adozona.hu
BH 2018.1.26
BH 2018.1.26
A rehabilitálhatóság helyes megítéléséhez az első fokú társadalombiztosítási határozat meghozatalakor fennálló tények alapján különleges szakértelmet igénylő kérdésekről szóló vélemény szükséges [1952. évi III. tv. (Pp.) 339/A. §, 2011. évi CXCI. tv. (Mmtv.) 3. §, 7/2012. (II. 14.) NEFMI rendelet 2., 3. sz. melléklete].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az alperes a 2011. december 31-ig rokkantsági nyugdíjban, 2012. január 1-jétől rokkantsági ellátásban részesülő felperes ellátását a 2015. szeptember 3-án kelt határozatával 2015. december 1. napjától megszüntette, ezzel egyidejűleg 42 090 forint rokkantsági ellátást állapított meg részére. Az alperes az elsőfokú szakértői bizottság 2015. augusztus 24-én kelt, a komplex minősítés eredményéről kiállított összefoglaló véleménye alapján megállapította, hogy a felperes egészségi állapota 58%,...
[2] A másodfokú társadalombiztosítási szerv az elsőfokú határozatot helybenhagyta, mert a másodfokú komplex minősítési bizottság véleménye szerint a felperes egészségi állapotában javulás következett be, egészségi állapota 2015. augusztus 10-től 57%, minősítési csoportja B2, foglalkozási rehabilitációja egyéb körülményei alapján nem javasolt.
[4] Az alperes a kereset elutasítását kérte határozata ténybeli és jogi indokai fenntartásával.
[6] A bíróság a perben kirendelt igazságügyi orvos szakértő aggálytalan, a felek által is elfogadott szakvéleménye alapján megállapította, hogy a felperes össz-szervezeti egészségkárosodása 2015. augusztus 10-től, az elsőfokú bizottsági vizsgálat időpontjától kezdődően 60%-os, egészségi állapota 40%. Mivel az NRSZH bizottság a felperes egészségi állapotának mértékét nem a valóságnak megfelelően véleményezte, az erre alapított határozatok jogszabálysértők.
[7] A bíróság az ítéletben rögzítette, hogy a rokkantsági ellátás mértéke és időtartama szempontjából nem bírt jelentőséggel, hogy a perben eljárt szakértő a felperes egészségi állapotát 2016 februárjától 34%-ban állapította meg, mivel a 31% és az 50% közötti egészségi állapot a C2 minősítési kategóriába tartozik. A bíróság annak megállapításánál, hogy a felperes C2 minősítési kategóriába tartozóan jogosult a rokkantsági ellátásra, az NRSZH rehabilitációra vonatkozó, a kizáró/korlátozó tényezőket értékelő véleményét vette figyelembe. Az ítéleti érvelés szerint a felperes rehabilitációja az 57%-os egészségi állapota mellett sem volt javasolt, ezen tényezők tekintetében a perben megállapított 40%-os egészségiállapot-változást nem eredményezett; mindezek miatt a C2 minősítés megállapításához további foglalkoztatási és szociális szakértő bevonása nem volt indokolt.
[9] Az alperes érvelése szerint a komplex felülvizsgálatot a komplex minősítésre vonatkozó részletes szabályokról szóló 7/2012. (II. 14.) NEFMI rendelet (NEFMIr.) 2. és 3. számú mellékletében írt, illetve a hatályos módszertani útmutatóban meghatározott szempontok alapján kell elvégezni. A komplex minősítési rendszerben az egészségi állapotot és a rehabilitálhatóságot foglalkozási és szociális szempontból is vizsgálni kell. A komplex minősítés elkészítése során figyelembe kell venni a kérelmező egészségi állapotát, foglalkozási előzményeit, munkaerő-piaci helyzetét, adottságait és korlátait, foglalkozási rehabilitációs szükségleteit és a rehabilitációt követő munkaerőpiaci esélyeit, valamint a rehabilitációhoz és a későbbi munkavállaláshoz fennálló orvosi és szociális szükségleteit. A komplex minősítésnek tartalmaznia kell a kérelmező egészségi állapota mértékét, a rehabilitálhatóságot, illetve a rehabilitáció lehetséges irányát és - a rehabilitációs szükségletek alapján - a rehabilitációhoz szükséges időtartamot.
