adozona.hu
BH 2017.7.238
BH 2017.7.238
I. Ha a kormányhivatal főigazgatói munkakörére szóló kinevezés 2015. január 5-ével történő módosítására a Kttv. 48. § (2) bekezdés c) és d) pontja alapján került sor, a kinevezés módosításhoz kapcsolódó munkáltatói jogkör gyakorlására jogosult személynek a főigazgató esetében erre meghatározott személyt kell érteni, aki a Kttv. 6. § 1. pontja és a Khtv. 12. § (3) bekezdése alapján a kormánymegbízott. II. A kormánymegbízott kinevezésmódosításra vonatkozó jogkörét nem érinti, hogy ezen egyoldalú intézkedését
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperest a közigazgatási és igazságügyi miniszter 2011. január 10-én kelt okiratával nevezte ki az alperes főigazgatójává 2011. január 12-ével 695 700 forint besorolási bérrel.
[2] Az alperes élére 2014-ben új kormánymegbízott került, aki 2014. augusztus 26-án vezetői utasítást adott ki, melyben - többek között - a felperes intézkedési, hatás- és jogköreit magához vonta. 2014. szeptember 1-jén kezdeményezte a kormánytisztviselői jogviszony közös megegyezéssel történő megszüntetését, m...
BH 2017.7.238 I. Ha a kormányhivatal főigazgatói munkakörére szóló kinevezés 2015. január 5-ével történő módosítására a Kttv. 48. § (2) bekezdés c) és d) pontja alapján került sor, a kinevezés módosításhoz kapcsolódó munkáltatói jogkör gyakorlására jogosult személynek a főigazgató esetében erre meghatározott személyt kell érteni, aki a Kttv. 6. § 1. pontja és a Khtv. 12. § (3) bekezdése alapján a kormánymegbízott.
II. A kormánymegbízott kinevezésmódosításra vonatkozó jogkörét nem érinti, hogy ezen egyoldalú intézkedését követően a kormánytisztviselő új munkakörére vonatkozóan változik a munkáltatói jogkört gyakorló személye.
III. A kormánytisztviselői jogviszonyban a munkáltatói jogkör gyakorlásának terjedelme és jogosultja meghatározása nem a kinevezés tartalmára tartozó kérdés, azt jogszabály, adott esetben a Khtv. 12. § (3) bekezdése, 20/B. §-a határozza meg. A munkáltatói jogkört gyakorló személyében bekövetkező változás a Kttv. 48. § (2) bekezdés c) és d) pontja szerinti egyoldalú kinevezésmódosítás következménye, ezért nem szerepel a Kttv. 48. § (2) bekezdésben lévő felsorolásban [2010. évi CXXVI. tv. (Khtv.) 12. § (3) bek., 20/B. §, 2011. évi CXCIX. tv. (Kttv.) 6. §, 48. § (2) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperest a közigazgatási és igazságügyi miniszter 2011. január 10-én kelt okiratával nevezte ki az alperes főigazgatójává 2011. január 12-ével 695 700 forint besorolási bérrel.[2] Az alperes élére 2014-ben új kormánymegbízott került, aki 2014. augusztus 26-án vezetői utasítást adott ki, melyben - többek között - a felperes intézkedési, hatás- és jogköreit magához vonta. 2014. szeptember 1-jén kezdeményezte a kormánytisztviselői jogviszony közös megegyezéssel történő megszüntetését, melyet a felperes nem fogadott el. Ugyanígy nem került sor 2014. szeptember 25-ével a kormánymegbízott által kezdeményezett kinevezésmódosításra.
[3] 2014. november 10-én a kormánymegbízott ismételten kezdeményezte a felperes kinevezésének 2015. január 1-jével történő módosítását. Erről kiállított egy "kinevezésmódosítása kormányzati szolgálati jogviszonyban" elnevezésű iratot. Ezt ő írta alá, és "kinevezésmódosítással egyetértek" szövegezéssel aláírva, de a dátum pontos megjelölése nélkül a miniszter jegyzett ellen. Ezen irattal a kormánymegbízott a felperes munkahelyét az Sz. Járási Hivatal Osztályában jelölte meg, feladatkörét pedig általános igazgatási ügyintézőben határozta meg azzal, hogy a kinevezésmódosítás 2015. január 5-én lép hatályba, és e naptól a felperes illetménye 363 300 forint.
[4] A felperes a 2014. december 27-én átvett kinevezés- módosítással szemben közszolgálati panasszal élt a Kormánytisztviselői Döntőbizottságnál 2015. január 20-án. Ebben jogsértőnek tartotta az intézkedést, mert a főigazgató felett a kinevezés és kinevezés módosítása tekintetében a munkáltatói jogokat a miniszter gyakorolja. Az új munkahelyként megjelölt járási hivatalnál viszont a munkáltatói jogkör gyakorlója a hivatalvezető. A felperes álláspontja szerint az alperes kormánymegbízottja intézkedése ezért jogszabályt sért.
[5] A Kormánytisztviselői Döntőbizottság a felperes közszolgálati panaszát a 2015. március 23-án kelt határozatával elutasította. Hivatkozása szerint a kormánytisztviselő felett a munkáltatói jogokat az államigazgatási szerv hivatali szervezetének vezetője gyakorolja a törvény eltérő rendelkezése hiányában. E jogkör átruházható, és ha ez nem az arra jogosított személyre történt meg, úgy a munkáltatói intézkedés érvénytelen, kivéve, ha azt a jogosult 6 hónapon belül írásban nem hagyja jóvá.
