adozona.hu
EH 2017.06.M13
EH 2017.06.M13
A felszámoló munkáltatójogkör-gyakorlásra való felhatalmazásából nem következik, hogy a felszámolás kezdő időpontját követően új munkaviszonyt létesítsen. Amennyiben a tevékenység indokolja, a törvényben meghatározott esetekben a polgári jogi jogviszony létrehozására van jogszabályi lehetősége [1991. évi LI. tv. (Csődtv.) 27/A. §, 47. § (5) bek., 1994. évi LXVI. tv. (Btv.) 1. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 2011. augusztus 26-án felszámolás alá került. Felszámolója a Vagyonkezelő és Felszámoló Zrt. lett.
[2] A felszámoló a Környezetvédelmi és Természetvédelmi Felügyelőség határozata alapján, amely a felszámolás alatt álló cég területének őrzését rendelte el (veszélyeshulladék-tárolásra tekintettel) 3 fő munkaviszonyban történő foglalkoztatásáról döntött. Ezen személyekkel vagyonőr munkakörben 2015. január 31-én munkaviszony létesült.
[3] A felperes 2015. július 9-én 433 727 fori...
EH 2017.06.M13 A felszámoló munkáltatójogkör-gyakorlásra való felhatalmazásából nem következik, hogy a felszámolás kezdő időpontját követően új munkaviszonyt létesítsen. Amennyiben a tevékenység indokolja, a törvényben meghatározott esetekben a polgári jogi jogviszony létrehozására van jogszabályi lehetősége [1991. évi IL. tv. (Csődtv.) 27/A. §, 47. § (5) bek., 1994. évi LXVI. tv. (Btv.) 1. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2011. augusztus 26-án felszámolás alá került. Felszámolója a Vagyonkezelő és Felszámoló Zrt. lett.[2] A felszámoló a Környezetvédelmi és Természetvédelmi Felügyelőség határozata alapján, amely a felszámolás alatt álló cég területének őrzését rendelte el (veszélyeshulladék-tárolásra tekintettel) 3 fő munkaviszonyban történő foglalkoztatásáról döntött. Ezen személyekkel vagyonőr munkakörben 2015. január 31-én munkaviszony létesült.
[3] A felperes 2015. július 9-én 433 727 forint összegű bérgarancia-támogatás iránti igényt nyújtott be, amelyet az első fokon eljárt Kormányhivatal Foglalkoztatási Főosztály 2015. július 27-én kelt határozatával elutasított. Ennek indokolása szerint a felszámoló a felszámolást követően az új munkahelyek létesítésével jogszerűtlenül járt el. A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: Csődtv.) 27/A. § (13) bekezdése értelmében ugyanis a felszámoló csak a munkavállalók továbbfoglalkoztatására jogosult, új munkaviszonyt nem létesíthet, így a bértartozás a Bérgarancia Alapból nem támogatható.
[4] A felperes fellebbezése folytán eljárt Nemzetgazdasági Minisztérium (alperes) a 2015. november 3-án kelt határozatával az indokolási rész kiegészítésével helybenhagyta az elsőfokú szerv határozatát. Rögzítette, hogy az ügyben a felszámoló a felszámolás kezdetét követően létesített munkaviszonyt a felszámolás alatt álló cég és a munkavállalók között, erre azonban a Csődtv. nem adott részére lehetőséget.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[5] A felperes 2015. december 21-én terjesztett elő keresetet a határozat hatályon kívül helyezését és a közigazgatási határozatot hozó szerv új eljárásra kötelezését kérve. Keresetében megjelölte a Csődtv. 27/A. § (13) bekezdését és a 47. § (5) bekezdését. Hivatkozása szerint bár a határozatban megjelölt vagyonőrök foglalkoztatása munkaviszony keretében történt polgári jogi jogviszony helyett, azonban a Csődtv. azon rendelkezése, amely a felszámolóra telepíti a munkáltatói jogok gyakorlásából eredő jogosítványokat, lehetőséget biztosít arra, hogy a felszámolás kezdő időpontjától számított későbbi időpontban, akár egészen a társaság cégjegyzékből való törléséig az adós gazdasági társaság képviselőjeként kívülálló személlyel munkaviszonyt létesítsen.[6] A felperes hivatkozása szerint a munkáltatói jogkör gyakorlására történő felszámolói felhatalmazásból következően a Csődtv. nem tartalmaz semmiféle tiltást arra nézve, hogy az adós gazdálkodó szervezet képviseletében munkaviszonyt létesítsen.
[7] A jogszabály a támogatás feltételei között nem írja elő annak vizsgálatát, hogy a jogviszony létesítésére mikor került sor, és nem rendelkezik arról, hogy a munkaviszonynak a felszámolási eljárás kezdő időpontját megelőzően kell fennállnia, ennek vizsgálatára a hatóság eljárása nem terjedhet ki. Álláspontja szerint a Csődtv. 47. § (5) bekezdése kifejezetten felhatalmazza a felszámolót a munkáltatói jogok gyakorlására.
[8] Az Mt. 27. és 28. §-ára hivatkozva arra utalt, hogy a munkaviszony egyik alanya sem állított érvénytelenséget.
[9] Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Hivatkozott a Csődtv. 47. § (5) bekezdése kapcsán arra, hogy a felszámoló munkáltatói jogosultságát jogszabály, kollektív szerződés és belső szabályzat, valamint a munkaszerződés keretei között gyakorolhatja, összhangban a Csődtv. 27. § (13) bekezdésével. Nem teremt lehetőséget új munkavállaló alkalmazására a jogszabályi felhatalmazás, csupán a már fennálló munkaszerződések keretei között teszi lehetővé a továbbfoglalkoztatást. Amennyiben az adósnak nincs saját munkaszervezete, akkor a felszámolónak kell a sajátját használnia, és csak ezen felül köthet szerződéseket. Mindezek alapján a felszámoló csak a munkavállalók továbbfoglalkoztatására jogosult, de új munkaviszonyt nem létesíthet.
[10] Az alperes utalt arra is, hogy a Bérgarancia Alap szerinti támogatás célja a munkavállalók elmaradt bérének előfinanszírozása a forráshiánnyal küzdő cégek esetében, azonban semmiképpen nem lehet célja a felszámoló feladatkörébe tartozó feladatok ellátásának finanszírozása, különösen nem egy elhúzódó felszámolási eljárásban.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítélete
[11] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.[12] Ítéletében utalt a Bérgarancia Alapról szóló 1994. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Btv.) 1. §-ának (1) bekezdés a) pontjára, a Csődtv. 27/A. § (13) bekezdésére, valamint a 47. §-ának (5) bekezdésére.
[13] A jogszabályi rendelkezések alapján a felszámoló a feladatait elsősorban az adós munkaszervezete, valamint saját szervezete igénybevételével látja el, ennek érdekében polgári jogviszonyt létesíthet.
