adozona.hu
EH 2016.21
EH 2016.21
Az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése nem lehetséges, ha annak megállapítását kérik, hogy az irányadó magyar jog nem felel meg a közösségi jog által védett alapelveknek [1952. évi III. tv. (Pp.) 155/A. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal a 2014. szeptember 30. napján kelt 89-2-07258/2014/1. számú határozatával az alperes 2014. augusztus 22. napján kelt 78-2-02655/2014/6. számú határozatát, amelyben a felperes megváltozott munkaképességű személyek ellátása iránt előterjesztett kérelmét elutasította, megállapítva, hogy a felperes egészségi állapotának mértéke 2012. április 1. napjától véleményezhetően 58%-os, B2 minősítési csoportba tartozik, azonban nem rendelkezik a szükséges ...
EH 2016.10.M21 Az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése nem lehetséges, ha annak megállapítását kérik, hogy az irányadó magyar jog nem felel meg a közösségi jog által védett alapelveknek [1952. évi III. tv. (Pp.) 155/A. §].
[1] A Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal a 2014. szeptember 30. napján kelt 89-2-07258/2014/1. számú határozatával az alperes 2014. augusztus 22. napján kelt 78-2-02655/2014/6. számú határozatát, amelyben a felperes megváltozott munkaképességű személyek ellátása iránt előterjesztett kérelmét elutasította, megállapítva, hogy a felperes egészségi állapotának mértéke 2012. április 1. napjától véleményezhetően 58%-os, B2 minősítési csoportba tartozik, azonban nem rendelkezik a szükséges biztosítási idővel, helybenhagyta, figyelemmel arra, hogy a felperes az igénybejelentést megelőző 5 évben 0 nap, az igénybejelentést megelőző 10 évben 560 nap, az igénybejelentést megelőző 15 évben pedig 2386 nap biztosítási időt szerzett, mivel az ápolási díj folyósításának időtartama biztosítási időként nem ismerhető el. A társadalombiztosítási szervek a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (a továbbiakban: Mmtv.) 2. § (1)-(3) bekezdése, a társadalombiztosítás ellátásairól és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (továbbiakban: Tbj.) 5. §-a rendelkezései alapján hozták meg határozataikat.[2] A felperes keresetében a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését és az ellátásra való jogosultságának megállapítását kérte azzal, hogy nem vitatta, hogy nem rendelkezik a jogszabályban előírt biztosítási idővel, azonban arra hivatkozott, hogy ápolási díjban részesült hosszú éveken keresztül, amely időtartamot biztosítási időként kellene figyelembe venni.
[3] Alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte a határozataiban foglalt jogi és ténybeli indokait fenntartva.
[4] A közigazgatási és munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította. A bíróság határozatában idézte az Mmtv. 2. § (1) bekezdése és a 2. § (2) és (3) bekezdése rendelkezéseit. A bíróság megállapította, hogy a közigazgatási eljárás során beszerzett komplex minősítési bizottság véleménye alapján a felperes egészségi állapotának mértéke 58%, azaz B2 minősítési csoportba tartozik, így az egészségi állapotának mértéke a jogszabályban meghatározott mértéknek megfelel ugyan, azonban az Mmtv. 2. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott és a 2. § (3) bekezdés alapján számított biztosítási idővel nem rendelkezik, továbbá nem részesült az Mmtv. 2. § (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott ellátásokban. A bíróság hivatkozott a Kúria Mfv. III. 10.710/2013/6. számú ítéletében kifejtett álláspontra, mely szerint az ápolási díj folyósításának időtartama szolgálati időre jogosít, azonban biztosítási jogviszonyt nem keletkeztet, mivel az ápolási díjban részesülő személyt egy nyugdíjjárulékon felül egészségbiztosítási és munkaerőpiacijárulék-fizetési kötelezettség nem terheli. Az ápolási díj folyósításának időtartama a vonatkozó jogszabályi rendelkezések alapján biztosítotti jogviszonynak nem tekinthető. A felperes orvos szakértő kirendelése iránti bizonyítási indítvány teljesítését a bíróság arra tekintettel mellőzte, hogy abban az esetben sem lehetne a biztosítási idő hiányában a felperes részére megváltozott munkaképességű személyek ellátását megállapítani, ha a szakértői szakvélemény a felperes egészségi állapotát a komplex bizottsági véleménytől eltérő mértékben állapítaná meg. Mindezekre figyelemmel a bíróság álláspontja szerint alperes a határozatát a jogszabályoknak megfelelően hozta meg, ezért a felperes keresete elutasításának volt helye.
