adozona.hu
BH 2016.11.308
BH 2016.11.308
A felperesnek a szerződéskötéskor gyakorolt rendelkezési joga alapján történik meg a biztosítási összegnek a kedvezményezett javára történő megfizetése, az így átutalt összeg a felperes teljesítésének minősül [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 523. §, 536. § (1) bek., 548. §; 1996. évi CXII. tv. (Hpt.) 200/B. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felek 2008. szeptember 11-én kölcsönszerződést kötöttek, amely szerint az alperes a felperes és adóstársa részére 93 117 CHF-nek megfelelő, legfeljebb 12 000 000 forint összegű kölcsönt nyújtott perbeli ingatlan megvásárlásának részbeni finanszírozása céljából, 240 hónap futamidőre.
A kölcsönszerződés 8. pontja szerint a kölcsön folyósításának különös feltétele volt - egyebek mellett -, hogy a perbeli ingatlan biztosítását a felperes és adóstársa az alperesre engedményezze, ilyen okira...
BH 2016.11.308 A felperesnek a szerződéskötéskor gyakorolt rendelkezési joga alapján történik meg a biztosítási összegnek a kedvezményezett javára történő megfizetése, az így átutalt összeg a felperes teljesítésének minősül [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 523. §, 536. § (1) bek., 548. §; 1996. évi CXII. tv. (Hpt.) 200/B. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felek 2008. szeptember 11-én kölcsönszerződést kötöttek, amely szerint az alperes a felperes és adóstársa részére 93 117 CHF-nek megfelelő, legfeljebb 12 000 000 forint összegű kölcsönt nyújtott perbeli ingatlan megvásárlásának részbeni finanszírozása céljából, 240 hónap futamidőre.A kölcsönszerződés 8. pontja szerint a kölcsön folyósításának különös feltétele volt - egyebek mellett -, hogy a perbeli ingatlan biztosítását a felperes és adóstársa az alperesre engedményezze, ilyen okirat azonban a felek között nem jött létre. A kölcsönszerződés 11.1. pontjának hatodik bekezdésében a felperes és adóstársa vállalták, hogy az ingatlanra vonatkozóan az alperes által elfogadható tartalmú, legalább tűz- és elemi kárra kiterjedő vagyonbiztosítási szerződést kötnek, továbbá az alperest jelölik meg a biztosítási összegek kedvezményezettjeként úgy, hogy az alperes kedvezményezettsége a káresemény esetén kifizetésre kerülő összeg 500 000 forintot meghaladó részére áll fenn, és a kedvezményezetti jog visszavonása és módosítása kizárólag az alperes előzetes írásbeli hozzájárulása esetén lehetséges.
A kölcsönszerződés részét képező Lakossági Ingatlanfedezetes Hitelek Szerződési Feltételei 9.4.1. pontja szerint amennyiben a deviza alapú kölcsön fedezete a Magyar Köztársaság területén lévő lakóingatlanon alapított zálogjog vagy a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló 2004. évi CXXXV. törvény 44. §-a alapján vállalt állami készfizető kezesség, úgy a bank - a 9.4.2. pontban foglalt feltételek teljesülése esetén - a deviza alapú kölcsön teljes előtörlesztésekor az előtörlesztendő összeg forint ellenértékének meghatározásakor svájci frank esetén 180 HUF/CHF árfolyamot alkalmaz.
Az alperes 2011. július 11. napján a kölcsönszerződést azonnali hatállyal felmondta, mert a felperes és adótársa a kölcsönszerződésből eredő fizetési kötelezettségének nem tett eleget.
A perbeli ingatlan 2011. szeptember 23-án teljes terjedelmében leégett, ezáltal az ingatlanban 19 000 000 forint kár keletkezett.
A felperes a végtörlesztés iránti igényét 2011. december 13. napján bejelentette az alperesnek, amelyet követően az alperes arról tájékoztatta, hogy végtörlesztés esetén a fennálló tartozás mértéke 14 300 000 forint. Az alperes a 2012. január 12. napján kelt levelében azonban elutasította a felperes végtörlesztésre vonatkozó kérelmét. A biztosító 19 000 000 forint biztosítási összeget 2012. január 25-én átutalt az alperes részére, amely azt a kölcsöntartozás csökkentésére fordított az említett szerződési feltételek 4.1.4.1. pontja szerint.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[2] A felperes módosított keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 4 700 000 forint, ezen összeg után 2012. január 26. napjától a kifizetés napjáig az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 301. § (1) bekezdése szerinti késedelmi kamata megfizetésére. Keresetét elsődlegesen a szerződés teljesítésére kötelezés, másodlagosan szerződésszegéssel okozott kár, harmadlagosan pedig jogalap nélküli gazdagodás jogcímén érvényesítette.A szerződés teljesítése címén, a Ptk. 523. §-ra hivatkozással előterjesztett keresetében azt adta elő, hogy az alperes az elszámolási kötelezettségének nem tett eleget. Álláspontja szerint a felperes a biztosítási szerződésben szerződő fél és egyben biztosított is volt, maga rendelkezett arról, hogy a biztosító a kedvezményezett alperes javára teljesítsen kifizetést, az alperes részére történő közvetlenül utalással a teljesítés módját szabályozták. A biztosító által közvetlenül a kedvezményezett javára történő teljesítés a szerződő fél, azaz a felperes teljesítésének minősül. Nincs olyan törvényi előírás, amely tiltaná, hogy a felperes a végtörlesztésre vonatkozó feltételeknek a biztosítási összeggel feleljen meg. Hivatkozott arra, hogy a biztosítási összeget 2012. január 25-én az alperes számláján jóváírták, így a felperes részéről a végtörlesztés feltételei teljesültek, illetve arra is, hogy a biztosítási összegre vonatkozó alperesi igény csak az 500 000 forintot meghaladó összegre áll fenn.
