adozona.hu
BH 2016.10.287
BH 2016.10.287
Hivatalára méltatlanná vált kötelező felmentési okot munkahelyen kívüli magatartás és hivatali kötelezettségszegés egyaránt megalapozhat, ha alkalmas arra, hogy a munkáltató jó hírnevét rombolja, és emiatt nem várható el, hogy a munkáltató a jogviszonyt fenntartsa. A felmentés gyakorlására nyitva álló szubjektív határidőt az ennek alapjául szolgáló okról való tudomásszerzéstől kell számítani [2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) 64. § (1)-(3) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Tényállás
[1] A felperes a Megyei Földhivatal gazdasági vezetője volt, majd a Kormányhivatal létrejöttét követően a Földhivatal működést támogató osztályán dolgozott. A Földhivatal szervezetében is kijelölt kapcsolattartója volt a Földhivatal épülete akadálymentesítésére elnyert TIOP pályázatnak, mely minőségben adatszolgáltatási, jelentési kötelezettség terhelte. Ilyen jellegű feladatokat az alperesnél is el kellett látnia.
[2] Az akadálymentesítésre elnyert TIOP pályázat utánkövetéses elj...
BH 2016.10.287 Hivatalára méltatlanná vált kötelező felmentési okot munkahelyen kívüli magatartás és hivatali kötelezettségszegés egyaránt megalapozhat, ha alkalmas arra, hogy a munkáltató jó hírnevét rombolja, és emiatt nem várható el, hogy a munkáltató a jogviszonyt fenntartsa. A felmentés gyakorlására nyitva álló szubjektív határidőt az ennek alapjául szolgáló okról való tudomásszerzéstől kell számítani [2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) 64. § (1)-(3) bekezdés].
Tényállás[1] A felperes a Megyei Földhivatal gazdasági vezetője volt, majd a Kormányhivatal létrejöttét követően a Földhivatal működést támogató osztályán dolgozott. A Földhivatal szervezetében is kijelölt kapcsolattartója volt a Földhivatal épülete akadálymentesítésére elnyert TIOP pályázatnak, mely minőségben adatszolgáltatási, jelentési kötelezettség terhelte. Ilyen jellegű feladatokat az alperesnél is el kellett látnia.
[2] Az akadálymentesítésre elnyert TIOP pályázat utánkövetéses eljárásában a projekt végrehajtásának ellenőrzésére éves projektfenntartási jelentéstételi kötelezettsége volt az alperesnek, és az ezzel kapcsolatos kötelezettség a felperest terhelte. 2011 és 2012 években ennek eleget tett, 2013. április 30-ig teljesítendő kötelezettségét azonban elmulasztotta. Az ellenőrző európai szerv 2013. július 23-án kelt levelében hiánypótlást írt elő, mivel a kapcsolattartó felperes a terv megvalósításáról többször kért adatokat nem szolgáltatta. 2013. július 25-én az alperes Pénzügyi Főosztályának vezetője írásban szólította fel a felperest, hogy a kért adatszolgáltatást tegye meg. A felperes ezen írásbeli felszólítás után sem tett eleget munkaköri kötelezettségének.
[3] 2013. október 15-én az ellenőrző európai szerv utánkövetéses helyszíni ellenőrzést tartott az alperes Földhivatalánál, ahol kérdőre vonták a szakigazgatási szerv vezetőjét a felperes mulasztása miatt. A felperes az ellenőrzést nem jelezte az érintett vezetőknek, s 2013. október 9-től fennálló keresőképtelensége idejére az egyeztetett és a halasztást nem tűrő kötelezettségek teljesítésére helyettesítéséről nem gondoskodott.
[4] A munkáltató 2013. október 28-án kelt intézkedésével méltatlanságra hivatkozva felmentéssel megszüntette a felperes kormányzati szolgálati viszonyát. A határozat rögzítette, hogy a felperes egy éven belül több folyamatos mulasztásban, nem teljesítésben megnyilvánuló kötelezettségszegő magatartása a nagyobb részben orvosolható anyagi hátrány mellett jelentős és helyrehozhatatlan kárt okozott az alperesnek. Hanyag és felelőtlen magatartása, sokszoros mulasztása alkalmas volt az alperesi pénzügyi szakterület munkájának hivatali szervezeten belüli és több államháztartáson belüli és kívüli pénzügyi partner szemében történő lejáratására, az általa betöltött beosztás tekintélyének rombolására, így hivatalára méltatlanná vált.
