adozona.hu
BH 2018.1.22
BH 2018.1.22
A megfelelő munkafeltételek biztosítása a munkáltató kötelezettsége. Ezért amennyiben a postai kézbesítőnek a szolgálati kiírás szerint rövid időn belül 14 körzetben helyettesítőként - megfelelő információ és helyismeret hiányában - kell ellátnia a tevékenységét, a három kisebb súlyú (részben adminisztratív jellegű) mulasztás azonnali hatályú felmondás jogszerű indokául nem szolgálhat [2012. évi I. tv. (Mt.) 51. § (1) bekezdés, 78. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes kézbesítő munkakörben állt az alperes alkalmazásában. 2013 augusztusától kezdődően vele szemben 42 db panaszbeadványt nyújtottak be, amely miatt az alperes fokozott ellenőrzést rendelt el. Az erről készült vizsgálati jelentés alapján az alperes 2014. október 1-jén kelt azonnali hatályú felmondásával szüntette meg a felperes jogviszonyát.
[2] Az azonnali hatályú felmondás indokolása szerint "A munkáltató az Ön munkavégzésére érkezett panaszok számossága alapján fokozott ellenőr...
BH 2018.1.22 A megfelelő munkafeltételek biztosítása a munkáltató kötelezettsége. Ezért amennyiben a postai kézbesítőnek a szolgálati kiírás szerint rövid időn belül 14 körzetben helyettesítőként - megfelelő információ és helyismeret hiányában - kell ellátnia a tevékenységét, a három kisebb súlyú (részben adminisztratív jellegű) mulasztás azonnali hatályú felmondás jogszerű indokául nem szolgálhat [2012. évi I. tv. (Mt.) 51. § (1) bekezdés, 78. § (1) bekezdés].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes kézbesítő munkakörben állt az alperes alkalmazásában. 2013 augusztusától kezdődően vele szemben 42 db panaszbeadványt nyújtottak be, amely miatt az alperes fokozott ellenőrzést rendelt el. Az erről készült vizsgálati jelentés alapján az alperes 2014. október 1-jén kelt azonnali hatályú felmondásával szüntette meg a felperes jogviszonyát.[2] Az azonnali hatályú felmondás indokolása szerint "A munkáltató az Ön munkavégzésére érkezett panaszok számossága alapján fokozott ellenőrzést rendelt el, melyről Önt tájékoztatta. Az Ön munkavégzésére az elmúlt év augusztusától 42 db bejelentés került rögzítésre. A munkáltató felhívta a figyelmét, hogy amennyiben a jövőben a munkavégzésében nem mutatkozik minőségi javulás, úgy súlyosabb következményekkel kell számolnia. A T. munkatársai 2014. évben ügyfélbejelentés alapján több esetben is folytattak vizsgálatot Ön ellen, a feltárt szabálytalanságok miatt a munkáltató vezetői levélben és írásbeli figyelmeztetésben marasztalták el. A munkáltatói intézkedések és tájékoztatás ellenére a fokozott ellenőrzések során megállapított észrevételek azt támasztják alá, hogy Ön továbbra sem az elvárt körültekintéssel és a kezelési szabályoknak megfelelően végzi a munkáját, valamint a vizsgálati jelentés alapján az Ön munkavégzése negatívan befolyásolja az M. P. megítélését, ezáltal ügyfélvesztést eredményezhet. Fenti cselekményével a munkaviszonyából származó lényeges kötelezettségét szándékosan, súlyos gondatlansággal, jelentős mértékben megszegte a V. Utasításban foglaltak, az Mt. 52. § (1) bekezdés c) pontja, az Etikai Kódex és a KSZH. … rendelkezéseit."
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[3] A felperes a keresetében a munkaviszony megszüntetés jogellenességének jogkövetkezményeit kérte. Vitatta, hogy olyan magatartást tanúsított volna, amely azonnali hatályú felmondás megtételére adott alapot. Előadta, hogy a munkavégzés körülményei olyanok voltak, amelyek a panaszbeadványok számának növekedését eredményezték, de ezek a beadványok nem voltak megalapozottak.[4] Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az első- és másodfokú ítélet
[5] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.[6] Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a felperessel kapcsolatban 2013 augusztusától 2014 tavaszáig 42 panaszbejelentés érkezett, amely közül az alperesi kivizsgálás eredményeként 3 panasz jogos volt, 7 panasz jogtalan, a fennmaradó 32 panaszt pedig "nem igazolhatónak" minősítették.
[7] 2013. október 1-jén a felperest az alperes írásbeli figyelmeztetésben részesítette, mert a felosztó rácson elsőbbségi küldeményt talált. Szintén írásbeli figyelmeztetésben részesítették 2014. június 17-én, melynek indoka az volt, hogy a panaszok számossága miatt fokozott ellenőrzés elrendelése alapján a csoportvezető ismét szabálytalan kézbesítést (értesítő kitöltése) tárt fel a felperessel szemben.
[8] A panaszok magas száma miatt a felperessel szemben fokozott ellenőrzést rendeltek el. Az ellenőrzés jelentése 2014. szeptember 24-én készült el. Ennek megállapítása szerint a felperes 21 könyvet, küldeményt helyezett letéti kezelésbe, ezek közül az ellenőrzés során 6 küldeményről úgy nyilatkoztak, hogy megkapta a címzett az értesítést, azonban egy címzett, Sz. Zs. P. állította, hogy egész nap otthon tartózkodott, és a kézbesítő nem kísérelte meg a személyes kézbesítést. Öt küldemény esetében nem válaszoltak a csengetésre, 4 küldemény esetén nem lehetett beazonosítani a címzettet a kapucsengő alapján, 6 küldemény esetében pedig úgy nyilatkoztak az ügyfelek, hogy nem kaptak értesítést a küldemény érkezéséről. Ezek közül az M. Sz. három lakója részére érkezett küldeményről nem volt kiállítva értesítő, pedig a recepciósok tájékoztatása szerint a küldeménnyel érintettek az épület lakói voltak. Szintén nem állított ki értesítőt a P. - L. Rt. részére, valamint a K. tér 2. számú címre küldött F. Zrt. részére érkezett küldeményről.
[9] A felperes a személyes meghallgatása során azt nyilatkozta, hogy az E. L. A. Zrt., valamint a P. - L. Rt. cégek a címhelyen nem találhatók, ezért a küldeményeket letétbe helyezte. Elismerte, hogy ezt a vezetőjének nem jelezte. Az M. Sz. vonatkozásában állította, hogy arról kapott tájékoztatást, miszerint a három személy nem az épület lakója, ezért nem hagyott értesítőt. A K. tér 2. szám alatti F. Zrt. kézbesítésével összefüggésben előadta, hogy az érintett cég nem található a címhelyen, elköltözéséről nincs bejelentés és tudomása sem. Sz. Zs. P. esetében pedig azzal védekezett, hogy az utcán nagy a zaj, emiatt a kapucsengőt nehezen lehetett hallani, így bement a házba, és a küldeményről értesítőt hagyott a levélszekrényben. Elismerte, hogy megfelel a valóságnak, miszerint a lakáshoz nem ment fel. A jegyzőkönyv, amelyet a felperes aláírt, azt a nyilatkozatot tartalmazta, hogy "Elismerem a szabálytalan kezelést, mert nem hagytam értesítőt több címzett részére érkezett küldeményről, valamint hogy Sz. Zs. P. részére a lakásnál nem kíséreltem meg a küldemény kézbesítését".
