adozona.hu
BH 2017.11.375
BH 2017.11.375
A nem fogyasztói, fogyasztási kölcsönszerződés esetén a kizárólag a fogyasztói, fogyasztási kölcsönszerződésekre vonatkozó magyar, illetve uniós szabályok nem irányadóak. Az ezen szerződésben szereplő szerződési feltétel tisztességtelenségére a megtámadási határidőn belül lehet jogszerűen hivatkozni [1959. évi IV. tv. (rPtk.) 209/A. § (1) bek., 236. § (1) bek.; 1996. évi CXII. tv. (Hpt.) 212. §, 213. §; 2014. évi XXXVIII. tv. (DH1. tv.) 1. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az alperes jogelődje és az M.-M. Kft. (továbbiakban: adós) között 2008. október 2-án 130 000 000 Ft kölcsönösszeg folyósítására kölcsönszerződés jött létre. A szerződő felek megállapodásukban rögzítették, hogy a THM 6,49%, a mértékadó devizanem a svájci frank (CHF). A kölcsönszerződés biztosítékául keretbiztosítéki jelzálog- és opciós szerződések kerültek megkötésre.
[2] A kölcsönszerződés teljesítéséért a felperesek készfizető kezességet vállaltak a 2008. október 2-án kelt, ún. garancia...
BH 2017.11.375 A nem fogyasztói, fogyasztási kölcsönszerződés esetén a kizárólag a fogyasztói, fogyasztási kölcsönszerződésekre vonatkozó magyar, illetve uniós szabályok nem irányadóak. Az ezen szerződésben szereplő szerződési feltétel tisztességtelenségére a megtámadási határidőn belül lehet jogszerűen hivatkozni [1959. évi IV. tv. (rPtk.) 209/A. § (1) bek., 236. § (1) bek.; 1996. évi CXII. tv. (Hpt.) 212. §, 213. §; 2014. évi XXXVIII. tv. (DH1. tv.) 1. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperes jogelődje és az M.-M. Kft. (továbbiakban: adós) között 2008. október 2-án 130 000 000 Ft kölcsönösszeg folyósítására kölcsönszerződés jött létre. A szerződő felek megállapodásukban rögzítették, hogy a THM 6,49%, a mértékadó devizanem a svájci frank (CHF). A kölcsönszerződés biztosítékául keretbiztosítéki jelzálog- és opciós szerződések kerültek megkötésre.[2] A kölcsönszerződés teljesítéséért a felperesek készfizető kezességet vállaltak a 2008. október 2-án kelt, ún. garanciaszerződésekben. A kölcsönszerződés 2009. június 4-én történt módosítására tekintettel a felperesek és az alperes jogelődje között közjegyzői okiratba foglaltan készfizető kezességvállalási szerződés jött létre, amelyben a kölcsön összege változatlanul 130 000 000 Ft-ban került feltüntetésre.
[3] 2010. szeptember 6-án az alperes azonnali hatállyal felmondta a kölcsönszerződést az adós súlyos szerződésszegésére hivatkozással.
[4] A Szegedi Törvényszék előtt 7.G.40.167/2011 számon folyamatban volt perben jelen per felperesei, valamint az M. "04" Kft. és az M.-M. Kft. mint felperesek keresetükben kérték az alperes számadásra kötelezését, valamint a kölcsönszerződés alapján általuk készített számadás helyességének a megállapítását. E kérelmeiket a kölcsönszerződés részleges érvénytelenségére alapították. A Szegedi Törvényszék 7.G.40.167/2011/22. számú ítéletét helybenhagyó Szegedi Ítélőtábla Gf.I.30.244/2012/4. számú jogerős ítéletével a felperesek keresetét elutasította. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy a kölcsönszerződés - a mellékkötelezettségeket rögzítő megállapodásokra is figyelemmel - nem minősül fogyasztói szerződésnek. A jogerős ítéletet a Kúria hatályában fenntartotta a Gfv.VII.30.244/2014/2. számú ítéletével.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[5] A felperesek módosított keresetükben elsődlegesen az időközben felszámolás alá került adós és az alperesi jogelőd között létrejött kölcsönszerződés érvénytelenségének a megállapítását kérték. Kereseti kérelmüket a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.) 200. § (2) bekezdésére és 523. § (1) bekezdésére alapították. Arra hivatkoztak, hogy a kölcsönszerződésben nem került meghatározásra egyértelműen a kölcsön összege, ugyanis azt a "deviza árfolyamváltozása, a deviza árfolyamrés változása, illetve a költségek" befolyásolják. Előadták, hogy a költségeket a szerződés nem rögzíti. A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 213. § (1) bekezdés b) és c) pontja alapján ezért az semmis. Álláspontjuk szerint a kölcsönszerződésbe beépítésre kerültek a Hpt. fogyasztói szerződésekre irányadó 213. §-ának a rendelkezései, ezért azok a jogvita eldöntése során irányadók.[6] A felperesek kifejtették továbbá, hogy a perbeli szerződés nem minősül deviza-, illetve devizaalapú szerződésnek, mert nem tartalmaz devizára utaló kifejezést. Bármilyen, az árfolyamváltozással kapcsolatos többletköltség kikötése és felszámítása, az adósra áthárítása tisztességtelen, semmis. E körben utaltak a 2/2014 PJE határozatban foglaltakra és a 2014. április 30-án kihirdetett C-26/13 európai bírósági ítéletben írtakra.
[7] Másodlagos keresetükben a kölcsönszerződés felmondásának érvénytelensége megállapítását kérték. Ezen kereseti kérelmük indokaként kifejtették: az IMF és a magyar állam között 2008. évben létrejött megállapodás alapján az alperesnek módja lett volna az államtól mint garantőrtől a megemelkedett törlesztő részletek arányos részét lehívni, csökkentve ezzel az adós terheit. Ennek elmulasztása a adós késedelmét kizáró jogosulti késedelemként értékelendő és a rPtk. 4. §-ában foglalt együttműködési alapelv megsértését jelenti. Az EBH 2001.439. sz. eseti döntésre hivatkozva állították, hogy az adóssal szemben indult felszámolási eljárásra tekintettel az alperesnek velük mint kezesekkel szemben követelése nem lehet. A kezesi kötelezettség mint járulékos kötelem ugyanis osztja a főkötelem sorsát. Így, az csak a felszámolási eljárás keretében érvényesíthető.