A döntőbizottság álláspontja szerint a főigazgató felett a kormánymegbízott javaslatára a miniszter gyakorolja a kinevezési és felmentési jogkört, azonban az egyéb munkáltatói jogok gyakorlására a kormánymegbízott jogosult. A jogszabály definíciója szerint a kinevezés tartalmának módosítása alapvető munkáltatói jog, így az alperes kormánymegbízottja jogszerűen írta alá a kinevezés módosításáról rendelkező okmányt, melyen a miniszter egyetértő aláírása is szerepel, így annak érvényességét a felperes alaptalanul kifogásolta.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[6] A felperes a keresetében jogszabálysértésre hivatkozással kérte a Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatának megváltoztatását, az intézkedés jogellenességének megállapítását és hatályon kívül helyezését.[7] A keresetlevelében előadta azt a folyamatot, amely a kormánymegbízottal való viszony megromlásához vezetett. Utalt arra, hogy a kormánymegbízott több alkalommal, így a szabadsága kivételekor is visszaélt a munkáltatói jogkörével, és hogy az alperes hibájából nem került sor a munkakör átadására-átvételére. Hivatkozott arra, hogy a kormánymegbízott az új munkakörrel összefüggésben őt nem hallgatta meg. Előadta továbbá, hogy a kormánymegbízott őt munkahelyen kívül tettlegesen bántalmazta, amely miatt büntetőeljárás van folyamatban, és utalt arra, hogy az Egyenlő Bánásmód Hatóságnál eljárást kezdeményezett. Hivatkozott arra is, hogy a kormányzati szolgálati jogviszonyát méltatlanságra hivatkozva 2015. február 17-ével az Sz. Járási Hivatal vezetője megszüntette.
[8] Álláspontja szerint a Kormánytisztviselői Döntőbizottság jogsértő döntést hozott, mert nem vette figyelembe, hogy a főigazgató felett jogszabály előírása alapján a kinevezési és felmentési jogkört a miniszter gyakorolja, míg a járási hivatal kormánytisztviselői felett a hivatalvezető. Ezért a kinevezés módosítása és a járási hivatalhoz történő kinevezése vonatkozásában az alperes kormánymegbízottja jogszabályt, a fővárosi és megyei kormányhivatalokról, valamint a fővárosi és megyei kormányhivatalok kialakításáról és a területi integrációval összefüggő törvénymódosításokról rendelkező 2010. évi CXXVI. törvény (Khtv.) 12. § (3) bekezdését, a 20/B. §-át, a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény (Ktjv.) 9. § (2) bekezdését, 10. § (1) bekezdését, és a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) 48. § (2) bekezdését sértette meg.
[9] Hivatkozott továbbá az alperes részéről a Kttv. 9. § (2) bekezdésben foglalt jóhiszeműség és tisztesség elvének, valamint a 10. § (1) bekezdésben foglalt joggal való visszaélést tilalmazó elvnek a megsértésére.
[10] Az alperes a kereset elutasítását kérte hivatkozással a Khtv. 12. § (3) bekezdésére és a Kttv. 37. § (1) bekezdésére, 9. § (4) bekezdésére, valamint a 6. § 1. pontjára. Kifejtette, hogy a munkáltatói jogok közül a főigazgató esetében a kinevezés van a miniszter részére fenntartva. A kinevezés tartalmát az alperes kormánymegbízottja módosíthatja munkáltatói jogkörében eljárva. A munkáltatói intézkedés érvényes, mert azon a miniszter egyetértő aláírása is szerepel. Álláspontja szerint a felperes által kifogásolt kinevezésmódosítást követő események nem képezhetik a jelen per tárgyát. A felperes sértette meg az együttműködési kötelezettséget, a jóhiszeműség és a tisztesség követelményét.
Az első- és másodfokú ítélet
[11] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatát megváltoztatta és megállapította, hogy a kormánymegbízott "Kinevezés módosítása" elnevezésű intézkedése jogellenes, és azt hatályon kívül helyezte.[12] Megállapította, hogy a Kttv. 48. § (2) bekezdése tartalmazza azokat az eseteket, amikor a kinevezés módosításához nem kell a kormánytisztviselő beleegyezése. A Khtv. 12. §-a szerint a főigazgató feladata a fővárosi és megyei kormányhivatal hivatali szervezetének a vezetése, és a (2) bekezdés értelmében a kormánymegbízott általános helyettese. A Khtv. 12. § (3) bekezdése értelmében a kormánymegbízottnak csak javaslattételi joga van a főigazgató kinevezése és felmentése tekintetében, egyebekben ez a jogkör a minisztert illeti meg. A fővárosi és megyei kormányhivatalok szervezeti és működési szabályzatáról rendelkező 3/2013. (I. 18.) KIM utasítás 4., illetőleg 8. §-a sorolja fel a főigazgató munkaköri feladatait.
[13] A főigazgató a törvényben, illetve a KIM-utasításban meghatározott konkrét feladatokat lát el, így a feladatkörét is csak jogszabály módosíthatja. Ezért kizárt, hogy a kormánymegbízott a főigazgató munkakörét módosítsa, mivel erre jogszabályi felhatalmazással nem rendelkezik.
[14] A kinevezés módosítása azért is jogszabálysértő, mert a Khtv. 20/B. §-a értelmében a járási hivatal kormánytisztviselői felett a munkáltatói jogokat a hivatalvezető gyakorolja, intézkedéséről a kormánymegbízottat csak tájékoztatnia kell, akit kifogásolási jog illet meg. A kormánymegbízott megsértette a Kttv. 9. § (2) bekezdését, mert elmulasztotta a felperessel való kölcsönös együttműködési kötelezettségét, és magatartása kifejezetten sértette a felperes jogát, jogos érdekét azzal, hogy túllépte a hatáskörét, módosította a főigazgatói kinevezést, amelyet módosítani nem, csak megszüntetni lehet. Ezáltal megvalósult a Kttv. 10. § (1) bekezdésében foglalt tilalom megsértése is, mert az alperes jogait rendeltetésellenesen gyakorolta. A rendeltetésellenes joggyakorlás azáltal is megvalósult, hogy a járási hivatal vezetője munkáltatói jogkörébe tartozó kinevezési jogkört gyakorolt a kormánymegbízott azzal, hogy a felperest a járási hivatal szervezetébe tartozó kormánytisztviselővé nevezte ki, ezért az intézkedése jogszabályt sértett.
[15] Emiatt a Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozata is jogszabálysértő, így azt az elsőfokú bíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 359/A. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta.
[16] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes által a fentieken túl előadottak nem képezik a per tárgyát, így azzal a bíróság nem foglalkozott.
[17] Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította.
[18] A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet tényállásából mellőzte annak megállapítását, hogy az újonnan kinevezett kormánymegbízott nem számított a felperes munkájára, mely döntését nem indokolta meg, továbbá hogy a felperes és a kormánymegbízott között a munkakapcsolat megromlott, köztük az együttműködés teljesen megszakadt, emiatt a felperes munkakörének átvételére nem került sor. A mellőzésre azért került sor, mert e megállapítások a jogvita eldöntése szempontjából nem jelentősek, illetve bizonyítékokkal nem voltak alátámasztva.
