adozona.hu
BH 2025.8.194
BH 2025.8.194
Az Mt. 20. § (4) bekezdése összefüggésben áll az Mt. 20. § (3) bekezdésével. Amennyiben a munkáltatói jogkör feljogosított gyakorlója az álképviselő nyilatkozatát jóváhagyta, úgy a nyilatkozat nem lesz érvénytelen. Jóváhagyás hiányában is érvényes a jognyilatkozat, ha a munkavállaló a körülményekből alappal következtethetett az eljáró jogosultságára [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 20. § (3)-(4) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes és egy másik Szervezet (továbbiakban: SZ) az alperesnél reprezentatív képviselettel rendelkező szakszervezetek 1993. július 16-án kollektív szerződést kötöttek alperes jogelődjével (továbbiakban: KSZ) néven. Ennek hatálya kiterjedt az alperes Zrt. és annak többségi tulajdonú társaságaira, valamint azokra, amelyek bizonyítható módon bejelentették csatlakozási szándékukat.
[2] A KSZ 5.3. pontja szerint a kollektív szerződés felmondása esetén a felmondási idő hat hónap, a szaksze...
BH 2025.8.194 Az Mt. 20. § (4) bekezdése összefüggésben áll az Mt. 20. § (3) bekezdésével. Amennyiben a munkáltatói jogkör feljogosított gyakorlója az álképviselő nyilatkozatát jóváhagyta, úgy a nyilatkozat nem lesz érvénytelen. Jóváhagyás hiányában is érvényes a jognyilatkozat, ha a munkavállaló a körülményekből alappal következtethetett az eljáró jogosultságára [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 20. § (3)-(4) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes és egy másik Szervezet (továbbiakban: SZ) az alperesnél reprezentatív képviselettel rendelkező szakszervezetek 1993. július 16-án kollektív szerződést kötöttek alperes jogelődjével (továbbiakban: KSZ) néven. Ennek hatálya kiterjedt az alperes Zrt. és annak többségi tulajdonú társaságaira, valamint azokra, amelyek bizonyítható módon bejelentették csatlakozási szándékukat.[2] A KSZ 5.3. pontja szerint a kollektív szerződés felmondása esetén a felmondási idő hat hónap, a szakszervezetek a felmondási jogot csak közösen gyakorolhatják.
[3] A felperes és az SZ, valamint az alperes 2011. október 21-én Kollektív Szerződés Függeléke kollektív szerződést írtak alá, amelynek 1.9. pontjában rögzítették, hogy a Függeléket bármelyik szerződő fél hat hónapos felmondási határidővel, írásos indokolt felmondással felmondhatja.
[4] Az alperes 2019. november 14-én kelt Alapszabálya 12.1. és 12.2.5. pontja szerint a közgyűlés a társaság legfőbb szerve, mely a részvényesek összességéből áll. Kizárólagos hatáskörébe tartozik a cégvezető kinevezése, visszahívása, a cégvezető számára a társaság általános képviseletére jogosító önálló cégjegyzési jog biztosítása, továbbá felhatalmazása arra, hogy a társaság jogszabályban előírt adatait a nyilvántartó bíróságnak bejelentse.
[5] Az Alapszabály 13.1. pontja szerint az igazgatóság a társaság ügyvezető szerve, amely testületként jár el. Az Alapszabály 13.3. pontja szerint a 2020. évet záró, 2021 évben tartandó éves rendes közgyűlésig, de legkésőbb 2021. május 31-ig terjedő időtartamra az igazgatóság tagja a megnevezett öt fő.
[6] Az Alapszabály 13/A.1. pontja szerint a cégvezető a közgyűlés által a vezető tisztségviselők tevékenységének segítése érdekében kinevezett munkavállaló, aki a társaság legmagasabb vezető beosztású munkavállalója. Az Alapszabály szerint ő jogosult a társaság általános önálló képviseletére és hatáskörébe tartoznak mindazok az ügyek, amelyeket az igazgatóság a hatáskörébe delegál, illetve amelyeket a közgyűlés előír a cégvezető részére.
[7] Az Alapszabály 13.4.d. pontja szerint az igazgatóság gyakorolja az Alapszabály vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően a cégvezetővel kapcsolatos valamennyi, a közgyűlés hatáskörébe nem tartozó jogot, ellátja az ezzel kapcsolatos feladatokat. Az Alapszabály 13.4.j. pontja szerint az igazgatóság a cégvezetőre, illetve a társaság egyéb munkavállalójára részben vagy egészben átruházhat minden olyan munkáltatói jogot, ami az igazgatóság hatáskörébe tartozik.
[8] Az Alapszabály 13/A.4. pontja szerint a cégvezető a társaság 2019. évről szóló konszolidált pénzügyi beszámolót elfogadó közgyűlés dátumáig, de legkésőbb 2020. június 30-ig terjedő időtartamra XY. A cégnyilvántartásba az Alapszabálynak megfelelően cégvezetőként őt jegyezték be 2020. június 30-ig terjedő időtartamra.