A szerződésszegéssel okozott kár megtérítése iránti, a Ptk. 318. § (1) bekezdésére és a 355. § (1)-(4) bekezdéseire alapított keresetét azzal indokolta, hogy az alperes azzal, hogy nem a végtörlesztés szerinti 180 forintos, hanem magasabb árfolyamon számolt el, kárt okozott a felperesnek. Az alperes megszegte továbbá a "Lakossági Üzletág Általános Szerződés Feltételeinek" 9.4.1. pontját, valamint a Lakossági Üzletág Általános Szerződési Feltételek 10.3.4. pontját és a kölcsönszerződés 11.1. pontjának 7. alpontja szerinti kötelezettségét. A harmadlagosan jogalap nélküli gazdagodás (Ptk. 361. §) jogcímén érvényesített keresete vonatkozásában előadta, hogy a biztosítási összeggel maradéktalanul visszafizette a kölcsöntartozását, az alperes pedig a szerződés szerint csak a kölcsön erejéig volt kedvezményezett, a különbözeti összeggel az alperes a felperes rovására gazdagodott.
[3] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, vitatta annak jogalapját. Álláspontja szerint az alperes az elszámolási kötelezettségének eleget tett, hiszen a biztosítási összeget a felperes tartozásába beszámította, az azonban nem volt elegendő a felperes teljes tartozásának kielégítésére. Kifejtette, hogy a végtörlesztésre csak önerő vagy bank által folyósított kölcsön alapján volt lehetőség, e körbe a biztosító által megfizetett összeg nem tartozik bele. A felperesnek a biztosítási szerződés alapján kifizetett összeg felett rendelkezési jogosultsága már nem volt. Az alperes engedményezésre hivatkozott. Nem vitatta, hogy a biztosítási összegből a felperest megillető 500 000 forinttal nem számolt el, utalt azonban arra, hogy ezt az összeget is a felperessel szemben fennálló követelésébe számítja be. Vitatta, hogy jogellenes magatartást tanúsított és azzal okozati összefüggésben a felperesnek kára keletkezett. A felperes harmadlagos keresetének is az elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy a felek között fennállt szerződéses kapcsolat miatt nem alkalmazható a jogalap nélküli gazdagodás szabálya.
Az első- és másodfokú ítélet
[4] Az elsőfokú bíróság a keresetet a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvénynek (a továbbiakban: Hpt.) a felperes végtörlesztésre vonatkozó igénybejelentése benyújtásának időpontjában hatályos 200/B. § (1) és (2) bekezdése, valamint a Ptk. 523. § (1) bekezdése, 329. § (1) bekezdése, 318. § (1) bekezdése, 339. § (1) bekezdése, 361. § (1) bekezdése alapján bírálta el.Rögzítette, hogy a perben nem volt vitatott a kölcsönszerződés részét képező Lakossági Üzletág Általános Szerződési Feltételek 10.3.4. pontja, továbbá az, hogy a vagyonbiztosítási szerződés szerinti biztosítási összeg kedvezményezettje az alperes volt. Egyetértett az alperes álláspontjával abban, hogy a felperesnek nem volt a biztosítási összeg felett rendelkezési joga, azt a végtörlesztésére önerőként nem használhatta fel.
Mivel az alperes sem vitatta, hogy a biztosítási összegből a felperest a kölcsönszerződés alapján megillető 500 000 forinttal nem számolt el, ezért ezen összeg vonatkozásában az elsőfokú bíróság a keresetet megalapozottnak találta, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
A szerződésszegéssel okozott kár megtérítése iránti kereset körében kifejtette, hogy mivel a biztosítási összeg nem a felperes befizetése volt, az alperes nem követett el szerződésszegő magatartást azzal, hogy a biztosítási összeg jogcímén érkezett befizetést nem tekintette a végtörlesztésre vonatkozó önerőnek, és azt nem 180 forintos árfolyamon, hanem a kölcsönszerződés részét képező Lakossági Ingatlanfedezetes Hitelek Szerződési Feltételei 4.1.4.1. pontja alapján váltotta át és számította be a felperes fennálló tartozását.
A jogalap nélküli gazdagodás megtérítése iránti kereset vonatkozásában hangsúlyozta, hogy a felek között szerződéses kapcsolat állt fenn. A felperes nem tudta bizonyítani, hogy olyan vagyoneltolódás állna fenn, melyre a felek között létrejött kölcsönszerződés nem adott jogalapot.
[5] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést.
[6] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az alperest 500 000 forint és kamatai megfizetésére kötelező rendelkezés fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett. Ugyanakkor a fellebbezéssel érintett körben az elsőfokú bíróság ítéletét helytállónak találta, ezért a másodfokú bíróság a Pp. 254. § (3) bekezdésére utalással hagyta helyben az elsőfokú ítéletet.
