adozona.hu
BH 2001.5.247
BH 2001.5.247
A munkáltató a munkaképesség csökkenésére tekintettel egészségkárosodási és baleseti járadékban részesülő volt munkavállalója esetében - az általa végrehajtott bérfejlesztéskor - kártérítési járadék összegének meghatározása során jogszerűen veszi figyelembe kárcsökkentő tényezőként a minimálbér összegét, ha a volt munkavállaló nem tesz eleget a megmaradt munkaképessége, az életkora és szakképzettsége által lehetővé tett kárenyhítési (elhelyezkedési) kötelezettségének [Mt. 182. § c) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes kártérítési járadék felemelése iránt terjesztette elő keresetét. A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a keresetet.
Az ítélet tényállása szerint a felperes munkaképessége - a vájár munkakörben 1993. augusztus 18-án és 1995. október 3-án elszenvedett munkahelyi baleset következtében - 20 százalékos mértékben csökkent. 1996. július végéig baleseti táppénzben részesült, majd a rehabilitációs eljárást követően segédmunkás munkakörben dolgozott. 1996. augusztus 26-án megszűnt a m...
BH 2001.5.247 A munkáltató a munkaképesség csökkenésére tekintettel egészségkárosodási és baleseti járadékban részesülő volt munkavállalója esetében - az általa végrehajtott bérfejlesztéskor - kártérítési járadék összegének meghatározása során jogszerűen veszi figyelembe kárcsökkentő tényezőként a minimálbér összegét, ha a volt munkavállaló nem tesz eleget a megmaradt munkaképessége, az életkora és szakképzettsége által lehetővé tett kárenyhítési (elhelyezkedési) kötelezettségének [Mt. 182. § c) pont].
A felperes kártérítési járadék felemelése iránt terjesztette elő keresetét. A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a keresetet.Az ítélet tényállása szerint a felperes munkaképessége - a vájár munkakörben 1993. augusztus 18-án és 1995. október 3-án elszenvedett munkahelyi baleset következtében - 20 százalékos mértékben csökkent. 1996. július végéig baleseti táppénzben részesült, majd a rehabilitációs eljárást követően segédmunkás munkakörben dolgozott. 1996. augusztus 26-án megszűnt a munkaviszonya, és 40 százalékos munkaképesség-csökkenésére tekintettel egészségkárosodási járadékot állapítottak meg részére, valamint baleseti járadékban részesült. Munkaügyi perben a bíróság az alperest a felperes elvesztett vájárkeresete és saját keresménye közötti különbözet 50 százalékának megfizetésére kötelezte kártérítési járadék címén.
Az alperes a végrehajtott bérfejlesztésre tekintettel a kártérítési járadék 1998. évi összegének meghatározása során kárcsökkentő tényezőként vette figyelembe a minimálbér összegét. A felperes a keresetében egyebek mellett ezt kifogásolta.
A munkaügyi bíróság az illetékes munkaügyi központtól beszerzett adatok alapján megállapította, hogy a bejelentett munkaerőigények szerint a felperes által - a munkaképesség-csökkenésének figyelembevételével betölthető betanított munkakörben 19 500 - 35 000 forint, szakmunkásként pedig 25 000 - 40 000 forint havi kereset érhető el. Ebből a bíróság arra következtetett, hogy felperes az életkorát, egészségi állapotát, szakképzettségét figyelembe véve legalább a minimálbér összegét (havi 19 500 forintot) elvárhatóan megkereshetné. Ezért a bíróság álláspontja szerint az Mt. 182. §-ának c) pontja alapján az alperes ezt az összeget a kártérítés összegének kiszámításánál jogszerűen vonta le.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével helybenhagyta a munkaügyi bíróság ítéletét. A másodfokú bíróság kifejtette, hogy a Munkaügyi Központ által igazolt elérhető keresettel szemben a felperest terhelte ennek ellenkezője bizonyítása. A felperes azonban felhívás ellenére sem ajánlott fel bizonyítást arra, hogy sikertelenül próbálkozott az elhelyezkedéssel.