[9] Az alperes képviseletében eljáró ügyvéd 2020. június 11-én kelt, a Törvényszék Cégbíróságához benyújtott leveléhez mellékelt, 2020. június 8-án kelt változásbejegyzés iránti kérelemben az igazgatóság elnöke és az igazgatóság tagja a 102/2020. (IV. 10.) Korm.rendelet 6. § (4) bekezdésére és a 140/2020. (IV. 21.) Korm. rendelet 2. § (1) bekezdésére hivatkozva, a veszélyhelyzetre irányadó jogszabályok alapján kérte a cégvezető megbízatásának lejáratát 2020. szeptember 30-ra megváltoztatni. E kérelemnek a Törvényszék Cégbírósága eleget tett, a cégnyilvántartás adatai szerint XY 2020. szeptember 30-ig az alperes cégvezetője volt. 2020. június 30-át követően azonban cégvezetői kinevezést nem kapott, cégvezetői megbízatását jogszabály sem hosszabbította meg.
[10] 2020. augusztus 14-én kelt indokolt írásbeli nyilatkozattal XY cégvezető alperes nevében a KSZ Függelékét felmondta. Ugyanezen a napon írásbeli nyilatkozattal az alperes nevében cégvezetőként és a Kft. ügyvezetőjeként XY, a Kft. ügyvezetőjeként S.N., egy harmadik Kft. ügyvezetőjeként egy másik és egy negyedik Kft. ügyvezetőjeként R.Zs. a KSZ-t felmondta. Ezt követően a felperes és az SZ 2020. augusztus 14-én kelt írásbeli tájékoztatóban közölte a munkavállalókkal, hogy a kollektív szerződést XY felmondta, az iratban a tisztségét cégvezetőként határozták meg. Nem utaltak arra, hogy a felperes álláspontja szerint az intézkedés nem jogosulttól származik.
[11] A felperes 2020. augusztus 24-én kelt, és az alperessel ezen a napon közölt levelében XY-t mint az alperes cégvezetőjét kereste meg azzal, hogy SZ az alperessel a tárgyalásokat megkezdje, ennek érdekében 2020. augusztus 31-től a tárgyalások kezdését kérte.
[12] A felperes és az SZ 2020. szeptember 3-án ismét a cégvezetőhöz fordult a KSZ megújítására vonatkozó felperesi tárgyalási ajánlatok elfogadását kérve.
[13] 2020. szeptember 17-én és szeptember 22-én a Szakszervezeti Szövetség intézett levelet alpereshez, azt XY cégvezetőnek címezve, amelyben kérte, hogy a cégvezető a kollektív szerződés ismételt megkötése érdekében egyeztessen a felperes elnökségével.
[14] XY által 2020. augusztus 14-én közölt felmondást sem az alperes közgyűlése, sem igazgatósága nem hagyta jóvá. A KSZ és a KSZ függeléke 2021. február 14-én hatályát vesztette.
[15] A felperes módosított keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, miszerint a 2011. augusztus 11-én kötött KSZ és KSZ Függeléke elnevezésű kollektív szerződés és az 1993. július 16-án kötött KSZ elnevezésű kollektív szerződés hatálya a felek vonatkozásában fennáll.
[16] A Törvényszék ítéletével a keresetet elutasította. A fellebbezés folytán eljáró Ítélőtábla ítéletével az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, és megállapította, hogy az alperes 2020. augusztus 14-én kelt, a 2011. október 21-én kötött KSZ és KSZ Függeléke elnevezésű kollektív szerződés felmondása, és az 1993. július 16-án kötött KSZ felmondása érvénytelen, ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[17] Felülvizsgálati eljárásban a Kúria Mfv.VIII.10.130/2022/9. számú végzésével a bíróságok ítéleteit hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a perfelvétel megismétlésével új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a felperes kereseti kérelmeként a két kollektív szerződés hatálya fennálltának megállapítását rögzítette, az azonban nem tartalmazta az álképviselő által tett nyilatkozat érvénytelensége megállapítására irányuló felperesi igényt. A másodfokú bíróság ezzel ellentétes ítélete rögzítette, hogy a per tárgya az alperes felmondása érvénytelenségének és a kollektív szerződés hatályosságának megállapítása volt. Az ítéletben foglalt döntésnek a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX törvény (továbbiakban: Pp.) 341. § (1) bekezdése alapján ki kell terjednie a perben érvényesített valamennyi kereseti kérelemre.
[18] A Kúria álláspontja szerint helytállóan jutott a másodfokú bíróság arra a következtetésre, hogy a munkaügyi bíróság szabadon állapíthatta meg a tényállást, azonban más bíróság döntése, illetve az abban megállapított tényállás nem kötötte. A munkaügyi perben a cégbíróság 2020. június 18-án közzétett döntésének jogszerűségéről nem lehetett dönteni, a bíróságok nem voltak jogosultak a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (továbbiakban: Ctv.) 65. § (1) bekezdése alapján a változásbejegyzési végzés hatályon kívül helyezésére, azonban a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján vizsgálhatták azt, hogy 2020. augusztus 14-én a KSZ és a KSZ Függeléke felmondására XY személyében jogszerűen került-e sor. A Kúria döntése szerint az elsőfokú bíróság nem vizsgálta a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) 20. § (3) bekezdésében foglalt feltételek fennálltát sem. A másodfokú bíróság helytállóan hivatkozott arra, hogy a Ctv. 22. § (1) bekezdéséből a cégnyilvántartás közhitelességével, a benne szereplő adatok valóságtartalmával szemben ellenbizonyításnak van helye, azonban az Mt. 20. § (3) bekezdés második fordulatában foglaltakat érdemben nem vizsgálta, indokolása e körben elmaradt.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[19] A megismételt eljárásban a felperes keresetében elsődlegesen azt kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, miszerint az alperes 2020. augusztus 14-én a 2011. október 21-én kötött KSZ és KSZ Függeléke elnevezésű kollektív szerződés és az 1993. július 16-án kötött KSZ elnevezésű kollektív szerződés felmondása érvénytelen, mivel azt álképviselő tette. Másodlagos kereseti kérelmében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, miszerint 2011. október 21-én kötött KSZ és KSZ Függeléke elnevezésű kollektív szerződés és az 1993. július 16-án kötött KSZ elnevezésű kollektív szerződés hatálya felperes és alperes között fennáll, tekintettel arra, hogy az alperes 2020. augusztus 14-én kelt felmondását tartalmazó nyilatkozata érvénytelen az álképviselőre tekintettel.[20] Mindkét kereseti kérelemét az Mt. 285. § (1) bekezdésére és 20. § (3) bekezdésére alapította másodlagos kereseti kérelme tekintetében hivatkozott az Mt. 29. § (4) bekezdésére is.
