adozona.hu
EH 2017.08.M19
EH 2017.08.M19
I. Az Mt. 82. §-ának (2) bekezdésére alapított kártérítési igény esetén nem alkalmazható a Pp. 358/A. § (2) bekezdése. II. Az elmaradt jövedelem címén igényelt kártérítés mértéke korlátozott. Amennyiben a felet a jogellenes jogviszony-megszüntetés esetén a megtérült jövedelem levonását követően is magasabb összeg illetné meg a 12 havi távolléti díjnál, a teljes limitösszegre válik jogosulttá [1952. évi III. tv. (Pp.) 358/A. §, 2012. évi I. tv. (Mt.) 82. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] N. Község Önkormányzatának Képviselő-testülete határozatával 2012. szeptember 1-jével jogutód nélkül megszüntette az önkormányzati alapítású és fenntartású Művelődési Ház- és Könyvtárat. A megszüntető okirat rendelkezett a munkajogi kérdésekről, amely szerint a közművelődési szervező, azaz a perújító felperes közalkalmazotti jogviszonya az 1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 30. § (1) bekezdés a) pontja alapján átszervezés miatt szűnik meg 2012. november 14-ével. A felperes 2012. szeptember 4-én...
EH 2017.08.M19 I. Az Mt. 82. §-ának (2) bekezdésére alapított kártérítési igény esetén nem alkalmazható a Pp. 358/A. § (2) bekezdése.
II. Az elmaradt jövedelem címén igényelt kártérítés mértéke korlátozott. Amennyiben a felet a jogellenes jogviszony-megszüntetés esetén a megtérült jövedelem levonását követően is magasabb összeg illetné meg a 12 havi távolléti díjnál, a teljes limitösszegre válik jogosulttá [1952. évi III. tv. (Pp.) 358/A. §, 2012. évi I. tv. (Mt.) 82. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] N. Község Önkormányzatának Képviselő-testülete határozatával 2012. szeptember 1-jével jogutód nélkül megszüntette az önkormányzati alapítású és fenntartású Művelődési Ház- és Könyvtárat. A megszüntető okirat rendelkezett a munkajogi kérdésekről, amely szerint a közművelődési szervező, azaz a perújító felperes közalkalmazotti jogviszonya az 1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 30. § (1) bekezdés a) pontja alapján átszervezés miatt szűnik meg 2012. november 14-ével. A felperes 2012. szeptember 4-én kelt felmentési okirata értelmében a munkaköre kulturális szervező volt, havi illetménye bruttó 144 600 forint. A felmentés indokolása szerint a jogviszony-megszüntetésre az intézmény jogutód nélküli megszűnése miatt került sor. A végkielégítéshez szükséges beszámítható jogviszony kezdetét 2010. augusztus 1-jében határozták meg.[2] Az N. Megyei Kormányhivatal törvényességi intézkedéssel élt a képviselő-testületi határozattal szemben. A közigazgatási és munkaügyi bíróság 2013. február 21-én kelt ítéletével az N. Megyei Kormányhivatal felperesnek az N. Község Önkormányzat alperes elleni kereseti kérelmét elutasította a képviselő-testületi határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perben. Az ítélettel szemben az N. Megyei Kormányhivatal 2013. május 23-án felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, és a Kúria 2014. április 23-án kelt ítéletével a jogerős ítéletet és az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, az alperest pedig új eljárás lefolytatására kötelezte.
[3] A közigazgatási és munkaügyi bíróság 2013. május 31-én kelt, 2013. augusztus 26-án jogerőre emelkedett ítéletével a felperes keresetét elutasította, amely a jogviszony-megszüntetés jogellenességének megállapítását kérte. Indokolása szerint a megszüntető okirat alapján az alperes önkormányzat mint alapító részéről a polgármester a felmentési okiratot ellenjegyezhette, az abban foglalt tények valósak, és a munkáltató intézkedése okszerű volt.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[4] 2015. március 5-én a perújító felperes perújítási kérelmet terjesztett elő a közigazgatási és munkaügyi bíróságon a perújított N. Község Önkormányzatával szemben. Kérelmében a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 260. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozott azzal, hogy a Kúria döntése a korábbi munkaügyi eljárás során nem állt a rendelkezésére. Utalt a Pp. 268. §-ára, valamint az Mt. 82. §-ának (1) és (2) bekezdésére. A jogellenesség jogkövetkezményeként 12 havi távolléti díjnak megfelelő 1 735 200 forint elmaradt jövedelmet igényelt kártérítés címén annak kamatával. A máshonnan megtérülő jövedelmének összegét 441 601 forintban határozta meg.[5] A perújított alperes ellenkérelmében a megengedhetőséget illetően azt nem vitatta, hogy a perújító felperes által felhozottak alkalmasak lehetnek kedvező ítélet meghozatalára, és nem vitatta az alperes által megjelölt havi távolléti díj összegét sem. Arra hivatkozott, hogy a perújító felperes elkésetten terjesztette elő a perújítási kérelmét, ezért annak elutasítását indítványozta. Kifejtette, hogy amennyiben a perújítási kérelmet a bíróság megengedhetőnek tartja, úgy vitatja a 12 havi távolléti díjnak megfelelő kártérítési igényt, és kérte, hogy a felperes bizonyítsa, miszerint kárenyhítési kötelezettségének eleget tett.