A másodfokú bíróság egyetértett azzal, hogy a biztosítási összeg kedvezményezettje az alperes volt. Az esedékessé váló követelést a felperes az alperesre engedményezte, ezáltal a kötelem jogosulti oldalán alanycserére került sor, a régi jogosult az engedményező helyébe lépett (Ptk. 328-329. §). Ebből következik, hogy a biztosítási összegnek a biztosító által az alperes részére történő átutalása nem tekinthető a Hpt. 200/B. §-ában szabályozott végtörlesztés teljesítésének, annak ellenére, hogy a kártérítési összeget az alperes köteles volt a felperes tartozásába beszámítani, az nem minősült a felperes teljesítésének. Erre tekintettel az alperes a biztosítási összeget nem kezelhette a felperes végtörlesztéseként és nem alkalmazhatta az előírt kedvezőbb feltételek szerinti elszámolást.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[7] A jogerős ítélettel szemben a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, ebben a jogerős ítéletnek az elsőfokú ítélet fellebbezett rendelkezésére kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte és az alperes marasztalását a kereseti kérelemben foglaltaknak megfelelően.[8] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[9] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott.[10] A jelen ügyben az volt jogvita tárgya, hogy a Hpt. 200/B. § (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően a felperes felhasználhatta-e az általa kötött biztosításból származó biztosítási összeget a végtörlesztésre abban az esetben, ha az egyéb jogi feltételeknek is megfelelt. Az nem volt vitatott az ügyben, hogy a felperes a jogszabályban meghatározott időszakban nyújtotta be a kérelmét és a biztosítási összeg átutalása a 2011. december 29-én hatályba lépett Hpt. 200/B. § (2) bekezdés f) pontjában meghatározott ideig az alperes részére megérkezett. Az alperes is elismerte, hogy a felperes a végtörlesztés egyéb feltételeinek megfelelt, az volt ugyanakkor az álláspontja, hogy a biztosítási összeg nem a felperes teljesítése, az azzal való rendelkezési jog az alperesre már korábban átszállt. A felülvizsgálati eljárás során a felek egyezően adták azt elő, hogy bár a közjegyzői okiratban a folyósítás feltételéül szabták azt, hogy a felek között a biztosítási összegre vonatkozóan engedményezési szerződés jöjjön létre, ilyen okirat nem született. Az alperes a kölcsönszerződés alapján, illetve a biztosítási szerződésben foglaltak szerint a biztosítási összeg kedvezményezettje volt és ennek alapján utalta át a biztosító a káresemény bekövetkezte után az összeget az alperes részére.
[11] A Kúriának tehát azt kellett vizsgálnia, hogy helytálló-e az alperesnek az a védekezése, hogy a felperesnek a biztosítási összeg felett már nem volt rendelkezési joga, így ez nem az ő teljesítése volt, ebből következőleg a végtörlesztésre történő befizetésként nem lehetett számításba venni ezt az összeget.
[12] A Kúria nem ért egyet az eljáró bíróságok jogi álláspontjával. A Ptk. 536. § (1) bekezdése szerint biztosítási szerződés alapján a biztosító meghatározott jövőbeni esemény (biztosítási esemény) bekövetkeztétől függően bizonyos összegnek megfizetésére, vagy más szolgáltatás teljesítésére, a biztosított, illetve a másik szerződő fél pedig díj fizetésére kötelezi magát. A Ptk. 548. §-a értelmében vagyonbiztosítási szerződést csak az köthet, aki a vagyontárgy megóvásában érdekelt, vagy aki a szerződést érdekelt személy javára köti meg. A biztosítási szerződést nem vitatottan a felperes kötötte meg, az ő ingatlanára vonatkozott a biztosítás és a felperes fizette a biztosítási díjakat is. Az alperes kedvezményezetti megjelölésére azért került sor, mert abban az esetben, ha a biztosítási esemény bekövetkezik és a biztosított vagyontárgy értéke csökken vagy megsemmisül, úgy az alperes elesett volna az által nyújtott kölcsön fedezetétől. A biztosítási összeg tehát az alperes vonatkozásában mintegy a fedezeti ingatlan helyébe lépett. A kölcsönszerződés megkötésének időpontjában hatályos Ptk. 260. § (3) bekezdése értelmében a zálogtárgy elpusztulásának pótlására szolgáló biztosítási összeg a zálogtárgy helyébe lép. Ahogy a zálogjoggal terhelt felperesi ingatlan, úgy az annak helyébe lépő biztosítási összeg sem vált a kedvezményezetti pozíciójára tekintettel az alperes tulajdonává. Az alperes a biztosítóval nem állt semmiféle jogviszonyban, a biztosított vagyontárgy nem volt az ő tulajdona és a biztosítási díjakat sem ő fizette. A biztosító a vele biztosítási szerződést kötő fél rendelkezése alapján bocsátotta közvetlenül az alperes rendelkezésére a biztosítási összeget, egyébként az a biztosító részéről tartozatlan fizetésnek minősült volna. Az alperes az Általános Szerződési Feltételei, valamint a kölcsönszerződés szerint a biztosítási összeget csak a kölcsönszerződésben foglalt követelései erejéig használhatja fel - az 500 000 forintot meghaladó részében, ami eleve a felperest illeti meg, - a kölcsönkövetelését meghaladó összeggel pedig a felperessel el kell számolnia.