Megkeresett bíróság útján indítványozták az MNB volt elnökének a tanúkénti kihallgatását arra, hogy 2005-ben értesítette a hazai bankokat a devizahitelezés veszélyeiről.
[8] Az alperes elsődlegesen a per megszüntetését kérte hivatkozva arra, hogy a felperesek keresete ítélt dolognak minősül a Szegedi Ítélőtábla Gf.I.30.244/2012/4. számú - a Kúria Gfv.VII.30.244/2014/2. számú ítéletével hatályában fenntartott - jogerős ítélete alapján.
Érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperesek perköltségben marasztalását kérte.
Az első- és másodfokú ítélet
[9] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Határozatának indokolásában az alperes permegszüntetés iránti kérelme körében utalt arra, hogy a Szegedi Ítélőtábla a Pkf.II.20.764/2014/1. számú - az elsőfokú bíróságnak a szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti kereseti kérelem vonatkozásában a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasító 15.P.745/2014/11. számú végzését hatályon kívül helyező - végzésében az alperes által ítélt dologra hivatkozással tett pergátló kifogását elbírálta és azt alaptalannak találta.[10] Az elsőfokú bíróság az elsődleges kereset kapcsán kifejtette, a Szegedi Ítélőtábla a Gf.I.30.244/2012/4. számú, a Kúria Gfv.VII.30.244/2014/2. számú ítéletével hatályában fenntartott jogerős ítéletében megállapította, hogy a perbeli kölcsönszerződés olyan devizaalapú kölcsönszerződés, amely nem minősül sem fogyasztói, sem fogyasztási kölcsönszerződésnek. E megállapítás a perben már nem volt vitatható. Az elsőfokú bíróság szerint a kölcsönszerződésben pontosan - 130 000 000 Ft-os összegben - meghatározásra került a kölcsön. A devizaalapú szerződések esetében a szerződés kötésekor forintösszegben meghatározott kölcsön törlesztésekor (elszámoláskor) az árfolyamváltozás, továbbá - az időközben a Kúria jogegységi határozatai nyomán megalkotott törvények által a fogyasztói szerződésekben érvénytelennek minősített - ún. árfolyamrés és egyoldalú szerződésmódosítás miatt, a törlesztőrészletek összege változhat. Ez azonban nem eredményezi a jelen nem fogyasztói devizaalapú szerződés semmisségét, nem sérti az rPtk. 523. § (1) bekezdését.
[11] A felperesek Hpt. 213. §-ára alapított érvelésével összefüggésben az elsőfokú bíróság kifejtette, ezen jogszabály rendelkezéseinek alkalmazása fel sem merülhet, mivel a szerződés nem fogyasztási kölcsönszerződés. Utalt arra is a felperesi hivatkozással szemben, hogy sem az egyedi kölcsönszerződés, sem az annak részét képző HIT/2006.05.31./IFI számú üzletszabályzat nem rendeli alkalmazni a felek közötti jogviszonyban a Hpt. 213. §-át.
[12] A másodlagos keresetet az elsőfokú bíróság azért tartotta alaptalannak, mert a felek magánjogi jogviszonyában nem találta irányadónak a magyar állam és az IMF közötti megállapodást. Utalt arra, sem az utóbbi megállapodás, sem jogszabály, sem a kölcsönszerződés nem tartalmaz az alperesre vonatkozóan kötelezettséget. A felperesek által állított Ptk. 4-5. §-aiban foglaltak megsértését, a jogosulti késedelmet megállapítani nem tudta.
[13] A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét, annak helyes indokai alapján helybenhagyta.
A fellebbezésben írtakra tekintettel kiemelte, a jogerős ítélet már megállapította, hogy a perbeli szerződés nem fogyasztói, és nem fogyasztási kölcsönszerződés. Ez a megállapítás ítélt dolognak minősül.
Utalt arra, sem a szerződés, sem az üzletszabályzat nem tartalmazza, hogy a Hpt. 211-213. §-ait a felek magukra nézve kötelezően elfogadták. Hangsúlyozta, hogy a szerződés fogyasztói jellegét nem a szerződés tartalma, hanem a szerződéskötés célja határozza meg. A fogyasztók védelmében hozott jogszabályi rendelkezések esetleges feltüntetésével a szerződés nem válik fogyasztóivá.
[14] A Hpt. 212. § és 213. §-ára alapított felperesi érvelés kapcsán hangsúlyozta, hogy ezen rendelkezések a fogyasztási, lakossági kölcsönszerződések kötelező tartalmi elemeit határozzák meg. Ezek szerződésbe való beemelésére vonatkozó felperesi hivatkozás nem értelmezhető. A felperesek ugyanis éppen azt kifogásolták, hogy a Hpt. 213. § (1) bekezdésében meghatározott kötelező tartalmi elemek hiányoznak a szerződésből. A másodfokú bíróság a Hpt. 2. sz. melléklet III.5. és 13. pontjára utalva megjegyezte, hogy a Hpt. fogyasztási kölcsönszerződésekre vonatkozó szakaszai azért sem alkalmazhatóak a perbeli szerződésre, mert fogyasztási kölcsönszerződés alanya fogyasztóként csak természetes személy lehet. Mindezekre figyelemmel úgy ítélte, a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, a Tanács 1993. április 5-i 93/13/EGK irányelv (a továbbiakban: EGK irányelv) sérelmére sem hivatkozhatnak eredményesen a felperesek. A felperesek által kifogásolt kikötések - az árfolyamkockázatról való tájékoztatás hiánya, az alperest megillető egyoldalú szerződésmódosítási jog szabályozása, a kölcsönvevő igényérvényesítési jogának korlátozása - a kifogás helytállósága esetén e kikötések tisztességtelenségét eredményeznék. A nem fogyasztói szerződésekben alkalmazott tisztességtelen általános szerződési feltételek megtámadhatóak. A megtámadásra nyitva álló határidő egy év, amely a sérelmet szenvedő fél teljesítésekor kezdődik. A másodfokú bíróság a peres iratokból arra következtetett, hogy amint arra az alperes is hivatkozott, a felperesek az egyéves megtámadási határidőt elmulasztották. A kikötések tisztességtelensége ezért nem vizsgálható az rPtk. 209/A. § (1) bekezdése és az rPtk. 236. § (1) bekezdése értelmében.
