adozona.hu
BH 2017.7.240
BH 2017.7.240
A fél rehabilitációs ellátás megszüntetése után rokkantsági ellátás megállapítása iránti kérelme elbírálásakor tisztázni kell az egészségi állapotának mértékét és a rehabilitálhatósággal összefüggő valamennyi körülményt [2011. évi CXCI. tv. (Mmtv.) 7. §].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 2012. július 1. napjától 2015. június 30. napjáig rehabilitációs ellátásban részesült, mivel 50%-os egészségi állapota alapján C1 minősítési kategóriába tartozott.
[2] A Megyei Kormányhivatal a 2015. július 16. napján kelt határozatával a felperes megváltozott munkaképességű személyek ellátásának megállapítására irányuló kérelmét elutasította, megállapítva, hogy egészségi állapotának mértéke 60%-os 2015. június 16. napjától, állapota alapján B1 minősítési csoportba tartozik, f...
[2] A Megyei Kormányhivatal a 2015. július 16. napján kelt határozatával a felperes megváltozott munkaképességű személyek ellátásának megállapítására irányuló kérelmét elutasította, megállapítva, hogy egészségi állapotának mértéke 60%-os 2015. június 16. napjától, állapota alapján B1 minősítési csoportba tartozik, felperes rehabilitálható, foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható.
[3] A Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal, mint másodfokú hatóság a 2015. november 2. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta, megállapítva, hogy a felperes egészségi állapotának mértéke 60%-os, B1 minősítési csoportba tartozik 2015. május 13. napjától véleményezhetően, felperes rehabilitálható, foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható, a rehabilitáció időtartama 36 hónap. A társadalombiztosítási szervek határozataikat a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény 2. §-a, 3. §-a és 7. § (1) és (6) bekezdése rendelkezéseire alapították azzal, hogy a komplex minősítési bizottsági vélemények szerint felperes egészségi állapotában a korábbi komplex minősítést követően nem következett újabb egészségkárosodás, így a rehabilitációs ellátás ismételt megállapítására nincs lehetőség.
[5] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte határozataiban foglalt jogi és ténybeli indokait fenntartva.
[7] Rögzítette a bíróság, hogy a társadalombiztosítási szervek nem a komplex minősítés során megállapított körülmények felülvizsgálatát végezték az Mmtv. 19. § (1) bekezdése alapján, hanem új komplex minősítési eljárást folytattak le, ezért az Mmtv. 19. § (3) bekezdése sem alkalmazható jelen eljárásban.
[9] A felperes felülvizsgálati érvelése szerint a társadalombiztosítási szervek "jogszabálysértően" jártak el az egészségi állapota mértékének, illetve a minősítési kategória meghatározása során, amely miatt a bíróságnak a társadalombiztosítási szervek határozatait hatályon kívül kellett volna helyezni és az alperest új eljárásra kötelezni a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján.
[10] Vitatta a felperes a bíróság megállapításait, mely szerint az igazságügyi szakértő által véleményezett és a közigazgatási eljárásban megállapított egészségi állapot mértéke közötti eltérés irreleváns lenne. A felperes hivatkozott arra, hogy a per tárgya nem a 2012. évi egészségi állapotának felülvizsgálata, hanem a 2015. évben benyújtott megváltozott munkaképességű személyek ellátásának megállapítására irányuló kérelmének elbírálása során hozott társadalombiztosítási határozatok jogszerűségének a felülvizsgálata volt, azonban a bíróság a megállapított tényállásból és a rendelkezésre álló bizonyítékokból helytelen jogi következtetéseket vont le, az alkalmazott jogszabályokat helytelenül értelmezte. A kereset jogsértő elbírálása miatt a pártfogó ügyvéd díjának viseléséről is jogszabályokba ütközően döntött a bíróság.
[11] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
[13] A Kúriának abban a kérdésben kellett döntenie, hogy a munkaügyi bíróság ítéletét az eljárásjogi és az anyagi jogi szabályok betartásával hozta-e meg, mindezt abban a körben, amelyben a felperes a felülvizsgálati kérelmében megjelölt jogszabályok megsértését állította.
