adozona.hu
BH 2016.12.332
BH 2016.12.332
A baleset bekövetkezéséért kártérítési felelősség terheli a raktározási munkára a szakszerű elvégzése érdekében a feladatot szakcégre bízó megrendelőt is, ha a munka helyszínének kijelölése és az eszközök ellenőrzése körében mulasztás terheli és a baleset ezzel okozati összefüggésben következett be [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 4. § (4) bek., 339. § (1) bek., 344. § (1) bek., 348. §; 14/2004. (IV. 19.) FMM rendelet 4. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A II. rendű alperes és a korábban I. rendű alperes - amelynek beltagja a III. rendű alperes - 2007. július 1-jén vállalkozási szerződést kötöttek, amelynek alapján a Bt. arra vállalt kötelezettséget, hogy a II. rendű alperes irattárában tárolt iratokat és az azok elhelyezésére szolgáló polcrendszert egy másik helyre átszállítja és az új helyen összeszerelt polcokon elhelyezi a II. rendű alperes iratait. A Bt. 2007. június 13-án kötött megbízási szerződést a IV. rendű alperessel. A szerződ...
BH 2016.12.332 A baleset bekövetkezéséért kártérítési felelősség terheli a raktározási munkára a szakszerű elvégzése érdekében a feladatot szakcégre bízó megrendelőt is, ha a munka helyszínének kijelölése és az eszközök ellenőrzése körében mulasztás terheli és a baleset ezzel okozati összefüggésben következett be [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 4. § (4) bek., 339. § (1) bek., 344. § (1) bek., 348. §; 14/2004. (IV. 19.) FMM rendelet 4. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A II. rendű alperes és a korábban I. rendű alperes - amelynek beltagja a III. rendű alperes - 2007. július 1-jén vállalkozási szerződést kötöttek, amelynek alapján a Bt. arra vállalt kötelezettséget, hogy a II. rendű alperes irattárában tárolt iratokat és az azok elhelyezésére szolgáló polcrendszert egy másik helyre átszállítja és az új helyen összeszerelt polcokon elhelyezi a II. rendű alperes iratait. A Bt. 2007. június 13-án kötött megbízási szerződést a IV. rendű alperessel. A szerződés alapján a IV. rendű alperes vállalta, hogy könnyű fizikai betanított munka, irattár költöztetés, dobozolás, dobozok jelölése, iratok polcokról történő le- és felpakolása, továbbá irattári selejtezésben kisegítő feladatok ellátása céljából a Bt. által megjelölt időpontban és helyen meghatározott létszámú teljesítési csoporttal megjelenik és a feladat teljesítését elvégzi. Az I-II. rendű felperesek gyermeke, a III. rendű felperes testvére: Sz. Ö. 2007. július 3-án diákként kötött munkaszerződést a IV. rendű alperessel betanított munkás munkakör betöltésére. A IV. rendű alperes Sz. Ö. más diák munkavállalókkal együtt a Bt.-hez irányította. A diákmunkások végezték a II. rendű alperes iratainak polcokról való leemelését, dobozokban való elhelyezését, illetőleg az iratok átszállítását követően azok polcokra való helyezését. 2007. július 30-án az iratanyag felrakodása közben a polcrendszer ledőlt és maga alá temette Sz. Ö.-t, aki életét vesztette.A kereseti kérelem
[2] A felperesek a hozzátartozójuk halála miatt keletkezett nem vagyoni káraik megtérítésére kérték az alperesek kötelezését. A Bt. felszámolását 2010. április 22-én rendelték el, a felperesek azonban hitelezői igényeiket a felszámolási eljárásban nem jelentették be, majd az I. rendű alperessel szemben előterjesztett keresetüktől a per során elálltak. A II. rendű alperessel szemben előterjesztett keresetüket a felperesek arra alapították, hogy a II. rendű alperes alkalmazottja elmulasztotta a polcrendszer ellenőrzését és felülvizsgálatát, illetőleg az irattár céljára alkalmatlan helyiséget választott ki.Az első- és másodfokú ítélet
[3] Az elsőfokú bíróság az ítéletében kötelezte a II. és a IV. rendű alpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg egyetemlegesen az I. rendű felperesnek 6 000 000 forint, a II. rendű felperesnek 7 000 000 forint, a III. rendű felperesnek pedig 2 500 000 forint nem vagyoni kártérítést, ezt meghaladóan, továbbá a III. rendű alperessel szemben előterjesztett keresetet elutasította. Az elsőfokú ítélet indokolása szerint a büntetőügyben kirendelt O. R. és dr. K. L. szakvéleménye, valamint a perben tett tanúvallomása alapján megállapítható volt, hogy a polcrendszer összeszerelése és megterhelése szakszerűtlenül történt. A II. rendű alperes kártérítési felelősségét a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 348. §-ának (1) bekezdése és a 339. §-ának (1) bekezdése alapján állapította meg, mert a II. rendű alperesnek az irattár költöztetésért felelős munkavállalója nem a kellő gondossággal járt el. A II. rendű alperes terhére értékelte azt is, hogy a munkavállaló alkalmatlan helyiséget választott ki az irattár számára, nem ellenőrizte a szétszerelt polcrendszer állapotát, észlelte és eltűrte a polcrendszer szakszerűtlen összeszerelését és nem akadályozta meg, hogy a polcokat az átadás előtt ugyancsak szakszerűtlen módon megterheljék, nem tett semmilyen intézkedést azután sem, hogy a polcrendszer terheletlen állapotában is megdőlt. Ezzel a II. rendű alperes megszegte a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mtv.) 18. §-ának (1) és (3) bekezdésében foglaltakat.[4] A felperesek, valamint a II. és a IV. rendű alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az ítéletében az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta és a felperesek II. rendű alperessel szembeni keresetét elutasította. A IV. rendű alperes által fizetendő nem vagyoni kártérítés összegét az I. rendű felperes részére 4 000 000 forintra, a II. rendű felperes részére 5 000 000 forintra és a III. rendű felperes részére 1 000 000 forintra leszállította és kötelezte a IV. rendű alperest, hogy 15 napon belül ezen összegek után fizesse meg a 2007. július 31. napjától járó törvényes mértékű késedelmi kamatot, rendelkezett továbbá a perköltségek viseléséről.