[14] Nem volt vitatott, hogy a felszámoló a perbeli munkavállalókat munkaviszony keretében foglalkoztatta, akiknek a jogviszonya a kft. felszámolása kezdő időpontját követően jött létre. A felszámoló a Csődtv. rendelkezései szerint nem létesíthetett volna munkaviszonyt. A törvény nem teremt lehetőséget új munkavállaló alkalmazására, hanem a már fennálló munkaszerződések alapján biztosítja a továbbfoglalkoztatást. Erre utal a Csődtv. 47. § (5) bekezdése, amely kimondja, hogy a felszámoló munkáltatói jogosultságát a jogszabályok, a kollektív szerződés, a belső szabályzatok és a munkaszerződések keretei között jogosult gyakorolni. Ez a rendelkezés a már meglévő munkavállalókra vonatkozik, és nem ad lehetőséget a felszámolónak új munkaviszony létesítésére.
[15] Amennyiben a felszámolónak az adós és a saját szervezetén belül nem volt lehetősége a feladatai ellátására, úgy teljesítési segédet alkalmazhatott volna, vagy polgári jogviszonyt kellett volna létrehozni. A foglalkoztatási forma kiemelendő jelentőségű, hiszen a felszámoló a vagyonőrökkel adott esetben csak polgári jogviszonyt létesíthetett volna.
[16] A bíróság nem találta helytállónak azon felperesi hivatkozást, hogy az alperes nem vizsgálhatta volna a támogatás alapját képező jogviszonyt. Az alperesnek a tényállás tisztázása érdekében figyelembe kellett vennie a jogviszony tartalmát, mely tekintetében a felszámoló sem vitatta, hogy az munkaviszony. A bérgarancia-támogatás feltételrendszere és a Csődtv. rendelkezései alapján megállapítható, hogy a támogatás alapját képező jogviszony jogszerűen nem jöhetett volna létre, ezáltal a támogatás igénylése sem megalapozott.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[17] A felperes felülvizsgálati kérelmében és annak határidőben érkezett kiegészítésében az ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a kereseti kérelemnek megfelelő új határozat hozatalát, másodlagosan az ügyben eljárt bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte az alperes perköltség fizetésre kötelezése mellett.[18] Hivatkozása szerint a jogerős ítélet jogszabálysértő, mert az a Btv. 2/B. § (1) bekezdésének, a Csődtv. 27/A. § (13) bekezdésének, valamint a 47. § (5) bekezdésének tételes rendelkezéseibe ütközik, továbbá mert hatáskör hiányában állapította meg a munkaviszony létrehozásának kizártságát és alkalmazott jogkövetkezményt.
[19] A Környezetvédelmi és Természetvédelmi Felügyelőség határozatával kötelezte a felperest, hogy gondoskodjon az ingatlana őrzéséről, illetéktelenek behatolása elleni védelemről. Ezen határozat meghozatalára a veszélyes hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről szóló (az azóta eltelt időben már hatályon kívül helyezett) 98/2001. (VI. 15.) Korm. rendelet 33. §-ában foglalt rendelkezés alapján került sor.
[20] A kötelezést tartalmazó határozatban foglaltak szerint az eljárást a felszámolás alatt álló céggel szemben folytatták le, ezen társaság szerepelt ügyfélként, így az őrzésvédelmi feladatok ellátásáról is ő (és nem a felszámoló) volt köteles gondoskodni. A veszélyes hulladék birtokosát kell kötelezni a jogsértő állapot megszüntetésére, ennek megfelelően olyan feladat ellátásáról volt szó, amelynek elvégzésére az adóst jogerős közigazgatási határozat kötelezte.
[21] A felperes megítélése szerint a közigazgatási határozat felülvizsgálatára irányuló peres eljárásban a bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy
egyrészt a bérgarancia-támogatás megállapítása iránti eljárásban a tényállás tisztázása körében vizsgálható-e az alapul szolgáló jogviszony keletkezésének ideje;
másrészt pedig abban, hogy a felszámoló, mint az adós gazdálkodó szervezet törvényes képviselője jogosult-e munkaviszony létesítésére a felszámolás kezdő időpontját követően.
[22] A felperes a Csődtv. 27/A. § (13) bekezdésére figyelemmel arra hivatkozott, hogy elsődlegesen azt kell vizsgálni, miszerint a Környezetvédelmi és Természetvédelmi Felügyelőség által a felszámolás alatt álló cég részére előírt őrzési kötelezettség a felszámoló feladatai közé tartozik-e.
[23] A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 15. § (1) bekezdése határozza meg az ügyfél fogalmát. Ennek megfelelően a környezetvédelmi hatósági eljárásban ügyfélként kizárólag a felperes szerepelt, ügyfélképessége a törvényes képviseletében eljáró felszámolónak egyáltalán nem volt, hiszen közvetlenül nem az ő jogát vagy jogos érdekét érintette az ügy, és nem ezen társaság volt az, amelyet hatósági ellenőrzés alá vontak. Az őrzési feladatok ellátása nem tartozik a felszámoló feladatai közé, így erre nem alkalmazható a Csődtv. 27/A. § (13) bekezdésének rendelkezése. Mivel a Csődtv. 48. § (3) bekezdésében a jogalkotó a "köteles gondoskodni" szóhasználatot szerepelteti, egyértelmű, hogy ezen kötelezettség teljesítése szempontjából a felszámolót csupán szervezési feladatok terhelik, így a kötelezésnek nem saját munkaszervezetével (vagy akár teljesítési segéd igénybevételével) kellett eleget tennie.
[24] Mivel a határozat az adóssal szemben tartalmaz kötelezést, semmiképpen nem állapítható meg, hogy az a "felszámoló feladatai" körébe tartozna, ennek következtében pedig a Csődtv. 48. § (3) bekezdésében foglalt tevékenységek nem sorolhatók a felszámoló szoros értelemben vett feladatai közé. A felszámolóra kizárólag koordinációs feladat hárul, hiszen a kötelezés alanya kifejezetten az adós gazdasági társaság. Ebből pedig az a következtetés vonható le, hogy nem alkalmazhatók a Csődtv. 27/A. § (13) bekezdésében foglalt korlátozások, így nem kizárt a felszámolás kezdő időpontját követően sem munkaviszonyok létesítése. A felszámoló a feladatai ellátása érdekében dönthet polgári jogi jogviszony létesítéséről, azonban a környezetvédelmi követelmények betartása, illetve az őrzési kötelezettség miatt ellátandó tevékenység nem a felszámolói feladat ellátása érdekében kifejtett tevékenység, arra nem alkalmazható a fenti korlátozás.
[25] Az adós olyan feladatok ellátására létesített munkaviszonyt, amelynek végrehajtására jogerős határozat kötelezte, így annak indokoltsága nem vitatható.
