adozona.hu
BH 2017.1.30
BH 2017.1.30
I. Amennyiben a felek nem alkalmazzák az Efotv. mellékletében szereplő munkaszerződés-mintát, úgy az Mt. 203. § (4) bekezdésének megfelelően kötelesek vezetni a munkaidő-nyilvántartást, amelynek az Mt. 134. § (1) bekezdés a) pontja szerint tartalmaznia kell a rendes és a rendkívüli munkaidőt is [2012. évi I. törvény 134. § (1) bekezdés, 203. § (4) bekezdés]. II. A felek a munkaszerződésben a munkavégzés díjazását és a bérpótlékot is magában foglaló havi átalányt állapíthatnak meg, mely magában foglalhatja
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 2014. július 7. és 2014. szeptember 30. között 14 alkalommal egyszerűsített foglalkoztatás keretében alkalmazta takarító munkakörben M. K.-t. A munkáltató a munkavállalóval egyszerűsített foglalkoztatásról szóló munkaszerződést kötött, amely rögzítette a napi tízórás munkaidőt, illetve az adott napra fizetendő munkabért. Ugyancsak a felperes 2014. augusztus 11. és 2014. szeptember 26. között egyszerűsített foglalkoztatás keretében nyolc alkalommal foglalkoztatta N. J. munkaváll...
BH 2017.1.30 I. Amennyiben a felek nem alkalmazzák az Efotv. mellékletében szereplő munkaszerződés-mintát, úgy az Mt. 203. § (4) bekezdésének megfelelően kötelesek vezetni a munkaidő-nyilvántartást, amelynek az Mt. 134. § (1) bekezdés a) pontja szerint tartalmaznia kell a rendes és a rendkívüli munkaidőt is [2012. évi I. törvény 134. § (1) bekezdés, 203. § (4) bekezdés].
II. A felek a munkaszerződésben a munkavégzés díjazását és a bérpótlékot is magában foglaló havi átalányt állapíthatnak meg, mely magában foglalhatja az Mt. 140-143. §-ában rögzített valamennyi pótlékot, így a rendkívüli munka ellentételezéseként járó pótlékot is. Ennek a megállapodásnak kifejezettnek kell lennie, azaz a feleknek meg kell jelölniük a megállapodásukban, hogy az átalányban való megállapodás mely pótlékok kiváltására irányul [2012. évi I. törvény 145. § (2) bekezdés].
[1] A felperes 2014. július 7. és 2014. szeptember 30. között 14 alkalommal egyszerűsített foglalkoztatás keretében alkalmazta takarító munkakörben M. K.-t. A munkáltató a munkavállalóval egyszerűsített foglalkoztatásról szóló munkaszerződést kötött, amely rögzítette a napi tízórás munkaidőt, illetve az adott napra fizetendő munkabért. Ugyancsak a felperes 2014. augusztus 11. és 2014. szeptember 26. között egyszerűsített foglalkoztatás keretében nyolc alkalommal foglalkoztatta N. J. munkavállalót asszisztens munkakörben. A megkötött munkaszerződés a tizenegy órás munkaidőt és a fizetendő munkabért tartalmazta.[2] Az illetékes Megyei Kormányhivatal Munkavédelmi és Munkaügyi Szakigazgatási Szerve 2014. október 15-én és november 20-án ellenőrzést tartott a felperes munkavégzési helyén, s ennek során megállapította, hogy a fenti két munkavállaló foglalkoztatása jogsértő volt. A munkáltató a munkavállalóknak csak az alapbért fizette ki a napi nyolc órát meghaladó munkavégzés esetén is, bár a nyolc óra feletti munkavégzés rendkívüli munkaidőben történő munkavégzésnek minősül, ezért 50% bérpótlékot kellett volna fizetni. Erre tekintettel határozatával kötelezte a felperest, hogy a határozatban szereplő munkanapokra fizesse meg az egyszerűsített munkaviszonyban foglalkoztatott munkavállalók részére a rendkívüli munkavégzés után járó 50%-os pótlékot.