[5] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és a bíróság új eljárásra utasítását kérte, a Pp. 3. § (2) bekezdése és 155/A. §-a sérelmét állítva. A felülvizsgálati kérelemében a felperes előadta, hogy az elsőfokú bíróság előtt előterjesztette kérelmét az Európai Bíróság előtti előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése iránt, azon kérdések megválaszolása érdekében, hogy "súlyos beteg embereket ott lehet-e hagyni ellátás nélkül az Európai Unióban, továbbá, hogy lehet-e az Európai Unióban úgy dolgoztatni embereket a súlyos beteg, fogyatékos, magatehetetlen emberek ápolására a nap 24 órájában, hogy ezeknek az embereknek nem keletkezik a munkájuk után biztosítási jogviszonyuk". A kérdéseket a felperes az Európai Unió Alapszerződésének 2. cikkére hivatkozva tette fel, ezért a munkaügyi bíróság tévesen állapította meg, hogy nem jelölte meg konkrétan az Európai Unió Alapszerződésének mely rendelkezésének értelmezését kéri. A felperes álláspontja szerint ezen kérdésekben az előzetes döntéshozatali eljárás a per elbírálásának alapkérdése, ezért azt az elsőfokú bíróság nem utasíthatta volna el. Hivatkozott a felperes a közösségi Charta 11., a Szociális Védelemről szóló rendelkezésére, amely állítása szerint ellentétes a Mmtv. 2. § (1) bekezdése rendelkezésével. Előadta, hogy felperes az igénybejelentést megelőző 15 évben 2386 nap biztosítási időt szerzett, az egészségi állapotának mértéke 58%, B minősítési csoportba tartozik, mindemellett 2006. február 1-től 2012. október 31-ig az édesanyját ápolta, ezért - álláspontja szerint - méltánytalan, hogy mivel egészségi állapota miatt munkaerőpiacon elhelyezkedni nem tudott, betegen, éveken át saját édesanyját ápolta, ne kaphasson az Mmtv. szerinti ellátást.
[6] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
[7] A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos az alábbiak szerint.
[8] A felperes felülvizsgálati kérelmében a Pp. 155/A. §-a, valamint a Pp. 3. § (2) bekezdése sérelmét állította.
[9] A Pp. 3. § (2) bekezdése tartalmaz előírást arra nézve, hogy a bíróság a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van, a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe.
[10] A Pp. 155/A. §-a tartalmazza az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárásának kezdeményezésével kapcsolatos szabályokat.
[11] A Pp. 3. § (2) bekezdése sérelme körében a felperes arra hivatkozott, hogy a bíróság annak ellenére, hogy a kereseti kérelmében "egyértelműen utalt" arra, hogy az Mmtv. 2. § (1) bekezdése ellentétes a közösségi Charta 11., a Szociális Védelemről szóló meghatározott (és beidézett) rendelkezésével, azt az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése iránti kérelme elbírálásakor nem vette figyelembe.