Az első- és másodfokú ítélet
[6] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a közigazgatási és munkaügyi bíróság korábbi jogerős ítéletét hatályon kívül helyezte. Kötelezte a perújított alperest, hogy fizessen meg a perújító felperesnek a jogellenes felmentés következményeként 425 998 forint összegű kártérítést és ennek kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.[7] Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt a Pp. 260. § (1) bekezdés, 261. § (1) bekezdésére, valamint a 266. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakra.
[8] Álláspontja szerint a perújító által a perújítás alapján felhozott indokok alkalmasak arra, hogy a perújító félre kedvezőbb határozatot hozzon.
[9] A tanúvallomásokra és a perújító felperes személyes meghallgatására figyelemmel, valamint a csatolt okiratok alapján arra a következtetésre jutott, hogy a perújító felperes 2014. decemberében kapott részletesebb tájékoztatást a Kúria döntésének tartalmáról, illetve 2015. januárjában jutott hozzá az ítélethez. Az alperes csak feltételezésként állította, hogy miután a korábbi képviselő-testületi ülésekről készült jegyzőkönyvekben is megemlítették a Kúria ítéletét, továbbá az köztudomású ténynek számított a faluban, a felperesnek erről már korábban tudnia kellett. Ezen alperesi hivatkozást a meghallgatott tanúk egyértelműen cáfolták, hiszen B. L. tanúként akként nyilatkozott, hogy 2014 decemberét megelőzően a felperest nem tájékoztatta a Kúria döntéséről, és abból egy példányt részére csak 2014. december végén, vagy 2015. január elején adott át. Cs. J. tanúként szintén egyértelműen akként nyilatkozott, hogy a felperest nem tájékoztatta a döntésről.
[10] A bíróság a bizonyítási eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a perújító felperes legkorábban 2014. december végén, vagy 2015. január elején jutott hozzá a Kúria ítéletének egy példányához, akkor került abba a helyzetbe, hogy el tudja dönteni, kíván-e perújítással élni. A bíróság álláspontja szerint ezen időpont tekinthető a Pp. 261. § (1) bekezdésében írt tudomásszerzés időpontjának, amelyhez képest felperes a hat hónapos határidőn belül terjesztette elő a perújítási kérelmét.
[11] A bíróság utalt a Pp. 268. §-ára, illetve a 2012. évi I. törvény (Mt.) 82. §-ának (1) és (2) bekezdésében rögzítettekre.
[12] Mivel a felperes kérelemében megjelölt kúriai ítélet a korábbi munkahelyének, a Művelődési Háznak a megszüntetéséről rendelkező alperesi határozatot hatályon kívül helyezte, a bíróság megállapította, hogy jogellenesen történt a felmentés azon indokkal, hogy a munkahelyéül szolgáló Művelődési Ház- és Könyvtár jogutód nélkül megszűnt.
[13] Az elsőfokú bíróság a Pp. 358/A. § (2) bekezdésére hivatkozással arra a következtetésre jutott, hogy a perújító felperes a perújítási kérelem benyújtását megelőző (2015. március 5.) 6 hónapon túli időre, azaz 2014. szeptember 5-ét megelőző időszakra munkabér-követelést nem támaszthatott úgy, hogy a 12 havi távolléti díjat kártérítésként követelte elmaradt munkabér címén. Erre figyelemmel a 358/A. § (2) bekezdése alapján csupán 6 havi munkabérre jogosult, a kárenyhítési kötelezettség alapján pedig ebből kellett levonni a megtérült jövedelmet. Ezért a 6 hónapra 867 600 forint járt volna a felperesnek, amelyből levonásba kellett helyezni a megtérült 441 602 forintot, vagyis az alperes kártérítésként bruttó 425 998 forint megfizetésére köteles.
[14] A felperes fellebbezése és az alperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és az alperes marasztalásának összegét 1 293 598 forintra felemelte, a késedelmikamat-fizetés kezdő időpontját 2013. december 1-jére módosította. Egyebekben a per fő tárgya tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[15] A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a perújított alperes a jogviszony megszüntetésének jogellenességét nem, csak a perújítás megengedhetőségét vitatta. Az elsőfokú bíróság az ennek eldöntéséhez szükséges bizonyítást lefolytatta, a tényállást helyesen tárta fel, a rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelésével helytálló következtetésre jutott.
[16] A kormányhivatal képviselőjétől, B. L.-től a perújító felperes 2014 májusában nem a Kúria ítéletének fénymásolatát kapta meg, hanem egy tájékoztatást a határozat tartalmáról. A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával, amely szerint a perújító felperes a perújítási kérelem benyújtására nyitva álló 6 hónapos határidőt nem mulasztotta el.
[17] Az elsőfokú bíróság álláspontjától eltérően azonban a Pp. 358/A. § (2) bekezdés második mondatának helyes értelmezése szerint - a felperes álláspontjával egyezően - arra a következtetésre jutott, hogyha a perújítási kérelmét a fél az ítélet jogerőre emelkedését követő 6 hónap után nyújtja be a bírósághoz (az 5 éves határidőn belül), akkor a kérelem benyújtását megelőző 6 hónapon túli időre a jövőre nézve munkabér-követelést nem támaszthat, de más kárigényt érvényesíthet.
