adozona.hu
EH 2018.02.M2
EH 2018.02.M2
A hivatalára méltatlanná vált kötelező felmentési ok fennálltára akkor lehet megalapozott következtetést levonni, ha a munkáltató nemcsak a kormánytisztviselő által tanúsított kötelezettségszegést bizonyítja, hanem azt is, hogy a kötelezettségszegést is megvalósító magatartás a kormánytisztviselő által betöltött beosztás tekintélyét, vagy a munkáltatója jó hírnevét, illetve a jó közigazgatásba vetett bizalmat súlyosan rombolja, mely miatt nem várható el, hogy a munkáltató a jogviszonyát a továbbiakban fennt
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2002. január 1-jétől állt közszolgálati, illetve kormánytisztviselői jogviszonyban az alperessel, illetve jogelődjével. A munkáltató 2014 januárjában megkereste a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Regionális Vám- és Pénzügyőrség Főigazgatósága vezetőjét annak közlésére, hogy az elmúlt hat hónapban a felperes, illetve más alkalmazottai mely időpontban léptek be Ukrajnába személygépkocsijukkal. A főigazgatóság három évre visszame...
[2] A felperes a sérelmezett intézkedés ellen panaszt nyújtott be a Kormánytisztviselői Döntőbizottsághoz, mely szerv arról tájékoztatta a felperest, hogy az ügy érdemi eldöntése olyan kérdés előzetes elbírálásától függ, amelyben az eljárás más szerv hatáskörébe tartozik, a Kormánytisztviselői Döntőbizottságnak pedig nincs lehetősége az eljárás felfüggesztésére, ennek megfelelően határidőben nem tud kellően megalapozott határozatot hozni.
[4] Az alperes a kereset elutasítását és a felperes költségekben való marasztalását kérte arra hivatkozva, hogy jogszerű döntést hozott és rendeltetésének megfelelően gyakorolta jogát.
[6] A peres felek fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a felperes keresetét elutasította, mellőzte az alperest a felperes részére 3 075 600 Ft megfizetésére kötelező ítéleti rendelkezést és kötelezte a felperest 100 000 Ft elsőfokú és 50 000 Ft másodfokú perköltség megfizetésére. A törvényszék az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást annyiban pontosította, hogy a felperes 2013. május 8-án a jelenléti ív szerint 8 órától 19.30-ig a munkavégzési helyén tartózkodott, a távolléti naplóba nem tett bejegyzést. Előadása szerint ezen a napon külföldi állampolgárok részére állított és adott át tartózkodási engedélyeket. Munkáját megszakította és a határra utazott, ahol 15 óra 05 perckor lépett ki az országból Ukrajnába, majd 18 óra 54 perckor lépett be Magyarország területére. A felperes külföldre távozása alkalmával üzemanyagot is vásárolt. A humanitárius tartózkodási engedély okmányokat tároló lemezszekrény kulcsát 7 óra 45 perckor vették fel és 16 óra 30 perckor adták le.
[7] Az így pontosított tényállás alapján a másodfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az elsőfokú bíróság helyesen hivatkozott a jogszabályokra, azokból azonban téves következtetést vont le. Osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját a körben, hogy a felmentés jogszerűségének vizsgálata során figyelmen kívül kellett hagyni a visszamenőlegesen egy éven túli cselekményeket. Az egyéves elévülési időn belül a felperes egyetlen olyan cselekménye volt vizsgálható, mely szerint átlépte a magyar-ukrán határt és ekkor a munkavégzést igazoló okmányok vezetése során szabálytalanul járt el. Nem találta iratellenesnek az azzal kapcsolatos felmentésben tett megállapítást, hogy e cselekménye tankolás céljából történt, s eltávozásáról munkahelyi vezetője nem tudott. Megállapította a törvényszék, hogy a Kttv. szabályai nem tartalmaznak eljárási kényszert, a munkáltató döntheti el, hogy egy adott magatartást fegyelmi eljárás vagy méltatlanság címén történő felmentés keretében bírálja-e el. Ha a kormánytisztviselő magatartásával a kormányzati szolgálati jogviszonyából eredő kötelezettségét is vétkesen megszegi, a munkáltató jogszerűen dönthet úgy, hogy méltatlanságra alapítottan menti fel a kormánytisztviselőt és nem indít fegyelmi eljárást vele szemben. Ez esetben nem szükséges, hogy az elkövetett cselekmény folytán ténylegesen sérüljön a beosztás tekintélye, a munkáltató jó hírneve, illetve megrendüljön a közbizalom, elegendő, ha a magatartás alkalmas ezek előidézésére. Erre figyelemmel megállapítása szerint arról a tényről, körülményről, hogy a felperes 2013-ban szabálytalanul vezette a munkaidő-nyilvántartásra vonatkozó okmányokat, amiről más személyek és szervezetek is értesülhettek, megalapozhatta az alperesi intézkedést és alkalmas volt arra, hogy környezetében visszatetszést keltsen akkor is, ha csak egy alkalommal került erre sor.
