adozona.hu
BH 2018.7.204
BH 2018.7.204
Ha a bűnösséget megállapító jogerős büntetőhatározatot utóbb perújítási eljárás alapján hatályon kívül helyezi a bíróság, egymagában nem következik a kizárólag objektív tényt (jogerősen szabadságvesztés kiszabása) értékelő kötelező felmentés jogellenessége, mert a büntetőhatározat nem minősül a munkáltató érdekkörébe vonható vagy olyan oknak, melyre bármilyen ráhatása lehetett [1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 37/B. § (2) bekezdés b) pont, 56. § (2) bekezdés b) pont, ba) alpont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 2005. július 1-jétől az alperesnél állt hivatásos szolgálati viszonyban, körzeti megbízott beosztásban teljesített szolgálatot.
[2] A megyei bíróság 2011. december 8-án kelt ítéletével a felperest bűnösnek mondta ki kétrendbeli hivatalos személy által elkövetett vesztegetés bűntettében és ezért őt halmazati büntetésül egy év hat hónap börtönbüntetésre ítélte, amelynek végrehajtását három év próbaidőre felfüggesztette. Az ítélőtábla 2012. május 30-án kelt jogerős ítéletével az ...
BH 2018.7.204 Ha a bűnösséget megállapító jogerős büntetőhatározatot utóbb perújítási eljárás alapján hatályon kívül helyezi a bíróság, egymagában nem következik a kizárólag objektív tényt (jogerősen szabadságvesztés kiszabása) értékelő kötelező felmentés jogellenessége, mert a büntetőhatározat nem minősül a munkáltató érdekkörébe vonható vagy olyan oknak, melyre bármilyen ráhatása lehetett [1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 37/B. § (2) bekezdés b) pont, 56. § (2) bekezdés b) pont, ba) alpont].
A tényállás
[1] A felperes 2005. július 1-jétől az alperesnél állt hivatásos szolgálati viszonyban, körzeti megbízott beosztásban teljesített szolgálatot.[2] A megyei bíróság 2011. december 8-án kelt ítéletével a felperest bűnösnek mondta ki kétrendbeli hivatalos személy által elkövetett vesztegetés bűntettében és ezért őt halmazati büntetésül egy év hat hónap börtönbüntetésre ítélte, amelynek végrehajtását három év próbaidőre felfüggesztette. Az ítélőtábla 2012. május 30-án kelt jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, a felperes terhére megállapított bűncselekményt kétrendbeli vesztegetés bűntettére módosította.
[3] A büntetőeljárást követően az alperes 2012. június 6-án kelt parancsával a felperes szolgálati viszonyát a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 53. § c) pontja, valamint 56. § (2) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján - hivatkozva az ítélőtábla ítéletére - felmentéssel megszüntette.
[4] A felperes indítványára az ítélőtábla a 2013. május 16-án kelt végzésével perújítási eljárást rendelt el, amelynek lefolytatását követően a törvényszék 2014. szeptember 2-án kelt ítéletével a megyei bíróság, valamint az ítélőtábla ítéletét hatályon kívül helyezte és a felperest az ellene két rendbeli vesztegetés bűntette miatt emelt vád alól felmentette.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[5] A felperes a szolgálati panaszának elutasítását követően előterjesztett keresetében a szolgálati viszonya megszüntetéséről rendelkező parancs hatályon kívül helyezését, eredeti beosztásába történő visszahelyezését és azt kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest elmaradt illetménye és egyéb járandóságai megfizetésére.[6] Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
Az első- és másodfokú bíróság ítélete
[7] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.[8] Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a Hszt. 56. § (2) bekezdésében meghatározott jogviszonymegszüntetési feltételek alapján a munkáltató nem mérlegelhet, az ott megjelölt feltétel bekövetkezése esetén köteles a hivatásos állomány tagjának szolgálati viszonyát megszüntetni. A felperes felmentése az ítélőtábla jogerős ítéletén alapult, ezért az indok valós és okszerű volt.
[9] Az elsőfokú bíróság utalt arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a felmentés indokának a szolgálati viszony megszüntetésekor, illetve a munkáltatói intézkedés közlésekor kell fennállnia. A felperes szolgálati viszonyának megszüntetésére valós és okszerű indokok alapján került sor, annak indoka a felmentéskor fennállt. A valós indokok alapján közölt felmentés egyben okszerű is volt.
