adozona.hu
EH 2018.05.M9
EH 2018.05.M9
A polgári jogi igény büntetőeljárásba való érvényesítése a követelés bírósági úton való érvényesítésének minősül, ezért az elévülés megszakadását eredményezi [1992. évi XXII. tv. (régi Mt.) 11. § (4) bek., 2012. évi I. tv. (új Mt.) 286. §, 1998. évi XIX. tv. (Be.) 51. § (2) bek., 164. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az alperes 2006. november 1-jétől létesített munkaviszonyt a higiéniai termékek forgalmazását végző felperesnél raktárkezelő-értékesítő munkakörben. A munkavégzési helye a felperes Gy. K. u. alatti telephelye volt. A felperes gy.-i kirendeltségét 2008 novemberéig az alperes édesapja, K. J. vezette. Ezt követően szóbeli megbízással az alperes látta el a kirendeltségvezetői feladatokat. Munkaköri leírást e munkakörre 2012. május 21-én kapott. Eszerint feladata többek között árajánlatok kés...
EH 2018.05.M9 A polgári jogi igény büntetőeljárásba való érvényesítése a követelés bírósági úton való érvényesítésének minősül, ezért az elévülés megszakadását eredményezi [1992. évi XXII. tv. (régi Mt.) 11. § (4) bek., 2012. évi I. tv. (új Mt.) 286. §, 1998. évi XIX. tv. (Be.) 51. § (2) bek., 164. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperes 2006. november 1-jétől létesített munkaviszonyt a higiéniai termékek forgalmazását végző felperesnél raktárkezelő-értékesítő munkakörben. A munkavégzési helye a felperes Gy. K. u. alatti telephelye volt. A felperes gy.-i kirendeltségét 2008 novemberéig az alperes édesapja, K. J. vezette. Ezt követően szóbeli megbízással az alperes látta el a kirendeltségvezetői feladatokat. Munkaköri leírást e munkakörre 2012. május 21-én kapott. Eszerint feladata többek között árajánlatok készítése, igények felmérése, akciók lebonyolítása, szerződések előkészítése, piaci információk frissítése, pénzügyi fegyelem betartatása, szállításszervezés volt. Az alperes felett utasítási joggal V. A. rendelkezett.[2] 2007. szeptember 3-án jött létre az S.Ker Kft., melynek tagja és ügyvezetője I. B., az alperes édesanyja, másik tagja S. Z., I. B. élettársa volt.
[3] 2007-ig a felperes közvetlen vevője volt a C. Kft. és a K. R. Zrt. Az S.Ker Kft. megalapítását követően ezen társaságok részére e kft. szállította a felperes által forgalmazott higiéniai termékeket oly módon, hogy azokat előbb csökkentett áron, alacsony árréssel megvásárolta a felperestől, majd továbbadta (teljes) listaáron. A két ügylet alapjául szolgáló számlákat néhány nap eltéréssel állították ki. Az ügyletek mindkét számláját az S.Ker Kft.-nél meghatalmazással rendelkező alperes állította ki, több esetben B. K., a felperes munkavállalója közreműködésével a felperes telephelyén. Az áruk szállítása több esetben a felperestől, az ő szállítóeszközeivel történt közvetlenül a végfelhasználókhoz (C. Kft., K. R. Zrt.).
[4] Az S.K. Kft. és a felperes is indult a higiéniai termékek beszerzésére 2010-2013. évekre kiírt pályázatokon. Ezeket minden esetben az S.Ker Kft. nyerte meg úgy, hogy annak a felperes termékeivel tett eleget. Az alperes közreműködött az S.Ker Kft. pályázataiban is.
[5] Az alperes az S.Ker Kft.-nél fennálló családi és meghatalmazotti kapcsolatáról, a fenti ügyletek körülményeiről a munkaviszony fennállása alatt nem tájékoztatta a munkáltatót. Az alperes közvetlen felettese, illetve a felperes társaság vezetői ismerték, illetve elvárható körültekintés mellett ismerniük kellett az S.Ker Kft. és a felperes között létrejött üzleti kapcsolat tényét, a korábbi közvetlen üzleti partnerek (vevők) elvesztését és az S.Ker Kft. - felperes közötti árrés mértékét, azonban az ügyletek kapcsán átfogó ellenőrzést kizárólag csak 2013 szeptemberében tartottak. Ennek eredményeként a felperes 2013. szeptember 30-án azonnali hatályú felmondással megszüntette az alperes munkaviszonyát.
[6] A fenti ügyletekkel összefüggésben 2013. október 7-én a felperes feljelentést tett a Megyei Rendőr-főkapitányság előtt. A feljelentésben a felperes az okozott kárral összefüggésben polgári jogi igényt terjesztett elő. A Járási Ügyészség 2015. szeptember 17-én emelt vádat az alperessel szemben egyrendbeli, folytatólagosan elkövetett jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette miatt. A büntetőeljárás jelenleg folyamatban van.
A felperes kereseti kérelme és az alperes védekezése
[7] A felperes 2014. szeptember 22-én nyújtott be keresetet az alperessel szemben. Pontosított kereseti kérelmében 6 290 057 forint kártérítés és ennek kamatai megfizetésére kérte a kötelezését.[8] A kérelme indokaként előadta, hogy az alperes munkavállaló kötelezettségeit megszegte, a felperest kijátszva alacsony áron eladta a termékeiket az érdekeltségi körébe tartozó S.K. Kft.-nek, majd a felperes korábbi megrendelőinek az ő eszközeivel szállította le az árukat. Így a korábban felperesnél keletkező haszon az S.Ker Kft.-hez került. A kiírt pályázatok esetén pedig arra hivatkozott, hogy az alperes mind az S.Ker Kft., mind a felperes pályázataiban részt vett, melynek során a felperes pályázatának készítésekor nem a munkáltató érdekeit képviselte.
[9] A felperes állította, hogy az alperes tevékenységéről 2013. szeptember 30-án szerzett tudomást, így igényét a 2011 előtti időszak tekintetében is határidőben érvényesíthette. Előadta, hogy az elévülést a 2013. október 7. napján előterjesztett polgári jogi igény megszakította.
Az első- és másodfokú ítélet
[10] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest a felperes javára 1 325 900 forint kártérítés és ennek törvényes késedelmi kamata megfizetésére. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.[11] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy jelen perben a kereset az alperessel való közlése 2014. november 17-én történt, míg a büntetőeljárásban a polgári jogi igényt a bíróság a vádirattal együtt 2015. október 22-én közölte az alperessel. Erre figyelemmel a perindítás hatályai a jelen perben álltak be előbb, így a büntetőeljárásban előterjesztett polgári jogi igény jelen eljárásnak akadályát nem képezi, perfüggőség nincs.
[12] Hivatalból vizsgálva az elévülést rögzítette, hogy a keresetlevél 2014. szeptember 22-én érkezett, így az alperes a 2011. szeptember 21-ét követően esedékessé vált kárigényeit érvényesíthette a perben. Az elévülés nyugvására vonatkozó körülményt nem talált. Vizsgálta ugyanakkor az elévülés megszakítását. Megállapította, hogy a polgári jogi igény büntetőeljárásban való érvényesítése a követelés bírósági úton való érvényesítésének minősül, így az elévülés megszakadását eredményezi [a Munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (régi Mt.) 11. § (4) bekezdés, a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (új Mt.) 286. §], mely az azt megszakító eljárás jogerős befejezése után kezdődik újból. A felperes 2013. október 7-én kelt feljelentésében terjesztette elő a polgári jogi igényét, ezzel megszakította az e napon még folyó, tehát a 2010. október 6-át követően esedékessé vált kárigények elévülését.
[13] Az alperes kárfelelőssége körében lefolytatott bizonyítás eredményeként megállapította, hogy az alperes azzal, hogy az S.Ker Kft.-nél fennálló kapcsolatáról, az ügyletek hátteréről nem tájékoztatta a felperest, és maga személyesen közreműködött az S.Ker Kft. nevében is az értékesítések lebonyolításában, azokhoz több esetben a felperes munkaeszközeit, munkavállalóit használta, a felperes jogos gazdasági érdekeit sértő magatartást tanúsított. Ezen kötelezettség az alperest nemcsak mint telepvezetőt, hanem mint munkavállalót is terhelte. Az alperes tehát az ügyletek lebonyolítása során a munkaviszonyából származó kötelezettségét szándékosan megszegte, nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, erre figyelemmel a kártérítési felelőssége fennáll [régi Mt. 3. § (1)-(3) bekezdés, (5) bekezdés, 103. § (1) bekezdés b) és c) pont, és az új Mt. 6. § (4) bekezdés, 8. § (1) bekezdés, 52. § (1) bekezdés c) és d) pont, régi Mt. 166. § (1)-(2) bekezdés, 168. §, új Mt. 179. § (1)-(3) bekezdés].
[14] Az elsőfokú bíróság kizárólag azon ügyletek esetében látta megállapíthatónak az elmaradt haszon mint kár fennálltát, ahol a két értékesítésre legfeljebb néhány nap eltéréssel került sor, és az ügyletek számláiban szereplő tételek részben vagy egészben megegyeztek. Ezen ügyleteknél a két számla közötti különbözeti értéket tekintette elmaradt haszonnak, melynek összegét 1 657 376 forintban határozta meg. A további ügyletek kapcsán a bíróság által hivatkozott és értékelt fenti körülmények fennállta kétséget kizáróan nem volt megállapítható.