[9] Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet hatályában tartsa fenn, mivel az megfelel a jogszabályoknak és marasztalja a felperest a felülvizsgálati eljárás költségében.
[11] A felperes felülvizsgálati kérelmében panaszolta, hogy a jogerős ítélet sérti a Kttv. 63. §, 64. §, 76. §, 155. § és 156. §-át, mivel a munkáltató jogellenesen nem folytatta le a fegyelmi eljárást, hanem méltatlanságra hivatkozva felmentéssel szüntette meg kormánytisztviselői jogviszonyát.
[12] A felülvizsgálati kérelem arra indokolatlanul hivatkozott, hogy jogsértő a jogerős ítélet amiatt, mert nem vette figyelembe a Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatainak felülvizsgálata iránti per egyes kérdéseiről szóló 3/2016. (III. 21.) számú KMK véleményben foglaltakat, mivel az a "vezetője bizalmát elvesztette" okra alapított felmentés és a fegyelmi eljárás kapcsolatát vizsgálta. A felperes jogviszonyát azonban méltatlanságra alapított felmentéssel szüntette meg az alperes.
[13] Helytállóan állapította meg a törvényszék, hogy a Kttv. szabályai nem írják elő kötelező módon a munkáltatónak, hogy az adott esetben a kormánytisztviselő terhére rótt kötelezettségszegést fegyelmi eljárás keretében, vagy méltatlanság címén történő felmentés során bírálják el. A Kttv. 63. § (2) bekezdés a) pontja, 64. §-a, valamint 155. §-a - figyelemmel a Kttv. 76. § (1) és (2) bekezdésére is - eltérő jogintézményeket szabályoz. A kormánytisztviselő kormányzati szolgálati jogviszonyát felmentéssel meg kell szüntetni, ha a hivatalára méltatlan, míg a kormányzati szolgálati jogviszonyból eredő kötelezettségek vétkes megszegése esetén a fegyelmi eljárás lefolytatásának lehet helye, melynek eredményeként kiszabott hivatalvesztés a kormányzati szolgálati jogviszony megszűnését eredményezi a Kttv. 60. § (1) bekezdés i) pontja szerint.
[14] A Kttv. 64. § (1) bekezdés alkalmazására általában akkor kerülhet sor, ha a kormánytisztviselő jellemzően egyszeri, súlyosan kifogásolható magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy az általa betöltött beosztás tekintélyét, vagy a munkáltatója jó hírnevét, illetve a jó közigazgatásba vetett bizalmat súlyosan rombolja, mely miatt nem várható el, hogy a munkáltató a jogviszonyát a továbbiakban fenntartsa. Ha a kormánytisztviselő e magatartásával munkaköri kötelezettségét is vétkesen megszegi, a munkáltató jogszerűen úgy is dönthet, hogy a kormányzati szolgálati viszonyból származó kötelezettségek vétkes megszegése miatt fegyelmi eljárást rendel el és ennek keretében kísérli meg a tényállás pontos feltárását és az összes körülmény mérlegelésével dönt a kormánytisztviselővel szembeni jogkövetkezmények alkalmazásáról. Ez esetben a munkáltatónak azt kell bizonyítania, hogy a kormánytisztviselő a jogviszonyból eredő kötelezettségét vétkesen megszegte és nem azt, hogy a kötelezettségszegést is megvalósító magatartás a kormánytisztviselő által betöltött beosztás tekintélyét, vagy a munkáltatója jó hírnevét, illetve a jó közigazgatásba vetett bizalmat súlyosan rombolja, mely miatt nem várható el, hogy a munkáltató a jogviszonyát a továbbiakban fenntartsa (EBH M.31.).
