adozona.hu
BH 2025.7.173
BH 2025.7.173
A pénzösszegben kifejezett vagyonelkobzás végrehajtása során az állami adóhatóság az adós vagyontárgyait a pénzkövetelés végrehajtásának szabályai szerint vonja végrehajtás alá, amely - a törvényben meghatározott korlátozásokkal - az adós bármely vagyontárgyára kiterjedhet [2012. évi C. törvény (Btk.) 74. § (1) bek., 75. § (1) bek. a) pont, 74/A. §; 2017. évi CLIII. törvény (Art.) 125/C. § (1) bek., 29. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperessel szemben az elsőfokú adóhatóság végrehajtási eljárást folytatott 759 098 275 Ft, ebből 757 755 422 Ft vagyonelkobzás behajtása iránt.
[2] A Törvényszék ítéletében a felperest bűnösnek találta, és vele szemben egyebek mellett vagyonelkobzást alkalmazott a 2010. március és 2014. november 25. napja között elkövetett bűncselekmények miatt. Az Ítélőtábla mint másodfokú bíróság, a BF.VIII.167/2021/178. számú ítéletében a felperessel szemben alkalmazott vagyonelkobzást 757 755 422 ...
BH 2025.7.173 A pénzösszegben kifejezett vagyonelkobzás végrehajtása során az állami adóhatóság az adós vagyontárgyait a pénzkövetelés végrehajtásának szabályai szerint vonja végrehajtás alá, amely - a törvényben meghatározott korlátozásokkal - az adós bármely vagyontárgyára kiterjedhet [2012. évi C. törvény (Btk.) 74. § (1) bek., 75. § (1) bek. a) pont, 74/A. §; 2017. évi CLIII. törvény (Art.) 125/C. § (1) bek., 29. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperessel szemben az elsőfokú adóhatóság végrehajtási eljárást folytatott 759 098 275 Ft, ebből 757 755 422 Ft vagyonelkobzás behajtása iránt.[2] A Törvényszék ítéletében a felperest bűnösnek találta, és vele szemben egyebek mellett vagyonelkobzást alkalmazott a 2010. március és 2014. november 25. napja között elkövetett bűncselekmények miatt. Az Ítélőtábla mint másodfokú bíróság, a BF.VIII.167/2021/178. számú ítéletében a felperessel szemben alkalmazott vagyonelkobzást 757 755 422 Ft-ra felemelte.
[3] Az elsőfokú adóhatóság az ingatlannyilvántartás adatai alapján megállapította, hogy a felperes több ingatlan vonatkozásában tulajdoni hányaddal rendelkezik, amelyekre a gépjárműadó, vagyonelkobzás, bűnügyi költség és végrehajtási költség jogcímeken fennálló tartozások erejéig végrehajtási jog került bejegyzésre. A végrehajtási intézkedések között az elsőfokú adóhatóság a megkeresésében végrehajtási jog bejegyzését kezdeményezte a felperes és felperesi érdekelt 1-1 arányú tulajdonában álló belterületi lakás ingatlanra, az elrendelt vagyonelkobzás jogcímen nyilvántartott tartozás erejéig. A végrehajtási jog bejegyzése iránti megkereséssel szemben a felperes végrehajtási kifogással élt, melyben kifejtette, hogy az érintett ingatlan tulajdonjogát 2006. október 24. napján, vagyis a terhére rótt bűncselekmények elkövetését megelőzően szerezte, ezért ezen ingatlan tulajdonjogának megszerzése véleménye szerint nem függhet össze a terhére megállapított bűncselekményekkel, így az ingatlan nem eshet a Büntető törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 74. § (1) bekezdése szerinti vagyonelkobzás alá.
[4] A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága a végzésével az elsőfokú adóhatóság végrehajtási intézkedését a végrehajtási kifogás elutasítása mellett helyben hagyta. Megállapította, hogy a felperes vonatkozásában a végrehajtás törvényi feltételei fennálltak, a végrehajtási jog bejegyzése iránti földhivatali megkeresés, intézkedések foganatosítása időpontjában a végrehajtásnak akadálya nem volt. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a végzésével a Fellebbviteli Igazgatóság végzését helyben hagyta.
