adozona.hu
BH 2016.8.216
BH 2016.8.216
A hivatásos állomány beosztásából felfüggesztett és ezért szolgálatot nem teljesítő tagját a felfüggesztés idejére távolléti díja illeti meg, nem jogosult azonban olyan pótlékokra és juttatásokra,amelyek a szolgálatot teljesítők részére is eseti jelleggel és csak a jogszabályi feltételek maradéktalan teljesülése esetén járnak [1996. évi XLIII. tv. (Hszt.) 107. § (1)-(2) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 1991. október 1-jétől hivatásos szolgálati viszonyban szakügyintéző beosztásban teljesített szolgálatot. 2003. november 26-án büntetőeljárás indult ellene bűnszervezetben elkövetett orgazdaság bűntette és bűnszervezetben, hivatásos személy által kötelezettségszegéssel elkövetett hivatali vesztegetés bűntette miatt. A Katonai Ügyészség 2004. január 27-én emelt vele szemben vádat. A megyei bíróság katonai tanácsa ítéletével a felperest az ellene emelt vád alól felmentette. Az íté...
BH 2016.8.216 A hivatásos állomány beosztásából felfüggesztett és ezért szolgálatot nem teljesítő tagját a felfüggesztés idejére távolléti díja illeti meg, nem jogosult azonban olyan pótlékokra és juttatásokra,amelyek a szolgálatot teljesítők részére is eseti jelleggel és csak a jogszabályi feltételek maradéktalan teljesülése esetén járnak [1996. évi XLIII. tv. (Hszt.) 107. § (1)-(2) bekezdés].
[1] A felperes 1991. október 1-jétől hivatásos szolgálati viszonyban szakügyintéző beosztásban teljesített szolgálatot. 2003. november 26-án büntetőeljárás indult ellene bűnszervezetben elkövetett orgazdaság bűntette és bűnszervezetben, hivatásos személy által kötelezettségszegéssel elkövetett hivatali vesztegetés bűntette miatt. A Katonai Ügyészség 2004. január 27-én emelt vele szemben vádat. A megyei bíróság katonai tanácsa ítéletével a felperest az ellene emelt vád alól felmentette. Az ítélőtábla katonai tanácsa 2012. június 20-án kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.[2] Az alperesi jogelőd munkáltató - a felperessel szemben megindult büntetőeljárásra és az ügyészség kezdeményezésére tekintettel - 2003. december 1-jén kelt határozatával a felperest a szolgálati beosztásából felfüggesztette a büntetőeljárás jogerős befejezéséig a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 149. § (1)-(2) bekezdése alapján és a Hszt. 107. § (1) bekezdése alapján járó távolléti díjat 50%-kal csökkentette. A felperes a határozattal szemben jogorvoslattal nem élt.
[3] Az alperes a Katonai Ügyészség azon tájékoztatását követően, miszerint a büntetőeljárás akkori stádiumában nem álltak fenn azok a körülmények, amelyek alapján a felperes beosztásából való felfüggesztés fenntartását kellene javasolni, határozatával a felperes beosztásából való felfüggesztését 2009. július 1. napjától megszüntette, és ezzel egyidejűleg a felperes részére elrendelte a teljes illetmény folyósítását.
[4] A perben az nem volt vitatott, hogy a beosztásból való felfüggesztés 2003. december 1-jétől 2009. június 30-ig terjedő időszakára az alperes a Hszt. 107. § (2) bekezdésének megfelelően megfizette a felperesnek a visszatartott 50%-os távolléti díjat annak kamataival együtt.
A felperes keresete
[5] A felperes szolgálati panasza elutasítását követően előterjesztett keresetében kártérítés jogcímén a beosztásából való felfüggesztés időszakára az elmaradt cafeteriajuttatás, akciószolgálati pótlék, utasforgalmi pótlék, éjszakai pótlék, valamint jutalmaknak megfelelő összeg megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy a felfüggesztés időszakára ugyanazon juttatások illetik meg, mint azokat a kollégáit, akik ténylegesen szolgálatot teljesítettek.