[5] A felperes az intézkedést sérelmezve közszolgálati panaszt nyújtott be a Kormánytisztviselői Döntőbizottságnál, kérve az intézkedés hatályon kívül helyezését és annak megállapítását, hogy kormányzati szolgálati viszonya a határozat jogerőre emelkedése napján szűnik meg és tízhavi illetményének megfelelő összegű szankciós kártérítés megfizetésére kérte kötelezni a munkáltatót.
[6] A Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatával a felperes közszolgálati panaszát elutasította. A Döntőbizottság álláspontja szerint a munkáltató maradéktalanul bizonyította, hogy a felperes magatartása odavezetett, hogy a jogviszony fenntartása nem volt elvárható.
A felperes keresete
[7] A felperes ezt követően kereseti kérelmet terjesztett elő a Döntőbizottság határozata felülvizsgálata iránt, melyben kérte, hogy a bíróság a munkáltató intézkedését helyezze hatályon kívül és állapítsa meg, hogy közszolgálati jogviszonya a bíróság határozata jogerőre emelkedése napján szűnik meg, s kötelezze a munkáltatót tízhavi illetményének megfelelő összegű kártérítés megfizetésére.
[8] Kifogásolta, hogy az alperes megsértette a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) 64. § (3) bekezdését, mivel nem a tizenöt napos szubjektív határidőn belül bocsátotta ki intézkedését. Előadta, hogy a Kttv. 64. § (1) bekezdésében előírt feltételek nem álltak fenn, mivel kötelezettségszegést nem követett el. Álláspontja szerint a felmentés indoka nem volt valós, a helyszíni ellenőrzés pontos időpontjáról nem volt tudomása, és vitatta, hogy a terhére rótt mulasztás rossz színben tüntette volna fel az alperest.
Az elsőfokú és a másodfokú ítélet
[9] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
[10] Megállapította, hogy a felperes a 2013. éves projektfenntartási jelentés elmulasztásával kapcsolatos magatartása megvalósította a Kttv. 64. § (1) bekezdésében foglaltakat, olyan magatartást tanúsított, amely alkalmas volt arra, hogy az általa betöltött beosztás tekintélyét, valamint munkáltatója és közvetetten az alperes jóhírnevét, valamint a jó közigazgatásba vetett társadalmi bizalmat súlyosan rombolja. A felperes két projekttel kapcsolatban mulasztotta el a fenntartási jelentés elküldését külön felhívás ellenére is, és e magatartásával megsértette a Kttv. 9. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakat is.
[11] A bíróság megállapította azt is, hogy a munkáltató a felmentési jogát a Kttv. 64. § (3) bekezdésében foglalt 15 napos határidőn belül gyakorolta, mivel 2014. október 15-én az ellenőrök elmondásából szembesült a munkáltatói jogkör gyakorlója azzal, hogy a felperes a jelentést nem készítette el. Az ellenőrzés napján nem volt a helyszínen érdemben nyilatkozni tudó, a felperes által helyettesítéssel megbízott alkalmazott.
[12] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes indokaira tekintettel helybenhagyta.
A felülvizsgálati kérelem
[13] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria a másodfokú ítéletet "változtassa meg", a kereseti kérelmének adjon helyt.
[14] Álláspontja szerint az eljárt bíróságok figyelmen kívül hagyták azt a tényt, hogy a munkáltató nem a 2013. október 15-én megtartott helyszíni ellenőrzéskor értesült mulasztásáról. Szakmai felettese 2013. július 23-án, illetve 25-én értesült arról a tényről, hogy a már korábban fennálló jelentéstételi kötelezettségének nem tett eleget, és a főosztályvezető 15 napos határidővel ennek pótlására szólította fel. Amennyiben a főosztályvezető, illetve a hivatalvezető figyelemmel kísérte volna e határidőt és ellenőrzik az általuk kiadott utasítás végrehajtását, már 2013. augusztus 9-én tudomásul bírtak volna arról, hogy az ismételt felhívásnak sem tett eleget. Ennek megfelelően a munkáltató a 2013. augusztus 9-i határidőtől számított 15 napon belül élhetett volna jogszerűen méltatlanságra hivatkozva felmentéssel, így intézkedése elkésett, az a Kttv. 64. § (3) bekezdésébe ütközött.
