adozona.hu
BH 2017.11.379
BH 2017.11.379
A jogviszony létesítését megelőzően tanúsított magatartások nem értelmezhetőek kötelezettségszegésként, mert kötelezettségszegés csak az adott jogviszonnyal összefüggésben és annak fennállása alatt értelmezhető. Vezetője bizalmát elvesztette kötelező felmentési ok csak a Kttv. 76. § (2) bekezdésében meghatározott kötelezettségek megszegésekor állhat fenn [2011. évi CXCIX. törvény 63. § (2) bekezdés e) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 2008. november 5-én létesített közalkalmazotti jogviszonyt családgondozó munkakörben. Sz. Város jegyzője 2009. november 26-án kiskorú személyek (K. gyerekek) részére ügyintézőként a felperest rendelte ki. A gyermekek védelembevételére már 2005. május 2-án sor került, mert megállapították, hogy lakókörnyezetük, ruházatuk rendkívül elhanyagolt, piszkos, nem biztosítják számukra az alapvető higiéniai feltételeket. Az erre von...
BH 2017.11.379 A jogviszony létesítését megelőzően tanúsított magatartások nem értelmezhetőek kötelezettségszegésként, mert kötelezettségszegés csak az adott jogviszonnyal összefüggésben és annak fennállása alatt értelmezhető. Vezetője bizalmát elvesztette kötelező felmentési ok csak a Kttv. 76. § (2) bekezdésében meghatározott kötelezettségek megszegésekor állhat fenn [2011. évi CXCIX. törvény 63. § (2) bekezdés e) pont].
A tényállás
[1] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 2008. november 5-én létesített közalkalmazotti jogviszonyt családgondozó munkakörben. Sz. Város jegyzője 2009. november 26-án kiskorú személyek (K. gyerekek) részére ügyintézőként a felperest rendelte ki. A gyermekek védelembevételére már 2005. május 2-án sor került, mert megállapították, hogy lakókörnyezetük, ruházatuk rendkívül elhanyagolt, piszkos, nem biztosítják számukra az alapvető higiéniai feltételeket. Az erre vonatkozó határozattal egyidejűleg egyéni gondozási terv is készült, amely a védelembevétel megszüntetéséhez szükséges teljesítendő feladatokat írta elő. A védelembevétel éves felülvizsgálatakor a jegyző minden alkalommal annak fenntartásáról döntött.[2] A gyermekjóléti szolgálat 2009. november 18-án kelt jelzése szerint a család helyzetében javulás történt, s bár a gyermekek veszélyeztetettsége továbbra is fennáll, az kisebb mértékű. A 2009. december 14-én megtartott esetmegbeszélésen rögzítették, hogy 2005 óta a helyzet sokat javult, de még mindig nem olyan jó, mint amilyen lehetne, de esélyt kell adni a családnak. A felperes 2009. december második felében hét, 2010 januárjában nyolc alkalommal járt a családnál, 2011. év elejéig állítása szerint mindent rendben talált, állítása szerint tisztaság fogadta, a gyermeket megfelelően ellátták.
[3] 2011. év elején a felperes megkereste az iskolai gyermekvédelmi felelőst és közölte vele, hogy a gyermekek helyzete reménytelen és kérte, hogy minél több jelzéssel éljen annak érdekében, hogy ki tudja emelni őket a családból.
[4] A jegyző ismételt megkeresésére írt 2011. május 17-én kelt javaslatában a felperes arról tájékoztatta a gyámhatóságot, hogy a gyermekek veszélyeztetettsége az évek óta tartó családgondozás ellenére fennáll, a védelembevétel nem hozott eredményt, s javulás nem várható, így a gyermekek átmeneti nevelésére tett javaslatot. Erre figyelemmel Sz. Város Gyámhivatala 2012. január 23-án kelt határozatával a gyermekeket átmeneti nevelésbe vette.
[5] A felperes munkáltatója 2013. január 7-én kelt felmentésével szakszerűtlen munkavégzésre, illetve adminisztrációs hiányokra hivatkozva a felperes közalkalmazotti jogviszonyát megszüntette. A munkáltatói intézkedéssel szemben a felperes keresetet terjesztett elő, a felek a perben egyezséget kötöttek.
[6] 2013 februárjában dr. K. E., a Sz.-i Gyámhivatal vezetője megkereste a felperest azzal, hogy szeretne-e a járási gyámhivatalnál elhelyezkedni. A felperes élt a felajánlott lehetőséggel és tájékoztatta a megkeresőt arról, hogy korábbi munkáltatójával per van folyamatban, illetve egyezséget kötöttek. A gyámhivatal vezetője a járási hivatal vezetőjét a munkaügyi jogvita tényéről tájékoztatta. 2013. március 5-i hatállyal határozott időre 2015. április 9-éig a felperes kinevezésre került a Sz.-i Járási Hivatal Járási Gyámhivatalához gyámügyi ügyintéző munkakörbe. A felperes feladatai közé tartoztak a gyermekek védelme érdekében, a gyermek családi jogállásának rendezése érdekében, örökbefogadásával kapcsolatban, szülői felügyeleti joggal kapcsolatban, gyámsággal és gondnoksággal kapcsolatban ellátandó feladatok.
[7] 2013 őszének második felében a sajtóban olyan hírek jelentek meg, amelyek a K. gyermekek sérelmére elkövetett súlyos bűncselekményekre utaltak. Ezt követően a felperes tájékoztatta a gyámhivatal vezetőjét a családdal kapcsolatos ismereteiről. Az esettel kapcsolatban az alperes Gyámhivatala vizsgálatot végzett, melynek célja a rendszer működésének, valamint a gyermekvédelmi feladatokat ellátó szervek, személyek által a gyermekek veszélyeztetettsége tárgyában küldött jelzések ellenőrzése volt. A 2013. december 23-án kelt jelentés a gyermekjóléti szolgálat tevékenysége kapcsán nyilvántartási hiányosságokat rögzített. Kifogásolta, hogy a 2009. december 14-i esetmegbeszélésen a gyermekkel ténylegesen kapcsolatot tartó szakemberek nem vettek részt. A jelzőrendszerrel való együttműködés kapcsán rámutatott arra, hogy a gyermekjóléti szolgálat és az óvoda, általános iskola, illetve védőnői szolgálat között folyamatos kapcsolat alakult ki, a szolgálat munkáját szóbeli, telefonos és írásbeli jelzések segítették, azonban a visszajelzésre nem merült fel adat. Megjegyezte azt is, hogy a gyermekek védelembe vételekor a gyermekjóléti szolgálat nem tartott esetkonferenciát.