Az első- és másodfokú ítélet
[6] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
[7] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítélete indokolásában a Hszt. 107. §-ában foglaltakra utalással kifejtette, hogy a beosztásból való felfüggesztés idejére távolléti díj jár. A munkáltatóijogkör-gyakorló a felperes esetében a távolléti díjat 50%-kal csökkentette. Mivel a Hszt. 107. § (2) bekezdése a visszatartott illetmény kifizetéséről rendelkezik, a felperes esetében ez a távolléti díj 50%-ának megfelelő összeg volt, melyet a felperes részére a kamataival együtt az alperes megfizetett.
[8] A bíróság álláspontja szerint a Hszt. 107. § (2) bekezdése nem értelmezhető úgy, hogy a felperes részére a távolléti díjon túl olyan illetményeket is ki kellene fizetni, amelyek akkor illették volna meg, ha ténylegesen szolgálatot teljesített volna.
[9] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 2009. I. félévére elmaradt cafeteriajuttatást, 2005-től 2009. évekre évenkénti bontásban meghatározott összegű elmaradt akciószolgálati pótlékot, 2004-2009. évekre évenkénti bontásban meghatározott összegű elmaradt éjszakai pótlékot, 2005-2009. évekre utasforgalmi pótlékot, 2003-2009. évekre évenkénti bontásban meghatározott összegű jutalmat, valamint az ítélet szerinti összegeknek a törvényes kamatát.
[10] A másodfokú bíróság megítélése szerint az elsőfokú bíróság csak részben állapította meg helyesen a tényállást, ezért helytelen jogkövetkeztetést vont le.
[11] A jogerős ítéletben kifejtettek szerint a felperes a másodfokú büntetőeljárás befejezését követően került abba a helyzetbe, hogy dönteni tudjon arról, hogy elmaradt illetmény, illetve kártérítés címén igénye fennáll-e, hiszen a másodfokú ítélet volt az, amely jogerősen megállapította, hogy a terhére rótt bűncselekményt nem követte el.
[12] A másodfokú bíróság szerint tévesen hivatkozott az alperes képviselője arra, hogy a Hszt. 149. § (1) bekezdése alapján jogszerűen került a felperes "szolgálati viszonya" felfüggesztésre, mert a 2003 decemberében hatályos Hszt. 149. § (1) bekezdése is azt tartalmazza, hogy ha a hivatásos állomány tagjával szemben a szolgálati viszonyból eredő kötelezettségeivel össze nem függő bűncselekmény miatt büntetőeljárás indul, a szolgálati beosztásból - a 107. § (1) bekezdésének alkalmazásával - az eljárás befejezéséig felfüggeszthető, de a felperessel szemben a büntetőeljárás szolgálati kötelezettség megszegése miatt indult. Arról, hogy jogszerűen került-e a felperes szolgálati viszonya felfüggesztésre, csak a jogerős büntetőbírósági ítélet tükrében lehetett állást foglalni. A jogerős bírósági ítélet a felperest a vád tárgyává tett cselekmények alól felmentette, ezért az illetékes parancsnoknak a mérlegelési jogkörben hozott döntése utóbb nem bizonyult jogszerűnek.
[13] A felperes jogviszonya az alperesnél fennállt, a felfüggesztés ideje alatt máshol munkát nem végezhetett, az alperes intézkedése alapján pedig megtiltották a részére, hogy korábbi munkakörében tevékenykedjen, így a másodfokú bíróság szerint a felperest megilletik mindazon juttatások, amelyek folyamatos munkavégzés esetén megillették volna, miután a munkáltató "szolgálati jogviszonya" felfüggesztésére vonatkozó indoka alaptalannak minősült.
A felülvizsgálati kérelem
[14] A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte.
[15] Az alperes szerint a jogerős ítélet jogszabálysértő, mivel az ügyben alkalmazandó jogszabályi rendelkezéseket tévesen értelmezte, a megállapított tényállásból téves jogkövetkeztetéseket vont le, ezért a döntése a Hszt. 149. § (1)-(2) bekezdésébe, a 254. § (3) bekezdésébe és a Hszt. végrehajtásáról szóló 140/1996. (VIII. 31.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kormányrendelet) 28. § (1)-(2) bekezdéseibe ütközik.