[15] Kifogásolta, hogy a törvényszék figyelmen kívül hagyta azt a körülményt, hogy a helyszíni ellenőrzésről nem őt, hanem a hivatalvezetőt értesítették, helyettes kijelölésére sem joga, sem kötelezettsége nem volt, illetve az adott időszakban keresőképtelen állományban volt. Ennek megfelelően az intézkedés a Kttv. 63. § (3) bekezdésébe ütközik.
A Kúria döntése és jogi indokai
[16] A felperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott.
[17] Az alperes a Kttv. 63. § (2) bekezdés a) pontja alapján arra figyelemmel szüntette meg felperes kormánytisztviselői jogviszonyát, hogy hivatalára méltatlanná vált. A méltatlanság kötelező felmentési ok. Ez az ok fennáll, ha a kormánytisztviselő olyan magatartást tanúsít - akár hivatali munkájával (munkavégzésével) összefüggésben, akár munkahelyén kívül - amely alkalmas arra, hogy az általa betöltött beosztás tekintélyét akár a munkáltató jó hírnevét, illetve a jó közigazgatásba vetett társadalmi bizalmat súlyosan rombolja, és emiatt nem várható el, hogy a munkáltató a jogviszonyt fenntartsa.
[18] Garanciális szabály, hogy a munkáltató a felmentés jogát az ennek alapjául szolgáló okról való tudomásszerzéstől számított 15 napon belül, legfeljebb azonban az ok bekövetkezésétől számított egy éven belül, bűncselekmény elkövetése esetén a büntethetőség elévüléséig gyakorolhatja [Kttv. 64. § (3) bekezdés].
[19] Kellő alap nélkül állította a felperes felülvizsgálati kérelmében azt, hogy az alperes elkésetten élt felmentéssel, figyelemmel arra, hogy ha ellenőrizte volna, hogy eleget tett-e a munkáltató írásbeli felszólításának, korábban juthatott volna tudomására az a tény, hogy nemcsak a jelentéstételi kötelezettségét mulasztotta el, hanem a munkáltató utasításának sem tett eleget.
[20] Az a körülmény, hogy a munkáltató - bízva abban, hogy a felperes korábbi mulasztását mielőbb pótolva az utasításnak haladéktalanul eleget tesz - nem ellenőrizte utasítása végrehajtását, nem mentesítheti a felperest magatartása következményei alól. Igazolható módon a munkáltatói jogkör gyakorlója 2013. október 15-én szerzett tudomást a felperes ismételt jogsértő magatartásáról, illetve akkor vált ismertté számára az a körülmény, hogy ez az ellenőrök rosszallását váltotta ki. A felperes ezen magatartása alkalmas volt arra, hogy a munkáltató jó hírnevét, illetve a jó közigazgatásba vetett társadalmi bizalmat súlyosan rombolja, így az alperes ettől az időponttól számított 15 napon belül élhetett a felmentés eszközével.
[21] A felperes által sem vitatott tény, hogy az erre előírt határidőben, 2013. április 30-ig nem nyújtotta be a projektfenntartási jelentést, e kötelezettségének az ellenőrző szerv 2013. július 23-án kelt felhívása, illetve a pénzügyi főosztályvezető 2013. július 25-én kelt utasítása ellenére sem tett eleget, és e körülményről a helyszíni ellenőrzést megelőzően sem tájékoztatta vezetőjét. Mindez a rendelkezésre álló bizonyítékokból megállapíthatóan a felperes magatartása, mulasztása alkalmas volt arra, hogy az alperes pénzügyi szakterülete munkájának megítélését, tekintélyét rombolja, így a munkáltatótól nem volt elvárható a jogviszony fenntartása.
[22] Az alperes igazolta, hogy a felmentés indoka valós és okszerű, így intézkedése nem sértette a Kttv. 63. § (3) bekezdését.
[23] Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet jogszabálysértés hiányában a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Mfv. II. 10.516/2015.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Mfv.II.10.516/2015/6.
