adozona.hu
BH 2017.9.310
BH 2017.9.310
A bíróságnak jogszabály nem biztosít lehetőséget arra, hogy az Alaptörvénybe ütköző normák alkalmazását az eléjük került ügyekben közvetlenül mellőzzék. Az Abtv. 25. § (1) bekezdése akkor teszi a bíró számára lehetővé, egyben kötelezővé bírói kezdeményezés előterjesztését, ha az előtte folyamatban lévő egyedi ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmaznia, amelynek alaptörvény-ellenességét észleli vagy amelynek alaptörvény-ellenességét az Alkotmánybíróság már megállapította. Az utólagos normakontro
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az alperes a 2015. április 2. napján kelt elsőfokú határozatával a felperes részére 52 035 forint havi összegben 2015. február 26. napi folyósítási kezdettel öregségi nyugdíjat állapított meg.
[2] Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság Központ a 2015. május 20. napján kelt határozatával az elsőfokú döntést helybenhagyta. A társadalombiztosítási szervek határozataikat a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 20. § (1) bekezdése, 39...
BH 2017.9.310 A bíróságnak jogszabály nem biztosít lehetőséget arra, hogy az Alaptörvénybe ütköző normák alkalmazását az eléjük került ügyekben közvetlenül mellőzzék. Az Abtv. 25. § (1) bekezdése akkor teszi a bíró számára lehetővé, egyben kötelezővé bírói kezdeményezés előterjesztését, ha az előtte folyamatban lévő egyedi ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmaznia, amelynek alaptörvény-ellenességét észleli vagy amelynek alaptörvény-ellenességét az Alkotmánybíróság már megállapította. Az utólagos normakontrollra irányuló bírói kezdeményezés a bírói függetlenség eleme, ilyen indítvány előterjesztésére a bíró jogorvoslati úton nem kötelezhető [2011. évi CLI. tv. (Abtv.) 25. §].
A tényállás
[1] Az alperes a 2015. április 2. napján kelt elsőfokú határozatával a felperes részére 52 035 forint havi összegben 2015. február 26. napi folyósítási kezdettel öregségi nyugdíjat állapított meg.[2] Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság Központ a 2015. május 20. napján kelt határozatával az elsőfokú döntést helybenhagyta. A társadalombiztosítási szervek határozataikat a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 20. § (1) bekezdése, 39. § (1) bekezdése, 22. § (1), (4), (6)-(7), és (9)-(10) bekezdése, valamint a Tny. végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Tnyvhr.) 16. § (2) bekezdése és 14. § (11) bekezdése rendelkezéseire alapították. A másodfokú társadalombiztosítási szerv határozatában rögzítettek szerint, a felperes a Tnyvhr. 16. § (2) bekezdésének alkalmazását korábban, a korhatár előtti ellátása megállapítása során már vitatta. Ezen ügyben a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletében a kifogásait elutasította, rögzítve, hogy az Alkotmánybíróság a Tnyvhr. alkotmány-, illetve alaptörvény-ellenességét nem állapította meg, így azt a társadalombiztosítási szervek helyesen alkalmazták az ellátás megállapítása során. A Tnyvhr. 16. § (2) bekezdésének alkalmazhatóságára vonatkozóan a tényállás változatlan. A nyugdíjbiztosítási szerveknek az öregségi nyugdíj iránti igényt a nyugellátás megállapításának, folyósításának kezdő időpontjában hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni. Mivel a hivatkozott Tnyvhr. 16. § (2) bekezdése az ellátás megállapításának időpontjában hatályban volt, annak alkalmazásától eltekinteni nem lehet. A nyugdíj alapjául szolgáló átlagkereset, illetve a nyugdíj összegének kiszámítása az ellátás megállapításának kezdő napján hatályos társadalombiztosítási jogszabályok alapján helyesen történt, ezért az elsőfokú társadalombiztosítási szerv határozatának megváltoztatása nem volt indokolt.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[3] A felperes kereseti kérelmében kérte a társadalombiztosítási szervek határozatainak megváltoztatását, a Tnyvhr. 16. § (2) bekezdés "alkalmazásának tiltását, annak alkotmányellenessége miatt", és a Tnyvhr. 16. § (2) bekezdése alkalmazásának mellőzésével megállapítani a nyugdíja összegét. A felperes érvelése szerint a "Tnyvhr. 16. § (2) bekezdése alkalmazása az Alaptörvény 1. cikk (3) bekezdése és az Alkotmánybíróság 42/2006. (X. 5.) AB határozat 8. § (2) bekezdése rendelkezését sérti". A felperes álláspontja szerint a diszkriminációt és "ezáltal az alkotmányellenességet" a Tny. 39. §-a és a Tnyvhr. 16. § (2) bekezdése együttes alkalmazása valósítja meg, azzal, hogy a hivatkozott rendelkezések a részmunkaidős munkaviszonyban a nyugdíj számításakor szolgálati időt arányosan, majd az osztószámok figyelembevételével azt tovább csökkentik.[4] A felperes állította "más Alaptörvény sértést is talált a hivatkozott kormányrendeletben", majd hivatkozott az "Alaptörvény 8 cikkére, 15. cikkére, 36. cikkére, 37. cikkére és 40. cikkére".
