adozona.hu
BH 2016.7.182
BH 2016.7.182
A munkáltató által lehetővé tett, nem kötelező szűrővizsgálaton való részvétellel kapcsolatos közlekedési baleset nem minősül üzemi balesetnek [1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 52. § (2) bekezdése].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az É. és T. V. Kft. társadalombiztosítási kifizetőhely a 2014. január 23-án kelt, a másodfokú társadalombiztosítási szerv által elrendelt új eljárásban hozott határozatában a kft. által energetikus munkakörben foglalkoztatott felperes 2013. június 4-én bekövetkezett balesetét nem ismerte el üzemi balesetnek. A határozat indokolása szerint a felperes a munkáltató által a kft. egyik telephelyén szervezett, fakultatív egészségügyi vizsgálatra menet, saját tulajdonú motorkerékpárjával való kö...
BH 2016.7.182 A munkáltató által lehetővé tett, nem kötelező szűrővizsgálaton való részvétellel kapcsolatos közlekedési baleset nem minősül üzemi balesetnek [1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 52. § (2) bekezdése].
[1] Az É. és T. V. Kft. társadalombiztosítási kifizetőhely a 2014. január 23-án kelt, a másodfokú társadalombiztosítási szerv által elrendelt új eljárásban hozott határozatában a kft. által energetikus munkakörben foglalkoztatott felperes 2013. június 4-én bekövetkezett balesetét nem ismerte el üzemi balesetnek. A határozat indokolása szerint a felperes a munkáltató által a kft. egyik telephelyén szervezett, fakultatív egészségügyi vizsgálatra menet, saját tulajdonú motorkerékpárjával való közlekedés közben, útközbeni rosszulléte miatt elesett. Az orvosi vizsgálat a munkaköri alkalmassághoz "nem előírt", a keresőképtelenség oka - az OEP Egészségbiztosítási Szakértői és Szakellátási Osztályának véleménye alapján - nem baleseti jellegű, hanem a felperes egyéb, sorsszerű megbetegedése, külső ok nem véleményezhető. Mivel a baleset és a keresőképtelenség között nincs okozati összefüggés, a baleset üzemi balesetnek nem ismerhető el.[2] A másodfokú társadalombiztosítási szerv az elsőfokú határozatot a kötelező társadalombiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 52. § (1) bekezdése alkalmazásával, utalva az egészségügyi szakterület kivizsgálásának eredményeként 2014. február 27-én kiadott orvosszakmai véleményre, helybenhagyta.
[3] A munkaügyi bíróság a felperes keresetét, amelyben a társadalombiztosítási határozat felülvizsgálatát azért kérte, mert a baleset munkavégzésével összefüggésben következett be, ezért üzemi balesetnek minősül, az Ebtv. 52. § (1) bekezdése alkalmazásával elutasította.
[4] A bíróság az okirati bizonyítékok és a perben meghallgatott tanúk vallomása alapján megállapította, hogy a felperes a munkáltatója által szervezett fakultatív szűrővizsgálatra menet, a motorkerékpárjával való elesés következtében szenvedett balesetet, amely időpontban a munkáltató feladattal nem bízta meg. A bíróság rámutatott arra, hogy a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) munkabalesetre vonatkozó rendelkezései analóg módon nem alkalmazhatók, az Ebtv. és az Mvt. ugyanis eltérően határozza meg az üzemi baleset, illetve a munkabaleset fogalmát. A munkabaleset fogalmába beletartozik az a baleset, amely a munkáltató által nyújtott egyéb szolgáltatás igénybevétele során éri a sérültet, ilyen kitételt azonban az Ebtv. nem tartalmaz. Mivel a felperesnek nem a foglalkozása körében kellett a szűrővizsgálaton megjelennie és a vizsgálat nem volt kötelező, hanem azon a munkavállalók önkéntes alapon vettek részt, a felperes balesete nem minősül üzemi balesetnek.