A tanács tagjai: Dr. Stark Marianna a tanács elnöke
Sipőczné dr. Tánczos Rita előadó bíró
Szolnokiné dr. Csernay Krisztina bíró
A felperes:
A felperes képviselője: dr. Márton József ügyvéd
Az alperes: Nógrád Megyei Kormányhivatal
Az alperes képviselője: dr. Szabó Klára jogtanácsos
A per tárgya: Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatának felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Balassagyarmati Törvényszék 2.Mf.20.361/2015/3.
Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Salgótarjáni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.M.162/2014/21.
R e n d e l k e z ő r é s z
A Kúria a Balassagyarmati Törvényszék 2.Mf.20.361/2015/3. számú ítéletét hatályában fenntartja.
A felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
Tényállás
A felperes 2001. április 1-jétől a Megyei Földhivatal gazdasági vezetője volt, majd a Megyei Kormányhivatal létrejöttét követően a Földhivatal működést támogató osztályán dolgozott. A Nógrád Megyei Földhivatal szervezetében is kijelölt kapcsolattartója volt a Földhivatal épülete akadálymentesítésére elnyert TIOP pályázatnak, mely minőségben adatszolgáltatási, jelentési kötelezettség terhelte. Ilyen jellegű feladatokat az alperesnél is el kellett látnia. 2013. augusztus 2-án a felperessel szemben fegyelmi eljárás lefolytatása nélkül megrovás fegyelmi büntetés került kiszabásra, mert a Pénzügyi Főosztály jelzése alapján megállapították, hogy a számlázási és adatszolgáltatási feladatok területén a felperest mulasztás terheli, mellyel az alperest rossz adósként tüntette fel szinte valamennyi szerződéses partner, különösen a közüzemi és telefonszolgáltatást nyújtó szolgáltatók szemében. A felperes valamennyi terhére rótt mulasztást elismerte.
Az akadálymentesítésre elnyert TIOP pályázat utánkövetéses eljárásában a projekt végrehajtásának ellenőrzésére az E. Kft. felé éves projektfenntartási jelentéstételi kötelezettsége volt az alperesnek, és az ezzel kapcsolatos kötelezettség a felperest terhelte. 2011 és 2012 években ennek eleget tett, 2013. április 30-ig teljesítendő kötelezettségét azonban elmulasztotta. Az E. Kft. 2013. július 23-án kelt levelében hiánypótlást írt elő, mivel a kapcsolattartó felperes a terv megvalósításáról többször kért adatokat nem szolgáltatta. 2013. július 25-én az alperes Pénzügyi Főosztályának vezetője írásban szólította fel a felperest, hogy a kért adatszolgáltatást tegye meg. A felperes ezen írásbeli felszólítás után sem tett eleget munkaköri kötelezettségének.
2013. október 15-én az ESZA Kft. utánkövetéses helyszíni ellenőrzést tartott az alperes Földhivatalánál, ahol kérdőre vonták a szakigazgatási szerv vezetőjét a felperes mulasztása miatt. A felperes az ellenőrzést nem jelezte az érintett vezetőknek, s 2013. október 9-étől fennálló keresőképtelensége idejére az egyeztetett és a halasztást nem tűrő kötelezettségek teljesítésére helyettesítéséről nem gondoskodott.
A munkáltató 2013. október 28-án kelt intézkedésével méltatlanságra hivatkozva felmentéssel megszüntette a felperes kormányzati szolgálati viszonyát. Határozata indokolásában utalt arra, hogy a felperest 2013. augusztus 2-án fegyelmi eljárás lefolytatása nélkül megrovás fegyelmi büntetéssel sújtották, a számlázási és adatszolgáltatási területen elkövetett mulasztásai miatt. Bár ígéretet tett a hiányosságok pótlására, a hibák feltárásában és orvoslásában nem vett részt.