[8] A munkáltatói jogkör gyakorlója a jelentés tartalmát 2014. január elején ismerte meg, majd 2014. január 17-én bizalomvesztésre hivatkozva felmentéssel megszüntette a felperes kormányzati szolgálati viszonyát a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) 63. § (2) bekezdés e) pontja alapján. Indokolásában rögzítette, hogy a felperes a Sz.-T. Családsegítő- és Gyermekjóléti Szolgálat alkalmazottjaként az ügyben eljáró családgondozó volt 2009 novembere és 2012 januárja között. A 2005. év óta védelemvétel hatálya alatt álló gyermekek vonatkozásában - a problémák jelzése ellenére - csak 2011. május 17-én kezdeményezte a gyermekek átmeneti nevelésbe vételét. Az ugyanazon szakmai területen végzett munkájával szemben a felperes a jelentés ismeretében vezetője bizalmát elvesztette.
[9] A felperes felmentéssel szembeni közszolgálati panaszát a Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatával elutasította. Kifejtette, hogy a felperesnek a K.-gyermekek sorsát érintő büntetőeljáráshoz vezető előzményekben való érintettsége és a munkáltató tudomásszerzése, különösen a nem megfelelő munkavégzése miatti korábbi felmentése kellő alapot szolgáltatott a munkáltató bizalmának elvesztéséhez. Az adott jogviszony létesítését megelőzően tanúsított magatartás a jogviszony megszüntetésekor értékelhető, ha a magatartás következményei a jogviszony létesítése után is fennállnak. Rámutatott arra is, hogy mind a családgondozói, mind a gyámügyi ügyintézői munkakörnek ugyanazon értékek állnak a központjában.
A felperes keresete, az alperes ellenkérelme
[10] A felperes keresetében a Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatának megváltoztatását, valamint a jogellenesség megállapítását és a jogellenesség jogkövetkezményeinek alkalmazását kérte. Érvelése szerint kormánytisztviselői jogviszonyában nem volt értékelhető az, hogy korábbi közalkalmazotti jogviszonya milyen módon került megszüntetésre.[11] Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását és költségekben való marasztalását kérte. Hivatkozása szerint a felperes a problémajelzések ellenére csak 2011. május 17-én kezdeményezte a gyermekek átmeneti nevelésbe vételét. Rámutatott arra is, hogy a felperes által betöltött munkakörök hasonlóak voltak, mindkét szakterület célja a családok és gyermekek védelme.
Az első- és másodfokú bíróság döntése
[12] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatát megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes a felperes kormányzati szolgálati jogviszonyát jogellenesen szüntette meg. Kötelezte az alperest, hogy a jogellenes jogviszony megszüntetésére tekintettel fizessen meg a felperesnek 1 428 700 forintot, 150 000 forint perköltséget, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.[13] Ítélete indokolásában megállapította, hogy a felmentés indoka a Kttv. dogmai rendszerében bizalomvesztésként nem volt értékelhető. A bizalomvesztés a felek között fennállt kormányzati szolgálati jogviszony relációjában volt értelmezhető, a korábbi foglalkoztatási jogviszonyban kifejtett magatartás, munkavégzés nem eredményezhetett bizalomvesztést. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint bizalomvesztés akkor merülhet fel, ha az adott jogviszony tekintetében vezetőknek minősülő személyek által meghatározott szakmai érték iránt nem elkötelezett a kormánytisztviselő. A perbeli esetben a felmentésben szereplő indok ebbe nem illeszthető, mert a terhére értékelt magatartást egy korábbi foglalkoztatási jogviszonyban tanúsította a felperes, így az legfeljebb a méltatlanság megállapítását eredményezhette volna.
[14] Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részében a perköltségre és az illetékre vonatkozó rendelkezésekre is kiterjedően megváltoztatta, a felperes keresetét elutasította és kötelezte a felperest 221 815 forint együttes első- és másodfokú perköltség megfizetésére. Nem értett egyet a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság azon álláspontjával, mely szerint csak az adott jogviszonyban tanúsított magatartás alapozhat meg bizalomvesztést. Megállapítása szerint nem általában, hanem a konkrét esetet értékelve kell megvizsgálni, hogy az adott magatartás alapot adhat-e bizalomvesztésre. Nem elegendő továbbá valamilyen kormánytisztviselői kötelezettségszegés igazolása, szükséges a kölcsönös munkavégzésben megnyilvánuló bizalmi elvben bekövetkezett törésre utalás és annak bizonyítása is, mindez azonban egy korábbi magatartás alapján egy későbbi jogviszonyban is megalapozhatja a vezetői bizalom megrendülését. Osztotta azt az álláspontot, hogy a családgondozó és a gyámügyi intézői munkakörbe eső feladatok alapelvei és célkitűzései megegyeznek. A 2013. december 23-án kelt jelentés a felperesre nézve is súlyos mulasztásokat állapított meg, s ez azért bír jelentőséggel, mert az alperesnél fennállt jogviszonyában a felperes munkaköri leírása tartalmazta a gyermekek védelme érdekében kifejtett feladatokat is. A törvényszék értékelte a felperes családgondozóként tanúsított magatartását és arra a megállapításra jutott, hogy a felperes korábbi közalkalmazotti jogviszonyában mulasztott, amikor a problémák jelzése ellenére csak 2011. május 17-én kezdeményezte a gyermekek átmeneti nevelésbe vételét. Az általa betöltött munkakörhöz hasonló munkakörben olyan súlyos mulasztást tanúsított, amely megalapozta vezetője bizalma elveszítését.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[15] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül és az elsőfokú ítéletet hagyja helyben és marasztja az alperest a perköltségben. Kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást nem változtatta meg, azonban a bizonyítékokat értékelve az elsőfokú bíróságtól eltérő megalapozatlan megállapításra jutott. Érvelése szerint a törvényszék által hivatkozott jelentés nem állapított meg általa tanúsított súlyos kötelezettségszegést, így e körben az ítélet megalapozatlan és iratellenes, így sérti a Pp. 4. § (1) bekezdését és 206. § (1) bekezdésében foglaltakat. A felülvizsgálati kérelem érvelése szerint mind a Kttv. 10. § (2) bekezdése, mind a 66. § (2) bekezdésének megfogalmazásából egyértelműen az derül ki, hogy nincs lehetőség a bizalomvesztés visszamenőleges megállapítására egy olyan eseményre való hivatkozással, amely egy másik munkáltatónál lévő másik jogviszonyban, a megszüntetni kívánt jogviszony létrejöttét megelőzően történt. A másodfokú bíróság megállapítása sérti a Kttv. preambulumában megfogalmazott, a köztisztviselők számára jogbiztonságot garantáló elveket is.