adozona.hu
BH 2017.9.309
BH 2017.9.309
Csoportos létszámcsökkentés esetén az összehasonlítható helyzetben lévő személyek csoportját általában nemcsak a munkavállalót foglalkoztató egység, hanem a munkáltató teljes szervezetének munkavállalói alkotják. A gyermekgondozási segély lejártát követően munkába álló felperes indokolt jogviszony-megszüntetése esetén nem sérült az egyenlő bánásmód követelménye, mivel a munkáltató a még folyamatban lévő feladatok lezárásához kötötte a felmondások időpontját. Nem volt jogellenes, hogy ilyen körülmények melle
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 2005. február 1-jétől állt az alperes alkalmazásában, szakmai adatbázis rendszergazda volt. 2007 februárjától az alperesnél már nem végzett munkát, mivel gyermeke otthoni gondozása céljából fizetés nélküli szabadságon volt. A második gyermeke után a gyermekgondozási segélyben 2012. július 24-ig részesült.
[2] A felperes 2012. május 17-én fordult levélben az alperes ügyvezető igazgatójához, amelyben bejelentette, hogy 2012. július 24-ét követően szeretné igénybe venni a gyermek...
BH 2017.9.309 Csoportos létszámcsökkentés esetén az összehasonlítható helyzetben lévő személyek csoportját általában nemcsak a munkavállalót foglalkoztató egység, hanem a munkáltató teljes szervezetének munkavállalói alkotják. A gyermekgondozási segély lejártát követően munkába álló felperes indokolt jogviszony-megszüntetése esetén nem sérült az egyenlő bánásmód követelménye, mivel a munkáltató a még folyamatban lévő feladatok lezárásához kötötte a felmondások időpontját. Nem volt jogellenes, hogy ilyen körülmények mellett a felperes munkaviszonya előbb szűnt meg, mint néhány, vele azonos szervezeti egységben dolgozó, de még működő projektben munkát végző munkatársé [2012. évi LXXXVI. tv. (Mth.) 7. §, 1992. évi XXII. tv. (régi Mt.) 90. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2005. február 1-jétől állt az alperes alkalmazásában, szakmai adatbázis rendszergazda volt. 2007 februárjától az alperesnél már nem végzett munkát, mivel gyermeke otthoni gondozása céljából fizetés nélküli szabadságon volt. A második gyermeke után a gyermekgondozási segélyben 2012. július 24-ig részesült.[2] A felperes 2012. május 17-én fordult levélben az alperes ügyvezető igazgatójához, amelyben bejelentette, hogy 2012. július 24-ét követően szeretné igénybe venni a gyermeknevelés évei alatt összegyűlt fizetés nélküli szabadságait, majd ténylegesen munkába kíván állni.
[3] Az alperes ügyvezetője 2012. május 29-én tájékoztatta a felperest, hogy a bejelentését tudomásul vette, összesen 86 nap fizetett szabadság illeti meg, amely 2012. július 25-étől 2012. november 23-áig kiadásra kerül.
[4] Ezt megelőzően az alperes ügyvezetése 2012. május 11-én arról tájékoztatta az üzemi tanácsot és a szakszervezetet, hogy a társaság fizetésképtelenségi helyzetére tekintettel a csoportos létszámleépítés elkerülhetetlen, ezért konzultációt kezdeményezett.
[5] Az alperes 2012. július 5-én kelt 390/2012. számú iratával értesítette a felperest, hogy az alperes működésével összefüggő okok miatt létszámleépítést kénytelen végrehajtani. Az 1992. évi XXII. törvény (régi Mt.) 89. § (3) bekezdése alapján ez lehetőséget ad a munkaviszony rendes felmondással történő megszüntetésére. A régi Mt. 94/A. § (1) bekezdésére hivatkozva értesítette a felperest, hogy a munkaviszonyát legkorábban az értesítés átvételétől számított 30 nap lejárta után kívánja megszüntetni a csoportos létszámleépítésre vonatkozó szabályok szerint.
[6] A munkáltató "tájékoztatás" című iratában 2012. július 5-én arról is tájékoztatta a felperest, hogy a felmondási védelem a csoportos létszámleépítés esetén is megilleti. Az előzetes tájékoztató közölhető, azonban rendes felmondás csak a védelem megszűnését követően adható ki. A munkáltató arról is tájékoztatta, hogy az alperes ügyvezetése 2012. május 11-én értesítette az érdekképviseleti vezetőket a csoportos létszámleépítés tervéről.
[7] A felperes 2012. július 25-étől a felmondás közlésééig a szabadságát töltötte.
[8] Az alperes 2012. augusztus 16-án kelt rendes felmondásával 50 napos felmondási idő biztosítása mellett 2012. október 5-ével szüntette meg a felperes munkaviszonyát a régi Mt. 89. §-ának (3) bekezdésére hivatkozással. A munkáltató intézkedését a felperes 2012. augusztus 21-én átvette.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[9] A felperes a megismételt eljárásban előterjesztett keresetében a munkaviszony jogellenes megszüntetésére tekintettel a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 82. § (1) és (2) bekezdésében foglaltak alapján elmaradt jövedelem címén 12 havi távolléti díjnak megfelelő összeget igényelt, valamint nem vagyoni kártérítést annak kamatával együtt. Kérte az új Mt. 83. § a) pontja alapján a munkaviszonya helyreállítását. Hivatkozása szerint a 2012. évi I. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti rendelkezésekről és törvényi módosításokról szóló 2012. évi LXXXVI. törvény (Mth.) 7. § (7) bekezdése alapján csak az új Mt. 71-76. §-ai azok a rendelkezések, amelyek a jelen ügyben nem alkalmazhatóak. Az új Mt. 65. §-ával kapcsolatban az Mth. nem tartalmaz átmeneti rendelkezést.[10] A felperes a keresetében az egyenlő bánásmód megsértését is állította. Hivatkozása szerint az alperes a munkaviszonyát korábban szüntette meg, mint az azonos osztályon dolgozókét. Ennek pedig az volt az oka, hogy a munkatársaival ellentétben gyermekeivel huzamosabb ideig otthon tartózkodott.
