adozona.hu
EH 2018.07.M18
EH 2018.07.M18
I. Az azonnali hatályú felmondás megjelölt több indok közül elégséges, ha egy felel meg a törvénynek. II. A felperes munkahelyéről engedély nélkül több órát volt távol, ez pedig a munkáltató azonnali hatályú felmondásának elégséges és jogszerű indoka lehet [2012. évi I. tv. (Mt.) 52. §, 78. § (1) bek.] A tényállás [1] A felperes 2002. május 3-ától állt határozatlan idejű munkaviszonyban az alperesnél gondozónő munkakörben. Munkáját a szeretetotthonban végezte 2015. január 10-étől 146 000 forint/hó munkabé
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 2002. május 3-ától állt határozatlan idejű munkaviszonyban az alperesnél gondozónő munkakörben. Munkáját a szeretetotthonban végezte 2015. január 10-étől 146 000 forint/hó munkabér mellett. A szeretetotthonban több mint 80 gondozott van, a gondozónők 6 órától 18 óráig, illetve 18 órától másnap reggel 6 óráig tartó munkarendben dolgoztak. Az éjszakai munkát két gondozónő látta el, akiknek beosztását a főnővér készítette el. Helyettesítés vagy csere engedélyezését is tőle kellett...
EH 2018.07.M18 I. Az azonnali hatályú felmondásban megjelölt több indok közül elégséges, ha egy felel meg a törvénynek.
II. A felperes munkahelyéről engedély nélkül több órát volt távol, ez pedig a munkáltató azonnali hatályú felmondásának elégséges és jogszerű indoka lehet [2012. évi I. tv. (Mt.) 52. §, 78. § (1) bek.]
A tényállás
[1] A felperes 2002. május 3-ától állt határozatlan idejű munkaviszonyban az alperesnél gondozónő munkakörben. Munkáját a szeretetotthonban végezte 2015. január 10-étől 146 000 forint/hó munkabér mellett. A szeretetotthonban több mint 80 gondozott van, a gondozónők 6 órától 18 óráig, illetve 18 órától másnap reggel 6 óráig tartó munkarendben dolgoztak. Az éjszakai munkát két gondozónő látta el, akiknek beosztását a főnővér készítette el. Helyettesítés vagy csere engedélyezését is tőle kellett kérni.[2] A felperes 2015. május 18-án az éjszakai műszakba volt beosztva B. A.-val együtt, amikor személyes ügyei intézése miatt egy órával későbbi munkakezdés engedélyezését kérte a főnővértől. Mikor ezt megkapta, kolléganőjével, L. B.-vel abban egyezett meg, hogy 18 órától 20 óráig helyettesíteni fogja őt.
[3] Ezen a napon a felperes D. Önkormányzata képviselő-testületi ülésén közmeghallgatáson vett részt, ahol felszólalt. A távollétére engedélyezett idő leteltével nem ment be munkahelyére és a telefonját is kikapcsolta, így L. B. és B. A. nem tudták őt elérni. L. B. 20 óra 45 perckor hazament, bízva abban, hogy a felperes hamarosan megérkezik. A gondozottak ezen időponttól kezdve kizárólag B. A. felügyelete alá kerültek.
[4] A felperes a közmeghallgatás vége felé a szociális bizottság egyik tagjához kérdéseket intézett, amelyekkel a munkáltatót rossz színben tüntette fel. A közmeghallgatást a falutévé közvetítette. A felperes a munkahelyére 22 óra után néhány perccel érkezett, ekkor vette fel a munkát.
[5] Az alperes 2015. június 3-án kelt intézkedésével a felperes munkaviszonyát azonnali hatályú felmondással megszüntette. Ennek indokolása szerint 2015. május 18-ára egy óra terjedelemben kapott engedélyt helyettesítésre, ettől eltérően azonban kolléganőjétől kétórás távollétére kért segítséget. A felperes késve, 22 óra után pár perccel érkezett munkahelyére, sem a munkatársnőjét, sem a szeretetotthon vezetőjét nem értesítette távolmaradásának okáról és visszaérkezésének időpontjáról. Ezáltal veszélyeztette a szeretetotthonban lakók biztonságos ellátását, egyrészt mulasztásáért, másrészt igazolatlan távolmaradásáért, harmadrészt a szeretetotthon lakói ellátásának veszélyeztetéséért szándékos munkaköri és munkarendi fegyelemsértésért, munkaviszonyának megszüntetése indokolt az Mt. 6. § (1)-(2) bekezdése, 52. § (1) bekezdés a), b), c) pontjának megsértése miatt az Mt. 78. § (1) bekezdés a) pontja alapján. Ezen túlmenően az azonnali hatályú felmondás tartalmazta, hogy a felperesnek a képviselő-testületi ülésen tett felszólalása a munkáltatót olyan színben tüntette fel, mintha rendszeres "jogtiprást" szenvednének a munkavállalók, nem tett megkülönböztetést a régi és az intézmény jelenlegi állapotainak a valós színben feltüntetése érdekében. A munkáltató jó hírnevét, jogos gazdasági érdekeit súlyosan sértő és veszélyeztető kijelentéseket tett, ezáltal sérült az Mt. 8. § (1), (2), (3), (4) bekezdése. A munkáltatói jogviszony-megszüntetés indokolt az Mt. 78. § (1) bekezdés b) pontja alapján.
A felperes keresete és az alperes védekezése
[6] A felperes keresetében a munkaviszony jogellenes megszüntetésére alapítottan elsődlegesen annak helyreállítását kérte, amely igényétől utóbb elállt. Másodlagosan az Mt. 82. § (2) bekezdésére alapítottan hathavi távolléti díja és az Mt. 82. § (3) bekezdés a) pontja szerint háromhavi végkielégítése megfizetését kérte. Hivatkozása szerint 13 éven keresztül kifogástalanul végezte munkáját, a késés miatti jogviszony-megszüntetés aránytalanul súlyos szankció. Álláspontja szerint a közmeghallgatáson előadottak sem alkalmasak az intézmény jó hírnevének megsértésére. Munkaviszonya megszüntetésére az alperesnél működő szakszervezetben betöltött vezetői tevékenysége miatt és politikai nézeteire tekintettel került sor.[7] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Hivatkozása szerint a felperes a távolmaradásával indokolatlan többletterhet rótt az éjszakai műszak másik tagjára és az ellátás biztonságát veszélyeztette, figyelembe véve, hogy idős, beteg embereket kellett gondoznia. Hivatkozott arra, hogy a felmondásban idézett munkavállalói kijelentések közvetlenül alkalmasak voltak a munkáltató jó hírnevének, jogos gazdasági és szervezeti érdekének megsértésére.