[26] A felperes a felülvizsgálati kérelmében hivatkozott a Csődtv. 27/A. § (13) bekezdésének azon szóhasználatára, hogy "a felszámoló a feladatai ellátása érdekében polgári jogviszonyt létesíthet továbbá" ez pedig egyértelműen arra utal, hogy a felszámoló az adós képviseletében egyéb jogviszonyokat is létrehozhat, vagyis a polgári jogi jogviszonyoknak nem lehet kizárólagossága.
[27] A felperes álláspontja szerint a felszámolás alá került gazdasági társaság a Csődtv. 47. § (5) bekezdésében szabályozott rendelkezés alapján munkaviszonyok létesítésére a felszámolás kezdő időpontját követően is jogosult attól függetlenül, hogy az adott Csődtv. 46-52. §-ában írt előírás a felszámoló feladatai közé tartozik, vagy olyan tevékenységet takar, amely tekintetében kötelezettséggel nem a felszámoló tartozik, hanem az továbbra is az adós társaság terhén marad.
[28] A határozatban megjelölt vagyonőrök foglalkoztatása nem polgári jogi, hanem munkajogviszony keretében történt. A Csődtv. azon rendelkezése, amely a felszámolóra telepíti a munkáltatói jogok gyakorlásából eredő jogosítványokat, lehetőséget ad arra, hogy a felszámolás kezdő időpontjától számított későbbi időpontban, akár egészen a társaság cégjegyzékből való törléséig az adós képviselőjeként kívülálló személlyel munkaviszonyt létesítsen.
[29] Abban az esetben, amennyiben az alperesi álláspont szerint a felszámoló nem lett volna jogosult munkaszerződés létrehozására, a munkavállalókkal 2015. január 31-én kötött munkaszerződés érvénytelennek minősülne. Figyelemmel arra, hogy mind az Mt., mind a Ptk. az érvénytelenségnek két típusát ismeri, a munkaszerződés semmissége, valamint megtámadhatósága merülne fel.
[30] Az alperes azon hivatkozásának elfogadásával, hogy a felszámoló a felszámolás kezdő időpontjától kezdődően munkajogviszony létesítésére nem lenne jogosult, nem minősülhetne a szerződés semmisnek, figyelemmel arra, hogy az nem munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik, illetve nem munkaviszonyra vonatkozó szabály megkerülésével jött létre.
[31] Ezen logikai láncolaton továbbhaladva, ha a feltételezés mégis az lenne, hogy a munkaszerződés a Csődtv. 27/A. § (13) bekezdésében foglalt szabályozás alapján jogszabályba ütközik, nyomatékkal kell arra utalni, hogy az érvénytelen megállapodás alapján létrejött jogviszonyból származó jogokat és kötelezettségeket úgy kell tekinteni, mintha azok érvényes megállapodás alapján állnának fenn.
[32] A felperes a felülvizsgálati kérelmében utalt a Btv. 2. §-ának (1) bekezdésére, 1. § (2) bekezdés d) pontjára, és azt állította, hogy amennyiben a támogatás megállapításához szükséges konjunktív feltételek bekövetkeznek - azaz a felszámolás alatt álló társaságnál foglalkoztatott, szokásos magyarországi munkavégzési hellyel rendelkező munkavállalókkal szemben bértartozás áll fenn, amelyet a felszámolás kezdő időpontját követően a felszámolási költségek fedezetét jelentő bevételek hiánya miatt a bérfizetési napon nem tud a munkáltató kielégíteni - a Btv. 2/B. § (1) bekezdése szerint az állami foglalkoztatási szerv köteles a támogatás megállapításáról határozni.
[33] A felperes álláspontja szerint nincs jelentősége annak a körülménynek, hogy a munkaszerződés utóbb esetlegesen érvénytelennek minősülne, hiszen egyrészt az érvénytelen megállapodás alapján fennálló jogokat és kötelezettségeket úgy kell értékelni, mintha azok érvényes megállapodás alapján állnának fenn, másrészt pedig még a szerződés érvénytelensége esetén is a tartozás munkabértartozásnak minősülne, vagyis ezen a jogcímen terhelné az adóst. Így a Btv.-ben foglalt feltételek tekintetében sem kerülhet a munkavállaló hátrányosabb helyzetbe azáltal, hogy a munkabérét az adós gazdasági társaság esetleg forráshiány miatt nem tudja kiegyenlíteni.
[34] A szerződéseket egyik fél sem támadta meg, így azok nem minősülhetnek érvénytelennek, a jogviszonyokat pedig már megszüntették, így a megtámadás lehetősége mindkét fél részéről megszűnt.
[35] A bírói gyakorlat alapján egy adott jogviszony meghatározásakor nem a szerződés megnevezésének, hanem tartalmi elemeinek van kiemelt jelentősége. Így elsődlegesen vizsgálni kell az utasítási jog fennállását, illetve a személyes munkavégzési kötelezettséget. Ezzel összefüggésben a Legfelsőbb Bíróság EBH 2002.677. szám alatt közzétett elvi határozatában állást foglalt.
[36] A perbeli időben hatályos, a veszélyes hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről szóló 98/2001. (VI. 15.) Korm. rendelet 33. §-a, valamint a Csődtv. 27/A. § (13) bekezdése összevetéséből megállapítható, hogy a veszélyes hulladékokkal kapcsolatos tevékenység ellátására a veszélyes hulladék birtokosa köteles, aki egyértelműen a felperes. Ezért fel sem merülhet polgári jogi jogviszony létesítésének lehetősége, hiszen a Csődtv. úgy rendelkezik, hogy a felszámoló feladatai ellátása során jogosult az ott felsorolt esetekben polgári jogi jogviszonyt létrehozni. Mivel azonban a határozat nem a felszámolót mint törvényes képviselőt, hanem az adóst kötelezi, neki kell eleget tennie a kötelezettségnek.
[37] A felszámoló a feladatai ellátása érdekében polgári jogi jogviszonyt létesíthet, ez pedig azt jelenti, hogy a felszámoló saját nevében köt szerződést, és ebben az esetben nem az adós törvényes képviseletében jár el. Figyelemmel azonban arra, hogy a környezetvédelmi hatóság nem a felszámolót, hanem az általa képviselt társaságot kötelezte, értelmetlen, hogy ő saját nevében kössön akár munka-, akár polgári jogi szerződést az őrzési feladatok ellátására.
[38] Annak megítélése, hogy a felszámolónak a munkaviszony létrehozására irányuló intézkedése jogszabályba ütközik-e, a munkaszerződés megkötéséről történt tudomásszerzéstől számított 8 napon belül a sérelmet szenvedett fél által előterjesztett, és a felszámolást elrendelő bíróságnál benyújtott kifogási kérelem alapján kezdeményezett eljárásban vizsgálható, amely eljárás lefolytatására hatáskörrel és illetékességgel az adós társaság székhelye szerinti törvényszék jogosult. Mivel ilyen eljárás nem indult, így az alperesnek nincs jogosultsága a munkaviszony létrejöttének jogszerűségét megkérdőjelezni, abból téves következtetést levonni.
