adozona.hu
BH 2016.3.68
BH 2016.3.68
A kezességbeváltás teljesítésére csak akkor kerülhet sor, ha a felperes magatartása során biztosítja a teljes normakörnyezetnek megfelelést, ami magában foglalja a belső szabályzatában előírtak teljesítését is [2003. évi XCII. tv. 117. § (1) bek.; 110/2006.(V. 5.) Korm. r. 6. § (2) bek., 11. § (2) bek.; 1996. évi CXII. tv. 78. §; 2001. évi XX. tv. 2. §, 4. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperesi beavatkozó és az A. M. Zrt. "fa" (a továbbiakban: Zrt.) 2009. december 2-án 1 400 000 000 Ft összegű éven túli lejáratú forgóeszközhitel-szerződést kötött, mely több alkalommal módosításra került. A felperes és a Zrt. között 2010. június 16-án bankgarancia-megbízási szerződés jött létre a felperes élelmiszeripari bankgarancia programjához kapcsolódóan, melyben a felperes a Zrt.-nek a beavatkozóval kötött szerződése alapján fennálló fizetési kötelezettsége teljesítéséért legfel...
BH 2016.3.68 A kezességbeváltás teljesítésére csak akkor kerülhet sor, ha a felperes magatartása során biztosítja a teljes normakörnyezetnek megfelelést, ami magában foglalja a belső szabályzatában előírtak teljesítését is [2003. évi XCII. tv. 117. § (1) bek.; 110/2006. (V. 5.) Korm. rendelet 6. § (2) bek., 11. § (2) bek.; 1996. évi CXII. tv. 78. §; 2001. évi XX. tv. 2. §, 4. § (3) bek.].
[1] A felperesi beavatkozó és az A. M. Zrt. "fa" (a továbbiakban: Zrt.) 2009. december 2-án 1 400 000 000 Ft összegű éven túli lejáratú forgóeszközhitel-szerződést kötött, mely több alkalommal módosításra került. A felperes és a Zrt. között 2010. június 16-án bankgarancia-megbízási szerződés jött létre a felperes élelmiszeripari bankgarancia programjához kapcsolódóan, melyben a felperes a Zrt.-nek a beavatkozóval kötött szerződése alapján fennálló fizetési kötelezettsége teljesítéséért legfeljebb 1 120 000 000 Ft összeg erejéig bankgaranciát vállalt. A beavatkozó felhívására a felperes 2011. május 4-én 1 120 000 000 Ft összeget megfizetett a beavatkozó részére, melynek 90%-ára, vagyis 1 000 008 000 Ft-ra a felperes állami kezességbeváltási igényt nyújtott be.[2] Az elsőfokú adóhatóság az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 117. §-a alapján ellenőrzést végzett, melynek eredményeként a felperes kérelmét elutasította.
[3] A határozat indokolásában hivatkozott az állam által vállalt kezesség előkészítésének és a kezesség beváltásának eljárási rendjéről szóló 110/2006. (V. 5.) Korm. rendelet (továbbiakban: Rendelet) 6. § (2) bekezdés c) pontjában, 11. § (2) bekezdésében, a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 249. §-ában, a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 78. § (1), (4) bekezdéseiben, a Magyar Fejlesztési Bank Részvénytársaságról szóló 2001. évi XX. törvény (a továbbiakban: MFB tv.) 2. § k) pontjában, 4. § (3) bekezdésében és az élelmiszeripari vállalkozások tartós forgóeszköz hiteléhez biztosítandó MFB élelmiszeripari bankgarancia programról szóló 1073/2009. (V. 14.) Korm. határozatban (a továbbiakban: Határozat) foglaltakra.
[4] Érvelése szerint az állam a készfizető kezességet abban a tudatban vállalja el, hogy a bank a rá vonatkozó szakmai gondosságot tanúsítja, és a saját maga által is támasztott követelményeket (utasításokat), valamint a jogszabályi rendelkezéseket betartja. A felperes nem járt el kellő körültekintéssel, amikor a garanciavállalás során nem győződött meg, illetve nem követelte meg a kedvezményezettől a hitelcél szerinti felhasználás hitelt érdemlő igazolását. Ennek tanúsítása esetén tudnia kellett volna a hitel céljától eltérő felhasználásról.
[5] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
[6] A felperes keresettel támadta az alperes határozatát, a perbe a Kereskedelmi és Hitelbank Zrt. beavatkozott és a beavatkozást az elsőfokú bíróság megengedte.