[16] Az alperes hivatkozása szerint a felperes beosztásból történő felfüggesztésére a bűnszervezetben elkövetett orgazdaság bűntette bűncselekményre figyelemmel a Hszt. 149. §-a alapján került sor, mivel az orgazdaság bűntette az alperes megítélése szerint olyan - szolgálati feladattal össze nem függő - bűncselekmény, amely a fegyveres szerv működésébe vetett közbizalmat súlyosan veszélyezteti. A büntetőügyben eljáró ügyész is kifejezetten kérte a felperes beosztásból történő felfüggesztését, tekintettel a vád tárgyát képező bűncselekmények jellegére.
[17] Alperesi álláspont szerint a jogszerű munkáltatói intézkedést utóbb nem teszi jogszerűtlenné a büntetőügyben hozott felmentő ítélet. A munkáltatói döntést egy másik szerv által indított eljárás - a büntetőeljárás - alapozta meg. Már a büntetőeljárás megindulása is az alperes működési körén kívül esik, úgyszintén a büntetőügyben hozott felmentő ítélet is.
A Kúria döntése és jogi indokai
[18] A felülvizsgálati kérelem a következők szerint megalapozott.
[19] Az irányadó, nem vitatott tényállás szerint a felperessel szemben a szolgálati beosztásából történt felfüggesztést megelőzően büntetőeljárás indult, vele szemben azonban nem került sor fegyelmi eljárás elrendelésére. Következésképp a szolgálati beosztásból - a Hszt. 107. § (1) bekezdésének alkalmazásával - az eljárás befejezéséig törvényesen a Hszt. 149. §-a szerint felfüggeszthető volt.
[20] A felperes a beosztásból felfüggesztő határozattal szemben szolgálati panasszal nem élt. A per tárgyát - a felperes keresete alapján - nem a 2003. december 1-jén kelt határozat jogszerűsége vagy jogellenessége képezte, hanem a felperes elmaradt illetmény, illetve kártérítés jogcímén előterjesztett igénye. Ezért a perben az nem volt vitatható, hogy a Hszt. 149. § (1) és (2) bekezdése szerinti feltételek fennálltak-e vagy sem. A felperes az igénye jogalapjaként maga sem hivatkozott erre. A másodfokú bíróság ezért téves és súlyosan jogsértő megállapítása alapján vonta le a jogkövetkeztetését. A per eldöntése szempontjából ugyanis csak a beosztásból való felfüggesztés tényének volt jelentősége és annak, hogy a felperest a büntetőeljárásban felmentették. Annak nem volt jelentősége az előbbiekben kifejtettek szerint, hogy a büntetőeljárás szolgálati kötelezettség megszegésével összefüggésben indult-e és annak sem, hogy a felfüggesztést megszüntető határozat tartalmilag mire utalt.
[21] A perben irányadó Hszt. 107. § (1) és (2) bekezdése szerint (1) a hivatásos állomány beosztásból felfüggesztett, előzetes letartóztatásban, illetve lakhelyelhagyási tilalom alatt lévő, vagy ideiglenes kényszergyógykezelés alatt álló, továbbá a szabadságvesztés-büntetését katonai fogházban töltő tagjának távolléti díj jár, amelyet a munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró legfeljebb 50%-kal csökkenthet. A teljes illetményt vissza kell tartani a szolgálativiszony-megszüntetés vagy lefokozás fegyelmi fenyítés kiszabásáról szóló munkáltatói intézkedés jogerőre emelkedéséig.
(2) A beosztásból való felfüggesztés vagy előzetes letartóztatás miatt visszatartott illetményt a kamataival utólag ki kell fizetni, ha a fegyelmi vagy büntetőeljárás felmentéssel zárul.