[15] Az elsőfokú bíróság azon ügyeletek esetén sem állapította meg az alperes kárfelelősségét, ahol az S.Ker Kft. vevője nem a hivatkozott két gazdasági társaság volt, mert önmagában egy viszonteladónak beiktatása nem minősül károkozó magatartásnak.
[16] A bíróság azt is értékelte, hogy a felperes munkáltató az S.Ker Kft. belépéséről, illetve az ügyletek tényéről tudott, kellő körültekintés mellett már jóval a 2013. szeptemberi ellenőrzést megelőzően tudomást szerezhetett volna azok részleteiről, továbbá V. A., az alperes közvetlen felettese az árrésekre vonatkozóan utasíthatta az alperest. Mindezeket a felperes terhére értékelte mint vétkes közrehatást, melynek alapján az eset összes körülményét mérlegelve az alperesre terhesebb 80-20% arányú kármegosztást talált alkalmazhatónak [régi Mt. 172. § (2) bekezdés, új Mt. 179. § (4) bekezdés]. A kármegosztás alkalmazásával a bíróság 1 325 900 forint kártérítést és késedelmi kamatát ítélte meg a felperesnek.
[17] A kormányhivatal pályázatai kapcsán kizárólag azt látta megállapíthatónak (az írásszakértői véleményre tekintettel is), hogy az alperes is közreműködött az S.K. Kft. pályázataiban. Önmagában ennek ténye azonban további felróható magatartás megállapítása nélkül nem volt alkalmas az alperes kárfelelőssége megállapítására.
[18] Az alperes fellebbezése és a felperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, a marasztalás tőkeösszegét 2 392 221 forintra felemelte a kamatfizetési kötelezettség változatlanul hagyása mellett.
[19] A törvényszék megállapította, hogy az elsőfokú bíróság helyesen hivatkozott a régi Mt. 11. § (4) bekezdésére, valamint az új Mt. 286. § (1) és (4) bekezdésére. Helyesen értelmezte továbbá a BDT 2002.694. szám alatti eseti döntést, abból ugyanis egyértelműen az következik, hogy a polgári jogi igény büntetőeljárásban való érvényesítése a követelés bírósági úton való érvényesítésének minősül, így az elévülés megszakadását eredményezi. A jelenlegi bírói gyakorlat az elévülés megszakadására vezető "bírósági igényérvényesítés" alatt nem kizárólag a polgári bírósági előtti keresetindítást érti. Az alperes által hivatkozott BH 2015.65. számú eseti döntés erre nem irányadó. Az elsőfokú bíróság tehát helyesen határozta meg az elévülés megszakadásának időpontját 2013. október 7-ében.
[20] A törvényszék megállapította, hogy az alperes a régi Mt. 3. § (1), (3), (5) bekezdés, új Mt. 6. § (1), (2) és (4) bekezdésében, valamint a 8. § (1) bekezdésben, továbbá a régi Mt. 103. § (1) bekezdés és az új Mt. 52. § szerinti kötelezettségeit megszegte. A tájékoztatási kötelezettség a munkaviszonyban nem kizárólag a vezető állású munkavállalót terheli. A régi és az új Mt. is a munkavállaló kötelezettségévé teszi, hogy minden olyan tényt, körülményt közöljön a munkáltatóval, amely a jogok gyakorlása, a kötelezettségek teljesítése szempontjából lényeges. Az, hogy az alperes a felperes telephelyén az édesanyja cége meghatalmazottjaként e cég nevében megrendeléseket fogadott a felperes által forgalmazott termékekre, majd azokat a felperes járműveivel szállíttatta el, jelentős, lényeges körülmény. Minderről azonban az alperes a felperest nem tájékoztatta. Az elsőfokú ítélet is a hangsúlyt e tájékoztatási kötelezettség megszegésére helyezte. A törvényszék szerint azonban lényegesebb az, hogy a felperes gazdasági érdekét sértő magatartást is tanúsított.
[21] A kötelezettségszegés megvalósulása nem abban jelentkezett, hogy a C. Kft. és a K. R. Zrt. vevők elpártoltak az alperes magatartása miatt a felperestől, hanem abban, hogy az alperes a felperes telephelyén, a felperes termékeinek forgalmazása során nem a felperes érdekében kötött üzletet, hanem az édesanyja cége érdekében értékesítette a felperes termékeit. Erre figyelemmel teljesen indokolatlan, szükségtelen annak vizsgálata, hogy az alperes magatartása okozta-e a két cég "elpártolását", illetve hogy a felperes partnerei maradtak volna a későbbiekben.
[22] A törvényszék a kártérítés összegszerűsége körében rögzítette, hogy a felperes a megítélt összeget nem sérelmezte, azaz elfogadta az elsőfokú bíróság számításait, miszerint az árréskülönbözet összege 1 657 376 forint, melynek 20%-a esik a felperes terhére.
[23] Az összegszerűség (elmaradt haszon) tekintetében a törvényszék egyetértett a felperes fellebbezési ellenkérelmében foglaltakkal, miszerint adójogi szempontok a jelen perben nem érvényesíthetőek, a felperes esetében kárként az elmaradt árréskülönbözet bevétel értendő, melynek kapcsán esetlegesen fizetendő adó túlmutat a jelen per keretein.
Az alperes felülvizsgálati kérelme és a felperes ellenkérelme
[24] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását, másodlagosan részítélettel a jogerős ítélet azon rendelkezésének a perköltségre is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte, amellyel az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatva a marasztalás összegét felemelte, és ebben a körben a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.[25] Az elsődleges felülvizsgálati kérelem indokaként egyrészt hivatkozott arra, hogy az elévülés kérdésében az eljáró bíróságok jogi álláspontja téves, a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti rendelkezésekről és törvénymódosításokról szóló 2012. évi LXXXVI. törvény (Mth.) 16. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó régi Mt. 11. § (1), (2) és (4) bekezdését sérti. Az alperes álláspontja szerint ugyanis a kártérítési igény azon elemeit, amelyek 2011. szeptember 22-e előtt keletkeztek, a felperes nem érvényesíthette jogszerűen, mert a 2014. szeptember 22-ei keresetlevél benyújtásakor a régi Mt. 11. § (1) bekezdésében meghatározott elévülési határidő már eltelt. Ezen követeléseket az alperes a felülvizsgálati kérelmében 2010. november 24-étől 2011. szeptember 30-áig terjedően kiállított számlák részletes megjelölésével 504 996 forint összegben határozta meg azzal, hogy a kármegosztásra tekintettel annak 80%-ában tévesen marasztalta az első- és a másodfokú bíróság.
[26] Jogi álláspontja szerint 2013. október 17-én a büntetőeljárás nyomozati szakaszában a polgári jogi igény bejelentése az elévülést nem szakította meg. Téves a bíróságok álláspontja, miszerint a polgári jogi igény nyomozó hatóság előtti bejelentése tartalmilag azonos az igénynek a bíróság előtti érvényesítésével, mert ekként a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) 284. §-a alapján a büntetőeljárás bírói szakba történő jutása értékelhető. Ellentétes következtetésre nem lehet jutni az eljáró bíróságok által döntésük alapjaként elfogadott BDT 2002.694. számú eseti döntésből sem.
[27] Hivatkozott még az elsődleges felülvizsgálati kérelem körében jogszabálysértésként a régi Mt. 3. § (5) bekezdése, 166. § (1) és (2) bekezdése, 191. § (2) bekezdés c) pontja, valamint az új Mt. 8. § (1) bekezdése, 179. § (1)-(2) bekezdése, illetve a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (rPp.) 206. § (1) bekezdése, 164. § (1) bekezdése rendelkezéseire.
[28] Hivatkozása szerint az eljáró bíróságok téves következtetést vontak le arról, hogy az alperes kártérítési felelőssége konjunktív elemeit: a jogellenes magatartást, a kárt és a kettő közötti okozati összefüggést, továbbá a kár összegszerűségét a felperes a felülvizsgálati eljárás tárgyát képező körben bizonyította volna.
[29] Az alperes hivatkozott arra, hogy nem volt vezető állású munkavállaló, ezért a régi Mt. 191. § (2) bekezdése szerinti tájékoztatási kötelezettség sem terhelte, ezért nem kellett bejelentenie a hozzátartozójának egy konkurens cégben szerzett érdekeltségét. Önmagában az esetenkénti alperesi adminisztratív segítségnyújtással nem áll okozati összefüggésben az, hogy a K. R. Zrt. és a C. Kft. beszállítója 2007-től az S.Ker Kft. lett. E cégekkel nem az alperes kötött ügyletet, azokat az édesanyja cége szolgálta ki, és szerződött velük.
[30] Hivatkozása szerint a perben nem volt megállapítható az okozati összefüggés, mert az alperes nem tanúsított olyan magatartást, amely e vevők elpártolásához vezetett, illetve amelynek hiányában kétséget kizáróan megállapítható lenne, hogy 2013-ig csakis kizárólag a felperes partnerei maradtak volna az adott cégek. A bíróságok e körben téves, kirívóan okszerűtlen álláspontot foglaltak el, és tévesen értékelték az adott cégek beszerzésről dönteni jogosult vezetői vallomásait.
[31] Önmagában egy hozzátartozó cégének kiszolgálása, illetve részére adminisztratív segítség nyújtása [régi Mt. 3. § (5) bekezdés, új Mt. 8. § (1) bekezdés] nem jelent olyan magatartást, amely okozati összefüggést teremtő tényezőként lenne értékelhető.