[10] Az elsőfokú bíróság nem fogadta el a felperes érvelését a munkavégzési terület gyakori változásával kapcsolatban, a kézbesítők nem egy adott járatra, hanem általánosságban kézbesítői tevékenységre kerülnek alkalmazásra, így a munkáltató jogosult kijelölni a szolgálatszervezés körében, hogy az adott munkavállalónak melyik járaton kell szolgálatot teljesítenie. E. A. postai üzemeltetési csoportvezető tanúként előadta, hogy a felperessel szemben folyamatosan, járatszámtól függetlenül érkeztek a hasonló jellegű panaszbeadványok, amelyek kézbesítési hiányosságokra utaltak.
[11] Az értesítő lapok előzetes kiállításával kapcsolatos gyakorlattal összefüggésben az elsőfokú bíróság rámutatott arra, hogy önmagában az a tény, miszerint a többi munkavállaló is ilyen szabályszegést követett el, a felperest nem mentesíti a jogkövető magatartás alól.
[12] Az M. Sz. vonatkozásában az alperesi ellenőrző vizsgálat azt támasztotta alá, hogyha az érintett hajléktalanok a szállón laktak, a felperes ennek ellenére nem hagyott értesítést küldemény érkezéséről. A P. I.-ben lévő két cég tekintetében pedig a felperes nem jelezte a munkáltató felé a kézbesítés akadályozottságát, pedig ez a kötelezettsége lett volna.
[13] Az elsőfokú bíróság összességében arra a megállapításra jutott, hogy a felperes a munkáját nem kellő gondossággal végezte, ami a panaszok számára tekintettel valóban alapot adhatott arra, hogy az alperesre nézve az ügyfelek szempontjából hátrányos megítélést eredményezzen. Arra a következtetésre jutott, hogy az alperes jogszerűen élt az azonnali hatályú felmondással, ezért a keresetet elutasította.
[14] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítélet megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes a 2014. október 1-jén kelt azonnali hatályú felmondásával jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát. Az anyagi igények elbírálására az iratokat az elsőfokú bíróságnak visszaküldte.
[15] A másodfokú bíróság közbenső ítélete szerint a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 78. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltakra alapított azonnali hatályú felmondás jogszerűségét az Mt. 64. § (2) bekezdése értelmében az alperesnek kellett a perben bizonyítania.
[16] A másodfokú bíróság rámutatott arra, hogy az ügyfélpanaszok mennyisége - azok megalapozottsága, bizonyítottsága nélkül - nem képezheti az azonnali hatályú felmondás jogszerű indokát. Az alperes maga sem vitatta, hogy a 42 panaszbejelentés kivizsgálása eredményeként csak három esetben fogadta el az ügyfél panaszát jogosnak, 7 esetben annak jogtalansága került rögzítésre, míg a fennmaradó 32 panasz "nem igazolható" minősítést kapott. Ez azt jelenti, hogy a felperes részéről szabályszegés elkövetése nem volt bizonyított.
[17] Az alperes a periratokhoz csatolta a szóban lévő panaszbejelentések kivizsgálásának eredményét rögzítő iratanyagot az egyes panaszokkal kapcsolatban, a felperes által írt tájékoztató jelentéseket, amelyekből kitűnik, hogy a felperes a szabályok megszegését nem ismerte el. Tagadásával szemben az alperest terhelte a bizonyítási kötelezettség a tekintetben, hogy a felperes a munkaköri kötelezettségeit a belső szabályzatokban foglaltakat szándékosan, illetve súlyosan gondatlan módon megszegte. Az alperes azonban erre nézve bizonyítási indítványt sem terjesztett elő azzal, hogy ezen panaszok és ehhez hasonlóan az alperes által felperesnek kiadott írásbeli figyelmeztetések is "a jelen eljárásnak nem tárgyai, hanem előzményei", amelyek a fokozatosság elvének betartását hivatottak igazolni.
[18] A 2014. május 5-ei munkáltatói meghallgatáskor felvett jegyzőkönyv szerint arra a kérdésre, hogy a felperes mivel magyarázza a panaszok nagy számát, úgy nyilatkozott, hogy "Nincs állandó járásom, helyettesítést végzek. A helyettesített járásokban nem minden esetben kapom meg a megfelelő információt a törzskézbesítőktől. Több esetben nem kapom meg a kapukódokat, illetve a kapukulcsokat. Gyakran előfordul, hogy reggel közli velem a csoportvezető, hogy melyik járásban kell kézbesítenem. Nem tudok felkészülni arra, hogy a törzskézbesítőtől a járásra vonatkozó minden információt beszerezzek. Értem ezalatt a kapukulcsot, a kapukódot. Adott esetben nincs tudomásom a címhely sajátosságairól, nincs helyismeretem. Például, hogy nem az utcai kapun kell az ügyfélhez bemennem, hanem a hátsó bejáraton. A kézbesítést szabadon végzem. Amennyiben a címzettek neve fel van tüntetve a kaputelefonon, akkor jelzek, és csak akkor állítom ki a kapuban az értesítőt, ha a címzett nem jelez vissza. Amennyiben a kaputelefonon a címzett neve nincs feltüntetve, akkor a címzésben megjelölt emelet, ajtó előtt kísérlem meg a kézbesítést, és csakis a sikertelenség esetében állítom ki az értesítőt és hagyom hátra a levélszekrényben".
[19] A 2014. szeptember 18-án felvett jegyzőkönyv szerint pedig a felperes úgy nyilatkozott, hogy "A sok bejelentés ami a munkámmal kapcsolatban érkezett, abból adódhatott, hogy az elmúlt évben nem volt törzsjáratom, csak helyettesítéseket végeztem, és sok esetben nem kaptam megfelelő információkat a munkatársaktól, ezért nem tudtam megfelelően kézbesíteni".
[20] A felperes a fellebbezésében alappal sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem értékelte L. E. és B. M. tanúvallomását, amelyek alátámasztották a felperes állítását, miszerint egy gyakran változó járásban helyettesítési feladatokat ellátó kézbesítő esetében, aki nem rendelkezik információval, helyismerettel, az ügyfélpanaszok, kézbesítési problémák mindenképpen megszaporodnak.
[21] A másodfokú bíróság egyetértett a felperes azon érvelésével, hogy az ügyfélpanaszok számának emelkedésében életszerűen közrejátszhattak a fentiekben részletezett körülmények, ami önmagában kétségessé teszi, hogy a felperes terhére rótt cselekményeket, szabályszegéseket szándékosan vagy súlyos gondatlansággal követte el.
