adozona.hu
BH 2018.3.90
BH 2018.3.90
A kinevezésnek a kormánytisztviselő beleegyezése nélküli módosításához mint az államigazgatási szerv egyoldalú nyilatkozatához a törvény indokolási kötelezettséget nem ír elő, így annak jogszerűségét nem az dönti el, hogy az intézkedés valós és okszerű volt-e, hanem az, hogy a Kttv. 48. §-ában előírt garanciális szabályokat a munkáltató betartotta-e [2011. évi CXCIX. tv. (Kttv.) 38. §, 43. §, 48. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 2013. január 1-jétől állt kormányzati szolgálati jogviszonyban az alperesnél, 2013. január 2-án kelt kinevezése szerint a Megyei Kormányhivatal Sz. Járási Hivatal hivatalvezető-helyettese volt 618 400 forint illetménnyel.
[2] A 2015. június 12-én kelt kinevezésmódosítás alapján 2015. június 12-étől a hivatalvezető-helyettesi munkaköre mellett ellátta az Sz. Járási Hivatal Kormányablak és Okmányirodai Osztály 1. és Kormányablak és Okmányiroda Osztály 2. osztályvezetői feladatai...
BH 2018.3.90 A kinevezésnek a kormánytisztviselő beleegyezése nélküli módosításához mint az államigazgatási szerv egyoldalú nyilatkozatához a törvény indokolási kötelezettséget nem ír elő, így annak jogszerűségét nem az dönti el, hogy az intézkedés valós és okszerű volt-e, hanem az, hogy a Kttv. 48. §-ában előírt garanciális szabályokat a munkáltató betartotta-e [2011. évi CXCIX. tv. (Kttv.) 38. §, 43. §, 48. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2013. január 1-jétől állt kormányzati szolgálati jogviszonyban az alperesnél, 2013. január 2-án kelt kinevezése szerint a Megyei Kormányhivatal Sz. Járási Hivatal hivatalvezető-helyettese volt 618 400 forint illetménnyel.[2] A 2015. június 12-én kelt kinevezésmódosítás alapján 2015. június 12-étől a hivatalvezető-helyettesi munkaköre mellett ellátta az Sz. Járási Hivatal Kormányablak és Okmányirodai Osztály 1. és Kormányablak és Okmányiroda Osztály 2. osztályvezetői feladatait is. A felek 2015. augusztus 5-én a kinevezést úgy módosították, hogy a felperes 2015. augusztus 6-ától a hivatalvezető-helyettesi munkaköre mellett kizárólag a Sz. Járási Hivatal Kormányablak és Okmányirodai Osztály 1. osztályvezetői feladatait végezte.
[3] Az alperes 2015. október 22-én kelt okiratával a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (továbbiakban Kttv.) 48. § (2) bekezdés d) pontja alapján a felperes kinevezését egyoldalúan módosította oly módon, hogy 2015. november 1-jei hatállyal a Megyei Kormányhivatal Családtámogatási és Társadalombiztosítási Főosztály Rehabilitációs Ellátási és Szakértői Osztályára rehabilitációs szakügyintéző munkakörbe helyezte. Rögzítette, hogy a felperest iskolai végzettsége az új munkakör ellátására alkalmassá teszi, egyidejűleg az I. besorolási osztály vezető-tanácsos 9. fizetési fokozatába sorolták korábbi illetményét 242 300 forintra csökkentve.
[4] A felperes az egyoldalú kinevezésmódosítással szemben panaszt terjesztett elő a Kormánytisztviselői Döntőbizottságnál. Előadta, hogy a kinevezésmódosítás saját és a családja megélhetését lehetetlenné teszi. Hivatalvezető-helyettesként a feladatait maradéktalanul, szakszerűen látta el, a munkavégzésével kapcsolatban probléma nem merült fel. A felperes panaszát a Döntőbizottság 2016. február 25-én kelt határozatával elutasította. Indokolása szerint a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozik annak eldöntése, hogy az állományában lévő kormánytisztviselőket milyen munkakörben foglalkoztatja figyelemmel a Kttv. 48. § (4) bekezdésében foglaltakra. Ezenfelül azt is szabadon döntheti el, hogy a tevékenységének ellátása során mely munkatársakkal és meddig kíván vezetői minőségükben együttműködni. Jelen ügyben a munkáltató a felperes vezetői kinevezését meg akarta szüntetni, amely szükségszerűen együtt járt a munkakörének megváltoztatásával. A jogszabály sem indokolási kötelezettséget, sem annak vizsgálatát nem írja elő, hogy a változtatásra milyen okból került sor. A felperes a közszolgálati tisztviselők képesítési előírásáról szóló 29/2012. (III. 7.) Korm. rendelet 1. számú melléklet 7. pontjában foglaltaknak megfelelően iskolai végzettsége alapján a támogatási és rehabilitációs feladatkörre, illetve rehabilitációs szakügyintéző munkakör ellátására képesített, ezért megállapítható, hogy a felkínált új munkakör megfelelt az iskolai végzettségének, szakképzettségének vagy szakképesítésének, szakmai tapasztalatának.
