adozona.hu
BH 2016.9.250
BH 2016.9.250
Abban az esetben, ha a hivatásos állomány tagjával szemben büntetőeljárás és fegyelmi eljárás is indult, a visszatartott távolléti díj kifizetéséhez nem elegendő az, hogy a folyamatban volt büntetőeljárásban felmentették, szükséges az is, hogy a vele szemben indult fegyelmi eljárásban is felmentsék, vagy a Hszt. 132. § (6) bekezdésében megjelölt okból a fegyelmi eljárást megszüntessék. Ha a hivatásos állomány tagjával szemben lefolytatott fegyelmi eljárást követően megállapítják, hogy fegyelemsértést követe
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 2001. július 1-jétől hivatásos szolgálati viszonyban állt az alperessel.
[2] A felperes állományilletékes parancsnoka 2010. november 3-án kelt határozatával intézkedési kötelezettség elmulasztásának alapos gyanúja miatt fegyelmi eljárást rendelt el a felperessel szemben, és a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 131. § (2) bekezdés c) pontja alapján a fegyelmi eljárást a felperessel szembe...
BH 2016.9.250 Abban az esetben, ha a hivatásos állomány tagjával szemben büntetőeljárás és fegyelmi eljárás is indult, a visszatartott távolléti díj kifizetéséhez nem elegendő az, hogy a folyamatban volt büntetőeljárásban felmentették, szükséges az is, hogy a vele szemben indult fegyelmi eljárásban is felmentsék, vagy a Hszt. 132. § (6) bekezdésében megjelölt okból a fegyelmi eljárást megszüntessék.
Ha a hivatásos állomány tagjával szemben lefolytatott fegyelmi eljárást követően megállapítják, hogy fegyelemsértést követett el, mert a szolgálati tevékenysége során a szolgálati viszonyával kapcsolatos kötelezettségét vétkesen megszegte, és vele szemben figyelmeztetést alkalmaztak vagy fenyítést szabtak ki, nem valósult meg a felmentése, így a visszatartott távolléti díj kifizetésének a Hszt. 107. § (2) bekezdésében előírt kógens feltétele nem áll fenn [1996. évi XLIII. törvény 107. § (1)-(2) bekezdés].
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás
[1] A felperes 2001. július 1-jétől hivatásos szolgálati viszonyban állt az alperessel.[2] A felperes állományilletékes parancsnoka 2010. november 3-án kelt határozatával intézkedési kötelezettség elmulasztásának alapos gyanúja miatt fegyelmi eljárást rendelt el a felperessel szemben, és a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 131. § (2) bekezdés c) pontja alapján a fegyelmi eljárást a felperessel szemben megindult büntetőeljárás jogerős befejezéséig felfüggesztette, valamint a felperessel szemben elrendelt fegyelmi eljárásra figyelemmel - mivel a terhére rótt fegyelemsértés súlya és jellege a szolgálati helytől való ideiglenes távol tartása, valamint az állomány fegyelmének fenntartása szükségessé tette - az eljárás befejezéséig, de legfeljebb két hónapra, majd az eljárás jogerős befejezéséig a szolgálati beosztásából felfüggesztette. Egyidejűleg elrendelte a beosztásból való felfüggesztés időtartamára a felperes távolléti díja 50%-ának visszatartását.
[3] A másodfokú bíróság ítéletével a vádlott felperest az ellene hivatali visszaélés bűntette miatt emelt vád alól felmentette. A büntetőeljárás jogerősen 2012. április 25-én fejeződött be, amikor az ítélőtábla végzésével a másodfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[4] Az alperes 2012. június 18-án kelt határozatával intézkedési kötelezettség elmulasztása fegyelemsértés elkövetése miatt a felperest a Hszt. 123. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott megrovás fenyítésben részesítette.
[5] A rendőrkapitányság vezetője 2012. június 18-i hatállyal megszüntette a felperes szolgálati beosztásból történő felfüggesztését és a személyi állományparancsban elrendelt illetmény 50%-ának visszatartását.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[6] A felperes a panasza elutasítását követően előterjesztett keresetében elsődlegesen a panaszát elutasító határozat hatályon kívül helyezését, másodlagosan megváltoztatását és a fegyelmi eljárás megszüntetését kérte arra hivatkozva, hogy az alperes eltúlzott szankciót alkalmazott vele szemben. Kérte az alperes kötelezését elmaradt illetmény címén 2 173 049 forint és annak késedelmi kamata megfizetésére.[7] Az alperes a kereset elutasítását és felperes marasztalását kérte a perköltségben.
Az elsőfokú ítélet
[8] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.[9] A közigazgatási és munkaügyi bíróság nem találta alaposnak a felperes kifogását, mely szerint a szolgálati beosztásából indokolatlanul függesztették fel. Határozata indokolásában kifejtette, hogy az állományilletékes parancsnok mérlegelési jogkörében eljárva a felperessel szemben megindult fegyelmi eljárást a Hszt. 131. § (2) bekezdés c) pontja alapján felfüggeszthette, és ugyancsak mérlegelési jogkörében a Hszt. 132. § (1) bekezdés és a 11/2006. (III. 14.) BM rendelet 17. § (3) bekezdés a) és b) pontjai alapján a beosztásából felfüggeszthette a felperest, mivel a fegyelmi eljárással párhuzamosan büntetőeljárás indult vele szemben.
[10] Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja szerint az a körülmény, hogy a felperessel szemben a büntetőeljárás jogerősen befejeződött, és vele szemben felmentő ítélet született, még nem jelentette a munkáltatói jogkör gyakorlója számára a beosztásból való felfüggesztés automatikus megszüntetésének kötelezettségét.
[11] A közigazgatási és munkaügyi bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat értékelve arra a következtetésre jutott, hogy a felperes a büntető- és a fegyelmi eljárásban vizsgált szolgálat során történt eljárása során "több irányban is megszegte a hivatali kötelezettségét". Az intézkedés alakiságára és lényegi tartalmi elemeire vonatkozó normák áthágása együttesen hivatali kötelezettségszegésnek minősült. A felperes vétkes kötelezettségszegésként intézkedési kötelezettség elmulasztása fegyelemsértést elkövette, ezért a vele szemben kiszabott fenyítés jogszerű volt. Tekintettel arra, hogy a felperes vétkes kötelezettségszegése az eljárás során megállapításra került, ezért a Hszt. 107. § (2) bekezdése alapján nincs lehetőség arra, hogy a felperes beosztásból való felfüggesztése időtartamára visszatartott illetménye kifizetésre kerüljön.