[16] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet hatályában tartsa fenn és marasztalja a felperest a felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségek viselésében. Hivatkozása szerint a törvényszék a jogszabályok helyes értelmezésével állapította meg, hogy egy korábbi magatartás egy későbbi jogviszonyban is megalapozhatja a vezetői bizalom megrendülését. A perben feltárt bizonyítékok értékelésével úgy ítélte meg, hogy a felperesnek, mint a gyermekvédelmi rendszerben a családdal legközvetlenebb kapcsolatban álló családgondozónak a problémákat korábban fel kellett volna ismernie és a szükséges intézkedéseket megtennie. A 2013. december 23-án kelt jelentés a felperesre nézve súlyos mulasztásokat rögzített és a törvényszék ítéletében részletesen is megjelölte az irányadó tényállás relevanciával bíró elemeit.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[17] A felperes felülvizsgálati kérelme a következők szerint megalapozott.[18] A jogerős ítélet megállapítása szerint a felperes mint családgondozó legkésőbb 2010. szeptemberben szembesült azzal, hogy a család és ennek folytán a védelembe vett gyerekek helyzetében lényegi javulás nem tapasztalható, ennek ellenére csak 2011. év elején élt jelzéssel és 2011. május 17-én intézkedett. A törvényszék jogi álláspontja szerint a felperes közalkalmazotti jogviszonyában elkövetett kötelezettségszegése (mulasztása) - melyről 2013. december 23-án jelentés készült és annak tartalmáról a munkáltatói jogkört gyakorló vezetője 2014 januárjában tudomást szerzett - megalapozta a felperes 2013. március 5-étől fennálló határozott idejű kormányzati szolgálati jogviszonya azonnali hatályú felszámolását a Kttv. 63. § (2) bekezdés e) pontja - a kormánytisztviselő vezetőjének bizalmát elveszti - alapján.
[19] A perben nem az volt az elsődleges kérdés, hogy az irányadó tényállás megalapozhatta-e a munkáltató bizalomvesztését. Mindenekelőtt abban a jogkérdésben kellett állást foglalni, hogy a közszolgálati jogviszonyon kívül tanúsított magatartás és annak részeként más, korábban fennállt foglalkoztatási jogviszonyban, adott esetben közalkalmazotti jogviszonyban (évekkel korábban) elkövetett kötelezettségszegés (mulasztás) alapjául szolgálhat-e a közszolgálati jogviszony azonnali hatályú megszüntetésének. Az eljárt bíróságok e jogkérdés tekintetében eltérő jogkövetkeztetésre jutottak. A Kúria a közigazgatási és munkaügyi bíróság jogi álláspontjával értett egyet, mely szerint a Kttv. dogmatikai rendszerében a felperes felmentésében közölt indok kötelező felmentési okot megvalósító bizalomvesztésként nem volt értékelhető. A Kttv. irányadó rendelkezései szerint egy korábbi foglalkoztatási jogviszonyban kifejtett foglalkoztatotti magatartás, munkavégzés - annak törvényi feltételei fennállásakor - legfeljebb a hivatalára méltatlanná vált kötelező felmentési ok [Kttv. 63. § (2) bekezdés a) pont] keretei között értékelhető. Adott esetben azonban - miután a felperessel szemben büntetőeljárás nem indult - az ok bekövetkezésétől számított objektív, egyéves határidő miatt az erre alapított felmentés sem lett volna jogszerű.
[20] A törvényszék az érdemi döntését az irányadó törvényi rendelkezések részletes elemzése nélkül, az általános bírói gyakorlatra hivatkozva, kizárólag az alapján hozta meg, hogy a jelentés a felperes által betöltött munkakörhöz hasonló munkakörben olyan súlyos mulasztásokat rótt a felperes terhére, amelyek a bizalomvesztést megalapozták. Ez a jogi álláspont téves, mert figyelmen kívül hagyja, hogy az eltérő foglalkoztatási jogviszonyokra eltérő szabályok vonatkoznak.
[21] Munkajogviszonyon kívüli magatartás a jogviszony fennállása alatt általában nem minősül kötelezettségszegésnek, jóllehet az általános magatartási követelmények között vannak olyan rendelkezések, amelyek a munkaidőn kívül meghatározott magatartásokat tiltanak. A jogviszony létesítését megelőzően tanúsított magatartások azonban kötelezettségszegésként semmi esetre sem értelmezhetőek, mert kötelezettségszegés csak az adott jogviszonnyal összefüggésben és annak fennállása alatt értelmezhető.
[22] Nem vitatottan az ilyen magatartások az arról való tudomásszerzéskor vezethetnek a munkáltató bizalomvesztéséhez, azonban a jogviszony megszüntetésének konkrét indokául a bizalomvesztés csak az adott foglalkoztatási jogviszonyra irányadó törvényi rendelkezések keretei között szolgálhat.
[23] A jogviszony felmondási idővel történő megszüntetésének indoka csak a jogviszonnyal összefüggő ok lehet, a munka törvénykönyve hatálya alá tartozó jogviszonyokban a munkáltató működésével vagy munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával, képességével összefüggő ok. A Kjt. és a Kttv. is kötött felmentési indokolást ír elő, melynek keretében jogviszonyon kívüli magatartás nem értékelhető. A jogviszonyon kívüli magatartás értékelésére munkaviszonyban és közalkalmazotti jogviszonyban is az azonnali hatályú felmondás (felmentés) azon fordulata alapján van lehetőség, amely a munkaviszony (közalkalmazotti jogviszony) fenntartását lehetetlenné tevő magatartásokat és nem a munkaviszonyból (közalkalmazotti jogviszonyból) származó lényeges, vétkes és jelentős kötelezettségszegéseket értékeli. Erre azonban csak szigorú törvényi szubjektív és objektív határidő betartása mellett akkor van a bírói gyakorlat szerint lehetőség, ha a bizalomvesztés konkrét indokait az azonnali hatályú intézkedés indokolása megjelölte.