[32] A másodlagos felülvizsgálati kérelem körében az alperes elsődlegesen a marasztalás összegszerűségét vitatta, mivel a törvényszék erről hozott döntése a Pp. 177. § (1) bekezdését, 206. § (1) bekezdését, és a polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 355. § (4) bekezdését sérti.
[33] Hivatkozása szerint a kár összege nem bizonyított a perben, a felperes ugyanis elmaradt hasznát érvényesítette kárként az alperessel szemben, melynek mértékét a bíróságok az S.Ker Kft. által alkalmazott árrést figyelembe véve állapították meg. A káronszerzés tilalmának elvéből következően azonban vizsgálni kellett volna, hogy ténylegesen mennyi lett volna a felperes haszna az adott ügyleteken, ha azok közte és a felperes között köttetnek.
[34] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult.
A Kúria döntése és jogi indokai
[35] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott.[36] Az alperes elévüléssel kapcsolatos érvelése megalapozatlan. Az eljáró bíróságok a BDT 2002.694. számú eseti döntés által alakított bírói gyakorlatra tekintettel helyesen foglaltak állást arról, hogy a polgári jogi igény büntetőeljárásban való érvényesítése a követelés bírósági úton való érvényesítésének minősül, így az elévülés megszakadását eredményezi a régi Mt. 11. § (4) bekezdése és az új Mt. 286. §-a alapján. A felperes az alperessel szemben a 2013. október 7-ei keltezéssel készített feljelentésében már érvényesítette polgári jogi igényként a kárkövetelését. Erre a Be. 51. § (2) bekezdés b) pontja alapján lehetősége volt a nyomozati szakban is. Mivel a Be. 164. § (1) bekezdése alapján a büntetőeljárásban a bírósági eljárást - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - nyomozás előzi meg, a vádemeléssel pedig a bírósági eljárás megindult, a felperes igénye bírósági szakba került, mely büntetőbírósági eljárás a 2013. október 7-ei keltezésű 51. sorszám alatt csatolt irattal indult, és jelenleg is folyamatban van. Ezért a feljelentésben tett polgári jogi igénybejelentés az elévülést megszakította.
[37] Megalapozatlan az alperes felülvizsgálati érvelése a károkozó magatartásról. Peradat, hogy a K. R. Zrt. és a C. Kft. felperestől történő "elpártolása" az alperes édesapja kirendeltségvezetői idejére tehető. Ebben az időszakban is azonban a felperes alkalmazásában állt az alperes értékesítő munkakörben, tehát tudomása kellett legyen arról, hogy a felperes közvetlen megrendelői voltak e cégek. Kirendeltségvezetőként az alperes feladatát képezte árajánlatok készítése, igények felmérése, szerződések előkészítése, piaci információk frissítése. Tekintettel arra, hogy az S.Ker Kft. megbízásából számlázási tevékenységet végzett e Kft. részére is, így nemcsak a felperes és az S.Ker Kft. számláin szereplő árrésről, hanem az S.Ker Kft. számláiban szereplő árrésről is tudomása volt. A munkáltatója jogos gazdasági érdekében eljárva az alperesnek jeleznie kellett volna a két árrés közötti különbséget, és mindent megtennie kirendeltségvezetőként annak érdekében, hogy az S.Ker Kft.-nél jelentkező haszon a felperesnél maradjon. A munkaköri feladatai alapján ennek érdekében kötelezettsége lett volna ennek megfelelő szerződések és árajánlatok előkészítése a piaci információk és az igények felmérésével amellett, hogy a feletteseit tájékoztatja az S.Ker Kft. ügyleteiben való részvételéről és az S.Ker Kft.-nél fenti módon jelentkező haszonnal összefüggő körülményekről. Az eljáró bíróságok erre vonatkozóan helytállóan hivatkoztak a régi Mt. 3. § (1), (3), (5) bekezdés, 103. § (1) bekezdés, valamint az új Mt. 6. § (1), (2), (4) bekezdés, és az 52. § rendelkezéseinek megsértésére.
[38] Az alperes alappal arra nem hivatkozhat, hogy nem bizonyított, miszerint az S.Ker Kft. közbeiktatása nélkül is a C. Kft. és a K. R. Zrt. a felperes megrendelői maradtak volna. Ennek ellenkezőjére vonható le következtetés a tanúvallomások alapján. A K. R. Zrt. részéről Sz. Gy. A. tanú szerint az S.Ker Kft.-vel történő kapcsolatfelvétel egyik "opciója" volt a változatlan feltételekkel történő szállítás (az alperes édesapjával való kapcsolat megmaradása mellett). A C. Kft. anyagbeszerzője, B. I. tanúvallomása szerint is ahhoz ragaszkodtak, hogy az S.Ker Kft.-től történő megrendelés ellenére az (eredeti) ár ne emelkedjen.
[39] Az eljáró bíróságok következtetése mindezek alapján helytálló arról, hogy ilyen feltételek mellett az alperes mint kirendeltségvezető részéről nem volt gazdasági indoka az S.Ker Kft. ügyletekbe történő beiktatásának. Azzal, hogy ezeket az értékesítéseket ilyen feltétellel változatlanul folytatta, azok feltételeire a munkáltatója figyelmét nem hívta fel, továbbá nem tájékoztatta arról, hogy az általa gazdasági indok nélkül üzletekbe bevont S.Ker Kft. a hozzátartozója érdekeltségi körébe tartozik, a munkaviszonyból származó fenti kötelezettségeit szándékosan megszegte. E tényen nem változtat az sem, hogy a felperes közvetlen felettese, V. A. az árrések tekintetében utasíthatta az alperest, mert nem bizonyított, hogy a fenti tájékoztatási kötelezettsége teljesítése esetén is ezen S.Ker Kft.-vel létesített ügyletek ugyanazon feltételekkel köttettek volna meg. A munkáltató általi ellenőrzésben jelentkező mulasztásokat pedig az elsőfokú bíróság helytállóan vette figyelembe a kármegosztás alapjául. A kármegosztás alkalmazása a másodfokú eljárásban már nem volt vitatott.
[40] Az elsőfokú bíróság álláspontja volt a helyes arról, hogy a felperes oldalán a kár (elmaradt haszon) felmerült-e a felperesnél azokban az esetekben állapítható meg, ahol a két értékesítésre néhány nap eltéréssel került sor, és az ügyletek számláiban szereplő tételek részben vagy egészben megegyeztek. Az elmaradt haszon értékének megállapításakor a két számla közötti különbözeti értéket kell a számításnál alapul venni figyelemmel B. K. kereskedelmi asszisztens és számlázó munkakörben álló felperesi alkalmazott nyilatkozatára, miszerint az S.Ker Kft.-nek olcsóbban adták az árukat, mint amikor korábban közvetlenül értékesítettek.
[41] Ugyanakkor az elsőfokú bíróság álláspontja helyes volt arról, hogy a felperes által megjelölt további ügyletek esetében, ahol az S.Ker Kft. vevője nem a fent hivatkozott két gazdasági társaság volt, az alperes kárfelelőssége nem állapítható meg. Önmagában ugyanis a viszonteladóknak történő értékesítés (a felperesnél lévő ilyen gyakorlatra is figyelemmel) nem minősül károkozó magatartásnak.
[42] A törvényszék ezzel ellentétes jogkövetkeztetése nem megalapozott. Az alperes kárfelelőssége azért volt megállapítható, mert a felperes korábbi megrendelőinek a K. R. Zrt.-nek és a C. Kft.-nek a termékeiket az S.Ker Kft. közbeiktatásával értékesítette, de a felperes részéről történő értékesítés alacsonyabb árréssel történt, hiszen a termékeket továbbértékesítette az S.Ker Kft. a maga árrésével.
[43] Alappal sérelmezte az alperes az elmaradt haszonként érvényesített kár összegének megállapítását. A peradatok alapján a felperes részéről bizonyított, hogy az alperes munkaviszonyból származó kötelezettségének szándékos megszegésével a C. Kft. és a K. R. Zrt. esetében a felperesnek kárt okozott [régi Mt. 166. § (1)-(2) bekezdés, új Mt. 179. § (1)-(3) bekezdés]. Az elmaradt haszonként jelentkező kár összegének megállapítására vonatkozóan azonban a felperes az őt a régi Mt. 166. § (2) bekezdése és az új Mt. 179. § (2) bekezdése alapján terhelő bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget. Az alperes a perben végig következetesen vitatta, hogy a felperesnél elmaradt haszonként a kár a számításának alapjául figyelembe vett ügyletekben részes számlák nettó árréskülönbözete lenne. Ebben a körben helytállóan hivatkozott arra, hogy vizsgálni szükséges, miszerint a C. Kft. és a K. R. Zrt. részére a felperes milyen árréssel értékesítette volna azon termékeket, amelyeket a S.Ker Kft.-től megvásároltak, továbbá azt, hogy a vagyoni előnye azonos lenne azzal az árréssel, amelyet a felperes alkalmaz a viszonteladói irányába. Egy értékesítéssel összefüggésben a tényleges haszon ugyanis csak az értékesítéssel összefüggésben felmerült költségek és az azt terhelő adófizetési kötelezettség figyelembevételével állapítható meg. Az alperes ugyanis helytállóan hivatkozott arra, hogy ugyanazon bevételnek eltérő költség- és adóvonzatai lehetnek a felperes és az S.Ker Kft. oldalán. Ezért téves a törvényszék érvelése az adózással összefüggésben, mert az elmaradt haszon körében nem az ekként megítélt kártérítési összeg adózása vizsgálandó, hanem az, hogy az adóterhek figyelembevételével milyen összeg maradt volna a felperesnél az S.Ker Kft. közbeiktatása nélkül az értékesítés költség- és adóterheit figyelembe véve. Ennek vizsgálata azonban nem lehetséges csak a számlák nettó árrésének összehasonlításával, mert az a Pp. 177. § (1) bekezdése alapján különös szakértelmet igényel, melyre vonatkozó bizonyítási indítványt megalapozatlanul mellőzték a bíróságok a Pp. 3. § (4) bekezdés helytelen alkalmazásával.