[19] Az így megállapított tényállás alapján nem értett egyet az elsőfokú bíróság érdemi döntésével.
[20] Egyetértve a Kormánytisztviselői Döntőbizottság által kifejtett indokokkal, a Kttv. 6. § 1. pontja alapján rögzítette, hogy a jogszabály a munkáltatói jogok között külön nevesíti a kinevezés és a kinevezés tartalma módosításának jogát, és a Khtv. 12. § (3) bekezdése kizárólag a kinevezés és a felmentés jogát utalja a miniszter hatáskörébe. Egyéb, így a kinevezés módosítására vonatkozó munkáltatói jog gyakorlására a kormánymegbízottat jogosítja fel. Mindezek alapján saját hatáskörében módosíthatta a kormánymegbízott a felperes kinevezését, de intézkedésével a miniszter is egyetértett.
[21] A Khtv. 20/A. § (1) bekezdése alapján a járási hivatal a megyei kormányhivatal kirendeltségeként működik. Ebből következően a kormánymegbízott jogosult volt úgy megváltoztatni a felperes munkakörét - még a Kttv. 48. § (2) bekezdés d) pontja alapján a felperes beleegyezése nélkül is -, hogy őt a járási hivatalnál lévő munkakörbe helyezze. A járási hivatalvezető munkáltatói jogai csak a kinevezés módosítását követően értelmezhetőek, a felettese által eszközölt kinevezés módosítására a kirendeltségvezető nem lehetett jogosult. Erre az intézkedésre kizárólag a kormánymegbízottnak volt hatásköre. A főigazgató kinevezésének módosításakor értelemszerűen a főigazgatói munkakör módosítására való jogosultságnak van jelentősége.
[22] Téves az elsőfokú bíróság érvelése a Kttv. 9. § (2) bekezdése és 10. § (1) bekezdése megsértéséről. A főigazgató feladatait jogszabály rögzíti, az alperes kormánymegbízottja azonban nem a főigazgatói feladatokat változtatta meg, hanem a felperes munkakörét úgy, hogy 2015. január 1-jétől kezdődően nem főigazgató, hanem általános igazgatási ügyintéző munkakört tölt be. A jogszabályba ütköző magatartás vonatkozásában a joggal való visszaélés megállapítása fogalmilag kizárt, tehát amennyiben a kormánymegbízott túllépte volna a hatáskörét, az nem joggal való visszaélést, hanem jogszabálysértést valósított volna meg.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[23] A felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.[24] Hivatkozott a Pp. 213. § (1) bekezdése megsértésére. Keresetében ugyanis a munkáltató intézkedésének jogellenességét a Kttv. 19. § (1) és (3) bekezdése alapján alaki okból is kifogásolta, mert a kinevezésmódosítás szabályszerű keltezést nem tartalmazott, ugyanakkor a miniszterelnökséget vezető miniszter egyetértést kifejező aláírásával ellátták.
A kinevezésmódosítás nemcsak a munkavégzés helyének, hanem a munkakörének módosulását is előidézte, amely a munkáltatói jog gyakorlójának a változásával is járt [Khtv. 12. § (3) bekezdés, 20/B. §]. A munkáltatói jog gyakorlójának megváltoztatása semmiképpen nem tartozik a Kttv. 48. § (2) bekezdése szerinti egyoldalúan végrehajtható módosítások körébe. Keresetében hivatkozott továbbá arra is, hogy a kinevezésmódosítás a hivatalból való eltávolítását szolgálta úgy, hogy a felmentésére, vele szembeni fegyelmi eljárásra nem volt indok, tehát a Kttv. 9. § (2) bekezdését és a 10. § (1) bekezdését sértette az intézkedés.
A másodfokú ítélet sem az alaki, sem az alapelvi kifogásokkal nem foglalkozott, tehát nem bírálta el valamennyi kereseti kérelmet a törvényszék.
[25] A jogerős ítélet a Khtv. 20/B. §-ában foglaltakat sérti, mert lehetővé kívánja tenni, hogy a járási hivatalnál a hivatalvezető akaratnyilvánítása nélkül létesüljön kormánytisztviselői jogviszony. Ezt az ellentmondást az alperes is orvosolni próbálta, mert a per harmadik tárgyalásán 2015. szeptember 3-án előterjesztett előkészítő iratában a Kttv. 37. § (4) bekezdésére hivatkozott, valamint másolatban csatolta dr. U. A. járási hivatalvezető 2015. január 5-én keltezett jóváhagyó nyilatkozatát. Az okirat azonban hitelesnek nem tekinthető, mert az alperes korábban, még a döntőbizottsági eljárásban sem hivatkozott erre a nyilatkozatra, az azon lévő iktatószám nem felel meg a 20/2013. (VI. 25.) KIM utasítás szerinti egységes iratkezelési szabályzatnak, valamint az irat lábjegyzetében szereplő hivatalvezetői e-mail-cím az okirat keltezésénél hónapokkal később kinevezett járási hivatalvezető címe, nem az egyetértést adó személyé.
A felperes feljelentésére a Btk. 272. § (5) bekezdés I. fordulatába ütköző hamis tanúzás bűntettének alapos gyanúja miatt folyó eljárásban a P. Járási és Nyomozó Ügyészség a feljelentést elutasította arra hivatkozással, hogy a megkeresésére az alapügyben eljáró bíróság nem tett feljelentést. A feljelentéssel érintett jelentős bűncselekmény gyanúja esetén a bírói feljelentés elmaradása a Pp. 2. § (1) bekezdésébe a 8. § (1) és (2) bekezdésébe ütközött.
[26] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult.
A Kúria döntése és jogi indokai
[27] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott.[28] A Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. Ezért a Kúria a Pp. 272. § (2) bekezdése szerint a megsértett jogszabályhely megjelölését, és az ahhoz kapcsolódó jogi érvelést is tartalmazó felülvizsgálati előadásra tekintettel vizsgálhatta felül a jogerős ítéletet.
[29] A felperes alaptalanul állította a Kttv. 48. § (2) bekezdésének megsértését. A törvényszék az általa helyesen hivatkozott jogszabályok alapján helytálló következtetésre jutott annak megállapításával, hogy a kormánymegbízott jogosult volt egyoldalúan a felperes által sérelmezett kinevezés módosításra.