[15] Míg a fegyelmi vétség elkövetésének alapos gyanúja esetén a fegyelmi eljárást a fegyelmi vétség elkövetését követő 3 éven belül lehet megindítani a Kttv. 156. § (1) bekezdése alapján, addig a méltatlanság címén történő felmentés jogát a Kttv. 64. § (3) bekezdése szerint rövidebb ideig lehet gyakorolni, erre legfeljebb az ok bekövetkezésétől számított 1 éven belül, bűncselekmény elkövetése esetén a büntethetőség elévüléséig kerülhet sor.
[16] Mindezekből az következik, hogy a munkáltató a kormánytisztviselő magatartását értékelve dönthetett arról, hogy a kormányzati szolgálati viszonyból származó kötelezettség vétkes megszegése miatt fegyelmi eljárást rendel-e el és ennek keretében kísérli-e meg a tényállás pontos feltárását, s az eset összes körülménye mérlegelésével dönt a jogkövetkezményekről, vagy olyan kötelezettségszegés esetén, amely alkalmas volt arra, hogy az általa betöltött beosztás tekintélyét, vagy a munkáltató jó hírnevét, illetve a jó közigazgatásba vetett bizalmat súlyosan rombolja, felmentéssel szüntesse meg a jogviszonyt.
[17] A perbeli esetben az alperes a kormánytisztviselői jogviszony felmentéssel történő megszüntetése mellett döntött, így az eljárt bíróságoknak azt kellett vizsgálniuk, hogy az megfelelt-e a Kttv. 64. § (1), illetve (3) bekezdésében rögzített feltételeknek.
[18] A felmentő intézkedés kibocsátására 2014. február 14-én került sor, így az intézkedés során csak olyan cselekmény volt értékelhető, amelyet 2013. február 14-ét követően követett el a felperes akár hivatali munkájával (munkavégzésével) összefüggésben, akár munkahelyén kívül.
[19] A peres eljárás során bizonyítást nyert, hogy a felperes 2013. május 8-án 15 óra 05 perckor Ukrajna irányába elhagyta az országot és a munkaidő-nyilvántartás szerint ekkor dolgozott, így valós volt a felmentő okirat azon megállapítása, hogy nem megfelelően vezette a munkaidő-nyilvántartást. A felperes állítása szerint ekkor engedéllyel volt távol, korábban már teljesített munkavégzését "csúsztatta le". Ezen állítás valóságtartalma esetén is e körülményt regisztrálnia kellett volna a munkaidő-nyilvántartásban. E magatartása vétkes kötelezettségszegésnek minősült, így a felmentésben megjelölt ezen ok valós volt.
[20] A Kttv. 63. § (3) bekezdése szerint a felmentés indokának azonban nemcsak valósnak, hanem okszerűnek is kell lennie. Egy felmentés indoka akkor okszerű, ha abból arra lehet következtetni, hogy a munkáltatónál a kormánytisztviselő további foglalkoztatására nincs lehetőség. Nem elegendő tehát az egyébként tényszerűen fennálló indok, amiből ilyen következtetés nem vonható le (MK 95. számú állásfoglalás).
[21] Bár igazolható módon a felperes egy esetben megsértette a munkaidő-nyilvántartás szabályszerű vezetésére vonatkozó rendelkezést, ebből a tényből jogszerűen nem lehetett arra a következtetésre jutni, hogy e cselekménye alkalmas volt az általa betöltött beosztás tekintélyének, vagy a munkáltató jó hírnevének, illetve a jó közigazgatásba vetett társadalmi bizalomnak a súlyos rombolására és emiatt ne lett volna elvárható a munkáltatótól a jogviszony fenntartása.
[22] A felmentést megelőző egy évben a felperes egyszer követett el ilyen cselekményt, utóbb annak körülményei pontosan nem voltak rekonstruálhatók és nem nyert bizonyítást az, hogy cselekménye súlyosabb következménnyel járt vagy járhatott volna. A bizonyítás az alperest terhelte, a bizonyítottság hiányát az alperes terhére kellett értékelni. Mindezekre figyelemmel az volt megállapítható, hogy az alperes által kibocsátott felmentés indoka valós volt, de nem volt okszerű, és nem felelt meg a méltatlanságra vonatkozó jogszabályi feltételeknek.
[23] Mindezekre figyelemmel a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős határozatot hatályon kívül helyezte és a jogalap vonatkozásában az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Mivel a felperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet összegszerűségre vonatkozó rendelkezését támadta, téves álláspontja miatt azonban a másodfokú bíróság azt érdemben nem vizsgálta, a Kúria az összegszerűség tekintetében a másodfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.