[14] A felperes felülvizsgálati kérelmében - többek között - a társadalombiztosítási határozatok Ket. 1. § (1) bekezdése, 2. § (3) bekezdése rendelkezéseibe ütközését állította, azonban ezen jogszabályhelyek megsértésére az elsőfokú eljárás során nem hivatkozott. A Kúria - a Pp. 270. és 275. §-a értelmezése során - számos határozatában (BH 1996.372., KGD 2000.149., Mfv.III.10.583/2014/4. stb.) rámutatott, hogy a felülvizsgálati eljárás rendkívüli perorvoslati eljárás, abban nem lehet hivatkozni új jogcímre, illetve megjelölni olyan új jogszabálysértést, amelyre a fél a felülvizsgálati eljárást megelőző bírósági eljárásban nem hivatkozott. A rendkívüli perorvoslatnak csak olyan téves jogi álláspont vagy mulasztás szolgálhat alapjául, amely a korábbi eljárásban is a per tárgya volt. Amely kérdéssel ugyanis a korábban eljárt bíróság - erre irányuló kérelem hiányában - nem foglalkozhatott, azzal kapcsolatban jogszabálysértést sem követhetett el.
[15] A felperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott a Ket. 50. § (1) bekezdése és a Pp. 339. § (1) bekezdése rendelkezéseinek a társadalombiztosítási szervek, illetve a bíróság általi megsértésére.
[16] A Kúria a Ket. 50. § (1) bekezdése és a Pp. 339. § (1) bekezdése helyes értelmezéséről és alkalmazásáról számos határozatában állást foglalt, így az Mfv.III.10.358/2014/4., Mfv.III.10.584/2012/4., Mfv.III.10.116/2013/4., Mfv.III.10.360/2015/8. és az Mfv.III.10.032/2015/4. számú határozataiban rögzítette, hogy a bíróság a jogszabálysértő közigazgatási határozat hatályon kívül helyezése mellett a határozatot hozó szervet szükség esetén utasíthatja új eljárásra. A Kúria a KGD 2006. évi 252. számon közzétett döntésében kimondta: ha a bíróságnak rendelkezésére állnak az ügy eldöntése szempontjából releváns tények, nem lehet az alperes határozatát ez okból hatályon kívül helyezni és az alperest új eljárásra kötelezni. A határozat hatályon kívül helyezése és az alperes új eljárásra kötelezése szükségtelen, ha a tényállásbeli és a jogi kérdések a bírósági eljárás során tisztázhatóak. A Kúria a BH 2010. évi 74. számon közzétett határozatában is rámutatott, hogy a társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata iránti perben a határozat hatályon kívül helyezésének és az első- vagy a másodfokú szerv új eljárásra kötelezésének akkor van helye, ha olyan jelentős, a döntés érdemére is kiható eljárási szabálysértés történt, amely a bírósági eljárásban nem pótolható. A Kúria a Ket. és a Pp. fenti rendelkezéseivel kapcsolatos, a társadalombiztosítási határozatok felülvizsgálata iránti perekben is irányadó - Mfv.III.10.127/2015/9. és Mfv.III.10.019/2016/7. számú - ítéletében is hangsúlyozta, hogy önmagában még a tényállás részleges tisztázatlansága sem vezethet a hatóság határozatának hatályon kívül helyezéséhez, ha a bíróság az eljárása során a tényállást kiegészítheti, teljessé teheti. Amennyiben a bíróság a felperes megváltozott munkaképességű személyek ellátásának megállapítására vonatkozó döntés érdemi felülvizsgálatához szükséges tényállás további kiegészítését szükségesnek tartja, úgy módjában áll arról a perben elrendelt bizonyítás útján rendelkezni (Mfv.III.10.567/2014/4., Mfv.III.10.127/2015/9., Mfv.III.10.360/2015/8.).
[17] Az alperes a társadalombiztosítási határozat érdemi bírósági felülvizsgálatához szükséges tényállást megállapította, a felperes egészségkárosodására és a rehabilitálhatóságára szükséges bizonyítást lefolytatta, így a Ket. 50. § (1) bekezdésében foglaltak megsértése nem volt megállapítható.
[18] A felperes felülvizsgálati kérelmében a tényállás feltáratlansága mellett a bizonyítékok téves értékelését, a Pp. 206. § (1) bekezdése sérelmét is állította.
[19] A Pp. 206. § (1) bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak az egybevetése alapján állapítja meg, a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el.
