adozona.hu
ÍH 2025.102
ÍH 2025.102
MUNKÁLTATÓ KÁRTÉRÍTÉSI FELELŐSSÉGE, SÉRELEMDÍJ ÖSSZEGSZERŰSÉGE A sérelemdíj mértékének megállapításakor elsődlegesen a személyiségi jogsértés következményének van jelentősége. Ha a sérülés nem jár egészségkárosodással, munkaképesség-csökkenéssel, de az arcon visszamaradt sebhely, esztétikai sérülés hátrányosan befolyásolja a felperes társadalmi életét, kapcsolatait, magasabb összegű sérelemdíjra tarthat igényt. [2012. évi I. törvény (Mt.) 166. § (1) bekezdése, 167. § (2) bekezdése; 2013. évi V. törvény (Ptk
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2020. május 1. napjától állt munkaviszonyban az alperesnél szarvasmarha-, ló-, sertés-, juhtartó és tenyésztő munkakörben; feladata volt a sertések etetése, kezelése, így azok gyógykezelése, oltása, herélése.
A felperes 2021. február 27-én a malacok vassal való beoltását végezte az alperesi telephely 5. termének 13. állásában, ahol az itt elhelyezett koca egy vasráccsal körülvett kalodába volt rekesztve. A felperes a kaloda mellett a lerekesztőn ülve végezte a malacok kezelését, a...
ÍH 2025.102 MUNKÁLTATÓ KÁRTÉRÍTÉSI FELELŐSSÉGE, SÉRELEMDÍJ ÖSSZEGSZERŰSÉGE
A sérelemdíj mértékének megállapításakor elsődlegesen a személyiségi jogsértés következményének van jelentősége. Ha a sérülés nem jár egészségkárosodással, munkaképesség-csökkenéssel, de az arcon visszamaradt sebhely, esztétikai sérülés hátrányosan befolyásolja a felperes társadalmi életét, kapcsolatait, magasabb összegű sérelemdíjra tarthat igényt. [2012. évi I. törvény (Mt.) 166. § (1) bekezdése, 167. § (2) bekezdése; 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:52. § (3) bekezdés]
A felperes 2020. május 1. napjától állt munkaviszonyban az alperesnél szarvasmarha-, ló-, sertés-, juhtartó és tenyésztő munkakörben; feladata volt a sertések etetése, kezelése, így azok gyógykezelése, oltása, herélése.A felperes 2021. február 27-én a malacok vassal való beoltását végezte az alperesi telephely 5. termének 13. állásában, ahol az itt elhelyezett koca egy vasráccsal körülvett kalodába volt rekesztve. A felperes a kaloda mellett a lerekesztőn ülve végezte a malacok kezelését, amikor az anyakoca a kalodában felegyenesedett, áthajolt a felperes felé, őt megtámadta, megharapta. A felperes ülő helyzetből igyekezett felállni, a mellette levő fal miatt hátrálni azonban nem tudott. Az esemény pár másodperc alatt zajlott le.
A felperest az Országos Mentőszolgálat szállította kórházba. A felperes a jobb arcfél és a nyelv harapott sérülését és a nyak hámhorzsolásos sérüléseit szenvedte el, továbbá a bal első metszőfoga kiesett, fogából egy kis darab letört. A felperes bőrsérülését összevarrták, a fogát visszaültették, stabilizálták, majd azon gyökérkezelést végeztek. A felperesnek rendszeresen fogászati kezeléseken, kontrollvizsgálatokon kellett megjelenni. A fog stabilizálása miatt 6 hétig harapási tilalmat írtak elő, ezalatt csak pépes ételt fogyaszthatott. A sérülés gyógytartama 6 hétre tehető. A felperes sérülése esztétikai jellegű maradandó fogyatékossággal gyógyult, mivel az arcának bal szájzugtól 0,5 cm-re a szájközépfele kezdődik és 5 cm hosszan közel függőlegesen felfelé húzódva egy gyógyult heg látható. A felperes ápolását, gondozását, kezelésre való szállítását, kísérését az édesanyja végezte.
Az alperes munkabaleseti jegyzőkönyvet vett fel 2021. március 4. napján, melyben megállapította: a balesethez vezető ok az volt, hogy a koca a malacait akarta védeni, váratlanul felegyenesedett és olyan hirtelen elhajolt a gondozó felé, hogy az nem tudott idejében talpra állni, a területet elhagyni, az állat elől elhajolni. A jegyzőkönyvben megteendő munkáltatói intézkedésként rögzítették a kalodák átalakítását oly módon, hogy abból az állatok felfele sem szabadulhassanak ki, továbbá rendkívüli oktatással szükséges felhívni a figyelmet arra, hogy az állat nyugtalanságának első jeleire a malacok kezelését be kell fejezni, a területet el kell hagyni. Az alperes a baleset után egy kiugrásgátlót szerelt a kalodákra.
Az alperes a 2021. március 2. napján meghozott határozatában a balesetet munkabalesetnek tekintette, majd azt a kormányhivatal határozatában üzemi balesetnek ismerte el.
Az alperes elismerte a felelősségét az alperesi beavatkozóhoz 2021. október 20. napján írt levelében.
A felperes 2021. február 27-től 2021. április 11-ig és 2021. június 8-tól 2021. június 11-ig volt keresőképtelen állományban a balesettel összefüggésben. A gyógyulását követően ismételten munkába állt az alperesnél, azonban eredeti munkakörét nem tudta ellátni az állatoktól való félelme miatt, így az ólak mosását, takarítását végezte. A felperes kezdeményezésére a munkaviszonya közös megegyezéssel megszűnt 2022. március 18. napján.
A felperes többször módosított keresetében kérte kötelezni az alperest 5 000 000 Ft sérelemdíj és 573 585 Ft kártérítés, valamint azok késedelmi kamata megfizetésére.