[18] Az Mt. 82. § (1) bekezdése szerint a munkaviszony jogellenes megszűnésével összefüggésben okozott kárt köteles a munkáltató megtéríteni, ami nem jelenti kizárólag az elmaradt jövedelmet. Az Mt. 82. § (2) bekezdése az elmaradt jövedelem mint egyik kárelem összegét maximalizálja. A perújító felperesnek kártérítés címén csak elmaradt jövedelem iránti igénye volt. A káronszerzés tilalma, valamint a munkavállaló kárenyhítési kötelezettsége körében azonban az elmaradt munkabér és egyéb járandóság összegének számításánál le kell vonni azt, amit a munkavállaló megkeresett, vagy az adott helyzetben elvárhatóan megkereshetett volna.
[19] Minderre figyelemmel a felperest kártérítés címén 1 735 200 forint összegű 12 havi távolléti díjnak általa megkeresett 441 602 forinttal csökkentett összege, azaz 1 293 598 forint illeti meg. Figyelemmel arra, hogy a felperes jövedelemkiesése - a közalkalmazotti jogviszonyának az alperes által történt megszüntetését követően az általa létesített munkaviszonyokra figyelemmel - ténylegesen 2013. június 1-jével következett be, és a fentiek alapján kártérítés címén 12 havi távolléti díj érvényesíthető. A 2013. június 1-jétől kezdődően számított 12 hónapra figyelemmel a kamatfizetési kötelezettség középarányos kezdő időpontja a perújító felperes fellebbezésében írtakkal egyezően 2013. december 1.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem csatlakozó felülvizsgálati kérelem
[20] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet "megváltoztatását", és az alperes további 441 602 forint kártérítés megfizetésére kötelezését kérte kamatokkal együtt.[21] Álláspontja szerint a peres felek egyezően adták elő, hogy a felperes javára a jogellenes munkaviszony-megszüntetésre tekintettel kártérítés jogcímén megítélhető összeg 1 735 200 forint volt. Az eljárt bíróságok helyesen következtettek arra, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg felmentéssel a felperes közalkalmazotti jogviszonyát, azonban tévesen alkalmazták az Mt. 82. § (2) bekezdését, ennek következtében nem a ténylegesen bekövetkezett kárt csökkentették az alperes által a közalkalmazotti jogviszony megszüntetését követően elért jövedelemmel, hanem a kártérítés címén megítélhető összeget.
[22] A felperes tételesen kimunkálta, hogy az elmaradt jövedelem címén őt ért kár a perújítási kérelem benyújtását megelőző 6 hónapig terjedő időpontig 3 137 820 forint volt, a megtérült jövedelmét pedig ezen összegből, nem pedig a számára kártérítés jogcímén megítélhető összegből kell levonásba helyezni. Az elért 441 602 forint jövedelem levonásával a felperes fennmaradó kára 2 696 218 forint volt. Mivel ez az összeg meghaladja a kártérítés címén igényelhető 1 735 200 forintot, a másodfokú bíróság akkor járt volna el helyesen, ha levonásmentesen állapítja meg a 12 havi jövedelem összegét.
[23] Az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében, illetve az ellenkérelmében elsődlegesen a felülvizsgálati kérelem elutasítását kérte. Alkalmazandó jogszabályként az Mt. 82. §-ának (2) bekezdését, valamint a Pp. 358/A. § (2) bekezdését jelölte meg.
[24] Hivatkozása szerint az elsőfokú bíróság a perújítás megengedhetősége körében téves álláspontra helyezkedett, és ezt ugyancsak tévesen hagyta helyben a másodfokú bíróság.
[25] Az alperes a csatlakozó felülvizsgálati kérelmében részletes indokát adta annak, hogy álláspontja szerint a bíróságok a rendelkezésre álló adatokból, bizonyítékokból miért jutottak téves következtetésre a felperes perújításra okot adó körülményről való tudomásszerzését illetően. Kifejtette, hogy a perújító felperes 2014 májusában értesülhetett a Kúria döntéséről, tehát nem 2015. januárjában jutott az ítélet ténye és tartalma a tudomására, így elmulasztotta a Pp.-ben előírt 6 hónapos perújítási határidőt.
[26] Az alperes érdemben is vitatta a felperes által levezetett számítást a kártérítés összegére vonatkozóan. Hivatkozott az Mt. 82. §-ára, illetve a 358/A. § (2) bekezdésére. Rögzítette, hogy a felperes távolléti díja 144 600 forint volt, ennek 6 havi összege 867 600 forint, és 441 602 forint megtérült jövedelemre tett szert. A két összeg különbözete 425 998 forint.
[27] Az elsőfokú bíróság ítéletével egyezően az alperes álláspontja szerint legfeljebb ez az összeg ítélhető meg a perújító felperes javára kártérítés címén, de kizárólag abban az esetben, ha a perújítás megengedhetősége vonatkozásában a felperes javára szóló döntés születik.
A Kúria döntése és jogi indokai
[28] A felülvizsgálati kérelem alapos, a csatlakozó felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.[29] A Pp. 275. §-ának (2) bekezdése alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. A Pp. 272. §-ának (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, azt, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, továbbá elő kell adni - a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett -, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja 1/2016. (II. 15.) PK vélemény 4-6. pont].
