adozona.hu
BH 2017.12.410
BH 2017.12.410
I. Egy gazdasági társaság tagjaként annak döntéshozatalában történő tagi részvétel - többlettényállási elem hiányában - nem teszi lehetővé a tag tisztességtelen piaci magatartásának megállapítását, még akkor sem, ha a gazdasági társaság tekintetében az megállapítást nyer. II. Az évenkénti rendszerességgel megtartott rendezvény szervezése a tisztességtelen piaci magatartásra alapított igényérvényesítési határidő szempontjából folyamatos magatartásnak minősül. III. Egy több mint 13 éven át meghatározott város
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az I. rendű felperes ötlete alapján "Vendégségben M.-ben" elnevezéssel 2000-től évente megrendezett rendezvénysorozat kezdődött, egy szólás apropóján, jellemzően a k. köré szervezett programokkal. A rendezvényt 2007. évig az E.-R. C. Bt. szervezte, amelynek beltagja és üzletvezetője az I. rendű felperes volt. Az egyre népszerűbbé váló k. napokból nőtt ki az M.-i K. fesztivál, melyet 2007-től 2011-ig az I. rendű felperes mint kuratóriumi elnök által képviselt T. Közhasznú Alapítvány, 2012-...
BH 2017.12.410 I. Egy gazdasági társaság tagjaként annak döntéshozatalában történő tagi részvétel - többlettényállási elem hiányában - nem teszi lehetővé a tag tisztességtelen piaci magatartásának megállapítását, még akkor sem, ha a gazdasági társaság tekintetében az megállapítást nyer.
II. Az évenkénti rendszerességgel megtartott rendezvény szervezése a tisztességtelen piaci magatartásra alapított igényérvényesítési határidő szempontjából folyamatos magatartásnak minősül.
III. Egy több mint 13 éven át meghatározott városban, évente, az év meghatározott időszakában egy meghatározott étel köré szervezett rendezvény az ötlet kitalálójától, annak megszerzőjétől történő "elsajátítása" és ugyanilyen jellemzőjű rendezvény megtartása tisztességtelen piaci magatartást valósít meg [1996. évi LVII. tv. (Tpvt.) 2. §, 86. § (2) bek., 88. § (2) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az I. rendű felperes ötlete alapján "Vendégségben M.-ben" elnevezéssel 2000-től évente megrendezett rendezvénysorozat kezdődött, egy szólás apropóján, jellemzően a k. köré szervezett programokkal. A rendezvényt 2007. évig az E.-R. C. Bt. szervezte, amelynek beltagja és üzletvezetője az I. rendű felperes volt. Az egyre népszerűbbé váló k. napokból nőtt ki az M.-i K. fesztivál, melyet 2007-től 2011-ig az I. rendű felperes mint kuratóriumi elnök által képviselt T. Közhasznú Alapítvány, 2012-ben és 2013-ban a II. rendű felperes szervezett meg.[2] 2006. február 7. napi elsőbbséggel a II. rendű felperes a jogosultja az "M.-i Téli-K. fesztivál" feliratú ábrás védjegynek, 2010. november 30. napi elsőbbséggel az I. rendű felperes a jogosultja a "www.K.fesztival.hu 2011 K. fesztivál" feliratú színes ábrás védjegynek.
[3] Az I. rendű felperes által képviselt II. rendű felperes és az I. rendű alperes 2012. január 5-én együttműködési megállapodást kötöttek a K. fesztivál hosszú távú jövőjének megalapozása érdekében, rögzítve a II. rendű felperest az M.-i K. fesztivál kifejezés és logó vonatkozásában megillető védjegyoltalmat, valamint azt, hogy a II. rendű felperes szervezi saját üzleti kockázatára a minden év február hónapjában megrendezésre kerülő M.-i Téli Fesztivált és K. fesztivált, amely kulturális értéket hordoz, hagyományteremtő és a város turisztikai célkitűzésével összhangban áll. Megállapodtak a sikeres együttműködés érdekében vállalt feladatokról.
[4] Az I. rendű alperes, az I. rendű felperes mint a védjegyoltalom jogosultja, a T. Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság, a T. Közhasznú Alapítvány, valamint a II. rendű felperes 2013. január 11-én szándéknyilatkozatot írtak alá, amelyben kifejezték az M.-i K. fesztivál jövőbeni megrendezése érdekében történő együttműködésre irányuló szándékukat.
Az I. rendű alperes egyebek mellett a K. fesztivál megrendezése kapcsán önhibán kívül felgyűlt szállítói tartozások rendezése érdekében anyagi támogatás nyújtását is vállalta. A szerződő felek szándéka az I. rendű alperes többségi tulajdonában álló gazdasági társaság létrehozása volt a fesztivál közös szervezésére azzal, hogy a név- és egyéb használati jogokat az I. rendű felperes külön megkötött megállapodás alapján fogja biztosítani a közös társaság részére. A szándéknyilatkozatban foglaltak nem valósultak meg.
[5] Az I. rendű alperes a 2014. január 9. napján megtartott nyilvános sajtótájékoztatón bejelentette, hogy 2014-ben a II. rendű alperes szervezésében fog k. ünnepet rendezni M.-i K. Farsang néven. 2014. június 17-én írásban közölte felperesekkel, hogy a jövőben a II. rendű alperes fogja megrendezni az M.-i K. Farsangot. A rendezvényre a II. rendű alperes szervezésében 2014. február 20-23-a között, 2015. február 5-8-a között és 2016. január 28-30. napja között került sor.
[6] I. rendű alperes 2014. március 13. napi elsőbbséggel M.-i K. Farsang feliratú ábrás védjegy, az I. rendű felperes 2014. május 13. napi elsőbbséggel az M.-i K. szóösszetételű védjegy jogosultja lett.
[7] A jelen per felperesei által a jelen per alperesei ellen védjegybitorlás megállapítása és jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt indított perben a Fővárosi Törvényszék - a Fővárosi Ítélőtábla által 8.Pf.21.151/2014/4. számon helybenhagyott - 3.P.20.692/2014/10. számú ítéletével a felperesek keresetét elutasította. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.IV.21.409/2015/5. számú ítéletével a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
A kereseti kérelem és az alperesek védekezése
[8] A felperesek 2015. július 27. napján előterjesztett, módosított keresetükben a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 86. § (2) bekezdés a), b) és c) pontja alapján annak megállapítását kérték, hogy az I. rendű alperes megsértette a Tpvt. 2., 6. §-át és 6/A. § (1) bekezdését azzal, hogy az I. és II. rendű felperesek együttműködésében hagyományosan évenként megrendezésre került M.-i K. fesztivál helyett 2014-2016. években M.-i K. Farsang megrendezéséről döntött, és e fesztiválokat a tulajdonában álló II. rendű alperessel megrendeztette. Kérték továbbá annak megállapítását, hogy a II. rendű alperes ugyanezen jogszabályhelyekben tilalmazott tisztességtelen piaci magatartást tanúsított azáltal, hogy 2014-2016. években megrendezte az M.-i K. Farsangot. Kérték az I. rendű alperes eltiltását attól, hogy a M.-i K. fesztiválhoz hasonló rendezvények megtartására vonatkozó döntést hozzon, a II. rendű alperest pedig a M.-i K. fesztiválhoz hasonló rendezvények megrendezésétől. Kérték továbbá az alperesek kötelezését az őket elmarasztaló ítélet rendelkező részének a Magyar Nemzet országos napilapban saját költségükön történő közzétételre, valamint perköltség fizetésére.[9] Az alperesek ellenkérelmükben a kereset elutasítását elsődlegesen elévülésre hivatkozással kérték. Érdemben is kérték a kereset elutasítását. Állították, hogy a nonprofit jelleggel történő rendezvényszervezés nem minősül piaci tevékenységnek, ezért nem tartozik a Tpvt. hatálya alá, továbbá a peres felek egymásnak nem versenytársai. Vitatták, hogy megsértették a Tpvt. rendelkezéseit és hangsúlyozták, a felpereseknek nincs kizárólagos joguk a k.-hoz kapcsolódó fesztivál szervezéséhez, ilyen jogosultság a javukra bejegyzett védjegyekből nem vezethető le. A II. rendű alperes az M.-i K. Farsang védjegy jogosultja, annak használatától nem tiltható el.