[44] A fentiekre tekintettel a Kúria a Pp. 274. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletnek az elsőfokú ítélet indokolása I-XXIV. sorszám alatt nevesített számlák értékével összefüggésben az alperes 80%-os mértékű kárfelelősségét megállapító döntését helybenhagyó rendelkezését hatályában fenntartotta, ezt meghaladóan a jogerős ítéletet a felülvizsgálattal érintett körben az elsőfokú ítéletre is kiterjedően a Pp. 274. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította az alperest terhelő fenti kár mértékének megállapítása érdekében.
(Kúria, Mfv.I.10.862/2016.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Mfv.I.10.862/2016/5.
A tanács tagjai: Dr. Hajdu Edit a tanács elnöke, előadó bíró
Dr. Tallián Blanka bíró
Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna bíró
A felperes:
A felperes képviselője:
Dr. Galló Zsolt ügyvéd
Az alperes:
Az alperes képviselője:
Dr. Szabó Balázs ügyvéd
A per tárgya: kártérítés
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes
A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Győri Törvényszék 2.Mf.20.406/2016/7.
Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 13.M.440/2014/57.
Rendelkező rész
A Kúria a Győri Törvényszék 2.Mf.20.406/2016/7. számú ítéletének a Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 13.M.440/2014/57. számú ítélete indokolásában I-XXIV. sorszám alatt nevesített számlák értékével összefüggésben az alperes 80%-os mértékű kárfelelősségét megállapító döntését helybenhagyó rendelkezését hatályában fenntartja, egyebekben a felülvizsgálattal érintett körben az elsőfokú ítéletre is kiterjedően hatályon kívül helyezi, és a fenti számlákkal összefüggő kár mértékére vonatkozóan az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak – külön felhívásra – 297.850 (kettőszázkilencvenhétezer-nyolcszázötven) forint elsőfokú, 113.600 (egyszáztizenháromezer-hatszáz) forint másodfokú, 106.600 (egyszázhatezer-hatszáz) forint felülvizsgálati eljárási részilletéket.
Megállapítja, hogy a felperes visel 56.800 (ötvenhatezer-nyolcszáz) forint csatlakozó fellebbezési illetéket, és további 56.800 (ötvenhatezer-nyolcszáz) forint csatlakozó fellebbezési illeték visszatérítését kérheti.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak a Győri Törvényszék Gazdasági Hivatala felhívására 34.200 (harmincnégyezer-kettőszáz) forint állam által előlegezett költséget, míg a fennmaradó 3.718 (háromezer-hétszáztizennyolc) forint tanúdíjat az állam viseli.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek – tizenöt nap alatt – 250.000 (kettőszázötvenezer) forint és 67.500 (hatvanhétezer-ötszáz) forint áfa elsőfokú, 36.000 (harminchatezer) forint és 9.720 (kilencezer-hétszázhúsz) forint áfa másodfokú, valamint 27.000 (huszonhétezer) forint és 7.290 (hétezer-kettőszázkilencven) forint áfa felülvizsgálati eljárási részköltséget.
A Kúria a hatályon kívül helyezett rendelkezések vonatkozásában a felülvizsgálati eljárás illetékét 70.000 (hetvenezer) forintban, a felek felülvizsgálati költségét fejenként 10.000 (tízezer) forintban és 2.700 (kettőezer-hétszáz) forint áfában állapítja meg.
A részítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
Indokolás
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperes 2006. november 1-jétől létesített munkaviszonyt a higiéniai termékek forgalmazását végző felperesnél raktárkezelő-értékesítő munkakörben. A munkavégzési helye a felperes Gy. K. u. alatti telephelye volt. A felperes gy.-i kirendeltségét 2008. novemberéig az alperes édesapja, K. J. vezette. Ezt követően szóbeli megbízással az alperes látta el a kirendeltségvezetői feladatokat. Munkaköri leírást e munkakörre 2012. május 21-én kapott. Eszerint feladata többek között árajánlatok készítése, igények felmérése, akciók lebonyolítása, szerződések előkészítése, piaci információk frissítése, pénzügyi fegyelem betartatása, szállításszervezés volt. Az alperes felett utasítási joggal V. A. rendelkezett.[2] 2007. szeptember 3-án jött létre az S.K. Kft., melynek tagja és ügyvezetője I. B., az alperes édesanyja, másik tagja S. Z., I. B. élettársa volt.
[3] 2007-ig a felperes közvetlen vevője volt a C. Kft. és a K. R. Zrt. Az S.K. Kft. megalapítását követően ezen társaságok részére e kft. szállította a felperes által forgalmazott higiéniai termékeket oly módon, hogy azokat előbb csökkentett áron, alacsony árréssel megvásárolta a felperestől, majd továbbadta (teljes) listaáron. A két ügylet alapjául szolgáló számlákat néhány nap eltéréssel állították ki. Az ügyletek mindkét számláját az S.K. Kft.-nél meghatalmazással rendelkező alperes állította ki, több esetben B. K., a felperes munkavállalója közreműködésével a felperes telephelyén. Az áruk szállítása több esetben a felperestől, az ő szállítóeszközeivel történt közvetlenül a végfelhasználókhoz (C. Kft., K. R. Zrt.).
[4] Az S.K. Kft. és a felperes is indult a kormányhivatalok által higiéniai termékek beszerzésére 2010-2013. évekre kiírt pályázatokon. Ezeket minden esetben az S.K. Kft. nyerte meg úgy, hogy annak a felperes termékeivel tett eleget. Az alperes közreműködött az S.K. Kft. pályázataiban is.
[5] Az alperes az S.K. Kft.-nél fennálló családi és meghatalmazotti kapcsolatáról, a fenti ügyletek körülményeiről a munkaviszony fennállása alatt nem tájékoztatta a munkáltatót. Az alperes közvetlen felettese, illetve a felperes társaság vezetői ismerték, illetve elvárható körültekintés mellett ismerniük kellett az S.K. Kft. és a felperes között létrejött üzleti kapcsolat tényét, a korábbi közvetlen üzleti partnerek (vevők) elvesztését és az S.K. Kft. - felperes közötti árrés mértékét, azonban az ügyletek kapcsán átfogó ellenőrzést kizárólag csak 2013. szeptemberében tartottak. Ennek eredményeként a felperes 2013. szeptember 30-án azonnali hatályú felmondással megszüntette az alperes munkaviszonyát.
[6] A fenti ügyletekkel összefüggésben 2013. október 7-én a felperes feljelentést tett a Megyei Rendőr-főkapitányság előtt. A feljelentésben a felperes az okozott kárral összefüggésben polgári jogi igényt terjesztett elő. A Járási Ügyészség 2015. szeptember 17-én emelt vádat az alperessel szemben egyrendbeli, folytatólagosan elkövetett jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés büntette miatt. A büntetőeljárás jelenleg folyamatban van.
A felperes kereseti kérelme és az alperes védekezése
[7] A felperes 2014. szeptember 22-én nyújtott be keresetet az alperessel szemben. Pontosított kereseti kérelmében 6.290.057 forint kártérítés és ennek kamatai megfizetésére kérte a kötelezését.[8] A kérelme indokaként előadta, hogy az alperes munkavállaló kötelezettségeit megszegte, a felperest kijátszva alacsony áron eladta a termékeiket az érdekeltségi körébe tartozó S.K. Kft.-nek, majd a felperes korábbi megrendelőinek az ő eszközeivel szállította le az árukat. Így a korábban felperesnél keletkező haszon az S.K. Kft.-hez került. A kormányhivatalok által kiírt pályázatok esetén pedig arra hivatkozott, hogy az alperes mind az S.K. Kft., mind a felperes pályázataiban részt vett, melynek során a felperes pályázatának készítésekor nem a munkáltató érdekeit képviselte.
[9] A felperes állította, hogy az alperes tevékenységéről 2013. szeptember 30-án szerzett tudomást, így igényét a 2011. előtti időszak tekintetében is határidőben érvényesíthette. Előadta, hogy az elévülést a 2013. október 7. napján előterjesztett polgári jogi igény megszakította.
[10] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására és perköltségben történő marasztalásra irányult. Hivatkozása szerint az igény a 2011. szeptember 21-éig esedékessé vált követelések tekintetében elévült. Az elévülés nyugvásának 6 hónapos határidején túl terjesztette elő a felperes a kereseti kérelmét, továbbá a polgári jogi igény előterjesztése nem alkalmas az elévülés megszakítására.
[11] Hivatkozott továbbá arra, hogy a munkaköri leírás nem tartalmazott előírást a vevőkör bővítése vagy az árrés tekintetében, és olyan tiltás, utasítás sem volt a felperesnél, hogy nem lehet közvetlenül a végfelhasználóhoz szállítani. Az S.K. Kft. megalapítására ráhatást nem gyakorolt, és nem volt köze ahhoz, hogy a C. Kft., illetve a K. R. Zrt. 2007-től az S.K. Kft.-től rendelt. Ezen cégek a K. J.-el (alperes édesapja) való tárgyalás alapján döntöttek a beszállítóváltásról. Előadta, hogy az S.K. Kft. nevében a kormányhivatalokhoz pályázatot nem nyújtott be, nem szolgáltatott információt ki.
