adozona.hu
EH 2017.03.M4
EH 2017.03.M4
Amennyiben rehabilitációs ellátást lehetne megállapítani az öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző 5 éven belül lévő személy részére, a törvény alapján a kedvezőbb feltételű rokkantsági ellátást kell megállapítani, azonban ez esetben sem lehet eltekinteni a törvényben meghatározott jogosultsági feltételek meglététől [2011. évi CXCI. tv. (Mmtv.) 5. § (2) bek., 2. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A Kormányhivatal Rehabilitációs Szakigazgatási Szerve a 2015. február 2. napján kelt határozatával a megváltozott munkaképességű személyek ellátásának megállapítására irányuló felperesi kérelmet elutasította, mivel a felperes nem rendelkezett elegendő biztosítási idővel.
[2] A Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal, mint másodfokú hatóság a 2015. április 14. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta, megállapítva, hogy a felperes egészségi állapotának mértéke 4...
EH 2017.03.M4 Amennyiben rehabilitációs ellátást lehetne megállapítani az öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző 5 éven belül lévő személy részére, a törvény alapján a kedvezőbb feltételű rokkantsági ellátást kell megállapítani, azonban ez esetben sem lehet eltekinteni a törvényben meghatározott jogosultsági feltételek meglététől [2011. évi CXCI. tv. (Mmtv.) 5. § (2) bek., 2. § (1) bek.].
A tényállás
[1] A Kormányhivatal Rehabilitációs Szakigazgatási Szerve a 2015. február 2. napján kelt határozatával a megváltozott munkaképességű személyek ellátásának megállapítására irányuló felperesi kérelmet elutasította, mivel a felperes nem rendelkezett elegendő biztosítási idővel.[2] A Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal, mint másodfokú hatóság a 2015. április 14. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta, megállapítva, hogy a felperes egészségi állapotának mértéke 48%, C2 minősítési kategóriába tartozik, tartós foglalkozási rehabilitációt nem igényel, azonban egyéb körülményei miatt foglalkoztatási rehabilitációja nem javasolt, azonban a szükséges mértékű biztosítotti idővel nem rendelkezik. A társadalombiztosítási szervek határozataikat a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (továbbiakban: Mmtv.) 2. §-a, 15. § (1) bekezdése és a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (továbbiakban: Tbj.) 5. §-a rendelkezéseire alapították.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[3] A felperes kereseti kérelmében kérte társadalombiztosítási szervek határozatainak megváltoztatását az Mmtv. 5. § (2) bekezdés b) pontja alkalmazásával.[4] Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte. Álláspontja szerint az Mmtv. 5. § (2) bekezdése rendelkezése csak az Mmtv. 2. §-ában rögzített valamennyi ellátására jogosító feltétel megvalósulása esetében alkalmazható.
Az elsőfokú ítélet
[5] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a társadalombiztosítási szervek határozatát hatályon kívül helyezte és alperest új eljárásra "és új határozat hozatalára" kötelezte az Mmtv. 2. § (1) bekezdése és 5. § (2) bekezdése rendelkezéseire figyelemmel.[6] A bíróság osztotta a felperes álláspontját, mely szerint az Mmtv. 2. §-a általános szabályokat tartalmaz a megváltozott munkaképességű személyek ellátásaira jogosultság körében, amelyeket az életkortól függetlenül vizsgálni kell. Ezzel szemben az 5. § (2) bekezdése speciális szabály, amely csak abban az esetben alkalmazható, ha az igénylő az öregségi nyugdíjkorhatárt 5 éven belül eléri, azaz "védett korban" van. Ez esetben az Mmtv. 2. §-ában rögzített feltételek közül a biztosítotti idő meglétét nem kell vizsgálni. A bíróság álláspontja szerint ha nem a védett korban lévő személyekre vonatkozna az Mmtv. 5. § (2) bekezdése rendelkezése és nem vonná maga után "a kvázi védettséget", akkor a jogalkotó nem biztosította volna ezen korosztály számára az Mmtv. 5. § (2) bekezdés b) pontját, azaz, hogy rokkantsági ellátást kell megállapítani annak a megváltozott munkaképességű személynek is, aki tartós foglalkoztatási rehabilitációt igényel és a kérelem benyújtásának vagy felülvizsgálat időpontjában az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig hátralévő időtartama az 5 évet nem haladja meg. Az Mmtv. 5. § (2) bekezdéséből levezethetően a felperes vonatkozásában rokkantsági ellátást kell megállapítani, mivel a felperes az öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző 5 éven belül van.