A felperes kereseti kérelme és az alperes védekezése
[5] A felperes a keresetében a Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatának megváltoztatását és annak megállapítását kérte, hogy a munkáltató egyoldalú kinevezésmódosítása jogellenes.[6] Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az első- és másodfokú ítélet
[7] A Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletével a Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatát megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes a felperes kinevezését jogellenesen módosította.[8] Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt a Kttv. 38. § (1) bekezdésére, 43. § (1) bekezdés c) pontjára, 48. § (1), (2) és (4) bekezdésében foglaltakra.
[9] A perben a bíróságnak abban kellett állást foglalnia, hogy a felperes 2013. január 2-án kelt kinevezését egyoldalúan módosíthatta-e az alperes a munkakör és az illetmény tekintetében. A Kttv. 48. §-ában rögzített főszabályból indult ki, amely szerint a kinevezés tartalma csak a felek közötti közös megegyezéssel módosítható. A munkakör a kinevezés kötelező tartalmi eleme, ezért nyilvánvaló, hogy a főszabály az államigazgatási szerv és a kormánytisztviselő közös megegyezését írja elő annak módosítására, hiszen a kormánytisztviselő a kinevezésben írt munkakörre vonatkozóan fogadta el azt, ebben a munkakörben vállalta a feladatok elvégzését.
[10] A Kttv. 48. § (2) bekezdése sorolja fel azon kivételeket, amikor a kinevezés módosításához a kormánytisztviselő beleegyezése nem szükséges. A (2) bekezdés d) pontjában írt "munkakör megváltoztatása" volt az indoka annak, hogy az alperes a munkakör megváltozásához nem kérte a felperes beleegyezését.
[11] A munkakör megváltoztatása szóösszetételből az következik, hogy a munkáltató szervezeti döntésén vagy a munkakör jogszabályváltozáson alapuló megváltoztatása következtében állhat elő olyan helyzet, hogy az adott munkakör megszűnik, vagy elnevezése, tartalmi összetevői változnak.
[12] A Kttv. 48. § (2) bekezdésében írt esetek jogalkotói szabályozásánál nem lehetett az a cél, hogy a munkáltató korlátlanul, bármikor megváltoztathassa a kormánytisztviselő munkakörét az ő beleegyezése nélkül, hiszen ilyen jogalkotói törekvés esetén ezt a jogszabály egyértelműen kimondaná. Jelen perben az alperes nem vitatta, hogy a felperes által korábban betöltött hivatalvezető-helyettesi munkakör változatlanul fennáll, azt semmilyen munkáltatói döntés nem érintette, csak a munkakört betöltő személye változott meg.
[13] Az alperes a kinevezés módosításban nem adta indokát annak, hogy az illetményt a felperes beleegyezése nélkül miért változtatta meg. A Kttv. 48. § (2) bekezdés a) pontja alapján a felperes beleegyezése csak abban az esetben nem szükséges a kinevezés illetményváltozásra vonatkozó részében, ha fizetési fokozatban történő előrelépése történt volna meg, erre azonban az alperes nem hivatkozott, ilyen nem történt.
[14] Amennyiben a munkakör megváltoztatása jogszerű lett volna, a kinevezés módosításnak az illetményváltozásra vonatkozó része jogellenes, hiszen annak megállapítása és rögzítése szintén a kinevezés kötelező eleme. Az említett kivételen túl azt az államigazgatási szerv és a kormánytisztviselő közös megegyezése módosíthatja.
[15] Az alperes jogértelmezése nem helytálló, mert amennyiben a munkáltató jogosult lenne a munkakört és az illetményt bármikor indokolás nélkül a kormánytisztviselő beleegyezése nélkül módosítani, kiüresedne azon főszabály, amelyet a Kttv. 48. § (1) bekezdés rögzít. Nem maradna a kinevezésnek olyan kötelező eleme, amelyre vonatkozóan főszabályként a törvény a közös megegyezést írja elő. Nem lehetett jogalkotói cél, hogy a közös megegyezést csak a kinevezés nem kötelező, egyéb adminisztratív, illetve technikai elemeire vonatkozóan írja elő.
[16] Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a keresetet elutasította.