Az alperes és a beavatkozó kérték a felperes keresetének elutasítását, azt vitatták jogalapjában és összegszerűségében is.
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 411 992 Ft kártérítést és annak 2021. február 28. napjától járó késedelmi kamatát, továbbá 2 000 000 Ft sérelemdíjat, amelyet meghaladóan a keresetet elutasította.
Határozatának a fellebbezések elbírálása szempontjából releváns indokolása szerint - abban felhívva a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 166. §-ának (1) bekezdését, a 167. §-ának (2) bekezdését, a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) 40. §-ának (1) bekezdését, az 54. §-a (7) bekezdésének a), b), c) és h) pontjait, az 55. §-a (1) bekezdésének a) pontját és 55. § (2) bekezdését - a perbeli munkabalesettel összefüggésben az alperes és a beavatkozó nem vitatták az alperesi károkozás tényét, a balesetnek a munkaviszonnyal összefüggő bekövetkezését, az alperes felelősségét a bekövetkezett balesetért, kizárólag a munkavállaló vétkes közrehatására hivatkoztak, amely tekintetben az alperest terhelte a bizonyítási kötelezettség, ám annak nem tett eleget eredménnyel.
Az eljárás adatiból megállapíthatóan az alperes nem részesítette a felperest a munkába állásakor a szükséges munkavédelmi oktatásban, továbbá a felperes a malacok oltása során a feladatra írt szabályok betartásával járt el.
Az 1/2018. (VI. 25.) KMK vélemény (továbbiakban: KMK vélemény) II. 5. pontja szerint a munkavállaló magatartása akkor vezet a munkáltató felelősség alóli mentesüléséhez, ha a kárt kizárólag a munkavállaló maga okozta és az a munkáltató részéről elháríthatatlan volt. Ha a kár bekövetkezése nem kizárólag a munkavállaló magatartására vezethető vissza, a munkáltató a felelősség alól nem mentesülhet. A KMK vélemény III. 1. pontja értelmében az Mt. 167. §-a szerint a munkáltató kártérítési felelőssége a teljes kárösszegre vonatkozóan áll fenn. A kár vagy egy részének megfizetése alól akkor mentesül a munkáltató, ha bizonyítja, hogy a kárt részben a munkavállaló vétkes magatartása okozta.
Az alperes és az alperesi beavatkozó bizonyítási kötelezettsége ellenére nem tudta bizonyítani a felperes kizárólagos és elháríthatatlan magatartását, a károkozó munkáltató részbeni mentesülésére pedig akkor van lehetőség, ha a kárt részben vagy egészben a munkavállaló vétkes magatartása okozta vagy a kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget, ám az alperes és a beavatkozó kizárólag a felperes közreható magatartására hivatkoztak.
A csatolt munkabaleseti jegyzőkönyv és a tanúk vallomása alapján megállapította, hogy a baleset bekövetkezése nem volt elhárítható a felperes részéről, ugyanakkor az alperes nem biztosította az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeit, mivel a kaloda nem nyújtott teljes védelmet az állat kiugrása ellen, így nem állapítható meg, hogy a baleset bekövetkezésében a felperes közrehatott akárcsak részben is. A munkáltató ellenőrzési körén belül bekövetkező baleset esetén a kártérítési felelősség alól a munkáltató kizárólag a munkavállaló magatartására visszavezethető baleset bekövetkezése esetén mentesülhet, azonban a baleset a megfelelő védelem kiépítésével elkerülhető lett volna, emiatt az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes teljes kártérítési felelősséggel tartozik a felperesnek a 2021. február 27-i, munkaviszonyával összefüggésben keletkezett káráért.
A vagyoni kárigények közül a turmixgép beszerzésének indokoltságát a tanúvallomásokon kívül alátámasztotta az orvosszakértői vélemény is, mely szerint a stabilizálás miatt 6 hétig harapási tilalom volt a javaslat, csak pépes ételt lehetett fogyasztani, míg a Bioptron lámpa körében a szakvélemény rögzítette, hogy a lámpa használata a gyógyuláshoz nem elengedhetetlen, de jótékony hatású.
A felperes az alperes károkozó magatartása miatt kényszerült a turmixgép és a Bioptron lámpa beszerzésére. Az elsőfokú bíróság szerint, ha a károsult olyan dolgot szerez be, amit a károkozó magatartása hiányában nem vett volna meg, a vagyonában közgazdasági értelemben nem következik be csökkenés, hiszen az elköltött pénzösszeg helyébe ugyanolyan értékű vagyontárgy lép, jogi értelemben viszont a károsodás megvalósul, olyat vett ugyanis, amire csak a károkozás folytán lett szüksége, így az elköltött pénzösszeg megtérítését teljes egészében követelheti (BDT2019. 4034.), ezért az elsőfokú bíróság a teljes összegben marasztalta az alperest.
A felperes az élelemfeljavítás költségét 6 hétre napi 1500 Ft-tal számolva 63 000 Ft-ban határozta meg, amiből 20 000 Ft-ot nem vitatott az alperes és a beavatkozó. Az orvosszakértői vélemény szerint a felperesnél 6 hétig indokolt volt a vitamindús, speciális étrend igénybevétele. A felperes, továbbá a meghallgatott tanúk egyezően adták elő, hogy a balesetet követően a felperes részére az ételeket pépesíteni kellett, azokat úgy fogyasztotta, továbbá hogy a baleset után tejtermékeket, magas vitamintartalmú gyümölcsöket vásároltak.