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[7] A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében az alperes az Mmtv. 5. § (2) bekezdésének megsértése miatt az ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének az elutasítását kérte. Az alperes érvelése szerint a bíróság az Mmtv. 5. § (2) bekezdése rendelkezéséből tévesen vonta le azt a következtetést, hogy minden olyan személy részére, aki az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt 5 éven belül kérelmezi a rokkantsági ellátást és tartós foglalkozási rehabilitációt igényel, a jogosultsági feltételek további megléte nélkül a rokkantsági ellátást meg kell állapítani. Nem vitatottan a felperes 48%-os mértékű egészségi állapota mellett C2 besorolású, tartós foglalkozási rehabilitációt igényel, azonban egyéb körülményei miatt foglalkozási rehabilitációja nem javasolt. Ez a minősítési csoport az Mmtv. 3. § (2) bekezdés b) pont bd) alpontjának felel meg. Az alperes álláspontja szerint az Mmtv. 5. §-a csak abban az esetben alkalmazható, ha a 2. § (1) bekezdésében meghatározott valamennyi jogosultsági feltétel együttesen teljesül és a komplex minősítési bizottsági vélemény szerint a kérelmező az Mmtv. 2. § (1) bekezdés a) pontja szerint rehabilitálható. A jogalkotó célja az volt, hogyha rehabilitációs ellátást lehetne megállapítani az öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző 5 éven belül lévő személy részére, akkor függetlenül a bizottság véleményétől, a kedvezőbb feltételű rokkantsági ellátás kerüljön megállapításra, azonban ez esetben sem lehet eltekinteni az Mmtv. 2. § (1) bekezdésében meghatározott jogosultsági feltételek meglététől.[8] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria döntése és jogi indokai
[9] A felülvizsgálati kérelem megalapozott az alábbiak szerint.[10] A Kúriának a felülvizsgálati kérelem elbírálása során abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a perben eljárt munkaügyi bíróság az eljárása és érdemi határozata meghozatala során követett-e el törvénysértést.
[11] A megváltozott munkaképességű személyek ellátásának két fő típusa a rehabilitációs ellátás és a rokkantsági ellátás. Megváltozott munkaképességű személynek az tekinthető, akinek az egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján 60%-os vagy kisebb mértékű. Megváltozott munkaképességű személyek rehabilitációs vagy rokkantsági ellátására az jogosult, aki az Mmtv. 2. § (1) bekezdés a)-c) pontjaiban írt valamennyi feltételnek megfelel.
[12] Az Mmtv. 5. § (2) bekezdés b) pontja egy kedvezményszabályt tartalmaz azon megváltozott munkaképességű személynek tekinthető igénylők vonatkozásában, akik az Mmtv. 2. § (1) bekezdésében írt jogosultsági feltételeknek megfelelve megváltozott munkaképességű személyek ellátásaira jogosultak lennének, azonban az ellátások típusa a rehabilitációs hatóság komplex minősítése keretében megállapított rehabilitációs javaslat alapján csupán rehabilitációs ellátásban részesülhetnének. Az 5. § (2) bekezdés b) pontja a rehabilitációs ellátásra egyébként jogosult megváltozott munkaképességű személyek javára teszi lehetővé a rokkantsági ellátás megállapítását abban az esetben, ha a foglalkoztatásuk rehabilitációval helyreállítható vagy egyébként tartós rehabilitációs foglalkoztatást igényelnének, de a kérelem benyújtásakor vagy a felülvizsgálat időpontjában az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig hátralévő időtartam esetükben az 5 évet nem haladja meg.
[13] A fentebb kifejtettekkel ellentétes, a felperesi állásponttal egyező jogszabály-értelmezés azt eredményezné, hogy azon személyek is jogosultak lennének rokkantsági ellátásra, akik az Mmtv. 2. §-ában rögzített jogosultsági feltételek egyikével sem rendelkeznek, azonban a kérelmük benyújtásakor vagy a felülvizsgálatuk időpontjában az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig hátralévő időtartamuk az 5 évet nem haladja meg.
[14] A munkaügyi bíróság az Mmtv. 5. § (2) bekezdés b) pontja téves értelmezése eredményeképp hozta meg döntését. Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
(Kúria, Mfv. III. 10.309/2016.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Mfv.III.10.309/2016/8.