[17] A másodfokú bíróság ítélete szerint a Kttv. a kinevezés kivételt képező egyoldalú módosítására két konjunktív feltétel megvalósulása esetén ad lehetőséget, azaz akkor, ha azt a munkakör megváltoztatása indokolja, és ha ezen új munkakör megfelel a kormánytisztviselő iskolai végzettségének, szakképzettségének, szakképesítésének, szakmai tapasztalatának (Kúria Mfv.II.10.564/2014/5.).
[18] A kinevezésnek a kormánytisztviselő beleegyezése nélküli módosításához mint az államigazgatási szerv egyoldalú jognyilatkozatához a törvény indokolási kötelezettséget nem ír elő, ezért annak jogszerűségét nem az dönti el, hogy az intézkedésnek volt-e valós és okszerű indoka, hanem az, hogy a Kttv. 48. §-ában előírt garanciális szabályokat - amelyek korlátozzák a munkáltató korlátlan módosítási jogát - az államigazgatási szerv betartotta-e (Kúria Mfv.II.10.393/2014/5.).
[19] Ezen garanciális szabályok a vezetőkre csak részben vonatkoznak, figyelemmel a Kttv. 48. § (6) bekezdésében írtakra. Ezért a vezető munkakörű felperes esetében nem irányadó az aránytalan sérelem okozásának a tilalma, csupán az a rendelkezés, hogy az egyoldalú kinevezésmódosítás szerinti új munkakörnek meg kell felelnie az iskolai végzettségének, szakképzettségének vagy szakképesítésének, szakmai tapasztalatának.
[20] A felperes jogász végzettséggel és környezetvédelmi szakjogász szakirányú szakképzettséggel rendelkezik, közigazgatási szakvizsgát és jogi szakvizsgát tett, melyek figyelembevételével a kinevezésmódosítás szerinti új munkakör megfelel a 29/2012. (III. 7.) Korm. rendelet 1. számú melléklet 7. pontjában foglaltaknak, ezért a felsőoktatásban szerzett jogi szakképzettsége alapján a I. besorolási osztályba volt sorolandó. A kinevezésmódosítás szerinti új munkakör tehát megfelelő volt a részére.
[21] A Kttv. 48. § (2) bekezdés d) pontján alapuló egyoldalú kinevezésmódosítás kihathat az illetmény összegére is, ha az megfelel a kormánytisztviselő képesítésének és szakmai tapasztalatának, valamint nem jelent számára aránytalan sérelmet. Ennek vizsgálatánál 2015. április 15-étől már a kormánytisztviselő beosztására, besorolására nem lehet tekintettel lenni, és az aránytalan sérelem tilalma a vezetőre nem alkalmazható.
[22] A felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a kinevezése egyoldalú módosítása a jóhiszeműség és a tisztesség elvébe ütközik. A felperes joggal való visszaélésre nem hivatkozott abban a körben, hogy az alperes szándéka valójában személycserére irányult [Kttv. 10. § (1) bekezdés].
A felperes felülvizsgálati kérelme és az alperes ellenkérelme
[23] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítéletnek megfelelő határozat meghozatalát kérte.[24] Hivatkozása szerint ha a munkáltató - bármikor - egyoldalúan módosíthatná a munkakört, akkor a jogalkotó azt nem a kivételek között, a Kttv. 48. § (2) bekezdés d) pontjában szabályozná. A munkakör a Kttv. 48. § (1) bekezdése alapján a felek közös megegyezésével módosítható, kivéve azt az esetet, amikor a munkáltató két konjunktív feltétel teljesülése esetén egyoldalúan is megteheti azt.
[25] A jogerős ítélet említést sem tesz a Kúria által is hangsúlyozott feltételről, olyan körülményeket elemez a bíróság, aminek érdemben nincs köze a jelen ügyhöz. A Kúria döntésével ellentétben a jogerős ítélet azt emeli ki, hogy a munkakör megváltoztatását szűkítő értelmezésnek nincs jogszabályi alapja, ez a megállapítás azonban jogszabálysértő.
[26] A Kttv. nyilvánvalóan nem azt mondja ki a kivételeket tartalmazó 48. § (2) bekezdés d) pontjában, hogy a munkáltató bármikor módosíthatja a munkakört. Annak helyes értelmezése azt jelenti, hogy a munkakör akkor módosítható egyoldalúan, ha a betöltött munkakör megváltoztatása indokolja a módosítást. A Kúria is ezt emeli ki a jogerős ítéletben szereplő döntésében.
