adozona.hu
BH 2016.4.93
BH 2016.4.93
A szakszervezet tisztségviselője felmondásához szükséges egyetértő nyilatkozat pótlására a bíróság részéről akkor kerülhet sor, ha annak megtagadása nyomós közérdeket, a munkáltató különös méltánylást érdemlő érdekét sérti, feltéve, hogy az érdeksérelem másképpen nem hárítható el [2012. I. tv. 7. § (1)-(2) bek., 273. § (6) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] H. R. 2000. január 16-tól állt munkaviszonyban a felperesnél kezdetben betanított gumimunkásként, 2012. január 1-jétől oktató munkakörben. 2008-tól kezdődően szakszervezeti feladatokat látott el, szakszervezeti bizottsági titkárként tevékenykedett. 2012. július 9-én kelt okirattal az alperes munkajogi védelemben részesítendő tisztségviselőnek jelölte meg. A szakszervezeti titkári posztjáról 2013. február 1-jétől lemondott, helyette a szakszervezet A. K. munkavállalót választotta meg szaks...
BH 2016.4.93 A szakszervezet tisztségviselője felmondásához szükséges egyetértő nyilatkozat pótlására a bíróság részéről akkor kerülhet sor, ha annak megtagadása nyomós közérdeket, a munkáltató különös méltánylást érdemlő érdekét sérti, feltéve, hogy az érdeksérelem másképpen nem hárítható el [2012. I. tv. 7. § (1)-(2) bek., 273. § (6) bek.].
[1] H. R. 2000. január 16-tól állt munkaviszonyban a felperesnél kezdetben betanított gumimunkásként, 2012. január 1-jétől oktató munkakörben. 2008-tól kezdődően szakszervezeti feladatokat látott el, szakszervezeti bizottsági titkárként tevékenykedett. 2012. július 9-én kelt okirattal az alperes munkajogi védelemben részesítendő tisztségviselőnek jelölte meg. A szakszervezeti titkári posztjáról 2013. február 1-jétől lemondott, helyette a szakszervezet A. K. munkavállalót választotta meg szakszervezeti titkárnak.[2] H. R. tagja az M. Szakszervezetnek mint a szakszervezeti biztosság tisztségviselője. Tagja továbbá az alperes szakszervezeti szövetség, mint az M. Szakszervezet legfelsőbb szerve elnökségének.
[3] 2014. április 1-jétől az alperes döntése alapján A. K. helyett teljes munkaidejében mentesül a munkavégzési kötelezettsége alól a szakszervezeti tagok után járó munkaidő-kedvezmény terhére.
[4] A felperes 2014. március 12-én kelt okirattal az alperes hozzájárulását kérte H. R. munkavállaló munkaviszonyának létszámleépítéssel történő felmondásához. Indokként arra hivatkozott, hogy az új felvételre kerülő munkavállalók létszámának csökkenése miatt kevesebb az oktatási feladat, ezért az oktató munkakörben foglalkoztatott két fő helyett egy fő is el tudja azt végezni. A szükséges adminisztráció átszervezéssel, egy fővel is ellátható. H. R. 2014. február 17-től átirányítással szerelő munkakörben dolgozik, ennek lejártát követő időszaktól azonban elzárkózott a munkaszerződése módosításától, melyben a jelenlegi munkabérét ajánlották fel a részére munkaköre kiegészítése mellett.
[5] Az alperes 2014. március 18-án kelt okirattal a felperest arról tájékoztatta, hogy H. R. munkaviszonyának felmondással történő megszüntetéséhez nem járul hozzá. Indokként előadta, hogy a munkáltató valós célja H. R. munkavállaló eltávolítása, és ezzel a szakszervezet ellehetetlenítése. Több olyan munkaszerződési megoldással is élhetne a munkáltató, amellyel lehetővé válna H. R. továbbfoglalkoztatása, erre irányuló szándéka azonban az alperesnek nincs. A hivatkozott indokok nem valósak, és sértik az egyenlő bánásmódot.
[6] A felperes a keresetében az alperes egyetértő nyilatkozata pótlását kérte H. R. munkavállaló munkaviszonyának munkáltatói felmondással történő megszüntetéséhez.
[7] Hivatkozása szerint a munkáltatók létszáma stagnál, ezért egy fő is el tudja látni az oktatói feladatokat. A két fő oktató közül H. R. a kisebb tapasztalattal rendelkező, aki egyébként az elmúlt két évben nem végzett olyan szakszervezeti tevékenységet, amelynek hiánya a szakszervezet munkáját oly mértékben elnehezítené, hogy aránytalanul nagy terhet jelentene, figyelemmel arra is, hogy 2013-ban a szakszervezeti munkaidő-kedvezmény terhére 19 napot volt távol.
[8] A felperes a per alatt 2014. április 19-én kelt okiratban ismételten kérte az alperes hozzájárulását H. R. munkaviszonya felmondásához, amelyet a munkavállaló magatartásával összefüggő okra, munkaruha megrongálására kívánt alapítani.