[15] Az ítélőtábla a felperesek rPtk. 523. § (1) bekezdésének megsértésére alapított érvelésével kapcsolatosan kifejtette, hogy a per tárgyát képező kölcsönszerződés számszerűen, konkrétan rögzít a kölcsön összegét. A semmisség nem állapítható meg.
[16] A másodlagos kereseti kérelem tekintetében a másodfokú bíróság osztotta az elsőfokú bíróság jogi álláspontját: a felperesek nem jelölték meg, hogy az rPtk. 302. §-ában taxatíve felsorolt jogosulti késedelem esetei közül melyik valósult meg, e körben tényelőadást sem tettek. Rámutatott, a magyar állam és az IMF közötti megállapodásra alapított érvelésük szerint a Kormány a háztartások átütemezett jelzálogtartozásaival kapcsolatosan vállalta, hogy a hitel átütemezett részére 80%-ban garanciát nyújt bizonyos feltételekkel. A másodfokú bíróság úgy ítélte, a perbeli kölcsönszerződésből eredő fizetési kötelezettség azonban nem tartozik ebbe a körbe. A jelen jogvita elbírálására ezért nem hat ki, hogy az alperesnek, illetve jogelődjének módjában állt-e igénybe venni az állam és az IMF közötti szerződés alapján az állam által vállalt garanciát.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[17] A felperesek felülvizsgálati kérelmükben - annak tartalma alapján - elsődlegesen a jogerős ítélet elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a felperesek keresetének helyadását kérték.[18] A Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egy kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény (továbbiakban: DH1. tv.) meg nem jelölt rendelkezéseinek, a tisztességes eljárásra és a negatív diszkrimináció tilalmára vonatkozó "európai uniós szabályoknak" a sérelmét állították. Előadták, a perbeli kölcsönszerződést, annak árfolyamrésre, kamat és költségek felszámítására vonatkozó kikötéseinek törvény által megállapított részleges érvénytelensége miatt, nem lehetett volna felmondani. A szerződésben összegszerűen megjelölt 130 000 000 Ft ugyanis nem a tényleges kölcsönösszeget jelöli. A tisztességes eljárás követelménye alapján - akár analógia útján - mérlegelendőnek tartották volna, hogy a tőketartozás kb. 10-15%-kal és "járadékaival", legalább 25-30 millió Ft-tal volt kevesebb, mint amire az alperes a felmondását alapozta. A felperesek állították, a tisztességes eljárás elve és a negatív diszkrimináció tilalmára vonatkozó előírások azért is sérültek, mert a jogerős ítélet "a kizárólag a fogyasztói szerződésekre irányadó szabályok alkalmazását a szerződésben megfelelőnek tartja, ugyanakkor a speciális szabályok elleni arányos védekezéstől megfosztja a felpereseket akkor, amikor az azzal kapcsolatos hivatkozásokat, így a Hpt. 211-213. §-ait figyelmen kívül hagyja".
[19] A felperesek hivatkoztak a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (továbbiakban: Pp.) 3. § (3) bekezdésének, 163. §-ának és a 206. §-ának megsértésére is. Előadták, hogy az EGK irányelvnek az Európai Bíróság Jőrös kontra AB Aegon Magyarország Zrt. ítéletében kifejtett értelmezése alapján, a bíróságoknak hivatalból kellett volna vizsgálniuk a szerződés semmis kikötéseit. Azok figyelmen kívül hagyásával kellett volna elbírálni a keresetet. Az eljárt bíróságok a tényállást nem derítették fel, döntésük okszerűtlen. A kölcsönszerződés azon kikötései, amelyek a CHF/HUF árfolyamra vonatkoznak és annak utólagos és egyoldalú módosítását tartalmazzák, és azok a kikötések, amelyekből a felperesekre indokolatlan és egyoldalú hátrány származott, semmisek. A szerződéskötés előtt a hitelező nem tájékoztatta a felpereseket az árfolyamváltozás kockázatáról. Ennek bizonyítására előterjesztett tanú- és okirati bizonyítási indítványaiknak az eljárt bíróságok nem adtak helyt. Ezáltal akadályozták a felperesi jogok gyakorlását, így sérült a Pp. 3. § (3) bekezdése.
[20] A felperesek hivatkoztak arra is, hogy a bíróságoknak a 2/2010. (VI. 28.) PK vélemény 6.a.) pontja alapján hivatalból vizsgálniuk kellett volna a semmisséget. Ezzel szemben a felperesek által megjelölt okokat megtámadást megalapozó okoknak minősítették, és azt érdemben - elkésettség miatt - nem vizsgálták. A felperesek vitatták az elkésettséget.
[21] Sérelmezték, hogy a bíróságok nem vizsgálták az rPtk. 205. § (1) és (2) bekezdése alapján fennálló, azaz a lényeges feltételekben történő megegyezés hiánya miatti semmisséget sem. Állították, mivel a szerződésben megjelölt 130 000 000 Ft nem egyezik meg a ténylegesen kölcsönadott összeggel, a szerződés az rPtk. 523. § (1) bekezdése és az rPtk. 200. § (2) bekezdése alapján semmis.
[22] A felperesi hivatkozás szerint a bíróságok nem vizsgálták azt sem, hogy a szerződés általános szerződési feltételeket tartalmaz, amelyekre speciális szabályok vonatkoznak az rPtk. 205/A. § (1) bekezdése alapján. E körben hiányolták annak elbírálását, hogy az alperes bizonyította-e az általa előzetesen, egyoldalúan meghatározott feltételeknek, az rPtk. 205/A. § (2) bekezdése és az rPtk. 205/B. § (2) bekezdése szerinti egyedi megtárgyalást, illetve a felperesek általi elfogadását. Utaltak arra, hogy a szerződés formális aláíratása nem váltja ki a bank előzetes tájékoztatás megtörténtére vonatkozó bizonyítási kötelezettségét.
[23] A felperesek a jogszabályi hivatkozás megjelölése nélkül érveltek azzal is, mivel a főkötelezett adós Kft. felszámolás alatt áll, a hitelezői igény csak a felszámolási eljárás keretében érvényesíthető. Állították, a kezesi felelősség járulékos jellege miatt a kezesekkel szemben fennálló igényt a hitelezők külön nem érvényesíthetik, erre csak a felszámoló jogosult.
