adozona.hu
BH 2025.6.146
BH 2025.6.146
Amennyiben a munkáltató az általa a közlés időpontjában már ismert indokokat olyan súlyúnak találta, amely a jogviszony azonnali hatályú felmondását vonhatta maga után, úgy jövőbeli hatállyal jogszerűen azonnali hatályú felmondást alkalmazva a munkaviszonyt nem szüntetheti meg. Ez az azonnali hatályú felmondás jogintézményének rendeltetésével ellenkezik, miszerint ha egy munkaviszony a célját veszti az Mt. 78. § (1) bekezdésében meghatározott tényállások miatt, úgy a felek közötti jogviszony ne maradjon fen
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 2021. február 8-tól adminisztrátor munkakörben állt az alperes alkalmazásában. 2022. november 11-én kelt és aznap közölt azonnali hatályúnak nevezett felmondással szűnt meg jogviszonya 2023. február 22. napján, mivel a felperes eddig táppénzen volt.
[2] Az alperes férj és felesége, egyenlő arányú tulajdonában álló gazdálkodó szervezet, melynek ügyvezetését a férj látja el. A társaság egyrészt online-pénztárgépek szervizelésével és üzemeltetésével foglalkozik, melyet az ügyveze...
BH 2025.6.146 Amennyiben a munkáltató az általa a közlés időpontjában már ismert indokokat olyan súlyúnak találta, amely a jogviszony azonnali hatályú felmondását vonhatta maga után, úgy jövőbeli hatállyal jogszerűen azonnali hatályú felmondást alkalmazva a munkaviszonyt nem szüntetheti meg. Ez az azonnali hatályú felmondás jogintézményének rendeltetésével ellenkezik, miszerint ha egy munkaviszony a célját veszti az Mt. 78. § (1) bekezdésében meghatározott tényállások miatt, úgy a felek közötti jogviszony ne maradjon fenn.
II. A jogviszony megszüntetésére irányuló jognyilatkozat érvénytelensége esetén az Mt. 82-84. §-ainak szabályait kell alkalmazni, az Mt. 29. § (3) bekezdése (a részleges érvénytelenség szabálya) nem alkalmazható [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 78. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2021. február 8-tól adminisztrátor munkakörben állt az alperes alkalmazásában. 2022. november 11-én kelt és aznap közölt azonnali hatályúnak nevezett felmondással szűnt meg jogviszonya 2023. február 22. napján, mivel a felperes eddig táppénzen volt.[2] Az alperes férj és felesége, egyenlő arányú tulajdonában álló gazdálkodó szervezet, melynek ügyvezetését a férj látja el. A társaság egyrészt online-pénztárgépek szervizelésével és üzemeltetésével foglalkozik, melyet az ügyvezető végez, másrészt házastársa vezetésével könyvelési szolgáltatást nyújt.
[3] A felperes munkakörébe tartozó feladat volt az ügyvezető által elvégzett pénztárgépekkel kapcsolatos műszerészi tevékenységet követő saját nyilvántartási rendszerek adattartalmát naprakészen és pontosan vezetni, a NAV részére megküldendő adminisztrációs kötelezettségeket teljesíteni és azok megtörténtének visszakereshetőségét biztosítani. A felperesnek az üzletbe érkező ügyfeleket és partnereket kellett kiszolgálnia, részükre a szükséges tájékoztatást megadni, kezelni a pénztárt és számlázási műveleteket végezni. Ellátta a könyvelési szolgáltatással összefüggő adatrögzítési feladatokat utasítás alapján. A könyvelési munka mennyiségének növekedése miatt 2022 tavaszán egy új, második munkavállaló foglalkoztatásának szükségessége is felmerült.
[4] A felperes 2022. március 16. és 27. között várandósságával összefüggésben keresőképtelen állományban volt, a terhesség azonban vetéléssel zárult. Az alperesi tulajdonosok tisztában voltak azzal, hogy a felperes gyermekvállalási szándéka a jövőben is fennáll.
[5] A felperes az ismételt várandósságának tényét saját állítása szerint 2022. július 19-én, az alperes által elismerten 2022. augusztus 11-én jelentette be a munkáltatónak.
[6] A felperes az éves rendes szabadságát 2022. július 25. és 29. napja között töltötte, mialatt az alperes tulajdonosai áttekintették a munkakörébe tartozó feladatokat, és egy baráti hangvételű levélben "hibalistát" készítettek, amelyben a következő munkahéten teljesítendő feladatok elvégzését kérték. Ekkor a tulajdonosok töltötték szabadságukat.
[7] Az alperes tulajdonosainak szabadságról történő visszaérkezését követően a munkavállaló úgy nyilatkozott, hogy a hibalistán szereplő feladatokat elvégezte. Az alperes a teljesítés megtörténtét 2022 augusztus hónapban nem ellenőrizte, ugyanakkor észlelte az irathalmaz lefűzetlenségét, ezért ismételten kérte a felperestől annak rendbetételét. A munkáltató 2022 augusztusában egy partnertől arról értesült, hogy szabadságuk ideje alatt a felperes az üzletben a telefonját nyomkodta, a partnernek több esetben is várnia kellett az ügyintézésre.