[20] A felperes a 2015. március 2. napján megváltozott munkaképességű személyek ellátása iránti kérelmét az elsőfokú hatóság elutasította, figyelemmel arra, hogy a felperesnél nem következett be olyan újabb egészségkárosodás, amelyet a korábbi komplex minősítés során alperes nem vett figyelembe, ezért rehabilitációs ellátást ismételten nem lehetett megállapítani. A felperes fellebbezésében kérte a C2 kategóriába sorolását, vitatta az egészségi állapota mértékét és a rehabilitációs megállapításokat is. A másodfokú társadalombiztosítási szerv az elsőfokú hatóság határozatát lényegében azzal egyező indokokkal hagyta helyben.
[21] A felperes kereseti kérelmében továbbra is vitatta az egészségi állapotának mértékét és a rehabilitálhatóságát. A bíróság a perben az Mmtv. 7. § (6) bekezdésében rögzített - a rehabilitációs ellátás ismételt megállapításához szükséges - feltétel vizsgálatára rendelte ki a szakértőt. Dr. T. A. igazságügyi orvos szakértő szakvéleményében megállapította, hogy a felperes látószervi károsodása együttesen számítva 50%-ban véleményezhető, egyéb betegsége nincs, ezért az össz-szervezeti egészségkárosodás mértéke 50%, az egészségi állapotának mértéke 50%, mely folyamatosan véleményezhető és az első- és a másodfokú orvosi bizottságok vizsgálata időpontjában is fennállott. Állapotjavulás nem következett be, "a korábbi komplex minősítés során figyelembe nem vett vagy azt követően bekövetkezett újabb egészségkárosodás nincs a felperesnél, ami rehabilitációs ellátás jogosultsági feltételének fennállását ismételten megállapíthatóvá teszi. Jelenleg C minősítési kategória véleményezhető, azonban a rehabilitálhatóság véleményezése foglalkozási és szociális szakértő kompetenciája."
[22] A szakértő szakvéleményét a felperes elfogadta, az alperes pedig vitatta azzal, hogy a szakértő által megállapított 50%-os össz-szervezeti egészségkárosodás túlzott mértékű, az első- és másodfokon megállapított 40% a korrekt értékelés. Hivatkozott az alperes a komplex minősítésre vonatkozó részletes szabályokról szóló 7/2012.(II. 14.) NEFMI rendelet (továbbiakban: NEFMIr.) 1. mellékletének egyes pontjaiban foglaltakra azzal, hogy azoknak az igazságügyi szakértő szakvéleménye nem felel meg. Az alperes kérte az igazságügyi szakértői szakvélemény kiegészítését.
[23] A bíróság az Mmtv. 7. § (6) bekezdésében foglaltak alapján a szakvéleményben rögzítettekre figyelemmel helytállóan állapította meg, hogy a felperes ismételten rehabilitációs ellátásra nem jogosult, azonban a felperes kérelme megváltozott munkaképességű személyek ellátásának megállapítására, ezen belül rokkantsági ellátás megállapítására irányult. Ezen kérelme körében vitatta az egészségi állapota mértékét és a rehabilitálhatóságát. A szakértő C kategóriába sorolta a felperest az 50%-os egészségi állapotra tekintettel folytatólagosan már az első-, másodfokú orvosi bizottságok vizsgálatának időpontjában is azzal, hogy a rehabilitálhatóság kérdésének megválaszolása foglalkozási és szociális szakértő kompetenciájába tartozik.
[24] A bíróság téves jogi álláspontja folytán nem rendelt ki szakértőt a felperes rehabilitálhatóságára nézve, így nem tárta fel a tényállást és megalapozatlan döntést hozott a felperes kereseti kérelme körében.
[25] A fentiek alapján a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
[26] A felperes keresetében a megváltozott munkaképességű személyek ellátásának megállapítását kérte, vagyis azt, hogy rokkantsági ellátásra jogosult, ezért a megismételt eljárásban az egészségi állapot mértéke és a rehabilitálhatósággal összefüggő valamennyi körülmény vizsgálata alapján dönthető el, hogy megilleti-e a kért ellátás vagy sem. Ezt az értékelést mulasztotta el a bíróság, olyan szakértői véleményt nem szerzett be, amely komplex, mindenre kiterjedő orvosi, foglalkoztatási, szociális rehabilitálhatóságot együttesen véleményezett volna.