A felperes keresete és az alperes védirata
[5] A felperes keresetében az alperes végzésének a Fellebbviteli Igazgatóság végzésére is kiterjedően történő megváltoztatását kérte akként, hogy a felperes által az elsőfokú adóhatóság meghozott intézkedésével szemben előterjesztett végrehajtási kifogásának adjon helyt, másodlagosan az alperesi végzés megsemmisítését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte.[6] A Btk. 74. § (1) bekezdés a) pontjában, a 74/A. § (2) bekezdés o) pontjában, a 74. § (5) bekezdés b) pontjában, valamint a 74/A. § (1) bekezdésében, valamint a büntető eljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 324. § (3) bekezdés a)-b) pontjaiban írtakra hivatkozva kiemelte, hogy a perben érintett ingatlanra álláspontja szerint végrehajtási jog bejegyzésének, végrehajtási eljárás lefolytatásának nem lehet helye. Rámutatott arra, hogy vagyonelkobzást arra a vagyonra kell elrendelni, amely a bűncselekmény elkövetéséből ered, vagy amit az elkövető a bűncselekmény elkövetése során, vagy azzal összefüggésben szerzett. A perbeli ingatlan tulajdoni hányadát 2006. október 24. napján szerezte meg, ezért a tulajdonszerzésre fordított pénzösszeg nyilvánvalóan nem származhatott a büntető eljárás során terhére rótt 2010. március és 2014. november 25. napja közötti időszakban elkövetett bármely bűncselekményből, vagy azzal összefüggésben.
[7] Az ingatlan tulajdoni hányad nem tekinthető a Btk. 74. § (1) bekezdés a) pontja és a 74/A. § (2) bekezdése alapján vagyonelkobzás hatálya alá eső vagyonelemnek. Az adóhatóságnak az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló 2017. évi CLIII. törvény (a továbbiakban: Avt.) alapján lefolytatott vagyonfeltárás során észlelnie kellett volna, hogy az ingatlan tulajdoni hányadot a Törvényszék megkeresésében írt, a büntető eljárás során a terhére rótt bűncselekmények elkövetési idejét jóval megelőzően szerezte. Utalt arra, hogy a Btk. 74/A. § törvénybe iktatására az Európai Parlament és Tanács 2014. április 3-i, 2014/42/EU irányelvének történő jogharmonizációs megfelelés indokolta.
[8] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte, a keresettel támadott végzésben írtakat változatlanul fenntartotta.
[9] A bíróság a perben érintett ingatlanban 1 arányú tulajdoni hányaddal rendelkező felperesi érdekelt perbe lépését engedélyezte, aki a kereseti kérelemhez és a felperes perben tett nyilatkozataiban foglaltakhoz csatlakozott.
Az elsőfokú bíróság döntése
[10] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.[11] Kiemelte, hogy a felperessel szemben alkalmazott vagyonelkobzás nem meghatározott vagyontárgyakra, hanem pénzösszegre került elrendelésre a Btk. 75. § (1) bekezdése alapján, a végrehajtás során az adóhatóságnak ezen tényből kellett kiindulnia. Utalt a kialakult kúriai gyakorlatra, miszerint a pénzösszegben elrendelt vagyonelkobzást a pénzbeli követelések szabályai szerint kell végrehajtani (Kfv.35.039/2023/6). Az adóhatóság eljárására pedig az Avt. 125/C. §-a tartalmaz előírásokat a pénzösszegben kifejezett vagyonelkobzás végrehajtása tekintetében. A pénzösszeg végrehajtása érdekében az adós bármely vagyontárgya végrehajtás alá vonható, függetlenül a vagyontárgy megszerzésének időpontjától, így az adóhatóság végrehajtási jog bejegyzése iránti intézkedése jogszerű volt.
[12] A végrehajtás törvényi feltételei fennálltak, az adóhatóság az Avt. 29. § (1) bekezdése szerinti végrehajtható okirat alapján foganatosíthatta a végrehajtást. Álláspontja szerint a felperes a Btk. 74. § (1) bekezdésére, a 74/A. § (2) bekezdés o) pontjára, továbbá a 74. § (5) bekezdés b) pontjára történő hivatkozása nem bírt relevanciával, mivel a végrehajtás pénzösszegre került elrendelésre. Ezen jogszabályhelyekre hivatkozással nem mentesülhetett a felperes ingatlan tulajdoni hányada a végrehajtás alól.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[13] A jogerős ítélet ellen a felperesi érdekelt nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az ügyben eljárt bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára történő utasítását kérte, másodlagosan a jogerős ítélet megváltoztatását kérte akként, hogy a megtámadott közigazgatási cselekményt az elsőfokú határozatra is kiterjedően a Kúria semmisítse meg és kötelezze a közigazgatási szervet új eljárás lefolytatására.[14] Kifejtette, hogy a felvetett jogkérdés lényegében az, hogy mi a jogszerű eljárás abban az esetben, ha különböző jogszabályok, adott esetben különböző jogágak jogi normái konkurálnak, vagyis, ha valamely jogszabályi előírás alkalmazásával egy másik jogszabályban rögzített korlát, avagy garancia sérül, különös tekintettel arra, ha ez egyben valamely Alaptörvényben deklarált jogsérelmét is megvalósítja. Azt elismerte, hogy az Avt. 125/C. §-a áttöri azt a jogszabályi korlátot, amelyet a vagyonelkobzások vonatkozásában a jogalkotó a Btk. 74. § (1) bekezdés a) pontjában megfogalmazott. A pénzösszegben elrendelt vagyonelkobzás elrendelése vagyonelkobzás alá eső vagyont feltételez, ez tehát olyan vagyon, amelyre a vagyonelkobzás a bűncselekményből eredése, vagy ahhoz kapcsolódása miatt kiterjed.