[12] A felperes kereseti kérelmében annak megállapítását kérte, hogy összeegyeztethető-e az Európai Unió Alapszerződése 2. cikkében foglaltakkal, hogy beteg, nem rehabilitálható, munkaképtelen emberek ellátás nélkül maradjanak és ezzel "megöljék őket"? A felperes felhívta a figyelmet arra, hogy "Magyarország Alaptörvénye, az Európai Unió Alapszerződése és nemzetközi egyezmények tiltják az emberkínzást". A felperes hivatkozott a Nemzeti Hitvallásra és Magyarország Alaptörvénye 28. cikkére, E) cikkére, I. cikk (1)-(2) bekezdéseire, III. cikkére és XV. cikkére azzal, hogy ezen rendelkezések nem engedik, hogy a súlyosan beteg, munkaképtelen emberek ellátás nélkül maradjanak. Az eljárás folyamán a felperes hivatkozott még az Európai Unió Alapszerződése 2. cikkére, továbbá a megjelölt, az Európai Bíróság A-106/77. számú és a C-224/01. számú ügyekben hozott határozataira, a közösségi jog elsőbbségére, a diszkrimináció tilalmára, a Szociális Chartára, valamint az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Közösséget létrehozó szerződés módosításáról szóló lisszaboni szerződés kihirdetéséről szóló 2007. évi CLXVIII. törvény 2. cikke rendelkezéseire.
[13] A bíróság a felperes előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése iránti kérelmét annak tartalma szerint bírálta el [Pp. 3. § (2) bekezdés]. A felperes előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezés iránti kérelmét elutasító végzésében a bíróság a kérelem elutasításának indokát adta, mely szerint: az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSz.) 267. cikkében foglalt előzetes döntéshozatalra tartozó értelmezési kérdés nem merült fel, továbbá a felperes nem jelölte meg konkrétan, hogy az Európai Unió Alapszerződése mely rendelkezése értelmezését kéri, és mely hazai jogszabály ütközik ezen Alapszerződésbe.
[14] A Pp. 155/A. §-a alapján a bíróság az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló indítványhoz nincs kötve, dönthet úgy, hogy kezdeményezi az eljárást - akár részben, vagy részben más kérdésekkel -, de el is utasíthatja azt. Amennyiben az eljáró bíróság úgy dönt, hogy a fél indítványa ellenére nem kezdeményez előzetes döntéshozatali eljárást, az ezt elutasító döntését indokolni köteles. A fél előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló indítványára is vonatkoznak a Pp. általános szabályai, ezért a bíróság csak a hiánytalanul előterjesztett indítványt köteles érdemben elbírálni. Az indítványát a fél indokolni köteles, abból ki kell derülnie, hogy konkrétan melyik uniós norma értelmezését kéri, és annak is, hogy ez a jogvita eldöntése szempontjából mennyiben szükséges. A Pp. 155/A. §-a értelmében az elutasításról külön - nem fellebbezhető - végzéssel kell határozni. Amennyiben a bíróság a fél indítványát elutasítja és a fél az ügy érdemében hozott határozat elleni jogorvoslat során sérelmezi annak tartalmát, annak esetleges alapossága sem eredményezheti az ügy érdemében hozott határozat hatályon kívül helyezése mellett az eljárt bíróság új eljárásra kötelezését meghatározott kérdések feltételére. A felsőbb bíróság az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére utasítást sem adhat.
[15] A jogerős ítéletében a bíróság kifejtette, hogy felperes a megváltozott munkaképességű személyek ellátásához szükséges biztosítotti idővel nem rendelkezik, továbbá hivatkozott a Kúria korábbi ítéletére, amely szerint az ápolási díj folyósításának időtartama biztosítási időt nem keletkeztet.
[16] A felperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott arra, hogy "feltétlenül szükséges az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárása, mivel az alperes határozata és a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítélete, amelyet a 2011. évi CXCI. törvény 2. § (1) bekezdése alapján hoztak, ellentétes a közösségi Charta a Szociális Védelemről szóló alábbi rendelkezésével: "Azoknak a személyeknek, akik nem képesek elhelyezkedni vagy újra elhelyezkedni a munkaerő piacon és létfenntartásuk nem biztosított, megfelelő forrásokat és szociális támogatást kell biztosítani, figyelembe véve sajátos helyzetüket".