[10] A felperes fellebbezése alapján eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A felülvizsgálati kérelem
[11] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és az alperes kereset szerinti marasztalását, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat meghozatalára történő utasítását, valamint perköltségben történő marasztalását kérte.[12] Álláspontja szerint az eljárt bíróságok alaptalanul hivatkoztak ítéletük indokolásában alkalmatlanná nyilvánítására, hiszen a kifogástalan életvitel körülményeinek feltárását az alperes jogszabályi kötelezettsége ellenére elmulasztotta, ezért az erre alapított felmentése is jogszabályba ütközik.
[13] A másodfokú bíróság tévedett, amikor érvelését elutasította arra hivatkozva, hogy a Hszt. 56. § (2) bekezdés b) pontja alapján nem kifogástalan az életvitel akkor, ha a hivatásos állomány tagjával szemben bűncselekmény elkövetése miatt a bíróság jogerősen szabadságvesztés-büntetést szabott ki. Következtetése során helytelenül értékelte a perújítás során született felmentő ítéletet.
[14] A felperes érvelése szerint a törvényszék megalapozatlanul utalt a BH 2000.225. és a BH 2009.157. számú eseti döntésre és érvelt azzal, hogy a felmentés indokának a felmentés közlésekor kell fennállnia. E gyakorlat alkalmazása a perbeli esetben a jogbiztonságot, illetve az Alaptörvény XXVIII. cikk (2) bekezdésében rögzített alapjogát sértette. A bírói gyakorlat szerinti követelmény, mely szerint a felmentési oknak a felmentés közlésekor kell fennállnia, a munkavállaló védelmét szolgáló garanciális szabály. A bíróságok azonban a perbeli esetben a gyengébb pozícióban lévő, ezért garanciákkal védett munkavállalóval szemben alkalmazták ezt a munkáltató korlátozására szolgáló követelményt. A perújítási eljárásban született felmentő ítélet ex tunc helyezte hatályon kívül a felmentés alapjául szolgáló büntetőítéletet, ezért a fenti gyakorlat alkalmazásával az eljáró bíróságoknak éppen ellenkező jogkövetkeztetésre kellett volna jutniuk.
[15] A másodfokú bíróság téves jogi következtetése azon alapult, hogy a felmentés valós és okszerű indokaiban bekövetkező későbbi változást - amely a felmentés jogszerűségét már nem érinti - úgy értelmezi a bíróság, hogy az minden jellegű változásra automatikusan alkalmazható. Ez a jogi következtetés azonban a perújítás mint jogorvoslat lényegével ellentétes. A perújítás mint rendkívüli jogorvoslat a büntetőeljárásban a jogerős ítélet jogerejének a feloldására irányul. A jogbiztonság követelményét szem előtt tartva erre akkor kerülhet sor, ha az anyagi igazság ellentétes a jogerős ítéletben foglaltakkal. A jogbiztonságot sértené az, ha az anyagi igazsággal nyilvánvalóan ellentétes jogerős ítéletet nem lehetne feloldani. Azt, hogy az anyagi igazság erősebb a jogerőnél, az Alkotmánybíróság 9/1992. (I. 30.) AB határozata is megerősíti. Ebből adódóan a jogerő feloldására az anyagi igazság és a jogbiztonság érvényesülése szempontjából van szükség, hiszen egy jogállamban nem tartható fenn és nem is fűzhető semmilyen következmény egy olyan büntetőbírósági ítélethez, amely nyilvánvalóan téves tényálláson alapult. Mivel szolgálati viszonyának megszüntetése egy nem létező tényálláson alapul, ezért nem felelhet meg az MK 95. számú állásfoglalásában rögzített valós követelményeknek, egyúttal ellentétes a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltakkal is.
[16] A felperes álláspontja szerint az eljárt bíróságok megsértették a Pp. 3. § (5) bekezdésében és 206. § (1) bekezdésében foglaltakat is. 2016. május 5-ei előkészítő iratában részletesen kifejtette, hogy a büntetőeljárás során hozott ítéletben megjelölt személyek konkrétan milyen szerepet játszottak abban az eljárásban, amely először elítéléséhez, utóbb azonban felmentéséhez vezetett.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[17] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.[18] A Hszt. felmentés időpontjában irányadó 56. § (2) bekezdés a)-d) pontjaiban sorolja fel azokat az eseteket, amikor a munkáltatónak törvényi kötelezettsége a szolgálati viszony felmentéssel történő megszüntetése. Ennek b) pont ba) alpontja tartalmazza azt a perbeli esetet, amikor a hivatásos állomány tagja a hivatásos szolgálatra alkalmatlanná vált, mert nem felelt meg a kifogástalan életvitel követelményének.