[30] Az alperes a csatlakozó felülvizsgálati kérelmében változatlanul sérelmezte, hogy a bíróságok a perújítási kérelemnek helyt adva érdemben vizsgálták a felperes követelését. Erre nézve a megsértett jogszabályhelyet nem jelölte meg, így a csatlakozó felülvizsgálati kérelme ezen része - a fent részletezett követelmények hiányában - nem volt vizsgálat tárgyává tehető.
[31] A felek jogszabálysértésként az Mt. 82. § (2) bekezdését jelölték meg, az alperes pedig hivatkozott még a Pp. 358/A. § (2) bekezdésében foglaltak téves értelmezésére is. Ezért a Kúria kizárólag ebben a körben vizsgálhatta a másodfokú bíróság döntését.
[32] Jelen esetben a Pp. 358/A. §-ának (2) bekezdése nem volt alkalmazható, figyelemmel arra, hogy az az elmaradt munkabér iránti igényre vonatkozóan tartalmaz szabályozást, a felperes pedig az Mt. 82. § (2) bekezdésére alapítottan kártérítési igénnyel élt.
[33] Az Mt. 82. §-ának (1) bekezdése előírja, hogy a munkáltató köteles megtéríteni a munkaviszony jogellenes megszüntetésével összefüggésben okozott kárt. A (2) bekezdés értelmében a munkaviszony körében elmaradt jövedelem címén igényelt kártérítés nem haladhatja meg a munkavállaló 12 havi távolléti díjának összegét. Ebből következően a jogellenes megszüntetés jogkövetkezményeként a jogszabály kártérítésként kezeli az ehhez kapcsolódó igényt, ezért a jogellenesség jogkövetkezményeiről rendelkező 82-84. §-ok mellett alkalmazni kell a törvénynek a munkáltató kártérítési felelősségére vonatkozó XIII. fejezetének szabályait.
[34] A Kúria 3/2014. (III. 31.) KMK véleményének 2. pontja szerint az elmaradt jövedelem címén igényelt kártérítés mértéke korlátozott, ezért ilyen igény érvényesítése esetén az elmaradt jövedelem kárelemeinek vizsgálata előtt a 12 havi távolléti díj mint felső összeghatár meghatározása lehet indokolt. Az 5.b. pont szerint pedig az elmaradt jövedelem felső mértékének mint összeghatárnak a megtartása az e jogcímen beül a keresetben előterjesztett egyes tételek összegeinek összeadásával vizsgálható. A limit szempontjából az elmaradt jövedelem egyes tételeinek sorrendjét és összegszerűségét a keresetben előterjesztettek szerint lehet figyelembe venni.
[35] A KMK vélemény egyértelműen rögzíti, hogy "Az elmaradt jövedelem limitjeként előírt bruttó 12 havi távolléti díj csupán egy összeghatár, ezért a limit megtartása is az elmaradt jövedelemhez tartozó kártételeinek összegeinek összeadásával állapítható meg. A limit mint mérték szempontjából összeadandó kártétel összegek szerepeltetését illetően nincs jelentősége annak, hogy az adott elmaradt jövedelemtétel a munkavállaló tekintetében adójogi szempontból miként minősül".
[36] Jelen esetben - az alperes által sem vitatottan - már a megengedett perújítási kérelem benyújtásának időpontjában is a felperes jogellenes jogviszony megszüntetésétől kezdődően két év is eltelt, a megtérült jövedelem pedig csupán 441 602 forint volt. A 12 havi távolléti díj összege úgynevezett "mértékszabály", így a felperes esetében a ténylegesen elmaradt jövedelem összegéből levonásba kellett helyezni a részére megtérült összeget, ami meghaladta a 12 havi távolléti díj mértékét.
[37] Az elmaradt jövedelem címén igényelt kártérítés mértéke korlátozott, de a felperes esetében a ténylegesen járó és elmaradt illetmény összege levonás után is több volt, mint a limitált 12 havi távolléti díjnak megfelelő összeg, így erre a felperes további levonás nélkül volt jogosult.
[38] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletnek azon rendelkezését, amellyel a felperes keresetének 1 293 598 forintot meghaladó részét elutasította hatályon kívül helyezte a perköltségre is kiterjedően, és az alperest további 441 602 forint, összesen 1 735 200 forint megfizetésére kötelezte kártérítés címén a Pp. 275. §-ának (4) bekezdésére figyelemmel.
(Kúria, Mfv.I.10.614/2016.)
* * *
T e l j e s h a t á r o z a t
Az ügy száma: Mfv.I.10.614/2016/6.
A tanács tagjai: Dr. Tallián Blanka a tanács elnöke
Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna előadó bíró
Dr. Hajdu Edit bíró
A felperes:
A felperes képviselője:
Dr. Bódis Pál ügyvéd
Az alperes: Nagyoroszi Község Önkormányzata perújított
Az alperes képviselője:
Dr. Szabó Sándor ügyvéd
A per tárgya: perújítás, közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetése
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma:
Balassagyarmati Törvényszék 7.Mf.20.191/2016/4.
Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma:
Salgótarjáni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.M.89/2015/15.