[22] A közigazgatási és munkaügyi bíróság helytállóan fejtette ki, hogy a törvény rendelkezik arról, hogy a hivatásos állomány beosztásból felfüggesztett tagjának távolléti díj jár, és amennyiben a büntetőeljárás felmentéssel zárul, a visszatartott illetmény, azaz a legfeljebb 50%-kal csökkentett távolléti díj kamataival történő kifizetésére ír elő a törvény kötelezettséget.
[23] A Hszt. 112. §-a értelmében távolléti díj fejében a hivatásos állomány tagja részére az alapilletmény, az illetménykiegészítés, valamint a rendszeres illetménypótlékok együttes összegének a távollét idejére számított időarányos átlaga jár. A távolléti díjnak nem része a cafeteria, valamint mérlegelési jogkörben adható, illetve feltételekhez köthető juttatások, valamint azok a pótlékok, melyek kizárólag a pótlékkal elismert tevékenység tényleges kifejtésének, illetve beosztás betöltésének idejére járnak.
[24] A felperes 2003. december 1-jétől 2009. június 30-ig terjedő időszakban szolgálatot nem teljesített, mert a beosztásából felfüggesztették, azonban a szolgálati viszonya nem került megszüntetésre. A beosztásból való felfüggesztés tekintetében nincs a Hszt. 197. § (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelő rendelkezés, mely szerint olyan helyzetbe kell hozni, mintha a szolgálati viszony meg sem szűnt volna. A szolgálati viszony megszüntetése hiányában ez a rendelkezés nem alkalmazható. Mindemellett helytállóan hivatkozott az alperes a Hszt. 254. § (3) bekezdésében és a Kormányrendelet 28. §-ában foglalt kógens rendelkezésekre és az ezzel összefüggő bírói gyakorlatra (EBH 2009.2082.).
[25] Minden alapot nélkülözően ítélt meg a másodfokú bíróság olyan pótlékokat a szolgálatot nem teljesítő felperesnek, melyek a szolgálatot teljesítők részére is eseti jelleggel és csak a jogszabályi feltételek maradéktalan teljesülése esetén járnak.
[26] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság érdemben helytálló ítéletét - az indokolás kiegészítésével - helybenhagyta.
(Kúria Mfv. II. 10.364/2015/7.)
* * *
T E L J E S H A T Á R O Z A T
A Kúria a dr. Koós Zoltán ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Kádár Mihály jogtanácsos (NAV Észak-alföldi Regionális Vám- és Pénzügyőri Főigazgatósága) által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal alperes ellen illetmény és egyéb juttatás megfizetése iránt a Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon 2.M.565/2013. szám alatt megindított és másodfokon a Nyíregyházi Törvényszék 4.Mf.21.232/2014/6. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t :
A Kúria a Nyíregyházi Törvényszék 4.Mf.21.232/2014/6. számú ítéletét hatályon kívül helyezi és a Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.565/2013/20. számú ítéletét helybenhagyja.
Kötelezi a felperest, hogy tizenöt nap alatt fizessen meg az alperesnek 40.000 (negyvenezer) forint együttes másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget.
A másodfokú és a felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli.
I n d o k o l á s
A felperes 1991. október 1-től hivatásos szolgálati viszonyban a Megyei Vám- és Pénzügyi Igazgatóságnál szakügyintéző beosztásban teljesített szolgálatot. 2003. november 26-án büntetőeljárás indult ellene bűnszervezetben elkövetett orgazdaság bűntette és bűnszervezetben, hivatásos személy által kötelezettségszegéssel elkövetett hivatali vesztegetés bűntette miatt. A Katonai Ügyészség 2004. január 27-én emelt vele szemben vádat. A Megyei Bíróság katonai tanácsa, 2011. szeptember 5-én kihirdetett ítéletével a felperest - mint VI. rendű vádlottat - az ellene emelt vád alól felmentette. A Fővárosi Ítélőtábla katonai tanácsa 2012. június 20-án kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a VI. rendű vádlott vonatkozásában helybenhagyta.
