adozona.hu
EH 2016.12.M30
EH 2016.12.M30
A kötetlen munkarend megállapítására a munkakör sajátos jellegére, a munkavégzés önálló megszervezésére tekintettel kerülhet sor. Ez azt feltételezi, hogy a munkavállaló olyan jellegű tevékenységet végez, amely a többi munkavállaló munkavégzésétől függetlenül ellátható, és ezt az időtartamot a munkáltatói igénytől, illetve az Mt. korlátozást tartalmazó szabályaitól függetlenül maga a munkavállaló oszthatja be [2012. évi I. törvény 96. § (2)-(3) bekezdések].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint V. Gy. frissáru vezetőként, K. A. irodavezetőként és G. V. áruházvezető-helyettesként állt a felperes munkáltató alkalmazásában.
[2] A munkáltató elvárta, hogy az áruház nyitvatartási idejében hétfőtől szombatig 6 órától 22 óráig, vasárnap 8 órától 19 óráig egy-egy ügyeletes vezető tartózkodjon az áruház területén és végezzen munkát. Ennek a helyettes vezetők az általuk elkészített beosztás szerint tettek eleget.
[3] Az illetékes M...
EH 2016.12.M30 A kötetlen munkarend megállapítására a munkakör sajátos jellegére, a munkavégzés önálló megszervezésére tekintettel kerülhet sor. Ez azt feltételezi, hogy a munkavállaló olyan jellegű tevékenységet végez, amely a többi munkavállaló munkavégzésétől függetlenül ellátható, és ezt az időtartamot a munkáltatói igénytől, illetve az Mt. korlátozást tartalmazó szabályaitól függetlenül maga a munkavállaló oszthatja be [2012. évi I. törvény 96. § (2)-(3) bekezdések].
[1] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint V. Gy. frissáru vezetőként, K. A. irodavezetőként és G. V. áruházvezető-helyettesként állt a felperes munkáltató alkalmazásában.[2] A munkáltató elvárta, hogy az áruház nyitvatartási idejében hétfőtől szombatig 6 órától 22 óráig, vasárnap 8 órától 19 óráig egy-egy ügyeletes vezető tartózkodjon az áruház területén és végezzen munkát. Ennek a helyettes vezetők az általuk elkészített beosztás szerint tettek eleget.
[3] Az illetékes Megyei Kormányhivatal Munkavédelmi és Munkaügyi Szakigazgatási Szerve 2013. október 8-tól munkaügyi ellenőrzést tartott a felperesnél, több munkaügyi szabálytalanságot állapított meg, s 200 000 forint munkaügyi bírságot szabott ki. Kötelezte a munkáltatót, hogy vezessen a jogszabályi előírásoknak megfelelő, a munkavégzés tényleges kezdő és befejező időpontját, illetve tartamát tükröző munkaidő-nyilvántartást, többek között az említett három munkavállaló munkaidejét érintően. Kifejtette, hogy a munkaidő-nyilvántartás a vizsgált időszakban nem tükrözte a valóságnak megfelelően az áruház vezetőhelyettesei vonatkozásában a munkavállalók munkaidejének kezdő és befejező időpontját. A vezetők a ledolgozandó munkaidőről hetente munkaidő-beosztást készítettek, úgy, hogy a három helyettes közül hétfőtől szombatig legalább egy fő 7 óra 30 perctől 16-ig, illetve egy fő 14 órától 22 óra 30 percig, vasárnap egy fő 7 óra 30 perctől 16 óráig került beosztásra. A határozat utalt arra, hogy K. A. 2013. május 12-én 18 órától 2013. május 13-án 3 óráig leltározást végzett, a munkaidő-nyilvántartásban azonban az szerepelt, hogy 7 óra 30 perctől 16 óráig végzett munkát.
[4] A munkáltató azt nyilatkozta, hogy az áruház vezetőjét és helyetteseit kötetlen munkarendben foglalkoztatta, munkájukat önállóan végezték és osztották be, nem a munkáltató határozta meg a munkavégzés időpontját és tartamát az egyes munkanapokra nézve.