[11] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Hivatkozása szerint a régi Mt. szabályain alapuló rendes felmondás nem jogellenes.
Az első- és másodfokú ítélet
[12] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.[13] Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt a régi Mt. 90. §-ának (1) bekezdés e) pontjára, (2), (4) és (5) bekezdésére, valamint a régi Mt. 94/E. § (1) bekezdésében és a (2) bekezdésében foglaltakra.
[14] Hivatkozott továbbá az Mth. 7. § (7) bekezdésére, amely értelmében az Mt. 71-76. §-ában foglaltakat abban az esetben kell alkalmazni, ha az Mt. 72. § (2) bekezdése szerinti tájékoztatásra 2012. június 30-át követően került sor.
[15] Az elsőfokú bíróságnak elsődlegesen abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy melyik törvény rendelkezései az irányadóak. Ezt a kérdést az Mth. 7. §-ának (7) bekezdése alapján döntötte el. Tekintettel arra, hogy az alperesnél működő üzemi tanács értesítése 2012. május 11-én történt a csoportos létszámleépítéssel összefüggően, a régi Mt. szabályai voltak alkalmazandóak.
[16] Az alperes jogszerűen járt el, amikor a felperes munkaviszonyának megszüntetésével is járó csoportos létszámcsökkentés alkalmával a régi Mt. szabályait alkalmazta, és a régi Mt. 90. § (5) bekezdése szerint állapította meg, hogy a felperest gyermeke 3 éves korának betöltéséig, azaz 2012. július 24-éig illette meg a felmondási védelem. Az alperes a felperes által sem vitatottan a rendes felmondást a védelmi idő megszűnését követően, 2012. augusztus 21-én közölte.
[17] Az alperes felmondása nem ütközött felmondási tilalomba és jogszerű volt figyelemmel arra, hogy a perben nem volt, vitatott, miszerint az alperes csoportos létszámcsökkentést hajtott végre, amely érintette a felperes munkakörét is.
[18] Az egyenlő bánásmód követelményének megsértése körében a bíróság osztotta az alperes azon álláspontját, miszerint az összehasonlítandó helyzetben lévő személyek csoportját nemcsak a felperes közvetlen munkatársai, hanem az alperes munkavállalóinak teljes állománya jelentette, hiszen a létszámcsökkentés a munkáltató egészét, és nem csak a felperest foglalkoztató szervezeti egységet érintette. A bíróság Cs. A. ügyvezető vallomása alapján megállapíthatónak találta, hogy az alperesnél még folyamatban lévő feladatok, illetve a végelszámolás előkészítéséhez szükséges teendők ellátása érdekében folyamatosan szűntek meg a munkaviszonyok annak megfelelően, ahogyan csökkentek a még működő projektek. A bíróság a csatolt táblázat alapján bizonyítottnak látta, hogy a csoportos létszámcsökkentés keretében a felperes felmondása közlését 2012. augusztus 21-ét megelőzően már 33 munkavállalónak mondott fel az alperes. Ebből következően a felperest az anyaságával kapcsolatban semminemű hátrány nem érte, a munkáltató nem sértette meg az egyenlő bánásmód követelményét a munkaviszony megszüntetése során.
[19] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék rész-közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes 2012. augusztus 16-án kelt rendes felmondása jogellenes. A munkaviszony helyreállítására vonatkozó keresetet elutasította, a nem vagyoni kártérítési igényt elutasító rendelkezést helybenhagyta.
[20] A másodfokú bíróság az Mth. 7. § (7) bekezdése alapján rögzítette, hogy a csoportos létszámcsökkentés technikai végrehajtása körében a régi Mt. rendelkezéseit kellett alkalmazni, figyelemmel arra, hogy az üzemi tanáccsal a munkáltató 2012. május 11-én (tehát a 2012. június 30-ai időpont előtt) közölte a döntését. E körben tehát az új Mt. 71-76. §-ai nem alkalmazhatók.
[21] Az Mth. rendelkezései azonban nem érintették az Mt. 65. §-ának alkalmazhatóságát.
[22] A régi, mind az új Mt. külön fejezetben rendelkezett a csoportos létszámcsökkentés szabályairól. Az Mth. 7. § (7) bekezdése értelmében alkalmazni kellett a régi Mt. 94/E. §-át is, amely az úgynevezett előzetes értesítés szabályait tartalmazta, figyelemmel a felmondási védelem és a közlés időbeni korlátjára. E korlátozás azonban eltért az új Mt. 65. § (3) bekezdés c) pontjában és a (4) bekezdésében foglalt rendelkezésektől.
[23] Az új Mt. 65. § (3) bekezdés c) pontja szerint a munkáltató nem szüntetheti meg felmondással a munkaviszonyt a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság tartama alatt. Ugyanezen jogszabályhely (4) bekezdése értelmében pedig a védelem alkalmazása szempontjából a felmondás közlésének csoportos létszámcsökkentés esetében a 75. § (1) bekezdés szerinti tájékoztatás közlésének időpontja az irányadó.
[24] A felmondási védelem olyan lényeges, garanciális jellegű jogintézmény, amely a munkavállaló érdekét szolgálja, és amely a jogviszony megszüntetésekor elsődlegességet élvez az aktuális munkáltatói érdekekkel szemben. A jogalkotó az új Mt.-ben szintén meghatározta azon munkavállalói csoportokat, amelyeket élethelyzetükre tekintettel felmondási védelemben kívánt részesíteni. Az Mth. 7. § (7) bekezdése nem tartalmaz az új Mt. 65. §-ának alkalmazására vonatkozó átmeneti rendelkezést azon csoportos létszámcsökkentések esetében sem, amikor egyébként a régi Mt. szabályait kell alkalmazni. Mindebből következően az új Mt. 65. §-a a perbeni csoportos létszámcsökkentés esetében is a törvény hatálybalépésének napjától, azaz 2012. július 1-jétől volt alkalmazandó.