[5] Az alperes a kereset elutasítását kérte a határozataiban foglalt jogi és ténybeli indokait fenntartva. Az alperes kiemelte, hogy a Tnyvhr. 16. § (2) bekezdése a társadalombiztosítási szervek határozatainak meghozatala időpontjában (felperes igényének elbírálásakor, illetve az ellátás folyósításakor is) hatályban volt, alaptörvény-ellenességét az Alkotmánybíróság nem mondta ki, ezért a társadalombiztosítási határozatok a jogszabályoknak megfeleltek. Az alperes hivatkozott arra is, hogy a bíróság korábban, a felperes korhatár előtti ellátás megállapítása iránti kérelme elbírálása során ítéletében már elutasította a Tnyvhr. 16. § (2) bekezdése alkalmazhatósága körében a jelen perben előterjesztettekkel azonos felperesi kifogásokat és "Alaptörvény-ellenességet sem állapított meg".
Az elsőfokú ítélet
[6] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítéleti érvelés szerint a Tnyvhr. 16. § (2) bekezdésének alaptörvény-ellenességét az Alkotmánybíróság nem mondta ki és az sem volt megállapítható, hogy az magasabb szintű jogszabályba ütközne. A Tnyvhr. 16. § (2) bekezdése szerint alkalmazandó Tny. 39. §-a szerint számított arányosan elismert szolgálati idő alkalmazása esetén a naptári évi keresethez tartozó osztószámként azokat a napokat, amelyekre az igénylőnek keresete jövedelme volt, arányosítás nélkül kell figyelembe venni. Önmagában az, hogy ez a számítási mód a felperes számára kedvezőtlen, nem jelenti azt, hogy az alkalmazott jogszabályhely törvénybe ütközne vagy alaptörvény-ellenes lenne. Az alperes jogszerűen alkalmazta a felperes által kifogásolt "kormányrendeletet". A bíróság a felperes - kormány honlapján lévő tájékoztató törlésére irányuló - kérelme kapcsán rögzítette, hogy a per tárgya a vitatott közigazgatási határozatok jogszerűségének a felülvizsgálata.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[7] A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a "kereseti kérelmének megfelelő, a nyugdíja összege kiszámításánál a Tnyvhr. 16. § (2) bekezdése figyelmen kívül hagyásával" új ítélet meghozatalát. A felperes álláspontja szerint a jogerős ítélet a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 213. §-a és 220. § (1) bekezdés d) pontja rendelkezéseit sérti, mivel az ítélet indokolása a Tnyvhr. 16. § (2) bekezdés törvényellenességét és alaptörvény-ellenességét nem vizsgálta, az elvonás jogcímét nem indokolta, hanem elfogadta az alperes nyilatkozatát a jogszabály és alkalmazásának törvényességéről, figyelmen kívül hagyva a felperes Kúria állásfoglalására irányuló felvetését.[8] A felperes felülvizsgálati érvelése szerint a Tny. 39. §-a az osztószám fogalmát lefedi, "a nyugdíj alapjának nyugdíjszámítási tényezőjét az így lecsökkentett százalékos érték alapján, csökkentve határozza meg." A Tnyvhr. 16. § (2) bekezdése ezt az osztószámot megnöveli és ezzel a felperes nyugdíjának összegét kedvezőtlenül befolyásolja, amely a nyugdíj egy részének elvonását és a felperessel szembeni diszkriminációt eredményez. Sérelmezte a felperes felülvizsgálati kérelmében, hogy az ítélet indokolása sem az Alaptörvény általa hivatkozott cikkelyeit (8. cikk, 15. cikk, 36. cikk, 37. cikk, 40. cikk), sem azt a sarkalatos törvényt nem tartalmazza, amely a Tnyvhr. 16. § (2) bekezdésének törvényességét megalapozná.