Az első- és másodfokú ítélet
[12] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest a felperes javára 1.325.900 forint kártérítés és ennek törvényes késedelmi kamata megfizetésére. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest az alperes javára 120.000 forint perköltség megfizetésére. Felhívta a felperest az állam javára 301.900 forint kereseti illeték megfizetésére megállapítva, hogy a fennmaradó 75.000 forint illetéket az állam viseli. Kötelezte a felperest az állam által előlegezett 37.175 forint költség megfizetésére, megállapítva, hogy a fennmaradó 743 forint költséget az állam viseli.[13] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy jelen perben a kereset az alperessel való közlése 2014. november 17-én történt, míg a büntetőeljárásban a polgári jogi igényt a bíróság a vádirattal együtt 2015. október 22-én közölte az alperessel. Erre figyelemmel a perindítás hatályai a jelen perben álltak be előbb, így a büntetőeljárásban előterjesztett polgári jogi igény jelen eljárásnak akadályát nem képezi, perfüggőség nincs.
[14] Hivatalból vizsgálva az elévülést rögzítette, hogy a keresetlevél 2014. szeptember 22-én érkezett, így az alperes a 2011. szeptember 21-ét követően esedékessé vált kárigényeit érvényesíthette a perben. Az elévülés nyugvására vonatkozó körülményt nem talált. Vizsgálta ugyanakkor az elévülés megszakítását. Megállapította, hogy a polgári jogi igény büntetőeljárásban való érvényesítése a követelés bírósági úton való érvényesítésének minősül, így az elévülés megszakadását eredményezi [a Munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (régi Mt.) 11. § (4) bekezdés, a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (új Mt.) 286. §], mely az azt megszakító eljárás jogerős befejezése után kezdődik újból. A felperes 2013. október 7-én kelt feljelentésében terjesztette elő a polgári jogi igényét, ezzel megszakította az e napon még folyó, tehát a 2010. október 6-át követően esedékessé vált kárigények elévülését.
[15] Az alperes kárfelelőssége körében lefolytatott bizonyítás eredményeként megállapította, hogy a C. Kft. és a K. R. Zrt. 2007-ig a felperes közvetlen vevője volt. E két társaság az S.K. Kft. megalapítását követően váltott beszállítót, és lett az S.K. Kft. vevője oly módon, hogy továbbra is a felperes termékeit vásárolta. Ennek során az S.K. Kft. csökkentett áron, a korábbi árréshez képest lényegesen alacsonyabb árréssel vásárolta meg a termékeket a felperestől, majd azon a teljes áron, amellyel korábban közvetlenül a felperes értékesítette azokat, továbbadta. Ez az üzleti kapcsolat 2007-ben jött létre, amikor a felperes győri telephelyét az alperes édesapja, K. J. vezette. Az S.K. Kft. ügyvezetője és tagja az alperes édesanyja, és a Kft.-nél az alperes meghatalmazással rendelkezett. Mindezen körülményekről az alperes a munkáltatóját nem tájékoztatta, az ügyleteket továbbra is bonyolította annak ellenére, hogy az S.K. Kft. közbeiktatására semmilyen gazdasági indok nem volt.
[16] Az alperes azzal, hogy az S.K. Kft.-nél fennálló kapcsolatáról, az ügyletek hátteréről nem tájékoztatta a felperest, és maga személyesen közreműködött az S.K. Kft. nevében is az értékesítések lebonyolításában, azokhoz több esetben a felperes munkaeszközeit, munkavállalóit használta, a felperes jogos gazdasági érdekeit sértő magatartást tanúsított. Ezen kötelezettség az alperest nemcsak mint telepvezetőt, hanem mint munkavállalót is terhelte. Az alperes tehát az ügyletek lebonyolítása során a munkaviszonyából származó kötelezettségét szándékosan megszegte, nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, erre figyelemmel a kártérítési felelőssége fennáll [a régi Mt. 3. § (1) - (3) bekezdés, (5) bekezdés, 103. § (1) bekezdés b) és c) pont, és az új Mt. 6. § (4) bekezdés, 8. § (1) bekezdés, 52. § (1) bekezdés c) és d) pont, régi Mt. 166. § (1) - (2) bekezdés, 168. §, új Mt. 179. § (1) - (3) bekezdés].
[17] Az elsőfokú bíróság kizárólag azon ügyletek esetében látta megállapíthatónak az elmaradt haszon mint kár fennálltát, ahol a két értékesítésre legfeljebb néhány nap eltéréssel került sor, és az ügyletek számláiban szereplő tételek részben vagy egészben megegyeztek. Ezen ügyleteknél a két számla közötti különbözeti értéket tekintette elmaradt haszonnak, melynek összegét 1.657.376 forintban határozta meg. A további ügyletek kapcsán a bíróság által hivatkozott és értékelt fenti körülmények fennállta kétséget kizáróan nem volt megállapítható.
[18] Az elsőfokú bíróság azon ügyeletek esetén sem állapította meg az alperes kárfelelősségét, ahol az S.K. Kft. vevője nem a hivatkozott két gazdasági társaság volt, mert önmagában egy viszonteladónak beiktatása nem minősül károkozó magatartásnak.
[19] A bíróság azt is értékelte, hogy a felperes munkáltató az S.K. Kft. belépéséről, illetve az ügyletek tényéről tudott, kellő körültekintés mellett már jóval a 2013. szeptemberi ellenőrzést megelőzően tudomást szerezhetett volna azok részleteiről, továbbá V. A., az alperes közvetlen felettese az árrésekre vonatkozóan utasíthatta az alperest. Mindezeket a felperes terhére értékelte, mint vétkes közrehatást, melynek alapján az eset összes körülményeit mérlegelve az alperesre terhesebb 80-20 % arányú kármegosztást talált alkalmazhatónak [régi Mt. 172. § (2) bekezdés, új Mt. 179. § (4) bekezdés]. A kármegosztás alkalmazásával a bíróság 1.325.900 forint kártérítést és késedelmi kamatát ítélte meg a felperesnek.
[20] A kormányhivatal pályázatai kapcsán kizárólag azt látta megállapíthatónak (az írásszakértői véleményre tekintettel is), hogy az alperes is közreműködött az S.K. Kft. pályázataiban. Önmagában ennek ténye azonban további felróható magatartás megállapítása nélkül nem volt alkalmas az alperes kárfelelőssége megállapítására.
[21] Az alperes eljárás felfüggesztésére irányuló indítványát alaptalannak ítélte, mert a felperes igényét nem bűncselekménnyel okozott kárra alapította. A könyvszakértő kirendelése iránti indítványt pedig azért utasította el, mert a perbeli esetben a kár összegének meghatározása során különös szakértelemre nem volt szükség. A számlaértékek összevetése kizárólag azok egymásból való kivonását, majd az így előálló különbözeti összeg összeadását igényelte.
[22] Az alperes fellebbezése és a felperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, a marasztalás tőkeösszegét 2.392.221 forintra felemelte a kamatfizetési kötelezettség változatlanul hagyása mellett. A felperes által fizetendő kereseti illeték összegét 234.000 forintra leszállította, az állam által viselendő kereseti illeték összegét 143.000 forintra felemelte. Leszállította a gazdasági hivatal felhívására fizetendő előlegezett költség összegét felemelve annak állam által viselendő részét. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Megállapította, hogy az alperes részére fellebbezési eljárási illeték visszatérítésének van helye 56.800 forint összegben. A feljegyzett 106.100 forint fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. Kötelezte az alperest a felperes javára 100.000 forint másodfokú perköltség megfizetésére.
[23] A törvényszék megállapította, hogy az elsőfokú bíróság helyesen hivatkozott a régi Mt. 11. § (4) bekezdésére, valamint az új Mt. 286. § (1) és (4) bekezdésére. Helyesen értelmezte továbbá a BDT 2002.694. szám alatti eseti döntést, abból ugyanis egyértelműen az következik, hogy a polgári jogi igény büntetőeljárásban való érvényesítése a követelés bírósági úton való érvényesítésének minősül, így az elévülés megszakadását eredményezi. A jelenlegi bírói gyakorlat az elévülés megszakadására vezető „bírósági igényérvényesítés” alatt nem kizárólag a polgári bírósági előtti keresetindítást érti. Az alperes által hivatkozott BH 2015.65. számú eseti döntés erre nem irányadó. Az elsőfokú bíróság tehát helyesen határozta meg az elévülés megszakadásának időpontját 2013. október 7-ében.