A megyei bíróság a megfelelően megállapított tényállás alapján levont helytálló jogi következtetéssel egyetértett. A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását és a módosított kereseti kérelmének helyt adó határozat hozatalát kérte a Pp. 164. §-a (1) bekezdésébe ütköző törvénysértésre hivatkozással. Állította, hogy megkísérelte a munkavállalást, de az nem vezetett eredményre. Álláspontja szerint a munkaviszony létesítésének megkísérlését nem lehet kizárólag a Munkaügyi Központ igazolásához kötni, mivel munkanélküliként való regisztrálásához nem fűződött érdeke. Sérelmezte, hogy az eljárt bíróságok nem vették figyelembe az alperes mulasztását, mert neki kellett volna egészségi állapotának megfelelő munkakört felajánlani. Orvosszakértő kirendelésére vonatkozó indítványa mellőzése miatt is támadta a jogerős határozatot, mert érvelése szerint így nem volt ismert, hogy egészségügyi szempontból milyen jellegű munka végzésére képes.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A rokkantnak nem minősülő felperest az Mt. 182. §-ának c) pontja szempontjából kárenyhítési kötelezettség terhelte. A munkaügyi bíróság a felperes kárenyhítési kötelezettsége teljesítésének lehetőségét - az azt befolyásoló körülmények (munkaképesség-csökkenés, életkor, szakképzettség) figyelembevételével - a per eldöntéséhez szükséges mértékben tisztázta. A felperes lakóhelye szerint illetékes munkaügyi kirendeltség a bejelentett munkaerőigények alapján nyilatkozott a felperes által betölthető munkakörök és az ebben elérhető kereset tekintetében. Ezen okirati bizonyítékkal bizonyított munkalehetőséggel szemben az ellentétes felperesi tényállítás tekintetében a bizonyítási teher [Pp. 164. § (1) bekezdése] felől az ítéleti álláspont a törvénynek megfelel. A felülvizsgálati kérelem a munkavállalás eredménytelen megkísérlését az erre vonatkozó bizonyíték megjelölése nélkül állította. Így ez a felülvizsgálati támadás nyilvánvalóan megalapozatlan. A felperes a másodfokú bíróság felhívása ellenére sem kívánt bizonyítási indítványt előterjeszteni arra, hogy megkísérelte a munkaképességének megfelelő elhelyezkedését, a munkaereje hasznosítását. Ehhez képest a Munkaügyi Központ igazolásának kizárólagos figyelembevételét ugyancsak tévesen támadta a felülvizsgálati kérelem.
A per adatai szerint a rehabilitációs munkakörben foglalkoztatott felperes kérésére került sor az egészségkárosodási járadék igénybevételére. A felülvizsgálati érvelés ennek ellentmondó, alaptalan hivatkozás.
A kártérítési járadék összegének megállapításánál az alperes elvárható keresetként a minimálbért vette figyelembe, amelyet a per adatai szerint betanított munkásként is minimálisan elérhetett volna a felperes. Igazságügyi orvos szakértő kirendelését "szükség esetére" a karosszérialakatos szakmunkás munkakörre való alkalmassága kérdésében kérte. Továbbá a peres iratokhoz csatolt, más ügyben adott, rendelkezésre álló igazságügyi szakértői vélemény rögzíti, hogy a felperes milyen munkakörben nem foglalkoztatható ("a bal alsó végtagot kifejezetten terhelő nehéz fizikai munkakörben"). Mindezek figyelembevételével a bizonyítási indítvány mellőzését jogszabálysértés hiányában sikertelenül panaszolta a felülvizsgálati kérelem.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta, és a felperest a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte az alperes felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére.
A felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a értelmében az állam viseli.
(Legf. Bír. Mfv.I.10.429/1999. sz.)