(Kúria, Mfv.III.10.463/2016.)
Az ügy száma: Mfv.III.10.463/2016/8.
A tanács tagjai: Dr. Zanathy János
a tanács elnöke
Dr. Farkas Katalin
előadó bíró
Dr. Magyarfalvi Katalin
bíró
A felperes:
A felperes képviselője: dr. Horváth Balázs pártfogó ügyvéd
Az alperes: Pécsi Járási Hivatal
Az alperes képviselője: dr. Tamásfy Eszter jogtanácsos
A per tárgya: társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
12.M.5/2016/12.
A felülvizsgálati eljárásban teljesen pernyertes felperest képviselő pártfogó ügyvéd díját az alperes viseli.
A felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli.
A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
[2] A Baranya Megyei Kormányhivatal a 2015. július 16. napján kelt határozatával a felperes megváltozott munkaképességű személyek ellátásának megállapítására irányuló kérelmét elutasította, megállapítva, hogy egészségi állapotának mértéke 60%-os 2015. június 16. napjától, állapota alapján B1 minősítési csoportba tartozik, felperes rehabilitálható, foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható.
[3] A Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal, mint másodfokú hatóság a 2015. november 2. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta, megállapítva, hogy a felperes egészségi állapotának mértéke 60%-os, B1 minősítési csoportba tartozik 2015. május 13. napjától véleményezhetően, felperes rehabilitálható, foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható, a rehabilitáció időtartama 36 hónap. A társadalombiztosítási szervek határozataikat a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény 2. §-a, 3. §-a és 7. § (1) és (6) bekezdése rendelkezéseire alapították azzal, hogy a komplex minősítési bizottsági vélemények szerint felperes egészségi állapotában a korábbi komplex minősítést követően nem következett újabb egészségkárosodás, így a rehabilitációs ellátás ismételt megállapítására nincs lehetőség.
[5] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte határozataiban foglalt jogi és ténybeli indokait fenntartva.
[7] Rögzítette a bíróság, hogy a társadalombiztosítási szervek nem a komplex minősítés során megállapított körülmények felülvizsgálatát végezték az Mmtv. 19. § (1) bekezdése alapján, hanem új komplex minősítési eljárást folytattak le, ezért az Mmtv. 19. § (3) bekezdése sem alkalmazható jelen eljárásban.
[9] A felperes felülvizsgálati érvelése szerint a társadalombiztosítási szervek "jogszabálysértően" jártak el az egészségi állapota mértékének, illetve a minősítési kategória meghatározása során, amely miatt a bíróságnak a társadalombiztosítási szervek határozatait hatályon kívül kellett volna helyezni és az alperest új eljárásra kötelezni a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján.
[10] Vitatta a felperes a bíróság megállapításait, mely szerint az igazságügyi szakértő által véleményezett és a közigazgatási eljárásban megállapított egészségi állapot mérték közötti eltérés irreleváns lenne. A felperes hivatkozott arra, hogy a per tárgya nem a 2012. évi egészségi állapotának felülvizsgálata, hanem a 2015. évben benyújtott megváltozott munkaképességű személyek ellátásának megállapítására irányuló kérelmének elbírálása során hozott társadalombiztosítási határozatok jogszerűségének a felülvizsgálata volt, azonban a bíróság a megállapított tényállásból és a rendelkezésre álló bizonyítékokból helytelen jogi következtetéseket vont le, az alkalmazott jogszabályokat helytelenül értelmezte. A kereset jogsértő elbírálása miatt a pártfogó ügyvéd díjának viseléséről is jogszabályokba ütközően döntött a bíróság.
[11] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
[13] A Kúriának abban a kérdésben kellett döntenie, hogy a munkaügyi bíróság ítéletét az eljárásjogi és az anyagi jogi szabályok betartásával hozta-e meg, mindezt abban a körben, amelyben a felperes a felülvizsgálati kérelmében megjelölt jogszabályok megsértését állította.
