adozona.hu
BH 2017.7.237
BH 2017.7.237
Ha a munkavállaló a kárfelelősségéről kötött megállapodást jogi tényben történő tévedésre hivatkozással megtámadja, neki kell bizonyítania, hogy a munkakörében eljáró jogi szakértő 2013. október 14-én a jogszabályok tartalmára nézve adott nyilvánvalóan téves tájékoztatást a feleknek [2012. évi I. tv. (Mt.) 18. § (1) bek., 28. § (1) bek., 1959. évi IV. tv. 210. § (2) bek., 1952. évi III. tv. (Pp.) 164. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 2013. március 19-étől állt az alperes alkalmazásában gépkocsivezetőként, havi 108 000 Ft munkabérrel. A munkaviszony létesítésekor munkaszerződés aláírására nem került sor.
[2] 2013. szeptember 9-én fuvarfeladat teljesítésekor vezetés közben elaludt és a járművel az árokba hajtott, amelynek következményeként a gépjármű és annak rakománya nagymértékben károsodott.
[3] A felek 2013. október 14-én dr. G. F. ügyvéd irodájában jegyzőkönyvet írtak alá arra vonatkozóan, hogy a felpe...
BH 2017.7.237 Ha a munkavállaló a kárfelelősségéről kötött megállapodást jogi tényben történő tévedésre hivatkozással megtámadja, neki kell bizonyítania, hogy a munkakörében eljáró jogi szakértő 2013. október 14-én a jogszabályok tartalmára nézve adott nyilvánvalóan téves tájékoztatást a feleknek [2012. évi I. tv. (Mt.) 18. § (1) bek., 28. § (1) bek., 1959. évi IV. tv. 210. § (2) bek., 1952. évi III. tv. (Pp.) 164. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2013. március 19-étől állt az alperes alkalmazásában gépkocsivezetőként, havi 108 000 Ft munkabérrel. A munkaviszony létesítésekor munkaszerződés aláírására nem került sor.[2] 2013. szeptember 9-én fuvarfeladat teljesítésekor vezetés közben elaludt és a járművel az árokba hajtott, amelynek következményeként a gépjármű és annak rakománya nagymértékben károsodott.
[3] A felek 2013. október 14-én dr. G. F. ügyvéd irodájában jegyzőkönyvet írtak alá arra vonatkozóan, hogy a felperes vétkes magatartásával kárt okozott az alperesnek, a gépjárművel nem az útviszonyoknak megfelelő sebességgel haladt. A jegyzőkönyv tartalmazta, hogy a munkáltató a kár mértékét a gépjármű biztosítójával történt kárrendezés után tudja pontosan megjelölni, valamint, hogy a munkavállaló kártérítési felelőssége a súlyosan gondatlan magatartásra tekintettel a teljes kár igazolt összegéig terjed.
[4] A felperes 2013. október 22-én kelt nyilatkozatával a jegyzőkönyvbe foglalt jognyilatkozatát megtámadta arra hivatkozással, hogy a magatartása súlyos gondatlanságnak nem minősülhet.
[5] Az alperes 2013. november 11-én kelt felmondással a munkaviszonyt megszüntette azzal az indokolással, hogy felperes munkakörének ellátásával nincs megelégedve. A felperes a felmondás átvételét megtagadta, ügyvéddel való egyeztetésre kért időt. Mivel határidőben nem jelentkezett, az alperes egy új, tartalmában a korábbival azonos, 2013. november 19-én kelt, 2013. december 19-i hatályú felmondását a felperesnek postára adta.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[6] A felperes keresetében a kártérítési felelősségének elismerésére vonatkozó nyilatkozata hatálytalanságának, valamint a felmondás alaki okból való jogellenességének megállapítását kérte. Álláspontja szerint a nyilatkozatát - jogi szakértő által nyújtott tájékoztatás ellenére - jogi kérdésben való tévedés, tájékozatlanság miatt tette meg. Hivatkozott arra, hogy a részére átadott felmondáson munkáltatói aláírás nem szerepelt, így az érvénytelen. Kártérítésként 2013. december 13-tól 108 000 Ft elmaradt illetmény, 2014. április 23-tól 18 000 Ft illetménykülönbözet megfizetését kérte.[7] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Előadta, hogy a munkáltatónál általános gyakorlat a kártérítési felelősséget megállapodásban rendezni, és a felperes saját akaratából, megfontoltan tette meg nyilatkozatát. A felmondással kapcsolatosan észszerűtlennek tartotta az alaki hibára történő utalást, mivel felperes csupán tanulmányozásra kérte el a felmondás egy példányát, amely munkáltatói aláírást nem igényelt.
