adozona.hu
EH 2018.04.M5
EH 2018.04.M5
Az 1992. évi XXII. törvény 85/A. § (2) bekezdés a) pontja alapján történő jogutódlás esetén főszabályként a jogutód munkáltatónak kell helytállnia a jogutódlás időpontjában fennálló kötelezettségekért. Kivételes szabályként rendelkezik az Mt. 85/A. § (4) bekezdése a jogelőd munkáltató jogutódlás időpontját követő helytállási kötelezettségéről, amikor az egyetemleges felelősség feltételeit szabályozza. A jogelőd és a jogutód munkáltatónak a jogutódlás időpontját megelőzően keletkezett kötelezettségekért fenn
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az I. rendű felperes 2000. október 2-ától közalkalmazotti jogviszonyban állt a Megyei Múzeumi Igazgatóságnál kőműves-karbantartó munkakörben. A feladata a M.-i H. O. Múzeum és a hozzá tartozó kisebb múzeumok épületeiben felmerülő fizikai (kőműves, karbantartó, festő) munkálatok elvégzése volt. 2009 őszén előbb szabadságon, majd baleseti táppénzen volt. 2010. január 14-étől 2011. augusztus 27-éig többször műtötték, mindkét kezében, csuklójában arthrosist állapítottak meg. Az OMFI 2010. nov...
EH 2018.04.M5 Az 1992. évi XXII. törvény 85/A. § (2) bekezdés a) pontja alapján történő jogutódlás esetén főszabályként a jogutód munkáltatónak kell helytállnia a jogutódlás időpontjában fennálló kötelezettségekért. Kivételes szabályként rendelkezik az Mt. 85/A. § (4) bekezdése a jogelőd munkáltató jogutódlás időpontját követő helytállási kötelezettségéről, amikor az egyetemleges felelősség feltételeit szabályozza. A jogelőd és a jogutód munkáltatónak a jogutódlás időpontját megelőzően keletkezett kötelezettségekért fennálló munkavállalóval szembeni egyetemleges felelősségének feltétele, hogy az igényt a jogutódlás időpontját követő egy éven belül érvényesítsék. A megelőzően keletkezett kötelezettség a jogutódlással átszáll a jogutódra, és elévülési időn belüli igényérvényesítés esetén a jogutódnak kell felelnie, ezért az igényérvényesítésre a jogutódlást követően előírt egyéves határidő a jogelőddel szembeni igényérvényesítésre vonatkozik [1992. évi XXII. tv. (régi Mt.) 85/A. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az I. rendű felperes 2000. október 2-ától közalkalmazotti jogviszonyban állt a Megyei Múzeumi Igazgatóságnál kőműves-karbantartó munkakörben. A feladata a M.-i H. O. Múzeum és a hozzá tartozó kisebb múzeumok épületeiben felmerülő fizikai (kőműves, karbantartó, festő) munkálatok elvégzése volt. 2009 őszén előbb szabadságon, majd baleseti táppénzen volt. 2010. január 14-étől 2011. augusztus 27-éig többször műtötték, mindkét kezében, csuklójában arthrosist állapítottak meg. Az OMFI 2010. november 4-ei tájékoztatása szerint a D14 csontok, ízületek, izmok, inak túlzott, illetve egyoldalú igénybevétele által okozott foglalkozási megbetegedés diagnózissal nyilvántartásba vették. Az I. rendű felperes 2012-től rokkantsági nyugdíjban, emellett baleseti járadékban részesül.[2] 2011. március 31-én a Megyei Önkormányzat Ellátó Szervezetétől (továbbiakban Ellátó Szervezet) a felperes értesítést kapott, miszerint munkáltatói jogutódlás folytán ő a munkáltatója. A Megyei Önkormányzat 13/2011. (II. 17.) Kgy. számú határozata értelmében a Megyei Múzeumi Igazgatóság Közművelődési és Közgyűjteményi Intézményének pénzügyi-gazdálkodási feladatait és háttérszolgáltatásait a kapcsolódó személyzettel (130 fő) és eszközökkel 2011. április 1-jei hatállyal áthelyezték az Ellátó Szervezethez.
A Megyei Múzeumi Igazgatóság önállóan működő költségvetési szervként 2012. december 31-éig változatlanul fennállt. Alapító okirata 2011. április 1-jei módosítása szerint azonban gazdálkodási jogkör szerinti besorolása önállóan működő költségvetési szerv, a pénzügyi és gazdálkodási feladatait, könyvvezetését az Ellátó Szervezet látja el.
[3] A Megyei Önkormányzat Közgyűlése 2011. május 25-én létrehozta a Gazdaságfejlesztő és Ellátó Központ Zrt.-t ( továbbiakban GEK. Zrt.) a határozattal. Ennek 16. pontja szerint az Ellátó Szervezet által a Megyei Önkormányzat Hivatala, továbbá a Megyei Önkormányzat fenntartói irányítása alatt álló költségvetési szervek (intézmények) részére végzett háttérszolgáltatások (takarítás, karbantartás, portaszolgálat, gépjármű-működtetés, mosás, étkeztetés, anyagbeszerzések) mint közfeladatok tekintetében 2011. július 5-étől a Zrt. és az általa létrehozott gazdasági társaságok a jogutódok. A Zrt. és az utódszervezetei részére közfeladat-ellátási és továbbfoglalkoztatási kötelezettséget rögzítettek, melyre tekintettel a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 25/A. § (8) bekezdésében foglaltak szerint 785 álláshelyen foglalkoztatott személy jogviszonya a törvény erejénél fogva 2011. július 5-étől munkaviszonnyá alakult.
[4] Az I. rendű felperes baleseti táppénzének leteltét követően a Zrt. által létrehozott gazdasági társaság, a K. R. Kft. 2012. február 15-én 2015. április 9-ével az I. rendű felperes munkaviszonyát rendes felmondással megszüntette.
[5] Az Ellátó Szervezet 2011. augusztus 1-jétől a Megyei Önkormányzat Gazdasági Központja néven működött tovább, melyet 2012. augusztus 31-ei keltezésű okirattal szüntettek meg jogutóddal történő egyesítés címén. A megszűnő költségvetési szerv általános jogutódja a Megyei Intézményfenntartó Központ, amely a 258/2011. (XII. 7.) Korm. rendelet szerint önállóan működő és gazdálkodó központi költségvetési szerv. Ugyanezen rendelet 18. § (2) bekezdése alapján a megyei intézményfenntartó központok 2013. március 31-én az Sz. és Gy. Főigazgatóságba történő beolvadással megszűnnek. Az Sz. és Gy. Főigazgatóság a megszűnt megyei intézményfenntartó központok általános és egyetemleges jogutódja.
[6] A Megyei Múzeumi Igazgatóság 2012. december 31-éig önállóan működő költségvetési szerv volt 350855. számmal. Ezen a törzsszámon 2013. január 1-jétől a H. O. Múzeum működött tovább, az alapítói jog gyakorlója és a fenntartó neve Megyei Jogú Város Önkormányzata, illetékességi, működési köre a Megyei és Megyei Jogú Város közigazgatási területe.
[7] A felperesek 2012. augusztus 2-án terjesztettek elő keresetet az Sz. és Gy. Főigazgatóság alperessel szemben. A közigazgatási és munkaügyi bíróság jogerős ítéletével a keresetet az alperes aktív perbeli legitimációjának hiányában elutasította. Az elsőfokú döntés ezen okfejtésétől eltért a törvényszék ítéletében. A törvényszék kiemelte, hogy az I. rendű felperes jogviszonyában az Ellátó Szervezettől való kiszervezést követően jogállásváltás történt. Ebből következően a K. R. Kft. az I. rendű felperes vonatkozásában nem lehet jogutód, továbbá a Megyei Múzeumi Igazgatóságnak a közalkalmazotti jogviszonyban állók tekintetében jogutódja az Sz. és Gy. Főigazgatóság.
A felperesek kereseti kérelme és az alperes védekezése
[8] A felperesek az alperessel (H. O. Múzeum) szemben 2014. május 15-én terjesztették elő a keresetüket azt követően, hogy a 2012. augusztus 2-ától folyamatban lévő perek alatt felszólítólevelet intéztek a Megyei Múzeumi Igazgatósághoz. A 2013. november 11-ei felszólítólevél a II. rendű felperes vonatkozásában is tartalmaz nem vagyoni kárigényt.[9] A felperesek a keresetükben arra hivatkoztak, hogy az I. rendű felperes foglalkozási megbetegedését 2010. december 9-én nyilvántartásba vették. Ténylegesen betöltött utolsó olyan munkaköre, ahol kőműves-karbantartó fizikai tevékenységet végzett, a Megyei Múzeumi Igazgatóságnál volt, akit az I. rendű felperes először 2011. február 3-án, majd a II. rendű felperessel együtt 2013. november 11-én szólította fel a kárai megtérítésére. A keresetet tehát 2014. május 15-én, elévülési időn belül nyújtották be.