Az első- és másodfokú ítélet
[8] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.[9] Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 78. §-ának (1) bekezdés a), b) pontjára, valamint (2) bekezdésében rögzítettekre.
[10] Kifejtette, hogy a felperes a munkáját a munkáltató által kiadott munkaidő-beosztás szerint volt köteles végezni. Az egyórás engedélyezett távolléthez képest a munkát négy órával később kezdte meg, ezáltal a munkaviszonyra vonatkozó szabályokat megszegte [Mt. 51. § (1) bekezdés, 97. § (1) bekezdés].
[11] A felperesnek az engedélyezett egyórás távollétet követően a munkahelyén meg kellett volna jelennie, azonban a késésének a tényleges súlyát nem önmagában ez a szabályszegés képezi, hanem az, hogy a munkaköre jellegéből fakadóan a távolléte idős, beteg, gondozásra szoruló emberek biztonságát veszélyeztette. A felperes az engedélytől eltérően L. B.-t két óra helyettesítésre kérte meg, így a gondozottak felügyelete további egy órán át megoldott volt, azonban ennek az időtartamnak a leteltét követően a felperes a munkahelyére nem ment vissza, munkatársnőjénél, L. B.-nél sem érdeklődött a további helyettesítés lehetőségéről. Emellett B. A. és L. B. nem tudták elérni - kikapcsolta mobiltelefonját vagy az elromlott -, nem mutatott érdeklődést a távolléte miatt felmerülő helyzet megoldása iránt.
[12] A felperes 2015. május 18-án 18 órakor kezdődő munkából azért maradt távol, hogy közmeghallgatáson vegyen részt. Ezt azért tartotta szükségesnek, hogy azon felszólaljon és kérdést intézzen. A kérdés számos olyan állítást tartalmazott, aminek volt valóságalapja. A kijelentések azonban az ügy részleteinek ismerete nélkül, a külső szemlélő számára azt sugallták, hogy az alperesnél a foglalkoztatás körülményei "törvénytelenek" (az alapbért sem fizetik ki, ünnepeken történő munkavégzésért nem jár fizetség stb.). A felperes felszólalását rögzítette és közvetítette a falutévé, így az elhangzottak a képviselő-testület tagjain és a közmeghallgatáson jelen levőkön felül nagy nyilvánosságot kaptak. A bíróság megítélése szerint a felperes által felvetettek a munkáltatót rossz színben tüntették fel és ezen munkavállalói magatartás alkalmas volt a jóhírnév csorbítására.
[13] Az Mt. 8. § (1) bekezdése alapján a munkavállaló a munkaviszony fennállása alatt nem tanúsíthat olyan magatartást, amellyel a munkáltatója jogos gazdasági érdekeit veszélyeztetné.
[14] A bíróság megítélése szerint az azonnali hatályú felmondás megalapozott, mert a felperes 2015. május 18-án a munkáltatói engedélyhez képest a munkát csak 22 óra után néhány perccel kezdte meg, ezzel a gondozottak biztonságát veszélyeztette, a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét pedig szándékosan megszegte. A közmeghallgatáson előadottakkal olyan magatartást tanúsított, amely ugyancsak lehetetlenné tette a jogviszony fenntartását. Mindezek az azonnali hatályú felmondás jogszerű indokai lehettek.
[15] A bíróság vizsgálta a felmondás gyakorlására nyitva álló 15 napos határidő betartását és ezt jogszerűnek ítélte.
[16] A tanúk vallomása alapján a bíróság megállapította, hogy az alperesnél működő szakszervezeti alapszervezet megalakulásakor a munkáltató annak létrehozását nem támogatta, azt igyekezett gátolni, azonban legkésőbb 2013-tól az alapszervezet már akadálytalanul működött. Erre tekintettel a bíróság további tanúk meghallgatását szükségtelennek tartotta és mellőzte.
[17] Az azonnali hatályú felmondás megalapozott, a felperes által állított kifogástalan munkavégzés nem bizonyított, az alperes által csatolt iratok szerint a munkáltató a felperest számos alkalommal megrovásban részesítette. A szakszervezet működését akadályozó, annak tevékenységét gátló, azt megtorló munkáltatói hozzáállás nem bizonyított, a bíróság megítélése szerint az azonnali hatályú felmondást nem a felperes szakszervezeti tevékenysége indokolta, annak tényleges okát az intézkedés tartalmazza.
[18] A felperes tanúk meghallgatását annak bizonyítására kérte, hogy politikai nézetei miatt érte hátrány. A felperes elismerte, hogy a munkáltatótól engedélyt kapott arra, hogy az intézményben jelölőcédulákat gyűjtsön a helyi választáshoz, mely tény ellentmond a felperes állításának a politikai nézetei miatti hátrány okozásáról. A felperes által állított kifogástalan munkavégzés sem nyert bizonyítást, így a bíróság a tanúk meghallgatását nem találta indokoltnak.
[19] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és megállapította, hogy a munkáltató 2015. június 3-án kelt azonnali hatályú felmondása jogellenes. Az elsőfokú bíróságot az összegszerűség tárgyában új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította a felek fellebbezési költségét megállapítva.