[5] A közigazgatási szerv megállapította, hogy a munkavállalók nem minősültek a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 208. §-a szerinti vezetőnek. A vezetőhelyettesek munkaidő-beosztása a munkaidőkeret átlagában heti öt napra készült, munkavégzésük szinte mindig 8 órában történt. A munkavégzésük az áruház nyitvatartási idejét fedte le, s csupán arról egyeztethettek egymás között, hogy 7 óra 30 perctől vagy 14 órától kezdjenek dolgozni, illetve hogy vasárnap ki végezzen munkát.
[6] A másodfokú közigazgatási hatóság határozatával az elsőfokú döntést helybenhagyta. Megállapította, hogy a munkáltató nem engedte át ténylegesen a munkaidő-beosztás jogát az áruházvezető-helyetteseknek, minimális szabadságot engedélyezett számukra az egymás közötti egyeztetés lehetőségének biztosításával.
[7] A felperes a határozatot sérelmezve keresetet nyújtott be, melyben kérte annak megváltoztatását oly módon, hogy a bíróság helyezze hatályon kívül a hatóság azon megállapítását, hogy az érintett munkavállalók vonatkozásában a munkáltató vezessen a jogszabályi előírásoknak megfelelő, a munkavégzés kezdő- és befejező időpontját, illetve tartamát tükröző munkaidő-nyilvántartást, és a kiszabott bírság összegét csökkentse. Érvelése szerint e munkavállalók vonatkozásában teljesültek a kötetlen munkarend alkalmazásának az Mt. 96. § (2) bekezdésében foglalt feltételei. Az érintett munkavállalóknak a munkaidő-beosztásuk kialakítása során munkaköri feladataik ellátásakor csupán azon munkáltatói utasításra kellett figyelemmel lenniük, hogy az áruház nyitvatartási idejében legalább egy áruházvezető-helyettesnek mindig munkát kellett végeznie.
[8] Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy az áruházvezető-helyettesek számára is készült munkaidő-beosztás, amely konkrétan előírta a munkaidő kezdetét és végét, a munkavállalók egymás közötti egyeztetésére csak a vonatkozásban volt lehetőség, hogy mely időpontban kívánják munkavégzésüket megkezdeni, így foglalkoztatásuk nem kötetlen munkarendben történt, és a munkáltató megszegte a munkaidő-nyilvántartásra vonatkozó kötelezettségét.
[9] A közigazgatási és munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítélete indokolásában kifejtette, hogy a kötetlen munkarend esetében a munkáltató a munkavállalók javára a munkaidő-beosztás jogáról részben vagy egészben lemond, a munkavállaló a munka szervezéséről maga gondoskodik, és nem a munkáltató utasításai szerint osztja be munkaidejét. A tanúvallomások alapján a bíróság megállapította, hogy a kötetlen munkarend jogszabályi feltételei nem valósultak meg. Ezt támasztotta alá, hogy az áruházvezetők számára is munkaközi szünetet biztosítottak, továbbá gyakorlat volt a munkáltatónál, hogy a rendkívüli munkavégzést az áruházvezetővel való egyeztetést követően "lecsúsztathatták". Mivel a kötetlen munkarend esetén nem alkalmazhatók a munkaidőkeretre, a munkaidő-beosztásra, a munkaközi szünetre, a napi pihenőidőre, heti pihenőnapra, a heti pihenőidőre, a rendkívüli munkaidőre, az ügyeletre és a készenlétre, valamint a munkaidő-nyilvántartására vonatkozó szabályok, megállapítható, hogy az érintett három munkavállaló esetében a kötetlen munkarend alkalmazása nem nyert igazolást.
[10] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet "változtassa meg" és kereseti kérelmének adjon helyt.
[11] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete sérti az Mt. 96. §-át, továbbá 134. §-át, mivel a kötetlen munkarend sem jelent teljes kötetlenséget a munkavállaló számára, hiszen a munkavállaló a munkaköri feladatai sajátosságára, a munka természetére tekintettel is köteles a munkáját megszervezni. Kötetlen munkarend esetén a munkavállaló szabadsága arra vonatkozik, hogy mikor, és nem arra, hogy hol kell elvégeznie feladatait. Mivel az érintett munkavállalók a szupermarket nyitvatartási, üzemi idejében tudták feladataikat teljesíteni, munkájuk természeténél fogva alapvetően fontos volt áruházi jelenlétük is, és az ő érdekükben sem állt volna ezen az időtartamon kívüli időszakra beosztani munkaidejüket.