[5] A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a baleset üzemi jellegének megállapítását, másodlagosan a munkaügyi bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását kérte a Pp. 3. § (3)-(4) bekezdése, 206. §-a, 221. § (1) bekezdése, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 2. § (3) bekezdése, 50. § (1) bekezdése, 72. § (1) bekezdés e) pont ea) alpontja és az Ebtv. 52. § (1) bekezdése megsértésére hivatkozva.
[6] A felperes felülvizsgálati kérelmében részletesen ismertette a baleset bekövetkeztével és következményeivel kapcsolatos körülményeket, a társadalombiztosítási szervek eljárási cselekményeit, a közigazgatási eljárásban beszerzett bizonyítékok és a társadalombiztosítási határozatok tartalmát, a felek perbeli nyilatkozatait és érveit, a bíróság által meghallgatott tanúk vallomását és a jogerős ítéletben foglaltakat. Kiemelte, hogy a társadalombiztosítási szervek a megismételt eljárásban - a korábbi, a másodfokú szerv által megsemmisített határozattal ellentétben - azért utasították el az igény bejelentését, mert a keresőképességét - orvos szakértői vizsgálat, illetve vélemény beszerzésének hiányában - sorsszerű megbetegedéssel, nem pedig balesetével hozták okozati összefüggésbe.
[7] A felperes a jogerős ítélettel kapcsolatban kifogásolta, hogy a tényállás nem tartalmazza a társadalombiztosítási határozatok indokolásának azon részét, amely szerint a balesetet nem külső hatás, hanem betegsége miatti rosszulléte idézte elő, ezért annak oka nem baleseti jellegű és nem tartalmazza azt sem, hogy az alperes álláspontja alátámasztására az OEP Területi Hivatala szakmai állásfoglalására hivatkozott. Sérelmezte, hogy a bíróság ezeket a körülményeket nem értékelte, e körben bizonyítási eljárást nem folytatott le, bizonyítási indítványának nem adott helyt, az ítélet indokolása nem tartalmazza azokat az okokat és körülményeket, amelyek miatt a bíróság a felajánlott bizonyítást mellőzte.
[8] A felperes hivatkozott arra is, hogy a bíróság elmulasztotta a Pp. 3. § (3) bekezdésében rögzített előzetes tájékoztatási kötelezettségét, illetve annak nem az 1/2009. (VI. 24.) PK vélemény szerinti tartalommal tett eleget, a Pp. 3. § (4) bekezdése alapján pedig okszerűtlenül mellőzte a bizonyítás elrendelését. A bíróság a Ket. 3. § (2) bekezdés b) pontja, 50. § (1) bekezdése, 72. § (1) bekezdés e) pont ea) alpontja és 336/A. § (2) bekezdése megsértésével összefüggésben bizonyítási eljárást nem folytatott le, emiatt az ítélet a Pp. 3. § (3)-(4) bekezdése mellett a 206. § (1) bekezdésével és 221. § (1) bekezdésével is ellentétes.
[9] A felperes - az Ebtv. 52. § (1) bekezdése, 53. § (1) bekezdése és az Mvt. 87. § 3. pontja felhívásával - hivatkozott a perbeli azon jogértelmezése fenntartására is, amely szerint az Ebtv. 52. § (1) bekezdésének "vagy azzal összefüggésben éri" rendelkezése magában foglalja azt az esetet is, amikor a baleset a munkavállalót a foglalkozása körében végzett munkához kapcsolódóan, közlekedés, anyagvételezés, anyagmozgatás, tisztálkodás, szervezett üzemi étkeztetés, foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás, illetve a munkáltató által nyújtott egyéb egészségügyi szolgáltatás során éri. Álláspontja szerint az alperes és a munkaügyi bíróság a rendelkezés tartalmi értelmezését jogszerűtlenül szűkítette le és zárta ki abból a per tárgyát képező azon balesetet, ami a munkáltató által munkanapon, munkaidőben szervezett egészségügyi szűrővizsgálat igénybevételével összefüggésben érte. Emiatt pedig a bíróság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a szűrővizsgálat nem kötelező jellege kizárja a balesetnek az Ebtv. 52. § (1) bekezdése szerinti üzemi balesetkénti elismerését.
