adozona.hu
BH 2018.2.61
BH 2018.2.61
A rokkantsági ellátás legalacsonyabb és legmagasabb összege megállapítása során a minimálbér összegét a 2011. évi CXCI. tv. 12. § (2) bekezdés alkalmazásával kell meghatározni [2011. évi CXCI. tv. (Mmtv.) 12. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az alperes a 2015. december 12-én kelt határozatával a felperes részére 2012. január 1-jétől rehabilitációs ellátásként folyósított ellátást 2016. február 29. napjával megszüntette, egyidejűleg, 2016. március 1-jétől 27 900 forint rokkantsági ellátást állapított meg részére. A határozat indokolása szerint a felperes 2011. december 31-ig III. csoportos rokkantsági nyugdíjban részesült, amelyet a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyéb törvények módosításáról szóló 2011....
BH 2018.2.61 A rokkantsági ellátás legalacsonyabb és legmagasabb összege megállapítása során a minimálbér összegét a 2011. évi CXCI. tv. 12. § (2) bekezdés alkalmazásával kell meghatározni [2011. évi CXCI. tv. (Mmtv.) 12. §].
A tényállás
[1] Az alperes a 2015. december 12-én kelt határozatával a felperes részére 2012. január 1-jétől rehabilitációs ellátásként folyósított ellátást 2016. február 29. napjával megszüntette, egyidejűleg, 2016. március 1-jétől 27 900 forint rokkantsági ellátást állapított meg részére. A határozat indokolása szerint a felperes 2011. december 31-ig III. csoportos rokkantsági nyugdíjban részesült, amelyet a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (Mmtv.) 33. § (1) bekezdése alapján 2012. január 1-től rehabilitációs ellátásként folyósítottak tovább. Az elsőfokú szerv az Mmtv. 33. § (6) bekezdése alapján elvégzett felülvizsgálat eredményeként, a 2015. december 7-én kelt elsőfokú komplex minősítésről készült szakvéleményt figyelembe véve megállapította, hogy a felperes egészségi állapota 60%-os, B2 minősítési kategóriába tartozik, egészségi állapota alapján foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható, rehabilitációja azonban egyéb körülményei alapján nem javasolt, következő felülvizsgálata 2018. decemberben esedékes. Az elsőfokú szerv a felperes ellátásának összegét az Mmtv. 33/A. § (1) bekezdés a) pontja, (2) bekezdés c) pontja és 12. § (1) bekezdés a) pontja alkalmazásával a következők szerint állapította meg. A felperes felülvizsgálatot megelőző hónapra járó ellátásának összege 39 945 forint volt, a figyelembe vehető átlagjövedelme a fenti összeg 165%-a, 65 909 forint. A rokkantsági ellátás havi összege a 2012. évi minimálbér 30%-a, 27 900 forint. Mivel a felperes havi átlagjövedelmének 40%-a (26 363 forint) nem éri el az Mmtv. szerinti legalacsonyabb ellátási összeget, azt a B2 minősítési kategória szerinti minimum összegben kellett meghatározni.[2] A másodfokú társadalombiztosítási szerv az elsőfokú határozatot a 2016. április 13-án kelt határozatával helybenhagyta. A másodfokú szerv az ellátás összegének a 2016. évi minimálbér figyelembevételével történő megállapítására irányuló fellebbezést nem tartotta megalapozottnak. A másodfokú szerv határozatában idézte az Mmtv. 2. § (1) bekezdését, 3. § (1) bekezdését, (2) bekezdés b) pont ba) alpontját, 12. § (1) bekezdés a) pontját, (2) bekezdését, 15. § (1) bekezdését, 33/A. § (1) bekezdés a) pontját és a (2) bekezdés c) pontját. Kiemelte, hogy az Mmtv. 12. § (2) bekezdése szerint a 12. § (1) bekezdés alkalmazása során minimálbér alatt a Tbj. 4. § f) pont 1. alpontjában meghatározott minimálbérnek a 2012. évre megállapított összegét kell érteni, így a felperes "továbbra is a 2016. március 1-jétől megállapított rokkantsági ellátásra jogosult B2 minősítési csoport alapján".