[25] A felperes 2012. július 24-éig gyermekgondozás céljából fizetés nélküli szabadságon volt. A munkáltató 2012. július 5-én közölte vele az úgynevezett előzetes tájékoztatást arról, hogy a munkaviszonyát csoportos létszámcsökkentés címén fogja megszüntetni ha a felmondási védelem időszaka letelt. Az alperes azonban a fentiek szerint tévedett a felmondási védelem szabályait illetően, jogellenesen járt el a munkaviszony megszüntetésekor.
[26] A másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal egyezően állapította meg, hogy az összehasonlításra alkalmas csoport nem korlátozódott a felperes szervezeti egységében alkalmazott munkavállalókra, illetőleg a felperes közvetlen munkatársaira. Az egybehangzó tanúvallomásokból nem emelhető ki egy-egy mondat, a tanúk vallomását összefüggéseiben és egységesen kell értékelni. A munkáltató a még megmaradt feladatokat figyelembe véve, azokkal összhangban döntött arról, hogy mely sorrendben szünteti meg a munkaviszonyokat.
[27] A felperesnek a felmondás időpontjában érdemi feladatai nem lehettek, így a munkaviszonyát okszerűen szüntette meg a munkáltató. A periratok alapján nem lehetett arra következtetni, hogy az alperes a felperes munkaviszonyát ténylegesen az anyasága miatt szüntette meg néhány héttel korábban, mint a többi munkavállalóét.
[28] Mivel az egyenlő bánásmód elvének sérelme nem volt megállapítható, a másodfokú bíróság nem rendelkezett a felperes eredeti munkakörbe történő visszahelyezéséről, és az 500 000 forint nem vagyoni kártérítési igényt is részítéletével elutasította.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem, valamint a csatlakozó felülvizsgálati kérelem
[29] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a rész-közbenső ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a régi Mt. 90. § (1)-(4) bekezdésében, 94/A. § (1) és (2) bekezdésében, valamint az új Mt. 65. § (3) bekezdés e) pontjában, továbbá a 65. § (4) bekezdésében szabályozottakat, valamint az Mth. 7. § (7) bekezdését.[30] Az alperes álláspontja szerint az új Mt. 71-76. §-ában foglaltakat (a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó szabályokat) akkor kell alkalmazni, ha az új Mt. 72. § (2) bekezdése szerinti tájékoztatásra 2012. június 30. napját követően kerül sor. A peres felek által nem vitatottan és a megállapított tényállás szerint is a szakszervezetet 2012. május 11-én tájékoztatta az alperes a csoportos létszámleépítés elhatározásáról.
[31] A munkavállalóval közölt rendes felmondás esetén a felmondás közlését megelőzően legalább 30 nappal tájékoztatni kell a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó döntésről a munkavállalót [régi Mt. 94/E. § (1) bekezdés], és ha a tájékoztatás közlésének időpontjában a munkavállaló védelem alatt áll, magát a rendes felmondást csak a védelem megszűnését követően lehet közölni [régi Mt. 94/A. § (2) bekezdés]. Miután a jelen esetben nem alkalmazható a régi Mt. 90. § (2) bekezdése szerinti felmondási védelmi idő, így csak a régi Mt. 90. § (1) bekezdés e) pontja szerinti időtartamig, tehát a gyermek ápolása, illetve gondozása céljára kapott fizetés nélküli szabadság végéig, illetve a gyermek 3 éves koráig terjedő időtartamra terjed ki a felmondási védelem. Ez jelen esetben 2012. július 24-ét jelentette, mivel a felperes fiatalabbik gyermeke ezen a napon töltötte be a 3. életévét.
[32] A felperessel 2012. július 5-én közölt tájékoztatás azt tartalmazta, hogy a munkaviszonyát csoportos létszámcsökkentés miatt megszüntetik, ez pedig nem jogellenes, mert a tájékoztatás megtörténhet a védelmi idő alatt is. A jogszabály csupán azt írja elő, hogy a rendes felmondás a védelmi idő lejárta után közölhető. Az alperes a felperes által sem vitatottan a rendes felmondást 2012. augusztus 21-én, tehát a védelmi idő megszűnését követően közölte a felperessel, akit a korábban kifejtett jogi álláspont szerint a védelem csak 2012. július 24-éig illetett meg.
[33] A felperes álláspontja szerint jelen ügyben az új Mt. rendelkezései nem voltak irányadóak. Amennyiben azonban mégis, akkor a felperest 2012. július 24-éig illette meg a felmondási védelem, ezt követően a munkáltató kiadta részére a fizetett szabadságát, amely a megállapított tényállás szerint is 86 nap volt. Ezt a felperes nem a gyermekének gondozására vette ki, hanem a korábban hivatkozottak szerint az alperes adta ki részére szabadságként. Ebben az esetben a felperest nem illette meg az új Mt. szerinti védelem, így az augusztus 21-én közölt munkáltatói rendes felmondás ebben az esetben is jogszerű.
[34] A felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel és felülvizsgálati ellenkérelemmel élt.
[35] Elsődlegesen utalt az Mth. 7. § (7) bekezdése alapján arra, hogy nincs olyan rendelkezés, amely szerint az új Mt.-ben szabályozott felmondási tilalmat ne rendelné alkalmazni (Mt. 65. §). Ebből következően pedig a másodfokú bíróság helytálló döntést hozott.