[10] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását és a felperes költségekben való marasztalását kérte arra hivatkozva, hogy a bíróság a lefolytatott széles körű bizonyítás eredményeként megalapozott döntést hozott és az Ebtv. 52. § (1) bekezdését is helyesen alkalmazta.
[11] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
[12] A felek között nem képezte vita tárgyát a perben, hogy a felperes 2013. június 4-én a munkáltató által az egyik telephelyen szervezett hasi ultrahang szűrővizsgálatra menet, motorkerékpárjával É. belterületén való közlekedés során elesett, a fejét az úttestbe ütötte, aminek következtében koponyazúzódást, agyrázkódást és egyéb sérüléseket szenvedett. Nem volt vitás a felek között az sem, hogy a szűrővizsgálatot, amelynek igénybevételét a munkáltató munkaidőben tette lehetővé, nem munkakör ellátásához, foglalkozás gyakorlásához szükséges orvosi alkalmasság elbírálása céljából szervezték meg, az azon való részvétel fakultatív volt. A fenti adatok alapján a per eldöntéséhez, a baleset üzemiségének elbírálásához szükséges tényállás megállapítható volt. Az Ebtv. alkalmazásában balesetnek az emberi szervezetet ért olyan egyszeri külső hatás minősül, amely a sérült akaratától függetlenül, hirtelen vagy rövid idő alatt következik be, és sérülést, mérgezést, más (testi, lelki) egészségkárosodást vagy halált okoz [az Ebtv. végrehajtásáról szóló 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 1. § (2) bekezdés m) pont]. A felperes az akaratától függetlenül, hirtelen bekövetkezett egyszeri külső hatás következtében szenvedett sérülést, így a bíróság a társadalombiztosítási határozat azon megállapítását, miszerint a felperes sérülése sorsszerű megbetegedés következménye, helytállóan tekintette tévesnek. E körben szakértői bizonyítás elrendelése, orvos szakértői vélemény beszerzése szükségtelen volt, a baleset üzemisége szempontjából jelentős tényeket ugyanis a továbbiakban az Ebtv. 52. § (1)-(2) bekezdései alapján kellett megítélni.
[13] A bíróság a felperes orvos szakértő kirendelésére irányuló bizonyítási indítványát helyesen mellőzte, ennek indokáról azonban az ítéletben nem adott számot, amivel megsértette a Pp. 221. § (1) bekezdését. Ez a hiányosság, a per eldöntése szempontjából jelentőséggel nem bíró tényre vonatkozó bizonyítási indítvány figyelmen kívül hagyása azonban nem tekinthető az ügy érdemi elbírálását befolyásoló, az ítélet hatályon kívül helyezésére alapot adó lényeges eljárási szabálysértésnek. A tényállás megállapítása és a baleset üzemiségének megítélése szempontjából annak a körülménynek, hogy a társadalombiztosítási szervek a megelőző, vagyis a jelen perben felülvizsgált határozatok meghozatala előtt folyamatban volt eljárásban milyen indokok alapján utasították el a felperes igénybejelentését - a felülvizsgálati kérelemmel ellentétben -, nem volt jelentősége. A felülvizsgálati kérelemben felsorolt további eljárásjogi szabályok [Pp. 3. § (3)-(4) bekezdés, Ket. 2. § (3) bekezdés, 50. § (1) bekezdés, 72. § (1) bekezdés e) pont ea) alpont] megsértését a felperes a tényállás megállapításával és a bizonyítási indítvány elutasításával összefüggésben állította, olyan konkrét indokot, kifogást, amely a rendelkezések megszegésének a fentieken túlmenő vizsgálatát lehetővé tette volna, nem adott elő.
