adozona.hu
BH 2016.9.251
BH 2016.9.251
A baleseti járadékra való jogosultság megállapításakor a 7/2012. (II. 14.) NEFMI rendeletet kell alkalmazni [7/2012. (II. 14.) NEFMI rendelet 1. sz. melléklet].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 2001. március 10. napjától 2. fokozatnak megfelelő baleseti járadékban részesült a 28%-os mértékű baleseti egészségkárosodása alapján. Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság a 2014. március 10. napján kelt határozatával az alperes 2013. július 25. napján kelt határozatát, amely a felperes részére megállapított baleseti járadék ellátást 2013. szeptember 1. napjától megszüntette, megváltoztatta és a felperes részére megállapított és az állapotváltozás időpontjában 18 485 fo...
BH 2016.9.251 A baleseti járadékra való jogosultság megállapításakor a 7/2012. (II. 14.) NEFMI rendeletet kell alkalmazni [7/2012. (II. 14.) NEFMI rendelet 1. sz. melléklet].
[1] A felperes 2001. március 10. napjától 2. fokozatnak megfelelő baleseti járadékban részesült a 28%-os mértékű baleseti egészségkárosodása alapján. Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság a 2014. március 10. napján kelt határozatával az alperes 2013. július 25. napján kelt határozatát, amely a felperes részére megállapított baleseti járadék ellátást 2013. szeptember 1. napjától megszüntette, megváltoztatta és a felperes részére megállapított és az állapotváltozás időpontjában 18 485 forint összegben folyósított ellátást 2013. szeptember 1. napjától 2015. augusztus 31. napjáig havi 14 790 forintra módosította, mivel a másodfokú szakértői bizottság szakvéleménye szerint a felperes üzemi baleseti eredetű egészségkárosodása és össz-szervezeti egészségkárosodása egyaránt 16%-os mértékű, az üzemi baleseti egészségkárosodása 2013. szeptember 1. napjától folytatólagosan 16%-ban véleményezhető. A társadalombiztosítási szervek határozataikat a kötelező egészségbiztosítási ellátásról szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (továbbiakban: Ebtv.) 57. § (1)-(2) bekezdése, 58. § (1)-(2) bekezdése, 60. § (1) bekezdése és 65. § (5) bekezdése rendelkezéseire alapították.[2] A felperes kereseti kérelmében a társadalombiztosítási határozatok felülvizsgálatát kérte annak megállapításával, hogy egészségkárosodása továbbra is eléri a 28%-os mértéket, így 2013. szeptember 1. napjától folyamatosan 2-es fokozatú baleseti járadékra jogosult.
[3] Alperes ellenkérelmében a felperes kereseti kérelmének az elutasítását kérte.
[4] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a másodfokú társadalombiztosítási szerv határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására "utasította". A bíróság ítéletében idézte az Ebtv. 57. § (1) bekezdése, 58. § (1) bekezdése, 65. § (1) bekezdése és az Ebtv. végrehajtására kiadott 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Ebtv.vhr.) 42. § (3) bekezdése rendelkezéseit. A bíróság ítéletében rögzítette dr. T. Zs. igazságügyi orvos szakértő szakvéleményét, amely szerint a felperes össz-szervezeti egészségkárosodása 40%-os mértékű, ebből a 25%-os a mozgásszervi károsodás, amelyből 21%-os mértékű az üzemi baleseti eredetű össz-szervezeti egészségkárosodás, mely utóbbi a jobb boka, bal alkar és a bal térdficam maradvány állapotából áll össze és amely üzemi baleseti egészségkárosodás 2013. július 10. napjától véleményezhető. Mivel az alperes a szakvéleményt nem fogadta el, indítványára a bíróság és az ellentmondás feloldására dr. K. R. igazságügyi orvos szakértőt rendelte ki, aki szakvéleményében a felperes össz-szervezeti egészségkárosodásának mértékét a mozgásszervi egészségkárosodás mértékét, ezen belül az üzemi baleseti eredetű össz-szervezeti egészségkárosodás mértékét, valamint az üzemi baleseti eredetű egészségkárosodás kezdő időpontját dr. T. Zs. igazságügyi orvos szakértővel