[27] A munkakört semmiféle döntés nem érintette, az változatlanul fennállt, kizárólag annyi változott, hogy más személy látja el a felperes által betöltött pozíciót változatlan feltételekkel, azaz csak a felperest "cserélték le". Érthetetlen, hogy a másodfokú bíróság szerint miért kellett volna rendeltetésellenes joggyakorlásra hivatkozni, ugyanis azt a bíróságnak kellett volna vizsgálnia és az alperesnek bizonyítania, hogy a munkakör megváltoztatása indokolta-e a kinevezés egyoldalú módosítását. A munkáltató nem hivatkozott arra, hogy bármiféle döntés született volna a munkakört érintően, ezt az elsőfokú ítélet is tényként rögzíti.
[28] A fentiek alapján megállapítható, hogy a munkáltató a munkakört egyoldalúan nem módosíthatta volna a Kttv. 48. § (2) bekezdés d) pontja alapján, arra kizárólag a felperes hozzájárulásával kerülhetett volna sor.
[29] A másodfokú bíróság álláspontja téves a Kttv. 48. § (2) bekezdés d) pontja alapján a munkakör-módosításra kiható illetmény tekintetében is. A kinevezésmódosítással egyidejűleg a I. besorolási osztály vezető tanácsos besorolási fokozat 9. fizetési fokozatába sorolták a felperest, korábbi bruttó 618 400 forint illetménye bruttó 242 300 forintra csökkent. Az elsőfokú bíróság helyesen emelte ki, hogy a kormánytisztviselő beleegyezése csak abban az esetben nem szükséges az illetményváltoztatásra vonatkozó részben, ha a fizetési fokozatban történő előrelépése történt volna, ez azonban a jelen esetben nem valósult meg.
[30] A jogerős ítélet ellentmond mind a munkajogi alapelveknek, mind a Kttv. szabályainak, ezáltal jogsértő.
[31] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult a felperes perköltség fizetésre kötelezése mellett.
A Kúria döntése és jogi indokai
[32] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.[33] A másodfokú bíróság ítéletében helytállóan indult ki abból, hogy a felperes a kinevezési okirata szerint vezetői munkakört töltött be hivatalvezető-helyettesként.
[34] A Kttv. 48. § (2) bekezdés a)-e) pontokban írt esetekben a kinevezés módosításához nem kell a kormánytisztviselő beleegyezése, az egyoldalúan is módosítható. A 48. § (2) bekezdés d) pontjára alapított módosításra a törvény akkor ad lehetőséget, ha a munkakör megváltozása indokolja.
[35] A Kttv. 48. § (4) bekezdése értelmében a (2) bekezdés d) pontjában meghatározott okból a kinevezés abban az esetben módosítható a kormánytisztviselő beleegyezése nélkül, ha az új munkakör megfelel a kormánytisztviselő iskolai végzettségének, szakképzettségének vagy szakképesítésének, szakmai tapasztalatának.
[36] A Kttv. 48. § (5) bekezdése értelmében a (2) bekezdés c) és d) pontjában megjelölt okból akkor módosítható a kinevezés a kormánytisztviselő beleegyezése nélkül, ha az rá nézve - különösen egészségi állapotára vagy a családi körülményeire tekintettel - aránytalan sérelemmel nem jár. A 48. § (6) bekezdése azonban úgy rendelkezik, hogy ezen (5) bekezdés a vezetőre nem alkalmazható.
[37] A másodfokú bíróság helyesen utalt a következetes ítélkezési gyakorlat alapján arra, hogy a kinevezés a kormánytisztviselő beleegyezése nélküli módosításához mint az államigazgatási szerv egyoldalú nyilatkozatához a törvény indokolási kötelezettséget nem ír elő, így annak jogszerűségét nem az dönti el, hogy az intézkedés valós és okszerű volt-e, hanem hogy a Kttv. 48. §-ában előírt garanciális szabályokat az államigazgatási szerv betartotta-e.
[38] Megalapozatlan azon felülvizsgálati érvelés, hogy nem született döntés a munkakör megváltoztatásáról. A felperes ezt igazolni nem tudta, az írásbeliséget pedig a törvény e körben nem is követeli meg.
[39] A másodfokú bíróság ugyancsak helyesen foglalt állást arról, hogy a felperes joggal való visszaélésre, azaz rendeltetésellenes joggyakorlásra nem hivatkozott, vagyis nem tudta igazolni [Pp. 164. § (1) bekezdés], hogy az alperes szándéka valójában a személyének cseréjére irányult [Kttv. 10. § (1) bekezdés].
[40] Az illetményösszeg tekintetében is helytállóan foglalt állást a másodfokú bíróság, azt a Kúria megismételni nem kívánja.
[41] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján.
(Kúria, Mfv.I.10.842/2016.)