Tekintettel arra, hogy a felperes 6 hétig pépesített ételt fogyaszthatott, így olyan élelmiszerek beszerzése vált indokolttá, amelyek pépesítésre alkalmasak, ez pedig többletköltséget eredményezett. Köztudomású, hogy a vitamindús táplálkozáshoz szükséges gyümölcsök és zöldségek beszerzése többletkiadást eredményez, ami az elsőfokú bíróság elfogadott a felperes által megjelölt napi 1500 Ft-ban, mert az nem volt eltúlzott.
A felperes számlákkal igazolta a gyógyszerek és gyógyhatású készítmények költségét 28 407 Ft-ban, amit nem vitatott az alperes és a beavatkozó.
A felperes az ambuláns lapok alapján dátum szerint megjelölte, hogy mely napokon volt szükséges kontroll- és helyreállító fogászati vizsgálatokon megjelennie, ahova édesanyja gépkocsival szállította. A felperes megjelölte a lakóhelye és az egészségügyi intézmény közötti távolságot, a gépjármű fogyasztását, az irányadó üzemanyagárat, melynek mértékét és összegét érdemben az alperes és az alperesi beavatkozó nem vitatta, kizárólag a gépkocsihasználat indokoltságát. Ugyanígy nem vitatták összegszerűségben a háziorvoshoz és a gyógyszertárba való közlekedéssel felmerült költséget.
Az orvosszakértői vélemény szerint indokolt volt a kontrollra járáshoz a felperesnek kísérő igénybevétele. A felperesnek a kontrollra járáshoz a sérülés jellegére és állapotára is figyelemmel indokolt volt gépjármű használata, mivel a sérülés az arcát érintette. Tekintettel arra, hogy a felperest az édesanyja kísérte a kontrollra és egyéb kezelésekre, vizsgálatokra, így az ezzel felmerült utazási többletköltség megfizetésére is köteles az alperes, ezért az elsőfokú bíróság a keresettel egyezően 20 585 Ft-ban kötelezte őt erre.
A gépkocsi használata a parkolási költség szükségszerű felmerülését jelenti. A felperes ambuláns lapokkal igazolta, hogy 15 alkalommal a balesettel összefüggésben megjelent kontrollvizsgálaton vagy fogászati kezelésen. Az sem vitatott, hogy a felperes édesanyja a balesetet követően előbb a traumatológiára ment, ahonnan a felperest ő szállította át a fej- és nyaksebészet ambulanciájára.
A felperesnek a baleset utáni állapota indokolta, hogy az ellátó egészségügyi intézményhez a lehető legközelebbi parkolót vegye igénybe a kísérő. Az egészségügyi intézmény felkeresésével felmerült időtartam nem állapítható meg kizárólag az ambuláns lapok tartalma alapján. A parkolási díjat a klinikára történő behajtás időpontjától kell megfizetni, az ott tartózkodás időtartamát növeli a bejelentkezés, a várakozás időtartama is, amelyek nem kerülnek rögzítésre az ambuláns lapon, ugyanakkor a parkolási díjfizetési kötelezettség csak akkor zárul le, ha a vizsgálat után a beteg elhagyja a klinika területét. Az elsőfokú bíróság ezért elfogadta a felperes által megjelölt parkolási időtartamot, azt nem találta eltúlzott mértékűnek, ezért a keresettel egyezően 57 800 Ft parkolási költség megfizetésére kötelezte az alperest.
A felperes a kontrollra történő kísérésre tekintettel kívánta édesanyja kieső jövedelmét érvényesíteni napi 5000 Ft összegben, amely igényt az elsőfokú bíróság elutasított, ugyanakkor a fogászati kezeléssel felmerült 56 000 Ft-ban marasztalta az alperest.
Az elsőfokú bíróság az igazságügyi orvosszakértői véleménnyel egyezően állapította meg, hogy a felperesnek 6 hétig napi 2 órában indokolt volt kisegítő igénybevétele a speciális vitamindús étrend betartása miatt. Ezt a tevékenységet a felperes édesanyja végezte, aki elkészítette és pépesítette az ételeket, segítette a felperest a seb kezelésében, fertőtlenítésében, őt kezelésekre, vizsgálatokra vitte.
A Kúria több eseti döntésében rámutatott arra, hogy a családtag ingyenes vagyoni vagy nemvagyoni (tevőleges) segítségnyújtása nem a károkozó kárviselése alóli részleges vagy teljes mentesülését szolgálja (Kúria Pfv.III.20.751/2019/9., Pfv.III.21.276/2017/4.). A kárenyhítés körébe nem tartozik az a kötelezettség, hogy a hozzátartozó a felszabaduló munkaerejét ellentételezés nélkül ápolásra, gondozásra fordítsa. Az ezzel ellentétes értelmezés ahhoz a nem támogatható helyzethez vezetne, hogy eltérően kerülne értékelésre a kártérítési felelősség szempontjából az, ha a hozzátartozó saját maga látja el az egészségkárosodás folytán szükségessé vált ápolási-, gondozási tevékenységet vagy ebből a célból szakápoló segítségét veszi igénybe, és részére a munkája ellenértékét ténylegesen megfizeti (Kúria Pf.I.20.081/2017/7.).
A 3/2018. (IX. 17.) KMK vélemény 9. pontja is rögzíti, hogy önmagában a szívességből megvalósuló hozzátartozói, rokoni segítség nem eredményezheti a károkozó mentesülését. Az ily módon végzett munka bizonyított értékét meg kell téríteni, mert a hozzátartozók nem kötelesek ellenérték nélkül végzett munkára a károkozó kártérítési kötelezettségének mérséklése céljából.