[8] Az alperes tulajdonosai 2022. augusztus 10-én 15 óra körüli időben észlelték, hogy a felperes ülve elaludt székében a munkavégzési helyén, akit felkeltettek és számonkérés nélkül hazaengedtek.
[9] Az alperes ügyvezetőjének könyvelő végzettségű testvére megváltozott magánéletére tekintettel munkavégzésre ajánlkozott az alperesnél, ahol 2022 augusztus közepén döntés született 2022. szeptember 1-jétől való foglalkoztatásáról.
[10] A felperes veszélyeztetett terhessége miatt 2022. augusztus 12-től 2022. szeptember 13-ig keresőképtelen volt 9-es kóddal, majd 2022. szeptember 14-től október 16-ig ismételten keresőképes volt.
[11] Az ügyvezető felhívta felperes figyelmét, hogy a "hibalistán" szereplő feladatok továbbra sincsenek elvégezve, továbbá arra, hogy munkaidőben a telefonozás kerülendő munkavállalói magatartás. A felperes nem tagadta a munkáltató jelzése nyomán, hogy vannak elvégzetlen feladatok.
[12] A felperes 2022. október 17-től október 26-ig egyéb okból (8-as kód) volt táppénzes állományban, majd 2022. október 27-től 2023. február 22-ig veszélyeztetett terhessége miatt volt keresőképtelen.
[13] A felperes szülésének várható időpontja 2023. március 23. volt, így e-mailben kérte a munkáltatót, hogy a táppénz 2023. február 22-i megszüntetésével és pontosan négy héttel a szülés várható napját megelőzően, azaz 2023. február 23-tól a szülési szabadságát adják ki, ezzel egyidejűleg a CSED ellátás iránti kérelmét is előterjesztette a munkáltatónál. Az alperes erre figyelemmel - a korábban már közölt azonnali hatályúnak nevezett felmondás záró rendelkezése alapján - 2023. február 22-ével szüntette meg a felperes munkaviszonyát, őt kijelentette, majd a szükséges igazolásokat a részére kiadta.
[14] A felperes gyermeke a vártnál hamarabb, 2023. március 5-én született meg. A felperes 168 napig, 2023. február 23-tól 2023. augusztus 9-ig volt jogosult CSED ellátásra, melynek lejártát követően előterjesztett GYED ellátás iránti kérelmét a kormányhivatal elutasította arra hivatkozással, hogy 2023. február 23. napján már nem állt fenn munkaviszonya.
[15] Az alperes a felperes munkavégzésének pontatlanságával összefüggő hibákat fokozatosan tárta fel, és arra a következtetésre jutott, hogy a továbbiakban mulasztásai miatt nem kívánja őt tovább foglalkoztatni. Telefonon kért és kapott tájékoztatást a Kormányhivatal Munkaügyi és Munkavédelmi Ellenőrzési Osztályától arról, hogy a munkaviszony várandóság okán fennálló keresőképtelenség állománya alatt is megszüntethető, ha az azonnali hatályú felmondás indokai fennállnak.
[16] Az alperes 2022. november 11-én kelt és aznapi átvétellel közölt azonnali hatályú felmondásnak nevezett jognyilatkozattal a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 78. § (1) bekezdésére utalással megszüntette a felperes munkaviszonyát. Az indokolás szerint többszöri figyelmeztetés ellenére az ügyfélnyilvántartás nincs kijavítva, a hibajegyzék vezetve, munkaidőben munkavégzés helyett a saját telefon "nyomkodása" megszüntetve; az adatkapcsolat leállítása több esetben nem a megfelelő pénztárgépről lett megkérve; munkahelyén munkaidőben elaludt. A munkáltató rendelkezett arról, hogy "mivel a munkavállaló jelenleg táppénzes állományban van, így munkaviszonya annak megszűnésekor szűnik meg".
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[17] A felperes keresetében a 2022. november 11-én közölt azonnali hatályú felmondás jogellenességének jogkövetkezményeként a munkaviszony helyreállítását, valamint 2023. augusztus 11-től 2024. március 19-ig terjedő időszakra bruttó 1 803 224 Ft elmaradt munkabérének és ennek középarányos időponttól számított törvényes mértékű késedelmi kamatának megfizetését kérte.Az első- és a másodfokú bíróság döntése
[19] A törvényszék ítéletével a felperes munkaviszonyát helyreállította. Az alperest elmaradt munkabér jogcímén 1 803 224 forint és annak kamata megfizetésére kötelezte.[20] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az azonnal hatályú felmondásnak nevezett, és az Mt. 78. §-ára alapított munkáltatói egyoldalú jognyilatkozat közlése 2022. november 11-én történt, de a munkáltató csak 2023. február 22. napján szüntette meg a munkaviszonyt, ezen időponttal jelentette ki a felperest, a jogviszony megszüntetése esetén kiadandó igazolásokat is ekkor állította ki.
[21] Az elsőfokú bíróság szerint a munkajogban ismert az úgynevezett függő hatályú jogintézmény, amikor a felmondási idő nem a közlést követően, hanem egy bizonyos időtartam elmúltával kezdődik meg, ez pedig az Mt. 78. § (2) bekezdésében rögzített esetkör.