egyező mértékekben állapította meg. Mindkét szakértő rámutatott arra, hogy a bal csípő mozgáskorlátozottsága és az ágyéki gerincszakasz mozgásbeszűkülése további 3-3%-os baleseti eredetű egészségkárosodást eredményez, amely összességében a másodfokú orvosi bizottság véleményéhez képest a 16%-os üzemi baleseti egészségkárosodással szemben 21%-os össz-baleseti egészségkárosodást eredményez. Mind az NRSZH, mind az alperes vitatta a szakvélemények megállapításait a 0-4% közötti károsodás figyelembevétele tekintetében. A bíróság megállapította, hogy a NEFMI rendelet nem hivatkozik az üzemi baleseti eredetű egészségkárosodás számítására, az üzemi baleseti egészségkárosodás és az össz-szervezeti egészségkárosodás fogalma nem feleltethető meg egymásnak jogszabályi rendelkezés hiányában. Hivatkozott arra is, hogy az alperes is figyelembe vette 4%-os mértékben megállapított jobb boka, bal térd üzemi baleseti egészségkárosodását és azt értékelte, így az alperes saját értékelésével került ellentmondásba. A bíróság a két egybehangzó, aggálytalan szakvélemény alapján állapította meg "hogy a társadalombiztosítási eljárásban meghozott határozat az elsőfokú határozatra kiterjedően jogszabályba ütközik".A megismételt eljárásra a bíróság előírta az alperes számára a 2013. július 10. napjától fennálló üzemi balesetből eredő 21%-os mértékű egészségkárosodás alapján újabb határozat hozatalát.
[5] A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, annak "megváltoztatása" és a felperes keresetének elutasítása, másodlagosan a bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérve. Az alperes álláspontja szerint az üzemi baleseti egészségkárosodás megállapításához a komplex minősítésre vonatkozó részletes szabályokról szóló 7/2012. (II. 14.) NEFMI rendelet (a továbbiakban: NEFMIr.) 1. számú mellékletét kell alkalmazni a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatalról, valamint a szakmai irányítása alá tartozó rehabilitációs szakigazgatási szervek feladat- és hatásköréről szóló 95/2012. (V. 15.) Korm. rendelet 13. § (2) bekezdés a)-c) és e)-i) pontja, továbbá a (3) bekezdés d) és f)-j) pontja szerinti esetekben is. A 13. § (2) bekezdés b) pontja értelmében a rehabilitációs szakigazgatási szerv a jogszabályban meghatározott közigazgatási hatósági eljárásokban szakhatóságként vesz részt és e feladatkörében szakhatósági állásfoglalást ad a baleseti járadék megállapításához. A NEFMIr. 1. számú melléklete az egészségi állapot meghatározásának módszere című rész 9. pontja úgy rendelkezik, hogy a 0-4% közötti károsodás az össz-szervezeti egészségkárosodásnak a kiszámításakor és az egészségi állapot meghatározásakor nem lehet figyelembe venni. A bíróság téves álláspontra helyezkedett, amikor úgy ítélte meg, hogy az 1. számú melléklet az üzemi baleseti eredetű egészségkárosodás vonatkozásában nem alkalmazható, tekintettel arra, hogy a baleseti eredetű össz-egészségkárosodás is össz-szervezeti egészségkárosodás, a kettő között a számítás módjában nincs indok különbséget tenni. A megkülönböztetés mindösszesen abban áll, hogy az üzemi baleseti eredetű össz-szervezeti egészségkárosodás megállapítása során csak olyan betegségek és károsodások vehetők figyelembe, amelyek az üzemi baleset eredményeként keletkezett. A NEFMI rendelet 1. számú mellékletét a balesetijáradék-ellátások megállapításához készülő szakvélemények esetében is alkalmazni kell. Az alperesi álláspont szerint amennyiben a bíróság a 3+3%-os egészségkárosodási mértéket mellőzi, abban az esetben a perben kirendelt szakértő és az NRSZH másodfokú orvosi bizottsága egyező százalékos eredményre jut. Utalt az alperes arra is, hogy az elsőfokú döntést a másodfokon eljáró szerv megváltoztatta, ezért a perben lényegében a bíróságnak a másodfokú döntés rendelkezéseinek helytállóságáról kellett döntenie.