Az ápolás, gondozás költsége körében a Kúria több ítéletében rámutatott, hogy nem kifogásolható a K. Bt. óradíjának alapulvételével meghatározott költség. A felperes hozzátartozója által végzett ilyen jellegű munka ellenértéke nem hasonlítható egy profitorientált vállalkozás által meghatározott óradíjhoz. A következetes bírói gyakorlat szerint az óradíj mértéke megállapítható az ilyen tevékenységek elvégzésére szakosodott gazdasági társaság díjának 75%-ában, amelyben megjelenik a hozzátartozó által ellátott tevékenység ellenértéke és a céges keretek között végzett költségeket is magába foglaló szolgáltatás díja közötti különbség (Kúria VI.Pfv.20.270/2023/6., Pfv.VIII.20.047/2019/4., Pfv.III.20.765/2017/7., Pfv.III.20.875/2016/4.). Az ápolási-, gondozási költséget elsődlegesen nem annak szakmai tartalma, hanem az ápolási-, gondozási munka elvégzésének ténye alapozza meg. A betegápolási szolgáltatást nyújtó gazdasági társaság árlistája a döntés összegszerű meghatározásánál alapul szolgálhat, és az így kapott költségeket 75%-ban szükséges elszámolni (Kúria VIII. Mfv.10.007/2023/6.).
Az alperes és az alperesi beavatkozó eltúlzottnak tartotta a felperes által igényelt ápolás, gondozás költségének mértékét. Az ekörben megkeresett szociális szolgáltatási központ a szociális segítés és személyi gondozás költségét óránként 460 Ft-ban jelölte meg. A felperes édesanyja és a megkeresett központ által végzett szolgáltatás azonban az elsőfokú bíróság megítélése szerint nem feleltethető meg egymásnak. A felperes ugyanis napi 2 órában szorult segítségre, azonban ez a 2 óra az étkezések számára, a seb ápolására, kötözésére tekintettel 1 napon belül megoszlik, míg az ilyen szolgáltatást nyújtó szervezetek meghatározott időpontban, naponta egy alkalommal jelennek meg, kiemelve, hogy a szociális szolgáltató központ által végzett tevékenység jellege sem állapítható meg. A tájékoztatásban megjelölt 460 forintos óradíj egyébként oly mértékben csekély, hogy az kiindulási alapként sem fogadható el a felperes hozzátartozója által kifejtett tevékenység vonatkozásában, ezért az elsőfokú bíróság a felperes által megjelölt K. Bt. által alkalmazott díj 75%-ában határozta meg a felperes ápolásával, gondozásával felmerült költség összegét 42 napra, napi 2 óra alapulvételével összesen 151 200 Ft-ban.
A sérelemdíjjal összefüggésben rámutatott az elsőfokú bíróság: az igazságügyi orvosszakértői vélemény megállapította, hogy a felperes sérülésének gyógytartama 6 hét volt, a sérülés esztétikai jellegű maradandó fogyatékosság hátrahagyásával gyógyult, mely nem eredményezett százalékban kifejezhető egészségkárosodást. Az igazságügyi pszichológus szakértői vélemény szerint a felperesnél a baleset következményei, azaz a felperes arcán látható hegek okozhattak visszahúzódó viselkedést, szégyenérzetet, érzékenyebb attitűdje miatt számára zavaróak lehetnek a társasági életben. Az állat támadása okozhatott a felperesnél olyan traumatikus élményt, hatást, mely miatt úgynevezett elkerülő viselkedés alakulhatott ki. A pszichológiai vizsgálat nem állapított meg túlzott mértékű szorongást, hangulati nyomottságot, jövőre vonatkozóan érzett kilátástalanságot.
A perbeli munkabaleset következményeként sérült a felperes testi épséghez és egészséghez fűződő személyiségi joga, hiszen őt fizikai és pszichikai károsodás is érte.
A felperes bizonyította a sérülései 6 hetes gyógytartamát, az ennek következtében indokolttá vált kórházi ambuláns sebellátást, a többszöri fogászati kezelésen, fogvisszaültetésen való részvételt, a baleset következében elnehezült táplálkozását, annak módját, az ételek pépesítésének szükségességét, az esztétikai jellegű maradandó károsodást, a támadás következtében kialakult állatoktól való félelmet, mely végső soron a felperesi munkaviszony megszüntetését eredményezte, valamint a visszahúzódó viselkedés felerősödését. Az elsőfokú bíróság értékelte továbbá a biztonságos munkavégzés feltételeinek hiányát, a felperes fiatal életkorát a baleset idején, a sérülés látható jeleit, a baráti, családi kapcsolatok, szabadidős tevékenységek beszűkülését.
A sérelemdíj összegének meghatározása során értékelni szükséges a károsodáskor fennálló ár- és értékviszonyokat, valamint a bírói gyakorlat összehasonlításra alkalmas, más ügyekben hozott döntéseit. Így a Kúria a Pfv.20.536/2022/2. számú ítéletében egy 2016. március 22-én elszenvedett kutyaharapás következtében, melynél a felperesnél maradandó fogyatékosság alakult ki, ami a bal kéz fogó funkciójának károsodását eredményezte, továbbá idegsérülés miatt károsodott a tapintásérzés, 3 500 000 Ft sérelemdíjat állapított meg. A Debreceni Ítélőtábla a Pf.II.20.081/2023/4. számú ítéletében egy 2021. április 9-i kutyatámadás következtében, melynek a gyógytartama 4-6 hét volt és az elszenvedett sérülések maradandó testi fogyatékosság visszamaradásával gyógyultak, ami a kéz ujjának fájdalmas mozgáskorlátozottságában és a kéz finommozgásának hiányában jelentkezik, 8%-os mértékű szervezeti egészségkárosodást okozva, 1 000 000 Ft sérelemdíjat állapított meg. A Kúria a Pfv.VI.20.349/2023/10. számú ítéletében egy 2019. október 6-án történt kutyatámadásnál, melyben a sérült jobb karjának középső harmadában az alkar háti felszínén, illetve a singcsonti oldalon harapás okozta horzsolásokat, szúrt sebeket, valamint a nervus radialis részleges sérülését szenvedte el, a sértett a kezével szorító funkciót nem tud teljesen kifejteni, a dolgok kiesnek a kezéből, 1 000 000 Ft sérelemdíj került megállapításra. A Kúria az Mfv.X.10.101/2020/6. számú ítéletében egy 2016. március 23-án bekövetkezett üzemi balesetnél, ahol az egyik fiatal üsző megrúgta a dolgozó jobb kezét, melynek következtében a korlátnak vágódott, megsérült és a baleset következtében 7%-os egészségkárosodás alakult ki, a sérült kéz szorító ereje csökkent, a sérült a közepes vagy nehéz fizikai munkavégzésében akadályozva van, a felperes jobb csuklójának mozgása erősen beszűkült, az fizikai munkával nem terhelhető, 2 500 000 Ft sérelemdíjat ítélt meg.