[7] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 12. K. 31.884/2012/5. számú ítéletében a felperes keresetét elutasította. A felperes és a felperesi beavatkozó felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a Kfv. VI. 35.284/2013/10. számú végzésével az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította, miután megállapította, hogy az elsőfokú bíróság nem tett eleget indokolási kötelezettségének.
[8] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét az új eljárásban ismételten elutasította.
[9] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a keresetnek megfelelő új, helyt adó határozat meghozatalára. Másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását indítványozta. Elsődlegesen a Rendelet 1. § (2) bekezdés g) pontja alapján vitatta, hogy egyáltalán volt-e olyan kötelezettsége, hogy akár maga közvetlenül ellenőrizze vagy a felperesi beavatkozóval ellenőriztesse a jogszabályban a kötelezett részére előírt hitelcél teljesítését.
[10] A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
[11] A Kúria jogelődje, a Legfelsőbb Bíróság már több határozatában rámutatott hogy, a perbelihez hasonló hitelekhez kapcsolódó állami készfizető kezesség a számos közjogi elem (pl.: a hitel célja, tárgya, tartalma, az állami készfizetőkezesség-vállalás, állami kamattámogatás, adóhatósági ellenőrzési jogosultság miatt) nem azonos a polgári jog által szabályozott készfizető kezességgel.
[12] A Kúria továbbra is irányadónak tekinti, hogy az állami kezességvállalás nyújtotta biztonság nem adhat alapot kevésbé körültekintő hitelezési tevékenységre. Az állam a készfizető kezességet abban a tudatban vállalja el, hogy a hitelintézet a rá vonatkozó szakmai gondosságot tanúsítja. A Kúria már számos hasonló ügyben kifejtette, hogy hathatós intézkedésként sem az alperes, sem a bíróság nem olyan eljárási cselekményt vár el a felperestől, amelyre nem volt ráhatása, amelyre nem képes, hanem azt, hogy a felperes a kezes érdekeire is figyelemmel időben tegye meg a lehetséges és szükséges lépéseket.
[13] Az állam jogszabályokban - a Rendeletben szabályozott, állam által támogatni kívánt célnak és az erre vonatkozó szabályozásnak megfelelő hitelhez biztosítja a készfizető kezességet, ezért az államnak nem kell helytállnia akkor, ha a hitelezett, vagy a hitel támogatni kívánt jellege már a kihelyezéskor sem áll fenn, avagy időközben megszűnik. Ettől eltérő álláspont elfogadása esetén értelmét vesztené a Kormányrendeletbe foglalt garantált, azaz államilag támogatott hitel és a bank által saját üzleti kockázatra, piaci feltételek mellett nyújtott hitel közötti megkülönböztetés és szabályozás (EBH 2004.1074., Kfv. I. 35.464/2007/6., Kfv. V. 35.129/08/8., Kfv. V. 35.217/08/4., Kfv. I. 35.130/2008/9.).
[14] A Hpt. 78. § (4) bekezdése rögzíti, hogy a hitelintézetnek a kockázatvállalást tartalmazó szerződés tartama alatt rendszeresen figyelemmel kell kísérnie, és dokumentálnia kell a szerződésben foglalt feltételek megvalósulását, beleértve az ügyfél pénzügyi, gazdasági helyzetének alakulását és az (1) bekezdésben foglaltakat. Ezek a rendelkezések nyilvánvalóan keretszabályok, amelyek a hitelintézettől elvárható körültekintő, gondos a szakmai szabályoknak megfelelő eljárást fogalmazzák meg, értelemszerűen a konkrét egyedi ügyekre vonatkozó sajátosságok, részletszabályok felsorolása nélkül, amelyek a hitelek célja, jellege, tárgya, az adós személye? stb. miatt nyilvánvalóan nem lehetnek azonosak minden ügyben. Minden ügyben elvárás azonban a Hpt. 78. §-ában megfogalmazott körültekintő és a szakmai gondosságnak megfelelő magatartás tanúsítása, a jogszabályokban és az ezen alapuló belső szabályzatokban foglaltak betartása tekintettel arra is, hogy az állam mint készfizető kezes a hitel kihelyezése és időtartama alatt nem rendelkezik jogosultságokkal, csak a beváltás iránti kérelem elbírálására során, tehát utólag vizsgálhatja a garancia beváltás jogszabályi feltételeinek teljesülését.
[15] A kezességbeváltás teljesítésére csak akkor kerülhet sor, ha a felperes magatartása során biztosítja a teljes normakörnyezetnek való megfelelést, ami magában foglalja a belső szabályzatában előírtak teljesítését is.