[12] A felperes szerint az a rendelkezés, melynek értelmében kötetlen munkarend alkalmazása esetén a munkavállalókat nem illeti meg a rendkívüli munkavégzésért járó ellenérték, nem jelenti azt, hogy nem kell munkavégzéssel tölteniük munkaidejük szerződés szerinti tartamát, nem vehetnek igénybe munkaközi szünetet, s nem erre is figyelemmel kell beosztani saját maguknak a munkaidejüket, illetve ha a szerződés szerinti munkaidejüket meghaladóan végeznek munkát, akkor ne lenne joguk ezt lecsúsztatni. Utalt a felperes továbbá arra, hogy a kötetlen munkarendre 2014. január 1-jétől hatályos törvényi előírása szerint a munkarend kötetlen jellegét nem érinti, ha a munkavállaló a munkaköri feladatok egy részét sajátosságos jellegüknél fogva meghatározott időpontban vagy időszakban teljesítheti.
[13] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet hatályában tartsa fenn, az megfelel a jogszabályoknak, és marasztalja a felperest a felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségekben.
[14] A Kúria a felperes felülvizsgálati kérelmét megalapozatlannak minősítette.
[15] A munkarend a munkáltató által alkalmazott munkaidő-beosztás meghatározott rendszere. A munkarenden belül a konkrét munkaidő-beosztás határozza meg, hogy a munkavállalónak melyik napon, melyik időponttól, meddig kell munkát végeznie. Kötetlen munkarend esetében a munkáltató részben vagy egészben lemond a munkavégzés időbeni meghatározásának jogáról és átengedi azt a munkavállalónak. Az Mt. hatályba lépésétől, 2012. július 1-jétől 2013. december 31-ig hatályos rendelkezése szerint a kötetlen munkarendet akkor lehetett megállapítani, ha a munkáltató heti átlagban legalább a napi munkaidő fele beosztásának jogát - a munkakör sajátos jellegére, a munkavégzés önálló megszervezésére tekintettel - a munkavállaló számára írásban átengedi. 2014. január 1-jétől kötetlen munkarend esetén a munkaidő beosztásának a jogát teljes egészében át kell engedni a munkavállalónak, azonban a munkarend kötetlen jellegét nem érinti az, ha a munkavállaló a munkaköri feladatainak egy részét meghatározott időpontban vagy időszakban teljesítheti.
[16] A per tárgyát képező munkavégzés 2013-ban történt, így a korábbi jogszabályi rendelkezés irányadó annak megítélésénél, hogy az eljárással érintett három munkavállaló kötetlen munkarendben végezte-e munkáját vagy sem. A kötetlen munkarend megállapítása a munkakör sajátos jellegére, a munkavégzés önálló megszervezésére tekintettel történhet. Ez azt feltételezi, hogy a munkavállaló olyan jellegű tevékenységet végez - a perbeli időszakban a munkaidejének legalább felében -, amely a többi munkavállaló munkavégzésétől függetlenül ellátható, és ezt az időtartamot a munkáltatói igénytől, illetve az Mt. korlátozást tartalmazó szabályaitól függetlenül maga a munkavállaló oszthatja be.
[17] A perbeli esetben igazolható, hogy az érintett munkavállalók foglalkoztatása során e feltételek nem valósultak meg. Az áruházvezető-helyettesek munkájukat az áruház nyitvatartási idejében voltak kötelesek ellátni, holott kötetlen munkarend esetén csak napi négy órában kötelezhette volna erre őket a munkáltató, és a fennmaradó négy órát akár az áruház nyitvatartási idején túl teljesíthették volna. Az áruházvezető-helyettesek feladata szorosan kapcsolódik a többi munkavállaló munkavégzéséhez, az áruház nyitvatartási idejéhez, így esetükben a munkakör jellegéből adódóan kötetlen munkarend megállapítására nem volt lehetőség. Nem tekinthető a munkavégzés önálló megszervezésének az a körülmény, hogy az áruházvezető-helyettesek szabadon állapodhattak meg egymás között abban, hogy a napi nyolc órás munkavégzésüket 7 óra 30 perckor vagy 14 órakor kezdjék meg.