[13] A Kúria álláspontja szerint a jogértelmezési nehézséget az a körülmény okozta, hogy a felperes rendelkezési jogának gyakorlását jelentő nyilatkozat-tétel és a biztosítási összeggel való rendelkezés időben elválik egymástól. A felperes nem a végtörlesztési időszakban tette meg a majdani biztosítási összegről a rendelkező nyilatkozatát, hanem sokkal korábban, a biztosítási szerződés megkötésekor. A vagyonbiztosítási jogviszony sajátossága, hogy a biztosítási esemény bekövetkezte bizonytalan. A felperes által kötött biztosítási szerződés is megszűnhetett volna anélkül, hogy a biztosító fizetési kötelezettsége beállt volna és így az alperes mint kedvezményezett a biztosítási összeg közvetlen kifizetésére igényt tarthatott volna. A felperes a biztosítási szerződés megkötésekor előzetesen, a biztosítási esemény bekövetkeztének esetére rendelkezett arról, hogy a biztosítási esemény alapján neki járó biztosítási összeg közvetlenül az alperest illesse meg. A felperes tehát a biztosítási esemény bekövetkeztekor azért nem rendelkezett a biztosítási összegről, mert ezt már előzetesen megtette. A rendelkezési jog mind a biztosítási szerződés, mind a kölcsönszerződés alapján azonban megillette, a kölcsönszerződés szerint a kedvezményezetti minőséget is megváltoztathatta volna az alperes hozzájárulásával pl. a kölcsön visszafizetésének esetében. Amikor tehát a biztosító az alperes részére a biztosítási szerződés alapján fizetést teljesített, ezt a felperes rendelkezési joggyakorlása folytán tette. A biztosítási esemény bekövetkezte volt az a feltétel, amely megalapozta a biztosító fizetési kötelezettségét. A biztosítási esemény bekövetkezte előtt a felperes értelemszerűen nem rendelkezhetett a biztosítási összeg átutalásáról az alperes részére, a biztosítási esemény bekövetkeztekor külön rendelkezésére pedig már nem volt szükség. A biztosítási összeggel való teljesítés tehát a felperes teljesítésének minősül.
A Kúria álláspontja szerint a felperes helytállóan utalt arra a felülvizsgálati kérelmében, hogy a Hpt. idézett 200/B. §-a nem határozza meg tételesen, hogy a felperes önerőből történő teljesítése milyen formában történhet. Az alperes sem vitatta, hogy a felperes a törvényben előírt határidőben kezdeményezte a végtörlesztést, a törvény egyéb feltételeinek megfelelt és a kölcsönt fedező pénzösszeg átutalása is megtörtént a részére 2012. január 25-én. Miután az ingatlan megsemmisülése kapcsán a biztosítási összeg kifizetése a felperes szerencséjére éppen a végtörlesztési időszakban történt meg, az alperesnek a befolyó biztosítási összeget mint a felperes teljesítését a végtörlesztésre vonatkozó szabályok szerint kellett volna elszámolnia. A Kúria álláspontja szerint tehát a felperes jogszerűen kérte, hogy az alperes teljesítse a kölcsönszerződésben és az annak részét képező szerződési feltételeiben foglaltakat. A felperes további kereseti kérelmeivel a Kúriának a fentiekre tekintettel már nem kellett foglalkoznia.
[14] A kifejtettek alapján a jogerős ítélet nem felel meg a jogszabályoknak, ezért azt a Kúria hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit pedig megváltoztatta és az alperes marasztalását a felperes keresetében megjelölt 4 700 000 forintra felemelte.
(Kúria Pfv. VI. 21.073/2015.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria
mint felülvizsgálati bíróság
í t é l e t e
Az ügy száma: Pfv. VI. 21.073/2015/7.
A tanács tagjai: dr. Kollár Márta a tanács elnöke
Tamáné dr. Nagy Erzsébet előadó bíró
dr. Kocsis Ottilia bíró
A felperes: K. É.
A felperes képviselője: Illés és Sipos Ügyvédi Iroda,
ügyintéző: dr. Sipos Balázs Tihamér ügyvéd
(1054 Budapest, Szemere u. 8. V/1.)
Az alperes: C. B. Zrt.
Az alperes képviselője: Dr. Burai Kovács János Ügyvédi Iroda,
ügyintéző: ifj. dr. Burai-Kovács János ügyvéd
(1013 Budapest, Pauler u. 11.)
A per tárgya: kártérítés
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél/felek:
felperes
A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma:
Fővárosi Törvényszék 48.Pf.639.482/2014/6.
Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma:
Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 12.P.II.22.734/2013/12.
R e n d e l k e z ő r é s z
- A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróság 12. sorszámú ítéletének nem fellebbezett rendelkezését nem érinti, fellebbezett rendelkezését megváltoztatja és az alperes marasztalásának összegét 4.700.000 (négymillió-hétszázezer) forintra és ezen összeg elsőfokú ítélet szerinti kamatára felemeli.
- Mellőzi a felperes perköltségben marasztalását.
- Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 1.200.000 (egymillió-kétszázezer) forint elsőfokú, fellebbezési és felülvizsgálati eljárási költséget.
- Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a Magyar Államnak az Adó- és Vámigazgatóság külön felhívására 420.000 (négyszázhúszezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
A felek 2008. szeptember 11-én kölcsönszerződést kötöttek, amely szerint az alperes a felperes és adóstársa részére 93.117 CHF-nek megfelelő, legfeljebb 12.000.000 forint összegű kölcsönt nyújtott a perbeli ingatlan megvásárlásának részbeni finanszírozása céljából, 240 hónap futamidőre.