[17] A Kúria számos korábbi határozatában kifejtette, hogy nincs helye előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének, ha a fél nem a közösségi jog értelmezését, hanem annak megállapítását kéri, hogy az irányadó magyar jog nem felel meg a közösségi jog által védett alapelveknek (Legfelsőbb Bíróság Gf. X. 30.120/2005., EBH 2005.1320; BH 2006.18.).
[18] Az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése nem lehetséges, mivel a felperes az általa megfogalmazottak szerint ténylegesen nem a közösségi jog értelmezését kérte, hanem annak megállapítását, hogy az irányadó magyar jog nem felel meg a közösségi jog által védett alapelveknek. A nemzeti jog értelmezése azonban nem az Európai Bíróság, hanem a nemzeti bíróságok hatáskörébe tartozik. Előzetes döntéshozatali eljárás csak olyan kérdésben kezdeményezhető, amelynek az adott ügy eldöntésének szempontjából jelentősége van, azonban a felperes által felvetett kérdések ilyennek nem tekinthetőek.
[19] A Kúria megállapította, hogy a bíróság a Pp. 155/A. §-ában írtaknak megfelelően elbírálta, végzésével elutasította és megindokolta a felperes előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése iránti kérelmének elutasítását. A munkaügyi bíróság a felperes előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése iránti kérelme elbírálása során nem követett el lényeges eljárási szabályszegést, amely miatt a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére és a bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasításának lenne helye.
[20] A Kúria ezért a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott Pp. 3. § (2) bekezdése és 155/A. § (1) bekezdése rendelkezéseit nem sértette meg, a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Mfv. III. 10.370/2015.)
* * *
TEJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Mfv.III.10.370/2015/16.
A tanács tagjai: Dr. Zanathy János
a tanács elnöke
Dr. Farkas Katalin
előadó bíró
Dr. Magyarfalvi Katalin
bíró
A felperes:
A felperes képviselője: Bogyó Sándorné dr. Székely Andrea kirendelt pártfogó ügyvéd
Az alperes: Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal
Az alperes képviselője: dr. Nagy Péter jogtanácsos
A per tárgya: társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
Az elsőfokú bíróság határozatának száma: 6.M.455/2014/7.
Rendelkező rész
A Kúria a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.M. 455/2014/7. számú ítéletét hatályában fenntartja.
A teljesen pervesztes felperest a felülvizsgálati eljárásban képviselő pártfogó ügyvéd díját, valamint a felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
Tényállás
A Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal a 2014. szeptember 30. napján kelt 89-2-07258/2014/1. számú határozatával az alperes 2014. augusztus 22. napján kelt 78-2-02655/2014/6. számú határozatát, amelyben a felperes megváltozott munkaképességű személyek ellátása iránt előterjesztett kérelmét elutasította, megállapítva, hogy a felperes egészségi állapotának mértéke 2012. április 1. napjától véleményezhetően 58%-os, B2 minősítési csoportba tartozik, azonban nem rendelkezik a szükséges biztosítási idővel, helybenhagyta, figyelemmel arra, hogy a felperes az igénybejelentést megelőző 5 évben 0 nap, az igénybejelentést megelőző 10 évben 560 nap, az igénybejelentést megelőző 15 évben pedig 2386 nap biztosítási időt szerzett, mivel az ápolási díj folyósításának időtartama biztosítási időként nem ismerhető el. A társadalombiztosítási szervek a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (a továbbiakban: Mmtv.) 2. § (1)-(3) bekezdése, a társadalombiztosítás ellátásairól és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 5. §-a rendelkezései alapján hozták meg határozataikat.
A felperes keresetében a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését és az ellátásra való jogosultságának megállapítását kérte azzal, hogy nem vitatta, hogy nem rendelkezik a jogszabályban előírt biztosítási idővel, azonban arra hivatkozott, hogy ápolási díjban részesült hosszú éveken keresztül, amely időtartamot biztosítási időként kellene figyelembe venni.
Alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte a határozataiban foglalt jogi és ténybeli indokait fenntartva.
Az elsőfokú ítélet
A Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a felperes keresetét elutasította. A bíróság határozatában idézte az Mmtv. 2. § (1) bekezdése és a 2. § (2) és (3) bekezdése rendelkezéseit. A bíróság megállapította, hogy a közigazgatási eljárás során beszerzett komplex minősítési bizottság véleménye alapján a felperes egészségi állapotának mértéke 58%, azaz B2 minősítési csoportba tartozik, így az egészségi állapotának mértéke a jogszabályban meghatározott mértéknek megfelel ugyan, azonban az Mmtv. 2. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott és a 2. § (3) bekezdés alapján számított biztosítási idővel nem rendelkezik, továbbá nem részesült az Mmtv. 2. § (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott ellátásokban. A bíróság hivatkozott a Kúria Mfv.III.10.710/2013/6. számú ítéletében kifejtett álláspontra, mely szerint az ápolási díj folyósításának időtartama szolgálati időre jogosít, azonban biztosítási jogviszonyt nem keletkeztet, mivel az ápolási díjban részesülő személyt egy nyugdíjjárulékon felül egészségbiztosítási és munkaerő piaci járulék fizetési kötelezettség nem terheli. Az ápolási díj folyósításának időtartama a vonatkozó jogszabályi rendelkezések alapján biztosítotti jogviszonynak nem tekinthető. A felperes orvosszakértő kirendelése iránti bizonyítási indítvány teljesítését a bíróság arra tekintettel mellőzte, hogy abban az esetben sem lehetne a biztosítási idő hiányában a felperes részére megváltozott munkaképességű személyek ellátását megállapítani, ha a szakértői szakvélemény a felperes egészségi állapotát a komplex bizottsági véleménytől eltérő mértékben állapítaná meg. Mindezekre figyelemmel a bíróság álláspontja szerint alperes a határozatát a jogszabályoknak megfelelően hozta meg, ezért a felperes keresete elutasításának volt helye.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és a bíróság új eljárásra utasítását kérte, a Pp. 3. § (2) bekezdése és 155/A. § sérelmét állítva. A felülvizsgálati kérelemében a felperes előadta, hogy az elsőfokú bíróság előtt előterjesztette kérelmét az Európai Bíróság előtti előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése iránt, azon kérdések megválaszolása érdekében, hogy „súlyos beteg embereket ott lehet-e hagyni ellátás nélkül az Európai Unióban, továbbá, hogy lehet-e az Európai Unióban úgy dolgoztatni embereket a súlyos beteg, fogyatékos, magatehetetlen emberek ápolására a nap 24 órájában, hogy ezeknek az embereknek nem keletkezik a munkájuk után biztosítási jogviszonyuk”. A kérdéseket a felperes az Európai Unió Alapszerződésének 2. cikkére hivatkozva tette fel, ezért a munkaügyi bíróság tévesen állapította meg, hogy nem jelölte meg konkrétan az Európai Unió Alapszerződésének mely rendelkezésének értelmezését kéri. A felperes álláspontja szerint ezen kérdésekben az előzetes döntéshozatali eljárás a per elbírálásának alapkérdése, ezért azt az elsőfokú bíróság nem utasíthatta volna el. Hivatkozott a felperes a közösségi Charta 11., a Szociális Védelemről szóló rendelkezésére, amely állítása szerint ellentétes a Mmtv. 2.§. (1) bekezdése rendelkezésével. Előadta, hogy felperes az igénybejelentést megelőző 15 évben 2386 nap biztosítási időt szerzett, az egészségi állapotának mértéke 58%, B minősítési csoportba tartozik, mindemellett 2006. február 1-től 2012. október 31-ig az édesanyját ápolta, ezért – álláspontja szerint - méltánytalan, hogy mivel egészségi állapota miatt munkaerő piacon elhelyezkedni nem tudott, betegen, éveken át saját édesanyját ápolta, ne kaphasson az Mmtv. szerinti ellátást.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria döntése és jogi indokai
A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos az alábbiak szerint.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a Pp. 155/A. §, valamint a Pp. 3. § (2) bekezdése sérelmét állította.