Ugyancsak nem tett eleget a felperes az E. Kft. felé adatszolgáltatási kötelezettségének, e hiányosságot sem az E. Kft., sem az alperes pénzügyi főosztályvezetőnek írásbeli felszólítására nem pótolta. Az E. Kft. által 2013. október 5-én tartott helyszíni ellenőrzés során az ellenőrök a mulasztások vonatkozásában a közigazgatási szerv vezetőjét vonták kérdőre. A beruházás ugyan maradéktalanul megvalósult, az utóellenőrzés során hiányosság nem került feltárásra, a felperes mulasztása azonban rossz színben tüntette fel az alperest a számos kormányzati beruházást ellenőrző szervezet szemében. A határozat rögzítette, hogy a felperes egy éven belül több folyamatos mulasztásban, nem teljesítésben megnyilvánuló kötelezettségszegő magatartása a nagyobb részben orvosolható anyagi hátrány mellett jelentős és helyrehozhatatlan kárt okozott az alperesnek. Hanyag és felelőtlen magatartása, sokszoros mulasztása alkalmas volt az alperesi pénzügyi szakterület munkájának hivatali szervezeten belüli és több államháztartáson belüli és kívüli pénzügyi partner szemében történő lejáratására, az általa betöltött beosztás tekintélyének rombolására, így hivatalára méltatlanná vált.
A felperes az intézkedést sérelmezve közszolgálati panaszt nyújtott be a Kormánytisztviselői Döntőbizottságnál, kérve az intézkedés hatályon kívül helyezését és annak megállapítását, hogy kormányzati szolgálati viszonya a határozat jogerőre emelkedése napján szűnik meg és tíz havi illetményének megfelelő összegű szankciós kártérítés megfizetésére kérte kötelezni a munkáltatót.
A Kormánytisztviselői Döntőbizottság 2014. február 28-án kelt határozatával a felperes közszolgálati panaszát elutasította. A Döntőbizottság álláspontja szerint a munkáltató maradéktalanul bizonyította, hogy a felperes magatartása odavezetett, hogy a jogviszony fenntartása nem volt elvárható.
A felperes keresete
A felperes ezt követően kereseti kérelmet terjesztett elő a Döntőbizottság határozata felülvizsgálata iránt, melyben kérte, hogy a bíróság a munkáltató intézkedését helyezze hatályon kívül és állapítsa meg, hogy közszolgálati jogviszonya a bíróság határozatának jogerőre emelkedése napján szűnik meg, s kötelezze a munkáltatót tíz havi illetményének megfelelő összegű kártérítés megfizetésére.
Kifogásolta, hogy az alperes megsértette a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) 64. § (3) bekezdését, mivel nem a tizenöt napos szubjektív határidőn belül bocsátotta ki intézkedését. Előadta, hogy a Kttv. 64. § (1) bekezdésében előírt feltételek nem álltak fenn, mivel kötelezettségszegést nem követett el. Álláspontja szerint a felmentés indoka nem volt valós, a helyszíni ellenőrzés pontos időpontjáról nem volt tudomása, és vitatta, hogy a terhére rótt mulasztás rossz színben tüntette volna fel az alperest.
Sérelmezte, hogy az alperes a 2013. augusztus 2-án kelt fegyelmi büntetést felmentési indokként értékelte, amely így a kétszeres értékelés tilalmába ütközött.
Az alperes a kereset elutasítását és a felperes költségekben való marasztalását kérte arra hivatkozva, hogy jogszerű határozatot hozott.
Elsőfokú ítélet
A Salgótarjáni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította és 20.000 forint perköltség megfizetésére kötelezte.
Megállapította, hogy a felperes a 2013 éves projektfenntartási jelentés elmulasztásával kapcsolatos magatartása megvalósította a Kttv. 64. § (1) bekezdésében foglaltakat, olyan magatartást tanúsított, amely alkalmas volt arra, hogy az általa betöltött beosztás tekintélyét, valamint munkáltatója és közvetetten az alperes jóhírnevét, valamint a jó közigazgatásba vetett társadalmi bizalmat súlyosan rombolja. A felperes két projekttel kapcsolatban mulasztotta el a fenntartási jelentés elküldését külön felhívás ellenére is, és e magatartásával megsértette a Kttv. 9. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakat is.
A bíróság megállapította azt is, hogy a munkáltató felmentési jogát a Kttv. 64. § (3) bekezdésében foglalt 15 napos határidőn belül gyakorolta, mivel 2014. október 15-én az ESZA ellenőrök elmondásából szembesült a munkáltatói jogkör gyakorlója azzal, hogy a felperes a jelentést nem készítette el. Az ellenőrzés napján nem volt a helyszínen érdemben nyilatkozni tudó, a felperes által helyettesítéssel megbízott alkalmazott.