Ezek figyelembevételével az elsőfokú bíróság a felperest ért nemvagyoni sérelmek kompenzálására 2 000 000 Ft sérelemdíjat állapított meg az ítélethozatalkori ár- és értékviszonyok alapján, tekintettel arra, hogy a baleset és az ítélethozatal időpontja között több, mint 3 év eltelt, mely időszak alatt az ár- és értékviszonyok jelentős változáson mentek át.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes és az alperesi beavatkozó is fellebbezett.
A felperes a fellebbezésében az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatásával kérte a sérelemdíj összegét 5 000 000 Ftra felemelni, vagylagosan pedig kérte az alperes marasztalását a megítélt 2 000 000 Ft sérelemdíj késedelmi kamatában is.
Álláspontja szerint az ítélethozatalkori ár- és értékviszonyok figyelembevételével megállapított sérelemdíj összege indokolatlanul alacsony, az nem áll arányban az életvitelében és a társadalmi kapcsolatrendszerében elszenvedett kedvezőtlen változásokkal.
Az eljárás adataiból megállapíthatóan a balesetet megelőzően vidám természetű, társaságot kedvelő személy volt, ám a balesetet követően megváltozott: zárkózott, kifejezetten társaságkerülő személy lett. Ezt a nagymértékű változást egyértelműen alátámasztja az igazságügyi pszichológus szakértői vélemény, amely szerint a balesetből kifolyólag zárkózott, szótlan lett és a spontán megnyilvánulásai is csak a testi panaszaira korlátozódnak, amely változást a szakértői vélemény szerint a baleset következményei, az arcán látható hegek okozzák, azt szégyelli és az élet minden területén zavarja. Amíg korábban rendszeresen járt szórakozni, addig a baleset óta sehol nem volt, a felperes zárkózott lett, csak akkor beszélget, ha nagyon muszáj, nem nagyon lehet kimozdítani, nem eszik mások előtt, hanem mindig külön. A családi, baráti rendezvényeken történő részvételét, a társaságban történő étkezését korlátozza az is, hogy mind a mai napig rendszeresen fájdalmat okoz az arcán lévő heg, illetve bizonyos helyzetekben, bizonyos időszakokban a foga is újra fájdalmassá válik, amely fájdalom nehezíti az étkezést és negatívan befolyásolja a hangulatát is. Ezeket a változásokat az elsőfokú bíróság nem vette kellő súllyal figyelembe, nem értékelte megfelelően azt a körülményt, hogy éppen most van abban a korban, amikor a szórakozásnak, a baráti kapcsolatoknak, a kikapcsolódásnak kiemelt szerepe lenne a mindennapjaiban, olyan helyzetbe került, hogy nem szívesen jár társaságba, nem szívesen találkozik másokkal, kifejezetten kerüli az ilyen helyzeteket, mert szégyelli az arcán lévő sérülést, úgy véli, ha bárkivel is beszélget, az a sérüléseit nézi, továbbá zavarja, hogy a fájdalma miatt nehezebben eszik és iszik. Ez a zárkózottság akadálya egy párkapcsolat kialakításának is. Ugyan már nem triatlonozik versenyszerűen, azonban a kerékpározás és a futás része maradt a mindennapjainak, ami mellett edzőterembe járt. A kerékpározás a baleset után teljesen elmaradt, mert a sérülés helye érzékeny a menetszélre, míg futni ritkán jár el és akkor is igyekszik ezt erdős részen megtenni, ahol kevesebb az esély, hogy emberekkel találkozzon.
Azt is nagyobb súllyal kellett volna értékelni, hogy a baleset a munkája végzése során következett be, amely munkát szeretett, a munkáltatója megelégedésére végezte, ám azt ma már nem képes ellátni, mert az állatok irányába félelem alakult ki benne.
Az elsőfokú bíróság által hivatkozott eseti döntések részben időben lényegesen korábbi eseményekhez kapcsolódnak, részben pedig eltérő tényállásúak, így azok nem alkalmasak a megállapított összegszerűség alátámasztására. Ezzel szemben hivatkozott a Debreceni Ítélőtábla Pf.20.203/2023/7. számú ítéletére, amelyben esztétikai sérülés miatt a sérült fiatal korára, a korábbi aktív tevékenység felhagyására, a seb takargatására, a mindennapi életvitel beszűkülésére tekintettel 5 000 000 Ft sérelemdíjat ítéltek meg.
A fentiek indokolják a sérelemdíj felemelését vagy pedig az alperes marasztalását annak a káresemény időpontjától számított késedelmi kamatában.
Az alperesi beavatkozó a fellebbezésében kérte az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatni és a sérelemdíj összegét 1 000 000 Ft-ra, a vagyoni kártérítés összegét pedig 129 440 Ft-ra leszállítani.
A fellebbezésben a beavatkozó a turmixgép és a Bioptron lámpa beszerzési költségének 50%-át tartotta elszámolhatónak, mivel ezek az eszközök jelenleg is a felperes használatában vannak, amiért kérte a marasztalási összeg leszállítását a beszerzési költség 50%-ára, azaz 17 500 Ft-ra.