A Pp. 3. § (2) bekezdése tartalmaz előírást arra nézve, hogy a bíróság a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van, a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe.
A Pp. 155/A. §-a tartalmazza az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárásának kezdeményezésével kapcsolatos szabályokat.
A Pp. 3. § (2) bekezdése sérelme körében a felperes arra hivatkozott, hogy a bíróság annak ellenére, hogy a kereseti kérelmében „egyértelműen utalt” arra, hogy az Mmtv. 2. § (1) bekezdése ellentétes a közösségi Charta 11., a Szociális Védelemről szóló meghatározott (és beidézett) rendelkezésével, azt az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése iránti kérelme elbírálásakor nem vette figyelembe.
A felperes kereseti kérelmében annak megállapítását kérte, hogy összeegyeztethető-e az Európai Unió Alapszerződése 2. cikkében foglaltakkal, hogy beteg, nem rehabilitálható, munkaképtelen emberek ellátás nélkül maradjanak és ezzel " megöljék őket"? A felperes felhívta a figyelmet arra, hogy " Magyarország Alaptörvénye, az Európai Unió Alapszerződése és nemzetközi egyezmények tiltják az emberkínzást". A felperes hivatkozott a Nemzeti Hitvallásra és Magyarország Alaptörvénye 28. cikkére, E) cikkére, I. cikk (1)-(2) bekezdéseire,, III. cikkére és XV. cikkére azzal, hogy ezen rendelkezések nem engedik, hogy a súlyosan beteg, munkaképtelen emberek ellátás nélkül maradjanak. Az eljárás folyamán a felperes hivatkozott még az Európai Unió Alapszerződése 2. cikkére, továbbá a megjelölt az Európai Bíróság A-106/77. számú, és a C-224/01. számú ügyekben hozott határozataira, a közösségi jog elsőbbségére, a diszkrimináció tilalmára, a Szociális Chartára, valamint az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Közösséget létrehozó szerződés módosításáról szóló lisszaboni szerződés kihirdetéséről szóló 2007. évi CLXVIII. törvény 2. cikke rendelkezéseire.
A bíróság a felperes előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése iránti kérelmét annak tartalma szerint bírálta el (Pp. 3. § (2) bekezdés). A felperes előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezés iránti kérelmét elutasító végzésében a bíróság a kérelem elutasításának indokát adta, mely szerint: az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 267. cikkében foglalt előzetes döntéshozatalra tartozó értelmezési kérdés nem merült fel, továbbá a felperes nem jelölte meg konkrétan, hogy az Európai Unió Alapszerződése mely rendelkezése értelmezését kéri, és mely hazai jogszabály ütközik ezen Alapszerződésbe.
A Pp. 155/A. §-a alapján a bíróság az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló indítványhoz nincs kötve, dönthet úgy, hogy kezdeményezi az eljárást – akár részben, vagy részben más kérdésekkel – de el is utasíthatja azt. Amennyiben az eljáró bíróság úgy dönt, hogy a fél indítványa ellenére nem kezdeményez előzetes döntéshozatali eljárást, az ezt elutasító döntését indokolni köteles. A fél előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló indítványára is vonatkoznak a Pp. általános szabályai, ezért a bíróság csak a hiánytalanul előterjesztett indítványt köteles érdemben elbírálni. Az indítványát a fél indokolni köteles, abból ki kell derülnie, hogy konkrétan melyik uniós norma értelmezését kéri, és annak is, hogy ez a jogvita eldöntése szempontjából mennyiben szükséges. A Pp. 155/A. §-a értelmében az elutasításról külön – nem fellebbezhető – végzéssel kell határozni. Amennyiben a bíróság a fél indítványát elutasítja és a fél az ügy érdemében hozott határozat elleni jogorvoslat során sérelmezi annak tartalmát, annak esetleges alapossága sem eredményezheti az ügy érdemében hozott határozat hatályon kívül helyezése mellett az eljárt bíróság új eljárásra kötelezését meghatározott kérdések feltételére. A felsőbb bíróság az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére utasítást sem adhat.
