adozona.hu
BH 2017.1.32
BH 2017.1.32
A bérkompenzációt 2012. január 1-jétől az adott évre hatályos kormányrendelet szerint kell megállapítani. A kompenzáció összegének kötelező (legfeljebb 0 összegig történő) csökkentésére vonatkozó rendelkezés valamennyi évre azonosan és következetesen a 337/2010. (XII. 27.) Korm. rendelet, valamint a 298/2011. (XII. 22.) Korm. rendelet szerinti minimálbér és garantált bérminimum elérése érdekében végrehajtott illetményemelést tekinti alapnak, ezért 2013. és az azt követő években nem az adott évre vonatkozó i
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 2011. augusztus 1-jétől állt hivatásos szolgálati viszonyban az alperesnél. A jogviszony létesítésekor havi beosztási illetménye 61 840 forintban, rendfokozati illetménye 14 687 forintban, 10%-os illetménykiegészítése 6184 forintban került megállapításra. Mivel e tételek együttesen nem érték el a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) és garantált bérminimum megállapításáról szóló 337/2010. (XII. 27.) Korm. rendelet szerinti, 2011. évben irányadó, 94 000 forint összegű garant...
BH 2017.1.32 A bérkompenzációt 2012. január 1-jétől az adott évre hatályos kormányrendelet szerint kell megállapítani. A kompenzáció összegének kötelező (legfeljebb 0 összegig történő) csökkentésére vonatkozó rendelkezés valamennyi évre azonosan és következetesen a 337/2010. (XII. 27.) Korm. rendelet, valamint a 298/2011. (XII. 22.) Korm. rendelet szerinti minimálbér és garantált bérminimum elérése érdekében végrehajtott illetményemelést tekinti alapnak, ezért 2013. és az azt követő években nem az adott évre vonatkozó illetményemelés az alapja a kompenzáció összegének csökkentésekor [408/2012. (XII. 28.) Korm. rend. 2. § (10) bekezdés, 495/2013. (XII. 29.) Korm. rend. 3. § (10) bekezdés].
[1] A felperes 2011. augusztus 1-jétől állt hivatásos szolgálati viszonyban az alperesnél. A jogviszony létesítésekor havi beosztási illetménye 61 840 forintban, rendfokozati illetménye 14 687 forintban, 10%-os illetménykiegészítése 6184 forintban került megállapításra. Mivel e tételek együttesen nem érték el a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) és garantált bérminimum megállapításáról szóló 337/2010. (XII. 27.) Korm. rendelet szerinti, 2011. évben irányadó, 94 000 forint összegű garantált bérminimumot, a felperes havonta 11 289 forint garantált bérminimum elérése érdekében végrehajtott illetményemelésben részesült "minimálbérre történő kiegészítés" megnevezéssel.[2] 2012. január 1-jei hatállyal a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) és garantált bérminimum megállapításáról szóló 298/2011. (XII. 22.) Korm. rendelet a garantált bérminimum összegét 108 000 forintban állapította meg, ezért az alperes a garantált bérminimum elérése érdekében végrehajtott illetményemelés mértékét 25 289 forint összegben állapította meg, melyet havonta "minimálbérre történő kiegészítés" jogcímen folyósított.
[3] 2012. július 31-ével a felperes próbaideje lejárt, ezért 2012. augusztus 1-jei hatállyal módosításra került az illetménye a következők szerint: havi 88 895 forint beosztási illetményre, 14 687 forint rendfokozati illetményre, valamint 8890 forint illetménykiegészítésre vált jogosulttá. Mivel az első három tétel együttes összege 2012. augusztus 1-jétől meghaladta az akkor irányadó garantált bérminimum összegét, a felperes 2012. augusztus 1-jétől már nem részesült a garantált bérminimumra történő kiegészítés (illetményemelés) 25 289 forint összegében. Az alperes 2012. augusztus 1-jétől 2012. december 31-ével bezárólag havi 11 900 forint kompenzációt folyósított a felperes részére a költségvetési szerveknél és az egyházak közcélú tevékenységet folytató intézményeinél foglalkoztatottak 2012. évi kompenzációjáról szóló 371/2011. (XII. 31.) Korm. rendelet alapján.
[4] 2013. január 1-jétől a felperes beosztási illetménye, rendfokozati illetménye, illetménykiegészítése nem változott, azonban a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) és garantált bérminimum megállapításáról szóló 390/2012. (XII. 20.) Korm. rendelet alapján a garantált bérminimum összege havi 108 000 forintról 114 000 forintra emelkedett, ezért a felperes 2013. január 1-jétől havi 1528 forint összegű garantált bérminimum bérkiegészítésben részesült.
[5] 2014. január 1-jétől a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) és garantált bérminimum megállapításáról szóló 483/2013. (XII. 17.) Korm. rendelet 118 000 forintban állapította meg a garantált bérminimum havi összegét, ezért a felperes 2014. január 1-jétől havi 5528 forint garantált bérminimum bérkiegészítésben részesült, amely összeg 2014. augusztus 1-jétől havi 4755 forintra csökkent, mivel a felperes rendfokozati illetménye ekkortól havi 773 forinttal emelkedett.
[6] A felperes 2013. és 2014. években is a kompenzáció igénylése érdekében a nyilatkozatot megtette, azonban sem 2013., sem 2014. évben nem részesült az adó- és járulékváltozások ellentételezésére szolgáló kompenzációban.
[7] A felperes a szolgálati panasza elutasítását követően előterjesztett keresetében 2013. január hónaptól kezdődően - havi 11 900 forint kompenzáció alapulvételével - 21 havi, mindösszesen 249 900 forint kompenzáció, valamint késedelmi kamata és perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
[8] Keresete jogalapjaként elsődlegesen a költségvetési szerveknél és az egyházak közcélú tevékenységet folytató intézményeinél foglalkoztatottak 2013. évi kompenzációjáról szóló 408/2012. (XII. 28.) Korm. rendeletben, valamint a költségvetési szerveknél és az egyházak közcélú tevékenységet folytató intézményeinél foglalkoztatottak 2014. évi kompenzációjáról szóló 495/2013. (XII. 29.) Korm. rendeletben foglaltakra hivatkozott. Álláspontja szerint a munkáltató tévesen értelmezte az adott évekre irányadó kormányrendeletek rendelkezéseit, ugyanis a jogalkotó célja egyértelműen az volt, hogy egy időben valaki ne részesülhessen bérkompenzációban és garantált bérminimumra történő nagy összegű illetményemelésben. Az a körülmény, hogy 2012. évben január 1. és július 31. között garantált bérminimum címén 25 289 forint összegű illetménykiegészítésben részesült, nem befolyásolhatja a 2013., valamint 2014. évi havi 11 900 forint összegű kompenzációra való jogosultságát.
[9] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint az irányadó jogszabályoknak megfelelően járt el, figyelemmel arra, hogy a felperes 2012. január 1-jei hatállyal 25 289 forint összegű illetményemelésben (kiegészítésben) részesült. Mivel a kompenzációról rendelkező kormányrendeletek 2013. és 2014. években is a 2012. január 1-jei hatállyal megállapított minimálbér, garantált bérminimum kiegészítést veszik figyelembe a kompenzációcsökkentés alapjaként, ezért nem a 2013. és 2014. években folyósított kiegészítés összege az irányadó.