[22] Az Mt. 15. és 19. §-ára is hivatkozott, valamint felhívta az Mt. 66. § (1) bekezdését és a 65. § (3)-(4) bekezdését. Ez utóbbi jogszabályi rendelkezés kógens tilalmat állít a munkáltatók részére, miszerint tilos felmondással megszüntetni a munkaviszonyt várandóság ideje alatt, azaz ennek közlésére lehetőség nincs.
[23] A munkáltatói felmondás 2022. november 11-i közlésekor a felperes várandós volt, amelynek tényéről a munkáltató 2022. augusztus 11. óta tudott. A felperes 2022. október 22-től veszélyeztett terhessége okán 9-es kóddal volt keresőképtelen. Az azonnali hatályú felmondásként feltüntetett egyoldalú nyilatkozat kizárólag felmondásként értékelhető, és ennek alapján kellett a jogvitát elbírálni: a felperes munkaviszonyát felmondási tilalomba ütközés okán jogellenesen szüntette meg a munkáltató.
[24] A perben nem volt tetten érhető egyebekben az, hogy a munkáltató a felmondás alkalmazását megkerülve a felmondási tilalomba ütközés elkerülése érdekében alkalmazta volna az azonnali hatályú felmondás jogintézményét, sokkal inkább hozzá nem értése vezetett az események láncolatához.
[25] Az elsőfokú bíróság szerint az egyenlő bánásmód megsértése nem volt megállapítható, mivel a felperes részéről két olyan kötelezettségszegés is igazolásra került, amely a jogviszony megszüntetés jogszerű indoka lehetett.
[26] A munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeit szabályozó Mt. 83. § (1) bekezdés a) és b) pontja szerint a munkavállaló kérelmére a bíróság a munkaviszonyt helyreállítja, ha a munkaviszony megszüntetése az egyenlő bánásmód követelményébe vagy az Mt. 65. § (3) bekezdésébe ütközött. Ebből következően az elsőfokú bíróság a jogellenességre tekintettel a jogviszonyt helyreállította.
[28] Az alperes kereset teljes elutasítására irányuló fellebbezése és a felperes további elmaradt bér megfizetését kérő csatlakozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
[29] A másodfokú bíróság szerint az azonnali hatályú felmondásnak semmis az a kikötése, amely szerint a felperes munkaviszonya a keresőképességének megszűnésével szűnik meg, azaz akkor lép hatályba. Az Mt. 27. § (3) bekezdése alapján a bíróságnak hivatalból kell észlelnie a semmisséget, amiről a Polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 237. § (3) bekezdés b) pontja alapján az anyagi pervezetés körében a feleket tájékoztatni kell.
[30] E tájékoztatás elmaradása miatt az elsőfokú bíróság anyagi pervezetése az érintett kérdéshez kapcsolódóan nem volt megfelelő, amit a másodfokú bíróság a Pp. 370. § (4) bekezdése alapján a felek tudomására hozott, és az alperes kérelmére figyelembe vett. Így a Pp. 369. § (4) bekezdése értelmében elvégezte a saját anyagi jogi álláspontja szerint helyes pervezetést, egyúttal pedig ugyanezen törvényhely a) pontja alapján lehetőséget adott az alperesnek az ehhez kapcsolódó perfelvételi nyilatkozat megtételére.
[31] A másodfokú bíróság utalt az Mt. 27. § (1) bekezdésére és a 15. § (3) bekezdésére. Megállapította: az azonnali hatályú felmondás az elnevezéséből következően a közléssel hatályossá válik, és megszünteti a munkaviszonyt, a jogintézmény rendeltetéséből adódóan nincs helye annak, hogy a jogviszony későbbi feltétel bekövetkezése esetén szűnjön meg. Ezzel összefüggésben téves volt az az alperesi értelmezés, hogy az Mt. 43. § (1) bekezdésében rögzített szabály alkalmazható a munkaviszony megszüntetésére irányuló egyoldalú nyilatkozatra, így az azonnali hatályú felmondásra is, ezért annak a munkaviszony későbbi időpontban való megszüntetésére irányuló feltétele érvényes, mivel az kizárólag a felperes érdekét szolgálta, míg az alperes oldalán anyagi terhet jelentett. Igaz ez azért is, mert a hivatkozott jogszabályhely kizárólag a munkaszerződésnek az Mt.-től való eltérés lehetőségére utal, a per tárgya pedig a munkaviszony megszüntetésére irányuló alperesi nyilatkozat.
[32] Azon kikötés, ami később léptette volna hatályba a jogviszonyt megszüntető intézkedést az Mt. 15. § (4) bekezdésébe ütközik, eszerint ugyanis az egyoldalú nyilatkozat a címzettel való közléssel válik hatályossá, vagyis a munkaviszonyt azonnali hatállyal szünteti meg, amelytől eltérő kikötés ellentétes a rendelkezés céljával. Az Alaptörvény 28. cikke szerint a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik.