[3] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú hatóság határozatával a fellebbezés elutasítása mellett helybenhagyta az elsőfokú határozatot annak helyes indokai alapján.
[4] A felperes keresetében a jogerős közigazgatási határozatnak az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését, és az alperes költségekben való marasztalását kérte. Álláspontja szerint az egyszerűsített foglalkoztatásra sem a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 134. §-a, sem 143. §-a nem alkalmazható, azt a tényt azonban nem vitatta, hogy az Mt. 92. § (2) és (3) bekezdésében foglalt feltételek nem valósultak meg.
[5] Az alperes ellenkérelmében fenntartotta a határozatban kifejtett álláspontját.
[6] A közigazgatási és munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítélete indokolásában kifejtette, hogy az egyszerűsített foglalkoztatásról rendelkező 2010. évi LXXV. törvény (a továbbiakban: Efotv.) 4. § (1) bekezdése értelmében az egyszerűsített foglalkoztatás céljára létesített munkaviszonyra az Mt., valamint a kötelező legkisebb munkabérről és a garantált bérminimumról szóló külön jogszabály rendelkezéseit a törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. Mivel az Efotv. a napi rendes és rendkívüli munkaidőre eltérő rendelkezéseket nem tartalmaz, így a munkaidő tekintetében az Mt. szabályai az irányadók. Az Mt. 92. § (1) bekezdése szerint a napi teljes munkaidő nyolc óra, az ellenőrzéssel érintett munkavállalók vonatkozásában is ilyen mértékű rendes munkaidőben állapodhattak meg a felek. Az ezen felül végzett munkáért az Mt. 139. § (1) bekezdése szerinti bérpótlék jár a munkavállalóknak.
[7] Az ítélet rögzíti, hogy bár az egyszerűsített foglalkoztatásban az Mt. 134. §-a szerint a munkáltatónak a munkaidőt nem kell nyilvántartania, az Mt. 143. §-a alapján alkalmazandó rendkívüli munkavégzés ellenértékéről, vagyis a bérpótlékról a feleknek meg kellett volna állapodniuk.
[8] A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül, a másodfokú közigazgatási határozatot az elsőfokú közigazgatási határozatra is kiterjedően úgyszintén helyezze hatályon kívül. Álláspontja szerint jogsértően állapította meg a bíróság, hogy az Mt. 143. § (2) bekezdés a) pontja szerint az alkalmi munkavállalóknak rendkívüli munkavégzést rendelt el. Ezzel ellentétben megállapítható, hogy a munkaviszony létrejöttekor megállapodtak az érintett munkavállalókkal az adott napon teljesítendő munkaórák számáról és a munkabérről. Ennek megfelelően az adott esetben nem került elrendelésre rendkívüli munkavégzés, mivel a napi nyolc óra feletti munkaidőre vonatkozóan is létrejött a közös megegyezés a felek között. Az Mt. 145. § (2) bekezdése szerint a felek a munkaszerződésben bérpótlék helyett a munkavégzés díjazását és a bérpótlékot is magában foglaló havi átalányt állapíthatnak meg, s a felek között szóban ilyen megállapodás született. Álláspontja szerint kereseti érvelésének a havi átalányra vonatkozó részét az elsőfokú bíróság nem bírálta el, sértve ezzel a Pp. 213. § (1) bekezdésében foglaltakat.
[9] Hivatkozott továbbá arra, hogy az Mt. 203. § (4) bekezdése alapján alkalmi munkavállalás esetén nem kell nyilvántartani a rendes és rendkívüli munkavégzés időtartamát, ami szintén arra utal, hogy az alkalmi munkavállalás esetén a túlmunka nem értelmezhető, továbbá az Efotv. mellékleteként közzétett egyszerűsített munkaszerződés sem biztosít lehetőséget a rendkívüli munkavégzés feltüntetésére, tehát a jogalkotói szándék szerint túlórapótlék elszámolására a közigazgatási határozat szerinti módon nincs szükség. Hivatkozott továbbá arra, hogy a túlórapótlék elszámolásának hiánya nem okozott jövedelemkiesést a munkavállalóknál, mivel a felek előre megállapodtak a teljesítendő munkaórák számában és a fizetendő munkabérben. A megállapodás szerinti munkabért nem kellett megbontani a rendes és a rendkívüli munkavégzésre eső bérre és pótlékra, ez csak felesleges adminisztratív többletterhet jelentett volna. Az írásos egyszerűsített munkaszerződés mellett a felek szóbeli megállapodást is kötöttek, miszerint a bérpótlék helyett a munkavégzés díjazását és a bérpótlékot egyaránt magában foglalja az egyszerűsített munkaszerződésben feltüntetett óradíj, ezt azonban a munkaügyi bíróság nem vette figyelembe.