Az alperesi jogelőd munkáltató - a felperessel szemben megindult büntetőeljárásra és az ügyészség kezdeményezésére tekintettel - 2003. december 1-jén kelt határozatával a felperest a szolgálati beosztásából felfüggesztette a büntetőeljárás jogerős befejezéséig a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 149. § (1)-(2) bekezdése alapján és a Hszt. 107. § (1) bekezdése alapján járó távolléti díjat 50%-kal csökkentette. A felperes a határozattal szemben jogorvoslattal nem élt.
A Vám- és Pénzügyőrség Regionális Parancsnoksága - a Katonai Ügyészség azon tájékoztatását követően, miszerint a büntetőeljárás akkori stádiumában nem álltak fenn azok a körülmények, amelyek alapján a felperes beosztásából való felfüggesztés fenntartását kellene javasolni - a határozatával a felperes beosztásából való felfüggesztését 2009. július 1. napjától megszüntette, és ezzel egyidejűleg a felperes részére elrendelte a teljes illetmény folyósítását.
A perben az nem volt vitatott, hogy a beosztásból való felfüggesztés 2003. december 1-től 2009. június 30-ig terjedő időszakára az alperes a Hszt. 107. § (2) bekezdésének megfelelően megfizette a felperesnek a visszatartott 50%-os távolléti díjat annak kamataival együtt.
A felperes szolgálati panasza elutasítását követően előterjesztett keresetében kártérítés jogcímén a beosztásából való felfüggesztés időszakára az elmaradt cafeteria juttatás, akciószolgálati pótlék, utasforgalmi pótlék, éjszakai pótlék, valamint jutalmaknak megfelelő összeg megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy a felfüggesztés időszakára ugyanazon juttatások illetik meg, mint azokat a kollégáit, akik ténylegesen szolgálatot teljesítettek.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította és 40.000 forint perköltség megfizetésére kötelezte az alperes részére.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítélete indokolásában a Hszt. 107. §-ában foglaltakra utalással kifejtette, hogy a beosztásból való felfüggesztés idejére távolléti díj jár. A munkáltatói jogkör gyakorló a felperes esetében a távolléti díjat 50%-kal csökkentette. Mivel a Hszt. 107. § (2) bekezdése a visszatartott illetmény kifizetéséről rendelkezik, a felperes esetében ez a távolléti díj 50%-kának megfelelő összeg volt, melyet a felperes részére a kamataival együtt az alperes megfizetett.
A bíróság álláspontja szerint a Hszt. 107. § (2) bekezdése nem értelmezhető úgy, hogy a felperes részére a távolléti díjon túl olyan illetményeket is ki kellene fizetni, amelyek akkor illették volna meg, ha ténylegesen szolgálatot teljesített volna.
Az elsőfokú bíróság utalt a Legfelsőbb Bíróság eseti döntésében foglaltakra is, mely szerint azon juttatások kifizetése, amely nem alanyi jogon jár és feltételekhez kötött, arra a felperes nem szerezhet jogosultságot a beosztásából való felfüggesztésének ideje alatt.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság szerint a büntetőeljárás jogerős befejezésének időpontjára tekintettel arra lehetősége volt a felperesnek, hogy a perbeli időszakra kártérítés jogcímén igényt terjesszen elő, keresete ezért nem évült el, azonban a Hszt. 342. § (2) bekezdésének felhatalmazása alapján kiadott 14/1997. (V. 8.) PM rendelet nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely jogalapot teremtene a felperes részére kártérítés megfizetésére. E rendelet sem írja elő azt, hogy a Hszt. 107. §-a szerint járó távolléti díjon felül a beosztásból történő felfüggesztés esetén kártérítés jogcímén jár minden olyan juttatás, amely a hivatásos állomány tagját szolgálat teljesítés esetén megillette volna.
A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 2009. I. félévére elmaradt cafeteria juttatást, 2005-től 2009. évekre évenkénti bontásban meghatározott összegű elmaradt akciószolgálati pótlékot, 2004-2009. évekre évenkénti bontásban meghatározott összegű elmaradt éjszakai pótlékot, 2005-2009. évekre utasforgalmi pótlékot, 2003-2009. évekre évenkénti bontásban meghatározott összegű jutalmat, valamint az ítélet szerinti összegeknek a törvényes kamatát.
