adozona.hu
BH 2017.8.272
BH 2017.8.272
Nem állapítható meg a fél által állított határozott időre történő foglalkoztatás erre vonatkozó munkaszerződés vagy egyéb bizonyíték hiányában. Amennyiben a munkavállaló által állított szerződéskötési időben létrejött volna a megegyezés, indokolatlan, hogy erről több hónappal később tegyen elfogadó nyilatkozatot [1992. évi XXII. tv. (Mt.) 6. §, 90. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 2002. május 21-étől állt határozatlan idejű munkaviszonyban az alperesnél gazdasági vezető munkakörben. 2003. december 8-án a felek a munkaszerződést úgy módosították, hogy 2004. január 1-jétől a felperes munkaköre gazdasági igazgató, munkaviszonyának időtartama ötéves határozott idő, személyi alapbére bruttó 160 000 forint. A határozott idő leteltét követően a felperes - állítása szerint megállapodás alapján - tovább dolgozott az alperesnél. A felek között vita volt abban a te...
BH 2017.8.272 Nem állapítható meg a fél által állított határozott időre történő foglalkoztatás erre vonatkozó munkaszerződés vagy egyéb bizonyíték hiányában.
Amennyiben a munkavállaló által állított szerződéskötési időben létrejött volna a megegyezés, indokolatlan, hogy erről több hónappal később tegyen elfogadó nyilatkozatot [1992. évi XXII. tv. (Mt.) 6. §, 90. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2002. május 21-étől állt határozatlan idejű munkaviszonyban az alperesnél gazdasági vezető munkakörben. 2003. december 8-án a felek a munkaszerződést úgy módosították, hogy 2004. január 1-jétől a felperes munkaköre gazdasági igazgató, munkaviszonyának időtartama ötéves határozott idő, személyi alapbére bruttó 160 000 forint. A határozott idő leteltét követően a felperes - állítása szerint megállapodás alapján - tovább dolgozott az alperesnél. A felek között vita volt abban a tekintetben, hogy az ezt követő időszakra a határozott vagy a határozatlan időre szóló munkaszerződés tekinthető érvényesnek.[2] 2012. március 12-én reggel a felperest telefonon felhívta az alperes ügyvezetője C. I., és közölte, hogy át akarja adni az áfabevalláshoz szükséges dokumentációt, és megkérdezte, hogy a felperes "jön-e dolgozni". A munkavállaló 8 óra körül bement a munkahelyére, ahol a munkatársaival reggelizett amikor az ügyvezető megérkezett, és felszólította a felperest és munkatársait a jelenléti ív aláírására. Ezen a felperes a munkakezdés időpontjaként 8 órát, a munka befejezésének idejeként pedig 16 órát tüntetett fel. Nem sokkal később megérkezett az alpolgármester H. G., és az ügyvezető ekkor behívta a felperest az irodájába. Át akarta adni a részére a felmondást, aki azt nem olvasta át, csak közölte, hogy nem írja alá, beteg, elmegy "kiíratni" magát. A felperes közben elvette a jelenléti ívet, azt összegyűrte, majd az ügyvezető kérésére visszaadta. Ezt követően elment az orvoshoz, aki a 2012. március 12-étől 2012. március 31-éig tartó időszakra megállapította a keresőképtelenségét. Az alperes a felmondást postai úton kézbesítette a felperesnek 2012. március 14-én.
[3] A felmondás indokolása szerint a felperes munkaviszonyának rendes felmondással való megszüntetésére azért került sor, mert adott gazdasági helyzetben a munkáltató költségcsökkentésre és létszámleépítésre kényszerül. Ebből adódóan a gazdasági vezető munkaköre megszűnik, a társaság a jövőben a könyvelési és számviteli munkát külső könyvelőcéggel kívánja megoldani. Az alperes könyvelését 2012. márciusától az A. Kft. látta el havi 150 000 forint megbízási díjért, míg a felperes alapbére a jogviszony megszüntetés idején 246 000 forint, továbbá 30 000 forint körüli üzemanyag-költségtérítésben is részesült.
[4] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes határozott idejű munkaviszonyát. A törvényszék végzésével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Indokolásában kifejtette, hogy a felperes határozatlan idejű munkaszerződését kell irányadónak tekinteni a rendes felmondás jogszerűsége körében, figyelemmel arra, hogy az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítási eljárás ezt támasztja alá.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[5] A felperes módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes a 2012. március 12-én kelt rendes felmondással jogellenesen szüntette meg a munkaviszonyát. A jogellenesség jogkövetkezményeként az ügyben irányadó 1992. évi XXII. tv. (Mt.) 100. § (4) bekezdése alapján 12 havi átlagkeresetnek megfelelő összeget, az Mt. 100. § (6) bekezdése alapján pedig 2012. március 13-ától 2015. június 12-éig elmaradt munkabér megfizetését igényelte, az összegből levonva az új munkaviszonyában, az Á. K. Bt.-nél elért átlagkeresetét. A fenti összegek után kamatot is igényelt. Változatlanul fenntartotta azon álláspontját, hogy határozott idejű foglalkoztatása történt az alperesnél. A jogellenesség körében elsődlegesen arra hivatkozott, hogy az Mt. 90. § (1) bekezdés a) pontja alapján felmondási védelem illette meg, mivel a rendes felmondás közlésekor betegállományban volt.[6] Az alperes álláspontja szerint a felperes nem volt keresőképtelen a felmondás közlésének időpontjában, az általa aláírt jelenléti ív bizonyítja, hogy a felmondás reggelén úgy ment be a munkahelyére, hogy aznap a munkaidő végéig munkát végez. A felperes a felmondás kézbesítésének megkísérlése előtt nem tájékoztatta a munkáltatót arról, hogy keresőképtelen, erre csak azután hivatkozott, amikor nyilvánvalóvá vált számára, hogy a felmondását akarják a részére átadni.