[10] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
[11] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
[12] A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény lehetőséget biztosít a feleknek arra, hogy meghatározott feltételek fennállta esetén egyszerűsített foglalkoztatásra vagy alkalmi munkára irányuló munkaviszonyt létesítsenek egymással. Az Mt. 202. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy egyszerűsített foglalkoztatás vagy alkalmi munka esetén az Mt. 44. §-ában foglalt általános szabályt nem kell alkalmazni, a munkaszerződést nem kell írásba foglalni, így a munkaviszony a törvényben meghatározott bejelentési kötelezettség teljesítésével jön létre. A felek közötti munkaviszony a törvényben meghatározott minta munkaszerződés felhasználásával is létesíthető.
[13] A felülvizsgálati eljárás alapját képező tényállás szerint a felperes egyszerűsített foglalkoztatás keretén belül alkalmi munkavállalóként foglalkoztatta a két munkavállalót, és velük a jogviszony létesítése céljából munkaszerződést kötött, ez a munkaszerződés azonban nem az Efotv. mellékletét képező minta munkaszerződés alapján készült.
[14] Az Mt. 203. § (1) bekezdése rögzíti, hogy a munka törvénykönyve mely rendelkezései nem alkalmazhatók az egyszerűsített foglalkoztatás esetén, nem tartozik azonban e körbe az Mt. általános teljes napi munkaidő mértékét megállapító 92. § (1) bekezdése, illetve a teljes napi munkaidő felemelésének lehetőségét biztosító 92. § (2) bekezdése. Mindebből helytállóan jutott a közigazgatási és munkaügyi bíróság arra a következtetésre, hogy az egyszerűsített foglalkoztatás keretén belül foglalkoztatott munkavállaló esetében is - a készenléti jellegű munkakörben történő foglalkoztatás vagy a tulajdonos hozzátartozójaként történő alkalmazását kivéve - napi nyolcórás munkaidőre jön létre a munkaviszony.
[15] Az egyszerűsített foglalkoztatás esetén is alkalmazni kell a munkaidő beosztására vonatkozó szabályokat, az Mt. csupán a munkaidő-beosztás közlése és a már közölt beosztás megváltoztatása vonatkozásában mentesíti a munkáltatót az Mt. 97. § (4) és (5) bekezdésében rögzített kötelezettségei alól. Szintén alkalmazandó az alkalmi munkavégzés esetében is az Mt. 107. §-a, amely arról rendelkezik, hogy mi minősül rendkívüli munkaidőnek, továbbá az Mt. 143. § (2) bekezdése, amely 50% bérpótlék megfizetésére kötelezi a munkáltatót a rendkívüli munkavégzés ellentételezéseként.
[16] Mindezek alapján a peres felek az általános teljes napi munkaidőnek megfelelő nyolc óra munkavégzésben vagy részmunkaidős munkavégzésben állapodhattak volna meg, az Mt. 92. § (2) bekezdésében rögzített feltételek hiányában ennél hosszabb munkaidő megállapítására nem volt lehetőség, attól az Mt. 135. § (2) bekezdése szerint még a kollektív szerződés is csak a munkavállaló javára térhetett volna el.
[17] Ezt támasztja alá az Efotv. mellékletében szereplő munkaszerződés-minta is, melyben rögzíteni kell az alkalmi munkavállalók naponta teljesítendő rendes munkaidejét, továbbá legkésőbb a munkaviszony megszűnésekor ki kell tölteni az óra/nap lebontásban azt, hogy mennyi volt az alkalmi munkavállaló által ledolgozott munkaórák száma.