[21] Érvelése szerint XY cégvezetői megbízatása 2020. június 30-ig tartott, a veszélyhelyzet a 282/2020. (VI. 17.) Korm. rendelet 1. §-a alapján 2020. június 18-án megszűnt, így a cégvezetőre a 102/2020. (IV. 10.) Korm. rendelet 6. § (4) bekezdése ezen ok miatt sem vonatkozhat. XY 2020. június 30. után érvényesen nem tehetett jognyilatkozatot az alperes nevében, a felmondó nyilatkozatot 2020. augusztus 14-én képviseleti jog nélkül tette, így álképviselőnek minősül. A felmondásokat tartalmazó nyilatkozatok az Mt. 20. § (3) bekezdése alapján érvénytelenek, joghatás kiváltására alkalmatlanok, utólagos jóváhagyó nyilatkozat hiányában a KSZ és a KSZ Függeléke a felek között hatályban van. A felperes kellő gondosság mellett sem feltételezhette alappal az álképviselőként eljáró volt cégvezető jogosultságát, és amint tudomást szerzett XY álképviselői minőségéről a munkaügyi pert megindította.
[22] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
Az első- és a másodfokú bíróság ítélte
[23] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Ítéletében utalt az Mt. 272. § (1) bekezdésére, 280. § (1) bekezdésére, az Mt. 277. § (1) bekezdésére, és a 285. § (1) bekezdésében foglaltakra.[24] Indokolása szerint az Mt. 20. § (1) bekezdése szerint a munkáltató képviseletében jognyilatkozat tételére a munkáltatói jogkör gyakorlója jogosult. Ez az a személy, aki a munkáltató nevében nyilatkozik, vagyis 2020. augusztus 14-én az alperesnél a kollektív szerződés felmondására a cégvezető volt jogosult.
[25] A felperes jogi érvelése alapján elsősorban az volt vizsgálandó, hogy 2020. augusztus 14-én XY munkáltatói jogokat gyakorló törvényes képviselő volt-e az alperesnél. Az alperes megismételt eljárásban módosított ellenkérelme alapján azt kellett eldönteni, hogy az Mt. 20. § (3) bekezdés második fordulata alapján a jognyilatkozat közlésekor fennálló körülményekből a felperes alappal következtethetett-e az alperes nevében eljáró személy jogosultságára, ez alapján a felmondás érvényesnek tekinthető-e.
[26] Az nem volt vitatott, hogy XY 2020. június 30-ig az alperes törvényes képviselője volt. Az Alapszabály 12.2.5. pontja alapján a közgyűlés hatáskörébe tartozik a cégvezető kinevezése, azonban a felek egyező nyilatkozata szerint 2020. június 30-át követő időszakra a közgyűlés ilyen döntést nem hozott.
[27] A 2020. június 11-én kelt és a Törvényszék Cégbíróságához benyújtott változásbejegyzés iránti kérelemben az alperes a cégvezetői megbízás lejáratának megváltoztatását kérte 2020. szeptember 30-ig. A kérelemről nemperes eljárásban a cégbíróság döntött, annak értékelésére jelen munkaügyi perben nincs a bíróságnak hatásköre. A cégbíróság a kérelemnek helyt adott, XY cégvezető megbízatásának lejártát 2020. szeptember 30-ra változtatta a 102/2020. (IV. 10.) Korm. rendelet 6. § (4) bekezdése alapján.
[28] A 102/2020. (IV. 10.) Korm. rendelet 6. § (4) bekezdése és a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) 3:25. § (1) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság szerint a közgyűlés döntése nélkül, törvény erejénél fogva a megbízatás akkor hosszabbodik meg legfeljebb 90 nappal, ha ez vezető tisztségviselő vagy testületi tag, valamint állandó könyvvizsgáló megbízatását érinti és a további konjunktív feltétel fennáll, amely szerint a megbízatás egyébként a veszélyhelyzet ideje alatt szűnne meg.