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[3] A felperes keresetében a társadalombiztosítási határozat felülvizsgálatát az ellátása összegének téves kiszámítása és az egészségi állapota, minősítési kategóriája és a felülvizsgálat időpontjának téves meghatározása miatt kérte, vitatva, hogy állapotában javulás következett volna be.[4] Az alperes a kereset elutasítását kérte határozata ténybeli és jogi indokai fenntartásával.
Az elsőfokú ítélet
[5] A közigazgatási és munkaügyi bíróság a keresetet - az Mmtv. 33. § (1) bekezdés a) pontja, 33/A. § (2) bekezdés c) pontja, 12. § (1) bekezdés a) pontja és (2) bekezdése felhívásával - elutasította. Megállapította, hogy a felperes a komplex vizsgálatát megelőzően, a felülvizsgálat előtti hónapban 39 945 forint ellátásban részesült, az átlagkeresete összege, amelyből ki kellett indulni, ezen összeg 165%-a, azaz 65 909 forint. A rokkantsági ellátás az idézett jogszabályi rendelkezések alapján a havi átlagjövedelem 40%-a, ami a felperes esetében 26 364 forint. Mivel ez az összeg nem éri el a minimálbér 30%-át, azt - a másodfokú határozatban foglaltaknak megfelelően - korrigálni kellett 27 900 forintra.[6] Az ítélet indokolása szerint a 2016. márciusi KSH által kimutatott átlagjövedelem, vagy a 2016 márciusában érvényes minimálbér összegének felperes által kért figyelembevételére nem volt lehetőség, mert az Mmtv. 12. § (2) bekezdése egyértelműen kimondja, hogy a minimálbér esetén a 2012. évben megállapított összeget kell "érteni". Ez a felperes esetében 93 000 forint, amelynek 30%-át az ellátás - a kiegészítésre tekintettel - eléri.
[7] A bíróság az ítéletben rögzítette, hogy a felperes igazságügyi orvos szakértő kirendelését - a szakértői bizonyítás szükségességére vonatkozó bírói tájékoztatás ellenére - nem kérte, az ellen kifejezetten tiltakozott. Szakvélemény beszerzése hiányában a bíróság nem volt abban a helyzetben, hogy a felperes által vitatott további kérdésekben a tényállást a határozatban foglaltaktól eltérően állapítsa meg, ítéletét ezért a rendelkezésre álló adatok alapján hozta meg.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[8] A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak "módosításával" a rokkantsági ellátás összegének a 2016. március hónapban irányadó minimálbér figyelembevételével történő megállapítását kérte elsődlegesen 2016. március 1-jétől, másodlagosan 2016. május 1-jétől.[9] Álláspontja szerint a jogerős ítélet több helyen is pontatlan hivatkozásokat tartalmaz: az Mmtv. 33. § (1) bekezdés a) pontját 2012. október 12-től hatályon kívül helyezték; az ítéleti hivatkozás valójában az Mmtv. 2012. július 26-tól hatályos 33/A. § (1) bekezdés a) pontjára vonatkozik. Ennek lényege a felperesre vonatkozóan, hogy az ellátás összegét az Mmtv. 12. § (1) bekezdése szerint kell megállapítani. A Tbj. 4. § f) pont 1. alpontja 2012. július 1-jétől hatályos szövegében - a jogerős ítéletben írtakkal szemben - nincs olyan rendelkezés, amiből levezethető, hogy a rokkantsági ellátások megállapításakor 2016-ban is a 2012. évi minimálbért kellene figyelembe venni; ilyen előírás az Mmtv. 12. § (1)-(2) bekezdése, 3. § (2) bekezdés ba) alpontja és az 5. § (2) bekezdés b) pontja sem tartalmaz. Mindezekből következően tévedett a bíróság amikor - a jogerős ítéletben foglalt levezetés alapján - arra a következtetésre jutott, hogy az ellátás összegének megállapításakor a 2012. évi minimálbért kellett irányadónak tekinteni.