[18] Amennyiben a felek nem alkalmazzák az Efotv. mellékletében szereplő munkaszerződés-mintát, úgy az Mt. 203. § (4) bekezdésének megfelelően kötelesek vezetni a munkaidő-nyilvántartást, amelynek az Mt. 134. § (1) bekezdés a) pontja szerint tartalmaznia kell a rendes és a rendkívüli munkaidőt is.
[19] Mivel a felperes nem az Efotv. mellékletében szereplő munkaszerződést alkalmazta, köteles volt az alkalmi munkavégzéssel foglalkoztatottak rendes és rendkívüli munkaidejének nyilvántartására is.
[20] Kellő alap nélkül hivatkozott a felperes felülvizsgálati kérelmében arra is, hogy az alkalmi munkavállalókkal az Mt. 145. § (2) bekezdése szerint bérpótlék helyett a munkavégzés díjazását és a bérpótlékot is magában foglaló havi átalány fizetésében állapodott meg, s erre szóban került sor.
[21] Bár az Mt. 202. § (1) bekezdése az egyszerűsített foglalkoztatás esetében nem kívánja meg a munkaszerződés írásba foglalását, amennyiben arra mégis sor kerül, úgy annak meg kell felelnie az Mt. általános rendelkezéseinek. Helytállóan érvelt az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében azzal, hogy az Mt. 145. § (1) bekezdése kizárólag a vasárnapi pótlék, a műszakpótlék, valamint az éjszakai pótlék esetében engedi meg a munkabér akként történő megállapítását, hogy az ezen pótlékokat is magában foglalja. Erre a rendkívüli munka pótléka vonatkozásában nincs lehetőség.
[22] Az Mt. 145. § (2) bekezdése alapján a felek a munkaszerződésben a munkavégzés díjazását és a bérpótlékot is magába foglaló havi átalányt állapíthatnak meg, mely magában foglalhatja az Mt. 140-143. §-ában rögzített valamennyi pótlékot, így a rendkívüli munka ellentételezéseként járó pótlékot is. Ennek a megállapodásnak kifejezettnek kell lennie, azaz a feleknek meg kell jelölniük a megállapodásukban, hogy az átalányban való megállapodás mely pótlékok kiváltására irányul.
[23] A felperes az alkalmi munkavégzésre alkalmazott munkavállalói vonatkozásában a munkaszerződésben a munkabért határozta meg. Ezen túl a havi átalányban történő megállapodás az adott esetben nem értelmezhető, mivel arra a munkaszerződésből nem lehet következtetni, illetve az érintett munkavállalók foglalkoztatására nem folyamatosan, hosszabb időszakon keresztül, hanem alkalmanként került sor.
[24] A felperes ennek megfelelően az egyszerűsített foglalkoztatás keretében foglalkoztatott munkavállalói tekintetében is a rendes munkaidőn felüli munkavégzés esetén a rendkívüli munkavégzésért járó pótlékot lett volna köteles fizetni. Erre figyelemmel a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta.
(Kúria, Mfv.II.10.048/2016.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Mfv.II.10.048/2016/7.
A tanács tagjai: Dr. Stark Marianna a tanács elnöke
Sipőczné dr. Tánczos Rita előadó bíró
Szolnokiné dr. Csernay Krisztina bíró
A felperes:
A felperes képviselője: dr. Vass Tibor ügyvéd
Az alperes: Nemzetgazdasági Minisztérium
Az alperes képviselője: dr. Kovács Mária jogtanácsos
A per tárgya: közigazgatási határozat felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 5.M.338/2015/4.
