adozona.hu
EH 2016.12.M32
EH 2016.12.M32
A bíróság jogszerűen mellőzi a szakértői bizonyítás elrendelését, amennyiben a felperes jogszabályban jogosultsági feltételként előírt biztosítotti idővel nem rendelkezik és így a jogvita bizonyítás nélkül is eldönthető (2011. évi CXCI. tv. 2. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az alperes a 2015. január 5. napján kelt határozatával a felperes megváltozott munkaképességű személyek ellátása iránti kérelmét elutasította, megállapítva, hogy a felperes ugyan 60%-os egészségi állapota mellett B2 minősítési csoportba tartozik, azonban a kérelem beadását megelőzően 5 éven belül nem rendelkezett a hatályos jogszabályok által előírt 1095 nap biztosítási idővel.
[2] A másodfokon eljáró Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal határozatával az elsőfokú hatóság határozat...
EH 2016.12.M32 A bíróság jogszerűen mellőzi a szakértői bizonyítás elrendelését, amennyiben a felperes jogszabályban jogosultsági feltételként előírt biztosítotti idővel nem rendelkezik és így a jogvita bizonyítás nélkül is eldönthető (2011. évi CXCI. tv. 2. §).
Tényállás
[1] Az alperes a 2015. január 5. napján kelt határozatával a felperes megváltozott munkaképességű személyek ellátása iránti kérelmét elutasította, megállapítva, hogy a felperes ugyan 60%-os egészségi állapota mellett B2 minősítési csoportba tartozik, azonban a kérelem beadását megelőzően 5 éven belül nem rendelkezett a hatályos jogszabályok által előírt 1095 nap biztosítási idővel.[2] A másodfokon eljáró Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal határozatával az elsőfokú hatóság határozatát helybenhagyta, megállapítva, hogy a felperes egészségi állapotának mértéke 55%, mely 2013. január 16. napjától véleményezhető, ezzel B1 minősítési csoportba tartozik, azonban felperes az igény benyújtását megelőző 5 éven belül 33 nap, 10 éven belül 33 nap, 15 éven belül 734 nap biztosítási időt szerzett. Ennek megfelelően a kérelem benyújtását megelőző 5 éven belül nem volt legalább 1095 napon át, 10 éven belül legalább 2555 napon át, 15 éven belül legalább 3650 napon át a Tbj. 5. §-a szerinti biztosított és az iskolai tanulmányai megszűnését követő 180 napon belül biztosítottá vált, de a kérelem benyújtását megelőzően a biztosítási idejében 30 napnál hosszabb megszakítás van, így rehabilitációs ellátásra nem jogosult. A társadalombiztosítási szervek határozataikat a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (a továbbiakban: Mmtv.) 2. § (2)-(3) bekezdése, valamint a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (továbbiakban: Tbj.) 5. §-a rendelkezéseire alapították.
[3] A társadalombiztosítási szervek határozatai ellen benyújtott kereseti kérelmében a felperes kérte orvosszakértő kirendelését vitatva egészségi állapota mértékét.
[4] Alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte határozataiban foglalt jogi és ténybeli indokait fenntartva. Az alperes kiemelte, hogy a felperes egészségi állapota nem vizsgálható, figyelemmel arra, hogy a felperes kérelmét nem az egészségi állapot százalékos mértéke, hanem a szükséges biztosítotti idő hiánya miatt utasították el.
Az elsőfokú ítélet
[5] A közigazgatási és munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította.[6] A bíróság ítéletében idézte az Mmtv. 2. § (1)-(2) bekezdései, a Tbj. 5. § (1) bekezdése rendelkezését. A bíróság kiemelte, hogy a felperesnek kellett volna bizonyítani, hogy rendelkezik a megfelelő mértékű biztosítási idővel, azonban erre vonatkozó bizonyítási indítványt nem terjesztett elő, illetve a felperes sem vitatta, hogy a szükséges mértékű biztosításban töltött idővel a referencia időszakban nem rendelkezett.
[7] A bíróság idézte a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 336/A. § (1) bekezdés rendelkezését, a hozzá kapcsolódó kommentárban megjelent magyarázattal.