Rendelkező rész
A Kúria a Balassagyarmati Törvényszék 7.Mf.20.191/2016/4. számú ítéletének azon rendelkezését, amellyel a felperes keresetének 1.293.598 (egymillió-kettőszázkilencvenháromezer-ötszázkilencvennyolc) forintot meghaladó részét elutasította, hatályon kívül helyezi a megállapított perköltségre is kiterjedően.Az alperest további 441.602 (négyszáznegyvenegyezer-hatszázkettő) forint megfizetésére kötelezi 2013. december 1-jétől járó kamataival együtt.
Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek összesen 150.000 (egyszázötvenezer) forint és 40.500 (negyvenezer-ötszáz) forint áfa első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget.
A 173.500 (egyszázhetvenháromezer-ötszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] N. Község Önkormányzatának Képviselő-testülete határozatával 2012. szeptember 1-jével jogutód nélkül megszüntette az önkormányzati alapítású és fenntartású Művelődési Ház- és Könyvtárat. A megszüntető okirat rendelkezett a munkajogi kérdésekről, amely szerint a közművelődési szervező, azaz a perújító felperes közalkalmazotti jogviszonya az 1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 30. § (1) bekezdés a) pontja alapján átszervezés miatt szűnik meg 2012. november 14-ével. A felperes 2012. szeptember 4-én kelt felmentési okirata értelmében a munkaköre kulturális szervező volt, havi illetménye bruttó 144.600 forint. A felmentés indokolása szerint a jogviszony megszüntetésre az intézmény jogutód nélküli megszűnése miatt került sor. A végkielégítéshez szükséges beszámítható jogviszony kezdetét 2010. augusztus 1-jében határozták meg.
[2] Az N. Megyei Kormányhivatal törvényességi intézkedéssel élt a képviselő-testületi határozattal szemben. A közigazgatási és munkaügyi bíróság 2013. február 21-én kelt ítéletével az N. Megyei Kormányhivatal felperesnek az N. Község Önkormányzat alperes elleni kereseti kérelmét elutasította a képviselő-testületi határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perben. Az ítélettel szemben az N. Megyei Kormányhivatal 2013. május 23-án felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, és a Kúria 2014. április 23-án kelt ítéletével a jogerős ítéletet és az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, az alperest pedig új eljárás lefolytatására kötelezte.
[3] A közigazgatási és munkaügyi bíróság 2013. május 31-én kelt, 2013. augusztus 26-án jogerőre emelkedett ítéletével a felperes keresetét elutasította, amely a jogviszony megszüntetés jogellenességének megállapítását kérte. Indokolása szerint a megszüntető okirat alapján az alperes önkormányzat mint alapító részéről a polgármester a felmentési okiratot ellenjegyezhette, az abban foglalt tények valósak, és a munkáltató intézkedése okszerű volt.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[4] 2015. március 5-én a perújító felperes perújítási kérelmet terjesztett elő a közigazgatási és munkaügyi bíróságon a perújított N. Község Önkormányzatával szemben. Kérelmében a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 260. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozott azzal, hogy a Kúria döntése a korábbi munkaügyi eljárás során nem állt a rendelkezésére. Utalt a Pp. 268. §-ára, valamint az Mt. 82. §-ának (1) és (2) bekezdésére. A jogellenesség jogkövetkezményeként 12 havi távolléti díjnak megfelelő 1.735.200 forint elmaradt jövedelmet igényelt kártérítés címén annak kamatával. A máshonnan megtérülő jövedelmének összegét 441.601 forintban határozta meg.
[5] A perújított alperes ellenkérelmében a megengedhetőséget illetően azt nem vitatta, hogy a perújító felperes által felhozottak alkalmasak lehetnek kedvező ítélet meghozatalára, és nem vitatta az alperes által megjelölt havi távolléti díj összegét sem. Arra hivatkozott, hogy a perújító felperes elkésetten terjesztette elő a perújítási kérelmét, ezért annak elutasítását indítványozta. Kifejtette, hogy amennyiben a perújítási kérelmet a bíróság megengedhetőnek tartja, úgy vitatja a 12 havi távolléti díjnak megfelelő kártérítési igényt, és kérte, hogy a felperes bizonyítsa, miszerint kárenyhítési kötelezettségének eleget tett.
Az első- és másodfokú ítélet
[6] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a közigazgatási és munkaügyi bíróság korábbi jogerős ítéletét hatályon kívül helyezte. Kötelezte a perújított alperest, hogy fizessen meg a perújító felperesnek a jogellenes felmentés következményeként 425.998 forint összegű kártérítést és ennek kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Rögzítette, hogy a felmerült költségeiket a felek maguk viselik, míg a le nem rótt eljárási illeték az állam terhén marad.
[7] Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt a Pp. 260. § (1) bekezdés, 261. § (1) bekezdésére, valamint a 266. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakra.
[8] Álláspontja szerint a perújító által a perújítás alapján felhozott indokok alkalmasak arra, hogy a perújító félre kedvezőbb határozatot hozzon.