R e n d e l k e z ő r é s z
A Kúria a Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 5.M.338/2015/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg az alperesnek 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, valamint külön felhívásra a magyar államnak 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
Tényállás
[1] A felperes 2014. július 7. és 2014. szeptember 30. között 14 alkalommal egyszerűsített foglalkoztatás keretében alkalmazta takarító munkakörben M. K.-t. A munkáltató a munkavállalóval egyszerűsített foglalkoztatásról szóló munkaszerződést kötött, amely rögzítette a napi tíz órás munkaidőt, illetve az adott napra fizetendő munkabért. Ugyancsak a felperes 2014. augusztus 11. és 2014. szeptember 26. között egyszerűsített foglalkoztatás keretében nyolc alkalommal foglalkoztatta N. J. munkavállalót asszisztens munkakörben. A megkötött munkaszerződés a tizenegy órás munkaidőt és a fizetendő munkabért tartalmazta.[2] A Megyei Kormányhivatal Munkavédelmi és Munkaügyi Szakigazgatási Szerve 2014. október 15-én és november 20-án ellenőrzést tartott a felperes mohácsi gyógyszertárában, s ennek során megállapította, hogy a fenti két munkavállaló foglalkoztatása jogsértő volt. A munkáltató a munkavállalóknak csak az alapbért fizette ki a napi nyolc órát meghaladó munkavégzés esetén is, bár a nyolc óra feletti munkavégzés rendkívüli munkaidőben történő munkavégzésnek minősül, ezért 50 % bérpótlékot kellett volna fizetni. Erre tekintettel határozatával kötelezte a felperest, hogy a határozatban szereplő munkanapokra fizesse meg M. K. és N. J. egyszerűsített munkaviszonyban foglalkoztatott munkavállalók részére a rendkívüli munkavégzés után járó 50 %-os pótlékot.
[3] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú hatóság határozatával a fellebbezés elutasítása mellett helybenhagyta az elsőfokú határozatot annak helyes indokai alapján.
A felperes keresete, az alperes ellenkérelme
[4] A felperes keresetében a jogerős közigazgatási határozatnak az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését, és az alperes költségekben való marasztalását kérte. Álláspontja szerint az egyszerűsített foglalkoztatásra sem a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 134. §-a, sem 143. §-a nem alkalmazható, azt a tényt azonban nem vitatta, hogy az Mt. 92. § (2) és (3) bekezdésében foglalt feltételek nem valósultak meg.[5] Az alperes ellenkérelmében fenntartotta a határozatban kifejtett álláspontját.
A jogerős ítélet
[6] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította és 20.000 forint + áfa perköltség, valamint 30.000 forint eljárási illeték megfizetésére kötelezte. Ítélete indokolásában kifejtette, hogy az egyszerűsített foglalkoztatásról rendelkező 2010. évi LXXV. törvény (Efotv.) 4. § (1) bekezdése értelmében az egyszerűsített foglalkoztatás céljára létesített munkaviszonyra az Mt., valamint a kötelező legkisebb munkabérről és a garantált bérminimumról szóló külön jogszabály rendelkezéseit a törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. Mivel az Efotv. a napi rendes és rendkívüli munkaidőre eltérő rendelkezéseket nem tartalmaz, így a munkaidő tekintetében az Mt. szabályai az irányadók. Az Mt. 92. § (1) bekezdése szerint a napi teljes munkaidő nyolc óra, így az ellenőrzéssel érintett munkavállalók vonatkozásában is ilyen mértékű rendes munkaidőben állapodhattak meg a felek. Az ezen felül végzett munkáért az Mt. 139. § (1) bekezdése szerinti bérpótlék jár a munkavállalóknak.[7] Az ítélet rögzíti, hogy bár az egyszerűsített foglalkoztatásban az Mt. 134. §-a szerint a munkáltatónak a munkaidőt nem kell nyilvántartania, az Mt. 143. §-a alapján alkalmazandó rendkívüli munkavégzés ellenértékéről, vagyis a bérpótlékról a feleknek meg kellett volna állapodniuk.