[29] Az ügyvezetést a Ptk. 3:282. § (1) bekezdése alapján az igazgatóság látja el, vezető tisztségviselői az igazgatósági tagok. A jogszabály szerint a cégvezető nem vezető tisztségviselő és nem testületi tag. A 102/2020. (IV. 10.) Korm. rendelet 6. § (4) bekezdése kizárólag a vezető tisztségviselő és a testületi tagok megbízatásának fennmaradásáról rendelkezett, a cégvezető tisztségét nem érintette. Emellett XY cégvezetői tisztsége nem a veszélyhelyzet alatt szűnt meg, hanem azt követően, 2020. június 30-án. A 102/2020. (IV. 10.) Korm. rendelet 6. § (4) bekezdése szerinti konjunktív feltételek egyike sem állt fenn vonatkozásában, erre tekintettel a jogszabály erejénél fogva cégvezetői megbízatása nem maradhatott fenn 2020. június 30-át követően.
[30] Az elsőfokú bíróság utalt a Ctv. 22. § (1)-(6) bekezdéseiben foglaltakra. Rögzítette, hogy a Ctv.-ben megjelenő közhitelesség elve nem jelenti azt, hogy harmadik személynek akkor is el kell fogadni az arra nem jogosult személy eljárását, ha információval rendelkezik jogosultsága hiányáról. A felperes bizonyította, hogy a vitatott cégbírósági bejegyzéshez nem volt az alperesi közgyűlésnek döntési alapja, és a cégvezetői megbízatás a 102/2020. (IV. 10.) Korm. rendelet 6. § (4) bekezdése alapján a jogszabály erejénél sem maradt fenn.
[31] A már hivatkozott 102/2020. (IV. 10.) Korm. rendelet 6. § (2) bekezdése szerint az igazgatóság két tagjának döntése akkor lenne elegendő a határozathozatalhoz, ha a többi tag az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető tömeges megbetegedést okozó humán járvány miatt nem tud eljárni. Az alperes elő sem adott olyan tényeket, amelyekből megállapítható lenne, hogy 2020. június 8-án az igazgatóság három másik tagja a covid járvány miatt az írásbeli egyeztetésben, akár az email váltásban is akadályozott lett volna. Mindebből pedig arra a következtetésre kellett jutni, hogy XY cégvezetői tisztségének fennmaradását sem cégiratok, sem jogszabály nem támasztja alá, ezért nem volt jogosult az alperes nevében a 2020. augusztus 14-én a felmondó nyilatkozat megtételére, azt álképviselőként tette.
[32] Az Mt. 20. § (3) bekezdésének értelmezése során az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy felperes sem vitatta, miszerint arról tudomása volt, hogy a munkáltatói jogkört 2020. június 30-ig biztosan XY gyakorolta, ezt az adatot a cégnyilvántartás is tartalmazta. A jogi személy képviseletére vonatkozó közhiteles adatról bárki - így a felperes is - információhoz juthatott a cégnyilvántartásból, ahol 2020. augusztus 14-én XY cégvezetőként szerepelt. Ebben az időpontban a munkavállalók és a felperes is XY-t tekintették munkáltatói jogkör gyakorlójának. Tette ezt a felperes is annak ellenére, hogy az alperes részvényeseként rálátott a közgyűlési és igazgatósági döntésekre, azonban elmulasztotta a tőle elvárható gondosságot, nem győződött meg arról, hogy van-e jogszabálynak megfelelő alperesi döntés a cégvezető személyéről 2020. június 30. utáni időszakra. A felperes 2020. szeptember 3-ig cégvezetőként levelezett XY-nal, tőle várta a kollektív szerződéssel kapcsolatos munkáltatói jognyilatkozatokat.
[33] Az elsőfokú bíróság egyetértett az alperessel abban, hogy a felperes 2020. szeptember 3-ig biztosan a munkáltatói jogkör gyakorlójának tekintette XY-t a cégnyilvántartás adatai és a tényleges jogkörgyakorlás alapján. A per eldöntése szempontjából irreleváns, hogy 2020. szeptember 3-a után mit gondolt a munkálatói jogkörgyakorlásról.
[34] Az Mt. rendelkezésének hiányában a jognyilatkozat méltányossági okokból nem tekinthető érvénytelennek, ezért a bíróság megállapította az Mt. 20. § (3) bekezdés második fordulata alapján, hogy XY 2020. augusztus 14-én közölt felmondása érvényes volt, erre tekintettel a felperes a KSZ és a KSZ Függelékét felmondó jognyilatkozat érvénytelenségének megállapítására és ezek hatályosságának fennállására vonatkozó kereseti kérelmét egyaránt elutasította.
[35] A felperes fellebbezése folytán eljárt Ítélőtábla ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes 2020. augusztus 14-én kelt a 2011. október 21-én kötött KSZ és KSZ Függeléke elnevezésű kollektív szerződés felmondása és az 1993. július 16-án kötött a KSZ elnevezésű kollektív szerződés felmondása érvénytelen.
[36] A másodfokú bíróság megállapította, hogy az alperes által sem volt vitatott, miszerint 2020. augusztus 14-én XY nem volt jogosult a munkáltatói jogokat gyakorolni. Az alperes nevében tett felmondó jognyilatkozatát érvénytelennek kell tekinteni az Mt. 20. § (3) bekezdés első fordulatának értelmében, mivel az alperes munkáltatói jogkör gyakorlására jogosult törvényes képviselője a bíróság felhívására sem hagyta azt jóvá. Perbeli esetben az alperes törvényes képviselője a jogszabály által biztosított utólagos jóváhagyás lehetőségével élhetett volna annak érdekében, hogy az érvénytelen felmondó nyilatkozat a kívánt joghatás elérésére alkalmas legyen. Az alperes a jogszabály által biztosított lehetőségével nem élt, nem hagyta jóvá az érvénytelen jognyilatkozatot.