[10] A felperes szerint a rokkantsági ellátás összegének megállapításakor a 2016-ban érvényes 111 000 forint összegű minimálbért kellett volna figyelembe venni, ennek alapján, figyelemmel arra, hogy az Mmtv. 12. § (1) bekezdés a) pontja szerint számított havi átlagjövedelem valóban csak 26 364 forint, így azt a minimálbér 30%-ára kellett emelni, az ítélethozatal időpontjában 33 000 forint, nem pedig 27 900 forint összegű ellátást kellett volna megállapítani. Ezt az értelmezést támasztja alá az Mmtv. 2016. május 1-jétől hatályos 12. § (2) bekezdés a)-d) pontja is.
[11] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria döntése és jogi indokai
[12] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.[13] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdésében foglalt keretek között vizsgálta felül.
[14] A perben a felek között nem képezte vita tárgyát, hogy az Mmtv. 33. § (1) bekezdése által 2012. január 1-jétől átalakított, rehabilitációs ellátásként folyósított ellátás Mmtv. 33. § (6) bekezdésén alapuló felülvizsgálatára 2015 decemberében került sor, amelynek eredményeként a felperes ellátását az Mmtv. 33/A. § (1) bekezdés a) pontja és (2) bekezdés c) pontja alkalmazásával kellett megállapítani. A felperes az ellátás összegének meghatározását - a perben és a felülvizsgálati kérelmében is - elsődlegesen azért kifogásolta, mert az ügyében alkalmazandó jogszabályokból nem következik, hogy azt a 2012. évben érvényes minimálbér figyelembevételével kell kiszámítani.
[15] A munkaügyi bíróság az ítéletben valóban tévesen jelölte meg az Mmtv. 33. § (1) bekezdés nem létező a) pontját, ez az elírás azonban a döntés érdemét nem befolyásolta, a szám szerint tévesen feltüntetett rendelkezés mellett ugyanis a bíróság az Mmtv. - felperes által sem vitatottan alkalmazandó - 33/A. § (1) bekezdés a) pontját idézte és alkalmazta döntése meghozatala során.
[16] Az Mmtv. 33/A. § (1) bekezdés a) pontja a felülvizsgálat eredményeként rokkantsági ellátásra jogosultságot szerzett személyek ellátásának összegét az Mmtv. 12. § (1) bekezdésében foglaltak szerint rendeli megállapítani (azzal, hogy az - az állapotjavulás kivételével - nem lehet kevesebb a felülvizsgálatot megelőző hónapra járó ellátás összegénél). Az Mmtv. 12. § (1) bekezdés felperesre irányadó a) pontja az ellátás összegét a havi átlagjövedelem 40 százalékában, de legalább a minimálbér 30 százalékában és legfeljebb a minimálbér 45 százalékában rendeli meghatározni. A havi átlagjövedelmet a felperes esetében az Mmtv. 33/A. § (2) bekezdés c) pontja alapján a felülvizsgálatát megelőző hónapra járó ellátásának 165 százalékában kellett megállapítani, ennek összege - a felek által sem vitatottan - 65 909 forint.
[17] Az ellátás összegének megállapításakor a társadalombiztosítási szervnek az Mmtv. 12. § (1) bekezdése alapján vizsgálnia kellett azt is, hogy a havi átlagjövedelme 40 százaléka (65 909 forint) eléri-e, illetve nem haladja-e meg a rendelkezésben rögzített, a minimálbér alapul vételével kiszámítandó minimum, illetve maximum összeget. Azt a kérdést, hogy az utóbbi rendelkezés alkalmazása során mely évre irányadó minimálbért kell figyelembe venni, a törvényhozó az Mmtv. 12. § (2) bekezdésében a következők szerint rendezte: "az (1) bekezdés alkalmazása során minimálbér alatt a Tbj. 4. § s) pont 1. pont alpontjában meghatározott minimálbérnek a 2012. évre megállapított összegét kell érteni". A Tbj. 4. § s) pont 1. alpontja (amely szerint "minimálbér: a tárgyhónap első napján érvényes, a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló részére megállapított alapbér kötelező legkisebb havi összege") arról, hogy az alkalmazásával megállapítandó ellátások összegét mely évben érvényes minimálbér alapulvételével kell meghatározni, valóban nem rendelkezik, e tárgyban - a felperes érvelésével egyezően - az Mmtv. 12. § (1) bekezdése, 3. § (2) bekezdés b) pont ba) alpontja és az 5. § (2) bekezdés b) pontja sem tartalmaz szabályozást. Az Mmtv. 12. § (1) bekezdése szerinti, a minimálbér alapulvételével elrendelt számítás elvégzésekor irányadó szabályt az Mmtv. 12. § (2) bekezdése tartalmazza, a rendelkezés a 2012. évi minimálbér összegének figyelembevételét valamennyi, az (1) bekezdés alkalmazásával megállapítandó ellátás kiszámítása során előírja.