* * *
T e l j e s h a t á r o z a t
Az ügy száma: Mfv.I.10.842/2016/6.
A tanács tagjai: Dr. Tallián Blanka a tanács elnöke
Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna előadó bíró
Dr. Hajdu Edit bíró
A felperes:
A felperes képviselője: Dr. Waldmann Gábor ügyvéd
Az alperes: Csongrád Megyei Kormányhivatal
Az alperes képviselője: Dr. Strihó Krisztina jogtanácsos
A per tárgya: Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatának felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma:
Szegedi Törvényszék 2.Mf.21.778/2016/6.
Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma:
Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 8.M.124/2016/3.
Rendelkező rész
A Kúria a Szegedi Törvényszék 2.Mf.21.778/2016/6. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 30.000 (harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2013. január 1-jétől állt kormányzati szolgálati jogviszonyban az alperesnél, 2013. január 2-án kelt kinevezése szerint a Megyei Kormányhivatal Sz. Járási Hivatal hivatalvezető-helyettese volt 618.400 forint illetménnyel.[2] A 2015. június 12-én kelt kinevezés módosítás alapján 2015. június 12-étől a hivatalvezető-helyettesi munkaköre mellett ellátta az Sz. Járási Hivatal Kormányablak és Okmányirodai Osztály 1. és Kormányablak és Okmányiroda Osztály 2. osztályvezetői feladatait is. A felek 2015. augusztus 5-én a kinevezést úgy módosították, hogy a felperes 2015. augusztus 6-ától a hivatalvezető-helyettesi munkaköre mellett kizárólag a Sz. Járási Hivatal Kormányablak és Okmányirodai Osztály 1. osztályvezetői feladatait végezte.
[3] Az alperes 2015. október 22-én kelt okiratával a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (továbbiakban Kttv.) 48. § (2) bekezdés d) pontja alapján a felperes kinevezését egyoldalúan módosította oly módon, hogy 2015. november 1-jei hatállyal a Megyei Kormányhivatal Családtámogatási és Társadalombiztosítási Főosztály Rehabilitációs Ellátási és Szakértői Osztályára rehabilitációs szakügyintéző munkakörbe helyezte. Rögzítette, hogy a felperest iskolai végzettsége az új munkakör ellátására alkalmassá teszi, egyidejűleg az I. besorolási osztály vezető-tanácsos 9. fizetési fokozatába sorolták korábbi illetményét 242.300 forintra csökkentve.
[4] A felperes az egyoldalú kinevezés módosítással szemben panaszt terjesztett elő a Kormánytisztviselői Döntőbizottságnál. Előadta, hogy a kinevezés módosítás saját és a családja megélhetését lehetetlenné teszi. Hivatalvezető-helyettesként a feladatait maradéktalanul, szakszerűen látta el, a munkavégzésével kapcsolatban probléma nem merült fel. A felperes panaszát a Döntőbizottság 2016. február 25-én kelt határozatával elutasította. Indokolása szerint a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozik annak eldöntése, hogy az állományában lévő kormánytisztviselőket milyen munkakörben foglalkoztatja figyelemmel a Kttv. 48. § (4) bekezdésében foglaltakra. Ezen felül azt is szabadon döntheti el, hogy a tevékenységének ellátása során mely munkatársakkal és meddig kíván vezetői minőségükben együttműködni. Jelen ügyben a munkáltató a felperes vezetői kinevezését meg akarta szüntetni, amely szükségszerűen együtt járt a munkakörének megváltoztatásával. A jogszabály sem indokolási kötelezettséget, sem annak vizsgálatát nem írja elő, hogy a változtatásra milyen okból került sor. A felperes a közszolgálati tisztviselők képesítési előírásáról szóló 29/2012. (III. 7.) Korm. rendelet 1. számú melléklet 7. pontjában foglaltaknak megfelelően iskolai végzettsége alapján a támogatási és rehabilitációs feladatkörre, illetve rehabilitációs szakügyintéző munkakör ellátására képesített, ezért megállapítható, hogy a felkínált új munkakör megfelelt az iskolai végzettségének, szakképzettségének vagy szakképesítésének, szakmai tapasztalatának.
A felperes kereseti kérelme és az alperes védekezése
[5] A felperes a keresetében a Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatának megváltoztatását és annak megállapítását kérte, hogy a munkáltató egyoldalú kinevezés módosítása jogellenes.[6] Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az első- és másodfokú ítélet
[7] A Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletével a Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatát megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes a felperes kinevezését jogellenesen módosította.[8] Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt a Kttv. 38. § (1) bekezdésére, 43. § (1) bekezdés c) pontjára, 48. § (1), (2) és (4) bekezdésében foglaltakra.