[36] A felperes a csatlakozó felülvizsgálati kérelmében sérelmezte az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Ebktv.) 19. §-ának (1) és (2) bekezdése, valamint a 8. §-ában foglaltak téves értelmezését.
[37] Az alperes semmiféle bizonyítást nem ajánlott fel arra vonatkozóan, hogy miért kellene a közvetlen munkatársaknál szélesebb körben, vagyis a teljes munkavállalói kört illetően meghatározni az "összehasonlítási csoportot".
[38] Az alperes nem ajánlott fel bizonyítást, és magának a hátránynak a tényét sem vitatta. Az "összehasonlítási csoport" tagjainál korábbi elbocsátás ténye alapján is fennáll a hátrány, illetve az az Ebktv. 19. § (1) bekezdése alapján mindenképpen valószínűsíthető. A hátránynak nem kell vagyoni jellegűnek lennie, bár jelen esetben ez is megállapítható.
[39] A jogerős ítélet azért jogellenes, mivel az Ebktv. hivatkozott szabályait figyelmen kívül hagyta. Az alperes a perben sikerrel nem bizonyította, hogy a felperes munkaviszonyát ténylegesen nem az anyasága miatt szüntették meg, ezért az ítélet jogsértő.
A Kúria döntése és jogi indokai
[40] A felülvizsgálati kérelem alapos, a csatlakozó felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.[41] A Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül.
[42] Az Mth. 7. §-ának (7) bekezdése értelmében az Mt. 71-76. §-ában foglaltakat abban az esetben kell alkalmazni, ha az Mt. 72. § (2) bekezdése szerinti tájékoztatásra 2012. június 30-át követően került sor. Az új Mt. 72. §-a a csoportos létszámcsökkentésről rendelkezik, és ennek (2) bekezdése az üzemi tanács tájékoztatásával kapcsolatos teendőket ismerteti.
[43] Tekintettel arra, hogy az alperesnél működő üzemi tanács értesítésére 2012. május 11-én került sor, az ügyben az Mth. alkalmazásával a régi Mt. szabályai voltak az irányadóak.
[44] A régi Mt. 90. §-ának (1) bekezdés e) pontja szerint a munkáltató nem szüntetheti meg rendes felmondással a munkaviszonyt a gyermek ápolása, illetve gondozása céljára kapott fizetés nélküli szabadság, illetve a fizetés nélküli szabadság igénybevétele nélkül is a gyermek 3 éves koráig terjedő időben. Jelen esetben a felperest 2012. július 24-éig illette meg a felmondási védelem.
[45] A régi Mt. 94/A. § (1) bekezdése szerint a munkáltató a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó döntéséről az érintett munkavállalót a rendes felmondás, illetve a 88. § (2) bekezdés szerinti jognyilatkozat közlését megelőzően legalább 30 nappal írásban tájékoztatja. Ugyanezen jogszabályhely (2) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogyha az (1) bekezdés szerinti tájékoztatás közlésének időpontjában a munkavállaló a 90. § (1) bekezdésében meghatározott védelem alatt áll, a rendes felmondás csak a védelem megszűnését követően közölhető. Adott ügyben a felperes maga sem vitatta, hogy 2012. július 24-éig állt fenn a védelem, a munkáltató pedig csak ezt követően, 2012. augusztus 21-én közölte a felmondását, ez pedig nem ütközött jogszabályba. Az Mt. 65. §-ára történő hivatkozás mindezekre figyelemmel alaptalan, különös tekintettel az Mt. 65. § (4) bekezdésben rögzítettekre, amely az Mt. 75. § (1) bekezdésére utal vissza.
[46] Az eljáró bíróságok helyesen állapították meg, hogy a munkáltató az egyenlő bánásmód követelményét sem sértette meg. Összehasonlítható helyzetben lévő személyek csoportját nemcsak a felperes közvetlen munkatársai jelentették, hanem a munkáltató teljes munkavállalói állománya, figyelemmel arra, hogy a létszámcsökkentés az alperes teljes egészét érintette és nem csak azt a szervezeti egységet, ahol a felperes a munkakörét betöltötte.
[47] Peradat, hogy a felperes jogviszonyának megszüntetését megelőzően, vagyis 2012. augusztus 21-e előtt már 33 munkavállalónak mondott fel az alperes. A munkáltató azon érvelését, miszerint a tevékenységek megszűnéséhez igazodott a jogviszonyok megszüntetése, a felperes a perben sikerrel nem cáfolta (Pp. 164. §).
[48] Az eljáró bíróságok helytállóan állapították meg, hogy a felperest anyaságával kapcsolatban hátrány nem érte, a munkáltató nem sértette meg az egyenlő bánásmód követelményét a jogviszony megszüntetése során.
[49] Figyelemmel arra, hogy a jogviszony helyreállítása a felmondás jogellenességének lehetett volna a következménye, az elsőfokú bíróság helyesen utasította el ezen kereseti igényt.
[50] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a nem vagyoni kártérítést elutasító döntést nem támadta, ezért ebben a kérdésben a Kúria a határozathozatalt mellőzte a Pp. 275. § (2) bekezdése szerint.
[51] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős rész-közbenső ítéletet a felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részében (nem vagyoni kártérítésről hozott döntés) nem érintette, egyebekben hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján.
(Kúria, Mfv.I.10.407/2016/8.)
* * *
T e l j e s h a t á r o z a t
Az ügy száma: Mfv.I.10.407/2016/8.
A tanács tagjai: Dr. Tallián Blanka a tanács elnöke
Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna előadó bíró
Dr. Hajdu Edit bíró
A felperes:
A felperes képviselője:
Dr. Gór Csaba ügyvéd
Az alperes: VITUKI
Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Kutató Intézet Nonprofit Kft. „v.a.”