[24] A felperesek 2016. május 6-án, a felülvizsgálati kérelem benyújtására nyitva álló határidőn túl, a felülvizsgálati kérelmüket kiegészítették.
[25] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[26] A Kúria a jogerős ítéletet kizárólag a Pp. 272. § (1) bekezdésében előírt határidőn belül benyújtott felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Pp. 273. § (5) bekezdése és 275. § (2) bekezdése szerint. Azt a hivatkozott indokok alapján nem találta jogszabálysértőnek.[27] A Kúria mindenekelőtt rögzíti, hogy a felperesek DH1. tv. és az Európai Unió szabályainak a megsértésére alapított érvelése érdemben nem volt vizsgálható. A Pp. 272. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelemben ugyanis egyebek mellett meg kell jelölni az állított jogszabálysértést a megsértett jogszabályhelyekkel együtt. A felperesek felülvizsgálati kérelme a megsértett jogszabályhelyet nem tartalmazta.
A Kúria azonban utal arra, az alperes jogelődje és az adós között 2008. október 2-án létrejött és a per tárgyát képező kölcsönszerződésről a Szegedi Ítélőtábla Gf.I.30.244/2012/4. számú, a Kúria Gfv.VII.30.244/2014/2. számú ítéletével hatályában fenntartott jogerős ítélet már megállapította, hogy az olyan devizaalapú kölcsönszerződés, amely nem minősül fogyasztói szerződésnek. Ez a megállapítás a jelen perben eljárt bíróságokat és a Kúriát is kötötte. A DH1. tv. 1. § (1) bekezdése alapján a DH1. tv. hatálya a 2004. május 1. napja és a DH1. tv. hatálybalépésének napja között kötött fogyasztói kölcsönszerződésekre terjed ki, így a perbeli kölcsönszerződésre nem. Azaz, ezen szerződés esetében a DH1. tv. 3. § (1) bekezdésében az árfolyamrésre vonatkozó szerződéses rendelkezésekre megállapított érvénytelenség és a 4. § (1) bekezdésében meghatározott feltételek vonatkozásában felállított tisztességtelenségi vélelem nem volt alkalmazható.
[28] Az árfolyamrés és az egyoldalú kamat-, költség- és díjemelés lehetőségét megállapító szerződéses rendelkezések, illetve egyéb, így az árfolyamkockázatot az adósra áthárító szerződéses feltételek tisztességtelensége a nem fogyasztói szerződések esetében, a kölcsönszerződés megkötésekor hatályos rPtk. 209/A. § (1) bekezdése alapján megtámadási, nem semmisségi oknak minősült. A megtámadásra nyitva álló határidő egy év, amely a sérelmet szenvedő fél (adós) teljesítésekor kezdődött. Az adós a perbeli kölcsönszerződés esetében a szerződéses rendelkezések tisztességtelenségére nem hivatkozott, azokat nem támadta meg. A felperesek pedig az egy éves megtámadási határidőt elmulasztották, amelyre az alperes hivatkozott. Így az eljárt bíróságok jogszabálysértés nélkül állapították meg, hogy a jelen perben előterjesztett keresettel támadott kikötések tisztességtelensége nem volt vizsgálható az rPtk. 209/A. § (1) bekezdése és a 236. § (1) bekezdése értelmében.
[29] A felperesek Hpt. 212-213. §-ára, valamint az EGK Irányelvre és az ezen irányelven alapuló európai bírósági döntésre való hivatkozása, továbbá erre alapítva a Pp. 3. § (3) bekezdésének, 163. § és 206. §-nak a megsértését állító hivatkozása ugyancsak alaptalan. A Hpt. 212-213. §-a, valamint az EGK Irányelv rendelkezései nem alkalmazhatóak a per tárgyát képező fogyasztóinak és fogyasztásinak nem minősülő kölcsönszerződésre. Azok megsértése ez okból fel sem merülhet. Ebben a körben a bizonyítási teherre vonatkozóan kioktatási kötelezettség, tényállás-felderítési kötelezettség az eljárt bíróságokat nem terhelte.
[30] A felperesek az rPtk. 205/A. § (2) bekezdésének és a 205/B. § (2) bekezdésének megsértésére hivatkozását a Kúria nem vizsgálhatta. A megelőző eljárás során ugyanis a felperesek e jogszabályok megsértését nem állították, azok az eljárások tárgyát nem képezték. A Pp. 275. § (1) bekezdése értelmében ezért felülvizsgálatnak e körben nincs helye.
[31] A Kúria utal továbbá arra, a felperesek kereseti kérelmükben az adós és az alperesi jogelőd közötti kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítását kérték. A kölcsönösszegnek mint a szerződés lényeges elemének a hiánya a nem fogyasztási kölcsönszerződéseknél, így az alperesi jogelőd és az adós közötti kölcsönszerződés esetén a Ptk. 205. § (2) bekezdése értelmében nem a szerződés semmisségét, hanem a szerződés létre nem jöttét eredményezi. Az eljárt bíróságok jogszabálysértés nélkül állapították meg, hogy a kölcsönszerződés tartalmazza a kölcsönösszeget. Az általuk kifejtett indokokkal a Kúria e körben maradéktalanul egyetértett, arra csak utal, megismételni nem kívánja.
[32] A Kúria mindezekre figyelemmel a felülvizsgálati kérelemben megjelölt eljárási és anyagi jogi jogszabályok megsértése nélkül hozott jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. VII. 30.243/2016.)
* * *
TELJES HATÁROZA
A tanács tagjai: Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes a tanács elnöke
Dr. Csesznok Judit Anna előadó bíró
Dr. Farkas Attila bíró
Az I. rendű felperes: M. S.
A II. rendű felperes: M. D.
A III. rendű felperes: ifj. M. D.
A IV. rendű felperes: M. K.
A felperesek képviselője: Dr. Czirmes György ügyvéd
Az alperes: L. Zrt.
