adozona.hu
BH 2016.6.153
BH 2016.6.153
A felperes határozott időre szóló munkaviszonya megszűnését követő, a jogellenességet megállapító ítélet jogerőre emelkedésének napjáig terjedő időtartam jogviszony hiányában szolgálati időként nem ismerhető el (1997. évi LXXXI. tv. 40. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság a 2012. november 17. napján kelt határozatával a Budapest Főváros Kormányhivatala Nyugdíjbiztosítási Igazgatósága 2012. október 10. napján kelt határozatát - amely a felperes részére a határozattal megállapított rokkantsági nyugellátás módosítása iránti kérelmét elutasította - helybenhagyta, a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.) 22. § (1) bekezdése rendelkezéseire figyelemmel.
[2] A felperes...
BH 2016.6.153 A felperes határozott időre szóló munkaviszonya megszűnését követő, a jogellenességet megállapító ítélet jogerőre emelkedésének napjáig terjedő időtartam jogviszony hiányában szolgálati időként nem ismerhető el (1997. évi LXXXI. tv. 40. §).
[1] Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság a 2012. november 17. napján kelt határozatával a Budapest Főváros Kormányhivatala Nyugdíjbiztosítási Igazgatósága 2012. október 10. napján kelt határozatát - amely a felperes részére a határozattal megállapított rokkantsági nyugellátás módosítása iránti kérelmét elutasította - helybenhagyta, a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.) 22. § (1) bekezdése rendelkezéseire figyelemmel.[2] A felperes kereseti kérelmében a társadalombiztosítási határozat felülvizsgálatát a Tny. 37. § (3) bekezdése és 40. §-a megsértésére hivatkozva kérte, részben a nyugdíj alapjául szolgáló átlagkereset összegét vitatva, részben állítva, hogy a szolgálati idejébe a munkaviszonya 2004. december 1-jei jogellenes megszüntetésétől a jogellenesség jogerős ítélettel való megállapításáig, azaz 2009. november 5. napjáig terjedő időtartamot be kell számítani.
[3] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította, megállapítva, hogy a felperes foglalkoztatójának megszűnése miatt a munkaügyi perben megítélt pénzösszegből - a felperes által sem vitatottan - nyugdíjjárulék levonása nem történt, így a társadalombiztosítási szervek határozatai nem jogsértőek.
[4] A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében a felperes vitatta a nyugdíj összege tekintetében a munkaügyi bíróság döntését és sérelmezte, hogy a szolgálati idő beszámítására irányuló kérelmét sem a közigazgatási szervek, sem a bíróság nem bírálta el.
[5] A Kúria ítéletével a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletét abban a részében, amelyben a rokkantsági nyugdíj alapjául szolgáló átlagkereset módosításával kapcsolatos kereseti kérelmet elutasította, hatályában fenntartotta, egyebekben a szolgálati idő módosításával kapcsolatos kereseti kérelem elbírálása tárgyában a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A Kúria megállapította, hogy a felek között nem volt vitás a perben, hogy a felperes által beszámítani kért pénzösszegekből nyugdíjjárulék levonása nem történt, így a munkaügyi bíróság a Tny. 37. § (3) bekezdése és 43. § (2) bekezdése helytálló értelmezésével döntött a felperes nyugdíjösszege módosításával kapcsolatos kereseti kérelmének elutasításáról.
[6] A Kúria rámutatott, hogy a Tny. 40. §-a szerint szolgálati időként kell figyelembe venni azt az időt is, amely a munkaviszony (közalkalmazotti, köztisztviselői jogviszony) jogellenes megszűnésétől annak helyreállításáig vagy az utóbbi mellőzése esetén a jogviszony jogellenes megszüntetésének jogerős megállapításáig telt el. A munkaügyi bíróság a felperes keresetét abban a részében, amelyben a társadalombiztosítási határozat felülvizsgálatát a szolgálati idő módosítása körében is kérte, nem bírálta el, ezzel megsértette a Pp. 213. § (1) bekezdés rendelkezését.