[9] A felperes hivatkozott arra, hogy a bíróság tévesen utasította el keresetét arra alapítottan, hogy az Alkotmánybíróság a Tnyvhr. 16. § (2) bekezdés alaptörvény-ellenességét nem mondta ki arra tekintettel, hogy az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszát "tárgyalásra alkalmatlannak" tartotta. Tévesen értelmezte a bíróság a kereseti kérelmét, mivel azt nem azért nyújtotta be, mert számára "kedvezőtlen eredményt okozott a jogszabály", hanem azért, mert azt "törvényellenesnek, Alaptörvény-ellenesnek tartotta". Továbbra is fenntartotta álláspontját, mely szerint a Tnyvhr. 16. § (2) bekezdésében alkalmazott "elvonás" az Alaptörvény felülvizsgálati kérelmében felsorolt cikkeinek, azaz "a jogcím, a költségvetésben elfoglalt hely és az átláthatóság kritériumainak sem felel meg".
[10] A felperes vitatta a bíróság megállapítását, mely szerint az ONYF.hu és a Kormány.hu honlapon szereplő tájékoztatás helyesbítése ne tartozna a közigazgatási és munkaügyi bíróság hatáskörébe.
[11] A felperes hivatkozott arra, hogy a munkaszerződése megkötésekor tisztában volt azzal, hogy a részmunkaidős foglalkoztatás választása a nyugdíja mértékét csökkenteni fogja, azonban "hamis tájékoztatás miatt azt nem tudta, hogyha a munkaképesség-csökkenése és az egészségi állapota miatt a lehetőségként rendelkezésre álló segély, később átmeneti járadék helyett munkát végez, akkor a Tnyvhr. 16. § (2) bekezdése törvényellenes és Alkotmányellenes jogszabállyal számára kárt okoz".
[12] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria döntése és jogi indokai
[13] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott az alábbiak szerint.[14] A Kúria mindenekelőtt rögzíti, hogy a felperes nem vitatta, hogy a közigazgatási határozatok az azok meghozatalakor hatályos jogszabályoknak [így a Tnyvhr. 16. § (2) bekezdése és a Tny. 39. §-a] rendelkezéseinek megfelelnek. A felperes a bíróság jogsértését a Pp. 213. §-a és Pp. 220. § (1) bekezdés b) pontja rendelkezésének megsértésében kérte megállapítani.
[15] A felperes hivatkozott a Pp. 213. § - közelebbről meg nem határozott, de tartalma szerint az (1) bekezdése - rendelkezésének a megsértésére.
[16] A Pp. 213. § (1) bekezdése szerint az ítéletben foglalt döntésnek ki kell terjednie a perben, illetőleg a 149. § alapján egyesített perekben érvényesített valamennyi kereseti kérelemre.
[17] A munkaügyi bíróság a felperes kereseti kérelme felől nevezetesen a Tnyvhr. 16. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességéről döntött, megállapította, hogy az alaptörvény-ellenességet Alkotmánybíróság nem mondta ki és azt sem lehetett megállapítani, hogy a kormányrendelet magasabb szintű jogszabályba ütközött volna. Az, hogy a bíróság az ítélet indokolásában nem fejtette ki bővebben, hogy miért nem tartja alaptörvény-ellenesnek a felperes által hivatkozott jogszabályi rendelkezést, nem jelent olyan, a Pp. 213. § (1) bekezdésébe ütköző eljárási jogszabályszegést, amely a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését kellene, hogy eredményezze.
[18] A felperes a Pp. 220. § (1) bekezdés b) pontja sérelmét is állította.
[19] A Pp. 220. § (1) bekezdése szerint az írásba foglalt ítéletnek tartalmaznia kell:
[…]
b) a feleknek és képviselőiknek nevét, lakóhelyét és perbeli állását.
[20] A felperes megalapozatlanul hivatkozott a Pp. 220. § (1) bekezdés b) pontja megsértésére, mivel az írásba foglalt ítélet a felek és képviselőik nevét, lakóhelyét és perbeli állását egyaránt tartalmazza, a megjelölt jogszabályhellyel kapcsolatban a jogerős ítélet semmiféle fogyatékosságban nem szenved.
[21] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a társadalombiztosítási szervek határozatai alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezés [Tnyvhr. 16. § (2) bekezdése] Alaptörvénybe ütközését is állította. E körben sérelmezte, hogy az ítélet indokolása hiányos, kereseti kérelme felől nem döntött a bíróság. Kérte a Tnyvhr. 16. § (2) bekezdése rendelkezései alkalmazásának mellőzését.