[30] A felperes az alperes kormányhivatal munkáltatónál létesített 2011. január 12-ével kormánytisztviselői jogviszonyt főigazgatói munkakörre. Ennek a kinevezésnek a módosítására került sor az alperes részéről 2015. január 5-ével a Kttv. 48. § (2) bekezdés c) és d) pontja alapján. Ezért e kinevezés módosításhoz kapcsolódó munkáltatói jogkör gyakorlására jogosult személynek a főigazgató esetében erre meghatározott személyt kell érteni, aki a Kttv. 6. § 1. pontja és a Khtv. 12. § (3) bekezdése alapján a kormánymegbízott.
A kormánymegbízott kinevezésmódosításra vonatkozó jogkörét nem érinti, hogyha ezen egyoldalú intézkedését követően a kormánytisztviselő új munkakörére vonatkozóan változik a munkáltatói jogkört gyakorló személye.
[31] A kormánytisztviselői jogviszonyban a munkáltatói jogkör gyakorlásának terjedelme és jogosultja meghatározása nem a kinevezés tartalmára tartozó kérdés, azt jogszabály, adott esetben a Khtv. 12. § (3) bekezdése, 20/B. §-a határozza meg. A munkáltatói jogkört gyakorló személyében bekövetkező változás a Kttv. 48. § (2) bekezdés c) és d) pontja szerinti egyoldalú kinevezésmódosítás következménye, ezért nem szerepel a Kttv. 48. § (2) bekezdésben lévő felsorolásban. Erre tekintettel alaptalan a felperes érvelése arról, hogy a munkáltatói jogkört gyakorló személyében történő változást eredményező egyoldalú kinevezésmódosításra vonatkozó konkrét jogszabályi feljogosítottság hiányában az alperes perbeli intézkedése jogszabálysértő volt.
[32] A felperes alaki kifogása ellenére jogszabálysértés nélkül tekintették az eljáró bíróságok érvényesnek a kormánymegbízott részéről 2015. január 5-ével történt kinevezésmódosítást. A Kttv. 19. § (1) bekezdés rendelkezéséből ugyanis nem következik, hogy a naptári nap megjelölést nem tartalmazó keltezés miatt a kinevezésmódosítás ne lenne írásba foglaltnak tekinthető. A felperes fellebbezési ellenkérelme ezen alaki kifogásra nem tért ki, ezért a másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül, a Pp. 253. § (3) bekezdése alapján a fellebbezési kérelem és fellebbezési ellenkérelem korlátai között bírálta felül az elsőfokú ítéletet.
[33] A felperes a fellebbezési ellenkérelmében megismételte az elsőfokú eljárásban már hivatkozott, a hamis tanúzás bűncselekményével összefüggő érvelését. A másodfokú bíróság azonban - a fentebb kifejtettek szerint - helyes jogi álláspontja folytán a járási hivatal vezetője kinevezésmódosítással egyetértő nyilatkozatának jogszabálysértés nélkül nem tulajdonított perdöntő jelentőséget, így az ezzel kapcsolatos okirat értékelését jogszabálysértés nélkül mellőzte.
[34] Ezzel összefüggésben a felperes által hivatkozott eljárásjogi jogszabálysértés [Pp. 2. § (1) bekezdés, 8. § (1) és (2) bekezdés] megállapíthatósága nem hatna ki a munkáltatói jogkört gyakorló személyével kapcsolatban hozott döntés jogszerűségére az előző bekezdésben foglaltak alapján. A Büntető törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 274. §-a alapján azon alapügy befejezését követően, amelyben a hamis tanúzást elkövették, büntetőeljárás e hatóság (jelen esetben az elsőfokú bíróság) feljelentése nélkül is indítható.
[35] A felperes alappal hivatkozott arra, hogy a törvényszék részéről elmaradt a Kttv. 9. § (2) bekezdésére és 10. § (1) bekezdésére történő felperesi hivatkozás érdemi elbírálása. Ezen kereseti hivatkozással összefüggő elsőfokú ítéleti tényállásmegállapítás mellőzéséről jogszabálysértő döntést hozott a törvényszék. A jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére okot adó lényeges eljárási szabálysértés az, ha az eljárt bíróságok úgy róják a felperes terhére a bizonyítatlanságot, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyításra szoruló tényekről a felet nem tájékoztatja a Pp. 3. § (3) bekezdés alapján (BH 2015.40.).
[36] A felperes a keresetlevélben a jóhiszeműség és tisztesség követelményének, valamint a joggal való visszaélés tilalmának megsértését megalapozó körülményeket jelölt meg. Így alaptalan volt a törvényszék megállapítása, miszerint az ezzel összefüggő elsőfokú ítéleti megállapításoknak nincs jelentősége a jogvita eldöntése szempontjából. Arra pedig megalapozottan nem hivatkozhatott, hogy e tények bizonyítékokkal nem voltak alátámasztva, mert az erre vonatkozó, a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján a felperest terhelő bizonyítási kötelezettségről az eljáró bíróságok a felperest nem tájékoztatták. A felperes helyesen hivatkozott arra a felülvizsgálati kérelmében, hogy a törvényszék (a felperes fellebbezési ellenkérelmében foglaltak ellenére) nem vizsgálta, hogy amennyiben a kormánymegbízott az álláspontja szerint a hatáskörét nem lépte túl, magatartása sértette-e a Kttv. 9. § (2) bekezdésében és a Kttv. 10. § (1) bekezdésében foglaltakat. Ennek vizsgálata érdekében az eljárás megismétlése szükséges.
[37] Erre tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet az elsőfokú ítéletre is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
[38] A megismételt eljárásban a bizonyítási teherre vonatkozó tájékoztatást követően a felperes részéről felajánlott bizonyításnak megfelelően lefolytatott eljárás eredményeként lehet állást foglalni a Kttv. 9. § (2) bekezdése és 10. § (1) bekezdése rendelkezéseinek alperes általi megsértéséről.
(Kúria, Mfv.I.10.464/2016.)
* * *
T e l j e s h a t á r o z a t
Az ügy száma: Mfv.I.10.464/2016/4.