[9] A tanúvallomásokra és a perújító felperes személyes meghallgatására figyelemmel, valamint a csatolt okiratok alapján arra a következtetésre jutott, hogy a perújító felperes 2014. decemberében kapott részletesebb tájékoztatást a Kúria döntésének tartalmáról, illetve 2015. januárjában jutott hozzá az ítélethez. Az alperes csak feltételezésként állította, hogy miután a korábbi képviselő-testületi ülésekről készült jegyzőkönyvekben is megemlítették a Kúria ítéletét, továbbá az köztudomású ténynek számított a faluban, a felperesnek erről már korábban tudnia kellett. Ezen alperesi hivatkozást a meghallgatott tanúk egyértelműen cáfolták, hiszen B. L.tanúként akként nyilatkozott, hogy 2014. decemberét megelőzően a felperest nem tájékoztatta a Kúria döntéséről, és abból egy példányt részére csak 2014. december végén, vagy 2015. január elején adott át. Cs. J. tanúként szintén egyértelműen akként nyilatkozott, hogy a felperest nem tájékoztatta a döntéséről.
[10] A bíróság a bizonyítási eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a perújító felperes legkorábban 2014. december végén, vagy 2015. január elején jutott hozzá a Kúria ítéletének egy példányához, akkor került abba a helyzetbe, hogy el tudja dönteni, kíván-e perújítással élni. A bíróság álláspontja szerint ezen időpont tekinthető a Pp. 261. § (1) bekezdésében írt tudomásszerzés időpontjának, amelyhez képest felperes a hat hónapos határidőn belül terjesztette elő a perújítási kérelmét.
[11] A bíróság utalt a Pp. 268. §-ára, illetve a 2012. évi I. törvény (Mt.) 82. §-ának (1) és (2) bekezdésében rögzítettekre.
[12] Mivel a felperes kérelemében megjelölt kúriai ítélet a korábbi munkahelyének, a Művelődési Háznak a megszüntetéséről rendelkező alperesi határozatot hatályon kívül helyezte, a bíróság megállapította, hogy jogellenesen történt a felmentés azon indokkal, hogy a munkahelyéül szolgáló Művelődési Ház- és Könyvtár jogutód nélkül megszűnt.
[13] Az elsőfokú bíróság a Pp. 358/A. § (2) bekezdésére hivatkozással arra a következtetésre jutott, hogy a perújító felperes a perújítási kérelem benyújtását megelőző (2015. március 5.) 6 hónapon túli időre, azaz 2014. szeptember 5-ét megelőző időszakra munkabér követelést nem támaszthatott úgy, hogy a 12 havi távolléti díjat kártérítésként követelte elmaradt munkabér címén. Erre figyelemmel a 358/A. § (2) bekezdése alapján csupán 6 havi munkabérre jogosult, a kárenyhítési kötelezettség alapján pedig ebből kellett levonni a megtérült jövedelmet. Ezért a 6 hónapra 867.600 forint járt volna a felperesnek, amelyből levonásba kellett helyezni a megtérült 441.602 forintot, vagyis az alperes kártérítésként bruttó 425.998 forint megfizetésére köteles.
[14] A felperes fellebbezése és az alperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és az alperes marasztalásának összegét 1.293.598 forintra felemelte, a késedelmi kamatfizetés kezdő időpontját 2013. december 1-jére módosította. Egyebekben a per fő tárgya tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kötelezte az alperest első- és másodfokú perköltség viselésére azzal, hogy a le nem rótt fellebbezési illeték az államot terheli.
[15] A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a perújított alperes a jogviszony megszüntetésének jogellenességét nem, csak a perújítás megengedhetőségét vitatta. Az elsőfokú bíróság az ennek eldöntéséhez szükséges bizonyítást lefolytatta, a tényállást helyesen tárta fel, a rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelésével helytálló következtetésre jutott.
[16] A kormányhivatal képviselőjétől B. L. 2014. májusában nem a Kúria ítéletének fénymásolatát kapta meg, hanem egy tájékoztatást a határozat tartalmáról. A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával, amely szerint a perújító felperes a perújítási kérelem benyújtására nyitvaálló 6 hónapos határidőt nem mulasztotta el.
[17] Az elsőfokú bíróság álláspontjától eltérően azonban a Pp. 358/A. § (2) bekezdés második mondatának helyes értelmezése szerint - a felperes álláspontjával egyezően - arra a következtetésre jutott, hogyha a perújítási kérelmét a fél az ítélet jogerőre emelkedését követő 6 hónap után nyújtja be a bírósághoz (az 5 éves határidőn belül), akkor a kérelem benyújtását megelőző 6 hónapon túli időre a jövőre nézve munkabér követelést nem támaszthat, de más kárigényt érvényesíthet.
[18] Az Mt. 82. § (1) bekezdése szerint a munkaviszony jogellenes megszűnésével összefüggésben okozott kárt köteles a munkáltató megtéríteni, ami nem jelenti kizárólag az elmaradt jövedelmet. Az Mt. 82. § (2) bekezdése az elmaradt jövedelem mint egyik kárelem összegét maximalizálja. A perújító felperesnek kártérítés címén csak elmaradt jövedelem iránti igénye volt. A káronszerzés tilalma, valamint a munkavállaló kárenyhítési kötelezettsége körében azonban az elmaradt munkabér és egyéb járandóság összegének számításánál le kell vonni azt, amit a munkavállaló megkeresett, vagy az adott helyzetben elvárhatóan megkereshetett volna.