[22] A Kúria a korábbi határozataiban, így az Mfv. III. 10.254/2015/2. számú ítéletében rámutatott, hogy "a rendes bíróságnak jogszabály nem biztosít lehetőséget arra, hogy az Alaptörvénybe ütköző normák alkalmazását az eléjük került ügyekben közvetlenül mellőzzék, ezért a jelen perben a munkaügyi bíróságnak és a Kúriának is csak abban a kérdésben lehetett állást foglalnia, hogy az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (Abtv.) 25. §-a alapján kezdeményez-e alkotmánybírósági eljárást.
[23] Az Abtv. 25. § (1) bekezdése akkor teszi a bíró számára lehetővé, egyben kötelezővé bírói kezdeményezés előterjesztését, ha az előtte folyamatban lévő egyedi ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmaznia, amelynek Alaptörvény-ellenességét észleli vagy amelynek Alaptörvény-ellenességét az Alkotmánybíróság már megállapította."
[24] A Kúria a BH 2014.317. számon közzétett eseti döntésében és az Mfv. III. 10.254/2015/2. számú ítéletében kifejtette: "Az utólagos normakontrollra irányuló bírói kezdeményezés a bírói függetlenség eleme, ilyen indítvány előterjesztésére a bíró jogorvoslati úton nem kötelezhető. A döntés alapjául szolgáló ügyben a felperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését azért kérte, mert álláspontja szerint a munkaügyi bíróságnak észlelnie kellett volna az alkalmazott jogszabály alaptörvény-ellenességét. A bíró a saját meggyőződése szerint dönt arról, hogy fennáll-e a bírói kezdeményezés előterjesztésének az Abtv. 25. § (1) bekezdése 1. fordulatában foglalt feltétele. A bírónak a konkrét ügyben alkalmazandó norma alaptörvény-ellenességével kapcsolatos aggálya jogértelmező tevékenység eredményeként a normának az Alaptörvény rendelkezéseivel, valamint az Alaptörvénynek az Alkotmánybíróság általi értelmezésével való egybevetése eredményeként alakul ki, ebben a körben - az Alaptörvény XXVI. cikk (1) bekezdése, a bírói függetlenség sérelme nélkül - a rendes bírósági hierarchiába felette álló bíróság által sem utasítható, ahogyan arra sem, hogy a bírói kezdeményezést, ha annak feltételei fennállnak (vagyis az előtte folyamatban lévő ügyben alkalmazandó jogszabályt alaptörvény-ellenesnek ítéli), mellőzze. A Kúria - utalva a BH 2010.194. számon közzétett határozatára - rámutatott arra is, hogy a bíró az alkalmazandó norma alkotmányosságával kapcsolatos aggályait a bírói kezdeményezés jogintézményén keresztül nyilváníthatja ki, amely megállapítás a felsőbb bíróságokra is érvényes: az alkalmazandó norma alaptörvény-ellenességével kapcsolatos aggály felmerülésekor a felsőbb bíróság is köteles a bírói kezdeményezés előterjesztésére, arra az alsóbb bíróságot nem kötelezheti."
[25] A Kúria az ügyben alkalmazandó jogszabályi rendelkezések alaptörvény-ellenességét nem észlelte. Az Alaptörvénynek a felperes által felvetett cikkelyei és a felperes által hivatkozott jogsértés között érdemi alkotmányossági összefüggés nincs.
[26] A társadalombiztosítási szervek határozatainak felülvizsgálata során a bíróság azt vizsgálja, hogy azok a meghozataluk időpontjában hatályos jogszabályoknak megfelelnek-e, továbbá a társadalombiztosítási szervek határozataiban foglalt indokok és jogszabályok képezhetik csak a bírósági felülvizsgálat tárgyát. Az alperes honlapján megjelent tájékoztató nem jogszabály, ezért annak felülvizsgálatára a bíróságnak nincs lehetősége.
[27] Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a Tny. 39. §-a és a Tnyvhr. 16. § (2) bekezdése alkalmazásának mellőzésére sem a közigazgatási, sem a bírósági eljárásban nem volt lehetőség, ezért a jogerős ítéletet - a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával - hatályában fenntartotta.
(Kúria, Mfv.III.10.487/2016.)
* * *
T e l j e s h a t á r o z a t
Az ügy száma: Mfv.III.10.487/2016/7.