[10] A közigazgatási és munkaügyi bíróság kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek kompenzáció címén 159 500 forintot és annak 2013. október 10-től a kifizetés napjáig járó törvényes késedelmi kamatát. Ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.
[11] A közigazgatási és munkaügyi bíróság a kompenzáció rendeltetésének, összegszerűségének és az összegszerűség csökkentésére vonatkozó rendelkezéseket értelmezve abból indult ki, hogy a bérkompenzációra vonatkozó szabályozás 2011. évtől arra tekintettel került bevezetésre, hogy megváltoztak a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja. tv.) adójóváírásra és családi kedvezményre vonatkozó szabályai.
[12] A családi kedvezményre nem jogosult, 2011. évben foglalkoztatásra kerülő, 129 000-131 000 forint körüli bérsávba eső foglalkoztatott esetében a kompenzáció 2011. évi 3200 forintos, 2012-2014. években pedig 11 900 forintos havi összege, ezekben az években, minden egyes hónapban lényegében folyamatosan pótolta az elveszített havi adójóváírás összegét. Az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában kiemelte, miszerint a kompenzáció rendeltetése - ahogyan arra maguk az irányadó kormányrendeletek is utalnak - nem az adott évben bekövetkezett adóváltozás kompenzálása elsősorban, hanem a 2011-2012. évtől bevezetett és még 2013-2014-ben is fennálló adóváltozások folyamatos kompenzálása. Levont jogkövetkeztetése szerint azonban "nem látta kizártnak" azt, hogy a bérkompenzáció mértékének megállapítása során, ne csak az egy időpontban, a 2012. január 1-jén folyósított illetményemelés összege kerüljön figyelembevételre. Az elsőfokú bíróság az erre vonatkozó jogkövetkeztetését abból vezette le, hogy mind a kompenzációra vonatkozó 2013. évi és mind a 2014. évi kormányrendelet kötelezettséget írt elő arra vonatkozóan, hogy évközi változások esetén a nyilatkozatot adó kompenzációra jogosult saját maga vagy munkáltatójának kezdeményezésére változásbejelentéssel éljen, amelynek eredményeként változhatott a kompenzáció összege és a kompenzáció folyósítása meg is szűnhetett. Az elsőfokú bíróság értelmezése szerint e rendelkezéseknek nem lenne értelme akkor, ha a kompenzáció mértékének megállapítása, annak csökkentése kizárólag attól függne, hogy 2012. január 1-jén egy fix időpontban, akár csak egy hónapra is, a kompenzációra jogosult milyen összegű illetményemelésben részesült a garantált bérminimum összegére tekintettel. Ellenkező esetben fogalmilag kizárt lenne az a jogszabályban megfogalmazott lehetőség, hogy 2013-2014. években, akár év közben is módosuljon kizárólag az az adat, amit a munkáltató a 2012. január 1-jén végrehajtott illetményemelés, bérminimum-kiegészítés összegére nyilatkozott.
[13] Mindezekre tekintettel a közigazgatási és munkaügyi bíróság az irányadó kormányrendeletekben foglalt - ellentmondásosnak minősített - rendelkezéseket úgy értelmezte, hogy a 2011. évben munkában álló, családi kedvezményben nem részesülő foglalkoztatottak esetén ugyan kiindulópont lehet a 2012. január 1-jei hatállyal megállapított garantált bérminimumra tekintettel végrehajtott illetményemelés, ám abban az esetben, ha az illetményemelés a tárgyhavi jövedelem bértételeiben már nem szerepel, mert a jogosult jövedelme illetményváltozás folytán kiegészítés nélkül is eléri a garantált bérminimumot, e változást változásbejelentés formájában a munkáltatónak, valamint a munkáltatói nyilatkozat alapján az illetmény számfejtését végző szervezetnek nyomon kell követnie.
[14]A bérkompenzáció mértékének megállapításakor az elsőfokú bíróság figyelembe vette, hogy a felperes "ugyan nem a 298/2011. (XII. 22.) Kormányrendelet alapján", hanem a perbeli 2013. és 2014. évekre a 390/2012. (XII. 20.) Korm. rendelet és a 483/2013. (XII. 17.) Korm. rendelet alapján 2013. évben havi 1528 forint, 2014. januártól júliusig havi 5528 forint, 2014. augusztustól pedig havi 4755 forint garantált bérminimum-kiegészítésben részesült. Ennek megfelelően a felperes 2013. évben az elsőfokú bíróság szerint havi 11 900 forint összegű bérkompenzációra volt jogosult, figyelemmel arra, hogy a Hszt. 112. § szerinti illetmény a 129 001-től 131 000 forintig terjedő kategóriába esett. A 2013. évi kompenzációra vonatkozó kormányrendelet 2. § (10) bekezdése alapján e havi bérkompenzáció-jogosultságot csökkenteni kellett a 2013. évben elért havi 1528 forint garantált bérminimum-kiegészítés 94%-ának 100 forintra kerekített összegével, azaz havi 1400 forint összeggel. A felperest ezért az elsőfokú bíróság szerint 2013. évre havi 10 500 forint kompenzáció illette meg.
[15] 2014. évben a 2014. évre irányadó kormányrendelet alapján a felperes havi 11 900 forint összegű kompenzációra volt jogosult, a felperes 2014. januártól május hónappal bezárólag havi 5528 forint garantált bérminimum-kiegészítésben részesült, így a bérkompenzáció-jogosultság összegét a 2014. évre irányadó kormányrendelet 3. § (10) bekezdése szerint az 5528 forint 94%-ának 100 forintra kerekített összegére kellett csökkenteni, azaz havi 5200 forinttal. Így a felperest az elsőfokú bíróság szerint 2014. január-május hónapokra havi 6700 forint bérkompenzáció illette meg. Ezt követő időszakra előterjesztett keresetet az elsőfokú bíróság azért utasította el, mert a felperes a szolgálati panaszát 2014. júniusban terjesztette elő.
[16] Az elsőfokú ítélet ellen mindkét fél fellebbezett.
[17] A felperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatásával az alperes keresete szerinti marasztalását kérte.
[18] Az alperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatásával a felperes keresetének teljes elutasítását kérte.
[19] A törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokainál fogva helybenhagyta. A jogerős ítélet indokolásában foglaltak szerint az irányadó kormányrendeletek szabályozásából az kétséget kizáróan megállapítható, hogy a kompenzáció a garantált bérminimumra való illetményemelés esetén is megilleti a hivatásos állomány tagját. Levont jogkövetkeztetése szerint osztotta azt az elsőfokú álláspontot, mely szerint nem a 2011. és 2012. évekre vonatkozó garantált bérminimumra vonatkozó illetményemelés összege az irányadó, hanem a perbeli esetben a 2013. és a 2014. évi. A kormányrendeletek ezzel ellentétes értelmezése a másodfokú bíróság szerint szükségtelenné és értelmetlenné tenné a kormányrendeletek azon előírásait, hogy az év közben, akár csak az illetményben bekövetkezett változást be kell jelenteni, hisz a 2013. évi és 2014. évi változásnak nem lenne jelentősége, ha a 2011. és 2012. évi illetményre vonatkozó rendeletekben meghatározott összegszerűség lenne az irányadó.