[39] A felperes a felülvizsgálati kérelme kiegészítésében utalt a Ket. 19. §-ának (1) bekezdésére, 20. §-ára, valamint a 320/2014. (XII. 13.) Korm. rendelet 10. § (4) bekezdésére. Ezzel összefüggésben kifejtette, hogy a bérgarancia-támogatással kapcsolatos ügyekben nem vizsgálható, hogy azon munkaviszony, amelynek kapcsán felmerülő tartozás alapján a támogatást kérik, mikor, és esetlegesen hogyan jött létre.
[40] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
[40] Álláspontja szerint a Ket. 50. §-ának (1) bekezdése alapján a hatóság nemcsak jogosult, de köteles is a tényállást tisztázni. Ahhoz, hogy az eljáró szerv képes legyen megalapozott döntésre, tisztáznia kell a tényállást, azaz meg kell állapítania, hogy az adott ügyben milyen események történtek. Ezt követően a konkrét ügyre vonatkozó absztrakt jogi norma egyes előírásait, azaz a törvényi tényállást kell összevetni az adott ügyben megállapított tényállással. A hatóság jogosult azt az esetet is vizsgálni, hogy a támogatás alapját képező munkaviszony létrejött-e egyáltalán, hiszen ennek hiányában a hatóság támogatás nyújtására irányuló döntése sem lehet megalapozott.
[42] Az alperes változatlanul fenntartotta azon álláspontját, miszerint a Csődtv. 27. §-ának (13) bekezdése, valamint a 47. §-ának (5) bekezdése együttes értelmezéséből az következik, hogy a támogatás alapját képező jogviszony nem jöhetett létre jogszerűen, és ebből következően a támogatás iránti kérelem benyújtására sem kerülhetett volna sor jogszerű eljárás esetén. A támogatás nem volt nyújtható, mivel az annak alapját képező jogviszony kizárólag polgári jogi jogviszony lehetett volna, amelyre a bérgaranciatámogatás nem igényelhető.
[43] A felperes eljárása a jogszabályok megkerülésére irányul és a Bérgarancia Alap céljaival nem egyeztethető össze. A támogatás célja a munkavállalók elmaradt bérének előfinanszírozása a forráshiánnyal küzdő cégek esetében, és ez semmiképpen sem jelentheti a felszámoló feladatkörébe tartozó feladatok ellátásának finanszírozását. A felszámoló ilyen esetekre a polgári jogi jogviszonyt létesíthet, bérgarancia-támogatás azonban a Csődtv. 1. § (1) bekezdés a) pontja alapján csak munkaviszonyban foglalkoztatott személyek bértartozásának kiegyenlítésére kérhető, polgári jogi jogviszonyban foglalkoztatott személyeknél erre nincs lehetőség.
A Kúria döntése és jogi indokai
[44] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.[45] A Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül.
[46] A felperes a felülvizsgálati kérelmében és annak kiegészítésében is állította, hogy a munkaviszony létesítése ideje és körülményeinek vizsgálata nem tartozott az első-, illetve a másodfokú hatóság hatáskörébe. Ezzel szemben az alperes által helyesen hivatkozott Ket. 50. § (1) bekezdése egyértelműen előírja, hogy a hatóság köteles a döntéshozatalhoz szükséges tényállást tisztázni, ennek érdekében esetleg bizonyítási eljárást lefolytatni. Mindebből következően helytállóan vizsgálták, hogy fennálltak-e a Bérgarancia Alapból történő fizetés feltételei, vagyis az igényt olyan személyekkel összefüggésben nyújtották-e be, akiket a felszámolás alatt álló cégnél munkaviszonyban foglalkoztattak. Ennek során értékelni kellett azt is, hogy a felszámoló mikor létesített munkaviszonyt a biztonsági őrökkel.
[47] A bíróság helyesen következtetett a Csődtv. 27/A. § (13) bekezdésének és 47. § (5) bekezdésének együttes értékeléséből arra, hogy a felszámoló a feladatait az adós, valamint saját munkaszervezete igénybevételével látja el. Az adós képviseletében hozza meg döntéseit, a tevékenység ellátása érdekében polgári jogviszonyt (megbízás, vállalkozás) létesíthet, az így keletkezett költségek pedig a felszámolási költségek részét képezik [Csődtv. 57. § (2) bekezdés]. Mindebből egyértelműen az következik, hogy munkaviszony létesítésére nem volt módja.
[48] A felszámoló "feladatainak ellátása" megfogalmazás tágan értelmezendő, a felszámolás alatt lévő munkáltató helyett jár el, valamennyi jogviszonyt ő létesíti a cég nevében. Ebből következően a Csődtv. 48. § (3) bekezdésében foglalt tevékenység ellátása is az ő tevékenységének részét képezi, így neki kellett biztosítani - a törvényben foglaltak betartása mellett - az őrző-védő tevékenység ellátását akkor is, ha erre hatóság kötelezte. Mindezt azonban fentiek szerint munkaviszony keretében nem tehette.
[49] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a Btv. 2/B. § (1) bekezdésének megsértését is panaszolta utalva a szerződések megszüntetésére, illetőleg azok érvénytelenségére.
[50] A Bérgarancia Alapból történő kifizetés feltétele az érvényes munkaviszony fennállása. A jogszabályi rendelkezésbe ütközően létesített munkaviszony érvénytelen, így az érvénytelen munkaviszony alapján nem igényelhető támogatás a Bérgarancia Alapból.
[51] Az Mt. 29. § (1) bekezdése szerint "az érvénytelen megállapodás alapján létrejött jogviszonyt - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a munkáltató köteles haladéktalanul, azonnali hatállyal megszüntetni feltéve, hogy az érvénytelenség okát a felek nem hárítják el". Jelen esetben tehát azonnali hatállyal kellett megszüntetni az érvénytelen munkaviszonyt. Figyelemmel arra, hogy a munkavállaló rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége facere jellegű szolgáltatás, ezért a munkaviszony tekintetében kizárt a szerződés megkötését megelőző helyzet visszaállítása. Ebből azonban nem következik, hogy az érvénytelen munkaszerződésre egy másik igényt (Bérgarancia Alapból való fizetési) lehetne alapítani, vagyis az érvénytelenség a felek (felszámolás alatt álló munkáltató és munkavállaló) között értékelendő, és annak következményei nem háríthatók át más, harmadik személyre.
[52] Helyes az az alperesi érvelés, miszerint a felperes jogszabályba ütköző eljárása nem egyeztethető össze a Bérgarancia Alap funkciójával sem, amelynek célja a felszámolás alatt álló cégek részéről elmaradt, a munkavállalókat megillető bérek megelőlegezése. Nem feladata a felszámoló feladatkörébe tartozó tevékenységekért járó díjazás megtérítése.
[53] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján.
(Kúria, Mfv. I. 10.625/2016.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Mfv.I.10.625/2016/5.