A felülvizsgálati kérelem, felülvizsgálati ellenkérelem
[8] A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül, s hozzon a jogszabályoknak megfelelő új határozatot, a másodfokú közigazgatási határozatot az elsőfokú közigazgatási határozatra is kiterjedően helyezze hatályon kívül. Álláspontja szerint jogsértően állapította meg a bíróság, hogy az Mt. 143. § (2) bekezdés a) pontja szerint az alkalmi munkavállalóknak rendkívüli munkavégzést rendeltek el. Ezzel ellentétben megállapítható, hogy a munkaviszony létrejöttekor megállapodtak az érintett munkavállalókkal az adott napon teljesítendő munkaórák számáról és a munkabérről. Ennek megfelelően az adott esetben nem került elrendelésre rendkívüli munkavégzés, mivel a napi nyolc óra feletti munkaidőre vonatkozóan is létrejött a közös megegyezés a felek között. Az Mt. 145. § (2) bekezdése szerint a felek a munkaszerződésben bérpótlék helyett a munkavégzés díjazását és a bérpótlékot is magában foglaló havi átalányt állapíthatnak meg, s a felek között szóban ilyen megállapodás született. Álláspontja szerint kereseti érvelésének a havi átalányra vonatkozó részét az elsőfokú bíróság nem bírálta el, sértve ezzel a Pp. 213. § (1) bekezdésében foglaltakat.[9] Hivatkozott továbbá arra, hogy az Mt. 203. § (4) bekezdése alapján alkalmi munkavállalás esetén nem kell nyilvántartani a rendes és rendkívüli munkavégzés időtartamát, ami szintén arra utal, hogy az alkalmi munkavállalás esetén a túlmunka nem értelmezhető, továbbá az Efotv. mellékleteként közzétett egyszerűsített munkaszerződés sem biztosít lehetőséget a rendkívüli munkavégzés feltüntetésére, tehát a jogalkotói szándék szerint túlórapótlék elszámolására a közigazgatási határozat szerinti módon nincs szükség. Hivatkozott továbbá arra, hogy a túlórapótlék elszámolásának hiánya nem okozott jövedelemkiesést a munkavállalóknál, mivel a felek előre megállapodtak a teljesítendő munkaórák számában és a fizetendő munkabérben, ezért a megállapodás szerinti munkabért nem kellett megbontani a rendes és a rendkívüli munkavégzésre eső bérre és pótlékra, ez csak felesleges adminisztratív többletterhet jelentett volna. Az írásos egyszerűsített munkaszerződés mellett a felek szóbeli megállapodást is kötöttek, miszerint a bérpótlék helyett a munkavégzés díjazását és a bérpótlékot egyaránt magában foglalja az egyszerűsített munkaszerződésben feltüntetett óradíj, ezt azonban a munkaügyi bíróság nem vette figyelembe.
[10] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte, hogy a Kúria "a felülvizsgálati kérelmet utasítsa el", és marasztalja a felperest a felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségekben. A bíróság nem csak azt vizsgálta ítéletében, hogy egyszerűsített foglalkoztatásra irányuló jogviszony esetén túlmunkának minősül-e a napi nyolc órát meghaladó munkavégzés, hanem azt is, hogy a rendes munkaidőre vonatkozó szabályok mikért érvényesülnek az egyszerűsített foglalkoztatás esetén. Bár az Efotv. 11. §-a alapján az alkalmi foglalkoztatás céljából létesített munkaviszony bejelentéssel is létrejöhet, a perbeli esetben a felek munkaszerződést kötöttek, amely azonban nem az Efotv. mellékletét képező mintaszerződés alapján készült. A törvény szerinti mintaszerződés lehetőséget biztosít a rendes munkaidő feltüntetésére. Az Mt. 203. §-a nem zárja ki az egyszerűsített foglalkoztatás esetére az Mt. 92. §-ában foglalt rendelkezések alkalmazását, mely szerint az általános teljes napi munkaidőt meghaladó munkaidő csak meghatározott körben köthető ki. Ugyancsak alkalmazni kell az Mt. 143.§ (2) bekezdését, mely szerint a rendkívüli munkavégzés után 50 %-os bérpótlékot kell fizetni. Az Mt. 145. § (1) bekezdése szerint a felek által megállapított munkabér nem tartalmazhatja a rendkívüli munkavégzés pótlékát. Az Mt. 145. § (2) bekezdése alapján munkaszerződésben valamennyi bérpótlék helyett lehetőség van havi átalány megállapítására, azonban a csatolt egyszerűsített munkaszerződésben ilyen megállapodás nem volt feltüntetve, a felek szóbeli megállapodására hivatkozás pedig súlytalan.