[6] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
[7] A felülvizsgálati kérelem megalapozott az alábbiak szerint.
[8] Az Ebtv. 58. § (1) bekezdése szerint a baleseti járadék mértéke az üzemi baleset okozta egészségkárosodás fokától függ. Az Ebtv.vhr. 42. § (3) bekezdése értelmében a baleseti járadékkal kapcsolatban az egészségkárosodás mértékét a szakértői intézet szakértői bizottságai véleményezik. A NEFMIr. 2012. december 14-től 2015. május 1-jéig, a perbeli időszakban hatályos 1. § (3) bekezdése rendelkezése szerint az 1. számú mellékletet kell alkalmazni a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatalról, valamint a szakmai irányítása alá tartozó rehabilitációs szakigazgatási szervek feladat- és hatásköréről szóló 95/2012. (V. 15.) Korm. rendelet 13. § (2) bekezdés b) pontja szerinti esetekben is. A Korm. rendelet 13. § (2) bekezdés b) pontja értelmében a rehabilitációs szakigazgatási szerv a jogszabályban meghatározott közigazgatási hatósági eljárásokban szakhatóságként vesz részt, e feladatkörében szakhatósági állásfoglalást ad a baleseti járadék megállapításához. A hivatkozott jogszabályi rendelkezésekből következik, hogy a baleseti járadék megállapításához az egészségkárosodás mértékét a NEFMIr. alapján kell megállapítani. A munkaügyi bíróság ezzel ellentétes érvelése téves.
[9] A NEFMIr. 1. számú mellékletének 9. pontja értelmében a 0-4% közötti károsodást az össz-szervezeti egészségkárosodás kiszámítása és az egészségi állapot meghatározása során nem lehet figyelembe venni.
[10] Peradat, hogy a másodfokon eljáró orvosi bizottság szakvéleményében foglaltakkal egyezően a felperes bal csuklója részkárosodását 7%-os, a jobb boka részkárosodását 5%-os, a bal térd részkárosodását 5%-os értékűnek értékelte a perben kirendelt dr. T. Zs. és dr. K. R. igazságügyi orvos szakértő is, amely alapján a felperes üzemi baleseti össz-szervezeti egészségkárosodása 16%-os mértékű 2013. június 10. napjától. Az alperes és alperesi beavatkozó sem vitatta, hogy a bal csípő és az ágyéki gerinc részkárosodása 3-3%-os mértékű (egyezően a perben kirendelt igazságügyi orvos szakértő szakvéleményében rögzített megállapításokkal) azonban a felperes egészségkárosodása megítélésénél ezen értéket a NEFMIr. 1. számú melléklet 9. pontja előírása értelmében nem lehetett figyelembe venni.
[11] A perbeli szakvélemények a részkárosodások és az üzemi baleseti eredetű össz-szervezeti egészségkárosodások tekintetében a másodfokú hatóság határozata alapjául szolgáló szakhatósági állásfoglalásban foglalt értékekkel megegyeztek, így megállapítható, hogy a társadalombiztosítási szervek határozataik meghozatala során jogszabálysértést nem követtek el. A munkaügyi bíróság a NEFMIr. téves értelmezésével megalapozatlan következtetésre jutott, ezért a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
(Kúria Mfv. III. 10.677/2015.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Mfv.III.10.677/2015/4.
