adozona.hu
EH 2017.03.M1
EH 2017.03.M1
A munkavállaló munkaviszonyt megszüntető nyilatkozata is a közléssel hatályosul, ezáltal a munkaviszonyt az abban foglalt időpontban megszünteti a jognyilatkozat jogszerűségétől függetlenül. A munkavállaló részéről jogellenesen történő munkaviszony-megszüntetés jogkövetkezménye nem a munkaviszony fennmaradása, hanem távolléti díj, illetve kártérítésfizetési kötelezettség [2012. évi I. törvény (Mt.) 78. §, 64. § (1) bek., 24. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1]A felperes 2013. április 11-étől állt az alperesnél gépjárművezetőként munkaviszonyban. Munkabérfizetés elmulasztásával összefüggésben a felperes 2014. március 21-én felhívta az alperes ügyvezetőjét, illetve sms-t is küldött neki. Az alperes a felperest 2013. március 25-én kelt felszólítással távolléte haladéktalan, de legkésőbb 2014. március 27-éig történő igazolására hívta fel. A felszólítást a felperes 2014. március 31-én vette át.
[2]A felperes jogi képviselője útján 2014. március 27-...
EH 2017.03.M1 A munkavállaló munkaviszonyt megszüntető nyilatkozata is a közléssel hatályosul, ezáltal a munkaviszonyt az abban foglalt időpontban megszünteti a jognyilatkozat jogszerűségétől függetlenül. A munkavállaló részéről jogellenesen történő munkaviszony-megszüntetés jogkövetkezménye nem a munkaviszony fennmaradása, hanem távolléti díj, illetve kártérítésfizetési kötelezettség [2012. évi I. törvény (Mt.) 78. §, 64. § (1) bek., 24. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1]A felperes 2013. április 11-étől állt az alperesnél gépjárművezetőként munkaviszonyban. Munkabérfizetés elmulasztásával összefüggésben a felperes 2014. március 21-én felhívta az alperes ügyvezetőjét, illetve sms-t is küldött neki. Az alperes a felperest 2013. március 25-én kelt felszólítással távolléte haladéktalan, de legkésőbb 2014. március 27-éig történő igazolására hívta fel. A felszólítást a felperes 2014. március 31-én vette át.[2]A felperes jogi képviselője útján 2014. március 27-én kelt, az alperes részéről 2014. április 2-án átvett "rendkívüli felmondás"-sal a munkaviszonyát bérfizetés elmulasztása miatt megszüntette.
[3]Az alperes 2014. április 1-jén kelt azonnali hatályú felmondással élt arra hivatkozással, hogy a felperes 2014. március 21-étől a munkavégzési kötelezettségének nem tett eleget. Az intézkedést a felperes 2014. április 10-én vette át.
[4]Az alperes 2014. április 3-án kelt levelében a felperes 2014. március 27-ei felmondását nem fogadta el, azt jogellenesnek tekintette. A felperes 2014. április 9-e után az alperesnek írott levélben a munkaviszony megszüntetése iránti szándékát megerősítette.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[5]A felperes a keresetében kérte a 2014. április 1-jén kelt munkáltatói azonnali hatályú felmondás "hatályon kívül helyezését". Arra hivatkozott, hogy korábban már munkavállalóként megszüntette a jogviszonyát, így az az alperes által nem volt megszüntethető 2014. április 1-jén. Hivatkozott továbbá a jogai megóvására.[6]Az alperes a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az első- és másodfokú ítélet
[7]A közigazgatási és munkaügyi bíróság kijavított ítéletével az alperes által kiadott 2014. április 1-jei keltezésű azonnali hatályú felmondást hatályon kívül helyezte.[8]Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes legkésőbb 2014. április 2-án átvett, tartalmában azonnali hatályú felmondásnak minősülő "rendkívüli felmondás" megjelölésű iratból tudomást szerzett arról, hogy a felperes 2014. március 27-ével munkabérfizetés elmulasztása miatt a jogviszonyát megszüntette. Az alperes azonnali hatályú felmondását a felperes 2014. április 10-én vette át. Ebből következően az alperes olyan időpontban kívánta megszüntetni a felperes munkaviszonyát, amikor az már nem állt fenn. A perben annak nincs jelentősége, hogy az alperes nem fogadta el a felperes felmondását, mert az azonnali hatályú felmondással a munkaviszony a másik fél akaratától függetlenül megszűnik, ahhoz nem szükséges hozzájárulás. A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 64. § (1), (2) bekezdése, 27. §-a és a 29. § (4) bekezdése alapján a munkáltató jogellenes felmondását hatályon kívül helyezte.