[14] A munkaügyi bíróságnak a felperes keresete alapján abban a kérdésben kellett döntenie, hogy a perbeli baleset az Ebtv. 52. § (1) bekezdése szerinti üzemi balesetnek minősül-e. A munkaügyi bíróság helytálló jogértelmezés eredményeként jutott az ítéletben foglalt következtetésre, helyesen állapította meg azt is, hogy a baleset üzemiségének vizsgálata során az Mvt. szabályait nem lehetett alkalmazni, a vitás kérdést az Ebtv. rendelkezései alapján kellett megítélni. A Kúria az elutasító döntés indokait osztotta; az Ebtv. 52. § (1) bekezdése helyes, az 52. § (2) bekezdésével együttes értelmezésével kapcsolatban - a felülvizsgálati kérelemben felhozottak alapján - az alábbiakra mutat rá.
[15] Az Ebtv. 52. § (1) bekezdése szerint üzemi baleset az a baleset, amely a biztosítottat a foglalkozása körében végzett munka közben vagy azzal összefüggésben éri. A rendelkezés ezen túl üzeminek minősíti az ún. úti balesetet, vagyis azt a balesetet is, amelyet a biztosított munkába vagy onnan lakására (szállására) menet közben szenved el, valamint azokat a baleseteket is, amelyek a biztosítottakat közcélú munka végzése vagy egyes társadalombiztosítási ellátások igénybevétele során érik. A társadalombiztosítási ellátások igénybevétele során bekövetkezett balesetek közül az Ebtv. 52. § (2) bekezdése üzeminek azt a balesetet tekinti, amely a biztosítottat keresőképtelenségének vagy rokkantságának, továbbá az egészségkárosodás mértékének, rehabilitálhatóságának az elbírálása céljából elrendelt, illetőleg a keresőképessé váláshoz szükséges egyéb vizsgálaton vagy kezelésen történt megjelenésével összefüggésben érte.
[16] A fenti szabályozásból kitűnően a törvényhozó a társadalombiztosítás által nyújtott baleseti ellátásokra való jogosultságot megalapozó balesetek meghatározása érdekében - jellemzően részletező tényállások megfogalmazásával - pontos szabályokat alkotott, tágabb teret a jogalkalmazói értelmezésnek az Ebtv. 52. § (1) bekezdése második fordulatában biztosított, annak alapján a balesetnek ahhoz, hogy üzeminek minősüljön, a biztosított által a foglalkozása körében végzett munkával összefüggésben kell bekövetkeznie.
[17] A perbeli, a felperes által nem kötelező szűrővizsgálatra menet elszenvedett közlekedési baleset, függetlenül attól, hogy a vizsgálat lehetőségét a munkáltató munkaidőben biztosította, nem tartozik ebbe a körbe. A munkavégzésnek nem tekinthető, azzal csupán távolabbi összefüggésben levő egyes tevékenységeket a törvényhozó külön értékelte: a közlekedés közben elszenvedett baleseteket az ún. úti baleset fogalmának megalkotásával külön definiálta és csak akkor tekintette üzeminek, ha közvetlenül a biztosított munkavégzési helye és otthona, illetve szállása közötti közlekedés során következtek be, a társadalombiztosítási ellátás igénybevételekor bekövetkező baleseteknél pedig a biztosított munkavégzési képességét és az azzal összefüggő, különböző ellátásokra való jogosultságát közvetlenül befolyásoló körülményeknek tulajdonított jelentőséget. A szűrővizsgálaton való részvétel munkáltatói biztosítása a felperes munkajogviszonyból származó jogai gyakorlásával, kötelezettségei teljesítésével, foglalkozása gyakorlásával, munkaköre ellátásával és munkaköri alkalmasságával sem volt közvetlen összefüggésben. Mindezek alapján olyan oksági kapcsolatot, amely a felperes által a közúti közlekedés során elszenvedett baleset és a foglalkozása körében végzett munkájával való összefüggést, ennek alapján a baleset üzemiségének megállapítását megalapozná, kimutatni nem lehetett.