[20] A másodfokú bíróság további bizonyítási eljárás lefolytatását követően kifejtette, hogy a felperes munkaviszonyának megszüntetésekor szakszervezeti tisztségviselői jogállása az intézkedést nem befolyásolta. Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Esélytv.) 8. § s) pontja szabályozási körébe tartozó érdekképviselethez való tartozásra utalás mellett a 19. §-ban foglalt bizonyítási szabályok szerint a felperesnek valószínűsítenie kellett a védett tulajdonsága meglétét és ezzel összefüggésben a hátrány bekövetkezését. A védett tulajdonság, a szakszervezeti érdekképviseleti tevékenység nem volt vitatott a perben, a felperes azonban tanúvallomásokkal sem valószínűsítette, hogy a hátrány, a munkaviszony megszüntetése azzal okozati összefüggésbe lenne hozható.
[21] A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a 2015. május 26-án kelt jegyzőkönyv nem tartalmaz hátrányos munkáltatói intézkedést, írásbeli figyelmeztetést a felperessel szemben, ezért esetében a munkavállalói kötelezettségszegés miatt kétszeres jogkövetkezmény alkalmazása nem merült fel.
[22] Azzal az elsőfokú bírósági megállapítással is egyetértett a törvényszék, hogy az azonnali hatályú felmondásnak két elkülönülő indoka volt, a munkahelyről történt távolmaradás mint kötelezettségszegés mellett az alperes közmeghallgatáson tanúsított magatartása miatti bizalomvesztés. A másodfokú bíróság - az elsőfokú bíróságtól eltérően - azt a következtetést vonta le, hogy a felperes egyértelműen elhatárolta az alperes jelenlegi működésétől és vezetésétől az őt és munkatársait ért korábbi sérelmeket. A szakszervezeti vezetőkénti szerepvállalását a valóságnak megfelelően ismertette és mivel a képviselő-testület szociális bizottságával kapcsolatos kérdéskörben érvelt a közmeghallgatáson, magatartásával nem tett többet, mint való adatokat ismertetett - az ügyek részletezése nélkül - olyan körülmények között, amikor az érdekképviseleti tevékenységnek szerepe lehet.
[23] A felperes azt a kötelezettségszegést megvalósította, hogy 2015. május 18-án az engedélyezett távolmaradását önkényesen meghosszabbította, igazolatlanul távol maradt munkájából, ami miatt a szeretetotthonban a 80 fő ápoltra egy gondozó jutott 20 óra 45 perctől 22 óra után néhány percig történő visszaérkezéséig. A felperes állítását arról, hogy gyakran előfordult a munkavállalók között egyeztetett távolmaradás, továbbá, hogy igazolatlan távollét esetén a munkáltató írásbeli figyelmeztetést szokott alkalmazni, a tanúk is alátámasztották, de az alperes által csatolt írásbeli feljegyzések is ezt igazolják. Eszerint az alperesnél többször előfordult más munkavállalók rövid ideig tartó szabálytalan távolléte, ami miatt írásbeli figyelmeztetésben részesültek.
[24] A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes igazolatlan távolléte 2015. május 18-án megvalósult, a munkáltató a gyakorlata szerint azonban a hasonló kötelezettségszegések esetén szigorú jogkövetkezményt nem alkalmazott, ezért az elkövetett kötelezettségszegéssel a munkáltató azonnali hatályú felmondása nem áll arányban, az alkalmazott gyakorlatból ugyanis nem következik, hogy az adott esetet jelentős mértékű kötelezettségszegésnek kellene tekinteni.
Az alperes felülvizsgálati kérelme és észrevételei, valamint a felperes felülvizsgálati ellenkérelme
[25] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.[26] Érvelése szerint a felperes maga is elismerte, hogy a felmondásban is idézett kijelentéseket tette a munkáltatójával szemben a település önkormányzatának képviselő-testülete előtt, nagy nyilvánosságot felhasználva, sok évvel korábbi, régen lezárt kérdéseket felhánytorgatva, aminek jelen állapotokhoz semmi köze sincsen. Ez pedig az alperes és a közvélekedés szerint is nyilvánvaló ok az Mt. 8. § (1)-(3) bekezdésébe ütköző munkavállalói magatartás miatti azonnali hatályú felmondásra.
[27] A munkahelyen munkaidőben történő megjelenés és munkavégzés elmulasztása [Mt. 52. § (1) bekezdés] folytán közölt munkáltatói azonnali hatályú felmondás oka is nyilvánvalóan fennáll. Téves a másodfokú bíróság álláspontja, amely szerint más munkavállalók esetében az alperes nem alkalmazott ilyen súlyú jogkövetkezményt. A csatolt iratokból is megállapíthatóan nyilvánvaló másként értékelendő az a magatartás, ha valaki saját vagy gyermeke betegsége miatt nem veszi fel a munkát.
[28] Ehhez kapcsolódóan az alperes felülvizsgálati kérelmében a Kúria több döntésére is hivatkozott, amelyeket jelen perben is kért irányadónak tekinteni.
[29] A felülvizsgálati érvelés szerint az alperes egyetértett a közbenső ítélet azon megállapításaival, hogy a felperes súlyos kötelezettségszegést valósított meg, amikor nem jelent meg munkahelyén és azzal is, hogy a szakszervezeti megbízatása nem függött össze az azonnali hatályú jogviszony megszüntetésével. A felperes elfogadható kimentési indok nélkül nem jelent meg a munkahelyén, nem hagyható figyelmen kívül, hogy a lakosság bizalmából élő munkáltató alapvető anyagi érdekeit sérti, ha "ezeréves" volt vagy valós sérelmeket szükségtelenül hánytorgat fel egy munkavállaló olyan lakossági fórumon, amelynek egyébként semmi köze nincs az alperes működéséhez.
[30] Az Mt. 78. § (1) bekezdés a) pontja biztosította a lehetőséget a munkáltató számára, hogy a munkavállaló munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségének szándékosan vagy súlyos gondatlansággal történő megszegése esetén a jogviszonyt megszüntesse. A felmondásban szereplő Mt. 52. § (1) bekezdés a)-b) pontja szerint a munkavállaló köteles a munkavégzés helyén az előírt időben megjelenni, rendelkezésre állni, munkáját személyesen az elvárható szakértelemmel és gondossággal végezni. Ehhez a képest a felperes önkényesen távol maradt a munkából négy órán át, aminek semmilyen elfogadható okát nem tudta adni. Ezzel a távolmaradásával az éjszakai műszak másik tagjára többletterhet rótt, ami az ellátás biztonságát veszélyeztette. A felperes a helyettesítést végző személyt is félretájékoztatta a távollét időtartamáról és más adatot adott meg, mint amit az intézetvezető ápolóval közölt.