Az alperes képviselője:
Dr. Neiger M. Tibor ügyvéd
A per tárgya: munkaviszony megszüntetés jogellenessége és jogkövetkezményei
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes
A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma:
Fővárosi Törvényszék 5.Mf.680.451/2015/4.
Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma:
Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 9.M.3460/2014/5.
Rendelkező rész
A Kúria a Fővárosi Törvényszék 5.Mf.680.451/2015/4. számú rész-közbenső ítéletét felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részében nem érinti. Egyebekben hatályon kívül helyezi, és a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 9.M.3460/2014/5. számú ítéletét helybenhagyja.Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek – tizenöt nap alatt – 80.000 (nyolcvanezer) forint és 21.600 (huszonegyezer-hatszáz) forint áfa másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget.
Az 586.400 (ötszáznyolcvanhatezer-négyszáz) forint másodfokú és a felülvizsgálati eljárás illetéke az államot terheli.
Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2005. február 1-jétől állt az alperes alkalmazásában, szakmai adatbázis rendszergazda volt. 2007. februárjától az alperesnél már nem végzett munkát, mivel gyermeke otthoni gondozása céljából fizetés nélküli szabadságon volt. A második gyermeke után a gyermekgondozási segélyben 2012. július 24-éig részesült.[2] A felperes 2012. május 17-én fordult levélben az alperes ügyvezető igazgatójához, amelyben bejelentette, hogy 2012. július 24-ét követően szeretné igénybe venni a gyermeknevelés évei alatt összegyűlt fizetés nélküli szabadságait, majd ténylegesen munkába kíván állni.
[3] Az alperes ügyvezetője 2012. május 29-én tájékoztatta a felperest, hogy a bejelentését tudomásul vette, összesen 86 nap fizetett szabadság illeti meg, amely 2012. július 25-étől 2012. november 23-áig kiadásra kerül.
[4] Ezt megelőzően az alperes ügyvezetése 2012. május 11-én arról tájékoztatta az üzemi tanácsot és a szakszervezetet, hogy a társaság fizetésképtelenségi helyzetére tekintettel a csoportos létszámleépítés elkerülhetetlen, ezért konzultációt kezdeményezett.
[5] Az alperes 2012. július 5-én kelt 390/2012. számú iratával értesítette a felperest, hogy az alperes működésével összefüggő okok miatt létszámleépítést kénytelen végrehajtani. Az 1992. évi XXII. törvény (régi Mt.) 89. § (3) bekezdése alapján ez lehetőséget ad a munkaviszony rendes felmondással történő megszüntetésére. A régi Mt. 94/A. § (1) bekezdésére hivatkozva értesítette a felperest, hogy a munkaviszonyát legkorábban az értesítés átvételétől számított 30 nap lejárta után kívánja megszüntetni a csoportos létszámleépítésre vonatkozó szabályok szerint.
[6] A munkáltató "tájékoztatás" című iratában 2012. július 5-én arról is tájékoztatta a felperest, hogy a felmondási védelem a csoportos létszámleépítés esetén is megilleti. Az előzetes tájékoztató közölhető, azonban rendes felmondás csak a védelem megszűnését követően adható ki. A munkáltató arról is tájékoztatta, hogy az alperes ügyvezetése 2012. május 11-én értesítette az érdekképviseleti vezetőket a csoportos létszámleépítés tervéről.
[7] A felperes 2012. július 25-étől a felmondás közlésééig a szabadságát töltötte.
[8] Az alperes 2012. augusztus 16-án kelt rendes felmondásával 50 napos felmondási idő biztosítása mellett 2012. október 5-ével szüntette meg a felperes munkaviszonyát a régi Mt. 89. §-ának (3) bekezdésére hivatkozással. A munkáltató intézkedését a felperes 2012. augusztus 21-én átvette.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[9] A felperes a megismételt eljárásban előterjesztett keresetében a munkaviszony jogellenes megszüntetésére tekintettel a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 82. § (1) és (2) bekezdésében foglaltak alapján elmaradt jövedelem címén 12 havi távolléti díjnak megfelelő összeget igényelt, valamint nem vagyoni kártérítést annak kamatával együtt. Kérte az új Mt. 83. § a) pontja alapján a munkaviszonya helyreállítását és az alperes perköltség fizetésre kötelezését. Hivatkozása szerint a 2012. évi I. törvény hatályba lépésével összefüggő átmeneti rendelkezésekről és törvényi módosításokról szóló 2012. évi LXXXVI. törvény (Mth.) 7. § (7) bekezdése alapján csak az új Mt. 71. § - 76. §-ai azok a rendelkezések, amelyek a jelen ügyben nem alkalmazhatóak. Az új Mt. 65. §-ával kapcsolatban az Mth. nem tartalmaz átmeneti rendelkezést.[10] A felperes a keresetében az egyenlő bánásmód megsértését is állította. Hivatkozása szerint az alperes a munkaviszonyát korábban szüntette meg, mint az azonos osztályon dolgozókét. Ennek pedig az volt az oka, hogy a munkatársaival ellentétben gyermekeivel huzamosabb ideig otthon tartózkodott.
[11] Az alperes a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. Hivatkozása szerint a régi Mt. szabályain alapuló rendes felmondás nem jogellenes.
Az első- és másodfokú ítélet
[12] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította és a felperest az alperes részére perköltség és annak készkiadásai megfizetésére kötelezte. Rögzítette, hogy az eljárás illetékét az állam viseli.[13] Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt a régi Mt. 90. §-ának (1) bekezdés e) pontjára, (2), (4) és (5) bekezdésére, valamint a régi Mt. 94/E. § (1) bekezdésében és a (2) bekezdésében foglaltakra.
[14] Hivatkozott továbbá az Mth. 7. § (7) bekezdésére, amely értelmében az Mt. 71. § - 76. §-ában foglaltakat abban az esetben kell alkalmazni, ha az Mt. 72. § (2) bekezdése szerinti tájékoztatásra 2012. június 30-át követően került sor.