Az első- és másodfokú ítélet
[7] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.[8] Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt a Mt. 90. § (1) bekezdés a) pontjára, az Mt. 6. §-ának (4) bekezdésére, továbbá a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 164. §-ának (1) bekezdésére.
[9] A bíróság álláspontja szerint a felperes a felmondás közlésének időpontjában nem volt keresőképtelen, az alperes megalapozottan hivatkozott arra, hogy reggel a munkahelyén megjelent, a jelenléti ívet aláírta oly módon, hogy egész nap dolgozni fog. C. I. tanúvallomása szerint a munkáltatói jogkör gyakorlójával nem közölte, hogy keresőképtelen, és a felperes személyes előadása is azt erősítette meg, hogy csak akkor szólt, amikor a felmondást át akarták adni. K. E. és H. G. tanúvallomása alapján a felperes a jelenléti ívet össze akarta gyűrni, ami arra utal, hogy meg akarta semmisíteni az iratot, amely az egész napos munkavégzést alátámasztotta volna. A bíróság álláspontja szerint nem merült fel adat arra, hogy a felperes a felmondás átadásakor keresőképtelen volt, hogy a munkatársaival közölte, miszerint orvoshoz kíván majd menni, mert a tanúvallomások a felperes előadásával és egymással is ellentmondóak voltak.
[10] A felperest a háziorvosa a felmondás közlését követően vette keresőképtelen állományba, ezért nem illette meg az Mt. 90. § (1) bekezdés a) pontja szerinti felmondási védelem. A bíróság mellőzte a háziorvos tanúkénti meghallgatása iránti bizonyítási indítványt, mivel annak nem volt jelentősége, hogy a felperes mikor járt nála, mivel saját előadása szerint a felmondás közlését követően ment el az orvoshoz. Így annak sem lehetett jelentősége, hogy hogyan történt a vizsgálat, és a felperest milyen betegséggel kezelték.
[11] Az Mt. 89. § (1) bekezdése szerint a határozatlan idejű munkaviszonyt mind a munkavállaló, mind a munkáltató felmondással megszüntetheti, ettől érvényesen eltérni nem lehet. Az Mt. 89. § (2) bekezdése alapján a perben az alperest terhelte a felmondás indoka valóságának és okszerűségének bizonyítása. A munkáltató eredményesen igazolta, hogy költségcsökkentés miatt létszámleépítést hajtott végre, mivel a könyvelési munkát egy külsős céggel, az A. Kft.-vel láttatta el a becsatolt 2012. március 21-én kelt szerződés szerint. Ezen a felek 150 000 forint összegű megbízási díjban állapodtak meg, amely kevesebb, mint a felperes részére kifizetett havi 246 000 forint személyi alapbér, és 30 000 forint gépjármű-költségtérítés. A felperes munkakörére az alperes új munkavállalót nem alkalmazott.
[12] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[13] A másodfokú ítélet szerint a perben a felmondási védelemre hivatkozó felperesnek kellett kétséget kizáróan bizonyítania, hogy a rendes felmondás közlésekor felmondási védelem alatt állt, és azt a munkáltató tudomására is hozta. Ebből a szempontból annak van jelentősége, hogy az orvos a keresőképtelenséget mikor állapította meg, a perbeli esetben pedig az egyértelműen igazolódott, hogy erre a felmondás közlését követően került sor.
[14] K. J. és K. E. tanúk vallomásából megállapíthatóan a perbeli napon a felperes utalt rosszullétre és arra is, hogy majd felkeresi a háziorvosát, de azt a tanúk sem állították, hogy még aznap kívánt orvoshoz menni. K. E. tanú úgy emlékezett, hogy a felperes aznap orvosnál volt, ezért érkezett később a munkahelyére. A felperes által csatolt laborleletből kitűnően azonban a vizsgálatra napokkal korábban sor került, és mivel a perbeli napon a felperes már a munkaidő kezdetekor megjelent, a tanú által előadottak vélhetően nem erre a napra vonatkoztak. A felperes fellebbezési érvelésével ellentétben a nyilatkozatai nem voltak következetesek, azok a saját, illetve a tanúk előadásával is ellentétben álltak.
[15] Kétséget kizáróan megállapítható volt, hogy a felperes a keresőképtelenségéről 2012. március 12-én reggel a munkáltatót nem tájékoztatta, ezért esetében a felmondási védelem kizárt volt. Azt a felperes maga sem vitatta, hogy a rendes felmondást az ügyvezető közölte vele, az okiratot át akarta adni, azonban azt a felperes nem vette át. A rendes felmondás közlését szándékosan megakadályozta, ennek folytán keresőképtelenségre mint felmondási védelmet jelentő körülményre nem hivatkozhat [Mt. 6. § (4) bekezdés].