[9] Az alperes 2014. április 15-én kelt válaszlevelében megtett nyilatkozata szerint nem járul hozzá ez okból sem H. R. munkaviszonyának megszüntetéséhez, mert álláspontja szerint a felmondás valódi célja a szakszervezeti képviselő eltávolítása, és mindezzel a szakszervezet ellehetetlenítése. A. K. szakszervezeti titkár visszament dolgozni, helyette a szakszervezeti érdek-képviseleti munkát a munkaidő-kedvezmény terhére H. R. látja el, és nincs más tisztségviselő, aki e munkát elvállalná.
[10] Az alperes a perben a munkáltatónak írt levelekben foglaltakon túl hivatkozott arra is, hogy H. R. 2014 tavaszán igen nagy részvétellel tartott üzemitanács-választások eredményeként az üzemi tanács elnöke lett, továbbá ő az érdekvédelmi munka motorja, és A. K. titkári tisztsége idején is ő volt a szakszervezet operatív irányítója.
[11] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével H. R. szakszervezeti tisztségviselő munkaviszonyának felmondással való megszüntetéséhez az alperes hozzájáruló nyilatkozatát pótolta.
[12] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperest terhelte a perben annak bizonyítása, miszerint az egyetértés megtagadásának indoka valós, és rendeltetésszerű joggyakorlásnak minősül. E körben a megtagadó okiratban írt indokokat kell vizsgálni.
[13] Az alperes nyilatkozatában a felperes által megjelölt okokat nem tartotta valósnak arról, hogy H. R. munkaviszonyának megszüntetése a szakszervezeti tevékenységet elnehezítené. Ezen állítását nem bizonyította. Az elsőfokú bíróság értékelte, hogy az M. Szakszervezetnek 430 tagja van, míg a szakszervezeti bizottság 14 főből áll. Ebből arra a következtetésre jutott, miszerint feltételezhető, hogy az alapszervezet rendelkezik H. R.-en kívül is megfelelő szakszervezeti tevékenységet ellátni képes munkavállalóval. Utalt arra is, hogy az alperes megtagadó nyilatkozatában csak azt indokolta, hogy miért lenne indokolatlan H. R. munkaviszonyának felmondással történő megszüntetése. Jelen pernek a tárgyát azonban nem képezhette a tervezett felmondás jogszerűségének a felülvizsgálata.
[14] Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék részítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és H. R. munkavállaló munkaviszonyának létszámleépítéssel történő felmondásához szükséges alperesi egyetértő nyilatkozat pótlására irányuló kereseti kérelmet elutasította. Ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróságot az eljárás további folytatására, és új határozat hozatalára utasította.
[15] A törvényszék megállapította, hogy a felperes 2014. március 12-én és 2014. április 9-én kelt okirattal kérte az alperes hozzájárulását H. R. munkaviszonyának megszüntetéséhez első alkalommal létszámleépítés, második alkalommal magatartással összefüggő okból való felmondás érdekében. Az alperes mindkét kérelemre a 2012. évi I. törvény (Mt.) 273. § (6) bekezdésében írt határidőn belül választ adott, és közölte, hogy a tervezett intézkedéssel miért nem ért egyet.
[16] A felperes keresetéből kitűnően a per tárgyát mind a két tervezett munkáltatói intézkedéssel kapcsolatos alperesi egyetértő jognyilatkozat pótlása képezi, ezért a bíróságnak mindkét tervezett munkáltatói intézkedés kapcsán külön-külön kell mérlegelnie, hogy az adott esetben a szakszervezet részéről megtagadott egyetértő jognyilatkozatnak a bíróság ítéletével való pótlása indokolt-e. Ennek során mérlegelési jogkörében eljárva a szakszervezet és a munkáltató tervezett intézkedéssel kapcsolatos jogos méltányos érdekeinek összevetését kell elvégeznie. A szakszervezet oldaláról az vizsgálandó, hogy a tervezett munkáltatói intézkedés végrehajtása jelentősen elnehezítené-e a szakszervezet működését, vagy az a tisztségviselőnek a szakszervezeti érdekvédelemmel kapcsolatos tevékenysége miatti hátrányos megkülönböztetését eredményezné-e. A munkáltató oldaláról pedig az vizsgálandó, hogy a tervezett intézkedés elmaradása rá nézve aránytalan, súlyos hátránnyal járna-e. A szakszervezet egyetértéssel kapcsolatos joga nem korlátlan, irányadó a rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye ez esetben is.
[17] Az első tervezett intézkedésnél az érdekek összevetése során a törvényszék szerint nem hagyható figyelmen kívül H. R. munkavégzési körülményeinek időközbeni megváltozása, ugyanis 2014. április 1-jétől kezdődően a teljes munkaidejében mentesül a munkavégzési kötelezettség alól a szakszervezeti tagok után járó munkaidő-kedvezmény terhére. E tényről a szakszervezet titkára 2014. március 17-én kelt levelével tájékoztatta a munkáltatót.