[31] A felperes munkaidőben önkényesen távozott és a munkáltatót szidva, a korábbi sérelmeket a jelenlegiekkel "egybemosva" tett nyilatkozatokat. Ezen kijelentések pedig nyilvánvalóan alkalmasak a munkáltató jó hírnevének, jogos gazdasági és szervezeti érdekeinek súlyos megsértésére vagy veszélyeztetésére [Pp. 78. § (1) bekezdés b) pont].
[32] A másodfokú bíróság közbenső ítélete az Mt. alapvető tartalmát "üresíti ki" azzal, hogy amennyiben méltányolható indok nélkül is lehetővé kívánja tenni a felperes számára a munkáltatótól való távolmaradást a munkáltató részéről megfelelő és elfogadható szankció lehetősége nélkül, és "táptalajt ad" a munkáltatóval szembeni teljesen indokolatlan, nyilvánosság előtti "kirohanásokra". Ez nyilvánvalóan a munkáltatóba vetett bizalmat rombolja. A másodfokú bíróság ítélete csak az indokolás utolsó öt bekezdésében foglalkozik az elsőfokú ítélettől való eltérés okaival és abból sem állapítható meg, miként jutott az általa elfoglalt következtetésre [Pp. 206. § (1) bekezdés, 221. § (1) bekezdés].
[33] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős közbenső ítélet hatályában való fenntartására irányult. Hivatkozása szerint érthetetlen, hogy a késését a munkáltató miért sújtotta ilyen súlyos szankcióval, hiszen korábban az ilyen jellegű helyettesítéseket tudomásul vette, hallgatólagosan eltűrte.
[34] A felperes nem cáfolta azt a tényt, hogy a munkahelyére 20 óra helyett 22 órára ért be, de ez nem jelentett problémát, a le nem dolgozott négy órát a korábbi szokásoknak megfelelően később pótolta. A gondot az jelentette, hogy B. A.-t a megbeszéltekkel ellentétben L. B. 21 órakor hazaküldte.
[35] A felperes további álláspontja szerint a közmeghallgatáson előadottak nem voltak alkalmasak az alperes jó hírnevének megsértésére. Az elhangzottakat bírósági ítéletekkel, egyéb dokumentumokkal alá tudja támasztani, azaz azok tényként kezelendők. A tények közlése pedig nem lehet alkalmas a jó hírnév megsértésére.
A Kúria döntése és jogi indokai
[36] A felülvizsgálati kérelem megalapozott.[37] A Pp. 275. §-ának (2) bekezdése alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül.
[38] A felülvizsgálati kérelemnek csak azon rendelkezései voltak vizsgálhatók, amelyek a követelményeknek megfelelnek [1/2016. (II. 15.) PK vélemény].
[39] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a Pp. 206. §-át csak megjelölte, de ezzel összefüggő indokait nem fejtette ki, ezért a bíróságok által megállapított tényállás volt jelen eljárásban is irányadó.
[40] Eszerint a felperes 2015. május 18-án egy órára kapott engedélyt a munkából távolmaradásra, ettől eltérően azonban munkatársát két óra helyettesítésre kérte. Ennek lejártát követően sem jelent meg a munkahelyén, munkatársai számára telefonon elérhetetlen volt és nem tájékoztatott senkit a további távollétéről, illetve annak időtartamáról. Nem érdeklődött aziránt, hogy a többórás távolléte nem okoz-e a munkáltatónál fennakadást, csak 22 órát követően jelentkezett munkára.
[41] Az elsőfokú bíróság állapította meg helytállóan, hogy a felperes a munkáltató által készített munkaidőbeosztást köteles volt betartani, az engedélyezett egy óra helyett azonban négy órával később jelent meg munkahelyén, amellyel lényeges munkaviszonyra vonatkozó szabályt szegett [Mt. 52. § (1) bekezdés a)-b) pont].
[42] A munkavállaló terhére rótt kötelezettségszegés súlyát mindig az adott munkakör és a helyzet alapján kell értékelni. A felperes szándékos magatartásával veszélyeztette a munkáltató betegellátási tevékenységét, a gondozottak biztonságát, mivel a helyettesítésre megkért személy távollétét követően a 80 gondozottra összesen egy gondozó jutott. Mindez pedig olyan kötelezettségszegés, amely azonnali hatályú felmondás jogszerű indoka lehetett [Mt. 78. § (1) bekezdés].
[43] A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján ítéleti bizonyossággal nem állapítható meg, hogy az alperesnél többször előfordult igazolatlan távollét, amely nem járt jogkövetkezménnyel. A másodfokú bíróság által ítéletében hivatkozott beadvány mellékletét képező iratok nem voltak alkalmasak a felperes magatartása súlyának enyhébb értékelésére.
[44] A következetes ítélkezési gyakorlat szerint az azonnali hatályú felmondásban felrótt több indok közül elégséges, ha egy ok bizonyítást nyer és annak súlya miatt alkalmas a jogviszony megszüntetésre. Jelen esetben a felperesnek a munkahelyéről engedély nélkül való többórás távolléte a jogviszony megszüntetés elégséges és jogszerű indoka volt, így a közmeghallgatáson való megjelenése, az ott elhangzottak értékelése jelen eljárásban már nem kellett, hogy vizsgálat tárgyát képezze.
[45] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta [Pp. 275. § (4) bekezdés].
(Kúria, Mfv.I.10.439/2017.)
* * *
T e l j e s h a t á r o z a t
Az ügy száma: Mfv.I.10.439/2017/8.