A tanács tagjai: Dr. Zanathy János
a tanács elnöke
Dr. Farkas Katalin
előadó bíró
Dr. Magyarfalvi Katalin
bíró
A felperes:
Az alperes: Budapest Főváros Kormányhivatala
Az alperes képviselője: dr. Ujlaky Eszter Mária jogtanácsos
A per tárgya: társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes
Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 32.M.1758/2015/10.
R e n d e l k e z ő r é s z
A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 32.M.1758/2015/10. számú ítéletét hatályon kívül helyezi és a felperes keresetét elutasítja.
A Kúria kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg alperesnek 10.000 (tízezer) forint együttes elsőfokú bírósági és felülvizsgálati eljárási költséget.
Az elsőfokú bírósági és a felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
Tényállás
A Kormányhivatal Rehabilitációs Szakigazgatási Szerve a 2015. február 2. napján kelt határozatával a megváltozott munkaképességű személyek ellátásának megállapítására irányuló felperesi kérelmet elutasította, mivel a felperes nem rendelkezett elegendő biztosítási idővel.
A Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal, mint másodfokú hatóság a 2015. április 14. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta, megállapítva, hogy a felperes egészségi állapotának mértéke 48%, C2 minősítési kategóriába tartozik, tartós foglalkozási rehabilitációt nem igényel, azonban egyéb körülményei miatt foglalkoztatási rehabilitációja nem javasolt, azonban a szükséges mértékű biztosítotti idővel nem rendelkezik. A társadalombiztosítási szervek határozataikat a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (továbbiakban: Mmtv.) 2. §-a, 15. § (1) bekezdése és a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (továbbiakban: Tbj.) 5. §-a rendelkezéseire alapították.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
A felperes kereseti kérelmében kérte társadalombiztosítási szervek határozatainak megváltoztatását az Mmtv. 5. § (2) bekezdés b) pontja alkalmazásával.
Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte. Álláspontja szerint az Mmtv. 5. § (2) bekezdése rendelkezése csak az Mmtv. 2. §-ban rögzített valamennyi ellátására jogosító feltétel megvalósulása esetében alkalmazható.
Az elsőfokú ítélet
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a társadalombiztosítási szervek határozatát hatályon kívül helyezte és alperest új eljárásra „és új határozat hozatalára” kötelezte az Mmtv. 2. § (1) bekezdése és 5. § (2) bekezdése rendelkezéseire figyelemmel.
A bíróság osztotta a felperes álláspontját, mely szerint az Mmtv. 2. §-a általános szabályokat tartalmaz a megváltozott munkaképességű személyek ellátásaira jogosultság körében, amelyeket az életkortól függetlenül vizsgálni kell. Ezzel szemben az 5. § (2) bekezdése speciális szabály, amely csak abban az esetben alkalmazható, ha az igénylő az öregségi nyugdíjkorhatárt 5 éven belül eléri, azaz „védett korban” van. Ez esetben az Mmtv. 2. §-ában rögzített feltételek közül a biztosítotti idő meglétét nem kell vizsgálni. A bíróság álláspontja szerint ha nem a védett korban lévő személyekre vonatkozna az Mmtv. 5. § (2) bekezdése rendelkezése és nem vonná maga után „a kvázi védettséget”, akkor a jogalkotó nem biztosította volna ezen korosztály számára az Mmtv. 5. § (2) bekezdés b) pontját, azaz, hogy rokkantsági ellátást kell megállapítani annak a megváltozott munkaképességű személynek is, aki tartós foglalkoztatási rehabilitációt igényel és a kérelem benyújtásának vagy felülvizsgálat időpontjában az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig hátralévő időtartama az 5 évet nem haladja meg. Az Mmtv. 5. § (2) bekezdéséből levezethetően a felperes vonatkozásában rokkantsági ellátást kell megállapítani, mivel a felperes az öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző 5 éven belül van.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében az alperes az Mmtv. 5. § (2) bekezdésének megsértése miatt az ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének az elutasítását kérte. Az alperes érvelése szerint a bíróság az Mmtv. 5. § (2) bekezdése rendelkezéséből tévesen vonta le azt a következtetést, hogy minden olyan személy részére, aki az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt 5 éven belül kérelmezi a rokkantsági ellátást és tartós foglalkozási rehabilitációt igényel, a jogosultsági feltételek további megléte nélkül a rokkantsági ellátást meg kell állapítani. Nem vitatottan a felperes 48%-os mértékű egészségi állapota mellett C2 besorolású, tartós foglalkozási rehabilitációt igényel, azonban egyéb körülményei miatt foglalkozási rehabilitációja nem javasolt. Ez a minősítési csoport az Mmtv. 3. § (2) bekezdés b) pont bd) alpontjának felel meg. Az alperes álláspontja szerint az Mmtv. 5. § csak abban az esetben alkalmazható, ha a 2. § (1) bekezdésében meghatározott valamennyi jogosultsági feltétel együttesen teljesül és a komplex minősítési bizottsági vélemény szerint a kérelmező az Mmtv. 2. § (1) bekezdés a) pontja szerint rehabilitálható. A jogalkotó célja az volt, hogyha rehabilitációs ellátást lehetne megállapítani az öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző 5 éven belül lévő személy részére, akkor függetlenül a bizottság véleményétől, a kedvezőbb feltételű rokkantsági ellátás kerüljön megállapításra, azonban ez esetben sem lehet eltekinteni az Mmtv. 2. § (1) bekezdésében meghatározott jogosultsági feltételek meglététől.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria döntése és jogi indokai
A felülvizsgálati kérelem megalapozott az alábbiak szerint.