[10] Azt a Munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (régi Mt.) 174. §-ára alapították. Az I. rendű felperes foglalkozási megbetegedése a Megyei Múzeumi Igazgatóságnál alakult ki, ténylegesen itt fejtette ki azt a fizikai tevékenységet, amelyből a foglalkozási megbetegedése ered. A H. O. Múzeum a Megyei Múzeumi Igazgatóságnak oly módon jogutódja, hogy a törzsszámuk ugyanaz, és 2013. január 1-jétől alapító okirata módosítását követően H. O. Múzeumként önállóan működő és gazdálkodó költségvetési szerv a mai napig is.
[11] A felperesek megítélése szerint az alperes az Mt. 85/A. § (4) bekezdésében foglaltak alapján is felel. A foglalkozási betegség 2010. december 9-ei megállapításakor az I. r. felperes kárigényével kapcsolatos kötelezettségek a Megyei Múzeumi Igazgatóságot terhelték, amelyet 2011. február 3-án felszólítottak a kár megtérítésére. A kárigény az I. rendű felperes személyéhez kötődően átkerült a jogutódhoz, azaz az Ellátó Szervezethez a 2011. április 1-jei jogutódlási időpontban. A Megyei Múzeumi Igazgatóság mint jogelőd, az Ellátó Szervezet pedig mint jogutód egyetemlegesen felelős a jogutódlást, azaz 2011. április 1-jét megelőzően, vagyis 2010. december 9-én keletkezett kötelezettségekért, ugyanis az igényt legkésőbb egy éven belül érvényesíthették, a felszólítólevél pedig 2011. februárban kelt. Ezért jogelőd munkáltatóként a Megyei Múzeumi Igazgatóság, azaz a jelenlegi nevén az alperes felel a felperesek kárigényeiért.
[12] A II. rendű felperes követelése nem évült el tekintettel arra, hogy a 2011. februári gerincműtétje és a 2013-ban jelentkező pszichés problémáira alapította a nem vagyoni kárigényét, mellyel összefüggésben felszólítást 2013. november 11-én intézett a jelen per alpereséhez, másrészt a 2014. május 15-ei perindítás elévülési időn belül történt.
[13] Az alperes a felperesek keresetének elutasítását kérte aktív perbeli legitimációja hiányára hivatkozással. Álláspontja szerint a felperesek kereshetőségi joga az Mt. 85/A. § (4) bekezdése alapján nem áll fenn. A jogelőd munkáltatónak az igény kapcsán a jogutódlás időpontját követő egy éven belüli érvényesítése esetén áll fenn a jogutód munkáltatóval az egyetemleges felelőssége. A Megyei Múzeumi Igazgatóság és az Ellátó Szervezet között a jogutódlás időpontja 2011. április 1-je, az egy évet innen kell számítani. Ezért 2011. február 3-án a Megyei Múzeumi Igazgatósághoz címzett felszólítás az Mt. 85/A. § (4) bekezdésre tekintettel nem tesz lehetővé igényérvényesítést az alperessel szemben.
[14] Az alperes a felperesek kereseti igényének elévülésére is hivatkozott, mert amennyiben 2010. január 15-e a kár bekövetkezésének időpontja, az I. rendű felperes esetében az igénye 2013. január 15-én elévült, ily módon a II. rendű felperesé is.
[15] Az alperes hivatkozott továbbá az okozati összefüggés hiányára is.
[16] Az alperes szerint a Megyei Múzeumi Igazgatóságot több irányban szervezték át, annak nemcsak egy jogutódja van. A kiszervezett háttérszolgáltatások és az ehhez kapcsolódó személyzet tekintetében jogutódja az Ellátó Szervezet volt, amelynek megszűnése folytán annak jogutódja az alapítója az Államháztartási törvény szerint. A kiszervezett pénzügyi gazdálkodási feladatokkal összefüggésben a kapcsolódó személyzet tekintetében a Sz. és Gy. Főigazgatóság Megyei Kirendeltségének a jogutódlása a per tárgya szempontjából nem releváns. A megmaradt feladatok és az ehhez kapcsolódó személyzet tekintetében a jelenlegi jogutód 2013. január 1. óta a H. O. Múzeum, azonban a per tárgya szempontjából ennek a jogutódlásnak azért nincs jelentősége, mert nem érintette az I. rendű felperes jogviszonyát, illetve a felperesek követelését.
Az első- és másodfokú ítélet
[17] A közigazgatási és munkaügyi bíróság közbenső ítéletében megállapította, hogy az alperes felelőssége 100%, az I. és a II. rendű felperes által megjelölt káresemények - az I. rendű felperes foglalkozási megbetegedése és a II. rendű felperes egészségkárosodása - vonatkozásában.[18] Az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy a kár bekövetkezésének idején hatályos, a Munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (régi Mt.) szabályait kell alkalmazni.
[19] Az alperes személyével összefüggésben kifejtette, hogy a Megyei Múzeumi Igazgatóság 2012. december 31-éig önállóan működő költségvetési szerv volt 350855. törzsszámmal. Az alapító okirata módosítására került sor, mely 2012. december 30-án lépett hatályba. Az intézmény neve 2013. január 1-jétől H. O. Múzeum lett. Megállapította, hogy a Megyei Múzeumi Igazgatóságnál mindössze névváltozás történt, és az addig önállóan működő költségvetési szerv a módosítást követően az alapító okirata szerint 2013. január 1-jétől H. O. Múzeumként már önállóan működő és gazdálkodó költségvetési szervként a mai napig fennáll. Ezért jogfolytonosság alapján mindössze eljárási jog szempontjából következett be jogutódlás a névváltozás miatt, ezért nem az Mt. 85/A. § alapján bekövetkezett munkáltatói jogutódlást vizsgálta. Erre az alapító okirat módosításán és névváltozáson túl az is vezetett, hogy a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) 87. § 1/D. pontja meghatározza a foglalkozási megbetegedés fogalmát, amelynek alapján az a munkáltató felelős a foglalkozási megbetegedésből eredő károsodásért, ahol a munkavállaló utoljára dolgozott (figyelemmel a BH 2003.515. számú eseti döntésre is).
[20] Ezért annak tulajdonított döntő jelentőséget, hogy az I. rendű felperes festő-karbantartó munkakörben utoljára munkát a Megyei Múzeumi Igazgatóságnál végzett 2009 novemberéig. A felperes sem a 2011. április 1-jén közalkalmazotti jogviszonyában bekövetkező jogutódlással érintett Ellátó Szervezetnél, sem jogállásváltozást követően munkaviszonyban a K. R. Kft.-nél ténylegesen fizikai munkát nem végzett.
[21] A foglalkozási megbetegedés definíciójából következően a munkavégzés a munkafolyamat során előforduló kóroki tényezők és a munkavállalónak az optimálisnál nagyobb igénybevétele következménye, amely tényleges munkavégzést feltételez, és az I. rendű felperes vonatkozásában utoljára a Megyei Múzeumi Igazgatóságnál állt fenn. Ezért e költségvetési szervnek az aktív perbeli legitimációja megállapítható, és mivel nem az Mt. 85/A. § szerinti igényérvényesítés kapcsán állapította meg az alperessel szemben az igényérvényesítés lehetőségét, a 85/A. § (4) bekezdésében írt határidőnek nincs jelentősége.
[22] Az Mt. 11. §-ára hivatkozva kifejtette, hogy a Megyei Múzeumi Igazgatósághoz 2011. február 30-án az I. rendű felperes által intézett felszólítólevél, majd a 2013. november 11-ei, az I. és a II. rendű felperes által elküldött felszólítólevél alkalmas volt az elévülés megszakítására. A II. rendű felperes 2011. február 15-ei első műtétje és a 2013. évben jelentkező pszichés problémái tekintetében az igényérvényesítés elévültnek nem tekinthető, ezért mindkét felperes keresetét érdemben vizsgálta. Megállapította, hogy az I. rendű felperes az Mt. 174. § (4) bekezdése alapján az okozati összefüggés vonatkozásában terhelő bizonyítási kötelezettségének eleget tett. A II. rendű felperes kárigényénél az Mt. 181. § (1) bekezdését vette figyelembe.
[23] Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú közbenső ítéletet megváltoztatta, a felperesek keresetét elutasította.
[24] A törvényszék rögzítette, hogy a Megyei Múzeumi Igazgatóság az ítélete meghozatalakor (2016. június 9.) már nem létező intézmény. A felperesek keresete tükrében azt vizsgálta, hogy az I. rendű felperes foglalkozási megbetegedéséből eredő, illetve a II. rendű felperes ahhoz szorosan kapcsolódó káraiért a H. O. Múzeum felelős-e, mivel a felperesek álláspontja szerint jogutódja a Megyei Múzeumi Igazgatóságnak.
[25] A törvényszék szerint a per adataiból nem állapítható meg egyértelműen, hogy a Megyei Múzeumi Igazgatóság és a H. O. Múzeum esetében csak névváltozás történt, hiszen 2013. január 1-jét követően több múzeummá alakult, ezért 2012. december 31-ét követően a felpereseket ért károsodásért nem csupán a H. O. Múzeumnak kellene felelnie. Ennek vizsgálatát azonban nem tartotta szükségesnek.
