adozona.hu
ÍH 2025.104
ÍH 2025.104
ÉRVÉNYTELEN SZERZŐDÉS JOGKÖVETKEZMÉNYE I. Ha a kinevezés a munkáltató oldalán felmerült okból érvénytelen, és az érvénytelenség okát nem lehet orvosolni, a munkáltató a munkáltatói felmentés esetén járó juttatásokat tartozik a munkavállalónak megfizetni. II. A jogkövetkezmények alkalmazhatóságát nem zárja ki, ha a munkáltató az érvénytelen kinevezés alapján létrejött közalkalmazotti jogviszony azonnali felszámolására vonatkozó, törvényben előírt kötelezettségét a közalkalmazotti jogviszony közös megegyezéss
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperest, aki az általános iskola 8 osztályát nem végezte el, 2008. január 7. napjától közalkalmazotti jogviszonyban, takarító munkakörben alkalmazta Sz. munkáltató. Sz. 2008. február 28-i megszűnése folytán 2008. március 1. napjától kezdődő hatállyal a felperest áthelyezték O. Község Önkormányzatának Polgármesteri Hivatalához gondozónő munkakörbe. Ez a közalkalmazotti jogviszonya 2009. december 31. napján szűnt meg azzal, hogy a mu...
ÍH 2025.104 ÉRVÉNYTELEN SZERZŐDÉS JOGKÖVETKEZMÉNYE
I. Ha a kinevezés a munkáltató oldalán felmerült okból érvénytelen, és az érvénytelenség okát nem lehet orvosolni, a munkáltató a munkáltatói felmentés esetén járó juttatásokat tartozik a munkavállalónak megfizetni.
II. A jogkövetkezmények alkalmazhatóságát nem zárja ki, ha a munkáltató az érvénytelen kinevezés alapján létrejött közalkalmazotti jogviszony azonnali felszámolására vonatkozó, törvényben előírt kötelezettségét a közalkalmazotti jogviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésével váltotta ki. [1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 2. § (3) bekezdés, 2012. évi I. törvény (Mt.) 29. § (1), (2) bekezdés]
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperest, aki az általános iskola 8 osztályát nem végezte el, 2008. január 7. napjától közalkalmazotti jogviszonyban, takarító munkakörben alkalmazta Sz. munkáltató. Sz. 2008. február 28-i megszűnése folytán 2008. március 1. napjától kezdődő hatállyal a felperest áthelyezték O. Község Önkormányzatának Polgármesteri Hivatalához gondozónő munkakörbe. Ez a közalkalmazotti jogviszonya 2009. december 31. napján szűnt meg azzal, hogy a munkáltató 2010. január 1. napjától kezdődő hatállyal O. Község Önkormányzatához helyezte át közalkalmazotti jogviszonyba, takarító munkakörbe. E jogviszonyt 2023. december 1. napján közös megegyezéssel szüntették meg a felek, de ugyanezen a napon munkaszerződést kötöttek, mely szerint az alperes napi 4 óra részmunkaidőben foglalkoztatja a felperest.A felperes többször módosított, végleges kereseti kérelmében a jogszabályba ütközés miatt semmis közalkalmazotti jogviszonyban való foglalkoztatása jogkövetkezményeként a közalkalmazottak jogállásról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 2. § (3) bekezdése folytán alkalmazandó, a munka törvénykönyvről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 29. §-ára figyelemmel 55 nap felmentési időre járó távolléti díj és 4 hónap távolléti díjnak megfelelő összegű végkielégítés, valamint ezek 2023. december 1. napjától számított törvényes mértékű késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest, bruttó 235.685 forint havi illetménnyel számolva.
Érvelése szerint a 2008. március 1. napjától 2023. november 30. napjáig terjedő időszakban az alperes jogszabályba ütköző módon foglalkoztatta, melynek oka az, hogy a Kjt. 83/A. § (1) bekezdése értelmében az önkormányzattal közalkalmazotti jogviszonyban állók esetében a kinevezés és a felmentés a képviselő-testület kizárólagos hatáskörébe tartozik, a polgármester az egyéb munkáltatói jogokat gyakorolhatja, így az ő kinevezése során a polgármester arra nem jogosultként járt el.