[15] Fontos kérdés, jogkérdés, hogy egy büntető anyagi jogi jogszabály, avagy egy uniós norma megkerülhető-e egy másik jogszabállyal, jelen esetben az Avt.-ben foglalt rendelkezés alkalmazásával, különös tekintettel arra is, hogy ez a jogsértés egyben alkotmányos jogot, a tulajdonhoz való jogot is sérti. Állította, hogy az Avt. 125/C. §-ának alkalmazásával folytatott végrehajtás túlmegy a vagyonelkobzás jogpolitikai célján. Ennek a korlátozásnak a figyelmen kívül hagyásával lefolytatott végrehajtási eljárás azon túl, hogy sérti az Alaptörvény XXIV. cikkében biztosított tisztességes eljáráshoz való jogot, a XIII. cikkben biztosított tulajdonhoz való jogot is csorbítja. Megítélése szerint az elsőfokú bíróságnak a Kp. 34. § b) pontja szerinti alkotmánybírósági eljárást kellett volna kezdeményeznie, illetve amennyiben ezt nem tartotta indokoltnak, úgy ezt a döntését a felülvizsgálattal támadott ítéletében meg kellett volna indokolnia.
[16] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Hangsúlyozta, hogy sem a felperes, sem pedig a felperesi érdekelt nem indítványozott Alkotmánybírósági eljárást a peres eljárás során, így a bíróságnak erről ítéletében döntenie nem kelett.
[17] A felperes észrevételében a felperesi érdekelt felülvizsgálati kérelmének teljesítését kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[18] A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.[20] A perbeli jogkérdés az, hogy az anyagi jogi előírások, jelen esetben a Btk.-nak a vagyonelkobzásra vonatkozó előírásai gátat képeznek-e az Avt. szerint lefolytatandó végrehajtási eljárás során. A vagyonelkobzás olyan intézkedés, amelynek célja a bűncselekmény elkövetéséből eredő, valamint a törvényesen szerzett, de bűncselekmény elkövetésére fordított vagy arra szánt vagyon elvonása az állam javára (69/2008. BK vélemény I. pont). A Btk., mint anyagi jogi előírás valóban korlátozást tartalmaz abban a vonatkozásban, hogy vagyonelkobzást bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyonra kell elrendelni, arra a bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyonra, amelyet az elkövető a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett. A Btk. 75. § (1) bekezdés a) pontjának értelmében a vagyonelkobzást pénzösszegben kifejezve kell elrendelni, ha a vagyonelkobzás alá eső vagyon már nem lelhető fel. A vagyonelkobzásra vonatkozó anyagi jogi rendelkezések összevetéséből az következik, hogy a vagyonelkobzást elsősorban a bűncselekményből eredő vagyonra, másodsorban az ennek helyébe lépő vagyonra, mindezek hiányában - ha a vagyon nem lelhető fel, vagy a vagyonelkobzás alá eső vagyon az egyéb vagyontól nem vagy aránytalan nehézséggel különíthető el - pénzösszegben kifejezve kell elrendelni. A pénzben elrendelt vagyonelkobzás az elrendelés és a végrehajtás során csak az összegszerűség tekintetében kapcsolódik az általános szabály szerinti vagyonelkobzás alá eső vagyontárgyhoz. A vagyonelkobzás törvényes célja és alapja attól függetlenül fennáll, hogy az adott, elvonandó vagyon (jogellenes gazdagodás) a büntetőeljárás idején rendelkezésre áll-e, vagy az - általános helyettesítőként - pénzben fejezhető ki. A pénzben kifejezett vagyonelkobzás felmerülése az adós bárhol fellelhető vagyonára vonatkozhat, mert önmagában a vagyonelem hiánya (mert az elkövető felélte, elrejtette, elveszett stb.) nem változtat a törvényi rendelkezés célján, amely a bűnös úton szerzett vagyon elvonása. A vagyonelkobzást a bíróság jogerős ítélete alapján a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. tv. (Bv. tv.) 323. §-a alapján az állami adó- és vámhatóság az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló törvény rendelkezései szerint hajtja végre. A pénzösszegben kifejezett vagyonelkobzás végrehajtása során az állami adóhatóság az adós vagyontárgyait a pénzkövetelés végrehajtásának szabályai