A kölcsönszerződés 8. pontja szerint a kölcsön folyósításának különös feltétele volt - egyebek mellett -, hogy a perbeli ingatlan biztosítását a felperes és adóstársa az alperesre engedményezze, ilyen okirat azonban a felek között nem jött létre. A kölcsönszerződés 11.1. pontjának hatodik bekezdésében a felperes és adóstársa vállalták, hogy az ingatlanra vonatkozóan az alperes által elfogadható tartalmú, legalább tűz- és elemi kárra kiterjedő vagyonbiztosítási szerződést kötnek, továbbá az alperest jelölik meg a biztosítási összegek kedvezményezettjeként úgy, hogy az alperes kedvezményezettsége a káresemény esetén kifizetésre kerülő összeg 500.000 forintot meghaladó részére áll fenn, és a kedvezményezetti jog visszavonása és módosítása kizárólag az alperes előzetes írásbeli hozzájárulása esetén lehetséges.
A kölcsönszerződés részét képező Lakossági Ingatlanfedezetes Hitelek Szerződési Feltételei 9.4.1. pontja szerint amennyiben a deviza alapú kölcsön fedezete a Magyar Köztársaság területén lévő lakóingatlanon alapított zálogjog vagy a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló 2004. évi CXXXV. törvény 44. §-a alapján vállalt állami készfizető kezesség, úgy a bank - a 9.4.2. pontban foglalt feltételek teljesülése esetén - a deviza alapú kölcsön teljes előtörlesztésekor az előtörlesztendő összeg forint ellenérétékének meghatározásakor svájci frank esetén 180 HUF/CHF árfolyamot alkalmaz.
Az alperes 2011. július 11. napján a kölcsönszerződést azonnali hatállyal felmondta, mert a felperes és adótársa a kölcsönszerződésből eredő fizetési kötelezettségének nem tett eleget.
A perbeli ingatlan 2011. szeptember 23-án teljes terjedelmében leégett, ezáltal az ingatlanban 19.000.000 forint kár keletkezett.
A felperes a végtörlesztés iránti igényét 2011. december 13. napján bejelentette az alperesnek, amelyet követően az alperes arról tájékoztatta, hogy végtörlesztés esetén a fennálló tartozás mértéke 14.300.000 forint. Az alperes a 2012. január 12. napján kelt levelében azonban elutasította a felperes végtörlesztésre vonatkozó kérelmét. A biztosító 19.000.000 forint biztosítási összeget 2012. január 25-én átutalt az alperes részére, amely azt a kölcsöntartozás csökkentésére fordított az említett szerződési feltételek 4.1.4.1. pontja szerint.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
A felperes módosított keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 4.700.000 forint, ezen összeg után 2012. január 26. napjától a kifizetés napjáig az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 301. § (1) bekezdése szerinti késedelmi kamata, valamint perköltség megfizetésére. Keresetét elsődlegesen a szerződés teljesítésére kötelezés, másodlagosan szerződésszegéssel okozott kár, harmadlagosan pedig jogalap nélküli gazdagodás jogcímén érvényesítette.
A szerződés teljesítése címén, a Ptk. 523. §-ra hivatkozással előterjesztett keresetében azt adta elő, hogy az alperes az elszámolási kötelezettségének nem tett eleget. Álláspontja szerint a felperes a biztosítási szerződésben szerződő fél és egyben biztosított is volt, maga rendelkezett arról, hogy a biztosító a kedvezményezett alperes javára teljesítsen kifizetést, az alperes részére történő közvetlenül utalással a teljesítés módját szabályozták. A biztosító által közvetlenül a kedvezményezett javára történő teljesítés a szerződő fél, azaz a felperes teljesítésének minősül. Nincs olyan törvényi előírás, amely tiltaná, hogy a felperes a végtörlesztésre vonatkozó feltételeknek a biztosítási összeggel feleljen meg. Hivatkozott arra, hogy a biztosítási összeget 2012. január 25-én az alperes számláján jóváírták, így a felperes részéről a végtörlesztés feltételei teljesültek, illetve arra is, hogy a biztosítási összegre vonatkozó alperesi igény csak az 500.000 forintot meghaladó összegre áll fenn.
A szerződésszegéssel okozott kár megtérítése iránti, a Ptk. 318. § (1) bekezdésére és a 355. § (1)-(4) bekezdéseire alapított keresetét azzal indokolta, hogy az alperes azzal, hogy nem a végtörlesztés szerinti 180 forintos, hanem magasabb árfolyamon számolt el, kárt okozott a felperesnek. Az alperes megszegte továbbá a "Lakossági Üzletág Általános Szerződés Feltételeinek" 9.4.1. pontját, valamint a Lakossági Üzletág Általános Szerződési Feltételek 10.3.4. pontját és a kölcsönszerződés 11.1. pontjának 7. alpontja szerinti kötelezettségét. A harmadlagosan jogalap nélküli gazdagodás (Ptk. 361. §) jogcímén érvényesített keresete vonatkozásában előadta, hogy a biztosítási összeggel maradéktalanul visszafizette a kölcsöntartozását, az alperes pedig a szerződés szerint csak a kölcsön erejéig volt kedvezményezett, a különbözeti összeggel az alperes a felperes rovására gazdagodott.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, vitatta annak jogalapját. Álláspontja szerint az alperes az elszámolási kötelezettségének eleget tett, hiszen a biztosítási összeget a felperes tartozásába beszámította, az azonban nem volt elegendő a felperes teljes tartozásának kielégítésére. Kifejtette, hogy a végtörlesztésre csak önerő vagy bank által folyósított kölcsön alapján volt lehetőség, e körbe a biztosító által megfizetett összeg nem tartozik bele. A felperesnek a biztosítási szerződés alapján kifizetett összeg felett rendelkezési jogosultsága már nem volt. Az alperes engedményezésre hivatkozott. Nem vitatta, hogy a biztosítási összegből a felperest megillető 500.000 forinttal nem számolt el, utalt azonban arra, hogy ezt az összeget is a felperessel szemben fennálló követelésébe számítja be. Vitatta, hogy jogellenes magatartást tanúsított és azzal okozati összefüggésben a felperesnek kára keletkezett. A felperes harmadlagos keresetének is az elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy a felek között fennállt szerződéses kapcsolat miatt nem alkalmazható a jogalap nélküli gazdagodás szabálya.