[24] A Kttv. nemcsak kötött felmentési indokolást ír elő, hanem annyiban is speciális, hogy a munkáltató bizalomvesztését - a foglalkoztatási jogviszonyokra vonatkozó törvények közül egyedüliként -, mint "vezetőjének bizalmát elveszti" önálló és kötelező felmentési okként szabályozza. Minthogy a törvény annak feltételeit szigorúan szabályozza, az azt jelenti, hogy a feltételek hiányában a munkáltató a konkrét indokok megjelölésével és bizonyításával sem hivatkozhat megalapozottan bizalomvesztésre a jogviszony azonnali hatályú felszámolásakor. A Kttv. e kötelező felmentési ok tekintetében ugyan nem írja elő korlátként a szubjektív és objektív határidőt, azonban azt, hogy mely tényállások szolgálhatnak a bizalomvesztés alapjául, a törvény - az Mt.-ben és a Kjt.-ben foglalt rendelkezésekhez képest - szigorúan behatárolja és ezáltal szűkíti is.
[25] A Kttv. 66. § (1) bekezdése szerint bizalomvesztésnek minősül, ha a kormánytisztviselő a 76. § (2) bekezdésében meghatározott kötelezettségének nem tesz eleget. A Kttv. 76. § (2) bekezdése a "kormánytisztviselő kötelezettségei" címszó alatt került elhelyezésre. Mindezekből következően a törvényszék által megjelölt "vezető által meghatározott szakmai értékek iránti elkötelezettség" körében nem értékelhető jogszerűen azonnali hatályú felmentési okot megvalósító tényállásként a jogviszony létesítését megelőzően, évekkel korábban más foglalkoztatási jogviszonyban elkövetett mulasztás, mert ez ellentétes a Kttv. irányadó rendelkezéseivel és a jogbiztonság követelményével is.
[26] Azzal, hogy az alperes a felperes kormányzati szolgálati jogviszonyát azonnali hatállyal felszámolta, súlyosabb jogkövetkezményt alkalmazott, mint ami a jelentés elkészültét követően a felperessel szemben - amennyiben közalkalmazott maradt volna - alkalmazható lett volna. A terhére rótt mulasztás alapján épp a jelentős időmúlás miatt a közalkalmazotti jogviszonyát, amelyben a mulasztást elkövette, már nem lehetett volna azonnali hatállyal felszámolni.
[27] Helyesen mutatott rá a közigazgatási és munkaügyi bíróság, hogy a közszolgálati jogviszonyokban a szolgálaton kívüli magatartás a Kttv. 64. § (1) bekezdése szerint a hivatalára méltatlanná vált kötelező felmentési oknak lehet megalapozott indoka a - külön szabályozott foglalkoztatást kizáró ok kivételével -, a további felmentési okok tekintetében a Kttv. erről nem rendelkezik és a törvény vonatkozó rendelkezéseinek megfogalmazásaiból (munkavégzés, kormánytisztviselő feladatai, kötelezettségszegés) is az következik, hogy a felmentés oka csupán az adott szolgálati viszonnyal összefüggő, annak fennállása alatt bekövetkezett ok lehet. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében hivatkozott elvi határozat (EBH 2010.2167.) eltérő foglalkoztatási jogviszonyú, fegyveres szervnél szolgálatot teljesítő hivatásos állomány tagjának méltatlansági ügyében született, melyben foglalt döntés az előbbiek szerinti levezetésből is következik és ezáltal az alperes álláspontját nem támasztja alá.
[28] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a közigazgatási és munkaügyi bíróság érdemben helytálló ítéletét - az indokolás kiegészítésével - helybenhagyta.
(Kúria, Mfv.II.10.740/2016.)
* * *
T e l j e s h a t á r o z a t
Az ügy száma: Mfv.II.10.740/2016/4.
A tanács tagjai: Dr. Stark Marianna a tanács elnöke, előadó bíró
Sipőczné dr. Tánczos Rita bíró
Szolnokiné dr. Csernay Krisztina bíró
A felperes:
A felperes képviselője: Dr. Kiss Gábor H. ügyvéd
Az alperes: Pest Megyei Kormányhivatal
Az alperes képviselője: Buczkó Ügyvédi Iroda
A per tárgya: kormánytisztviselői jogviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményei alkalmazása
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
A felülvizsgálni kért jogerős határozat:
Budapest Környéki Törvényszék 8.Mf.21.431/2015/4.
Az elsőfokú bíróság határozata:
Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 14.M.824/2014/33.
Rendelkező rész
A Kúria a Budapest Környéki Törvényszék 8.Mf.21.431/2015/4. számú ítéletét hatályon kívül helyezi és a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 14.M.824/2014/33. számú ítéletét helybenhagyja.Kötelezi az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek 80.000 (nyolcvanezer) forint + 21.600 (huszonegyezer-hatszáz) forint áfa együttes másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget.
A másodfokú eljárásban felmerült 222.300 (kétszázhuszonkettőezer-háromszáz) forint és a felülvizsgálati eljárásban felmerült 277.900 (kettőszázhetvenhétezer-kilencszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A tényállás
[1] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 2008. november 5-én létesített közalkalmazotti jogviszonyt a Sz.-T. Családsegítő- és Gyermekjóléti Szolgálattal, családgondozó munkakörben. Sz. Város jegyzője 2009. november 26-án kiskorú K. Z., K. A. és K. B. részére ügyintézőként a felperest rendelte ki. A gyermekek védelembe vételére már 2005. május 2-án sor került, mert megállapították, hogy lakókörnyezetük, ruházatuk rendkívül elhanyagolt, piszkos, nem biztosítják számukra az alapvető higiéniai feltételeket. Az erre vonatkozó határozattal egyidejűleg egyéni gondozási terv is készült, amely a védelembevétel megszüntetéséhez szükséges teljesítendő feladatokat írta elő. A védelembevétel éves felülvizsgálatakor a jegyző minden alkalommal annak fenntartásáról döntött.[2] A gyermekjóléti szolgálat 2009. november 18-án kelt jelzése szerint a család helyzetében javulás történt, s bár a gyermekek veszélyeztetettsége továbbra is fennáll, az kisebb mértékű. A 2009. december 14-én megtartott esetmegbeszélésen rögzítették, hogy 2005. óta a helyzet sokat javult, de még mindig nem olyan jó, mint amilyen lehetne, de esélyt kell adni a családnak. A felperes 2009. december második felében hét, 2010. januárjában nyolc alkalommal járt a családnál, mindent rendben talált, állítása szerint tisztaság fogadta, a gyermeket megfelelően ellátták.