[16] A fentiek előrebocsátása alapján egyértelműen megállapítható a felperes helytelen eljárási módja, mely alapot adott a kezességbeváltás elutasítására. Helyesen hivatkozott arra az elsőfokú bíróság, hogy annak nincs jelentősége, hogy háromoldalú jogviszony állt fenn a felek között, a perbeli esetben is azt kellett vizsgálni, hogy a felperes a rá vonatkozó szakmai gondosságot tanúsította-e. Azzal az okfejtéssel is egyetért a Kúria, hogy a megfelelő szakmai gondosság tanúsítása esetén fel kellett volna ismernie, hogy a forgóeszközhitel-szerződésben rögzített ellenőrzési mód a hitel cél szerinti felhasználásának ellenőrzését nem teszi lehetővé. A felperes döntés-előkészítő tevékenységéből kifolyólag maga is hiteljellegű kötelezettségvállalásnak tekintette a bankgarancia vállalását, ezt támasztotta alá a felperes belső szabályzata 10. pontja is. Ekként ugyanolyan gondossággal kellett volna eljárnia a hitel cél szerinti felhasználásának ellenőrzésekor, mintha hitelezési tevékenységet végzett volna. Ezt nem vitásan elmulasztotta, hiszen csupán a felperesi beavatkozói nyilatkozat alapján a hitel cél szerinti megvalósulását elfogadta, nem kérte a beavatkozótól az ezt tanúsító számlák benyújtását, ebből kifolyólag azok ellenőrzését nem végezte el. A Bankgarancia Nyilatkozat B. pontjában ugyan előírta a felperesi beavatkozó részére a hitel cél szerinti felhasználásának ellenőrzését, azonban ennek felé történő tételes bemutatását nem követelte meg, megelégedett a felperesi beavatkozó erre irányuló nyilatkozatával. Így nem volt biztosított részéről a cél szerinti felhasználás hitelt érdemlő igazolása.
[17] A felperesnek a Rendelet 1. § (2) bekezdés g) pontjában meghatározott jogosulti és hitelintézeti jogosult fogalom különbözőségére alapított felülvizsgálati érvelésének nincs ügydöntő jelentősége, hiszen az állami kezességbeváltás teljesítéséhez a hitel cél szerinti felhasználásának igazolására lett volna szükség, mely a fentiek szerint egyik fél részéről sem valósult meg. A jogvita elbírálásakor nem volt jelentősége a felperes által hivatkozott, a legfelsőbb ítélkezési fórum garanciabeváltással kapcsolatos polgári jogi ítélkezésének, és a Nemzeti Kereskedelmi Jogi Bizottság ajánlásainak és szokványainak sem, hiszen a kezesség beváltására a fentiekben részletezett jogszabályi előírások az irányadók.
[18] Az ítélet megfelel Magyarország Alaptörvényének 28. cikkében kifejtetteknek is.
[19] A Kúria összegző értékelése szerint a Rendelet, a Hpt., valamint az Art. értelmében az adós csak jogszabály szerinti célra kapjon kölcsönt, és csak olyan adós kaphat kölcsönt állami készfizető kezesség biztosítása mellett, amelyikről az állapítható meg a hitelkihelyezést megelőző eljárás alapján, hogy azt vissza fogja fizetni, illetve a hitelt a hitelezési célra használja fel. A rendelkezésre álló adatok alapján egyértelműen az állapítható meg, hogy a felperes eljárása nem felelt meg a jogszabályi rendelkezéseknek, ezért beváltás iránti kérelme megalapozottan és jogszerűen került elutasításra.
[20] Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság által feltárt tényállás megfelel az iratoknak, az irányadó jogszabályokat megjelölte, a felperes kereseti kérelmét minden részletében elbírálta, annak során a tényállást és a jogszabályokat megfelelően ütköztette.
[21] A fentiekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv. I. 35.134/2015.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Bajusz Bertalan jogtanácsos által képviselt felperesnek a dr. Pethő Anasztázia jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó-és Vámhivatal Kiemelt Adó- és Vám Főigazgatósága alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében, mely perbe a felperes pernyertességének előmozdítása végett beavatkozott a dr. Ódor Beáta jogtanácsos által képviselt K. Zrt., a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2014. október 15-én kelt 12.K.32.405/2014/5. sorszámú jogerős ítélete ellen a felperes részéről 6. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi
í t é l e t e t:
A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 12.K.32.405/2014/5. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 nap alatt az alperesnek 200.000 (kétszázezer) forint felülvizsgálati perköltséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra – 3.500.000 (hárommillió-ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.