[18] Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet - a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával - hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. III. 10.374/2015.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Lits György ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Budai Gábor jogtanácsos által képviselt Budapest Főváros Kormányhivatal Egészségbiztosítási Pénztári Szakigazgatási Szerve alperes ellen társadalombiztosítás határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon 2015. február 4. napján kelt 6.M.1977/2014/5. számú jogerős ítélete ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán – tárgyaláson kívül – meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.M. 1977/2014/5. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
A felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli.
I n d o k o l á s
Az É. és T. V. Kft. társadalombiztosítási kifizetőhely a 2014. január 23-án kelt, a másodfokú társadalombiztosítási szerv által elrendelt új eljárásban hozott határozatában a Kft. által energetikus munkakörben foglalkoztatott felperes 2013. június 4-én bekövetkezett balesetét nem ismerte el üzemi balesetnek. A határozat indokolása szerint a felperes a munkáltató által a Kft. egyik telephelyén szervezett, fakultatív egészségügyi vizsgálatra menet, saját tulajdonú motorkerékpárjával való közlekedés közben, útközbeni rosszulléte miatt elesett. Az orvosi vizsgálat a munkaköri alkalmassághoz „nem előírt”, a keresőképtelenség oka – az OEP Egészségbiztosítási Szakértői és Szakellátási Osztályának véleménye alapján – nem baleseti jellegű, hanem a felperes egyéb, sorsszerű megbetegedése, külső ok nem véleményezhető. Mivel a baleset és a keresőképtelenség között nincs okozati összefüggés, a baleset üzemi balesetnek nem ismerhető el.
A másodfokú társadalombiztosítási szerv az elsőfokú határozatot a kötelező társadalombiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 52. § (1) bekezdése alkalmazásával, utalva az egészségügyi szakterület kivizsgálásának eredményeként 2014. február 27-én kiadott orvos-szakmai véleményre, helybenhagyta.
A munkaügyi bíróság a felperes keresetét, amelyben a társadalombiztosítási határozat felülvizsgálatát azért kérte, mert a baleset munkavégzésével összefüggésben következett be, ezért üzemi balesetnek minősül, az Ebtv. 52. § (1) bekezdése alkalmazásával elutasította.
A bíróság az okirati bizonyítékok és a perben meghallgatott tanúk vallomása alapján megállapította, hogy a felperes a munkáltatója által szervezett fakultatív szűrővizsgálatra menet, a motorkerékpárjával való elesés következtében szenvedett balesetet, amely időpontban a munkáltató feladattal nem bízta meg. A bíróság rámutatott arra, hogy a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) munkabalesetre vonatkozó rendelkezései analóg módon nem alkalmazhatók, az Ebtv. és az Mvt. ugyanis eltérően határozza meg az üzemi baleset, illetve a munkabaleset fogalmát. A munkabaleset fogalmába beletartozik az a baleset, amely a munkáltató által nyújtott egyéb szolgáltatás igénybevétele során éri a sérültet, ilyen kitételt azonban az Ebtv. nem tartalmaz. Mivel a felperesnek nem a foglalkozása körében kellett a szűrővizsgálaton megjelennie és a vizsgálat nem volt kötelező, hanem azon a munkavállalók önkéntes alapon vettek részt, a felperes balesete nem minősül üzemi balesetnek.
A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a baleset üzemi jellegének megállapítását, másodlagosan a munkaügyi bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását kérte a Pp. 3. § (3)-(4) bekezdése, 206. §-a, 221. § (1) bekezdése, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 2. § (3) bekezdése, 50. § (1) bekezdése, 72. § (1) bekezdés e) pont ea) alpontja és az Ebtv. 52. § (1) bekezdése megsértésére hivatkozva.