[33] Az Mt. 29. § (3) bekezdése szerint, ha a megállapodás - miként az Mt. 15. § (3) bekezdése értelmében az egyoldalú jognyilatkozat - valamely része érvénytelen, helyette a munkaviszonyra vonatkozó szabályt kell alkalmazni kivéve, ha a felek az érvénytelen rész nélkül nem állapodtak volna meg. Ez a perbeli jognyilatkozat esetében azt jelenti, hogy az azonnali hatályú felmondásnak csak az a része érvénytelen, amelyben a megszűnés időpontját a jogszabályi rendelkezéstől eltérően kötötte ki a munkáltató, kivéve abban az esetben, ha ezen kikötés hiányában az alperes nem szüntette volna meg azonnali hatállyal a felperes munkaviszonyát. Erre tekintettel biztosította a másodfokú bíróság az alperesnek a fellebbezési tárgyaláson végzett anyagi pervezetés okán a perfelvételi nyilatkozat megtételének lehetőségét, és az alperes a törvényes képviselője útján azt adta elő, hogy a jogviszony megszüntetésére mindenképpen sor került volna. Így, ha tisztában van a fentiekkel és nem értelmezi tévesen a kapott tájékoztatást, akkor már az azonnali hatályú felmondás közlésével megszüntette volna a munkaviszonyt.
[34] Az elsőfokú bíróság ugyan felmondásnak minősítette az azonnali hatályú felmondást, azonban az abban írt okokkal összefüggő bizonyítást az egyenlő bánásmód követelményének megtartásával kapcsolatban lefolytatta, a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű értékelésével megállapította a megjelölt kötelezettségszegések megtörténtét amely megállapítást a felperes nem vitatta, azzal szemben nem terjesztett elő fellebbezését.
[35] A másodfokú bíróság rögzítette, hogy az azonnali hatályú felmondásban megjelölt, és a szubjektív 15 napos határidőn belüli kötelezettségszegés, valamint az emiatti bizalomvesztés felel meg az Mt. 78. § (1) bekezdés a) pontjában írt feltételeknek. Ebből következően az azonnali hatályú felmondás az érvénytelen kikötés kivételével jogszerű volt.
[36] Az azonnali hatályú felmondás következménye, hogy a felperes munkaviszonya annak közlésével 2022. november 11-én megszűnt, ami miatt a munkaviszony helyreállítására és az elmaradt munkabér megfizetésére irányuló kereset alaptalan volt.
[37] A másodfokú bíróság a Pp. 521. § (2) bekezdésére hivatkozva rögzítette, hogy a felperes a keresetét a másodfokú eljárásban csak a fellebbezésben változtathatja meg (emelheti fel) akkor, ha az elsőfokú bíróság ítéletének van olyan rendelkezése, amelynek megváltoztatását kívánja. Ezért abban az esetben, ha a munkavállaló felperes az elsőfokú eljárásban pernyertes lett, vagyis az elsőfokú tárgyalás berekesztéséig előterjesztett igényének az elsőfokú bíróság teljes egészében helyt adott, nincs olyan elsőfokú ítéleti rendelkezés, amelyet jogorvoslattal támadhatna. Az ezzel ellentétes álláspont ellentétes a törvény egyértelmű rendelkezésével, az a jogszabály kontra legem értelmezését eredményezné.
[38] Mivel a perbeli esetben a munkavállaló felperes az elsőfokú eljárásban az elmaradt munkabér iránti keresete vonatkozásában pernyertes lett, hiszen a bíróság az alperest a tárgyalás berekesztéséig esedékessé vált követelése összegében marasztalta, a felperes esetében nem értelmezhető a csatlakozó fellebbezés benyújtása, mert hiányzik annak törvényi feltétele, hogy a fellebbezéssel megtámadott ítélet megváltoztatását maga is kívánja. Ennek hiányában a felemelt kereset szerinti igény csatlakozó fellebbezésben nem terjeszthető elő.
[39] A Pp. 521. § (2) bekezdésének a másodfokú eljárásra irányadó rendelkezése nem zárja el a pernyertes munkavállalót attól, hogy az elsőfokú ítéletet követően esedékessé vált igényét érvényesítse. Ugyanezen szakasz (4) bekezdése ugyanis az anyagi jogerőhatás feloldásával lehetővé teszi, hogy a később keletkezett igényét a munkavállaló az elévülési időn belül újabb munkaügyi perben érvényesítse, tehát ha alapos lett volna a felperes keresete, akkor az elmaradt jövedelemből eredő kártérítési igényét a pernyertességére figyelemmel a másodfokú eljárásban nem, csak újabb munkaügyi perben érvényesíthette volna (Kúria Mfv.VIII.10.012/2022/5.).
A felperes felülvizsgálati kérelme és az alperes felülvizsgálati ellenkérelme
[40] A felperes elsődlegesen a felülvizsgálat engedélyezését kérte részletes indokokkal alátámasztottan.[41] Felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és helyette elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletében foglaltak helybenhagyását, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát kérte.