[16] A létszámleépítéssel megvalósuló átszervezés fogalmi körébe tartozik, amikor a munkáltató valamely tevékenységét a továbbiakban nem munkaviszony, hanem megbízási jogviszony keretében kívánja elláttatni. Jelen esetben az alperes a könyvelési, számviteli tevékenységet kiszervezte, a felperes munkakörére új munkavállalót nem alkalmazott, így az ténylegesen megszűnt. A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a külső cég igénybevételének oka az intézkedés célszerűségi körébe tartozik, amelyet a munkaügyi bíróság nem vizsgálhat (LB Mfv.II.10.086/1998.). Ebből következően a jogvita eldöntése során nem volt jelentősége azon felperesi hivatkozásnak, hogy ez a megoldás az alperesnél milyen mértékű költségmegtakarítást eredményezett, az ugyanis olyan, a munkáltató gazdálkodási körébe tartozó kérdés, amely a jelen jogvita keretein kívül esik.
[17] A felperes a fellebbezésében alaptalanul hivatkozott a védett korára, mivel a rendes felmondás kiadásának időpontjában 55 éves volt, a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 18. § (1) bekezdés g) pontja szerint pedig a társadalombiztosítási öregségi nyugdíjra jogosító nyugdíjkorhatár annak, aki 1957-ben született (mint a felperes) a betöltött 65. év.
[18] A másodfokú bíróság rámutatott arra, hogy a határozott idejű munkaszerződéssel kapcsolatosan a jogerős végzés részletes indokolást tartalmazott, amely az elsőfokú bíróságot kötötte.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[19] A felperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a végzés "megváltoztatását", és az elsőfokú bíróság ítéletének "hatályában tartását" kérte a keresetének megfelelő határozat meghozatala mellett. Egyben a másodfokú ítéletet az utóbb meghozott elsőfokú ítéletre kiterjedően kérte hatályon kívül helyezni. Másodlagosan a törvényszék ítéletének az elsőfokú ítéletre kiterjedő "megváltoztatását" kérte a keresetnek történő helytadás mellett.[20] A felülvizsgálati érvelés szerint az alapeljárásban az első fokon eljárt bíróság helyesen tárta fel a tényállást, helytálló következtetésre jutott, amikor megállapította, hogy a felperes határozott idejű munkaszerződés alapján állt jogviszonyban az alperessel. Ezzel szemben a másodfokú bíróság végzése okszerűtlen jogi megállapításokra alapítva megalapozatlan döntést tartalmaz.
[21] A másodfokú bíróság az okirat és a hitelt érdemlő tanúvallomások ellenére kizárólag azt tekintette döntő érvnek, hogy csak a felperes felelős azért, mert az iratkezelési szabályzatot nem dolgozta ki, és a személyi anyagában a határozott idejű munkaszerződés nem szerepel. A felperesnek a kft.-nél eltöltött 10 év munkaviszonya alatt semminemű dokumentum nem tűnt el, az előírásoknak megfelelően rendszerezve, irattározva volt minden. Amíg a felperesnek rálátása volt az iratokra, bizonylatokra, semmilyen probléma nem adódott, amelyet az ügyvezetők is tanúsíthatnak.
[22] A másodfokú bíróság a kifejezett okirati bizonyítékot, a hiteles ügyvezetői és könyvvizsgálói tanúvallomást mellőzte azért, mert az alperes nem lelte fel a felperes határozott idejű munkaszerződését. A másodfokú bíróság "meggyanúsította" a felperest a szerződés eltüntetésével, és ebből fakadóan minden tényt figyelmen kívül hagyva hozta meg a döntését.
[23] A másodfokú bíróság azt sem értékelte, hogy a felperes orvostól jött; a munkahelyen többen várták; rázárták a telep kapuját, de a másodfokú bíróság szerint az ilyen stresszhelyzetben a felperesnek az okirat "finomságaival" kellett volna foglalkoznia, és azonnal részletekbe menően "védekeznie". Ez teljes mértékben életszerűtlen, és a Kúria gyakorlata nem ilyen helyzetekben alkalmazandó.
[24] A felperes álláspontja szerint a másodfokú bíróság a bizonyítékokat nem megfelelően mérlegelte, megsértette a Pp. 3. § (3) bekezdését, 206. § (1) bekezdését, és a 221. § (1) bekezdésében leírtakat.
[25] A fentiek alapján a másodfokú bíróság végzése jogszabálysértő, az Mt. 88. §-ának (1) bekezdésébe ütköző, mert a határozott idejű munkaviszonyt rendes felmondással megszüntetni nem lehet, az alperes pedig éppen ezt tette. Ebből következően a végzés jogszabálysértő.
[26] A megismételt eljárásban mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróság teljes mértékben figyelmen kívül hagyta a felmondás tilalmat. Az elsőfokú bíróság utalt a régi Mt. 90. § a) pontjára, azonban nyilvánvalóan okirattal és tanúvallomásokkal ellentétesen állítja azt, hogy a felperes nem bizonyította állítását.
[27] Mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a felperes nyilatkozatát, amely szerint ő orvoshoz ment, sőt ott volt, amikor az ügyvezető felhívta és könyvelési papírok átadásával "becsalta" a munkahelyére. Nyilvánvaló, hogy ez "csalárd" magatartás volt, mert ennek célja a felmondás átadása lehetett.
[28] A felperes álláspontja szerint tehát a közlés nem lehetett joghatályos, mert a másik fél kényszerhelyzetét használta ki.