[26] Hivatkozása szerint az elsőfokú bíróság a BH 2003.515. számú eseti döntést tévesen értelmezte. A törvényszék szerint ugyanis a foglalkozási megbetegedésből eredő károsodásért az a munkáltató felelős, ahol a munkavállaló a foglalkozási megbetegedésnek kitett munkakörben utoljára dolgozott. Ebből azonban az is következik, hogy abban az esetben, ha ennél a munkáltatónál az adott munkavállaló munkakörét is érintő munkáltatói jogutódlás következett be, a jogutódnak kell helytállnia a jogviszonyból eredő kötelezettségekért. Ebből következően ha volt jogutódlási helyzet, akkor nem mellőzhető a jogutódlásra vonatkozó jogszabályi rendelkezés az első jogutódlás időpontjában hatályos Kjt. 24. § (2) bekezdés b) pontja folytán. Ennek következtében az Mt. 85/A. §-ban foglaltakat, annak (4) bekezdésében írtakat az elsőfokú bíróságnak a döntése meghozatalakor nem lehetett volna mellőznie. Abban az esetben ugyanis, ha a munkáltató személyében akár részleges jogutódlás következik be az adott munkavállaló munkakörét érintő tevékenység kiszervezése folytán, akkor a jogutód felelős a jogelődnél keletkezett igényekkel összefüggésben azzal, hogy határidőn belüli igényérvényesítés esetén felmerülhet a még létezett jogelőd egyetemleges felelőssége. A jogutódlás időpontjában ugyanis a jogok és kötelezettségek a jogelőd munkáltatóról a jogutódra szállnak át. Vizsgálni kellett tehát, hogy a felperes munkakörét érintő tevékenységi körben bekövetkezett-e jogutódlás a Megyei Múzeumi Igazgatóságnál.
[27] A perben nem volt vitatott, hogy 2011. április 1-jei hatállyal az Ellátó Szervezet lett a Megyei Múzeumi Igazgatóság munkáltatói jogutóda abban a munkakörben, tevékenységi körben, amelyet az I. rendű felperes betöltött, és az I. rendű felperes közalkalmazotti jogviszonya 2011. április 1-jéig fennállt. Miután az a munkáltató felel a foglalkozási megbetegedésből eredő kárért, ahol a munkavégzés történt, de a munkakör tekintetében a jogutódlás bekövetkezett, a felelősség 2011. április 1-jével átszállt az Ellátó Szervezetre.
[28] Felmerülhetett a Megyei Múzeumi Igazgatóság, mint jogelőd helytállási kötelezettsége is az Mt. 85/A. §-ában foglaltak szerint, vagyis a jogutódlási helyzet bekövetkezésétől számított egy éven belül történt igényérvényesítés esetén. Ez a jogutódlási helyzet 2011. április 1-jén következett be, tehát 2012. április 1-jéig érvényesíthetett volna igényt a felperes a jogelőd Megyei Múzeumi Igazgatósággal szemben egyetemleges helytállási kötelezettség folytán. Bár elnevezésében is ténylegesen megmaradt a Megyei Múzeumi Igazgatóság, azonban 2011. április 1-jét követően az I. rendű felperes munkakörét magában foglaló tevékenységi kört már nem folytatta, tehát az I. rendű felperest érintően a jogutódlás bekövetkezett. Éppen azért nincs annak jelentősége, hogy a visszamaradt szervezet a Megyei Múzeumi Igazgatóság után milyen jogutódlási folyamaton ment át. Abban az esetben ugyanis, ha helytálló lenne az ítéleti megállapítás, miszerint 2013. január 1-jétől kizárólag a H. O. Múzeum a Megyei Múzeumi Igazgatóság jogutódja, alperesként felelőssége akkor sem áll fenn, mert a jogelőddel, mint egyetemleges felelőssel szemben fennálló igényérvényesítési határidő [Mt. 85/A. § (4) bekezdés szerinti egy év] a kereseti kérelem 2014. májusában történő előterjesztésekor már eltelt.
[29] Nem értékelhető ilyen igényérvényesítésnek az I. rendű felperes által 2011. február 3-án a Megyei Múzeumi Igazgatósághoz intézett levél. Miután a jogutódlás bekövetkezett, a jogelőddel szemben a felperesek részéről igényérvényesítésre nem került sor. Az Mt. 85/A. § (4) bekezdése szerint ugyanis a jogutódlás időpontját követő egy éven belül kellett volna az igényt érvényesíteni a jogelőd munkáltatóval szemben. A jogutódlást megelőzően, 2011. február 3-án kelt munkáltatóhoz intézett felszólítás nem értékelhető olyan igényérvényesítésként, amely az egyetemleges felelősséget megalapozza.
[30] A törvényszék álláspontja szerint nem a jelen alperessel szemben érvényesíthető a felperesi kereset, így helytállási kötelezettséggel nem tartozik a felperesek felé, ezért az ok-okozati összefüggés fennálltát és az azzal összefüggő érvelést a törvényszék nem vizsgálta.
A felperesek felülvizsgálati kérelme és az alperes ellenkérelme
[31] A felperesek a felülvizsgálati kérelmükben a jogerős határozat hatályon kívül helyezését, az elsőfokú határozat helybenhagyását kérték, mert álláspontjuk szerint a törvényszék az Mt. 85/A. § (4) bekezdésében, 174. §-ában, a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §-ában foglaltakat megsértette.[32] A törvényszék megalapozatlanul állapította meg, hogy a Megyei Múzeumi Igazgatóság jelenleg már nem létező intézmény, ugyanis H. O. Múzeum néven ugyanazon törzsszámon megtalálható a költségvetési szervek között.
[33] Az elsőfokú bíróság alkalmazta helyesen az Mvt. 87. § 1/D. pontjában foglaltakat, és állapította meg, hogy kizárólag azon szerv lehet felelős a bekövetkezett károsodásért, mely szervnél a megbetegedést kiváltó munkavégzési folyamat történt. Az I. rendű felperes munkát utoljára pedig a jelen per alperesénél végzett. Ezáltal amikor a háttérszolgáltatásokat kiszervezték, ő már csak úgynevezett jogi állományban volt.
[34] Amennyiben valóban figyelembe kell venni a jogutódlást, az eljáró bíróságok tévedtek a tekintetben, hogy nincs egyetemleges felelősség, azaz a jogelőd nem perelhető. A felperesek álláspontja szerint a 85/A. § (4) bekezdésben rögzített határidő csak egy legvégső határidő, azt nem lehet úgy értelmezni, hogy csak a jogutódlást követő igényérvényesítés esetén irányadó az egyetemleges felelősség. A perbeli esetben ez azt jelenti, hogy ha egyáltalán nem szólították volna fel a jogelőd szervezetet, és csak 2012. április 1-jét követően terjesztették volna elő a kárigényt, akkor csak a jogutód szervezet felelőssége lenne megállapítható. Az igényérvényesítés azonban 2012. április 1-jét megelőzően megtörtént, így az egyetemleges felelősség fennáll. A törvény szövegében a "jogutódlás időpontját követő szófordulat" csak azért szerepel, hogy a végső időpontot meg lehessen határozni.
[35] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult.
[36] Álláspontja szerint a perköltségre vonatkozó érvelésen kívül a felperesek kérelme a Pp. 272. § (1) bekezdésben foglaltak ellenére nem tartalmazza, hogy a határozat megváltoztatását milyen okból kívánják.
[37] Az alperes álláspontja szerint a H. O. Múzeum nem azonos a Megyei Múzeumi Igazgatósággal, nemcsak névváltozás történt. A H. O. Múzeum nem jogutódja a Megyei Múzeumi Igazgatóságnak a 2011. április 1-jén kiszervezett háttérszolgáltatások vonatkozásában. A felperes munkakörét érintően a háttérszolgáltatások kiszervezésére tekintettel a munkajogi jogutódja az Ellátó Szervezetnek a Kjt. 25/A. § (8) bekezdése alapján nincs, a megszüntetett szerv jogutódja az alapító szerv, amely nem a H. O. Múzeum (BH 2000.271.).
[38] A felperesek a jogelőd munkáltatóval szemben, amelyik helyesen a Megyei Múzeumi Igazgatóság, kívánnak igényt érvényesíteni, de ez már nem létező költségvetési szerv.
[39] Az Mt. 85/A. § (4) bekezdése szerinti igényérvényesítéshez fenn kell állnia a jogutódlásnak. A jogutódlás megelőző igényérvényesítéskor nem lehet szó jogelőd munkáltatóról. Jogelőd-jogutód viszony kizárólag a jogutódlás időpontjában jöhet létre, éppen ezért "az igénynek a jogutódlás időpontját követő egy éven belüli érvényesítése" jogszabályi kitétel kizárólag a 2011. április 1. és 2012. április 1. közötti időtartamra értelmezhető, az egyetemleges felelősség is csak a jogutódlás időpontját követően állhat fenn.