[37] Az Mt. 20. § (3) bekezdésének második fordulata a munkavállaló számára biztosít lehetőséget, hogy egy érvénytelen munkáltatói jognyilatkozat joghatás kiváltására alkalmassá váljon. A perbeli esetben a felperes azt kívánta igazolni, hogy a körülményekből nem következtethetett alappal a jognyilatkozatot tevő jogosultságára, a jognyilatkozat megtámadásával vitássá tette azt. A felmondó nyilatkozat megtételének idején, 2020. augusztus 14-én az alperesi szervezetben vitatott volt, hogy ki jogosult az alperes nevében eljárni, a munkáltatói jogokat gyakorolni. Ezt igazolja, hogy az alperes felszámolását követően az alperes törvényes képviselője arra hivatkozott, hogy korábbi menedzsmentje vezető állású munkavállalói részéről ellenőrizhető, hiteles tájékoztatást, felvilágosítást nem kapott a 2020. augusztus 14-i felmondó nyilatkozat megtételének konkrét okaival, körülményeivel kapcsolatban.
[38] A felperes mint szakszervezet tudomással rendelkezhetett - gondos eljárás mellett - az Alapszabály tartalmáról, és tudnia kellett volna, hogy közgyűlés összehívására 2020. június 30-át közvetlenül megelőzően és azt követően sem került sor. Tudomása lehetett volna arról a nyilvános cégnyilvántartásból, hogy XY cégvezető megbízatásának 2020. szeptember 30-ig történő meghosszabbítását sem cégiratok, sem jogszabály nem támasztja alá. A felperes ezen rendelkezésre álló információkból alappal nem következtethetett XY eljárási jogosultságára, a korábbi cégvezető esetleges tényleges eljárása mint tény az alappal való következtetés levonására nem alkalmas. A másodfokú bíróság a felperes nyilatkozatát fogadta el, miszerint csak később szerzett tudomást XY álképviselői minőségéről, a felmondó nyilatkozat érvényességét vitatta, amelyből az következik, hogy a felperes nem következtetett az eljáró személy jogosultságára.
[39] Az alperes 2020. augusztus 14-én kelt felmondása érvénytelen, mivel az Mt. 20. § (3) bekezdés első fordulata szerint nem élt az utólagos jóváhagyás lehetőségével, a felperes pedig igazolta, hogy a nyilatkozatot álképviselő tette, és a körülményekből nem következtethetett alappal az eljáró jogosultságára. Az Mt. 29. § (4) bekezdése szerint az egyoldalú jognyilatkozat érvénytelensége esetén e jognyilatkozatból jogok és kötelezettségek nem származhatnak.
Az alperes felülvizsgálati kérelme és a felperes felülvizsgálati ellenkérelme
[40] Az alperes elsődleges a felülvizsgálat engedélyezését kérte. Érdemben a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új, a felperes által előterjesztett keresetet teljes egészében elutasító határozat meghozatalát indítványozta. Jogszabálysértésként az Mt. 20. § (3)-(4) bekezdését jelölte meg.[41] Az alperes álláspontja szerint a másodfokú bíróság ítélete egyfelől az Mt. 20. § (3) bekezdésébe ütköző módon téves, jogszabálysértő, másfelől a másodfokú bíróság a tényállást részben iratellenesen állapította meg, továbbá a rendelkezésre álló bizonyítékokat kirívóan okszerűtlenül értékelte.
[42] Az alperesi álláspont szerint téves a másodfokú bíróság azon jogértelmezése, mely szerint az Mt. 20. § (3) bekezdésének második fordulata a munkavállaló számára biztosít lehetőséget, hogy egy érvénytelen munkáltatói nyilatkozat joghatás kiváltására alkalmassá váljon. A másodfokú bíróság ítélete e körben indokolást nem tartalmazott, így nem állapítható meg, hogy milyen jogértelmezési tevékenység következtében, milyen jogi érvek alapján jutott a fenti következtetésre. E körben az elsőfokú bíróság álláspontja helytálló, amely szerint az Mt. 20. § (3) bekezdése nemcsak a munkavállalót védő rendelkezés, arra kizáró szabályozás hiányában a munkáltató is hivatkozhat érdekei védelme esetén. A munkáltatói jognyilatkozat érvényességét a jognyilatkozat közlésekor fennálló körülmények vizsgálata alapján kell elbírálni, ez a vizsgálat annyiban objektív, hogy független a jognyilatkozat tartalmától és attól, hogy ez a munkavállalóra vonatkozóan jogot vagy kötelezettséget keletkeztet, jogi helyzetét milyen tartalommal változtatja meg.
[43] Az alperes szerint megalapozatlan, iratellenes a jogerős ítélet indokolásának az a része, amely szerint "a felmondó nyilatkozat megtételének idején, 2020. augusztus 14-én az alperesi szervezetben vitatott volt, hogy ki volt jogosult az alperes nevében eljárni, a munkáltatói jogokat gyakorolni". A másodfokú bíróság e körben sem tett eleget indokolási kötelezettségének, nem jelölte meg, hogy ezt a tényállítását milyen bizonyítékokra alapítja. Az alperesnél világos és egyértelmű volt ugyanis, hogy nevében XY cégvezető jár el, eljárási jogosultságát a felmondó nyilatkozat megtételét megelőzően sem a felperesi szakszervezet, sem a munkavállalók nem kérdőjelezték meg.