[29] A bíróságok nem vették figyelembe sem K. J., sem K. E. által elmondottakat, melyek a jegyzőkönyvben egyértelműen szerepelnek.
[30] Problémát vethet fel, hogy az alperesi jogi képviselő úgy hirdette magát az interneten, hogy öt évet a munkaügyi bíróságon bíróként töltött el. Az elsőfokú, majd a másodfokú tárgyaláson a bírók részéről olyan körülmények hangzottak el, amelyek a peranyagban nem találhatóak, és nem a per tárgyához tartozó. A felperest becstelen, megbízhatatlan ember színében tüntették fel, és megalázták.
[31] A megismételt eljárásban a másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét, így az jogsértő, a Pp. 3. § (3) bekezdésbe, Pp. 206. § (1) bekezdésbe, 221. § (1) bekezdésbe ütközik.
[32] A megismételt eljárásban született első- és másodfokú ítélet jogszabálysértő a tekintetben is, hogy a határozatlan idejű szerződés megszüntetésére jogszerűtlenül került sor, mert a felperes felmondási védelem alatt állt a jognyilatkozat közlésekor, ezért sérült az Mt. 90. § (1) bekezdése.
[33] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult a felperes perköltség fizetésre kötelezése mellett.
A Kúria döntése és jogi indokai
[34] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.[35] A Pp. 275. §-ának (2) bekezdése alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. A Pp. 272. §-ának (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, azt, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, továbbá elő kell adni - a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett -, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja [1/2016. (II. 15.) PK vélemény 4-6. pont].
[36] Erre figyelemmel a felülvizsgálati kérelemnek azon érvelése volt vizsgálható, amely a fenti követelményeknek megfelelt.
[37] A felperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen arra hivatkozott, hogy határozott idejű munkaszerződéssel foglalkoztatták, így az Mt. 88. § (1) bekezdése alapján rendes felmondással a jogviszonya nem volt megszüntethető.
[38] A törvényszék a végzésében részletesen kifejtette azon érveit, amelyek alapján a felperes határozatlan idejű alkalmazását látta bizonyítottnak (Pp. 206. §, 221. §). Az eljárás későbbi szakaszaiban pedig nem merült fel olyan adat, amely a hatályon kívül helyező végzésben foglaltak megdöntésére alkalmas lett volna.
[39] A felperes állította, hogy határozott idejű munkaszerződéssel rendelkezett, ezt azonban nem tudta bizonyítani. Nemcsak azért nem állapítható meg a felperes ilyen tartamú foglalkoztatása, mert az alperesnél nem lelhető fel erre vonatkozó munkaszerződés, hanem a felperes maga sem tudta hitelt érdemlő módon igazolni ezt a körülményt, vagyis állítását bizonyítékkal nem támasztotta alá.
[40] A másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül foglalt állást arról, hogy amennyiben a felperes 2011. augusztus 1-jén határozott időre munkaszerződést kötött volna, indokolatlan, hogy 2011. október 27-én miért tett olyan nyilatkozatot, miszerint elfogadja az ügyvezető határozott időre szóló foglalkoztatásra irányuló ajánlatát.
[41] Az eljáró bíróságok helyesen állapították meg, hogy a felperes 2012. március 12-én reggel a munkáltatót nem tájékoztatta a keresőképtelenségéről, az orvosnál való megjelenésről eltérő nyilatkozatokat tett, és az a tanúvallomásokkal sem egyezett. A felperes maga sem vitatta, hogy az ügyvezető a jogviszony-megszüntetést tartalmazó intézkedését át akarta adni, amit az ő magatartása hiúsított meg, emiatt pedig felmondási védelmet jelentő körülményre nem hivatkozhat [Mt. 6. §, 90. § (1) bekezdés]. Nem volt bizonyíték arra nézve sem, hogy a munkáltató a felperes "kényszerhelyzetét" használta ki eljárása során.
[42] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a rendes felmondás indokának valóságát és okszerűségét nem vitatta, így a jogerős ítélet ebben a körben nem volt vizsgálható [Pp. 275. § (2) bekezdés].
[43] A felülvizsgálat szerint az alperes jogi képviselője az interneten úgy hirdette magát, mint aki korábban öt évet munkaügyi bíróként dolgozott, így feltételezhető ezért "alázták porig" a felperest az eljárás során. Erre nézve azonban a konkrét sérelmét nem jelölte meg, általánosságokra hivatkozott, megsértett jogszabályhelyre sem utalt, így a felülvizsgálati kérelemnek ezen okfejtése nem képezhette vizsgálat tárgyát [Pp. 272. § (2) bekezdés].
[44] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján.
(Kúria, Mfv.I.10.564/2016.)
* * *
T e l j e s h a t á r o z a t
Az ügy száma: Mfv.I.10.564/2016/4.
A tanács tagjai: Dr. Tallián Blanka a tanács elnöke
Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna előadó bíró
Dr. Hajdu Edit bíró
A felperes:
A felperes képviselője:
Dr. Gaal Szabolcs ügyvédAz alperes: KÖVÜZ Nonprofit Kft.
Az alperes képviselője:
Dr. Schmidt Valéria ügyvéd
A per tárgya: felmondás jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma:
Budapest Környéki Törvényszék 8.Mf.21.167/2015/3.Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma:
Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 10.M.438/2014/12.Rendelkező rész
A Kúria a Budapest Környéki Törvényszék 8.Mf.21.167/2015/3. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek – tizenöt nap alatt - 30.000 (harmincezer) forint és 8.100 (nyolcezer-egyszáz) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget.