Az alperes ellenkérelme a megváltoztatott kereset elutasítására irányult. Nem vitatta, hogy a felperes közalkalmazotti jogviszonyban való foglalkoztatása érvénytelen kinevezés alapján történt, de álláspontja az volt, hogy az érvénytelenséget felszámolták azzal, hogy a felperes közalkalmazotti jogviszonyát 2023. november 30. napjával közös megegyezéssel megszüntették, és az alperes 2023. december 1. napjától kezdődően munkaviszonyban foglalkoztatja a felperest.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy 2008. március 1. napjától nem az alperes, hanem O. Község Önkormányzatának Polgármesteri Hivatala foglalkoztatta a felperest jogszabályba ütköző módon gondozónő munkakörben, mert ez a szakfeladat a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) 41. §-a értelmében a képviselő-testület, nem a polgármesteri hivatal hatáskörébe tartozott. Az alperes 2010. január 1-től alkalmazta a felperest takarító munkakörben, azonban ez a Kjt. 1. § (1) bekezdésébe ütközött, mivel a takarító nem az önkormányzat feladatkörébe tartozó közszolgáltatást végez. A felperes jogviszonyának létesítése a Kjt. 83/A. §-ába is ütközött, amely kimondja, hogy a kinevezés és felmentés a képviselő-testület hatáskörébe tartozik. Ezért a közalkalmazotti jogviszony létesítése semmis volt a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti rendelkezésekről és törvénymódosításokról szóló 2012. évi LXXXVI. törvény 2. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó Mt. 27. § (1) és (3) bekezdése alapján.
Az elsőfokú bíróság következtetése szerint azonban a felek az érvénytelenség okát elhárították azzal, hogy 2023. november 30. napjával közös megegyezéssel megszüntették a felperes közalkalmazotti jogviszonyát, egyúttal 2023. december 1. napjától kezdődő hatállyal takarítónői munkakörre vonatkozóan munkaszerződést kötöttek. Ezzel eleget tettek az Mt. 29. § (1) bekezdésében írtaknak. A semmis megállapodás alapján létrejött közalkalmazotti jogviszonyt nem a munkáltató szüntette meg felmentéssel, hanem közös megegyezéssel szüntették meg, így a munkáltatói felmondás esetére járó távolléti díj és végkielégítés rendelkezései [Mt. 29. § (2) bekezdése] nem alkalmazhatók, a felperes igényei alaptalanok.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést annak megváltoztatása, és a kereset teljesítése iránt. Hangsúlyozta, hogy az Mt. az érvénytelen megállapodáson alapuló jogviszony felszámolásának kötelezettségét a munkáltatóra telepíti. Álláspontja szerint a jogviszony megszüntetésével az érvénytelenség oka nem hárítható el, mivel az érvénytelenség a jogviszony keletkezésének folyamatához kapcsolódik. Az új jogviszony létrehozása nem minősül az érvénytelenség elhárításának. Az Mt. 29. § (1) bekezdése értelmében az érvénytelen jogviszonyból származó jogokat és kötelezettségeket úgy kell tekinteni, mintha azok érvényes megállapodás alapján jöttek volna létre. Az Mt. 29. § (2) bekezdése szerint pedig az érvénytelen jogviszony felszámolása esetén az a juttatás illeti meg őt, amelyre felmondás esetén tarthatna igényt.
Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult, lényegében helyes indokai alapján. Álláspontja szerint azzal, hogy a közalkalmazotti jogviszonyt közös megegyezéssel megszüntették, felszámolták a közalkalmazotti jogviszony érvénytelenségét.
A fellebbezés alapos.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 370. § (1) bekezdésében írtak szerint, a figyelembe vehető fellebbezési kérelem és ellenkérelem keretei között bírálta felül.
A közalkalmazotti jogviszony létesítésének érvénytelensége nem volt vitás a felek között, a fellebbezés sem érintette az elsőfokú bíróságnak az érvénytelenséggel kapcsolatos megállapításait. A másodfokú bíróságnak ezért kizárólag az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazhatósága körében kellett állást foglalnia.
A Kjt. 2. § (3) bekezdése folytán alkalmazandó Mt. 29. § (1) bekezdése értelmében az érvénytelen megállapodás alapján létrejött jogviszonyból származó jogokat és kötelezettségeket úgy kell tekinteni, mintha azok érvényes megállapodás alapján állnának fenn. Az érvénytelen megállapodás alapján létrejött jogviszonyt - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - a munkáltató köteles haladéktalanul, azonnali hatállyal megszüntetni, feltéve, hogy az érvénytelenség okát a felek nem hárítják el.
A Kjt. 2. § (3) bekezdése folytán alkalmazandó Mt. 29. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a munkáltató köteles a munkavállalónak annyi időre járó távolléti díjat megfizetni, amennyi a munkáltató felmondása esetén járna, továbbá megfelelően alkalmazni kell a végkielégítés szabályait is, ha a munkaszerződés a munkáltató oldalán felmerült okból érvénytelen és azt az (1) bekezdés alapján meg kell szüntetni.