[18] Helytállóan állapította meg a közigazgatási és munkaügyi bíróság, hogy kötetlen munkarend esetén a munkaközi szünetre és a rendkívüli munkaidőre vonatkozó szabályokat nem kell alkalmazni, a felperes azonban az áruházvezető-helyettesek esetében is az Mt. ezen rendelkezéseit alkalmazva járt el, mely azt támasztja alá, hogy az érintett munkavállalók tényleges foglalkoztatására kötött munkarendben került sor.
[19] Az érintett munkavállalók vonatkozásában a munkakör jellegénél fogva jellemzően a munkaidő-beosztáshoz kötött munkavégzés valósult meg, a foglalkoztatásukra nem kötetlen munkarendben került sor, így a munkáltató esetükben nem mentesült a munkaidő nyilvántartásának kötelezettsége alól.
[20] Kellő alap nélkül állította a felperes felülvizsgálati kérelmében azt, hogy a munkavállalóknak a munkaközi szünetre figyelemmel kell beosztani saját maguk munkaidejét figyelemmel arra, hogy az Mt. 96. § (3) bekezdése szerint kötetlen munkarend esetén a munkaközi szünetre vonatkozó szabályokat (Mt. 103. §) nem kell alkalmazni.
[21] Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet jogszabálysértés hiányában a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Mfv. II. 10.086/2016.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Mfv.II.10.086/2016/7.
A tanács tagjai: Dr. Stark Marianna a tanács elnöke
Sipőczné dr. Tánczos Rita előadó bíró
Szolnokiné dr. Csernay Krisztina bíró
A felperes:
A felperes képviselője: dr. Kovács Anikó Ügyvédi Iroda
(ügyintéző: dr. Farkasné dr. Kovács Anikó ügyvéd,
Az alperes: Nemzetgazdasági Minisztérium
Az alperes képviselője: dr. Kovács Mária jogtanácsos
A per tárgya: közigazgatási határozat felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
A felülvizsgálni kért jogerős határozat:
Zalaegerszegi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.97/2015/8.
R e n d e l k e z ő r é s z
A Kúria a Zalaegerszegi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.97/2015/8. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg az alperesnek 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, valamint külön felhívásra a magyar államnak további 20.000 (húszezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
Tényállás
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint V. Gy.-né ISP frissáru vezetőként, K. A. irodavezetőként és G. V. ISP FOOD/NF vezető munkakörben áruházvezető-helyettesként állt a felperes alkalmazásában.A munkáltató elvárta, hogy az áruház nyitvatartási idejében hétfőtől szombatig 6 órától 22 óráig, vasárnap 8 órától 19 óráig egy-egy ügyeletes vezető tartózkodjon az áruház területén és végezzen munkát. Ennek a helyettes vezetők az általuk elkészített beosztás szerint tettek eleget.
A Megyei Kormányhivatal Munkavédelmi és Munkaügyi Szakigazgatási Szerve 2013. október 8-ától munkaügyi ellenőrzést tartott a felperesnél, több munkaügyi szabálytalanságot állapított meg, s 200.000 forint munkaügyi bírságot szabott ki. Kötelezte a munkáltatót, hogy vezessen a jogszabályi előírásoknak megfelelő, a munkavégzés tényleges kezdő és befejező időpontját, illetve tartamát tükröző munkaidő-nyilvántartást, többek között az említett három munkavállaló munkaidejét érintően. Kifejtette, hogy a munkaidő-nyilvántartás a vizsgált időszakban nem tükrözte a valóságnak megfelelően az áruház vezetőhelyettesei vonatkozásában a munkavállalók munkaidejének kezdő és befejező időpontját. A vezetők a ledolgozandó munkaidőről hetente munkaidő-beosztást készítettek, úgy, hogy a három helyettes közül hétfőtől szombatig legalább egy fő 7 óra 30 perctől 16-ig, illetve egy fő 14 órától 22 óra 30 percig, vasárnap egy fő 7 óra 30 perctől 16 óráig került beosztásra. A határozat utalt arra, hogy K. A. 2013. május 12-én 18 órától 2013. május 13-án 3 óráig leltározást végzett, a munkaidő-nyilvántartásban azonban az szerepelt, hogy 7 óra 30 perctől 16 óráig végzett munkát.