A tanács tagjai: Dr. Hajdu Edit a tanács elnöke, előadó bíró
Dr. Tallián Blanka bíró
Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna bíró
A felperes:
A felperes képviselője:
Dr. Polgár Ferenc ügyvéd
Az alperes: Tolna Megyei Kormányhivatal
Az alperes képviselője:
Dr. Nochta Tibor ügyvéd
A per tárgya: Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatának felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma:
Pécsi Törvényszék 1.Mf.21.128/2015/4.
Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma:
Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 5.M.250/2015/7.
Rendelkező rész
A Kúria a Pécsi Törvényszék 1.Mf.21.128/2015/4. számú ítéletét a Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 5.M.250/2015/7. számú ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.A felülvizsgálati eljárás illetékét 70.000 forintban, a felek felülvizsgálati eljárási költségét fejenként 10.000 forintban állapítja meg.
A végzés ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperest a közigazgatási és igazságügyi miniszter 2011. január 10-én kelt okiratával nevezte ki az alperes főigazgatójává 2011. január 12-ével 695.700 forint besorolási bérrel.[2] Az alperes élére 2014-ben új kormánymegbízott került, aki 2014. augusztus 26-án vezetői utasítást adott ki, melyben - többek között - a felperes intézkedési-, hatás- és jogköreit magához vonta. 2014. szeptember 1-jén kezdeményezte a kormánytisztviselői jogviszony közös megegyezéssel történő megszüntetését, melyet a felperes nem fogadott el. Ugyanígy nem került sor 2014. szeptember 25-ével a kormánymegbízott által kezdeményezett kinevezés-módosításra.
[3] 2014. november 10-én a kormánymegbízott ismételten kezdeményezte a felperes kinevezésének 2015. január 1-jével történő módosítását. Erről kiállított egy "kinevezés-módosítása kormányzati szolgálati jogviszonyban" elnevezésű iratot. Ezt ő írta alá, és "kinevezés-módosítással egyetértek" szövegezéssel aláírva, de a dátum pontos megjelölése nélkül a miniszterelnökséget vezető miniszter jegyzett ellen Ezen irattal a kormánymegbízott a felperes munkahelyét az Sz. Járási Hivatal Osztályában jelölte meg, feladatkörét pedig általános igazgatási ügyintézőben határozta meg azzal, hogy a kinevezés-módosítás 2015. január 5-én lép hatályba, és e naptól a felperes illetménye 363.300 forint.
[4] A felperes a 2014. december 27-én átvett kinevezés módosítással szemben közszolgálati panasszal élt a Kormánytisztviselői Döntőbizottságnál 2015. január 20-án. Ebben jogsértőnek tartotta az intézkedést, mert a főigazgató felett a kinevezés és kinevezés módosítása tekintetében a munkáltatói jogokat a miniszter gyakorolja. Az új munkahelyként megjelölt járási hivatalnál viszont a munkáltatóijogkör-gyakorló a hivatalvezető. A felperes álláspontja szerint az alperes kormánymegbízottja intézkedése ezért jogszabályt sért.
[5] A Kormánytisztviselői Döntőbizottság a felperes közszolgálati panaszát a 2015. március 23-án kelt határozatával elutasította. Hivatkozása szerint a kormánytisztviselő felett a munkáltatói jogokat az államigazgatási szerv hivatali szervezetének vezetője gyakorolja a törvény eltérő rendelkezése hiányában. E jogkör átruházható, és ha ez nem az arra jogosított személyre történt meg, úgy a munkáltatói intézkedés érvénytelen kivéve, ha azt a jogosult 6 hónapon belül írásban nem hagyja jóvá.
A döntőbizottság álláspontja szerint a főigazgató felett a kormánymegbízott javaslatára a miniszter gyakorolja a kinevezési és felmentési jogkört, azonban az egyéb munkáltatói jogok gyakorlására a kormánymegbízott jogosult. A jogszabály definíciója szerint a kinevezés tartalmának módosítása alapvető munkáltatói jog, így az alperes kormánymegbízottja jogszerűen írta alá a kinevezés módosításáról rendelkező okmányt, melyen a miniszter egyetértő aláírása is szerepel, így annak érvényességét a felperes alaptalanul kifogásolta.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[6] A felperes a keresetében jogszabálysértésre hivatkozással kérte a Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatának megváltoztatását, az intézkedés jogellenességének megállapítását és hatályon kívül helyezését.[7] A keresetlevelében előadta azt a folyamatot, amely a kormánymegbízottal való viszony megromlásához vezetett. Utalt arra, hogy a kormánymegbízott több alkalommal, így a szabadsága kivételekor is visszaélt a munkáltatói jogkörével, és hogy az alperes hibájából nem került sor a munkakör átadására-átvételére. Hivatkozott arra, hogy a kormánymegbízott az új munkakörrel összefüggésben őt nem hallgatta meg. Előadta továbbá, hogy a kormánymegbízott őt munkahelyen kívül tettlegesen bántalmazta, amely miatt büntetőeljárás van folyamatban, és utalt arra, hogy az Egyenlő Bánásmód Hatóságnál eljárást kezdeményezett. Hivatkozott arra is, hogy a kormányzati szolgálati jogviszonyát méltatlanságra hivatkozva 2015. február 17-ével az Sz. Járási Hivatal vezetője megszüntette.
[8] Álláspontja szerint a Kormánytisztviselői Döntőbizottság jogsértő döntést hozott, mert nem vette figyelembe, hogy a főigazgató felett jogszabály előírása alapján a kinevezési és felmentési jogkört a miniszter gyakorolja, míg a járási hivatal kormánytisztviselői felett a hivatalvezető. Ezért a kinevezés módosítása és a járási hivatalhoz történő kinevezése vonatkozásában az alperes kormánymegbízottja jogszabályt, a fővárosi és megyei kormányhivatalokról, valamint a fővárosi és megyei kormányhivatalok kialakításáról és a területi integrációval összefüggő törvénymódosításokról rendelkező 2010. évi CXXVI. törvény (Khtv.) 12. § (3) bekezdését, a 20/B. §-át, a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény (Ktjv.) 9. § (2) bekezdését, 10. § (1) bekezdését, és a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) 48. § (2) bekezdését sértette meg.
[9] Hivatkozott továbbá az alperes részéről a Kttv. 9. § (2) bekezdésben foglalt jóhiszeműség és tisztesség elvének, valamint a 10. § (1) bekezdésben foglalt joggal való visszaélést tilalmazó elvnek a megsértésére.