Az első- és másodfokú ítélet
Az elsőfokú bíróság a keresetet a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvénynek (a továbbiakban: Hpt.) a felperes végtörlesztésre vonatkozó igénybejelentése benyújtásának időpontjában hatályos 200/B. § (1) és (2) bekezdése, valamint a Ptk. 523. § (1) bekezdése, 329. § (1) bekezdése, 318. § (1) bekezdése, 339. § (1) bekezdése, 361. § (1) bekezdése alapján bírálta el.
Rögzítette, hogy a perben nem volt vitatott a kölcsönszerződés részét képező Lakossági Üzletág Általános Szerződési Feltételek 10.3.4. pontja, továbbá az, hogy a vagyonbiztosítási szerződés szerinti biztosítási összeg kedvezményezettje az alperes volt. Egyetértett az alperes álláspontjával abban, hogy a felperesnek nem volt a biztosítási összeg felett rendelkezési joga, azt a végtörlesztésére önerőként nem használhatta fel.
Mivel az alperes sem vitatta, hogy a biztosítási összegből a felperest a kölcsönszerződés alapján megillető 500.000 forinttal nem számolt el, ezért ezen összeg vonatkozásában az elsőfokú bíróság a keresetet megalapozottnak találta, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
A szerződésszegéssel okozott kár megtérítése iránti kereset körében kifejtette, hogy mivel a biztosítási összeg nem a felperes befizetése volt, az alperes nem követett el szerződésszegő magatartást azzal, hogy a biztosítási összeg jogcímén érkezett befizetést nem tekintette a végtörlesztésre vonatkozó önerőnek, és azt nem 180 forintos árfolyamon, hanem a kölcsönszerződés részét képező Lakossági Ingatlanfedezetes Hitelek Szerződési Feltételei 4.1.4.1. pontja alapján váltotta át és számította be a felperes fennálló tartozását.
A jogalap nélküli gazdagodás megtérítése iránti kereset vonatkozásában hangsúlyozta, hogy a felek között szerződéses kapcsolat állt fenn. A felperes nem tudta bizonyítani, hogy olyan vagyoneltolódás állna fenn, melyre a felek között létrejött kölcsönszerződés nem adott jogalapot.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az alperest 500.000 forint és kamatai megfizetésére kötelező rendelkezés fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett. Ugyanakkor a fellebbezéssel érintett körben az elsőfokú bíróság ítéletét helytállónak találta, ezért a másodfokú bíróság a Pp. 254. § (3) bekezdésére utalással hagyta helyben az elsőfokú ítéletet.
A másodfokú bíróság egyetértett azzal, hogy a biztosítási összeg kedvezményezettje az alperes volt. Az esedékessé váló követelést a felperes az alperesre engedményezte, ezáltal a kötelem jogosulti oldalán alanycserére került sor, a régi jogosult az engedményező helyébe lépett (Ptk. 328-329. §). Ebből következik, hogy a biztosítási összegnek a biztosító által az alperes részére történő átutalása nem tekinthető a Hpt. 200/B. §-ában szabályozott végtörlesztés teljesítésének, annak ellenére, hogy a kártérítési összeget az alperes köteles volt a felperes tartozásába beszámítani, az nem minősült a felperes teljesítésének. Erre tekintettel az alperes a biztosítási összeget nem kezelhette a felperes végtörlesztéseként és nem alkalmazhatta az előírt kedvezőbb feltételek szerinti elszámolást.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
A jogerős ítélettel szemben a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, ebben a jogerős ítéletnek az elsőfokú ítélet fellebbezett rendelkezésére kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte és az alperes marasztalását a kereseti kérelemben foglaltaknak megfelelően. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Hpt. 200/B. § (1), (2) bekezdését a Ptk. 318. §-át, 339. §-át, 361. § (1) bekezdését, valamint a 328. §, 329. §-t, illetve a 523. § (1) bekezdését, továbbá a Pp. 206. § (1) bekezdését. A felperes fenntartotta azt a jogi álláspontját, hogy a biztosítási összeg alperesnek történő átutalása a felperes teljesítésének minősül és miután a felperes a végtörlesztést határidőben kérte, így azt az alperesnek a végtörlesztés szabályai szerint lett volna kötelessége a felperes tartozásában elszámolni. Kétségtelen, hogy a biztosítási szerződés kedvezményezettje az alperes volt, a kedvezményezetti pozíció azonban nem minősül klasszikus értelemben engedményezésnek, mivel az ÁSZF 10.3.4. pontja értelmében az alperes a befolyó biztosítási összeget az üzletfél tartozásának csökkentésére köteles fordítani és a követeléseit meghaladó részben az az üzletfelet illeti meg. Az alperes tehát csak a kölcsönszerződés teljesítését biztosította azzal, hogy a biztosítási szerződés megkötését előírta és abban kedvezményezettként szerepelt. Ugyanakkor a felperes a Hpt. 200/B. § (1) bekezdésében írottaknak eleget tett, így a végtörlesztési jog megillette. A végtörlesztést bármilyen forrásból származó pénzeszközből lehetett teljesíteni, erre vonatkozó tilalom a jogszabályban nem volt.
