Az alperes a megállapodás szerinti, a tanulmányi támogatásnak a szerződésben kikötött összeget megfizette, szerződéses kötelezettségét teljesítette, a felperesek adókötelezettsége utólagos megállapításával összefüggésben kártérítés nem terheli.
[29] A kifejtettekből következően nem azoknak a körülményeknek van a perbeli keresetek megalapozottsága elbírálása tekintetében jelentőségük, amiket a másodfokú bíróság a kereseteknek helyt adó ítélete alapjául vett, hanem annak, hogy a munkáltató nem vállalt az Mt. 129. § (3) bekezdése értelmében kötelezően írásban megkötött tanulmányi szerződésben kötelezettséget a tanulmányi támogatás „nettó” összegű kifizetésre, azaz az adott juttatás közterheinek átvállalására.
[30] Az alperes igazolható módon eleget tett az Mt. 229. § (3) bekezdésében előírtak szerint kötelezően írásban megkötött tanulmányi szerződésben rögzített azon kötelezettségének, hogy a vállalt időtartamban megfizette a felperesek számára a 128.700 forint motivációs ösztöndíjat, további fizetési kötelezettsége – mivel a juttatásra vonatkozó közterhek alanyai a felperesek voltak – e tanulmányi szerződésből eredően nem keletkezett.
[31] Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú ítéletet – az indokolás kifejtett módosításával – helybenhagyta.
A döntés elvi tartalma
[32] A tanulmányi szerződés írásban megkötése törvényi kötelezettségéből következően a munkáltatótól csak olyan mértékű támogatás követelhető, amelyet a tanulmányi szerződés tartalmaz. Szerződéses kikötés hiányában csupán tanúnyilatkozatok alapján nem állapítható meg, hogy a munkáltató az adott juttatás „nettó” összegű biztosítását vállalta.Záró rész
[33] A pervesztes felperesek a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelesek az alperes másodfokú eljárásban és a felülvizsgálati eljárásban felmerült költsége megfizetésére, míg a munkavállalói költségkedvezményekre való jogosultságukra tekintettel a fellebbezési eljárási és a felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 14. §-a értelmében az állam viseli.[34] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
Budapest, 2018. április 25.
Dr. Tálné dr. Molnár Erika s.k. a tanács elnöke, előadó bíró, Dr. Tánczos Rita s.k. bíró, Dr. Stark Marianna s.k. bíró (Kúria, Mfv.II.10.438/2017.)