[5] A II. rendű alperes tekintetében a másodfokú bíróság abból indult ki, hogy nem állt Sz. Ö.-vel sem munkaviszonyban, sem más munkavégzésre irányuló jogviszonyban, a II. rendű alperest nem terhelte Sz. Ö.-vel szemben a munkáltatók számára előírt munkabiztonsági szabályok betartásának kötelezettsége, ebből következik, hogy a munkáltatók számára előírt munkabiztonsági szabályok megszegése nem értékelhető a II. rendű alperes terhére és nem alapozhatja meg a kártérítési felelősségét. A polcrendszer szétszerelése, szállítása és összeállítása nem tartozott a II. rendű alperes tevékenységi körébe, nem rendelkezett az ezeknek a tevékenységeknek az elvégzéséhez szükséges szakértelemmel és éppen ezért bízta meg a munka elvégzésével a Bt.-t. A másodfokú bíróság szerint a II. rendű alperes megrendelésének elfogadása után a Bt.-t terhelte a munka szakszerű megszervezésének és elvégzésének a kötelezettsége.
[6] A másodfokú bíróság álláspontja szerint a polcrendszer elemeinek olyan hiányosságait, amelyek veszélyeztethették a polcrendszer szakszerű összeszerelését vagy az összeszerelés utáni biztonságos használatát a Bt.-nek észlelnie kellett és erre figyelmeztetnie kellett volna a II. rendű alperest. A perben nem merült fel bizonyíték arra, hogy ez a figyelmeztetés megtörtént, a halálos baleset bekövetkezése és a figyelmeztetés elmaradása között okozati összefüggés áll fenn, ezért a felperesek balesetből eredő káraiért a Ptk. 392. §-ának (3) bekezdése alapján a Bt. felelős. A választott helyiség nem eleve alkalmatlan a polcrendszer biztonságos felállítására, az alkalmassá tételhez szükséges műszaki megoldások a Bt. kötelezettségébe tartoztak. A munkavédelemre vonatkozó jogszabályok értelmében a polcrendszernek csak az összeszerelést követően kellett megfelelnie az előírt biztonsági követelményeknek. A munka befejezése előtt a II. rendű alperesnek ellenőrzési kötelezettsége nem volt. A baleset bekövetkezésekor a Bt. még nem adta át a polcrendszert a II. rendű alperesnek, ezért nem volt kötelessége a polcrendszer ellenőrzése. Mindezekre tekintettel az ellenőrzés és az időszaki felülvizsgálat elmulasztása sem alapozhatja meg a II. rendű alperes kártérítési felelősségét. F. T. alkalmazott feladatköre nem terjedt ki azoknak a kötelezettségeknek a teljesítésére, amelyek jogszabály vagy a II. rendű alperes által kötött szerződés alapján más személyt terheltek. F. T. nem határozhatta meg a vállalkozó számára, hogy mikor, milyen módon és milyen sorrendben kerüljön sor az iratok polcokra helyezésére, nem tanúsított olyan jogellenes vagy a felróható magatartást, ami okozati összefüggésben állna a baleset bekövetkezésével.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[7] A jogerős ítélet ellen a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogerős ítélet részbeni hatályon kívül helyezésével és a jogszabályoknak megfelelő új ítélet meghozatalával kérték a II. rendű alperes kötelezését arra, hogy egyetemlegesen fizesse meg a jogerős ítéletben megítélt kártérítési összegeket és azok kamatait.[8] A felperesek jogi álláspontja szerint a másodfokú bíróság tévesen jutott arra következtetésre, hogy a II. rendű alperest nem terheli kártérítési felelősség. A felperesek a keresetüket nem csak arra alapították, hogy a munkabiztonsági előírások megszegése miatt következett be a baleset, hanem a II. rendű alperes alkalmazottja, F. T. által elkövetett mulasztásokra, az állványrendszer hiányosságaira, a telepítési hely nem megfelelő kiválasztására és az átadás-átvétel hiányára is.
[9] A felülvizsgálati kérelem szerint jelentősége van annak, hogy a II. rendű alperesnek a baleset időpontjában hatályos Szervezeti és Működési Szabályzata szerint a Műszaki és Ellátási Főosztálynak kifejezetten olyan jellegű kötelezettségei voltak, amelyek alkalmasak egy irattároló állványrendszer elköltöztetésével kapcsolatos tevékenység megszervezésére, felügyeletére, lebonyolítására. F. T. munkaköri leírásában szerepel, hogy szervezi a közlekedéssel, az iratanyagok szállításával kapcsolatos feladatokat. Megítélésük szerint súlyosan tévedett a másodfokú bíróság, amikor úgy foglalt állást, hogy a raktárépület kijelölése kapcsán nem terheli a II. rendű alperest felróható mulasztás. A vállalkozói szerződés szerint a II. rendű alperes volt az, aki az állványrendszer új helyét meghatározta és kijelölte. Szerintük vizsgálnia kellett volna, hogy annak adottságai megfeleltek-e az állványrendszer biztonságos telepítéséhez. A hátrányos következményeket akkor sem lehet a Bt.-re mint vállalkozóra hárítani, ha annak figyelmeztetnie kellett volna a II. rendű alperest a polcrendszer alkalmatlan helyen történő összeszerelésének előre látható következményeire. A vállalkozónak nem is volt feladata, hogy a látszatra alkalmasnak tűnő helyszínt külön ellenőrizze a tekintetben, hogy az aszfaltborítás elbírja-e a megterhelt állványrendszer súlyát. Ez az ellenőrzés ugyanakkor a II. rendű alperesnek jogszabályi kötelezettsége volt.