A felperes fenntartotta másodlagos kereseti kérelmét is. Álláspontja szerint az alperes szerződést szegett és ezzel kárt okozott a felperesnek akkor, amikor nem a 180 forint/CHF árfolyamon számolta el a biztosításból befolyó 19.000.000 forintot. Ennek következtében a felperest 4.700.000 forint összegű kár érte, amelynek 2012. január 26. napjától járó késedelmi kamatának megfizetését is kéri. A kár ok-okozati összefüggésben áll az alperes eljárásával, a követelés összegszerűsége a perben nem volt vitatott. Végül az alperes a Ptk. 361. § (1) bekezdésére alapított kereseti kérelmét is fenntartotta. Előadta, hogy az alperesnek semmilyen jogcíme nincs arra, hogy a felperes kölcsönének kifizetését követően fennmaradó 4.700.000 forint biztosítási összeget megtartsa.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott.
A jelen ügyben az volt a jogvita tárgya, hogy a Hpt. 200/B. § (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően a felperes felhasználhatta-e az általa kötött biztosításból származó biztosítási összeget a végtörlesztésre abban az esetben, ha az egyéb jogi feltételeknek is megfelelt. Az nem volt vitatott az ügyben, hogy a felperes a jogszabályban meghatározott időszakban nyújtotta be a kérelmét és a biztosítási összeg átutalása a 2011. december 29-én hatályba lépett Hpt. 200/B. § (2) bekezdés f) pontjában meghatározott ideig az alperes részére megérkezett. Az alperes is elismerte, hogy a felperes a végtörlesztés egyéb feltételeinek megfelelt, az volt ugyanakkor az álláspontja, hogy a biztosítási összeg nem a felperes teljesítése, az azzal való rendelkezési jog az alperesre már korábban átszállt. A felülvizsgálati eljárás során a felek egyezően adták azt elő, hogy bár a közjegyzői okiratban a folyósítás feltételéül szabták azt, hogy a felek között a biztosítási összegre vonatkozóan engedményezési szerződés jöjjön létre, ilyen okirat nem született. Az alperes a kölcsönszerződés alapján, illetve a biztosítási szerződésben foglaltak szerint a biztosítási összeg kedvezményezettje volt és ennek alapján utalta át a biztosító a káresemény bekövetkezte után az összeget az alperes részére.
A Kúriának tehát azt kellett vizsgálnia, hogy helytálló-e az alperesnek az a védekezése, hogy a felperesnek a biztosítási összeg felett már nem volt rendelkezési joga, így ez nem az ő teljesítése volt, ebből következőleg a végtörlesztésre történő befizetésként nem lehetett számításba venni ezt az összeget.
A Kúria nem ért egyet az eljáró bíróságok jogi álláspontjával. A Ptk. 536. § (1) bekezdése szerint biztosítási szerződés alapján a biztosító meghatározott jövőbeni esemény (biztosítási esemény) bekövetkeztétől függően bizonyos összegnek megfizetésére, vagy más szolgáltatás teljesítésére, a biztosított, illetve a másik szerződő fél pedig díj fizetésére kötelezi magát. A Ptk. 548. §-a értelmében vagyonbiztosítási szerződést csak az köthet, aki a vagyontárgy megóvásában érdekelt, vagy aki a szerződést érdekelt személy javára köti meg. A biztosítási szerződést nem vitatottan a felperes kötötte meg, az ő ingatlanára vonatkozott a biztosítás és a felperes fizette a biztosítási díjakat is. Az alperes kedvezményezetti megjelölésére azért került sor, mert abban az esetben, ha a biztosítási esemény bekövetkezik és a biztosított vagyontárgy értéke csökken vagy megsemmisül, úgy az alperes elesett volna az által nyújtott kölcsön fedezetétől. A biztosítási összeg tehát az alperes vonatkozásában mintegy a fedezeti ingatlan helyébe lépett. A kölcsönszerződés megkötésének időpontjában hatályos Ptk. 260.§ (3) bekezdése értelmében a zálogtárgy elpusztulásának pótlására szolgáló biztosítási összeg a zálogtárgy helyébe lép. Ahogy a zálogjoggal terhelt felperesi ingatlan, úgy az annak helyébe lépő biztosítási összeg sem vált a kedvezményezetti pozíciójára tekintettel az alperes tulajdonává. Az alperes a biztosítóval nem állt semmiféle jogviszonyban, a biztosított vagyontárgy nem volt az ő tulajdona és a biztosítási díjakat sem ő fizette. A biztosító a vele biztosítási szerződést kötő fél rendelkezése alapján bocsátotta közvetlenül az alperes rendelkezésére a biztosítási összeget, egyébként az a biztosító részéről tartozatlan fizetésnek minősült volna. Az alperes az Általános Szerződési Feltételei, valamint a kölcsönszerződés szerint a biztosítási összeget csak a kölcsönszerződésben foglalt követelései erejéig használhatja fel - az 500.000 forintot meghaladó részében, ami eleve a felperest illeti meg, - a kölcsönkövetelését meghaladó összeggel pedig a felperessel el kell számolnia.