[9]A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 123. §-ára utalással megállapította, hogy a felperes az alperes azonnali hatályú felmondásával összefüggésben teljesítést nem követelhet, jogainak megóvása azonban szükséges, mert az alperes egy már nem létező, felperes által korábban megszüntetett munkaviszonyt kívánt azonnali hatályú felmondással megszüntetni.
[10]Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[11]Rögzítette, hogy a felperes 2014. március 27-én kelt azonnali hatályú felmondása 2014. április 2-án hatályosult, így a jogviszonya a felperesnek ekkor megszűnt. Az alperes 2014. április 1-jén kelt, és április 10-én a felperes képviselője által átvett felmondás joghatást már nem válthatott ki.
[12]A törvényszék szerint a megállapítási kereset Pp. 123. §-ban foglalt feltételei fennálltak, továbbá nem követett el jogszabálysértést az elsőfokú bíróság, amikor a munkaviszony-megszüntetési nyilatkozatok tárgyában folyamatban lévő pereket a Pp. 149. § (2) bekezdésben foglalt lehetőség ellenére nem egyesítette.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[13]Az alperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére, a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalára irányult.[14]Álláspontja szerint a törvényszék nem tett eleget a tényállás teljes körű felderítésére vonatkozó kötelezettségének, ezért jogszabálysértő következtetéseket vont le. A felperes munkaviszonyát több eltérő időpontban más-más okra hivatkozással szüntette meg. 2014. március 31-ei "állítólagos" sms-üzenet üzemanyag túlfogyasztására, a 2014. március 27-ei "rendkívüli felmondás" a még esedékessé sem vált munkabér megfizetésére, a 2014. április 9-én kelt irata az egy éve ki nem fizetett napidíj megfizetésének elmulasztására hivatkozott.
[15]A felperes 2013. március 21-étől a távollétét nem igazolta, és a munkáltató erre alapított azonnali hatályú felmondásának késedelmes átvételével érte el, hogy hamarabb kézbesítsék az ő rendkívüli felmondását az alperes részére, mint az alperesét a felperesnek.
[16]A bíróságoknak indokolást kellett volna arról adniuk, hogy amennyiben az alperes felmondása nem joghatályos, a három különböző időpontban megjelölt és különböző okokat tartalmazó felperesi felmondásra tekintettel - mivel csak egyik tekinthető a munkaviszony-megszüntetés időpontjának - a többi felmondásnak mi a jogi sorsa [Pp. 221. § (1) bekezdés].
[17]Az alperes a felperes 2014. március 27-én kelt felmondása jogszerűségét mindvégig vitatta. A felperes viszont a jogszerűség megállapítását nem kérte, ezért az eljáró bíróságok az alperes intézkedésének hatályon kívül helyezésekor csak a munkaviszony-megszűnés időpontjáról rendelkezhettek volna jogszerűen, annak jogcíméről nem. Erre vonatkozó kereset ugyanis nem volt. Ezért a bíróságok a Pp. 215. § megsértésével túlterjeszkedtek a kereseten.
[18]Amennyiben a munkáltató a munkavállaló által közölt indokot nem tartja olyannak, amely megfelel az Mt. 78. §-ának, a munkavállaló munkaviszonya megszűnik, de annak jogcíme csak akkor azonnali hatályú felmondás, ha jogszerűségét a bíróság a munkavállaló által indított perben megállapította. Bizonyítás lefolytatása nélkül a felperes felmondását, annak jogcímét a bíróságok anélkül fogadták el, hogy annak jogszerűségét vizsgálták volna, holott ez a Pp. 164. § (1) bekezdés alapján a munkavállalót terheli. A 2014. március 27-ei keltezésű "rendkívüli felmondás"-ban közölt okok közül egyik sem valós, de az indok nem világos, és nem is okszerű.