[18] A Kúria megítélése szerint az ismertetett szabályozásból nem vezethető le az, hogy a törvényhozó a rokkantsági ellátásra 2012. január 1. után jogosulttá váló személyek között a részükre megállapítandó ellátás legalacsonyabb, illetve legmagasabb összegét illetően különbségtételt kívánt volna tenni: az újonnan ellátásra jogosultak esetében az összeget a 2012. évi minimálbér, a korábbi ellátás felülvizsgálatának eredményeként jogosultságot szerzők esetében pedig, amennyiben a jogosultság megállapítására később kerül sor, 2013-tól kezdődően magasabb (az adott évben érvényes minimálbérhez igazodó) összegben rendelte volna megállapítani. A törvényhozó az átalakított ellátások felülvizsgálata után megállapított ellátások minimum, illetve maximum összegének meghatározására külön szabályt nem alkotott, az Mmtv. 12. § (1)-(2) bekezdésében alkalmazott szabályozási megoldással a rokkantsági ellátásra 2012. január 1. után újonnan és felülvizsgálat eredményeként jogosulttá váló személyek ellátásának minimum és maximum összegét egységesen rendelte a 2012. évi minimálbérhez viszonyítottan meghatározni. Ennek alapján a felperes ellátását sem lehetett a 2016. évi minimálbér figyelembevételével kiszámítani.
[19] Az Mmtv. 12. § (1)-(2) bekezdését az egyes szociális és gyermekvédelmi tárgyú, valamint a megváltozott munkaképességű személyek ellátásait érintő törvények módosításáról szóló 2016. évi XXVI. törvény (Módtv.) 33. §-a módosította, az új szabályozás a rokkantsági ellátás összegét már nem köti a minimálbérhez. A Módtv. 33. §-a javaslatához fűzött indokolás szerint "annak érdekében, hogy a megváltozott munkaképességű személyek számára nyújtott ellátások minimum és maximum összegének értékállósága biztosítható legyen, a törvény ezen összegek vetítési alapját a 2012. évi minimálbér helyett fix összegben határozza meg, és előírja, hogy ez a vetítési alap (új megnevezése: alapösszeg) a nyugdíjemelés mértékével azonosan emelkedjen. A törvény szerint az alapösszeg 2016. évi mértéke a jelenlegi vetítési alapnak a 2016. évi nyugdíjemelés mértékével emelt összege, 94 500 Ft." A fentiek alapján a felperes megalapozatlanul hivatkozott arra is, hogy a korábbi szabályozás eltérésére alapított értelmezését az Mmtv. 12. §-a módosított, 2016. május 1-jétől hatályba lépett új szabálya alátámasztja.
[20] A munkaügyi bíróság az irányadó jogszabályok helyes értelmezésével jutott az ítéletben foglalt következtetésre, az Mmtv. felperes ügyében irányadó, a társadalombiztosítási határozatok meghozatalakor hatályos 12. § (1) bekezdés alkalmazása, a rokkantsági ellátás legalacsonyabb és legmagasabb összege megállapítása során a minimálbér összegét a 12. § (2) bekezdése alkalmazásával kellett meghatározni. Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet - a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával - hatályában fenntartotta.
(Kúria, Mfv.III.10.088/2017.)
* * *
T e l j e s h a t á r o z a t
Az ügy száma: Mfv.III.10.088/2017/9.