I n d o k o l á s
A felperesi beavatkozó és az A. M. Zrt. „fa” (továbbiakban Zrt.) 2009. december 2-án 1.400.000.000 Ft összegű éven túli lejáratú forgóeszköz hitelszerződést kötött, mely több alkalommal módosításra került. A felperes és a Zrt. között 2010. június 16-án bankgarancia megbízási szerződés jött létre a felperes élelmiszer-ipari bankgarancia programjához kapcsolódóan, melyben a felperes a Zrt.-nek a beavatkozóval kötött szerződése alapján fennálló fizetési kötelezettsége teljesítéséért legfeljebb 1.120.000.000 Ft összeg erejéig bankgaranciát vállalt. A beavatkozó felhívására a felperes 2011. május 4-én 1.120.000.000 Ft összeget megfizetett a beavatkozó részére, melynek 90%-ára, vagyis 1.000.008.000 Ft-ra a felperes állami kezesség beváltási igényt nyújtott be.
Az elsőfokú adóhatóság az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 117. § alapján ellenőrzést végzett, melynek eredményeként a felperes kérelmét elutasította. A határozat indokolásában hivatkozott az állam által vállalt kezesség előkészítésének és a kezesség beváltásának eljárási rendjéről szóló 110/2006. (V. 5.) Korm. rendelet (továbbiakban: Rendelet) 6. § (2) bekezdés c) pontjában, 11. § (2) bekezdésében, a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (továbbiakban: Ptk.) 249. §-ában, a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 78. § (1), (4) bekezdéseiben, a Magyar Fejlesztési Bank Részvénytársaságról szóló 2001. évi XX. törvény (a továbbiakban: MFB tv.) 2. § k) pontjában, 4. § (3) bekezdésében és az élelmiszer-ipari vállalkozások tartós forgóeszköz hiteléhez biztosítandó MFB élelmiszer-ipari bankgarancia programról szóló 1073/2009. (V.14.) Korm. határozatban (a továbbiakban: Határozat) foglaltakra. Érvelése szerint az állam a készfizető kezességet abban a tudatban vállalja el, hogy a bank a rá vonatkozó szakmai gondosságot tanúsítja, és a saját maga által is támasztott követelményeket (utasításokat), valamint a jogszabályi rendelkezéseket betartja. A felperes nem járt el kellő körültekintéssel, amikor a garanciavállalás során nem győződött meg, illetve nem követelte meg a kedvezményezettől a hitelcél szerinti felhasználás hitelt érdemlő igazolását. Ennek tanúsítása esetén tudnia kellett volna a hitel céljától eltérő felhasználásról.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Osztotta az elsőfokú hatóság azon álláspontját, hogy a felperes nem tett eleget a Rendelet 6. § (2) bekezdés c) pontjában foglaltaknak, amikor nem vizsgálta, illetve nem vizsgáltatta meg a hitelt nyújtó beavatkozóval a hitelcél teljesítését. A felperes eljárása ellentétes volt a belső szabályzatában foglaltakkal, mivel nem követelte meg a hitelcél szerinti felhasználást igazoló nyilatkozatot, csak a Zrt. excel táblázatát fogadta el, amely viszont ezen cél igazolására alkalmatlan.
A felperes keresettel támadta az alperes határozatát, a perbe a Kereskedelmi és Hitelbank Zrt. beavatkozott és a beavatkozást az elsőfokú bíróság megengedte.