[10] Az alperes a fentiek alapján állította, hogy a felperes C2 minősítési csoportba tartozását a jogerős ítéletben a rehabilitálhatóságával összefüggő valamennyi körülmény vizsgálata nélkül nem lehetett volna rögzíteni. A bíróságnak a perben nem állt rendelkezésére olyan szociális, foglalkoztatási szakértői vélemény, amelynek alapján a rehabilitálhatóság hiányára vonatkozó feltétel fennállása megállapítható. Az orvos szakértő az igazságügyi szakértői szakterületekről, valamint az ahhoz kapcsolódó képesítési és egyéb szakmai feltételekről szóló 9/2006. (II. 27.) IM rendelet (IMr.) melléklete szerint nem jogosult a komplex rehabilitáció kérdésében szakvéleményt adni, a perben eljárt igazságügyi orvos szakértő a felperes rehabilitálhatóságát orvosszakmai szempontból vizsgálta. Az alperes a Kúria Mfv.III.10.071/2016/8. számú határozata alapján hivatkozott arra is, hogy a rokkantsági ellátásra való jogosultság megállapítása a rehabilitálhatósággal összefüggő körülmények vizsgálata alapján lehetséges. A jelen perben eljárt bíróság megsértette a Pp. 177. § (1) bekezdését, amikor kizárólag orvos szakértői vélemény alapján, foglalkozási és szociális szakértői vélemény beszerzése nélkül hozta meg ítéletét, mivel a rehabilitálhatóság szakkérdés, nem pedig bírói mérlegelés függvénye.
[11] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte annak megalapozottságára és egyre romló egészségi állapotára hivatkozva.
[13] A Kúria korábban számos határozatában (EBH 2005.1359., Mfv. 10.432/2012/3., Mfv. III.482/2012/7., Mfv. III.10.007/2016/3., Mfv. III.10.071/2016/8. stb.) mutatott rá arra, hogy az egészségi állapot/egészségkárosodás mértékének megítélése, továbbá a rehabilitálhatóság megállapítása különleges szakértelmet igényel, a közigazgatási eljárásban beszerzett szakvéleményekben/szakhatósági állásfoglalásokban és a perben beszerzett igazságügyi szakértői véleményekben kimutatható, szakkérdésekben fennálló ellentmondások bírói mérlegeléssel nem oldhatók fel. A Kúria megváltozott munkaképességű személyek ellátásai tárgyában indult perekben - az Mmtv. 3. §-a, a NEFMIr. 3-4. §-a, a Pp. szakértői bizonyításra vonatkozó rendelkezései és más jogszabályi rendelkezések alkalmazása kapcsán - több alkalommal adott iránymutatást a rehabilitálhatóság vizsgálatának kérdéseiben is. Ennek során kimondta, hogy a társadalombiztosítási határozatok megalapozásául szolgáló komplex bizottsági véleményeket orvos, foglalkoztatási és szociális szakértőkből álló testület készíti el, e szakértők - azonosan a polgári peres eljárásban kirendelt igazságügyi szakértőkkel - különleges szakértelmet igénylő kérdésekben (szakkérdésekben) nyilvánítanak véleményt (pl. Mfv. III. 10.006/2016/4.).