A másodfokú ítélet
[12] A felperes az elsőfokú ítéletnek a visszatartott illetmény visszafizetésére irányuló kereseti kérelmet elutasító része ellen terjesztett elő fellebbezést.[13] A törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét megváltoztatta és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 2 173 049 forint visszatartott illetményt és annak törvényes kamatát.
[14] A másodfokú bíróság jogi álláspontja szerint helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az alperes terhére eljárási szabálysértés nem történt a fegyelmi eljárás elrendelése, a fegyelmi eljárásnak a büntetőeljárás jogerős befejezéséig történő felfüggesztése, a felperes szolgálati beosztásból felfüggesztése, a felperes távolléti díja 50%-ának visszatartása, a fegyelmi eljárás folytatásának elrendelése és a felperest az eljárás jogerős befejezéséig a szolgálati beosztásból felfüggesztése tárgyában hozott határozatok meghozatala során, azonban a fegyelmi fenyítés kiszabását követően a visszatartott illetmény visszafizetésére irányuló kérelme a felperesnek megalapozott. E körben a másodfokú bíróság a Legfelsőbb Bíróság eseti döntéseire utalt, melyek szerint mindazokat az eseteket, amikor nem emelkedett jogerőre a szolgálati viszony megszüntetését vagy a lefokozást kimondó fegyelmi határozat, felmentéssel zárult esetnek kell tekinteni. Ellenkező esetben súlyosabb hátrány érné a hivatásos állomány tagját, mint amilyen maga az alkalmazott fenyítés. A fenti értelmezés következik a Hszt. 132. § (1) és (5) bekezdése és a Hszt. 107. § (1) bekezdésében foglaltak rendelkezések egybevetéséből.
[15] A másodfokú bíróság mindemellett alaposnak találta a felperes hivatkozását a joghasonlóság elvére, figyelemmel a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 52. § (4) bekezdésében foglaltakra, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati viszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény (a továbbiakban: Iasz.) rendelkezéseire is.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[16] A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és elsődlegesen az elsőfokú ítélet helybenhagyását, másodlagosan az ügyben eljárt bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.[17] Érvelése szerint a jogerős ítélet sérti a Hszt. 107. § (2) bekezdését, 132. § (6) bekezdését. A felperes az alperes szerint nem jogosult a visszatartott távolléti díjára, mivel a fegyelmi eljárása marasztalással zárult, kötelezettségsértő magatartásait mind az elsőfokú, mind a másodfokú büntetőbíróság megállapította, valamint a közigazgatási és munkaügyi bíróság is, amely megállapítást a felperes fellebbezéssel nem támadott.
[18] Az alperes kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság analógiára alapozta a döntését a kógens jogszabályi rendelkezések mellett, továbbá tévesen értelmezte a felperes által hivatkozott eseti döntésben (EBH 2007.1647.) foglaltakat, amely jelen ügyben nem alkalmazható, mivel az jelen ügy tényállásával nem azonos tényállás tekintetében született.
[19] Az alperes kiemelte, hogy a törvényszéknek a Hszt. 107. § (2) bekezdését értelmező jogi álláspontja téves. Ugyanis ha helyes lenne a törvényszék ítéletében foglalt érvelés, akkor nem lenne értelme a Hszt. 107. §-a rendelkezésének, mivel minden egyes esetben, amikor beosztásból való felfüggesztés esetén 50%-os illetmény-visszatartást rendel el a munkáltató, utóbb a beosztásból felfüggesztés megszüntetésekor kifizetéssel kellene zárulnia, ha nem lefokozás vagy szolgálati viszony megszüntetését szabja ki fenyítésként a fegyveres szerv. Ez azonban ellentétben áll a hatályban lévő törvényszöveggel. Kifejtett jogi álláspontja szerint nem jogosult a felperes visszatartott távolléti díja megfizetésére, miután megrovás fenyítésben részesült.
[20] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[21] A felülvizsgálati kérelem a következők szerint megalapozott.[22] A Kúria a Pp. 275. § (2) bekezdése értelmében a jogerős ítéletet kizárólag a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta.
[23] A felülvizsgálati eljárásban irányadó - felülvizsgálati kérelemmel, illetve csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel nem támadott - tényállás szerint az alperes jogszerűen függesztette fel a felperest a szolgálati beosztásából, a fegyelmi eljárás befejezéséig jogszerűen tartotta vissza a felperes távolléti díja 50%-át, a felperes a szolgálati tevékenysége során szolgálati viszonyával kapcsolatos kötelezettségét vétkesen megszegte, a fegyelemsértés miatt vele szemben kiszabott megrovás fenyítés jogszerű volt.
[24] A felülvizsgálati eljárásban az alperes felülvizsgálati kérelme alapján a Kúriának abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a visszatartott illetmény kifizetésének irányadó szabályai szerint a hivatásos állomány fegyelemsértést elkövető és ezért jogszerűen fenyített tagját megilleti-e a fenyítés időpontjáig jogszerűen visszatartott 50%-os mértékű távolléti díja.
[25] A jogerős ítéletben kifejtett jogi álláspont téves és jogsértő.
[26] A perben irányadó Hszt. rendelkezései szerint a hivatásos állomány tagját a szolgálati beosztásából két esetben lehet felfüggeszteni. Akkor, ha vele szemben fegyelmi eljárást rendeltek el, és ha a fegyelemsértés súlya vagy jellege miatt az eljárás alá vont személynek a szolgálati helytől való ideiglenes távol tartása szükséges [Hszt. 132. § (1) bekezdés], valamint akkor, ha a hivatásos állomány tagjával szemben a szolgálati viszonyból eredő kötelezettségeivel össze nem függő bűncselekmény miatt büntetőeljárás indul [Hszt. 149. § (1) bekezdés]. Előbbi esetben a felfüggesztés időtartama legfeljebb két hónap lehet, ami indokolt esetben további egy hónappal meghosszabbítható. Ha azonban a fegyelmi eljárással párhozamosan büntetőeljárás is indul, és a fegyelmi eljárást - a 131. § (2) bekezdés c) pontja alapján - a büntetőeljárásra tekintettel függesztették fel, a 132. § (1) és (2) bekezdése szerinti felfüggesztés ennek tartamával meghosszabbítható. A második, szintén mérlegeléstől függő - Hszt. 149. § (1) bekezdés szerinti - esetben is a hivatásos állomány tagja a büntetőeljárás befejezéséig függeszthető fel.