[19] Minderre figyelemmel a felperest kártérítés címén 1.735.200 forint összegű 12 havi távolléti díjnak általa megkeresett 441.602 forinttal csökkentett összege, azaz 1.293.598 forint illeti meg. Figyelemmel arra, hogy az alperes jövedelemkiesése - a közalkalmazotti jogviszonyának a felperes által történt megszüntetését követően az általa létesített munkaviszonyokra figyelemmel - ténylegesen 2013. június 1-jével következett be, és a fentiek alapján kártérítés címén 12 havi távolléti díj érvényesíthető. A 2013. június 1-jétől kezdődően számított 12 hónapra figyelemmel a kamatfizetési kötelezettség középarányos kezdő időpontja a perújító felperes fellebbezésében írtakkal egyezően 2013. december 1.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem, csatlakozó felülvizsgálati kérelem
[20] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet "megváltoztatását", és az alperes további 441.602 forint kártérítés megfizetésére kötelezését kérte kamatokkal együtt.
[21] Álláspontja szerint a peres felek egyezően adták elő, hogy a felperes javára a jogellenes munkaviszony megszüntetésre tekintettel kártérítés jogcímén megítélhető összeg 1.735.200 forint volt. Az eljárt bíróságok helyesen következtettek arra, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg felmentéssel a felperes közalkalmazotti jogviszonyát, azonban tévesen alkalmazták az Mt. 82. § (2) bekezdését, ennek következtében nem a ténylegesen bekövetkezett kárt csökkentették az alperes által a közalkalmazotti jogviszony megszüntetését követően elért jövedelemmel, hanem a kártérítés címén megítélhető összeget.
[22] A felperes tételesen kimunkálta, hogy az elmaradt jövedelem címén őt ért kár a perújítási kérelem benyújtását megelőző 6 hónapig terjedő időpontig 3.137.820 forint volt, a megtérült jövedelmét pedig ezen összegből, nem pedig a számára kártérítés jogcímén megítélhető összegből kell levonásba helyezni. A felperes által elért 441.602 forint jövedelem levonásával a felperes fennmaradó kára 2.696.218 forint volt. Mivel ez az összeg meghaladja a kártérítés címén igényelhető 1.735.200 forintot, a másodfokú bíróság akkor járt volna el helyesen, ha levonásmentesen állapítja meg a 12 havi jövedelem összegét.
[23] Az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében, illetve az ellenkérelmében elsődlegesen a felülvizsgálati kérelem elutasítását kérte. Alkalmazandó jogszabályként az Mt. 82. §-ának (2) bekezdését, valamint a Pp. 358/A. § (2) bekezdését jelölte meg.
[24] Hivatkozása szerint az elsőfokú bíróság a perújítás megengedhetősége körében téves álláspontra helyezkedett, és ezt ugyancsak tévesen hagyta helyben a másodfokú bíróság.
[25] Az alperes a csatlakozó felülvizsgálati kérelmében részletes indokát adta annak, hogy álláspontja szerint a bíróságok a rendelkezésre álló adatokból, bizonyítékokból miért jutottak téves következtetésre a felperes perújításra okot adó körülményről való tudomásszerzését illetően. Kifejtette, hogy a perújító felperes 2014. májusában értesülhetett a Kúria döntéséről, tehát nem 2015. januárjában jutott az ítélet ténye és tartalma a tudomására, így elmulasztotta a Pp-ben előírt 6 hónapos perújítási határidőt.
[26] Az alperes érdemben is vitatta a felperes által levezetett számítást a kártérítés összegére vonatkozóan. Hivatkozott az Mt. 82. §-ára, illetve a 358/A. § (2) bekezdésére. Rögzítette, hogy a felperes távolléti díja 144.600 forint volt, ennek 6 havi összege 867.600 forint, és 441.602 forint megtérült jövedelemre tett szert. A két összeg különbözete 425.998 forint.
[27] Az elsőfokú bíróság ítéletével egyezően az alperes álláspontja szerint legfeljebb ez az összeg ítélhető meg a perújító felperes javára kártérítés címén, de kizárólag abban az esetben, ha a perújítás megengedhetősége vonatkozásában a felperes javára szóló döntés születik.
A Kúria döntése és jogi indokai
[28] A felülvizsgálati kérelem alapos, a csatlakozó felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
[29] A Pp. 275. §-ának (2) bekezdése alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. A Pp. 272. §-ának (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, azt, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, továbbá elő kell adni - a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett -, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja.
[30] A felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei tehát a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, erre vonatkozó jogi álláspontját részletesen kifejti, vagyis a jogszabálysértésre való hivatkozását, indokait is ismerteti. Amennyiben a fél a felülvizsgálati kérelmében több, egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozik, valamennyi hivatkozásának rendelkeznie kell az előző pontokban meghatározott tartalmi követelményekkel. A jogerős ítélet több rendelkezése ellen irányuló felülvizsgálati kérelem esetén annak a törvényben előírt tartalmi kellékeket kérelmenként külön-külön kell tartalmaznia, és ezek hiánytalan meglétét is a Kúria külön-külön vizsgálja [1/2016.(II.15.) PK vélemény 4-6. pont].