A felperes felülvizsgálati kérelmében részletesen ismertette a baleset bekövetkeztével és következményeivel kapcsolatos körülményeket, a társadalombiztosítási szervek eljárási cselekményeit, a közigazgatási eljárásban beszerzett bizonyítékok és a társadalombiztosítási határozatok tartalmát, a felek perbeli nyilatkozatait és érveit, a bíróság által meghallgatott tanúk vallomását és a jogerős ítéletben foglaltakat. Kiemelte, hogy a társadalombiztosítási szervek a megismételt eljárásban – a korábbi, a másodfokú szerv által megsemmisített határozattal ellentétben – azért utasították el az igénybejelentését, mert a keresőképességét – orvosszakértői vizsgálat, illetve vélemény beszerzésének hiányában – sorsszerű megbetegedéssel, nem pedig balesetével hozták okozati összefüggésbe.
A felperes a jogerős ítélettel kapcsolatban kifogásolta, hogy a tényállás nem tartalmazza a társadalombiztosítási határozatok indokolásának azon részét, amely szerint a balesetet nem külső hatás, hanem betegsége miatti rosszulléte idézte elő, ezért annak oka nem baleseti jellegű és nem tartalmazza azt sem, hogy az alperes álláspontja alátámasztására az OEP Területi Hivatala szakmai állásfoglalására hivatkozott. Sérelmezte, hogy a bíróság ezeket a körülményeket nem értékelte, e körben bizonyítási eljárást nem folytatott le, bizonyítási indítványának nem adott helyt, az ítélet indokolása nem tartalmazza azokat az okokat és körülményeket, amelyek miatt a bíróság a felajánlott bizonyítást mellőzte.
A felperes hivatkozott arra is, hogy a bíróság elmulasztotta a Pp. 3. § (3) bekezdésében rögzített előzetes tájékoztatási kötelezettségét, illetve annak nem az 1/2009. (VI.24.) PK vélemény szerinti tartalommal tett eleget, a Pp. 3. § (4) bekezdése alapján pedig okszerűtlenül mellőzte a bizonyítás elrendelését. A bíróság a Ket. 3. § (2) bekezdés b) pontja, 50. § (1) bekezdése, 72. § (1) bekezdés e) pont ea) alpontja és 336/A. § (2) bekezdése megsértésével összefüggésben bizonyítási eljárást nem folytatott le, emiatt az ítélet a Pp. 3. § (3)-(4) bekezdése mellett a 206. § (1) bekezdésével és 221. § (1) bekezdésével is ellentétes.
A felperes – az Ebtv. 52. § (1) bekezdése, 53. § (1) bekezdése és az Mvt. 87. § 3. pontja felhívásával – hivatkozott a perbeli azon jogértelmezése fenntartására is, amely szerint az Ebtv. 52. § (1) bekezdésének „vagy azzal összefüggésben éri” rendelkezése magában foglalja azt az esetet is, amikor a baleset a munkavállalót a foglalkozása körében végzett munkához kapcsolódóan, közlekedés, anyagvételezés, anyagmozgatás, tisztálkodás, szervezett üzemi étkeztetés, foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás, illetve a munkáltató által nyújtott egyéb egészségügyi szolgáltatás során éri. Álláspontja szerint az alperes és a munkaügyi bíróság a rendelkezés tartalmi értelmezését jogszerűtlenül szűkítette le és zárta ki abból a per tárgyát képező azon balesetet, ami a munkáltató által munkanapon, munkaidőben szervezett egészségügyi szűrővizsgálat igénybevételével összefüggésben érte. Emiatt pedig a bíróság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a szűrővizsgálat nem kötelező jellege kizárja a balesetnek az Ebtv. 52. § (1) bekezdése szerinti üzemi balesetkénti elismerését.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását és a felperes költségekben való marasztalását kérte arra hivatkozva, hogy a bíróság a lefolytatott széles körű bizonyítás eredményeként megalapozott döntést hozott és az Ebtv. 52. § (1) bekezdését is helyesen alkalmazta.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