A kialakult bírói gyakorlat szerint az érvénytelen munkaviszony, illetve közszolgálati (közalkalmazotti) jogviszony bármilyen módon történő megszüntetése a jogviszony azonnali hatályú felszámolásának minősül (EBH2006.1535). Az elvi döntés még a korábban hatályban volt Munka Törvénykönyve szabályaira utal ugyan, de az Mt. hatálya alatt is (lényegi eltérés hiányában) alkalmazandó. A jogkövetkezmények alkalmazhatóságát tehát nem zárja ki, hogy a munkáltató az érvénytelen kinevezés alapján létrejött közalkalmazotti jogviszony azonnali felszámolására vonatkozó, törvényben előírt kötelezettségét közös megegyezés útján történő megszüntetéssel váltotta ki.
Az alperes védekezését arra alapította, hogy a közalkalmazotti jogviszony közös megegyezéssel történő megszüntetése és az új (munka-) jogviszony létesítése alkalmas volt az érvénytelenség okának elhárítására (amivel összefüggésben az ellenkérelem korlátainak a Pp. 342. § (1) bekezdésébe ütköző, fellebbezésben állított megsértése nem merülhet fel).
Ez a védekezés azonban nem vezethetett sikerre. Az érvénytelenség okának elhárítására akkor kerül sor, ha a felek bármelyikének magatartása alapján vagy egyéb okból ténylegesen vagy joghatását tekintve az adott jogviszony keretei között értelmezhetően megszűnik az a hiba, hiányosság, ami a kinevezés érvénytelenségét előidézte. Ilyennek lenne tekinthető például az általános iskolai végzettséget megszerzése, ha ennek hiánya lenne az érvénytelenség egyetlen oka. Az alperes ilyenként minősíthető körülményre egyáltalán nem hivatkozott, csak az érvénytelen kinevezés alapján létrejött jogviszony felszámolására, ami azonban nem az érvénytelenség okát, hanem magát a jogviszonyt szüntette meg.
A perbeli esetben az érvénytelenség oka a munkáltató oldalán merült-e fel, amikor a kinevezés a képviselő-testület át nem ruházható hatásköre megsértésével történt (EBH2015. M.17., EBD2017. M.12.). Ha a kinevezés a munkáltató oldalán felmerült okból érvénytelen, és az érvénytelenség okát nem lehet orvosolni, a munkáltató a Kjt. 2. § (3) bekezdés folytán alkalmazandó Mt. 29. § (2) bekezdése értelmében a munkáltatói felmentés esetén járó juttatásokat tartozik a munkavállalónak megfizetni. A felperes tehát alappal követelte a felmentési időre járó távolléti díj, valamint a végkielégítés megfizetését. A felperest a Kjt. 33.§-ára, 37.§-ára figyelemmel a joghatályos kereset szerinti 55 nap felmentési időre járó távolléti díj és 4 havi végkielégítés, valamint ezeknek az Mt. 31. §-a folytán alkalmazandó a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 6:48. § (1) bekezdése szerinti, az esedékességtől járó késedelmi kamata megilleti.
A másodfokú bíróság a kereset szerinti 55 nap felmentési időre járó távolléti díj és 4 havi távolléti díjnak megfelelő végkielégítés összegével számolt. A Kjt. 80. § (1) és (2) bekezdése folytán megfelelően alkalmazandó Mt. 136. § (3) bekezdése, 148. § (1) bekezdése, 149. § (1) bekezdése alapján - rendelkezésre álló adat hiányában illetménypótlék és keresetkiegészítés figyelembevétele nélkül - a felperesnek járó összeget az alábbiak szerint határozta meg.
A felhívott rendelkezések szerint a havi illetményből egy napra járó összeget az általános munkarend szerinti munkaidő alapján számított egy órára járó összeg alapján kell meghatározni, ez a felperes esetében (232.000 forint/hó /174 óra) x 8 óra = 10.667 forintban adódott. A felmentés idő a felperes esetében 2023. december 1. napján kezdődött volna, az 55 naptári nap felmentési időben 38 olyan nap van, ami munkanap vagy munkanapra eső fizetett ünnepnap, ezekre számítható távolléti díj összesen 405.333 forint. A végkielégítés esetén napokban nem kell számolni, így a végkielégítés összege (4 x 232.000 forint) 928.000 forint.
Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta a Pp. 383. § (2) bekezdés alapján, és 405.333 forint felmentési időre járó távolléti díj, valamint 928.000 forint végkielégítés és ezek késedelmi kamata megfizetésére kötelezte az alperest.
(Pécsi Ítélőtábla Mf.I.30.015/2025/9. szám)