[40] Az első felszólítás időpontjában, 2011. február 3-án a Megyei Múzeumi Igazgatóság "a munkáltató" volt, az igényérvényesítésre az Mt. fő szabályai vonatkoztak, nem az Mt. 85/A. § (4) bekezdés szerinti speciális, kizárólag jogutódlást követően értelmezhető rendelkezés, amely utóbbi alapján a felperesek nem érvényesítettek igényt a jogutódlást követő egy éven belül.
A Kúria döntése és jogi indokai
[41] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott.[42] Az alperesnek a felülvizsgálati kérelem elutasítására előterjesztett felülvizsgálati ellenkérelme alaptalan. A Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a Kúria a Pp. 272. § (2) bekezdés követelményeinek megfelelően előterjesztett felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül a jogerős ítéletet. A felülvizsgálati kérelem kötelező tartalmi kellékei a megsértett jogszabályhely megjelölése és annak körülírása, hogy a jogszabálysértésre tekintettel a felülvizsgált határozat mennyiben és miért jogsértő [1/2010. (II. 24.) PK vélemény]. A Kúria ezért csak ezen fenti követelményeknek megfelelő felülvizsgálati előadás alapján vizsgálta a jogerős határozatot.
[43] A felperes felülvizsgálati kérelme a döntés érdemét tekintve anyagi jogszabálysértésként jelölte meg a régi Mt. 85/A. § (4) bekezdését, valamint az Mvt. 87. § 1/D. pontjában foglaltakat, kérve a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú közbenső ítélet helybenhagyását. Ebben körben azonban a felülvizsgálati kérelem megalapozatlan.
[44] A perben nem volt vitatott, hogy a felperes utoljára foglalkozási ártalomnak kitett tevékenységet a Megyei Múzeumi Igazgatóságnál végzett. Az itt fennálló közalkalmazotti jogviszonyában azonban 2010. április 1-jével jogutódlás következett be a Kjt. ebben az időpontban hatályos 38. §-a alapján irányadó Mt. 85/A. § (1) bekezdés b) pontja alapján. Az Mt. 85/A. § (2) bekezdés a) pontja szerint a jogutódlás esetén az annak időpontjában fennálló munkaviszonyból származó jogok és kötelezettségek a jogutódlás időpontjában a jogelődről a jogutód munkáltatóra szállnak át. E rendelkezésre tekintettel az I. rendű felpereseknek az Mvt. 87. § 1/D. pontja alapján 2011. április 1-jét (a jogutódlást) megelőzően végzett munkája során fellépő foglalkozási ártalomért fennálló kártérítési felelősséggel összefüggő kötelezettségek is átszálltak a jogutód munkáltatóra, vagyis az Ellátó Szervezetre.
[45] E megállapításnak nem mond ellent a felperes által perben hivatkozott BH 2003.515. számú eseti döntésben kifejtett legfelsőbb bírósági érvelés, mert a jelen per tényállása a jogesetbelitől eltérő, az I. rendű felperes foglalkozási megbetegedésnek kitett munkakörben ugyanis csak a jogelődnél dolgozott, a közalkalmazotti jogviszonyában pedig jogutódlás következett be.
[46] Az Mt. 85/A. § (2) bekezdés a) pontja alapján jogutódlás esetén főszabályként a jogutód munkáltatónak kell helytállnia a jogutódlás időpontjában fennálló kötelezettségekért. Kivételes szabályként rendelkezett az Mt. 85/A. § (4) bekezdése a jogelőd munkáltató jogutódlás időpontját követő helytállási kötelezettségéről, amikor az egyetemleges felelősség feltételeit szabályozta. A jogelőd és a jogutód munkáltatónak a jogutódlás időpontját megelőzően keletkezett kötelezettségekért fennálló munkavállalóval szembeni egyetemleges felelősségének feltétele, hogy az igényt a jogutódlás időpontját követő egy éven belül érvényesítsék. A megelőzően keletkezett kötelezettség a jogutódlással átszáll a jogutódra, és elévülési időn belüli igényérvényesítés esetén a jogutódnak kell felelnie, az igényérvényesítésre a jogutódlást követően előírt egyéves határidő a jogelőddel szembeni igényérvényesítésre vonatkozhat. Ugyanerre a következtetésre lehet jutni a jogszabályhely nyelvtani értelmezéséből is, mivel a "követő" szó alkalmazásával a jogalkotó egy megadott időpont utáni időállapotra utal, amely adott esetben a jogutódlást jelenti. A "belüli" szó alkalmazásával pedig azt juttatta kifejezésre, hogy egy bizonyos időtartam - azaz a jogutódlást követő egy év - alatt kell az igényt a jogelőd és a jogutód egyetemleges felelőssége érdekében érvényesíteni. Erre tekintettel alaptalan a felpereseknek "a végső határidőre" vonatkozó érvelése.
[47] A perbeli adatok szerint a jogutódlást követő egy éven belül, azaz 2012. április 1-jéig bezárólag nem történt igényérvényesítés a 2012. december 31-ig létező Megyei Múzeumi Igazgatósággal szemben a felperesek részéről, ezért mint szükségtelent jogszerűen mellőzte a törvényszék a Megyei Múzeumi Igazgatóság esetében bekövetkezett intézményi jogutódlási folyamat vizsgálatát, és állapította meg, hogy nem az alperesként megjelölt H. O. Múzeum felel a felpereseknél bekövetkezett károkért.
[48] Az I. rendű felperes közalkalmazotti jogviszonyában 2011. július 5-ével jogállásváltozás történt abban a feladatkörben, amelyben az I. rendű felperest foglalkoztatták (festő, karbantartási munkák). E feladatok az Ellátó Szervezetet alapító Megyei Önkormányzat Közgyűlésének határozata alapján a többi háttérszolgáltatással együtt a Zrt. és az általa létrehozott gazdasági társaságokhoz kerültek közfeladat-ellátási és továbbfoglalkoztatási kötelezettséggel. Ezzel egyidejűleg a fenntartó az Ellátó Szervezet alapító okiratát módosította ugyanezen közgyűlési határozattal. A módosító okirat szerint e költségvetési szerv közfeladat ellátásával kapcsolatos jogai és kötelezettségei (elismert vagy nem vitatott) pénz vagy pénzben kifejezett tartozás, a jogutód államháztartáson kívüli szervre száll át.
Az ide nem sorolható vagyoni jogok és előirányzatok esetében tehát a 2011. május 25-én hatályos államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 96. § (3) bekezdése az irányadó, miszerint az átalakításról, megszüntetésről szóló okirat eltérő rendelkezése hiányában a vagyoni jogok és kötelezettségek tekintetében a megszüntetett költségvetési szerv jogutódja az alapító szerv.
[49] A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletnek az első- és a másodfokú perköltség viseléséről hozott rendelkezését a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján hatályon kívül helyezte, és döntött ezen költségekről, míg a kártérítési igényt elutasító, valamint az illetékviselésről hozott rendelkezését hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján.
(Kúria, Mfv.I.10.818/2016.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Mfv.I.10.818/2016/6.
A tanács tagjai: Dr. Hajdu Edit a tanács elnöke, előadó bíró
Dr. Tallián Blanka bíró
Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna bíró
A felperesek: I. rendű
II. rendű
A felperesek képviselője:
Dr. Czimre Zsuzsanna ügyvéd
Az alperes: Hermann Ottó Múzeum
Az alperes képviselője:
Dr. Herbák Henrietta ügyvéd
A per tárgya: kártérítés megfizetése
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperesek
A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Miskolci Törvényszék 1.Mf.20.674/2016/4.
Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 8.M.280/2014/62.
Rendelkező rész
A Kúria a Miskolci Törvényszék 1.Mf.20.674/2016/4. számú ítéletének a perköltség viselésre vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezi, és 15 napos határidővel az I. rendű felperest 341.800 (háromszáznegyvenegyezer-nyolcszáz) forint, míg a II. rendű felperest 85.500 (nyolcvanötezer-ötszáz) forint együttes első- és másodfokú perköltség alperes javára történő megfizetésére kötelezi.Egyebekben a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.
Kötelezi az I. rendű felperest 135.100 (egyszázharmincötezer-egyszáz) forint, a II. rendű felperest 33.800 (harmincháromezer-nyolcszáz) forint felülvizsgálati eljárási költség alperes javára - tizenöt napon belül - történő megfizetésére.
A le nem rótt 563.000 (ötszázhatvanháromezer) forint felülvizsgálati eljárási illeték az állam terhén marad.
Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az I. rendű felperes 2000. október 2-ától közalkalmazotti jogviszonyban állt a Megyei Múzeumi Igazgatóságnál alkalmazásban kőműves-karbantartó munkakörben. A feladata a M.-i H. O. Múzeum és a hozzá tartozó kisebb múzeumok épületeiben felmerülő fizikai (kőműves, karbantartó, festő) munkálatok elvégzése volt. 2009. őszén előbb szabadságon, majd baleseti táppénzen volt. 2010. január 14-étől 2011. augusztus 27-éig többször műtötték, mindkét kezében, csuklójában arthrosist állapítottak meg. Az OMFI 2010. november 4-ei tájékoztatása szerint a D14 csontok, ízületek, izmok, inak túlzott, illetve egyoldalú igénybevétele által okozott foglalkozási megbetegedés diagnózissal nyilvántartásba vették. Az I. rendű felperes 2012-től rokkantsági nyugdíjban, és emellett baleseti járadékban részesül.[2] 2011. március 31-én a Megyei Önkormányzat Ellátó Szervezetétől (továbbiakban Ellátó Szervezet) a felperes értesítést kapott, miszerint munkáltatói jogutódlás folytán ő a munkáltatója. A Megyei Önkormányzat 13/2011. (II.17.) Kgy. számú határozata értelmében a Megyei Múzeumi Igazgatóság Közművelődési és Közgyűjteményi Intézményének pénzügyi-gazdálkodási feladatait és háttérszolgáltatásait a kapcsolódó személyzettel (130 fő) és eszközökkel 2011. április 1-jei hatállyal áthelyezték az Ellátó Szervezethez.
A Megyei Múzeumi Igazgatóság önállóan működő költségvetési szervként 2012. december 31-éig változatlanul fennállt. Alapító okirata 2011. április 1-jei módosítása szerint azonban gazdálkodási jogkör szerinti besorolása önállóan működő költségvetési szerv, a pénzügyi és gazdálkodási feladatait, könyvvezetését az Ellátó Szervezet látja el.
[3] A Megyei Önkormányzat Közgyűlése 2011. május 25-én létrehozta a Gazdaságfejlesztő és Ellátó Központ Zrt-t (továbbiakban GEK. Zrt.) a határozattal. Ennek 16. pontja szerint az Ellátó Szervezet által a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Önkormányzat Hivatala, továbbá a Megyei Önkormányzat fenntartói irányítása alatt álló költségvetési szervek (intézmények) részére végzett háttérszolgáltatások (takarítás, karbantartás, portaszolgálat, gépjármű működtetés, mosás, étkeztetés, anyagbeszerzések) mint közfeladatok tekintetében 2011. július 5-étől a Zrt. és az általa létrehozott gazdasági társaságok a jogutódok. A Zrt. és az utódszervezetei részére közfeladat-ellátási és továbbfoglalkoztatási kötelezettséget rögzítettek, melyre tekintettel a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 25/A. § (8) bekezdésében foglaltak szerint 785 álláshelyesen foglalkoztatott személy jogviszonya a törvény erejénél fogva 2011. július 5-étől munkaviszonnyá alakult.
[4] Az I. rendű felperes baleseti táppénzének leteltét követően a Zrt. által létrehozott gazdasági társaság a K. R. Kft. 2012. február 15-én 2015. április 9-ével az I. rendű felperes munkaviszonyát rendes felmondással megszüntette.
[5] Az Ellátó Szervezet 2011. augusztus 1-jétől a Megyei Önkormányzat Gazdasági Központja néven működött tovább, melyet 2012. augusztus 31-ei keltezésű okirattal szüntettek meg jogutóddal történő egyesítés címén. A megszűnő költségvetési szerv általános jogutódja a Megyei Intézményfenntartó Központ, amely a 258/2011. (XII.7.) Korm. rendelet szerint önállóan működő és gazdálkodó központi költségvetési szerv. Ugyanezen rendelet 18. § (2) bekezdése alapján a megyei intézményfenntartó központok 2013. március 31-én az Sz. és Gy. Főigazgatóságba történő beolvadással megszűnnek. Az Sz. és Gy. Főigazgatóság a megszűnt megyei intézményfenntartó központok általános és egyetemleges jogutódja.
[6] A Megyei Múzeumi Igazgatóság 2012. december 31-éig önállóan működő költségvetési szerv volt 350855. számmal. Ezen a törzsszámon 2013. január 1-jétől a H. O. Múzeum működött tovább, az alapítói jog gyakorlója és a fenntartó neve Megyei Jogú Város Önkormányzata, illetékességi, működési köre a Megyei és Miskolc Megyei Jogú Város közigazgatási területe.
[7] A felperesek 2012. augusztus 2-án terjesztettek elő keresetet az Sz. és Gy. Főigazgatóság alperessel szemben. A közigazgatási és munkaügyi bíróság jogerős ítéletével a keresetet az alperes aktív perbeli legitimációjának hiányában elutasította. Az elsőfokú döntés ezen okfejtésétől eltért a törvényszék ítéletében. A törvényszék kiemelte, hogy az I. rendű felperes jogviszonyában az Ellátó Szervezettől való kiszervezést követően jogállásváltás történt. Ebből következően a K. R. Kft. az I. rendű felperes vonatkozásában nem lehet jogutód, továbbá a Megyei Múzeumi Igazgatóságnak a közalkalmazotti jogviszonyban állók tekintetében jogutódja az Sz. és Gy.i Főigazgatóság.
A felperesek kereseti kérelme és az alperes védekezése
[8] A felperesek az alperessel (H. O. Múzeum) szemben 2014. május 15-én terjesztették elő a keresetüket azt követően, hogy a 2012. augusztus 2-ától folyamatban lévő perek alatt felszólító levelet intéztek a Megyei Múzeumi Igazgatósághoz. A 2013. november 11-ei felszólító levél a II. rendű felperes vonatkozásában is tartalmaz nem vagyoni kárigényt.[9] A felperesek a keresetükben arra hivatkoztak, hogy az I. rendű felperes foglalkozási megbetegedését 2010. december 9-én nyilvántartásba vették. Ténylegesen betöltött utolsó olyan munkaköre, ahol kőműves-karbantartó fizikai tevékenységet végzett, a Megyei Múzeumi Igazgatóságnál volt, akit az I. rendű felperes először 2011. február 3-án, majd a II. rendű felperessel együtt 2013. november 11-én szólította fel a kárai megtérítésére. A keresetet tehát 2014. május 15-én, elévülési időn belül nyújtották be.
[10] Azt a Munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (régi Mt.) 174. §-ára alapították. Az I. rendű felperes foglalkozási megbetegedése a Megyei Múzeumi Igazgatóságnál alakult ki, ténylegesen itt fejtette ki azt a fizikai tevékenységet, amelyből a foglalkozási megbetegedése ered. A H. O. Múzeum a Megyei Múzeumi Igazgatóságnak oly módon jogutódja, hogy a törzsszámuk ugyanaz, és 2013. január 1-jétől alapító okirata módosítását követően H. O. Múzeumként önállóan működő és gazdálkodó költségvetési szerv a mai napig is.
[11] A felperesek megítélése szerint az alperes az Mt. 85/A. § (4) bekezdésben foglaltak alapján is felel. A foglalkozási betegség 2010. december 9-ei megállapításakor az I.r. felperes kárigényével kapcsolatos kötelezettségek a Megyei Múzeumi Igazgatóságot terhelték, akit 2011. február 3-án felszólítottak a kár megtérítésére. A kárigény az I. rendű felperes személyéhez kötődően átkerült a jogutódhoz, azaz az Ellátó Szervezethez a 2011. április 1-jei jogutódlási időpontban. A Megyei Múzeumi Igazgatóság mint jogelőd, az Ellátó Szervezet pedig mint jogutód egyetemlegesen felelős a jogutódlást, azaz 2011. április 1-jét megelőzően, vagyis 2010. december 9-én keletkezett kötelezettségekért, ugyanis az igényt legkésőbb egy éven belül érvényesíthették, a felszólító levél pedig 2011. februárban kelt. Ezért jogelőd munkáltatóként a Megyei Múzeumi Igazgatóság, azaz a jelenlegi nevén az alperes felel a felperesek kárigényeiért.
[12] A II. rendű felperes követelése nem évült el tekintettel arra, hogy a 2011. februári gerincműtétje és a 2013-ban jelentkező pszichés problémáira alapította a nem vagyoni kárigényét, mellyel összefüggésben felszólítást 2013. november 11-én intézett a jelen per alpereséhez, másrészt a 2014. május 15-ei perindítás elévülési időn belül történt.
[13] Az alperes a felperesek keresetének elutasítását kérte aktív perbeli legitimációja hiányára hivatkozással. Álláspontja szerint a felperesek kereshetőségi joga az Mt. 85/A. § (4) bekezdés alapján nem áll fenn. A jogelőd munkáltatónak az igény kapcsán a jogutódlás időpontját követő egy éven belüli érvényesítése esetén áll fenn a jogutód munkáltatóval az egyetemleges felelőssége. A Megyei Múzeumi Igazgatóság és az Ellátó Szervezet között a jogutódlás időpontja 2011. április 1-je, az egy évet innen kell számítani. Ezért 2011. február 3-án a Megyei Múzeumi Igazgatósághoz címzett felszólítás az Mt. 85/A. § (4) bekezdésre tekintettel nem tesz lehetővé igényérvényesítést az alperessel szemben.