Az első- és másodfokú ítélet
[8] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes 2013. november 11-én kelt felmondása jogellenes és a 2013. november 19-én kelt felmondása hatálytalan. Kötelezte az alperest, hogy 565 300 Ft kártérítést fizessen meg a felperesnek elmaradt jövedelem címén. Megállapította, hogy a felek között 2013. október 14-én kelt megállapodás érvénytelen.[9] Az elsőfokú bíróság a felek között megkötött megállapodást érintően lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként arra a következtetésre jutott, hogy a felperes az irányadó határidőben és eljárási rendben eredménnyel támadta meg nyilatkozatát. A megállapodás megkötésekor közreműködő jogi szakértő tanúvallomásából arra következtetetett, hogy a tanú a felperes balesethez vezető magatartását, a gyorshajtást, a fáradtság miatti elalvást súlyos gondatlanságnak minősítette és így a teljes okozott kár megfizetésének kötelezettségéről tájékoztatta a felperest. A kártérítési felelősség további formájáról, a gondatlan kártérítési felelősségről és annak jogkövetkezményeiről, a kimentési lehetőségekről nem nyújtott tájékoztatást, ennélfogva a felperes részéről korlátozott mértékű jogi lehetőségek fontolása alapján került sor a megállapodás megkötésére. Alperes azon hivatkozását, hogy a megállapodás aláírását megelőzően a felperes jogi segítséget vett igénybe, az elsőfokú bíróság nem tudta elfogadni, mivel azt csupán a munkáltató képviselője igazolta, akinek tanúvallomását munkáltatói érdekeltség folytán a tényállás megállapítása körében mellőzte.
[10] A felmondásokat érintően az elsőfokú bíróság azt vizsgálta, hogy a felperes munkaviszonya a 2013. november 11-én vagy a 2013. november 19-én kelt felmondással szűnt-e meg.
[11] A 2013. november 11-én kelt felmondással kapcsolatosan az elsőfokú bíróság megállapította: azzal, hogy a felperes úgy nyilatkozott, az elolvasott felmondást nem kívánja átvenni, a felmondás közlését megtagadta, így a felmondás közlése hatályos. Annak, hogy a felmondás a felperes birtokába aláíratlan formában került átadásra, a közlés szempontjából nincs jelentősége, a felmondás nem a munkáltató kézbesítési intézkedése folytán került átadásra, hanem a felperes kifejezett kérésére, tanulmányozásra. Attól, hogy az alperes könyvelője nem megfelelő cégszerű aláírások és bélyegzőhiányos formában adta át a felmondást, nem teszi azt jogellenessé.
[12] A továbbiakban a 2013. november 11-én kelt felmondással kapcsolatosan kifejtette, hogy annak indoka nem elégíti ki a felmondással szemben támasztott jogszabályi követelményeket, abból nem tűnik ki, hogy milyen felperesi magatartás, képesség kifogásolt az alperes részéről, így a felperes munkaviszonya jogellenesen került megszüntetésre.
[13] Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a 2013. október 14-én kelt megállapodás érvénytelenségének megállapítására vonatkozó keresetet elutasította, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[14] A törvényszék vizsgálta, hogy a felperes által megjelölt jogi kérdésben való tévedés a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 28. § (1) bekezdésében meghatározott feltételei megállapíthatóak-e. Álláspontja szerint a felperesnek azt kellett bizonyítania, hogy a jogi kérdésben való tévedése lényeges volt és azt a munkakörben eljáró jogi szakértő a jogszabályok tartalmára nézve, az alperes képviselőjének és a felperesnek együttesen adott nyilvánvalóan téves tájékoztatása okozta. A lefolytatott tanúbizonyítás eredményeként megállapította, hogy az elsőfokú bíróság tévesen vont le következtetést az ügyvéd tanúvallomásából arra, hogy a jogi szakértő nem biztosított megfelelő tájékoztatást. A felperes a kártérítés felelősségi alakzatairól, a kártérítés mértékéről, a kimentési lehetőségekről megfelelő kioktatást kapott. Mivel a felperes megtámadási okként a jogi kérdésben való tévedést jelölte meg, nincs jogi jelentősége annak, és nem vehető figyelembe, hogy a felperes a megállapodás aláírásakor tévedett-e, illetőleg mennyiben.
[15] A felmondás jogellenességével kapcsolatos fellebbezést a törvényszék alaptalannak ítélte. Álláspontja szerint az alperes 2013. november 11-én kelt felmondását az Mt. 24. § (1) bekezdése alapján közöltnek kell tekinteni, mivel annak átvételét a felperes megtagadta, azt írásban nem volt hajlandó átvenni. Az alperes felmondása az Mt. 15. § (4) bekezdése alapján hatályossá vált, amellyel kapcsolatban az elsőfokú bíróság helyesen vizsgálta, hogy annak indoklása megfelel-e az Mt. 64. § (2) bekezdésében foglalt követelménynek. A munkáltató indokolása a világosság követelményének nem felel meg, mivel nem tartalmazza azon konkrét tényeket, körülményeket, amelyekből megállapítható lenne, hogy az alperes miért nem tart igényt a jövőben a felperes munkájára.