A 295.200 (kettőszázkilencvenötezer-kettőszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2002. május 21-étől állt határozatlan idejű munkaviszonyban az alperesnél gazdasági vezető munkakörben. 2003. december 8-án a felek a munkaszerződést úgy módosították, hogy 2004. január 1-jétől a felperes munkaköre gazdasági igazgató, munkaviszonyának időtartama öt éves határozott idő, személyi alapbére bruttó 160.000 forint. A határozott idő leteltét követően a felperes - állítása szerint megállapodás alapján - tovább dolgozott az alperesnél. A felek között vita volt abban a tekintetben, hogy az ezt követő időszakra a határozott vagy a határozatlan időre szóló munkaszerződés tekinthető érvényesnek.
[2] 2012. március 12-én reggel a felperest telefonon felhívta az alperes ügyvezetője C. I., és közölte, hogy át akarja adni az áfa bevalláshoz szükséges dokumentációt, és megkérdezte, hogy a felperes "jön-e dolgozni". A munkavállaló 8 óra körül bement a munkahelyére, ahol a munkatársaival reggelizett amikor az ügyvezető megérkezett, és felszólította a felperest és munkatársait a jelenléti ív aláírására. Ezen a felperes a munkakezdés időpontjaként 8 órát, a munka befejezésének idejeként pedig 16 órát tüntetett fel. Nem sokkal később megérkezett az alpolgármester H. G., és az ügyvezető ekkor behívta a felperest az irodájába. Át akarta adni a részére a felmondást, aki azt nem olvasta át csak közölte, hogy nem írja alá, beteg, elmegy "kiíratni" magát. A felperes közben elvette a jelenléti ívet, azt összegyűrte, majd az ügyvezető kérésére visszaadta. Ezt követően elment az orvoshoz, aki a 2012. március 12-étől 2012. március 31-éig tartó időszakra megállapította a keresőképtelenségét. Az alperes a felmondást postai úton kézbesítette a felperesnek 2012. március 14-én.
[3] A felmondás indokolása szerint a felperes munkaviszonyának rendes felmondással való megszüntetésére azért került sor, mert adott gazdasági helyzetben a munkáltató költségcsökkentésre és létszámleépítésre kényszerül. Ebből adódóan a gazdasági vezető munkaköre megszűnik, a társaság a jövőben a könyvelési és számviteli munkát külső könyvelő céggel kívánja megoldani. Az alperes könyvelését 2012. márciusától az A. Kft. látta el havi 150.000 forint megbízási díjért, míg a felperes alapbére a jogviszony megszüntetés idején 246.000 forint, továbbá 30.000 forint körüli üzemanyag-költségtérítésben is részesült.
[4] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes határozott idejű munkaviszonyát. A törvényszék végzésével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Indokolásában kifejtette, hogy a felperes határozatlan idejű munkaszerződését kell irányadónak tekinteni a rendes felmondás jogszerűsége körében figyelemmel arra, hogy az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítási eljárás ezt támasztja alá.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[5] A felperes módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes a 2012. március 12-én kelt rendes felmondással jogellenesen szüntette meg a munkaviszonyát. A jogellenesség jogkövetkezményeként az ügyben irányadó 1992. évi XXII. tv. (Mt.) 100. § (4) bekezdés alapján 12 havi átlagkeresetnek megfelelő összeget, az Mt. 100. § (6) bekezdése alapján pedig 2012. március 13-ától 2015. június 12-éig elmaradt munkabér megfizetését igényelte az összegből levonva az új munkaviszonyában, az Á. K. Bt.-nél elért átlagkeresetét. A fenti összegek után kamatot is igényelt. Változatlanul fenntartotta azon álláspontját, hogy határozott idejű foglalkoztatása történt az alperesnél. A jogellenesség körében elsődlegesen arra hivatkozott, hogy az Mt. 90. § (1) bekezdés a) pontja alapján felmondási védelem illette meg, mivel a rendes felmondás közlésekor betegállományban volt.
[6] Az alperes álláspontja szerint a felperes nem volt keresőképtelen a felmondás közlésének időpontjában, az általa aláírt jelenléti ív bizonyítja, hogy a felmondás reggelén úgy ment be a munkahelyére, hogy aznap a munkaidő végéig munkát végez. A felperes a felmondás kézbesítésének megkísérlése előtt nem tájékoztatta a munkáltatót arról, hogy keresőképtelen, erre csak azután hivatkozott, amikor nyilvánvalóvá vált számára, hogy a felmondását akarják a részére átadni.
Az első- és másodfokú ítélet
[7] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította, és a felperest perköltség fizetésére kötelezte rögzítve, hogy az illetéket az állam viseli.
[8] Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt a Munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (régi Mt.) 90. § (1) bekezdés a) pontjára, az Mt. 6. §-ának (4) bekezdésére, továbbá a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (továbbiakban Pp.) 164. §-ának (1) bekezdésére.