[18] Mindezek alapján a másodfokú bíróság álláspontja szerint nem volt levonható alapos következtetés arra nézve, hogy a tervezett létszámleépítés intézkedés elmaradása a munkáltatóra nézve aránytalan, súlyos hátránnyal járna, hiszen H. R. 2014. április 1-jétől teljes munkaidejében szakszervezeti munkát végez, oktatói munkakörben már nem dolgozik. Ezért a létszámleépítés mint tervezett intézkedés kapcsán az egyetértő jognyilatkozat pótlása nem indokolt, figyelemmel arra is, hogy az alperes által előterjesztett bizonyítékokból az következik, hogy H. R. munkaviszonyának megszüntetése a szakszervezeti érdekvédelmi tevékenység elnehezülésére vezetne.
[19] Ezért a másodfokú bíróság H. R. munkaviszonyának létszámleépítéssel történő felmondásához szükséges alperesi egyetértő nyilatkozat pótlására irányuló kereseti kérelmet elutasította.
[20] Az elsőfokú bíróság a másodlagos kereseti kérelem körében érdemben nem vizsgálta az alperesi egyetértés megtagadásának jogszerűségét, ezért ennek tárgyában az elsőfokú bíróságot további eljárás lefolytatására, és új határozat hozatalára utasította.
[21] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős részítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság tévesen értelmezte az Mt. 273. § (6) bekezdését, és tévesen jutott arra a következtetésre, hogy nem pótolja az Mt. 7. § (1) és (2) bekezdés szerint alperes jognyilatkozatát.
[22] Érvelése szerint a másodfokú bíróság érdemben vizsgálta a felmondási indokot azáltal, hogy a jognyilatkozat pótlása utáni eseményt figyelembe véve a felmondás indokát okafogyottnak tekintette. Nem értékelte azonban, hogy a munkáltatónak jelentős érdeksérelme áll fenn, hiszen az adott munkakörben több munkavállalója van, mint amennyi szükséges, és ezért létszámleépítést tervezett, amennyiben a nyilatkozat rendelkezésére áll. A munkáltatói érdeksérelem tehát a munkaviszony megszüntetésének kezdeményezése esetén a jognyilatkozat megkérésekor fennállt, és azt egy jövőbeni, utólag bekövetkező esemény nem szüntetheti meg, illetve egy ilyen esemény ebből a szempontból nem értékelhető a jognyilatkozat pótlása iránt indított eljárásban. Ezért a másodfokú bíróság tévesen vette figyelembe a jognyilatkozat pótlásának megtagadását követően az érintett munkavállaló részéről történő szakszervezeti munkaidő-kedvezmény igénybevételét. Erre ugyanis csak azt követően került sor, hogy a munkáltató a szakszervezet hozzájáruló nyilatkozatát megkérte, amelyet a szakszervezet megtagadott.
[23] Vitatta, hogy a szakszervezeti munkaidő-kedvezmény igénybevételével a tervezett intézkedés elmaradása már nem okoz a munkáltatóra nézve aránytalan és súlyos hátrányt. A törvényszék okfejtésének elfogadása esetén a létszámleépítés mint felmondási indok általánosságban nem lenne alkalmazható a jövőben a jognyilatkozat pótlása tekintetében, mert a szakszervezet mindig azt a védett személyt részesítené munkaidő-kedvezményben, akinél éppen a munkakör megszűnése miatti leépítés lenne indokolt.
[24] A másodfokú bíróság ugyan utal arra, hogy a jelen perrel érintett szakszervezeti tisztségviselő munkaviszonyának megszűnése az érdekképviseleti tevékenység elnehezülésére vezetne, de az ezzel kapcsolatos álláspontját nem fejtette ki, és azt sem, hogy ennek a mértéke jogszerűvé teszi-e a jognyilatkozat megtagadását. Nem jelölte meg e körben a figyelembe vett bizonyítékokat sem.
[25] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős részítélet hatályban történő fenntartására irányult.
[26] Hivatkozása szerint a perbeli esetben a munkáltató részéről sérelem nincs, mivel elérte amire törekedett: eggyel kevesebb munkavállaló tölti be az oktatói munkakört. Hivatkozása szerint a felperesre nézve egy fő továbbfoglalkoztatása nem jelenthet aránytalan terhet akkor, amikor másik munkakört tud felajánlani. A felülvizsgálati eljárásban az alperes csatolta a felperes meghirdetett állásajánlatát H. R. által betöltött munkakörre vonatkozóan.
[27] Utalt még arra, hogy az egyenlő bánásmód követelménye megsértésének vizsgálatára nem került sor a megelőző eljárásban, pedig az is szerepelt az egyetértést megtagadó alperesi iratban. H. R. tevékenységére való tekintettel megtorlásnak véli az alperes magatartását, mert a bankszámla megszüntetése miatti bérfizetés elmaradása folytán pert indított.
[28] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
[29] A Pp. 275. § (1) bekezdése alapján az alperes által a felülvizsgálati ellenkérelmében felhozott érvelés (egyenlő bánásmód sérelme), valamint az ahhoz csatolt bizonyítékok a felülvizsgálati eljárásban nem voltak figyelembe vehetők.
[30] A Pp. 272. § (2) bekezdése alapján a Kúria a jogerős részítéletet csak a felülvizsgálati kérelemben jogszabályhellyel pontosan megjelölt és érveléssel is alátámasztott jogszabálysértésekre tekintettel vizsgálhatta felül.
