adozona.hu
ÍH 2017.143
ÍH 2017.143
A FOGYASZTÓI SZERZŐDÉSSÉ MINŐSÍTÉS FELTÉTELEI A kölcsönszerződésből eredő követelést biztosító mellékkötelezettségeket létesítő szerződések kötése a hitelintézetek gazdasági, szakmai tevékenységének a körébe tartozik, ezért az ilyen típusú jogügylet fogyasztóval történő megkötése fogyasztói szerződés létrejöttét eredményezi [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 685. § d), e) pont; 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 3. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy a közte és az alperes között 2004. november 15-én, kölcsön biztosítása céljából létrejött zálogszerződések egyes feltételei semmisek. A semmisség okaként a keresetben megjelölt szerződési feltételek tisztességtelenségét, jogszabályi alapjaként a Ptk. 209/A. § (2) bekezdését és a 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet 1. § (1) bekezdés a) és b) pontját jelölte meg.
A Fővárosi Törvényszék mint elsőfokú bíróság végzésével megállapította illeté...
ÍH 2017.143 A FOGYASZTÓI SZERZŐDÉSSÉ MINŐSÍTÉS FELTÉTELEI
A kölcsönszerződésből eredő követelést biztosító mellékkötelezettségeket létesítő szerződések kötése a hitelintézetek gazdasági, szakmai tevékenységének a körébe tartozik, ezért az ilyen típusú jogügylet fogyasztóval történő megkötése fogyasztói szerződés létrejöttét eredményezi [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 685. § d), e) pont; 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 3. § (1) bekezdés].
A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy a közte és az alperes között 2004. november 15-én, kölcsön biztosítása céljából létrejött zálogszerződések egyes feltételei semmisek. A semmisség okaként a keresetben megjelölt szerződési feltételek tisztességtelenségét, jogszabályi alapjaként a Ptk. 209/A. § (2) bekezdését és a 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet 1. § (1) bekezdés a) és b) pontját jelölte meg.A Fővárosi Törvényszék mint elsőfokú bíróság végzésével megállapította illetékességének hiányát, és elrendelte a keresetlevél áttételét az Egri Törvényszékhez. Úgy foglalt állást, hogy a felperes az 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 685. § d) és e) pontja értelmében fogyasztói szerződésnek minősülő kölcsönszerződés részévé váló tisztességtelen szerződési feltételek érvénytelensége tárgyában indított pert, ezért az a Pp. 30/A. §-a alapján a felperes lakóhelyére figyelemmel az Egri Törvényszék illetékességébe tartozik. Utalt arra, hogy a Pp. 30/A. §-ában foglalt illetékességi szabály különösnek minősül a Pp. 30. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezéshez képest.
A végzés ellen - annak hatályon kívül helyezése érdekében - a felperes terjesztett elő fellebbezést. Fellebbezésében hivatkozott arra, hogy a Pp. 30/A. §-a kizárólag fogyasztói szerződések esetén alkalmazható. Álláspontja szerint annak, hogy egy szerződés fogyasztói szerződésnek minősüljön, a Ptk. 685. § e) pontja alapján nem csak az a feltétele, hogy az egyik szerződő fél a Ptk. 685. § d) pontja értelmében fogyasztó legyen, hanem az is, hogy a fogyasztóval szerződő fél a szerződést a gazdasági vagy szakmai tevékenysége körében kösse meg. Az 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 3. § (1) bekezdése tételesen felsorolja a bankok által folytatható gazdasági, szakmai tevékenységek körét, ezek között azonban nem szerepel a zálogjogot alapító szerződés kötése, a harmadik személy részéről nyújtandó fedezet. Érvelése szerint a zálogjogot alapító szerződés más szerződés - jelen esetben kölcsönszerződésből eredő kötelezettség - teljesítését biztosító önálló szerződés, amelynek jogosultja nem a fogyasztó, hanem a bank. Emiatt a zálogjogot alapító szerződés nem minősül fogyasztói szerződésnek, arra nem alkalmazható a Pp. 30/A. §-a, hanem a bíróság illetékességét a Pp. 30. § (1) bekezdése alapján az alperes székhelye alapozza meg.
Az alperes a fellebbezésre nem tett észrevételt.
A felperes fellebbezése megalapozatlan.
A Pp. 30. § (1) bekezdése szerint a jogi személyek elleni perekben az általános illetékességet a jogi személy és az annak képviseletére hivatott szerv székhelye egyaránt megalapítja. A Pp. 30/A. §-a kimondja, hogy a fogyasztói szerződés részévé váló tisztességtelen szerződési feltétel érvénytelensége tárgyában indított perre az a bíróság illetékes, amelynek területén a felperes belföldi lakóhelye, belföldi lakóhely hiányában belföldi tartózkodási helye, vagy - ha a felperes nem természetes személy - belföldi székhelye található.
A felperes a fellebbezésében helyesen hivatkozott arra, hogy a Pp. 30/A. §-a csak fogyasztói szerződések esetében alkalmazható. A bíróság illetékességének vizsgálata szempontjából ezért jelentős körülmény, hogy a perrel érintett szerződések fogyasztói szerződésnek minősülnek-e.
A felperes keresete - az elsőfokú bíróság végzésében rögzítettől eltérően - nem a kölcsönszerződés, hanem a zálogszerződés részévé vált feltételek tisztességtelenségen alapuló érvénytelenségének megállapítására irányult. Az ítélőtáblának ezért abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felperes és az alperes között a kölcsönszerződésből eredő kötelezettség biztosítása céljából kötött zálogszerződések fogyasztói szerződésnek tekinthetők-e.