A tanács tagjai: Dr. Tallián Blanka a tanács elnöke
Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna előadó bíró
Dr. Hajdu Edit bíró
A felperes:
A felperes képviselője:
Dr. Kishonti Attila ügyvéd
Az I. rendű alperes:
Decsi Református Egyházközség
A II. rendű alperes:
Decsi Református Egyházközség Lórántffy Zsuzsanna Szeretetotthon
Az alperes képviselője:
Dr. Vásárhelyi János ügyvéd
(Dr. Vásárhelyi Ügyvédi Iroda - 7095 Iregszemcse, Napsugár u. 4.)
A per tárgya: munkaviszony megszüntetés jogellenessége
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes
A felülvizsgálni kért jogerős határozat:
Szekszárdi Törvényszék 10.Mf.20.041/2016/7.
Az elsőfokú bíróság határozatának száma:
Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.M.136/2015/29.
Rendelkező rész
A Kúria a Szekszárdi Törvényszék 10.Mf.20.041/2016/7. számú közbenső ítéletét hatályon kívül helyezi és a Szekszárdi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.M.136/2015/29. számú ítéletét helybenhagyja.Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek – tizenöt nap alatt – 60.000 (hatvanezer) forint együttes másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget.
A 315.360 (háromszáztizenötezer-háromszázhatvan) forint együttes másodfokú és felülvizsgálati eljárási illeték az államot terheli.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
Tényállás
[1] A felperes 2002. május 3-ától állt határozatlan idejű munkaviszonyban az alperesnél gondozónő munkakörben. Munkáját a Szeretetotthonban végezte 2015. január 10-étől 146.00 forint/hó munkabér mellett. A szeretetotthonban több mint 80 gondozott van, a gondozónők 6 órától 18 óráig, illetve 18 órától másnap reggel 6 óráig tartó munkarendben dolgoztak. Az éjszakai munkát két gondozónő látta el, akiknek beosztását a főnővér készítette el. Helyettesítés vagy csere engedélyezését is tőle kellett kérni.[2] A felperes 2015. május 18-án az éjszakai műszakba volt beosztva B. A.-val együtt, amikor személyes ügyei intézése miatt egy órával későbbi munkakezdés engedélyezését kérte a főnővértől. Mikor ezt megkapta, kolléganőjével, L. B.-tel abban egyezett meg, hogy 18 órától 20 óráig helyettesíteni fogja őt.
[3] Ezen a napon a felperes D. Önkormányzata Képviselő-testületi ülésén közmeghallgatáson vett részt, ahol felszólalt. A távollétére engedélyezett idő leteltével nem ment be munkahelyére és a telefonját is kikapcsolta, így L. B. és B. A. nem tudták őt elérni. L. B. 20 óra 45 perckor hazament, bízva abban, hogy a felperes hamarosan megérkezik. A gondozottak ezen időponttól kezdve kizárólag B. A. felügyelete alá kerültek.
[4] A felperes a közmeghallgatás vége felé a szociális bizottság egyik tagjához kérdéseket intézett, amelyekkel a munkáltatót rossz színben tüntette fel. A közmeghallgatást a falutévé közvetítette. A felperes a munkahelyére 22 óra után néhány perccel érkezett, ekkor vette fel a munkát.
[5] Az alperes 2015. június 3-án kelt intézkedésével a felperes munkaviszonyát azonnali hatályú felmondással megszüntette. Ennek indokolása szerint 2015. május 18-ára egy óra terjedelemben kapott engedélyt helyettesítésre, ettől eltérően azonban kolléganőjétől két órás távollétére kért segítséget. A felperes késve, 22 óra után pár perccel érkezett munkahelyére, sem a munkatársnőjét, sem a szeretetotthon vezetőjét nem értesítette távolmaradásának okáról és visszaérkezésének időpontjáról. Ezáltal veszélyeztette a szeretetotthonban lakók biztonságos ellátását, egyrészt mulasztásáért, másrészt igazolatlan távolmaradásáért, harmadrészt a szeretetotthon lakói ellátásának veszélyeztetéséért szándékos munkaköri és munkarendi fegyelemsértésért, munkaviszonyának megszüntetése indokolt az Mt. 6. § (1)-(2) bekezdése, 52. § (1) bekezdés a), b), c) pontjának megsértése miatt az Mt. 78. § (1) bekezdés a) pontja alapján. Ezen túlmenően az azonnali hatályú felmondás tartalmazta, hogy a felperesnek a képviselő-testületi ülésen tett felszólalása a munkáltatót olyan színben tüntette fel, mintha rendszeres „jogtiprást” szenvednének a munkavállalók, nem tett megkülönböztetést a régi és az intézmény jelenlegi állapotainak a valós színben feltüntetése érdekében. A munkáltató jó hírnevét, jogos gazdasági érdekeit súlyosan sértő és veszélyeztető kijelentéseket tett, ezáltal sérült az Mt. 8. § (1), (2), (3), (4) bekezdése. A munkáltatói jogviszony megszüntetés indokolt az Mt. 78. § (1) bekezdés b) pontja alapján.
A felperes keresete és az alperes védekezése
[6] A felperes keresetében a munkaviszony jogellenes megszüntetésére alapítottan elsődlegesen annak helyreállítását kérte, amely igényétől utóbb elállt. Másodlagosan az Mt. 82. § (2) bekezdésére alapítottan hat havi távolléti díja és az Mt. 82. § (3) bekezdés a) pontja szerint három havi végkielégítése megfizetését kérte. Hivatkozása szerint 13 éven keresztül kifogástalanul végezte munkáját, a késés miatti jogviszony megszüntetés aránytalanul súlyos szankció. Álláspontja szerint a közmeghallgatáson előadottak sem alkalmasak az intézmény jó hírnevének megsértésére. Munkaviszonya megszüntetésére az alperesnél működő szakszervezetben betöltött vezetői tevékenysége miatt és politikai nézeteire tekintettel került sor.[7] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Hivatkozása szerint a felperes a távolmaradásával indokolatlan többlet terhet rótt az éjszakai műszak másik tagjára és az ellátás biztonságát veszélyeztette figyelembe véve, hogy idős, beteg embereket kellett gondoznia. Hivatkozott arra, hogy a felmondásban idézett munkavállalói kijelentések közvetlenül alkalmasak voltak a munkáltató jó hírnevének, jogos gazdasági és szervezeti érdekének megsértésére.