Az első- és másodfokú ítélet
[10] Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasította. Megállapította, hogy mindkét alperesnek a per tárgyát képező magatartása gazdasági tevékenység, ekként a Tpvt. hatálya alá tartozó piaci magatartás. Mindkét felperes I. rendű alperessel szemben előterjesztett keresetét elévülésre tekintettel utasította el. Kifejtette, az I. rendű alperes azon döntéséről, hogy 2014. év vonatkozásában a K. ünnepet a II. rendű alperes útján maga fogja megszervezni a 2014. január 9-én tartott sajtótájékoztatón adott tájékoztatást, a további évekre vonatkozó döntését pedig 2014. június 17-én közölte a felperesekkel. A rendezvényszervezésről hozott döntés nem tekinthető folyamatos magatartásnak, arra a Tpvt. 88. § (2) bekezdése nem alkalmazható, a 2015. július 27. napján előterjesztett kereset az I. rendű alperes vonatkozásában elkésett.[11] Szintén elévülésre tekintettel utasította el a felperesek II. rendű alperessel szemben a 2014. évi rendezvény vonatkozásában előterjesztett keresetét, mivel az ez évi rendezvény tekintetében a 6 hónapos elévülési határidő 2014. február 23. napján kezdődött. Az elsőfokú bíróság a II. rendű alperes magatartását sem tekintette folyamatosnak, hanem évente ismétlődőnek, így az elévülési időt minden rendezvény tekintetében külön számította.
[12] Versenytársi minőség hiányára tekintettel utasította el az I. rendű felperes II. rendű alperessel szemben a Tpvt. 6. §-ára és 6/A. § (1) bekezdésére alapított keresetét, mivel, a rendezvényszervezés területén versenytársnak csak az minősíthető, aki ténylegesen rendezvényszerzőként megjelent a piacon. Az I. rendű felperes ezt maga sem állította, védjegyjogosulti minősége önmagában nem tette őt más rendezvényszervezők versenytársává.
[13] Érdemben nem találta megalapozottnak az I. rendű felperes II. rendű alperessel szemben előterjesztett, a Tpvt. 2. §-ára alapított keresetét a 2015. és 2016. évi rendezvények vonatkozásában, valamint a II. rendű felperes II. rendű alperessel szemben ugyanezen rendezvények tekintetében valamennyi jogcímen előterjesztett keresetét. Rámutatott, a felperesek nem az általuk állított jellegbitorlásban, tilos összehasonlító reklámban és tisztességtelen versenyeszközök igénybevételében megtestesülő jogsértést kérték megállapítani és szankcionálni, azaz nem arra tartottak igényt, hogy a bíróság kötelezze az alpereseket arra, hogy a jövőben a saját szolgáltatásukat jellegbitorlás, tiltott összehasonlító reklám és tisztességtelen versenyeszközök alkalmazása nélkül nyújtsák, hanem a keresetük valójában arra irányult, hogy a bíróság magát az alperesek által nyújtott szolgáltatást nyilvánítsa jogellenessé és tiltsa el őket attól, hogy a jövőben ilyen szolgáltatást nyújtsanak. Erre azonban a Tpvt. egyetlen rendelkezése alapján sincs lehetőség. Az alperesek magatartása nem sérti a Tpvt. keresetben hivatkozott rendelkezéseit, mert a jogszerűen bejegyzettnek minősülő M.-i K. Farsang védjegy használata nem jellegbitorlás, nem tilos összehasonlító reklám és nem ellentétes az üzleti tisztesség követelményeivel sem, azaz nem sérti a társadalomban általában elfogadott erkölcsi normákat és szokásokat.
[14] A felperesek fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet helybenhagyta. Figyelemmel arra, hogy nincs relevanciája annak, hogy a peres felek közötti együttműködés 2013-ban melyik félnek felróhatóan szakadt meg, mellőzte az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásából az ezzel kapcsolatos megállapításokat, valamint azt a végkövetkeztetést, amely szerint a felperesek magatartása miatt hiúsult meg a 2013. évi K. fesztivál közös megrendezése. Egyebekben mindenben osztotta az elsőfokú bíróság ítéletében foglaltakat, kiemelve, a felpereseknek a keresetükben pontosan meg kellett volna határozniuk, hogy az alperesek jogsértő tevékenysége az M.-i K. Farsang miképpeni megrendezésében nyilvánul meg, és ennek az általuk megjelölt módon való szervezésnek kérhették volna megállapítani a jogsértő jellegét, az ilyen módon történő rendezvényszervezéstől kérhették volna az alperesek eltiltását.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[15] A felperesek felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetüknek megfelelő ítélet hozatalát, valamint az alperesek perköltségben marasztalását kérték arra hivatkozással, hogy a jogerős ítélet sérti a Tpvt. 2. §-át, 6. §-át, 6/A. § (1) bekezdését és 88. § (1) és (2) bekezdését.[16] Állították, a Tpvt. 2. §-ában meghatározott üzleti tisztesség követelményébe ütköző tevékenységnek minősül az I. és II. rendű alperesek azon magatartása, hogy az I. és II. rendű felperesek közötti védjegy licencia szerződés alapján a II. rendű felperestől a K. fesztiválok rendezésével kapcsolatos jogot elvonták, és az együttműködési megállapodás ellenére az I. rendű alperes önállóan döntött a K. fesztivál kisajátításáról, ellehetetlenítve annak felperesek részéről történő megszervezését.
[17] A Tpvt. 6. §-át és 6/A. § (1) bekezdését sértő alperesi magatartást is bizonyították a felperesek az eljárás során általuk csatolt okiratokkal, amelyek alapján egyértelműen megállapítható, hogy a K. Farsang az I. rendű felperes ötlete alapján 2013-ig a felperesek rendezésében megtartott K. fesztivál folytatása. 2014-től az alperesek tudatosan összetéveszthetővé teszik a korábbi évek munkájának eredményeként egyre nagyobb tömegeket vonzó K. fesztivált az alperesek által rendezett K. Farsanggal. Az I. rendű alperes a gazdasági döntésével, a II. rendű alperes a rendezvény megszervezésével megsértette az I. rendű felperes döntési jogát e jellegzetes szolgáltatás megrendezőjének kiválasztásához, és a II. rendű felperes jogát a rendezvény megszervezéséhez.
[18] A másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a gazdasági társaságok működésével összefüggő szabályokat, amikor nem fogadta el a felperesek azon fellebbezési érvelését, miszerint az I. rendű alperes mint a II. rendű alperes majdnem egyedüli tulajdonosa valamennyi, a II. rendű alperes által megtartott rendezvény vonatkozásában döntéshozó volt. Jogszabálysértő ezért a jogerős ítélet azon megállapítása, hogy az elévülés az I. rendű alperessel szemben bekövetkezett amiatt, hogy 2013. december 5-e óta nem hozott döntést a rendezvények II. rendű alperes általi megszervezéséről.
[19] A II. rendű alperes vonatkozásában tévesen értelmezte a másodfokú bíróság a Tpvt. 88. § (2) bekezdése szerinti "folyamatos" szó jelentését. A Tpvt. értelmében ugyanis akkor is folyamatos a magatartás, ha az rendszeresen ismétlődik, az ismétlődések közötti időintervallumnak nincs jelentősége (pl. Busójárás, Sziget Fesztivál). Ezen túlmenően rendezvényszervezés alatt nem csak azt az évi 3-4 napot kell érteni, amíg a rendezvény ténylegesen lebonyolódik, hanem a sokirányú előkészítő tevékenység végzésével, valamint az utómunkálatokkal eltöltött időt is. Az eljárt bíróságok álláspontjával szemben a 2014 óta három alkalommal megrendezett K. Farsang folyamatos jogsértést eredményez, ami kizárja a kereseti követelés elévülését.