[42] A felperes jogszabálysértésként jelölte meg a Pp. 2. §-át, a 237. § (3) bekezdés b) pontját és (4)-(5) bekezdéseit, a 279. § (1) bekezdését, a 342. § (3) bekezdését, a 346. § (4)-(5) bekezdéseit, a 369. § (4) bekezdését, a Pp. 370. §-át, valamint 373. § (5) bekezdését. A fellebbezési tárgyalás megtartásával kapcsolatosan megsértett jogszabályként a Pp. 377. § (1) és (3) bekezdésére és a 378. § (1)-(2) bekezdéseire utalt. Megsértett jogszabályként jelölte meg továbbá az Mt. 27. § (1) és (3) bekezdését, a 29. § (5) bekezdését, a 78. § (1)-(2) bekezdését, valamint a 82. és 83. §-ban rögzítetteket.
[43] A felperes álláspontja szerint a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta az elsőfokú döntés tényállásának részét képező megállapítást, miszerint az alperesi felmondás indokait az intézkedés közlését követően tárta fel az alperes és annak munkavállalója, a felperes pedig a teljes eljárás során vitatta a "hibalistán" szereplő feladatok elvégzésének elmaradását. Ez a körülmény a semmis feltételtől függetlenül alkalmas volt arra, hogy alátámassza az MK 95.I.a. alapján a munkaviszony megszüntetésének jogellenességét.
[44] Különös figyelmet kell fordítani arra, hogy az Mt. 78. § (2) bekezdése szerinti szubjektív határidő jogvesztő, kimentésnek nincs helye, és az azonnali hatályú felmondás jogát az ennek alapjául szolgáló okról való tudomásszerzéstől számított 15 napon belül, legfeljebb azonban az ok bekövetkezésétől számított egy éven belül lehet gyakorolni.
[45] A másodfokú bíróság kihagyta a tényállásból az elsőfokú bíróság bizonyítékok körében tett azon összegzését, miszerint az alperes törvényes képviselője lényegét tekintve beismerésben volt abban a tekintetben, hogy két konkrét kötelezettségszegés kivételével nem tartották meg az Mt. 78. § (2) bekezdése szerinti 15 napos határidő. Az alperes képviselőjének nyilatkozatai szerint megvalósuló szabálytalanságok észlelésének konkrét időpontját nem tudta megjelölni a per kezdeti szakaszában.
[46] Az elsőfokú bíróság egyenlő bánásmód megsértésével kapcsolatosan lefolytatott bizonyítás alapján tett megállapításait meg nem változtatott tényállásként vette alapul a másodfokú bíróság. Az okok vizsgálata során vélhetőleg mérlegelt az Mt. 65. és 78. §-aiban foglaltak alapján, ez azonban az ítéletből nem állapítható meg, ezáltal megsértve a Pp. 279. § (1) bekezdését és a 346. § (4)-(5) bekezdését.
[47] A másodfokú ítéletből nem állapítható meg, hogy miként minősítette a két hibát lényeges kötelezettségszegésnek az elsőfokú döntés ellenében. Nem tért ki érdemben a kötelezettségszegés minősített voltára. Az okszerűség követelményét illetően sem terjedt ki a másodfokú döntés indokolása arra, hogy miként hidalta át azt az ellentmondást, hogy a felmondásban az indokokat összefoglalóan is meg lehet jelölni, de azt bővíteni nem lehet, vita esetén pedig a felmondási indok valóságát és okszerűségét annak közlése időpontjában kell vizsgálni (Mfv.X.10.304/2019.).
[48] A figyelembe vett tények tekintetében sérült a Pp. 237. § (3) bekezdése és a 373. § (5) bekezdése.
[49] A másodfokú ítélet iratellenesen tartalmazza, hogy az alperes fellebbezését megalapozta, vagy az alperes kérésére vette figyelembe a semmis feltételre való utalást a bíróság, hiszen a fellebbezés a semmisségi okra vonatkozóan nem tartalmazott érvelést.
[50] Az alperes által hivatkozott semmisségi ok egyrészt eltér a másodfokú ítéletben foglalt semmisségi októl, másrészt nem a másodfokú bíróság észlelte a feltétel jogszabályellenességét, hanem már az elsőfokú bíróság a felperes nyilatkozata alapján. Az alperes egyetlen előadásában sem kérte a per során a feltétel semmisségének figyelembevételét, a másodfokú bíróság pedig csak ennek birtokában vizsgálhatta volna a semmisséget az anyagi jogi felülbírálat részeként, és végezhette volna el a Pp. 369. § (4) bekezdése szerint a saját anyagi jogi álláspontja szerint helyes anyagi pervezetést, megfelelő határidő biztosításával a feleket felhívva az anyagi pervezetés alapján esetlegesen szükségessé váló nyilatkozataik (kereset, ellenkérelem, fellebbezés és fellebbezési ellenkérelem módosítása) előterjesztésére.