A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 12.K.31.884/2012/5. Számú ítéletében a felperes keresetét elutasította. A felperes és a felperesi beavatkozó felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a Kfv.VI.35.284/2013/10. Számú végzésével az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította, miután megállapította, hogy az elsőfokú bíróság nem tett eleget indokolási kötelezettségének.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét az új eljárásban ismételten elutasította. Ítéletében utalt a Kúria, valamint annak jogelődje, a Legfelsőbb Bíróság eseti döntéseiben az állami készfizető kezesség kapcsán keletkezett döntéseire, melyek kimunkálták, hogy az állami készfizető kezesség számos közjogi elemet tartalmaz, éppen ezért ez nem azonos a polgári jog által szabályozott készfizető kezességgel. Annak ellenére, hogy nem kétoldalú jogviszonyról van szó, hanem a hitel nyújtója, illetve a bankgarancia kötelezettje és egyben a kezesség iránti igény beváltója elválik egymástól, mégis a Rendelet rendelkezéseit kell alkalmazni. Emiatt az adóhatóság ellenőrzési jogosultsága az Art. 117. §-ában foglaltak szerint jelen esetre fennállt és a perbeli ügyre is irányadó, hogy az állam csakis és kizárólag a jogszabályokban szabályozott, az állam által támogatni kívánt célnak megfelelő ügylethez biztosítja a készfizető kezességet. Jelen esetben a hitel jellegéről, vagyis a támogatni kívánt hitelcélról az MFB tv.-en, valamint a Határozaton túl a bankgarancia program útmutatója is rendelkezett. E szerint a bankgarancia célja, hogy a felperes a pénzügyi és gazdasági válság hatásának mérséklésére az élelmiszer-feldolgozó gazdasági társaságok működőképességének javítása, versenyképességének növelése, fejlődésük elősegítése érdekében a forgóeszköz beszerzési célú hitel, illetve kölcsön felvételét bankgarancia vállalással segítse. Ezáltal a hitel megtérülésének akkor van esélye, ha a hitelt szerződésszerűen és a hitel céljának megfelelően használták fel. Az alperes helytállóan mutatott arra rá, hogy a Rendelet 6. § (2) bekezdés c) pontja szerinti előírás alapján a hitelintézet jogosultnak vizsgálnia kell a jogszabályban a kötelezett részére előírt hitelcél teljesítését. Ezt összevetve a felperes kockázatvállalási szabályzatáról szóló igazgatósági utasítás 10. pontjával megállapítható a felperes belső szabályzata szerint is: a bankgarancia vállalás hitel jellegű kötelezettségvállalásnak minősül, tehát a döntés előkészítési és döntési rendszere megegyezik a hitelezés rendjével. Álláspontja szerint már a bankgarancia vállalásra vonatkozó döntés meghozatalakor meg kellett volna győződnie a felperesnek arról, hogy a hitel cél szerinti felhasználásának követelménye biztosított-e és ezzel összefüggésben már a döntés előkészítése során meg kellett volna követelnie, hogy a beavatkozó az adóssal kötött forgóeszköz hitelszerződésben folyósítási feltételként írja elő a forgóeszköz hitelcél szerinti felhasználását. Így osztotta az alperes azon álláspontját, hogy e körben a felperes nem járt el kellő körültekintéssel. A forgóeszköz hitelszerződésben rögzített az az ellenőrzési mód, amely csak a főkönyvi kivonatok kötelező benyújtását írta elő, de a konkrét felhasználást igazoló számlák és egyéb bizonylatok megküldését nem, a hitel cél szerinti felhasználásának tényleges ellenőrzését nem teszi lehetővé. Nem osztotta azt a felperesi álláspontot, hogy az alperes csak akkor tehetett volna megállapítást, ha bizonyítja a hitel céljától történő eltérő felhasználást, illetve azt, hogy erről a bankgarancia érvényesítése idején a felperes tudott. Az adóhatóság kifejezetten vizsgálta a kapcsolódó ellenőrzés során, hogy a felperesi beavatkozó milyen dokumentumok alapján ellenőrizte a hitel cél szerinti felhasználását. Számlák és egyéb számviteli dokumentumok hiányában nem volt hitelt érdemlően vizsgálható a hitel cél szerinti felhasználása. Miután a felperes a fenti beavatkozói eljárás alapján kiadott beavatkozói nyilatkozatot elfogadta, ezen túl a bankgarancia érvényesítésekor további ellenőrzést nem folytatott le a hitel cél szerinti felhasználásának vizsgálatára, így jogszerűen járt el az alperes, amikor az állami garancia kezességvállalás beváltását elutasította. A Ptk. 249. §-ára és az ICC 458. szám alatt jegyzett szokványra történő hivatkozást pedig azért vetette el, mert az állami készfizető kezességgel létrejött hitelszerződésre a kereskedelmi jogi, polgárjogi előírások mellett közjogi előírásokat is kell alkalmazni.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a keresetnek megfelelő új, helyt adó határozat meghozatalára. Másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását indítványozta. Elsődlegesen a Rendelet 1. § (2) bekezdés g) pontja alapján vitatta, hogy egyáltalán volt-e olyan kötelezettsége, hogy akár maga közvetlenül ellenőrizze vagy a felperesi beavatkozóval ellenőriztesse a jogszabályban a kötelezett részére előírt hitelcél teljesítését. Hangsúlyozta, hogy a Rendelet megkülönbözteti a „jogosult” és a „hitelintézet-jogosult” fogalmát. A „jogosult” fogalmát a Rendelet kifejti, ennek alapján az állami kezességgel biztosított követelés jogosultjáról van szó. Ennek a fogalomnak a felperes felel meg. A „hitelintézet-jogosult” fogalmát ugyanakkor a Rendelet nem fejti ki, de a két fogalom jogszabályi megkülönböztetéséből levonható az a következtetés, hogy az általános jogosult fogalomhoz képest egy speciális jogosultról van szó, olyan jogosultról, aki a jogszabályban előírt célra fordítandó hitelt nyújtja. A Rendelet 6. § (2) bekezdés c) pontja pedig csak abban az esetben alkalmazható, ha a Rendelet 1. § (2) bekezdés g) pontja szerinti jogosult a hitel nyújtója, egyéb esetben a hivatkozott rendelkezés nem alkalmazható. A fenti jogértelmezés alapján tehát a felperesnek, mint bankgaranciát nyújtó félnek nem kellett vizsgálnia a hitelcél teljesítését és ezen az alapon az állami kezesség beváltása iránti kérelme sem lett volna elutasítható a Rendelet 11. § (2) bekezdése alapján.