[14] Az alperes a felperesek kereseti igényének elévülésére is hivatkozott, mert amennyiben 2010. január 15-e a kár bekövetkezésének időpontja, az I. rendű felperes esetében az igénye 2013. január 15-én elévült, ily módon a II. rendű felperesé is.
[15] Az alperes hivatkozott továbbá az okozati összefüggés hiányára is.
[16] Az alperes szerint a Megyei Múzeumi Igazgatóságot több irányban szervezték át, annak nemcsak egy jogutódja van. A kiszervezett háttérszolgáltatások és az ehhez kapcsolódó személyzet tekintetében jogutódja az Ellátó Szervezet volt, amelynek megszűnése folytán annak jogutódja az alapítója az Államháztartási törvény szerint. A kiszervezett pénzügyi gazdálkodási feladatokkal összefüggésben a kapcsolódó személyzet tekintetében a Sz. és Gy. Főigazgatóság Megyei Kirendeltségének a jogutódlása a per tárgya szempontjából nem releváns. A megmaradt feladatok és az ehhez kapcsolódó személyzet tekintetében a jelenlegi jogutód 2013. január 1. óta a H. O. Múzeum, azonban a per tárgya szempontjából ennek a jogutódlásnak azért nincs jelentősége, mert nem érintette az I. rendű felperes jogviszonyát, illetve a felperesek követelését.
Az első- és másodfokú ítélet
[17] A közigazgatási és munkaügyi bíróság közbenső ítéletében megállapította, hogy az alperes felelőssége 100%, az I. és a II. rendű felperes által megjelölt káresemények - az I. rendű felperes foglalkozási megbetegedése és a II. rendű felperes egészségkárosodása - vonatkozásában.[18] Az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy a kár bekövetkezésének idején hatályos, a Munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) szabályait kell alkalmazni.
[19] Az alperes személyével összefüggésben kifejtette, hogy a Megyei Múzeumi Igazgatóság 2012. december 31-éig önállóan működő költségvetési szerv volt 350855. törzsszámmal. Az alapító okirata módosítására került sor, mely 2012. december 30-án lépett hatályba. Az intézmény neve 2013. január 1-jétől H. O. Múzeum lett. Megállapította, hogy a Megyei Múzeumi Igazgatóságnál mindössze névváltozás történt, és az addig önállóan működő költségvetési szerv a módosítást követően az alapító okirata szerint 2013. január 1-jétől H. O. Múzeumként már önállóan működő és gazdálkodó költségvetési szervként a mai napig fennáll. Ezért jogfolytonosság alapján mindössze eljárási jog szempontjából következett be jogutódlás a névváltozás miatt, ezért nem az Mt. 85/A. § alapján bekövetkezett munkáltatói jogutódlást vizsgálta. Erre az alapító okirat módosításán és névváltozáson túl az is vezetett, hogy a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) 87. § 1/D. pontja meghatározza a foglalkozási megbetegedés fogalmát, amelynek alapján az a munkáltató felelős a foglalkozási megbetegedésből eredő károsodásért, ahol a munkavállaló utoljára dolgozott (figyelemmel a BH 2003.515. számú eseti döntésre is).
[20] Ezért annak tulajdonított döntő jelentőséget, hogy az I. rendű felperes festő-karbantartó munkakörben utoljára munkát a Megyei Múzeumi Igazgatóságnál végzett 2009. novemberéig. A felperes sem a 2011. április 1-jén közalkalmazotti jogviszonyában bekövetkező jogutódlással érintett Ellátó Szervezetnél, sem jogállásváltozást követően munkaviszonyban a K. R. Kft.-nél ténylegesen fizikai munkát nem végzett.
[21] A foglalkozási megbetegedés definíciójából következően a munkavégzés a munkafolyamat során előforduló kóroki tényezők és a munkavállalónak az optimálisnál nagyobb igénybevétele következménye, amely tényleges munkavégzést feltételez, és az I. rendű felperes vonatkozásában utoljára a Megyei Múzeumi Igazgatóságnál állt fenn. Ezért e költségvetési szervnek az aktív perbeli legitimációja megállapítható, és mivel nem az Mt. 85/A. § szerinti igényérvényesítés kapcsán állapította meg az alperessel szemben az igényérvényesítés lehetőségét, a 85/A. § (4) bekezdésében írt határidőnek nincs jelentősége.
[22] Az Mt. 11. §-ára hivatkozva kifejtette, hogy a Megyei Múzeumi Igazgatósághoz 2011. február 30-án az I. rendű felperes által intézett felszólító levél, majd a 2013. november 11-ei, az I. és a II. rendű felperes által elküldött felszólító levél alkalmas volt az elévülés megszakítására. A II. rendű felperes 2011. február 15-ei első műtétje és a 2013. évben jelentkező pszichés problémái tekintetében az igényérvényesítés elévültnek nem tekinthető, ezért mindkét felperes keresetét érdemben vizsgálta. Megállapította, hogy az I. rendű felperes az Mt. 174. § (4) bekezdés alapján az okozati összefüggés vonatkozásában terhelő bizonyítási kötelezettségének eleget tett. A II. rendű felperes kárigényénél az Mt. 181. § (1) bekezdését vette figyelembe.
[23] Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú közbenső ítéletet megváltoztatta, a felperesek keresetét elutasította. Megállapította, hogy mindkét fokú eljárási illetéket az állam viseli. Az alperes javára az I. rendű felperest 480.000 forint, a II. rendű felperest 120.000 forint mindkét fokú perköltség megfizetésére kötelezte.
[24] A törvényszék rögzítette, hogy a Megyei Múzeumi Igazgatóság az ítélete meghozatalakor (2016. június 9.) már nem létező intézmény. A felperesek keresete tükrében azt vizsgálta, hogy az I. rendű felperes foglalkozási megbetegedéséből eredő, illetve a II. rendű felperes ahhoz szorosan kapcsolódó káraiért a H. O. Múzeum felelős-e, mivel a felperesek álláspontja szerint jogutódja a Megyei Múzeumi Igazgatóságnak.
[25] A törvényszék szerint a per adataiból nem állapítható meg egyértelműen, hogy a Megyei Múzeumi Igazgatóság és a H. O. Múzeum esetében csak névváltozás történt, hiszen 2013. január 1-jét követően több múzeummá alakult, ezért 2012. december 31-ét követően a felpereseket ért károsodásért nem csupán a H. O. Múzeumnak kellene felelnie. Ennek vizsgálatát azonban nem tartotta szükségesnek.
[26] Hivatkozása szerint az elsőfokú bíróság a BH 2003.515. számú eseti döntést tévesen értelmezte. A törvényszék szerint ugyanis a foglalkozási megbetegedésből eredő károsodásért az a munkáltató felelős, ahol a munkavállaló a foglalkozási megbetegedésnek kitett munkakörben utoljára dolgozott. Ebből azonban az is következik, hogy abban az esetben, ha ennél a munkáltatónál az adott munkavállaló munkakörét is érintő munkáltatói jogutódlás következett be, a jogutódnak kell helytállnia a jogviszonyból eredő kötelezettségekért. Ebből következően ha volt jogutódlási helyzet, akkor nem mellőzhető a jogutódlásra vonatkozó jogszabályi rendelkezés az első jogutódlás időpontjában hatályos Kjt. 24. § (2) bekezdés b) pontja folytán. Ennek következtében az Mt. 85/A. §-ban foglaltakat, annak (4) bekezdésében írtakat az elsőfokú bíróságnak a döntése meghozatalakor nem lehetett volna mellőznie. Abban az esetben ugyanis, ha a munkáltató személyében akár részleges jogutódlás következik be az adott munkavállaló munkakörét érintő tevékenység kiszervezése folytán, akkor a jogutód felelős a jogelődnél keletkezett igényekkel összefüggésben azzal, hogy határidőn belüli igényérvényesítés esetén felmerülhet a még létezett jogelőd egyetemleges felelőssége. A jogutódlás időpontjában ugyanis a jogok és kötelezettségek a jogelőd munkáltatóról a jogutódra szállnak át. Vizsgálni kellett tehát, hogy a felperes munkakörét érintő tevékenységi körben bekövetkezett-e jogutódlás a Megyei Múzeumi Igazgatóságnál.
[27] A perben nem volt vitatott, hogy 2011. április 1-jei hatállyal az Ellátó Szervezet lett a Megyei Múzeumi Igazgatóság munkáltatói jogutóda abban a munkakörben, tevékenységi körben, amelyet az I. rendű felperes betöltött, és az I. rendű felperes közalkalmazotti jogviszonya 2011. április 1-jéig fennállt. Miután az a munkáltató felel a foglalkozási megbetegedésből eredő kárért, ahol a munkavégzés történt, de a munkakör tekintetében a jogutódlás bekövetkezett, a felelősség 2011. április 1-jével átszállt az Ellátó Szervezetre.