[22] Az azonnali hatályú felmondás alapjául szolgáló 2014. szeptember 24-ei ellenőrzési jelentés is úgy fogalmaz, hogy a kiemelkedő darabszámú panaszbejelentés "feltételezi", hogy a felperes sorozatosan vét a kézbesítési szabályok ellen. Ebből következően tehát maga a vizsgálat is csupán feltételezéseken alapul, és nem pedig bizonyított tényként rögzíti a kézbesítési szabályok sorozatos megsértését.
[23] A vizsgálati jelentés szerint a felperes jegyzőkönyvi meghallgatása során elismerte, hogy a jelentésben felsorolt 6 küldemény közül két színhelyen valóban nem hagyott értesítőket, valamint azt, hogy a Sz. Zs. P. nevére érkező küldemény kézbesítését úgy kísérelte meg, hogy csak a kapucsengőn csöngetett, és mivel nem válaszolt senki, ezért a kapun bejutva csak a levélszekrénybe helyezett el értesítőt, a lakáshoz nem ment fel. A P. - L. Rt. és a F. Zrt. részére érkezett küldeményekről azért nem hagyott értesítőt, mert a címzettek már nem találhatók meg a helyszínen, de erről nincs írásos bejelentés, ezért letétbe helyezte a küldeményeket. Az M. Sz. lakóinak érkezett küldeményekről azért nem hagyott értesítőt, mert a portán megtekintik a lakók névsorát, és ha úgy nyilatkoznak, hogy a címzett nincs bejelentve, akkor nem is hagy értesítőt a postás. Az ellenőrzés során úgy nyilatkoztak a portán, hogy jelenleg ott lakóknak szóltak a küldemények, de értesítőt nem kaptak. A felperes ez utóbbi esettel kapcsolatban következetesen vitatta, hogy az M. Sz. recepciós munkatársai úgy nyilatkoztak volna, hogy a vizsgált küldemények címzettjei a bejelentett személyek nyilvántartásában szerepelnek. Ezzel szemben állította, hogy azt az információt kapta, miszerint ezen személyek nem laknak a szállón.
[24] Az azonnali hatályú felmondás jogszerűségének bizonyítása az alperest terhelte, ezért a felperes állításával szemben neki kellett volna igazolnia, hogy a kézbesítésre vonatkozó szabályokat szándékosan vagy súlyosan gondatlanul megszegve járt el, és annak ellenére nem hagyott értesítést, hogy az M. Sz. szállásának recepcióján azt közölték vele, hogy a címzettek a szállón laknak. Az alperes azonban ezt nem bizonyította, erre nézve bizonyítási indítványt sem tett, így e vonatkozásban kötelezettségszegés a felperes terhére nem róható.
[25] Helytállóan hivatkozott a felperes a fellebbezésében arra, hogy B. M. tanú vallomásával alátámasztotta azon állításait, miszerint a P. - L. Rt., illetve a F. Zrt. a megadott címről elköltöztek, ott nem tartózkodtak, ezért a küldeményeket vissza kellett vinni a postára és letétbe kellett helyezni, majd azt követően a küldeményt visszaküldték a feladónak. E. A. üzemeltetési csoportvezető tanúvallomása szerint a kézbesítést akkor is meg kell kísérelni, ha a címzett cég már elköltözött, értesítést ilyen esetben is hátra kell hagyni. A felperes elismerte, hogy értesítést nem hagyott, ugyanakkor nem nyert bizonyítást, hogy a kézbesítést meg sem kísérelte.
[26] Sz. Zs. P. panasza tekintetében a felperes a 2014. szeptember 18-ai meghallgatása során úgy nyilatkozott, hogy a kapucsengőt a nagy utcai zaj miatt nehezen lehet hallani, ezért bement a házba, és a küldeményről értesítőt hagyott a levélszekrényben. Elismerte, hogy a lakáshoz nem ment fel, és ott nem kísérelte meg a küldemény átadását. Ez azonban nem tekinthető olyan súlyú kötelezettségszegésnek, amely az Mt. 78. § (1) bekezdés a) pontja alapján az azonnali hatályú felmondásra jogszerű okot szolgáltatna.
[27] L. E. és B. M. tanúvallomása a felperes állítását támasztotta alá abban a tekintetben, hogy nem volt munkajogi következménye, ha a kézbesítők a postai értesítőket előre, a munkavégzési helyen állították ki. Az alperes csak a perbeli felmondást követően adott olyan tartalmú írásbeli utasítást, hogy az értesítő kitöltése előre tilos, az csak a munkavégzési helyen történhet.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[28] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát kérte. Jogsértésként az Mt. 78. §-ának (1) bekezdését, az 1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §-ának (1) bekezdését, valamint a 2013. évi V. törvény (Ptk.) 4:83. § (3) bekezdésében foglaltakat jelölte meg.[29] Álláspontja szerint a másodfokú bíróság nem tett eleget a tényállás teljes körű felderítésére vonatkozó kötelezettségének, illetve a feltárt tényállásból megalapozatlan, jogszabálysértő következtetéseket vont le.
[30] Nem helytálló az indokolás abban a tekintetben, hogy kizárólag a 2014. szeptember 24-ei vizsgálati jelentéseken alapszik a jogviszony-megszüntetés. Téves az a megállapítás, hogy a felperes vitatta a jelentésben foglaltakat, mivel a vizsgálat részét képező meghallgatási jegyzőkönyvben elismerte a szabálytalan munkavégzését.
[31] Tekintettel arra, hogy "mind a felperes, mind az alperes tanúi" alperes munkavállalói, a másodfokú bíróság tévesen helyezkedett arra az álláspontra, hogy a tanúk vallomásai nem tekintette érdektelenek.
[32] A másodfokú bíróság azon megállapítása, miszerint a panaszokban megjelölt szabálytalanságokat a felperes nem követte el, nem helytálló. A 42 panaszbejelentésből 3 zárult jogos panaszként. A Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság (NMHH) kiemelten foglalkozik az ügyfél-elégedettség alakulásával, fokozott elvárásokat támaszt az alperesnél ennek megvalósulása irányába. A jogosnak minősített 3 panasz önmagában is súlyosnak minősül ellentétben a másodfokú bíróság véleményével, ezt nem kellő súllyal értékelték.
[33] Az ellenőrzési naplóba történő bejegyzés szakmai jellegű észrevétel, önmagában semmiképpen nem joghátrány. Ezek a bejegyzések megelőzik a munkáltató szóbeli és írásbeli figyelmeztetéseit. A bíróság azon megjegyzése, hogy ezekre a bejegyzésekre nem hivatkozott az alperes az azonnali felmondás indokolásában tény, de nem volt indoka ezeket megemlíteni. Az alperes számos esetben figyelmeztette a felperest a szabálytalan munkavégzésre annak ellenére, hogy a hasonló szabálytalanságok az alperes szolgáltatói, ügyfél-elégedettségi, és üzleti megítélését jelentősen rontják.
[34] Az indokolás szerint a tanúk alátámasztották a felperes állítását, amely szerint nem volt munkajogi következménye a szabálytalan munkavégzéseknek. Ez téves, mivel "a felperes tanúival az alperes tanúi" éppen ellentétes nyilatkozatot tettek, vagyis azt, hogy rendszeresen ellenőrizték a munkavállalókat, és következetesen büntették a szabálytalan munkavégzéseket.