[7] A megismételt eljárásban a felperes továbbra is kérte a 2006. február 9-től 2007. augusztus 28-ig terjedő időszak szolgálati időkénti elismerését a Tny. 40. §-ára és a Kúria ítéletében foglaltakra hivatkozással. A felperes előadta, hogy a munkaviszonyát a munkáltatója 2004. november 30. napjával jogellenesen szüntette meg, amely jogellenességet a bíróság 2009. november 5. napján állapította meg, azonban a társadalombiztosítási szervek ezen időtartamon belül a 2006. február 9-től 2007. augusztus 28-ig terjedő időt, 539 napot szolgálati időként nem ismerték el. A felperes kérte a táppénz időszakára kifizetett összeg beszámítását a nyugdíja összegébe a Tny. 38. § (1) bekezdés e) pontja alapján. A Tny. 62. § (1) bekezdése alapján a felperes a 2011. és 2015. közötti évekre az évenkénti rendszeres emelés, valamint az újonnan megállapított nyugellátás összege után kamatok megfizetésére is kérte kötelezni az alperest.
[8] Alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, kiemelve, hogy a Kúria ítéletével csak a szolgálati idő módosítása tárgyában utasította a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára, így a megismételt eljárást is csak erre vonatkozóan lehet lefolytatni. Az alperes érvelése szerint a felperes munkaszerződése 2005. június 30-ig tartó határozott időre szólt, ezen időponttól az alperes sem térhet el, hosszabb időszakot szolgálati időként nem fogadhat el. A felperes a jelen eljárásban - a Kúria iránymutatására tekintettel - a nyugellátás összegének módosítását, a nyugdíjemelést és a kamatokat nem igényelheti.
[9] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította a Tny. 40. §-ára hivatkozással. Az ítélet indokolásában a bíróság rögzítette, hogy a megismételt eljárásban kizárólag a szolgálati időre vonatkozóan lehetett az eljárást lefolytatni. A felperes további kérelmével kapcsolatban a bíróság által hozott ítéletet a Kúria helybenhagyta abban a részében, amelyben a rokkantsági nyugdíj alapjául szolgáló átlagkereset módosításával kapcsolatos kereseti kérelmet elutasította. A másik eljárt tanács azt állapította meg, hogy a felperes munkaviszonya 2005. június 30. napján szűnt meg, ezért a szolgálati idő vonatkozásában irreleváns, hogy az ítélet mikor emelkedett jogerőre. A bíróság megállapította, hogy a felperes munkaviszonya határozott időtartamra jött létre, ezért a munkaviszonyt követő időtartamra szolgálati idő nem állapítható meg.
[10] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és a bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára "kötelezését", másodlagosan a jogerős ítélet "megváltoztatását és a jogszabályoknak megfelelő ítélet meghozatalát" kérte a Tny. 40. §-a rendelkezéseinek megsértését állítva. A felperes érvelése szerint a Kúria ítéletében egyértelműen előírta a Tny. 40. §-a alkalmazandóságát, így a közigazgatási és munkaügyi bíróságnak ezen jogszabályhely figyelembevételével kellett volna meghoznia határozatát.
[11] A felperes előadta, hogy a Tny. 40. §-ában foglalt feltételekkel rendelkezett, mivel jogviszonya jogellenesen került megszüntetésre 2009. november 5. napjára megállapítottan, a munkaszerződése szerint közalkalmazotti jogviszonyban állt, a munkáltatója 2004. november 30. napján megszűnt (a nyilvántartásból törlésre került), így a jogviszonya helyreállítására nem kerülhetett sor.
[12] A felperes kifogásolta, hogy a bíróság eljárása során kérelmével kapcsolatban okszerűtlen jogi következtetésre jutott azáltal, hogy "olyan tényt vizsgált és olyan tényre hivatkozott, amely a szolgálati időszak megállapításánál irreleváns, a hivatkozott paragrafus rendelkezésében megfogalmazott tények alkalmazását és összességükben történő értékelését ezáltal figyelmen kívül hagyta, mellőzte".
[13] Kifogásolta a felperes, hogy a munkaügyi bíróság ítéletének indokolásában nem tért ki arra, hogy a Kúria ítélete alapján meghatározott Tny. 40. §-ában foglaltakat a szolgálati idő módosítására vonatkozó kereseti kérelem tekintetében miért nem alkalmazta.
[14] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályba tartását kérte. Alperes kiemelte, hogy a jogerős ítélet szerint a felperes határozott idejű munkaviszonya 2005. június 30. napján szűnt meg, amely időponttól az alperes sem térhet el.
[15] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott az alábbiak szerint.
[16] A Kúria jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem keretei között a Tny. 40. §-a helyes értelmezése körében vizsgálta.
[17] A Kúria ítéletével a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletét kizárólag a szolgálati idő módosításával kapcsolatos kereseti kérelem elbírálása tárgyában helyezte hatályon kívül és utasította a bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára.