[3] K. A. és K.Z. iskolája 2010. márciusában, májusában és szeptemberében is jelezte, hogy a gyermekek gondozatlanok, Zoltán hajában serkét találtak, a szülő nem jár szülői értekezletre, fogadóórára. Anita osztályfőnöke 2010. májusi feljegyzésében a gyermekek gondozatlanságát, tanulmányi munkájának elhanyagolását, a szükséges fejlesztő foglalkozások hiányát rögzítette, míg 2010-ben a problémajelző lapon rögzítésre került, hogy Zoltán gondozatlan, szemüvegének elkészítésére még mindig nem került sor, a szülők a szülői értekezleten nem jelennek meg. A felperes K. I.-néval - akihez az idősebb K. gyerekek elhelyezésre kerültek - arra az elhatározásra jutott, hogy az édesanyát, illetve Zoltánt, Anitát és Balázst K. I.-nénál helyeznék el, hogy az édesanya az anyai teendőit elsajátíthassa.
[4] 2011. év elején a felperes megkereste az iskolai gyermekvédelmi felelőst, egyben Anita osztályfőnökét és közölte vele, hogy a gyermekek helyzete reménytelen és kérte, hogy minél több jelzéssel éljen annak érdekében, hogy ki tudja emelni őket a családból.
[5] A jegyző ismételt megkeresésére írt 2011. május 17-én kelt javaslatában a felperes arról tájékoztatta a gyámhatóságot, hogy a gyermekek veszélyeztetettsége az évek óta tartó családgondozás ellenére fennáll, a védelembevétel nem hozott eredményt, s javulás nem várható, így a gyermekek átmeneti nevelésére tett javaslatot. Erre figyelemmel Sz. Város Gyámhivatala 2012. január 23-án kelt határozatával a gyermekeket átmeneti nevelésbe vette.
[6] A felperes munkáltatója 2013. január 7-én kelt felmentésével szakszerűtlen munkavégzésre, illetve adminisztrációs hiányokra hivatkozva a felperes közalkalmazotti jogviszonyát megszüntette. A munkáltatói intézkedéssel szemben a felperes keresetet terjesztett elő, a felek a perben egyezséget kötöttek.
[7] 2013. februárjában dr. K. K. E., a Sz. Gyámhivatal vezetője megkereste a felperest azzal, hogy szeretne-e a járási gyámhivatalnál elhelyezkedni. A felperes élt a felajánlott lehetőséggel és tájékoztatta a megkeresőt arról, hogy korábbi munkáltatójával per van folyamatban, illetve egyezséget kötöttek. A gyámhivatal vezetője a járási hivatal vezetőjét a munkaügyi jogvita tényéről tájékoztatta. 2013. március 5-éi hatállyal határozott időre 2015. április 9-éig a felperes kinevezésre került a Sz. Járási Hivatal Járási Gyámhivatalához gyámügyi ügyintéző munkakörbe. Felette dr. B. M. járási hivatalvezető gyakorolta a munkáltatói jogkört, közvetlen felettese dr. K. K. E. volt. A felperes feladatai közé tartoztak a gyermekek védelme érdekében, a gyermek családi jogállásának rendezése érdekében, örökbefogadásával kapcsolatban, szülői felügyeleti joggal kapcsolatban, gyámsággal és gondnoksággal kapcsolatban ellátandó feladatok.
[8] 2013. őszének második felében a sajtóban olyan hírek jelentek meg, amelyek a K.-gyermekek sérelmére elkövetett súlyos bűncselekményekre utaltak. Ezt követően a felperes tájékoztatta a gyámhivatal vezetőjét a családdal kapcsolatos ismereteiről. Az esettel kapcsolatban az alperes Gyámhivatala vizsgálatot végzett, melynek célja a rendszer működésének, valamint a gyermekvédelmi feladatokat ellátó szervek, személyek által a gyermekek veszélyeztetettsége tárgyában küldött jelzések ellenőrzése volt. A 2013. december 23-án kelt jelentés a gyermekjóléti szolgálat tevékenysége kapcsán nyilvántartási hiányosságokat rögzített. Kifogásolta, hogy a 2009. december 14-i esetmegbeszélésen a gyermekkel ténylegesen kapcsolatot tartó szakemberek nem vettek részt. A jelzőrendszerrel való együttműködés kapcsán rámutatott arra, hogy a gyermekjóléti szolgálat és az óvoda, általános iskola, illetve védőnői szolgálat között folyamatos kapcsolat alakult ki, a szolgálat munkáját szóbeli, telefonos és írásbeli jelzések segítették, azonban a visszajelzésre nem merült fel adat. Megjegyezte azt is, hogy a gyermekek védelembe vételekor a gyermekjóléti szolgálat nem tartott esetkonferenciát.
[9] Dr. Bekk Mária a jelentés tartalmát 2014. január elején ismerte meg, majd 2014. január 17-én bizalomvesztésre hivatkozva felmentéssel megszüntette a felperes kormányzati szolgálati viszonyát a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) 63. § (2) bekezdés e) pontja alapján. Indokolásában rögzítette, hogy a felperes a Sz.-T. Családsegítő- és Gyermekjóléti Szolgálat alkalmazottjaként az ügyben eljáró családgondozó volt 2009. novembere és 2012. januárja között. A 2005. év óta védelemvétel hatálya alatt álló gyermekek vonatkozásában - a problémák jelzése ellenére - csak 2011. május 17-én kezdeményezte a gyermekek átmeneti nevelésbe vételét. Az ugyanazon szakmai területen végzett munkájával szemben a felperes a jelentés ismeretében vezetője bizalmát elvesztette.
[10] A felperes felmentéssel szembeni közszolgálati panaszát a Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatával elutasította. Kifejtette, hogy a felperesnek a K.-gyermekek sorsát érintő büntetőeljáráshoz vezető előzményekben való érintettsége és a munkáltató tudomásszerzése, különösen a nem megfelelő munkavégzése miatti korábbi felmentése kellő alapot szolgáltatott a munkáltató bizalmának elvesztéséhez. Az adott jogviszony létesítését megelőzően tanúsított magatartás a jogviszony megszüntetésekor értékelhető, ha a magatartás következményei a jogviszony létesítése után is fennállnak. Rámutatott arra is, hogy mind a családgondozói, mind a gyámügyi ügyintézői munkakörnek ugyanazon értékek állnak a központjában.