[24] A törvényszék megállapította, hogy az alperes a régi Mt. 3. § (1), (3), (5) bekezdés, új Mt. 6. § (1), (2) és (4) bekezdésében, valamint a 8. § (1) bekezdésben, továbbá a régi Mt. 103. § (1) bekezdés és az új Mt. 52. § szerinti kötelezettségeit megszegte. A tájékoztatási kötelezettség a munkaviszonyban nem kizárólag a vezető állású munkavállalót terheli. A régi és az új Mt. is a munkavállaló kötelezettségévé teszi, hogy minden olyan tényt, körülményt közöljön a munkavállalóval, amely a jogok gyakorlása, a kötelezettségek teljesítése szempontjából lényeges. Az, hogy az alperes a felperes telephelyén az édesanyja cége meghatalmazottjaként e cég nevében megrendeléseket fogadott a felperes által forgalmazott termékekre, majd azokat a felperes járműveivel szállíttatta el, jelentős, lényeges körülmény. Minderről azonban az alperes a felperest nem tájékoztatta. Az elsőfokú ítélet is a hangsúlyt e tájékoztatási kötelezettség megszegésére helyezte. A törvényszék szerint azonban lényegesebb az, hogy a felperes gazdasági érdekét sértő magatartást is tanúsított. Ezt az alperes is elismerte azzal, miszerint nem vitatta, hogy párhuzamosan kezelte a felperes és az S.K. Kft. számláit, az S.K. Kft. könyvelési anyagát a felperes telephelyén kezelte, és ide futottak be az S.K. Kft. megrendelései, melyet az alperes vett fel, és az S.K. Kft. által megvásárolt termékeket esetenként a felperes szállítóeszközeinek felhasználásával szállította ki. A törvényszék egyetértett a felperessel, miszerint "az alperesnek más dolga nem lett volna, mint az S.K. Kft.-t mellőzve a M. termékeket M. kocsival a felperes hasznára eladja a megrendelőnek". Ez esetben nem sérültek volna a felperes gazdasági érdekei, és nem valósul meg az alperes részéről kötelezettségszegés.
[25] A kötelezettségszegés megvalósulása nem abban jelentkezett, hogy a C. Kft. és a K. R. Zrt. vevők elpártoltak az alperes magatartása miatt a felperestől, hanem abban, hogy az alperes a felperes telephelyén, a felperes termékeinek forgalmazása során nem a felperes érdekében kötött üzletet, hanem az édesanyja cége érdekében értékesítette a felperes termékeit. Erre figyelemmel teljesen indokolatlan, szükségtelen annak vizsgálata, hogy az alperes magatartása okozta-e a két cég „elpártolását”, illetve hogy az S.K. Kft. hiányában a vizsgált cégek a felperes partnerei maradtak volna a későbbiekben.
[26] E kötelezettségszegésekre figyelemmel kellett vizsgálni a J.T. Kft. szerepét is. Ebben a körben a felperes csatlakozó fellebbezésében nem volt olyan tényállítás, amely a polgári peres eljárásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 235. § (1) bekezdésébe ütközne. Az alperes azáltal, hogy a J.T. Kft. általi megrendelést nem a felperes javára számlázta, hanem alacsonyabb árréssel az S.K. Kft. javára, jelentős mértékben sértette a felperes gazdasági érdekeit. Az alperes kötelezettségszegésével összefüggésben áll tehát a J.T. Kft. általi vásárlással kapcsolatos árréskülönbözet is. Ezért nincs jelentősége annak, hogy a J.T. Kft. korábban a felperes üzleti partnere volt-e, avagy csupán 2012-ben rendelt először felperesi termékeket, és hogy a J.T. Kft. az S.K. Kft. hiányában kitől vásárolt volna „meridás”( felperesi) termékeket.
[27] A törvényszék a kártérítés összegszerűsége körében rögzítette, hogy a felperes a megítélt összeget nem sérelmezte, azaz elfogadta az elsőfokú bíróság számításait, miszerint az árréskülönbözet összege 1.657.376 forint, melynek 20%-a esik a felperes terhére. Rögzítette továbbá, hogy a csatlakozó fellebbezés 86.200 forint összegben olyan követelést tartalmaz, amely összegről az elsőfokú bíróság döntést hozott. Ezért a csatlakozó fellebbezésben megjelölt összegből ezt le kell vonni, így ennek elszámolásával 1.332.901 forinttal tartozik az alperes, melynek 80%-ára tarthat igényt a felperes, azaz 1.066.321 forintra.
[28] Az összegszerűség (elmaradt haszon) tekintetében a törvényszék egyetértett a felperes fellebbezési ellenkérelmében foglaltakkal, miszerint adójogi szempontok a jelen perben nem érvényesíthetőek, a felperes esetében kárként az elmaradt árréskülönbözet bevétel értendő, melynek kapcsán esetlegesen fizetendő adó túlmutat a jelen per keretein.
[29] A megváltozott pernyertességi-pervesztességi arányokra tekintettel változtatta meg az illeték, a perköltség és az állam által előlegezett költség felek által viselendő összegét a Pp. 81. § (1) bekezdés alapján.
Az alperes felülvizsgálati kérelme és a felperes ellenkérelme
[30] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását, valamint a felperes perköltségben marasztalását, másodlagosan részítélettel a jogerős ítélet azon rendelkezésének a perköltségre is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte, amellyel az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatva a marasztalás összegét felemelte, és ebben a körben a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte a felperes perköltségben marasztalásával.[31] Az elsődleges felülvizsgálati kérelem indokaként egyrészt hivatkozott arra, hogy az elévülés kérdésében az eljáró bíróságok jogi álláspontja téves, a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény hatályba lépésével összefüggő átmeneti rendelkezésekről és törvénymódosításokról szóló 2012. évi LXXXVI. törvény (Mth.) 16. § (2) bekezdés alapján alkalmazandó régi Mt. 11. § (1), (2) és (4) bekezdését sérti. Az alperes álláspontja szerint ugyanis a kártérítési igény azon elemeit, amelyek 2011. szeptember 22. előtt keletkeztek, a felperes nem érvényesíthette jogszerűen, mert a 2014. szeptember 22-ei keresetlevél benyújtásakor a régi Mt. 11. § (1) bekezdésében meghatározott elévülési határidő már eltelt. Ezen követeléseket az alperes a felülvizsgálati kérelmében 2010. november 24-étől 2011. szeptember 30-áig terjedően kiállított számlák részletes megjelölésével 504.996 forint összegben határozta meg azzal, hogy a kármegosztásra tekintettel annak 80%-ában tévesen marasztalta az első- és a másodfokú bíróság.
[32] Jogi álláspontja szerint 2013. október 17-én a büntetőeljárás nyomozati szakaszában a polgári jogi igény bejelentése az elévülést nem szakította meg. Téves a bíróságok álláspontja, miszerint a polgári jogi igény nyomozóhatóság előtti bejelentése tartalmilag azonos az igénynek a bíróság előtti érvényesítésével, mert ekként a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) 284. §-a alapján a büntetőeljárás bírói szakba történő jutása értékelhető. Ellentétes következtetésre nem lehet jutni az eljáró bíróságok által döntésük alapjaként elfogadott BDT 2002.694. számú eseti döntésből sem.
[33] Hivatkozott még az elsődleges felülvizsgálati kérelem körében jogszabálysértésként a régi Mt. 3. § (5) bekezdése, 166. § (1) és (2) bekezdése, 191. § (2) bekezdés c) pontja, valamint az új Mt. 8. § (1) bekezdése, 179. § (1) - (2) bekezdése, illetve a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 206. § (1) bekezdése, 164. § (1) bekezdése rendelkezéseire.
[34] Hivatkozása szerint az eljáró bíróságok téves következtetést vontak le arról, hogy az alperes kártérítési felelőssége konjunktív elemeit: a jogellenes magatartást, a kárt és a kettő közötti okozati összefüggést, továbbá a kár összegszerűségét a felperes a felülvizsgálati eljárás tárgyát képező körben bizonyította volna.
[35] Az alperes hivatkozott arra, hogy nem volt vezető állású munkavállaló, ezért a régi Mt. 191. § (2) bekezdése szerinti tájékoztatási kötelezettség sem terhelte, ezért nem kellett bejelentenie a hozzátartozójának egy konkurens cégben szerzett érdekeltségét. Önmagában az esetenkénti alperesi adminisztratív segítségnyújtással nem áll okozati összefüggésben az, hogy a K. R. Zrt. és a C. Kft. beszállítója 2007-től az S.K. Kft. lett. E cégekkel nem az alperes kötött ügyletet, azokat az édesanyja cége szolgálta ki, és szerződött velük.
[36] Hivatkozása szerint a perben nem volt megállapítható az okozati összefüggés, mert az alperes nem tanúsított olyan magatartást, amely e vevők elpártolásához vezetett, illetve amelynek hiányában kétséget kizáróan megállapítható lenne, hogy 2013-ig csakis kizárólag a felperes partnerei maradtak volna az adott cégek. A bíróságok e körben téves, kirívóan okszerűtlen álláspontot foglaltak el, és tévesen értékelték az adott cégek beszerzésről dönteni jogosult vezetői vallomásait. Ezek szerint a C. Kft. és a K. R. Zrt. K. J. (az alperes édesapja) megkeresésére döntött az S.K. Kft.-től történő megrendelésről. Semmilyen körülmény nem merült fel, amely az ebben való alperesi közreműködést alátámasztotta volna. A J.T. Kft. tekintetében pedig – holott a bizonyítás a perben a Pp. 164. § (1) bekezdés alapján a felperest terhelte– nem folyt semmiféle bizonyítás. Annyi volt csak megállapítható, hogy e cég nem volt korábban a felperes partnere. Nem volt tehát olyan következtetés levonható okszerűen, hogy a S.K. Kft. hiányában bizonyosan a felperes üzleti partnerévé vált volna.
[37] A másodfokú bíróság alaptalanul rótta az alperes terhére, hogy mint kirendeltségvezető nem a felperes érdekében kötött ügyletet. A C. Kft. és a K. R. Zrt. ugyanis korábban, 2007-ben döntött a beszállítóváltás mellett. Nem az alperes magatartásán múlott, hogy ők kitől vásároltak terméket. Az alperes munkaköri leírásában nem szerepelt a vevőkör bővítése, ezért a másodfokú bíróság iratellenesen, okszerűtlenül rótta a fentieket az alperes terhére.