[20] Változatlanul állították a felperesek, hogy mind az I. és a II. rendű felperes, mind az I. és a II. rendű alperes gazdasági tevékenységet folytatott, azaz gazdasági szereplők, akik egy gazdasági tevékenységen, a perbeli rendezvényen osztoztak, illetve osztoznak mint döntéshozók és végrehajtók, ezért valamennyien egymás versenytársai. Erre tekintettel az I. rendű felperes is rendelkezik kereshetőségi joggal, amit alátámaszt a II. rendű felperessel kötött védjegy licencia szerződés, az I. rendű alperessel közösen aláírt szándéknyilatkozat, amelyben a felek elismerik az I. rendű felperes vagyoni jogait, valamint az I. rendű felperes perben bizonyított, a K. fesztivállal kapcsolatos tevékenysége.
[21] Téves a jogerős ítélet elsőfokú ítéleti álláspontot elfogadó azon megállapítása, hogy a kereseti kérelem nem felel meg a Tpvt.-nek, mert senkinek sincs kizárólagos joga arra, hogy a k.-ra épülő programokkal rendezvényt szervezzen. Az alperesek ugyanis nem egy másik k. tárgyú rendezvényt szerveztek, nem a gazdasági versenyt szolgáló másfajta szolgáltatással léptek piacra, hanem a felperesek rendezvényét sajátították ki, azzal azonos időszakban.
[22] Végül rámutattak felperesek, a védjegyperben a bíróságok álláspontja az volt, hogy nem védjegyügyként, hanem versenyügyként kell kezelni a felperesi követeléseket, míg jelen eljárásban ezzel ellentétesen a bíróságok úgy foglaltak állást, hogy a felperesek ügyét védjegyügyként kell kezelni.
[23] Az I. rendű alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Véleménye szerint a felülvizsgálati kérelem a tartalmi hiányosságai miatt nem felel meg a Pp. 272. § (2) bekezdésében megfogalmazott követelményeknek. A jogszabálysértések tényének okszerű és jogszabályoknak megfelelő bizonyítása helyett a felülvizsgálati kérelem a bizonyítékok okszerű mérlegelését támadja.
[24] A II. rendű alperes felülvizsgálati ellenkérelmében az I. rendű alperes felülvizsgálati ellenkérelmében írtakhoz csatlakozva a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[25] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, és az abban hivatkozott indokok alapján részben jogszabálysértőnek találta.[26] A Kúriának a felülvizsgálati kérelem alapján először az I. rendű alperessel szemben előterjesztett kereset elévülése tárgyában kellett állást foglalnia. A jogerős ítélet szerint az I. rendű alperes 2013. december 5-én döntött arról, hogy a k. ünnepet a II. rendű alperes útján kívánja megrendezni. Erről a felperesek részben 2014 januárjában, részben 2014. június 17-én értesültek, így figyelemmel a kereset benyújtásának időpontjára, a Tpvt. 88. § (1) bekezdése szerinti hat hónapos keresetindítási határidő eltelt. A felperesek a felülvizsgálati kérelemben e körben arra hivatkoztak, hogy az I. rendű alperes a II. rendű alperes majdnem egyedüli tulajdonosa, így a társasági jogi szabályokat figyelembe véve az I. rendű alperes tekintendő határozathozónak, a II. rendű alperes pedig végrehajtónak. A Kúria megítélése szerint önmagában az a tény, hogy a II. rendű alperes az I. rendű alperes minősített befolyása alatt működik, többlettényállási elem bizonyítása hiányában nem teszi lehetővé az I. rendű alperes versenysértő magatartásának megállapítását. Az I. rendű alperes mint önkormányzat egyszeri döntést hozott egy évente megrendezendő k. fesztivál megtartásáról, amelynek a megszervezésével a II. rendű alperest bízta meg. Ezt követően a fesztivállal kapcsolatos újabb döntést részéről a felperesek nem bizonyítottak. Az I. rendű alperesnek a II. rendű alperes a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott tagjaként, a tagsági jogviszonyával összefüggő jogai gyakorlása és kötelezettségei teljesítése (így az éves beszámoló elfogadása, az üzleti terv jóváhagyása, a II. rendű alperes döntéseinek meghozatalában való részvétele stb.) a meghatározó szavazati joga nagyságától függetlenül versenyjogi szempontból nem értékelhető. Így a Kúria megítélése szerint az I. rendű alperessel szemben az elévülésre alapított keresetet elutasító döntés jogszerű.
E körben a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
[27] A Kúria egyetértett a jogerős ítéletben szereplő azon megállapítással is, hogy az I. rendű felperest a Tpvt. 6. §-a és 6/A. § (1) bekezdése tekintetében keresetindítási jog nem illette meg. Arra helyesen hivatkoztak a felperesek, hogy az I. rendű felperes végzett gazdaságinak minősülő tevékenységet, amit a védjegy licencia szerződés, az általa megszerzett védjegyek, az M.-i K. nevű újság felelős kiadói minősége igazol, ugyanakkor önmagában ez nem alapozza meg a Tpvt. 6. §-ára, illetve 6/A. § (1) bekezdésére alapított keresetindításhoz szükséges versenytársi minőségét, a rendezvényeket korábban nem a saját személyében szervezte meg, a rendezvényszervezés nem az I. rendű felperes szolgáltatásának tekintendő. Erre figyelemmel e kereseti kérelmei perbeli legitimációjának hiányában nem voltak érdemben vizsgálhatók. Az I. rendű felperest ugyanakkor a Tpvt. 2. §-ára alapított keresete vonatkozásában megillette kereshetőségi jog a később kifejtettek szerint.
[28] Helytállóan hivatkoztak ugyanakkor a felperesek a felülvizsgálati kérelmükben arra, hogy téves a jogerős ítéletben kifejtett arra vonatkozó álláspont, amely szerint a II. rendű alperesnek a per tárgyát képező tevékenysége nem minősül folyamatosnak. A Tpvt. 88. § (2) bekezdése szerinti magatartás folyamatossága a Kúria véleménye szerint nem szűkíthető le nyelvtani értelmezéssel. Az I. rendű alperes a 2014. június 17-i levelében is akként tájékoztatta az I. rendű felperest, hogy a "jövőben" a K. Farsangot a város a 2014-es évhez hasonlóan a II. rendű alperes szervezésében fogja megrendezni. Éppen e tájékoztatás szerinti döntés tartalma alapján nem volt szükség az I. rendű alperes részéről évenként újabb határozatra a fesztivál megtartását illetően, hiszen a döntés értelmében innentől kezdve folyamatosan, ellenkező döntésig valamennyi K. Farsang vonatkozásában meghatározta a szervezés módját, amit a II. r. alperes a per tárgyává tett rendezvények megtartásával meg is valósított. Alapos a felperesek azon érvelése is, hogy a versenysértő cselekmények nyelvtani értelemben vett szakadatlan tanúsítása sok esetben nem is kivitelezhető, mindig a sérelmezett magatartás jellege és az adott tényállás alapján kell a bíróságnak megítélni, hogy egy többször megvalósított, vagy rendszeresen ismétlődő tevékenység folyamatos magatartásként értékelendő-e. Jelen ügyben a Kúria álláspontja szerint az évenkénti rendszerességgel megtartott rendezvények esetén a folyamatosság megvalósul, különös tekintettel az ahhoz szükséges elő- és utómunkálatokra.
[29] Érdemben volt vizsgálandó tehát a 2015-2016. évi rendezvények mellett a II. rendű alperes folyamatosnak minősülő magatartására tekintettel az annak első elemét jelentő 2014. évi rendezvény megszervezése is az I. rendű felperes Tpvt. 2. §-ára alapított keresete alapján, és a II. rendű felperes által megjelölt valamennyi jogcímen.
[30] A II. rendű felperes a II. rendű alperes versenytársaként a kereseti kérelmében a generálklauzulán túl a Tpvt. 6. §-ának és 6/A. § (1) bekezdésének megsértését is állította. A Kúriának elsődlegesen ez utóbbi kérelmeket kellett vizsgálnia, mert a törvényben nevesített típustényállások megvalósulása esetén a Tpvt. 2. §-ában megfogalmazott generálklauzula nem alkalmazandó, tekintettel arra, hogy a speciális szabály megelőzi az általános szabályt.