A felperes keresete, az alperes ellenkérelme
[11] A felperes keresetében a Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatának megváltoztatását, valamint annak megállapítását kérte, hogy kormánytisztviselői jogviszonya megszüntetésére jogellenesen, a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe ütköző módon került sor. Ennek következtében 2014. március 17-étől 2015. április 9-éig tartó időre 2.778.782 forint illetmény és cafetéria, valamint 12 havi kárátalány és perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest, másodlagosan 24 havi kárátalány és kamata megfizetését kérte. Előadta, hogy a gyermekek családból való kiemelése nem a családgondozó, hanem a gyámhivatal feladata lett volna, s az erre vonatkozó javaslatot szintén nem neki, hanem a jegyzőnek kellett volna évekkel korábban megtennie. Családgondozóként egyedül neki sikerült eredményeket elérnie a családnál, s amikor a helyzet rosszabbá vált, lépéseket tett a kiemelés érdekében szemben a gyámhivatallal, amely szerv szintén tudomással bírt a gyermekek helyzetéről. A családdal több szakember foglalkozott, mégis csak az ő jogviszonyát szüntették meg. Érvelése szerint e jogviszonyban nem volt értékelhető az, hogy korábbi jogviszonya milyen módon került megszüntetésre, a Király-gyermekek ügyében való érintettsége sem alapozhatta meg újabb jogviszonya megszüntetését figyelemmel arra, hogy munkáját megfelelő minőségben és színvonalon látta el.[12] Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását és költségekben való marasztalását kérte. Hivatkozása szerint a felperes a problémajelzések ellenére csak 2011. május 17-én kezdeményezte a gyermekek átmeneti nevelésbe vételét. Rámutatott arra is, hogy a felperes által betöltött munkakörök hasonlóak voltak, mindkét szakterület célja a családok és gyermekek védelme. Cáfolta, hogy a felperes jogviszonyának megszüntetése kapcsán rendeltetésellenes joggyakorlást tanúsított. Hivatkozott arra is, hogy a felperes az üggyel kapcsolatos információit csak 2013. év végén, az ügy széles körben történt nyilvánossá válását követően közölte a járási hivatalvezetés és a gyámhivatal vezetője kérésére, és ezzel a magatartásával nem tett eleget a vezető iránti szakmai lojalitással végzett feladatellátás törvényi követelményének.
Az első- és másodfokú bíróság döntése
[13] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatát megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes a felperes kormányzati szolgálati jogviszonyát jogellenesen szüntette meg. Kötelezte az alperest, hogy a jogellenes jogviszony megszüntetésre tekintettel fizessen meg a felperesnek 1.428.700 forintot, 150.000 forint perköltséget, ezt meghaladóan a keresetet elutasította azzal, hogy a le nem rótt 147.000 forint eljárási illetéket az állam viseli.[14] Ítélete indokolásában megállapította, hogy a munkáltató joggal való visszaélése bizonyítottság hiányában nem volt megállapítható, ugyanakkor a felmentés indoka a Kttv. dogmai rendszerében bizalomvesztésként sem volt értékelhető. A bizalomvesztés a felek között fennállt kormányzati szolgálati jogviszony relációjában volt értelmezhető, a korábbi foglalkoztatási jogviszonyban kifejtett magatartás, munkavégzés nem eredményezhetett bizalomvesztést. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint bizalomvesztés akkor merülhet fel, ha az adott jogviszony tekintetében vezetőknek minősülő személyek által meghatározott szakmai érték iránt nem elkötelezett a kormánytisztviselő. A perbeli esetben a felmentésben szereplő indok ebbe nem illeszthető, mert a terhére értékelt magatartást egy korábbi foglalkoztatási jogviszonyban tanúsította a felperes, így az legfeljebb a méltatlanság megállapítását eredményezhette volna.
[15] Az elsőfokú bíróság bizonyítási eljárást folytatott le és a bizonyítékok tükrében értékelte a felperesnek a Király családdal kapcsolatos munkáját is. Megállapította, hogy amikor a felperest rendelték ki családgondozóvá, a család helyzetében javulás volt kimutatható, így a felperestől nem volt elvárható, hogy a gyermekek átmeneti nevelésbe vételére javaslatot tegyen. Ez a helyzet 2010. március első feléig nem változott, majd ezt követően romlásra utaló iskolai jelzések születtek. A májusi feljegyzés csak szeptemberben került iktatásra, s ebben nem terheli felelősség őt. A 2010. március 25-ei egyetlen, nem vitásan a helyzet romlására utaló feljegyzés alapján nem volt elvárható a felperestől, hogy a gyermekek átmeneti nevelésbe vételét javasolja. A felperes a családdal szoros kapcsolatot tartott fenn, törekedett arra, hogy az anya elsajátítsa a gyermekek gondozáshoz szükséges ismereteket. A súlyos problémák első jelzésére 2011. február 3-án került sor, és május 17-én a felperes pedig már meg is tette javaslatát a családból történő kiemelésre. Mulasztását kizárólag abban találta megállapíthatónak, hogy a februári megkeresés ellenére csak május 17-én adott tájékoztatást, ez azonban nem volt olyan súlyú kötelezettségszegés, amely megalapozhatná a bizalomvesztést. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felmentés jogcíme helytelenül került megjelölésre, az abban szereplő indokok okszerűen nem eredményezhették a jogviszony felmentéssel történő megszüntetését, ezért az jogellenes.