[20] A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és a felperes teljes keresetének elutasítását kérte.
[21] Az alperes azt nem tette vitássá, hogy a felperes 2013. évben a 408/2012. (XII. 28.) Korm. rendelet 2. § (3) bekezdése, valamint 2. számú melléklete szerint havonta 11 900 forint kompenzációra vált volna jogosulttá. Érvelése szerint azonban e rendelet 2. § (10) bekezdése csökkenteni rendelte a kompenzáció mértékét. E rendelet kifejezett rendelkezése szerint a kompenzáció összegét a 298/2011. (XII. 22.) Korm. rendelet értelmében végrehajtott illetményemelés 94%-ának 100 forintra kerekített összegével, azaz 23 800 forinttal, azonban legfeljebb 0 forint összegig kellett csökkenteni. Minthogy a felperes illetménye 2012. január 1. napjától a 298/2011. (XII. 22.) Korm. rendelet alapján - nem vitatottan - 25 289 forinttal egészült ki, az alperes illetményszámfejtését végző Magyar Államkincstár a kompenzáció mértékét mindezekre tekintettel 0 forint összegig csökkentette.
[22] Az alperes azt sem tette vitássá, hogy 2014. évben a felperes a 495/2013. (XII. 29.) Korm. rendelet 3. § (3) bekezdése és 2. számú melléklete szerint jogosult lett volna havonta 11 900 forint kompenzációra. Érvelése szerint azonban e rendelet 3. § (10) bekezdése csökkenteni rendelte a kompenzáció összegét, e rendelet kifejezett rendelkezése szerint a 298/2011. (XII. 22.) Korm. rendelet értelmében végrehajtott illetményemelés 94%-ának 100 forintra kerekített összegével. Minthogy a felperes illetménye 2012. január 1. napjától a 298/2011. (XII. 22.) Korm. rendelet alapján 25 289 forinttal egészült ki, az alperes a kompenzáció mértékét 0 forint összegig csökkentette.
[23] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében kiemelte, miszerint a kompenzáció a 2011-2012. évi kedvezőtlen adó- és járulékváltozás hatását volt hivatott ellentételezni, e hátrány viszont a felperest nem érintette, így esetében a kompenzációra nem volt szükség. A perbeli esetben az irányadó jogszabályi rendelkezés teljesen egyértelmű nyelvtani értelmezéssel is, így a további jogértelmezési alapelvek felhívása szükségtelen. Sérelmezte, hogy az eljárt bíróságok a kereset elbírálásakor azt az összeget vették figyelembe, amit a felperes 2013. és 2014. években garantált bérminimumra kiegészítés címén kapott, és nem az irányadó kormányrendeletekben előírt 2012. évi bérminimumra kiegészítés összegét. Az eljárt bíróságok a jogszabályok kifejezett rendelkezése ellenére jártak el, épp a jogalkotói szándék vizsgálatával kapcsolatban kell kiemelni, hogy a felperest nem érte keresetveszteség, a 2012. évben bekövetkezett bérminimum-emelés tette lehetővé, hogy a keresetcsökkenés elkerülése érdekében már kompenzáció ne váljon szükségessé, így azt a jogalkotó nem kívánta 2013-2014. években biztosítani. Az irányadó jogszabályi rendelkezések a 2011. és 2012. évekre vonatkozó garantált bérminimumnak kívántak jogi relevanciát tulajdonítani és nem a 2013. és 2014. évekre, így az ettől eltérő döntés az alperesi érvelés szerint jogszabálysértő.
[24] A felülvizsgálati kérelem a következők szerint megalapozott.
[25] A peresített - felülvizsgálati kérelemmel érintett - időszak 2013. január 1-jétől 2014. május 31-ig terjedő idő. A költségvetési szerveknél és az egyházak közcélú tevékenységet folytató intézményeinél foglalkoztatottak kompenzációjáról 2012. január 1-jétől évenként az adott évre hatályos kormányrendelet rendelkezett, amely rendelet a következő év január 31-én hatályát vesztette. A 2012. évi kompenzációról a 371/2011. (XII. 31.) Korm. rend. (a továbbiakban: 2012. évi R.), a 2013. évi kompenzációról a 408/2012. (XII. 28.) Korm. rend. (a továbbiakban: 2013. évi R.), a 2014. éviről a 495/2013. (XII. 29.) Korm. rend. (a továbbiakban: 2014. évi R.), a 2015. éviről a 349/2014. (XII. 29.) Korm. rend. (a továbbiakban: 2015. évi R.) rendelkezett, a 2016. éviről szóló hatályos jogszabály a 400/2015. (XII. 15.) Korm. rend. (a továbbiakban: 2016. évi R.).
[26] E rendeletek szerint a kompenzáció célja a foglalkoztatottaknak a 2011. évtől az adott évig terjedően az adó- és járulékváltozások ellentételezése.
[27] A kompenzáció és annak mértéke nemcsak a tárgyhónap első napján érvényes illetménytől függ. A kompenzációt igénylő foglalkoztatott a saját munkáltatója részére köteles nyilatkozni az eltartottak számáról, arról, hogy jogosult-e a családi kedvezményre, ha igen, hány kedvezményezett eltartott után, házas-e, van-e élettársa, vele közös háztartásban élő házas- vagy élettárs illetményének arányára, a jogviszony keletkezésének időpontjára. A nyilatkozó a feltételek fennállása esetén nyilatkozata benyújtásával kompenzációra válik jogosulttá. A kompenzációra jogosultságot kizárja a fizetés nélküli szabadság, igazolatlan távollét, befolyásolja a munkaidő hosszának változása.
[28] Amennyiben a beadott nyilatkozatban bejelentett, a kompenzáció megállapításánál irányadó adatok év közben módosulnak, a nyilatkozó az erről való tudomásszerzést követően haladéktalanul köteles újabb nyilatkozat kitöltésével bejelenteni a változást a munkáltatónak. A másodfokú bíróság ezt a szabályt - a szövegkörnyezetéből kiragadva - tévesen úgy értelmezte, hogy a 2012. évi R. 10. § (1) bekezdése és a 2013. évi R. 11. § (1) bekezdése a tárgyévben, a kompenzáció megállapítása szempontjából irányadó "illetmény" változásában bekövetkezett változások bejelentését teszi kötelezővé, holott a hivatkozott rendelkezésekben nem szerepel az "illetmény" szó, és a foglalkoztatottnak nem is az illetménye adataira kell nyilatkozatot tennie, hanem az előbbi felsorolás szerinti adatokra nézve.
[29] A perbeli jogkérdés az, hogy 2013. és 2014. évekre jár-e a felperesnek kompenzáció, annak összegét - az eljárt bíróságok jogi álláspontja szerint - a 2013. évben a 2013. évi, 2014-ben a 2014. évi illetményemelés (garantált bérminimumra történő kiegészítés) meghatározott százalékával (94%) kell csökkenteni, vagy - az alperes jogi álláspontja szerint - a 2012. évi illetményemelés (garantált bérminimumra történő kiegészítés) 94%-ával, amely esetben a csökkentés révén 0 lesz az összeg, és ez esetben megalapozatlan a felperes keresete.