[44] Megalapozatlanul, tévesen jutott a másodfokú bíróság arra a következtetésre, hogy nem áll fenn az Mt. 20. § (3) bekezdésében foglalt azon feltétel, amely szerint a felperes a körülményekből alappal következtethetett az eljáró jogosultságára. Az alperes érvelése szerint a cégnyilvántartásnak a felmondáskori, 2020. augusztus 14-i tartalma alapján felperes kizárólag ezzel ellentétes következtetésre juthatott. Ebben az időpontban ugyanis XY cégképviseletre jogosult személyként szerepelt a cégnyilvántartásban, és ezt a tényt a felmondás időpontjáig senki nem kérdőjelezte meg. A felek közötti levelezésből megállapítható, hogy felperes saját maga is munkáltatói jogkör gyakorlására jogosult személynek tekintette XY-t, és nemcsak a felmondás időpontjában, hanem azt követően is figyelemmel arra, hogy nála kezdeményezte az új kollektív szerződéssel kapcsolatos tárgyalások megkezdését is. A másodfokú bíróság a bizonyítékok értékelésénél figyelmen kívül hagyta mind a cégnyilvántartás 2020. augusztus 14-ei állapotát, mind pedig a felmondás közlését követően a felek között folytatott kommunikációt. Okszerű mérlegelés alapján kizárólag arra a következtetésre lehetett volna jutni, hogy fennáll az Mt. 20. § (3) bekezdésében foglalt azon feltétel, amely szerint a felperes a körülményekből alappal következtethetett az eljáró jogosultságára, így a felmondás érvénytelen.
[45] Az alperesi értelmezést támasztja alá az Mt. 20. § (4) bekezdésében foglalt azon szabály is, amely szerint a munkáltató akkor hivatkozhat arra, hogy képviselője jogkörét túllépve járt el, ha a munkavállaló a körülményekből nem következtethetett alappal az eljáró jogosultságára. Amennyiben ugyanis jelen ügyben alperes kívánna hivatkozni arra, hogy a képviselő jognyilatkozata a képviseleti jog hiánya miatt érvénytelen, úgy azt ezen jogszabályi rendelkezés alapján eredményesen nem tehetné meg, ugyanakkor felperes hivatkozhat arra, hogy a körülményekből következtetett az eljáró jogosultságára.
[47] A másodfokú bíróság a felperes nyilatkozatát fogadta el, amely szerint csak később szerzett tudomást XY álképviselői minőségéről, a felmondó nyilatkozat érvényességét vitatta, amelyből az következik, hogy a felperes nem következtethetett alappal az eljáró jogosultságára. A fenti ítéleti indokolással a másodfokú bíróság olyan értelmezést adott az Mt. 20. § (3) bekezdés második fordulatának, amely szerint az a kérdés, hogy a munkavállaló (illetve jelen esetben a felperesi szakszervezet) a körülményekből alappal következtethetett az eljáró jogosultságára, nemcsak a nyilatkozat időpontjában, hanem azt követő időpontra nézve is vizsgálható. Alperes álláspontja szerint az Mt. 20. § (3) bekezdésének ilyen kiterjesztő értelmezése nem lehetséges, az érintett tudattartalom kizárólag az intézkedés időpontjában vizsgálható. Ezt az elsőfokú bíróság ítéletében helyesen fejtette ki.
[48] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
[49] Érvelése szerint nem vitás és egyértelmű, hogy az álképviselő nyilatkozata érvénytelen, arra sem a tényleges munkáltatói jogkörgyakorlójának, sem az alperes tulajdonosi körének nem volt meg az ügyleti akarata. Amennyiben egy ilyen tényállás mentén lenne mégis érvényes egy jognyilatkozat az a jogbiztonságba és a tisztességes foglalkoztatásba vetett hitet ásná alá.
A Kúria döntése és jogi indoka
[50] Az alperes felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet is előterjesztett. Tekintettel arra, hogy a következetes ítélkezési gyakorlat szerint a munkaügyi per nem minősül vagyonjogi pernek, így a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelem előterjesztése szükségtelen volt (Pp. 523. §).[51] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott.
[52] A felülvizsgálat a megelőző eljáráshoz kapcsolódó rendkívüli, korlátozottan igénybe vehető perorvoslat, amelynek kizárólag jogszabálysértésre hivatkozásra alapítottan van helye. A felülvizsgálat funkciója a kérelmet előterjesztő fél által állított jogsérelem elbírálása és megalapozottsága esetén annak orvoslása. A Kúria kizárólag azt bírálhatja el, hogy a felülvizsgálati kérelemben előadott okból a megjelölt jogszabályokat megsértette-e a jogerős ítélet. Ennek figyelembevételével a Pp. 423. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között, az abban konkrétan megjelölt jogszabályhelyek tekintetében volt vizsgálható a jogerős ítélet jogszabálysértő volta (Pfv.II.21.260/2024/6.).