Az első- és másodfokú ítélet
[8] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.[9] Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 78. §-ának (1) bekezdés a), b) pontjára, valamint (2) bekezdésében rögzítettekre.
[10] Kifejtette, hogy a felperes a munkáját a munkáltató által kiadott munkaidő beosztás szerint volt köteles végezni. Az egy órás engedélyezett távolléthez képest a munkát négy órával később kezdte meg, ezáltal a munkaviszonyra vonatkozó szabályokat megszegte (Mt. 51. § (1) bekezdés, 97. § (1) bekezdés).
[11] A felperesnek az engedélyezett egy órás távollétet követően a munkahelyén meg kellett volna jelennie, azonban a késésének a tényleges súlyát nem önmagában ez a szabályszegés képezi, hanem az, hogy a munkaköre jellegéből fakadóan a távolléte idős, beteg, gondozásra szoruló emberek biztonságát veszélyeztette. A felperes az engedélytől eltérően L. B.-et két óra helyettesítésre kérte meg, így a gondozottak felügyelete további egy órán át megoldott volt, azonban ennek az időtartamnak a leteltét követően a felperes a munkahelyére nem ment vissza, munkatársnőjénél, L. B.-nél sem érdeklődött a további helyettesítés lehetőségéről. Emellett B. A. és L. B. nem tudták elérni – kikapcsolta mobiltelefonját vagy az elromlott –, nem mutatott érdeklődést a távolléte miatt felmerülő helyzet megoldása iránt.
[12] A felperes 2015. május 18-án 18 órakor kezdődő munkából azért maradt távol, hogy közmeghallgatáson vegyen részt. Ezt azért tartotta szükségesnek, hogy azon felszólaljon és kérdést intézzen. A kérdés számos olyan állítást tartalmazott, aminek volt valóságalapja. A kijelentések azonban az ügy részleteinek ismerete nélkül a külső szemlélő számára azt sugallták, hogy az alperesnél a foglalkoztatás körülményei „törvénytelenek” (az alapbért sem fizetik ki, ünnepeken történő munkavégzésért nem jár fizetség stb.). A felperes felszólalását rögzítette és közvetítette a falutévé, így az elhangzottak a képviselő-testület tagjain és a közmeghallgatáson jelen levőkön felül nagy nyilvánosságot kaptak. A bíróság megítélése szerint a felperes által felvetettek a munkáltatót rossz színben tüntették fel és ezen munkavállalói magatartás alkalmas volt a jóhírnév csorbítására.
[13] Az Mt. 8. § (1) bekezdése alapján a munkavállaló a munkaviszony fennállása alatt nem tanúsíthat olyan magatartást, amellyel a munkáltatója jogos gazdasági érdekeit veszélyeztetné.
[14] A bíróság megítélése szerint az azonnali hatályú felmondás megalapozott, mert a felperes 2015. május 18-án a munkáltatói engedélyhez képest a munkát csak 22 óra után néhány perccel kezdte meg, ezzel a gondozottak biztonságát veszélyeztette, a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét pedig szándékosan megszegte. A közmeghallgatáson előadottakkal olyan magatartást tanúsított, amely ugyancsak lehetetlenné tette a jogviszony fenntartását. Mindezek az azonnali hatályú felmondás jogszerű indokai lehettek.
[15] A bíróság vizsgálta a felmondás gyakorlására nyitva álló 15 napos határidő betartását és ezt jogszerűnek ítélte.
[16] A tanúk vallomása alapján a bíróság megállapította, hogy az alperesnél működő szakszervezeti alapszervezet megalakulásakor a munkáltató annak létrehozását nem támogatta, azt igyekezett gátolni, azonban legkésőbb 2013-tól az alapszervezet már akadálytalanul működött. Erre tekintettel a bíróság további tanúk meghallgatását szükségtelennek tartotta és mellőzte.
[17] Az azonnali hatályú felmondás megalapozott, a felperes által állított kifogástalan munkavégzés nem bizonyított, az alperes által csatolt iratok szerint a munkáltató a felperest számos alkalommal megrovásban részesítette. A szakszervezet működését akadályozó, annak tevékenységét gátló, azt megtorló munkáltatói hozzáállás nem bizonyított, a bíróság megítélése szerint az azonnali hatályú felmondást nem a felperes szakszervezeti tevékenysége indokolta, annak tényleges okát az intézkedés tartalmazza.
[18] A felperes tanúk meghallgatását annak bizonyítására kérte, hogy politikai nézetei miatt érte hátrány. A felperes elismerte, hogy a munkáltatótól engedélyt kapott arra, hogy az intézményben jelölő cédulákat gyűjtsön a helyi választáshoz, mely tény ellentmond a felperes állításának a politikai nézetei miatti hátrány okozásáról. A felperes által állított kifogástalan munkavégzés sem nyert bizonyítást, így a bíróság a tanúk meghallgatását nem találta indokoltnak.
[19] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és megállapította, hogy a munkáltató 2015. június 3-án kelt azonnali hatályú felmondása jogellenes. Az elsőfokú bíróságot az összegszerűség tárgyában új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította a felek fellebbezési költségét megállapítva.
[20] A másodfokú bíróság további bizonyítási eljárás lefolytatását követően kifejtette, hogy a felperes munkaviszonyának megszüntetésekor szakszervezeti tisztségviselői jogállása az intézkedést nem befolyásolta. Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Esélytv.) 8. § s) pontja szabályozási körébe tartozó érdekképviselethez való tartozásra utalás mellett a 19. §-ban foglalt bizonyítási szabályok szerint a felperesnek valószínűsítenie kellett a védett tulajdonsága meglétét és ezzel összefüggésben a hátrány bekövetkezését. A védett tulajdonság, a szakszervezeti érdek-képviseleti tevékenység nem volt vitatott a perben, a felperes azonban tanúvallomásokkal sem valószínűsítette, hogy a hátrány, a munkaviszony megszüntetése azzal okozati összefüggésbe lenne hozható.