[16] A törvényszék hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiuma 95. sz. állásfoglalására, miszerint a közhelyszerű indokolás nem elégíti ki a világos indokolás követelményét, azaz a felperes azon indoka, hogy "a munkáltató a munkakörének ellátásával nincs megelégedve.", tartalmatlan, közhelyszerű, a munkavállaló részére nem ad lehetőséget arra, hogy megismerhesse és ellenőrizhesse a vele szemben felhozott okokat, és módja legyen azokat vitatni, cáfolni.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[17] A felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet 2013. október 14-én kelt megállapodás érvénytelenségének megállapítására vonatkozó keresetet elutasító rendelkezésének hatályon kívül helyezésére, az elsőfokú bíróság ítéletének hatályban tartására irányult.[18] Jogszabálysértésként az Mt. 6. § (2) és (4) bekezdéseit, az Mt. 18. § (1) bekezdését, az Mt. 28. § (1) bekezdését, az 1952. évi III. törvény a polgári perrendtartásról (Pp.) 3. § (4) bekezdését és a Pp. 221. § (1) bekezdését jelölte meg.
[19] Kérelmében részletesen hivatkozott az ügyvéd tanú vallomására. A megállapodás érvénytelenségéről kifejtette, hogy a jog csak az olyan megállapodásokhoz fűzhet joghatályt, amely megfelel a felek akaratának, szándékának, másrészt jogszabállyal nem ellentétes. A felek akarata nyilvánvalóan nem érvényesül akkor, ha az egyik vagy mindkét fél valamely tényben, körülményben tévedett, rosszul ítélte meg vagy téves feltevésben volt. Kifejtette, hogy lényegesnek minősül minden olyan körülmény vagy tény, amely a jognyilatkozat további sorsát, a jognyilatkozat joghatását másképp alakította volna, ezt ha a fél ismerte volna, nem kötötte volna meg a megállapodást, vagy attól eltérő tartalommal hozta volna létre azt.
[20] Hivatkozott arra, hogy az eljáró ügyvéd a jegyzőkönyvben nem rögzítette, hogy a kárfelelősségre vonatkozó munkavállalói tájékoztatás megtörtént, a rendelkezésre álló iratanyagból az állapítható meg, hogy részletes kioktatási kötelezettségének nem tett eleget, amely kötelezettség a felperes tagadásával szemben évekkel későbbi tanúvallomással nem bizonyítható. A jogi szakértő kizárólag a munkáltatói képviselő elmondása alapján minősítette felperes felelősségét súlyosan gondatlannak, amely tanú vallomása egyébként is ellentétes a felperes tényállításával, és amelyet az elsőfokú bíróság a bizonyítékok közül kirekesztett, így az ügyvéd tanú vallomását a felperes tagadásával szemben más bizonyíték nem támasztja alá.
[21] Vitatta a másodfokú bíróság azon megállapítását, hogy a felperes által megjelölt megtámadási ok alapján nincs jogi jelentősége annak és nem vehető figyelembe, hogy a felperes a megállapodás aláírásakor tévedett-e, illetőleg mennyiben.
[22] Álláspontja szerint a másodfokú eljárásban az ismételten meghallgatott ügyvéd tanú vallomása újat nem tartalmazott. A kioktatási, tájékoztatási kötelezettségének a jogi szakértő csak részben tett eleget, így a felperes által aláírt megállapodás jogi kérdésben való tévedés miatt érvénytelen.
[23] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult.
A Kúria döntése és jogi indokai
[24] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.[25] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 272. § (2) bekezdése szerint értékelt felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése alapján.
[26] A bíróság a bizonyítási eljárás során beszerzett bizonyítékok bizonyító erejét a maguk összességében értékeli és a per összes releváns körülményére figyelemmel - meggyőződése szerint - bírálja el. Mérlegeli, hogy az egyes bizonyítékok közötti ellentét miként oldható fel [bizonyítékok szabad mérlegelésének elve, Pp. 206. § (1) bekezdés]. E mérlegelés legfőbb korlátja a bíróság indokolási kötelezettsége [Pp. 221. § (1) bekezdés]. Az ítélet indokolásából ugyanis világosan ki kell tűnni, hogy a bizonyítékok mérlegelése során melyek voltak azok a körülmények, amelyeket a bíróság irányadónak tekintett. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésére, újabb egybevetésére nincs jogi lehetőség, a Kúria csak azt vizsgálhatja, hogy a mérlegelés körébe vont adatok értékelése során a bíróság nyilvánvalóan téves, vagy okszerűtlen következtetésre jutott-e (BH 2012.173.).