[16] Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részében a perköltségre és az illetékre vonatkozó rendelkezésekre is kiterjedően megváltoztatta, a felperes keresetét elutasította és kötelezte a felperest 221.815 forint együttes első- és másodfokú perköltség megfizetésére azzal, hogy a felmerült 281.000 forint első- és másodfokú eljárási illetéket az állam viseli. Nem értett egyet a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság azon álláspontjával, mely szerint csak az adott jogviszonyban tanúsított magatartás alapozhat meg bizalomvesztést. Megállapítása szerint nem általában, hanem a konkrét esetet értékelve kell megvizsgálni, hogy az adott magatartás alapot adhat-e bizalomvesztésre. Nem elegendő továbbá valamilyen kormánytisztviselői kötelezettségszegés igazolása, szükséges a kölcsönös munkavégzésben megnyilvánuló bizalmi elvben bekövetkezett törésre utalás és annak bizonyítása is, mindez azonban egy korábbi magatartás alapján egy későbbi jogviszonyban is megalapozhatja a vezetői bizalom megrendülését. Osztotta azt az álláspontot, hogy a családgondozó és a gyámügyi intézői munkakörbe eső feladatok alapelvei és célkitűzései megegyeznek. A 2013. december 23-án kelt jelentés a felperesre nézve is súlyos mulasztásokat állapított meg, s ez azért bír jelentőséggel, mert az alperesnél fennállt jogviszonyában a felperes munkaköri leírása tartalmazta a gyermekek védelme érdekében kifejtett feladatokat is. A törvényszék értékelte a felperes családgondozóként tanúsított magatartását és arra a megállapításra jutott, hogy a felperes korábbi közalkalmazotti jogviszonyában mulasztott, amikor a problémák jelzése ellenére csak 2011. május 17-én kezdeményezte a gyermekek átmeneti nevelésbe vételét. Az általa betöltött munkakörhöz hasonló munkakörben olyan súlyos mulasztást tanúsított, amely megalapozta vezetője bizalma elveszítését.
A felülvizsgálati kérelem, felülvizsgálati ellenkérelem
[17] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül és az elsőfokú ítéletet hagyja helyben és marasztja az alperest a perköltségben. Kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást nem változtatta meg, azonban a bizonyítékokat értékelve az elsőfokú bíróságtól eltérő megalapozatlan megállapításra jutott. Érvelése szerint a törvényszék által hivatkozott jelentés nem állapított meg általa tanúsított súlyos kötelezettségszegést, így e körben az ítélet megalapozatlan és iratellenes, így sérti a Pp. 4. § (1) bekezdését és 206. § (1) bekezdésében foglaltakat. A felülvizsgálati kérelem érvelése szerint mind a Kttv. 10. § (2) bekezdése, mind a 66. § (2) bekezdésének megfogalmazásából egyértelműen az derül ki, hogy nincs lehetőség a bizalomvesztés visszamenőleges megállapítására egy olyan eseményre való hivatkozással, amely egy másik munkáltatónál lévő másik jogviszonyban, a megszüntetni kívánt jogviszony létrejöttét megelőzően történt. A másodfokú bíróság megállapítása sérti a Kttv. preambulumában megfogalmazott, a köztisztviselők számára jogbiztonságot garantáló elveket is.[18] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet hatályában tartsa fenn és marasztalja a felperest a felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségek viselésében. Hivatkozása szerint a törvényszék a jogszabályok helyes értelmezésével állapította meg, hogy egy korábbi magatartás egy későbbi jogviszonyban is megalapozhatja a vezetői bizalom megrendülését. A perben feltárt bizonyítékok értékelésével úgy ítélte meg, hogy a felperesnek, mint a gyermekvédelmi rendszerben a családdal legközvetlenebb kapcsolatban álló családgondozónak a problémákat korábban fel kellett volna ismernie és a szükséges intézkedéseket megtennie. A 2013. december 23-án kelt jelentés a felperesre nézve súlyos mulasztásokat rögzített és a törvényszék ítéletében részletesen is megjelölte az irányadó tényállás relevanciával bíró elemeit.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[19] A felperes felülvizsgálati kérelme a következők szerint megalapozott.[20] A jogerős ítélet megállapítása szerint a felperes, mint családgondozó legkésőbb 2010. szeptemberben szembesült azzal, hogy a család és ennek folytán a védelembe vett gyerekek helyzetében lényegi javulás nem tapasztalható, ennek ellenére csak 2011. év elején élt jelzéssel és 2011. május 17-én intézkedett. A törvényszék jogi álláspontja szerint a felperes közalkalmazotti jogviszonyában elkövetett kötelezettségszegése (mulasztása) - melyről 2013. december 23-án jelentés készült és annak tartalmáról a munkáltatói jogkör gyakorló vezetője 2014. januárjában tudomást szerzett - megalapozta a felperes 2013. március 5-étől fennálló határozott idejű kormányzati szolgálati jogviszonya azonnali hatályú felszámolását a Kttv. 63. § (2) bekezdés e) pontja - a kormánytisztviselő vezetőjének bizalmát elveszti - alapján.
[21] A perben nem az volt az elsődleges kérdés, hogy az irányadó tényállás megalapozhatta-e a munkáltató bizalomvesztését. Mindenekelőtt abban a jogkérdésben kellett állást foglalni, hogy a közszolgálati jogviszonyon kívül tanúsított magatartás és annak részeként más, korábban fennállt foglalkoztatási jogviszonyban, adott esetben közalkalmazotti jogviszonyban (évekkel korábban) elkövetett kötelezettségszegés (mulasztás) alapjául szolgálhat-e a közszolgálati jogviszony azonnali hatályú megszüntetésének. Az eljárt bíróságok e jogkérdés tekintetében eltérő jogkövetkeztetésre jutottak. A Kúria a közigazgatási és munkaügyi bíróság jogi álláspontjával értett egyet, mely szerint a Kttv. dogmatikai rendszerében a felperes felmentésében közölt indok kötelező felmentési okot megvalósító bizalomvesztésként nem volt értékelhető. A Kttv. irányadó rendelkezései szerint egy korábbi foglalkoztatási jogviszonyban kifejtett foglalkoztatotti magatartás, munkavégzés - annak törvényi feltételei fennállásakor - legfeljebb a hivatalára méltatlanná vált kötelező felmentési ok (Kttv. 63. § (2) bekezdés a) pont) keretei között értékelhető. Adott esetben azonban - miután a felperessel szemben büntetőeljárás nem indult - az ok bekövetkezésétől számított objektív, egy éves határidő miatt az erre alapított felmentés sem lett volna jogszerű.
[22] A törvényszék az érdemi döntését az irányadó törvényi rendelkezések részletes elemzése nélkül, az általános bírói gyakorlatra hivatkozva, kizárólag az alapján hozta meg, hogy a jelentés a felperes által betöltött munkakörhöz hasonló munkakörben olyan súlyos mulasztásokat rótt a felperes terhére, amelyek a bizalomvesztést megalapozták. Ez a jogi álláspont téves, mert figyelmen kívül hagyja, hogy az eltérő foglalkoztatási jogviszonyokra eltérő szabályok vonatkoznak.