[27] Az előbbiekben megjelölt esetekben a beosztásból való felfüggesztés tehát csupán lehetőség, azonban a szolgálati viszony megszüntetése vagy lefokozás fenyítés kiszabása esetén a hivatásos állományút a Hszt. 132. § (5) bekezdése szerint fel kell függeszteni a határozathozataltól az eljárás jogerős befejezéséig terjedő időre.
[28] A Hszt. 107. § (1) bekezdése szerint a hivatásos állomány beosztásból felfüggesztett, előzetes letartóztatásban, illetve lakhelyelhagyási tilalom alatt lévő, vagy ideiglenes kényszergyógykezelés alatt álló, továbbá a szabadságvesztés-büntetését katonai fogházban töltő tagjának távolléti díj jár, amelyet a munkáltatóijogkör-gyakorló elöljáró legfeljebb 50%-kal csökkenthet. A teljes illetményt vissza kell tartani a szolgálativiszony-megszüntetés vagy lefokozás fegyelmi fenyítés kiszabásáról szóló munkáltatói intézkedés jogerőre emelkedéséig.
[29] Az előbbiekből az következik, hogy ha a hivatásos állomány tagját azért függesztették fel beosztásából, mert vele szemben fegyelmi eljárás és/vagy büntetőeljárás indult, részére távolléti díj jár, amely legfeljebb 50%-kal csökkenthető. Akivel szemben azonban szolgálativiszony-megszüntetés vagy lefokozás fegyelmi fenyítést szabtak ki, annak a teljes (100%-os) illetményét vissza kell tartani.
[30] A visszatartott illetmény kifizetésének főszabálya a Hszt. 107. § (2) bekezdése szerinti kógens rendelkezés. Eszerint a beosztásból való felfüggesztés vagy előzetes letartóztatás miatt visszatartott illetményt a kamataival utólag ki kell fizetni, ha a fegyelmi vagy büntetőeljárás felmentéssel zárul.
[31] Speciális szabály a Hszt. 132. § (6) bekezdésében foglaltak, mely szerint a felfüggesztést haladéktalanul meg kell szüntetni, ha annak indokai megszűntek. Ha az eljárást a 140. § (1) bekezdés a)-d) és f) pontjában meghatározott okból szüntették meg, a visszatartott illetményt törvényes kamatával együtt három munkanapon belül ki kell fizetni. E speciális szabály alkalmazhatósága hiányában a főszabályban foglaltak az irányadók.
[32] A Hszt. 107. § (2) bekezdésének helyes értelmezése szerint, ha a hivatásos állomány tagjával szemben fegyelmi eljárás nem, de büntetőeljárás indult és ezért előzetes letartóztatásban volt vagy a beosztásából a Hszt. 149. § (1) bekezdése alapján felfüggesztették, a visszatartott, legfeljebb 50% mértékű távolléti díjat részére ki kell fizetni, ha a büntetőeljárásban felmentették.
[33] Abban az esetben azonban, ha a hivatásos állomány tagjával szemben büntetőeljárás és fegyelmi eljárás is indult, a visszatartott távolléti díj követeléséhez nem elegendő az, hogy a folyamatban volt büntetőeljárásban felmentették, szükséges az is, hogy a vele szemben indult fegyelmi eljárásban is felmentsék, vagy a Hszt. 132. § (6) bekezdése speciális rendelkezése szerint a fegyelmi eljárást annak lefolytatását követően azért szüntessék meg
- mert a cselekmény nem fegyelemsértés, nem fegyelmi jogkörben elbírálható szabálysértés, illetve nem minősül a 119. § (3) bekezdése szerint elbírálandó katonai vétségnek [Hszt. 140. § (1) bekezdés a) pont],
- nem állapítható meg, hogy a terhére rótt fegyelemsértést vagy fegyelmi hatáskörben elbírálható szabálysértést, illetve katonai vétséget az eljárás alá vont elkövette [Hszt. 140. § (1) bekezdés b) pont],
- a fegyelemsértést, vagy a fegyelmi eljárásban elbírálható szabálysértést, illetve katonai vétséget nem az eljárás alá vont követte el [Hszt. 140. § (1) bekezdés c) pont],
- a cselekményt fegyelmi eljárásban már elbírálták [Hszt. 140. § (1) bekezdés d) pont],
- a cselekmény elévült [Hszt. 140. § (1) bekezdés f) pont].
[34] Előbbiekből következően tehát azért szüntették meg a fegyelmi eljárást, mert nem volt helye fegyelmi eljárás megindításának.
[35] Mindezekből következően ezért, amikor a hivatásos állomány tagjával szemben lefolytatott fegyelmi eljárást követően megállapítják, hogy fegyelemsértést követett el, mert a szolgálati tevékenysége során a szolgálati viszonyával kapcsolatos kötelezettségét vétkesen megszegte és vele szemben fenyítést szabtak ki, mint az adott esetben, akkor nem valósult meg a felmentése, így a visszatartott távolléti díj kifizetésének a Hszt. 107. § (2) bekezdésében előírt kógens feltétele nem áll fenn, mert a fegyelmi eljárás nem felmentéssel zárult.
[36] Helytálló érvelést tartalmaz a felülvizsgálati kérelem, mely szerint akkor, amikor kógens törvényi rendelkezés van, nem lehet az érdemi döntést analógiára, illetve eltérő tényálláson alapuló, és ezért tévesen értelmezett eseti döntésekre alapozni.