A Kúria döntése és annak jogi indokolása
[11] A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény lehetőséget biztosít a feleknek arra, hogy meghatározott feltételek fennállta esetén egyszerűsített foglalkoztatásra vagy alkalmi munkára irányuló munkaviszonyt létesítsenek egymással. Az Mt. 202. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy egyszerűsített foglalkoztatás vagy alkalmi munka esetén az Mt. 44. §-ában foglalt általános szabályt nem kell alkalmazni, a munkaszerződést nem kell írásba foglalni, így a munkaviszony a törvényben meghatározott bejelentési kötelezettség teljesítésével jön létre. A felek közötti munkaviszony a törvényben meghatározott minta munkaszerződés felhasználásával is létesíthető.[12] A felülvizsgálati eljárás alapját képező tényállás szerint a felperes egyszerűsített foglalkoztatás keretén belül alkalmi munkavállalóként foglalkoztatta M. K. és N. J.-t, és velük a jogviszony létesítése céljából munkaszerződést kötött, ez a munkaszerződés azonban nem az Efotv. mellékletét képező minta munkaszerződés alapján készült.
[13] Az Mt. 203. § (1) bekezdése rögzíti, hogy a munka törvénykönyve mely rendelkezései nem alkalmazhatók az egyszerűsített foglalkoztatás esetén, nem tartozik azonban e körbe az Mt. általános teljes napi munkaidő mértékét megállapító 92. § (1) bekezdése, illetve a teljes napi munkaidő felemelésének lehetőségét biztosító 92. § (2) bekezdése. Mindebből helytállóan jutott a közigazgatási és munkaügyi bíróság arra a következtetésre, hogy az egyszerűsített foglalkoztatás keretén belül foglalkoztatott munkavállaló esetében is - a készenléti jellegű munkakörben történő foglalkoztatás vagy a tulajdonos hozzátartozójaként történő alkalmazását kivéve - napi nyolc órás munkaidőre jön létre a munkaviszony.
[14] Az egyszerűsített foglalkoztatás esetén is alkalmazni kell a munkaidő beosztására vonatkozó szabályokat, az Mt. csupán a munkaidő-beosztás közlése és a már közölt beosztás megváltoztatása vonatkozásában mentesíti a munkáltatót az Mt. 97. § (4) és (5) bekezdésében rögzített kötelezettségei alól. Szintén alkalmazandó az alkalmi munkavégzés esetében is az Mt. 107. §-a, amely arról rendelkezik, hogy mi minősül rendkívüli munkaidőnek, továbbá az Mt. 143. § (2) bekezdését, amely 50 % bérpótlék megfizetésére kötelezi a munkáltatót a rendkívüli munkavégzés ellentételezéseként.
[15] Mindezek alapján a peres felek az általános teljes napi munkaidőnek megfelelő nyolc óra munkavégzésben vagy részmunkaidős munkavégzésben állapodhattak volna meg, az Mt. 92. § (2) bekezdésében rögzített feltételek hiányában azonban ennél hosszabb munkaidő megállapítására nem volt lehetőség, attól az Mt. 135. § (2) bekezdése szerint még a kollektív szerződés is csak a munkavállaló javára térhetett volna el.
[16] Ezt támasztja alá az Efotv. mellékletében szereplő munkaszerződés minta is, melyben rögzíteni kell az alkalmi munkavállalók naponta teljesítendő rendes munkaidejét, továbbá legkésőbb a munkaviszony megszűnésekor ki kell tölteni az óra/nap lebontásban azt, hogy mennyi volt az alkalmi munkavállaló által ledolgozott munkaórák száma.
[17] Amennyiben a felek nem alkalmazzák az Efotv. mellékletében szereplő munkaszerződés mintát, úgy az Mt. 203. § (4) bekezdésének megfelelően kötelesek vezetni a munkaidő nyilvántartást, amelynek az Mt. 134. § (1) bekezdés a) pontja szerint tartalmaznia kell a rendes és a rendkívüli munkaidőt is.