[27] Jelen esetben a másodfokú bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékok értékelése során alapvetően téves következtetésre nem jutott, indokát adta, hogy miért nem állapítható meg a felek által 2013. október 14-én kötött megállapodás érvénytelensége. A bíróság megállapította, hogy a felperes az általa hivatkozott jogi kérdésben való tévedés vonatkozásában a megállapodás aláírásakor hatályos Mt. 28. § (1) bekezdés második mondatában foglalt feltételek meglétét nem igazolta.
[28] A megállapodás aláírásakor, azaz 2013. október 14. napján hatályos Mt. 28. § (1) bekezdése alapján a megállapodás megtámadható, ha a fél annak megkötésekor lényeges tényben vagy körülményben tévedett, feltéve, hogy tévedését a másik fél okozta, vagy azt felismerhette, vagy ha mindkét fél ugyanabban a téves feltevésben volt. Jogi kérdésben való tévedés címén a megállapodást akkor lehetett megtámadni, ha a tévedés lényeges volt és a munkakörében eljáró jogi szakértő a feleknek együttesen adott a jogszabályok tartalmára nézve nyilvánvalóan téves tájékoztatást. Az Mt. 31. §-a szerint a jognyilatkozatokra egyebekben a Polgári Törvénykönyv XVII-XXII. fejezetének rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni, azzal, hogy a megállapodás bírósági úton nem módosítható. Ebben az időpontban hatályos 1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 210. § (2) bekezdése értelmében jogi kérdésben való tévedés címén a szerződési nyilatkozatot akkor lehet megtámadni, ha a tévedés lényeges volt, és a munkakörében eljáró jogi szakértő a feleknek együttesen adott a jogszabályok tartalmára nézve nyilvánvalóan téves tájékoztatást. A törvényesség követelményéből adódik, hogy a szabályszerűen kihirdetett jogszabály általánosan kötelező erejű és annak nem tudásával senki sem védekezhet. Ez alól az elv alól tesz kivételt a törvény, amikor megengedi a jogi kérdésben való tévedés címén a szerződéses nyilatkozat megtámadását. A megtámadáshoz az szükséges, hogy: a tévedés lényeges legyen, a jogszabály tartalmára vonatkozzon, a tájékoztatást jogi szakértő adja, munkakörében járjon el, a felek együttesen jelen legyenek, a tévedés nyilvánvaló legyen. Ezeknek a feltételeknek együttesen kell meglenniük, ha bármelyik hiányzik, a megtámadás nem vezethet eredményre.
[29] A felek megállapodásakor hatályos Mt. tehát a jogi tévedést kifejezetten nevesítette a régi Ptk. szabályozásával azonosan. A perben a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján a felperesnek kellett volna bizonyítania, hogy nem kapta meg a teljes körű tájékoztatást. Ezért a jogerős ítélet helytállóan állapította meg, hogy a felperes az eljárásban nem bizonyította, hogy a munkakörében eljáró jogi szakértő a jogszabályok tartalmára nézve adott nyilvánvalóan téves tájékoztatást a feleknek. Ennélfogva - jogszabályi feltétel hiányában - nem állapítható meg a megállapodás érvénytelensége.
[30] A megállapodásban foglaltak is azt támasztják alá, hogy az eljáró jogi szakértő, tehát az ügyvéd a jogszabály tartalmára nézve nem adott nyilvánvalóan téves tájékoztatást, mivel a 2013. október 14. napján felvett jegyzőkönyvben szerepel, hogy: "a jelenlévők egyezően rögzítik, hogy a munkavállaló kártérítési felelőssége a súlyosan gondatlan magatartásra tekintettel teljes, azaz az okozott kár igazolt összegéig terjed".
[31] Mindezek azt eredményezik, hogy a felülvizsgálati kérelemben megjelölt, az Mt. 6. § (2) és (4) bekezdéseiben meghatározott általános magatartási követelményeket, valamint az Mt. 18. § (1) bekezdésén alapuló tájékoztatási kötelezettségét az alperes munkáltató a megállapodás során nem sértette meg , a felperest valamennyi lényeges tényről, körülményről tájékoztatta a kártérítési felelősségével kapcsolatban.
[32] Azt is helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy mivel a felperes megtámadási okként a jogi kérdésben való tévedést jelölte meg, így az nem vehető figyelembe, hogy a megállapodás aláírásakor egyébként tévedett-e (ténybeli tévedés).