A munkáltató azt nyilatkozta, hogy az áruház vezetőjét és helyetteseit kötetlen munkarendben foglalkoztatta, munkájukat önállóan végezték és osztották be, nem a munkáltató határozta meg a munkavégzés időpontját és tartamát az egyes munkanapokra nézve.
A közigazgatási szerv megállapította, hogy a munkavállalók nem minősültek a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 208.§-a szerinti vezetőnek. A vezetőhelyettesek munkaidő-beosztása a munkaidőkeret átlagában heti öt napra készült, munkavégzésük szinte mindig 8 órában történt. A munkavégzésük az áruház nyitvatartási idejét fedte le, s csupán arról egyeztethettek egymás között, hogy 7 óra 30 perctől vagy 14 órától kezdjenek dolgozni, illetve hogy vasárnap ki végezzen munkát.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
A másodfokú közigazgatási hatóság határozatával az elsőfokú döntést helybenhagyta. Megállapította, hogy a munkáltató nem engedte át ténylegesen a munkaidő-beosztás jogát az áruházvezető helyetteseknek, minimális szabadságot engedélyezett számukra az egymás közötti egyeztetés lehetőségének biztosításával.
A felperes keresete
A felperes a határozatot sérelmezve keresetet nyújtott be, melyben kérte annak megváltoztatását oly módon, hogy a bíróság helyezze hatályon kívül a hatóság azon megállapítását, hogy V. Gy.-né, G. V. és K. A. munkavállalók vonatkozásában a munkáltató vezessen a jogszabályi előírásoknak megfelelő, a munkavégzés kezdő- és befejező időpontját, illetve tartamát tükröző munkaidő-nyilvántartást, és a kiszabott bírság összegét csökkentse. Érvelése szerint e munkavállalók vonatkozásában teljesültek a kötetlen munkarend alkalmazásának az Mt. 96. § (2) bekezdésében foglalt feltételei. Az érintett munkavállalóknak a munkaidő-beosztásuk kialakítása során munkaköri feladataik ellátásakor csupán azon munkáltatói utasításra kellett figyelemmel lenniük, hogy az áruház nyitvatartási idejében legalább egy áruházvezető-helyettesnek mindig munkát kellett végeznie.Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy az áruházvezető-helyettesek számára is készült munkaidő-beosztás, amely konkrétan előírta a munkaidő kezdetét és végét, a munkavállalók egymás közötti egyeztetésére csak a vonatkozásban volt lehetőség, hogy mely időpontban kívánják munkavégzésüket megkezdeni, így foglalkoztatásuk nem kötetlen munkarendben történt, és a munkáltató megszegte a munkaidő-nyilvántartásra vonatkozó kötelezettségeket.
A jogerős határozat
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította és kötelezte 38.100 forint perköltség és 30.000 forint eljárási illeték megfizetésére. Ítélete indokolásában kifejtette, hogy a kötetlen munkarend esetében a munkáltató a munkavállalók javára a munkaidő-beosztás jogáról részben vagy egészben lemond. A munkavállaló a munka szervezéséről maga gondoskodik, és nem a munkáltató utasításai szerint osztja be munkaidejét. A tanúvallomások alapján a bíróság megállapította, hogy a kötetlen munkarend jogszabályi feltételei nem valósultak meg. Ezt támasztotta alá, hogy az áruházvezetők számára is munkaközi szünetet biztosítottak, továbbá gyakorlat volt a munkáltatónál, hogy a rendkívüli munkavégzést az áruházvezetővel való egyeztetést követően „lecsúsztathatták”. Mivel a kötetlen munkarend esetén nem alkalmazhatók a munkaidőkeretre, a munkaidő-beosztásra, a munkaközi szünetre, a napi pihenőidőre, heti pihenőnapra, a heti pihenőidőre, a rendkívüli munkaidőre, az ügyeletre és a készenlétre, valamint a munkaidő-nyilvántartására vonatkozó szabályok, megállapítható, hogy az érintett három munkavállaló esetében a kötetlen munkarend alkalmazása nem nyert igazolást.A felülvizsgálati kérelem, felülvizsgálati ellenkérelem