Az alperes képviselője: Dr. Földházi Zsolt ügyvéd
A per tárgya: szerződés érvénytelenségének megállapítása
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperesek
A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma:
Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.755/2015/6. számú ítélet
Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma:
Szegedi Törvényszék 23.P.20.745/2014/22. számú ítélet
Rendelkező rész
A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.Kötelezi a felpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg az alperesnek 15 napon belül 300.000 (háromszázezer) Ft felülvizsgálati eljárási költséget, valamint a Magyar Államnak az illetékes állami adóhatóság külön felhívására és számlájára 3.500.000 (hárommillió-ötszázezer) Ft feljegyzett felülvizsgálati eljárási illetéket.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
Indokolás
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperes jogelődje és az M.-M. Kft. (továbbiakban: adós) között 2008. október 2-án XY számon 130.000.000 Ft kölcsönösszeg folyósítására kölcsönszerződés jött létre. A szerződő felek megállapodásukban rögzítették, hogy a THM 6,49%, a mértékadó devizanem a svájci frank (CHF). A kölcsönszerződés biztosítékául keretbiztosítéki jelzálog- és opciós szerződések kerültek megkötésre.[2] A kölcsönszerződés teljesítéséért a felperesek készfizető kezességet vállaltak a 2008. október 2-án kelt, ún. garanciaszerződésekben. A kölcsönszerződés 2009. június 4-én történt módosítására tekintettel a felperesek és az alperes jogelődje között közjegyzői okiratba foglaltan készfizető kezességvállalási szerződés jött létre, amelyben a kölcsön összege változatlanul 130.000.000 Ft-ban került feltüntetésre.
[3] 2010. szeptember 6-án az alperes azonnali hatállyal felmondta a kölcsönszerződést az adós súlyos szerződésszegésére hivatkozással.
[4] A Szegedi Törvényszék előtt 7.G.40.167/2011 számon folyamatban volt perben jelen per felperesei, valamint a M. "04" Kft. és az M.-M. Kft., mint felperesek keresetükben kérték az alperes számadásra kötelezését, valamint a kölcsönszerződés alapján általuk készített számadás helyességének a megállapítását. E kérelmeiket a kölcsönszerződés részleges érvénytelenségére alapították. A Szegedi Törvényszék 7.G.40.167/2011/22. számú ítéletét helybenhagyó Szegedi Ítélőtábla Gf.I.30.244/2012/4. számú jogerős ítéletével a felperesek keresetét elutasította. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy a kölcsönszerződés - a mellékkötelezettségeket rögzítő megállapodásokra is figyelemmel - nem minősül fogyasztói szerződésnek. A jogerős ítéletet a Kúria hatályában fenntartotta a Gfv.VII.30.244/2014/2. számú ítéletével.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[5] A felperesek módosított keresetükben elsődlegesen az időközben felszámolás alá került adós és az alperesi jogelőd között létrejött kölcsönszerződés érvénytelenségének a megállapítását kérték. Kereseti kérelmüket a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 200. § (2) bekezdésére és 523. § (1) bekezdésére alapították. Arra hivatkoztak, hogy a kölcsönszerződésben nem került meghatározásra egyértelműen a kölcsön összege, ugyanis azt a "deviza árfolyamváltozása, a deviza árfolyamrés változása, illetve a költségek" befolyásolják. Előadták, hogy a költségeket a szerződés nem rögzíti. A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 213. § (1) bekezdés b.) és c.) pontja alapján ezért az semmis. Álláspontjuk szerint a kölcsönszerződésbe beépítésre kerültek a Hpt. fogyasztói szerződésekre irányadó 213. §-ának a rendelkezései, ezért azok a jogvita eldöntése során irányadók.[6] A felperesek kifejtették továbbá, hogy a perbeli szerződés nem minősül deviza, illetve deviza alapú szerződésnek, mert nem tartalmaz devizára utaló kifejezést. Bármilyen, az árfolyamváltozással kapcsolatos többletköltség kikötése és felszámítása, az adósra áthárítása tisztességtelen, semmis. E körben utaltak a 2/2014 PJE határozatban foglaltakra és a 2014. április 30-án kihirdetett C-26/13 európai bírósági ítéletben írtakra.
[7] Másodlagos keresetükben a kölcsönszerződés felmondásának érvénytelensége megállapítását kérték. Ezen kereseti kérelmük indokaként kifejtették: az IMF és a Magyar Állam között 2008. évben létrejött megállapodás alapján az alperesnek módja lett volna az államtól mint garantőrtől a megemelkedett törlesztő részletek arányos részét lehívni, csökkentve ezzel az adós terheit. Ennek elmulasztása a adós késedelmét kizáró jogosulti késedelemként értékelendő és a Ptk. 4.§-ában foglalt együttműködési alapelv megsértését jelenti. Az EBH 2001.439. sz. eseti döntésre hivatkozva állították, hogy az adóssal szemben indult felszámolási eljárásra tekintettel az alperesnek velük mint kezesekkel szemben követelése nem lehet. A kezesi kötelezettség mint járulékos kötelem ugyanis osztja a főkötelem sorsát. Így, az csak a felszámolási eljárás keretében érvényesíthető.
Megkeresett bíróság útján indítványozták az MNB volt elnökének a tanúkénti kihallgatását arra, hogy 2005-ben értesítette a hazai bankokat a devizahitelezés veszélyeiről.
[8] Az alperes elsődlegesen a per megszüntetését kérte hivatkozva arra, hogy a felperesek keresete ítélt dolognak minősül a Szegedi Ítélőtábla Gf.I.30.244/2012/4. számú - a Kúria Gfv.VII.30.244/2014/2. számú ítéletével hatályában fenntartott - jogerős ítélete alapján.
Érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperesek perköltségben marasztalását kérte.
A felperesek elsődleges kereseti kérelme tekintetében előadta, hogy a kölcsönszerződésben a kölcsön összege 130.000.000 Ft-ban meghatározásra került. A szerződő felek azt a kezesi szerződésben is feltüntették. Az alperes utalt arra, hogy a korábban hozott jogerős ítélet rögzítette, a perbeli kölcsönszerződés deviza alapú, nem fogyasztói szerződés. A kölcsönösszeg meghatározására nem hat ki, hogy a deviza alapú szerződések esetén miként kell a feleknek elszámolniuk egymással. Az árfolyamrés, az árfolyamváltozás és a különböző költségek ez utóbbi körében értelmezhetőek. Az alperes kifejtette továbbá, a jogvita eldöntése során nincs jogi jelentősége annak, hogy a nem fogyasztói szerződésnek minősülő szerződés tartalmaz-e fogyasztói szerződéssel kapcsolatos jogszabályi rendelkezéseket, illetve utal-e azokra. A felperesek egyes szerződéses rendelkezések tisztességtelenségére alapított érvelésével összefüggésben előadta, mivel a per tárgyát képező szerződés nem fogyasztói szerződés, a tisztességtelenségre alapított kereset elkésett a Ptk. 236. § (1) és (2) bekezdés c.) pontja alapján. A nem fogyasztói szerződésre a felperesek által hivatkozott Kúriai döntések és az ún. DH törvények nem alkalmazhatóak.