[10] Sérelmezték, hogy a másodfokú bíróság nem megfelelően értékelte a II. rendű alperes és a Bt. közötti vállalkozói szerződés tartalmát sem, hiszen az nem a talaj vizsgálatára, hanem a II. rendű alperes tulajdonában lévő ingóságok költöztetésére, illetőleg az állványrendszer felállítására vonatkozott. A Bt. nem vállalt kötelezettséget az állványrendszer karbantartására, megvizsgálására, ellenőrző felülvizsgálatára és üzembe helyezésére sem. A II. rendű alperes nem tett eleget a 14/2004. (IV. 19.) FMM rendelet 4. §-ának (1) bekezdésében foglaltaknak. F. T. vallomásából szerintük az is megállapítható volt, hogy ő már a legelső polc behelyezésénél látta a dőlést, ennek ellenére hagyta, hogy az összeszerelés folytatódjon és az iratpakolást a diákok megkezdjék. Nem csak jogszabályi, de erkölcsi kötelezettsége is lett volna, hogy mindent elkövessen annak érdekében, hogy a diákok ne kezdhessék meg az iratok polcra rakodását.
[11] Mindezekre tekintettel elfogadhatatlannak és a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésével és 348. §-ának (1) bekezdésével ellentétesnek tartották azt az indokolást, hogy a II. rendű alperes felelőssége nem állapítható meg azért, mert F. T. magatartása nem áll közvetlen okozati összefüggésben a polcrendszer összeomlásával, a baleset bekövetkezésével. Téves szerintük az a hivatkozás is, hogy a II. rendű alperesnek az utasítási joga a Ptk. 392. §-ának (1) bekezdése alapján nem terjed ki a munka megszervezésére. A Ptk. 4. §-ának (4) bekezdése értelmében helytelen és jogszabályellenes az az indokolás, amely szerint a Bt.-nek figyelmeztetnie kellett volna a II. rendű alperest a polcrendszer hiányosságaira és a helyszín alkalmatlanságára és csak e figyelmeztetés esetén lehetett volna a II. rendű alperest felelőssé tenni a baleset bekövetkezéséért.
[12] Miután a II. rendű alperes az alkalmazottján keresztül tudott a polcrendszer dőléséről, a polcrendszer hiányosságairól és a helyszín alkalmatlanságáról, ezért a felelőssége meglátásuk szerint nem csak abban az esetben állapítható meg, ha erre a Bt. külön is felhívta volna a figyelmét, tekintettel a Ptk. 4. §-ának (4) bekezdésére is. Iratellenes a jogerős ítéletnek az a megállapítása, hogy a helyiség nem volt eleve alkalmatlan a polcrendszer biztonságos felállítására, mert lett volna olyan műszaki megoldás, amellyel a baleset megakadályozható lehetett volna. Rámutattak, hogy dr. K. L. igazságügyi szakértő véleménye éppen azt támasztotta alá, hogy az aszfaltborítás eleve kétségessé teszi, hogy az alátét elegendő lett volna akár akkor is, ha mindegyik állvány alá odateszik és teljesen terhelt az állvány. A felperesek szerint annak is jelentősége van, hogy a polcrendszer eleve alkalmatlan volt a biztonságos munkavégzésre, ezt bizonyítja O. R. igazságügyi munkavédelmi szakértő szakvéleménye is. A polcrendszer felszerelése nem felelt meg az akkor hatályos szabvány előírásainak sem. A perbeli esetben alkalmazandó FMM rendelet előírásai szerint nem a Bt. tekinthető olyan "megbízott személynek", akinek a munkaeszköz karbantartását ellenőrző vizsgálatát el kell végeznie. E körben utaltak a felperesek arra, hogy a rendszeres ún. időszakos ellenőrző vizsgálatot már az állványrendszer eredeti helyén is el kellett volna végezni és akkor feltárható lett volna a polcrendszer szakértő által megállapított hiányossága. Mindezekre tekintettel a felperesek szerint a II. rendű alperes kártérítési felelőssége fennáll, és a Ptk. 344. §-ának (1) bekezdése alapján egyetemleges.
A Kúria döntése és jogi indokai
[13] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.[14] A felperesek keresete a II. rendű alperessel szemben nem egy szerződéses jogviszonyból eredő, munkabiztonsági előírásokat megszegő magatartáson, illetőleg mulasztáson alapult. Az a tény, hogy a munka elvégzésével szakértelemmel rendelkező céget bízott meg a II. rendű alperes, önmagában nem mentesíti a kártérítési felelősség alól. Helyesen utaltak a felperesek a felülvizsgálati kérelmükben arra, hogy a raktárépület kijelölését, ezen belül a polcrendszer kialakításának helyét a II. rendű alperes, illetőleg alkalmazottja döntötte el, az e körbe eső esetlegesen hiányosságok, mulasztások miatti felelősség nem zárható ki azzal, hogy a munkát végző Bt. a figyelmeztetési kötelezettségének nem tett eleget, különös tekintettel arra is, hogy a II. rendű alperes alkalmazottja maga is észlelte a polc dőlését, ennek ellenére semmilyen intézkedést nem tett. Az a II. rendű alperes feladatkörébe tartozott, hogy a helyszínt úgy jelölje ki, hogy a polcrendszer összeszerelésére, az iratok tárolására alkalmas legyen, figyelembe véve az aszfaltborítást és a polcrendszer lehetséges, várható súlyát.