[9] A bíróság álláspontja szerint a felperes a felmondás közlésének időpontjában nem volt keresőképtelen, az alperes megalapozottan hivatkozott arra, hogy reggel a munkahelyén megjelent, a jelenléti ívet aláírta oly módon, hogy egész nap dolgozni fog. C. I. tanúvallomása szerint a munkáltatóijogkör-gyakorlójával nem közölte hogy keresőképtelen, és a felperes személyes előadása is azt erősítette meg, hogy csak akkor szólt, amikor a felmondást át akarták adni. K. E. és H. G. tanúvallomása alapján a felperes a jelenléti ívet össze akarta gyűrni, ami arra utal, hogy meg akarta semmisíteni az iratot, amely az egész napos munkavégzést alátámasztotta volna. A bíróság álláspontja szerint nem merült fel adat arra, hogy a felperes a felmondás átadásakor keresőképtelen volt, hogy a munkatársaival közölte, miszerint orvoshoz kíván majd menni, mert a tanúvallomások a felperes előadásával és egymással is ellentmondóak voltak.
[10] A felperest a háziorvosa a felmondás közlését követően vette keresőképtelen állományba, ezért nem illette meg az Mt. 90. § (1) bekezdés a) pontja szerinti felmondási védelem. A bíróság mellőzte a háziorvos tanúkénti meghallgatása iránti bizonyítási indítványt, mivel annak nem volt jelentősége, hogy a felperes mikor járt nála, mivel saját előadása szerint a felmondás közlését követően ment el az orvoshoz. Így annak sem lehetett jelentősége, hogy hogyan történt a vizsgálat, és a felperest milyen betegséggel kezelték.
[11] Az Mt. 89. § (1) bekezdés szerint a határozatlan idejű munkaviszonyt mind a munkavállaló, mind a munkáltató felmondással megszüntetheti, ettől érvényesen eltérni nem lehet. Az Mt. 89. § (2) bekezdése alapján a perben az alperest terhelte a felmondás indoka valóságának és okszerűségének bizonyítása. A munkáltató eredményesen igazolta, hogy költségcsökkentés miatt létszámleépítést hajtott végre, mivel a könyvelési munkát egy külsős céggel, az A. Kft.-vel láttatta el a becsatolt 2012. március 21-én kelt szerződés szerint. Ezen a felek 150.000 forint összegű megbízási díjban állapodtak meg, amely kevesebb mint a felperes részére kifizetett havi 246.000 forint személyi alapbér, és 30.000 forint gépjármű költségtérítés. A felperes munkakörére az alperes új munkavállalót nem alkalmazott.
[12] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, és a felperest másodfokú perköltség fizetésére kötelezte azzal, hogy a fellebbezési illetéket az állam viseli.
[13] A másodfokú ítélet szerint a perben a felmondási védelemre hivatkozó felperesnek kellett kétséget kizáróan bizonyítania, hogy a rendes felmondás közlésekor felmondási védelem alatt állt, és azt a munkáltató tudomására is hozta. Ebből a szempontból annak van jelentősége, hogy az orvos a keresőképtelenséget mikor állapította meg, a perbeli esetben pedig az egyértelműen igazolódott, hogy erre a felmondás közlését követően került sor.
[14] K. J. és K. E. tanúk vallomásából megállapíthatóan a perbeli napon a felperes utalt rosszullétre és arra is, hogy majd felkeresi a háziorvosát, de azt a tanúk sem állították, hogy még aznap kívánt orvoshoz menni. K. E. tanú úgy emlékezett, hogy a felperes aznap orvosnál volt, ezért érkezett később a munkahelyére. A felperes által csatolt laborleletből kitűnően azonban a vizsgálatra napokkal korábban sor került, és mivel a perbeli napon a felperes már a munkaidő kezdetekor megjelent, a tanú által előadottak vélhetően nem erre a napra vonatkoztak. A felperes fellebbezési érvelésével ellentétben a nyilatkozatai nem voltak következetesek, azok a saját, illetve a tanúk előadásával is ellentétben álltak.
[15] Kétséget kizáróan megállapítható volt, hogy a felperes a keresőképtelenségéről 2012. március 12-én reggel a munkáltatót nem tájékoztatta, ezért esetében a felmondási védelem kizárt volt. Azt a felperes maga sem vitatta, hogy a rendes felmondást az ügyvezető közölte vele, az okiratot át akarta adni, azonban azt a felperes nem vette át. A rendes felmondás közlését szándékosan megakadályozta, ennek folytán keresőképtelenségre mint felmondási védelmet jelentő körülményre nem hivatkozhat [Mt. 6. § (4) bekezdés].
[16] A létszámleépítéssel megvalósuló átszervezés fogalmi körébe tartozik, amikor a munkáltató valamely tevékenységét a továbbiakban nem munkaviszony, hanem megbízási jogviszony keretében kívánja elláttatni. Jelen esetben az alperes a könyvelési, számviteli tevékenységet kiszervezte, a felperes munkakörére új munkavállalót nem alkalmazott, így az ténylegesen megszűnt. A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a külső cég igénybevételének oka az intézkedés célszerűségi körébe tartozik, amelyet a munkaügyi bíróság nem vizsgálhat (LB.Mfv.II.10.086/1998.). Ebből következően a jogvita eldöntése során nem volt jelentősége azon felperesi hivatkozásnak, hogy ez a megoldás az alperesnél milyen mértékű költségmegtakarítást eredményezett, az ugyanis olyan, a munkáltató gazdálkodási körébe tartozó kérdés, amely a jelen jogvita keretein kívül esik.