[33] Fentiek alapján a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Mfv.I.10.558/2016.)
* * *
Teljes határozat
Az ügy száma: Mfv.I.10.558/2016/5.
A tanács tagjai: Dr. Tallián Blanka a tanács elnöke
Dr. Szomszéd Éva előadó bíró
Dr. Hajdu Edit bíró
A felperes:
A felperes képviselője:
Dr. Mészáros Mátyás Zoltán ügyvéd
Az alperes: SZ. Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.
Az alperes képviselője:
Dr. Lázár Zoltán ügyvéd
A per tárgya: felmondás jogellenességének megállapítása
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma:
Szolnoki Törvényszék 4.Mf.20.928/2015/5.
Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma:
Szolnoki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.525/2013/20.
Rendelkező rész
A Kúria a Szolnoki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.525/2013/20. sz. ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg a alperesnek tizenöt nap alatt 20.000.- /húszezer/ forint felülvizsgálati eljárási költséget.
Az 50.000.- /ötvenezer/ forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
Indokolás
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2013. március 19-étől állt az alperes alkalmazásában gépkocsivezetőként, havi 108.000.- Ft munkabérrel. A munkaviszony létesítésekor munkaszerződés aláírására nem került sor.[2] 2013. szeptember 9-én fuvarfeladat teljesítésekor vezetés közben elaludt és a járművel az árokba hajtott, amelynek következményeként a gépjármű és annak rakománya nagy mértékben károsodott.
[3] A felek 2013. október 14-én dr. G. F. ügyvéd irodájában jegyzőkönyvet írtak alá arra vonatkozóan, hogy a felperes vétkes magatartásával kárt okozott az alperesnek, a gépjárművel nem az útviszonyoknak megfelelő sebességgel haladt. A jegyzőkönyv tartalmazta, hogy a munkáltató a kár mértékét a gépjármű biztosítójával történt kárrendezés után tudja pontosan megjelölni, valamint, hogy a munkavállaló kártérítési felelőssége a súlyosan gondatlan magatartásra tekintettel a teljes kár igazolt összegéig terjed.
[4] A felperes 2013. október 22-én kelt nyilatkozatával a jegyzőkönyvbe foglalt jognyilatkozatát megtámadta arra hivatkozással, hogy a magatartása súlyos gondatlanságnak nem minősülhet.
[5] Az alperes 2013. november 11-én kelt felmondással a munkaviszonyt megszüntette azzal az indokolással, hogy felperes munkakörének ellátásával nincs megelégedve. A felperes a felmondás átvételét megtagadta, ügyvéddel való egyeztetésre kért időt. Mivel határidőben nem jelentkezett, az alperes egy új, tartalmában a korábbival azonos, 2013. november 19-én kelt, 2013. december 19-i hatályú felmondását a felperesnek postára adta.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[6] A felperes keresetében a kártérítési felelősségének elismerésére vonatkozó nyilatkozata hatálytalanságának, valamint a felmondás alaki okból való jogellenességének megállapítását kérte. Álláspontja szerint a nyilatkozatát - jogi szakértő által nyújtott tájékoztatás ellenére - jogi kérdésben való tévedés, tájékozatlanság miatt tette meg. Hivatkozott arra, hogy a részére átadott felmondáson munkáltatói aláírás nem szerepelt, így az érvénytelen. Kártérítésként 2013. december 13-tól 108.000.- Ft elmaradt illetmény, 2014. április 23-tól 18.000.- Ft illetmény-különbözet megfizetését kérte.[7] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Előadta, hogy a munkáltatónál általános gyakorlat a kártérítési felelősséget megállapodásban rendezni, és a felperes saját akaratából, megfontoltan tette meg nyilatkozatát. A felmondással kapcsolatosan ésszerűtlennek tartotta az alaki hibára történő utalást, mivel felperes csupán tanulmányozásra kérte el a felmondás egy példányát, amely munkáltatói aláírást nem igényelt.