[31] Helytállóan észlelték az eljárt bíróságok a II. rendű felperes 6. és 6/A. §-on alapuló kereseti kérelmei és az azok alapjául szolgáló tényállításai között megmutatkozó összhang hiányát, azt, hogy az általuk részletesen körülírt és jogsértőnek tekintett, a II. rendű alperes által tanúsított magatartások - így a felperesi és alperesi rendezvények összetéveszthetővé tétele, a felperesek által felépített M.-i K. fesztivál eredményeinek elsajátítása, az M.-i K. Farsang értékesítésének előmozdítása érdekében a K. fesztiválra utalásokat tartalmazó közlések - ellenére nem az általa állított jellegbitorlásban és tilos összehasonlító reklámban megtestesülő jogsértést kérte megállapítani és szankcionálni, hanem magát a szolgáltatás nyújtását kérte jogellenessé nyilvánítani és attól a II. rendű alperest eltiltani.
[32] A felperesi kereseti kérelem fentiek szerinti megfogalmazása, a kért jogkövetkezmény meghatározása a perbeli rendezvény jellegadó sajátosságaiból adódik, nevezetesen abból, hogy a rendezvény az m.-i k.-hoz köthető néphagyományon alapul, ily módon M. városához kötődik, és a k. jellemzően téli időszakban történő fogyasztására tekintettel sikeresen január-február hónapban rendezhető meg. A fent vázolt egyedi jellemzőkre figyelemmel a Tpvt. 86. § (2) bekezdése szerinti tipikus jogkövetkezmény - a rendezvény jogsértő jellegtől való megfosztása - az adott tényállás mellett nem alkalmazható. Ugyanis, ha a bíróság akként rendelkezne, hogy a II. rendű alperes a rendezvényt a fent felsorolt jellegadó tulajdonságaitól megfosztva rendezheti meg, az tartalmilag áttételesen egy olyan rendezvény megszervezésére, megtartására adna feljogosítást a II. rendű alperes számára, amely jogosultsággal - a felperesek által sem vitatottan - a II. rendű alperes egyébként is rendelkezik.
[33] A Kúria úgy ítélte, a felperesek által sérelmezett, a maga összességében értékelendő II. rendű alperesi magatartás nem a Tpvt. 6., illetve 6/A. §-a alkalmazásával értékelhető. (A Kúria csak megjegyzi, hogy az utóbbi hivatkozott rendelkezés egyébként is csak 2014. július 1-jét követően elkövetett magatartások vonatkozásában alkalmazható). Nem a rendezvény elnevezésével kapcsolatos tényezőknek van ügydöntő jelentősége a II. rendű alperesi magatartás értékelése során a később kifejtendők szerint.
[34] A keresetben valójában állított tisztességtelen piaci magatartás a Tpvt. 6. és 6/A. §-ában szabályozott típustényállások alá a korábban kifejtettek szerint nem volt sorolható, ezért a felperesek keresetét a mögöttes, joghézagkitöltő jellegű és a felperesek által a kereseti kérelmükben ugyancsak megjelölt generálklauzula szerint kellett elbírálni.
[35] A Kúria ezért a felperesek Tpvt. 2. §-ában szabályozott, generálklauzulán alapuló keresete alapján vizsgálta, hogy a perbeli rendezvények II. rendű alperes általi megszervezése az üzleti tisztesség követelményeibe ütközött-e, az ellentétes-e a társadalmi elvárásokkal, a gazdasági életben kialakult szokásokkal, a jóhiszeműséggel és a tisztességgel. Kiemeli a Kúria, a kereset a Tpvt. alapján a fenti szempontok szerint ítélendő meg. Jelen per tárgya az adott rendezvény megszervezésének ténye és jogszerűsége, nem pedig az annak során alkalmazott védjegyhasználat. A védjegyoltalom ugyanis egy adott megjelölés jogi oltalmát biztosítja, de a rendezvény koncepciójának, tematikájának és felépítésének, megvalósítása módjának oltalmazására nem alkalmas, ahogyan arra a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala is rámutatott az M.1401523/37. számú határozata indokolásában.
[36] Tény, hogy egy adott régióra, városra jellemző étel (az m.-i k.), és a hozzá köthető hagyomány, legenda, szólás közkincs, azonban a perben feltárt bizonyítékokból az is egyértelműen megállapítható, hogy az ebben rejlő lehetőséget az I. rendű felperes ismerte fel, 2000-től 2013-ig, mintegy 13 éven keresztül az I. rendű felperes tulajdonában álló, illetve az általa képviselt, vele szoros kapcsolatban álló különböző jogalanyok 2012-ben és 2013-ban a II. rendű felperes rendezte meg az idővel országosan ismertté és elismertté vált rendezvényt, az M.-i K.fesztivált. A felpereseket megillető védjegyjogosultságon, illetve védjegyhasználati jogon túl a megszervezéssel kapcsolatos ismeretek, tapasztalatok, üzleti kapcsolatok, a népszerűvé tétellel összefüggő szellemi és anyagi ráfordítások olyan vagyoni értékű jogot testesítenek meg, amely a felek által kötött együttműködési megállapodásban, illetve az általuk aláírt szándéknyilatkozatban az I. rendű alperes által is elismerten a felperesekhez köthető, és amelynek a II. rendű alperes általi átvétele, "kisajátítása", felhasználása a felperesek hozzájárulásának hiányában az üzleti tisztesség követelményeivel ellentétes. A II. rendű alperes ezért 2014 és 2016 között az M.-i K. Farsang megrendezésével az I. és II. rendű felperesek sérelmére megvalósította a Tpvt. 2. §-ában tilalmazott tisztességtelen piaci magatartást. A felpereseknek ugyanis a rendezvény szezonális, évente egy alkalommal ismétlődő jellegére tekintettel nincs reális lehetőségük arra, hogy maguk is változatlanul megtartsák a rendezvényüket.
[37] A Kúria hangsúlyozza, jelen ítélete nem zárja ki az M.-i K. Farsang mint méltán rendkívül népszerű rendezvény évenkénti, a farsangi időszakban történő megtartását a II. rendű alperesi részvétel mellett sem, ha a rendezvény megszervezésével kapcsolatos kérdésekben a peres felek kölcsönösen megállapodnak, hiszen ez esetben a II. rendű alperes magatartásának jogsértő jellege a jövőre nézve megszűnik. A Kúria ezzel összefüggésben utal arra, hogy többek között a felperesi oldalon értékelendő ötlet, a 13 éves tapasztalat, az alperesi oldalon jelentkező biztos anyagi háttér, az, hogy egy ilyen súlyúvá nőtt rendezvény megvalósításában a városi önkormányzat közvetlen vagy közvetett részvétele mindenképpen indokolt, mind azt valószínűsítik a per egyéb adatainak figyelembevétele mellett, hogy a felek a rendezvényt együtt tudják sikeresen és jogszerűen megszervezni.
[38] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a II. rendű alperesre vonatkozó részében a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a Tpvt. 86. § (2) bekezdés a), b) és c) pontja alkalmazásával az I-II. rendű felperesek Tpvt. 2. §-ára alapított keresetének helytadva megállapította, hogy a II. rendű alperes sérelmükre az M.-i K.fesztiválhoz hasonló, az m.-i k.-hoz köthető téli rendezvény 2014-2016. évi, felperesi hozzájárulás hiányában történt megszervezésével, megrendezésével az üzleti tisztesség követelményeibe ütköző magatartást tanúsított, ezért eltiltotta a további jogsértéstől és elégtétel nyújtására kötelezte.