[15] A Bt. a polcrendszer felszerelésére és az iratok áthelyezésére vállalt kötelezettséget, az pedig, hogy az átrendezés után a polcrendszer biztonságosan betöltse rendeltetését mindenképpen a II. rendű alperes feladatkörébe tartozott. E tevékenységére vonatkozó előírásokat tartalmaz a munkaeszközök és használatuk biztonságos és egészségügyi követelményeinek minimális szintjéről szóló 14/2004. (IV. 19.) FMM rendelet, amelynek 4. §-a ellenőrzési kötelezettséget ír elő a II. rendű alperes részére. E körben az elsőfokú bíróság az ítélete indokolásában helytállóan utalt azokra a mulasztásokra, amelyeket a II. rendű alperes a polcrendszer használatbavételével, illetőleg a helyszín kijelölésével kapcsolatban elkövetett. Helyes az a hivatkozás is, hogy a munkavédelmi szabályok nemcsak a munkavállalók életét, testi épségét és egészségét védik.
[16] Alapvetően téves a jogerős ítélet indokolása a tekintetben, hogy a II. rendű alperes azért, mert az utasítási joga nem terjedt ki a Ptk. 392. §-ának (1) bekezdése alapján a munka megszervezésére, továbbá a vállalkozó nem élt a figyelmeztetési jogával, a II. rendű alperes nem felelhet a kárért.
[17] Nem annak van jelentősége, hogy a II. rendű alperes a vállalkozó mellett miként vehetett részt a munka megszervezésében, hanem annak, hogy a kár megelőzésében volt-e olyan mulasztása, ami a terhére róható. Az a tény, hogy a munkavégzést a Bt. vállalta és a munkát végző diákokkal a II. rendű alperes nem volt jogviszonyban, nem eredményezheti azt, hogy a II. rendű alperesnek az őt terhelő kötelezettségeinek nem kell eleget tennie és tétlenül nézheti a fenyegető kár bekövetkezését. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megállapítható volt, hogy a helyszín kijelölése és a munkavégzéshez biztosított polcrendszer ellenőrzése körében a II. rendű alperest mulasztás terheli, amely okozati összefüggésben áll a baleset bekövetkezésével, függetlenül attól, hogy Sz. Ö.-vel sem munkaviszony, sem más munkavégzésre irányuló jogviszony nem volt megállapítható.
[18] A II. rendű alperes jogellenes magatartásának, a kárnak és az okozati összefüggés fennállásának a bizonyítottsága alapján a II. rendű alperes kártérítési felelősségét a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság jól állapította meg és a Kúria egyetért azzal a megállapítással is, hogy a balesetnek több egymáshoz kapcsolódó, egymással összefüggő kiváltó oka volt, amelyek együttesen eredményezték Sz. Ö. halálát. A másodfokú bíróság tévedett abban, hogy csak a munkaviszony, illetőleg a munkavégzésre irányuló jogviszony esetén tartotta vizsgálhatónak a II. rendű alperes kártérítési felelősségét. A Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján a felelősség feltételeit teljeskörűen az elsőfokú bíróság vizsgálta és helytálló következtetésre jutott. A II. és a IV. rendű alperesek egymástól elválaszthatatlan mulasztásai alapján az egyetemleges kártérítési felelősségük a Ptk. 344. §-ának (1) bekezdése alapján fennáll.
[19] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott, a II. rendű alperessel szembeni keresetet elutasító részét a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és e körben az elsőfokú ítélet fellebbezett részét akként változtatta meg, hogy a IV. rendű alperes által a jogerős ítélet szerint fizetendő tőkét és késedelmi kamatot a II. rendű alperes a IV. rendű alperessel egyetemlegesen köteles megfizetni.
(Kúria Pfv. III. 20.382/2016.)
* * *
TELHES HATÁROZAT
A Kúria
mint felülvizsgálati bíróság
í t é l e t e
Az ügy száma: Pfv.III.20.382/2016/10.szám
A tanács tagjai: Dr. Havasi Péter a tanács elnöke
Dr. Udvary Katalin előadó bíró
Dr. Almásy Mária bíró
A felperesek: Sz. Ö. I. rendű
Sz. E. II. rendű
Sz. R. III. rendű
A felperesek képviselője:
Dr. Berki Dávid ügyvéd
(1137 Budapest, Katona József u. 22. III/3.)
Az alperesek: Magyar Államkincstár
(1054 Budapest, Hold u. 4.) II. rendű
S. L. III. rendű
M. I. IV. rendű
Az alperesek képviselői:
Dr. F. S. Á. jogtanácsos II. rendű alperes
Dr. Rendes Attila Ügyvédi Iroda
(1015 Budapest, Hattyú u. 1.,
ügyintéző: dr. Rendes Attila ügyvéd) III. rendű alperes
Fiák és Társai Ügyvédi Iroda
(1054 Budapest, Hold u. 6. I/1.,
ügyintéző: dr. Holup Diána ügyvéd) IV. rendű alperes
A per tárgya: kártérítés
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó felek:
I., II., III. rendű felperesek
IV. rendű alperes
A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma:
Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.450/2015/4.
Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma:
Fővárosi Törvényszék 26.P.25.173/2009/94.
R e n d e l k e z ő r é s z
A Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott, a II. rendű alperessel szembeni keresetet elutasító részét hatályon kívül helyezi és e körben az elsőfokú bíróság 26.P.25.173/2009/94. számú ítéletét megváltoztatva úgy rendelkezik, hogy a IV. rendű alperes által fizetendő kártérítéseket és késedelmi kamatot a II. rendű alperes a IV. rendű alperessel egyetemlegesen köteles megfizetni.
A felpereseket a II. rendű alperes javára elsőfokú és másodfokú perköltség megfizetésére kötelező részét hatályon kívül helyezi és e körben az elsőfokú ítéletet megváltoztatva a II. rendű alperes javára a II. rendű felperest 63.500 (hatvanháromezer-ötszáz) forint, a III. rendű felperest 95.250 (kilencvenötezer-kétszázötven) forint elsőfokú perköltség megfizetésére kötelezi azzal, hogy ezt meghaladóan a II. rendű alperes és az I. felperes maguk viselik az elsőfokú eljárásban felmerült költségeiket.