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet „változtassa meg” és kereseti kérelmének adjon helyt, illetve szükség esetén az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezve utasítsa új eljárás lefolytatására az eljárt bíróságot.Érvelése szerint az elsőfokú bíróság ítélete sérti az Mt. 96. §-át, továbbá 134. §-át. Hivatkozott arra, hogy a kötetlen munkarend sem jelent teljes kötetlenséget a munkavállaló számára, hiszen a munkavállaló a munkaköri feladatai sajátosságára, a munka természetére tekintettel is köteles a munkáját megszervezni. Kötetlen munkarend esetén a munkavállaló szabadsága arra vonatkozik, hogy mikor, és nem arra, hogy hol kell elvégeznie feladatait. Mivel az érintett munkavállalók a szupermarket nyitvatartási, üzemi idejében tudták feladataikat teljesíteni, munkájuk természeténél fogva alapvetően fontos volt áruházi jelenlétük is, és az ő érdekükben sem állt volna ezen az időtartamon kívüli időszakra beosztani munkaidejüket. Vitatta, hogy a tanúként meghallgatott munkavállalók beszámoltak az esetükben alkalmazott munkaközi szünetről, illetve arról, hogy az általuk teljesített rendkívüli munkavégzést lecsúsztathatták, és az azt támasztaná alá, hogy a kötetlen munkarend jogszabályi feltételei nem valósultak meg. A kötetlen munkarendben foglalkoztatott munkavállalóknak ugyanúgy jár munkaközi szünet, mikor pihenés, étkezés, illetve személyes szükségleteik kielégítése céljából nem kell munkát végezniük, nem terheli azonban e munkavállalók vonatkozásában a munkáltatót a munkaidő nyilvántartásának kötelezettsége.
Az a rendelkezés, mely szerint kötetlen munkarend alkalmazása esetén a munkavállalókat nem illeti meg a rendkívüli munkavégzésért járó ellenérték, nem jelenti azt, hogy nem kell munkavégzéssel tölteniük munkaidejük szerződés szerinti tartamát, nem vehetnek igénybe munkaközi szünetet, s nem erre is figyelemmel kell beosztani saját maguknak a munkaidejüket, illetve ha a szerződés szerinti munkaidejüket meghaladóan végeznek munkát, akkor ne lenne joguk ezt lecsúsztatni. Utalt a felperes továbbá arra, hogy a kötetlen munkarendre 2014. január 1-jétől hatályos törvényi előírása szerint a munkarend kötetlen jellegét nem érinti, ha a munkavállaló a munkaköri feladatok egy részét sajátosságos jellegüknél fogva meghatározott időpontban vagy időszakban teljesítheti.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet hatályában tartsa fenn, az megfelel a jogszabályoknak, és marasztalja a felperest a felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségekben.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.A munkarend a munkáltató által alkalmazott munkaidő-beosztás meghatározott rendszere. A munkarenden belül a konkrét munkaidő-beosztás határozza meg, hogy a munkavállalónak melyik napon, melyik időponttól, meddig kell munkát végeznie. Kötetlen munkarend esetében a munkáltató részben vagy egészben lemond a munkavégzés időbeni meghatározásának jogáról és átengedi azt a munkavállalónak. Az Mt. hatályba lépésétől, 2012. július 1-jétől 2013. december 31-éig hatályos rendelkezése szerint a kötetlen munkarendet akkor lehetett megállapítani, ha a munkáltató heti átlagban legalább a napi munkaidő fele beosztásának jogát – a munkakör sajátos jellegére, a munkavégzés önálló megszervezésére tekintettel – a munkavállaló számára írásban átengedi. 2014. január 1-jétől kötetlen munkarend esetén a munkaidő beosztásának a jogát teljes egészében át kell engedni a munkavállalónak, azonban a munkarend kötetlen jellegét nem érinti az, ha a munkavállaló a munkaköri feladatainak egy részét meghatározott időpontban vagy időszakban teljesítheti.
A per tárgyát képező munkavégzés 2013-ban történt, így a korábbi jogszabályi rendelkezés irányadó annak megítélésénél, hogy az eljárással érintett három munkavállaló kötetlen munkarendben végezte-e munkáját vagy sem. A kötetlen munkarend megállapításának feltétele, hogy a munkakör sajátos jellegére, a munkavégzés önálló megszervezésére tekintettel történhet a kötetlen munkarend megállapítása. Ez azt feltételezi, hogy a munkavállaló olyan jellegű tevékenységet végez munkaidejének legalább felében, amely a többi munkavállaló munkavégzésétől függetlenül ellátható, és ezt az időtartamot a munkáltatói igénytől, illetve az Mt. korlátozást tartalmazó szabályaitól függetlenül maga a munkavállaló oszthatja be.