[15] Az elsőfokú bíróságnak elsődlegesen abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy melyik törvény rendelkezései az irányadóak. Ezt a kérdést az Mth. 7. §-ának (7) bekezdése alapján döntötte el. Tekintettel arra, hogy az alperesnél működő üzemi tanács értesítése 2012. május 11-én történt a csoportos létszámleépítéssel összefüggően a régi Mt. szabályai voltak alkalmazandóak.
[16] Az alperes jogszerűen járt el, amikor a felperes munkaviszonyának megszüntetésével is járó csoportos létszámcsökkentés alkalmával a régi Mt. szabályait alkalmazta, és a régi Mt. 90. § (5) bekezdése szerint állapította meg, hogy a felperest gyermeke 3 éves korának betöltéséig, azaz 2012. július 24-éig illette meg a felmondási védelem. Az alperes a felperes által sem vitatottan a rendes felmondást a védelmi idő megszűnését követően, 2012. augusztus 21-én közölte.
[17] Az alperes felmondása nem ütközött felmondási tilalomba és jogszerű volt figyelemmel arra, hogy a perben nem volt vitatott, miszerint az alperes csoportos létszámcsökkentést hajtott végre, amely érintette a felperes munkakörét is.
[18] Az egyenlő bánásmód követelményének megsértése körében a bíróság osztotta az alperes azon álláspontját, miszerint az összehasonlítandó helyzetben lévő személyek csoportját nemcsak a felperes közvetlen munkatársai, hanem az alperes munkavállalóinak teljes állománya jelentette, hiszen a létszámcsökkentés a munkáltató egészét, és nemcsak a felperest foglalkoztató szervezeti egységet érintette. A bíróság Cs. A. ügyvezető vallomása alapján megállapíthatónak találta, hogy az alperesnél még folyamatban lévő feladatok, illetve a végelszámolás előkészítéséhez szükséges teendők ellátása érdekében folyamatosan szűntek meg a munkaviszonyok annak megfelelően, ahogyan csökkentek a még működő projektek. A bíróság a csatolt táblázat alapján bizonyítottnak látta, hogy a csoportos létszámcsökkentés keretében a felperes felmondása közlését 2012. augusztus 21-ét megelőzően már 33 munkavállalónak mondott fel az alperes. Ebből következően a felperest az anyaságával kapcsolatban semminemű hátrány nem érte, a munkáltató nem sértette meg az egyenlő bánásmód követelményét a munkaviszony megszüntetése során.
[19] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék rész-közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes 2012. augusztus 16-án kelt rendes felmondása jogellenes. A munkaviszony helyreállítására vonatkozó keresetet elutasította, a nem vagyoni kártérítési igényt elutasító rendelkezést helybenhagyta.
[20] A másodfokú bíróság az Mth. 7. § (7) bekezdése alapján rögzítette, hogy a csoportos létszámcsökkentés technikai végrehajtása körében a régi Mt. rendelkezéseit kellett alkalmazni figyelemmel arra, hogy az üzemi tanáccsal a munkáltató 2012. május 11-én (tehát a 2012. június 30-ai időpont előtt) közölte a döntését. E körben tehát az új Mt. 71. § - 76. §-ai nem alkalmazhatók.
[21] Az Mth. rendelkezései azonban nem érintették az Mt. 65. §-ának alkalmazhatóságát.
[22] Mind a régi, mind az új Mt. külön fejezetben rendelkezett a csoportos létszámcsökkentés szabályairól. Az Mth. 7. § (7) bekezdése értelmében alkalmazni kellett a régi Mt. 94/E. §-át is, amely az úgynevezett előzetes értesítés szabályait tartalmazta figyelemmel a felmondási védelem és a közlés időbeni korlátjára. E korlátozás azonban eltért az új Mt. 65. § (3) bekezdés c) pontjában, és a (4) bekezdésében foglalt rendelkezésektől.
[23] Az új Mt. 65. § (3) bekezdés c) pontja szerint a munkáltató nem szüntetheti meg felmondással a munkaviszonyt a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság tartama alatt. Ugyanezen jogszabályhely (4) bekezdése értelmében pedig a védelem alkalmazása szempontjából a felmondás közlésének csoportos létszámcsökkentés esetében a 75. § (1) bekezdés szerinti tájékoztatás közlésének időpontja az irányadó.
[24] A felmondási védelem olyan lényeges, garanciális jellegű jogintézmény, amely a munkavállaló érdekét szolgálja, és amely a jogviszony megszüntetésekor elsődlegességet élvez az aktuális munkáltatói érdekekkel szemben. A jogalkotó az új Mt-ben szintén meghatározta azon munkavállalói csoportokat, amelyeket élethelyzetükre tekintettel felmondási védelemben kívánt részesíteni. Az Mth. 7. § (7) bekezdés nem tartalmaz az új Mt. 65. §-ának alkalmazására vonatkozó átmeneti rendelkezést azon csoportos létszámcsökkentések esetében sem, amikor egyébként a régi Mt. szabályait kell alkalmazni. Mindebből következően az új Mt. 65. § a perbeni csoportos létszámcsökkentés esetében is a törvény hatályba lépésének napjától, azaz 2012. július 1-jétől volt alkalmazandó.
[25] A felperes 2012. július 24-éig gyermekgondozás céljából fizetés nélküli szabadságon volt. A munkáltató 2012. július 5-én közölte vele az úgynevezett előzetes tájékoztatást arról, hogy a munkaviszonyát csoportos létszámcsökkentés címén fogja megszüntetni ha a felmondási védelem időszaka letelt. Az alperes azonban a fentiek szerint tévedett a felmondási védelem szabályait illetően, jogellenesen járt el a munkaviszony megszüntetésekor.