[10] Az alperes a kereset elutasítását kérte hivatkozással a Khtv. 12. § (3) bekezdésére és a Kttv. 37. § (1) bekezdésére, 9. § (4) bekezdésére, valamint a 6. § 1. pontjára. Kifejtette, hogy a munkáltatói jogok közül a főigazgató esetében a kinevezés van a miniszter részére fenntartva. A kinevezés tartalmát az alperes kormánymegbízottja módosíthatja munkáltatói jogkörében eljárva. A munkáltatói intézkedés érvényes, mert azon a miniszter egyetértő aláírása is szerepel. Álláspontja szerint a felperes által kifogásolt kinevezésmódosítást követő események nem képezhetik a jelen per tárgyát. A felperes sértette meg az együttműködési kötelezettséget, a jóhiszeműség és a tisztesség követelményét.
Az első- és másodfokú ítélet
[11] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatát megváltoztatta és megállapította, hogy a kormánymegbízott "Kinevezés módosítása" elnevezésű intézkedése jogellenes, és azt hatályon kívül helyezte.[12] Megállapította, hogy a Kttv. 48. § (2) bekezdés tartalmazza azokat az eseteket, amikor a kinevezés módosításához nem kell a kormánytisztviselő beleegyezése. A Khtv. 12. § szerint a főigazgató feladata a fővárosi és megyei kormányhivatal hivatali szervezetének a vezetése, és a (2) bekezdés értelmében a kormánymegbízott általános helyettese. A Khtv. 12. § (3) bekezdése értelmében a kormánymegbízottnak csak javaslattételi joga van a főigazgató kinevezése és felmentése tekintetében, egyebekben ez a jogkör a minisztert illeti meg. A fővárosi és megyei kormányhivatalok szervezeti és működési szabályzatáról rendelkező 3/2013. (I.18.) KIM utasítás 4. §, illetőleg 8. §-a sorolja fel a főigazgató munkaköri feladatait.
[13] A főigazgató a törvényben, illetve a KIM utasításban meghatározott konkrét feladatokat lát el, így a feladatkörét is csak jogszabály módosíthatja. Ezért kizárt, hogy a kormánymegbízott a főigazgató munkakörét módosítsa, mivel erre jogszabályi felhatalmazással nem rendelkezik.
[14] A kinevezés módosítása azért is jogszabálysértő, mert a Khtv. 20/B. § értelmében a járási hivatal kormánytisztviselői felett a munkáltatói jogokat a hivatalvezető gyakorolja, intézkedéséről a kormánymegbízottat csak tájékoztatnia kell, akit kifogásolási jog illet meg. A kormánymegbízott megsértette a Kttv. 9. § (2) bekezdését, mert elmulasztotta a felperessel való kölcsönös együttműködési kötelezettségét, és magatartása kifejezetten sértette a felperes jogát, jogos érdekét azzal, hogy túllépte a hatáskörét, módosította a főigazgatói kinevezést, amelyet módosítani nem, csak megszüntetni lehet. Ezáltal megvalósult a Kttv. 10. § (1) bekezdésében foglalt tilalom megsértése is, mert az alperes jogait rendeltetésellenesen gyakorolta. A rendeltetésellenes joggyakorlás azáltal is megvalósult, hogy a járási hivatal vezetője munkáltatói jogkörébe tartozó kinevezési jogkört gyakorolt a kormánymegbízott azzal, hogy a felperest a járási hivatal szervezetébe tartozó kormánytisztviselővé nevezte ki, ezért az intézkedése jogszabályt sértett.
[15] Emiatt a Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozata is jogszabálysértő, így azt az elsőfokú bíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 359/A. § (2) bekezdés alapján megváltoztatta.
[16] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes által a fentieken túl előadottak nem képezik a per tárgyát, így azzal a bíróság nem foglalkozott, hogy mi vezetett az alperes részéről a jogsértő intézkedés megtételéhez, illetve hogy a hivatkozott büntetőeljárás milyen kimenetelű, továbbá hogy az esélyegyenlőség sérült-e, mert ezek más hatóság eljárására tartozó ügyek, illetve a kereseti kérelemmel sem függnek össze.
[17] Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította. Mellőzte az alperes elsőfokú perköltségben marasztalását és kötelezte a felperest az alperes javára együttes első- és másodfokú perköltség, valamint az állam javára együttes első- és másodfokú illeték megfizetésére.
[18] A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet tényállásából mellőzte annak megállapítását, hogy az újonnan kinevezett kormánymegbízott nem számított a felperes munkájára, mely döntését nem indokolta meg, továbbá hogy a felperes és a kormánymegbízott között a munkakapcsolat megromlott, köztük az együttműködés teljesen megszakadt, emiatt a felperes munkakörének átvételére nem került sor. A mellőzésre azért került sor, mert e megállapítások a jogvita eldöntése szempontjából nem jelentősek, illetve bizonyítékokkal nem voltak alátámasztva.
[19] Az így megállapított tényállás alapján nem értett egyet az elsőfokú bíróság érdemi döntésével.
[20] Egyetértve a Kormánytisztviselői Döntőbizottság által kifejtett indokokkal a Kttv. 6. § 1. pontja alapján rögzítette, hogy a jogszabály a munkáltatói jogok között külön nevesíti a kinevezés és a kinevezés tartalma módosításának jogát, és a Khtv. 12. § (3) bekezdése kizárólag a kinevezés és a felmentés jogát utalja a miniszter hatáskörébe. Egyéb, így a kinevezés módosítására vonatkozó munkáltatói jog gyakorlására a kormánymegbízottat jogosítja fel. Mindezek alapján saját hatáskörében módosíthatta a kormánymegbízott a felperes kinevezését, de intézkedésével a miniszter is egyetértett.
[21] A Kttv. 20/A. § (1) bekezdése alapján a járási hivatal a megyei kormányhivatal kirendeltségeként működik. Ebből következően a kormánymegbízott jogosult volt úgy megváltoztatni a felperes munkakörét - még a Kttv. 48. § (2) bekezdés d) pontja alapján a felperes beleegyezése nélkül is-, hogy őt a járási hivatalnál lévő munkakörbe helyezze. A járási hivatalvezető munkáltatói jogai csak a kinevezés módosítását követően értelmezhetőek, a felettese által eszközölt kinevezés módosítására a kirendeltségvezető nem lehetett jogosult. Erre az intézkedésre kizárólag a kormánymegbízottnak volt hatásköre. A főigazgató kinevezésének módosításakor értelemszerűen a főigazgatói munkakör módosítására való jogosultságnak van jelentősége.