[23] Munkajogviszonyon kívüli magatartás a jogviszony fennállása alatt általában nem minősül kötelezettségszegésnek, jóllehet az általános magatartási követelmények között vannak olyan rendelkezések, amelyek a munkaidőn kívül meghatározott magatartásokat tiltanak. A jogviszony létesítését megelőzően tanúsított magatartások azonban kötelezettségszegésként semmi esetre sem értelmezhetőek, mert kötelezettségszegés csak az adott jogviszonnyal összefüggésben és annak fennállása alatt értelmezhető.
[24] Nem vitatottan az ilyen magatartások az arról való tudomásszerzéskor vezethetnek a munkáltató bizalomvesztéséhez, azonban a jogviszony megszüntetésének konkrét indokául a bizalomvesztés csak az adott foglalkoztatási jogviszonyra irányadó törvényi rendelkezések keretei között szolgálhat.
[25] A jogviszony felmondási idővel történő megszüntetésének indoka csak a jogviszonnyal összefüggő ok lehet, a munka törvénykönyve hatálya alá tartozó jogviszonyokban a munkáltató működésével vagy munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával, képességével összefüggő ok. A Kjt. és a Kttv. is kötött felmentési indokolást ír elő, melynek keretében jogviszonyon kívüli magatartás nem értékelhető. A jogviszonyon kívüli magatartás értékelésére munkaviszonyban és közalkalmazotti jogviszonyban is az azonnali hatályú felmondás (felmentés) azon fordulata alapján van lehetőség, amely a munkaviszony (közalkalmazotti jogviszony) fenntartását lehetetlenné tevő magatartásokat és nem a munkaviszonyból (közalkalmazotti jogviszonyból) származó lényeges, vétkes és jelentős kötelezettségszegéseket értékeli. Erre azonban csak szigorú törvényi szubjektív és objektív határidő betartása mellett akkor van a bírói gyakorlat szerint lehetőség, ha a bizalomvesztés konkrét indokait az azonnali hatályú intézkedés indokolása megjelölte.
[26] A Kttv. nemcsak kötött felmentési indokolást ír elő, hanem annyiban is speciális, hogy a munkáltató bizalomvesztését - a foglalkoztatási jogviszonyokra vonatkozó törvények közül egyedüliként -, mint "vezetőjének bizalmát elveszti" önálló és kötelező felmentési okként szabályozza. Minthogy a törvény annak feltételeit szigorúan szabályozza, az azt jelenti, hogy a feltételek hiányában a munkáltató a konkrét indokok megjelölésével és bizonyításával sem hivatkozhat megalapozottan bizalomvesztésre a jogviszony azonnali hatályú felszámolásakor. A Kttv. e kötelező felmentési ok tekintetében ugyan nem írja elő korlátként a szubjektív és objektív határidőt, azonban azt, hogy mely tényállások szolgálhatnak a bizalomvesztés alapjául, a törvény - az Mt.-ben és a Kjt.-ben foglalt rendelkezésekhez képest - szigorúan behatárolja és ezáltal szűkíti is.
[27] A Kttv. 66. § (1) bekezdése szerint bizalomvesztésnek minősül, ha a kormánytisztviselő a 76. § (2) bekezdésében meghatározott kötelezettségének nem tesz eleget. A Kttv. 76. § (2) bekezdése a "kormánytisztviselő kötelezettségei" címszó alatt került elhelyezésre. Mindezekből következően a törvényszék által megjelölt "vezető által meghatározott szakmai értékek iránti elkötelezettség" körében nem értékelhető jogszerűen azonnali hatályú felmentési okot megvalósító tényállásként a jogviszony létesítését megelőzően évekkel korábban más foglalkoztatási jogviszonyban elkövetett mulasztás, mert ez ellentétes a Kttv. irányadó rendelkezéseivel és a jogbiztonság követelményével is.
[28] Azzal, hogy az alperes a felperes kormányzati szolgálati jogviszonyát azonnali hatállyal felszámolta, súlyosabb jogkövetkezményt alkalmazott, mint ami a jelentés elkészültét követően a felperessel szemben amennyiben közalkalmazott maradt volna, alkalmazható lett volna. A terhére rótt mulasztás alapján épp a jelentős időmúlás miatt a közalkalmazotti jogviszonyát, amelyben a mulasztást elkövette, már nem lehetett volna azonnali hatállyal felszámolni.
[29] Helyesen mutatott rá a közigazgatási és munkaügyi bíróság, hogy a közszolgálati jogviszonyokban a szolgálaton kívüli magatartás a Kttv. 64. § (1) bekezdése szerint a hivatalára méltatlanná vált kötelező felmentési oknak lehet megalapozott indoka a - külön szabályozott foglalkoztatást kizáró ok kivételével - a további felmentési okok tekintetében a Kttv. erről nem rendelkezik és a törvény vonatkozó rendelkezéseinek megfogalmazásaiból (munkavégzés, kormánytisztviselő feladatai, kötelezettségszegés) is az következik, hogy a felmentés oka csupán az adott szolgálati viszonnyal összefüggő, annak fennállása alatt bekövetkezett ok lehet. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében hivatkozott elvi határozat (EBH 2010.2167.) eltérő foglalkoztatási jogviszonyú, fegyveres szervnél szolgálatot teljesítő hivatásos állomány tagjának méltatlansági ügyében született, melyben foglalt döntés az előbbiek szerinti levezetésből is következik és ezáltal az alperes álláspontját nem támasztja alá.
[30] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a közigazgatási és munkaügyi bíróság érdemben helytálló ítéletét - az indokolás kiegészítésével - helybenhagyta.
A döntés elvi tartalma
[31] A jogviszony létesítését megelőzően tanúsított magatartások nem értelmezhetőek kötelezettségszegésként, mert kötelezettségszegés csak az adott jogviszonnyal összefüggésben és annak fennállása alatt értelmezhető. Vezetője bizalmát elvesztette kötelező felmentési ok csak a Kttv. 76. § (2) bekezdésében meghatározott kötelezettségek megszegésekor állhat fenn.Záró rész
[32] A pervesztes alperes a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles megfizetni a felperes együttes másodfokú és felülvizsgálati eljárási költségét.[33] A le nem rótt másodfokú és felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 14. §-a értelmében az állam viseli.
[34] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
Budapest, 2017. június 28.
Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, előadó bíró, Sipőczné dr. Tánczos Rita s.k. bíró, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. bíró (Kúria, Mfv.II.10.740/2016.)