[26] A másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal egyezően állapította meg, hogy az összehasonlításra alkalmas csoport nem korlátozódott a felperes szervezeti egységében alkalmazott munkavállalókra, illetőleg a felperes közvetlen munkatársaira. Az egybehangzó tanúvallomásokból nem emelhető ki egy-egy mondat, a tanúk vallomását összefüggéseiben és egységesen kell értékelni. A munkáltató a még megmaradt feladatokat figyelembe véve, azokkal összhangban döntött arról, hogy mely sorrendben szünteti meg a munkaviszonyokat.
[27] A felperesnek a felmondás időpontjában érdemi feladatai nem lehettek, így a munkaviszonyát okszerűen szüntette meg a munkáltató. A periratok alapján nem lehetett arra következtetni, hogy az alperes a felperes munkaviszonyát ténylegesen az anyasága miatt szüntette meg néhány héttel korábban mint a többi munkavállalóét.
[28] Mivel az egyenlő bánásmód elvének sérelme nem volt megállapítható, a másodfokú bíróság nem rendelkezett a felperes eredeti munkakörbe történő visszahelyezéséről, és az 500.000 forint nem vagyoni kártérítési igényt is részítéletével elutasította.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem, valamint a csatlakozó felülvizsgálati kérelem
[29] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a rész-közbenső ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a régi Mt. 90. § (1) - (4) bekezdésében, 94/A. § (1) és (2) bekezdésében, valamint az új Mt. 65. § (3) bekezdés e) pontjában, továbbá a 65. § (4) bekezdésében szabályozottakat, valamint az Mth. 7. § (7) bekezdését.[30] Az alperes álláspontja szerint az új Mt. 71. § - 76. §-ában foglaltakat (a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó szabályokat) akkor kell alkalmazni, ha az új Mt. 72. § (2) bekezdése szerinti tájékoztatásra 2012. június 30. napját követően kerül sor. A peres felek által nem vitatottan és a megállapított tényállás szerint is a szakszervezetet 2012. május 11-én tájékoztatta az alperes a csoportos létszámleépítés elhatározásáról.
[31] A munkavállalóval közölt rendes felmondás esetén a felmondás közlését megelőzően legalább 30 nappal tájékoztatni kell a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó döntésről a munkavállalót régi Mt. 94/E. § (1) bekezdés], és ha a tájékoztatás közlésének időpontjában a munkavállaló védelem alatt áll, magát a rendes felmondást csak a védelem megszűnését követően lehet közölni régi Mt. 94/A. § (2) bekezdés]. Miután a jelen esetben nem alkalmazható a régi Mt. 90. § (2) bekezdése szerinti felmondási védelmi idő, így csak a régi Mt. 90. § (1) bekezdés e) pontja szerinti időtartamig, tehát a gyermek ápolása, illetve gondozása céljára kapott fizetés nélküli szabadság végéig, illetve a gyermek 3 éves koráig terjedő időtartamra terjed ki a felmondási védelem. Ez jelen esetben 2012. július 24-ét jelentette, mivel a felperes fiatalabbik gyermeke ezen a napon töltötte be a 3. életévét.
[32] A felperessel 2012. július 5-én közölt tájékoztatás azt tartalmazta, hogy a munkaviszonyát csoportos létszámcsökkentés miatt megszüntetik, ez pedig nem jogellenes, mert a tájékoztatás megtörténhet a védelmi idő alatt is. A jogszabály csupán azt írja elő, hogy a rendes felmondás a védelmi idő lejárta után közölhető. Az alperes a felperes által sem vitatottan a rendes felmondást 2012. augusztus 21-én, tehát a védelmi idő megszűnését követően közölte a felperessel, akit a korábban kifejtett jogi álláspont szerint a védelem csak 2012. július 24-éig illetett meg.
[33] A felperes álláspontja szerint jelen ügyben az új Mt. rendelkezései nem voltak irányadóak. Amennyiben azonban mégis, akkor a felperest 2012. július 24-éig illette meg a felmondási védelem, ezt követően a munkáltató kiadta részére a fizetett szabadságát, amely a megállapított tényállás szerint is 86 nap volt. Ezt a felperes nem a gyermekének gondozására vette ki, hanem a korábban hivatkozottak szerint az alperes adta ki részére szabadságként. Ebben az esetben a felperest nem illette meg az új Mt. szerinti védelem, így az augusztus 21-én közölt munkáltatói rendes felmondás ebben az esetben is jogszerű.
[34] A felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel és felülvizsgálati ellenkérelemmel élt.
[35] Elsődlegesen utalt az Mth. 7. § (7) bekezdése alapján arra, hogy nincs olyan rendelkezés, amely szerint az új Mt-ben szabályozott felmondási tilalmat ne rendelné alkalmazni (Mt. 65. §). Ebből következően pedig a másodfokú bíróság helytálló döntést hozott.
[36] A felperes a csatlakozó felülvizsgálati kérelmében sérelmezte az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (továbbiakban Ebktv.) 19. §-ának (1) és (2) bekezdése, valamint a 8. §-ában foglaltak téves értelmezését.
[37] Az alperes semmiféle bizonyítást nem ajánlott fel arra vonatkozóan, hogy miért kellene a közvetlen munkatársaknál szélesebb körben, vagyis a teljes munkavállalói kört illetően meghatározni az "összehasonlítási csoportot".
[38] Az alperes nem ajánlott fel bizonyítást, és magának a hátránynak a tényét sem vitatta. Az "összehasonlítási csoport" tagjainál korábbi elbocsátás ténye alapján is fennáll a hátrány, illetve az az Ebktv. 19. § (1) bekezdése alapján mindenképpen valószínűsíthető. A hátránynak nem kell vagyoni jellegűnek lennie, bár jelen esetben ez is megállapítható.