[14] A Kúria a vonatkozó szabályozás helyes értelmezéséről több határozatban foglalt állást olyan ügyekben is, amelyekben a munkaügyi bíróság - az ítélet rendelkező részében vagy az indokolásban - kizárólag azért állapította meg a felperes eltérő minősítési kategóriába tartozását, mert a perben eljárt igazságügyi orvos szakértő az egészségi állapota mértékét lényegesen - az ellátás formáját, illetve összegét érintően - eltérően véleményezte. A Kúria az Mmtv. és a NEFMIr. rendelkezései egybevetésével rámutatott arra, hogy az egészségi állapot eltérő (a közigazgatási eljárásban irányadónak tekintett 51-60% helyett 31-50%-os mértékű) megállapítása önmagában nem alapot arra, hogy a bíróság a felperest más (B1 helyett C1, vagy B2 helyett C2) kategóriába sorolja be, ilyen esetben a felperes rehabilitálhatóságának vizsgálatára az alperes köteles (pl. Mfv. III.10.510/2014/3., Mfv. III.10.538/2013/7., Mfv. III.10772/2016/4.). A Kúria a perbelivel azonos probléma elbírálása során az utóbbi határozatokban nem tartotta helytállónak a bíróság azon jogértelmezését, miszerint a közigazgatási eljárásban a rehabilitálhatóság tárgyában, a felperes 60%-os egészségi állapota alapulvételével elkészített vélemény a perben megállapított 47%-os egészségi állapot mellett irányadó, a rehabilitálhatóság további szakértői bizonyítást nem igényel.
[15] A Kúria a perben vitás kérdés kapcsán kiemeli: az egészségi állapot mértékének a minősítési kategória változását eredményező eltérő értékelése több okból is lehetséges. Eltérést eredményezhet valamely meglévő - egy vagy akár több - betegség figyelmen kívül hagyása, az egyes betegségek egészségkárosító hatásának, azok mértékének téves megállapítása (alul,- illetve felülértékelés), ezen túl - a fentiekkel összefüggésben, vagy azoktól függetlenül - az egyes betegségek okozta egészségkárosodások (részkárosodások) egymásra gyakorolt hatásának téves értékelése is. Az, hogy a téves megállapítások a rehabilitálhatóság megítélését miben és mennyiben befolyásolják, szakkérdések eldöntésével válaszolható meg, így nem tekinthető helytállónak az az álláspont, miszerint a közigazgatási eljárásban beszerzett, a rehabilitálhatóság tárgyában adott vélemény minden esetben irányadó és ebben a körben további vizsgálat szükségtelen.
[16] Az alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a bíróság a perben megállapított alacsonyabb mértékű egészségi állapot és az NRSZH rehabilitációra vonatkozó véleménye alapján nem állapíthatta meg, hogy a felperes C2 minősítési kategóriába tartozik. A rehabilitálhatóság további szakértői vizsgálatára azonban - az alperes álláspontjától eltérően - nem a munkaügyi bíróság, hanem a bíróság által elrendelt új eljárásban az alperes köteles. Ellenkező esetben, amennyiben tehát a felperes tényleges, valós egészségi állapotához mért rehabilitálhatóságról elsőként a bíróság foglalna állást, úgy e körben nem érvényesülne a felperes - Alaptörvény XXVII. cikk (7) bekezdése által is biztosított - jogorvoslathoz való joga. Az alperes által felhívott Mfv. III.10.071/2016/8. számú határozat e vonatkozásban nem irányadó, mivel az alapul szolgáló perben a felek között vita tárgyát kizárólag a rehabilitálhatóság képezte.
[17] A munkaügyi bíróság helyesen mutatott rá ítéletében arra, hogy a társadalombiztosítási határozatokat - a Pp. 339/A. §-ának főszabálya alapján - a meghozatalukkor fennálló tények alapján kellett felülvizsgálnia; új, a határozatok meghozatala után bekövetkező betegségek - ahogyan a jelen esetben is - új kérelem előterjesztésére adnak lehetőséget, azok a korábbi határozatok jogszerűségét nem befolyásolják (Mfv.III.10.491/2016/12., Mfv. III.10.857/2016/7.). Ez a társadalombiztosítási határozat rehabilitálhatósággal kapcsolatos megállapítására is irányadó, így az alperesnek a rehabilitálhatóság kérdését az elsőfokú határozat meghozatalakor (2015. szeptember 3.) fennálló tények alapján kell vizsgálnia.