Az első- és másodfokú ítélet
[8] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes 2013. november 11-én kelt felmondása jogellenes és a 2013. november 19-én kelt felmondása hatálytalan. Kötelezte az alperest, hogy 565.300.- Ft kártérítést fizessen meg a felperesnek elmaradt jövedelem címén. Megállapította, hogy a felek között 2013. október 14-én kelt megállapodás érvénytelen.[9] Az elsőfokú bíróság a felek között megkötött megállapodást érintően lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként arra a következtetésre jutott, hogy a felperes az irányadó határidőben és eljárási rendben eredménnyel támadta meg nyilatkozatát. A megállapodás megkötésekor közreműködő jogi szakértő tanúvallomásából arra következtetetett jutott, hogy a tanú a felperes balesethez vezető magatartását, a gyorshajtást, a fáradtság miatti elalvást súlyos gondatlanságnak minősítette és így a teljes okozott kár megfizetésének kötelezettségéről tájékoztatta a felperest. A kártérítési felelősség további formájáról, a gondatlan kártérítési felelősségről és annak jogkövetkezményeiről, a kimentési lehetőségekről nem nyújtott tájékoztatást, ennélfogva a felperes részéről korlátozott mértékű jogi lehetőségek fontolása alapján került sor a megállapodás megkötésére. Alperes azon hivatkozását, hogy a megállapodás aláírását megelőzően a felperes jogi segítséget vett igénybe, az elsőfokú bíróság nem tudta elfogadni, mivel azt csupán a munkáltató képviselője igazolta, akinek tanúvallomását munkáltatói érdekeltség folytán a tényállás megállapítása körében mellőzte.
[10] A felmondásokat érintően az elsőfokú bíróság azt vizsgálta, hogy a felperes munkaviszonya a 2013. november 11-én vagy a 2013. november 19-én kelt felmondással szűnt-e meg.
[11] A 2013. november 11-én kelt felmondással kapcsolatosan az elsőfokú bíróság megállapította, hogy azzal, hogy a felperes úgy nyilatkozott, az elolvasott felmondást nem kívánja átvenni, a felmondás közlését megtagadta, így a felmondás közlése hatályos. Annak, hogy a felmondás a felperes birtokába aláíratlan formában került átadásra, a közlés szempontjából nincs jelentősége, a felmondás nem a munkáltató kézbesítési intézkedése folytán került átadásra, hanem a felperes kifejezett kérésére, tanulmányozásra. Attól, hogy az alperes könyvelője nem megfelelő cégszerű aláírások és bélyegzőhiányos formában adta át a felmondást, nem teszi azt jogellenessé.
[12] A továbbiakban a 2013. november 11-én kelt felmondással kapcsolatosan kifejtette, hogy annak indoka nem elégíti ki a felmondással szemben támasztott jogszabályi követelményeket, abból nem tűnik ki, hogy milyen felperesi magatartás, képesség kifogásolt az alperes részéről, így a felperes munkaviszonya jogellenesen került megszüntetésre.
[13] Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a 2013. október 14-én kelt megállapodás érvénytelenségének megállapítására vonatkozó keresetet elutasította, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[14] A törvényszék vizsgálta, hogy a felperes által megjelölt jogi kérdésben való tévedés a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 28. § (1) bekezdésében meghatározott feltételei megállapíthatóak-e. Álláspontja szerint a felperesnek azt kellett bizonyítania, hogy a jogi kérdésben való tévedése lényeges volt és azt a munkakörben eljáró jogi szakértő a jogszabályok tartalmára nézve, az alperes képviselőjének és a felperesnek együttesen adott nyilvánvalóan téves tájékoztatása okozta. A lefolytatott tanúbizonyítás eredményeként megállapította, hogy az elsőfokú bíróság tévesen vont le következtetést az ügyvéd tanúvallomásából arra, hogy a jogi szakértő nem biztosított megfelelő tájékoztatást. A felperes a kártérítés felelősségi alakzatairól, a kártérítés mértékéről, a kimentési lehetőségekről megfelelő kioktatást kapott. Mivel a felperes megtámadási okként a jogi kérdésben való tévedést jelölte meg, nincs jogi jelentősége annak, és nem vehető figyelembe, hogy a felperes a megállapodás aláírásakor tévedett-e, illetőleg mennyiben.
[15] A felmondás jogellenességével kapcsolatos fellebbezést a törvényszék alaptalannak ítélte. Álláspontja szerint az alperes 2013. november 11-én kelt felmondását az Mt. 24. § (1) bekezdése alapján közöltnek kell tekinteni, mivel annak átvételét a felperes megtagadta, azt írásban nem volt hajlandó átvenni. Az alperes felmondása az Mt. 15. § (4) bekezdése alapján hatályossá vált, amellyel kapcsolatban az elsőfokú bíróság helyesen vizsgálta, hogy annak indoklása megfelel-e az Mt. 64. § (2) bekezdésében foglalt követelménynek. A munkáltató indokolása a világosság követelményének nem felel meg, mivel nem tartalmazza azon konkrét tényeket, körülményeket, amelyekből megállapítható lenne, hogy az alperes miért nem tart igényt a jövőben a felperes munkájára.