[31] Az alperes a csatlakozó felülvizsgálati kérelmében változatlanul sérelmezte, hogy a bíróságok a perújítási kérelemnek helyt adva érdemben vizsgálták a felperes követelését. Erre nézve a megsértett jogszabályhelyet nem jelölte meg, így a csatlakozó felülvizsgálati kérelme ezen része - a fent részletezett követelmények hiányában - nem volt vizsgálat tárgyává tehető.
[32] A felek jogszabálysértésként az Mt. 82. § (2) bekezdését jelölték meg, az alperes pedig hivatkozott még a Pp. 358/A. § (2) bekezdésében foglaltak téves értelmezésére is. Ezért a Kúria kizárólag ebben a körben vizsgálhatta a másodfokú bíróság döntését.
[33] Jelen esetben a Pp. 358/A. §-ának (2) bekezdése nem volt alkalmazható figyelemmel arra, hogy az az elmaradt munkabér iránti igényre vonatkozóan tartalmaz szabályozást, a felperes pedig az Mt. 82. § (2) bekezdésére alapítottan kártérítési igénnyel élt.
[34] Az Mt. 82. §-ának (1) bekezdése előírja, hogy a munkáltató köteles megtéríteni a munkaviszony jogellenes megszüntetésével összefüggésben okozott kárt. A (2) bekezdés értelmében a munkaviszony körében elmaradt jövedelem címén igényelt kártérítés nem haladhatja meg a munkavállaló 12 havi távolléti díjának összegét. Ebből következően a jogellenes megszüntetés jogkövetkezményeként a jogszabály kártérítésként kezeli az ehhez kapcsolódó igényt, ezért a jogellenesség jogkövetkezményeiről rendelkező 82. §-84. §-ok mellett alkalmazni kell a törvénynek a munkáltató kártérítési felelősségére vonatkozó XIII. fejezetének szabályait.
[35] A Kúria 3/2014. (III.31.) KMK véleményének 2. pontja szerint az elmaradt jövedelem címén igényelt kártérítés mértéke korlátozott, ezért ilyen igény érvényesítése esetén az elmaradt jövedelem kárelemeinek vizsgálata előtt a 12 havi távolléti díj mint felső összeghatár meghatározása lehet indokolt. Az 5.b. pont szerint pedig az elmaradt jövedelem felső mértékének mint összeghatárnak a megtartása az e jogcímen beül a keresetben előterjesztett egyes tételek összegeinek összeadásával vizsgálható. A limit szempontjából az elmaradt jövedelem egyes tételeinek sorrendjét és összegszerűségét a keresetben előterjesztettek szerint lehet figyelembe venni.
[36] A KMK vélemény egyértelműen rögzíti, hogy "Az elmaradt jövedelem limitjeként előírt bruttó 12 havi távolléti díj csupán egy összeghatár, ezért a limit megtartása is az elmaradt jövedelemhez tartozó kártételeinek összegeinek összeadásával állapítható meg. A limit mint mérték szempontjából összeadandó kártétel összegek szerepeltetését illetően nincs jelentősége annak, hogy az adott elmaradt jövedelemtétel a munkavállaló tekintetében adójogi szempontból miként minősül".
[37] Jelen esetben - az alperes által sem vitatottan - már a megengedett perújítási kérelem benyújtásának időpontjában is a felperes jogellenes jogviszony megszüntetésétől kezdődően két év is eltelt, a megtérült jövedelem pedig csupán 441.602 forint volt. A 12 havi távolléti díj összege úgynevezett "mértékszabály", így a felperes esetében a ténylegesen elmaradt jövedelem összegéből levonásba kellett helyezni a részére megtérült összeget, ami meghaladta a 12 havi távolléti díj mértékét.
[38] Az elmaradt jövedelem címén igényelt kártérítés mértéke korlátozott, de a felperes esetében a ténylegesen járó és elmaradt illetmény összege levonás után is több volt mint a limitált 12 havi távolléti díjnak megfelelő összeg, így erre a felperes további levonás nélkül volt jogosult.
[39] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletnek azon rendelkezését, amellyel a felperes keresetének 1.293.598 forintot meghaladó részét elutasította hatályon kívül helyezte a perköltségre is kiterjedően, és az alperest további 441.602 forint, összesen 1.735.200 forint megfizetésére kötelezte kártérítés címén a Pp. 275. §-ának (4) bekezdésére figyelemmel.
A döntés elvi tartalma
[40] I.) Az Mt. 82. §-ának (2) bekezdésére alapított kártérítési igény esetén nem alkalmazható a Pp. 358/A. § (2) bekezdése.
[41] II.) Az elmaradt jövedelem címén igényelt kártérítés mértéke korlátozott. Amennyiben a felet a jogellenes jogviszony megszüntetés esetén a megtérült jövedelem levonását követően is magasabb összeg illetné meg a 12 havi távolléti díjnál, a teljes limitösszegre válik jogosulttá.
Záró rész
[42] Az alperes perköltség fizetési kötelezettsége a Pp. 78. §-ának (1) bekezdésén alapul.
[43] A pervesztes alperes személyes illetékmentessége folytán az eljárás illetéke az államot terheli [Itv. 5. § (1) bekezdés b) pont].
[44] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdés alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
Budapest, 2017. május 10.
Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, dr. Hajdu Edit s.k. bíró
(Kúria, Mfv.I.10.614/2016.)