A perbeli esetben igazolható, hogy az érintett munkavállalók foglalkoztatása során e feltételek nem valósultak meg. Az áruházvezető-helyettesek munkájukat az áruház nyitvatartási idejében voltak kötelesek ellátni, holott kötetlen munkarend esetén csak napi négy órában kötelezhette volna erre őket a munkáltató, és a fennmaradó négy órát akár az áruház nyitvatartási idején túl teljesíthették volna. Az áruházvezető-helyettesek feladata szorosan kapcsolódik a többi munkavállaló munkavégzéséhez, az áruház nyitvatartási idejéhez, így esetükben a munkakör jellegéből adódóan kötetlen munkarend megállapítására nem volt lehetőség. Nem tekinthető a munkavégzés önálló megszervezésének az a körülmény, hogy az áruházvezető-helyettesek szabadon állapodhattak meg egymás között abban, hogy a napi nyolc órás munkavégzésüket 7 óra 30 perckor vagy 14 órakor kezdjék meg.
Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy kötetlen munkarend esetén a munkaközi szünetre és a rendkívüli munkaidőre vonatkozó szabályokat nem kell alkalmazni, a felperes azonban az áruházvezető-helyettesek esetében is az Mt. ezen rendelkezéseit alkalmazva járt el, mely azt támasztja alá, hogy az érintett munkavállalók tényleges foglalkoztatására kötött munkarendben került sor.
Az érintett munkavállalók vonatkozásában a munkakör jellegénél fogva jellemzően a munkaidő-beosztáshoz kötött munkavégzés valósult meg, a foglalkoztatásukra nem kötetlen munkarendben került sor, így a munkáltató esetükben nem mentesült a munkaidő nyilvántartásának kötelezettsége alól.
Kellő alap nélkül állította a felperes felülvizsgálati kérelmében azt, hogy a munkavállalóknak a munkaközi szünetre figyelemmel kell beosztani saját maguk munkaidejét figyelemmel arra, hogy az Mt. 96. § (3) bekezdése szerint kötetlen munkarend esetén a munkaközi szünetre vonatkozó szabályokat (Mt. 103. §) nem kell alkalmazni.
Helytállóan hivatkozott a felperes arra a bírósági gyakorlatra, hogy a kötetlen munkarendben foglalkoztatott munkavállalókat is megilleti a rendkívüli munkavégzés ellenértéke, amennyiben bizonyítást nyert, hogy a munkáltató érdekében, a munkaszerződés szerinti munkaidejüket meghaladó mértékben tevékenykednek a munkavállalók, mindez azonban nem jelenti azt, hogy a rendkívüli munkaidő ellentételezésére tarthatna igényt az a munkavállaló, aki kötetlen munkarend esetén napi 8 óránál hosszabb időben végez munkát.
Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet jogszabálysértés hiányában a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A döntés elvi tartalma
A kötetlen munkarend megállapításának feltétele, hogy a munkakör sajátos jellegére, a munkavégzés önálló megszervezésére tekintettel történhet a kötetlen munkarend megállapítása. Ez azt feltételezi, hogy a munkavállaló olyan jellegű tevékenységet végez munkaidejének legalább felében, amely a többi munkavállaló munkavégzésétől függetlenül ellátható, és ezt az időtartamot a munkáltatói igénytől, illetve az Mt. korlátozást tartalmazó szabályaitól függetlenül maga a munkavállaló oszthatja be.Z á r ó r é s z
A pervesztes felperes a Pp. 78.§ (1) bekezdése alapján köteles megfizetni az alperes felülvizsgálati eljárási költségét, valamint az állam javára a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárási illetéket.
Mivel az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 39. §-a (3) bekezdés d) pontja, illetve 50. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárási illeték 70.000 forint, melyből a felperes már 50.000 forintot megfizetett, így a Kúria további 20.000 forint felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére kötelezte a felperest.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
Budapest, 2016. augusztus 31.
Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Sipőczné dr. Tánczos Rita s.k. előadó bíró, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. bíró
(Kúria, Mfv. II. 10.086/2016.)