(Kúria Gfv. VII. 30.064/2017.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A tanács tagjai: Dr. Vezekényi Ursula a tanács elnöke
Dr. Tibold Ágnes előadó bíró
Dr. Csőke Andrea bíró
A felperesek: R. E. I. rendű
E. Korlátolt Felelősségű Társaság II. rendű
A felperesek képviselője: Forgács & Kiss Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Kiss Elemér ügyvéd
Az alperesek: Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzata I. rendű
C. Kft. II. rendű
Az alperesek képviselője: M.-i 11. számú Ügyvédi Iroda, ügyintéző: Boholy György ügyvéd I. rendűért
Somosvári Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Somosvári Dóra ügyvéd II. rendűért
A per tárgya: tisztességtelen piaci magatartás megállapítása
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperesek
A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Debreceni Ítélőtábla Gf.III.30.262/2016/5. számú ítélet
Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: M.-i Törvényszék 13.G.40.121/2015/31. számú ítélet
Rendelkező rész
A Kúria a jogerős ítélet I. rendű alperesre vonatkozó rendelkezéseit hatályában fenntartja.Ezt meghaladóan a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezi, az elsőfokú bíróság ítéletét e körben megváltoztatja és megállapítja, hogy a II. rendű alperes a M.-i K. fesztiválhoz hasonló, az m.-i k-hoz köthető farsangi rendezvények 2014., 2015. és 2016. években, az I. és II. rendű felperes hozzájárulása nélkül történő megrendezésével sérelmükre az üzleti tisztesség követelményeibe ütköző magatartást tanúsított;
eltiltja a II. rendű alperest attól, hogy a jövőben M.-n a k. köré szervezett programokkal a farsangi időszakban az M.-i K. fesztiválhoz hasonló rendezvényt tartson;
kötelezi a II. rendű alperest, hogy jelen ítélet jogsértést megállapító és a jogsértéstől eltiltó rendelkezését az I. rendű felperes nevének, a II. rendű felperes, valamint a II. rendű alperes teljes cégnevének feltüntetésével 30 napon belül egy alkalommal 1/8-ad szövegoldali hirdetési méretben saját költségén tegye közzé a Magyar Nemzet országos napilapban.
Kötelezi a II. rendű alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. és II. rendű felpereseknek mint egyetemleges jogosultaknak 196.600 (százkilencvenhatezer-hatszáz) Ft együttes első-, másodfokú perköltséget és felülvizsgálati eljárási költséget.
Kötelezi a felpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg az I. rendű alperesnek 12.700 (tizenkekttőezer-hétszáz) Ft felülvizsgálati eljárási költséget.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az I. rendű felperes ötlete alapján "Vendégségben M.-ben" elnevezéssel 2000-től évente megrendezett rendezvénysorozat kezdődött, egy szólás apropóján, jellemzően a k. köré szervezett programokkal. A rendezvényt 2007. évig az E.-R. C. Bt. szervezte, amelynek beltagja és üzletvezetője az I. rendű felperes volt. Az egyre népszerűbbé váló K. napokból nőtt ki a M.-i K. fesztivál, melyet 2007-től 2011-ig az I. rendű felperes mint kuratóriumi elnök által képviselt Közhasznú Alapítvány, 2012-ben és 2013-ban a II. rendű felperes szervezett meg.[2] 2006. február 7. napi elsőbbséggel a II. rendű felperes a jogosultja a "M.-i Téli-K. fesztivál" feliratú ábrás védjegynek, 2010. november 30. napi elsőbbséggel az I. rendű felperes a jogosultja a "www.k.fesztival.hu 2011 K. fesztivál" feliratú színes ábrás védjegynek.
[3] Az I. rendű felperes által képviselt II. rendű felperes és az I. rendű alperes 2012. január 5-én együttműködési megállapodást kötöttek a K. fesztivál hosszú távú jövőjének megalapozása érdekében, rögzítve a II. rendű felperest az M.-i K. fesztivál kifejezés és logó vonatkozásában megillető védjegyoltalmat, valamint azt, hogy a II. rendű felperes szervezi saját üzleti kockázatára a minden év február hónapjában megrendezésre kerülő M.-i Téli Fesztivált és K. fesztivált, amely kulturális értéket hordoz, hagyományteremtő és a város turisztikai célkitűzésével összhangban áll. Megállapodtak a sikeres együttműködés érdekében vállalt feladatokról.
[4] Az I. rendű alperes, az I. rendű felperes mint a védjegyoltalom jogosultja, a Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság, a Közhasznú Alapítvány, valamint a II. rendű felperes 2013. január 11-én szándéknyilatkozatot írtak alá, amelyben kifejezték az M.-i K. fesztivál jövőbeni megrendezése érdekében történő együttműködésre irányuló szándékukat.
Az I. rendű alperes egyebek mellett a K. fesztivál megrendezése kapcsán önhibán kívül felgyűlt szállítói tartozások rendezése érdekében anyagi támogatás nyújtását is vállalta. A szerződő felek szándéka az I. rendű alperes többségi tulajdonában álló gazdasági társaság létrehozása volt a fesztivál közös szervezésére azzal, hogy a név és egyéb használati jogokat az I. rendű felperes külön megkötött megállapodás alapján fogja biztosítani a közös társaság részére. A szándéknyilatkozatban foglaltak nem valósultak meg.
[5] Az I. rendű alperes a 2014. január 9. napján megtartott nyilvános sajtótájékoztatón bejelentette, hogy 2014-ben a II. rendű alperes szervezésében fog k. ünnepet rendezni M.-i K. Farsang néven. 2014. június 17-én írásban közölte felperesekkel, hogy a jövőben a II. rendű alperes fogja megrendezni az M.-i K. Farsangot. A rendezvényre II. rendű alperes szervezésében 2014. február 20-23-a között, 2015. február 5-8-a között és 2016. január 28-30. napja között került sor.
[6] I. rendű alperes 2014. március 13. napi elsőbbséggel az M.-i K. Farsang feliratú ábrás védjegy, az I. rendű felperes 2014. május 13. napi elsőbbséggel az M.-i K. szóösszetételű védjegy jogosultja lett.
[7] A jelen per felperesei által jelen per alperesei ellen védjegybitorlás megállapítása és jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt indított perben a Fővárosi Törvényszék - a Fővárosi Ítélőtábla által 8.Pf.21.151/2014/4. számon helybenhagyott - 3.P.20.692/2014/10. számú ítéletével a felperesek keresetét elutasította. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.IV.21.409/2015/5. számú ítéletével a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
A kereseti kérelem és az alperesek védekezése
[8] A felperesek 2015. július 27. napján előterjesztett, módosított keresetükben a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 86. § (2) bekezdés a), b) és c) pontja alapján annak megállapítását kérték, hogy az I. rendű alperes megsértette a Tpvt. 2., 6. §-át és 6/A. § (1) bekezdését azzal, hogy az I. és II. rendű felperesek együttműködésében hagyományosan évenként megrendezésre került M.-i K. fesztivál helyett 2014-2016. években M.-i K. Farsang megrendezéséről döntött, és e fesztiválokat a tulajdonában álló II. rendű alperessel megrendeztette. Kérték továbbá annak megállapítását, hogy a II. rendű alperes ugyanezen jogszabályhelyekben tilalmazott tisztességtelen piaci magatartást tanúsított azáltal, hogy 2014-2016. években megrendezte az M.-i K. Farsangot. Kérték az I. rendű alperes eltiltását attól, hogy az M.-i K. fesztiválhoz hasonló rendezvények megtartására vonatkozó döntést hozzon, a II. rendű alperest pedig az M.-i K. fesztiválhoz hasonló rendezvények megrendezésétől. Kérték továbbá az alperesek kötelezését az őket elmarasztaló ítélet rendelkező részének a Magyar Nemzet országos napilapban saját költségükön történő közzétételre, valamint perköltség fizetésére.[9] Az alperesek ellenkérelmükben a kereset elutasítását elsődlegesen elévülésre hivatkozással kérték. Érdemben is kérték a kereset elutasítását, állították, hogy a nonprofit jelleggel történő rendezvényszervezés nem minősül piaci tevékenységnek, ezért nem tartozik a Tpvt. hatálya alá, továbbá a peres felek egymásnak nem versenytársai. Vitatták, hogy megsértették a Tpvt. rendelkezéseit és hangsúlyozták, a felpereseknek nincs kizárólagos joguk a k.-hoz kapcsolódó fesztivál szervezéséhez, ilyen jogosultság a javukra bejegyzett védjegyekből nem vezethető le. II. rendű alperes az M.-i K. Farsang védjegy jogosultja, annak használatától nem tiltható el.