[18] Mindezek alapján a Kúria a felperes C2 minősítési csoportba tartozását megállapító ítéleti rendelkezést hatályon kívül helyezte, egyebekben a jogerős ítéletet az indokolás fenti módosításával hatályában fenntartotta [Pp. 275. § (3) és (4) bekezdés].
(Kúria, Mfv.10.771/2016.)
Az ügy száma: Mfv.III.10.771/2016/5.
A tanács tagjai: Dr. Zanathy János
a tanács elnöke
Dr. Magyarfalvi Katalin
előadó bíró
Dr. Farkas Katalin
bíró
A felperes:
Az alperes: Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kormányhivatal Miskolci Járási Hivatala
Az alperes képviselője: Dr. Fuhrmanné dr. Horzsa Ildikó jogtanácsos
A per tárgya: társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes
Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
5.M.59/2016/21.
A felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
[2] A másodfokú társadalombiztosítási szerv az elsőfokú határozatot helybenhagyta, mert a másodfokú komplex minősítési bizottság véleménye szerint a felperes egészségi állapotában javulás következett be, egészségi állapota 2015. augusztus 10-től 57%, minősítési csoportja B2, foglalkozási rehabilitációja egyéb körülményei alapján nem javasolt.
4] Az alperes a kereset elutasítását kérte határozata ténybeli és jogi indokai fenntartásával.
[6] A bíróság a perben kirendelt igazságügyi orvosszakértő aggálytalan, a felek által is elfogadott szakvéleménye alapján megállapította, hogy a felperes össz-szervezeti egészségkárosodása 2015. augusztus 10-től, az elsőfokú bizottsági vizsgálat időpontjától kezdődően 60%-os, egészségi állapota 40%. Mivel az NRSZH bizottság a felperes egészségi állapotának mértékét nem a valóságnak megfelelően véleményezte, az erre alapított határozatok jogszabálysértők.
[7] A bíróság az ítéletben rögzítette, hogy a rokkantsági ellátás mértéke és időtartama szempontjából nem bírt jelentőséggel, hogy a perben eljárt szakértő a felperes egészségi állapotát 2016. februárjától 34%-ban állapította meg, mivel a 31% és az 50% közötti egészségi állapot a C2 minősítési kategóriába tartozik. A bíróság annak megállapításánál, hogy a felperes C2 minősítési kategóriába tartozóan jogosult a rokkantsági ellátásra, az NRSZH rehabilitációra vonatkozó, a kizáró/korlátozó tényezőket értékelő véleményét vette figyelembe. Az ítéleti érvelés szerint a felperes rehabilitációja az 57%-os egészségi állapota mellett sem volt javasolt, ezen tényezők tekintetében a perben megállapított 40%-os egészségi állapot változást nem eredményezett; mindezek miatt a C2 minősítés megállapításához további foglalkoztatási és szociális szakértő bevonása nem volt indokolt.
[9] Az alperes érvelése szerint a komplex felülvizsgálatot a komplex minősítésre vonatkozó részletes szabályokról szóló 7/2012. (II.14.) NEFMI rendelet (NEFMIr.) 2. és 3. számú mellékletében írt, illetve a hatályos módszertani útmutatóban meghatározott szempontok alapján kell elvégezni. A komplex minősítési rendszerben az egészségi állapotot és a rehabilitálhatóságot foglalkozási és szociális szempontból is vizsgálni kell. A komplex minősítés elkészítése során figyelembe kell venni a kérelmező egészségi állapotát, foglalkozási előzményeit, munkaerő-piaci helyzetét, adottságait és korlátait, foglalkozási rehabilitációs szükségleteit és a rehabilitációt követő munkaerő-piaci esélyeit, valamint a rehabilitációhoz és a későbbi munkavállaláshoz fennálló orvosi és szociális szükségleteit. A komplex minősítésnek tartalmaznia kell a kérelmező egészségi állapota mértékét, a rehabilitálhatóságot, illetve a rehabilitáció lehetséges irányát és - a rehabilitációs szükségletek alapján - a rehabilitációhoz szükséges időtartamot.