[30] Helytálló érvelést tartalmaz az alperes felülvizsgálati kérelme, mely szerint a felvetett kérdésre nézve a tárgyévi hatályos kormányrendeletek azonos és kifejezett rendelkezést tartalmaznak a következők szerint:
[31] A 2013. évi R. 2. § (10) bekezdése szerint a (2)-(9) bekezdés szerinti kompenzáció összegét legfeljebb 0 összegig csökkenteni kell a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) és a garantált bérminimum megállapításáról szóló 337/2010. (XII. 27.) Korm. rendelet, valamint a 298/2011. (XII. 22.) Korm. rendelet szerinti minimálbér és garantált bérminimum elérése érdekében végrehajtott illetményemelés 94%-ának 100 forintra kerekített összegével. Az e bekezdésben foglaltaknak az illetményszámfejtést végző szervezet az 5. melléklet szerinti nyilatkozat II. munkáltatói részében foglaltak alapján tesz eleget.
[32] A 2014. évi R. 3. § (10) bekezdése szerint az 5. melléklet II. 1. munkáltatói rész szerinti nyilatkozat alapján a (2)-(9) bekezdés szerinti kompenzáció összegét az illetményszámfejtést végző szervezet legfeljebb 0 összegig csökkenti a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) és a garantált bérminimum megállapításáról szóló 337/2010. (XII. 27.) Korm. rendelet, valamint a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) és a garantált bérminimum megállapításáról szóló 298/2011. (XII. 22.) Korm. rendelet szerinti minimálbér és garantált bérminimum elérése érdekében végrehajtott illetményemelés 94%-ának 0 forintra kerekített összegével.
[33] Az elsőfokú ítélet tényállása helyesen rögzíti, hogy kétségtelen, hogy mindkét jogszabály 5. melléklete a 2013. és a 2014. évi kompenzációra vonatkozó nyilatkozat tekintetében azt rögzíti, hogy "a munkáltatónak a nyomtatvány II. Blokkjában a 2012. január 1-jei hatállyal történt garantált bérminimum miatti emelést kell rögzítenie", amely a felek között nem vitatottan a felperes esetében 25 289 forint volt.
[34] Az előbbiek ellenére azonban az eljárt bíróságok szerint nem kizárt a 2013. és 2014. évi illetményemelés figyelembevétele a 94%-os mértékű csökkentés alkalmazásakor, amely jogi álláspont nem támasztható alá az irányadó kormányrendeletekkel, mert azok tartalma egyértelmű. Ezek a kormányrendeletek és a perbeli időszakot követően hatályba lépett [2015. évi R. 3. § (10) bekezdés] és a jelenleg is hatályos 2016. évi R. 3. § (10) bekezdése is következetesen a kompenzáció összegének kötelező (legfeljebb 0 összegig történő) csökkentésére vonatkozó rendelkezésében következetesen a 337/2010. (XII. 27.) Korm. rendelet, valamint a 298/2011. (XII. 22.) Korm. rendelet szerinti minimálbér és garantált bérminimum elérése érdekében végrehajtott illetményemelést tekinti alapnak és a munkáltatóknak is az 5. mellékletek szerint arra kell nyilatkozni, hogy a nyilatkozatot tett foglalkoztatott 2011. és/vagy 2012. évben részesült-e kötelező illetményemelésben, és ha igen, 2012. január 1-jei hatállyal milyen összegben.
[35] Az elsőfokú bíróság jogi álláspontját a kitöltési útmutató azon rendelkezéséből vezette le, mely szerint "Ha a nyilatkozatban kizárólag a II. Blokk tartalma változik, a változásbejelentés kitöltését és leadását a munkáltatónak kell kezdeményeznie". Téves az elsőfokú bíróságnak az a jogkövetkeztetése, hogy ha a munkáltatónak egy fix időpontban már megtörtént béremelésről kell a II. Blokkban nyilatkoznia, akkor az évközi változás azt jelenti, hogy a garantált bérminimumra vonatkozó adatok módosultak a 2012. január 1-jei, kvázi referenciaadathoz képest. Téves az is, hogy ezért nem zárható el a felperes 2013. és 2014. évben a kompenzációtól, kizárólag azért, mert 2012. évben egy rövid átmeneti időszakra (2012. január 1-jétől 2012. július 31-ig) a garantált bérminimumra tekintettel illetményemelésben részesült.
[36] Helytálló az az alperesi érvelés, hogy a nyilatkozat kitöltési útmutatójából nem vonható le a jogszabály kifejezett, évenként azonos szabályokkal hatályba léptetett rendelkezésekkel ellentétes következtetés. Ettől függetlenül nem zárható ki, hogy a 2012. évi illetményemelés összege utóbb felülvizsgálatra kerül vagy jogerős ítélet folytán változik, amely szükségessé teszi a munkáltató változásbejelentésére vonatkozó nyilatkozatát.
[37] Nem vitatottan a jogkérdés eldöntésében nehezen volt értelmezhető, hogy az alperes 2012. augusztus 1. és december 31. között a felperesnek havi 11 900 forint kompenzációt folyósított azért, mert 2012. augusztus 1-jétől nem a garantált bérminimum elérése érdekében vált a felperes jogosult illetményemelésre. Ez a körülmény azonban a felperes 2013. és 2014. évi igényét nem alapozza meg. A felperesnek a 2013. évi R. 2. § (3) bekezdése és a 2014. évi R. 3. § (3) bekezdése és a 2. melléklet szerint járó 11 900 forint kompenzáció összegét a 2013. évi R. 2. § (10) bekezdése és a 2014. évi R. 3. § (10) bekezdése alapján csökkentve a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) és a garantált bérminimum megállapításáról szóló 337/2010. (XII. 27.) Korm. rendelet, valamint a 298/2011. (XII. 22.) Korm. rendelet szerinti minimálbér és garantált bérminimum elérése érdekében végrehajtott illetményemelés (25 289 forint) 94%-ának 100 forintra kerekített összegével (23 800 forint), a felperes igénye nem megalapozott. A felperes az adójóváírás megszüntetésekor részesült garantált bérminimumra való kiegészítésben, ezért ennek összegének beszámításával megállapítható, hogy a keresete növekedett, így az adó- és járulékváltozások ellentételezésére szolgáló kompenzációra nem jogosult.
[38] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a felperes teljes keresetét elutasította.
(Kúria, Mfv.II.10.711/2015.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Mfv.II.10.711/2015/3.
A tanács tagjai: Dr. Tálné dr. Molnár Erika a tanács elnöke
Dr. Stark Marianna előadó bíró
Szolnokiné dr. Csernay Krisztina bíró
A felperes:
A felperes képviselője: dr. Nemes Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Nemes Imre ügyvéd
Az alperes: Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság
Az alperes képviselője: dr. Rásó Orsolya jogtanácsos
A per tárgya: bérkompenzáció megfizetése
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes
A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Debreceni Törvényszék 2.Mf.20.789/2015/3.