[16] A törvényszék hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiuma 95. sz. állásfoglalására, miszerint a közhelyszerű indokolás nem elégíti ki a világos indokolás követelményét, azaz a felperes azon indoka, hogy "a munkáltató a munkakörének ellátásával nincs megelégedve.", tartalmatlan, közhelyszerű, a munkavállaló részére nem ad lehetőséget arra, hogy megismerhesse és ellenőrizhesse a vele szemben felhozott okokat, és módja legyen azokat vitatni, cáfolni.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[17] A felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet 2013. október 14-én kelt megállapodás érvénytelenségének megállapítására vonatkozó keresetet elutasító rendelkezésének hatályon kívül helyezésére, az elsőfokú bíróság ítéletének hatályban tartására irányult.[18] Jogszabálysértésként az Mt. 6. § (2) és (4) bekezdéseit, az Mt. 18. § (1) bekezdését, az Mt. 28. § (1) bekezdését, az 1952. évi III. törvény - a polgári perrendtartásról (Pp.) 3. § (4) bekezdését és a Pp. 221. § (1) bekezdését jelölte meg.
[19] Kérelmében részletesen hivatkozott az ügyvéd tanú vallomására. A megállapodás érvénytelenségéről kifejtette, hogy a jog csak az olyan megállapodásokhoz fűzhet joghatályt, amely megfelel a felek akaratának, szándékának, másrészt jogszabállyal nem ellentétes. A felek akarata nyilvánvalóan nem érvényesül akkor, ha az egyik, vagy mindkét fél valamely tényben, körülményben tévedett, rosszul ítélte meg vagy téves feltevésben volt. Kifejtette, hogy lényegesnek minősül minden olyan körülmény vagy tény, amely a jognyilatkozat további sorsát, a jognyilatkozat joghatását másképp alakította volna, ezt ha a fél ismerte volna, nem kötötte volna meg a megállapodást, vagy attól eltérő tartalommal hozta volna létre azt.
[20] Hivatkozott arra, hogy az eljáró ügyvéd a jegyzőkönyvben nem rögzítette, hogy a kárfelelősségre vonatkozó munkavállalói tájékoztatás megtörtént, a rendelkezésre álló iratanyagból az állapítható meg, hogy részletes kioktatási kötelezettségének nem tett eleget, amely kötelezettség a felperes tagadásával szemben évekkel későbbi tanúvallomással nem bizonyítható. A jogi szakértő kizárólag a munkáltatói képviselő elmondása alapján minősítette felperes felelősségét súlyosan gondatlannak, amely tanú vallomása egyébként is ellentétes a felperes tényállításával, és amelyet az elsőfokú bíróság a bizonyítékok közül kirekesztett, így az ügyvéd tanú vallomását a felperes tagadásával szemben más bizonyíték nem támasztja alá.
[21] Vitatta a másodfokú bíróság azon megállapítását, hogy a felperes által megjelölt megtámadási ok alapján nincs jogi jelentősége annak és nem vehető figyelembe, hogy a felperes a megállapodás aláírásakor tévedett-e, illetőleg mennyiben.
[22] Álláspontja szerint a másodfokú eljárásban az ismételten meghallgatott ügyvéd tanú vallomása újat nem tartalmazott. A kioktatási, tájékoztatási kötelezettségének a jogi szakértő csak részben tett eleget, így a felperes által aláírt megállapodás jogi kérdésben való tévedés miatt érvénytelen.
[23] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult.
A Kúria döntése és jogi indokai
[24] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.[25] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 272.§ (2) bekezdése szerint értékelt felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül a Pp. 275.§-ának (2) bekezdése alapján.
[26] A bíróság a bizonyítási eljárás során beszerzett bizonyítékok bizonyító erejét a maguk összességében értékeli és a per összes releváns körülményeire figyelemmel - meggyőződése szerint - bírálja el. Mérlegeli, hogy az egyes bizonyítékok közötti ellentét miként oldható fel (bizonyítékok szabad mérlegelésének elve, Pp. 206.§ (1) bekezdés). E mérlegelés legfőbb korlátja a bíróság indokolási kötelezettsége (Pp. 221.§ (1) bekezdés). Az ítélet indokolásából ugyanis világosan ki kell tűnni, hogy a bizonyítékok mérlegelése során melyek voltak azok a körülmények, amelyeket a bíróság irányadónak tekintett. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésére, újabb egybevetésére nincs jogi lehetőség, a Kúria csak azt vizsgálhatja, hogy a mérlegelés körébe vont adatok értékelése során a bíróság nyilvánvalóan téves, vagy okszerűtlen következtetésre jutott-e (BH 2012.173.).
[27] Jelen esetben a másodfokú bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékok értékelése során alapvetően téves következtetésre nem jutott, indokát adta, hogy miért nem állapítható meg a felek által 2013. október 14-én kötött megállapodás érvénytelensége. A bíróság megállapította, hogy a felperes az általa hivatkozott jogi kérdésben való tévedés vonatkozásában a megállapodás aláírásakor hatályos Mt. 28.§ (1) bekezdés második mondatában foglalt feltételek meglétét nem igazolta.