Kötelezi a II. rendű alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az I. rendű felperesnek 50.000 (ötvenezer) forint, a II. rendű felperesnek 75.000 (hetvenötezer) forint másodfokú perköltséget, míg a III. rendű felperes és a II. rendű alperes a fellebbezési eljárásban felmerült költségeiket maguk viselik.
Kötelezi a II. rendű alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az I. rendű felperesnek 100.000 (százezer) forint, a II. rendű felperesnek 130.000 (százharmincezer) forint, a III. rendű felperesnek pedig 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, míg az 1.000.000 (egymillió) forint felülvizsgálati illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
A II. rendű alperes és a korábban I. rendű alperes Bt. (továbbiakban: Bt.) – amelynek beltagja a III. rendű alperes – 2007. július 1-jén vállalkozási szerződést kötöttek, amelynek alapján a Bt. arra vállalt kötelezettséget, hogy a II. rendű alperes irattárában tárolt iratokat és az azok elhelyezésére szolgáló polcrendszert egy másik helyre átszállítja és az új helyen összeszerelt polcokon elhelyezi a II. rendű alperes iratait. A Bt. 2007. június 13-án kötött megbízási szerződést a IV. rendű alperessel, a szerződés alapján a IV. rendű alperes vállalta, hogy könnyű fizikai betanított munka, irattár költöztetés, dobozolás, dobozok jelölése, iratok polcokról történő le- és felpakolása, továbbá irattári selejtezésben kisegítő feladatok ellátása céljából a Bt. által megjelölt időpontban és helyen meghatározott létszámú teljesítési csoporttal megjelenik és a feladat teljesítését elvégzi. Az I. és a II. rendű felperesek gyermeke, a III. rendű felperes testvére: Sz. Ö. 2007. július 3-án diákként kötött munkaszerződést a IV. rendű alperessel betanított munkás munkakör betöltésére. A IV. rendű alperes Sz. Ö. más diák munkavállalókkal együtt a Bt.-hez irányította. A diákmunkások végezték a II. rendű alperes iratainak polcokról való leemelését, dobozokban való elhelyezését, illetőleg az iratok átszállítását követően azok polcokra való helyezését. 2007. július 30-án az iratanyag felrakodása közben a polcrendszer ledőlt és maga alá temette Sz. Ö.-t, aki életét vesztette.A kereseti kérelem
A felperesek a hozzátartozójuk halála miatt keletkezett nem vagyoni káraik megtérítésére kérték az alperesek kötelezését. A Bt. felszámolását 2010. április 22-én rendelték el, a felperesek azonban hitelezői igényeiket a felszámolási eljárásban nem jelentették be, majd az I. rendű alperessel szemben előterjesztett keresetüktől a per során elálltak. A II. rendű alperessel szemben előterjesztett keresetet a felperesek arra alapították, hogy a II. rendű alperes alkalmazottja elmulasztotta a polcrendszer ellenőrzését és felülvizsgálatát, illetőleg az irattár céljára alkalmatlan helyiséget választott ki.Az első- és másodfokú ítélet
Az elsőfokú bíróság az ítéletében kötelezte a II. és a IV. rendű alpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg egyetemlegesen az I. rendű felperesnek 6.000.000 forint, a II. rendű felperesnek 7.000.000 forint, a III. rendű felperesnek pedig 2.500.000 forint nem vagyoni kártérítést, ezt meghaladóan, továbbá a III. rendű alperessel szemben előterjesztett keresetet elutasította. Az elsőfokú ítélet indokolása szerint a büntetőügyben kirendelt O. R. és dr. K. L. szakvéleménye, valamint a perben tett tanúvallomása alapján megállapítható volt, hogy a polcrendszer összeszerelése és megterhelése szakszerűtlenül történt. A II. rendű alperes kártérítési felelősségét a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 348. §-ának (1) bekezdése és a 339. §-ának (1) bekezdése alapján állapította meg, mert F. T., a II. rendű alperesnek az irattár költöztetésért felelős munkavállalója nem a kellő gondossággal járt el. A II. rendű alperes terhére értékelte azt is, hogy a munkavállaló alkalmatlan helyiséget választott ki az irattár számára, nem ellenőrizte a szétszerelt polcrendszer állapotát, észlelte és eltűrte a polcrendszer szakszerűtlen összeszerelését és nem akadályozta meg, hogy a polcokat az átadás előtt ugyancsak szakszerűtlen módon megterheljék, nem tett semmilyen intézkedést azután sem, hogy a polcrendszer terheletlen állapotában is megdőlt. Ezzel a II. rendű alperes megszegte a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mtv.) 18. §-ának (1) és (3) bekezdésében foglaltakat.