[19] A Hszt. 37/B. § (2) bekezdés b) pontja értelmében az életvitel nem kifogástalan, ha a hivatásos állomány tagjával szemben bűncselekmény elkövetése miatt a bíróság jogerős szabadságvesztés vagy közérdekű munka büntetést szabott ki, továbbá, ha büntetőeljárás során kényszergyógykezelését rendelték el. A Hszt. 37/B. § (1) bekezdés a) pontja rendelkezése értelmében a hivatásos szolgálati viszony a 37. § (1) bekezdésben meghatározott feltételeken túl akkor létesíthető vagy az 56. § (6) és (7) bekezdésében meghatározottakra figyelemmel tartható fenn, ha a hivatásos állomány tagja életvitele kifogástalan.
[20] Mindezekből következően a felperessel szemben az életvitel kifogásolhatóságának megállapítása a törvény kógens, mérlegelést nem megengedő rendelkezésén és nem az egyéb eseteket szabályozó megelőző eljárás megállapításán alapult, a munkáltatónak az ítélőtábla 2012. május 30-án kelt bűnösséget és szabadságvesztés büntetés kiszabását helybenhagyó jogerős ítélete alapján azonnali intézkedési kötelezettsége keletkezett a felperes szolgálati viszonyának megszüntetésére.
[21] Az eljáró bíróságok jogszabálysértés nélkül értékelték, hogy a felmentés közlésének időpontjában a felmentés indoka valós és okszerű volt, a felmentés Hszt. 56. § (2) bekezdés b) pont ba) alpontja szerinti kötelező esete fennállt. Ebből következően a munkáltató a 2012. június 6-án kelt parancsával a Hszt.-ben foglalt kötelezettségének eleget téve döntött a felperes szolgálati viszonyának felmentéssel történő megszüntetéséről.
[22] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a fentiek alapján megalapozatlanul panaszolta a Pp. 206. §-a és 221. §-ának megsértését arra hivatkozással, hogy a bíróságok a rendelkezésre álló adatokat - amelyek a perújítási eljárásban hozott felmentő ítéletet jelentették - megalapozatlanul értékelték és iratellenesen állapították meg a felmentés indokának valóságát és okszerűségét. A fenti indokolás megismétlése mellett a Kúria utal arra, hogy a felperessel szemben hozott jogerős marasztaló büntetőítélet a felmentés közlésének időpontjában az alperes rendelkezésére állt. Az a körülmény, hogy ezt az ítéletet utóbb a perújítási eljárásban az ítélőtábla jogerősen hatályon kívül helyezte, nem minősül az alperes érdekkörébe vonható vagy olyan oknak, melyre bármilyen ráhatása lehetett, ezért nem felelhet azért sem, hogy a felmentés indokának valósága és okszerűsége utóbb megdőlt. Az irányadó bírói gyakorlat szerint a felmentés indokának nem a munkaügyi per során, hanem a felmentés közlésének időpontjában kell valósnak és okszerűnek lennie. A felperes érvelésétől eltérően e jogelv elsődleges célja nem a "munkavállaló" védelme, hanem a jogbiztonságot szolgáló szabály. A jogbiztonság elvéből azonban nem következik az, hogy az utóbb meghozott felmentő határozat, amely a felperes bűnösségét nem találta bizonyítottnak, a büntetőeljárás valamennyi következményére kiterjed. A büntetőeljárás során a bíróság kizárólag a bűnösség kérdésében tud határozatot hozni, ennek egyéb, más jogviszonyokban bekövetkezett hatását nem tudja orvosolni. Ezért, ha a bűnösséget megállapító jogerős határozatot utóbb perújítási eljárás alapján hatályon kívül helyezi a bíróság, egymagában nem következik a kizárólag objektív tényt (jogerősen szabadságvesztés kiszabása) értékelő kötelező felmentés jogellenessége.
[23] A felperes a felülvizsgálati kérelmében megalapozatlanul hivatkozott arra is, hogy az eljáró bíróságok - hivatkozása ellenére - eljárásuk során nem tárták fel azokat a körülményeket, amelyek elítéléséhez és szolgálati viszonyának megszüntetéséhez vezettek. A Pp. 4. § (2) bekezdése alapján a polgári perben eljáró bíróság a büntetőbíróság bűnösséget megállapító határozatához kötve van, ezért e kérdésben a közigazgatási és munkaügyi bíróság - a felperes bizonyítási indítványa alapján - sem folytathatott le bizonyítást, és nem juthatott a jogerős büntetőítélettől eltérő következtetésre.