Az elsőfokú bíróság határozata: Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.M.390/2014/24.
R e n d e l k e z ő r é s z
A Kúria a Debreceni Törvényszék 2.Mf.20.789/2015/3. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.M.390/2014/24. számú ítéletét megváltoztatja és a felperes teljes keresetét elutasítja.
Az első-, másodfokú és a felülvizsgálati eljárásban felmerült együttes 80.000 (nyolcvanezer) forint illeték az államot terheli.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás
[1] A felperes 2011. augusztus 1-től állt hivatásos szolgálati viszonyban az alperesnél, a D. Rendőrkapitányság állományában teljesített szolgálatot. A jogviszony létesítésekor havi beosztási illetménye 61.840 forintban, rendfokozati illetménye 14.687 forintban, 10 %-os illetménykiegészítése 6.184 forintban került megállapításra. Mivel e tételek együttesen nem érték el a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) és garantált bérminimum megállapításáról szóló 337/2010. (XII. 27.) Korm. rendelet szerinti, 2011. évben irányadó, 94.000 forint összegű garantált bérminimumot, a felperes havonta 11.289 forint garantált bérminimum elérése érdekében végrehajtott illetményemelésben részesült "minimálbérre történő kiegészítés" megnevezéssel.[2] 2012. január 1-jei hatállyal a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) és garantált bérminimum megállapításáról szóló 298/2011. (XII. 22.) Korm. rendelet a garantált bérminimum összegét 108.000 forintban állapította meg, ezért az alperes a garantált bérminimum elérése érdekében végrehajtott illetményemelés mértékét 25.289 forint összegben állapította meg, melyet havonta "minimálbérre történő kiegészítés" jogcímen folyósított.
[3] 2012. július 31-ével a felperes próbaideje lejárt, ezért 2012. augusztus 1-jei hatállyal módosításra került az illetménye a következők szerint: havi 88.895 forint beosztási illetményre, 14.687 forint rendfokozati illetményre, valamint 8890 forint illetménykiegészítésre vált jogosulttá a 17.393 forint változatlan összegű közterületi pótlék folyósítása mellett. Mivel az első három tétel együttes összege 2012. augusztus 1-től meghaladta az akkor irányadó garantált bérminimum összegét, a felperes 2012. augusztus 1-jétől már nem részesült a garantált bérminimumra történő kiegészítés (illetményemelés) 25.289 forint összegében. Az alperes 2012. augusztus 1-től 2012. december 31-ével bezárólag havi 11.900 forint kompenzációt folyósított a felperes részére a költségvetési szerveknél és az egyházak közcélú tevékenységet folytató intézményeinél foglalkoztatottak 2012. évi kompenzációjáról szóló 371/2011. (XII. 31.) Korm. rendelet alapján.
[4] 2013. január 1-től a felperes beosztási illetménye, rendfokozati illetménye, illetménykiegészítése nem változott, azonban a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) és garantált bérminimum megállapításáról szóló 390/2012. (XII. 20.) Korm. rendelet alapján a garantált bérminimum összege havi 108.000 forintról 114.000 forintra emelkedett, ezért a felperes 2013. január 1-től havi 1528 forint összegű garantált bérminimum bérkiegészítésben részesült.
[5] 2014. január 1-től a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) és garantált bérminimum megállapításáról szóló 483/2013. (XII. 17.) Korm. rendelet 118.000 forintban állapította meg a garantált bérminimum havi összegét, ezért a felperes 2014. január 1-től havi 5528 forint garantált bérminimum bérkiegészítésben részesült, amely összeg 2014. augusztus 1-től havi 4755 forintra csökkent, mivel a felperes rendfokozati illetménye ekkortól havi 773 forinttal emelkedett.
[6] A felperes 2013. és 2014. években is a kompenzáció igénylése érdekében a nyilatkozatot megtette, azonban sem 2013., sem 2014. évben nem részesült az adó- és járulékváltozások ellentételezésére szolgáló kompenzációban.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[7] A felperes a szolgálati panasza elutasítását követően előterjesztett keresetében 2013. január hónaptól kezdődően - havi 11.900 forint kompenzáció alapulvételével - 21 havi, mindösszesen 249.900 forint kompenzáció, valamint késedelmi kamata és perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest.[8] Keresete jogalapjaként elsődlegesen a költségvetési szerveknél és az egyházak közcélú tevékenységet folytató intézményeinél foglalkoztatottak 2013. évi kompenzációjáról szóló 408/2012. (XII. 28.) Korm. rendeletben, valamint a költségvetési szerveknél és az egyházak közcélú tevékenységet folytató intézményeinél foglalkoztatottak 2014. évi kompenzációjáról szóló 495/2013. (XII. 29.) Korm. rendeletben foglaltakra hivatkozott. Álláspontja szerint a munkáltató tévesen értelmezte az adott évekre irányadó kormányrendeletek rendelkezéseit, ugyanis a jogalkotó célja egyértelműen az volt, hogy egy időben valaki ne részesülhessen bérkompenzációban és garantált bérminimumra történő nagy összegű illetményemelésben. Az a körülmény, hogy 2012. évben január 1. és július 31. között garantált bérminimum címén 25.289 forint összegű illetménykiegészítésben részesült, nem befolyásolhatja a 2013., valamint 2014. évi havi 11.900 forint összegű kompenzációra való jogosultságát.
[9] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint az irányadó jogszabályoknak megfelelően járt el, figyelemmel arra, hogy a felperes 2012. január 1-jei hatállyal 25.289 forint összegű illetményemelésben (kiegészítésben) részesült. Mivel a kompenzációról rendelkező kormányrendeletek 2013. és 2014. években is a 2012. január 1-jei hatállyal megállapított minimálbér, garantált bérminimum kiegészítést veszik figyelembe a kompenzációcsökkentés alapjaként, ezért nem a 2013. és 2014. években folyósított kiegészítés összege az irányadó.
Az első- és a másodfokú ítélet
[10] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek kompenzáció címén 159.500 forintot és annak 2013. október 10-étől a kifizetés napjáig járó törvényes késedelmi kamatát, valamint 3505 forint perköltséget. Ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.[11] A közigazgatási és munkaügyi bíróság a kompenzáció rendeltetésének, összegszerűségének és az összegszerűség csökkentésére vonatkozó rendelkezéseket értelmezve abból indult ki, hogy a bérkompenzációra vonatkozó szabályozás 2011. évtől arra tekintettel került bevezetésre, hogy megváltoztak a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja.tv.) adójóváírásra és családi kedvezményre vonatkozó szabályai. Az Szja.tv. 36. §-ában szabályozott adójóváírás jogosultsági határa 2011. évtől az addigi sávosan alkalmazandó (szuperbruttó, azaz 1,27 szorzóval növelt) 4.698.000 forint éves jövedelemről, ugyancsak sávosan alkalmazandó 3.960.000 forint éves jövedelemre, az adójóváírás maximális összege az addigi 15.100 forintról 12.100 forint havi "adókedvezmény"-re csökkent, 2012. évtől pedig az adójóváírás az Szja.tv. 33. §-a hatályon kívül helyezésével meg is szűnt. Ezzel párhuzamosan 2011. évtől növekedett a személyi jövedelemadó családi kedvezménye.