A felperesek, valamint a II. és a IV. rendű alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az ítéletében az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta és a felperesek II. rendű alperessel szembeni keresetét elutasította. A IV. rendű alperes által fizetendő nem vagyoni kártérítés összegét az I. rendű felperes részére 4.000.000 forintra, a II. rendű felperes részére 5.000.000 forintra és a III. rendű felperes részére 1.000.000 forintra leszállította és kötelezte a IV. rendű alperest, hogy 15 napon belül ezen összegek után fizesse meg a 2007. július 31. napjától járó törvényes mértékű késedelmi kamatot, rendelkezett továbbá a perköltségek viseléséről. A II. rendű alperes tekintetében a másodfokú bíróság abból indult ki, hogy a II. rendű alperes nem állt Sz. Ö. sem munkaviszonyban, sem más munkavégzésre irányuló jogviszonyban, a II. rendű alperest nem terhelte Sz. Ö.-vel szemben a munkáltatók számára előírt munkabiztonsági szabályok betartásának kötelezettsége, ebből következik, hogy a munkáltatók számára előírt munkabiztonsági szabályok megszegése nem értékelhető a II. rendű alperes terhére és nem alapozhatja meg a kártérítési felelősségét. A polcrendszer szétszerelése, szállítása és összeállítása nem tartozott a II. rendű alperes tevékenységi körébe, nem rendelkezett az ezeknek a tevékenységeknek az elvégzéséhez szükséges szakértelemmel és éppen ezért bízta meg a munka elvégzésével a Bt.-t. A másodfokú bíróság szerint a II. rendű alperes megrendelésének elfogadása után a Bt.-t terhelte a munka szakszerű megszervezésének és elvégzésének a kötelezettsége. A polcrendszer elemeinek olyan hiányosságait, amelyek veszélyeztethették a polcrendszer szakszerű összeszerelését vagy az összeszerelés utáni biztonságos használatát a Bt.-nek észlelnie kellett és erre figyelmeztetnie kellett volna a II. rendű alperest. A perben nem merült fel bizonyíték arra, hogy ez a figyelmeztetés megtörtént, a halálos baleset bekövetkezése és a figyelmeztetés elmaradása között okozati összefüggés áll fenn, ezért a felperesek balesetből eredő káraiért a Ptk. 392. §-ának (3) bekezdése alapján a Bt. felelős. A választott helyiség nem eleve alkalmatlan a polcrendszer biztonságos felállítására, az alkalmassá tételhez szükséges műszaki megoldások a Bt. kötelezettségébe tartoztak. A munkavédelemre vonatkozó jogszabályok értelmében a polcrendszernek csak az összeszerelést követően kellett megfelelnie az előírt biztonsági követelményeknek. A munka befejezése előtt a II. rendű alperesnek ellenőrzési kötelezettsége nem volt. A baleset bekövetkezésekor a Bt. még nem adta át a polcrendszert a II. rendű alperesnek, ezért nem volt kötelessége a polcrendszer ellenőrzése. Mindezekre tekintettel az ellenőrzés és az időszaki felülvizsgálat elmulasztása sem alapozhatja meg a II. rendű alperes kártérítési felelősségét. F. T. alkalmazott feladatköre nem terjedt ki azoknak a kötelezettségeknek a teljesítésére, amelyek jogszabály vagy a II. rendű alperes által kötött szerződés alapján más személyt terheltek. F. T. nem határozhatta meg a vállalkozó számára, hogy mikor, milyen módon és milyen sorrendben kerüljön sor az iratok polcokra helyezésére, nem tanúsított olyan jogellenes vagy a felróható magatartást, ami okozati összefüggésben állna a baleset bekövetkezésével.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
A jogerős ítélet ellen a felperesek és a IV. rendű alperes terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet.
A IV. rendű alperes a felülvizsgálati kérelmét visszavonta.
A felperesek a felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet részbeni hatályon kívül helyezésével és a jogszabályoknak megfelelő új ítélet meghozatalával kérték a II. rendű alperes kötelezését arra, hogy egyetemlegesen fizesse meg a jogerős ítéletben megítélt kártérítési összegeket és azok kamatait. A felperesek jogi álláspontja szerint a másodfokú bíróság tévesen jutott arra következtetésre, hogy a II. rendű alperest nem terheli kártérítési felelősség. A felperesek a keresetüket nem csak arra alapították, hogy a munkabiztonsági előírások megszegése miatt következett be a baleset, hanem a II. rendű alperes alkalmazottja, F. T. által elkövetett mulasztásokra, az állványrendszer hiányosságaira, a telepítési hely nem megfelelő kiválasztására és az átadás-átvétel hiányára is. A felülvizsgálati kérelem szerint jelentősége van annak, hogy a II. rendű alperesnek a baleset időpontjában hatályos Szervezeti és Működési Szabályzata szerint a Műszaki és Ellátási Főosztálynak kifejezetten olyan jellegű kötelezettségei voltak, amelyek alkalmasak egy irattároló állványrendszer elköltöztetésével kapcsolatos tevékenység megszervezésére, felügyeletére, lebonyolítására. F. T. munkaköri leírásában szerepel, hogy szervezi a közlekedéssel, az iratanyagok szállításával kapcsolatos feladatokat. Súlyosan tévedett a másodfokú bíróság, amikor úgy foglalt állást, hogy a raktárépület kijelölése kapcsán nem terheli a II. rendű alperest felróható mulasztás. A vállalkozói szerződés szerint a II. rendű alperes volt az, aki az állványrendszer új helyét meghatározta és kijelölte. Vizsgálnia kellett volna, hogy annak adottságai megfeleltek-e az állványrendszer biztonságos telepítéséhez. A hátrányos következményeket akkor sem lehet a Bt.