A másodfokú bíróság megítélése szerint az elsőfokú bíróság csak részben állapította meg helyesen a tényállást, ezért helytelen jogkövetkeztetést vont le.
A jogerős ítéletben kifejtettek szerint a felperes a másodfokú büntetőeljárás befejezését követően került abba a helyzetbe, hogy dönteni tudjon arról, hogy elmaradt illetmény, illetve kártérítés címén igénye fennáll-e, hiszen a másodfokú ítélet volt az, amely jogerősen megállapította, hogy a terhére rótt bűncselekményt nem követte el.
A másodfokú bíróság szerint tévesen hivatkozott az alperes képviselője arra, hogy a Hszt. 149. § (1) bekezdése alapján jogszerűen került a felperes "szolgálati viszonya" felfüggesztésre, mert 2003. decemberében hatályos Hszt. 149. § (1) bekezdése is azt tartalmazza, hogy ha a hivatásos állomány tagjával szemben a szolgálati viszonyból eredő kötelezettségeivel össze nem függő bűncselekmény miatt büntetőeljárás indul, a szolgálati beosztásból - a 107. § (1) bekezdésének alkalmazásával - az eljárás befejezéséig felfüggeszthető, de a felperessel szemben a büntetőeljárás szolgálati kötelezettség megszegése miatt indult. Arról, hogy jogszerűen került-e a felperes szolgálati viszonya felfüggesztésre, csak a jogerős büntető bírósági ítélet tükrében lehetett állást foglalni. A jogerős bírósági ítélet a felperest a vád tárgyává tett cselekmények alól felmentette, ezért az illetékes parancsnoknak a mérlegelési jogkörben hozott döntése utóbb nem bizonyult jogszerűnek.
A felperes jogviszonya az alperesnél fennállt, a felfüggesztés ideje alatt máshol munkát nem végezhetett, az alperes intézkedése alapján pedig megtiltották a részére, hogy korábbi munkakörében tevékenykedjen, így a másodfokú bíróság szerint a felperest megilletik mindazon juttatások, amelyek folyamatos munkavégzés esetén megillették volna, miután a munkáltató "szolgálati jogviszonya" felfüggesztésére vonatkozó indoka alaptalannak minősült.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az alperes szerint a jogerős ítélet jogszabálysértő, mivel az ügyben alkalmazandó jogszabályi rendelkezéseket tévesen értelmezte, a megállapított tényállásból téves jogkövetkeztetéseket vont le, ezért a döntése a Hszt. 149. § (1)-(2) bekezdésébe, a Hszt. 254. § (3) bekezdésébe és a Hszt. végrehajtásáról szóló 140/1996. (VIII. 31.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kormányrendelet) 28. § (1)-(2) bekezdéseibe ütközik.
Az alperes hivatkozása szerint a felperes beosztásból történő felfüggesztésére a bűnszervezetben elkövetett orgazdaság bűntette bűncselekményre figyelemmel a Hszt. 149. §-a alapján került sor, mivel az orgazdaság bűntette az alperes megítélése szerint olyan - szolgálati feladattal össze nem függő - bűncselekmény, amely a fegyveres szerv működésébe vetett közbizalmat súlyosan veszélyezteti. A büntetőügyben eljáró ügyész is kifejezetten kérte a felperes beosztásból történő felfüggesztését, tekintettel a vád tárgyát képező bűncselekmények jellegére.
Alperesi álláspont szerint a jogszerű munkáltatói intézkedést utóbb nem teszi jogszerűtlenné a büntetőügyben hozott felmentő ítélet. A munkáltatói döntést egy másik szerv által indított eljárás - a büntetőeljárás - alapozta meg. Már a büntetőeljárás megindulása is az alperes működési körén kívül esik, úgyszintén a büntetőügyben hozott felmentő ítélet is.