[51] A másodfokú bíróság eljárása és döntése megsértette a Pp. 373. § (5) bekezdését, valamint a Pp. 237. § (3) bekezdését, továbbá az anyagi pervezetés körében kialakult bírói gyakorlatot azzal, hogy a Kúria Pfv.VI.20.724/2020/11. számú döntésétől jogkérdésben eltért. Ebben a döntésben a Kúria azt rögzítette, hogy amennyiben a másodfokú bíróság az eljárás során olyan eljárási szabálysértést észlel, amelyre a fél a fellebbezésében nem hivatkozott a Pp. 370. § (3) bekezdése alapján ezt a felek tudomására kell hoznia. Az eljárási szabálysértés vizsgálatára és annak jogkövetkezményeinek a levonására csak akkor kerülhet sor, ha annak figyelembevételét a fellebbezett fél a fellebbezését módosítva kéri.
[52] A felperes a fellebbezési tárgyalásra idézést, a távolmaradására vonatkozó figyelmeztetést nem kapott. A tényállás - tekintve, hogy sem a fellebbezés, sem a csatlakozó fellebbezés nem érintette - változatlanul maradt, azonban a másodfokú bíróság a hivatalból észlelt körülmény tekintetében lehetőséget adott az alperesnek, hogy ehhez kapcsolódó perfelvételi nyilatkozatát megtegye. Nem tette lehetővé azonban, hogy a felperes reagáljon az előadottakra.
[53] A bizonyítási kötelezettség azt a felet terheli, aki állítja, hogy a felek a szerződést az érvénytelen rész nélkül nem kötötték volna meg. Erre tekintettel a felperes bizonyítási indítványának megfelelően a Kormányhivatal Munkaügyi és Munkavédelmi Ellenőrzési Osztályát meg kellett volna keresni. A másodfokú bíróság tárgyalást tartott, azonban azzal, hogy arra a felperest nem idézte, majd nem biztosította, hogy az alperes perfelvételi nyilatkozatára észrevételt, bizonyítási indítványt tegyen, olyan lényeges eljárási szabálysértést valósított meg, amely nem orvosolható.
[54] Sérült a felperes tisztességes eljáráshoz való joga. E körben utalt a felperes a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 14. cikkére, a 7/2013. (III. 1.) AB határozatra és a 3027/2018. (II. 6.) AB határozatban foglaltakra. Sérült a felek rendelkezési joga is (Pp. 2. §). A jogi képviselő és a fél kompetenciájába tartozik, hogy a bíróság által adott tájékoztatást, figyelmeztetést értékelve kíván-e további nyilatkozatokat tenni vagy egyéb perbeli cselekményeket végezni. Amennyiben a másodfokú bíróság az üggyel kapcsolatos az elsőfokú bíróságétól eltérő anyagi jogi álláspontjának következményeként azt állapítja meg, hogy az elsőfokú bíróság által végzett pervezetés az érintett kérdéshez kapcsolódóan nem volt megfelelő, azt a felek tudomására hozza, de a fellebbező fél kérelmére veszi figyelembe [Pp. 370. § (4) bekezdés].
[55] A másodfokú bíróság döntése a fellebbezéstől, a csatlakozó fellebbezéstől és a fellebbezési ellenkérelemtől eltérő módon a jognyilatkozat már észlelt hibája alapján a felek kérelmeitől eltérő módon tette döntése alapjául a semmisséget. E körben utalt a felperes a Kúria Pfv.III.20.626/2022/4. számú döntésére.
[56] A perköltségre vonatkozó jogerős ítéleti döntést is sérelmezte a felperes. A másodfokú bíróság ítélete szerint "a fellebbezés eredményre vezetett, ezért az ítélőtábla a pervesztes felperest kötelezte a Pp. 83. § (1) bekezdése értelmében a pernyertes alperes másodfokú perköltségének megfizetésére". A másodfokú bíróság ítéletének alapjául semmi nem szolgált a benyújtott fellebbezés és csatlakozó fellebbezési ellenkérelemből következően olyannyira, hogy a semmisség figyelembevételét sem kérelmezte az anyagi pervezetést követően az alperes. Így a perköltség megállapítására vonatkozó rendelkezés jogszabályellenes, hiszen nem a fellebbezés vezetett eredményre a döntés meghozatalánál, egyebekben pedig az összeg is eltúlzott.
[58] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
[59] Álláspontja szerint az eljárt bíróságok az azonnali hatályú felmondás indokai közül nem mindet találták megalapozottnak, de kettőt is elfogadtak a munkaviszony megszüntetése határidőben közölt jogszerű indokának. Téves az a felperesi hivatkozás, hogy az alperes bővítette volna az azonnali hatályú felmondás indokait.
[60] A másodfokú bíróság eltérő jogi következtetésre jutott abból a tényből, hogy a munkaviszonyt későbbi időpontban megszüntető feltétel érvénytelen, semmis. Az elsőfokú bíróság az azonnali hatályú felmondás teljes érvénytelenségét állapította meg, míg az ítélőtábla ettől eltérően a részleges érvénytelenség kimondására látott lehetőséget.
[61] A felperes nem veszi figyelembe, hogy a másodfokú bíróság anyagi pervezetésével egy új jogi helyzet állt elő. Az alperes számára megnyílt a nyilatkozattétel lehetősége, amikor a másodfokú bíróság a tárgyaláson tájékoztatta a feleket, hogy hivatalból észlelt olyan tényt, ami az ügy megítélését befolyásolja.