Az élelemfeljavítás költsége esetén az igény időtartama tekintetében nem volt a felek között vita, azonban a beavatkozó szerint a felperes semmivel sem igazolta a napi 1500 Ft többletköltség felmerülését, így bár elméletileg lehetséges, hogy a felperes által megjelölt összeg nem eltúlzott, azonban annak mint kárnak a felmerülését nem bizonyította. Emiatt kérte az ezen a jogcímen megítélt 63 000 Ft marasztalási összeget 20 000 Ft-ra leszállítani.
Az utazási többletköltséget az orvosszakértői vélemény figyelmen kívül hagyása miatt nem bizonyította a felperes, ezért annak elutasítását kérte a beavatkozó. Megismételte a hivatkozását, miszerint a felperes a munkahelyi baleset okán nem volt mozgásképtelen vagy mozgáskorlátozott, ezért nem is volt akadályozott a tömegközlekedés használatában, így - a kárenyhítési kötelezettsége folytán - csak a tömegközlekedéssel kapcsolatos kiadás lehetne jogszerű követelés.
A parkolási költséget a beavatkozó elsődlegesen azért tartotta alaptalannak, mert a felperes nem bizonyította azt, hogy a kontrollra járás esetén alkalmatlan volt a tömegközlekedés igénybevételére. Másodsorban pedig a felperesi számítást is vitatta, mivel a becsatolt ambuláns lapok nem igazolják az alkalmankénti 3,5 óra (210 perc) várakozási időt. Az ambuláns lapokkal igazolható idő 14 alkalomra összesen 959 perc, azaz 16 óra, amihez ha minden alakomra hozzászámolunk még egy fél órát, összesen 23 óra jön ki, mely 1,65 óra/alkalomnak felel meg. Ennek díja a felperesi adatok alapján összesen 22 400 Ft, amihez hozzáadva a Klinikai Központnál számított 6 800 Ft parkolási összeget, a felperes jogszerű követelése 29 200 Ft, így 57 800 Ft-tal indokolt leszállítani ezt a marasztalási összeget.
A beavatkozó vitatta az ápolás-gondozás költségét is, mivel egyrészt ennek alapja szintén a jogszabálysértő módon beszerzett orvosszakértői vélemény, másrészt az álláspontja szerint nem vehető figyelembe egy budapesti székhelyű, a felperes lakóhelyén szolgáltatást soha nem végző és egyébként már nem létező gazdasági társaság árlistája, hiszen a felperes ápolását végző édesanyja nem a szakképzett ápolókkal dolgozó K. Bt. helyett végezte a munkáját, az ő foglalkozása nem ápoló, hanem pedikűrös. Továbbra is hivatkozott a Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.20.684/2018/7. számú ítéletében írtakra. Az indítványára beszerzett, s a felperes lakóhelye szerint illetékes szociális szolgáltatási központ nyilatkozata szerinti 460 Ft/óra térítési díjjal összefüggésben közömbös, hogy ezt a díjat az elsőfokú bíróság csekélynek tartja. A felperes igénye legfeljebb a minimálbérnek megfelelő órabér összegében lehet alapos, így csak a beavatkozó által elismert 9 napra és napi 1 óra időtartamra, a 2021. évben érvényes 837 Ft-os nettó órabérrel számolva 7533 Ft-ban alapos a követelés, míg az a vitatott 143 667 Ft-ban elutasítandó.
A felperes által elszenvedett sérülések hátramaradt következmények nélkül meggyógyultak, azoknak a felperes jelenlegi életére már nincsenek hátrányos kihatásai, ezért indokolt a sérelemdíj 1 000 000 Ft-ra történő leszállítása, ez elegendő ugyanis a felperest ért hátrányok kompenzálására és ez áll arányban az elszenvedett hátrányokkal.
A felperes nem terjesztett fellebbezési ellenkérelmet elő.
Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében kérte az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását annak a felperes fellebbezésével érintett részében. Hivatkozott a pszichológus szakértői véleményre, mely szerint a felperes a balesetet megelőzően is érzékeny személyiségű, gyermeki viselkedésű, éretlen, diszharmóniás személyiség volt. Az elsőfokú bíróság által felhívott és összehasonlításra alkalmas eseti döntések is alátámasztják a megítélt sérelemdíj megfelelő voltát, hiszen a felperesnél egészségkárosodás nem alakult ki. A felperes által hivatkozott eseti döntés annak eltérő tényállása miatt nem lehet az összehasonlítás alapja.
Az alperesi beavatkozó a fellebbezési ellenkérelmében kérte az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását annak a felperes fellebbezésével érintett részében.
Az ítélőtábla az elsőfokú ítélet nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezések elbírálása során pedig nem lépte át a fellebbezési kérelem és az ellenkérelem korlátait [Pp. 370. §-ának (1) bekezdése], olyan eljárási szabálysértést vagy téves anyagi pervezetést ugyanis nem észlelt, amely erre okot adott volna [Pp. 370. §-ának (2)-(4) bekezdései].
A fellebbezések részben alaposak.
Az elsőfokú bíróság a tényállást a jogvita elbírálásához szükséges mértékben feltárta, azonban abból csak részben jutott megalapozott jogi következtetésre.