Az alperes érvelése szerint a Kúria eseti döntése jelen ügyben nem alkalmazható. A másodfokú bíróság által hivatkozott ítélet tényállásából egyértelműen kiderül, hogy abban az esetben a felfüggesztésre fegyelmi eljárás keretében került sor, amely szintén munkáltatói döntés, a büntetőeljárás megindítására csak a felfüggesztést követően került sor. Erre tekintettel a felmentő határozatot követően a hivatkozott ügy felperesét olyan helyzetbe kellett hozni, mintha a felfüggesztésre nem került volna sor. Jelen ügyben azonban a felfüggesztés alapjául szolgáló eljárás - a büntetőeljárás - nem munkáltatói döntés eredménye volt, így a jogszerű felfüggesztés ténye a felmentő ítélet tükrében sem róható az alperes terhére.
A törvényszék által hivatkozott Mfv.II.10.471/2011/4. számú ügyben a per tárgya a felfüggesztés időszakára járó 13. havi illetmény volt, amely alanyi jogon járó juttatás. A felperes a felfüggesztése alatt visszatartott távolléti díjat és a 13. havi illetményét annak kamataival együtt - mint alanyi jogon járó juttatást - jelen per megindítását megelőzően megkapta. Jelen per tárgya viszont olyan juttatások, amelyek kifizetését a munkáltató feltételekhez kötheti (cafeteria, jutalom), másrészről olyan pótlékok, amelyek kifizetése a Hszt. 254. § (3) bekezdése és a Kormányrendelet 28. § (2) bekezdése értelmében a tevékenység tényleges kifejtésének, illetve a beosztás betöltésének idejére járnak, ezért azok kifizetése a tényleges munkavégzéshez kötődik, így egyik felperes által követelt juttatás sem jár alanyi jogon, szemben a 13. havi illetménnyel.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
Hivatkozása szerint a szolgálati beosztásból való felfüggesztésről szóló határozat a Hszt. 149. § (1)-(2) bekezdéseit jelöli meg, míg a felfüggesztés megszüntetéséről szóló határozat tárgya Alexa Pál főtörzsőrmester fegyelmi ügye, a jogszabályi rendelkezés pedig a fegyelmi eljárásra vonatkozó Hszt. 132. § (6) bekezdés. A büntető ítélet rendelkezéseiből és a gyanúsításból kétséget kizáróan megállapítható, hogy a gyanúsításban szereplő mindkét bűncselekmény a szolgálati viszonyból eredő kötelezettséggel összefüggő cselekmény, és így a másodfokú bíróság jogerős ítéletében az alperesi állásponttól eltérően helyesen mutatott rá arra, hogy a felperes ellen a büntetőeljárás szolgálati kötelezettség megszegése miatt indult. Arra is helyesen hivatkozott a törvényszék, hogy csak a jogerős büntető bírósági ítélet tükrében lehet állást foglalni a munkáltatói intézkedés jogszerűségéről.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint megalapozott.
Az irányadó, nem vitatott tényállás szerint a felperessel szemben a szolgálati beosztásából történt felfüggesztést megelőzően büntetőeljárás indult, vele szemben azonban nem került sor fegyelmi eljárás elrendelésére. Következésképp a szolgálati beosztásból -a Hszt. 107. § (1) bekezdésének alkalmazásával - az eljárás befejezéséig törvényesen a Hszt. 149. §-a szerint felfüggeszthető volt.
A felperes a beosztásból felfüggesztő határozattal szemben szolgálati panasszal nem élt. A per tárgyát - a felperes keresete alapján - nem a 2003. december 1-jén kelt határozat jogszerűsége vagy jogellenessége képezte, hanem a felperes elmaradt illetmény, illetve kártérítés jogcímén előterjesztett igénye. Ezért a perben az nem volt vitatható, hogy a Hszt. 149. § (1) és (2) bekezdése szerinti feltételek fennálltak-e vagy sem. A felperes az igénye jogalapjaként maga sem hivatkozott erre. A másodfokú bíróság ezért téves és súlyosan jogsértő megállapítása alapján vonta le a jogkövetkeztetését. A per eldöntése szempontjából ugyanis csak a beosztásból való felfüggesztés tényének volt jelentősége és annak, hogy a felperest a büntetőeljárásban felmentették. Annak nem volt jelentősége az előbbiekben kifejtettek szerint, hogy a büntetőeljárás szolgálati kötelezettség megszegésével összefüggésben indult-e és annak sem, hogy a felfüggesztést megszüntető határozat tartalmilag mire utalt.