[19]A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult.
A Kúria döntése és jogi indokai
[20]A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.[21]A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 272. §-ának (2) bekezdése, a 275. § (2) bekezdése alapján és az 1/2016. (II. 15.) PK vélemény szerint vizsgálta.
[22]Az alperes felülvizsgálati kérelme a Pp. 213. §-a, valamint a 149. § (2) bekezdése, továbbá a jognyilatkozatok hatályosulására vonatkozó Mt. 24. §-a rendelkezésének jogsértő alkalmazását nem állította. A tényállás felderítetlenségére ugyan hivatkozott, de eljárásjogi jogszabálysértésként a Pp. 206. § (1) bekezdésének megsértésére a jogszabályhely megjelölésével nem. Ezért ezen rendelkezések alapján a Kúria a jogerős ítéletet nem vizsgálhatta felül, csak a felülvizsgálati kérelemben megjelölt Pp. 215. §-a, 164. § (1) bekezdése, 221. §-a, valamint az Mt. 78. § rendelkezései alapján.
[23]Az alperes a Pp. 215. § rendelkezésének megsértését alaptalanul állította. Az eljáró bíróságok a keresetnek megfelelően csak az alperes által közölt azonnali hatályú felmondás jogellenességéről dönthettek, és az annak alapjául szolgáló tényállásban rögzítették a felek által tett jognyilatkozatokat és annak jogcímeit annak kifejezett hangsúlyozásával, hogy a jogviszony megszűnésére a munkavállaló által közölt azonnali hatályú felmondás jogszerűségének nincs hatása. A munkavállaló jognyilatkozatának jogszerűségéről nem is foglaltak állást, ezért a Pp. 164. § (1) bekezdése, valamint e körben a Pp. 221. § (1) bekezdésének a megsértése sem állapítható meg.
[24]A kereset tükrében az eljáró bíróságok kifejtették álláspontjukat arról, hogy a munkáltató 2014. április 1-jén kelt azonnali hatályú felmondása miért nem volt joghatás kiváltására alkalmas, erre vonatkozóan tehát a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglalt követelményeknek megfelelt az ítéletük.
[25]Az Mt. 78. § megfelelő alkalmazásával állapították meg azt is, hogy a munkavállaló által közölt azonnali hatályú felmondás mint egyoldalú címzett jognyilatkozat [Mt. 64. § (1) bekezdés c) pont, 78. § (1) bekezdés] a közléssel hatályosul [Mt. 24. § (1) bekezdés], ahhoz a másik fél hozzájárulására nincs szükség. A munkaviszony a közlés időpontjában megszűnik, függetlenül attól, hogy az azonnali hatályú felmondás a jogszabályi követelményeknek megfelel-e. A munkavállaló jogellenes munkaviszonyt megszüntető jognyilatkozatához az Mt. nem a munkaviszony fennmaradását, hanem egyéb jogkövetkezményt (távolléti díj, kártérítés megfizetését) fűz.
[26]Mindezek alapján az eljáró bíróságok jogszerűen állapították meg, hogy a munkáltató azonnali hatályú felmondása a munkavállaló korábbi jogviszonyt megszüntető jognyilatkozata folytán egy már megszűnt munkaviszony megszüntetésére irányult, így az a kívánt joghatás (munkaviszony-megszüntetés) kiváltására alkalmatlan volt.
[27]A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Mfv. I. 10.237/2016.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Mfv.I.10.237/2016/4.
A tanács tagjai: Dr. Hajdu Edit a tanács elnöke, előadó bíró
Dr. Tallián Blanka bíró
Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna bíró
A felperes:
A felperes képviselője:
Dr. Jakab Tamás ügyvéd
(Dr. Jakab Ügyvédi Iroda )
Az alperes:
Az alperes képviselője:
Dr. Nagy Gabriella Katalin ügyvéd
A per tárgya: munkáltatói azonnali hatályú felmondás jogellenessége
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes
A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma:
Nyíregyházi Törvényszék 4.Mf.20.951/2015/4.
Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma:
Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.337/2014/16.
R e n d e l k e z ő r é s z
A Kúria a Nyíregyházi Törvényszék 4.Mf.20.951/2015/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek – tizenöt nap alatt – 10.000 (tízezer) felülvizsgálati eljárási költséget.
Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak – külön felhívásra – 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
A felperes 2013. április 11-étől állt az alperesnél gépjárművezetőként munkaviszonyban. Munkabérfizetés elmulasztásával összefüggésben a felperes 2014. március 21-én felhívta az alperes ügyvezetőjét, illetve sms-t is küldött neki. Az alperes a felperest 2013. március 25-én kelt felszólítással távolléte haladéktalan, de legkésőbb 2014. március 27-éig történő igazolására hívta fel. A felszólítást a felperes 2014. március 31-én vette át.
A felperes jogi képviselője útján 2014. március 27-én kelt, az alperes részéről 2014. április 2-án átvett „rendkívüli felmondás”-sal a munkaviszonyát bérfizetés elmulasztása miatt megszüntette.
Az alperes 2014. április 1-jén kelt azonnali hatályú felmondással élt arra hivatkozással, hogy a felperes 2014. március 21-étől a munkavégzési kötelezettségének nem tett eleget. Az intézkedést a felperes 2014. április 10-én vette át.
Az alperes 2014. április 3-án kelt levelében a felperes 2014. március 27-ei felmondását nem fogadta el, azt jogellenesnek tekintette. A felperes 2014. április 9-e után az alperesnek írott levélben a munkaviszony megszüntetése iránti szándékát megerősítette.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
A felperes a keresetében kérte a 2014. április 1-jén kelt munkáltatói azonnali hatályú felmondás „hatályon kívül helyezését”. Arra hivatkozott, hogy korábban már munkavállalóként megszüntette a jogviszonyát, így az az alperes által nem volt megszüntethető 2014. április 1-jén. Hivatkozott továbbá a jogai megóvására.
Az alperes a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az első- és másodfokú ítélet
A közigazgatási és munkaügyi bíróság kijavított ítéletével az alperes által 2014. április 1-jei keltezésű azonnali hatályú felmondást hatályon kívül helyezte. Kötelezte az alperest a felperes javára perköltség megfizetésére, és marasztalta az alperest az állam javára kereseti illetékben.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes legkésőbb 2014. április 2-án átvett, tartalmában azonnali hatályú felmondásnak minősülő "rendkívüli felmondás" megjelölésű iratból tudomást szerzett arról, hogy a felperes 2014. március 27-ével munkabérfizetés elmulasztása miatt jogviszonyát megszüntette. Az alperes azonnali hatályú felmondását a felperes 2014. április 10-én vette át. Ebből következően az alperes olyan időpontban kívánta megszüntetni a felperes munkaviszonyát, amikor az már nem állt fenn. A perben annak nincs jelentősége, hogy az alperes nem fogadta el a felperes felmondását, mert az azonnali hatályú felmondással a munkaviszony a másik fél akaratától függetlenül megszűnik, ahhoz nem szükséges hozzájárulás. A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 64. § (1), (2) bekezdés, 27. §-a és a 29. § (4) bekezdése alapján a munkáltató jogellenes felmondását hatályon kívül helyezte.
A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 123. §-ára utalással megállapította, hogy a felperes az alperes azonnali hatályú felmondásával összefüggésben teljesítést nem követelhet, jogainak megóvása azonban szükséges, mert az alperes egy már nem létező, felperes által korábban megszüntetett munkaviszonyt kívánt azonnali hatályú felmondással megszüntetni.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt Nyíregyházi Törvényszék 4.Mf.20.951/2015/4. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Marasztalta az alperest a felperes javára másodfokú perköltségben, az állam javára pedig fellebbezési illetékben.
Rögzítette, hogy a felperes 2014. március 27-én kelt azonnali hatályú felmondása 2014. április 2-án hatályosult, így a jogviszonya a felperesnek ekkor megszűnt. Az alperes 2014. április 1-jén kelt, és április 10-én a felperes képviselője által átvett felmondás joghatást már nem válthatott ki.