[31] A felperes a felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozott, hogy a törvényszék megállapította a szakszervezet érdekvédelmi tevékenységének elnehezülését, de az ezzel kapcsolatos álláspontját nem fejtette ki, és a bizonyítékokat sem jelölte meg. A fenti jogszabályi előírás alapján azonban ezen érvelés a megsértett jogszabályhely [Pp. 206. § (1) bekezdés, 221. § (1) bekezdés] megjelölése hiányában nem volt figyelembe vehető.
[32] A törvényszék által megsértett jogszabályi rendelkezésként a felperes az Mt. 273. § (6) bekezdésére, és a 7. § (1)-(2) bekezdésére hivatkozott. A perben ugyanakkor nem volt vitatott, hogy a szakszervezet az Mt. 273. § (6) bekezdésben foglaltak alapján az előírt nyolcnapos határidőn belül a munkáltatói tervezett intézkedéssel kapcsolatos álláspontját a felperessel közölte.
[33] Az Mt. 7. § (1) és (2) bekezdése alkalmazásakor az eljáró bíróságok eltérő döntést hoztak. Első fokon pótolták a szakszervezet egyetértő nyilatkozatát, míg másodfokon az erre irányuló keresetet elutasították.
[34] A törvényszék a bírói gyakorlatnak megfelelően érvelt azzal, hogy a jognyilatkozat pótlásakor a bíróságnak mérlegelési jogkörében eljárva a szakszervezet és a munkáltató tervezett munkáltatói intézkedéssel kapcsolatos jogos, méltányos érdekeinek az összevetését kell elvégeznie.
[35] A fentiekben kifejtettek alapján nem volt felülvizsgálható a jogerős ítélet azon megállapítása, miszerint a szakszervezet oldaláról a tervezett munkáltatói intézkedés végrehajtása a szakszervezeti működést elnehezítené. Ez a megállapítás tehát a felülvizsgálati eljárásban is irányadó. Erre tekintettel nem volt megállapítható az Mt. 7. § (2) bekezdésében foglalt joggal való visszaélés az egyetértő nyilatkozat megtagadása miatt.
[36] Az Mt. 7. § (2) bekezdése szerint ha a joggal való visszaélés munkaviszonyra vonatkozó szabály által megkívánt jognyilatkozat megtagadásában áll, és ez a magatartás nyomós közérdeket, vagy a másik fél különös méltánylást érdemlő érdekét sérti, a bíróság a jognyilatkozatot ítéletével pótolja, feltéve hogy az érdeksérelem másképpen nem hárítható el.
[37] E rendelkezésre tekintettel helytállóan vonta értékelési körébe a munkáltatói érdeksérelem vizsgálata során a törvényszék azt, hogy H. R. munkavégzési körülményeiben változás történt, mert a teljes munkaideje alatt szakszervezeti érdekképviseleti tevékenységet lát el, ezért a másik oktató maradéktalanul ellátható e feladatokkal. Helyesen érvelt tehát az alperes, miszerint a munkáltatót a felmondásra indító munkaszervezési probléma megoldódott, az oldalán fennálló érdeksérelem orvoslást nyert.
[38] A munkaidő-kedvezményben részesített szakszervezeti tisztségviselő személyének megváltoztatásáról hozott alperesi intézkedés rendeltetésellenességét is alaptalanul állította a felülvizsgálati kérelmében a felperes. Az alperes által csatolt időrendi táblázat szerint (amelyet e körben az alperes az észrevételében nem vitatott) A. K. és a felperes között távolléti díjjal kapcsolatban folyamatban volt perben a keresetétől A. K. 2014. március 10-én elállt, és 2014. március 17-i keltezéssel bejelentette a munkáltatóijogkör-gyakorló igazgatónak, hogy visszamegy a termelésbe, az eredeti munkakörébe, az érdekvédelmi munkát H. R. látja el a munkaidő-kedvezmény terhére teljes munkaidejében. Ezt követően, a 2014. március 18-i keltezéssel írt levélben tagadta meg az alperes H. R. munkaviszonyának felmondással történő megszüntetéséhez a hozzájárulását.
[39] Az események időrendiségére tekintettel tehát nem állapítható meg, hogy a munkaidő-kedvezményre vonatkozó döntés jogával az alperes visszaélt, és annak kizárólagos oka H. R.-nek az oktató munkakörben történő munkaviszony fenntartása lenne.
[40] A fentiek alapján a Kúria a jogerős részítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdésre tekintettel hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. I. 10.297/2015.)
* * *
TELJES ÍTÉLET
A Kúria a dr. Horváth Péter Károly ügyvéd által képviselt felperesnek az Őriné dr. Gracza Zsuzsanna jogtanácsos által képviselt Magyar Vegyipari, Energiaipari és Rokon Szakmákban Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége alperes ellen jognyilatkozat pótlása iránt a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 8.M.132/2014. szám alatt megindított és másodfokon a Szegedi Törvényszék 2. Mf. 22.351/2014/7. számú részítéletével jogerősen elbírált perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
r é s z í t é l e t e t :
A Kúria a Szegedi Törvényszék 2. Mf. 22.351/2014/7. számú részítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
A 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket a felperes viseli.