[8] A bíróság a társadalombiztosítási szervek által hozott határozat jogszerűségének vizsgálata körében figyelemmel volt arra, hogy alperes nem a felperes egészségi állapotának mértéke, hanem a biztosítotti időtartam hiánya miatt utasította el a kérelmét, így az Mmtv. 2. §-a alapján nincs lehetőség az ellátás igénybevételére. A bíróság érvelése szerint a felperes a szükséges biztosítotti idő meglétét nem igazolta, így az alperes jogszerűen utasította el az ellátás iránti kérelmét és biztosítotti idő hiányában nincs mód és lehetőség a felperes egészségi állapotát szakértő kirendelésével vizsgálni. A bíróság a Pp. 336/A. §-a és 206. §-a rendelkezéseire figyelemmel mellőzte a felperes bizonyítási indítványát azzal, hogy a felperes részére magasabb mértékű egészségkárosodás megállapítása esetén sem lehetne a megváltozott munkaképességű személyek ellátását megállapítani biztosítotti idő hiányában.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[9] A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve "a munkaügyi bíróság jogerős ítéletének a másodfokú közigazgatási szerv határozatára is kiterjedő hatállyal való hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság, valamint a másodfokú hatóság új eljárásra és jogszabályszerű határozat meghozatalára utasítását". A felperes felülvizsgálati érvelése szerint a bíróság a Pp. 330. § (2) bekezdése, a 339. § (1) bekezdése, 336/A. § (1) bekezdése, 336. § (2) bekezdése, valamint az Mmtv. 2. §-a a komplex minősítésre vonatkozó szabályokról szóló 7/2012. (II. 14.) NEFMI rendelet (továbbiakban: NEFMI rendelet) 4. §-a, továbbá a Pp. 3. § (1) és (2) bekezdése, 206. § (1) bekezdése és 177. § (1) bekezdése rendelkezései megsértésével hozta meg ítéletét.[10] Felperes sérelmezte, hogy annak ellenére, hogy a keresetlevelében megjelölte az alperes által megsértett jogszabályt, a bíróság más jogszabályhely alapján utasította el a keresetét. A felperes álláspontja szerint a bíróság tévesen alkalmazta a Pp. 336/A. § (1) bekezdésében foglaltakat, mivel a hivatalbóli bizonyítás lehetősége fel sem merült az ügyben, tekintettel arra, hogy felperes már a keresetében kérte orvosszakértő kirendelését. A bíróság az ítéletét hiányosan indokolta a Ket. 72. § (1) bekezdés b), c), d) pontjai magyarázatával. Az Mmtv. 2. §-át a bíróság azzal sértette meg, hogy a NEFMI rendeletben foglaltakat figyelmen kívül hagyta és a felperes egészségi állapotát nem vizsgáltatta. A Pp. 3. § (1) és (2) bekezdése sérelme azzal valósult meg, hogy a bíróságnak felperes indítványára orvosszakértőt kellett volna kirendelnie és ha a bíróság más tényállást állapít meg a közigazgatási határozatokhoz képest, akkor a társadalombiztosítási szervek határozatait hatályon kívül kellett volna helyezni, azokat új eljárásra kötelezni, amely közigazgatási szervek ezt követően már a NEFMI rendeletnek megfelelően hozhatták volna meg a határozataikat. A bíróságnak orvosszakértő kirendelésével kellett volna tisztáznia a felperes egészségi állapotát [Pp. 177. § (1) bekezdése], mivel azt a közigazgatási hatósági eljárásban eljárt bizottságok okszerűtlenül értékelték, és a szervrendszerenkénti károsodási értékeket is tévesen adták össze. Vitatta a felperes a közigazgatási hatósági eljárásban lefolytatott orvosi vizsgálatok szakszerűségét is.
[11] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte, kiemelve, hogy a felülvizsgálattal támadott közigazgatási határozatok és az annak alapját képező szakhatósági állásfoglalások a NEFMI rendelet és az Mmtv. előírásainak maradéktalanul megfeleltek, a közigazgatási szervek eljárásuk során tényállás-tisztázási kötelezettségüknek eleget tettek, jogi álláspontjukat a másodfokú határozatban részletesen kifejtették, így semmiféle irányadó jogszabályi rendelkezést nem sértettek meg.
A Kúria döntése és jogi indokai
[12] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott az alábbiak szerint.[13] A Kúriának a felülvizsgálati kérelemben foglaltak szerint azt kellett vizsgálnia, hogy a munkaügyi bíróság az eljárási és az anyagi jogi szabályokat betartva hozta-e meg döntését és mindezt abban a körben, amelyben a felülvizsgálati kérelem sérelmezte a munkaügyi bíróság ítéletét.
[14] Az Mmtv. 2. § (1) bekezdése szerint a megváltozott munkaképességű személyek ellátásaira jogosult az, akinek az egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján 60%-os vagy kisebb mértékű (a továbbiakban: megváltozott munkaképességű személy) és aki a kérelem benyújtását megelőző 5 éven belül legalább 1095 napon át, 10 éven belül legalább 2555 napon át vagy 15 éven belül legalább 3650 napon át a Tbj. 5. §-a szerinti biztosított volt, kereső tevékenységet nem végez és rendszeres pénzellátásban nem részesül.