A perbeli zálogszerződések megkötésének időpontjában hatályos Ptk. 685. § d) pontja értelmében fogyasztó: a gazdasági vagy szakmai tevékenység körén kívül eső célból szerződést kötő személy. A Ptk. 685. § e) pontja alapján fogyasztói szerződés: az a szerződés, amely fogyasztó és olyan személy között jön létre, aki (amely) a szerződést gazdasági vagy szakmai tevékenysége körében köti.
A felperes nem vitatta a fellebbezésében, hogy a zálogszerződéseket fogyasztóként kötötte meg az alperessel, és azt sem tette vitássá, hogy az alperes hitelintézet. Megalapozottan hivatkozott viszont arra, hogy a szerződés fogyasztói jellegének megállapításához a Ptk. 685. § e) pontja alapján nem elegendő az, hogy az egyik fél fogyasztó legyen, hanem az is szükséges, hogy a fogyasztóval szerződő fél a szerződést gazdasági vagy szakmai tevékenysége körében kösse meg.
A felperes megalapozottan hivatkozott arra is, hogy a perbeli zálogszerződések megkötésekor hatályos, a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 3. § (1) bekezdése tételesen felsorolja a bankok által folytatható gazdasági, szakmai tevékenységek körét. A hitelintézet kölcsönszerződésből eredő követelését - a hitelintézet által nyújtott kölcsön visszafizetését - biztosító, mellékkötelezettségek létrehozására irányuló szerződések (zálogszerződés, kezesi szerződés, óvadéki szerződés, vételi jogot alapító megállapodás stb.) megkötése azonban a Hpt. 3. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott hitel és pénzkölcsön nyújtása körébe tartozó tevékenység. A hitelintézetek ugyanis a gazdasági tevékenységük körében üzletszerűen, üzleti haszon szerzésének céljából nyújtanak hitelt és pénzkölcsönt. Ennek következtében a hitelintézeteknek gazdasági és üzleti érdekük fűződik ahhoz, hogy az adósok rendelkezésére bocsátott pénzhez és annak a kölcsönszerződésben kikötött kamataihoz az adósok fizetőkészségének vagy fizetőképességének hiánya esetén is hozzájussanak. Ilyen módon a kölcsönszerződésből eredő követelések biztosítására kötött szerződések a hitelintézeteknek a kölcsönszerződések szerződésszerű teljesítéséhez fűződő gazdasági, üzleti érdekét szolgálják, a megtérülést és az üzleti haszon megszerzését segítik elő. A kölcsönszerződésből eredő követelést biztosító mellékkötelezettségeket létesítő szerződések megkötése ezért a hitelintézetek gazdasági, szakmai tevékenységének körébe tartozik.
Mivel pedig az alperes a gazdasági, szakmai tevékenysége körében kötötte meg a perbeli zálogszerződéseket a fogyasztónak minősülő felperessel, a zálogszerződések a Ptk. 685. § e) pontja alapján fogyasztói szerződésnek minősülnek, és alkalmazható rájuk a Pp. 30/A. §-a.
A Pp. 30/A. §-át a jogalkotó a bíróságok általános illetékességére vonatkozó szabályok között helyezte el. A Pp. 30/A. §-át beiktató 2013. évi CCLII. törvény 85. § (5) bekezdéséhez fűzött miniszteri indokolás szerint a Pp. 30/A. §-ának törvénybe iktatásával a jogalkotónak kettős célja volt: egyrészt a fogyasztói szerződés részévé váló tisztességtelen szerződési feltétel érvénytelensége tárgyában indított perek arányos elosztása a törvényszékek között, ezáltal a perek elhúzódásának kiküszöbölése, másrészt a fogyasztók igényérvényesítésének elősegítése. Figyelemmel arra, hogy a jellemzően nagy számú fogyasztóval szerződő gazdálkodó szervezetek (pénzügyi intézmények és szolgáltatók, biztosító társaságok) túlnyomó többségének székhelye B.-en van, a fogyasztói szerződés részévé váló tisztességtelen szerződési feltétel érvénytelensége tárgyában indított perek arányos elosztására és a perek elhúzódásának kiküszöbölésére irányuló jogalkotói célkitűzést veszélyeztetné és meg is hiúsíthatná, ha a peres eljárást kezdeményező fogyasztó választhatna, hogy a pert az alperes gazdálkodó szervezet székhelye vagy a fogyasztó lakóhelye szerint illetékes bíróság előtt indítja-e meg. A jogalkotó által megfogalmazott célok elérését csak az szolgálja, ha a felperes a fogyasztói szerződés részévé váló tisztességtelen szerződési feltétel érvénytelensége tárgyában indított perben a bíróság illetékességét nem alapíthatja az alperes gazdálkodó szervezet és az annak képviseletére hivatott szerv székhelyére, hanem a pert a fogyasztó lakóhelye szerint illetékes bíróság bírálja el. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a Pp. 30/A. §-a különös szabály a Pp. 30. § (1) bekezdéséhez képest.
Mivel a felperes lakóhelye az Egri Törvényszék illetékességi területén van, a perre a Pp. 30/A. §-a alapján az Egri Törvényszék illetékes.
Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság jogszabályoknak megfelelő végzését - a végzés indokolásának kiegészítése mellett - a Pp. 259. §-a szerint alkalmazott Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 6.Pkf.25.740/2016/2.)