A tanács tagjai: Dr. Tallián Blanka a tanács elnöke
Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna előadó bíró
Dr. Hajdu Edit bíró
A felperes:
A felperes képviselője:
Dr. Cserba Attila ügyvéd
(2. számú Miskolci Ügyvédi Iroda )
Az alperes: Nemzetgazdasági Minisztérium
Az alperes képviselője:
Dr. Kiss Tímea jogtanácsos
A per tárgya: közigazgatási határozat felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma:
Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 22.M.199/2016/8.
Rendelkező rész
A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 22.M.199/2016/8. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek – tizenöt nap alatt – 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak – külön felhívásra – 43.380 (negyvenháromezer-háromszáznyolcvan) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
Indokolás
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2011. augusztus 26-án felszámolás alá került. Felszámolója a Vagyonkezelő és Felszámoló Zrt. lett.[2] A felszámoló a Környezetvédelmi és Természetvédelmi Felügyelőség határozata alapján, amely a felszámolás alatt álló cég területének őrzését rendelte el (veszélyes hulladéktárolásra tekintettel) 3 fő munkaviszonyban történő foglalkoztatásáról döntött. Ezen személyekkel vagyonőr munkakörben 2015. január 31-én munkaviszony létesítésült.
[3] A felperes 2015. július 9-én 433.727 forint összegű bérgarancia támogatás iránti igényt nyújtott be, amelyet az első fokon eljárt Budapest Főváros Kormányhivatal Foglalkoztatási Főosztály 2015. július 27-én kelt határozatával elutasított. Ennek indokolása szerint a felszámoló a felszámolást követően az új munkahelyek létesítésével jogszerűtlenül járt el. A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi IL. (továbbiakban Csődtv.) 27/A. § (13) bekezdése értelmében ugyanis a felszámoló csak a munkavállalók továbbfoglalkoztatására jogosult, új munkaviszonyt nem létesíthet, így a bértartozás a Bérgarancia Alapból nem támogatható.
[4] A felperes fellebbezése folytán eljárt Nemzetgazdasági Minisztérium (alperes) a 2015. november 3-án kelt határozatával az indokolási rész kiegészítésével helybenhagyta az elsőfokú szerv határozatát. Rögzítette, hogy az ügyben a felszámoló a felszámolás kezdetét követően létesített munkaviszonyt a felszámolás alatt álló cég és a munkavállalók között, erre azonban a Csődtv. nem adott részére lehetőséget.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[5] A felperes 2015. december 21-én terjesztett elő keresetet a határozat hatályon kívül helyezését és a közigazgatási határozatot hozó szerv új eljárásra kötelezését kérve. Keresetében megjelölte a Csődtv. 27/A. § (13) bekezdését és a 47. § (5) bekezdését. Hivatkozása szerint bár a határozatban megjelölt vagyonőrök foglalkoztatása munkaviszony keretében történt polgári jogi jogviszony helyett, azonban a Csődtv. azon rendelkezése, amely a felszámolóra telepíti a munkáltatói jogok gyakorlásából eredő jogosítványokat, lehetőséget biztosít arra, hogy a felszámolás kezdő időpontjától számított későbbi időpontban, akár egészen a tárasaság cégjegyzékből való törléséig az adós gazdasági társaság képviselőjeként kívülálló személlyel munkaviszonyt létesítsen.[6] A felperes hivatkozása szerint a munkáltatói jogkör gyakorlására történő felszámolói felhatalmazásból következően a Csődtv. nem tartalmaz semmiféle tiltást arra nézve, hogy az adós gazdálkodó szervezet képviseletében munkaviszonyt létesítsen.
[7] A jogszabály a támogatás feltételei között nem írja elő annak vizsgálatát, hogy a jogviszony létesítésére mikor került sor, és nem rendelkezik arról, hogy a munkaviszonynak a felszámolási eljárás kezdő időpontját megelőzően kell fennállnia, ennek vizsgálatára a hatóság eljárása nem terjedhet ki. Álláspontja szerint a Csődtv. 47. § (5) bekezdése kifejezetten felhatalmazza a felszámolót a munkáltatói jogok gyakorlására.
[8] Az Mt. 27. § és 28. §-ára hivatkozva arra utalt, hogy a munkaviszony egyik alanya sem állított érvénytelenséget.
[9] Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Hivatkozott a Csődtv. 47. § (5) bekezdése kapcsán arra, hogy a felszámoló munkáltatói jogosultságát jogszabály, kollektív szerződés és belső szabályzat, valamint a munkaszerződés keretei között gyakorolhatja összhangban a Csődtv. 27. § (13) bekezdésével. Nem teremt lehetőséget új munkavállaló alkalmazására a jogszabályi felhatalmazás, csupán a már fennálló munkaszerződések keretei között teszi lehetővé a továbbfoglalkoztatást. Amennyiben az adósnak nincs saját munkaszervezete, akkor a felszámolónak kell a sajátját használnia, és csak ezen felül köthet szerződéseket. Mindezek alapján a felszámoló csak a munkavállalók továbbfoglalkoztatására jogosult, de új munkaviszonyt nem létesíthet.
[10] Az alperes utalt arra is, hogy a Bérgarancia Alap szerinti támogatás célja a munkavállalók elmaradt bérének előfinanszírozása a forráshiánnyal küzdő cégek esetében, azonban semmiképpen nem lehet célja a felszámoló feladatkörébe tartozó feladatok ellátásának finanszírozása, különösen nem egy elhúzódó felszámolási eljárásban.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítélete
[11] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította, és perköltség viselésére kötelezte.[12] Ítéletében utalt a Bérgarancia Alapról szóló 1994. évi LXVI. törvény (továbbiakban Btv.) 1. §-ának (1) bekezdés a) pontjára, a Csődtv. 27/A. § (13) bekezdésére, valamint a 47. §-ának (5) bekezdésére.
[13] A jogszabályi rendelkezések alapján a felszámoló a feladatait elsősorban az adós munkaszervezete, valamint saját szervezete igénybevételével látja el, ennek érdekében polgári jogviszonyt létesíthet.
[14] Nem volt vitatott, hogy a felszámoló a perbeli munkavállalókat munkaviszony keretében foglalkoztatta, akiknek a jogviszonya a kft. felszámolása kezdő időpontját követően jött létre. A felszámoló a Csődtv. vonatkozó rendelkezései szerint nem létesíthetett volna munkaviszonyt. A törvény nem teremt lehetőséget új munkavállaló alkalmazására, hanem a már fennálló munkaszerződések alapján biztosítja a továbbfoglalkoztatást. Erre utal a Csődtv. 47. § (5) bekezdése, amely kimondja, hogy a felszámoló munkáltatói jogosultságát a jogszabályok, a kollektív szerződés, a belső szabályzatok és a munkaszerződések keretei között jogosult gyakorolni. Ez a rendelkezés a már meglévő munkavállalókra vonatkozik, és nem ad lehetőséget a felszámolónak új munkaviszony létesítésére.