A jogerős ítéletében a bíróság kifejtette, hogy felperes a megváltozott munkaképességű személyek ellátásához szükséges biztosítotti idővel nem rendelkezik,továbbá hivatkozott a Kúria korábbi ítéletére, amely szerint az ápolási díj folyósításának időtartama biztosítási időt nem keletkeztet.
A felperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott arra, hogy „feltétlenül szükséges az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárása, mivel az alperes 78-2-02655/2014/6. számú határozata és a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.M.455/2014/7. számú ítélete, amelyet a 2011. évi CXCI. törvény 2. § (1) bekezdése alapján hoztak, ellentétes a közösségi Charta a Szociális Védelemről szóló alábbi rendelkezésével: „Azoknak a személyeknek, akik nem képesek elhelyezkedni vagy újra elhelyezkedni a munkaerő piacon és létfenntartásuk nem biztosított, megfelelő forrásokat és szociális támogatást kell biztosítani, figyelembe véve sajátos helyzetüket”.
A Kúria számos korábbi határozatában kifejtette, hogy nincs helye előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének, ha a fél nem a közösségi jog értelmezését, hanem annak megállapítását kéri, hogy az irányadó magyar jog nem felel meg a közösségi jog által védett alapelveknek (Legfelsőbb Bíróság Gf.X.30.120/2005.-EBH 2005. évi 1320. szám, BH 2006. évi 18. számú eseti döntése).
Az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése nem lehetséges, mivel a felperes az általa megfogalmazottak szerint ténylegesen nem a közösségi jog értelmezését kérte, hanem annak megállapítását, hogy az irányadó magyar jog nem felel meg a közösségi jog által védett alapelveknek. A nemzeti jog értelmezése azonban nem az Európai Bíróság, hanem a nemzeti bíróságok hatáskörébe tartozik. Előzetes döntéshozatali eljárás csak olyan kérdésben kezdeményezhető, amelynek az adott ügy eldöntésének szempontjából jelentősége van, azonban a felperes által felvetett kérdések ilyennek nem tekinthetőek.
A Kúria megállapította, hogy a bíróság a Pp. 155/A. §-ban írtaknak megfelelően elbírálta, végzésével elutasította és megindokolta a felperes előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése iránti kérelmének elutasítását. A munkaügyi bíróság a felperes előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése iránti kérelme elbírálása során nem követett el lényeges eljárási szabályszegést, amely miatt a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére és a bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasításának lenne helye.
A Kúria ezért a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott Pp. 3. §. (2) bekezdése és 155/A. § (1) bekezdése rendelkezéseit nem sértette meg, a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A döntés elvi tartalma
Az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése nem lehetséges, ha nem a közösségi jog értelmezését kérik, hanem annak megállapítását, hogy az irányadó magyar jog nem felel meg a közösségi jog által védett alapelveknek.
Z á r ó r é s z
A teljesen pervesztes felperest a felülvizsgálati eljárásban képviselő pártfogó ügyvéd díját a 2003. évi LXXX. törvény 11/A. § rendelkezése alapján, a felülvizsgálati eljárás illetékét az Mmtv 14.§.(2) bekezdése alapján a magyar állam viseli.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
Budapest, 2016. március 30.
Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Farkas Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. bíró
(Kúria, Mfv. III. 10.370/2015.)