[15] A felperes az ellátásra való jogosultsághoz szükséges egészségkárosodási mértékkel rendelkezett, azonban a további feltételként előírt szükséges biztosítotti idővel - a felperes által sem vitatottan - nem.
[16] A felperes az eljárás során az egészségi állapotára vonatkozóan kérte szakértő kirendelését.
[17] Helytállóan állapította meg a munkaügyi bíróság, hogy a jogvita bizonyítás nélkül is eldönthető volt, ezért szakértő kirendelésére nem kellett, hogy sor kerüljön, így sem a Pp. 3. § (3) bekezdése, sem a Pp. 177. § (1) bekezdése, sem a NEFMI rendelet rendelkezései nem sérültek.
[18] A Pp. 206. § (1) bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el.
[19] A Kúria töretlen gyakorlata értelmében (BH 1995.193., BH 1994.44. stb.) a bizonyítékok mérlegelésén alapuló ítélet felülvizsgálattal eredményesen csak akkor támadható, ha a bizonyítékok mérlegelése okszerűtlen vagy iratellenes. A jogerős ítélet ilyen fogyatékosságban nem szenved.
[20] A bíróság ugyan tévesen alkalmazta a Pp. 336/A. §-a rendelkezését, azonban ez a döntését érdemében nem befolyásolta. Helytállóan állapította meg a bíróság, hogy az eljárt társadalombiztosítási szervek a tényállás tisztázási kötelezettségüknek eleget tettek, így a Ket. 72. §-a rendelkezése nem sérült.
[21] Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a munkaügyi bíróság eljárása során nem sértette meg a Pp. 206. § (1) bekezdését sem és helyesen értelmezte az Mmtv. 2. § (1) bekezdését is, ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta.
A döntés elvi tartalma
[22] A bíróság jogszerűen mellőzi a szakértői bizonyítás elrendelését, amennyiben a felperes az Mmtv. 2. §-ában jogosultsági feltételként előírt biztosítotti idővel nem rendelkezik és így a jogvita bizonyítás nélkül is eldönthető.(Kúria, Mfv. III. 10.324/2016.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Mfv.III.10.324/2016/7.
A tanács tagjai: Dr. Zanathy János
a tanács elnöke
Dr. Farkas Katalin
előadó bíró
Dr. Magyarfalvi Katalin
bíró
A felperes:
A felperes képviselője: dr. Benke Barnabás pártfogó ügyvéd
Az alperes: Budapest Főváros Kormányhivatala
Az alperes képviselője: dr. Szántai Beáta jogi előadó
A per tárgya: társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 25.M.2578/2015/8.
R e n d e l k e z ő r é s z
A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 25.M.2578/2015/8. számú ítéletét hatályában fenntartja.
A Kúria kötelezi felperest, hogy fizessen meg alperes részére 15 napon belül 10.000 (azaz: tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
A 100%-ban pervesztes felperest képviselő pártfogó ügyvéd díját a magyar állam viseli.
A felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
Tényállás
Az alperes a 2015. január 5. napján kelt határozatával a felperes megváltozott munkaképességű személyek ellátása iránti kérelmét elutasította, megállapítva, hogy a felperes ugyan 60%-os egészségi állapota mellett B2 minősítési csoportba tartozik, azonban a kérelem beadását megelőzően 5 éven belül nem rendelkezett a hatályos jogszabályok által előírt 1095 nap biztosítási idővel.A másodfokon eljáró Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal határozatával az elsőfokú hatóság határozatát helybenhagyta, megállapítva, hogy a felperes egészségi állapotának mértéke 55%, mely 2013. január 16. napjától véleményezhető, ezzel B1 minősítési csoportba tartozik, azonban felperes az igény benyújtását megelőző 5 éven belül 33 nap, 10 éven belül 33 nap, 15 éven belül 734 nap biztosítási időt szerzett. Ennek megfelelően a kérelem benyújtását megelőző 5 éven belül nem volt legalább 1095 napon át, 10 éven belül legalább 2555 napon át, 15 éven belül legalább 3650 napon át a Tbj. 5. §-a szerinti biztosított és az iskolai tanulmányai megszűnését követő 180 napon belül biztosítottá vált, de a kérelem benyújtását megelőzően a biztosítási idejében 30 napnál hosszabb megszakítás van, így rehabilitációs ellátásra nem jogosult. A társadalombiztosítási szervek határozataikat a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (a továbbiakban: Mmtv.) 2. § (2)-(3) bekezdése, valamint a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (továbbiakban: Tbj.) 5. §-a rendelkezéseire alapították.