[35] Téves a másodfokú bíróság azon megállapítása, hogy a felperes szabálytalan magatartása csekély súlyú adminisztratív hiányosság, pontatlanság. Amennyiben ez így lenne, akkor nem lenne jelentősége annak, hogy a posta mint egyetemleges szolgáltató, hogyan kézbesíti a küldeményeket, a szabálytalan kézbesítés az ügyfeleknek súlyos károkat okozhat.
[36] Nem helytálló az indokolás azon megállapítása, amely szerint az alperes által nem vitatottan nem volt olyan kézbesítő, aki 14 járásban végzett volna munkát. Az alperes a bizonyítási eljárás során kellően igazolta, hogy a kézbesítők nem egyes járatokhoz rendelve, hanem a szolgáltatói feladatok optimális elvégzése érdekében a szolgálati kiírásban foglaltak szerint végzik a munkájukat.
[37] Az indokolással ellentétben az alperesnél nem volt eltűrt gyakorlat a szabálytalan munkavégzés. Ezt "az alperesi tanúk" vallomásai, az ellenőrzési napló bejegyzései, valamint az NMHH - az eljárás során csatolt - szigorú elvárásai igazolták.
[38] A másodfokú bíróság iratellenesen állapította meg, hogy a felperes nem ismerte el a kötelezettségszegéseit, hiszen a becsatolt vizsgálati jelentések mellékleteit képező nyilatkozatokból ez kitűnik. Tévesen jutott arra a megállapításra, hogy a felperes helyismeret hiányában végezte szabálytalanul a munkáját. Ennek ellentmond az a tény is, hogy helyismeret hiányában nem tudhatta volna, mely címzettnek készítse el előre az értesítőt. A felperes az általa jól ismert járatban történő munkavégzése során is számos panaszbejelentést kapott.
[39] A felülvizsgálati érvelés szerint a másodfokú eljárásban a bíróság olyan körülményeket emelt ki, amelyek kizárólag a felperesre kedvezőek, az alperesi bizonyítékok értékelését mellőzte.
[40] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős közbenső ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A Kúria döntése és jogi indokai
[41] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.[42] A Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. A Pp. 272. § (2) bekezdés szerint pedig a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, azt, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, továbbá elő kell adni - a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett -, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja.
[43] Az alperes által hivatkozott Ptk. 4:83. § (3) bekezdése a jelen ügyre nem alkalmazható, ezért annak megsértése sem képezhette a felülvizsgálati eljárás tárgyát.
[44] A bíróság a bizonyítási eljárás során beszerzett bizonyítékok bizonyító erejét a maguk összességében értékeli és a per összes releváns körülményére figyelemmel - meggyőződése szerint - bírálja el, mérlegeli, hogy az egyes bizonyítékok közötti ellentétet miként oldja fel [bizonyítékok szabad mérlegelésének elve, Pp. 206. § (1) bekezdés]. E mérlegelés legfőbb korlátja a bíróság indokolási kötelezettsége [Pp. 221. § (1) bekezdés]. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésére, újabb egybevetésére nincs jogi lehetőség, a Kúria csak azt vizsgálhatja, hogy a mérlegelés körébe vont adatok értékelése során a bíróság nyilvánvalóan téves, vagy okszerűtlen következtetésre jutott-e (BH 2012.173.).
[45] Jelen esetben az eljáró bíróságok a rendelkezésre álló bizonyítékok értékelése során nyilvánvalóan és alapvetően téves következtetésre nem jutottak, ezért a felülvizsgálati kérelem jogszabálysértés megállapítására nem adott módot.
[46] Alaptalanul állította az alperes felülvizsgálati kérelmében, hogy a felperes nem vitatta a 2014. szeptember 24-ei vizsgálati jelentésben foglaltakat. Elismert ugyan néhány szabálytalanságot, amelyet a munkavégzése során tanúsított, azonban védekezését is előadta, és az abban foglaltakat a másodfokú bíróság helytállóan értékelte a cselekmény súlyának megállapításakor.
[47] A másodfokú bíróság részletes indokolását adta, hogy melyik tanú nyilatkozatát milyen körben fogadta el. A tanúk az alperes munkavállalói voltak, és a másodfokú bíróság nem tekintette őket érdektelennek vagy elfogultnak. A vallomásokat a maguk összességében értékelte és meggyőződése szerint bírálta el (Pp. 206. §), amely során jogsértés nem volt megállapítható.
[48] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében állította, hogy három panasz mindenképpen jogos volt, és ezek önmagukban is megalapozták a munkáltató intézkedését. Ezzel szemben a másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül értékelte a felperes előadását alátámasztó B. M. tanúvallomását, és helyesen mérlegelte az elkövetett három mulasztás súlyát. A bíróság döntésének megfelelő indokát is adta.
[49] A másodfokú bíróság - a per adataiból megállapíthatóan - helyesen utalt arra, hogy a munkáltató a bejegyzésekre korábban nem hivatkozott. Az alperes új körülményként adta elő, hogy az ellenőrzési naplóba beírtak csak szakmai jellegű észrevételek voltak, joghátránynak nem minősültek. Mivel erre a megelőző eljárás során nem utalt, érvelése a felülvizsgálati eljárásnak nem lehetett tárgya a Pp. 270. § (1) bekezdése szerint (BH 1995.163.).
[50] Az alperes azon állítását, miszerint a szabálytalan munkavégzéseknek volt következménye, az eljárás során egyik fél sem vitatta, csupán abban a kérdésben volt eltérés, hogy a felperesnek felrótt magatartás súlya megalapozta-e az azonnali hatályú felmondást [Mt. 78. § (1) bekezdés]. A másodfokú bíróság pedig mérlegelte a bizonyítékokat, és helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a munkáltató intézkedése nem felelt meg a jogszabálynak.
[51] Az is bizonyításra került, hogy a postások szolgálati kiírás szerint végezték a munkájukat, a felperes azon állítását pedig, hogy rövid időn belül 14 járásban kellett dolgoznia, az alperes még felülvizsgálati kérelmében sem cáfolta. A megfelelő munkafeltételek biztosítása az alperes kötelezettsége [Mt. 51. § (1) bekezdés], a rendkívül sok körzetben történő foglalkoztatás - az ottani körülmények kiismerésének lehetetlensége - pedig nyilvánvalóan nehezítette a felperes munkavégzését.
[52] Alaptalan azon felülvizsgálati érvelés, hogy a felperes szabálytalan tevékenységét támasztja alá az is, hogy vele szemben számos panasz érkezett azon járásokban is, amelyeket jól ismert. Az alperes csupán három esetben bizonyította a panaszok alaposságát, és ezeknél sem igazolta, hogy azok a felperes által ismert körzetben történtek.
[53] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős közbenső ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján.
(Kúria, Mfv.I.10.483/2016.)
* * *
T e l j e s h a t á r o z a t
Az ügy száma: Mfv.I.10.483/2016/4.
A tanács tagjai: Dr. Tallián Blanka a tanács elnöke
Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna előadó bíró
Dr. Hajdu Edit bíró
A felperes:
A felperes képviselője: Dr. Lits György ügyvéd
Az alperes: Magyar Posta Zrt.