I n d o k o l á s
H. R. 2000. január 16-ától állt munkaviszonyban a felperesnél kezdetben betanított gumimunkásként, 2012. január 1-jétől oktató munkakörben. 2008-tól kezdődően szakszervezeti feladatokat látott el, szakszervezeti bizottsági titkárként tevékenykedett. 2012. július 9-én kelt okirattal az alperes munkajogi védelemben részesítendő tisztségviselőnek jelölte meg. A szakszervezeti titkári posztjáról 2013. február 1-jétől lemondott, helyette a szakszervezet A. K. munkavállalót választotta meg szakszervezeti titkárnak.
H. R. tagja az M. Szakszervezetnek mint a szakszervezeti biztosság tisztségviselője. Tagja továbbá az alperes szakszervezeti szövetség, mint az M. Szakszervezet legfelsőbb szerve elnökségének.
2014. április 1-jétől az alperes döntése alapján A. K. helyett teljes munkaidejében mentesül a munkavégzési kötelezettsége alól a szakszervezeti tagok után járó munkaidő-kedvezmény terhére.
A felperes 2014. március 12-én kelt okirattal az alperes hozzájárulását kérte H. R. munkavállaló munkaviszonyának létszámleépítéssel történő felmondásához. Indokként arra hivatkozott, hogy az új felvételre kerülő munkavállalók létszámának csökkenése miatt kevesebb az oktatási feladat, ezért az oktató munkakörben foglalkoztatott két fő helyett egy fő is el tudja azt végezni. A szükséges adminisztráció átszervezéssel, egy fővel is ellátható. H.R. 2014. február 17-étől átirányítással szerelő munkakörben dolgozik, ennek lejártát követő időszaktól azonban elzárkózott a munkaszerződése módosításától, melyben a jelenlegi munkabérét ajánlották fel a részére munkaköre kiegészítése mellett.
Az alperes 2014. március 18-án kelt okirattal a felperest arról tájékoztatta, hogy H. R. munkaviszonyának felmondással történő megszüntetéséhez nem járul hozzá. Indokként előadta, hogy a munkáltató valós célja H. R. munkavállaló eltávolítása, és ezzel a szakszervezet ellehetetlenítése. Több olyan munkaszerződési megoldással is élhetne a munkáltató, amellyel lehetővé válna H. R. továbbfoglalkoztatása, erre irányuló szándéka azonban az alperesnek nincs. A hivatkozott indokok nem valósak, és sértik az egyenlő bánásmódot.
A felperes a keresetében az alperes egyetértő nyilatkozata pótlását kérte H. R. munkavállaló munkaviszonyának munkáltatói felmondással történő megszüntetéséhez.
Hivatkozása szerint a munkáltató létszáma stagnál, ezért egy fő is el tudja látni az oktatói feladatokat. A két fő oktató közül H. R. a kisebb tapasztalattal rendelkező, aki egyébként az elmúlt két évben nem végzett olyan szakszervezeti tevékenységet, amelynek hiánya a szakszervezet munkáját oly mértékben elnehezítené, hogy aránytalanul nagy terhet jelentene figyelemmel arra is, hogy 2013-ban a szakszervezeti munkaidő kedvezmény terhére 19 napot volt távol.
A felperes a per alatt 2014. április 19-én kelt okiratban ismételten kérte az alperes hozzájárulását H. R. munkaviszonya felmondásához, amelyet a munkavállaló magatartásával összefüggő okra, munkaruha megrongálására kívánt alapítani.
Az alperes 2014. április 15-én kelt válaszlevelében megtett nyilatkozata szerint nem járul hozzá ez okból sem H. R. munkaviszonyának megszüntetéséhez, mert álláspontja szerint a felmondás valódi célja a szakszervezeti képviselő eltávolítása, és mindezzel a szakszervezet ellehetetlenítése. A. K. szakszervezeti titkár visszament dolgozni, helyette a szakszervezeti érdek-képviseleti munkát a munkaidő-kedvezmény terhére H. R. látja el, és nincs más tisztségviselő, aki e munkát elvállalná.
Az alperes a perben a munkáltatónak írt levelekben foglaltakon túl hivatkozott arra is, hogy H. R. 2014. tavaszán igen nagy részvétellel tartott üzemi tanács választások eredményeként az üzemi tanács elnöke lett, továbbá ő az érdekvédelmi munka motorja, és A. K. titkári tisztsége idején is ő volt a szakszervezet operatív irányítója.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével H. R. szakszervezeti tisztségviselő munkaviszonyának felmondással való megszüntetéséhez az alperes hozzájáruló nyilatkozatát pótolta. Kötelezte az alperest a felperes javára perköltség megfizetésére, megállapította, hogy a le nem rótt eljárási illetéket az állam viseli. Megállapította, hogy a felperes az adóhatóságtól eljárási illetéket igényelhet vissza.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperest terhelte a perben annak bizonyítása, miszerint az egyetértés megtagadásának indoka valós, és rendeltetésszerű joggyakorlásnak minősül. E körben a megtagadó okiratban írt indokokat kell vizsgálni.