[53] A felülvizsgálati kérelem kötelező tartalmi elemei a megsértettként megjelölt jogszabályhely feltüntetése és a jogszabálysértés megvalósulását alátámasztó jogi érvelés (Pp. 413. § (1) bekezdés b) pont). A megsértett jogszabályhelyet tehát pontosan meg kell jelölni, és az arra vonatkozó jogi érvelésben szöveges formában is megfogalmazni a jogerős ítélet által sérelmezett és a rendkívüli perorvoslatot megalapozó fogyatékosságát (Pfv.II.20.529/2024., Pfv.II.20.877/2024.).
[54] Az alperes felülvizsgálati kérelmében kizárólag az Mt. 20. § (3)-(4) bekezdésének megsértését panaszolta vitatva az álképviselő eljárási jogosultságát, egyéb - főként eljárásjogi kifogásait - jogszabálysértés megjelölésével nem támasztotta alá.
[55] Jelen eljárásban az már nem volt vitatott, hogy 2020. augusztus 14-én XY nem volt jogosult a munkáltatói jogok gyakorlására, így azt kellett értékelni, hogy a részéről megtett felmondó nyilatkozat érvénytelen volt-e az Mt. 20. § (3)-(4) bekezdésében foglaltakra is figyelemmel.
[56] Az Mt. 20. § (3) bekezdésének első mondata szerint, ha a munkáltatói jogkört nem az arra jogosított személy (szerv, testület) gyakorolta eljárása érvénytelen kivéve, ha a jogkör gyakorlója a jognyilatkozatot írásban jóváhagyta. Ennek megfelelően az álképviselő nyilatkozata és így a munkáltatói jogkör gyakorlása nem érvénytelen, ha azt arra jogosított, felhatalmazással rendelkező személy vagy szerv utólagosan elfogadta. Ennek hiányában sem érvénytelen, ha a munkavállaló a körülményekből alappal következtethetett az eljáró jogosultságára.
[57] Az Mt. 20. § (4) bekezdése értelmében a munkáltató - mint jelen esetben is - csak akkor hivatkozhat arra, hogy képviselője jogkörét túllépve járt el, ha a munkavállaló a körülményekből nem következtethetett kellő alappal az eljáró jogosultságára. E rendelkezés szerint - és a polgári jogban megjelenő szabályozás szerint is - aki képviseleti jogkörét jóhiszeműen túllépi, vagy anélkül, hogy képviseleti joga volna, más nevében szerződést köt, és eljárását az, aki nevében eljárt, nem hagyja jóvá, köteles a vele szerződő félnek a szerződés megkötéséből eredő kárát megtéríteni. Lényeges tehát, hogy az úgynevezett jóhiszemű álképviselő mentesül eljárásának jogkövetkezménye alól, ha az általa vélelmezett képviselt valódi képviseltté válik azáltal, hogy ezt a magatartást jóváhagyja. Amennyiben ezt nem teszi, úgy az eljáró személy marad álképviselő.
[58] Az Mt. 20. § (4) bekezdése tehát összefüggésben áll az Mt. 20. § (3) bekezdésével. Amennyiben a munkáltatói jogkör feljogosított gyakorlója az álképviselő jognyilatkozatát jóváhagyta, úgy a jognyilatkozat nem lesz érvénytelen. Ennek hiányában is érvényes a jognyilatkozat, amennyiben a munkavállaló a körülményekből alappal következtethetett az eljáró jogosultságára. Abban az esetben, ha a munkáltatói jogkör feljogosított gyakorlója nem hagyja jóvá az álképviselő eljárását, úgy tartalmában az Mt. 20. § (4) bekezdésében foglalt tényállást valósítja meg, vagyis arra hivatkozik, hogy képviselője jogkörét túllépve járt el, eljárása érvénytelen. Ezt a hivatkozást azonban nem teheti meg abban az esetben, ha a munkavállaló a körülményekből alappal következtethetett az eljáró jogosultságára. Ez tehát azt jeleni, hogy az adott körülmény mintegy pótolja a munkáltatói jogkör gyakorlójának jóváhagyását, illetve ellenkező megközelítésben megakadályozza az álképviselő eljárásának érvénytelenítését.
[59] Jelen esetben az alperes nem hagyta jóvá az álképviselő eljárását bírósági felhívás ellenére sem, így azt kellett értékelni, hogy a felperes a körülményekből alappal következtethetett-e az eljáró jogosultságára. Elsődlegesen tehát azt kellett vizsgálni, hogy a munkavállaló a körülményekből mikor következtethet "alappal" az eljáró személy jogosultságára, továbbá, hogy ennek milyen hatása van általában a munkáltatói cselekmény érvényességére. Az alapos ok nem csupán a munkavállaló szubjektív meggyőződését fejezi ki, hanem ezen túlmenően magába foglalja azt is, hogy a munkáltatót reprezentáló személy magatartása megalapozott feltevést indukált-e a munkavállalóban, illetve jelen esetben a felperesben.
[60] Ennek során vizsgálni kell az adott körülmény valamennyi lényeges tényezőjét annak megítélésénél, hogy a felperes kellő alappal következtethetett-e a munkáltatóként eljáró személy felhatalmazására.