[18] Peradat, hogy a felperes 2004. június 25. napján létesített közalkalmazotti jogviszonyt a Közhasznú Egyesületnél óvódapedagógus-óvódavezető munkakörre 2005. június 30-ig tartó határozott időre. 2004. december 1-jén a munkáltató közölte a felperessel, hogy az egyesület 2004. november 30-i dátummal feloszlatta magát, ezért a felperes munkahelye megszűnt.
[19] A munkaügyi bíróság ítéletében megállapította, hogy a munkáltató jogellenesen szüntette meg a felperes jogviszonyát, ezért az 2005. június 30-án a határozott idő leteltével szűnt meg.
[20] A Tny. helyes értelmezése szerint szolgálati időként azt az időtartamot kell figyelembe venni, amely a felperes jogviszonyának jogellenes megszüntetése napjától, azaz 2004. november 30-tól (a bíróság által a jogerős ítéletben megállapítottan - a munkaviszony jogellenes megszüntetése nélkül - a határozott idő lejártáig), azaz 2005. június 30-ig (tartott volna). A felperes és a munkáltatója által megkötött munkaszerződésben megjelölt határozott időponton túl a felperes jogviszonya, annak jogellenes megszüntetésétől függetlenül sem állt volna fenn, a határozott idejű jogviszony a bíróság jogerős ítélete keltének napjáig nem hosszabbodott meg. A felperes jogviszonya csak addig az időpontig tartott, amíg az a munkaszerződés szerint is fennállt volna.
[21] Azzal, hogy a bíróság a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt) hatályos rendelkezéseinek megfelelően (Mt. 88. § és 100. §) a felperes jogviszonyának megszűnését 2005. június 30. (a határozott idő leteltének) napjában határozta meg jogerős ítéletében és nem a jogerős ítélet jogerőre emelkedésének napjában, a felperes jogviszonya 2005. június 30. napjával megszűnt.
[22] A 2005. június 30. napját követő idő - jogviszony hiányában - a Tny. 40. §-a rendelkezésére figyelemmel szolgálati időként nem ismerhető el, így a bíróság a fenti jogszabályi rendelkezés helytálló értelmezésével döntött a felperes ezzel kapcsolatos kereseti kérelmének elutasításáról.
[23] Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. III. 10.558/2015.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Kocsisné dr. László Ildikó ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. László Mária jogtanácsos által képviselt Budapest Főváros Kormányhivatala alperes ellen társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon 40.M.3359/2014. szám alatt indított és a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon 2015. június 30. napján kelt 40.M.3359/2014/7. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán 2016. február 22. napján tartott tárgyaláson meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 40.M.3359/2014/7. számú ítéletét hatályában fenntartja.
A felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli.
I n d o k o l á s
Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság a 2012. november 17. napján kelt határozatával a Budapest Főváros Kormányhivatala Nyugdíjbiztosítási Igazgatósága 2012. október 10. napján kelt alatt hozott határozatát,- amely a felperes részére a határozattal megállapított rokkantsági nyugellátás módosítása iránti kérelmét elutasította - helybenhagyta, a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.) 22. § (1) bekezdése rendelkezéseire figyelemmel.
A felperes kereseti kérelmében a társadalombiztosítási határozat felülvizsgálatát a Tny. 37. § (3) bekezdése és a 40. §-a megsértésére hivatkozva kérte, részben a nyugdíj alapjául szolgáló átlagkereset összegét vitatva, részben állítva, hogy a szolgálati idejébe a munkaviszonya 2004. december 1-jei jogellenes megszüntetésétől a jogellenesség jogerős ítélettel való megállapításáig, azaz 2009. november 5. napjáig terjedő időtartamot be kell számítani.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította, megállapítva, hogy a felperes foglalkoztatójának megszűnése miatt a munkaügyi perben megítélt pénzösszegből – a felperes által sem vitatottan – nyugdíjjárulék levonása nem történt, így a társadalombiztosítási szervek határozatai nem jogsértőek.
A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében a felperes vitatta a nyugdíj összege tekintetében a munkaügyi bíróság döntését és sérelmezte, hogy a szolgálati idő beszámítására irányuló kérelmét sem a közigazgatási szervek, sem a bíróság nem bírálta el.