[12] A családi kedvezményre nem jogosult, 2011. évben foglalkoztatásra kerülő, 129.000 forint - 131.000 forint körüli bérsávba eső foglalkoztatott esetében a kompenzáció 2011. évi 3200 forintos, 2012-2014. években pedig 11. 900 forintos havi összege, ezekben az években, minden egyes hónapban lényegében folyamatosan pótolta az elveszített havi adójóváírás összegét. Az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában kiemelte, miszerint a kompenzáció rendeltetése - ahogyan arra maguk az irányadó kormányrendeletek is utalnak - nem az adott évben bekövetkezett adóváltozás kompenzálása elsősorban, hanem a 2011-2012. évtől bevezetett és még 2013-2014-ben is fennálló adóváltozások folyamatos kompenzálása. Levont jogkövetkeztetése szerint azonban "nem látta kizártnak" azt, hogy a bérkompenzáció mértékének megállapítása során, ne csak az egy időpontban, a 2012. január 1-jén folyósított illetményemelés összege kerüljön figyelembevételre. Az elsőfokú bíróság a erre vonatkozó jogkövetkeztetését abból vezette le, hogy mind a kompenzációra vonatkozó 2013. évi és mind a 2014. évi kormányrendelet kötelezettséget írt elő arra vonatkozóan, hogy évközi változások esetén a nyilatkozatot adó kompenzációra jogosult saját maga vagy munkáltatójának kezdeményezésére változás bejelentéssel éljen, amelynek eredményeként változhatott a kompenzáció összege és a kompenzáció folyósítása meg is szűnhetett. Az elsőfokú bíróság értelmezése szerint e rendelkezéseknek nem lenne értelme akkor, ha a kompenzáció mértékének megállapítása, annak csökkentése kizárólag attól függne, hogy 2012. január 1-jén egy fix időpontban, akárcsak egy hónapra is, a kompenzációra jogosult milyen összegű illetményemelésben részesült a garantált bérminimum összegére tekintettel. Ellenkező esetben fogalmilag kizárt lenne az a jogszabályban megfogalmazott lehetőség, hogy 2013-2014.években, akár év közben is módosuljon kizárólag az az adat, amit a munkáltató a 2012. január 1-jén végrehajtott illetményemelés, bérminimum kiegészítés összegére nyilatkozott.
[13] Mindezekre tekintettel a közigazgatási és munkaügyi bíróság az irányadó kormányrendeletekben foglalt - ellentmondásosnak minősített - rendelkezéseket úgy értelmezte, hogy a 2011. évben munkába álló, családi kedvezményben nem részesülő foglalkoztatottak esetén ugyan kiinduló pont lehet a 2012. év január 1-jei hatállyal megállapított garantált bérminimumra tekintettel végrehajtott illetményemelés, ám abban az esetben, ha az illetményemelés a tárgyhavi jövedelem bértételeiben már nem szerepel, mert a jogosult jövedelme illetményváltozás folytán kiegészítés nélkül is eléri a garantált bérminimumot, e változást változásbejelentés formájában a munkáltatónak, valamint a munkáltatói nyilatkozat alapján az illetmény számfejtését végző szervezetnek nyomon kell követnie.
[14] A bérkompenzáció mértékének megállapításakor az elsőfokú bíróság figyelembe vette, hogy a felperes "ugyan nem a 298/2011. (XII. 22.) Korm. rendelet alapján", hanem a perbeli 2013. és 2014. évekre a 390/2012. (XII. 20.) Korm. rendelet és a 483/2013. (XII. 17.) Korm. rendelet alapján 2013. évben havi 1528 forint, 2014. januártól júliusig havi 5528 forint, 2014. augusztustól pedig havi 4755 forint garantált bérminimum kiegészítésben részesült. Ennek megfelelően a felperes 2013. évben az elsőfokú bíróság szerint havi 11.900 forint összegű bérkompenzációra volt jogosult, figyelemmel arra, hogy a Hszt. 112. § szerinti illetmény a 129.001-től 131.000 forintig terjedő kategóriába esett. A 2013. évi kompenzációra vonatkozó kormányrendelet 2. § (10) bekezdése alapján e havi bérkompenzáció jogosultságot csökkenteni kellett a 2013. évben elért havi 1528 forint garantált bérminimum kiegészítés 94 %-ának 100 forintra kerekített összegével, azaz havi 1400 forint összeggel. A felperest ezért az elsőfokú bíróság szerint 2013. évre havi 10.500 forint kompenzáció illette meg.
[15] 2014. évben a 2014. évre irányadó kormányrendelet alapján a felperes havi 11.900 forint összegű kompenzációra volt jogosult, a felperes 2014. januártól május hónappal bezárólag havi 5528 forint garantált bérminimum kiegészítésben részesült, így a bérkompenzáció jogosultság összegét a 2014. évre irányadó kormányrendelet 3. § (10) bekezdése szerint az 5528 forint 94 %-ának 100 forintra kerekített összegére kellett csökkenteni, azaz havi 5200 forinttal. Így a felperest az elsőfokú bíróság szerint 2014. január-május hónapokra havi 6700 forint bérkompenzáció illette meg. Ezt követő időszakra előterjesztett keresetet az elsőfokú bíróság azért utasította el, mert a felperes a szolgálati panaszát 2014. júniusban terjesztette elő.
[16] Az elsőfokú ítélet ellen mindkét fél fellebbezett.
[17] A felperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatásával az alperes keresete szerinti marasztalását kérte.
[18] Az alperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatásával a felperes keresetének teljes elutasítását kérte.
[19] A Debreceni Törvényszék 2.Mf.20.789/2015/3. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokainál fogva helybenhagyta. A jogerős ítélet indokolásában foglaltak szerint az irányadó kormányrendeletek szabályozásából az kétséget kizáróan megállapítható, hogy a kompenzáció a garantált bérminimumra való illetményemelés esetén is megilleti a hivatásos állomány tagját. Levont jogkövetkeztetése szerint osztotta azt az elsőfokú álláspontot, mely szerint nem a 2011. és 2012. évekre vonatkozó garantált bérminimumra vonatkozó illetményemelés összege az irányadó, hanem a perbeli esetben a 2013. és a 2014. évi. A kormányrendeletek ezzel ellentétes értelmezése a másodfokú bíróság szerint szükségtelenné és értelmetlenné tenné a kormányrendeletek azon előírásait, hogy az év közben, akárcsak az illetményben bekövetkezett változást be kell jelenteni, hisz a 2013. évi és 2014. évi változásnak nem lenne jelentősége, ha a 2011. és 2012. évi illetményre vonatkozó rendeletekben meghatározott összegszerűség lenne az irányadó.