[17] A felperes a fellebbezésében alaptalanul hivatkozott a védett korára, mivel a rendes felmondás kiadásának időpontjában 55 éves volt, a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 18. § (1) bekezdés g) pontja szerint pedig a társadalombiztosítási öregségi nyugdíjra jogosító nyugdíjkorhatár annak, aki 1957-ben született (mint a felperes) a betöltött 65. év.
[18] A másodfokú bíróság rámutatott arra, hogy a határozott idejű munkaszerződéssel kapcsolatosan a jogerős végzés részletes indokolást tartalmazott, amely az elsőfokú bíróságot kötötte.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[19] A felperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a végzés "megváltoztatását", és az elsőfokú bíróság ítéletének "hatályában tartását" kérte a keresetének megfelelő határozat meghozatala mellett. Egyben a másodfokú ítéletet az utóbb meghozott elsőfokú ítéletre kiterjedően kérte hatályon kívül helyezni. Másodlagosan a törvényszék ítéletének az elsőfokú ítéletre kiterjedő "megváltoztatását" kérte a keresetnek történő helytadás mellett.
[20] A felülvizsgálati érvelés szerint az alapeljárásban az első fokon eljárt bíróság helyesen tárta fel a tényállást, helytálló következtetésre jutott, amikor megállapította, hogy a felperes határozott idejű munkaszerződés alapján állt jogviszonyban az alperessel. Ezzel szemben a másodfokú bíróság végzése okszerűtlen jogi megállapításokra alapítva megalapozatlan döntést tartalmaz.
[21] A másodfokú bíróság az okirat és a hiteltérdemlő tanúvallomások ellenére kizárólag azt tekintette döntő érvnek, hogy csak a felperes felelős azért, mert az iratkezelési szabályzatot nem dolgozta ki, és a személyi anyagában a határozott idejű munkaszerződés nem szerepel. A felperesnek a kft-nél eltöltött 10 év munkaviszonya alatt semminemű dokumentum nem tűnt el, az előírásoknak megfelelően rendszerezve, irattározva volt minden. Amíg a felperesnek rálátása volt az iratokra, bizonylatokra, semmilyen probléma nem adódott, amelyet az ügyvezetők is tanúsíthatnak.
[22] A másodfokú bíróság a kifejezett okirati bizonyítékot, a hiteles ügyvezetői és könyvvizsgálói tanúvallomást mellőzte azért, mert az alperes nem lelte fel a felperes határozott idejű munkaszerződését. A másodfokú bíróság "meggyanúsította" a felperest a szerződés eltüntetésével, és ebből fakadóan minden tényt figyelmen kívül hagyva hozta meg a döntését.
[23] A másodfokú bíróság azt sem értékelte, hogy a felperes orvostól jött; a munkahelyen többen várták; rázárták a telep kapuját, de a másodfokú bíróság szerint az ilyen stresszhelyzetben a felperesnek az okirat "finomságaival" kellett volna foglalkoznia, és azonnal részletekbe menően "védekeznie". Ez teljes mértékben életszerűtlen, és a Kúria gyakorlata nem ilyen helyzetekben alkalmazandó.
[24] A felperes álláspontja szerint a másodfokú bíróság a bizonyítékokat nem megfelelően mérlegelte, megsértette a Pp. 3. § (3) bekezdését, 206. § (1) bekezdését, és a 221. § (1) bekezdésében leírtakat.
[25] A fentiek alapján a másodfokú bíróság végzése jogszabálysértő, az Mt. 88. §-ának (1) bekezdésébe ütköző, mert a határozott idejű munkaviszonyt rendes felmondással megszüntetni nem lehet, az alperes pedig éppen ezt tette. Ebből következően a végzés jogszabálysértő.
[26] A megismételt eljárásban mind az elsőfokú-, mind a másodfokú bíróság teljes mértékben figyelmen kívül hagyta a felmondás tilalmat. Az elsőfokú bíróság utalt a régi Mt. 90. § a) pontjára, azonban nyilvánvalóan okirattal és tanúvallomásokkal ellentétesen állítja azt, hogy a felperes nem bizonyította állítását.
[27] Mind az elsőfokú-, mind a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a felperes nyilatkozatát, amely szerint ő orvoshoz ment, sőt ott volt, amikor az ügyvezető felhívta és könyvelési papírok átadásával "becsalta" a munkahelyére. Nyilvánvaló, hogy ez "csalárd" magatartás volt, mert ennek célja a felmondás átadása lehetett.
[28] A felperes álláspontja szerint tehát a közlés nem lehetett joghatályos, mert a másik fél kényszerhelyzetét használta ki.
[29] A bíróságok nem vették figyelembe sem K. J., sem K. E. által elmondottakat, melyek a jegyzőkönyvben egyértelműen szerepelnek.
[30] Problémát vethet fel, hogy az alperesi jogi képviselő úgy hirdette magát az interneten, hogy öt évet a munkaügyi bíróságon bíróként töltött el. Az elsőfokú, majd a másodfokú tárgyaláson a bírók részéről olyan körülmények hangzottak el, amelyek a peranyagban nem találhatóak, és nem a per tárgyához tartozó. A felperest becstelen, megbízhatatlan ember színében tüntették fel, és megalázták.
[31] A megismételt eljárásban a másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét, így az jogsértő, a Pp. 3. § (3) bekezdésbe, Pp. 206. § (1) bekezdésbe, 221. § (1) bekezdésbe ütközik.