[10] Az alperes a fentiek alapján állította, hogy a felperes C2 minősítési csoportba tartozását a jogerős ítéletben a rehabilitálhatóságával összefüggő valamennyi körülmény vizsgálata nélkül nem lehetett volna rögzíteni. A bíróságnak a perben nem állt rendelkezésére olyan szociális, foglalkoztatási szakértői vélemény, amelynek alapján a rehabilitálhatóság hiányára vonatkozó feltétel fennállása megállapítható. Az orvosszakértő az igazságügyi szakértői szakterületekről, valamint az ahhoz kapcsolódó képesítési és egyéb szakmai feltételekről szóló 9/2006. (II.27.) IM rendelet (IMr.) melléklete szerint nem jogosult a komplex rehabilitáció kérdésében szakvéleményt adni, a perben eljárt igazságügyi orvosszakértő a felperes rehabilitálhatóságát orvosszakmai szempontból vizsgálta. Az alperes a Kúria Mfv.III.10.071/2016/8. számú határozata alapján hivatkozott arra is, hogy a rokkantsági ellátásra való jogosultság megállapítása a rehabilitálhatósággal összefüggő körülmények vizsgálata alapján lehetséges. A jelen perben eljárt bíróság megsértette a Pp. 177. § (1) bekezdését, amikor kizárólag orvosszakértői vélemény alapján, foglalkozási és szociális szakértői vélemény beszerzése nélkül hozta meg ítéletét, mivel a rehabilitálhatóság szakkérdés, nem pedig bírói mérlegelés függvénye.
[11] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte annak megalapozottságára és egyre romló egészségi állapotára hivatkozva.
[13] A Kúria korábban számos határozatában (EBH 2005.1359., Mfv.10.432/2012/3., Mfv. III.482/2012/7., Mfv.III.10.007/2016/3., Mfv.III.10.071/2016/8., stb.) mutatott rá arra, hogy az egészségi állapot/egészségkárosodás mértékének megítélése, továbbá a rehabilitálhatóság megállapítása különleges szakértelmet igényel, a közigazgatási eljárásban beszerzett szakvéleményekben/szakhatósági állásfoglalásokban és a perben beszerzett igazságügyi szakértői véleményekben kimutatható, szakkérdésekben fennálló ellentmondások bírói mérlegeléssel nem oldhatók fel. A Kúria megváltozott munkaképességű személyek ellátásai tárgyában indult perekben - az Mmtv. 3. §-a, a NEFMIr. 3-4. §-a, a Pp. szakértői bizonyításra vonatkozó rendelkezései és más jogszabályi rendelkezések alkalmazása kapcsán - több alkalommal adott iránymutatást a rehabilitálhatóság vizsgálatának kérdéseiben is. Ennek során kimondta, hogy a társadalombiztosítási határozatok megalapozásául szolgáló komplex bizottsági véleményeket orvos-, foglalkoztatási és szociális szakértőkből álló testület készíti el, e szakértők - azonosan a polgári peres eljárásban kirendelt igazságügyi szakértőkkel - különleges szakértelmet igénylő kérdésekben (szakkérdésekben) nyilvánítanak véleményt (pl. Mfv.III. 10.006/2016/4.).
[14] A Kúria a vonatkozó szabályozás helyes értelmezéséről több határozatban foglalt állást olyan ügyekben is, amelyekben a a munkaügyi bíróság - az ítélet rendelkező részében vagy az indokolásban - kizárólag azért állapította meg a felperes eltérő minősítési kategóriába tartozását, mert a perben eljárt igazságügyi orvosszakértő az egészségi állapota mértékét lényegesen - az ellátás formáját, illetve összegét érintően - eltérően véleményezte. A Kúria az Mmtv. és a NEFMIr. rendelkezései egybevetésével rámutatott arra, hogy az egészségi állapot eltérő (a közigazgatási eljárásban irányadónak tekintett 51-60% helyett 31-50%-os mértékű) megállapítása önmagában nem alapot arra, hogy a bíróság a felperest más (B1 helyett C1, vagy B2 helyett C2) kategóriába sorolja be, ilyen esetben a felperes rehabilitálhatóságának vizsgálatára az alperes köteles (pl. Mfv. III.10.510/2014/3., Mfv. III.10.538/2013/7., Mfv. III.10772/2016/4.). A Kúria a perbelivel azonos probléma elbírálása során az utóbbi határozatokban nem tartotta helytállónak a bíróság azon jogértelmezését, miszerint a közigazgatási eljárásban a rehabilitálhatóság tárgyában, a felperes 60%-os egészségi állapota alapul vételével elkészített vélemény a perben megállapított 47%-os egészségi állapot mellett irányadó, a rehabilitálhatóság további szakértői bizonyítást nem igényel.