Kiemelte, hogy az alperes nyilatkozatában a felperes által megjelölt okokat nem tartotta valósnak állítva, hogy H. R. munkaviszonyának megszüntetése a szakszervezeti tevékenységet elnehezítené. Ezen állítását azonban nem bizonyította. E körben az elsőfokú bíróság értékelte, hogy az M. Szakszervezetnek 430 tagja van, míg a szakszervezeti bizottság 14 főből áll. Ebből arra a következtetésre jutott, miszerint feltételezhető, hogy az alapszervezet rendelkezik H. R.-en kívül is megfelelő szakszervezeti tevékenységet ellátni képes munkavállalóval. Utalt arra is, hogy az alperes megtagadó nyilatkozatában csak azt indokolta, hogy miért lenne indokolatlan H. R. munkaviszonyának felmondással történő megszüntetése. Jelen pernek a tárgyát azonban nem képezhette a tervezett felmondás jogszerűségének a felülvizsgálata.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék részítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és H. R. munkavállaló munkaviszonyának létszámleépítéssel történő felmondásához szükséges alperesi egyetértő nyilatkozat pótlására irányuló kereseti kérelmet elutasította. Ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletét a perköltségre is kiterjedően hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróságot az eljárás további folytatására, és új határozat hozatalára utasította. Kötelezte a felperest az alperes javára első- és másodfokú együttes részperköltség megfizetésére.
A törvényszék megállapította, hogy a felperes 2014. március 12-én és 2014. április 9-én kelt okirattal kérte az alperes hozzájárulását H. R. munkaviszonyának megszüntetéséhez első alkalommal létszámleépítés, második alkalommal magatartással összefüggő okból való felmondás érdekében. Az alperes mindkét kérelemre a 2012. évi I. törvény (Mt.) 273. § (6) bekezdésében írt határidőn belül választ adott, és közölte, hogy a tervezett intézkedéssel miért nem ért egyet.
A felperes keresetéből kitűnően a per tárgyát mind a két tervezett munkáltatói intézkedéssel kapcsolatos alperesi egyetértő jognyilatkozat pótlása képezi, ezért a bíróságnak mindkét tervezett munkáltatói intézkedés kapcsán külön-külön kell mérlegelnie, hogy az adott esetben a szakszervezet részéről megtagadott egyetértő jognyilatkozatnak a bíróság ítéletével való pótlása indokolt-e. Ennek során mérlegelési jogkörében eljárva a szakszervezet és a munkáltató tervezett intézkedéssel kapcsolatos jogos méltányos érdekeinek összevetését kell elvégeznie. A szakszervezet oldaláról az vizsgálandó, hogy a tervezett munkáltatói intézkedés végrehajtása jelentősen elnehezítené-e a szakszervezet működését, vagy az a tisztségviselőnek a szakszervezeti érdekvédelemmel kapcsolatos tevékenysége miatti hátrányos megkülönböztetését eredményezné-e. A munkáltató oldaláról pedig az vizsgálandó, hogy a tervezett intézkedés elmaradása reá nézve aránytalan, súlyos hátránnyal járna-e. A szakszervezet egyetértéssel kapcsolatos joga nem korlátlan, irányadó a rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye ez esetben is.
Az első tervezett intézkedésnél az érdekek összevetése során a törvényszék szerint nem hagyható figyelmen kívül H. R. munkavégzési körülményeinek időközbeni megváltozása, ugyanis 2014. április 1-jétől kezdődően a teljes munkaidejében mentesül a munkavégzési kötelezettség alól a szakszervezeti tagok után járó munkaidő-kedvezmény terhére. E tényről a szakszervezet titkára 2014. március 17-én kelt levelével tájékoztatta a munkáltatót.
Mindezek alapján a másodfokú bíróság álláspontja szerint nem volt levonható arra nézve alapos következtetés, hogy a tervezett létszámleépítés intézkedés elmaradása a munkáltatóra nézve aránytalan, súlyos hátránnyal járna, hiszen H. R. 2014. április 1-jétől teljes munkaidejében szakszervezeti munkát végez, oktatói munkakörben már nem dolgozik. Ezért a létszámleépítés mint tervezett intézkedés kapcsán az egyetértő jognyilatkozat pótlása nem indokolt figyelemmel arra is, hogy az alperes által előterjesztett bizonyítékokból arra nézve vonható le következtetés, hogy H. R. munkaviszonyának megszüntetése a szakszervezeti érdekvédelmi tevékenység elnehezülésére vezetne.
Ezért a másodfokú bíróság H. R. munkaviszonyának létszámleépítéssel történő felmondásához szükséges alperesi egyetértő nyilatkozat pótlására irányuló kereseti kérelmet elutasította.