A tanács tagjai: Dr. Zanathy János
a tanács elnöke
Dr. Magyarfalvi Katalin
előadó bíró
Dr. Farkas Katalin
bíró
A felperes:
A felperes képviselője: dr. Borszéki Gábor pártfogó ügyvéd
Az alperes: Csongrád Megyei Kormányhivatal Szegedi Járási Hivatala
Az alperes képviselője: dr. Motzwickler Kálmán
A per tárgya: társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
8.Mv.198/2016/15.
Rendelkező rész
A Kúria a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 8.Mv.198/2016/15. számú ítéletét hatályában fenntartja.A pervesztes felperest képviselő pártfogó ügyvéd díját és a felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
Tényállás
[1] Az alperes a 2015. december 12-én kelt határozatával a felperes részére 2012. január 1-től rehabilitációs ellátásként folyósított ellátást 2016. február 29. napjával megszüntette, egyidejűleg, 2016. március 1-től 27.900 forint rokkantsági ellátást állapított meg részére. A határozat indokolása szerint a felperes 2011. december 31-ig III. csoportos rokkantsági nyugdíjban részesült, amelyet a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (Mmtv.) 33. § (1) bekezdése alapján 2012. január 1-től rehabilitációs ellátásként folyósítottak tovább. Az elsőfokú szerv az Mmtv. 33. § (6) bekezdése alapján elvégzett felülvizsgálat eredményeként, a 2015. december 7-én kelt elsőfokú komplex minősítésről készült szakvéleményt figyelembe véve megállapította, hogy a felperes egészségi állapota 60%-os, B2 minősítési kategóriába tartozik, egészségi állapota alapján foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható, rehabilitációja azonban egyéb körülményei alapján nem javasolt, következő felülvizsgálata 2018. decemberben esedékes. Az elsőfokú szerv a felperes ellátásának összegét az Mmtv. 33/A. § (1) bekezdés a) pontja, (2) bekezdés c) pontja és 12. § (1) bekezdés a) pontja alkalmazásával a következők szerint állapította meg. A felperes felülvizsgálatot megelőző hónapra járó ellátásának összege 39.945 forint volt, a figyelembe vehető átlagjövedelme a fenti összeg 165%-a, 65.909 forint. A rokkantsági ellátás havi összege a 2012. évi minimálbér 30%-a, 27.900 forint. Mivel a felperes havi átlagjövedelmének 40%-a (26.363 forint) nem éri el az Mmtv. szerinti legalacsonyabb ellátási összeget, azt a B2 minősítési kategória szerinti minimum összegben kellett meghatározni.[2] A másodfokú társadalombiztosítási szerv az elsőfokú határozatot a 2016. április 13-án kelt határozatával helybenhagyta. A másodfokú szerv az ellátás összegének a 2016. évi minimálbér figyelembevételével történő megállapítására irányuló fellebbezést nem tartotta megalapozottnak. A másodfokú szerv határozatában idézte az Mmtv. 2. § (1) bekezdését, 3. § (1) bekezdését, (2) bekezdés b) pont ba) alpontját, 12. § (1) bekezdés a) pontját, (2) bekezdését, 15. § (1) bekezdését, 33/A. § (1) bekezdés a) pontját és (2) bekezdés c) pontját. Kiemelte, hogy az Mmtv. 12. § (2) bekezdése szerint a 12. § (1) bekezdés alkalmazása során minimálbér alatt a Tbj. 4. § f) pont 1. alpontjában meghatározott minimálbérnek a 2012. évre megállapított összegét kell érteni, így a felperes "továbbra is a 2016. március 1-től megállapított rokkantsági ellátásra jogosult B2 minősítési csoport alapján".
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[3] A felperes keresetében a társadalombiztosítási határozat felülvizsgálatát az ellátása összegének téves kiszámítása és az egészségi állapota, minősítési kategóriája és a felülvizsgálat időpontjának téves meghatározása miatt kérte, vitatva, hogy állapotában javulás következett volna be.[4] Az alperes a kereset elutasítását kérte határozata ténybeli és jogi indokai fenntartásával.