[15] A Kúria a perben vitás kérdés kapcsán kiemeli: az egészségi állapot mértékének a minősítési kategória változását eredményező eltérő értékelése több okból is lehetséges. Eltérést eredményezhet valamely meglévő - egy vagy akár több - betegség figyelmen kívül hagyása, az egyes betegségek egészségkárosító hatásának, azok mértékének téves megállapítása (alul,- illetve felülértékelés), ezen túl - a fentiekkel összefüggésben, vagy azoktól függetlenül - az egyes betegségek okozta egészségkárosodások (részkárosodások) egymásra gyakorolt hatásának téves értékelése is. Az, hogy a téves megállapítások a rehabilitálhatóság megítélését miben és mennyiben befolyásolják, szakkérdések eldöntésével válaszolható meg, így nem tekinthető helytállónak az az álláspont, miszerint a közigazgatási eljárásban beszerzett, a rehabilitálhatóság tárgyában adott vélemény minden esetben irányadó és ebben a körben további vizsgálat szükségtelen.
[16] Az alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a bíróság a perben megállapított alacsonyabb mértékű egészségi állapot és az NRSZH rehabilitációra vonatkozó véleménye alapján nem állapíthatta meg, hogy a felperes C2 minősítési kategóriába tartozik. A rehabilitálhatóság további szakértői vizsgálatára azonban - az alperes álláspontjától eltérően - nem a munkaügyi bíróság, hanem a bíróság által elrendelt új eljárásban az alperes köteles. Ellenkező esetben, amennyiben tehát a felperes tényleges, valós egészségi állapotához mért rehabilitálhatóságról elsőként a bíróság foglalna állást, úgy e körben nem érvényesülne a felperes - Alaptörvény XXVII. cikk (7) bekezdése által is biztosított - jogorvoslathoz való joga. Az alperes által felhívott Mfv.III.10.071/2016/8. számú határozat e vonatkozásban nem irányadó, mivel az alapul szolgáló perben a felek között vita tárgyát kizárólag a rehabilitálhatóság képezte.
[17] A munkaügyi bíróság helyesen mutatott rá ítéletében arra, hogy a társadalombiztosítási határozatokat - a Pp. 339/A. §-ának főszabálya alapján - a meghozatalukkor fennálló tények alapján kellett felülvizsgálnia; új, a határozatok meghozatala után bekövetkező betegségek - ahogyan a jelen esetben is - új kérelem előterjesztésére adnak lehetőséget, azok a korábbi határozatok jogszerűségét nem befolyásolják (Mfv.III.10.491/2016/12., Mfv. III.10.857/2016/7.). Ez a társadalombiztosítási határozat rehabilitálhatósággal kapcsolatos megállapítására is irányadó, így az alperesnek a rehabilitálhatóság kérdését az elsőfokú határozat meghozatalakor (2015. szeptember 3.) fennálló tények alapján kell vizsgálnia.
[18] Mindezek alapján a Kúria a felperes C2 minősítési csoportba tartozását megállapító ítéleti rendelkezést hatályon kívül helyezte, egyebekben a jogerős ítéletet az indokolás fenti módosításával hatályában fenntartotta [Pp. 275. § (3) és (4) bekezdés].
[21] A Kúria a felülvizsgálati eljárás illetékéről az Mmtv. 14. § (2) bekezdése alapján határozott.
[22] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.