[38] A törvényszéknek kirívóan okszerűtlen az a következtetése, mely szerint a J.T. Kft. felé kibocsátott számlák tekintetében az alperes kártérítési felelőssége fennáll. E cég soha nem volt a felperes partnere, és a S.K. Kft. fellépésének hiányában kétséget kizáróan a felperestől vásárolt volna. Azt a felperes szintén nem bizonyította, hogy a J.T. Kft. kizárólag a C. Kft. utasítására került volna az értékelési láncolatba, illetve azt sem, hogy bármely alperesi magatartással okozati összefüggésben állna az, hogy e kft. nem a felperessel kötött ügyletet.
[39] Önmagában egy hozzátartozó cégének kiszolgálása, illetve részére adminisztratív segítség nyújtása [régi Mt. 3. § (5) bekezdés, új Mt. 8. § (1) bekezdés] nem jelent olyan magatartást, amely okozati összefüggést teremtő tényezőként lenne értékelhető.
[40] A felelősség hiánya körében az alperes hivatkozott arra, hogy a C. Kft.-vel és a K. Ruhaipari Zrt.-vel, valamint a J.T. Kft.-vel nem ő, hanem a S.K. Kft. ügyvezetője kötött ügyletet; a felperesnél nem volt tiltott a végfelhasználónak történő kiszállítás; nem bizonyított, hogy a felperesnél az alkalmazható árrésre konkrét, generális előírás lett volna; a felperes a kár összegszerűségét nem bizonyította, miként azt sem, hogy a cégek részére mekkora árréssel értékesített volna kétséget kizáróan a felperes.
[41] A másodlagos felülvizsgálati kérelem körében az alperes elsődlegesen a marasztalás összegszerűségét vitatta, mivel a törvényszék erről hozott döntése a Pp. 177. § (1) bekezdését, 206. § (1) bekezdését, és a polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 355. § (4) bekezdését sérti.
[42] Hivatkozása szerint a kár összege nem bizonyított a perben, a felperes ugyanis elmaradt hasznát érvényesítette kárként az alperessel szemben, melynek mértékét a bíróságok az S.K. Kft. által alkalmazott árrést figyelembe véve állapították meg. A káronszerzés tilalmának elvéből következően azonban vizsgálni kellett volna, hogy ténylegesen mennyi lett volna a felperes haszna az adott ügyleteken, ha azok közte és a felperes között köttetnek. Azon túl, hogy az erre az esetre irányadó árrést a felperes nem bizonyította, az elmaradt hasznát sem, mert az nem azonos azzal az árréssel, amelyet az S.K. Kft. mint viszonteladó alkalmazott a saját partnereivel szemben. A felperes értékesítési tevékenységéhez kapcsolódóan ugyanis többféle költség is felmerült, továbbá adófizetési kötelezettség (például társasági adó, iparűzési adó) is kapcsolódik, így a tényleges elmaradt haszna csak a felmerült költségek és az őt terhelő adófizetési kötelezettség figyelembevételével állapítható meg. Az elmaradt haszon kimunkálása a Pp. 177. § szerint szakkérdés, és ugyan szakértő kirendelésére a felperes indítványt tett, eltérő jogi álláspontjuk folytán ennek az eljáró bíróságok nem tettek eleget a Pp. 3. § (4) bekezdésére hivatkozással.
[43] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására és az alperes felülvizsgálati költségben történő marasztalására irányult.
[44] Álláspontja szerint az elévülésről jogszerű döntést hoztak az eljáró bíróságok.
[45] A felperes hivatkozott az ő és az S. K. Kft. számláinak alperes általi párhuzamos kezelésére azzal, hogy tényleges gazdasági tevékenység helyett csupán átszámlázás történt, a teljesítés a felperes humán- és tárgyi eszközeivel valósult meg; az S.K. Kft. könyvelési anyagait az alperes kezelte a felperes telephelyén, és az alperes az S.K. Kft. meghatalmazottja volt; az S.K. Kft. felé eszközölt megrendeléseket az alperes vette fel; az árrést az alperes határozta meg. Hivatkozott továbbá arra, hogy közömbös, miszerint a károkozó az okfolyamatot előidézte, avagy abba később kapcsolódott be. Azzal a magatartásával, hogy a megrendelési háromszögben az alperes saját maga által is elismerten aktívan részt vett, a jogellenes magatartást megvalósította.
[46] A felperes álláspontja szerint az elmaradt hasznot kizárólag az alperes magatartása idézte elő, melynek kiszámítása a bíróságok részéről logikusan történt. Az S.K. Kft. megrendelései a felperesnél dolgozó („ám fedett” S.K. ügynökként tevékenykedő) alpereshez futottak be, akinek nem lett volna más dolga, minthogy az S.K. Kft.-t mellőzve a felperes termékeit a felperes gépkocsijával a felperes hasznára eladja a megrendelőnek. Olyan szoros tehát a megvalósult okfolyamat, hogy nem lehet ésszerűen megkérdőjelezni azt a tényt, hogy az S.K. Kft. kiesése folytán biztosan a felperes profitált volna az ügyletből.
[47] A kártérítés alapját képező összeg adózása a kár szempontjából közömbös, az adó összege ugyanis nem az alperesnek járt volna, hanem a Magyar Államnak, így tehát azt az alperes a kártérítésből nem helyezheti levonásba. A kártérítés címén kapott összeg növeli a társasági adó alapját, vagyis azután az adót meg kell fizetni.
A Kúria döntése és jogi indokai
[48] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott.[49] Az alperes elévüléssel kapcsolatos érvelése megalapozatlan. Az eljáró bíróságok a BDT 2002.694. számú eseti döntés által alakított bírói gyakorlatra tekintettel helyesen foglaltak állást arról, hogy a polgári jogi igény büntetőeljárásban való érvényesítése a követelés bírósági úton való érvényesítésének minősül, így az elévülés megszakadását eredményezi a régi Mt. 11. § (4) bekezdése és az új Mt.286. §-a alapján. A felperes az alperessel szemben a 2013. október 7-ei keltezéssel készített feljelentésében már érvényesítette polgári jogi igényként a kárkövetelését. Erre a Be. 51. § (2) bekezdés b) pontja alapján lehetősége volt a nyomozati szakban is. Mivel a Be. 164.§ (1) bekezdése alapján a büntetőeljárásban a bírósági eljárást – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – nyomozás előzi meg, a vádemeléssel pedig a bírósági eljárás megindult, a felperes igénye bírósági szakba került, mely büntetőbírósági eljárás a 2013. október 7-ei keltezésű 51. sorszám alatt csatolt irattal indult, és jelenleg is folyamatban van. Ezért a feljelentésben tett polgári jogi igénybejelentés az elévülést megszakította.
[50] Megalapozatlan az alperes felülvizsgálati érvelése a károkozó magatartásról. Peradat, hogy a K. R. Zrt. és a C. Kft. felperestől történő „elpártolása” az alperes édesapja kirendeltségvezetői idejére tehető. Ebben az időszakban is azonban a felperes alkalmazásában állt az alperes értékesítő munkakörben, tehát tudomása kellett legyen arról, hogy a felperes közvetlen megrendelői voltak e cégek. Kirendeltségvezetőként az alperes feladatát képezte árajánlatok készítése, igények felmérése, szerződések előkészítése, piaci információk frissítése. Tekintettel arra, hogy az S.K. Kft. megbízásából számlázási tevékenységet végzett e Kft. részére is, így nemcsak a felperes és az S.K. Kft. számláin szereplő árrésről, hanem az S.K. Kft. számláiban szereplő árrésről is tudomása volt. A munkáltatója jogos gazdasági érdekében eljárva az alperesnek jeleznie kellett volna a két árrés közötti különbséget, és mindent megtennie kirendeltségvezetőként annak érdekében, hogy az S.K. Kft.-nél jelentkező haszon a felperesnél maradjon. A munkaköri feladatai alapján ennek érdekében kötelezettsége lett volna ennek megfelelő szerződések és árajánlatok előkészítése a piaci információk és az igények felmérésével amellett, hogy a feletteseit tájékoztatja az S. K. Kft. ügyleteiben való részvételéről és az S.K. Kft.-nél fenti módon jelentkező haszonnal összefüggő körülményekről. Az eljáró bíróságok erre vonatkozóan helytállóan hivatkoztak a régi Mt. 3. § (1), (3), (5) bekezdés, 103. § (1) bekezdés, valamint az új Mt. 6. § (1), (2), (4) bekezdés, és az 52. § rendelkezéseinek megsértésére.
[51] Az alperes alappal arra nem hivatkozhat, hogy nem bizonyított, miszerint az S. K. Kft. közbeiktatása nélkül is a C. Kft. és a K. R. Zrt. a felperes megrendelői maradtak volna. Ennek ellenkezőjére vonható le következtetés a tanúvallomások alapján. A K. R. Zrt. részéről Sz. Gy. A. tanú szerint az S. K. Kft.-vel történő kapcsolatfelvétel egyik „opciója” volt a változatlan feltételekkel történő szállítás (az alperes édesapjával való kapcsolat megmaradása mellett). A C. Kft. anyagbeszerzője, B. I. tanúvallomása szerint is ahhoz ragaszkodtak, hogy az S.K. Kft.-től történő megrendelés ellenére az (eredeti) ár ne emelkedjen.