A társadalombiztosítási szervek határozatai ellen benyújtott kereseti kérelmében a felperes kérte orvosszakértő kirendelését vitatva egészségi állapota mértékét.
Alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte határozataiban foglalt jogi és ténybeli indokait fenntartva. Az alperes kiemelte, hogy a felperes egészségi állapota nem vizsgálható, figyelemmel arra, hogy a felperes kérelmét nem az egészségi állapot százalékos mértéke, hanem a szükséges biztosítotti idő hiánya miatt utasították el.
Az elsőfokú ítélet
A közigazgatási és munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította.A bíróság ítéletében idézte az Mmtv. 2. § (1)-(2) bekezdései, a Tbj. 5. § (1) bekezdése rendelkezését. A bíróság kiemelte, hogy a felperesnek kellett volna bizonyítani, hogy rendelkezik a megfelelő mértékű biztosítási idővel, azonban erre vonatkozó bizonyítási indítványt nem terjesztett elő, illetve a felperes sem vitatta, hogy a szükséges mértékű biztosításban töltött idővel a referencia időszakban nem rendelkezett.
A bíróság idézte a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 336/A. § (1) bekezdés rendelkezését, a hozzá kapcsolódó kommentárban megjelent magyarázattal.
A bíróság a társadalombiztosítási szervek által hozott határozat jogszerűségének vizsgálata körében figyelemmel volt arra, hogy alperes nem a felperes egészségi állapotának mértéke, hanem a biztosítotti időtartam hiánya miatt utasította el a kérelmét, így az Mmtv. 2. §-a alapján nincs lehetőség az ellátás igénybevételére. A bíróság érvelése szerint a felperes a szükséges biztosítotti idő meglétét nem igazolta, így az alperes jogszerűen utasította el az ellátás iránti kérelmét és biztosítotti idő hiányában nincs mód és lehetőség a felperes egészségi állapotát szakértő kirendelésével vizsgálni. A bíróság a Pp. 336/A. §-a és 206. §-a rendelkezéseire figyelemmel mellőzte a felperes bizonyítási indítványát azzal, hogy a felperes részére magasabb mértékű egészségkárosodás megállapítása esetén sem lehetne a megváltozott munkaképességű személyek ellátását megállapítani biztosítotti idő hiányában.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve "a munkaügyi bíróság jogerős ítéletének a másodfokú közigazgatási szerv határozatára is kiterjedő hatállyal való hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság, valamint a másodfokú hatóság új eljárásra és jogszabályszerű határozat meghozatalára utasítását". A felperes felülvizsgálati érvelése szerint a bíróság a Pp. 330. § (2) bekezdése, a 339. § (1) bekezdése, 336/A. § (1) bekezdése, 336. § (2) bekezdése, valamint az Mmtv. 2. §-a a komplex minősítésre vonatkozó szabályokról szóló 7/2012. (II.14.) NEFMI rendelet (továbbiakban: NEFMI rendelet) 4. §-a, továbbá a Pp. 3. § (1) és (2) bekezdése, 206. § (1) bekezdése és 177. § (1) bekezdése rendelkezései megsértésével hozta meg ítéletét.Felperes sérelmezte, hogy annak ellenére, hogy a keresetlevelében megjelölte az alperes által megsértett jogszabályt, a bíróság más jogszabályhely alapján utasította el a keresetét. A felperes álláspontja szerint a bíróság tévesen alkalmazta a Pp. 336/A. § (1) bekezdésében foglaltakat, mivel a hivatalbóli bizonyítás lehetősége fel sem merült az ügyben, tekintettel arra, hogy felperes már a keresetében kérte orvosszakértő kirendelését. A bíróság az ítéletét hiányosan indokolta a Ket. 72. § (1) bekezdés b), c), d) pontjai magyarázatával. Az Mmtv. 2. §-át a bíróság azzal sértette meg, hogy a NEFMI rendeletben foglaltakat figyelmen kívül hagyta és a felperes egészségi állapotát nem vizsgáltatta. A Pp. 3. § (1) és (2) bekezdése sérelme azzal valósult meg, hogy a bíróságnak felperes indítványára orvosszakértőt kellett volna kirendelnie és ha a bíróság más tényállást állapít meg a közigazgatási határozatokhoz képest, akkor a társadalombiztosítási szervek határozatait hatályon kívül kellett volna helyezni, azokat új eljárásra kötelezni, amely közigazgatási szervek ezt követően már a NEFMI rendeletnek megfelelően hozhatták volna meg a határozataikat. A bíróságnak orvosszakértő kirendelésével kellett volna tisztáznia a felperes egészségi állapotát (Pp. 177. § (1) bekezdése), mivel azt a közigazgatási hatósági eljárásban eljárt bizottságok okszerűtlenül értékelték, és a szervrendszerenkénti károsodási értékeket is tévesen adták össze. Vitatta a felperes a közigazgatási hatósági eljárásban lefolytatott orvosi vizsgálatok szakszerűségét is.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte, kiemelve, hogy a felülvizsgálattal támadott közigazgatási határozatok és az annak alapját képező szakhatósági állásfoglalások a NEFMI rendelet és az Mmtv. előírásainak maradéktalanul megfeleltek, a közigazgatási szervek eljárásuk során tényállás tisztázási kötelezettségüknek eleget tettek, jogi álláspontjukat a másodfokú határozatban részletesen kifejtették, így semmiféle irányadó jogszabályi rendelkezést nem sértettek meg.