[24] A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Mfv.II.10.335/2017.)
* * *
T e l j e s h a t á r o z a t
Az ügy száma: Mfv.II.10.335/2017/4.
A tanács tagjai: Dr. Stark Marianna a tanács elnöke
Szolnokiné dr. Csernay Krisztina előadó bíró
Dr. Tánczos Rita bíró
A felperes:
A felperes képviselője: Dr. Helmeczy László ügyvéd
Dr. Nádas György ügyvéd
Az alperes: Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőr-főkapitányság
Az alperes képviselője: Dr. Lakatosné dr. Pataki Anita jogtanácsos
A per tárgya: szolgálati viszony megszüntetése
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
A felülvizsgálni kért jogerős határozat:
Nyíregyházi Törvényszék 4.Mf.21.083/2016/5.
Az elsőfokú bíróság határozata:
Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.M.405/2015/13.
Rendelkező rész
A Kúria a Nyíregyházi Törvényszék 4.Mf.21.083/2016/5. számú ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi a felperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg az alperesnek 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
A 286.300 (kettőszáznyolcvanhatezer-háromszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A tényállás
[1] A felperes 2005. július 1-jétől az alperesnél állt hivatásos szolgálati viszonyban, Döge községben körzeti megbízott beosztásban teljesített szolgálatot.[2] Dr. B. S. rendőr-alezredes az alperes a Rendőrkapitányságának vezetője 2011. január 13-án kelt határozatával - figyelemmel a bűncselekmény elkövetésének megalapozott gyanúja miatt indított büntetőeljárásra és az ezzel párhuzamosan elrendelt fegyelmi eljárásra - a felperest távolléti díjának 50 %-os mértékű visszatartása mellett szolgálati beosztásából felfüggesztette.
[3] A Megyei Bíróság 2011. december 8-án kelt ítéletével a felperest bűnösnek mondta ki két rendbeli hivatalos személy által elkövetett vesztegetés bűntettében és ezért őt halmazati büntetésül egy év hat hónap börtönbüntetésre ítélte, amelynek végrehajtását három év próbaidőre felfüggesztette. A Debreceni Ítélőtábla 2012. május 30-án kelt jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, a felperes terhére megállapított bűncselekményt két rendbeli vesztegetés bűntettére módosította.
[4] A büntetőeljárást követően Dr. B. S. rendőr-alezredes 2012. június 6-án kelt parancsával a felperes szolgálati viszonyát a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 53. § c) pontja, valamint 56. § (2) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján – hivatkozva a Debreceni Ítélőtábla ítéletére - felmentéssel megszüntette.
[5] A felperes indítványára a Debreceni Ítélőtábla a 2013. május 16-án kelt végzésével perújítási eljárást rendelt el, amelynek lefolytatását követően a Nyíregyházi Törvényszék 2014. szeptember 2-án kelt ítéletével a Megyei Bíróság, valamint a Debreceni Ítélőtábla ítéletét hatályon kívül helyezte és a felperest az ellene két rendbeli vesztegetés bűntette miatt emelt vád alól felmentette. A Debreceni Ítélőtábla 2015. április 8-án kelt végzésével a törvényszék ítéletét azzal a pontosítással hagyta helyben, hogy a felmentő rendelkezés vonatkozásában az 1978. évi IV. törvény 250. § (1) bekezdését jelölte meg.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[6] A felperes a szolgálati panaszának elutasítását követően előterjesztett keresetében a szolgálati viszonya megszüntetéséről rendelkező parancs hatályon kívül helyezését, eredeti beosztásába történő visszahelyezését és azt kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest elmaradt illetménye és egyéb járandóságai megfizetésére.[7] Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
Az első- és másodfokú bíróság ítélete
[8] A Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.[9] Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a Hszt. 56. § (2) bekezdésében meghatározott jogviszony megszüntetési feltételek alapján a munkáltató nem mérlegelhet, az ott megjelölt feltétel bekövetkezése esetén köteles a hivatásos állomány tagjának szolgálati viszonyát megszüntetni. A felperes felmentése a Debreceni Ítélőtábla jogerős ítéletén alapult, ezért az indok valós és okszerű volt.