[15] Amennyiben a felszámolónak az adós és a saját szervezetén belül nem volt lehetősége a feladatai ellátására, úgy teljesítési segédet alkalmazhatott volna, vagy polgári jogviszonyt kellett volna létrehozni. A foglalkoztatási forma kiemelendő jelentőségű, hiszen a felszámoló a perbeli vagyonőrökkel adott esetben csak polgári jogviszonyt létesíthetett volna.
[16] A bíróság nem találta helytállónak azon felperesi hivatkozást, hogy az alperes nem vizsgálhatta volna a támogatás alapját képező jogviszonyt. Az alperesnek a tényállás tisztázása érdekében figyelembe kellett vennie a jogviszony tartalmát, mely tekintetében a felszámoló sem vitatta, hogy az munkaviszony. A bérgarancia támogatás feltételrendszere és a Csődtv. rendelkezései alapján megállapítható, hogy a támogatás alapját képező jogviszony jogszerűen nem jöhetett volna létre, ezáltal a támogatás igénylése sem megalapozott.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[17] A felperes felülvizsgálati kérelmében és annak határidőben érkezett kiegészítésében az ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a kereseti kérelemnek megfelelő új határozat hozatalát, másodlagosan az ügyben eljárt bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte az alperes perköltség fizetésre kötelezése mellett.[18] Hivatkozása szerint a jogerős ítélet jogszabálysértő, mert az a Btv. 2/B. § (1) bekezdésének, a Csődtv. 27/A. § (13) bekezdésének, valamint a 47. § (5) bekezdésének tételes rendelkezéseibe ütközik, továbbá mert hatáskör hiányában állapította meg a munkaviszony létrehozásának kizártságát és alkalmazott jogkövetkezményt.
[19] A Környezetvédelmi és Természetvédelmi Felügyelőség határozatával kötelezte a felperest, hogy gondoskodjon az ingatlana őrzéséről, illetéktelenek behatolása elleni védelemről. Ezen határozat meghozatalára a veszélyes hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről szóló (az azóta eltelt időben már hatályon kívül helyezett) 98/2001. (VI. 15.) Korm. rendelet 33. §-ában foglalt rendelkezés alapján került sor.
[20] A kötelezést tartalmazó határozatban foglaltak szerint az eljárást a felszámolás alatt álló céggel szemben folytatták le, ezen társaság szerepelt ügyfélként, így az őrzés-védelmi feladatok ellátásáról is ő (és nem a felszámoló) volt köteles gondoskodni. A veszélyes hulladék birtokosát kell kötelezni a jogsértő állapot megszüntetésére, ennek megfelelően olyan feladat ellátásáról volt szó, amelynek elvégzésére az adóst jogerős közigazgatási határozat kötelezte.
[21] A felperes megítélése szerint a közigazgatási határozat felülvizsgálatára irányuló peres eljárásban a bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy
egyrészt a bérgarancia támogatás megállapítása iránti eljárásban a tényállás tisztázása körében vizsgálható-e az alapul szolgáló jogviszony keletkezésének ideje;
másrészt pedig abban, hogy a felszámoló, mint az adós gazdálkodó szervezet törvényes képviselője jogosult-e munkaviszony létesítésére a felszámolás kezdő időpontját követően.
[22] A felperes a Csődtv. 27/A. § (19) bekezdésére figyelemmel arra hivatkozott, hogy elsődlegesen azt kell vizsgálni, miszerint a Környezetvédelmi és Természetvédelmi Felügyelőség által a felszámolás alatt álló cég részére előírt őrzési kötelezettség a felszámoló feladatai közé tartozik-e.
[23] A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban Ket.) 15. § (1) bekezdése határozza meg az ügyfél fogalmát. Ennek megfelelően a környezetvédelmi hatósági eljárásban ügyfélként kizárólag a felperes szerepelt, ügyfélképessége a törvényes képviseletében eljáró felszámolónak egyáltalán nem volt, hiszen közvetlenül nem az ő jogát, vagy jogos érdekét érintette az ügy, és nem ezen társaság volt az, amelyet hatósági ellenőrzés alá vontak. Az őrzési feladatok ellátása nem tartozik a felszámoló feladatai közé, így erre nem alkalmazható a Csődtv. 27/A. § (13) bekezdésének rendelkezése. Mivel a Csődtv. 48. § (3) bekezdésében a jogalkotó a "köteles gondoskodni" szóhasználatot szerepelteti, egyértelmű, hogy ezen kötelezettség teljesítése szempontjából a felszámolót csupán szervezési feladatok terhelik, így a kötelezésnek nem saját munkaszervezetével (vagy akár teljesítési segéd igényb vételével) kellett eleget tennie.
[24] Mivel a határozat az adóssal szemben tartalmaz kötelezést, semmiképpen nem állapítható meg, hogy az a "felszámoló feladatai" körébe tartozna, ennek következtében pedig a Csődtv. 48. § (3) bekezdésében foglalt tevékenységek nem sorolhatók a felszámoló szoros értelemben vett feladatai közé. A felszámolóra kizárólag koordinációs feladat hárul, hiszen a kötelezés alanya kifejezetten az adós gazdasági társaság. Ebből pedig az a következtetés vonható le, hogy nem alkalmazhatók a Csődtv. 27/A. § (13) bekezdésében foglalt korlátozások, így nem kizárt a felszámolás kezdő időpontját követően sem munkaviszonyok létesítése. A felszámoló a feladatai ellátása érdekében dönthet polgári jogi jogviszony létesítéséről, azonban a környezetvédelmi követelmények betartása, illetve az őrzési kötelezettség miatt ellátandó tevékenység nem a felszámolói feladat ellátása érdekében kifejtett tevékenység, arra nem alkalmazható a fenti korlátozás.
[25] Az adós olyan feladatok ellátására létesített munkaviszonyt, amelynek végrehajtására jogerős határozat kötelezte, így annak indokoltsága nem vitatható.
[26] A felperes a felülvizsgálati kérelmében hivatkozott a Csődtv. 27/A. § (13) bekezdésének azon szóhasználatára, hogy "a felszámoló a feladatai ellátása érdekében polgári jogviszonyt létesíthet továbbá" ez pedig egyértelműen arra utal, hogy a felszámoló az adós képviseletében egyéb jogviszonyokat is létrehozhat, vagyis a polgári jogi jogviszonyoknak nem lehet kizárólagossága.
[27] A felperes álláspontja szerint a felszámolás alá került gazdasági társaság a Csődtv. 47. § (5) bekezdésében szabályozott rendelkezés alapján munkaviszonyok létesítésére a felszámolás kezdő időpontját követően is jogosult attól függetlenül, hogy az adott Csődtv. 46-52. §-ában írt előírás a felszámoló feladatai közé tartozik, vagy olyan tevékenységet takar, amely tekintetében kötelezettséggel nem a felszámoló tartozik, hanem az továbbra is az adós társaság terhén marad.