(Kúria, Mfv.II.10.215/2017.)
Az ügy száma: Mfv.II.10.215/2017/5.
A tanács tagjai: Dr. Stark Marianna a tanács elnöke
Dr. Tánczos Rita előadó bíró
Dr. Tálné dr. Molnár Erika bíró
A felperes:
A felperes képviselője: Dr. Turi Lajos Péter ügyvéd
Az alperes: Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal
Az alperes képviselője: Dr. Lakfalvi Mária jogtanácsos
A per tárgya: kormánytisztviselői jogviszony jogellenes megszüntetése miatti jogkövetkezmények alkalmazása
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
A felülvizsgálni kért jogerős határozat:
Nyíregyházi Törvényszék 4.Mf.20.859/2016/7.
Az elsőfokú bíróság határozata:
Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.653/2014/25.
Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 20.000,- Ft (Húszezer forint) felülvizsgálati eljárási költséget.
A felülvizsgálati eljárásban felmerült 256.300,- Ft (Kétszázötvenhatezer-háromszáz forint) felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
A közbenső ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
[2] A felperes a sérelmezett intézkedés ellen panaszt nyújtott be a Kormánytisztviselői Döntőbizottsághoz, mely szerv arról tájékoztatta a felperest, hogy az ügy érdemi eldöntése olyan kérdés előzetes elbírálásától függ, amelyben az eljárás más szerv hatáskörébe tartozik, a Kormánytisztviselői Döntőbizottságnak pedig nincs lehetősége az eljárás felfüggesztésére, ennek megfelelően határidőben nem tud kellően megalapozott határozatot hozni.
[4] Az alperes a kereset elutasítását és a felperes költségekben való marasztalását kérte arra hivatkozva, hogy jogszerű döntést hozott és rendeltetésének megfelelően gyakorolta jogát.
[6] A peres felek fellebbezése folytán eljárt Törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a felperes keresetét elutasította, mellőzte az alperest a felperes részére 3.075.600,- Ft megfizetésére kötelező ítéleti rendelkezést és kötelezte a felperest 100.000,- Ft elsőfokú és 50.000,- Ft másodfokú perköltség megfizetésére. A törvényszék az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást annyiban pontosította, hogy a felperes 2013. május 8-án a jelenléti ív szerint 8 órától 19.30-ig a munkavégzési helyén tartózkodott, a távolléti naplóba nem tett bejegyzést. Előadása szerint ezen a napon külföldi állampolgárok részére állított és adott át tartózkodási engedélyeket. Munkáját megszakította és a határra utazott, ahol 15 óra 05 perckor lépett ki az országból Ukrajnába, majd 18 óra 54 perckor lépett be Magyarország területére. A felperes külföldre távozása alkalmával üzemanyagot is vásárolt. A humanitárius tartózkodási engedély okmányokat tároló lemezszekrény kulcsát 7 óra 45 perckor vették fel és 16 óra 30 perckor adták le.
[7] Az így pontosított tényállás alapján a másodfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az elsőfokú bíróság helyesen hivatkozott a jogszabályokra, azokból azonban téves következtetést vont le. Osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját a körben, hogy a felmentés jogszerűségének vizsgálata során figyelmen kívül kellett hagyni a visszamenőlegesen egy éven túli cselekményeket. Az egy éves elévülési időn belül a felperes egyetlen olyan cselekménye volt vizsgálható, mely szerint átlépte a magyar-ukrán határt és ekkor a munkavégzést igazoló okmányok vezetése során szabálytalanul járt el. Nem találta iratellenesnek az azzal kapcsolatos felmentésben tett megállapítást, hogy e cselekménye tankolás céljából történt, s eltávozásáról munkahelyi vezetője nem tudott. Megállapította a törvényszék, hogy a Kttv. szabályai nem tartalmaznak eljárási kényszert, a munkáltató döntheti el, hogy egy adott magatartást fegyelmi eljárás, vagy méltatlanság címén történő felmentés keretében bírálja-e el. Ha a kormánytisztviselő magatartásával a kormányzati szolgálati jogviszonyából eredő kötelezettségét is vétkesen megszegi, a munkáltató jogszerűen dönthet úgy, hogy méltatlanságra alapítottan menti fel a kormánytisztviselőt és nem indít fegyelmi eljárást vele szemben. Ez esetben nem szükséges, hogy az elkövetett cselekmény folytán ténylegesen sérüljön a beosztás tekintélye, a munkáltató jó hírneve, illetve megrendüljön a közbizalom, elegendő ha a magatartás alkalmas ezek előidézésére. Erre figyelemmel megállapítása szerint arról a tényről, körülményről, hogy a felperes 2013-ban szabálytalanul vezette a munkaidő-nyilvántartásra vonatkozó okmányokat, amiről más személyek és szervezetek is értesülhettek, megalapozhatta az alperesi intézkedést és alkalmas volt arra, hogy környezetében visszatetszést keltsen akkor is, ha csak egy alkalommal került erre sor.