A tanács tagjai: Dr. Zanathy János
a tanács elnöke
Dr. Farkas Katalin
előadó bíró
Dr. Magyarfalvi Katalin
bíró
A felperes:
A felperes képviselője: dr. Horváth Mária Margit ügyvéd
Az alperes: Budapest Főváros Kormányhivatala VIII. Kerületi Hivatal
Az alperes képviselője: dr. Groholszky Judit jogtanácsos
A per tárgya: társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.M.608/2015/5.
Rendelkező rész
A Kúria a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.M.608/2015/5. számú ítéletét hatályában fenntartja.A felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
Tényállás
[1] Az alperes a 2015. április 2. napján kelt elsőfokú határozatával a felperes részére 52.035 forint havi összegben 2015. február 26. napi folyósítási kezdettel öregségi nyugdíjat állapított meg.
[2] Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság Központ a 2015. május 20. napján kelt határozatával az elsőfokú döntést helybenhagyta. A társadalombiztosítási szervek határozataikat a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.) 20. § (1) bekezdése, 39. § (1) bekezdése, 22. § (1)., (4), (6.-7), és (9.-10.) bekezdése, valamint a Tny. végrehajtásáról szóló 168/1997. (X.6.) Korm. rendelet (továbbiakban: Tnyvhr.) 16. § (2) bekezdése és 14. § (11) bekezdése rendelkezéseire alapították. A másodfokú társadalombiztosítási szerv határozatában rögzítettek szerint, a felperes a Tnyvhr. 16. § (2) bekezdésének alkalmazását korábban, a korhatár előtti ellátása megállapítása során már vitatta. Ezen ügyben a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletében a kifogásait elutasította, rögzítve, hogy az Alkotmánybíróság a Tnyvhr. alkotmány- illetve alaptörvény-ellenességét nem állapította meg, így azt a társadalombiztosítási szervek helyesen alkalmazták az ellátás megállapítása során. A Tnyvhr. 16. § (2) bekezdésének alkalmazhatóságára vonatkozóan a tényállás változatlan. A nyugdíjbiztosítási szerveknek az öregségi nyugdíj iránti igényt a nyugellátás megállapításának, folyósításának kezdő időpontjában hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni. Mivel a hivatkozott Tnyvhr. 16. § (2) bekezdése az ellátás megállapításának időpontjában hatályban volt, annak alkalmazásától eltekinteni nem lehet. A nyugdíj alapjául szolgáló átlagkereset, illetve a nyugdíj összegének kiszámítása az ellátás megállapításának kezdő napján hatályos társadalombiztosítási jogszabályok alapján helyesen történt, ezért az elsőfokú társadalombiztosítási szerv határozatának megváltoztatása nem volt indokolt.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[3] A felperes kereseti kérelmében kérte a társadalombiztosítási szervek határozatainak megváltoztatását, a Tnyvhr. 16. § (2) bekezdés "alkalmazásának tiltását, annak alkotmányellenessége miatt", és a Tnyvhr. 16. § (2) bekezdése alkalmazásának mellőzésével megállapítani a nyugdíja összegét. A felperes érvelése szerint a "Tnyvhr. 16. § (2) bekezdése alkalmazása az Alaptörvény 1. cikk (3) bekezdése és az Alkotmánybíróság 42/2006. (X.5.) AB határozat 8. § (2) bekezdése rendelkezését sérti". A felperes álláspontja szerint a diszkriminációt és "ezáltal az alkotmányellenességet" a Tny. 39. §-a és a Tnyvhr. 16. § (2) bekezdése együttes alkalmazása valósítja meg, azzal, hogy a hivatkozott rendelkezések a részmunkaidős munkaviszonyban a nyugdíj számításakor szolgálati időt arányosan, majd az osztószámok figyelembevételével azt tovább csökkentik.[4] A felperes állította "más Alaptörvény sértést is talált a hivatkozott kormányrendeletben", majd hivatkozott az "Alaptörvény 8 cikkére, 15. cikkére, 36. cikkére, 37. cikkére és 40. cikkére".
[5] Az alperes a kereset elutasítását kérte a határozataiban foglalt jogi és ténybeli indokait fenntartva. Az alperes kiemelte, hogy a Tnyvhr. 16. § (2) bekezdése a társadalombiztosítási szervek határozatainak meghozatala időpontjában (felperes igényének elbírálásakor, illetve az ellátás folyósításakor is) hatályban volt, Alaptörvény-ellenességét az Alkotmánybíróság nem mondta ki, ezért a társadalombiztosítási határozatok a jogszabályoknak megfeleltek. Az alperes hivatkozott arra is, hogy a bíróság korábban, a felperes korhatár előtti ellátás megállapítása iránti kérelme elbírálása során ítéletében már elutasította a Tnyvhr. 16. § (2) bekezdése alkalmazhatósága körében a jelen perben előterjesztettekkel azonos felperesi kifogásokat és "Alaptörvény-ellenességet sem állapított meg".