[28] A határozatban megjelölt vagyonőrök foglalkoztatása nem polgári jogi, hanem munkajogviszony keretében történt. A Csődtv. azon rendelkezése, amely a felszámolóra telepíti a munkáltatói jogok gyakorlásából eredő jogosítványokat, lehetőséget ad arra, hogy a felszámolás kezdő időpontjától számított későbbi időpontban, akár egészen a társaság cégjegyzékből való törléséig az adós képviselőjeként kívülálló személlyel munkaviszonyt létesítsen.
[29] Abban az esetben, amennyiben az alperesi álláspont szerint a felszámoló nem lett volna jogosult munkaszerződés létrehozására, a munkavállalókkal 2015. január 31-én kötött munkaszerződés érvénytelennek minősülne. Figyelemmel arra, hogy mind az Mt., mind a Ptk. az érvénytelenségnek két típusát ismeri, a munkaszerződés semmissége, valamint megtámadhatósága merülne fel.
[30] Az alperes azon hivatkozásának elfogadásával, hogy a felszámoló a felszámolás kezdő időpontjától kezdődően munkajogviszony létesítésére nem lenne jogosult, nem minősülhetne a szerződés semmisnek figyelemmel arra, hogy az nem munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik, illetve nem munkaviszonyra vonatkozó szabály megkerülésével jött létre.
[31] Ezen logikai láncolaton továbbhaladva ha a feltételezés mégis az lenne, hogy a munkaszerződés a Csődtv. 27/A. § (13) bekezdésében foglalt szabályozás alapján jogszabályba ütközik, nyomatékkal kell arra utalni, hogy az érvénytelen megállapodás alapján létrejött jogviszonyból származó jogokat és kötelezettségeket úgy kell tekinteni, mintha azok érvényes megállapodás alapján állnának fenn.
[32] A felperes a felülvizsgálati kérelmében utalt a Btv. 2. §-ának (1) bekezdésére, 1. § (2) bekezdés d) pontjára, és azt állította, hogy amennyiben a támogatás megállapításához szükséges konjunktív feltételek bekövetkeznek - azaz a felszámolás alatt álló társaságnál foglalkoztatott, szokásos magyarországi munkavégzési hellyel rendelkező munkavállalókkal szemben bértartozás áll fenn, amelyet a felszámolás kezdő időpontját követően a felszámolási költségek fedezetét jelentő bevételek hiánya miatt a bérfizetési napon nem tud a munkáltató kielégíteni - a Btv. 2/B. § (1) bekezdése szerint az állami foglalkoztatási szerv köteles a támogatás megállapításáról határozni.
[33] A felperes álláspontja szerint nincs jelentősége annak a körülménynek, hogy a munkaszerződés utóbb esetlegesen érvénytelennek minősülne, hiszen egyrészt az érvénytelen megállapodás alapján fennálló jogokat és kötelezettségeket úgy kell értékelni, mintha azok érvényes megállapodás alapján állnának fenn, másrészt pedig még a szerződés érvénytelensége esetén is a tartozás munkabér tartozásnak minősülne, vagyis ezen a jogcímen terhelné az adóst. Így a Btv.-ben foglalt feltételek tekintetében sem kerülhet a munkavállaló hátrányosabb helyzetbe azáltal, hogy a munkabérét az adós gazdasági társaság esetleg forráshiány miatt nem tudja kiegyenlíteni.
[34] A szerződéseket egyik fél sem támadta meg, így azok nem minősülhetnek érvénytelennek, a jogviszonyokat pedig már megszüntették, így a megtámadás lehetősége mindkét fél részéről megszűnt.
[35] A töretlen bírói gyakorlat alapján egy adott jogviszony meghatározásakor nem a szerződés megnevezésének, hanem tartalmi elemeinek van kiemelt jelentősége. Így elsődlegesen vizsgálni kell az utasítási jog fennállását, illetve a személyes munkavégzési kötelezettséget. Ezzel összefüggésben a Legfelsőbb Bíróság EBH 2002.677. szám alatt közzétett elvi határozatában állást foglalt.
[36] A perbeli időben hatályos, a veszélyes hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről szóló 98/2001. (VI. 15.) Korm. rendelet 33. §-a, valamint a Csődtv. 27/A. § (13) bekezdése összevetéséből megállapítható, hogy a veszélyes hulladékokkal kapcsolatos tevékenység ellátására a veszélyes hulladék birtokosa köteles, aki egyértelműen a felperes. Ezért fel sem merülhet polgári jogi jogviszony létesítésének lehetősége, hiszen a Csődtv. úgy rendelkezik, hogy a felszámoló feladatai ellátása során jogosult az ott felsorolt esetekben polgári jogi jogviszonyt létrehozni. Mivel azonban a határozat nem a felszámolót mint törvényes képviselőt, hanem az adóst kötelezi, neki kell eleget tennie a kötelezettségnek.
[37] A felszámoló a feladatai ellátása érdekében polgári jogi jogviszonyt létesíthet, ez pedig azt jelenti, hogy a felszámoló saját nevében köt szerződést, és ebben az esetben nem az adós törvényes képviseletében jár el. Figyelemmel azonban arra, hogy a környezetvédelmi hatóság nem a felszámolót, hanem az általa képviselt társaságot kötelezte, értelmetlen, hogy ő saját nevében kössön akár munka-, akár polgári jogi szerződést az őrzési feladatok ellátására.
[38] Annak megítélése, hogy a felszámolónak a munkaviszony létrehozására irányuló intézkedése jogszabályba ütközik-e, a munkaszerződés megkötéséről történt tudomásszerzéstől számított 8 napon belül a sérelmet szenvedett fél által előterjesztett, és a felszámolást elrendelő bíróságnál benyújtott kifogási kérelem alapján kezdeményezett eljárásban vizsgálható, amely eljárás lefolytatására hatáskörrel és illetékességgel az adós társaság székhelye szerinti törvényszék jogosult. Mivel ilyen eljárás nem indult, így az alperesnek nincs jogosultsága a munkaviszony létrejöttének jogszerűségét megkérdőjelezni, abból téves következtetést levonni.
[39] A felperes a felülvizsgálati kérelme kiegészítésében utalt a Ket. 19. §-ának (1) bekezdésére, 20. §-ára, valamint a 320/2014. (XII. 13.) Korm. rendelet 10. § (4) bekezdésére. Ezzel összefüggésben kifejtette, hogy a bérgarancia támogatással kapcsolatos ügyekben nem vizsgálható, hogy azon munkaviszony, amelynek kapcsán felmerülő tartozás alapján a támogatást kérik, mikor, és esetlegesen hogyan jött létre.