[39] A jogerős ítélet azért jogellenes, mivel az Ebktv. hivatkozott szabályait figyelmen kívül hagyta. Az alperes a perben sikerrel nem bizonyította, hogy a felperes munkaviszonyát ténylegesen nem az anyasága miatt szüntették meg, ezért az ítélet jogsértő.
A Kúria döntése és jogi indokai
[40] A felülvizsgálati kérelem alapos, a csatlakozó felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.[41] A Pp. 275. § (2) bekezdés alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül. A Pp. 272. § (2) bekezdés szerint pedig a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, azt, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, továbbá elő kell adni - a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett -, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja.
[42] Az Mth. 7. §-ának (7) bekezdése értelmében az Mt. 71. §-76. §-ában foglaltakat abban az esetben kell alkalmazni, ha az Mt. 72. § (2) bekezdése szerinti tájékoztatásra 2012. június 30-át követően került sor. Az új Mt. 72. §-a a csoportos létszámcsökkentésről rendelkezik, és ennek (2) bekezdése az üzemi tanács tájékoztatásával kapcsolatos teendőket ismerteti.
[43] Tekintettel arra, hogy az alperesnél működő üzemi tanács értesítésére 2012. május 11-én került sor, az ügyben az Mth. alkalmazásával a régi Mt. szabályai voltak az irányadóak.
[44] A régi Mt. 90. §-ának (1) bekezdés e) pontja szerint a munkáltató nem szüntetheti meg rendes felmondással a munkaviszonyt a gyermek ápolása, illetve gondozása céljára kapott fizetés nélküli szabadságnak, illetve a fizetés nélküli szabadság igénybevétele nélkül is a gyermek 3 éves koráig terjedő időben. Jelen esetben a felperest 2012. július 24-éig illette meg a felmondási védelem.
[45] A régi Mt. 94/A. § (1) bekezdése szerint a munkáltató a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó döntéséről az érintett munkavállalót a rendes felmondás, illetve a 88. § (2) bekezdés szerinti jognyilatkozat közlését megelőzően legalább 30 nappal írásban tájékoztatja. Ugyanezen jogszabályhely (2) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogyha az (1) bekezdés szerinti tájékoztatás közlésének időpontjában a munkavállaló a 90. § (1) bekezdésében meghatározott védelem alatt áll, a rendes felmondás csak a védelem megszűnését követően közölhető. Adott ügyben a felperes maga sem vitatta, hogy 2012. július 24-éig állt fenn a védelem, a munkáltató pedig csak ezt követően, 2012. augusztus 21-én közölte a felmondását, ez pedig nem ütközött jogszabályba. Az Mt. 65. §-ára történő hivatkozás mindezekre figyelemmel alaptalan, különös tekintettel az Mt. 65. § (4) bekezdésben rögzítettekre, amely az Mt. 75. § (1) bekezdésére utal vissza.
[46] Az eljáró bíróságok helyesen állapították meg, hogy a munkáltató az egyenlő bánásmód követelményét sem sértette meg. Összehasonlítható helyzetben lévő személyek csoportját nemcsak a felperes közvetlen munkatársai jelentették, hanem a munkáltató teljes munkavállalói állománya figyelemmel arra, hogy a létszámcsökkentés az alperes teljes egészét érintette és nemcsak azt a szervezeti egységet, ahol a felperes a munkakörét betöltötte.
[47] Peradat, hogy a felperes jogviszonyának megszüntetését megelőzően, vagyis 2012. augusztus 21-e előtt már 33 munkavállalónak mondott fel az alperes. A munkáltató azon érvelését, miszerint a tevékenységek megszűnéséhez igazodott a jogviszonyok megszüntetése, a felperes a perben sikerrel nem cáfolta (Pp. 164. §).
[48] Az eljáró bíróságok helytállóan állapították meg, hogy a felperest anyaságával kapcsolatban hátrány nem érte, a munkáltató nem sértette meg az egyenlő bánásmód követelményét a jogviszony megszüntetése során.
[49] Figyelemmel arra, hogy a jogviszony helyreállítása a felmondás jogellenességének lehetett volna a következménye, az elsőfokú bíróság helyesen utasította el ezen kereseti igényt.
[50] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a nem vagyoni kártérítést elutasító döntést nem támadta, ezért ebben a kérdésben a Kúria a határozathozatalt mellőzte a Pp. 275. § (2) bekezdése szerint.
[51] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős rész-közbenső ítéletet a felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részében (nem vagyoni kártérítésről hozott döntés) nem érintette, egyebekben hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján.
A döntés elvi tartalma
[52] Csoportos létszámcsökkentés esetén az összehasonlítható helyzetben lévő személyek csoportját általában nemcsak a munkavállalót foglalkoztató egység, hanem a munkáltató teljes szervezetének munkavállalói alkotják.
[53] A gyermekgondozási segély lejártát követően munkába álló felperes indokolt jogviszony megszüntetése esetén nem sérült az egyenlő bánásmód követelménye, mivel a munkáltató a még folyamatban lévő feladatok lezárásához kötötte a felmondások időpontját. Nem volt jogellenes, hogy ilyen körülmények mellett a felperes munkaviszonya előbb szűnt meg, mint néhány, vele azonos szervezeti egységben dolgozó, de még működő projektben munkát végző munkatársé.
Záró rész
[54] A felperes perköltség fizetési kötelezettsége a Pp. 78. §-ának (1) bekezdésén alapul.[55] A felperes munkavállalói költségkedvezményére figyelemmel a másodfokú és felülvizsgálati eljárás illetéke az államot terheli az adott ügyben irányadó 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §-ának (1) bekezdése és a 14. §-a alapján.
[56] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
Budapest, 2017. április 5.
Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, dr. Hajdu Edit s.k. bíró (Kúria, Mfv.I.10.407/2016/8.)