[28] A megállapodás aláírásakor, azaz 2013. október 14. napján hatályos Mt. 28.§ (1) bekezdése alapján a megállapodás megtámadható, ha a fél annak megkötésekor lényeges tényben, vagy körülményben tévedett, feltéve, hogy tévedését a másik fél okozta, vagy azt felismerhette, vagy ha mindkét fél ugyanabban a téves feltevésben volt. Jogi kérdésben való tévedés címén a megállapodást akkor lehetett megtámadni, ha a tévedés lényeges volt és a munkakörében eljáró jogi szakértő a feleknek együttesen adott a jogszabályok tartalmára nézve nyilvánvalóan téves tájékoztatást. Az Mt. 31.§-a szerint a jognyilatkozatokra egyebekben a Polgári Törvénykönyv XVII. - XXII. fejezetének rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni, azzal, hogy a megállapodás bírósági úton nem módosítható. Ebben az időpontban hatályos 1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 210.§ (2) bekezdése értelmében jogi kérdésben való tévedés címén a szerződési nyilatkozatot akkor lehet megtámadni, ha a tévedés lényeges volt, és a munkakörében eljáró jogi szakértő a feleknek együttesen adott a jogszabályok tartalmára nézve nyilvánvalóan téves tájékoztatást. A törvényesség követelményéből adódik, hogy a szabályszerűen kihirdetett jogszabály általánosan kötelező erejű és annak nem tudásával senki sem védekezhet. Ez alól az elv alól tesz kivételt a törvény, amikor megengedi a jogi kérdésben való tévedés címén a szerződéses nyilatkozat megtámadását. A megtámadáshoz az szükséges, hogy: a tévedés lényeges legyen, a jogszabály tartalmára vonatkozzon, a tájékoztatást jogi szakértő adja, munkakörében járjon el, a felek együttesen jelen legyenek, a tévedés nyilvánvaló legyen. Ezeknek a feltételeknek együttesen kell meglenniük, ha bármelyik hiányzik, a megtámadás nem vezethet eredményre.
[29] A felek megállapodásakor hatályos Mt. tehát a jogi tévedést kifejezetten nevesítette a régi Ptk. szabályozásával azonosan. A perben a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján a felperesnek kellett volna bizonyítania, hogy nem kapta meg a teljes körű tájékoztatást. Ezért a jogerős ítélet helytállóan állapította meg, hogy a felperes az eljárásban nem bizonyította, hogy a munkakörében eljáró jogi szakértő a jogszabályok tartalmára nézve adott nyilvánvalóan téves tájékoztatást a feleknek. Ennél fogva - jogszabályi feltétel hiányában - nem állapítható meg a megállapodás érvénytelensége.
[30] A megállapodásban foglaltak is azt támasztják alá, hogy az eljáró jogi szakértő, tehát az ügyvéd a jogszabály tartalmára nézve nem adott nyilvánvalóan téves tájékoztatást, mivel a 2013. október 14. napján felvett jegyzőkönyvben szerepel, hogy: "a jelenlévők egyezően rögzítik, hogy a munkavállaló kártérítési felelőssége a súlyosan gondatlan magatartásra tekintettel teljes, azaz az okozott kár igazolt összegéig terjed".
[31] Mindezek azt eredményezik, hogy a felülvizsgálati kérelemben megjelölt, az Mt. 6.§ (2) és (4) bekezdéseiben meghatározott általános magatartási követelményeket, valamint az Mt. 18. § (1) bekezdésén alapuló tájékoztatási kötelezettségét az alperes munkáltató a megállapodás során nem sértette meg , a felperest valamennyi lényeges tényről, körülményről tájékoztatta a kártérítési felelősségével kapcsolatban.
[32] Azt is helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy mivel a felperes megtámadási okként a jogi kérdésben való tévedést jelölte meg, így az nem vehető figyelembe, hogy a megállapodás aláírásakor egyébként tévedett-e (ténybeli tévedés).
[33] Fentiek alapján a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275.§ (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Záró rész
[34] A Kúria a Pp. 78.§ (1) bekezdése alapján kötelezte a pervesztes felperest az alperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére.[35] Az 1990. évi XCIII. törvény - az illetékekről (Itv.) 39.§ (3) bekezdés d) pontja szerint megállapított eljárási illetéket a felperes munkavállalói költségkedvezményére tekintettel az állam viseli.
[36] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274.§-ának (1) bekezdésének alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
Budapest, 2017. március 22.
Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, dr. Szomszéd Éva s.k. előadó bíró, dr. Hajdu Edit s.k. bíró
(Kúria, Mfv.I.10.558/2016.)