[21] A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a 2015. május 26-án kelt jegyzőkönyv nem tartalmaz hátrányos munkáltatói intézkedést, írásbeli figyelmeztetést a felperessel szemben, ezért esetében a munkavállalói kötelezettségszegés miatt kétszeres jogkövetkezmény alkalmazása nem merült fel.
[22] Azzal az elsőfokú bírósági megállapítással is egyetértett a törvényszék, hogy az azonnali hatályú felmondásnak két elkülönülő indoka volt, a munkahelyről történt távol maradás mint kötelezettségszegés mellett az alperes közmeghallgatáson tanúsított magatartása miatti bizalomvesztés. A másodfokú bíróság – az elsőfokú bíróságtól eltérően – azt a következtetést vonta le, hogy a felperes egyértelműen elhatárolta az alperes jelenlegi működésétől és vezetésétől az őt és munkatársait ért korábbi sérelmeket. A szakszervezeti vezetőkénti szerepvállalását a valóságnak megfelelően ismertette és mivel a képviselő-testület szociális bizottságával kapcsolatos kérdéskörben érvelt a közmeghallgatáson, magatartásával nem tett többet, mint való adatokat ismertetett – az ügyek részletezése nélkül – olyan körülmények között, amikor az érdek-képviseleti tevékenységnek szerepe lehet.
[23] A felperes azt a kötelezettségszegést megvalósította, hogy 2015. május 18-án az engedélyezett távolmaradását önkényesen meghosszabbította, igazolatlanul távol maradt munkájából, ami miatt a szeretetotthonban a 80 fő ápoltra egy gondozó jutott 20 óra 45 perctől 22 óra után néhány percig történő visszaérkezéséig. A felperes állítását arról, hogy gyakran előfordult a munkavállalók között egyeztetett távolmaradás, továbbá, hogy igazolatlan távollét esetén a munkáltató írásbeli figyelmeztetést szokott alkalmazni, a tanúk is alátámasztották, de az alperes által csatolt írásbeli feljegyzések is ezt igazolják. Eszerint az alperesnél többször előfordult más munkavállalók rövid ideig tartó szabálytalan távolléte, ami miatt írásbeli figyelmeztetésben részesültek.
[24] A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes igazolatlan távolléte 2015. május 18-án megvalósult, a munkáltató a gyakorlata szerint azonban a hasonló kötelezettségszegések esetén szigorú jogkövetkezményt nem alkalmazott, ezért az elkövetett kötelezettségszegéssel a munkáltató azonnali hatályú felmondása nem áll arányban, az alkalmazott gyakorlatból ugyanis nem következik, hogy az adott esetet jelentős mértékű kötelezettségszegésnek kellene tekinteni.
Az alperes felülvizsgálati kérelme és észrevételei, valamint a felperes felülvizsgálati ellenkérelme
[25] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.[26] Érvelése szerint a felperes maga is elismerte, hogy a felmondásban is idézett kijelentéseket tette a munkáltatójával szemben a település önkormányzatának képviselő-testülete előtt, nagy nyilvánosságot felhasználva, sok évvel korábbi, régen lezárt kérdéseket felhánytorgatva, aminek jelen állapotokhoz semmi köze sincsen. Ez pedig az alperes és a közvélekedés szerint is nyilvánvaló ok az Mt. 8. § (1)-(3) bekezdésébe ütköző munkavállalói magatartás miatti azonnali hatályú felmondásra.
[27] A munkahelyen munkaidőben történő megjelenés és munkavégzés elmulasztása (Mt. 52. § (1) bekezdés) folytán közölt munkáltatói azonnali hatályú felmondás oka is nyilvánvalóan fennáll. Téves a másodfokú bíróság álláspontja, amely szerint más munkavállalók esetében az alperes nem alkalmazott ilyen súlyú jogkövetkezményt. A csatolt iratokból is megállapíthatóan nyilvánvaló másként értékelendő az a magatartás, ha valaki saját vagy gyermeke betegsége miatt nem veszi fel a munkát.
[28] Ehhez kapcsolódóan az alperes felülvizsgálati kérelmében a Kúria több döntésére is hivatkozott, amelyeket jelen perben is kért irányadónak tekinteni.
[29] A felülvizsgálati érvelés szerint az alperes egyetértett a közbenső ítélet azon megállapításaival, hogy a felperes súlyos kötelezettségszegést valósított meg, amikor nem jelent meg munkahelyén és azzal is, hogy a szakszervezeti megbízatása nem függött össze az azonnali hatályú jogviszony megszüntetésével. A felperes elfogadható kimentési indok nélkül nem jelent meg a munkahelyén, nem hagyható figyelmen kívül, hogy a lakosság bizalmából élő munkáltató alapvető anyagi érdekeit sérti, ha „ezer éves” volt vagy valós sérelmeket szükségtelenül hánytorgat fel egy munkavállaló olyan lakossági fórumon, amelynek egyébként semmi köze nincs az alperes működéséhez.
[30] Az Mt. 78. § (1) bekezdés a) pontja biztosította a lehetőséget a munkáltató számára, hogy a munkavállaló munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségének szándékosan vagy súlyos gondatlansággal történő megszegése esetén a jogviszonyt megszüntesse. A felmondásban szereplő Mt. 52. § (1) bekezdés a)-b) pontja szerint a munkavállaló köteles a munkavégzés helyén az előírt időben megjelenni, rendelkezésre állni, munkáját személyesen az elvárható szakértelemmel és gondossággal végezni. Ehhez a képest a felperes önkényesen távol maradt a munkából négy órán át, aminek semmilyen elfogadható okát nem tudta adni. Ezzel a távolmaradásával az éjszakai műszak másik tagjára többlet terhet rótt, ami az ellátás biztonságát veszélyeztette. A felperes a helyettesítést végző személyt is félretájékoztatta a távollét időtartamáról és más adatot adott meg, mint amit az intézetvezető ápolóval közölt.