[32] A megismételt eljárásban született első- és másodfokú ítélet jogszabálysértő atekintetben is, hogy a határozatlan idejű szerződés megszüntetésére jogszerűtlenül került sor, mert a felperes felmondási védelem alatt állt a jognyilatkozat közlésekor, ezért sérült az Mt. 90. § (1) bekezdése.
[33] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult a felperes perköltség fizetésre kötelezése mellett.
A Kúria döntése és jogi indokai
[34] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
[35] A Pp. 275. §-ának (2) bekezdése alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. A Pp. 272. §-ának (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, azt, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, továbbá elő kell adni - a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett -, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja.
[36] A felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei tehát a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, erre vonatkozó jogi álláspontját részletesen kifejti, vagyis a jogszabálysértésre való hivatkozását, indokait is ismerteti. Amennyiben a fél a felülvizsgálati kérelmében több, egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozik, valamennyi hivatkozásának rendelkeznie kell az előző pontokban meghatározott tartalmi követelményekkel. A jogerős ítélet több rendelkezése ellen irányuló felülvizsgálati kérelem esetén annak a törvényben előírt tartalmi kellékeket kérelmenként külön-külön kell tartalmaznia, és ezek hiánytalan meglétét is a Kúria külön-külön vizsgálja [1/2016.(II.15.) PK vélemény 4-6. pont].
[37] Erre figyelemmel a felülvizsgálati kérelemnek azon érvelése volt vizsgálható, amely a fenti követelményeknek megfelelt.
[38] A felperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen arra hivatkozott, hogy határozott idejű munkaszerződéssel foglalkoztatták, így az Mt. 88. § (1) bekezdése alapján rendes felmondással a jogviszonya nem volt megszüntethető.
[39] A törvényszék a végzésében részletesen kifejtette azon érveit, amelyek alapján a felperes határozatlan idejű alkalmazását látta bizonyítottnak (Pp. 206. §, 221. §). Az eljárás későbbi szakaszaiban pedig nem merült fel olyan adat, amely a hatályon kívül helyező végzésben foglaltak megdöntésére alkalmas lett volna.
[40] A felperes állította, hogy határozott idejű munkaszerződéssel rendelkezett, ezt azonban nem tudta bizonyítani. Nemcsak azért nem állapítható meg a felperes ilyen tartamú foglalkoztatása, mert az alperesnél nem lelhető fel erre vonatkozó munkaszerződés, hanem a felperes maga sem tudta hitelt érdemlő módon igazolni ezt a körülményt, vagyis állítását bizonyítékkal nem támasztotta alá.
[41] A másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül foglalt állást arról, hogy amennyiben a felperes 2011. augusztus 1-jén határozott időre munkaszerződést kötött volna, indokolatlan, hogy 2011. október 27-én miért tett olyan nyilatkozatot, miszerint elfogadja az ügyvezető határozott időre szóló foglalkoztatásra irányuló ajánlatát.
[42] Az eljáró bíróságok helyesen állapították meg, hogy a felperes 2012. március 12-én reggel a munkáltatót nem tájékoztatta a keresőképtelenségéről, az orvosnál való megjelenésről eltérő nyilatkozatokat tett, és az a tanúvallomásokkal sem egyezett. A felperes maga sem vitatta, hogy az ügyvezető a jogviszony megszüntetést tartalmazó intézkedését át akarta adni, amit az ő magatartása hiúsított meg, emiatt pedig felmondási védelmet jelentő körülményre nem hivatkozhat [Mt. 6. §, 90. § (1) bekezdés]. Nem volt bizonyíték arra nézve sem, hogy a munkáltató a felperes "kényszerhelyzetét" használta ki eljárása során.
[43] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a rendes felmondás indokának valóságát és okszerűségét nem vitatta, így a jogerős ítélet ebben a körben nem volt vizsgálható [Pp. 275. § (2) bekezdés].
[44] A felülvizsgálat szerint az alperes jogi képviselője az interneten úgy hirdette magát, mint aki korábban öt évet munkaügyi bíróként dolgozott, így feltételezhető ezért "alázták porig" a felperest az eljárás során. Erre nézve azonban a konkrét sérelmét nem jelölte meg, általánosságokra hivatkozott, megsértett jogszabályhelyre sem utalt, így a felülvizsgálati kérelemnek ezen okfejtése nem képezhette vizsgálat tárgyát [Pp. 272. § (2) bekezdés].
[45] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján.
A döntés elvi tartalma
[46] Nem állapítható meg a fél által állított határozott időre történő foglalkoztatás erre vonatkozó munkaszerződés vagy egyéb bizonyíték hiányában.
[47] Amennyiben a munkavállaló által állított szerződéskötési időben létrejött volna a megegyezés, indokolatlan, hogy erről több hónappal később tegyen elfogadó nyilatkozatot.
Záró rész
[48] A felperes perköltség fizetési kötelezettsége a Pp. 78. §-ának (1) bekezdésén alapul.
[49] A felperes munkavállalói költségkedvezményére figyelemmel a felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli az adott ügyben irányadó 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 14. §-a szerint.
[50] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdés alapján nyilvános tárgyaláson bírálta el.
Budapest, 2017. május 24.
Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, dr. Hajdu Edit s.k. bíró
(Kúria, Mfv.I.10564/2016.)