A perben irányadó Hszt. 107. § (1) és (2) bekezdése szerint (1) a hivatásos állomány beosztásból felfüggesztett, előzetes letartóztatásban, illetve lakhelyelhagyási tilalom alatt lévő, vagy ideiglenes kényszergyógykezelés alatt álló, továbbá a szabadságvesztés-büntetését katonai fogházban töltő tagjának távolléti díj jár, amelyet a munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró legfeljebb 50%-kal csökkenthet. A teljes illetményt vissza kell tartani a szolgálati viszony megszüntetés vagy lefokozás fegyelmi fenyítés kiszabásáról szóló munkáltatói intézkedés jogerőre emelkedéséig.
(2) A beosztásból való felfüggesztés vagy előzetes letartóztatás miatt visszatartott illetményt a kamataival utólag ki kell fizetni, ha a fegyelmi vagy büntetőeljárás felmentéssel zárul.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság helytállóan fejtette ki, hogy a törvény rendelkezik arról, hogy a hivatásos állomány beosztásból felfüggesztett tagjának távolléti díj jár, és amennyiben a büntetőeljárás felmentéssel zárul, a visszatartott illetmény, azaz a legfeljebb 50%-kal csökkentett távolléti díj kamataival történő kifizetésére ír elő a törvény kötelezettséget.
A Hszt. 112. §-a értelmében távolléti díj fejében a hivatásos állomány tagja részére az alapilletmény, az illetménykiegészítés, valamint a rendszeres illetménypótlékok együttes összegének a távollét idejére számított időarányos átlaga jár. A távolléti díjnak nem része a cafeteria, valamint mérlegelési jogkörben adható, illetve feltételekhez köthető juttatások, valamint azok a pótlékok, melyek kizárólag a pótlékkal elismert tevékenység tényleges kifejtésének, illetve beosztás betöltésének idejére járnak.
A felperes 2003. december 1-től 2009. június 30-ig terjedő időszakban szolgálatot nem teljesített, mert a beosztásából felfüggesztették, azonban a szolgálati viszonya nem került megszüntetésre. A beosztásból való felfüggesztés tekintetében nincs a Hszt. 197. § (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelő rendelkezés, mely szerint olyan helyzetbe kell hozni, mintha a szolgálati viszony meg sem szűnt volna. A szolgálati viszony megszüntetése hiányában ez a rendelkezés nem alkalmazható. Mindemellett helytállóan hivatkozott az alperes a Hszt. 254. § (3) bekezdésében és a Kormányrendelet 28. §-ában foglalt kogens rendelkezésekre és az ezzel összefüggő bírói gyakorlatra (EBH 2009.2082.).
Minden alapot nélkülözően ítélt meg a másodfokú bíróság olyan pótlékokat a szolgálatot nem teljesítő felperesnek, melyek a szolgálatot teljesítők részére is eseti jelleggel és csak a jogszabályi feltételek maradéktalan teljesülése esetén járnak.
A Kúria - a másodfokú bíróság által felhívott - eseti döntése az eltérő tényállásra tekintettel jelen ügyben nem irányadó.
Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság érdemben helytálló ítéletét - az indokolás kiegészítésével - helybenhagyta.
A pervesztes felperest kötelezte a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján az alperes másodfokú és felülvizsgálati eljárásban felmerült költsége megfizetésére, míg a másodfokú és a felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 14. §-a értelmében - a felperes munkavállalói költségkedvezményre való jogosultságára tekintettel - az állam viseli.
Budapest, 2015. november 25.
Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, előadó bíró, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. bíró, Sipőczné dr. Tánczos Rita s.k. bíró
(Kúria, Mfv.II.10.364/2015/7.)