Az elsőfokú ítélet
[5] A közigazgatási és munkaügyi bíróság a keresetet - az Mmtv. 33. § (1) bekezdés a) pontja, 33/A. § (2) bekezdés c) pontja, 12. § (1) bekezdés a) pontja és (2) bekezdése felhívásával - elutasította. Megállapította, hogy a felperes a komplex vizsgálatát megelőzően, a felülvizsgálat előtti hónapban 39.945 forint ellátásban részesült, az átlagkeresete összege, amelyből ki kellett indulni, ezen összeg 165%-a, azaz 65.909 forint. A rokkantsági ellátás az idézett jogszabályi rendelkezések alapján a havi átlagjövedelem 40%-a, ami a felperes esetében 26.364 forint. Mivel ez az összeg nem éri el a minimálbér 30%-át, azt - a másodfokú határozatban foglaltaknak megfelelően - korrigálni kellett 27.900 forintra.[6] Az ítélet indokolása szerint a 2016. márciusi KSH által kimutatott átlagjövedelem, vagy a 2016. márciusában érvényes minimálbér összegének felperes által kért figyelembevételére nem volt lehetőség, mert az Mmtv. 12. § (2) bekezdése egyértelműen kimondja, hogy a minimálbér esetén a 2012. évben megállapított összeget kell "érteni". Ez a felperes esetében 93.000 forint, amelynek 30%-át az ellátás - a kiegészítésre tekintettel - eléri.
[7] A bíróság az ítéletben rögzítette, hogy a felperes igazságügyi orvosszakértő kirendelését - a szakértői bizonyítás szükségességére vonatkozó bírói tájékoztatás ellenére - nem kérte, az ellen kifejezetten tiltakozott. Szakvélemény beszerzése hiányában a bíróság nem volt abban a helyzetben, hogy a felperes által vitatott további kérdésekben a tényállást a határozatban foglaltaktól eltérően állapítsa meg, ítéletét ezért a rendelkezésre álló adatok alapján hozta meg.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[8] A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak "módosításával" a rokkantsági ellátás összegének a 2016. március hónapban irányadó minimálbér figyelembevételével történő megállapítását kérte elsődlegesen 2016. március 1-től, másodlagosan 2016. május 1-től.[9] Álláspontja szerint a jogerős ítélet több helyen is pontatlan hivatkozásokat tartalmaz: az Mmtv. 33. § (1) bekezdés a) pontját 2012. október 12-től hatályon kívül helyezték; az ítéleti hivatkozás valójában az Mmtv. 2012. július 26-tól hatályos 33/A. § (1) bekezdés a) pontjára vonatkozik. Ennek lényege a felperesre vonatkozóan, hogy az ellátás összegét az Mmtv. 12. § (1) bekezdése szerint kell megállapítani. A Tbj. 4. § f) pont 1. alpontja 2012. július 1-től hatályos szövegében - a jogerős ítéletben írtakkal szemben - nincs olyan rendelkezés, amiből levezethető, hogy a rokkantsági ellátások megállapításakor 2016-ban is a 2012. évi minimálbért kellene figyelembe venni; ilyen előírás az Mmtv. 12. § (1)-(2) bekezdése, 3. § (2) bekezdés ba) alpontja és az 5. § (2) bekezdés b) pontja sem tartalmaz. Mindezekből következően tévedett a bíróság amikor - a jogerős ítéletben foglalt levezetés alapján - arra a következtetésre jutott, hogy az ellátás összegének megállapításakor a 2012. évi minimálbért kellett irányadónak tekinteni.
[10] A felperes szerint a rokkantsági ellátás összegének megállapításakor a 2016-ban érvényes 111.000 forint összegű minimálbért kellett volna figyelembe venni, ennek alapján, figyelemmel arra, hogy az Mmtv. 12. § (1) bekezdés a) pontja szerint számított havi átlagjövedelem valóban csak 26.364 forint, így azt a minimálbér 30%-ára kellett emelni, az ítélethozatal időpontjában 33.000 forint, nem pedig 27.900 forint összegű ellátást kellett volna megállapítani. Ezt az értelmezést támasztja alá az Mmtv. 2016. május 1-től hatályos 12. § (2) bekezdés a)-d) pontja is.
[11] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria döntése és jogi indokai
[12] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.[13] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdésében foglalt keretek között vizsgálta felül.