A törvényszék szerint a megállapítási kereset Pp. 123. §-ban foglalt feltételei fennálltak, továbbá nem követett el jogszabálysértést az elsőfokú bíróság, amikor a munkaviszony megszüntetési nyilatkozatok tárgyában folyamatban lévő pereket a Pp. 149. § (2) bekezdésben foglalt lehetőség ellenére nem egyesítette.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
Az alperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére, a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalára irányult.
Álláspontja szerint a törvényszék nem tett eleget a tényállás teljes körű felderítésére vonatkozó kötelezettségének, ezért jogszabálysértő következtetéseket vont le. A felperes munkaviszonyát több eltérő időpontban más-más okra hivatkozással szüntette meg. 2014. március 31-ei „állítólagos” sms üzenet üzemanyag túlfogyasztására, a 2014. március 27-ei „rendkívüli felmondás” a még esedékessé sem vált munkabér megfizetésére, a 2014. április 9-én kelt irata az egy éve ki nem fizetett napidíj megfizetésének elmulasztására hivatkozott.
A felperes 2013. március 21-étől a távollétét nem igazolta, és a munkáltató erre alapított azonnali hatályú felmondásának késedelmes átvételével érte el, hogy hamarabb kézbesítsék az ő rendkívüli felmondását az alperes részére, mint az alperesét a felperesnek.
A bíróságoknak indokolást kellett volna arról adniuk, hogy amennyiben az alperes felmondása nem joghatályos, a három különböző időpontban megjelölt és különböző okokat tartalmazó felperesi felmondásra tekintettel – mivel csak egyik tekinthető a munkaviszony megszüntetés időpontjának – a többi felmondásnak mi a jogi sorsa [Pp. 221. § (1) bekezdés].
Az alperes a felperes 2014. március 27-én kelt felmondása jogszerűségét mindvégig vitatta. A felperes viszont a jogszerűség megállapítását nem kérte, ezért az eljáró bíróságok az alperes intézkedésének hatályon kívül helyezésekor csak a munkaviszony megszűnés időpontjáról rendelkezhettek volna jogszerűen, annak jogcíméről nem. Erre vonatkozó kereset ugyanis nem volt. Ezért a bíróságok a Pp. 215. § megsértésével túlterjeszkedtek a kereseten.
Amennyiben a munkáltató a munkavállaló által közölt indokot nem tartja olyannak, amely megfelel az Mt. 78. §-ának, a munkavállaló munkaviszonya megszűnik, de annak jogcíme csak akkor azonnali hatályú felmondás, ha jogszerűségét a bíróság a munkavállaló által indított perben megállapította. Bizonyítás lefolytatása nélkül a felperes felmondását, annak jogcímét a bíróságok anélkül fogadták el, hogy annak jogszerűségét vizsgálták volna, holott ez a Pp. 164. § (1) bekezdés alapján a munkavállalót terheli. A 2014. március 27-ei keltezésű „rendkívüli felmondás”-ban közölt okok közül egyik sem valós, de az indok nem világos, és nem is okszerű.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult
A Kúria döntése és jogi indokai
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
A Pp. 275. §-ának (2) bekezdése alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. A Pp. 272. §-ának (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, azt, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, továbbá elő kell adni – a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett –, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja.
A felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha a felülvizsgálati kérelemben egyrészt megjelöli konkrétan a megsértett jogszabályhelyet, másrészt a hivatkozott jogszabálysértést is tartalmilag körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti. Amennyiben a fél a felülvizsgálati kérelmében több, egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozik, valamennyi hivatkozásának rendelkeznie kell az előző pontban meghatározott tartalmi követelményekkel. A jogerős ítélet több rendelkezése ellen irányuló felülvizsgálati kérelem esetén annak a törvényben előírt tartalmi kellékeket kérelmenként külön-külön kell tartalmaznia, és ezek hiánytalan meglétét a Kúria is külön-külön vizsgálja [1/2016. (II.15.) PK vélemény 4-6. pont].