A Kúriának a felülvizsgálati kérelem elbírálása során abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a perben eljárt munkaügyi bíróság az eljárása és érdemi határozata meghozatala során követett-e el törvénysértést.
A megváltozott munkaképességű személyek ellátásának két fő típusa a rehabilitációs ellátás és a rokkantsági ellátás. Megváltozott munkaképességű személynek az tekinthető, akinek az egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján 60%-os vagy kisebb mértékű. Megváltozott munkaképességű személyek rehabilitációs vagy rokkantsági ellátására az jogosult, aki az Mmtv. 2. § (1) bekezdés a)-c) pontjaiban írt valamennyi feltételnek megfelel.
Az Mmtv. 5. § (2) bekezdés b) pontja egy kedvezmény szabályt tartalmaz azon megváltozott munkaképességű személynek tekinthető igénylők vonatkozásában, akik az Mmtv. 2. § (1) bekezdésében írt jogosultsági feltételeknek megfelelve megváltozott munkaképességű személyek ellátásaira jogosultak lennének, azonban az ellátások típusa a rehabilitációs hatóság komplex minősítése keretében megállapított rehabilitációs javaslat alapján csupán rehabilitációs ellátásban részesülhetnének. Az 5. § (2) bekezdés b) pontja a rehabilitációs ellátásra egyébként jogosult megváltozott munkaképességű személyek javára teszi lehetővé a rokkantsági ellátás megállapítását abban az esetben, ha a foglalkoztatásuk rehabilitációval helyreállítható vagy egyébként tartós rehabilitációs foglalkoztatást igényelnének, de a kérelem benyújtásakor vagy a felülvizsgálat időpontjában az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig hátralévő időtartam esetükben az 5 évet nem haladja meg.
A fentebb kifejtettekkel ellentétes, a felperesi állásponttal egyező jogszabály értelmezés azt eredményezné, hogy azon személyek is jogosultak lennének rokkantsági ellátásra, akik az Mmtv. 2. §-ban rögzített jogosultsági feltételek egyikével sem rendelkeznek, azonban a kérelmük benyújtásakor vagy a felülvizsgálatuk időpontjában az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig hátralévő időtartamuk az 5 évet nem haladja meg.
A munkaügyi bíróság az Mmtv. 5. § (2) bekezdés b) pontja téves értelmezése eredményeképp hozta meg döntését. Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
A döntés elvi tartalma
Amennyiben rehabilitációs ellátást lehetne megállapítani az öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző 5 éven belül lévő személy részére, az Mmtv. 5. § (2) bekezdése alapján a kedvezőbb feltételű rokkantsági ellátást kell megállapítani, azonban ez esetben sem lehet eltekinteni az Mmtv. 2. § (1) bekezdésében meghatározott jogosultsági feltételek meglététől.
Z á r ó r é s z
A felperes az alperes elsőfokú bírósági és a felülvizsgálati eljárásban felmerült költsége megtérítésére a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles.
A Kúria az elsőfokú és a felülvizsgálati eljárás illetékéről az Mmtv. 14. § (2) bekezdése alapján határozott.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el (Pp. 274. § (1) bekezdése).
Budapest, 2016. december 5.
Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Farkas Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. bíró
(Kúria, Mfv. III. 10.309/2016.)