[28] Felmerülhetett a Megyei Múzeumi Igazgatóság, mint jogelőd helytállási kötelezettsége is az Mt. 85/A. §-ban foglaltak szerint, vagyis a jogutódlási helyzet bekövetkezésétől számított egy éven belül történt igényérvényesítés esetén. Ez a jogutódlási helyzet 2011. április 1-jén következett be, tehát 2012. április 1-jéig érvényesíthetett volna igényt a felperes a jogelőd Megyei Múzeumi Igazgatósággal szemben egyetemleges helytállási kötelezettség folytán. Bár elnevezésében is ténylegesen megmaradt a Megyei Múzeumi Igazgatóság, azonban 2011. április 1-jét követően az I. rendű felperes munkakörét magába foglaló tevékenységi kört már nem folytatta, tehát az I. rendű felperest érintően a jogutódlás bekövetkezett. Éppen azért nincs annak jelentősége, hogy a visszamaradt szervezet a Megyei Múzeumi Igazgatóság után milyen jogutódlási folyamaton ment át. Abban az esetben ugyanis, ha helytálló lenne az ítéleti megállapítás, miszerint 2013. január 1-jétől kizárólag a H. O. Múzeum a Megyei Múzeumi Igazgatóság jogutódja, alperesként felelőssége akkor sem áll fenn, mert a jogelőddel, mint egyetemleges felelőssel szemben fennálló igényérvényesítési határidő [Mt. 85/A. § (4) bekezdés szerinti egy év] a kereseti kérelem 2014. májusában történő előterjesztésekor már eltelt.
[29] Nem értékelhető ilyen igényérvényesítésnek az I. rendű felperes által 2011. február 3-án a Megyei Múzeumi Igazgatósághoz intézett levél. Miután a jogutódlás bekövetkezett, a jogelőddel szemben a felperesek részéről igényérvényesítésre nem került sor. Az Mt. 85/A. § (4) bekezdés szerint ugyanis a jogutódlás időpontját követő egy éven belül kellett volna az igényt érvényesíteni a jogelőd munkáltatóval szemben. A jogutódlást megelőzően, 2011. február 3-án kelt munkáltatóhoz intézett felszólítás nem értékelhető olyan igényérvényesítésként, amely az egyetemleges felelősséget megalapozza.
[30] A törvényszék álláspontja szerint nem a jelen alperessel szemben érvényesíthető a felperesi kereset, így helytállási kötelezettséggel nem tartozik a felperesek felé, ezért az ok- okozati összefüggés fennálltát és az azzal összefüggő érvelést a törvényszék nem vizsgálta.
[31] A pertárgy értéke mindkét fokú eljárásban 5.630.048 forint, amelynek alapján számította a törvényszék a felperesek által viselendő alperesi perköltség összegét a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. § (2) bekezdés a) pontja és az (5) bekezdése alapján megállapítva azt 600.000 forint összegben figyelemmel a jogi képviselő által kifejtett munka mértékére, a székhelyen kívül végzett tevékenységre, és a megjelenéssel felmerült költségekre is.
A felperesek felülvizsgálati kérelme és az alperes ellenkérelme
[32] A felperesek a felülvizsgálati kérelmükben a jogerős határozat hatályon kívül helyezését, az elsőfokú határozat helybenhagyását kérték, mert álláspontjuk szerint a törvényszék az Mt. 85/A. § (4) bekezdésében, 174. §-ában, a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §-ában foglaltakat megsértette.[33] A törvényszék megalapozatlanul állapította meg, hogy a Megyei Múzeumi Igazgatóság jelenleg már nem létező intézmény, ugyanis H. O. Múzeum néven ugyanazon törzsszámon megtalálható a költségvetési szervek között.
[34] Az elsőfokú bíróság alkalmazta helyesen az Mvt. 87. § 1/D. pontjában foglaltakat, és állapította meg, hogy kizárólag azon szerv lehet felelős a bekövetkezett károsodásért, mely szervnél a megbetegedést kiváltó munkavégzési folyamat történt. Az I. rendű felperes munkát utoljára pedig a jelen per alperesénél végzett. Ezáltal amikor a háttérszolgáltatásokat kiszervezték, ő már csak úgynevezett jogi állományban volt.
[35] Amennyiben valóban figyelembe kell venni a jogutódlást, az eljáró bíróságok tévedtek atekintetben, hogy nincs egyetemleges felelősség, azaz a jogelőd nem perelhető. A felperesek álláspontja szerint a 85/A. § (4) bekezdésben rögzített határidő csak egy legvégső határidő, azt nem lehet úgy értelmezni, hogy csak a jogutódlást követő igényérvényesítés esetén irányadó az egyetemleges felelősség. A perbeli esetben ez azt jelenti, hogy ha egyáltalán nem szólították volna fel a jogelőd szervezetet, és csak 2012. április 1-jét követően terjesztették volna elő a kárigényt, akkor csak a jogutód szervezet felelőssége lenne megállapítható. Az igényérvényesítés azonban 2012. április 1-jét megelőzően megtörtént, így az egyetemleges felelősség fennáll. A törvény szövegében a "jogutódlás időpontját követő szófordulat" csak azért szerepel, hogy a végső időpontot meg lehessen határozni.
[36] A törvényszék tévesen állapította meg a perköltséget is, mert az az általa meghatározott pertárgyérték és alkalmazott jogszabályhelyek alapján helyesen csak 422.253 forint lehet. A munkadíj megemelését biztosító 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. § (6) bekezdésére a törvényszék nem hivatkozott, de az elsőfokú bíróság közbenső ítéletet hozott, az igény pedig nagyobb részt nem vagyoni kárigény, ezért a 3. § (6) bekezdés szerinti mérséklésnek lett volna helye.
[37] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult.
[38] Álláspontja szerint a perköltségre vonatkozó érvelésen kívül a felperesek kérelme a Pp. 272. § (1) bekezdésben foglaltak ellenére nem tartalmazza, hogy a határozat megváltoztatását milyen okból kívánják. A perköltség vonatkozásában kifejtett okfejtésnél pedig nem az annak alapjául szóló jogszabályhelyre [Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 221. § (1) bekezdésére] hivatkoztak.
[39] Az alperes álláspontja szerint a H. O. Múzeum nem azonos a Megyei Múzeumi Igazgatósággal, nemcsak névváltozás történt. A H. O. Múzeum nem jogutódja a Megyei Múzeumi Igazgatóságnak a 2011. április 1-jén kiszervezett háttérszolgáltatások vonatkozásában. A felperes munkakörét érintően a háttérszolgáltatások kiszervezésére tekintettel a munkajogi jogutódja az Ellátó Szervezetnek a Kjt. 25/A. § (8) bekezdése alapján nincs, a megszüntetett szerv jogutódja az alapító szerv, amely nem a H. O. Múzeum (BH 2000.271.).
[40] A felperesek a jogelőd munkáltatóval szemben, amelyik helyesen a Megyei Múzeumi Igazgatóság, kívánnak igényt érvényesíteni, de ez már nem létező költségvetési szerv.
[41] Az Mt. 85/A. § (4) bekezdés szerinti igényérvényesítéshez fenn kell állnia a jogutódlásnak. A jogutódlás megelőző igényérvényesítéskor nem lehet szó jogelőd munkáltatóról. Jogelőd-jogutód viszony kizárólag a jogutódlás időpontjában jöhet létre, éppen ezért "az igénynek a jogutódlás időpontját követő egy éven belüli érvényesítése" jogszabályi kitétel kizárólag a 2011. április 1. és 212. április 1. közötti időtartamra értelmezhető, az egyetemleges felelősség is csak a jogutódlás időpontját követően állhat fenn.
[42] Az első felszólítás időpontjában, 2011. február 3-án a Megyei Múzeumi Igazgatóság "a munkáltató" volt, az igényérvényesítésre az Mt. fő szabályai vonatkoztak, nem az Mt. 85/A. § (4) bekezdés szerinti speciális, kizárólag jogutódlást követően értelmezhető rendelkezés, amely utóbbi alapján a felperesek nem érvényesítettek igényt a jogutódlást követő egy éven belül.
[43] A törvényszék a perköltségre vonatkozó rendelkezéseket helyesen értelmezte és alkalmazta, mert a felperesek két alkalommal nyújtottak be fellebbezést az elsőfokú bíróság döntésével szemben (8.M.280/2014/5. számú végzés, illetve a 8.M.280/2014/62. számú közbenső ítélet tekintetében), ezért a másodfokú eljárás költségeit duplán kell számítani, amely összesen 563.004 forint a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. § (2) bekezdés a) pontja és az (5) bekezdése alapján. A fennmaradó 36.996 forint még a jogi képviselő utazási költségeit sem fedezi a tárgyalások számát nézve.