A tanács tagjai: Dr. Zanathy János
a tanács elnöke
Dr. Farkas Katalin
előadó bíró
Dr. Magyarfalvi Katalin
bíró
A felperes:
A felperes képviselője: dr. Lehőcz József ügyvéd
Az alperes: Komárom-Esztergom Megyei Kormányhivatal
Az alperes képviselője: dr. Gulyás Renáta jogtanácsos
Más perbeli személyek neve és perbeli állása: Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal
1071 Budapest, Damjanich u. 48.
alperesi beavatkozó
A per tárgya: társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes
Az elsőfokú bíróság határozatának száma: 8.M.255/2014/33.
Rendelkező rész
A Kúria a Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 8.M.255/2014/33. számú ítéletét hatályon kívül helyezi és a felperes keresetét elutasítja.
Az elsőfokú bírósági és a felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
Indokolás
Tényállás
[1] A felperes 2001. március 10. napjától 2. fokozatnak megfelelő baleseti járadékban részesült a 28%-os mértékű baleseti egészségkárosodása alapján. Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság a 2014. március 10. napján kelt határozatával az alperes 2013. július 25. napján kelt határozatát, amely a felperes részére megállapított baleseti járadék ellátást 2013. szeptember 1. napjától megszüntette megváltoztatta és a felperes részére megállapított és az állapotváltozás időpontjában 18.485 forint összegben folyósított ellátást 2013. szeptember 1. napjától 2015. augusztus 31. napjáig havi 14.790 forintra módosította, mivel a másodfokú szakértői bizottság szakvéleménye szerint a felperes üzemi baleseti eredetű egészségkárosodása és össz-szervezeti egészségkárosodása egyaránt 16%-os mértékű, az üzemi baleseti egészségkárosodása 2013. szeptember 1. napjától folytatólagosan 16%-ban véleményezhető. A társadalombiztosítási szervek határozataikat a kötelező egészségbiztosítási ellátásról szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (továbbiakban: Ebtv.) 57. § (1)-(2) bekezdése, 58. § (1)-(2) bekezdése, 60. § (1) bekezdése és 65. § (5) bekezdése rendelkezéseire alapították.[2] A felperes kereseti kérelmében a társadalombiztosítási határozatok felülvizsgálatát kérte annak megállapításával, hogy egészségkárosodása továbbra is eléri a 28%-os mértéket, így 2013. szeptember 1. napjától folyamatosan 2-es fokozatú baleseti járadékra jogosult.
[3] Alperes ellenkérelmében a felperes kereseti kérelmének az elutasítását kérte.
[4] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a másodfokú társadalombiztosítási szerv határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására "utasította". A bíróság ítéletében idézte az Ebtv. 57. § (1) bekezdése, 58. § (1) bekezdése, 65. § (1) bekezdése és az Ebtv. végrehajtására kiadott 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Ebtv.vhr.) 42. § (3) bekezdése rendelkezéseit. A bíróság ítéletében rögzítette dr. T. Zs. igazságügyi orvosszakértő szakvéleményét, amely szerint a felperes össz-szervezeti egészségkárosodása 40%-os mértékű, ebből a 25%-os a mozgásszervi károsodás, amelyből 21%-os mértékű az üzemi baleseti eredetű össz-szervezeti egészségkárosodás, mely utóbbi a jobb boka, bal alkar és a bal térdficam maradvány állapotából áll össze és amely üzemi baleseti egészségkárosodás 2013. július 10. napjától véleményezhető. Mivel az alperes a szakvéleményt nem fogadta el, indítványára a bíróság és az ellentmondás feloldására dr. K. R. igazságügyi orvosszakértőt rendelte ki, aki szakvéleményében a felperes össz-szervezeti egészségkárosodásának mértékét a mozgásszervi egészségkárosodás mértékét, ezen belül az üzemi baleseti eredetű össz-szervezeti egészségkárosodás mértékét, valamint az üzemi baleseti eredetű egészségkárosodás kezdő időpontját dr. T. Zs. igazságügyi orvosszakértővel