[10] Az elsőfokú bíróság utalt arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a felmentés indokának a szolgálati viszony megszüntetésekor, illetve a munkáltatói intézkedés közlésekor kell fennállnia. A felperes szolgálati viszonyának megszüntetésére valós és okszerű indokok alapján került sor, annak indoka a felmentéskor fennállt. A valós indokok alapján közölt felmentés egyben okszerű is volt.
[11] A felperes fellebbezése alapján eljárt Nyíregyházi Törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[12] A másodfokú bíróság a jogvita érdemében egyetértett a közigazgatási és munkaügyi bíróság döntésével. A felperes fellebbezésére tekintettel kiemelte, hogy a Hszt. 37/B. § (1) bekezdés a) pontja szerint hivatásos szolgálati viszony a 37. § (1) bekezdésében meghatározott feltételeken túl akkor létesíthető, vagy az 56. § (6) és (7) bekezdésében meghatározottakra figyelemmel tartható fenn, ha a hivatásos állomány tagja vagy a jelentkező életvitele kifogástalan. A (2) bekezdés b) pont alapján az életvitel nem kifogástalan akkor, ha a hivatásos állomány tagjával szemben bűncselekmény elkövetése miatt a bíróság jogerősen szabadságvesztés vagy közérdekű munka büntetést szabott ki, továbbá, ha a büntetőeljárás során jogerős határozattal kényszergyógykezelést rendeltek el. A Hszt. 56. § (2) bekezdés (b) pont ba) alpontja kötelezően előírja a felmentés alkalmazását abban az esetben, ha a hivatásos szolgálatra a hivatásos állomány tagja alkalmatlanná vált, mert nem felel meg a kifogástalan életvitel követelményének. Mindezek alapján a törvényszék álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az alperesnek jogszabályi kötelezettsége volt a felperes szolgálati viszonyának felmentéssel történő megszüntetése, mivel a büntetőeljárásban hozott jogerős ítélet szabadságvesztés büntetést szabott ki vele szemben.
[13] A törvényszék az elsőfokú bírósággal egyezően azt is kiemelte, hogy a következetes munkaügyi ítélkezési gyakorlat szerint (BH 2000.225., és BH 2009.157.) a felmentés valós és okszerű indokának a jognyilatkozat közlésekor kell fennállnia. Az utóbb bekövetkező körülmények a munkáltató jogviszonyt megszüntető nyilatkozatának jogszerűségét már nem érinthetik. A felperes a fellebbezésében ezért alaptalanul hivatkozott arra, hogy felmentésének indoka egy nem létező ítéleten alapult. Mivel a jognyilatkozat közlésekor a felmentési indokként megjelölt jogerős büntető ítélet állt az alperes rendelkezésére, törvényi előírásból eredően következett a munkáltatói intézkedés szükségessége. A perújítási eljárásban született felmentő ítélet a munkáltatói intézkedés után következett be, amely a korábban jogszerűen meghozott felmentés jogellenességét nem alapozhatta meg.
[14] A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes az elsőfokú eljárásban tett nyilatkozataihoz képest új tényként hivatkozott a fellebbezésében arra, hogy az alperes a kifogástalan életvitel megállapításához szükséges előzetes eljárást nem folytatta le, ezért ezen érvelését a Pp. 235. § (1) bekezdésében foglaltak alapján már nem vette figyelembe. Utalt azonban arra, hogy a jogalkotó külön vizsgálat nélkül a kifogástalan életvitel követelményébe ütközőnek minősíti, ha a hivatásos állomány tagjával szemben bűncselekmény elkövetése miatt a bíróság jogerősen meghatározott büntetést szab ki. Az, hogy a hivatásos állomány tagja nem felel meg a kifogástalan életvitel követelményének, a jogerős büntető ítélet alapján, külön vizsgálat nélkül is megállapítható.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[15] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és az alperes kereset szerinti marasztalását, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat meghozatalára történő utasítását, valamint perköltségben történő marasztalását kérte.[16] Álláspontja szerint az eljárt bíróságok alaptalanul hivatkoztak ítéletük indokolásában alkalmatlanná nyilvánítására, hiszen a kifogástalan életvitel körülményeinek feltárását az alperes jogszabályi kötelezettsége ellenére elmulasztotta, ezért az erre alapított felmentése is jogszabályba ütközik. Az alperes a felmentésében tévesen hivatkozott a Hszt. 56. § (2) bekezdés d) pontja értelmében a megjelölt 18. § (2) bekezdésére, mivel annak személyi köre a katasztrófavédelmi szerv, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, továbbá a büntetés-végrehajtási szervezet hivatásos állományának tagjai.