A Kúria ítéletével a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletét abban a részében, amelyben a rokkantsági nyugdíj alapjául szolgáló átlagkereset módosításával kapcsolatos kereseti kérelmet elutasította, hatályában fenntartotta, egyebekben a szolgálati idő módosításával kapcsolatos kereseti kérelem elbírálása tárgyában a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A Kúria megállapította, hogy a felek között nem volt vitás a perben, hogy a felperes által beszámítani kért pénzösszegekből nyugdíjjárulék levonása nem történt, így a munkaügyi bíróság a Tny. 37. § (3) bekezdése és 43. § (2) bekezdése helytálló értelmezésével döntött a felperes nyugdíj összege módosításával kapcsolatos kereseti kérelmének elutasításáról.
A Kúria rámutatott, hogy a Tny. 40. § szerint szolgálati időként kell figyelembe venni azt az időt is, amely a munkaviszony (közalkalmazotti, köztisztviselői jogviszony) jogellenes megszűnésétől annak helyreállításáig vagy az utóbbi mellőzése esetén a jogviszony jogellenes megszüntetésének jogerős megállapításáig telt el. A munkaügyi bíróság a felperes keresetét abban a részében, amelyben a társadalombiztosítási határozat felülvizsgálatát a szolgálati idő módosítása körében is kérte, nem bírálta el, ezzel megsértette a Pp. 213. § (1) bekezdés rendelkezését.
A megismételt eljárásban a felperes továbbra is kérte a 2006. február 9-től 2007. augusztus 28-ig terjedő időszak szolgálati időkénti elismerését a Tny. 40. §-ára és a Kúria ítéletében foglaltakra hivatkozással. A felperes előadta, hogy a munkaviszonyát a munkáltatója 2004. november 30. napjával jogellenesen szüntette meg, amely jogellenességet a bíróság 2009. november 5. napján állapította meg, azonban a társadalombiztosítási szervek ezen időtartamon belül a 2006. február 9-től 2007. augusztus 28-ig terjedő időt, 539 napot szolgálati időként nem ismerték el. A felperes kérte a táppénz időszakára kifizetett összeg beszámítását a nyugdíja összegébe a Tny. 38. § (1) bekezdés e) pontja alapján. A Tny. 62. § (1) bekezdése alapján a felperes a 2011. és 2015. közötti évekre az évenkénti rendszeres emelés, valamint az újonnan megállapított nyugellátás összege után kamatok megfizetésére is kérte kötelezni az alperest.
Alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, kiemelve, hogy a Kúria ítéletével csak a szolgálati idő módosítása tárgyában utasította a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára, így a megismételt eljárást is csak erre vonatkozóan lehet lefolytatni. Az alperes érvelése szerint a felperes munkaszerződése 2005. június 30-ig tartó határozott időre szólt, ezen időponttól az alperes sem térhet el, hosszabb időszakot szolgálati időként nem fogadhat el. A felperes a jelen eljárásban - a Kúria iránymutatására tekintettel – a nyugellátás összegének módosítását, a nyugdíjemelést és a kamatokat nem igényelheti,
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította a Tny. 40. §-ára hivatkozással. Az ítélet indokolásában a bíróság rögzítette, hogy a megismételt eljárásban kizárólag a szolgálati időre vonatkozóan lehetett az eljárást lefolytatni. A felperes további kérelmével kapcsolatban a bíróság által hozott ítéletet a Kúria helybenhagyta abban a részében, amelyben a rokkantsági nyugdíj alapjául szolgáló átlagkereset módosításával kapcsolatos kereseti kérelmet elutasította. A másik eljárt tanács azt állapította meg, hogy a felperes munkaviszonya 2005. június 30. napján szűnt meg, ezért a szolgálati idő vonatkozásában irreleváns, hogy az ítélet mikor emelkedett jogerőre. A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a felperes munkaviszonya határozott időtartamra jött létre, ezért a munkaviszonyt követő időtartamra szolgálati idő nem állapítható meg.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és a bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára „kötelezését”, másodlagosan a jogerős ítélet „megváltoztatását és a jogszabályoknak megfelelő ítélet meghozatalát” kérte a Tny. 40. §-a rendelkezéseinek megsértését állítva. A felperes érvelése szerint a Kúria ítéletében egyértelműen előírta a Tny. 40. §-a alkalmazandóságát, így a közigazgatási és munkaügyi bíróságnak ezen jogszabályhely figyelembevételével kellett volna meghoznia határozatát.