egyező mértékekben állapította meg. Mindkét szakértő rámutatott arra, hogy a bal csípő mozgáskorlátozottsága és az ágyéki gerincszakasz mozgás beszűkülése további 3-3%-os baleseti eredetű egészségkárosodást eredményez, amely összességében a másodfokú orvosi bizottság véleményéhez képest a 16%-os üzemi baleseti egészségkárosodással szemben 21%-os össz-baleseti egészségkárosodást eredményez. Mind az NRSZH, mind az alperes vitatta a szakvélemények megállapításait a 0-4% közötti károsodás figyelembevétele tekintetében. A bíróság megállapította, hogy a NEFMI rendelet nem hivatkozik az üzemi baleseti eredetű egészségkárosodás számítására, az üzemi baleseti egészségkárosodás és az össz-szervezeti egészségkárosodás fogalma nem feleltethető meg egymásnak jogszabályi rendelkezés hiányában. Hivatkozott arra is, hogy az alperes is figyelembe vette 4%-os mértékben megállapított jobb boka, bal térd üzemi baleseti egészségkárosodását és azt értékelte, így az alperes saját értékelésével került ellentmondásba. A bíróság a két egybehangzó, aggálytalan szakvélemény alapján állapította meg "hogy a társadalombiztosítási eljárásban meghozott határozat az elsőfokú határozatra kiterjedően jogszabályba ütközik".A megismételt eljárásra a bíróság előírta az alperes számára a 2013. július 10. napjától fennálló üzemi balesetből eredő 21%-os mértékű egészségkárosodás alapján újabb határozat hozatalát.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[5] A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, annak "megváltoztatása" és a felperes keresetének elutasítása, másodlagosan a bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérve. Az alperes álláspontja szerint az üzemi baleseti egészségkárosodás megállapításához a komplex minősítésre vonatkozó részletes szabályokról szóló 7/2012. (II. 14.) NEFMI rendelet (a továbbiakban: NEFMIr.) 1. számú mellékletét kell alkalmazni a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatalról, valamint a szakmai irányítása alá tartozó rehabilitációs szakigazgatási szervek feladat- és hatásköréről szóló 95/2012. (V. 15.) Korm. rendelet 13. § (2) bekezdés a)-c) és e)-i) pontja, továbbá a (3) bekezdés d) és f)-j) pontja szerinti esetekben is. A 13. § (2) bekezdés b) pontja értelmében a rehabilitációs szakigazgatási szerv a jogszabályban meghatározott közigazgatási hatósági eljárásokban szakhatóságként vesz részt és e feladatkörében szakhatósági állásfoglalást ad a baleseti járadék megállapításához. A NEFMIr. 1. számú melléklete az egészségi állapot meghatározásának módszere című rész 9. pontja úgy rendelkezik, hogy a 0-4% közötti károsodás az össz-szervezeti egészségkárosodásnak a kiszámításakor és az egészségi állapot meghatározásakor nem lehet figyelembe venni. A bíróság téves álláspontra helyezkedett, amikor úgy ítélte meg, hogy az 1. számú melléklet az üzemi baleseti eredetű egészségkárosodás vonatkozásában nem alkalmazható tekintettel arra, hogy a baleseti eredetű össz-egészségkárosodás is össz-szervezeti egészségkárosodás, a kettő között a számítás módjában nincs indok különbséget tenni. A megkülönböztetés mindösszesen abban áll, hogy az üzemi baleseti eredetű össz-szervezeti egészségkárosodás megállapítása során csak olyan betegségek és károsodások vehetők figyelembe, amelyek az üzemi baleset eredményeként keletkezett. A NEFMI rendelet 1. számú mellékletét a baleseti járadék ellátások megállapításához készülő szakvélemények esetében is alkalmazni kell. Alperesi álláspont szerint amennyiben a bíróság a 3+3%-os egészségkárosodási mértéket mellőzi, abban az esetben a perben kirendelt szakértő és az NRSZH másodfokú orvosi bizottsága egyező százalékos eredményre jut. Utalt alperes arra is, hogy az elsőfokú döntést a másodfokon eljáró szerv megváltoztatta, ezért a perben lényegében a bíróságnak a másodfokú döntés rendelkezéseinek helytállóságáról kellett döntenie.