[9] Az alperes álláspontja szerint a kölcsönszerződés felmondása jogszerű és okszerű volt. Utalt arra, hogy a keresetben megjelölt, az IMF és a Magyar állam közötti szerződés a felek magánjogi jogviszonyában nem alkalmazandó. Az az alperes tekintetében kötelezettséget nem tartalmazott bármiféle garancia igénybevételére.
Az első- és másodfokú ítélet
[10] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Határozatának indokolásában az alperes permegszüntetés iránti kérelme körében utalt arra, hogy a Szegedi Ítélőtábla a Pkf.II.20.764/2014/1. számú - az elsőfokú bíróságnak a szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti kereseti kérelem vonatkozásában a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasító 15.P.745/2014/11. számú végzését hatályon kívül helyező - végzésében az alperes által ítélt dologra hivatkozással tett pergátló kifogását elbírálta és azt alaptalannak találta.[11] Az elsőfokú bíróság az elsődleges kereset kapcsán kifejtette, a Szegedi Ítélőtábla a Gf.I.30.244/2012/4. számú, a Kúria Gfv.VII.30.244/2014/2. számú ítéletével hatályában fenntartott jogerős ítéletében megállapította, hogy a perbeli kölcsönszerződés olyan deviza alapú kölcsönszerződés, amely nem minősül sem fogyasztói, sem fogyasztási kölcsönszerződésnek. E megállapítás a perben már nem volt vitatható. Az elsőfokú bíróság szerint a kölcsönszerződésben pontosan - 130.000.000 Ft-os összegben - meghatározásra került a kölcsön. A deviza alapú szerződések esetében a szerződés kötésekor forintösszegben meghatározott kölcsön törlesztésekor (elszámoláskor) az árfolyamváltozás, továbbá - az időközben a Kúria jogegységi határozatai nyomán megalkotott törvények által a fogyasztói szerződésekben érvénytelennek minősített - ún. árfolyamrés és egyoldalú szerződésmódosítás miatt, a törlesztő részletek összege változhat. Ez azonban nem eredményezi a jelen nem fogyasztói devizaalapú szerződés semmisségét, nem sérti a Ptk. 523. § (1) bekezdését.
[12] A felperesek Hpt. 213. §-ára alapított érvelésével összefüggésben az elsőfokú bíróság kifejtette, ezen jogszabály rendelkezéseinek alkalmazása fel sem merülhet, mivel a szerződés nem fogyasztási kölcsönszerződés. Utalt arra is a felperesi hivatkozással szemben, hogy sem az egyedi kölcsönszerződés, sem az annak részét képző üzletszabályzat nem rendeli alkalmazni a felek közötti jogviszonyban a Hpt. 213. §-át.
[13] A másodlagos keresetet az elsőfokú bíróság azért tartotta alaptalannak, mert a felek magánjogi jogviszonyában nem találta irányadónak a Magyar Állam és az IMF közötti megállapodást. Utalt arra, sem az utóbbi megállapodás, sem jogszabály, sem a kölcsönszerződés nem tartalmaz az alperesre vonatkozóan kötelezettséget. A felperesek által állított Ptk. 4-5.§-aiban foglaltak megsértését, a jogosulti késedelmet megállapítani nem tudta.
[14] A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét, annak helyes indokai alapján helybenhagyta.
A fellebbezésben írtakra tekintettel kiemelte, a jogerős ítélet már megállapította, hogy a perbeli szerződés nem fogyasztói, és nem fogyasztási kölcsönszerződés. Ez a megállapítás ítélt dolognak minősül.
Utalt arra, sem a szerződés, sem az üzletszabályzat nem tartalmazza, hogy a Hpt. 211-213. §-ait a felek magukra nézve kötelezően elfogadták. Hangsúlyozta, hogy a szerződés fogyasztói jellegét nem a szerződés tartalma, hanem a szerződéskötés célja határozza meg. A fogyasztók védelmében hozott jogszabályi rendelkezések esetleges feltüntetésével a szerződés nem válik fogyasztóivá.
[15] A Hpt. 212. § és 213. §-ára alapított felperesi érvelés kapcsán hangsúlyozta, hogy ezen rendelkezések a fogyasztási, lakossági kölcsönszerződések kötelező tartalmi elemeit határozzák meg. Ezek szerződésbe való beemelésére vonatkozó felperesi hivatkozás nem értelmezhető. A felperesek ugyanis éppen azt kifogásolták, hogy a Hpt. 213. § (1) bekezdésében meghatározott kötelező tartalmi elemek hiányoznak a szerződésből. A másodfokú bíróság a Hpt. 2. sz. melléklet III.5. és 13. pontjára utalva megjegyezte, hogy a Hpt. fogyasztási kölcsönszerződésekre vonatkozó szakaszai azért sem alkalmazhatóak a perbeli szerződésre, mert fogyasztási kölcsönszerződés alanya fogyasztóként csak természetes személy lehet. Mindezekre figyelemmel úgy ítélte, a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, a Tanács 1993. április 5-i 93/13/EGK irányelv (a továbbiakban: EGK irányelv) sérelmére sem hivatkozhatnak eredményesen a felperesek. A felperesek által kifogásolt kikötések, - az árfolyamkockázatról való tájékoztatás hiánya, az alperest megillető egyoldalú szerződésmódosítási jog szabályozása, a kölcsönvevő igényérvényesítési jogának korlátozása - a kifogás helytállósága esetén e kikötések tisztességtelenségét eredményeznék. A nem fogyasztói szerződésekben alkalmazott tisztességtelen általános szerződési feltételek megtámadhatóak. A megtámadásra nyitva álló határidő egy év, amely a sérelmet szenvedő fél teljesítésekor kezdődik. A másodfokú bíróság a peres iratokból arra következtetett, hogy amint arra az alperes is hivatkozott, a felperesek az egy éves megtámadási határidőt elmulasztották. A kikötések tisztességtelensége ezért nem vizsgálható a Ptk. 209/A. § (1) bekezdése és a Ptk. 236. § (1) bekezdése értelmében.