Az elsőfokú bíróság elfogadta a felperes kettős értékelés tilalmára vonatkozó álláspontját figyelemmel arra, hogy a fegyelmi határozatban a mulasztások pótlására sem határidő, sem annak tartalmát nem írták elő, a méltatlansági határozat pedig az elmulasztott intézkedésekről részletes leírást nem tartalmazott.
A másodfokú ítélet
A felperes fellebbezése folytán eljárt Balassagyarmati Törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes indokaira tekintettel helybenhagyta. Megállapította, hogy önmagában azon felperesi magatartás, amely szerint kapcsolattartóként a pályázatokkal kapcsolatos adatszolgáltatási kötelezettségének többszöri felhívás ellenére sem tett eleget és annak akadályát nem jelezte a munkáltatója felé, megfelelő indokot szolgáltatott a kormányzati szolgálati jogviszony méltatlanság címén történő megszüntetésére. Ugyancsak helytállónak találta az elsőfokú bíróság álláspontját a körben is, hogy az alperes a törvényi határidőn belül gyakorolta a felmentés jogát.
A felülvizsgálati kérelem
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria a másodfokú ítéletet „változtassa meg”, a kereseti kérelmének adjon helyt, és marasztalja az alperest a perköltségben.
Álláspontja szerint az eljárt bíróságok figyelmen kívül hagyták azt a tényt, hogy a munkáltató nem a 2013. október 15-én megtartott helyszíni ellenőrzéskor értesült mulasztásáról. Szakmai felettese 2013. július 23-án, illetve 25-én értesült arról a tényről, hogy a már korábban fennálló jelentéstételi kötelezettségének nem tett eleget, és a főosztályvezető 15 napos határidővel ennek pótlására szólította fel. Amennyiben a főosztályvezető, illetve a hivatalvezető figyelemmel kísérte volna e határidőt és ellenőrzik az általuk kiadott utasítás végrehajtását, már 2013. augusztus 9-én tudomásul bírtak volna arról, hogy az ismételt felhívásnak sem tett eleget. Ennek megfelelően a munkáltató a 2013. augusztus 9-i határidőtől számított 15 napon belül élhetett volna jogszerűen méltatlanságra hivatkozva felmentéssel, így az október 28-án kelt intézkedéssel elkésett, az a Kttv. 64. § (3) bekezdésébe ütközött.
Kifogásolta, hogy a törvényszék figyelmen kívül hagyta azt a körülményt, hogy a helyszíni ellenőrzésről nem őt, hanem a hivatalvezetőt értesítették, helyettes kijelölésére sem joga, sem kötelezettsége nem volt, illetve az adott időszakban keresőképtelen állományban volt. Ennek megfelelően az intézkedés a Kttv. 63. § (3) bekezdésébe ütközik. Kifogásolta azt is, hogy a bíróság csak a felmentés indokolásában közölt tények alapján vizsgálhatta az előzetes egyeztetés mellőzésének jogszerűségét, azt pedig, hogy a mulasztások súlya miatt került volna sor a mellőzésre, nem szerepelt az indokolásban.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet hatályában tartsa fenn, mivel az megfelel a jogszabályoknak.
A Kúria döntése és jogi indokai
A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
Az alperes a Kttv. 63. § (2) bekezdés a) pontja alapján arra figyelemmel szüntette meg felperes kormánytisztviselői jogviszonyát, hogy hivatalára méltatlanná vált. A méltatlanság kötelező felmentési ok. Ez az ok fennáll, ha a kormánytisztviselő olyan magatartást tanúsít – akár hivatali munkájával (munkavégzésével) összefüggésben, akár munkahelyén kívül – amely alkalmas arra, hogy az általa betöltött beosztás tekintélyét akár a munkáltató jóhírnevét, illetve a jó közigazgatásba vetett társadalmi bizalmat súlyosan rombolja, és emiatt nem várható el, hogy a munkáltató a jogviszonyt fenntartsa. A kormánytisztviselő a Kttv. 76. § (1) bekezdése e) pontjában foglaltak szerint köteles általában olyan magatartást tanúsítani, hogy ez más – adott esetben a munkáltató – helytelen megítélését ne idézze elő.
Garanciális szabály, hogy a munkáltató a felmentés jogát az ennek alapjául szolgáló okról való tudomásszerzéstől számított 15 napon belül, legfeljebb azonban az ok bekövetkezésétől számított egy éven belül, bűncselekmény elkövetése esetén a büntethetőség elévüléséig gyakorolhatja [Kttv. 64. § (3) bekezdés].