Az alperes képviselője: Dr. Varga Cecília jogtanácsos
A per tárgya: azonnali hatályú felmondás jogellenességének megállapítása
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes
A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma:
Fővárosi Törvényszék 4.Mf.680.583/2015/5.
Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma:
Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 12.M.3465/2014/14.
Rendelkező rész
A Kúria a Fővárosi Törvényszék 4.Mf.680.583/2015/5. számú közbenső ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek – tizenöt nap alatt – 20.000 (húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak – külön felhívásra – 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
A közbenső ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes kézbesítő munkakörben állt az alperes alkalmazásában. 2013. augusztusától kezdődően vele szemben 42 db panaszbeadványt nyújtottak be, amely miatt az alperes fokozott ellenőrzést rendelt el. Az erről készült vizsgálati jelentés alapján az alperes 2014. október 1-jén kelt azonnali hatályú felmondásával szüntette meg a felperes jogviszonyát.[2] Az azonnali hatályú felmondás indokolása szerint "A munkáltató az Ön munkavégzésére érkezett panaszok számossága alapján fokozott ellenőrzést rendelt el, melyről Önt tájékoztatta. Az Ön munkavégzésére az elmúlt év augusztusától 42 db bejelentés került rögzítésre. A munkáltató felhívta a figyelmét, hogy amennyiben a jövőben a munkavégzésében nem mutatkozik minőségi javulás, úgy súlyosabb következményekkel kell számolnia. A T. munkatársai 2014. évben ügyfélbejelentés alapján több esetben is folytattak vizsgálatot Ön ellen, a feltárt szabálytalanságok miatt a munkáltató vezetői levélben és írásbeli figyelmeztetésben marasztalták el. A munkáltatói intézkedések és tájékoztatás ellenére a fokozott ellenőrzések során megállapított észrevételek azt támasztják alá, hogy Ön továbbra sem az elvárt körültekintéssel és a kezelési szabályoknak megfelelően végzi a munkáját, valamint a vizsgálati jelentés alapján az Ön munkavégzése negatívan befolyásolja az M. P. megítélését, ezáltal ügyfélvesztést eredményezhet. Fenti cselekményével a munkaviszonyából származó lényeges kötelezettségét szándékosan, súlyos gondatlansággal, jelentős mértékben megszegte a V. Utasításban foglaltak, az Mt. 52. § (1) bekezdés c) pontja, az Etikai Kódex és a KSZH. ... rendelkezéseit.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[3] A felperes a keresetében a munkaviszony megszüntetés jogellenességének jogkövetkezményeit kérte. Vitatta, hogy olyan magatartást tanúsított volna, amely azonnali hatályú felmondás megtételére adott alapot. Előadta, hogy a munkavégzés körülményei olyanok voltak, amelyek a panaszbeadványok számának növekedését eredményezték, de ezek a beadványok nem voltak megalapozottak.[4] Az alperes a kereset elutasítását.
Az első- és másodfokú ítélet
[5] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította és a felperest perköltség fizetésére kötelezte. Rögzítette, hogy a munkavállalói költségkedvezményére figyelemmel az eljárási illeték az államot terheli.[6] Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a felperessel kapcsolatban 2013. augusztusától 2014. tavaszáig 42 panaszbejelentés érkezett, amely közül az alperesi kivizsgálás eredményeként 3 panasz jogos volt, 7 panasz jogtalan, a fennmaradó 32 panaszt pedig "nem igazolhatónak" minősítették.
[7] 2013. október 1-jén a felperest az alperes írásbeli figyelmeztetésben részesítette, mert a felosztó rácson elsőbbségi küldeményt talált. Szintén írásbeli figyelmeztetésben részesítették 2014. június 17-én, melynek indoka az volt, hogy a panaszok számossága miatt fokozott ellenőrzés elrendelése alapján a csoportvezető ismét szabálytalan kézbesítést (értesítő kitöltése) tárt fel a felperessel szemben.
[8] A panaszok magas száma miatt a felperessel szemben fokozott ellenőrzést rendeltek el, amelyet a T. M. K. E. és V. Osztálya folytatott le. Az ellenőrzés jelentése 2014. szeptember 24-én készült el. Ennek megállapítása szerint a felperes 21 könyvet, küldeményt helyezett letéti kezelésbe, ezek közük az ellenőrzés során 6 küldeményről úgy nyilatkoztak, hogy megkapta a címzett az értesítést, azonban egy címzett, Sz. Zs. P. állította, hogy egész nap otthon tartózkodott, és a kézbesítő nem kísérelte meg a személyes kézbesítést. Öt küldemény esetében nem válaszoltak a csengetésre, 4 küldemény esetén nem lehetett beazonosítani a címzettet a kapucsengő alapján, 6 küldemény esetében pedig úgy nyilatkoztak az ügyfelek, hogy nem kaptak értesítést a küldemény érkezéséről. Ezek közül a M. Sz. három lakója részére érkezett küldeményről nem volt kiállítva értesítő, pedig a recepciósok tájékoztatása szerint a küldeménnyel érintettek az épület lakói voltak. Szintén nem állított ki értesítőt a P. - L. Rt. részére, valamint a K. tér 2. számú címre küldött F. Zrt. részére érkezett küldeményről.
[9] A felperes a személyes meghallgatása során azt nyilatkozta, hogy az E. L. A. Zrt., valamint a P. - L. Rt. cégek a címhelyen nem találhatók, ezért a küldeményeket letétbe helyezte. Elismerte, hogy ezt a vezetőjének nem jelezte. A M. Sz. vonatkozásában állította, hogy arról kapott tájékoztatást, miszerint a három személy nem az épület lakója, ezért nem hagyott értesítőt. A K. tér 2. szám alatti F. Zrt. kézbesítésével összefüggésben előadta, hogy az érintett cég nem található a címhelyen, elköltözéséről nincs bejelentés és tudomása sem. Sz. Zs. P. esetében pedig azzal védekezett, hogy az utcán nagy a zaj, emiatt a kapucsengőt nehezen lehetett hallani, így bement a házba, és a küldeményről értesítőt hagyott a levélszekrényben. Elismerte, hogy megfelel a valóságnak, miszerint a lakáshoz nem ment fel. A jegyzőkönyv, amelyet a felperes aláírt, azt a nyilatkozatot tartalmazta, hogy "Elismerem a szabálytalan kezelést, mert nem hagytam értesítőt több címzett részére érkezett küldeményről, valamint hogy Sz. Zs. P. részére a lakásnál nem kíséreltem meg a küldemény kézbesítését".
[10] Az elsőfokú bíróság nem fogadta el a felperes érvelését a munkavégzési terület gyakori változásával kapcsolatban, a kézbesítők nem egy adott járatra, hanem általánosságban kézbesítői tevékenységre kerülnek alkalmazásra, így a munkáltató jogosult kijelölni a szolgálatszervezés körében, hogy az adott munkavállalónak melyik járaton kell szolgálatot teljesítenie. E. A. postai üzemeltetési csoportvezető tanúként előadta, hogy a felperessel szemben folyamatosan, járatszámtól függetlenül érkeztek a hasonló jellegű panaszbeadványok, amelyek kézbesítési hiányosságokra utaltak.