[16] Az ítélőtábla a felperesek Ptk. 523. § (1) bekezdésének megsértésére alapított érvelésével kapcsolatosan kifejtette, hogy a per tárgyát képező kölcsönszerződés számszerűen, konkrétan rögzít a kölcsön összegét. A semmisség nem állapítható meg.
[17] A másodlagos kereseti kérelem tekintetében a másodfokú bíróság osztotta az elsőfokú bíróság jogi álláspontját: a felperesek nem jelölték meg, hogy a Ptk. 302. §-ában taxatíve felsorolt jogosulti késedelem esetei közül melyik valósult meg, e körben tényelőadást sem tettek. Rámutatott, a Magyar Állam és az IMF közötti megállapodásra alapított érvelésük szerint a Kormány a háztartások átütemezett jelzálogtartozásaival kapcsolatosan vállalta, hogy a hitel átütemezett részére 80%-ban garanciát nyújt bizonyos feltételekkel. A másodfokú bíróság úgy ítélte, a perbeli kölcsönszerződésből eredő fizetési kötelezettség azonban nem tartozik ebbe a körbe. A jelen jogvita elbírálására ezért nem hat ki, hogy az alperesnek, illetve jogelődjének módjában állt-e igénybe venni az állam és az IMF közötti szerződés alapján az állam által vállalt garanciát.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[18] A felperesek felülvizsgálati kérelmükben - annak tartalma alapján - elsődlegesen a jogerős ítélet elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a felperesek keresetének helyadását kérték.[19] A Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egy kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény (továbbiakban: DH1. tv.) meg nem jelölt rendelkezéseinek, a tisztességes eljárásra és a negatív diszkrimináció tilalmára vonatkozó "európai uniós szabályoknak" a sérelmét állították. Előadták, a perbeli kölcsönszerződést, annak árfolyamrésre, kamat és költségek felszámítására vonatkozó kikötéseinek törvény által megállapított részleges érvénytelensége miatt, nem lehetett volna felmondani. A szerződésben összegszerűen megjelölt 130.000.000 Ft ugyanis nem a tényleges kölcsönösszeget jelöli. A tisztességes eljárás követelménye alapján - akár analógia útján - mérlegelendőnek tartották volna, hogy a tőketartozás kb. 10-15 %-kal és "járadékaival", legalább 25-30 millió Ft-tal volt kevesebb, mint amire az alperes a felmondását alapozta. A felperesek állították, a tisztességes eljárás elve és a negatív diszkrimináció tilalmára vonatkozó előírások azért is sérültek, mert a jogerős ítélet "a kizárólag a fogyasztói szerződésekre irányadó szabályok alkalmazását a szerződésben megfelelőnek tartja, ugyanakkor a speciális szabályok elleni arányos védekezéstől megfosztja a felpereseket akkor, amikor az azzal kapcsolatos hivatkozásokat, így a Hpt. 211-213. §-ait figyelmen kívül hagyja".
[20] A felperesek hivatkoztak a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (továbbiakban: Pp.) 3. § (3) bekezdésének, a Pp. 163. §-ának és a Pp. 206. §-ának megsértésére is. Előadták, hogy az EGK irányelvnek az Európai Bíróság Jőrös kontra AB Aegon Magyarország Zrt. ítéletében kifejtett értelmezése alapján, a bíróságoknak hivatalból kellett volna vizsgálniuk a szerződés semmis kikötéseit. Azok figyelmen kívül hagyásával kellett volna elbírálni a keresetet. Az eljárt bíróságok a tényállást nem derítették fel, döntésük okszerűtlen. A kölcsönszerződés azon kikötései, amelyek a CHF/HUF árfolyamra vonatkoznak és annak utólagos és egyoldalú módosítását tartalmazzák, és azok a kikötések, amelyekből a felperesekre indokolatlan és egyoldalú hátrány származott, semmisek. A szerződéskötés előtt a hitelező nem tájékoztatta a felpereseket az árfolyamváltozás kockázatáról. Ennek bizonyítására előterjesztett tanú- és okirati bizonyítási indítványaiknak az eljárt bíróságok nem adtak helyt. Ezáltal akadályozták a felperesi jogok gyakorlását, így sérült a Pp. 3. § (3) bekezdése.
[21] A felperesek hivatkoztak arra is, hogy a bíróságoknak a 2/2010. (VI.28.) PK vélemény 6.a.) pontja alapján hivatalból vizsgálniuk kellett volna a semmisséget. Ezzel szemben a felperesek által megjelölt okokat megtámadást megalapozó okoknak minősítették, és azt érdemben - elkésettség miatt - nem vizsgálták. A felperesek vitatták az elkésettséget.
[22] Sérelmezték, hogy a bíróságok nem vizsgálták a Ptk. 205. § (1) és (2) bekezdése alapján fennálló, azaz a lényeges feltételekben történő megegyezés hiánya miatti semmisséget sem. Állították, mivel a szerződésben megjelölt 130.000.000 Ft nem egyezik meg a ténylegesen kölcsönadott összeggel, a szerződés a Ptk. 523. § (1) bekezdése és a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján semmis.
[23] A felperesi hivatkozás szerint a bíróságok nem vizsgálták azt sem, hogy a szerződés általános szerződési feltételeket tartalmaz, amelyekre speciális szabályok vonatkoznak a Ptk. 205/A. § (1) bekezdése alapján. E körben hiányolták annak elbírálását, hogy az alperes bizonyította-e az általa előzetesen, egyoldalúan meghatározott feltételeknek, a Ptk. 205/A. § (2) bekezdése és a Ptk. 205/B. § (2) bekezdése szerinti egyedi megtárgyalást, illetve a felperesek általi elfogadását. Utaltak arra, hogy a szerződés formális aláíratása nem váltja ki a bank előzetes tájékoztatás megtörténtére vonatkozó bizonyítási kötelezettségét.
[24] A felperesek a jogszabályi hivatkozás megjelölése nélkül érveltek azzal is, mivel a főkötelezett adós Kft. felszámolás alatt áll, a hitelezői igény csak a felszámolási eljárás keretében érvényesíthető. Állították, a kezesi felelősség járulékos jellege miatt a kezesekkel szemben fennálló igényt a hitelezők külön nem érvényesíthetik, erre csak a felszámoló jogosult.