Az első- és másodfokú ítélet
[10] Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasította. Megállapította, hogy mindkét alperesnek a per tárgyát képező magatartása gazdasági tevékenység, ekként a Tpvt. hatálya alá tartozó piaci magatartás. Mindkét felperes I. rendű alperessel szemben előterjesztett keresetét elévülésre tekintettel utasította el. Kifejtette, I. rendű alperes azon döntéséről, hogy 2014. év vonatkozásában a K. ünnepet a II. rendű alperes útján maga fogja megszervezni a 2014. január 9-én tartott sajtótájékoztatón adott tájékoztatást, a további évekre vonatkozó döntését pedig 2014. június 17-én közölte a felperesekkel. A rendezvényszervezésről hozott döntés nem tekinthető folyamatos magatartásnak, arra a Tpvt. 88. § (2) bekezdése nem alkalmazható, a 2015. július 27. napján előterjesztett kereset az I. rendű alperes vonatkozásában elkésett.[11] Szintén elévülésre tekintettel utasította el a felperesek II. rendű alperessel szemben a 2014. évi rendezvény vonatkozásában előterjesztett keresetét, mivel az ez évi rendezvény tekintetében a 6 hónapos elévülési határidő 2014. február 23. napján kezdődött. Az elsőfokú bíróság a II. rendű alperes magatartását sem tekintette folyamatosnak, hanem évente ismétlődőnek, így az elévülési időt minden rendezvény tekintetében külön számította.
[12] Versenytársi minőség hiányára tekintettel utasította el az I. rendű felperes a II. rendű alperessel szemben a Tpvt. 6. §-ára és 6/A. § (1) bekezdésére alapított keresetét, mivel, a rendezvényszervezés területén versenytársnak csak az minősíthető, aki ténylegesen rendezvényszerzőként megjelent a piacon. Az I. rendű felperes ezt maga sem állította, védjegyjogosulti minősége önmagában nem tette őt más rendezvényszervezők versenytársává.
[13] Érdemben nem találta megalapozottnak az I. rendű felperes II. rendű alperessel szemben előterjesztett, a Tpvt. 2. §-ára alapított keresetét a 2015. és 2016. évi rendezvények vonatkozásában, valamint a II. rendű felperes II. rendű alperessel szemben ugyanezen rendezvények tekintetében valamennyi jogcímen előterjesztett keresetét. Rámutatott, a felperesek nem az általuk állított jellegbitorlásban, tilos összehasonlító reklámban és tisztességtelen versenyeszközök igénybevételében megtestesülő jogsértést kérték megállapítani és szankcionálni, azaz nem arra tartottak igényt, hogy a bíróság kötelezze az alpereseket arra, hogy a jövőben a saját szolgáltatásukat jellegbitorlás, tiltott összehasonlító reklám és tisztességtelen versenyeszközök alkalmazása nélkül nyújtsák, hanem a keresetük valójában arra irányult, hogy a bíróság magát az alperesek által nyújtott szolgáltatást nyilvánítsa jogellenessé és tiltsa el őket attól, hogy a jövőben ilyen szolgáltatást nyújtsanak. Erre azonban a Tpvt. egyetlen rendelkezése alapján sincs lehetőség. Az alperesek magatartása nem sérti a Tpvt. keresetben hivatkozott rendelkezéseit, mert a jogszerűen bejegyzettnek minősülő M.-i K. Farsang védjegy használata nem jellegbitorlás, nem tilos összehasonlító reklám és nem ellentétes az üzleti tisztesség követelményeivel sem, azaz nem sérti a társadalomban általában elfogadott erkölcsi normákat és szokásokat.
[14] A felperesek fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet helybenhagyta. Figyelemmel arra, hogy nincs relevanciája annak, hogy a peres felek közötti együttműködés 2013-ban melyik félnek felróhatóan szakadt meg, mellőzte az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásából az ezzel kapcsolatos megállapításokat, valamint azt a végkövetkeztetést, amely szerint a felperesek magatartása miatt hiúsult meg a 2013. évi K. fesztivál közös megrendezése. Egyebekben mindenben osztotta az elsőfokú bíróság ítéletében foglaltakat, kiemelve, a felpereseknek a keresetükben pontosan meg kellett volna határozniuk, hogy az alperesek jogsértő tevékenysége a M.-i K. Farsang miképpeni megrendezésében nyilvánul meg, és ennek az általuk megjelölt módon való szervezésnek kérhették volna megállapítani a jogsértő jellegét, az ilyen módon történő rendezvényszervezéstől kérhették volna az alperesek eltiltását.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[15] A felperesek felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetüknek megfelelő ítélet hozatalát, valamint az alperesek perköltségben marasztalását kérték arra hivatkozással, hogy a jogerős ítélet sérti a Tpvt. 2. §-át, 6. §-át, 6/A. § (1) bekezdését és 88. § (1) és (2) bekezdését.[16] Állították, a Tpvt. 2. §-ában meghatározott üzleti tisztesség követelményébe ütköző tevékenységnek minősül az I. és II. rendű alperesek azon magatartása, hogy az I. és II. rendű felperesek közötti védjegy licencia szerződés alapján a II. rendű felperestől a K. fesztiválok rendezésével kapcsolatos jogot elvonták, és az együttműködési megállapodás ellenére az I. rendű alperes önállóan döntött a K. fesztivál kisajátításáról, ellehetetlenítve annak felperesek részéről történő megszervezését.
[17] A Tpvt. 6. §-át és 6/A. § (1) bekezdését sértő alperesi magatartást is bizonyították a felperesek az eljárás során általuk csatolt okiratokkal, amelyek alapján egyértelműen megállapítható, hogy a K. Farsang az I. rendű felperes ötlete alapján 2013-ig a felperesek rendezésében megtartott K. fesztivál folytatása. 2014-től az alperesek tudatosan összetéveszthetővé teszik a korábbi évek munkájának eredményeként egyre nagyobb tömegeket vonzó K. fesztivált az alperesek által rendezett K. Farsanggal. Az I. rendű alperes a gazdasági döntésével, a II. rendű alperes a rendezvény megszervezésével megsértette az I. rendű felperes döntési jogát e jellegzetes szolgáltatás megrendezőjének kiválasztásához, és a II. rendű felperes jogát a rendezvény megszervezéséhez.
[18] A másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a gazdasági társaságok működésével összefüggő szabályokat, amikor nem fogadta el a felperesek azon fellebbezési érvelését, miszerint az I. rendű alperes mint a II. rendű alperes majdnem egyedüli tulajdonosa valamennyi, a II. rendű alperes által megtartott rendezvény vonatkozásában döntéshozó volt. Jogszabálysértő ezért a jogerős ítélet azon megállapítása, hogy az elévülés az I. rendű alperessel szemben bekövetkezett amiatt, hogy 2013. december 5-e óta nem hozott döntést a rendezvények II. rendű alperes általi megszervezéséről.
[19] A II. rendű alperes vonatkozásában tévesen értelmezte a másodfokú bíróság a Tpvt. 88. § (2) bekezdése szerinti "folyamatos" szó jelentését. A Tpvt. értelmében ugyanis akkor is folyamatos a magatartás, ha az rendszeresen ismétlődik, az ismétlődések közötti időintervallumnak nincs jelentősége (pl. Busójárás, Sziget Fesztivál). Ezen túlmenően rendezvényszervezés alatt nem csak azt az évi 3-4 napot kell érteni, amíg a rendezvény ténylegesen lebonyolódik, hanem a sokirányú előkészítő tevékenység végzésével, valamint az utómunkálatokkal eltöltött időt is. Az eljárt bíróságok álláspontjával szemben a 2014 óta három alkalommal megrendezett K. Farsang folyamatos jogsértést eredményez, ami kizárja a kereseti követelés elévülését.
[20] Változatlanul állították a felperesek, hogy mind az I. és a II. rendű felperes, mind az I. és a II. rendű alperes gazdasági tevékenységet folytatott, azaz gazdasági szereplők, akik egy gazdasági tevékenységen, a perbeli rendezvényen osztoztak, illetve osztoznak mint döntéshozók és végrehajtók, ezért valamennyien egymás versenytársai. Erre tekintettel az I. rendű felperes is rendelkezik kereshetőségi joggal, amit alátámaszt a II. rendű felperessel kötött védjegy licencia szerződés, az I. rendű alperessel közösen aláírt szándéknyilatkozat, amelyben a felek elismerik az I. rendű felperes vagyoni jogait, valamint az I. rendű felperes perben bizonyított, a K. fesztivállal kapcsolatos tevékenysége.