[11] Az értesítő lapok előzetes kiállításával kapcsolatos gyakorlattal összefüggésben az elsőfokú bíróság rámutatott arra, hogy önmagában az a tény, miszerint a többi munkavállaló is ilyen szabályszegést követett el, a felperest nem mentesíti a jogkövető magatartás alól.
[12] A M. Sz. vonatkozásában az alperesi ellenőrző vizsgálat azt támasztotta alá, hogyha az érintett hajléktalanok a szállón laktak, a felperes ennek ellenére nem hagyott értesítést küldemény érkezéséről. A P. I.-ben lévő két cég tekintetében pedig a felperes nem jelezte a munkáltató felé a kézbesítés akadályozottságát, pedig ez a kötelezettsége lett volna.
[13] Az elsőfokú bíróság összességében arra a megállapításra jutott, hogy a felperes a munkáját nem kellő gondossággal végezte, ami a panaszok számára tekintettel valóban alapot adhatott arra, hogy az alperesre nézve az ügyfelek szempontjából hátrányos megítélést eredményezzen. Arra a következtetésre jutott, hogy az alperes jogszerűen élt az azonnali hatályú felmondással, ezért a keresetet elutasította.
[14] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítélet megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes a 2014. október 1-jén kelt azonnali hatályú felmondásával jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát. Az anyagi igények elbírálására az iratokat az elsőfokú bíróságnak visszaküldte.
[15] A másodfokú bíróság közbenső ítélete szerint a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 78. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltakra alapított azonnali hatályú felmondás jogszerűségét az Mt. 64. § (2) bekezdés értelmében az alperesnek kellett a perben bizonyítania.
[16] A másodfokú bíróság rámutatott arra, hogy az ügyfélpanaszok mennyisége - azok megalapozottsága, bizonyítottsága nélkül - nem képezheti az azonnali hatályú felmondás jogszerű indokát. Az alperes maga sem vitatta, hogy a 42 panaszbejelentés kivizsgálása eredményeként csak három esetben fogadta el az ügyfél panaszát jogosnak, 7 esetben annak jogtalansága került rögzítésre, míg a fennmaradó 32 panasz "nem igazolható" minősítést kapott. Ez azt jelenti, hogy a felperes részéről szabályszegés elkövetése nem volt bizonyított.
[17] Az alperes a periratokhoz csatolta a szóban lévő panaszbejelentések kivizsgálásának eredményét rögzítő iratanyagot az egyes panaszokkal kapcsolatban, a felperes által írt tájékoztató jelentéseket, amelyekből kitűnik, hogy a felperes a szabályok megszegését nem ismerte el. Tagadásával szemben az alperest terhelte a bizonyítási kötelezettség atekintetben, hogy a felperes a munkaköri kötelezettségeit a belső szabályzatokban foglaltakat szándékosan, illetve súlyosan gondatlan módon megszegte. Az alperes azonban erre nézve bizonyítási indítványt sem terjesztett elő azzal, hogy ezen panaszok és ehhez hasonlóan az alperes által felperesnek kiadott írásbeli figyelmeztetések is "a jelen eljárásnak nem tárgyai, hanem előzményei", amelyek a fokozatosság elvének betartását hivatottak igazolni.
[18] A 2014. május 5-ei munkáltatói meghallgatáskor felvett jegyzőkönyv szerint arra a kérdésre, hogy a felperes mivel magyarázza a panaszok nagy számát, úgy nyilatkozott, hogy "Nincs állandó járásom, helyettesítést végzek. A helyettesített járásokban nem minden esetben kapom meg a megfelelő információt a törzskézbesítőktől. Több esetben nem kapom meg a kapukódokat, illetve a kapukulcsokat. Gyakran előfordul, hogy reggel közli velem a csoportvezető, hogy melyik járásban kell kézbesítenem. Nem tudok felkészülni arra, hogy a törzskézbesítőtől a járásra vonatkozó minden információt beszerezzek. Értem ezalatt a kapukulcsot, a kapukódot. Adott esetben nincs tudomásom a címhely sajátosságairól, nincs helyismeretem. Például, hogy nem az utcai kapun kell az ügyfélhez bemennem, hanem a hátsó bejáraton. A kézbesítést szabadon végzem. Amennyiben a címzettek neve fel van tüntetve a kaputelefonon, akkor jelzek, és csak akkor állítom ki a kapuban az értesítőt, ha a címzett nem jelez vissza. Amennyiben a kaputelefonon a címzett neve nincs feltüntetve, akkor a címzésben megjelölt emelet, ajtó előtt kísérlem meg a kézbesítést, és csakis a sikertelenség esetében állítom ki az értesítőt és hagyom hátra a levélszekrényben".
[19] A 2014. szeptember 18-án felvett jegyzőkönyv szerint pedig a felperes úgy nyilatkozott, hogy "A sok bejelentés ami a munkámmal kapcsolatban érkezett, abból adódhatott, hogy az elmúlt évben nem volt törzsjáratom, csak helyettesítéseket végeztem, és sok esetben nem kaptam megfelelő információkat a munkatársaktól, ezért nem tudtam megfelelően kézbesíteni".
[20] A felperes a fellebbezésében alappal sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem értékelte L. E. és B. M. tanúvallomását, amelyek alátámasztották a felperes állítását, miszerint egy gyakran változó járásban helyettesítési feladatokat ellátó kézbesítő esetében aki nem rendelkezik információval, helyismerettel, az ügyfélpanaszok, kézbesítési problémák mindenképpen megszaporodnak.
[21] A másodfokú bíróság egyetértett a felperes azon érvelésével, hogy az ügyfélpanaszok számának emelkedésében életszerűen közrejátszhattak a fentiekben részletezett körülmények, ami önmagában kétségessé teszi, hogy a felperes terhére rótt cselekményeket, szabályszegéseket szándékosan vagy súlyos gondatlansággal követte el.
[22] Az azonnali hatályú felmondás alapjául szolgáló 2014. szeptember 24-ei ellenőrzési jelentés is úgy fogalmaz, hogy a kiemelkedő darabszámú panaszbejelentés "feltételezi", hogy a felperes sorozatosan vét a kézbesítési szabályok ellen. Ebből következően tehát maga a vizsgálat is csupán feltételezéseken alapul, és nem pedig bizonyított tényként rögzíti a kézbesítési szabályok sorozatos megsértését.