[37] A Hszt. a 107. § (2) bekezdésében előírt feltétel meghatározását, miszerint a hivatásos állomány tagja akkor igényelheti a visszatartott illetményét, ha felmentik, következetesen alkalmazza a törvény hatálybalépésétől kezdődően. Nem változott a rendelkezés akkor sem, amikor a régi Hjt. azonos rendelkezése [117. § (2) bekezdés] 2009. március 1-jétől módosult és a miniszteri indokolásból kitűnően is kiterjesztő értelmezést tett lehetővé (2009. évi I. törvény 11. §). A perben irányadó régi Hszt. a hatályon kívül helyezéséig tartalmazta a "felmentés" kitételt és a 2015. július 1-jén hatályba lépett 2015. évi XLII. törvény (a továbbiakban: új Hszt.) is azonos rendelkezést tartalmaz [új Hszt. 165. § (2) bekezdés].
[38] Az előbbiekkel szemben a másodfokú bíróság által megjelölt Ktv., Iasz., valamint a Kttv. is a Hszt.-ben foglaltaktól eltérően úgy rendelkezik, hogy a visszatartott összeget a határozat jogerőre emelkedése után ki kell fizetni, kivéve, ha a hivatalvesztést kimondó határozat vált jogerőssé. Ebből következően eltérő jogviszonyokban nem a fegyelmi felelősség hiánya a feltétele a visszatartott illetmény kifizetésének, hanem az, hogy a legsúlyosabb, a jogviszony megszűnésével járó fegyelmi büntetés ne emelkedjen jogerőre.
[39] A másodfokú bíróság ítélete indokolásában idézte a Legfelsőbb Bíróság (Kúria) EBH 2007.1647. szám alatti határozatában foglaltakat. Az adott esetben azonban nem a fenyítés alkalmazását követő felfüggesztés történt, a felperes szolgálati viszonyát nem szüntették meg, nem fokozták le és nem a (100%) teljes illetmény visszatartásának kötelező esetéről volt szó. Az alperes felülvizsgálati kérelmében helytállóan utalt a Kúria Mfv. II. 10.199/2014/4. számú ítéletében kifejtettekre, mely szerint a bíróság az EBH 2007.1647. számú elvi határozatban kizárólag abban a kérdésben foglalt állást, hogyha a szolgálati viszonyt eredményező legsúlyosabb fenyítések alkalmazására kerül sor, és emiatt válik szükségessé az illetmény visszatartása, akkor a jogorvoslati eljárás eredményeként alkalmazott minden, ezeknél enyhébb fegyelmi büntetést felmentésnek kell tekinteni, a visszatartott illetmény kifizethetősége szempontjából, hiszen csak így kerülhet a hivatásos állományú olyan helyzetbe, mintha már eredetileg is az enyhébb fegyelmi büntetést alkalmazták volna vele szemben. Ezt az értelmezést támasztja alá a Legfelsőbb Bíróság (Kúria) korábbi elvi határozata (EBH 2003.901.I. 1. pontja), mely szerint a Hszt.-nek a fegyelmi felelősségre vonásra vonatkozó szabályai felmentő fegyelmi határozatot nem ismernek, amelyekből - helyes értelmezés szerint - az a következtetés vonható le, hogy a visszatartott illetményt mindazokban az esetekben ki kell fizetni, amikor a hivatásos állomány tagjával szemben a fegyelmi jogkör gyakorlója nem hozott a fegyelmi vétséget megállapító, figyelmeztetést vagy fenyítést kiszabó határozatot.
[40] A közszolgálati jog a jogintézmények hasonlósága ellenére az eltérő jogviszonyokra eltérő rendelkezéseket tartalmaz. Ezért az igények elbírálása mindig az adott közszolgálati jogviszonyra hatályos szabályok alapján történhet. Az egyes különleges foglalkoztatási jogviszonyokra irányadó kógens rendelkezések nem értelmezhetőek kiterjesztően.
[41] Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság tévedett, amikor megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezéssel támadott részében és jogszabálysértően az alperest a visszatartott távolléti díj megfizetésére kötelezte a felperes részére annak ellenére, hogy a másodfokú eljárásban már nem volt vitatott, hogy a fegyelmi eljárásban a felperes fegyelmi felelősségét jogszerűen megállapították.
[42] Ezért a Kúria a jogerős ítéletet Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletét a fellebbezéssel támadott részében - a perköltség viselésére is kiterjedően - a kifejtett indokolással helybenhagyta.
(Kúria Mfv. II. 10.542/2015.)
***
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete
Az ügy száma: Mfv.II.10.542/2015/4.
A tanács tagjai: Dr. Tálné dr. Molnár Erika a tanács elnöke
Dr. Stark Marianna előadó bíró
Szolnokiné dr. Csernay Krisztina bíró
A felperes:
A felperes képviselője: dr. Hársfalviné dr. Kalocsai Viktória ügyvéd
Az alperes: Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőr-főkapitányság
Az alperes képviselője: dr. Moskovitsné dr. Tőkés Mónika jogtanácsos
A per tárgya: visszatartott illetmény megfizetése
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes
A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Nyíregyházi Törvényszék 4.Mf.20.054/2015/3.
Az elsőfokú bíróság határozata: Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.M.830/2012/27.
Rendelkező rész
A Kúria a Nyíregyházi Törvényszék 4.Mf.20.054/2015/3. számú ítéletét hatályon kívül helyezi és a Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.M.830/2012/27. számú ítéletét a fellebbezéssel támadott részében - a perköltség viselésére is kiterjedően - helybenhagyja.Kötelezi a felperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg az alperesnek 30.000 (harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
A másodfokú eljárásban felmerült 173.840 (százhetvenháromezer-nyolcszáznegyven) forint illetéket, valamint a felülvizsgálati eljárásban felmerült 217.300 (kettőszáztizenhétezer-háromszáz) forint illetéket az állam viseli.