szerint vonja végrehajtás alá az Avt. 125/C. § (1) bekezdése alapján, amely - a törvényben meghatározott korlátozásokkal - az adós bármely vagyontárgyára kiterjedhet. Az Avt. nem tartalmaz olyan megszorítást, amely alapján ne lenne végrehajtás alá vonható a bűncselekmény elkövetését megelőzően szerzett adósi vagyon. A végrehajtási eljárás azért indult mert a felperes (a büntetőeljárásban elítélt) önként nem teljesítette a fizetési kötelezettségét. Az így megindult végrehajtási eljárásban ő már nem elítéltként, hanem adósként kötelezett a fizetésre, ennek hiányában a végrehajtás bármely vagyontárgyára kiterjedhet. A fentiek alapján a Kúria nem ért egyet azzal a felperesi és felperesi érdekelti érveléssel, hogy a jogalkotó célja szerint a vagyonelkobzás biztosítása érdekében elrendelt végrehajtás csak olyan dolgokra terjedhet ki, amelyek a Btk. 74. és 74/A. §-a szerinti vagyonelkobzás alapjául szolgálnak; és az Avt. szerinti végrehajtás során vizsgálni kellene, hogy az adós a végrehajtás alá vett ingatlant nem a bűncselekménnyel összefüggésben szerezte meg. A felperesi érdekelt által felvetett anyagi jogi és eljárásjogi koherencia hiány, a szabályozás összhangjának hiányát felvető kérdése, különösen az Alaptörvény XIII. cikkében szabályozott tulajdonhoz való joggal összefüggésben a Kúria megítélése szerint nem tartozik a Kp. 34. § b) pontja szerint kezdeményezhető eljárás közé, mert az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 25. § (1) bekezdésének értelmében normakontrollra irányuló bírói kezdeményezésre két esetben kerülhet sor. Egyrészt akkor, ha a bíró - az eljárás során bármikor - úgy ítéli meg, hogy az általa elbírálandó egyedi ügyben olyan jogszabályt vagy jogszabályi rendelkezést kellene alkalmaznia, amely alaptörvény-ellenes. Másfelől, amennyiben az Alkotmánybíróság az alkalmazandó jogszabály alaptörvény-ellenességét korábban más ügyben már megállapította, de a bíróságnak a normát még alkalmaznia kellene, a bíró az alaptörvény-ellenesség megállapítását - mivel ítélt dologról van szó - már nem, csak az alaptörvény-ellenes norma alkalmazásának kizárását kérheti az előtte fekvő ügyben. Az 3135/2013. (VII. 2.) AB határozatában megerősítette: "Az Alkotmánybíróság már többször vizsgálta az egyedi normakontrollra irányuló bírói kezdeményezés szabályozását, és döntéseiben megállapította, hogy a bírói kezdeményezés csak jogszabály alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányulhat, bíró a folyamatban lévő ügyben alaptörvény-ellenes mulasztás kimondását nem indítványozhatja." (indokolás [19]) Márpedig annak állítása, hogy a két jogszabály egymással való összhangja hiányzik mulasztásban megnyilvánuló alaptörvényellenességet jelenthet. A Kúria kiemeli azt is, hogy az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményező bírói döntés a bíró meggyőződésén alapul, a jogalkotó sem az indítványnak helyt adó, sem az azt elutasító végzés ellen nem biztosított fellebbezési jogot, azaz az eljárási szabályok is azt tükrözik, hogy az alkalmazandó jogszabály alaptörvény-ellenességével kapcsolatos aggály tisztázása a jogvitát eldöntő bíró szuverenitása körébe tartozik, az eljárás kezdeményezése nem kényszeríthető ki, az a bíró egyedi ügy eldöntésében megnyilvánuló függetlenségének a része. Helytállóan mutatott rá az alperes arra, hogy az elsőfokú eljárásban sem a felperes, sem pedig a felperesi érdekelt nem terjesztett elő erre vonatkozó kezdeményezést, így az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének elmulasztása fel sem merülhetett. A Kúria megjegyzi, hogy az Avt. 125/C. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság a 3090/2023. (III. 1.) AB végzésével visszautasította. A Kúria a fentiekben kifejtettekre figyelemmel a Kp. 121. § (2) bekezdése alapján eljárva a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv.I.35.090/2025/7.)