A felülvizsgálati kérelem
[20] A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és a felperes teljes keresetének elutasítását kérte.[21] Az alperes azt nem tette vitássá, hogy a felperes 2013. évben a 408/2012. (XII. 28.) Korm. rendelet 2. § (3) bekezdése, valamint 2. számú melléklete szerint havonta 11.900 forint kompenzációra vált volna jogosulttá. Érvelése szerint azonban e rendelet 2. § (10) bekezdése csökkenteni rendelte a kompenzáció mértékét. E rendelet kifejezett rendelkezése szerint a kompenzáció összegét a 298/2011. (XII. 22.) Korm. rendelet értelmében végrehajtott illetményemelés 94 %-ának 100 forintra kerekített összegével, azaz 23.800 forinttal, azonban legfeljebb 0 forint összegig kellett csökkenteni. Minthogy a felperes illetménye 2012. január 1. napjától a 298/2011. (XII. 22.) Korm. rendelet alapján - nem vitatottan - 25.289 forinttal egészült ki, az alperes illetményszámfejtését végző Magyar Államkincstár a kompenzáció mértékét mindezekre tekintettel 0 forint összegig csökkentette.
[22] Az alperes azt sem tette vitássá, hogy 2014. évben a felperes a 495/2013. (XII. 29.) Korm. rendelet 3. § (3) bekezdése és 2. számú melléklete szerint jogosult lett volna havonta 11.900 forint kompenzációra. Érvelése szerint azonban e rendelet 3. § (10) bekezdése csökkenteni rendelte a kompenzáció összegét, e rendelet kifejezett rendelkezése szerint a 298/2011. (XII. 22.) Korm. rendelet értelmében végrehajtott illetményemelés 94 %-ának 100 forintra kerekített összegével. Minthogy a felperes illetménye 2012. január 1. napjától a 298/2011. (XII. 22.) Korm. rendelet alapján 25.289 forinttal egészült ki, az alperes a kompenzáció mértékét 0 forint összegig csökkentette.
[23] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében kiemelte, miszerint a kompenzáció a 2011-2012. évi kedvezőtlen adó- és járulékváltozás hatását volt hivatott ellentételezni, e hátrány viszont a felperest nem érintette, így esetében a kompenzációra nem volt szükség. A perbeli esetben az irányadó jogszabályi rendelkezés teljesen egyértelmű nyelvtani értelmezéssel is, így a további jogértelmezési alapelvek felhívása szükségtelen. Sérelmezte, hogy az eljárt bíróságok a kereset elbírálásakor azt az összeget vették figyelembe, amit a felperes 2013. és 2014. években garantált bérminimumra kiegészítés címén kapott, és nem az irányadó kormányrendeletekben előírt 2012. évi bérminimumra kiegészítés összegét. Az eljárt bíróságok a jogszabályok kifejezett rendelkezése ellenére jártak el, épp a jogalkotói szándék vizsgálatával kapcsolatban kell kiemelni, hogy a felperest nem érte keresetveszteség, a 2012. évben bekövetkezett bérminimum emelés tette lehetővé, hogy a keresetcsökkenés elkerülése érdekében már kompenzáció ne váljon szükségessé, így azt a jogalkotó nem kívánta 2013-2014. években biztosítani. Az irányadó jogszabályi rendelkezések a 2011. és 2012. évekre vonatkozó garantált bérminimumnak kívántak jogi relevanciát tulajdonítani és nem a 2013. és 2014. évekre, így az ettől eltérő döntés az alperesi érvelés szerint jogszabálysértő.
A Kúria döntése és jogi indokai
[24] A felülvizsgálati kérelem a következők szerint megalapozott.[25] A peresített - felülvizsgálati kérelemmel érintett - időszak 2013. január 1-től 2014. május 31-ig terjedő idő. A költségvetési szerveknél és az egyházak közcélú tevékenységet folytató intézményeinél foglalkoztatottak kompenzációjáról 2012. január 1-től évenként az adott évre hatályos kormányrendelet rendelkezett, amely rendelet a következő év január 31-én hatályát vesztette. A 2012. évi kompenzációról a 371/2011. (XII. 31.) Korm. rend. (2012. évi R.), a 2013. évi kompenzációról a 408/2012. (XII. 28.) Korm. rend. (2013. évi R.), a 2014. éviről a 495/2013. (XII. 29.) Korm. rend. (2014. évi R.), a 2015. éviről a 349/2014. (XII. 29.) Korm. rend. (2015. évi R.) rendelkezett, a 2016. éviről szóló hatályos jogszabály a 400/2015. (XII. 15.) Korm. rend. (2016. évi R.).
[26] E rendeletek szerint a kompenzáció célja a foglalkoztatottaknak a 2011. évtől az adott évig terjedően az adó- és járulékváltozások ellentételezése.
[27] A kompenzáció és annak mértéke nemcsak a tárgyhónap első napján érvényes illetménytől függ. A kompenzációt igénylő foglalkoztatott a saját munkáltatója részére köteles nyilatkozni az eltartottak számáról, arról, hogy jogosult-e a családi kedvezményre, ha igen, hány kedvezményezett eltartott után, házas-e, van-e élettársa, vele közös háztartásban élő házas- vagy élettárs illetményének arányára, a jogviszony keletkezésének időpontjára. A nyilatkozó a feltételek fennállása esetén nyilatkozata benyújtásával kompenzációra válik jogosulttá. A kompenzációra jogosultságot kizárja a fizetés nélküli szabadság, igazolatlan távollét, befolyásolja a munkaidő hosszának változása.
[28] Amennyiben a beadott nyilatkozatban bejelentett, a kompenzáció megállapításánál irányadó adatok év közben módosulnak, a nyilatkozó az erről való tudomásszerzést követően haladéktalanul köteles újabb nyilatkozat kitöltésével bejelenteni a változást a munkáltatónak. A másodfokú bíróság ezt a szabályt - a szövegkörnyezetéből kiragadva - tévesen úgy értelmezte, hogy a 2012. évi R. 10. § (1) bekezdése és a 2013. évi R. 11. § (1) bekezdése a tárgyévben, a kompenzáció megállapítása szempontjából irányadó "illetmény" változásában bekövetkezett változások bejelentését teszi kötelezővé, holott a hivatkozott rendelkezésekben nem szerepel az "illetmény" szó, és a foglalkoztatottnak nem is az illetménye adataira kell nyilatkozatot tennie, hanem az előbbi felsorolás szerinti adatokra nézve.
[29] A perbeli jogkérdés az, hogy 2013. és 2014. évekre jár-e a felperesnek kompenzáció, annak összegét - az eljárt bíróságok jogi álláspontja szerint - a 2013. évben a 2013. évi, 2014-ben a 2014. évi illetményemelés (garantált bérminimumra történő kiegészítés) meghatározott százalékával (94 %) kell csökkenteni, vagy - az alperes jogi álláspontja szerint - a 2012. évi illetményemelés (garantált bérminimumra történő kiegészítés) 94 %-ával, amely esetben a csökkentés révén 0 lesz az összeg, és ez esetben megalapozatlan a felperes keresete.