[21] Téves a jogerős ítélet elsőfokú ítéleti álláspontot elfogadó azon megállapítása, hogy a kereseti kérelem nem felel meg a Tpvt.-nek, mert senkinek sincs kizárólagos joga arra, hogy kocsonyára épülő programokkal rendezvényt szervezzen. Az alperesek ugyanis nem egy másik K. tárgyú rendezvényt szerveztek, nem a gazdasági versenyt szolgáló másfajta szolgáltatással léptek piacra, hanem a felperesek rendezvényét sajátították ki, azzal azonos időszakban.
[22] Végül rámutattak felperesek, a védjegyperben a bíróságok álláspontja az volt, hogy nem védjegyügyként, hanem versenyügyként kell kezelni a felperesi követeléseket, míg jelen eljárásban ezzel ellentétesen a bíróságok úgy foglaltak állást, hogy a felperesek ügyét védjegyügyként kell kezelni.
[23] Az I. rendű alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Véleménye szerint a felülvizsgálati kérelem a tartalmi hiányosságai miatt nem felel meg a Pp. 272. § (2) bekezdésében megfogalmazott követelményeknek. A jogszabálysértések tényének okszerű és jogszabályoknak megfelelő bizonyítása helyett a felülvizsgálati kérelem a bizonyítékok okszerű mérlegelését támadja.
[24] A II. rendű alperes felülvizsgálati ellenkérelmében az I. rendű alperes felülvizsgálati ellenkérelmében írtakhoz csatlakozva a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[25] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, és az abban hivatkozott indokok alapján részben jogszabálysértőnek találta.[26] A Kúriának a felülvizsgálati kérelem alapján először az I. rendű alperessel szemben előterjesztett kereset elévülése tárgyában kellett állást foglalnia. A jogerős ítélet szerint az I. rendű alperes 2013. december 5-én döntött arról, hogy a K. ünnepet a II. rendű alperes útján kívánja megrendezni. Erről a felperesek részben 2014 januárjában, részben 2014. június 17-én értesültek, így figyelemmel a kereset benyújtásának időpontjára, a Tpvt. 88. § (1) bekezdése szerinti hat hónapos keresetindítási határidő eltelt. A felperesek a felülvizsgálati kérelemben e körben arra hivatkoztak, hogy az I. rendű alperes a II. rendű alperes majdnem egyedüli tulajdonosa, így a társasági jogi szabályokat figyelembe véve az I. rendű alperes tekintendő határozathozónak, a II. rendű alperes pedig végrehajtónak. A Kúria megítélése szerint önmagában az a tény, hogy a II. rendű alperes az I. rendű alperes minősített befolyása alatt működik, többlet tényállási elem bizonyítása hiányában nem teszi lehetővé az I. rendű alperes versenysértő magatartásának megállapítását. Az I. rendű alperes mint önkormányzat egyszeri döntést hozott egy évente megrendezendő K. fesztivál megtartásáról, amelynek a megszervezésével a II. rendű alperest bízta meg. Ezt követően a fesztivállal kapcsolatos újabb döntést részéről a felperesek nem bizonyítottak. Az I. rendű alperesnek a II. rendű alperes a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott tagjaként, a tagsági jogviszonyával összefüggő jogai gyakorlása és kötelezettségei teljesítése (így az éves beszámoló elfogadása, az üzleti terv jóváhagyása, a II. rendű alperes döntéseinek meghozatalában való részvétele, stb.) a meghatározó szavazati joga nagyságától függetlenül versenyjogi szempontból nem értékelhető. Így a Kúria megítélése szerint az I. rendű alperessel szemben az elévülésre alapított keresetet elutasító döntés jogszerű.
E körben a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
[27] A Kúria egyetértett a jogerős ítéletben szereplő azon megállapítással is, hogy az I. rendű felperest a Tpvt. 6. §-a és 6/A. § (1) bekezdése tekintetében keresetindítási jog nem illette meg. Arra helyesen hivatkoztak a felperesek, hogy az I. rendű felperes végzett gazdaságinak minősülő tevékenységet, amit a védjegy licencia szerződés, az általa megszerzett védjegyek, az M.-i K. nevű újság felelős kiadói minősége igazol, ugyanakkor önmagában ez nem alapozza meg a Tpvt. 6. §-ára, illetve 6/A. § (1) bekezdésére alapított keresetindításhoz szükséges versenytársi minőségét, a rendezvényeket korábban nem a saját személyében szervezte meg, a rendezvényszervezés nem az I. rendű felperes szolgáltatásának tekintendő. Erre figyelemmel e kereseti kérelmei perbeli legitimációjának hiányában nem voltak érdemben vizsgálhatók. Az I. rendű felperest ugyanakkor a Tpvt. 2. §-ára alapított keresete vonatkozásában megillette kereshetőségi jog a később kifejtettek szerint.
[28] Helytállóan hivatkoztak ugyanakkor a felperesek a felülvizsgálati kérelmükben arra, hogy téves a jogerős ítéletben kifejtett arra vonatkozó álláspont, amely szerint a II. rendű alperesnek a per tárgyát képező tevékenysége nem minősül folyamatosnak. A Tpvt. 88. § (2) bekezdése szerinti magatartás folyamatossága a Kúria véleménye szerint nem szűkíthető le nyelvtani értelmezéssel. Az I. rendű alperes a 2014. június 17-i levelében is akként tájékoztatta az I. rendű felperest, hogy a "jövőben" a K. Farsangot a város a 2014-es évhez hasonlóan a II. rendű alperes szervezésében fogja megrendezni. Éppen e tájékoztatás szerinti döntés tartalma alapján nem volt szükség az I. rendű alperes részéről évenként újabb határozatra a fesztivál megtartását illetően, hiszen a döntés értelmében innentől kezdve folyamatosan, ellenkező döntésig valamennyi K. Farsang vonatkozásában meghatározta a szervezés módját, amit a II. r. alperes a per tárgyává tett rendezvények megtartásával meg is valósított. Alapos a felperesek azon érvelése is, hogy a versenysértő cselekmények nyelvtani értelemben vett szakadatlan tanúsítása sok esetben nem is kivitelezhető, mindig a sérelmezett magatartás jellege és az adott tényállás alapján kell a bíróságnak megítélni, hogy egy többször megvalósított, vagy rendszeresen ismétlődő tevékenység folyamatos magatartásként értékelendő-e. Jelen ügyben a Kúria álláspontja szerint az évenkénti rendszerességgel megtartott rendezvények esetén a folyamatosság megvalósul, különös tekintettel az ahhoz szükséges elő- és utómunkálatokra.
[29] Érdemben volt vizsgálandó tehát a 2015-2016. évi rendezvények mellett a II. rendű alperes folyamatosnak minősülő magatartására tekintettel az annak első elemét jelentő 2014. évi rendezvény megszervezése is az I. rendű felperes Tpvt. 2. §-ára alapított keresete alapján, és a II. rendű felperes által megjelölt valamennyi jogcímen.
[30] A II. rendű felperes a II. rendű alperes versenytársaként a kereseti kérelmében a generálklauzulán túl a Tpvt. 6. §-ának és 6/A. § (1) bekezdésének megsértését is állította. A Kúriának elsődlegesen ez utóbbi kérelmeket kellett vizsgálnia, mert a törvényben nevesített típustényállások megvalósulása esetén a Tpvt. 2. §-ában megfogalmazott generálklauzula nem alkalmazandó, tekintettel arra, hogy a speciális szabály megelőzi az általános szabályt.
[31] Helytállóan észlelték az eljárt bíróságok a II. rendű felperes 6. §-on és 6/A. §-on alapuló kereseti kérelmei és az azok alapjául szolgáló tényállításai között megmutatkozó összhang hiányát, azt, hogy az általuk részletesen körülírt és jogsértőnek tekintett, a II. rendű alperes által tanúsított magatartások ? így a felperesi és alperesi rendezvények összetéveszthetővé tétele, a felperesek által felépített M.-i K. fesztivál eredményeinek elsajátítása, M.-i K. Farsang értékesítésének előmozdítása érdekében a K. fesztiválra utalásokat tartalmazó közlések ? ellenére nem az általa állított jellegbitorlásban és tilos összehasonlító reklámban megtestesülő jogsértést kérte megállapítani és szankcionálni, hanem magát a szolgáltatás nyújtását kérte jogellenessé nyilvánítani és attól a II. rendű alperest eltiltani.