[23] A vizsgálati jelentés szerint a felperes jegyzőkönyvi meghallgatása során elismerte, hogy a jelentésben felsorolt 6 küldemény közül két színhelyen valóban nem hagyott értesítőket, valamint azt, hogy a Sz. Zs. P. nevére érkező küldemény kézbesítését úgy kísérelte meg, hogy csak a kapucsengőn csöngetett, és mivel nem válaszolt senki, ezért a kapun bejutva csak a levélszekrénybe helyezett el értesítőt, a lakáshoz nem ment fel. A P. - L. Rt. és a F. Zrt. részére érkezett küldeményekről azért nem hagyott értesítőt, mert a címzettek már nem találhatók meg a helyszínen, de erről nincs írásos bejelentés, ezért letétbe helyezte a küldeményeket. A M. Sz. lakóinak érkezett küldeményekről azért nem hagyott értesítőt, mert a portán megtekintik a lakók névsorát, és ha úgy nyilatkoznak, hogy a címzett nincs bejelentve, akkor nem is hagy értesítőt a postás. Az ellenőrzés során úgy nyilatkoztak a portán, hogy jelenleg ott lakóknak szóltak a küldemények, de értesítőt nem kaptak. A felperes ez utóbbi esettel kapcsolatban következetesen vitatta, hogy a M. Sz. recepciós munkatársai úgy nyilatkoztak volna, hogy a vizsgált küldemények címzettjei a bejelentett személyek nyilvántartásában szerepelnek. Ezzel szemben állította, hogy azt az információt kapta, miszerint ezen személyek nem laknak a szállón.
[24] Az azonnali hatályú felmondás jogszerűségének bizonyítása az alperest terhelte, ezért a felperes állításával szemben neki kellett volna igazolnia, hogy a kézbesítésre vonatkozó szabályokat szándékosan vagy súlyosan gondatlanul megszegve járt el, és annak ellenére nem hagyott értesítést, hogy a M. Sz. szállásának recepcióján azt közölték vele, hogy a címzettek a szállón laknak. Az alperes azonban ezt nem bizonyította, erre nézve bizonyítási indítványt sem tett, így e vonatkozásban kötelezettségszegés a felperes terhére nem róható.
[25] Helytállóan hivatkozott a felperes a fellebbezésében arra, hogy B. M. tanú vallomásával alátámasztotta azon állításait, miszerint a P. - L. Rt., illetve a F. Zrt. a megadott címről elköltöztek, ott nem tartózkodtak, ezért a küldeményeket vissza kellett vinni a postára és letétbe kellett helyezni, majd azt követően a küldeményt visszaküldték a feladónak. E. A. üzemeltetési csoportvezető tanúvallomása szerint a kézbesítést akkor is meg kell kísérelni, ha a címzett cég már elköltözött, értesítést ilyen esetben is hátra kell hagyni. A felperes elismerte, hogy értesítést nem hagyott, ugyanakkor nem nyert bizonyítást, hogy a kézbesítést meg sem kísérelte.
[26] Sz. Zs. Péter panasza tekintetében a felperes a 2014. szeptember 18-ai meghallgatása során úgy nyilatkozott, hogy a kapucsengőt a nagy utcai zaj miatt nehezen lehet hallani, ezért bement a házba, és a küldeményről értesítőt hagyott a levélszekrényben. Elismerte, hogy a lakáshoz nem ment fel, és ott nem kísérelte meg a küldemény átadását. Ez azonban nem tekinthető olyan súlyú kötelezettségszegésnek, amely az Mt. 78. § (1) bekezdés a) pontja alapján az azonnali hatályú felmondásra jogszerű okot szolgáltatna.
[27] L. E. és B. M. tanúvallomása a felperes állítását támasztotta alá abban a tekintetben, hogy nem volt munkajogi következménye, ha a kézbesítők a postai értesítőket előre, a munkavégzési helyen állították ki. Az alperes csak a perbeli felmondást követően adott olyan tartalmú írásbeli utasítást, hogy az értesítő kitöltése előre tilos, az csak a munkavégzési helyen történhet.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[28] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát kérte. Jogsértésként az Mt. 78. §-ának (1) bekezdését, az 1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §-ának (1) bekezdését, valamint a 2013. évi V. törvény (Ptk.) 4:83. § (3) bekezdésében foglaltakat jelölte meg.[29] Álláspontja szerint a másodfokú bíróság nem tett eleget a tényállás teljes körű felderítésére vonatkozó kötelezettségének, illetve a feltárt tényállásból megalapozatlan, jogszabálysértő következtetéseket vont le.
[30] Nem helytálló az indokolás abban a tekintetben, hogy kizárólag a 2014. szeptember 24-ei vizsgálati jelentéseken alapszik a jogviszony megszüntetés. Téves az a megállapítás, hogy a felperes vitatta a jelentésben foglaltakat. mivel a vizsgálat részét képező meghallgatási jegyzőkönyvben elismerte a szabálytalan munkavégzését.
[31] Tekintettel arra, hogy "mind a felperes, mind az alperes tanúi" alperes munkavállalói, a másodfokú bíróság tévesen helyezkedett arra az álláspontra, hogy a tanúk vallomásai nem tekintette érdektelenek.
[32] A másodfokú bíróság azon megállapítása, miszerint a panaszokban megjelölt szabálytalanságokat a felperes nem követte el, nem helytálló. A 42 panaszbejelentésből 3 zárult jogos panaszként. A Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság (NMHH) kiemelten foglalkozik az ügyfél-elégedettség alakulásával, fokozott elvárásokat támaszt az alperesnél ennek megvalósulása irányába. A jogosnak minősített 3 panasz önmagában is súlyosnak minősül ellentétben a másodfokú bíróság véleményével, ezt nem kellő súllyal értékelték.
[33] Az ellenőrzési naplóba történő bejegyzés szakmai jellegű észrevétel, önmagában semmiképpen nem joghátrány. Ezek a bejegyzések megelőzik a munkáltató szóbeli és írásbeli figyelmeztetéseit. A bíróság azon megjegyzése, hogy ezekre a bejegyzésekre nem hivatkozott az alperes az azonnali felmondás indokolásában tény, de nem volt indoka ezeket megemlíteni. Az alperes számos esetben figyelmeztette a felperest a szabálytalan munkavégzésre annak ellenére, hogy a hasonló szabálytalanságok az alperes szolgáltatói, ügyfél-elégedettségi, és üzleti megítélését jelentősen rontják.
[34] Az indokolás szerint a tanúk alátámasztották a felperes állítását, amely szerint nem volt munkajogi következménye a szabálytalan munkavégzéseknek. Ez téves, mivel "a felperes tanúival az alperes tanúi" éppen ellentétes nyilatkozatot tettek, vagyis azt, hogy rendszeresen ellenőrizték a munkavállalókat, és következetesen büntették a szabálytalan munkavégzéseket.
[35] Téves a másodfokú bíróság azon megállapítása, hogy a felperes szabálytalan magatartása csekély súlyú adminisztratív hiányosság, pontatlanság. Amennyiben ez így lenne, akkor nem lenne jelentősége annak, hogy a posta mint egyetemleges szolgáltató, hogyan kézbesíti a küldeményeket, a szabálytalan kézbesítés az ügyfeleknek súlyos károkat okozhat.
[36] Nem helytálló az indokolás azon megállapítása, amely szerint az alperes által nem vitatottan nem volt olyan kézbesítő, aki 14 járásban végzett volna munkát. Az alperes a bizonyítási eljárás során kellően igazolta, hogy a kézbesítők nem egyes járatokhoz rendelve, hanem a szolgáltatói feladatok optimális elvégzése érdekében a szolgálati kiírásban foglaltak szerint végzik a munkájukat.