[17] A másodfokú bíróság tévedett, amikor érvelését elutasította arra hivatkozva, hogy a Hszt. 56. § (2) bekezdés b) pontja alapján nem kifogástalan az életvitel akkor, ha a hivatásos állomány tagjával szemben bűncselekmény elkövetése miatt a bíróság jogerősen szabadságvesztés büntetést szabott ki. Következtetése során helytelenül értékelte a perújítás során született felmentő ítéletet.
[18] A felperes érvelése szerint a törvényszék megalapozatlanul utalt a BH 2000.225. és a BH 2009.157. számú eseti döntésre és érvelt azzal, hogy a felmentés indokának a felmentés közlésekor kell fennállnia. E gyakorlat alkalmazása a perbeli esetben a jogbiztonságot, illetve az Alaptörvény XXVIII. cikk (2) bekezdésében rögzített alapjogát sértette. A bírói gyakorlat szerinti követelmény, mely szerint a felmentési oknak a felmentés közlésekor kell fennállnia, a munkavállaló védelmét szolgáló garanciális szabály. A bíróságok azonban a perbeli esetben a gyengébb pozícióban lévő, ezért garanciákkal védett munkavállalóval szemben alkalmazták ezt a munkáltató korlátozására szolgáló követelményt. A perújítási eljárásban született felmentő ítélet ex tunc helyezte hatályon kívül a felmentés alapjául szolgáló büntetőítéletet, ezért a fenti gyakorlat alkalmazásával az eljáró bíróságoknak éppen ellenkező jogkövetkeztetésre kellett volna jutniuk.
[19] A másodfokú bíróság téves jogi következtetése azon alapult, hogy a felmentés valós és okszerű indokaiban bekövetkező későbbi változást – amely a felmentés jogszerűségét már ne érinti - úgy értelmezi a bíróság, hogy az minden jellegű változásra automatikusan alkalmazható. Ez a jogi következtetés azonban a perújítás, mint jogorvoslat lényegével ellentétes. A perújítás, mint rendkívüli jogorvoslat a büntetőeljárásban a jogerős ítélet jogerejének a feloldására irányul. A jogbiztonság követelményét szem előtt tartva erre akkor kerülhet sor, ha az anyagi igazság ellentétes a jogerős ítéletben foglaltakkal. A jogbiztonságot sértené az, ha az anyagi igazsággal nyilvánvalóan ellentétes jogerős ítéletet nem lehetne feloldani. Azt, hogy az anyagi igazság erősebb a jogerőnél, az Alkotmánybíróság 9/1992.(I.30.) AB határozata is megerősíti. Ebből adódóan a jogerő feloldására az anyagi igazság és a jogbiztonság érvényesülése szempontjából van szükség, hiszen egy jogállamban nem tartható fenn és nem is fűzhető semmilyen következmény egy olyan büntetőbírósági ítélethez, amely nyilvánvalóan téves tényálláson alapult. Mivel szolgálati viszonyának megszüntetése egy nem létező tényálláson alapul, ezért nem felelhet meg az MK 95. számú állásfoglalásában rögzített valós követelményeknek, egyúttal ellentétes a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltakkal is.
[20] A felperes álláspontja szerint az eljárt bíróságok megsértették a Pp. 3. § (5) bekezdésében és 206. § (1) bekezdésében foglaltakat is. 2016. május 5-ei előkészítő iratában részletesen kifejtette, hogy a büntetőeljárás során hozott ítéletben megjelölt személyek konkrétan milyen szerepet játszottak abban az eljárásban, amely először elítéléséhez, utóbb azonban felmentéséhez vezetett. Megállapítható volt, hogy Gy. J. rendőralezredes, az akkori Rendőrkapitányság vezető-helyettese aktívan közreműködött abban az eljárásban, amely a Nyíregyházi Törvényszék ítélete szerint is koholt bizonyítékokat eredményezett vele szemben. A törvényszék ítélete kitért B. P. RSZVSZ vezető, valamint Dr. B. S. kapitányságvezető vallomására, amely védekezését kifejezetten alátámasztotta. Ebből következően az alperes tudatában volt annak, hogy a felmentés indoka nem volt valós, ezt figyelmen kívül hagyták az eljárt bíróságok, ezzel megsértették a Hszt. 56. § (8) bekezdését, amely szerint a munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró a felmentését köteles megindokolni, amelyből világosan ki kell tűnnie, hogy a felmentés indoka valós és okszerű. Az eljárt bíróságok eljárásuk során elmulasztották feltárni azokat a körülményeket, amelyek az egyébként nyilvánvalóan hamis bizonyítékokon alapuló elítéléséhez vezetettek és amely a szolgálati viszony megszüntetésének alapját képezte.