Indokolás
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás
[1] A felperes 2001. július 1-től hivatásos szolgálati viszonyban állt az alperessel, 2004. november 4-től a Rendőrkapitányság Tarpai Rendőrőrsének állományában körzeti megbízottként teljesített szolgálatot.[2] A felperes állományilletékes parancsnoka, V. rendőrkapitánya 2010. november 3-án kelt határozatával intézkedési kötelezettség elmulasztásának alapos gyanúja miatt fegyelmi eljárást rendelt el a felperessel szemben és a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 131. § (2) bekezdés c) pontja alapján a fegyelmi eljárást a felperessel szemben megindult büntetőeljárás jogerős befejezéséig felfüggesztette. A határozat indokolása szerint Sz. J. rendőrzászlós 2010. október 25-én ellátott szolgálata során diólopást észlelt, melynek során a két elkövetőtől elvette a diót és az ügyben egyéb intézkedést nem foganatosított. Nevezett feljelentés és lefoglalás nélkül az átvett diót egy tarpai lakosnak adta át. Megállapításra került, hogy az intézkedésről semmilyen dokumentációt nem készített, a megállított személyeket nem ellenőrizte, illetve az ügyeleti szolgálaton keresztül nem ellenőrizte le a központi nyilvántartó rendszerekben. Mivel felmerült a Btk. 225. §-ába ütköző és a szerint minősülő és büntetendő hivatali visszaélés bűntett gyanúja, a keletkezett iratok megküldésre kerültek a Nyomozó Ügyészségnek.
[3] V. rendőrkapitánya a 2010. november 3-án kelt határozatával a felperessel szemben elrendelt fegyelmi eljárásra figyelemmel - mivel a terhére rótt fegyelemsértés súlya és jellege a szolgálati helytől való ideiglenes távol tartása, valamint az állomány fegyelmének fenntartása szükségessé tette - az eljárás befejezéséig, de legfeljebb két hónapra szolgálati beosztásából felfüggesztette. Egyidejűleg elrendelte a beosztásból való felfüggesztés időtartamára a felperes távolléti díja 50 %-ának visszatartását.
[4] 2010. november 5-én a Nyomozó Ügyészség tájékoztatta a V. Rendőrkapitányt, hogy állományába tartozó felperessel szemben nyomozást rendeltek el, és gyanúsítottként vonták eljárás alá hivatali visszaélés bűntettének elkövetése miatt.
[5] V. Rendőrkapitányság vezetője a 2011. január 24-ei 315-56/17-2011. számú állományparancsában a 315-56/146-2010. számú állományparancsban elrendelt szolgálati beosztásból történő felfüggesztés időtartamát az eljárás jogerős befejezéséig meghosszabbította. Elrendelte 2011. január 4-ei hatállyal a felperesnek a felfüggesztés időtartamára a Hszt. 107. § (1) bekezdése alapján folyósítandó távolléti díj 50 %-ának visszatartását.
[6] A Megyei Bíróság a 2011. december 12-én kelt 1.B.779/2011/6. számú ítéletével Sz. J. vádlottat az ellene hivatali visszaélés bűntette miatt emelt vád alól felmentette. A büntetőeljárás jogerősen 2012. április 25-én fejeződött be, amikor a Debreceni Ítélőtábla a 2012. április 25-én kelt Bf.II.148/2012/5. számú végzésével a hivatali visszaélés bűntette miatt Szász József vádlott ellen indított büntetőügyben a Megyei Bíróság 1.B.779/2011/6. számú ítéletét helybenhagyta.
[7] V. Rendőrkapitányság vezetője 2012. május 9-én kelt határozatában elrendelte a fegyelmi eljárás folytatását, mivel az eljárás felfüggesztésének indokai megszűntek. Egyidejűleg a felperes szolgálati beosztásból történő felfüggesztését a fegyelmi eljárás jogerős befejezéséig, de legfeljebb két hónapra meghosszabbította.
[8] Az alperes 2012. június 18-án kelt határozatával intézkedési kötelezettség elmulasztása fegyelemsértés elkövetése miatt a felperest a Hszt. 123. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott megrovás fenyítésben részesítette.
[9] A V. Rendőrkapitányság vezetője 2012. június 18-ai hatállyal megszüntette a felperes szolgálati beosztásból történő felfüggesztését és a személyi állományparancsban elrendelt illetmény 50 %-ának visszatartását.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[10] A felperes a panasza elutasítását követően előterjesztett keresetében elsődlegesen a panaszát elutasító határozat hatályon kívül helyezését, másodlagosan megváltoztatását és a fegyelmi eljárás megszüntetését kérte arra hivatkozva, hogy az alperes eltúlzott szankciót alkalmazott vele szemben. Kérte az alperes kötelezését elmaradt illetmény címén 2.173.049 forint és annak késedelmi kamata, a kölcsönszerződések felmondásából eredő kára, valamint nem vagyoni kártérítés megfizetésére.[11] Az alperes a kereset elutasítását és felperes marasztalását kérte a perköltségben.
Az elsőfokú ítélet
[12] A Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.M.830/2012/27. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította, és 100.000 forint perköltség megfizetésére kötelezte az alperes részére.[13] A közigazgatási és munkaügyi bíróság nem találta alaposnak a felperes kifogását, mely szerint a szolgálati beosztásából indokolatlanul függesztették fel. Határozata indokolásában kifejtette, hogy az állományilletékes parancsnok mérlegelési jogkörében eljárva a felperessel szemben megindult fegyelmi eljárást a Hszt. 131. § (2) bekezdés c) pontja alapján felfüggeszthette, és ugyancsak mérlegelési jogkörében a Hszt. 132. § (1) bekezdés és a 11/2006.(III.14.) BM rendelet 17. § (3) bekezdés a) és b) pontjai alapján a beosztásából felfüggeszthette a felperest, mivel a fegyelmi eljárással párhuzamosan büntetőeljárás indult vele szemben.
[14] Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja szerint az a körülmény, hogy a felperessel szemben a büntetőeljárás jogerősen befejeződött, és vele szemben felmentő ítélet született, még nem jelentette a munkáltatói jogkör gyakorlója számára a beosztásból való felfüggesztés automatikus megszüntetésének kötelezettségét.
[15] A közigazgatási és munkaügyi bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat értékelve arra a következtetésre jutott, hogy a felperes a büntető és a fegyelmi eljárásban vizsgált szolgálat során történt eljárása során "több irányban is megszegte a hivatali kötelezettségét". Az intézkedés alakiságára és lényegi tartalmi elemeire vonatkozó normák áthágása együttesen hivatali kötelezettségszegésnek minősült. A felperes vétkes kötelezettségszegésként intézkedési kötelezettség elmulasztása fegyelemsértést elkövette, ezért a vele szemben kiszabott fenyítés jogszerű volt. Tekintettel arra, hogy a felperes vétkes kötelezettségszegése az eljárás során megállapításra került, ezért a Hszt. 107. § (2) bekezdése alapján nincs lehetőség arra, hogy a felperes beosztásból való felfüggesztése időtartamára visszatartott illetménye kifizetésre kerüljön.