[61] Téves a másodfokú bíróság következtetése, miszerint 2020. augusztus 14-én az alperesi szervezetben vitatott volt, hogy ki jogosult az alperes nevében eljárni, munkáltatói jogokat gyakorolni. A felszámolóbiztos jóval később, 2024. szeptember 18-án kelt - az iratokhoz csatolt - nyilatkozatából nem lehet erre következtetni. Az csupán azt tartalmazza (a jóváhagyás hiányára utalással), hogy "a felmondó nyilatkozattal kapcsolatban a Zrt. "f.a." korábbi menedzsmentje vezető állású munkavállalói részéről ellenőrizhető, így nagy bizonyossággal hiteles tájékoztatást felvilágosítást nem kaptam, így a nyilatkozat megtételének konkrét okaival, körülményeivel kapcsolatban releváns információval nem rendelkezem". Ez pedig nem szolgál bizonyítékul arra, hogy a nyilatkozat megtételének időpontjában bárki kétségbe vonta volna XY eljárási jogosultságát, és más rendelkezésre álló bizonyítékból sem lehet erre következtetni.
[62] Az elsőfokú bíróság ítéletében helyesen fejtette ki, hogy az alperes által sem volt vitatott az, miszerint tudomása volt arról, hogy a munkáltatói jogkört 2020. június 30-ig XY gyakorolta, ezt a cégnyilvántartás is tartalmazta. A jogi személy képviseletére vonatkozó közhiteles adatot bárki a cégnyilvántartásban megnézhette, és itt 2020. augusztus 14-én - a megállapodáskor - XY cégvezetőként volt feltüntetve. A cégbíróság adatai és a ténylegesen fennálló állapot, a felek egymáshoz való viszonya alapján a munkavállalók és a felperes is a munkáltatói jogkör gyakorlójának alapos okkal tekintette XY-t. A felperes maga is 2020. szeptember 3-ig cégvezetőként levelezett nevezett személlyel, tőle várta a kollektív szerződéssel kapcsolatos munkáltatói jognyilatkozatokat. Mindebből következően nem releváns, hogy gondos eljárás mellett a felperesnek miről kellett volna tudomással lennie, mivel a fenti peradatokból a konkrét tudattartama megállapítható.
[63] Helyesen hivatkozott arra is az elsőfokú bíróság, hogy a per eldöntése szempontjából irreleváns az a körülmény, hogy a felperes 2020. szeptember 3. után a jogkörgyakorló személyére vonatkozóan milyen tudomással rendelkezett, az Mt. 20. § (3) bekezdés második fordulatát pedig a jognyilatkozat közlésének időpontjában fennállónak kell értékelni.
[64] Arra is helyesen utalt az elsőfokú bíróság, hogy a jognyilatkozat méltányossági okból nem tekinthető érvénytelennek akkor sem, ha egyébként ez a munkavállalók jelentős részét hátrányosan érinti.
[65] Minderre figyelemmel az elsőfokú bíróság állapította meg helytállóan, hogy XY 2020. augusztus 14-én közölt felmondása nem érvénytelen, így a felperes és a KSZ és KSZ Függelékét felmondó nyilatkozat érvénytelenségének megállapítására és a KSZ és KSZ Függeléke hatályosságának fennállására vonatkozó kereseti kérelem nem volt megalapozott, az elsőfokú bíróság döntése felelt meg a jogszabályi előírásoknak.
[66] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében törvényességi felügyeleti eljárás kezdeményezését kérte, mivel érvelése szerint a cégnyilvántartásban XY cégvezetői megbízatásának hatálya jogellenesen szerepel.
[67] A Ctv. 76. § (1) bekezdés b) pontja szerint hivatalból jár el a cégbíróság, ha az eljárást más bíróság kezdeményezi. A 77. § (3a) bekezdése értelmében pedig nincs helye törvényességi felügyeleti eljárás kezdeményezésének, ha a cég felszámolási vagy kényszertörlési eljárás alatt áll: ezekben az esetekben a cégbíróság a kérelmet elutasítja.
[68] A Ctv. ezen bekezdését a 2017. évi CLXXXVI. törvény (a közigazgatási bürokrácia csökkentéssel és az egyes hatósági eljárások egyszerűsítésével összefüggő törvények módosításáról) 37. § (3) bekezdése iktatta be. Az ehhez fűződő miniszteri indokolás szerint "a módosítás rendezi a törvényességi felügyeleti eljárás és a kényszertörlési eljárás vagy felszámolási eljárás egymáshoz való viszonyát figyelemmel arra, hogy a felszámolási és kényszertörlési eljárások olyan eljárások, ahol a cég kényszer-megszüntetésére kerül sor, és az eljárások egyébként is bírósági felügyelet mellett folynak, felesleges és indokolatlan a céggel szemben törvényességi felügyeleti eljárást is lefolytatni akár kérelemre, akár hivatalból. Ennek oka ugyanis az, hogy a törvényességi felügyeleti eljárásban a cégnek nincs valós érdeke a törvényes működés helyreállítására, másrészt az eljárásban alkalmazható legsúlyosabb intézkedés a cég megszűntnek nyilvánítása lehet, amely jogkövetkezmény alkalmazása ezen cégek esetében valós joghatással már úgysem bírna". Mindebből következően tehát a felperes felülvizsgálati ellenkérelmében alaptalanul kérte a törvényességi felügyeleti eljárás kezdeményezését a Kúriától a már felszámolási eljárás alatt álló alperessel szemben.
[69] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta a Pp. 424. § (3) bekezdése alapján.
(Kúria Mfv.II.10.005/2025/5.)