A felek között nem képezte vita tárgyát a perben, hogy a felperes 2013. június 4-én a munkáltató által az egyik telephelyen szervezett hasi ultrahang szűrővizsgálatra menet, motorkerékpárjával É. belterületén való közlekedés során elesett, a fejét az úttestbe ütötte, aminek következtében koponyazúzódást, agyrázkódást és egyéb sérüléseket szenvedett. Nem volt vitás a felek között az sem, hogy a szűrővizsgálatot, amelynek igénybevételét a munkáltató munkaidőben tette lehetővé, nem munkakör ellátásához, foglalkozás gyakorlásához szükséges orvosi alkalmasság elbírálása céljából szervezték meg, az azon való részvétel fakultatív volt. A fenti adatok alapján a per eldöntéséhez, a baleset üzemiségének elbírálásához szükséges tényállás megállapítható volt. Az Ebtv. alkalmazásában balesetnek az emberi szervezetet ért olyan egyszeri külső hatás minősül, amely a sérült akaratától függetlenül, hirtelen vagy rövid idő alatt következik be, és sérülést, mérgezést, más (testi, lelki) egészségkárosodást vagy halált okoz [az Ebtv. végrehajtásáról szóló 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 1. § (2) bekezdés m) pont]. A felperes az akaratától függetlenül, hirtelen bekövetkezett egyszeri külső hatás következtében szenvedett sérülést, így a bíróság a társadalombiztosítási határozat azon megállapítását, miszerint a felperes sérülése sorsszerű megbetegedés következménye, helytállóan tekintette tévesnek. E körben szakértői bizonyítás elrendelése, orvosszakértői vélemény beszerzése szükségtelen volt, a baleset üzemisége szempontjából jelentős tényeket ugyanis a továbbiakban az Ebtv. 52. § (1)-(2) bekezdései alapján kellett megítélni.
A bíróság a felperes orvosszakértő kirendelésére irányuló bizonyítási indítványát helyesen mellőzte, ennek indokáról azonban az ítéletben nem adott számot, amivel megsértette a Pp. 221. § (1) bekezdését. Ez a hiányosság, a per eldöntése szempontjából jelentőséggel nem bíró tényre vonatkozó bizonyítási indítvány figyelmen kívül hagyása azonban nem tekinthető az ügy érdemi elbírálását befolyásoló, az ítélet hatályon kívül helyezésére alapot adó lényeges eljárási szabálysértésnek. A tényállás megállapítása és a baleset üzemiségének megítélése szempontjából annak a körülménynek, hogy a társadalombiztosítási szervek a megelőző, vagyis a jelen perben felülvizsgált határozatok meghozatala előtt folyamatban volt eljárásban milyen indokok alapján utasították el a felperes igénybejelentését – a felülvizsgálati kérelemmel ellentétben – nem volt jelentősége. A felülvizsgálati kérelemben felsorolt további eljárásjogi szabályok [Pp. 3. § (3)-(4) bekezdés, Ket. 2. § (3) bekezdés, 50. § (1) bekezdés, 72. § (1) bekezdés e) pont ea) alpont] megsértését a felperes a tényállás megállapításával és a bizonyítási indítvány elutasításával összefüggésben állította, olyan konkrét indokot, kifogást, amely a rendelkezések megszegésének a fentieken túlmenő vizsgálatát lehetővé tette volna, nem adott elő.
A munkaügyi bíróságnak a felperes keresete alapján abban a kérdésben kellett döntenie, hogy a perbeli baleset az Ebtv. 52. § (1) bekezdése szerinti üzemi balesetnek minősül-e. A munkaügyi bíróság helytálló jogértelmezés eredményeként jutott az ítéletben foglalt következtetésre, helyesen állapította meg azt is, hogy a baleset üzemiségének vizsgálata során az Mvt. szabályait nem lehetett alkalmazni, a vitás kérdést az Ebtv. rendelkezései alapján kellett megítélni. A Kúria az elutasító döntés indokait osztotta; az Ebtv. 52. § (1) bekezdése helyes, az 52. § (2) bekezdésével együttes értelmezésével kapcsolatban – a felülvizsgálati kérelemben felhozottak alapján - az alábbiakra mutat rá.