Amennyiben ezt az érvelését nem fogadnák el, úgy a Rendelet 6. § (1) bekezdés c) pontja csak azt a kötelezettséget írja elő a hitelintézet jogosultnak, hogy a hitel folyósítását és a felhasználását követően ellenőrizze vagy ellenőriztesse azt, hogy a hitel valójában a jogszabályban meghatározott célra lett fordítva. Nézete szerint a Rendelet 6. § (1) bekezdés c) pontja nem írja elő, hogy a hitelcél teljesítését a jogosultnak közvetlenül kellene vizsgálnia, amiből következik, hogyha a jogosult közvetetten vizsgálja ennek teljesítését, akkor eljárása megfelel a Rendelet előírásainak. A felperes közvetlen ellenőrzési kötelezettsége hiányát az elsőfokú bíróság sem vitatta, csak azt kifogásolta, hogy a hitel cél szerinti felhasználásának ellenőrzése nem arra alkalmas módon volt biztosítva a felperesi beavatkozó részéről. A bíróság álláspontjával szemben az a körülmény, hogy a Zrt. a forgóeszköz hitelszerződés szerint csak a beavatkozó kérésére és nem automatikusan volt köteles benyújtani a felhasználás megtörténtét igazoló számlák vagy egyéb számviteli dokumentumok másolatát, nem eredményezi azt, hogy ez a forgóeszköz hitelszerződésben rögzített ellenőrzési mód a hitel cél szerinti felhasználásának a tényleges ellenőrzését ne tette volna lehetővé. Ezeket az előírásokat kiegészítette a bankgarancia nyilatkozat B. pontjában szereplő előírás, amiben a felperes ellenőrzési kötelezettséget írt elő a hitelcél teljesítésének vizsgálatára vonatkozóan a beavatkozó számára. A szerződésben tehát a számlák és egyéb számviteli dokumentumok másolatának bekérése csak lehetőség volt a felperesi beavatkozó részéről, ugyanakkor a bankgarancia nyilatkozat B. pontjára tekintettel ez a kötelezettsége fennállt. A bankgarancia természetéből adódóan sem jogszabály, sem körültekintő szakmai gondosság követelménye nem támaszt olyan követelményt a bankgarancia kibocsátójával szemben, hogy a bankgarancia kedvezményezettjének a formai követelményeknek megfelelő szabályszerű nyilatkozatát, illetőleg annak tényszerűségét, valóságtartalmát maga is vizsgálja. Miután a hitel cél szerinti teljesítésének ellenőrzését a bankgarancia nyilatkozatban a felperes előírta, ebben a vonatkozásban is megfelelt a jogszabályoknak és a gondos körültekintő szakmai követelményeknek. Nézete szerint az állami kezesség beváltás elutasításának jogszerű lehetősége a Rendelet 11. § (2) bekezdése alapján a felperessel szemben nem állt fenn. Ugyanis a Rendelet alapján az adóhatóság a jogszabályi keretek között a felperessel szemben három dolgot vizsgálhatott:
a bankgarancia vállalásának megalapozottságát
a bankgarancia érvényesítésének feltételeit
a kezesség jogosultjának adatszolgáltatási és egyéb – a bankgarancia beváltását követő – elvárható jogcselekményeit.