[18] Mivel a felperes nem az Efotv. mellékletében szereplő munkaszerződést alkalmazta, köteles volt az alkalmi munkavégzéssel foglalkoztatottak rendes és rendkívüli munkaidejének nyilvántartására is.
[19] Kellő alap nélkül hivatkozott a felperes felülvizsgálati kérelmében arra is, hogy az alkalmi munkavállalókkal az Mt. 145. § (2) bekezdése szerint bérpótlék helyett a munkavégzés díjazását és a bérpótlékot is magában foglaló havi átalány fizetésében állapodott meg, s erre szóban került sor.
[20] Bár az Mt. 202. § (1) bekezdése az egyszerűsített foglalkoztatás esetében nem kívánja meg a munkaszerződés írásba foglalását, amennyiben arra mégis sor kerül, úgy annak meg kell felelnie az Mt. általános rendelkezéseinek. Helytállóan érvelt az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében azzal, hogy az Mt. 145. § (1) bekezdése kizárólag a vasárnapi pótlék, a műszakpótlék, valamint az éjszakai pótlék esetében engedi meg a munkabér akként történő megállapítását, hogy az ezen pótlékokat is magában foglalja. Erre a rendkívüli munka pótléka vonatkozásában nincs lehetőség.
[21] Az Mt. 145. § (2) bekezdése alapján a felek a munkaszerződésben a munkavégzés díjazását és a bérpótlékot is magába foglaló havi átalányt állapíthatnak meg, mely magába foglalhatja az Mt. 140-143. §-ában rögzített valamennyi pótlékot, így a rendkívüli munka ellentételezéseként járó pótlékot is. Ennek a megállapodásnak kifejezettnek kell lennie, azaz a feleknek meg kell jelölniük a megállapodásukban, hogy az átalányban való megállapodás mely pótlékok kiváltására irányul.
[22] A felperes az alkalmi munkavégzésre alkalmazott munkavállalói vonatkozásában a munkaszerződésben a munkabért határozta meg. Ezen túl a havi átalányban történő megállapodás az adott esetben nem értelmezhető, mivel arra a munkaszerződésből nem lehet következtetni, illetve az érintett munkavállalók foglalkoztatására nem folyamatosan, hosszabb időszakon keresztül, hanem alkalmanként került sor.
[23] A felperes ennek megfelelően az egyszerűsített foglalkoztatás keretében foglalkoztatott munkavállalói esetében is a rendes munkaidőn felüli munkavégzés esetén a rendkívüli munkavégzésért járó pótlékot lett volna köteles fizetni. Erre figyelemmel a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta.
A döntés elvi tartalma
[24] Amennyiben a felek nem alkalmazzák az Efotv. mellékletében szereplő munkaszerződés mintát, úgy az Mt. 203. § (4) bekezdésének megfelelően kötelesek vezetni a munkaidő nyilvántartást, amelynek az Mt. 134. § (1) bekezdés a) pontja szerint tartalmaznia kell a rendes és a rendkívüli munkaidőt is.[25] Az Mt. 145. § (2) bekezdése alapján a felek a munkaszerződésben a munkavégzés díjazását és a bérpótlékot is magába foglaló havi átalányt állapíthatnak meg, mely magába foglalhatja az Mt. 140-143. §-ában rögzített valamennyi pótlékot, így a rendkívüli munka ellentételezéseként járó pótlékot is. Ennek a megállapodásnak kifejezettnek kell lennie, azaz a feleknek meg kell jelölniük a megállapodásukban, hogy az átalányban való megállapodás mely pótlékok kiváltására irányul.
Z á r ó r é s z
[26] A pervesztes felperes a Pp. 78. § (2) bekezdése alapján köteles megfizetni az alperes felülvizsgálati eljárási költségét, és a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján megfizetni a felülvizsgálati eljárási illetéket.
[27] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
Budapest, 2016. szeptember 14.
Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Sipőczné dr. Tánczos Rita s.k. előadó bíró, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. bíró
(Kúria, Mfv.II.10.048/2016.)