[37] Az indokolással ellentétben az alperesnél nem volt eltűrt gyakorlat a szabálytalan munkavégzés. Ezt "az alperesi tanúk" vallomásai, az ellenőrzési napló bejegyzései, valamint az NMHH - az eljárás során csatolt - szigorú elvárásai igazolták.
[38] A másodfokú bíróság iratellenesen állapította meg, hogy a felperes nem ismerte el a kötelezettségszegéseit, hiszen a becsatolt vizsgálati jelentések mellékleteit képező nyilatkozatokból ez kitűnik. Tévesen jutott arra a megállapításra, hogy a felperes helyismeret hiányában végezte szabálytalanul a munkáját. Ennek ellentmond az a tény is, hogy helyismeret hiányában nem tudhatta volna, mely címzettnek készítse el előre az értesítőt. A felperes az általa jól ismert járatban történő munkavégzése során is számos panaszbejelentést kapott.
[39] A felülvizsgálati érvelés szerint a másodfokú eljárásban a bíróság olyan körülményeket emelt ki, amelyek kizárólag a felperesre kedvezőek, az alperesi bizonyítékok értékelését mellőzte.
[40] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős közbenső ítélet hatályában való fenntartására irányult az alperes perköltség fizetésre kötelezése mellett.
A Kúria döntése és jogi indokai
[41] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.[42] A Pp. 275. § (2) bekezdés alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. A Pp. 272. § (2) bekezdés szerint pedig a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, azt, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, továbbá elő kell adni - a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett -, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja.
[43] Az alperes által hivatkozott Ptk. 4:83. § (3) bekezdése a jelen ügyre nem alkalmazható, ezért annak megsértése sem képezhette a felülvizsgálati eljárás tárgyát.
[44] A bíróság a bizonyítási eljárás során beszerzett bizonyítékok bizonyító erejét a maguk összességében értékeli és a per összes releváns körülményére figyelemmel - meggyőződése szerint - bírálja el, mérlegeli, hogy az egyes bizonyítékok közötti ellentétet miként oldja fel [bizonyítékok szabad mérlegelésének elve, Pp. 206. § (1) bekezdés]. E mérlegelés legfőbb korlátja a bíróság indokolási kötelezettsége [Pp. 221. § (1) bekezdés]. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésére, újabb egybevetésére nincs jogi lehetőség, a Kúria csak azt vizsgálhatja, hogy a mérlegelés körébe vont adatok értékelése során a bíróság nyilvánvalóan téves, vagy okszerűtlen következtetésre jutott-e (BH 2012.173.).
[45] Jelen esetben az eljáró bíróságok a rendelkezésre álló bizonyítékok értékelése során nyilvánvalóan és alapvetően téves következtetésre nem jutottak, ezért a felülvizsgálati kérelem jogszabálysértés megállapítására nem adott módot.
[46] Alaptalanul állította az alperes felülvizsgálati kérelmében, hogy a felperes nem vitatta a 2014. szeptember 24-ei vizsgálati jelentésben foglaltakat. Elismert ugyan néhány szabálytalanságot, amelyet a munkavégzése során tanúsított, azonban védekezését is előadta, és az abban foglaltakat a másodfokú bíróság helytállóan értékelte a cselekmény súlyának megállapításakor.
[47] A másodfokú bíróság részletes indokolását adta, hogy melyik tanú nyilatkozatát milyen körben fogadta el. A tanúk az alperes munkavállalói voltak, és a másodfokú bíróság nem tekintette őket érdektelennek vagy elfogultnak. A vallomásokat a maguk összességében értékelte és meggyőződése szerint bírálta el (Pp. 206. §), amely során jogsértés nem volt megállapítható.
[48] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében állította, hogy 3 panasz mindenképpen jogos volt, és ezek önmagukban is megalapozták a munkáltató intézkedését. Ezzel szemben a másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül értékelte a felperes előadását alátámasztó B. M. tanúvallomását, és helyesen mérlegelte az elkövetett 3 magatartás súlyát. A bíróság döntésének megfelelő indokát is adta .
[49] A másodfokú bíróság - a per adataiból megállapíthatóan - helyesen utalt arra, hogy a munkáltató a bejegyzésekre korábban nem hivatkozott. Az alperes új körülményként adta elő, hogy az ellenőrzési naplóba beírtak csak szakmai jellegű észrevételek voltak, joghátránynak nem minősültek. Mivel erre a megelőző eljárás során nem utalt, érvelése a felülvizsgálati eljárásnak nem lehetett tárgya a Pp. 270. § (1) bekezdése szerint (BH 1995.163.).
[50] Az alperes azon állítását, miszerint a szabálytalan munkavégzéseknek volt következménye, az eljárás során egyik fél sem vitatta, csupán abban a kérdésben volt eltérés, hogy a felperesnek felrótt magatartás súlya megalapozta-e az azonnali hatályú felmondást Mt. 78. § (1) bekezdés]. A másodfokú bíróság pedig mérlegelte a bizonyítékokat, és helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a munkáltató intézkedése nem felelt meg a jogszabálynak.
[51] Az is bizonyításra került, hogy a postások szolgálati kiírás szerint végezték a munkájukat, a felperes azon állítását pedig, hogy rövid időn belül 14 járásban kellett dolgoznia, az alperes még felülvizsgálati kérelmében sem cáfolta. A megfelelő munkafeltételek biztosítása az alperes kötelezettsége Mt. 51. § (1) bekezdés], a rendkívül sok körzetben történő foglalkoztatás - az ottani körülmények kiismerésének lehetetlensége - pedig nyilvánvalóan nehezítette a felperes munkavégzését.
[52] Alaptalan azon felülvizsgálati érvelés, hogy a felperes szabálytalan tevékenységét támasztja alá az is, hogy vele szemben számos panasz érkezett azon járásokban is, amelyeket jól ismert. Az alperes csupán három esetben bizonyította a panaszok alaposságát, és ezeknél sem igazolta, hogy a felperes által ismert körzetben történtek azok.
[53] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős közbenső ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján.
A döntés elvi tartalma
[54] A megfelelő munkafeltételek biztosítása a munkáltató kötelezettsége. Ezért amennyiben a postai kézbesítőnek a szolgálati kiírás szerint rövid időn belül 14 körzetben helyettesítőként - megfelelő információ és helyismeret hiányában - kellett ellátnia tevékenységét, a három kisebb súlyú (részben adminisztratív jellegű) mulasztás azonnali hatályú felmondás jogszerű indokául nem szolgálhatott [Mt. 51. § (1) bekezdés, 78. § (1) bekezdés].Záró rész
[55] Az alperes perköltség fizetési kötelezettsége a Pp. 78. §-ának (1) bekezdésén alapul.[56] Az alperesnek a felülvizsgálati eljárás illetékét az adott ügyben irányadó 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §-a alapján kell megfizetnie.
[57] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
Budapest, 2017. április 19.
Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, dr. Hajdu Edit s.k. bíró (Kúria, Mfv.I.10.483/2016.)