[14] A perben a felek között nem képezte vita tárgyát, hogy az Mmtv. 33. § (1) bekezdése által 2012. január 1-től átalakított, rehabilitációs ellátásként folyósított ellátás Mmtv. 33. § (6) bekezdésén alapuló felülvizsgálatára 2015. decemberében került sor, amelynek eredményeként a felperes ellátását az Mmtv. 33/A. § (1) bekezdés a) pontja és (2) bekezdés c) pontja alkalmazásával kellett megállapítani. A felperes az ellátás összegének meghatározását - a perben és a felülvizsgálati kérelmében is - elsődlegesen azért kifogásolta, mert az ügyében alkalmazandó jogszabályokból nem következik, hogy azt a 2012. évben érvényes minimálbér figyelembe vételével kell kiszámítani.
[15] A munkaügyi bíróság az ítéletben valóban tévesen jelölte meg az Mmtv. 33. § (1) bekezdés nem létező a) pontját, ez az elírás azonban a döntés érdemét nem befolyásolta, a szám szerint tévesen feltüntetett rendelkezés mellett ugyanis a bíróság az Mmtv. - felperes által sem vitatottan alkalmazandó - 33/A. § (1) bekezdés a) pontját idézte és alkalmazta döntése meghozatala során.
[16] Az Mmtv. 33/A. § (1) bekezdés a) pontja a felülvizsgálat eredményeként rokkantsági ellátásra jogosultságot szerzett személyek ellátásának összegét az Mmtv. 12. § (1) bekezdésében foglaltak szerint rendeli megállapítani (azzal, hogy az - az állapotjavulás kivételével - nem lehet kevesebb a felülvizsgálatot megelőző hónapra járó ellátás összegénél). Az Mmtv. 12. § (1) bekezdés felperesre irányadó a) pontja az ellátás összegét a havi átlagjövedelem 40 százalékában, de legalább a minimálbér 30 százalékában és legfeljebb a minimálbér 45 százalékában rendeli meghatározni. A havi átlagjövedelmet a felperes esetében az Mmtv. 33/A. § (2) bekezdés c) pontja alapján a felülvizsgálatát megelőző hónapra járó ellátásának 165 százalékában kellett megállapítani, ennek összege - a felek által sem vitatottan - 65.909 forint.
[17] Az ellátás összegének megállapításakor a társadalombiztosítási szervnek az Mmtv. 12. § (1) bekezdése alapján vizsgálnia kellett azt is, hogy a havi átlagjövedelme 40 százaléka (65.909 forint) eléri-e, illetve nem haladja-e meg a rendelkezésben rögzített, a minimálbér alapul vételével kiszámítandó minimum, illetve maximum összeget. Azt a kérdést, hogy az utóbbi rendelkezés alkalmazása során mely évre irányadó minimálbért kell figyelembe venni, a törvényhozó az Mmtv. 12. § (2) bekezdésében a következők szerint rendezte: "az (1) bekezdés alkalmazása során minimálbér alatt a Tbj. 4. § s) pont 1. pont alpontjában meghatározott minimálbérnek a 2012. évre megállapított összegét kell érteni". A Tbj. 4. § s) pont 1. alpontja (amely szerint "minimálbér: a tárgyhónap első napján érvényes, a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló részére megállapított alapbér kötelező legkisebb havi összege") arról, hogy az alkalmazásával megállapítandó ellátások összegét mely évben érvényes minimálbér alapul vételével kell meghatározni, valóban nem rendelkezik, e tárgyban - a felperes érvelésével egyezően - az Mmtv. 12. § (1) bekezdése, 3. § (2) bekezdés b) pont ba) alpontja és az 5. § (2) bekezdés b) pontja sem tartalmaz szabályozást. Az Mmtv. 12. § (1) bekezdése szerinti, a minimálbér alapul vételével elrendelt számítás elvégzésekor irányadó szabályt az Mmtv. 12. § (2) bekezdése tartalmazza, a rendelkezés a 2012. évi minimálbér összegének figyelembe vételét valamennyi, az (1) bekezdés alkalmazásával megállapítandó ellátás kiszámítása során előírja.