[9] A perben a bíróságnak abban kellett állást foglalnia, hogy a felperes 2013. január 2-án kelt kinevezését egyoldalúan módosíthatta-e az alperes a munkakör és az illetmény tekintetében. A Kttv. 48. §-ában rögzített főszabályból indult ki, amely szerint a kinevezés tartalma csak a felek közötti közös megegyezéssel módosítható. A munkakör a kinevezés kötelező tartalmi eleme, ezért nyilvánvaló, hogy a főszabály az államigazgatási szerv és a kormánytisztviselő közös megegyezését írja elő annak módosítására, hiszen a kormánytisztviselő a kinevezésben írt munkakörre vonatkozóan fogadta el azt, ebben a munkakörben vállalta a feladatok elvégzését.
[10] A Kttv. 48. § (2) bekezdése sorolja fel azon kivételeket, amikor a kinevezés módosításához a kormánytisztviselő beleegyezése nem szükséges. A (2) bekezdés d) pontjában írt "munkakör megváltoztatása" volt az indoka annak, hogy az alperes a munkakör megváltozásához nem kérte a felperes beleegyezését.
[11] A munkakör megváltoztatása szóösszetételből az következik, hogy a munkáltató szervezeti döntésén vagy a munkakör jogszabályváltozáson alapuló megváltoztatása következtében állhat elő olyan helyzet, hogy az adott munkakör megszűnik, vagy elnevezése, tartalmi összetevői változnak.
[12] A Kttv. 48. § (2) bekezdésében írt esetek jogalkotói szabályozásánál nem lehetett az a cél, hogy a munkáltató korlátlanul, bármikor megváltoztathassa a kormánytisztviselő munkakörét az ő beleegyezése nélkül, hiszen ilyen jogalkotói törekvés esetén ezt a jogszabály egyértelműen kimondaná. Jelen perben az alperes nem vitatta, hogy a felperes által korábban betöltött hivatalvezető-helyettesi munkakör változatlanul fennáll, azt semmilyen munkáltatói döntés nem érintette, csak a munkakört betöltő személye változott meg.
[13] Az alperes a kinevezés módosításban nem adta indokát annak, hogy az illetményt a felperes beleegyezése nélkül miért változtatta meg. A Kttv. 48. § (2) bekezdés a) pontja alapján a felperes beleegyezése csak abban az esetben nem szükséges a kinevezés illetményváltozásra vonatkozó részében, ha fizetési fokozatban történő előrelépése történt volna meg, erre azonban az alperes nem hivatkozott, ilyen nem történt.
[14] Amennyiben a munkakör megváltoztatása jogszerű lett volna, a kinevezés módosításnak az illetményváltozásra vonatkozó része jogellenes, hiszen annak megállapítása és rögzítése szintén a kinevezés kötelező eleme. Az említett kivételen túl azt az államigazgatási szerv és a kormánytisztviselő közös megegyezése módosíthatja.
[15] Az alperes jogértelmezése nem helytálló, mert amennyiben a munkáltató jogosult lenne a munkakört és az illetményt bármikor indokolás nélkül a kormánytisztviselő beleegyezése nélkül módosítani, úgy kiüresedne azon főszabály, amelyet a Kttv. 48. § (1) bekezdés rögzít. Nem maradna a kinevezésnek olyan kötelező eleme, amelyre vonatkozóan főszabályként a törvény a közös megegyezést írja elő. Nem lehetett jogalkotói cél, hogy a közös megegyezést csak a kinevezés nem kötelező, egyéb adminisztratív, illetve technikai elemeire vonatkozóan írja elő.
[16] Az alperes fellebbezése folytán eljárt Törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a keresetet elutasította.
[17] A másodfokú bíróság ítélete szerint a Kttv. a kinevezés kivételt képező egyoldalú módosítására két konjunktív feltétel megvalósulása esetén ad lehetőséget, azaz akkor, ha azt a munkakör megváltoztatása indokolja, és ha ezen új munkakör megfelel a kormánytisztviselő iskolai végzettségének, szakképzettségének, szakképesítésének, szakmai tapasztalatának (Kúria Mfv.II.10.564/2014/5.).
[18] A kinevezés a kormánytisztviselő beleegyezése nélküli módosításához mint az államigazgatási szerv egyoldalú jognyilatkozatához a törvény indokolási kötelezettséget nem ír elő, ezért annak jogszerűségét nem az dönti el, hogy az intézkedésnek volt-e valós és okszerű indoka, hanem az, hogy a Kttv. 48. §-ában előírt garanciális szabályokat - amelyek korlátozzák a munkáltató korlátlan módosítási jogát - az államigazgatási szerv betartotta-e (Kúria Mfv.II.10.393/2014/5.).