[32] A felperesi kereseti kérelem fentiek szerinti megfogalmazása, a kért jogkövetkezmény meghatározása a perbeli rendezvény jellegadó sajátosságaiból adódik, nevezetesen abból, hogy a rendezvény a M.-i kocsonyához köthető néphagyományon alapul, ily módon Miskolc városához kötődik, és a K. jellemzően téli időszakban történő fogyasztására tekintettel sikeresen január-február hónapban rendezhető meg. A fent vázolt egyedi jellemzőkre figyelemmel a Tpvt. 86. § (2) bekezdése szerinti tipikus jogkövetkezmény - a rendezvény jogsértő jellegtől való megfosztása - az adott tényállás mellett nem alkalmazható. Ugyanis, ha a bíróság akként rendelkezne, hogy a II. rendű alperes a rendezvényt a fent felsorolt jellegadó tulajdonságaitól megfosztva rendezheti meg, az tartalmilag áttételesen egy olyan rendezvény megszervezésére, megtartására adna feljogosítást a II. rendű alperes számára, amely jogosultsággal - a felperesek által sem vitatottan - a II. rendű alperes egyébként is rendelkezik.
[33] A Kúria úgy ítélte, a felperesek által sérelmezett, a maga összességében értékelendő II. rendű alperesi magatartás nem a Tpvt. 6 §-a, illetve 6/A. §-a alkalmazásával értékelhető. (A Kúria csak megjegyzi, hogy az utóbbi hivatkozott rendelkezés egyébként is csak 2014. július 1-ét követően elkövetett magatartások vonatkozásában alkalmazható). Nem a rendezvény elnevezésével kapcsolatos tényezőknek van ügydöntő jelentősége a II. rendű alperesi magatartás értékelése során a később kifejtendők szerint.
[34] A keresetben valójában állított tisztességtelen piaci magatartás a Tpvt. 6. § és 6/A. §-ban szabályozott típustényállások alá a korábban kifejtettek szerint nem volt sorolható, ezért a felperesek keresetét a mögöttes, joghézag kitöltő jellegű és a felperesek által a kereseti kérelmükben ugyancsak megjelölt generálklauzula szerint kellett elbírálni.
[35] A Kúria ezért a felperesek Tpvt. 2. §-ában szabályozott, generálklauzulán alapuló keresete alapján vizsgálta, hogy a perbeli rendezvények II. rendű alperes általi megszervezése az üzleti tisztesség követelményeibe ütközött-e, az ellentétes-e a társadalmi elvárásokkal, a gazdasági életben kialakult szokásokkal, a jóhiszeműséggel és a tisztességgel. Kiemeli a Kúria, a kereset a Tpvt. alapján a fenti szempontok szerint ítélendő meg. Jelen per tárgya az adott rendezvény megszervezésének ténye és jogszerűsége, nem pedig az annak során alkalmazott védjegyhasználat. A védjegyoltalom ugyanis egy adott megjelölés jogi oltalmát biztosítja, de a rendezvény koncepciójának, tematikájának és felépítésének, megvalósítása módjának oltalmazására nem alkalmas, ahogyan arra a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala is rámutatott az M.1401523/37. számú határozata indokolásában.
[36] Tény, hogy egy adott régióra, városra jellemző étel (az M.-i K.), és a hozzá köthető hagyomány, legenda, szólás közkincs, azonban a perben feltárt bizonyítékokból az is egyértelműen megállapítható, hogy az ebben rejlő lehetőséget az I. rendű felperes ismerte fel, 2000-től 2013-ig, mintegy 13 éven keresztül az I. rendű felperes tulajdonában álló, illetve az általa képviselt, vele szoros kapcsolatban álló különböző jogalanyok 2012-ben és 2013-ban a II. rendű felperes rendezte meg az idővel országosan ismertté és elismertté vált rendezvényt, az M.-i K. fesztivált. A felpereseket megillető védjegyjogosultságon, illetve védjegyhasználati jogon túl a megszervezéssel kapcsolatos ismeretek, tapasztalatok, üzleti kapcsolatok, a népszerűvé tétellel összefüggő szellemi és anyagi ráfordítások olyan vagyoni értékű jogot testesítenek meg, amely a felek által kötött együttműködési megállapodásban, illetve az általuk aláírt szándéknyilatkozatban az I. rendű alperes által is elismerten a felperesekhez köthető, és amelynek a II. rendű alperes általi átvétele, "kisajátítása", felhasználása a felperesek hozzájárulásának hiányában az üzleti tisztesség követelményeivel ellentétes. A II. rendű alperes ezért 2014 és 2016 között az M.-i K. Farsang megrendezésével az I. és II. rendű felperesek sérelmére megvalósította a Tpvt. 2. §-ában tilalmazott tisztességtelen piaci magatartást. A felpereseknek ugyanis a rendezvény szezonális, évente egy alkalommal ismétlődő jellegére tekintettel nincs reális lehetőségük arra, hogy maguk is változatlanul megtartsák a rendezvényüket.
[37] A Kúria hangsúlyozza, jelen ítélete nem zárja ki az M.-i K. Farsang mint méltán rendkívül népszerű rendezvény évenkénti, a farsangi időszakban történő megtartását a II. rendű alperesi részvétel mellett sem, ha a rendezvény megszervezésével kapcsolatos kérdésekben a peres felek kölcsönösen megállapodnak, hiszen ez esetben a II. rendű alperes magatartásának jogsértő jellege a jövőre nézve megszűnik. A Kúria ezzel összefüggésben utal arra, hogy többek között a felperesi oldalon értékelendő ötlet, a 13 éves tapasztalat, az alperesi oldalon jelentkező biztos anyagi háttér, az, hogy egy ilyen súlyúvá nőtt rendezvény megvalósításában a városi önkormányzat közvetlen vagy közvetett részvétele mindenképpen indokolt, mind azt valószínűsítik a per egyéb adatainak figyelembe vétele mellett, hogy a felek a rendezvényt együtt tudják sikeresen és jogszerűen megszervezni.
[38] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a II. rendű alperesre vonatkozó részében a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a Tpvt. 86. § (2) bekezdés a), b) és c) pontja alkalmazásával az I-II. rendű felperesek Tpvt. 2. §-ára alapított keresetének helytadva megállapította, hogy a II. rendű alperes sérelmükre a M.-i K. fesztiválhoz hasonló, a M.-i kocsonyához köthető téli rendezvény 2014-2016. évi, felperesi hozzájárulás hiányában történt megszervezésével, megrendezésével az üzleti tisztesség követelményeibe ütköző magatartást tanúsított, ezért eltiltotta a további jogsértéstől és elégtétel nyújtására kötelezte.
Záró rész
[39] A Kúria ítélete alapján mindhárom fokú eljárásban pervesztes II. rendű alperest a Pp. 270. § (1) bekezdése szerint irányadó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a felperes eljárási részilletékből (36.000 Ft kereseti + 24.000 Ft fellebbezési + 35.000 Ft felülvizsgálati eljárási), valamint a meg nem határozható pertárgy értékre figyelemmel a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet (a továbbiakban: IM rendelet) 3. § (3), (5) és (6) bekezdése, és 4/A. §-a alapján a kifejtett ügyvédi tevékenységgel arányban álló, ÁFA-val növelt (76.200 Ft elsőfokú, 12.700 Ft másodfokú és 12.700 Ft felülvizsgálati eljárásban felmerült) ügyvédi munkadíjból álló, összesen 196.600 Ft együttes felülvizsgálati és perköltsége megfizetésére.Az I. rendű alperes vonatkozásában a felperesek pervesztesnek minősülnek, így kötelesek az I. rendű alperes javára a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján az IM rendelet fent hivatkozott rendelkezései szerint ugyancsak a kifejtett ügyvédi tevékenységgel arányos ÁFA-val növelt felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére.
[40] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson bírálta el.
Budapest, 2017. szeptember 26.
Dr. Vezekényi Ursula s.k. a tanács elnöke, Dr. Tibold Ágnes s.k. előadó bíró, Dr. Csőke Andrea s.k. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.064/2017.)