Az elsőfokú bíróság a sérelemdíjjal összefüggő jogvita elbírálásához szükséges körben a bizonyítási eljárást lefolytatta, kellően számba vette a felperest ért immateriális hátrányokat, ám ezeket a hátrányokat, következményeket a felperest megillető sérelemdíj összegének meghatározásánál nem értékelte megfelelően. Az ítélkezési gyakorlat szerint a sérelemdíj mértékének meghatározásánál a károsult személy körülményeit, életkorát, a társadalomban elfoglalt helyzetét, a káreseménynek a károsult személyével való összefüggéseit kell döntő súllyal értékelni. A sérelemdíj mértéke megállapításánál tehát a jogsértés súlyát és a következmények súlyosságát kell figyelembe venni, nem hagyható figyelmen kívül az összeg meghatározásánál a hasonló következményekkel járó, korabeli káreseményekkel kapcsolatos ítélkezési gyakorlat és az annak megfelelő egységes megítélés követelménye sem.
Az egységes megítélés szempontjából azonban az elsőfokú bíróság által felhívott eseti döntések nem voltak megfelelőek, ugyanis nem a kár bekövetkezése módjának, hanem annak következményének van jelentősége. Az egyéni körülmények és az egészségkárosodásból származó hátrányok különbsége az, ami alapot adhat az eltérő mértékű nem vagyoni kártérítés (sérelemdíj) megállapítására (Kúria, Mfv.10.207/2019/5.) Emiatt nem az a meghatározó, hogy a baleset állattámadás során következett be, hanem az, hogy ennek folytán a felperes maradandó esztétikai sérülést szenvedett el (az elsőfokú bíróság által felhívott döntésekben kivétel nélkül a kéz szorító ereje csökkent vagy a finommozgás képessége sérült), ami miatti személyiségváltozás ha nem is éri el a pszichés betegség szintjét, és nem jár egészségkárosodással, munkaképesség-csökkenéssel, de hátrányosan befolyásolja a felperes társadalmi életét, kapcsolatait, szabadidős tevékenységét.
Az ítéletben felhívott döntésekkel szemben a felperes fellebbezésében hivatkozott döntés (Debreceni Ítélőtábla Pf.II.20.203/2023/7.) megfelelő összehasonlításul szolgálhat, hiszen ott egy 12 éves károsultnak ítéltek meg 5 000 000 Ft sérelemdíjat a bal lábszáron elszenvedett égési sérülésért, ami bőrátültetést követően 3 hónapot meghaladóan gyógyult, mialatt a károsult korábbi dadogása fokozottan jelentkezett, testsúlya megnövekedett, esztétikai hátrány maradt vissza, ami miatt visszahúzódóbb lett, közösségi eseményeken és a családi programokban sem a korábbi lelkesedéssel vesz részt, a bal lábán látható hegek zavarják, azt takarni igyekszik, tornaórán sem szívesen vetkőzik le, strandra nem jár.
A felperes a sérülését nem a kamaszkor kezdetén, hanem már fiatal felnőttként, de még a családalapítást megelőzően szenvedte el, annak visszamaradó hege az arcán látható, ami miatt zárkózott lett, beszűkültek a társadalmi kapcsolatai, a szabadidős tevékenysége, a sportolási lehetőségei, időnként fájdalmai vannak, nehezített az étkezése.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmében valótlanul szerepel, miszerint a felperes hátramaradó következmények nélkül gyógyult volna, és hogy a sérülései nem hatnának ki hátrányosan a jelenlegi életére, hiszen bizonyított tény, hogy az arcán visszamaradt egy sebhely, ami - figyelemmel a felperes érzékeny természetére is - hátrányosan befolyásolta a szociális életét. Az alperes hivatkozásával szemben a felperes terhére nem lehet értékelni a személyisége érzékenységét, viselkedése gyermeki jellegét, az éretlen és diszharmóniás személyiségszerkezetét, mert ha ezek a jellemvonások közrehatottak is a zárkózottságának kialakulásában, akkor is elvitathatatlan, hogy erre a hátrányos változásra a káresemény nélkül nem került volna sor.
Mindezek miatt az ítélőtábla az ítélethozatalkori ár- és értékviszonyokra tekintettel 3 500 000 Ft sérelemdíjat tartott alkalmasnak, szükségesnek és egyben elegendőnek az elszenvedett immateriális hátrányok kompenzálására, ezért az alperes által fizetendő sérelemdíj összegét felemelte.
A vagyoni kárigények körében a Bioptron lámpa és a turmixgép esetében az ítélőtábla megalapozottnak tartotta a beavatkozó fellebbezését. Ezekre az eszközökre a felperesnek átmenetileg, a másfél hónapig tartó gyógyulása végéig volt szüksége, míg azok ezt követően is a tulajdonában maradtak, s ekkor is vitathatatlanul értékkel bírtak.
Az elsőfokú bíróság által felhívott eseti döntés (BDT2019. 4034.) sem alapozza meg ezen eszközök teljes vételárának alperesre terhelését, ugyanis a mi esetünkben nem a káresemény által egy életre szólóan szükségessé tett beruházásról (gyógyászati segédeszköz) van szó, hiszen a Bioptron lámpára és a turmixgépre csak ideiglenesen volt szükség a gyógyulás elősegítése érdekében. A káronszerzés tilalmából következően a felperes ezért nem tarthat igényt ezen eszközök teljes beszerzési költségére, hanem abból le kell vonni azok gyógyulást követően fennálló forgalmi értékét, amely a felek egyező nyilatkozata szerint a beszerzési ár 50%-a, amely összeggel csökkentette az ítélőtábla az alperest terhelő vagyoni kártérítés összegét.