[9] Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet hatályában tartsa fenn, mivel az megfelel a jogszabályoknak és marasztalja a felperest a felülvizsgálati eljárás költségében.
[11] A felperes felülvizsgálati kérelmében panaszolta, hogy a jogerős ítélet sérti a Kttv. 63. §, 64. §, 76. §, 155. § és 156. §-át, mivel a munkáltató jogellenesen nem folytatta le a fegyelmi eljárást, hanem méltatlanságra hivatkozva felmentéssel szüntette meg kormánytisztviselői jogviszonyát.
[12] A felülvizsgálati kérelem arra indokolatlanul hivatkozott, hogy jogsértő a jogerős ítélet amiatt, mert nem vette figyelembe a Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatainak felülvizsgálata iránti per egyes kérdéseiről szóló 3/2016. (III. 21.) számú KMK véleményben foglaltakat, mivel az a "vezetője bizalmát elvesztette" okra alapított felmentés és a fegyelmi eljárás kapcsolatát vizsgálta, a felperes jogviszonyát azonban méltatlanságra alapított felmentéssel szüntette meg az alperes.
[13] Helytállóan állapította meg a törvényszék, hogy a Kttv. szabályai nem írják elő kötelező módon a munkáltatónak, hogy az adott esetben a kormánytisztviselő terhére rótt kötelezettségszegést fegyelmi eljárás keretében, vagy méltatlanság címén történő felmentés során bírálják el. A Kttv. 63. § (2) bekezdés a) pontja és 64. §, valamint 155. §-a - figyelemmel a Kttv. 76. § (1) és (2) bekezdésére is - eltérő jogintézményeket szabályoz. A kormánytisztviselő kormányzati szolgálati jogviszonyát felmentéssel meg kell szüntetni, ha a hivatalára méltatlan, míg a kormányzati szolgálati jogviszonyból eredő kötelezettségek vétkes megszegése esetén a fegyelmi eljárás lefolytatásának lehet helye, melynek eredményeként kiszabott hivatalvesztés a kormányzati szolgálati jogviszony megszűnését eredményezi a Kttv. 60. § (1) bekezdés i) pontja szerint.
[14] A Kttv. 64. § (1) bekezdés alkalmazására általában akkor kerülhet sor, ha a kormánytisztviselő jellemzően egyszeri, súlyosan kifogásolható magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy az általa betöltött beosztás tekintélyét, vagy a munkáltatója jó hírnevét, illetve a jó közigazgatásba vetett bizalmat súlyosan rombolja, mely miatt nem várható el, hogy a munkáltató a jogviszonyát a továbbiakban fenntartsa. Ha a kormánytisztviselő e magatartásával munkaköri kötelezettségét is vétkesen megszegi, a munkáltató jogszerűen úgy is dönthet, hogy a kormányzati szolgálati viszonyból származó kötelezettségek vétkes megszegése miatt fegyelmi eljárást rendel el és ennek keretében kísérli meg a tényállás pontos feltárását és az összes körülmény mérlegelésével dönt a kormánytisztviselővel szembeni jogkövetkezmények alkalmazásáról. Ez esetben a munkáltatónak azt kell bizonyítania, hogy a kormánytisztviselő a jogviszonyból eredő kötelezettségét vétkesen megszegte és nem azt, hogy a kötelezettségszegést is megvalósító magatartás a kormánytisztviselő által betöltött beosztás tekintélyét, vagy a munkáltatója jó hírnevét, illetve a jó közigazgatásba vetett bizalmat súlyosan rombolja, mely miatt nem várható el, hogy a munkáltató a jogviszonyát a továbbiakban fenntartsa (EBH M.31.).