Az elsőfokú bíróság az eshetőleges másodlagos kereseti kérelem körében érdemben nem vizsgálta az alperesi egyetértés megtagadásának jogszerűségét, ezért e kereset tárgyában az elsőfokú bíróságot további eljárás lefolytatására, és új határozat hozatalára utasította.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős részítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet helybenhagyását, a felperes másodfokú és felülvizsgálati eljárási költségben történő marasztalását kérte. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság tévesen értelmezte az Mt. 273. § (6) bekezdését, és tévesen jutott arra a következtetésre, hogy nem pótolja az Mt. 7. § (1) és (2) bekezdés szerint alperes jognyilatkozatát.
Érvelése szerint a másodfokú bíróság érdemben vizsgálta a felmondási indokot azáltal, hogy a jognyilatkozat pótlása utáni eseményt figyelembe véve a felmondás indokát okafogyottnak tekintette. Nem értékelte azonban, hogy a munkáltatónak jelentős érdeksérelme áll fenn, hiszen az adott munkakörben több munkavállalója van, mint amennyi szükséges, és ezért létszámleépítést tervezett, amennyiben a nyilatkozat rendelkezésére áll. A munkáltatói érdeksérelem tehát a munkaviszony megszüntetésének kezdeményezése esetén a jognyilatkozat megkérésekor fennállt, és azt egy jövőbeni, utólag bekövetkező esemény nem szüntetheti meg, illetve egy ilyen esemény ebből a szempontból nem értékelhető a jognyilatkozat pótlása iránt indított eljárásban. Ezért a másodfokú bíróság tévesen vette figyelembe a jognyilatkozat pótlásának megtagadását követően az érintett munkavállaló részéről történő szakszervezeti munkaidő-kedvezmény igénybevételét. Erre ugyanis csak azt követően került sor, hogy a munkáltató a a szakszervezet hozzájáruló nyilatkozatát megkérte, amelyet a szakszervezet megtagadott.
A felperes vitatta, hogy a szakszervezeti munkaidő-kedvezmény igénybevételével a tervezett intézkedés elmaradása már a munkáltatóra nézve nem okoz aránytalan és súlyos hátrányt. A törvényszék okfejtésének elfogadása esetén a létszámleépítés mint felmondási indok általánosságban nem lenne alkalmazható a jövőben a jognyilatkozat pótlása tekintetében, mert a szakszervezet mindig azt a védett személyt részesítené munkaidő-kedvezményben, akinél éppen a munkakör megszűnése miatti leépítés lenne indokolt. A szakszervezet ugyanis bármikor dönthet úgy, hogy a munkaidő-kedvezményt más személy vegye igénybe. Ebben az esetben a munkáltató a munkavállalót a munkaköre szerint köteles alkalmazni. Amennyiben nincs a munkakörében munka, ismét kérnie kell a munkáltatónak a beleegyező nyilatkozatot, és a jognyilatkozat kikérését követően a per megindításakor ismételten dönthet a szakszervezet úgy, hogy a munkaidő-kedvezményt e munkavállalónak biztosítja.
A másodfokú bíróság ugyan homályosan utal arra, hogy a jelen perrel érintett szakszervezeti tisztségviselő munkaviszonyának megszűnése az érdek-képviseleti tevékenység elnehezülésére vezetne, de az ezzel kapcsolatos álláspontját nem fejtette ki, és azt sem, hogy ennek a mértéke jogszerűvé teszi-e a jognyilatkozat megtagadását. Nem jelölte meg e körben a figyelembe vett bizonyítékokat sem.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős részítélet hatályban történő fenntartására irányult.
Hivatkozása szerint a perbeli esetben a munkáltató részéről sérelem nincs, mivel elérte amire törekedett: eggyel kevesebb munkavállaló tölti be az oktatói munkakört. Hivatkozása szerint a felperesre nézve egy fő továbbfoglalkoztatása nem jelenthet aránytalan terhet akkor, amikor másik munkakört tud felajánlani. A felülvizsgálati eljárásban az alperes csatolta a felperes meghirdetett állásajánlatát H. R. által betöltött munkakörre vonatkozóan.
Utalt még arra, hogy az egyenlő bánásmód követelménye megsértésének vizsgálatára nem került sor a megelőző eljárásban, pedig az is szerepelt az egyetértést megtagadó alperesi iratban. H. R. tevékenységére való tekintettel megtorlásnak véli az alperes magatartását, mert a bankszámla megszüntetése miatti bérfizetés elmaradása folytán pert indított.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
A Pp. 275. § (1) bekezdés alapján a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs. A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. A (2) bekezdés szerint a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül.
E rendelkezések alapján az alperes által a felülvizsgálati ellenkérelmében felhozott érvelés (egyenlő bánásmód sérelme), valamint az ahhoz csatolt bizonyítékok a felülvizsgálati eljárásban nem voltak figyelembe vehetők.
A Pp. 272. § (2) bekezdés alapján a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, azt, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, továbbá elő kell adni - a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett -, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja.