[19] Ezen garanciális szabályok a vezetőkre csak részben vonatkoznak figyelemmel a Kttv. 48. § (6) bekezdésében írtakra. Ezért a vezető munkakörű felperes esetében nem irányadó az aránytalan sérelem okozásának a tilalma, csupán az a rendelkezés, hogy az egyoldalú kinevezés módosítás szerinti új munkakörnek meg kell felelnie az iskolai végzettségének, szakképzettségének vagy szakképesítésének, szakmai tapasztalatának.
[20] A felperes jogász végzettséggel és környezetvédelmi szakjogász szakirányú szakképzettséggel rendelkezik, közigazgatási szakvizsgát és jogi szakvizsgát tett, melyek figyelembevételével a kinevezés módosítás szerinti új munkakör megfelel a 29/2012. (III. 7.) Korm. rendelet 1. számú melléklet 7. pontjában foglaltaknak, ezért a felsőoktatásban szerzett jogi szakképzettsége alapján a I. besorolási osztályba volt sorolandó. A kinevezés módosítás szerinti új munkakör tehát megfelelő volt a részére.
[21] A Kttv. 48. § (2) bekezdés d) pontján alapuló egyoldalú kinevezés módosítás kihathat az illetmény összegére is, ha az megfelel a kormánytisztviselő képesítésének és szakmai tapasztalatának, valamint nem jelent számára aránytalan sérelmet. Ennek vizsgálatánál 2015. április 15-étől már a kormánytisztviselő beosztására, besorolására nem lehet tekintettel lenni, és az aránytalan sérelem tilalma a vezetőre nem alkalmazható.
[22] A felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a kinevezése egyoldalú módosítása a jóhiszeműség és a tisztesség elvébe ütközik. A felperes joggal való visszaélésre nem hivatkozott abban a körben, hogy az alperes szándéka valójában személycserére irányult [Kttv. 10. § (1) bekezdés].
A felperes felülvizsgálati kérelme és az alperes ellenkérelme
[23] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítéletnek megfelelő határozat meghozatalát kérte.[24] Hivatkozása szerint ha a munkáltató - bármikor - egyoldalúan módosíthatná a munkakört, akkor a jogalkotó azt nem a kivételek között, a Kttv. 48. § (2) bekezdés d) pontjában szabályozná. A munkakör a Kttv. 48. § (1) bekezdése alapján a felek közös megegyezésével módosítható, kivéve azt az esetet, amikor a munkáltató két konjunktív feltétel teljesülése esetén egyoldalúan is megteheti azt.
[25] A jogerős ítélet említést sem tesz a Kúria által is hangsúlyozott feltételről, olyan körülményeket elemez a bíróság, aminek érdemben nincs köze a jelen ügyhöz. A Kúria döntésével ellentétben a jogerős ítélet azt emeli ki, hogy a munkakör megváltoztatását szűkítő értelmezésnek nincs jogszabályi alapja, ez a megállapítás azonban jogszabálysértő.
[26] A Kttv. nyilvánvalóan nem azt mondja ki a kivételeket tartalmazó 48. § (2) bekezdés d) pontjában, hogy a munkáltató bármikor módosíthatja a munkakört. Annak helyes értelmezése azt jelenti, hogy a munkakör akkor módosítható egyoldalúan, ha a betöltött munkakör megváltoztatása indokolja a módosítást. A Kúria is ezt emeli ki a jogerős ítéletben szereplő döntésében.
[27] A munkakört semmiféle döntés nem érintette, az változatlanul fennállt, kizárólag annyi változott, hogy más személy látja el a felperes által betöltött pozíciót változatlan feltételekkel, azaz csak a felperest "cserélték le". Érthetetlen, hogy a másodfokú bíróság szerint miért kellett volna rendeltetésellenes joggyakorlásra hivatkozni, ugyanis azt a bíróságnak kellett volna vizsgálnia és az alperesnek bizonyítania, hogy a munkakör megváltoztatása indokolta-e a kinevezés egyoldalú módosítását. A munkáltató nem hivatkozott arra, hogy bármiféle döntés született volna a munkakört érintően, ezt az elsőfokú ítélet is tényként rögzíti.
[28] A fentiek alapján megállapítható, hogy a munkáltató a munkakört egyoldalúan nem módosíthatta volna a Kttv. 48. § (2) bekezdés d) pontja alapján, arra kizárólag a felperes hozzájárulásával kerülhetett volna sor.