[14] A felperes felülvizsgálati kérelmében - többek között - a társadalombiztosítási határozatok Ket. 1. § (1) bekezdése, 2. § (3) bekezdése rendelkezéseibe ütközését állította, azonban ezen jogszabályhelyek megsértésére az elsőfokú eljárás során nem hivatkozott. A Kúria - a Pp. 270. és 275. §-a értelmezése során - számos határozatában (BH 1996.372., KGD 2000.149., Mfv.III.10.583/2014/4. stb.) rámutatott, hogy a felülvizsgálati eljárás rendkívüli perorvoslati eljárás, abban nem lehet hivatkozni új jogcímre, illetve megjelölni olyan új jogszabálysértést, amelyre a fél a felülvizsgálati eljárást megelőző bírósági eljárásban nem hivatkozott. A rendkívüli perorvoslatnak csak olyan téves jogi álláspont vagy mulasztás szolgálhat alapjául, amely a korábbi eljárásban is a per tárgya volt. Amely kérdéssel ugyanis a korábban eljárt bíróság - erre irányuló kérelem hiányában - nem foglalkozhatott, azzal kapcsolatban jogszabálysértést sem követhetett el.
[15] A felperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott a Ket. 50. § (1) bekezdése és a Pp. 339. § (1) bekezdése rendelkezéseinek a társadalombiztosítási szervek, illetve a bíróság általi megsértésére.
[16] A Kúria a Ket. 50. § (1) bekezdése és a Pp. 339. § (1) bekezdése helyes értelmezéséről és alkalmazásáról számos határozatában állást foglalt, így az Mfv.III.10.358/2014/4., Mfv.III.10.584/2012/4., Mfv.III.10.116/2013/4., Mfv.III.10.360/2015/8. és az Mfv.III.10.032/2015/4. számú határozataiban rögzítette, hogy a bíróság a jogszabálysértő közigazgatási határozat hatályon kívül helyezése mellett a határozatot hozó szervet szükség esetén utasíthatja új eljárásra. A Kúria a KGD.2006. évi 252. számon közzétett döntésében kimondta: ha a bíróságnak rendelkezésére állnak az ügy eldöntése szempontjából releváns tények, nem lehet az alperes határozatát ez okból hatályon kívül helyezni és az alperest új eljárásra kötelezni. A határozat hatályon kívül helyezése és az alperes új eljárásra kötelezése szükségtelen, ha a tényállásbeli és a jogi kérdések a bírósági eljárás során tisztázhatóak. A Kúria a BH 2010. évi 74. számon közzétett határozatában is rámutatott, hogy a társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata iránti perben a határozat hatályon kívül helyezésének és az első-, vagy a másodfokú szerv új eljárásra kötelezésének akkor van helye, ha olyan jelentős, a döntés érdemére is kiható eljárási szabálysértés történt, amely a bírósági eljárásban nem pótolható. A Kúria a Ket. és a Pp. fenti rendelkezéseivel kapcsolatos a társadalombiztosítási határozatok felülvizsgálata iránti perekben is irányadó - Mfv.III.10.127/2015/9. és Mfv.III.10.019/2016/7. számú - ítéletében is hangsúlyozta, hogy önmagában még a tényállás részleges tisztázatlansága sem vezethet a hatóság határozatának hatályon kívül helyezéséhez, ha a bíróság az eljárása során a tényállást kiegészítheti, teljessé teheti. Amennyiben a bíróság a felperes megváltozott munkaképességű személyek ellátásának megállapítására vonatkozó döntés érdemi felülvizsgálatához szükséges tényállás további kiegészítését szükségesnek tartja, úgy módjában áll arról a perben elrendelt bizonyítás útján rendelkezni (Mfv.III.10.567/2014/4., Mfv.III.10.127/2015/9., Mfv.III.10.360/2015/8.).
[17] Az alperes a társadalombiztosítási határozat érdemi bírósági felülvizsgálatához szükséges tényállást megállapította, a felperes egészségkárosodására és a rehabilitálhatóságára szükséges bizonyítást lefolytatta, így a Ket. 50. § (1) bekezdésében foglaltak megsértése nem volt megállapítható.
[18] A felperes felülvizsgálati kérelmében a tényállás feltáratlansága mellett a bizonyítékok téves értékelését, a Pp. 206. § (1) bekezdése sérelmét is állította.
[19] A Pp. 206. § (1) bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak az egybevetése alapján állapítja meg a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el.