[31] A felperes munkaidőben önkényesen távozott és a munkáltatót szidva, a korábbi sérelmeket a jelenlegiekkel „egybemosva” tett nyilatkozatokat. Ezen kijelentések pedig nyilvánvalóan alkalmasak a munkáltató jó hírnevének, jogos gazdasági és szervezeti érdekeinek súlyos megsértésére vagy veszélyeztetésére (Pp. 78. § (1) bekezdés b) pont).
[32] A másodfokú bíróság közbenső ítélete az Mt. alapvető tartalmát „üresíti ki” azzal, hogy amennyiben méltányolható indok nélkül is lehetővé kívánja tenni a felperes számára a munkáltatótól való távolmaradást a munkáltató részéről megfelelő és elfogadható szankció lehetősége nélkül, és „táptalajt ad” a munkáltatóval szembeni teljesen indokolatlan, nyilvánosság előtti „kirohanásokra”. Ez nyilvánvalóan a munkáltatóba vetett bizalmat rombolja. A másodfokú bíróság ítélete csak az indokolás utolsó öt bekezdésében foglalkozik az elsőfokú ítélettől való eltérés okaival és abból sem állapítható meg, miként jutott az általa elfoglalt következtetésre (Pp. 206. § (1) bekezdés, Pp. 221. § (1) bekezdés).
[33] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős közbenső ítélet hatályában való fenntartására irányult. Hivatkozása szerint érthetetlen, hogy a késését a munkáltató miért sújtotta ilyen súlyos szankcióval, hiszen korábban az ilyen jellegű helyettesítéseket tudomásul vette, hallgatólagosan eltűrte.
[34] A felperes nem cáfolta azt a tényt, hogy a munkahelyére 20 óra helyett 22 órára ért be, de ez nem jelentett problémát, a le nem dolgozott négy órát a korábbi szokásoknak megfelelően később pótolta. A gondot az jelentette, hogy B. A. a megbeszéltekkel ellentétben L. B. 21 órakor hazaküldte.
[35] A felperes további álláspontja szerint a közmeghallgatáson előadottak nem voltak alkalmasak az alperes jó hírnevének megsértésére. Az elhangzottakat bírósági ítéletekkel, egyéb dokumentumokkal alá tudja támasztani, azaz azok tényként kezelendők. A tények közlése pedig nem lehet alkalmas a jó hírnév megsértésére.
A Kúria döntése és jogi indokai
[36] A felülvizsgálati kérelem megalapozott.[37] A Pp. 275. §-ának (2) bekezdése alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül.
[38] A Pp. 272. § (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Ezen együttes törvényi feltételeknek akkor tesz eleget a fél, ha a felülvizsgálati kérelemben egyrészt megjelöli konkrétan a megsértett jogszabályhelyet, másrészt a hivatkozott jogszabálysértést is tartalmilag körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis, ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti. Ha a fél a felülvizsgálati kérelmében több, egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozik, valamennyi hivatkozásának rendelkeznie kell a fenti tartalmi követelményekkel (1/2016. (II.15.) PK vélemény). Ebből következően a felülvizsgálati kérelemnek csak azon rendelkezései voltak vizsgálhatók, amelyek a fenti követelményeknek megfelelnek.
[39] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a Pp. 206. §-át csak megjelölte, de ezzel összefüggő indokait nem fejtette ki, ezért a bíróságok által megállapított tényállás volt jelen eljárásban is irányadó.
[40] Eszerint a felperes 2015. május 18-án egy órára kapott engedélyt a munkából távolmaradásra, ettől eltérően azonban munkatársát két óra helyettesítésre kérte. Ennek lejártát követően sem jelent meg a munkahelyén, munkatársai számára telefonon elérhetetlen volt és nem tájékoztatott senkit a további távollétéről, illetve annak időtartamáról. Nem érdeklődött aziránt, hogy a több órás távolléte nem okoz-e a munkáltatónál fennakadást, csak 22 órát követően jelentkezett munkára.
[41] Az elsőfokú bíróság állapította meg helytállóan, hogy a felperes a munkáltató által készített munkaidőbeosztást köteles volt betartani, az engedélyezett egy óra helyett azonban négy órával később jelent meg munkahelyén, amellyel lényeges munkaviszonyra vonatkozó szabályt szegett [Mt. 52. § (1) bekezdés a) – b) pont].
[42] A munkavállaló terhére rótt kötelezettségszegés súlyát mindig az adott munkakör és a helyzet alapján kell értékelni. A felperes szándékos magatartásával veszélyeztette a munkáltató betegellátási tevékenységét, a gondozottak biztonságát, mivel a helyettesítésre megkért személy távollétét követően a 80 gondozottra összesen egy gondozó jutott. Mindez pedig olyan kötelezettségszegés, amely azonnali hatályú felmondás jogszerű indoka lehetett (Mt. 78. § (1) bekezdés).
[43] A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján ítéleti bizonyossággal nem állapítható meg, hogy az alperesnél többször előfordult igazolatlan távollét, amely nem járt jogkövetkezménnyel. A másodfokú bíróság által ítéletében hivatkozott (7. oldal 1. bekezdés) beadvány mellékletét képező iratok nem voltak alkalmasak a felperes magatartása súlyának enyhébb értékelésére.
[44] A következetes ítélkezési gyakorlat szerint az azonnali hatályú felmondásban felrótt több indok közül elégséges, ha egy ok bizonyítást nyer és annak súlya miatt alkalmas a jogviszony megszüntetésre. Jelen esetben a felperesnek a munkahelyéről engedély nélkül való több órás távolléte a jogviszony megszüntetés elégséges és jogszerű indoka volt, így a közmeghallgatáson való megjelenése, az ott elhangzottak értékelése jelen eljárásban már nem kellett, hogy vizsgálat tárgyát képezze.
[45] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta [Pp. 275. § (4) bekezdés].
Záró rész
[46] A felperes perköltség fizetése a Pp. 78. §-ának (1) bekezdésén alapul, míg a felülvizsgálati eljárás illetéke az államot terheli az adott ügyben irányadó 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 14. §-a alapján.[47] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
Budapest, 2018. március 7.
Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, dr. Hajdu Edit s.k. bíró (Kúria, Mfv.I.10.439/2017.)