[22] Téves az elsőfokú bíróság érvelése a Kttv. 9. § (2) bekezdés és 10. § (1) bekezdése megsértéséről. A főigazgató feladatait jogszabály rögzíti, az alperes kormánymegbízottja azonban nem a főigazgatói feladatokat változtatta meg, hanem a felperes munkakörét úgy, hogy 2015. január 1-jétől kezdődően nem főigazgató, hanem általános igazgatási ügyintéző munkakört tölt be. A jogszabályba ütköző magatartás vonatkozásában a joggal való visszaélés megállapítása fogalmilag kizárt, tehát amennyiben a kormánymegbízott túllépte volna a hatáskörét, az nem joggal való visszaélést, hanem jogszabálysértést valósított volna meg.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[23] A felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.[24] Hivatkozott a Pp. 213. § (1) bekezdése megsértésére. Keresetében ugyanis a munkáltató intézkedésének jogellenességét a Kttv. 19. § (1) bekezdése és (3) bekezdése alapján alaki okból is kifogásolta, mert a kinevezés módosítás szabályszerű keltezést nem tartalmazott, ugyanakkor a miniszterelnökséget vezető miniszter egyetértést kifejező aláírásával ellátták.
[25] A kinevezésmódosítás nemcsak a munkavégzés helyének, hanem a munkakörének módosulását is előidézte, amely a munkáltatói jog gyakorlójának a változásával is járt [Khtv. 12. § (3) bekezdés, 20/B. §]. A munkáltatói jog gyakorlójának megváltoztatása semmiképpen nem tartozik a Kttv. 48. § (2) bekezdése szerinti egyoldalúan végrehajtható módosítások körébe.
Keresetében hivatkozott továbbá arra is, hogy a kinevezés módosítás a hivatalból való eltávolítását szolgálta úgy, hogy a felmentésére, vele szembeni fegyelmi eljárásra nem volt indok, tehát a Kttv. 9. § (2) bekezdését és a 10. § (1) bekezdését sértette az intézkedés.
A másodfokú ítélet sem az alaki, sem az alapelvi kifogásokkal nem foglalkozott, tehát nem bírálta el valamennyi kereseti kérelmet a törvényszék.
A jogerős ítélet a Khtv. 20/B. §-ában foglaltakat sérti, mert lehetővé kívánja tenni, hogy a járási hivatalnál a hivatalvezető akaratnyilvánítása nélkül létesüljön kormánytisztviselői jogviszony. Ezt az ellentmondást az alperes is orvosolni próbálta, mert a per harmadik tárgyalásán 2015. szeptember 3-án előterjesztett előkészítő iratában a Kttv. 37. § (4) bekezdésére hivatkozott, valamint másolatban csatolta dr. U. A. járási hivatalvezető 2015. január 5-én keltezett jóváhagyó nyilatkozatát. Az okirat azonban hitelesnek nem tekinthető, mert az alperes korábban, még a döntőbizottsági eljárásban sem hivatkozott erre a nyilatkozatra, az azon lévő iktatószám nem felel meg a 20/2013. (VI.25.) KIM utasítás szerinti egységes iratkezelési szabályzatnak, valamint az irat lábjegyzetében szereplő hivatalvezetői e-mail cím az okirat keltezésénél hónapokkal később kinevezett járási hivatalvezető címe, nem az egyetértést adó személyé.
A felperes feljelentésére a Btk. 272. § (5) bekezdés I. fordulatába ütköző hamis tanúzás bűntettének alapos gyanúja miatt folyó eljárásban a P. Járási és Nyomozó Ügyészség a feljelentést elutasította arra hivatkozással, hogy a megkeresésére az alapügyben eljáró bíróság nem tett feljelentést. A feljelentéssel érintett jelentős bűncselekmény gyanúja esetén a bírói feljelentés elmaradása a Pp. 2. § (1) bekezdésébe, 8. § (1) bekezdésébe és (2) bekezdésébe ütközött.
[26] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult.
A Kúria döntése és jogi indokai
[27] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott.[28] A Pp. 275. § (2) bekezdés alapján a Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. Ezért a Kúria a Pp. 272. § (2) bekezdése szerint a megsértett jogszabályhely megjelölését, és az ahhoz kapcsolódó jogi érvelést is tartalmazó felülvizsgálati előadásra tekintettel vizsgálhatta felül a jogerős ítéletet.
[29] A felperes alaptalanul állította a Kttv. 48. § (2) bekezdésének megsértését. A törvényszék az általa helyesen hivatkozott jogszabályok alapján helytálló következtetésre jutott annak megállapításával, hogy a kormánymegbízott jogosult volt egyoldalúan a felperes által sérelmezett kinevezésmódosításra.
[30] A felperes az alperes kormányhivatal munkáltatónál létesített 2011. január 12-ével kormánytisztviselői jogviszonyt főigazgatói munkakörre. Ennek a kinevezésnek a módosítására került sor az alperes részéről 2015. január 5-ével a Kttv. 48. § (2) bekezdés c) és d) pontja alapján. Ezért e kinevezés módosításhoz kapcsolódó munkáltatói jogkör gyakorlására jogosult személynek a főigazgató esetében erre meghatározott személyt kell érteni, aki a Kttv. 6. § 1. pontja és a Khtv. 12. § (3) bekezdése alapján a kormánymegbízott.
A kormánymegbízott kinevezésmódosításra vonatkozó jogkörét nem érinti, hogyha ezen egyoldalú intézkedését követően a kormánytisztviselő új munkakörére vonatkozóan változik a munkáltatóijogkör gyakorló személye.
[31] A kormánytisztviselői jogviszonyban a munkáltatói jogkör gyakorlásának terjedelme és jogosultja meghatározása nem a kinevezés tartalmára tartozó kérdés, azt jogszabály, adott esetben a Khtv. 12. § (3) bekezdése, 20/B. §-a határozza meg. A munkáltatóijogkör-gyakorló személyében bekövetkező változás a Kttv. 48. § (2) bekezdés c) és d) pontja szerinti egyoldalú kinevezés módosítás következménye, ezért nem szerepel a Kttv. 48. § (2) bekezdésben lévő felsorolásban. Erre tekintettel alaptalan a felperes érvelése arról, hogy a munkáltatóijogkör-gyakorló személyében történő változást eredményező egyoldalú kinevezésmódosításra vonatkozó konkrét jogszabályi feljogosítottság hiányában az alperes perbeli intézkedése jogszabálysértő volt.