A Kúria döntése és jogi indokai
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott az alábbiak szerint.A Kúriának a felülvizsgálati kérelemben foglaltak szerint azt kellett vizsgálnia, hogy a munkaügyi bíróság az eljárási és az anyagi jogi szabályokat betartva hozta-e meg döntését és mindezt abban a körben, amelyben a felülvizsgálati kérelem sérelmezte a munkaügyi bíróság ítéletét.
Az Mmtv. 2. § (1) bekezdése szerint a megváltozott munkaképességű személyek ellátásaira jogosult az, akinek az egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján 60%-os vagy kisebb mértékű (a továbbiakban: megváltozott munkaképességű személy) és aki a kérelem benyújtását megelőző 5 éven belül legalább 1095 napon át, 10 éven belül legalább 2555 napon át vagy 15 éven belül legalább 3650 napon át a Tbj. 5. §-a szerinti biztosított volt, kereső tevékenységet nem végez és rendszeres pénzellátásban nem részesül.
A felperes az ellátásra való jogosultsághoz szükséges egészségkárosodási mértékkel rendelkezett, azonban a további feltételként előírt szükséges biztosítotti idővel - a felperes által sem vitatottan - nem.
A felperes az eljárás során az egészségi állapotára vonatkozóan kérte szakértő kirendelését.
Helytállóan állapította meg a munkaügyi bíróság, hogy a jogvita bizonyítás nélkül is eldönthető volt, ezért szakértő kirendelésére nem kellett, hogy sor kerüljön, így sem a Pp. 3. § (3) bekezdése, sem a Pp. 177. § (1) bekezdése, sem a NEFMI rendelet rendelkezései nem sérültek.
A Pp. 206. § (1) bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el.
A Kúria töretlen gyakorlata értelmében (BH 1995.193., BH 1994.44., stb.) a bizonyítékok mérlegelésén alapuló ítélet felülvizsgálattal eredményesen csak akkor támadható, ha a bizonyítékok mérlegelése okszerűtlen vagy iratellenes. A jogerős ítélet ilyen fogyatékosságban nem szenved.
A bíróság ugyan tévesen alkalmazta a Pp. 336/A. §-a rendelkezését, azonban ez a döntését érdemében nem befolyásolta. Helytállóan állapította meg a bíróság, hogy az eljárt társadalombiztosítási szervek a tényállás tisztázási kötelezettségüknek eleget tettek, így a Ket. 72. §-a rendelkezése nem sérült.
Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a munkaügyi bíróság eljárása során nem sértette meg a Pp. 206. § (1) bekezdését sem és helyesen értelmezte az Mmtv. 2. § (1) bekezdését is, ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta.
A döntés elvi tartalma
A bíróság jogszerűen mellőzi a szakértői bizonyítás elrendelését, amennyiben a felperes az Mmtv. 2. §-ában jogosultsági feltételként előírt biztosítotti idővel nem rendelkezik és így a jogvita bizonyítás nélkül is eldönthető.Z á r ó r é s z
Az alperes felülvizsgálati eljárási költségét a felperes a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles megfizetni.
A Kúria a pervesztes felperest képviselő pártfogó ügyvéd díjáról a 2003. évi LXXX. törvény 11/A. §-a, a felülvizsgálati eljárás illetékéről az Mmtv. 14. § (2) bekezdése alapján határozott.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el (Pp. 274. § (1) bekezdés).
Budapest, 2016. október 17.
Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Farkas Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. bíró
(Kúria, Mfv. III. 10.324/2016.)