Az alperes felülvizsgálati kérelme a Pp. 213. §, valamint a 149. § (2) bekezdés, továbbá a jognyilatkozatok hatályosulására vonatkozó Mt. 24. §-a rendelkezésének jogsértő alkalmazását nem állította. A tényállás felderítetlenségére ugyan hivatkozott, de eljárásjogi jogszabálysértésként a Pp. 206. § (1) bekezdésének megsértésére a jogszabályhely megjelölésével nem hivatkozott. Ezért ezen rendelkezések alapján a Kúria a jogerős ítéletet nem vizsgálhatta felül, csak a felülvizsgálati kérelemben jogszabályhelyként megjelölt Pp. 215. §, 164. § (1) bekezdése, 221. §, valamint az Mt. 78. § rendelkezései alapján.
Az alperes a Pp. 215. § rendelkezésének megsértését alaptalanul állította. Az eljáró bíróságok a keresetnek megfelelően csak az alperes által közölt azonnali hatályú felmondás jogellenességéről dönthettek, és az annak alapjául szolgáló tényállásban rögzítették a felek által tett jognyilatkozatokat és annak jogcímeit annak kifejezett hangsúlyozásával, hogy a jogviszony megszűnésére a munkavállaló által közölt azonnali hatályú felmondás jogszerűségének nincs hatása. A munkavállaló jognyilatkozatának jogszerűségéről nem is foglaltak állást, ezért a Pp. 164. § (1) bekezdése, valamint e körben a Pp. 221. § (1) bekezdésének a megsértése sem állapítható meg.
A kereset tükrében az eljáró bíróságok kifejtették álláspontjukat arról, hogy a munkáltató 2014. április 1-jén kelt azonnali hatályú felmondása miért nem volt joghatás kiváltására alkalmas, erre vonatkozóan tehát a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglalt követelményeknek megfelelt az ítéletük.
Az Mt. 78. § megfelelő alkalmazásával állapították meg azt is, hogy a munkavállaló által közölt azonnali hatályú felmondás mint egyoldalú címzett jognyilatkozat [Mt. 64. § (1) bekezdés c) pont, 78. § (1) bekezdés] a közléssel hatályosul [Mt. 24. § (1) bekezdés], ahhoz a másik fél hozzájárulására nincs szükség. A munkaviszony a közlés időpontjában megszűnik függetlenül attól, hogy az azonnali hatályú felmondás a jogszabályi követelményeknek megfelel-e. A munkavállaló jogellenes munkaviszonyt megszüntető jognyilatkozatához az Mt. nem a munkaviszony fennmaradását, hanem egyéb jogkövetkezményt (távolléti díj, kártérítés megfizetését) fűz.
Mindezek alapján az eljáró bíróságok jogszerűen állapították meg, hogy a munkáltató azonnali hatályú felmondása a munkavállaló korábbi jogviszonyt megszüntető jognyilatkozata folytán egy már megszűnt munkaviszony megszüntetésére irányult, így az a kívánt joghatás (munkaviszony megszüntetés) kiváltására alkalmatlan volt.
A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.
A döntés elvi tartalma
A munkavállaló munkaviszonyt megszüntető nyilatkozata is a közléssel hatályosul, ezáltal a munkaviszonyt az abban foglalt időpontban megszünteti a jognyilatkozat jogszerűségétől függetlenül. A munkavállaló részéről jogellenesen történő munkaviszony megszüntetés jogkövetkezménye nem a munkaviszony fennmaradása, hanem távolléti díj, illetve kártérítés fizetési kötelezettség.
Z á r ó r é s z
A Kúria kötelezte a pervesztes alperest a felperes felülvizsgálati eljárási költsége viselésére a Pp. 78. § (1) bekezdés alapján.
A felülvizsgálati eljárási illeték viselésére a pervesztes alperes a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdés alapján köteles, melynek összegét a Kúria az illetékről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 39. § (3) bekezdés d) pontjára vetített pertárgyérték alapján az 51. § (1) bekezdésben foglaltak szerint számolta.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdés alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
Budapest, 2016. december 14.
Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, előadó bíró, dr. Tallián Blanka s.k. bíró, dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró
(Kúria, Mfv. I. 10.237/2016.)