A Kúria döntése és jogi indokai
[44] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott.[45] Az alperesnek a felülvizsgálati kérelem elutasítására előterjesztett felülvizsgálati ellenkérelme alaptalan. A Pp. 275. § (2) bekezdés alapján a Kúria a Pp. 272. § (2) bekezdés követelményeinek megfelelően előterjesztett felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül a jogerős ítéletet. A felülvizsgálati kérelem kötelező tartalmi kellékei a megsértett jogszabályhely megjelölése és annak körülírása, hogy a jogszabálysértésre tekintettel a felülvizsgált határozat mennyiben és miért jogsértő [1/2010. (II.24.) PK vélemény]. A Kúria ezért csak ezen fenti követelményeknek megfelelő felülvizsgálati előadás alapján vizsgálta a jogerős határozatot.
[46] A felperes felülvizsgálati kérelme a döntés érdemét tekintve anyagi jogszabálysértésként jelölte meg a régi Mt. 85/A. § (4) bekezdését, valamint az Mvt. 87. § 1/D. pontjában foglaltakat, kérve a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú közbenső ítélet helybenhagyását. Ebben körben azonban a felülvizsgálati kérelem megalapozatlan.
[47] A perben nem volt vitatott, hogy a felperes utoljára foglalkozási ártalomnak kitett tevékenységet a Megyei Múzeumi Igazgatóságnál végzett. Az itt fennálló közalkalmazotti jogviszonyában azonban 2010. április 1-jével jogutódlás következett be a Kjt. ebben az időpontban hatályos 38.§-a alapján irányadó Mt. 85/A. § (1) bekezdés b) pontja alapján. Az Mt. 85/A. § (2) bekezdés a) pontja szerint a jogutódlás esetén az annak időpontjában fennálló munkaviszonyból származó jogok és kötelezettségek a jogutódlás időpontjában a jogelődről a jogutód munkáltatóra szállnak át. E rendelkezésre tekintettel az I. rendű felpereseknek az Mvt. 87. § 1/D. pontja alapján 2011. április 1-jét (a jogutódlást) megelőzően végzett munkája során fellépő foglalkozási ártalomért fennálló kártérítési felelősséggel összefüggő kötelezettségek is átszálltak a jogutód munkáltatóra, vagyis az Ellátó Szervezetre.
[48] E megállapításnak nem mond ellent a felperes által perben hivatkozott BH 2003.515. számú eseti döntésben kifejtett legfelsőbb bírósági érvelés, mert a jelen per tényállása a jogesetbelitől eltérő, az I. rendű felperes foglalkozási megbetegedésnek kitett munkakörben ugyanis csak a jogelődnél dolgozott, a közalkalmazotti jogviszonyában pedig jogutódlás következett be.
[49] Az Mt. 85/A. § (2) bekezdés a) pontja alapján jogutódlás esetén főszabályként a jogutód munkáltatónak kell helyt állnia a jogutódlás időpontjában fennálló kötelezettségekért. Kivételes szabályként rendelkezett az Mt. 85/A. § (4) bekezdése a jogelőd munkáltató jogutódlás időpontját követő helytállási kötelezettségéről, amikor az egyetemleges felelősség feltételeit szabályozta. A jogelőd és a jogutód munkáltatónak a jogutódlás időpontját megelőzően keletkezett kötelezettségekért fennálló munkavállalóval szembeni egyetemleges felelősségének feltétele, hogy az igényt a jogutódlás időpontját követő egy éven belül érvényesítsék. A megelőzően keletkezett kötelezettség a jogutódlással átszáll a jogutódra, és elévülési időn belüli igényérvényesítés esetén a jogutódnak kell felelnie, az igényérvényesítésre a jogutódlást követően előírt egy éves határidő a jogelőddel szembeni igényérvényesítésre vonatkozhat. Ugyanerre a következtetésre lehet jutni a jogszabályhely nyelvtani értelmezéséből is, mivel a "követő" szó alkalmazásával a jogalkotó egy megadott időpont utáni időállapotra utal, amely adott esetben a jogutódlást jelenti. A "belüli" szó alkalmazásával pedig azt juttatta kifejezésre, hogy egy bizonyos időtartam - azaz a jogutódlást követő egy év - alatt kell az igényt a jogelőd és a jogutód egyetemleges felelőssége érdekében érvényesíteni. Erre tekintettel alaptalan a felpereseknek "a végső határidőre" vonatkozó érvelése.
[50] A perbeli adatok szerint a jogutódlást követő egy éven belül, azaz 2012. április 1-éig bezárólag nem történt igényérvényesítés a 2012. december 31-éig létező Megyei Múzeumi Igazgatósággal szemben a felperesek részéről, ezért mint szükségtelent jogszerűen mellőzte a törvényszék a Megyei Múzeumi Igazgatóság esetében bekövetkezett intézményi jogutódlási folyamat vizsgálatát, és állapította meg, hogy nem az alperesként megjelölt H. O. Múzeum felel a felpereseknél bekövetkezett károkért.
[51] Az I. rendű felperes közalkalmazotti jogviszonyában 2011. július 5-ével jogállásváltozás történt abban a feladatkörben, amelyben az I. rendű felperest foglalkoztatták (festő, karbantartási munkák). E feladatok az Ellátó Szervezetet alapító Megyei Önkormányzat Közgyűlésének 61/2011. (V.25.) KGY. határozata alapján a többi háttérszolgáltatással együtt a Zrt. és az általa létrehozott gazdasági társaságokhoz kerültek közfeladat-ellátási és továbbfoglalkoztatási kötelezettséggel. Ezzel egyidejűleg a fenntartó az Ellátó Szervezet alapító okiratát módosította ugyanezen közgyűlési határozattal. A módosító okirat szerint e költségvetési szerv közfeladat ellátásával kapcsolatos jogai és kötelezettségei (elismert vagy nem vitatott) pénz vagy pénzben kifejezett tartozás, a jogutód államháztartáson kívüli szervre száll át.
Az ide nem sorolható vagyoni jogok és előirányzatok esetében tehát a 2011. május 25-én hatályos államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 96. § (3) bekezdése az irányadó, miszerint az átalakításról, megszüntetésről szóló okirat eltérő rendelkezése hiányában a vagyoni jogok és kötelezettségek tekintetében a megszüntetett költségvetési szerv jogutódja az alapító szerv.
[52] Megalapozott a felperesek felülvizsgálati kérelme az első- és másodfokú perköltség vonatkozásában. A törvényszék által is rögzített 5.630.048 forint pertárgyérték alapján a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. § (2) bekezdés a) pontja szerint első fokon 5 %, az (5) bekezdés alapján másodfokon 2,5 % a perköltség jogszabályi mértéke, azaz összesen 422.253 forint, melyhez a Pp. 275. § (5) bekezdés alapján hozzá kell számítani a Miskolci Törvényszék Mpkf.21.552/2014/2. számú végzésében másodfokú perköltségként megállapított 5.000 forintot, így első- és másodfokon kerekítve az alperest megillető perköltség összege 427.300 forint, figyelemmel az IM rendelet 4.§ (2) bekezdésére is, melyből követelésük arányában az I. rendű felperes 341.800 forintot, a II. rendű felperes 85.500 forintot köteles viselni a Pp. 78. § (1) bekezdés alapján.
[53] A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletnek az első- és a másodfokú perköltség viseléséről hozott rendelkezését a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján hatályon kívül helyezte, és döntött ezen költségekről, míg a kártérítési igényt elutasító, valamint az illetékviselésről hozott rendelkezését hatályában fenntartotta a Pp. 275.§ (3) bekezdés alapján.
A döntés elvi tartalma
A Munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 85/A. § (2) bekezdés a) pontja alapján történő jogutódlás esetén főszabályként a jogutód munkáltatónak kell helyt állnia a jogutódlás időpontjában fennálló kötelezettségekért. Kivételes szabályként rendelkezik az Mt. 85/A. § (4) bekezdése a jogelőd munkáltató jogutódlás időpontját követő helytállási kötelezettségéről, amikor az egyetemleges felelősség feltételeit szabályozza. A jogelőd és a jogutód munkáltatónak a jogutódlás időpontját megelőzően keletkezett kötelezettségekért fennálló munkavállalóval szembeni egyetemleges felelősségének feltétele, hogy az igényt a jogutódlás időpontját követő egy éven belül érvényesítsék. A megelőzően keletkezett kötelezettség a jogutódlással átszáll a jogutódra, és elévülési időn belüli igényérvényesítés esetén a jogutódnak kell felelnie, ezért az igényérvényesítésre a jogutódlást követően előírt egy éves határidő a jogelőddel szembeni igényérvényesítésre vonatkozik.Záró rész
[54] A felülvizsgálati eljárásban túlnyomórészt pervesztes felperesek viselik a túlnyomórészt pernyertes alperes felülvizsgálati eljárási költségét a Pp. 81. § (1) bekezdés alapján.[55] Az I. rendű felperes munkavállalói költségkedvezménye, a II. rendű felperes személyes költségmentessége folytán a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.
[56] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
Budapest, 2017. december 6.
Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, előadó bíró, dr. Tallián Blanka s.k. bíró, dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró
(Kúria, Mfv.I.10.818/2016.)