[6] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[7] A felülvizsgálati kérelem megalapozott az alábbiak szerint.[8] Az Ebtv. 58. § (1) bekezdése szerint a baleseti járadék mértéke az üzemi baleset okozta egészségkárosodás fokától függ. Az Ebtv.vhr. 42. § (3) bekezdése értelmében a baleseti járadékkal kapcsolatban az egészségkárosodás mértékét a szakértői intézet szakértői bizottságai véleményezik. A NEFMIr. 2012. december 14-től 2015. május 1.-ig, a perbeli időszakban hatályos 1. § (3) bekezdése rendelkezése szerint az 1. számú mellékletet kell alkalmazni a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatalról, valamint a szakmai irányítása alá tartozó rehabilitációs szakigazgatási szervek feladat- és hatásköréről szóló 95/2012. (V. 15.) Korm. rendelet 13. § (2) bekezdés b) pontja szerinti esetekben is. A Korm. rendelet 13. § (2) bekezdés b) pontja értelmében a rehabilitációs szakigazgatási szerv a jogszabályban meghatározott közigazgatási hatósági eljárásokban szakhatóságként vesz részt, e feladatkörében szakhatósági állásfoglalást ad a baleseti járadék megállapításához. A hivatkozott jogszabályi rendelkezésekből következik, hogy a baleseti járadék megállapításához az egészségkárosodás mértékét a NEFMIr. alapján kell megállapítani. A munkaügyi bíróság ezzel ellentétes érvelése téves.
[9] A NEFMIr. 1. számú mellékletének 9. pontja értelmében a 0-4% közötti károsodást az össz-szervezeti egészségkárosodás kiszámítása és az egészségi állapot meghatározása során nem lehet figyelembe venni.
[10] Peradat, hogy a másodfokon eljáró orvosi bizottság szakvéleményében foglaltakkal egyezően a felperes bal csuklója részkárosodását 7%-os, a jobb boka részkárosodását 5%-os, a bal térd részkárosodását 5%-os értékűnek értékelte a perben kirendelt Dr. T. Zs. és Dr. K. R. igazságügyi orvosszakértő is, amely alapján a felperes üzemi baleseti össz-szervezeti egészségkárosodása 16%-os mértékű 2013. június 10. napjától. Az alperes és alperesi beavatkozó sem vitatta, hogy a bal csípő és az ágyéki gerinc részkárosodása 3-3%-os mértékű (egyezően a perben kirendelt igazságügyi orvosszakértő szakvéleményében rögzített megállapításokkal) azonban a felperes egészségkárosodása megítélésénél ezen értéket a NEFMIr. 1. számú melléklet 9. pontja előírása értelmében nem lehetett figyelembe venni.
[11] A perbeli szakvélemények a részkárosodások és az üzemi baleseti eredetű össz-szervezeti egészségkárosodások tekintetében a másodfokú hatóság határozata alapjául szolgáló szakhatósági állásfoglalásban foglalt értékekkel megegyeztek, így megállapítható, hogy a társadalombiztosítási szervek határozataik meghozatala során jogszabálysértést nem követtek el. A munkaügyi bíróság a NEFMIr. téves értelmezésével megalapozatlan következtetésre jutott, ezért a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
Elvi döntés
[12] A baleseti járadék megállapításához az egészségkárosodás mértékét a NEFMIr. alapján kell megállapítani.Záró rész
[13] Az alperes perköltség iránti igényt sem az elsőfokú bírósági, sem a felülvizsgálati eljárásban nem terjesztett elő, ezért a Kúria e körben mellőzte a határozathozatalt (Pp. 78. § (2) bekezdés).[14] Az elsőfokú bírósági és a felülvizsgálati eljárás illetékét a per tárgyi illetékmentességére tekintettel a Tny. 81. §-a alapján a magyar állam viseli.
[15] A bíróság a pert a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
Budapest, 2016. április 4.
Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Farkas Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. bíró
(Kúria, Mfv.III.10.677/2015.)