[52] Az eljáró bíróságok következtetése mindezek alapján helytálló arról, hogy ilyen feltételek mellett az alperes mint kirendeltségvezető részéről nem volt gazdasági indoka az S.K. Kft. ügyletekbe történő beiktatásának. Azzal, hogy ezeket az értékesítéseket ilyen feltétellel változatlanul folytatta, azok feltételeire a munkáltatója figyelmét nem hívta fel, továbbá nem tájékoztatta arról, hogy az általa gazdasági indok nélkül üzletekbe bevont S.K. Kft. a hozzátartozója érdekeltségi körébe tartozik, a munkaviszonyból származó fenti kötelezettségeit szándékosan megszegte. E tényen nem változtat az sem, hogy a felperes közvetlen felettese, V. A. az árrések tekintetében utasíthatta az alperest, mert nem bizonyított, hogy a fenti tájékoztatási kötelezettsége teljesítése esetén is ezen S.K. Kft.-vel létesített ügyletek ugyanazon feltételekkel köttettek volna meg. A munkáltató általi ellenőrzésben jelentkező mulasztásokat pedig az elsőfokú bíróság helytállóan vette figyelembe a kármegosztás alapjául. A kármegosztás alkalmazása a másodfokú eljárásban már nem volt vitatott.
[53] Az elsőfokú bíróság álláspontja volt a helyes arról, hogy a felperes oldalán a kár (elmaradt haszon) felmerült-e a felperesnél azokban az esetekben állapítható meg, ahol a két értékesítésre néhány nap eltéréssel került sor, és az ügyletek számláiban szereplő tételek részben vagy egészben megegyeztek. Az elmaradt haszon értékének megállapításakor a két számla közötti különbözeti értéket kell a számításnál alapul venni figyelemmel B. K. kereskedelmi asszisztens és számlázó munkakörben álló felperesi alkalmazott nyilatkozatára, miszerint az S.K. Kft.-nek olcsóbban adták az árukat, mint amikor korábban közvetlenül értékesítettek.
[54] Ugyanakkor az elsőfokú bíróság álláspontja helyes volt arról, hogy a felperes által megjelölt további ügyletek esetében, ahol az S.K. Kft. vevője nem a fent hivatkozott két gazdasági társaság volt, az alperes kárfelelőssége nem állapítható meg. Önmagában ugyanis a viszonteladóknak történő értékesítés (a felperesnél lévő ilyen gyakorlatra is figyelemmel) nem minősül károkozó magatartásnak, így a felperes által hivatkozott azon ügyleteknél, ahol a S.K. Kft. a J.T. Kft.-nek értékesített, az alperes nem tartozik kárfelelősséggel függetlenül attól, hogy a J.T.Kft. a felperesi termékeket továbbértékesítette a C. Kft.-nek.
[55] A törvényszék ezzel ellentétes jogkövetkeztetése nem megalapozott. Az alperes kárfelelőssége azért volt megállapítható, mert a felperes korábbi megrendelőinek a K. R. Zrt.-nek és a C. Kft.-nek a termékeiket az S.K. Kft. közbeiktatásával értékesítette, de a felperes részéről történő értékesítés alacsonyabb árréssel történt, hiszen a termékeket továbbértékesítette az S.K. Kft. a maga árrésével. Ez az okfolyamat a J.T. Kft. esetében nem állapítható meg. Azon felperes általi csatlakozó fellebbezésben történt hivatkozás, miszerint a C. Kft. részére történő takarítás miatt a J.T. Kft. a C. Kft. kérésére kizárólag csak a felperes termékeit használhatta, nem nyert bizonyítást. Erre vonatkozóan peradat nem áll rendelkezésre, ezért helytálló az alperes felülvizsgálati érvelése, miszerint a bizonyítékokból okszerűen nem vonható le a következtetés, hogy a S. K. Kft. hiányában bizonyosan a felperes üzleti partnere lett volna a J.T. Kft. Erre tekintettel a törvényszék jogsértően emelte fel az alperest terhelő marasztalás összegét a J.T.Kft. számláinak alapján.
[56] Alappal sérelmezte az alperes az elmaradt haszonként érvényesített kár összegének megállapítását. A peradatok alapján a felperes részéről bizonyított, hogy az alperes munkaviszonyból származó kötelezettségének szándékos megszegésével a C. Kft. és a K. R. Zrt. esetében a felperesnek kárt okozott [régi Mt. 166. § (1) - (2) bekezdés, új Mt. 179. § (1) - (3) bekezdés]. Az elmaradt haszonként jelentkező kár összegének megállapítására vonatkozóan azonban a felperes az őt a régi Mt. 166. § (2) bekezdése és az új Mt. 179. § (2) bekezdése alapján terhelő bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget. Az alperes a perben végig következetesen vitatta, hogy a felperesnél elmaradt haszonként a kár a számításának alapjául figyelembe vett ügyletekben részes számlák nettó árréskülönbözete lenne. Ebben a körben helytállóan hivatkozott arra, hogy vizsgálni szükséges, miszerint a C. Kft. és a K. R. Zrt. részére a felperes milyen árréssel értékesítette volna azon termékeket, amelyeket a S.K. Kft.-től megvásároltak, továbbá azt, hogy a vagyoni előnye azonos lenne azzal az árréssel, amelyet a felperes alkalmaz a viszonteladói irányába. Egy értékesítéssel összefüggésben a tényleges haszon ugyanis csak az értékesítéssel összefüggésben felmerült költségek és az azt terhelő adófizetési kötelezettség figyelembe vételével állapítható meg. Az alperes ugyanis helytállóan hivatkozott arra, hogy ugyanazon bevételnek eltérő költség- és adóvonzatai lehetnek a felperes és az S.K. Kft.- oldalán. Ezért téves a törvényszék érvelése az adózással összefüggésben, mert az elmaradt haszon körében nem az ekként megítélt kártérítési összeg adózása vizsgálandó, hanem az, hogy az adóterhek figyelembe vételével milyen összeg maradt volna a felperesnél az S.K. Kft. közbeiktatása nélkül az értékesítés költség- és adóterheit figyelembe véve. Ennek vizsgálata azonban nem lehetséges csak a számlák nettó árrésének összehasonlításával, mert az a Pp. 177. § (1) bekezdés alapján különös szakértelmet igényel, melyre vonatkozó bizonyítási indítványt megalapozatlanul mellőzték a bíróságok a Pp. 3. § (4) bekezdés helytelen alkalmazásával.
[57] A fentiekre tekintettel a Kúria a Pp. 274. § (3) bekezdés alapján a jogerős ítéletnek az elsőfokú ítélet indokolása I-XXIV. sorszám alatt nevesített számlák értékével összefüggésben az alperes 80%-os mértékű kárfelelősségét megállapító döntését helybenhagyó rendelkezését hatályában fenntartotta, ezt meghaladóan a jogerős ítéletet a felülvizsgálattal érintett körben az elsőfokú ítéletre is kiterjedően a Pp. 274. § (4) bekezdés alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította az alperest terhelő fenti kár mértékének megállapítása érdekében.
Záró rész
[58] A pernyertességi-pervesztességi különböző perszakaszokban jelentkező arányok változására tekintettel a Kúria a Pp. 81. § (1) bekezdés alapján rendelkezett a felek által viselendő eljárási illeték, az első-, másodfokú, valamint felülvizsgálati költség és az állam által előlegezett költség viseléséről. Ebben a körben figyelemmel volt arra, hogy a felperes által érvényesített legmagasabb követelés ugyan 8.969.503 forint volt, de a permegszüntetést követően a módosított kereseti követelés 6.290.057 forintra csökkent első fokon, és a permegszüntető végzés úgy emelkedett jogerőre, hogy az alperes a perköltség viseléséről hozott rendelkezés mellőzését nem sérelmezte. A Kúria értékelte, hogy első fokon jogerőre emelkedett a 3.897.836 forint kárigényt elutasító rendelkezés. Figyelemmel volt arra, hogy másodfokon az alperes által fellebbezett összeg 1.325.900 forint volt, és a felperes csatlakozó fellebbezése 1.419.101 forintot érintett, továbbá a Kúria helybenhagyta az 1.066.331 forint kárigényt első fokon elutasító rendelkezést. Értékelte, hogy a 37.918 forint állam által előlegezett költségből a szakértői díj 34.200 forint, a tanúdíj pedig 3.718 forint volt. A szakértői díj a felperes terhére esik, mivel az az elutasított kereset vonatkozásában merült fel, míg a tanúdíj az alperest terheli, mert a kereset jogalapja körében. A Kúria figyelembe vette továbbá, hogy a felperes alaptalanul élt csatlakozó fellebbezéssel másodfokon, mellyel összefüggésben tévesen rótt le 56.800 forintot, melynek visszatérítését kérheti az illetékről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 80. § (1) bekezdés f) pontja alapján.[59] Az alperest munkavállalói költségkedvezmény illeti meg, így az ő terhén jelentkező előlegezett költség és illeték a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 14. § (1) bekezdés alapján az állam terhén marad, míg a felperes az illetékeket és az állam által előlegezett költséget ugyanezen IM rendelet 13. § (2) bekezdés alapján köteles viselni.
[60] A hatályon kívül helyezett rendelkezések vonatkozásában a Kúria a Pp. 275. § (5) bekezdés alapján a felülvizsgálati eljárásban felmerült költség és illeték összegét csak megállapította azzal, hogy annak viseléséről az új határozatot hozó bíróság fog dönteni.
[61] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
Budapest, 2018. január 10.
Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, előadó bíró, dr. Tallián Blanka s.k. bíró, dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró
Kúria, Mfv.I.10.862/2016.