A Kúria álláspontja szerint a jogértelmezési nehézséget az a körülmény okozta, hogy a felperes rendelkezési jogának gyakorlását jelentő nyilatkozat-tétel és a biztosítási összeggel való rendelkezés időben elválik egymástól. A felperes nem a végtörlesztési időszakban tette meg a majdani biztosítási összegről a rendelkező nyilatkozatát, hanem sokkal korábban, a biztosítási szerződés megkötésekor. A vagyonbiztosítási jogviszony sajátossága, hogy a biztosítási esemény bekövetkezte bizonytalan. A felperes által kötött biztosítási szerződés is megszűnhetett volna anélkül, hogy a biztosító fizetési kötelezettsége beállt volna és így az alperes mint kedvezményezett a biztosítási összeg közvetlen kifizetésére igényt tarthatott volna. A felperes a biztosítási szerződés megkötésekor előzetesen, a biztosítási esemény bekövetkeztének esetére rendelkezett arról, hogy a biztosítási esemény alapján neki járó biztosítási összeg közvetlenül az alperest illesse meg. A felperes tehát a biztosítási esemény bekövetkeztekor azért nem rendelkezett a biztosítási összegről, mert ezt már előzetesen megtette. A rendelkezési jog mind a biztosítási szerződés, mind a kölcsönszerződés alapján azonban megillette, a kölcsönszerződés szerint a kedvezményezetti minőséget is megváltoztathatta volna az alperes hozzájárulásával pl. a kölcsön visszafizetésének esetében. Amikor tehát a biztosító az alperes részére a biztosítási szerződés alapján fizetést teljesített, ezt a felperes rendelkezési joggyakorlása folytán tette. A biztosítási esemény bekövetkezte volt az a feltétel, amely megalapozta a biztosító fizetési kötelezettségét. A biztosítási esemény bekövetkezte előtt a felperes értelemszerűen nem rendelkezhetett a biztosítási összeg átutalásáról az alperes részére, a biztosítási esemény bekövetkeztekor külön rendelkezésére pedig már nem volt szükség. A biztosítási összeggel való teljesítés tehát a felperes teljesítésének minősül.
A Kúria álláspontja szerint a felperes helytállóan utalt arra a felülvizsgálati kérelmében, hogy a Hpt. idézett 200/B. §-a nem határozza meg tételesen, hogy a felperes önerőből történő teljesítése milyen formában történhet. Az alperes sem vitatta, hogy a felperes a törvényben előírt határidőben kezdeményezte a végtörlesztést, a törvény egyéb feltételeinek megfelelt és a kölcsönt fedező pénzösszeg átutalása is megtörtént a részére 2012. január 25-én. Miután az ingatlan megsemmisülése kapcsán a biztosítási összeg kifizetése a felperes szerencséjére éppen a végtörlesztési időszakban történt meg, az alperesnek a befolyó biztosítási összeget mint a felperes teljesítését a végtörlesztésre vonatkozó szabályok szerint kellett volna elszámolnia. A Kúria álláspontja szerint tehát a felperes jogszerűen kérte, hogy az alperes teljesítse a kölcsönszerződésben és az annak részét képező szerződési feltételeiben foglaltakat. A felperes további kereseti kérelmeivel a Kúriának a fentiekre tekintettel már nem kellett foglalkoznia.
A kifejtettek alapján a jogerős ítélet nem felel meg a jogszabályoknak, ezért azt a Kúria tárgyaláson eljárva a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem keretei között hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit pedig a Pp. 253.§ (2) bekezdése szerint megváltoztatta és az alperes marasztalását - figyelembe véve az a már jogerősen megítélt 500.000 forintot – a felperes keresetében megjelölt 4.700.000 forintra felemelte
Z á r ó r é s z
A felperes felülvizsgálati kérelme eredményre vezetett, ezért az alperes a Pp. 270. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles megfizetni a pernyertes felperesnek az elsőfokú, fellebbezési és felülvizsgálati eljárási költségét.
A felperes az elsőfokú eljárásban 282.000 forint, a másodfokú eljárásban 336.000 forint összegű illetéket rótt le, amelynek perköltségként való megfizetésére pervesztességére tekintettel a Kúria az alperest kötelezte. Az ítélet rendelkező részében megállapított további összeg a felperest képviselő jogi képviselő ügyvédi munkadíja, amelyet a Kúria a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. § (2), (5) és (6) bekezdése alapján, az ügyvédi munkával arányban állóan határozott meg.
A felperes a felülvizsgálati eljárásban teljes személyes költségmentességben részesült, így a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket pervesztességére tekintettel az alperes köteles megfizetni az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 74. § (3) bekezdése, valamint a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése és 15. §-a alapján.
Budapest, 2016. május 10.
Dr. Kollár Márta s.k. a tanács elnöke, Tamáné dr. Nagy Erzsébet s.k. előadó bíró, dr. Kocsis Ottilia s.k. bíró
A kiadmány hiteléül:Sz.Sz. bírósági ügyintéző
(Kúria Pfv. VI. 21.073/2015/7.)