Az elsőfokú ítélet
[6] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítéleti érvelés szerint a Tnyvhr. 16. § (2) bekezdésének Alaptörvény-ellenességét az Alkotmánybíróság nem mondta ki és az sem volt megállapítható, hogy az magasabb szintű jogszabályba ütközne. A Tnyvhr. 16. § (2) bekezdése szerint alkalmazandó Tny. 39. §-a szerint számított arányosan elismert szolgálati idő alkalmazása esetén a naptári évi keresethez tartozó osztószámként azokat a napokat, amelyekre az igénylőnek keresete jövedelme volt, arányosítás nélkül kell figyelembe venni. Önmagában az, hogy ez a számítási mód a felperes számára kedvezőtlen, nem jelenti azt, hogy az alkalmazott jogszabályhely törvénybe ütközne vagy Alaptörvény-ellenes lenne. Az alperes jogszerűen alkalmazta a felperes által kifogásolt "kormányrendeletet". A bíróság a felperes - kormány honlapján lévő tájékoztató törlésére irányuló - kérelme kapcsán rögzítette, hogy a per tárgya a vitatott közigazgatási határozatok jogszerűségének a felülvizsgálata.A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[7] A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a "kereseti kérelmének megfelelő, a nyugdíja összege kiszámításánál a Tnyvhr. 16. § (2) bekezdése figyelmen kívül hagyásával" új ítélet meghozatalát. Kérte a "perköltsége megállapítását is". A felperes álláspontja szerint a jogerős ítélet a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 213. §-a és 220. § (1) bekezdés d) pontja rendelkezéseit sérti, mivel az ítélet indokolása a Tnyvhr. 16. § (2) bekezdés törvényellenességét és Alaptörvény-ellenességét nem vizsgálta, az elvonás jogcímét nem indokolta, hanem elfogadta az alperes nyilatkozatát a jogszabály és alkalmazásának törvényességéről figyelmen kívül hagyva a felperes Kúria állásfoglalására irányuló felvetését.[8] A felperes felülvizsgálati érvelése szerint a Tny. 39. §-a az osztószám fogalmát lefedi, "a nyugdíj alapjának nyugdíjszámítási tényezőjét az így lecsökkentett százalékos érték alapján, csökkentve határozza meg." A Tnyvhr. 16. § (2) bekezdése ezt az osztószámot megnöveli és ezzel a felperes nyugdíjának összegét kedvezőtlenül befolyásolja, amely a nyugdíj egy részének elvonását és a felperessel szembeni diszkriminációt eredményez. Sérelmezte a felperes felülvizsgálati kérelmében, hogy az ítélet indokolása sem az Alaptörvény általa hivatkozott cikkelyeit (8. cikk, 15. cikk, 36. cikk, 37. cikk, 40. cikk), sem azt a sarkalatos törvényt nem tartalmazza, amely a Tnyvhr. 16. § (2) bekezdésének törvényességét megalapozná.
[9] A felperes hivatkozott arra, hogy a bíróság tévesen utasította el keresetét arra alapítottan, hogy az Alkotmánybíróság a Tnyvhr. 16. § (2) bekezdés Alaptörvény-ellenességét nem mondta ki arra tekintettel, hogy az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszát "tárgyalásra alkalmatlannak" tartotta. Tévesen értelmezte a bíróság a kereseti kérelmét, mivel azt nem azért nyújtotta be, mert számára "kedvezőtlen eredményt okozott a jogszabály", hanem azért, mert azt "törvényellenesnek, Alaptörvény-ellenesnek tartotta". Továbbra is fenntartotta álláspontját, mely szerint a Tnyvhr. 16. § (2) bekezdésében alkalmazott "elvonás" az Alaptörvény a felülvizsgálati kérelmében felsorolt cikkeinek, azaz "a jogcím, a költségvetésben elfoglalt hely és az átláthatóság kritériumainak sem felel meg".
[10] A felperes vitatta a bíróság megállapítását, mely szerint az ONYF.hu és a Kormány.hu honlapon szereplő tájékoztatás helyesbítése ne tartozna a közigazgatási és munkaügyi bíróság hatáskörébe.