Kellő alap nélkül állította a felperes felülvizsgálati kérelmében azt, hogy az alperes elkésetten élt felmentéssel, figyelemmel arra, hogy ha ellenőrizte volna, hogy eleget tett-e a munkáltató írásbeli felszólításának, korábban juthatott volna tudomására az a tény, hogy nemcsak a jelentéstételi kötelezettségét mulasztotta el, hanem a munkáltató utasításának sem tett eleget.
Az a körülmény, hogy a munkáltató – bízva abban, hogy a felperes korábbi mulasztását mielőtt pótolva az utasításnak haladéktalanul eleget tesz – nem ellenőrizte utasítása végrehajtását, nem mentesítheti a felperest magatartása következményei alól. Igazolható módon a munkáltatói jogkör gyakorlója 2013. október 15-én szerzett tudomást a felperes ismételt jogsértő magatartásáról, illetve akkor vált ismertté számára az a körülmény, hogy ez az ellenőrök rosszallását váltotta ki. A felperes ezen magatartása alkalmas volt arra, hogy a munkáltató jóhírnevét, illetve a jó közigazgatásba vetett társadalmi bizalmat súlyosan rombolja, így ettől az időponttól számított 15 napon belül élhetett a felmentés eszközével.
Helytállóan állította a felperes felülvizsgálati kérelmében azt, hogy az E. Kft. utánkövetéses helyszíni ellenőrzése időpontjában keresőképtelen állományban volt, és ekkor munkavégzési kötelezettség nem is terhelte, az ellenőrzés tényéről azonban az ellenőrzést megelőző napon a hivatalvezetőtől tudomást szerzett, és az ellenőrzéshez szükséges iratokat vezetője kérésére a hivatalban összegyűjtötte. A kormánytisztviselő terhére értékelhető azonban az a körülmény, hogy még ekkor sem hozta vezetője tudomására azt, hogy adatszolgáltatási kötelezettségének többszöri felhívás ellenére nem tett eleget.
A felperes által sem vitatott tény, hogy az erre előírt határidőben, 2013. április 30-áig nem nyújtotta be a projektfenntartási jelentést, e kötelezettségének az E. Kft. 2013. július 23-án kelt felhívása, illetve a pénzügyi főosztályvezető 2013. július 25-én kelt utasítása ellenére sem tett eleget, és e körülményről a helyszíni ellenőrzést megelőzően sem tájékoztatta vezetőjét. Mindez a rendelkezésre álló bizonyítékokból megállapíthatóan az E. Kft. ellenőreiből rosszallást váltott ki, és alkalmas volt arra, hogy az alperes pénzügyi szakterülete munkájának megítélését, tekintélyét rombolja, így a munkáltatótól nem volt elvárható a jogviszony fenntartása.
Az alperes igazolta, hogy a felmentés indoka valós és okszerű, így intézkedése nem sértette a Kttv. 63. § (3) bekezdését.
A Kttv. 64. § (2) bekezdése szerint a méltatlanság címén történő felmentést megelőzően a munkáltatónak lehetőséget kell adni a kormánytisztviselőnek a felmentés indokai megismerésére, és az érintett előadhatja a közöltekkel szembeni védekezését, kivéve, ha az eset összes körülményeiből következően ez a munkáltatótól nem várható el. Az alperes a felmentés közlése előtt e lehetőséget nem biztosította a felperesnek, azonban az egységes bírói gyakorlat szerint ennek elmulasztása önmagában nem eredményezi a felmentés jogellenességét.
Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet jogszabálysértés hiányában a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Z á r ó r é s z
A pernyertes alperesnek a felülvizsgálati eljárással kapcsolatban bizonyított költsége nem merült fel, ezért annak viseléséről a Kúriának a Pp. 78. § (2) bekezdése alapján nem kellett határoznia.
A felülvizsgálati eljárási illetéket a felperest megillető munkavállalói költségkedvezményre figyelemmel a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
Budapest, 2016. március 16.
Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Sipőczné dr. Tánczos Rita s.k. előadó bíró, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. bíró
(Kúria, Mfv. II. 10.516/2015.)