Az élelemfeljavítás költsége vonatkozásában helytállóan foglalt állást az elsőfokú bíróság abban a kérdésben, hogy a felperes által meghatározott napi 1500 Ft nem volt eltúlzott. Az ebben a körben meghallgatott hozzátartozók a tanúvallomásukban nyilatkoztak arról, hogy milyen jellegű élelmiszereket vásároltak, a szakértő ennek szükségességét igazolta. Ennek alátámasztásra az ítélőtábla felhívja továbbá a KSH által közzétett adatokat (https://www.ksh.hu/stadat_files/ara/hu/ara0004.html), mely szerint 2021. évben a pépesítéshez szükséges 1 liter 2,8%-os tej 270 Ft-ba, 1 kg alma 439 Ft-ba, ugyanennyi körte 833 Ft-ba, a narancs 604 Ft-ba, a banán 503 Ft-ba és a sárgarépa 323 Ft-ba került, amelyhez figyelembe véve azt, hogy a sérülés utáni életmód megváltozása, a rehabilitáció esetén sokkal több és jobb minőségű ételre van szükség, mint egy normál életvitelnél, különleges szakértelem nélkül is megítélhető, hogy a felperes által felszámított összeg nem volt eltúlzott, így annak leszállítását alaptalanul kérte az alperesi beavatkozó.
Az utazási többletköltséget a beavatkozó azért vitatta, mert az orvosszakértői véleményt figyelmen kívül kell hagyni, ennek következtében pedig a felperes nem bizonyította az állításait. Ezzel szemben viszont az orvosszakértői vélemény alkalmas volt az elsőfokú bíróság döntésének megalapozására, hiszen az alátámasztotta a személygépkocsi igénybevételének indokoltságát, már csak azért is, mert a köztudomás szerint sem volt elvárható a felperes részéről tömegközlekedési igénybevétele az arcán látható, s akkor még friss, számára szégyenérzetet okozó, arcát elcsúfító sérülés miatt. A felperes kárenyhítési kötelezettsége nem járhat azzal a következménnyel, hogy önmaga többlet lelki megpróbáltatást vállaljon a kárért felelős alperest terhelő helytállási kötelezettség mértékének csökkentése érdekében.
A parkolási többletköltség indokoltságát a beavatkozó ugyanazon az alapon vitatta, mint az utazási többletköltséget, ezért ezzel összefüggésben az ítélőtábla csupán visszautal az előbb írtakra. A követelés összegszerűségével kapcsolatban sem volt alapos a beavatkozó fellebbezése. A beavatkozó által kimutatott egy alkalomra jutó három és fél óra a parkolási díj sávos felszámítása miatt valójában három óra egy perctől három óra harminc percig terjedő időt takar. Önmagában az ambuláns lapokban feltüntetett időtartam alapján nem lehet meghatározni a parkolás idejét, hiszen számolni kell a klinika területére történt behajtást követően a közlekedéshez szükséges idővel, a parkolóhely keresésével és a parkolással, a parkolóhelyről a kezelés helyére való elgyaloglással, az oda történő visszagyaloglással, továbbá azzal a sorbanállási és várakozási idővel, ami az ambulancián a betegfelvételhez szükséges. Ezeket is figyelembe véve az alkalmanként három órát meghaladó, de három és fél óránál nem több időtartam az általános élettapasztalat alapján nem tekinthető eltúlzottnak.
Erre tekintettel sem az utazási többletköltség, sem az azzal felmerült parkolási költség leszállítására nem volt lehetőség.
Az ápolás terjedelmével összefüggésben - mivel az elsőfokú eljárás során beszerzett szakértői vélemények alkalmasak voltak az ítéleti döntés megalapozására - helytállóan foglalt állást az elsőfokú bíróság, amikor annak hat hetes időtartamát és napi két óra időszükségletét meghatározta. Az elsőfokú bíróság megfelelő indokát adta annak is az álláspontját megalapozó eseti döntések felhívásával, hogy miért fogadta el a K. Bt. árainak 75%-át, amit az ítélőtábla is irányadónak tekint, utalva egyúttal az EBH2009. 2041. szám alatt közzétett elvi jelentőségű bírósági határozatban kifejtettekre, amely szerint nem indokolt csökkenteni a K. Bt. árai 75%-ában meghatározott ápolási többletköltséget amiatt, mert a felperesek kisebb vidéki városban élnek, ahol - mint a többi vidéki városban is - a szolgáltatások árai lényegesen alacsonyabbak a fővárosiakhoz képest. Ebből következően nem zárja ki a Kék Angyal Bt. árainak alapulvételét az a körülmény, hogy az az ápolásra szoruló károsult lakóhelyén nem folytatott tevékenységet, ahogy az is irreleváns, hogy a cég jelenleg végelszámolás alatt van, lévén a káresemény 2021. év elején következett be, amikor a cég még működött, a cégadatok szerint pedig 2024. február 1. napja végelszámolás kezdete.
Az alperesi beavatkozó által a fellebbezési tárgyaláson felhívott eseti döntésekből (BH2017. 92., BH2024. 10., Győri Ítélőtábla Pf.20.132/2023/17., Fővárosi Ítélőtábla Pf.20.029/2024/5.) sem lehet ezzel ellentétes következtetésre jutni, itt idézve az általa hivatkozott BH2024. 10. szám alatti közzétett döntés III. pontjában írtakat: a hozzátartozó által végzett gondozási tevékenység esetén a gondozás mint piaci szolgáltatás igénybevétele esetén fizetendő díj alapulvételének nincs akadálya, a gondozás és felügyelet költsége körében az óradíj mértéke az említett tevékenységek elvégzésére szakosodott gazdasági társaság díjának 75%-ában megállapítható; ez a számítás megfelel a teljes kártérítés elvének Mindezekre tekintettel nem volt helye az ezen a jogcímen megítélt marasztalási összeg leszállításának sem.
A leírtak miatt az ítélőtábla a Pp. 383. §-ának (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta az elsőfokú ítélet fellebbezett részét, és a vagyoni kártérítés összegélt csökkentette a Bioptron lámpa és a turmixgép vételárának 50%-ával, míg a sérelemdíjat felemelte 3 500 000 Ft-ra.
(Debreceni Ítélőtábla Mf.I.50.069/2024/5.)