A másodfokú ítélet
[16] A felperes az elsőfokú ítéletnek a visszatartott illetmény visszafizetésére irányuló kereseti kérelmet elutasító része ellen terjesztett elő fellebbezést.[17] A Nyíregyházi Törvényszék 4.Mf.20.054/2015/3. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét megváltoztatta és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek bruttó 2.173.049 forint visszatartott illetményt és annak 2010. november 5. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes kamatát.
[18] A másodfokú bíróság jogi álláspontja szerint helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az alperes terhére eljárási szabálysértés nem állapítható meg a fegyelmi eljárás elrendelése, a fegyelmi eljárásnak a büntetőeljárás jogerős befejezéséig történő felfüggesztése, a felperes szolgálati beosztásból felfüggesztése, a felperes távolléti díja 50 %-ának visszatartása, a fegyelmi eljárás folytatásának elrendelése és a felperest az eljárás jogerős befejezéséig a szolgálati beosztásból felfüggesztése tárgyában hozott határozatok meghozatala során, azonban a fegyelmi fenyítés kiszabását követően a visszatartott illetmény visszafizetésére irányuló kérelme a felperesnek megalapozott. E körben a másodfokú bíróság a Legfelsőbb Bíróság eseti döntéseire utalt, melyek szerint mindazokat az eseteket, amikor nem emelkedett jogerőre a szolgálati viszony megszüntetését vagy a lefokozást kimondó fegyelmi határozat, felmentéssel zárult esetnek kell tekinteni. Ellenkező esetben súlyosabb hátrány érné a hivatásos állomány tagját, mint amilyen maga az alkalmazott fenyítés. A fenti értelmezés következik a Hszt. 132. § (1) bekezdése, a Hszt. 132. § (5) bekezdése és a Hszt. 107. § (1) bekezdésében foglaltak rendelkezések egybevetéséből.
[19] A másodfokú bíróság mindemellett alaposnak találta a felperes hivatkozását a joghasonlóság elvére, figyelemmel a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) 52.§ (4) bekezdésében foglaltakra, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati viszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény (Iasz.) rendelkezéseire is.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[20] A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és elsődlegesen az elsőfokú ítélet helybenhagyását, másodlagosan az ügyben eljárt bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.[21] Érvelése szerint a jogerős ítélet sérti a Hszt. 107. § (2) bekezdését, 132. § (6) bekezdését. A felperes az alperes szerint nem jogosult a visszatartott távolléti díjára, mivel a fegyelmi eljárása marasztalással zárult, kötelezettségsértő magatartásait mind az elsőfokú, mind a másodfokú büntetőbíróság megállapította, valamint a közigazgatási és munkaügyi bíróság is, amely megállapítást a felperes fellebbezéssel nem támadott.
[22] Az alperes kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság analógiára alapozta a döntését a kogens jogszabályi rendelkezések mellett, továbbá tévesen értelmezte a felperes által hivatkozott eseti döntésben (EBH 2007.1647.) foglaltakat, amely jelen ügyben nem alkalmazható, mivel az jelen ügy tényállásával nem azonos.
[23] Az alperes kiemelte, hogy a törvényszéknek a Hszt. 107. § (2) bekezdését értelmező jogi álláspontja téves. Ugyanis ha helyes lenne a törvényszék ítéletében foglalt érvelés, akkor nem lenne értelme a Hszt. 107. §-a rendelkezésének, mivel minden egyes esetben, amikor beosztásból való felfüggesztés esetén 50 %-os illetmény-visszatartást rendel el a munkáltató, utóbb a beosztásból felfüggesztés megszüntetésekor kifizetéssel kellene zárulnia, ha nem lefokozás, vagy szolgálati viszony megszüntetését szabja ki fenyítésként a fegyveres szerv. Ez azonban ellentétben áll a hatályban lévő törvényszöveggel. Kifejtett jogi álláspontja szerint nem jogosult a felperes visszatartott távolléti díja megfizetésére, miután megrovás fenyítésben részesült. Álláspontja alátámasztásaként hivatkozott a Kúria Mfv.II.10.199/2014/4. számú ítéletében, valamint az EBH 2003.901. elvi határozatban foglaltakra.
[24] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[25] A felülvizsgálati kérelem a következők szerint megalapozott.[26] A Kúria a Pp. 275. § (2) bekezdése értelmében a jogerős ítéletet kizárólag a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta.
[27] A felülvizsgálati eljárásban irányadó - felülvizsgálati kérelemmel, illetve csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel nem támadott - tényállás szerint az alperes jogszerűen függesztette fel a felperest a szolgálati beosztásából, a fegyelmi eljárás befejezéséig jogszerűen tartotta vissza a felperes távolléti díja 50 %-át, a felperes a szolgálati tevékenysége során szolgálati viszonyával kapcsolatos kötelezettségét vétkesen megszegte, a fegyelemsértés miatt vele szemben kiszabott megrovás fenyítés jogszerű volt.
[28] A felülvizsgálati eljárásban az alperes felülvizsgálati kérelme alapján a Kúriának abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a visszatartott illetmény kifizetésének irányadó szabályai szerint a hivatásos állomány fegyelemsértést elkövető és ezért jogszerűen fenyített tagját megilleti-e a fenyítés időpontjáig jogszerűen visszatartott 50 %-os mértékű távolléti díja.
[29] A jogerős ítéletben kifejtett jogi álláspont téves és jogsértő.