[62] A másodfokú bíróság nem tért el a Kúria hivatkozott eseti döntésétől. A másodfokú bíróság eljárása nem volt jogszabálysértő, a tárgyalás megtartásának nem volt akadálya, mert a felperes képviseltette magát meghatalmazott jogi képviselőjén keresztül. A tárgyalási jegyzőkönyvből megállapítható, hogy az ítélőtábla szünetet rendelt el, amelynek az volt a célja, hogy az anyagi pervezetésre tekintettel a felek egyeztessenek, és ha meg tudnak egyezni, kössenek egyezséget. A felperes jogi képviselője nem élt a lehetőséggel.
A Kúria döntése és jogi indoka
[64] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott.[65] A munkaügyi perek nem minősülnek vagyonjogi pereknek, a felülvizsgálati kérelem befogadására vonatkozó engedélyezési eljárás ezért szükségtelen volt [Pp. 523. § (1) bekezdés].
[66] A Pp. 423. § (1) bekezdése alapján a Kúria a felülvizsgálati eljárás során a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem korlátai között, az ott megjelölt jogszabályok és azokra vetítetten előterjesztett érvelés tekintetében vizsgálhatta a jogerős ítélet jogszabálysértő voltát, figyelemmel a Pp. 523. §-ában foglaltakra is.
[67] A másodfokú bíróság a Pp. 230. § (1) bekezdése alapján jogszerűen mellőzhette a felperes személyes megjelenéssel történő idézését a fellebbezési tárgyalásra, ahol a jogi képviselője jelen volt. A felperes eljárási szabálysértésre hivatkozása e körben megalapozatlan.
[68] A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a munkáltató 2022. november 11-én kelt és közölt azonnali hatályú felmondásával szüntette meg a felperes jogviszonyát azon kitétellel, hogy "mivel a munkavállaló jelenleg táppénzes állományban van, így munkaviszonya annak megszűnésekor szűnik meg".
[69] A felperes megváltoztatott keresetében az azonnali hatályú felmondás és a jogviszony megszüntetés időpontjára vonatkozó kikötés jogszabályba ütköző voltát állította, és emiatt érvényesített jogkövetkezményt, vagyis alaptalan a másodfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy hivatalból észlelte a kikötés jogszabályba ütközését, ezáltal semmisségét. A felperes keresete is már erre irányult, és az elsőfokú bíróság is ebben a körben foglalt állást, így a másodfokú bíróságnak a Pp. 237. § (3) bekezdés b) pontjára hivatkozással tett anyagi pervezetése jogszabálysértő volt. A Pp. 370. § (4) bekezdésére alapított anyagi pervezetése a részleges érvénytelenség alkalmazhatósága és jogkövetkezménye tárgyában elfoglalt - alábbiak szerint téves - jogi álláspotja miatt pedig szükségtelen volt.
[70] Helyesen hivatkozott a másodfokú bíróság a következetes ítélkezési gyakorlat alapján arra, hogy a munkáltató intézkedésének "átminősítésére" a bíróságoknak nincs lehetőségük, azonban a nyilatkozatokat nem megnevezésük szerint kell elbírálni. A jognyilatkozat értelmezése tekintetében - az Mt. 31. § alapján - a Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:8. § (1) bekezdését kell felhívni, amely szerint "A jognyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a címzettnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett." E körben kiemelendő: a munkáltató kifejezetten hivatkozott az Mt. 78. §-ára, azaz nyilvánvaló, hogy az azonnali hatályú felmondás szabályait kívánta alkalmazni, és részletezően megjelölt olyan munkavállalói magatartásokat, amelyek az Mt. 78. § (1) bekezdése szerint az azonnali hatályú felmondás indokait képezhették. Emellett a kötelezettségszegésekre hivatkozás ellenére időhatározást alkalmazva, jövőben bizonyosan, de bizonytalan időpontban bekövetkező eseményt (a táppénz megszűnését) jelölt meg a munkaviszony megszűnés időpontjaként.
[71] Az Mt. 64. § (1) bekezdése sorolja fel a jogviszony megszüntetési módokat, nevesítve, hogy az közös megegyezéssel, felmondással és azonnali hatályú felmondással történhet. Az Mt. 85. § (1) bekezdése szerint az Mt. 64. § rendelkezései kógensek, azoktól eltérni nem lehet. Ez másként - az Mt. 64. § (1) bekezdésének tekintetében - azt jelenti, hogy a munkaviszony megszüntetésének jogcímeit az Mt. zárt felsorolással határozza meg: a felek (vagy kollektív szerződés) egyik jogcím alkalmazását sem zárhatják ki, de új megszűnési jogcímet (pl. bontó feltételt) sem vehetnek fel, illetve rendelhetnek alkalmazni a munkaviszonyban.