A felperes mindhárom feltételnek megfelelt. Az adóhatóság által kifogásolt hitelcél megvalósulásának ellenőrzésével kapcsolatos hiányosságra hivatkozással az alperes csak abban az esetben utasíthatja el jogszerűen a kezességbeváltási igényt, ha bizonyította volna egyrészről a hitel céljától eltérő felhasználást, valamint konjunktív feltételként azt, hogy a felperes a bankgarancia érvényesítésekor erről a körülményről tudott vagy a körülményekből tudnia kellett. Felülvizsgálati kérelmében elemezte a bankgarancia jogi jellegét, utalt a Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésére. Álláspontjának alátámasztására felhívta a Nemzeti Kereskedelmi Jogi Bizottság ajánlásait, és az ICC.485. számú szokvány alkalmazásának szükségességét. Ezen túlmenően hivatkozott Magyarország Alaptörvényének 28. cikkében a bíróságokat a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegének értelmezésére irányadó előírására.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A Kúria jogelődje, a Legfelsőbb Bíróság már több határozatában rámutatott hogy, a perbelihez hasonló hitelekhez kapcsolódó állami készfizető kezesség ? a számos közjogi elem (pl.: a hitel célja, tárgya, tartalma, az állami készfizető kezességvállalás, állami kamattámogatás, adóhatósági ellenőrzési jogosultság miatt) nem azonos a polgári jog által szabályozott készfizető kezességgel.
A Kúria továbbra is irányadónak tekinti, hogy az állami kezességvállalás nyújtotta biztonság nem adhat alapot kevésbé körültekintő hitelezési tevékenységre. Az állam a készfizető kezességet abban a tudatban vállalja el, hogy a hitelintézet a rá vonatkozó szakmai gondosságot tanúsítja. A Kúria már számos hasonló ügyben kifejtette, hogy ? hathatós intézkedésként sem az alperes, sem a bíróság nem olyan eljárási cselekményt vár el a felperestől, amelyre nem volt ráhatása, amelyre nem képes, hanem azt, hogy a felperes a kezes érdekeire is figyelemmel időben tegye meg a lehetséges és szükséges lépéseket.
Az állam jogszabályokban - a Rendeletben -? szabályozott, állam által támogatni kívánt célnak és az erre vonatkozó szabályozásnak megfelelő hitelhez biztosítja a készfizető kezességet, ezért az államnak nem kell helytállnia akkor, ha a hitelezett, vagy a hitel támogatni kívánt jellege már a kihelyezéskor sem áll fenn, avagy időközben megszűnik. Ettől eltérő álláspont elfogadása esetén értelmét vesztené a Kormányrendeletbe foglalt garantált, azaz államilag támogatott hitel és a bank által saját üzleti kockázatra, piaci feltételek mellett nyújtott hitel közötti megkülönböztetés és szabályozás. (EBH 2004.1074., Kfv.I.35.464/2007/6.,Kfv.V.35.129/08/8.,Kfv.V.35.217/08/4.Kfv.I.35.130/2008/9.)
A Hpt. 78. § (4) bekezdése rögzíti, hogy a hitelintézetnek a kockázatvállalást tartalmazó szerződés tartama alatt rendszeresen figyelemmel kell kísérnie, és dokumentálnia kell a szerződésben foglalt feltételek megvalósulását, beleértve az ügyfél pénzügyi, gazdasági helyzetének alakulását és az (1) bekezdésben foglaltakat. Ezek a rendelkezések nyilvánvalóan keretszabályok, amelyek a hitelintézettől elvárható körültekintő, gondos a szakmai szabályoknak megfelelő eljárást fogalmazzák meg, értelemszerűen a konkrét egyedi ügyekre vonatkozó sajátosságok, részletszabályok felsorolása nélkül, amelyek a hitelek célja, jellege, tárgya, az adós személye? stb. miatt nyilvánvalóan nem lehetnek azonosak minden ügyben. Minden ügyben elvárás azonban a Hpt. 78. §-ában megfogalmazott körültekintő és a szakmai gondosságnak megfelelő magatartás tanúsítása, a jogszabályokban és az ezen alapuló belső szabályzatokban foglaltak betartása tekintettel arra is, hogy az állam, mint készfizető kezes a hitel kihelyezése és időtartama alatt nem rendelkezik jogosultságokkal, csak a beváltás iránti kérelem elbírálására során, tehát utólag vizsgálhatja a garancia beváltás jogszabályi feltételeinek teljesülését.