[29] A másodfokú bíróság álláspontja téves a Kttv. 48. § (2) bekezdés d) pontja alapján a munkakör-módosításra kiható illetmény tekintetében is. A kinevezés módosítással egyidejűleg a I. besorolási osztály vezető tanácsos besorolási fokozat 9. fizetési fokozatába sorolták a felperest, korábbi bruttó 618.400 forint illetménye bruttó 242.300 forintra csökkent. Az elsőfokú bíróság helyesen emelte ki, hogy a kormánytisztviselő beleegyezése csak abban az esetben nem szükséges az illetményváltoztásra vonatkozó részben, ha a fizetési fokozatban történő előrelépése történt volna, ez azonban a jelen esetben nem valósult meg.
[30] A jogerős ítélet ellentmond mind a munkajogi alapelveknek, mind a Kttv. szabályainak, ezáltal jogsértő.
[31] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult a felperes perköltség fizetésre kötelezése mellett.
A Kúria döntése és jogi indokai
[32] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.[33] A másodfokú bíróság ítéletében helytállóan indult ki abból, hogy a felperes a kinevezési okirata szerint vezetői munkakört töltött be hivatalvezető-helyettesként.
[34] A Kttv. 48. § (2) bekezdés a) - e) pontokban írt esetekben a kinevezés módosításához nem kell a kormánytisztviselő beleegyezése, az egyoldalúan is módosítható. A 48. § (2) bekezdés d) pontjára alapított módosításra a törvény akkor ad lehetőséget, ha a munkakör megváltozása indokolja.
[35] A Kttv. 48. § (4) bekezdése értelmében a (2) bekezdés d) pontjában meghatározott okból a kinevezés abban az esetben módosítható a kormánytisztviselő beleegyezése nélkül, ha az új munkakör megfelel a kormánytisztviselő iskolai végzettségének, szakképzettségének vagy szakképesítésének, szakmai tapasztalatának.
[36] A Kttv. 48. § (5) bekezdése értelmében a (2) bekezdés c) és d) pontjában megjelölt okból akkor módosítható a kinevezés a kormánytisztviselő beleegyezése nélkül, ha az rá nézve - különösen egészségi állapotára vagy a családi körülményeire tekintettel - aránytalan sérelemmel nem jár. A 48. § (6) bekezdése azonban úgy rendelkezik, hogy ezen (5) bekezdés a vezetőre nem alkalmazható.
[37] A másodfokú bíróság helyesen utalt a következetes ítélkezési gyakorlat alapján arra, hogy a kinevezés a kormánytisztviselő beleegyezése nélküli módosításához mint az államigazgatási szerv egyoldalú nyilatkozatához a törvény indokolási kötelezettséget nem ír elő, így annak jogszerűségét nem az dönti el, hogy az intézkedés valós és okszerű volt-e, hanem hogy a Kttv. 48. §-ában előírt garanciális szabályokat az államigazgatási szerv betartotta-e.
[38] Megalapozatlan azon felülvizsgálati érvelés, hogy nem született döntés a munkakör megváltoztatásáról. A felperes ezt igazolni nem tudta, az írásbeliséget pedig a törvény e körben nem is követeli meg.
[39] A másodfokú bíróság ugyancsak helyesen foglalt állást arról, hogy a felperes joggal való visszaélésre, azaz rendeltetésellenes joggyakorlásra nem hivatkozott, vagyis nem tudta igazolni [Pp. 164. § (1) bekezdés, hogy az alperes szándéka valójában a személyének cseréjére irányult [Kttv. 10. § (1) bekezdés].
[40] Az illetményösszeg tekintetében is helytállóan foglalt állást a másodfokú bíróság, azt a Kúria megismételni nem kívánja.
[41] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján.
A döntés elvi tartalma
[42] A kinevezés a kormánytisztviselő beleegyezése nélküli módosításához mint az államigazgatási szerv egyoldalú nyilatkozatához a törvény indokolási kötelezettségét nem ír elő, így annak jogszerűségét nem az dönti el, hogy az intézkedés valós és okszerű volt-e, hanem hogy a Kttv. 48. §-ában előírt garanciális szabályokat az államigazgatási szerv betartotta-e [2011. évi CXCIX. tv. (Kttv.) 38. § (1) bekezdés, 43. § (1) bekezdés c) pont, 48. § (1), (2), (4) bekezdés].
Záró rész
[43] A felperes perköltség fizetési kötelezettsége a Pp. 78. §-ának (1) bekezdésén alapul, a felülvizsgálati eljárási illetéket pedig az adott ügyben irányadó 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §-a alapján kell fizetnie.[44] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
Budapest, 2017. november 29.
Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, dr. Hajdu Edit s.k. bíró
(Kúria, Mfv.I.10.842/2016.)