[20] A felperes a 2015. március 2. napján megváltozott munkaképességű személyek ellátása iránti kérelmét az elsőfokú hatóság elutasította figyelemmel arra, hogy a felperesnél nem következett be olyan újabb egészségkárosodás, amelyet a korábbi komplex minősítés során alperes nem vett figyelembe, ezért rehabilitációs ellátást ismételten nem lehetett megállapítani. A felperes fellebbezésében kérte a C2 kategóriába sorolását, vitatta az egészségi állapota mértékét és a rehabilitációs megállapításokat is. A másodfokú társadalombiztosítási szerv az elsőfokú hatóság határozatát lényegében azzal egyező indokokkal hagyta helyben.
[21] A felperes kereseti kérelmében továbbra is vitatta az egészségi állapotának mértékét és a rehabilitálhatóságát. A bíróság a perben az Mmtv. 7. § (6) bekezdésében rögzített - a rehabilitációs ellátás ismételt megállapításához szükséges - feltétel vizsgálatára rendelte ki a szakértőt. Dr. T. A. igazságügyi orvosszakértő szakvéleményében megállapította, hogy a felperes látószervi károsodása együttesen számítva 50%-ban véleményezhető, egyéb betegsége nincs, ezért az össz-szervezeti egészségkárosodás mértéke 50%, az egészségi állapotának mértéke 50%, mely folyamatosan véleményezhető és az első- és a másodfokú orvosi bizottságok vizsgálata időpontjában is fennállott. Állapotjavulás nem következett be, "a korábbi komplex minősítés során figyelembe nem vett vagy azt követően bekövetkezett újabb egészségkárosodás nincs a felperesnél, ami rehabilitációs ellátás jogosultsági feltételének fennállását ismételten megállapíthatóvá teszi. Jelenleg C minősítési kategória véleményezhető, azonban a rehabilitálhatóság véleményezése foglalkozási és szociális szakértő kompetenciája."
[22] A szakértő szakvéleményét a felperes elfogadta, az alperes pedig vitatta azzal, hogy a szakértő által megállapított 50%-os össz-szervezeti egészségkárosodás túlzott mértékű, az első- és másodfokon megállapított 40% a korrekt értékelés. Hivatkozott az alperes a komplex minősítésre vonatkozó részletes szabályokról szóló 7/2012.(II.14.) NEFMI rendelet (továbbiakban: NEFMIr.) 1. mellékletének egyes pontjaiban foglaltakra azzal, hogy azoknak az igazságügyi szakértő szakvéleménye nem felel meg. Az alperes kérte az igazságügyi szakértői szakvélemény kiegészítését.
[23] A bíróság az Mmtv. 7. § (6) bekezdésében foglaltak alapján a szakvéleményben rögzítettekre figyelemmel helytállóan állapította meg, hogy a felperes ismételten rehabilitációs ellátásra nem jogosult, azonban a felperes kérelme megváltozott munkaképességű személyek ellátásának megállapítására, ezen belül rokkantsági ellátás megállapítására irányult. Ezen kérelme körében vitatta az egészségi állapota mértékét és a rehabilitálhatóságát. A szakértő C kategóriába sorolta a felperest az 50%-os egészségi állapotra tekintettel folytatólagosan már az első-, másodfokú orvosi bizottságok vizsgálatának időpontjában is azzal, hogy a rehabilitálhatóság kérdésének megválaszolása foglalkozási- és szociális szakértő kompetenciájába tartozik.
[24] A bíróság téves jogi álláspontja folytán nem rendelt ki szakértőt a felperes rehabilitálhatóságára nézve, így nem tárta fel a tényállást és megalapozatlan döntést hozott a felperes kereseti kérelme körében.
[25] A fentiek alapján a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
[26] A felperes keresetében a megváltozott munkaképességű személyek ellátásának megállapítását kérte, vagyis azt, hogy rokkantsági ellátásra jogosult, ezért a megismételt eljárásban az egészségi állapot mértéke és a rehabilitálhatósággal összefüggő valamennyi körülmény vizsgálata alapján dönthető el, hogy megilleti-e a kért ellátás vagy sem. Ezt az értékelést mulasztotta el a bíróság, olyan szakértői véleményt nem szerzett be, amely komplex, mindenre kiterjedő orvosi, foglalkoztatási, szociális rehabilitálhatóságot együttesen véleményezett volna.
[29] A felülvizsgálati eljárás illetékét az Mmtv. 14. § (2) bekezdése alapján a magyar állam viseli.
[30] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el (Pp. 274. § (1) bekezdés).