A kezesség beváltás teljesítésére csak akkor kerülhet sor, ha a felperes magatartása során biztosítja a teljes norma környezetnek való megfelelést, ami magába foglalja a belső szabályzatában előírtak teljesítését is.
A fentiek előre bocsátása alapján egyértelműen megállapítható a felperes helytelen eljárási módja, mely alapot adott a kezességbeváltás elutasítására. Helyesen hivatkozott arra az elsőfokú bíróság, hogy annak nincs jelentősége, hogy háromoldalú jogviszony állt fenn a felek között, a perbeli esetben is azt kellett vizsgálni, hogy a felperes a rá vonatkozó szakmai gondosságot tanúsította-e. Azzal az okfejtéssel is egyetért a Kúria, hogy a megfelelő szakmai gondosság tanúsítása esetén fel kellett volna ismernie, hogy a forgóeszköz hitelszerződésben rögzített ellenőrzési mód a hitel cél szerinti felhasználásának ellenőrzését nem teszi lehetővé. A felperes döntés-előkészítő tevékenységéből kifolyólag maga is hiteljellegű kötelezettségvállalásnak tekintette a bankgarancia vállalását, ezt támasztotta alá a felperes belső szabályzata 10. pontja is. Ekként ugyanolyan gondossággal kellett volna eljárnia a hitel cél szerinti felhasználásának ellenőrzésekor, mintha hitelezési tevékenységet végzett volna. Ezt nem vitásan elmulasztotta, hiszen csupán a felperesi beavatkozói nyilatkozat alapján a hitel cél szerinti megvalósulását elfogadta, nem kérte beavatkozótól az ezt tanúsító számlák benyújtását, ebből kifolyólag azok ellenőrzését nem végezte el. A Bankgarancia Nyilatkozat B. pontjában ugyan előírta a felperesi beavatkozó részére a hitel cél szerinti felhasználásának ellenőrzését, azonban ennek felé történő tételes bemutatását nem követelte meg, megelégedett a felperesi beavatkozó erre irányuló nyilatkozatával. Így nem volt biztosított részéről a cél szerinti felhasználás hitelt érdemlő igazolása.
A felperesnek a Rendelet 1. § (2) bekezdés g) pontjában meghatározott jogosulti és hitelintézeti jogosult fogalom különbözőségére alapított felülvizsgálati érvelésének nincs ügydöntő jelentősége, hiszen az állami kezesség beváltás teljesítéséhez a hitel cél szerinti felhasználásának igazolására lett volna szükség, mely a fentiek szerint egyik fél részéről sem valósult meg. A jogvita elbírálásakor nem volt jelentősége a felperes által hivatkozott a legfelsőbb ítélkezési fórum garanciabeváltással kapcsolatos polgári jogi ítélkezésének, és a Nemzeti Kereskedelmi Jogi Bizottság ajánlásainak és szokványainak sem, hiszen a kezesség beváltására a fentiekben részletezett jogszabályi előírások az irányadók.
Az ítélet megfelel Magyarország Alaptörvényének 28. cikkében kifejtetteknek is.
A Kúria összegző értékelése szerint a Rendelet, a Hpt., valamint az Art. értelmében az adós csak jogszabály szerinti célra kapjon kölcsönt, és csak olyan adós kaphat kölcsönt állami készfizető kezesség biztosítása mellett, akiről az állapítható meg a hitelkihelyezést megelőző eljárás alapján, hogy azt vissza fogja fizetni, illetve a hitelt a hitelezési célra használja fel. A rendelkezésre álló adatok alapján egyértelműen az állapítható meg, hogy a felperes eljárása nem felelt meg a jogszabályi rendelkezéseknek, ezért beváltás iránti kérelme megalapozottan és jogszerűen került elutasításra.
Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság által feltárt tényállás megfelel az iratoknak, az irányadó jogszabályokat megjelölte, a felperes kereseti kérelmét minden részletében elbírálta, annak során a tényállást és a jogszabályokat megfelelően ütköztette.
A fentiekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A pervesztes felperest a Pp. 270. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alkalmazásával kötelezte a pernyertes alperes felülvizsgálati költségének megfizetésére.
A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati illeték viselésére a Kúria az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. § (1) bekezdése és a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján kötelezte a felperest, a beváltani kért 1.000.008.000 forint figyelembevételével.
Budapest, 2015. október 15.
dr. Darák Péter sk. a tanács elnöke, dr. Heinemann Csilla sk. előadó bíró, Huszárné dr. Oláh Éva sk. bíró
(Kúria Kfv. I. 35.134/2015.)