[11] Felperes hivatkozott arra, hogy a munkaszerződése megkötésekor tisztában volt azzal, hogy a részmunkaidős foglalkoztatás választása a nyugdíja mértékét csökkenteni fogja, azonban "hamis tájékoztatás miatt azt nem tudta, hogyha a munkaképesség-csökkenése és az egészségi állapota miatt a lehetőségként rendelkezésre álló segély, később átmeneti járadék helyett munkát végez, akkor a Tnyvhr. 16. § (2) bekezdése törvényellenes és Alkotmány-ellenes jogszabállyal számára kárt okoz".
[12] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria döntése és jogi indokai
[13] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott az alábbiak szerint.[14] A Kúria mindenekelőtt rögzíti, hogy a felperes nem vitatta, hogy a közigazgatási határozatok az azok meghozatalakor hatályos jogszabályoknak (így a Tnyvhr. 16. § (2) bekezdése és a Tny. 39. §-a) rendelkezéseinek megfelelnek. A felperes a bíróság jogsértését a Pp. 213. §-a és Pp.220. § (1) bekezdés b) pontja rendelkezésének megsértésében kérte megállapítani.
[15] A felperes hivatkozott a Pp. 213. § - közelebbről meg nem határozott, de tartalma szerint az (1) bekezdése - rendelkezésének a megsértésére.
[16] A Pp. 213. § (1) bekezdése szerint az ítéletben foglalt döntésnek ki kell terjednie a perben, illetőleg a 149. § alapján egyesített perekben érvényesített valamennyi kereseti kérelemre.
[17] A munkaügyi bíróság a felperes kereseti kérelme felől nevezetesen a Tnyvhr. 16. § (2) bekezdése Alaptörvény-ellenességéről döntött, megállapította, hogy az Alaptörvény-ellenességet Alkotmánybíróság nem mondta ki és azt sem lehetett megállapítani, hogy a kormányrendelet magasabb szintű jogszabályba ütközött volna. Az, hogy a bíróság az ítélet indokolásában nem fejtette ki bővebben, hogy miért nem tartja Alaptörvény-ellenesnek a felperes által hivatkozott jogszabályi rendelkezést, nem jelent olyan, a Pp. 213. § (1) bekezdésébe ütköző eljárási jogszabályszegést, amely a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését kellene, hogy eredményezze.
[18] A felperes a Pp. 220. § (1) bekezdés b) pontja sérelmét is állította.
[19] A Pp. 220. § (1) bekezdése szerint az írásba foglalt ítéletnek tartalmaznia kell:
(...)
b) a feleknek és képviselőiknek nevét, lakóhelyét és perbeli állását.
[20] A felperes megalapozatlanul hivatkozott a Pp. 220. § (1) bekezdés b) pontja megsértésére, mivel az írásba foglalt ítélet a felek és képviselőik nevét, lakóhelyét és perbeli állását egyaránt tartalmazza, a megjelölt jogszabályhellyel kapcsolatban a jogerős ítélet semmiféle fogyatékosságban nem szenved.
[21] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a társadalombiztosítási szervek határozatai alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezés (Tnyvhr. 16. § (2) bekezdése) Alaptörvénybe ütközését is állította. E körben sérelmezte, hogy az ítélet indokolása hiányos, kereseti kérelme felől nem döntött a bíróság. Kérte a Tnyvhr. 16. § (2) bekezdése rendelkezései alkalmazásának mellőzését.
[22] A Kúria a korábbi határozataiban, így az Mfv. III. 10.254/2015/2. számú ítéletében rámutatott, hogy "a rendes bíróságnak jogszabály nem biztosít lehetőséget arra, hogy az Alaptörvénybe ütköző normák alkalmazását az eléjük került ügyekben közvetlenül mellőzzék, ezért a jelen perben a munkaügyi bíróságnak és a Kúriának is csak abban a kérdésben lehetett állást foglalnia, hogy az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (Abtv.) 25. §-a alapján kezdeményez-e alkotmánybírósági eljárást.
[23] Az Abtv. 25. § (1) bekezdése akkor teszi a bíró számára lehetővé, egyben kötelezővé bírói kezdeményezés előterjesztését, ha az előtte folyamatban lévő egyedi ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmaznia, amelynek Alaptörvény-ellenességét észleli vagy amelynek Alaptörvény-ellenességét az Alkotmánybíróság már megállapította."