-re mint vállalkozóra hárítani, ha annak figyelmeztetnie kellett volna a II. rendű alperest a polcrendszer alkalmatlan helyen történő összeszerelésének előre látható következményeire. A vállalkozónak nem is volt feladata, hogy a látszatra alkalmasnak tűnő helyszínt külön ellenőrizze a tekintetben, hogy az aszfaltborítás elbírja-e a megterhelt állványrendszer súlyát. Ez az ellenőrzés ugyanakkor a II. rendű alperesnek jogszabályi kötelezettsége volt. A másodfokú bíróság nem megfelelően értékelte a II. rendű alperes és a Bt. közötti vállalkozói szerződés tartalmát sem, hiszen az nem a talaj vizsgálatára, hanem a II. rendű alperes tulajdonában lévő ingóságok költöztetésére, illetőleg az állványrendszer felállítására vonatkozott. A Bt. nem vállalt kötelezettséget az állványrendszer karbantartására, megvizsgálására, ellenőrző felülvizsgálatára és üzembe helyezésére sem. A II. rendű alperes nem tett eleget a 14/2004. (IV.19.) FMM rendelet 4. §-ának (1) bekezdésében foglaltaknak. F. T. vallomásából az is megállapítható volt, hogy ő már a legelső polc behelyezésénél látta a dőlést, ennek ellenére hagyta, hogy az összeszerelés folytatódjon és az iratpakolást a diákok megkezdjék. Nem csak jogszabályi, de erkölcsi kötelezettsége is lett volna, hogy mindent elkövessen annak érdekében, hogy a diákok ne kezdhessék meg az iratok polcra rakodását. Mindezekre tekintettel elfogadhatatlan és a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésével és 348. §-ának (1) bekezdésével ellentétes az az indokolás, hogy a II. rendű alperes felelőssége nem állapítható meg azért, mert F. T. magatartása nem áll közvetlen okozati összefüggésben a polcrendszer összeomlásával, a baleset bekövetkezésével. Téves az a hivatkozás is, hogy a II. rendű alperesnek az utasítási joga a Ptk. 392. §-ának (1) bekezdése alapján nem terjed ki a munka megszervezésére. A Ptk. 4. §-ának (4) bekezdése értelmében helytelen és jogszabályellenes az az indokolás, amely szerint a Bt.-nek figyelmeztetnie kellett volna a II. rendű alperest a polcrendszer hiányosságaira és a helyszín alkalmatlanságára és csak e figyelmeztetés esetén lehetett volna a II. rendű alperest felelőssé tenni a baleset bekövetkezéséért. Miután a II. rendű alperes az alkalmazottján keresztül tudott a polcrendszer dőléséről, a polcrendszer hiányosságairól és a helyszín alkalmatlanságáról, ezért a felelőssége nem csak abban az esetben állapítható meg, ha erre a Bt. külön is felhívta volna a figyelmét, tekintettel a Ptk. 4. §-ának (4) bekezdésére is. Iratellenes a jogerős ítéletnek az a megállapítása, hogy a helyiség nem volt eleve alkalmatlan a polcrendszer biztonságos felállítására, mert lett volna olyan műszaki megoldás, amellyel a baleset megakadályozható lehetett volna. A dr. K. L. igazságügyi szakértő véleménye éppen azt támasztotta alá, hogy az aszfaltborítás eleve kétségessé teszi, hogy az alátét elegendő lett volna akár akkor is, ha mindegyik állvány alá odateszik és teljesen terhelt az állvány. A felperesek szerint annak is jelentősége van, hogy a polcrendszer eleve alkalmatlan volt a biztonságos munkavégzésre, ezt bizonyítja O. R. igazságügyi munkavédelmi szakértő szakvéleménye is. A polcrendszer felszerelése nem felelt meg az akkor hatályos szabvány előírásainak sem. A perbeli esetben alkalmazandó FMM rendelet előírásai szerint nem a Bt. tekinthető olyan „megbízott személynek”, akinek a munkaeszköz karbantartását ellenőrző vizsgálatát el kell végeznie. E körben utaltak a felperesek arra, hogy a rendszeres ún. időszakos ellenőrző vizsgálatot már az állványrendszer eredeti helyén is el kellett volna végezni és akkor feltárható lett volna a polcrendszer szakértő által megállapított hiányossága. Mindezekre tekintettel a felperesek szerint a II. rendű alperes kártérítési felelőssége fennáll, és a Ptk. 344. §-ának (1) bekezdése alapján egyetemleges.
A II. rendű alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság a tényállást kellően felderítette és helyes jogi következtetéseket vont le. A felperesek amiatt, hogy a felszámolási eljárás során nem jelentettek be hitelezői igényt, az I. rendű alperes által elkövetett mulasztást a II. rendű alperes terhére értékelik. A II. rendű alperes utalt arra, hogy a Magyar Államkincstár feladatait jogszabályok határozzák meg, polcrendszerek telepítése, összeszerelése nem tartozik ezek közé. A vállalkozási szerződés alapján a Bt.-t fokozott gondosság terhelte, az pedig, hogy sem a szerződés megkötése előtt, sem a teljesítés megkezdése előtt, sem az alatt nem vizsgálta a helyszín alkalmasságát, nem eshet a II. rendű alperes terhére. A vállalkozó feladata volt, hogy a szerződésszerű teljesítéshez szükséges feltételeket biztosítsa. A II. rendű alperes szerint a másodfokú bíróság helyesen emelte ki, hogy Sz. Ö. és a II. rendű alperes között nem volt jogviszony, így a IV. rendű alperes által kijelölt vezetőnek volt csak utasítási joga, nem pedig F. T. A hivatkozott jogszabályok szerint a polcrendszernek csak az összeszerelést követően kellett volna megfelelni az előírásoknak és nem annak összeállítása során. Az pedig, hogy F.T. miről tudhatott, nem „eliminálja” a vállalkozó figyelmeztetési kötelezettségét. E körben jelentősége van annak, hogy az élet- és vagyonbiztonság veszélyeztetése esetén a vállalkozónak még a II. rendű alperes fenntartott utasítását is meg kellett volna tagadnia.