[21] A felperes érvelése szerint az eljárt bíróságok tévedtek a perújítási ítélettel összefüggésben is. A Be. 588. § (2), (3) és (4) bekezdésében foglalt, a jogerőre vonatkozó szabályozásból analógia útján megállapítható, hogy amikor a Debreceni Ítélőtábla kihirdette a Nyíregyházi Törvényszék ítéletével kapcsolatos másodfokú végzését, a perújítás eredményeként a bűnösséget kimondó határozat meghozatalának jogerőre emelkedésének napjára visszamenő hatállyal szűnt meg a bűnösséget megállapító ítélet jogereje is.
[22] Álláspontja szerint a bíróságok a rendelkezésre álló okirati bizonyítékokat, továbbá - az alperes által nem vitatott - az előkészítő iratában foglalt nyilatkozatát okszerűtlenül figyelmen kívül hagyták, ellenkező esetben nem juthattak volna arra a következtetésre, hogy a felmentés valós okokat tartalmaz. Mindezek alapján a jogerős ítélet megsértette a Pp. 206. § (1) bekezdését és a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglaltakat is.
[23] Téves a másodfokú bíróság azon érvelése, hogy a szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény elkövetése esetén a szolgálati viszonyt meg kell szüntetni, minthogy a perújítás eredményeként olyan ítélet született, amely egyértelműen bizonyítja az ártatlanságát. Erről az alperesnek is tudomása volt, mivel a perújítási ítélet alapján az alperes kötelékébe tartozó személyek szolgáltatták azt a bizonyítékot, amelyről később kiderült, hogy alkalmatlan a bűnösség megállapítására. Erről az elsőfokú bíróságnak is tudomása volt, hiszen a perújítási eljárás befejezéséig a munkaügyi per tárgyalását felfüggesztette. A közigazgatási és munkaügyi bíróság ezért az ítéletében már hatályon kívül helyezett büntetőbírósági határozaton alapuló tényállást állapított meg, holott az ítélet meghozatalakor nyilvánvaló és bizonyított volt, hogy bűncselekményt nem követett el.
[24] A felperes érvelése szerint az első- és másodfokú bíróság ítélete sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében szabályozott hatékony jogorvoslathoz való jogát, mivel a tényállás megállapítása során figyelmen kívül hagyták, hogy a perújítás során született büntető ítélet a perújított határozat jogerejét megszünteti és annak helyébe lép. A jogbiztonság és a jogállamiság követelményével sem fér össze, hogy miután jogerős ítéletben felmentésére került sor, ezt a munkaügyi bíróság figyelmen kívül hagyta a felmentés jogszerűségének megítélésénél, ezzel lényegében fenntartotta a hatályon kívül helyezett ítéletekben kimondott bűnösségét.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[25] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.[26] A Hszt. felmentés időpontjában irányadó 56. § (2) bekezdése a)-d) pontjaiban sorolja fel azokat az eseteket, amikor a munkáltatónak törvényi kötelezettsége a szolgálati viszony felmentéssel történő megszüntetése. Ennek b) pont ba) alpontja tartalmazza azt a perbeli esetet, amikor a hivatásos állomány tagja a hivatásos szolgálatra alkalmatlanná vált, mert nem felelt meg a kifogástalan életvitel követelményének. A felperes a felülvizsgálati kérelmében ezért alaptalanul hivatkozott a Hszt. 56.§ (2) bekezdésében d) pontjának eltérő személyi körére, minthogy a felmentés ilyen utalást nem tartalmazott, a szolgálati viszonyt megszüntető parancsban foglalt ba) alpont pedig valamennyi hivatásos állományú személy esetén alkalmazandó.
[27] A Hszt. 37/B. § (2) bekezdés b) pontja értelmében az életvitel nem kifogástalan, ha a hivatásos állomány tagjával szemben bűncselekmény elkövetése miatt a bíróság jogerős szabadságvesztés, vagy közérdekű munka büntetést szabott ki, továbbá, ha büntetőeljárás során kényszergyógykezelését rendelték el. A Hszt. 37/B. § (1) bekezdés a) pontja rendelkezése értelmében a hivatásos szolgálati viszony a 37. § (1) bekezdésben meghatározott feltételeken túl akkor létesíthető vagy az 56. § (6) és (7) bekezdésében meghatározottakra figyelemmel tartható fenn, ha a hivatásos állomány tagja életvitele kifogástalan.