A felperes előadta, hogy a Tny. 40. §-ában foglalt feltételekkel rendelkezett, mivel jogviszonya jogellenesen került megszüntetésre 2009. november 5. napján megállapítottan, a munkaszerződése szerint közalkalmazotti jogviszonyban állt, a munkáltatója 2004. november 30. napján megszűnt (a nyilvántartásból törlésre került), így a jogviszonya helyreállítására nem kerülhetett sor.
A felperes kifogásolta, hogy a bíróság eljárása során kérelmével kapcsolatban okszerűtlen jogi következtetésre jutott azáltal, hogy „olyan tényt vizsgált és olyan tényre hivatkozott, amely a szolgálati időszak megállapításánál irreleváns, a hivatkozott paragrafus rendelkezésében megfogalmazott tények alkalmazását és összességükben történő értékelését ezáltal figyelmen kívül hagyta, mellőzte”.
Kifogásolta a felperes, hogy a munkaügyi bíróság ítéletének indokolásában nem tért ki arra, hogy a Kúria ítélete alapján meghatározott Tny. 40. §-ában foglaltakat a szolgálati idő módosítására vonatkozó kereseti kérelem tekintetében miért nem alkalmazta.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályba tartását kérte. Alperes kiemelte, hogy a jogerős ítélet szerint a felperes határozott idejű munkaviszonya 2005. június 30. napján szűnt meg, amely időponttól az alperes sem térhet el.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott az alábbiak szerint.
A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem keretei között a Tny. 40. §-a helyes értelmezése körében vizsgálta.
A Kúria a ítéletével a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletét kizárólag a szolgálati idő módosításával kapcsolatos kereseti kérelem elbírálása tárgyában helyezte hatályon kívül és utasította a bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára.
Peradat, hogy a felperes 2004. június 25. napján létesített közalkalmazotti jogviszonyt a Közhasznú Egyesületnél óvódapedagógus-óvódavezető munkakörre 2005. június 30-ig tartó határozott időre. 2004. december 1-jén a munkáltató közölte a felperessel, hogy az egyesület 2004. november 30-ai dátummal feloszlatta magát, ezért a felperes munkahelye megszűnt.
A munkaügyi bíróság ítéletében megállapította, hogy a munkáltató jogellenesen szüntette meg a felperes jogviszonyát, ezért az 2005. június 30-án a határozott idő leteltével szűnt meg.
A Tny. helyes értelmezése szerint szolgálati időként azt az időtartamot kell figyelembe venni, amely a felperes jogviszonyának jogellenes megszüntetése napjától, azaz 2004. november 30-tól a munkaügyi bíróság által a jogerős ítéletben megállapítottan - a munkaviszony jogellenes megszüntetése nélkül - a határozott idő lejártáig, azaz 2005. június 30-ig tartott volna. A felperes és a munkáltatója által megkötött munkaszerződésben megjelölt határozott időponton túl a felperes jogviszonya, annak jogellenes megszüntetésétől függetlenül sem állt volna fenn, a határozott idejű jogviszony a bíróság jogerős ítélete keltének napjáig nem hosszabbodott meg. A felperes jogviszonya csak addig az időpontig tartott, amíg az a munkaszerződés szerint is fennállt volna.
Azzal, hogy a munkaügyi bíróság a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (továbbiakban: Mt) hatályos rendelkezéseinek megfelelően (Mt. 88. §, és 100. §) a felperes jogviszonyának megszűnését 2005. június 30. (a határozott idő leteltének) napjában határozta meg jogerős ítéletében és nem a jogerős ítélet jogerőre emelkedésének napjában, a felperes jogviszonya 2005. június 30. napjával megszűnt.
A 2005. június 30. napját követő idő - jogviszony hiányában - a Tny. 40. §-a rendelkezésére figyelemmel szolgálati időként nem ismerhető el, így a munkaügyi bíróság a fenti jogszabályi rendelkezés helytálló értelmezésével döntött a felperes ezzel kapcsolatos kereseti kérelmének elutasításáról.
Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta.
Az alperes a felülvizsgálati eljárásban felmerült költsége megtérítését nem kérte, ezért a Kúria a Pp. 78. § (2) bekezdése alapján mellőzte e körben a határozathozatalt.
A Kúria a felülvizsgálati eljárás illetékéről a Tny. 81. §-a alapján határozott.
Budapest, 2016. február 22.
Dr. Zanathy János sk. tanácselnök, Dr. Farkas Katalin sk. előadó bíró, Dr. Magyarfalvi Katalin sk. bíró
(Kúria Mfv. III. 10.558/2015.)