[30] Helytálló érvelést tartalmaz az alperes felülvizsgálati kérelme, mely szerint a felvetett kérdésre nézve a tárgyévi hatályos kormányrendeletek azonos és kifejezett rendelkezést tartalmaznak a következők szerint:
[31] A 2013. évi R. 2. § (10) bekezdése szerint a (2)-(9) bekezdés szerinti kompenzáció összegét legfeljebb 0 összegig csökkenteni kell a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) és a garantált bérminimum megállapításáról szóló 337/2010. (XII. 27.) Korm. rendelet, valamint a 298/2011. (XII. 22.) Korm. rendelet szerinti minimálbér és garantált bérminimum elérése érdekében végrehajtott illetményemelés 94 %-ának 100 forintra kerekített összegével. Az e bekezdésben foglaltaknak az illetményszámfejtést végző szervezet az 5. melléklet szerinti nyilatkozat II. munkáltatói részében foglaltak alapján tesz eleget.
[32] A 2014. évi R. 3. § (10) bekezdése szerint az 5. melléklet II. 1. munkáltatói rész szerinti nyilatkozat alapján a (2)-(9) bekezdés szerinti kompenzáció összegét az illetményszámfejtést végző szervezet legfeljebb 0 összegig csökkenti a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) és a garantált bérminimum megállapításáról szóló 337/2010. (XII. 27.) Korm. rendelet, valamint a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) és a garantált bérminimum megállapításáról szóló 298/2011. (XII. 22.) Korm. rendelet szerinti minimálbér és garantált bérminimum elérése érdekében végrehajtott illetményemelés 94 %-ának 0 forintra kerekített összegével.
[33] Az elsőfokú ítélet tényállása helyesen rögzíti azt is, hogy kétségtelen, hogy mindkét jogszabály 5. melléklete a 2013. és a 2014. évi kompenzációra vonatkozó nyilatkozat tekintetében azt rögzíti, hogy "a munkáltatónak a nyomtatvány II. Blokkjában a 2012. január 1-jei hatállyal történt garantált bérminimum miatti emelést kell rögzítenie", amely a felek között nem vitatottan a felperes esetében 25.289 forint volt.
[34] Az előbbiek ellenére azonban az eljárt bíróságok szerint nem kizárt a 2013. és 2014. évi illetményemelés figyelembevétele a 94 %-os mértékű csökkentés alkalmazásakor, amely jogi álláspont nem támasztható alá az irányadó kormányrendeletekkel, mert azok tartalma egyértelmű. Ezek a kormányrendeletek és a perbeli időszakot követően hatályba lépett [2015. évi R. 3. § (10) bekezdés] és a jelenleg is hatályos 2016. évi R. 3. § (10) bekezdése is következetesen a kompenzáció összegének kötelező (legfeljebb 0 összegig történő) csökkentésére vonatkozó rendelkezésében következetesen a 337/2010. (XII. 27.) Korm. rendelet, valamint a 298/2011. (XII. 22.) Korm. rendelet szerinti minimálbér és garantált bérminimum elérése érdekében végrehajtott illetményemelést tekinti alapnak és a munkáltatóknak is az 5. mellékletek szerint arra kell nyilatkozni, hogy a nyilatkozatot tett foglalkoztatott 2011. és/vagy 2012. évben részesült-e kötelező illetményemelésben, és ha igen, 2012. január 1-jei hatállyal milyen összegben.
[35] Az elsőfokú bíróság jogi álláspontját a kitöltési útmutató azon rendelkezéséből vezette le, mely szerint "Ha a nyilatkozatban kizárólag a II. Blokk tartalma változik, a változásbejelentés kitöltését és leadását a munkáltatónak kell kezdeményeznie". Téves az elsőfokú bíróságnak az a jogkövetkeztetése, hogy ha a munkáltatónak egy fix időpontban már megtörtént béremelésről kell a II. Blokkban nyilatkoznia, akkor az évközi változás azt jelenti, hogy a garantált bérminimumra vonatkozó adatok módosultak a 20102. január 1-jei, kvázi referenciaadathoz képest. Téves az is, hogy ezért nem zárható el a felperes 2013. és 2014. évben a kompenzációtól, kizárólag azért, mert 2012. évben egy rövid átmeneti időszakra (2012. január 1-től 2012. július 31-ig) a garantált bérminimumra tekintettel illetményemelésben részesült.
[36] Helytálló az az alperesi érvelés, hogy a nyilatkozat kitöltési útmutatójából nem vonható le a jogszabály kifejezett, évenként azonos szabályokkal hatályba léptetett rendelkezésekkel ellentétes következtetés. Ettől függetlenül nem zárható ki, hogy a 2012. évi illetményemelés összege utóbb felülvizsgálatra kerül vagy jogerős ítélet folytán változik, amely szükségessé teszi a munkáltató változásbejelentésére vonatkozó nyilatkozatát.
[37] Nem vitatottan a jogkérdés eldöntésében nehezen volt értelmezhető, hogy az alperes 2012. augusztus 1. és december 31. között a felperesnek havi 11.900 forint kompenzációt folyósított, azért, mert 2012. augusztus 1-től nem a garantált bérminimum elérése érdekében vált a felperes jogosult illetményemelésre. Ez a körülmény azonban a felperes 2013. és 2014. évi igényét nem alapozza meg. A felperesnek a 2013. évi R. 2. § (3) bekezdése és a 2014. évi R. 3. § (3) bekezdése és a 2. melléklet szerint járó 11.900 forint kompenzáció összegét a 2013. évi R. 2. § (10) bekezdése és a 2014. évi R. 3. § (10) bekezdése alapján csökkentve a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) és a garantált bérminimum megállapításáról szóló 337/2010. (XII. 27.) Korm. rendelet, valamint a 298/2011. (XII. 22.) Korm. rendelet szerinti minimálbér és garantált bérminimum elérése érdekében végrehajtott illetményemelés (25.289 forint) 94 %-ának 100 forintra kerekített összegével (23.800 forint), a felperes igénye nem megalapozott. A felperes az adójóváírás megszüntetésekor részesült garantált bérminimumra való kiegészítésben, ezért ennek összegének beszámításával megállapítható, hogy a keresete növekedett, így az adó- és járulékváltozások ellentételezésére szolgáló kompenzációra nem jogosult.
[38] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a felperes teljes keresetét elutasította.
A döntés elvi tartalma
[39] A bérkompenzációt 2012. január 1-től az adott évre hatályos kormányrendelet szerint kell megállapítani. A kompenzáció összegének kötelező (legfeljebb 0 összegig történő) csökkentésére vonatkozó rendelkezés valamennyi évre azonosan és következetesen a 337/2010. (XII. 27.) Korm. rend., valamint a 298/2011. (XII. 22.) Korm. rend. szerinti minimálbér és garantált bérminimum elérése érdekében végrehajtott illetményemelést tekinti alapnak, ezért 2013. és az azt követő években nem az adott évre vonatkozó illetményemelés az alapja a kompenzáció összegének csökkentésekor.Z á r ó r é s z
[40] A pernyertes alperesnek költségigénye nem volt, ezért erről rendelkezni nem kellett.[41] Az első-, másodfokú és a felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 14. §-a értelmében - mivel a felperes munkavállalói költségkedvezményre jogosult - az állam viseli.
[42] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
Budapest, 2016. szeptember 28.
Dr. Tálné dr. Molnár Erika s.k. a tanács elnöke, Dr. Stark Marianna s.k. előadó bíró, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. bíró
(Kúria, Mfv.II.10.711/2015.)