[28] Mindezekből következően a felperessel szemben az életvitel kifogásolhatóságának megállapítása a törvény kógens, mérlegelést nem megengedő rendelkezésén és nem az egyéb eseteket szabályozó megelőző eljárás megállapításán alapult, a munkáltatónak a Debreceni Ítélőtábla 2012. május 30-án kelt bűnösséget és szabadságvesztés büntetés kiszabását helybenhagyó jogerős ítélete alapján azonnali intézkedési kötelezettsége keletkezett a felperes szolgálati viszonyának megszüntetésére.
[29] Az eljáró bíróságok jogszabálysértés nélkül értékelték, hogy a felmentés közlésének időpontjában a felmentés indoka valós és okszerű volt, a felmentés Hszt. 56. § (2) bekezdés b) pont ba) alpontja szerinti kötelező esete fennállt. Ebből következően a munkáltató a 2012. június 6-án kelt parancsával a Hszt.-ben foglalt kötelezettségének eleget téve döntött a felperes szolgálati viszonyának felmentéssel történő megszüntetéséről.
[30] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a fentiek alapján megalapozatlanul panaszolta a Pp. 206. §-a és 221. §-ának megsértését arra hivatkozással, hogy a bíróságok a rendelkezésre álló adatokat – amelyek a perújítási eljárásban hozott felmentő ítéletet jelentették – megalapozatlanul értékelték és iratellenesen állapították meg a felmentés indokának valóságát és okszerűségét. A fenti indokolás megismétlése mellett a Kúria utal arra, hogy a felperessel szemben hozott jogerős marasztaló büntető ítélet a felmentés közlésének időpontjában az alperes rendelkezésére állt. Az a körülmény, hogy ezt az ítéletet utóbb a perújítási eljárásban a Debreceni Ítélőtábla jogerősen hatályon kívül helyezte, nem minősül az alperes érdekkörébe vonható vagy olyan oknak, melyre bármilyen ráhatása lehetett, ezért nem felelhet azért sem, hogy a felmentés indokának valósága és okszerűsége utóbb megdőlt. Az irányadó bírói gyakorlat szerint a felmentés indokának nem a munkaügyi per során, hanem a felmentés közlésének időpontjában kell valósnak és okszerűnek lennie. A felperes érvelésétől eltérően e jogelv elsődleges célja nem a „munkavállaló” védelme, hanem a jogbiztonságot szolgáló szabály. A jogbiztonság elvéből azonban nem következik az, hogy az utóbb meghozott felmentő határozat, amely a felperes bűnösségét nem találta bizonyítottnak, a büntetőeljárás valamennyi következményére kiterjed. A büntető eljárás során a bíróság kizárólag a bűnösség kérdésében tud határozatot hozni, ennek egyéb, más jogviszonyokban bekövetkezett hatását nem tudja orvosolni. Ezért, ha a bűnösséget megállapító jogerős határozatot utóbb perújítási eljárás alapján hatályon kívül helyezi a bíróság, egymagában nem következik a kizárólag objektív tényt (jogerősen szabadságvesztés kiszabása) értékelő kötelező felmentés jogellenessége.
[31] A felperes a felülvizsgálati kérelmében megalapozatlanul hivatkozott arra is, hogy az eljáró bíróságok – hivatkozása ellenére – eljárásuk során nem tárták fel azokat a körülményeket, amelyek elítéléséhez és szolgálati viszonyának megszüntetéséhez vezettek. A Pp. 4.§ (2) bekezdése alapján a polgári perben eljáró bíróság a büntető bíróság bűnösséget megállapító határozatához kötve van, ezért e kérdésben a közigazgatási és munkaügyi bíróság – a felperes bizonyítási indítványa alapján – sem folytathatott le bizonyítást, és nem juthatott a jogerős büntető ítélettől eltérő következtetésre.
[32] A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Záró rész
[33] Az alperes felülvizsgálati eljárási perköltséget nem igényelt, ezért arról a bíróságnak rendelkeznie nem kellett.[34] A felperes munkavállalói költségkedvezményére tekintettel a felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.
[35] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
Budapest, 2018. február 28.
Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. előadó bíró,
Dr. Tánczos Rita s.k. bíró (Kúria, Mfv.II.10.335/2017.)