E rendelkezés alapján a Kúria a jogerős részítéletet csak a felülvizsgálati kérelemben jogszabályhellyel pontosan megjelölt és érveléssel is alátámasztott jogszabálysértésekre tekintettel vizsgálhatta felül.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozott, hogy a törvényszék megállapította a szakszervezet érdekvédelmi tevékenységének elnehezülését, de az ezzel kapcsolatos álláspontját nem fejtette ki, és a bizonyítékokat sem jelölte meg. A fenti jogszabályi előírás alapján azonban ezen érvelés a megsértett jogszabályhely [Pp. 206. § (1) bekezdés, 221. § (1) bekezdés] megjelölése hiányában nem volt figyelembe vehető a Kúria részéről.
A törvényszék által megsértett jogszabályi rendelkezésként a felperes az Mt. 273. § (6) bekezdésére, és a 7. § (1) - (2) bekezdésére hivatkozott. A perben ugyanakkor nem volt vitatott, hogy a szakszervezet az Mt. 273. § (6) bekezdésben foglaltak alapján az előírt nyolc napos határidőn belül a munkáltatói tervezett intézkedéssel kapcsolatos álláspontját a felperessel közölte.
A perben az Mt. 7. § (1) és (2) bekezdése alkalmazásakor az eljáró bíróságok eltérő döntést hoztak. Első fokon pótolták a szakszervezet egyetértő nyilatkozatát, míg másodfokon az erre irányuló keresetet elutasították.
A törvényszék a bírói gyakorlatnak megfelelően érvelt azzal, hogy a jognyilatkozat pótlásakor a bíróságnak mérlegelési jogkörében eljárva a szakszervezet és a munkáltató tervezett munkáltatói intézkedéssel kapcsolatos jogos, méltányos érdekeinek az összevetését kell elvégeznie.
A fentiekben kifejtettek alapján nem volt felülvizsgálható a jogerős ítélet azon megállapítása, miszerint a szakszervezet oldaláról a tervezett munkáltatói intézkedés végrehajtása a szakszervezeti működést elnehezítené. Ez a megállapítás tehát a felülvizsgálati eljárásban is irányadó. Erre tekintettel nem volt megállapítható az Mt. 7. § (2) bekezdésében foglalt joggal való visszaélés az egyetértő nyilatkozat megtagadása miatt.
Az Mt. 7. § (2) bekezdés szerint ha a joggal való visszaélés munkaviszonyra vonatkozó szabály által megkívánt jognyilatkozat megtagadásában áll, és ez a magatartás nyomós közérdeket, vagy a másik fél különös méltánylást érdemlő érdekét sérti, a bíróság a jognyilatkozatot ítéletével pótolja, feltéve hogy az érdeksérelem másképpen nem hárítható el.
E rendelkezés utolsó kitételére tekintettel helytállóan vonta értékelési körébe a munkáltatói érdeksérelem vizsgálata során a törvényszék azt, hogy H. R. munkavégzési körülményeiben változás történt, mert a teljes munkaideje alatt szakszervezeti érdek-képviseleti tevékenységet lát el, ezért a másik oktató maradéktalanul ellátható e feladatokkal. Helyesen érvelt tehát az alperes, miszerint a munkáltatót a felmondásra indító munkaszervezési probléma megoldódott, az oldalán fennálló érdeksérelem orvoslást nyert.
A munkaidő-kedvezményben részesített szakszervezeti tisztségviselő személyének megváltoztatásáról hozott alperesi intézkedés rendeltetésellenességét is alaptalanul állította a felülvizsgálati kérelmében a felperes. Az alperes 7. sorszám alatt csatolt időrendi táblázata szerint (amelyet e körben az alperes a 8. sorszámú észrevételében nem vitatott) A. K. és a felperes között távolléti díjjal kapcsolatban folyamatban volt perben a keresetétől A. K. 2014. március 10-én elállt, és 2014. március 17-ei keltezéssel bejelentette a munkáltatói jogkörgyakorló igazgatónak, hogy visszamegy a termelésbe, az eredeti munkakörébe, az érdekvédelmi munkát H. R. látja el a munkaidő-kedvezmény terhére teljes munkaidejében (ezen levél az iratoknál 3/F/2. szám alatt található).
Ezt követően, a 2014. március 18-ai keltezéssel írt levélben tagadta meg az alperes H. R. munkaviszonyának felmondással történő megszüntetéséhez a hozzájárulását.
Az események időrendiségére tekintettel tehát nem állapítható meg, hogy a munkaidő-kedvezményre vonatkozó döntés jogával az alperes visszaélt, és annak kizárólagos oka H. R.-nek az oktató munkakörben történő munkaviszony fenntartása lenne.
A fentiek alapján a Kúria a jogerős részítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdésre tekintettel hatályában fenntartotta.
A Pp. 78. § (1) bekezdés alapján kötelezte a pervesztes felperest az alperes felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére.
Tekintettel arra, hogy a pervesztes felperes a felülvizsgálati kérelmében helyes összegben lerótta előzetesen a 70.000 forint felülvizsgálati eljárási illetéket, ezért a Kúria csak megállapította, hogy azt viselni is a felperes tartozik a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdés alapján.
Budapest, 2015. november 4.
Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, előadó bíró
Dr. Tallián Blanka s.k. bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró
(Kúria Mfv. I. 10.297/2015.)