A Kúria döntése és jogi indokai
A Pp. 270. §-ának (2) bekezdése és 275. §-ának (2) bekezdése alapján a Kúria azt vizsgálta, hogy a jogerős ítélet felperesek felülvizsgálati kérelmével támadott része a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból jogszabálysértő-e.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A IV. rendű alperes a felülvizsgálati kérelmét visszavonta, ezért a Kúriának kizárólag a felperesek felülvizsgálati kérelme alapján azt kellett vizsgálnia, hogy a II. rendű alperessel szemben előterjesztett keresetet elutasító jogerős ítélet jogszabálysértő-e. A felperesek keresete a II. rendű alperessel szemben nem egy szerződéses jogviszonyból eredő, munkabiztonsági előírásokat megszegő magatartáson, illetőleg mulasztáson alapult. Az a tény, hogy a munka elvégzésével szakértelemmel rendelkező céget bízott meg a II. rendű alperes, önmagában nem mentesíti a kártérítési felelősség alól. Helyesen utaltak a felperesek a felülvizsgálati kérelmükben arra, hogy a raktárépület kijelölését, ezen belül a polcrendszer kialakításának helyét a II. rendű alperes, illetőleg alkalmazottja döntötte el, az e körbe eső esetlegesen hiányosságok, mulasztások miatti felelősség nem zárható ki azzal, hogy a munkát végző Bt. a figyelmeztetési kötelezettségének nem tett eleget, különös tekintettel arra is, hogy a II. rendű alperes alkalmazottja maga is észlelte a polc dőlését, ennek ellenére semmilyen intézkedést nem tett. Az a II. rendű alperes feladatkörébe tartozott, hogy a helyszínt úgy jelölje ki, hogy a polcrendszer összeszerelésére, az iratok tárolására alkalmas legyen, figyelembe véve az aszfaltborítást és a polcrendszer lehetséges, várható súlyát. A Bt. a polcrendszer felszerelésére és az iratok áthelyezésére vállalt kötelezettséget, az pedig, hogy az átrendezés után a polcrendszer biztonságosan betöltse rendeltetését mindenképpen a II. rendű alperes feladatkörébe tartozott. E tevékenységére vonatkozó előírásokat tartalmaz a munkaeszközök és használatuk biztonságos és egészségügyi követelményeinek minimális szintjéről szóló 14/2004. (IV.19.) FMM rendelet (R.), amelynek 4. §-a ellenőrzési kötelezettséget ír elő a II. rendű alperes részére. E körben az elsőfokú bíróság az ítélete indokolásában helytállóan utalt azokra a mulasztásokra, amelyeket a II. rendű alperes a polcrendszer használatbavételével, illetőleg a helyszín kijelölésével kapcsolatban elkövetett. Helyes az a hivatkozás is, hogy a munkavédelmi szabályok nemcsak a munkavállalók életét, testi épségét és egészségét védik. Alapvetően téves a jogerős ítélet indokolása a tekintetben, hogy a II. rendű alperes azért, mert az utasítási joga nem terjedt ki a Ptk. 392. §-ának (1) bekezdése alapján a munka megszervezésére, továbbá a vállalkozó nem élt a figyelmeztetési jogával, a II. rendű alperes nem felelhet a kárért. Nem annak van jelentősége, hogy a II. rendű alperes a vállalkozó mellett miként vehetett részt a munka megszervezésében, hanem annak, hogy a kár megelőzésében volt-e olyan mulasztása, ami a terhére róható. Az a tény, hogy a munkavégzést a Bt. vállalta és a munkát végző diákokkal a II. rendű alperes nem volt jogviszonyban, nem eredményezheti azt, hogy a II. rendű alperesnek az őt terhelő kötelezettségeinek nem kell eleget tennie és tétlenül nézheti a fenyegető kár bekövetkezését. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megállapítható volt, hogy a helyszín kijelölése és a munkavégzéshez biztosított polcrendszer ellenőrzése körében a II. rendű alperest mulasztás terheli, amely okozati összefüggésben áll a baleset bekövetkezésével, függetlenül attól, hogy Sz. Ö. sem munkaviszony, sem más munkavégzésre irányuló jogviszony nem volt megállapítható. A II. rendű alperes jogellenes magatartásának, a kárnak és az okozati összefüggés fennállásának a bizonyítottsága alapján a II. rendű alperes kártérítési felelősségét a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság jól állapította meg és a Kúria egyetért azzal a megállapítással is, hogy a balesetnek több egymáshoz kapcsolódó, egymással összefüggő kiváltó oka volt, amelyek együttesen eredményezték Sz. Ö. halálát. A másodfokú bíróság tévedett abban, hogy csak a munkaviszony, illetőleg a munkavégzésre irányuló jogviszony esetén tartotta vizsgálhatónak a II. rendű alperes kártérítési felelősségét, a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján a felelősség feltételeit teljes körűen az elsőfokú bíróság vizsgálta és helytálló következtetésre jutott. A II. és a IV. rendű alperesek egymástól elválaszthatatlan mulasztásai alapján az egyetemleges kártérítési felelősségük a Ptk. 344. §-ának (1) bekezdése alapján fennáll.
Z á r ó r é s z
A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott, a II. rendű alperessel szembeni keresetet elutasító részét a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése szerint tárgyaláson kívül meghozott határozatával a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és e körben az elsőfokú ítélet fellebbezett részét akként változtatta meg, hogy a IV. rendű alperes által a jogerős ítélet szerint fizetendő tőkét és késedelmi kamatot a II. rendű alperes a IV. rendű alperessel egyetemlegesen köteles megfizetni.
A II. rendű alperes az első- és a másodfokú eljárásban nem lett teljes pernyertes, ezért az első- és a másodfokú perköltség viseléséről a Pp. 81. §-ának (1) bekezdése alapján kellett rendelkezni. Miután a másodfokú bíróság a felpereseket a II. rendű alperes teljes pernyertessége alapján kötelezte a perköltség megfizetésére, ezt a Kúria úgy változtatta meg, hogy a IV. rendű alperes javára megállapított perköltséggel azonos mértékű elsőfokú perköltség megfizetésére kötelezte a II. és a III. rendű felpereseket, míg a közel azonos pernyertesség és pervesztesség arányára tekintettel a IV. rendű alperes és az I. rendű felperes maguk viselik a költségeiket.
A másodfokú eljárásban a II. rendű alperes nagyobb részt pervesztes volt, ezért köteles az I. és II. rendű felpereseknek a pervesztesség-pernyertesség arányához igazodó másodfokú perköltségeit megfizetni, míg a III. rendű felperes és a II. rendű alperes a költségeiket maguk kötelesek viselni.
A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján köteles a felülvizsgálati eljárásban pervesztes II. rendű alperes a felperesek felülvizsgálati eljárási költségeinek a megtérítésére, míg a felülvizsgálati illeték viseléséről szóló rendelkezés a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §-ának (1) bekezdésén és a 14. §-án alapul.
Budapest, 2016. július 6.
Dr. Havasi Péter s.k. a tanács elnöke, Dr. Udvary Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Almásy Mária s.k. bíró
(Kúria Pfv. III. 20.382/2016/10.)