Az Ebtv. 52. § (1) bekezdése szerint üzemi baleset az a baleset, amely a biztosítottat a foglalkozása körében végzett munka közben vagy azzal összefüggésben éri. A rendelkezés ezen túl üzeminek minősíti az ún. úti balesetet, vagyis azt a balesetet is, amelyet a biztosított munkába vagy onnan lakására (szállására) menet közben szenved el, valamint azokat a baleseteket is, amelyek a biztosítottakat közcélú munka végzése vagy egyes társadalombiztosítási ellátások igénybevétele során érik. A társadalombiztosítási ellátások igénybevétele során bekövetkezett balesetek közül az Ebtv. 52. § (2) bekezdése üzeminek azt a balesetet tekinti, amely a biztosítottat keresőképtelenségének vagy rokkantságának, továbbá az egészségkárosodás mértékének, rehabilitálhatóságának az elbírálása céljából elrendelt, illetőleg a keresőképessé váláshoz szükséges egyéb vizsgálaton vagy kezelésen történt megjelenésével összefüggésben érte.
A fenti szabályozásból kitűnően a törvényhozó a társadalombiztosítás által nyújtott baleseti ellátásokra való jogosultságot megalapozó balesetek meghatározása érdekében - jellemzően részletező tényállások megfogalmazásával - pontos szabályokat alkotott, tágabb teret a jogalkalmazói értelmezésnek az Ebtv. 52. § (1) bekezdése második fordulatában biztosított, annak alapján a balesetnek ahhoz, hogy üzeminek minősüljön, a biztosított által a foglalkozása körében végzett munkával összefüggésben kell bekövetkeznie.
A perbeli, a felperes által nem kötelező szűrővizsgálatra menet elszenvedett közlekedési baleset, függetlenül attól, hogy a vizsgálat lehetőségét a munkáltató munkaidőben biztosította, nem tartozik ebbe a körbe. A munkavégzésnek nem tekinthető, azzal csupán távolabbi összefüggésben levő egyes tevékenységeket a törvényhozó külön értékelte: a közlekedés közben elszenvedett baleseteket az ún. úti baleset fogalmának megalkotásával külön definiálta és csak akkor tekintette üzeminek, ha közvetlenül a biztosított munkavégzési helye és otthona, illetve szállása közötti közlekedés során következtek be, a társadalombiztosítási ellátás igénybevételekor bekövetkező baleseteknél pedig a biztosított munkavégzési képességét és az azzal összefüggő, különböző ellátásokra való jogosultságát közvetlenül befolyásoló körülményeknek tulajdonított jelentőséget. A szűrővizsgálaton való részvétel munkáltatói biztosítása a felperes munkajogviszonyból származó jogai gyakorlásával, kötelezettségei teljesítésével, foglalkozása gyakorlásával, munkaköre ellátásával és munkaköri alkalmasságával sem volt közvetlen összefüggésben. Mindezek alapján olyan oksági kapcsolatot, amely a felperes által a közúti közlekedés során elszenvedett baleset és a foglalkozása körében végzett munkájával való összefüggést, ennek alapján a baleset üzemiségének megállapítását megalapozná, kimutatni nem lehetett.
Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet – A Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával – hatályában fenntartotta.
A felperes az alperes felülvizsgálati eljárásban felmerült költségei megfizetésére a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles.
A Kúria a felülvizsgálati eljárás illetékéről az Ebtv. 75/A. §-a alapján határozott.
Budapest, 2016. február 10.
Dr. Zanathy János sk. tanácselnök, Dr. Magyarfalvi Katalin sk. előadó bíró, Dr. Farkas Katalin sk. bíró
(Kúria, Mfv. III. 10.374/2015.)