[72] A felmondás és az azonnali hatályú felmondás eltérő súlyú kötelezettségszegéseket szankcionál, és ebből következően eltérés mutatkozik a jogviszony megszűnésének időpontját illetően is. A törvény a felmondással az Mt. 65. §-ában szabályozott felmondás címszó alatt foglalkozik, míg az azonnali hatályú felmondás rögzítése az Mt. 78. §-ában történik. A két jogintézménnyel szemben egyező elvárás az írásba foglalás mellett az indokolás valós, világos és okszerű volta, azonban lényeges eltérés, hogy az azonnali hatályú felmondás a jognyilatkozat időpontjában - annak jogszerűségétől függetlenül - megszűnteti a munkaviszonyt. Az Mt. 78. §-ához fűzött miniszteri indokolása szerint: "[...] Az azonnali hatályú felmondás egyoldalú, címzett, indokolt írásbeli jognyilatkozat, amely a munkaviszonyt a közlés időpontjában megszünteti."
Az Mt. indokolása is tehát a közléskori hatályosulást hangsúlyozza.
[73] Jelen esetben a munkáltató 2022. november 11-én kelt intézkedése - amelyet azonnali hatályú felmondásként nevesített - nem tekinthető ilyennek, hiszen a jogviszony megszüntetését későbbi időpontra datálta jogban való tévedésre hivatkozva, amely hivatkozás azonban a jogvita eldöntése során nem lehetett kimentési indok.
[74] Az alperes az azonnali hatályú felmondásban rögzített későbbi időpontban, 2023. február 22-én szüntette meg munkaviszonyt, ekkor jelentette ki a munkavállalót, és a szükséges igazolásokat is ebben az időpontban adta át a részére. Amennyiben a munkáltató az általa a közlés időpontjában már ismert indokokat olyan súlyúnak találta, amely a jogviszony azonnali hatályú felmondását vonhatta maga után, úgy jövőbeli hatállyal jogszerűen azonnali hatályú felmondást alkalmazva a munkaviszonyt nem szüntethette meg. Ez az azonnali hatályú felmondás jogintézményének rendeltetésével ellenkezik, miszerint ha egy munkaviszony a célját veszti az Mt. 78. § (1) bekezdésében meghatározott tényállások miatt, úgy a felek közötti jogviszony ne maradjon fenn. Esetünkben azonban a jogviszony fennmaradt a közlés időpontját követően. Igaz ugyan, hogy a keresőképtelenség (táppénz) alatt a munkavállalónak nincs rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége, ám minden más ún. magatartási kötelessége fennmarad. (Pl. a munkáltató jogos gazdasági érdekeinek védelme, titoktartás, együttműködés stb.) Az pedig nem egyeztethető össze a munkaviszony bizalmi jellegével, hogy a súlyosan kötelességszegő (szerződésszegő) magatartás után a felek között a munkaviszony megmaradjon, illetve más megközelítésben a munkavállalói kötelességek is fennmaradjanak.
[75] Az Mt. 43. § (1) bekezdése alkalmazásának vizsgálata a felek erre vonatkozó megállapodása bizonyítatlansága folytán a bíróságok részéről szükségtelen volt.
[76] A munkáltató azonnali hatályú felmondása tehát jogszabályba ütközik, s ezért fogalmilag érvénytelen (semmis).
Az Mt. azonban kifejezett rendelkezést alkalmaz erre az esetre, amikor az Mt. 29. § (5) bekezdésében úgy rendelkezik, hogy a jogviszony megszüntetésére irányuló jognyilatkozat érvénytelensége esetén az Mt. 82-84. §-ainak szabályait kell alkalmazni.
A jogalkotó is - helyesen - érvénytelenségi esetként nevesíti a megszüntető nyilatkozat jogellenességét, ám ehhez nem az érvénytelenség általános következményeit (Mt. 29. §) fűzi, hanem a jogellenes megszüntetés sajátos jogkövetkezményeit. Ez az oka annak, hogy az Mt. 29. § (3) bekezdése (a részleges érvénytelenség szabálya) sem alkalmazható (miként egyébként az Mt. 29. §-a más érvénytelenségi jogkövetkezményeinek alkalmazása sem jöhet szóba).
[77] Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja annyiban helytáló volt, hogy a munkáltató jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát. A munkáltató (jogellenes) jognyilatkozata azonban azonnali hatályú felmondás volt, az jogellenessége okán sem minősíthető át felmondássá. Ezért a Kúria közbenső ítéletével a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezve az elsőfokú ítéletnek a munkaviszony jogellenes megszüntetését megállapító rendelkezését helybenhagyta [Pp. 424. § (3) bekezdés]. A csatlakozó fellebbezést elutasító másodfokú ítéleti rendelkezést a felperes felülvizsgálati kérelmében nem sérelmezte (az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte), ezért a Kúria e rendelkezést sem érintette.
[78] A másodfokú bíróságnak eljárása során a fellebbezés és fellebbezési ellenkérelem korlátai között kell eljárnia [Pp. 370. § (1) bekezdés], amelynek jelen eljárásban nem tett eleget elfoglalt jogi álláspontja miatt. Az azonnali hatályú felmondás jogellenességére tekintettel a megismételt eljárásban állást kell foglalni a jogellenes jogviszony megszüntetés jogkövetkezményeiről: a felperes visszahelyezéséről, ennek függvényében a felperes által első fokon igényelt munkabérről, avagy elmaradt jövedelemben jelentkező kártérítésről.
(Kúria Mfv.II.10.117/2024/9.)