[18] A Kúria megítélése szerint az ismertetett szabályozásból nem vezethető le az, hogy a törvényhozó a rokkantsági ellátásra 2012. január 1. után jogosulttá váló személyek között a részükre megállapítandó ellátás legalacsonyabb, illetve legmagasabb összegét illetően különbségtételt kívánt volna tenni: az újonnan ellátásra jogosultak esetében az összeget a 2012. évi minimálbér, a korábbi ellátás felülvizsgálatának eredményeként jogosultságot szerzők esetében pedig, amennyiben a jogosultság megállapítására később kerül sor, 2013-tól kezdődően magasabb (az adott évben érvényes minimálbérhez igazodó) összegben rendelte volna megállapítani. A törvényhozó az átalakított ellátások felülvizsgálata után megállapított ellátások minimum, illetve maximum összegének meghatározására külön szabályt nem alkotott, az Mmtv. 12. § (1)-(2) bekezdésében alkalmazott szabályozási megoldással a rokkantsági ellátásra 2012. január 1. után újonnan és felülvizsgálat eredményeként jogosulttá váló személyek ellátásának minimum és maximum összegét egységesen rendelte a 2012. évi minimálbérhez viszonyítottan meghatározni. Ennek alapján a felperes ellátását sem lehetett a 2016. évi minimálbér figyelembe vételével kiszámítani.
[19] Az Mmtv. 12. § (1)-(2) bekezdését az egyes szociális és gyermekvédelmi tárgyú, valamint a megváltozott munkaképességű személyek ellátásait érintő törvények módosításáról szóló 2016. évi XXVI. törvény (Módtv.) 33. §-a módosította, az új szabályozás a rokkantsági ellátás összegét már nem köti a minimálbérhez. A Módtv. 33. §-a javaslatához fűzött indokolás szerint "annak érdekében, hogy a megváltozott munkaképességű személyek számára nyújtott ellátások minimum és maximum összegének értékállósága biztosítható legyen, a törvény ezen összegek vetítési alapját a 2012. évi minimálbér helyett fix összegben határozza meg, és előírja, hogy ez a vetítési alap (új megnevezése: alapösszeg) a nyugdíjemelés mértékével azonosan emelkedjen. A törvény szerint az alapösszeg 2016. évi mértéke a jelenlegi vetítési alapnak a 2016. évi nyugdíjemelés mértékével emelt összege, 94 500 Ft." A fentiek alapján a felperes megalapozatlanul hivatkozott arra is, hogy a korábbi szabályozás eltérésére alapított értelmezését az Mmtv. 12. §-a módosított, 2016. május 1-től hatályba lépett új szabálya alátámasztja.
[20] A munkaügyi bíróság az irányadó jogszabályok helyes értelmezésével jutott az ítéletben foglalt következtetésre, az Mmtv. felperes ügyében irányadó, a társadalombiztosítási határozatok meghozatalakor hatályos 12. § (1) bekezdés alkalmazása, a rokkantsági ellátás legalacsonyabb és legmagasabb összege megállapítása során a minimálbér összegét a 12. § (2) bekezdés alkalmazásával kellett meghatározni. Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet - a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával - hatályában fenntartotta.
A döntés elvi tartalma
[21] Az Mmtv. 12. § (1) bekezdése alkalmazása, a rokkantsági ellátás legalacsonyabb és legmagasabb összege megállapítása során a minimálbér összegét a 12. § (2) bekezdés alkalmazásával kell meghatározni.Záró rész
[22] Az alperesnek a felülvizsgálati eljárásban költsége nem merült fel, ezért a Kúria - a Pp. 78. § (3) bekezdése alapján - e tárgyban mellőzte a határozathozatalt.[23] A Kúria a pervesztes felperest képviselő pártfogó ügyvéd díjáról a 2003. évi LXXX. törvény 11/A. §-a, a felülvizsgálati eljárás illetékéről az Mmtv. 14. §-a alapján határozott.
[24] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el (Pp. 274. § (1) bekezdés).
Budapest, 2017. november 20.
Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Farkas Katalin s.k. bíró (Kúria, Mfv.III.10.088/2017.)