[40] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
[41] Álláspontja szerint a Ket. 50. §-ának (1) bekezdése alapján a hatóság nemcsak jogosult, de köteles is a tényállást tisztázni. Ahhoz, hogy az eljáró szerv képes legyen megalapozott döntésre, tisztáznia kell a tényállást, azaz meg kell állapítania, hogy az adott ügyben milyen események, tények történtek. Ezt követően a konkrét ügyre vonatkozó absztrakt jogi norma egyes előírásait, azaz a törvényi tényállást kell összevetni a konkrét ügy történéseivel, vagyis az adott ügyben megállapított tényállással. A hatóság jogosult azt az esetet is vizsgálni, hogy a támogatás alapját képező munkaviszony létrejött-e egyáltalán, hiszen ennek hiányában a hatóság támogatás nyújtására irányuló döntése sem lehet megalapozott.
[42] Az alperes változatlanul fenntartotta azon álláspontját, miszerint a Csődtv. 27. §-ának (13) bekezdése, valamint a 47. §-ának (5) bekezdése együttes értelmezéséből az következik, hogy a támogatás alapját képező jogviszony nem jöhetett létre jogszerűen, és ebből következően a támogatás iránti kérelem benyújtására sem kerülhetett volna sor jogszerű eljárás esetén. A támogatás nem volt nyújtható, mivel az annak alapját képező jogviszony kizárólag polgári jogi jogviszony lehetett volna, amelyre a bérgarancia támogatás nem igényelhető.
[43] A felperes eljárása a jogszabályok megkerülésére irányul és a Bérgarancia Alap céljaival nem egyeztethető össze. A támogatás célja a munkavállalók elmaradt bérének előfinanszírozása a forráshiánnyal küzdő cégek esetében, és ez semmiképpen sem jelentheti a felszámoló feladatkörébe tartozó feladatok ellátásának finanszírozását. A felszámoló ilyen esetekre a polgári jogi jogviszonyt létesíthet, bérgarancia támogatás azonban a Csődtv. 1. § (1) bekezdés a) pontja alapján csak munkaviszonyban foglalkoztatott személyek bértartozásának kiegyenlítésére kérhető, polgári jogi jogviszonyban foglalkoztatott személyeknél erre nincs lehetőség.
A Kúria döntése és jogi indokai
[44] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.[45] A Pp. 275. § (2) bekezdés alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül.
[46] A felperes a felülvizsgálati kérelmében és annak kiegészítésében is állította, hogy a munkaviszony létesítése ideje és körülményeinek vizsgálata nem tartozott az első-, illetve a másodfokú hatóság hatáskörébe. Ezzel szemben az alperes által helyesen hivatkozott Ket. 50. § (1) bekezdése egyértelműen előírja, hogy a hatóság köteles a döntéshozatalhoz szükséges tényállást tisztázni, ennek érdekében esetleg bizonyítási eljárást lefolytatni. Mindebből következően helytállóan vizsgálták, hogy fennálltak-e a Bérgarancia Alapból történő fizetés feltételei, vagyis az igényt olyan személyekkel összefüggésben nyújtották-e be, akiket a felszámolás alatt álló cégnél munkaviszonyban foglalkoztattak. Ennek során értékelni kellett azt is, hogy a felszámoló mikor létesített munkaviszonyt a biztonsági őrökkel.
[47] A bíróság helyesen következtetett a Csődtv. 27/A. § (13) bekezdésének és 47. § (5) bekezdésének együttes értékeléséből arra, hogy a felszámoló a feladatait az adós, valamint saját munkaszervezete igénybe vételével látja el. Az adós képviseletében hozza meg döntéseit, a tevékenység ellátása érdekében polgári jogviszonyt (megbízás, vállalkozás) létesíthet, az így keletkezett költségek pedig a felszámolási költségek részét képezik [Csődtv. 57. § (2) bekezdés]. Mindebből egyértelműen az következik, hogy munkaviszony létesítésére nem volt módja.
[48] A felszámoló "feladatainak ellátása" megfogalmazás tágan értelmezendő, a felszámolás alatt lévő munkáltató helyett jár el, valamennyi jogviszonyt ő létesíti a cég nevében. Ebből következően a Csődtv. 48. § (3) bekezdésében foglalt tevékenység ellátása is az ő tevékenységének részét képezi, így neki kellett biztosítani - a törvényben foglaltak betartása mellett - az őrző-védő tevékenység ellátását akkor is, ha erre hatóság kötelezte. Mindezt azonban fentiek szerint munkaviszony keretében nem tehette.
[49] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a Btv. 2/B. § (1) bekezdésének megsértését is panaszolta utalva a szerződések megszüntetésére, illetőleg azok érvénytelenségére.
[50] A Bérgarancia Alapból történő kifizetés feltétele az érvényes munkaviszony fennállása. A jogszabályi rendelkezésbe ütközően létesített munkaviszony érvénytelen, így az érvénytelen munkaviszony alapján nem igényelhető támogatás a Bérgarancia Alapból.
[51] Az Mt. 29. § (1) bekezdése szerint "az érvénytelen megállapodás alapján létrejött jogviszonyt - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a munkáltató köteles haladéktalanul, azonnali hatállyal megszüntetni feltéve, hogy az érvénytelenség okát a felek nem hárítják el". Jelen esetben tehát azonnali hatállyal kellett megszüntetni az érvénytelen munkaviszonyt. Figyelemmel arra, hogy a munkavállaló rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége facere jellegű szolgáltatás, ezért a munkaviszony tekintetében kizárt a szerződés megkötését megelőző helyzet visszaállítása. Ebből azonban nem következik, hogy az érvénytelen munkaszerződésre egy másik igényt (Bérgarancia Alapból való fizetési) lehetne alapítani, vagyis az érvénytelenség a felek (felszámolás alatt álló munkáltató és munkavállaló) között értékelendő, és annak következményei nem háríthatók át más, harmadik személyre.
[52] Helyes az az alperesi érvelés, miszerint a felperes jogszabályba ütköző eljárása nem egyeztethető össze a Bérgarancia Alap funkciójával sem, amelynek célja a felszámolás alatt álló cégek részéről elmaradt, a munkavállalókat megillető bérek megelőlegezése. Nem feladata a felszámoló feladatkörébe tartozó tevékenységekért járó díjazás megtérítése.
[53] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján.
A döntés elvi tartalma
[54] A felszámoló munkáltatóijogkör-gyakorlásra való felhatalmazásából nem következik, hogy a felszámolás kezdő időpontját követően új munkaviszonyt létesíthet.
[55] Amennyiben a tevékenység indokolja, a törvényben meghatározott esetekben polgári jogi jogviszony létrehozására van jogszabályi lehetősége [Csődtv. 27/A. § (13) bekezdés, 47. § (5) bekezdés].
Záró rész
[56] A pervesztes felperes perköltség fizetési kötelezettsége a Pp. 78. §-ának (1) bekezdésén alapul.
[57] A felperes az adott ügyben irányadó 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §-a alapján köteles az illetékfizetésre.
[58] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
Budapest, 2017. március 29.
Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, dr. Hajdu Edit s.k. bíró
(Kúria, Mfv.I.10.625/2016.)