[30] A perben irányadó Hszt. rendelkezései szerint a hivatásos állomány tagját a szolgálati beosztásából két esetben lehet felfüggeszteni. Akkor, ha vele szemben fegyelmi eljárást rendeltek el, és ha a fegyelemsértés súlya vagy jellege miatt az eljárás alá vont személynek a szolgálati helytől való ideiglenes távol tartása szükséges [Hszt. 132. § (1) bekezdés], valamint akkor, ha a hivatásos állomány tagjával szemben a szolgálati viszonyból eredő kötelezettségeivel össze nem függő bűncselekmény miatt büntetőeljárás indul [Hszt. 149. § (1) bekezdés]. Előbbi esetben a felfüggesztés időtartama legfeljebb két hónap lehet, ami indokolt esetben további egy hónappal meghosszabbítható. Ha azonban a fegyelmi eljárással párhozamosan büntetőeljárás is indul, és a fegyelmi eljárást - a 131. § (2) bekezdés c) pontja alapján - a büntetőeljárásra tekintettel függesztették fel, a 132. § (1) és (2) bekezdése szerinti felfüggesztés ennek tartamával meghosszabbítható. A második - szintén mérlegeléstől függő - Hszt. 149. § (1) bekezdés szerinti esetben is a hivatásos állomány tagja a büntetőeljárás befejezéséig függeszthető fel.
[31] Az előbbiekben megjelölt esetekben a beosztásból való felfüggesztés tehát csupán lehetőség, azonban a szolgálati viszony megszüntetése vagy lefokozás fenyítés kiszabása esetén a hivatásos állományút a Hszt. 132. § (5) bekezdése szerint fel kell függeszteni a határozathozataltól az eljárás jogerős befejezéséig terjedő időre.
[32] A Hszt. 107. § (1) bekezdése szerint a hivatásos állomány beosztásból felfüggesztett, előzetes letartóztatásban, illetve lakhelyelhagyási tilalom alatt lévő, vagy ideiglenes kényszergyógykezelés alatt álló, továbbá a szabadságvesztés-büntetését katonai fogházban töltő tagjának távolléti díj jár, amelyet a munkáltatói jogkör gyakorló elöljáró legfeljebb 50 %-kal csökkenthet. A teljes illetményt vissza kell tartani a szolgálati viszony megszüntetés vagy lefokozás fegyelmi fenyítés kiszabásáról szóló munkáltatói intézkedés jogerőre emelkedéséig.
[33] Az előbbiekből az következik, hogy ha a hivatásos állomány tagját azért függesztették fel beosztásából, mert vele szemben fegyelmi eljárás és/vagy büntetőeljárás indult, részére távolléti díj jár, amely legfeljebb 50 %-kal csökkenthető. Akivel szemben azonban szolgálati viszony megszüntetés vagy lefokozás fegyelmi fenyítést szabtak ki, annak a teljes (100 %-os) illetményét vissza kell tartani.
[34] A visszatartott illetmény kifizetésének főszabálya a Hszt. 107. § (2) bekezdése szerinti kogens rendelkezés. E szerint a beosztásból való felfüggesztés vagy előzetes letartóztatás miatt visszatartott illetményt a kamataival utólag ki kell fizetni, ha a fegyelmi vagy büntetőeljárás felmentéssel zárul.
[35] Speciális szabály a Hszt. 132. § (6) bekezdésében foglaltak, mely szerint a felfüggesztést haladéktalanul meg kell szüntetni, ha annak indokai megszűntek. Ha az eljárást a 140. § (1) bekezdés a)-d) és f) pontjában meghatározott okból szüntették meg, a visszatartott illetményt törvényes kamatával együtt három munkanapon belül ki kell fizetni. E speciális szabály alkalmazhatósága hiányában a főszabályban foglaltak az irányadó.
[36] A Hszt. 107. § (2) bekezdésének helyes értelmezése szerint, ha a hivatásos állomány tagjával szemben fegyelmi eljárás nem, de büntetőeljárás indult és ezért előzetes letartóztatásban volt vagy a beosztásából a Hszt. 149. § (1) bekezdése alapján felfüggesztették, a visszatartott, legfeljebb 50 % mértékű távolléti díjat részére ki kell fizetni, ha a büntetőeljárásban felmentették.
[37] Abban az esetben azonban, ha a hivatásos állomány tagjával szemben büntetőeljárás és fegyelmi eljárás is indult, a visszatartott távolléti díj követeléséhez nem elegendő az, hogy a folyamatban volt büntetőeljárásban felmentették, szükséges az is, hogy a vele szemben indult fegyelmi eljárásban is felmentsék, vagy a Hszt. 132. § (6) bekezdése speciális rendelkezése szerint a fegyelmi eljárást annak lefolytatását követően azért szüntessék meg
- mert a cselekmény nem fegyelemsértés, nem fegyelmi jogkörben elbírálható szabálysértés, illetve nem minősül a Hszt. 119. § (3) bekezdése szerint elbírálandó katonai vétségnek (Hszt. 140. § (1) bekezdés a) pont],
- nem állapítható meg, hogy a terhére rótt fegyelemsértést vagy fegyelmi hatáskörben elbírálható szabálysértést, illetve katonai vétséget az eljárás alá vont elkövette [Hszt. 140. § (1) bekezdés b) pont],
- a fegyelemsértést, vagy a fegyelmi eljárásban elbírálható szabálysértést, illetve katonai vétséget nem az eljárás alá vont követte el [Hszt. 140. § (1) bekezdés c) pont],
- a cselekményt fegyelmi eljárásban már elbírálták [Hszt. 140. § (1) bekezdés d) pont],
- a cselekmény elévült [Hszt. 140. § (1) bekezdés f) pont].
[38] Előbbiekből következően tehát azért szüntették meg a fegyelmi eljárást, mert nem volt helye fegyelmi eljárás megindításának.
[39] Mindezekből következően ezért amikor a hivatásos állomány tagjával szemben lefolytatott fegyelmi eljárást követően megállapítják, hogy fegyelemsértést követett el, mert a szolgálati tevékenysége során a szolgálati viszonyával kapcsolatos kötelezettségét vétkesen megszegte és vele szemben fenyítést szabtak ki, mint az adott esetben, akkor nem valósult meg a felmentése, így a visszatartott távolléti díj kifizetésének a Hszt. 107. § (2) bekezdésében előírt kogens feltétele nem áll fenn, mert a fegyelmi eljárás nem felmentéssel zárult.