[25] A felperesek 2016. május 6-án, a felülvizsgálati kérelem benyújtására nyitva álló határidőn túl, a felülvizsgálati kérelmüket kiegészítették.
[26] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[27] A Kúria a jogerős ítéletet kizárólag a Pp. 272. § (1) bekezdésében előírt határidőn belül benyújtott felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Pp. 273. § (5) bekezdése és Pp. 275. § (2) bekezdése szerint. Azt a hivatkozott indokok alapján nem találta jogszabálysértőnek.[28] A Kúria mindenek előtt rögzíti, hogy a felperesek DH1. tv. és az Európai Unió szabályainak a megsértésére alapított érvelése érdemben nem volt vizsgálható. A Pp. 272. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelemben ugyanis egyebek mellett meg kell jelölni az állított jogszabálysértést a megsértett jogszabályhelyekkel együtt. A felperesek felülvizsgálati kérelme a megsértett jogszabályhelyet nem tartalmazta.
A Kúria azonban utal arra, az alperes jogelődje és az adós között 2008. október 2-án HIT3219108 számon létrejött és a per tárgyát képező kölcsönszerződésről a Szegedi Ítélőtábla Gf.I.30.244/2012/4. számú, a Kúria Gfv.VII.30.244/2014/2. számú ítéletével hatályában fenntartott jogerős ítélet már megállapította, hogy az olyan deviza alapú kölcsönszerződés, amely nem minősül fogyasztói szerződésnek. Ez a megállapítás a jelen perben eljárt bíróságokat és a Kúriát is kötötte. A DH1. tv. 1. § (1) bekezdése alapján a DH1. tv. hatálya a 2004. május 1. napja és a DH1. tv. hatálybalépésének napja között kötött fogyasztói kölcsönszerződésekre terjed ki, így a perbeli kölcsönszerződésre nem. Azaz, ezen szerződés esetében a DH1. tv. 3. §. (1) bekezdésében az árfolyamrésre vonatkozó szerződéses rendelkezésekre megállapított érvénytelenség és a 4. § (1) bekezdésében meghatározott feltételek vonatkozásában felállított tisztességtelenségi vélelem nem volt alkalmazható.
[29] Az árfolyamrés és az egyoldalú kamat-, költség- és díjemelés lehetőségét megállapító szerződéses rendelkezések, illetve egyéb, így az árfolyamkockázatot az adósra áthárító szerződéses feltételek tisztességtelensége a nem fogyasztói szerződések esetében, a kölcsönszerződés megkötésekor hatályos Ptk. 209/A. § (1) bekezdése alapján megtámadási, nem semmisségi oknak minősült. A megtámadásra nyitva álló határidő egy év, amely a sérelmet szenvedő fél (adós) teljesítésekor kezdődött. Az adós a perbeli kölcsönszerződés esetében a szerződéses rendelkezések tisztességtelenségére nem hivatkozott, azokat nem támadta meg. A felperesek pedig az egy éves megtámadási határidőt elmulasztották, amelyre az alperes hivatkozott. Így, az eljárt bíróságok jogszabálysértés nélkül állapították meg, hogy a jelen perben előterjesztett keresettel támadott kikötések tisztességtelensége nem volt vizsgálható a Ptk. 209/A. § (1) bekezdése és a Ptk. 236. § (1) bekezdése értelmében.
[30] A felperesek Hpt. 212-213. §-ára, valamint az EGK Irányelvre és az ezen irányelven alapuló európai bírósági döntésre való hivatkozása, továbbá erre alapítva a Pp. 3. § (3) bekezdésének, a Pp. 163. § és Pp. 206. §-nak a megsértését állító hivatkozása ugyancsak alaptalan. A Hpt. 212-213. §-a, valamint az EGK Irányelv rendelkezései nem alkalmazhatóak a per tárgyát képező fogyasztóinak és fogyasztásinak nem minősülő kölcsönszerződésre. Azok megsértése ez okból fel sem merülhet. Ebben a körben a bizonyítási teherre vonatkozóan kioktatási kötelezettség, tényállás felderítési kötelezettség az eljárt bíróságokat nem terhelte.
[31] A felperesek Ptk. 205/A. § (2) bekezdésének és a 205/B. § (2) bekezdésének megsértésére hivatkozását a Kúria nem vizsgálhatta. A megelőző eljárás során ugyanis a felperesek e jogszabályok megsértését nem állították, azok az eljárások tárgyát nem képezték. A Pp. 275. § (1) bekezdése értelmében ezért felülvizsgálatnak e körben nincs helye.
[32] A Kúria utal továbbá arra, a felperesek kereseti kérelmükben az adós és az alperesi jogelőd közötti kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítását kérték. A kölcsönösszegnek mint a szerződés lényeges elemének a hiánya a nem fogyasztási kölcsönszerződéseknél, így az alperesi jogelőd és az adós közötti kölcsönszerződés esetén a Ptk. 205. § (2) bekezdése értelmében nem a szerződés semmisségét, hanem a szerződés létre nem jöttét eredményezi. Az eljárt bíróságok jogszabálysértés nélkül állapították meg, hogy a kölcsönszerződés tartalmazza a kölcsönösszeget. Az általuk kifejtett indokokkal a Kúria e körben maradéktalanul egyetértett, arra csak utal, megismételni nem kívánja.
[33] A Kúria mindezekre figyelemmel a felülvizsgálati kérelemben megjelölt eljárási és anyagi jogi jogszabályok megsértése nélkül hozott jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Záró rész
[34] A felülvizsgálati eljárásban pervesztes felpereseket a Pp. 270. § (1) bekezdése szerint irányadó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte az alperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére. Ennek mértékét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. § (2) és (5) bekezdései alapján állapította meg a kifejtett alperesi jogi képviseleti tevékenységgel arányosan, általános forgalmi adóval növelt összegben. A felperesek személyes illetékfeljegyzési joga folytán feljegyzett illeték viseléséről a Kúria az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 74. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó, a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése és 15. § (3) bekezdése alapján rendelkezett.[35] A Kúria döntését tárgyaláson kívül hozta meg.
Budapest, 2016. december 19.
Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes s.k. a tanács elnöke, Dr. Csesznok Judit Anna s.k. előadó bíró Dr. Farkas Attila s.k. bíró
(Kúria Gfv.VII. 30.243/2016.)