[32] A felperes alaki kifogása ellenére jogszabálysértés nélkül tekintették az eljáró bíróságok érvényesnek a kormánymegbízott részéről 2015. január 5-ével történt kinevezésmódosítást. A Kttv. 19. § (1) bekezdés rendelkezéséből ugyanis nem következik, hogy a naptári nap megjelölést nem tartalmazó keltezés miatt a kinevezésmódosítás nem lenne írásba foglaltnak tekinthető. A felperes fellebbezési ellenkérelme ezen alaki kifogásra nem tért ki, ezért a másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül, a Pp. 253. § (3) bekezdés alapján a fellebbezési kérelem és fellebbezési ellenkérelem korlátai között bírálta felül az elsőfokú ítéletet.
[33] A felperes a fellebbezési ellenkérelmében megismételte az elsőfokú eljárásban már hivatkozott, a hamis tanúzás bűncselekményével összefüggő érvelését. A másodfokú bíróság azonban - a fentebb kifejtettek szerint - helyes jogi álláspontja folytán a járási hivatal vezetője kinevezésmódosítással egyetértő nyilatkozatának jogszabálysértés nélkül nem tulajdonított perdöntő jelentőséget, így az ezzel kapcsolatos okirat értékelését jogszabálysértés nélkül mellőzte.
[34] Ezzel összefüggésben a felperes által hivatkozott eljárásjogi jogszabálysértés [Pp. 2. § (1) bekezdés, 8. § (1) és (2) bekezdés] megállapíthatósága nem hatna ki a munkáltatóijogkör-gyakorló személyével kapcsolatban hozott döntés jogszerűségére az előző bekezdésben foglaltak alapján. A Büntető törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 274. § alapján azon alapügy befejezését követően, amelyben a hamis tanúzást elkövették, büntetőeljárás e hatóság (jelen esetben az elsőfokú bíróság) feljelentése nélkül is indítható.
[35] A felperes alappal hivatkozott arra, hogy a törvényszék részéről elmaradt a Kttv. 9. § (2) bekezdésére és 10. § (1) bekezdésére történő felperesi hivatkozás érdemi elbírálása. Ezen kereseti hivatkozással összefüggő elsőfokú ítéleti tényállásmegállapítás mellőzéséről jogszabálysértő döntést hozott a törvényszék. A jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére okot adó lényeges eljárási szabálysértés az, ha az eljárt bíróságok úgy róják a felperes terhére a bizonyítatlanságot, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyításra szoruló tényekről a felet nem tájékoztatja a Pp. 3. § (3) bekezdés alapján (BH 2015.40.).
[36] A felperes a keresetlevélben a jóhiszeműség és tisztesség követelményének, valamint a joggal való visszaélés tilalmának megsértését megalapozó körülményeket jelölt meg. Így alaptalan volt a törvényszék megállapítása, miszerint az ezzel összefüggő elsőfokú ítéleti megállapításoknak nincs jelentősége a jogvita eldöntése szempontjából. Arra pedig megalapozottan nem hivatkozhatott, hogy e tények bizonyítékokkal nem voltak alátámasztva, mert az erre vonatkozó, a Pp. 164. § (1) bekezdés alapján a felperest terhelő bizonyítási kötelezettségről az eljáró bíróságok a felperest nem tájékoztatták. A felperes helyesen hivatkozott arra a felülvizsgálati kérelmében, hogy a törvényszék (a felperes fellebbezési ellenkérelmében foglaltak ellenére) nem vizsgálta, hogy amennyiben a kormánymegbízott az álláspontja szerint a hatáskörét nem lépte túl, magatartása sértette-e a Kttv. 9. § (2) bekezdésében és a Kttv. 10. § (1) bekezdésében foglaltakat. Ennek vizsgálata érdekében az eljárás megismétlése szükséges.
[37] Erre tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján a jogerős ítéletet az elsőfokú ítéletre is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
[38] A megismételt eljárásban a bizonyítási teherre vonatkozó tájékoztatást követően a felperes részéről felajánlott bizonyításnak megfelelően lefolytatott eljárás eredményeként lehet állást foglalni a Kttv. 9. § (2) bekezdése és 10. § (1) bekezdése rendelkezéseinek alperes általi megsértéséről.
A döntés elvi tartalma
I.) Ha a kormányhivatal főigazgatói munkakörére szóló kinevezés 2015. január 5-ével történő módosítására a Kttv. 48. § (2) bekezdés c) és d) pontja alapján került sor, a kinevezés módosításhoz kapcsolódó munkáltatói jogkör gyakorlására jogosult személynek a főigazgató esetében erre meghatározott személyt kell érteni, aki a Kttv. 6. § 1. pontja és a Khtv. 12. § (3) bekezdése alapján a kormánymegbízott.
II.) A kormánymegbízott kinevezésmódosításra vonatkozó jogkörét nem érinti, hogy ezen egyoldalú intézkedését követően a kormánytisztviselő új munkakörére vonatkozóan változik a munkáltatóijogkör gyakorló személye.
III.) A kormánytisztviselői jogviszonyban a munkáltatói jogkör gyakorlásának terjedelme és jogosultja meghatározása nem a kinevezés tartalmára tartozó kérdés, azt jogszabály, adott esetben a Khtv. 12. § (3) bekezdése, 20/B. §-a határozza meg. A munkáltatóijogkör-gyakorló személyében bekövetkező változás a Kttv. 48. § (2) bekezdés c) és d) pontja szerinti egyoldalú kinevezés módosítás következménye, ezért nem szerepel a Kttv. 48. § (2) bekezdésben lévő felsorolásban.
Záró rész
[39] A Kúria a Pp. 275. § (5) bekezdés alapján a felülvizsgálati eljárás illetékét és költségét csak megállapította azzal, hogy annak viseléséről az új határozatot hozó bíróság fog dönteni.[40] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
Budapest, 2017. április 5.
Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, előadó bíró, dr. Tallián Blanka s.k. bíró, dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró
(Kúria, Mfv.I.10.464/2016.)