[15] Míg a fegyelmi vétség elkövetésének alapos gyanúja esetén a fegyelmi eljárást a fegyelmi vétség elkövetését követő 3 éven belül lehet megindítani a Kttv. 156. § (1) bekezdése alapján, addig a méltatlanság címén történő felmentés jogát a Kttv. 64. § (3) bekezdése szerint rövidebb ideig lehet gyakorolni, erre legfeljebb az ok bekövetkezésétől számított 1 éven belül, bűncselekmény elkövetése esetén a büntethetőség elévüléséig kerülhet sor.
[16] Mindezekből az következik, hogy a munkáltató a kormánytisztviselő magatartását értékelve dönthetett arról, hogy a kormányzati szolgálati viszonyból származó kötelezettség vétkes megszegése miatt fegyelmi eljárást rendel-e el és ennek keretében kísérli-e meg a tényállás pontos feltárását, s az eset összes körülményei mérlegelésével dönt a jogkövetkezményekről, vagy olyan kötelezettségszegés esetén, amely alkalmas volt arra, hogy az általa betöltött beosztás tekintélyét, vagy a munkáltató jó hírnevét, illetve a jó közigazgatásba vetett bizalmat súlyosan rombolja, felmentéssel szüntesse meg a jogviszonyt.
[17] A perbeli esetben az alperes a kormánytisztviselői jogviszony felmentéssel történő megszüntetése mellett döntött, így az eljárt bíróságoknak azt kellett vizsgálniuk, hogy az megfelelt-e a Kttv. 64. § (1), illetve (3) bekezdésében rögzített feltételeknek.
[18] A felmentő intézkedés kibocsátására 2014. február 14-én került sor, így az intézkedés során csak olyan cselekmény volt értékelhető, amelyet 2013. február 14-ét követően követett el a felperes akár hivatali munkájával (munkavégzésével) összefüggésben, akár munkahelyén kívül.
[19] A peres eljárás során bizonyítást nyert, hogy a felperes 2013. május 8-án 15 óra 05 perckor Ukrajna irányába elhagyta az országot és a munkaidő-nyilvántartás szerint ekkor dolgozott, így valós volt a felmentő okirat azon megállapítása, hogy nem megfelelően vezette a munkaidő-nyilvántartást. A felperes állítása szerint ekkor engedéllyel volt távol, korábban már teljesített munkavégzését "csúsztatta le". Ezen állítás valóságtartalma esetén is e körülményt regisztrálnia kellett volna a munkaidő-nyilvántartásban. E magatartása vétkes kötelezettségszegésnek minősült, így a felmentésben megjelölt ezen ok valós volt.
[20] A Kttv. 63. § (3) bekezdése szerint a felmentés indokának azonban nemcsak valósnak, hanem okszerűnek is kell lennie. Egy felmentés indoka akkor okszerű, ha abból arra lehet következtetni, hogy a munkáltatónál a kormánytisztviselő további foglalkoztatására nincs lehetőség. Nem elegendő tehát az egyébként tényszerűen fennálló indok, amiből ilyen következtetés nem vonható le (MK 95. számú állásfoglalás).
[21] Bár igazolható módon a felperes egy esetben megsértette a munkaidő-nyilvántartás szabályszerű vezetésére vonatkozó rendelkezést, ebből a tényből jogszerűen nem lehetett arra a következtetésre jutni, hogy e cselekménye alkalmas volt az általa betöltött beosztás tekintélyének, vagy a munkáltató jó hírnevének, illetve a jó közigazgatásba vetett társadalmi bizalomnak a súlyos rombolására és emiatt ne lett volna elvárható a munkáltatótól a jogviszony fenntartása.
[22] A felmentést megelőző egy évben a felperes egyszer követett el ilyen cselekményt, utóbb annak körülményei pontosan nem voltak rekonstruálhatók és nem nyert bizonyítást az, hogy cselekménye súlyosabb következménnyel járt, vagy járhatott volna. Mindezekre figyelemmel az volt megállapítható, hogy az alperes által kibocsátott felmentés indoka valós volt, de nem volt okszerű, így nem felelt meg a jogszabályi feltételeknek.
[23] Mindezekre figyelemmel a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős határozatot hatályon kívül helyezte és a jogalap vonatkozásában az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Mivel a felperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet összegszerűségre vonatkozó rendelkezését támadta, téves álláspontja miatt azonban a másodfokú bíróság azt érdemben nem vizsgálta, a Kúria az összegszerűség tekintetében a másodfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.
[26] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a felperes kérelmére a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján 2017. október 11-én tartott tárgyaláson bírálta el.