[40] Helytálló érvelést tartalmaz a felülvizsgálati kérelem, mely szerint akkor, amikor kogens törvényi rendelkezés van, nem lehet az érdemi döntést analógiára, illetve eltérő tényálláson alapuló, és ezért tévesen értelmezett eseti döntésekre alapozni.
[41] A Hszt. a 107. § (2) bekezdésében előírt feltétel meghatározását, miszerint a hivatásos állomány tagja akkor igényelheti a visszatartott illetményét, ha felmentik, következetesen alkalmazza a törvény hatálybalépésétől kezdődően. Nem változott a rendelkezés akkor sem, amikor a régi Hjt. azonos rendelkezése [117. § (2) bekezdés] 2009. március 1-től módosult és a miniszteri indokolásból kitűnően is kiterjesztő értelmezést tett lehetővé [2009. évi I. törvény 11. §]. A perben irányadó régi Hszt. a hatályon kívül helyezéséig tartalmazta a "felmentés" kitételt és a 2015. július 1-jén hatályba lépett 2015. évi XLII. törvény (a továbbiakban: új Hszt.) is azonos rendelkezést tartalmaz [új Hszt. 165. § (2) bekezdés].
[42] Az előbbiekkel szemben a másodfokú bíróság által megjelölt Ktv., Iasz., valamint a Kttv. is a Hszt.-ben foglaltaktól eltérően úgy rendelkezik, hogy a visszatartott összeget a határozat jogerőre emelkedése után ki kell fizetni, kivéve, ha a hivatalvesztést kimondó határozat vált jogerőssé. Ebből következően eltérő jogviszonyokban nem a fegyelmi felelősség hiánya a feltétele a visszatartott illetmény kifizetésének, hanem az, hogy a legsúlyosabb, a jogviszony megszűnésével járó fegyelmi büntetés ne emelkedjen jogerőre.
[43] A másodfokú bíróság ítélete indokolásában idézte a Legfelsőbb Bíróság (Kúria) EBH 2007.1647. szám alatti határozatában foglaltakat. Az adott esetben azonban nem a fenyítés alkalmazását követő felfüggesztés történt, a felperes szolgálati viszonyát nem szüntették meg, nem fokozták le és nem a (100 %) teljes illetmény visszatartásának kötelező esetéről volt szó. Az alperes felülvizsgálati kérelmében helytállóan utalt a Kúria Mfv.II.10.199/2014/4. számú ítéletében kifejtettekre, mely szerint a bíróság az EBH 2007.1647. számú elvi határozatban kizárólag abban a kérdésben foglalt állást, hogyha a szolgálati viszonyt eredményező legsúlyosabb fenyítések alkalmazására kerül sor, és emiatt válik szükségessé az illetmény visszatartása, akkor a jogorvoslati eljárás eredményeként alkalmazott minden, ezeknél enyhébb fegyelmi büntetést felmentésnek kell tekinteni, a visszatartott illetmény kifizethetősége szempontjából, hiszen csak így kerülhet a hivatásos állományú olyan helyzetbe, mintha már eredetileg is az enyhébb fegyelmi büntetést alkalmazták volna vele szemben. Ezt az értelmezést támasztja alá a Legfelsőbb Bíróság (Kúria) korábbi elvi határozata (EBH 2003.901.I.1. pontja), mely szerint a Hszt.-nek a fegyelmi felelősségre vonásra vonatkozó szabályai felmentő fegyelmi határozatot nem ismernek, amelyekből - helyes értelmezés szerint - az a következtetés vonható le, hogy a visszatartott illetményt mindazokban az esetekben ki kell fizetni, amikor a hivatásos állomány tagjával szemben a fegyelmi jogkör gyakorlója nem hozott a fegyelmi vétséget megállapító, figyelmeztetést vagy fenyítést kiszabó határozatot.
[44] A közszolgálati jog a jogintézmények hasonlósága ellenére az eltérő jogviszonyokra eltérő rendelkezéseket tartalmaz. Ezért az igények elbírálása mindig az adott közszolgálati jogviszonyra hatályos szabályok alapján történhet. Az egyes különleges foglalkoztatási jogviszonyokra irányadó kongens rendelkezések nem értelmezhetőek kiterjesztően.
[45] Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság tévedett, amikor megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezéssel támadott részében és jogszabálysértően az alperest a visszatartott távolléti díj megfizetésére kötelezte a felperes részére annak ellenére, hogy a másodfokú eljárásban már nem volt vitatott, hogy a fegyelmi eljárásban a felperes fegyelmi felelősségét jogszerűen megállapították.
[46] Ezért a Kúria a jogerős ítéletet Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletét a fellebbezéssel támadott részében - a perköltség viselésére is kiterjedően - a kifejtett indokolással helybenhagyta.
A határozat elvi tartalma
[47] Abban az esetben, ha a hivatásos állomány tagjával szemben büntetőeljárás és fegyelmi eljárás is indult, a visszatartott távolléti díj kifizetéséhez nem elegendő az, hogy a folyamatban volt büntetőeljárásban felmentették, szükséges az is, hogy a vele szemben indult fegyelmi eljárásban is felmentsék, vagy a Hszt. 132. § (6) bekezdésében megjelölt okból a fegyelmi eljárást megszüntessék.[48] Amikor a hivatásos állomány tagjával szemben lefolytatott fegyelmi eljárást követően megállapítják, hogy fegyelemsértést követett el, mert a szolgálati tevékenysége során a szolgálati viszonyával kapcsolatos kötelezettségét vétkesen megszegte, és vele szemben figyelmeztetést alkalmaztak vagy fenyítést szabtak ki, akkor nem valósult meg a felmentése, így a visszatartott távolléti díj kifizetésének a Hszt. 107. § (2) bekezdésében előírt kogens feltétele nem áll fenn.
Záró rész
[49] A Kúria a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján a pervesztes felperest kötelezte az alperes együttes másodfokú és felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére, míg a másodfokú és a felülvizsgálati eljárásban felmerült illetéket - mivel a felperes munkavállalói költségkedvezményre jogosult - a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 14. §-a értelmében az állam viseli.[50] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
Budapest, 2016. május 11.
Dr. Tálné dr. Molnár Erika s.k. a tanács elnöke, Dr. Stark Marianna s.k. előadó bíró, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. bíró
(Kúria, Mfv.II.10.542/2015.)