[24] A Kúria a BH 2014.317. számon közzétett eseti döntésében és az Mfv. III. 10.254/2015/2. számú ítéletében kifejtette: "Az utólagos normakontrollra irányuló bírói kezdeményezés a bírói függetlenség eleme, ilyen indítvány előterjesztésére a bíró jogorvoslati úton nem kötelezhető. A döntés alapjául szolgáló ügyben a felperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését azért kérte, mert álláspontja szerint a munkaügyi bíróságnak észlelnie kellett volna az alkalmazott jogszabály Alaptörvény-ellenességét. A bíró a saját meggyőződése szerint dönt arról, hogy fennáll-e a bírói kezdeményezés előterjesztésének az Abtv. 25. § (1) bekezdése 1. fordulatában foglalt feltétele. A bírónak a konkrét ügyben alkalmazandó norma Alaptörvény-ellenességével kapcsolatos aggálya jogértelmező tevékenység eredményeként a normának az Alaptörvény rendelkezéseivel, valamint az Alaptörvénynek az Alkotmánybíróság általi értelmezésével való egybevetése eredményeként alakul ki, ebben a körben - az Alaptörvény XXVI. cikk (1) bekezdése, a bírói függetlenség sérelme nélkül - a rendes bírósági hierarchiába felette álló bíróság által sem utasítható, ahogyan arra sem, hogy a bírói kezdeményezést, ha annak feltételei fennállnak (vagyis az előtte folyamatban lévő ügyben alkalmazandó jogszabályt Alaptörvény-ellenesnek ítéli), mellőzze. A Kúria - utalva a BH 2010.194. számon közzétett határozatára - rámutatott arra is, hogy a bíró az alkalmazandó norma alkotmányosságával kapcsolatos aggályait a bírói kezdeményezés jogintézményén keresztül nyilváníthatja ki, amely megállapítás a felsőbb bíróságokra is érvényes: az alkalmazandó norma Alaptörvény-ellenességével kapcsolatos aggály felmerülésekor a felsőbb bíróság is köteles a bírói kezdeményezés előterjesztésére, arra az alsóbb bíróságot nem kötelezheti."
[25] A Kúria az ügyben alkalmazandó jogszabályi rendelkezések Alaptörvény-ellenességét nem észlelte. Az Alaptörvénynek a felperes által felvetett cikkelyei és a felperes által hivatkozott jogsértés között érdemi alkotmányossági összefüggés nincs.
[26] A társadalombiztosítási szervek határozatainak felülvizsgálata során a bíróság azt vizsgálja, hogy azok a meghozataluk időpontjában hatályos jogszabályoknak megfelelnek-e, továbbá a társadalombiztosítási szervek határozataiban foglalt indokok és jogszabályok képezhetik csak a bírósági felülvizsgálat tárgyát. Az alperes honlapján megjelent tájékoztató nem jogszabály, ezért annak felülvizsgálatára a bíróságnak nincs lehetősége.
[27] Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a Tny. 39. §-a és a Tnyvhr. 16. § (2) bekezdése alkalmazásának mellőzésére sem a közigazgatási, sem a bírósági eljárásban nem volt lehetőség, ezért a jogerős ítéletet - a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával - hatályában fenntartotta.
A döntés elvi tartalma
[28] A bíróságnak jogszabály nem biztosít lehetőséget arra, hogy az Alaptörvénybe ütköző normák alkalmazását az eléjük került ügyekben közvetlenül mellőzzék. Az Abtv. 25. § (1) bekezdése akkor teszi a bíró számára lehetővé, egyben kötelezővé bírói kezdeményezés előterjesztését, ha az előtte folyamatban lévő egyedi ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmaznia, amelynek Alaptörvény-ellenességét észleli vagy amelynek Alaptörvény-ellenességét az Alkotmánybíróság már megállapította. Az utólagos normakontrollra irányuló bírói kezdeményezés a bírói függetlenség eleme, ilyen indítvány előterjesztésére a bíró jogorvoslati úton nem kötelezhető.Záró rész
[29] Az alperesnek a felülvizsgálati eljárásban költségigénye nem merült fel, ezért a Kúria a Pp. 78. § (2) bekezdése alapján e tárgyban mellőzte a határozathozatalt.[30] A Kúria a felülvizsgálati eljárás illetékéről a Tny. 81. § (1) bekezdése alapján határozott.
[31] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el (Pp. 274. § (1) bekezdés).
Budapest, 2017. április 25.
Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Farkas Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. bíró (Kúria, Mfv.III.10.487/2016.)